Hungarian

Ügyszám: .	130/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Zlinszky János Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 24/1991. (V. 18.) AB végzés .

ABH oldalszáma: 1991/363 .

A döntés kelte: Budapest, 05/07/1991 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  többeknek  a  Társadalombiztosítási Alapra   és    a   nyugellátások    emelésére   vonatkozó jogszabályok alkotmányosságának utólagos vizsgálata iránt indított ügyében  dr. Kilényi Géza, dr. Szabó András, dr. Vörös  Imre   és   dr.   Zlinszky   János   alkotmánybíró különvéleményével meghozta a következő                         végzést: Az Alkotmánybíróság  a Társadalombiztosítási  Alap  1990. évi költségvetéséről  szóló 1989.  évi XLVIII.  tv. és  a nyugellátások,  a   nyugdíjszerű   rendszeres   szociális ellátások,  valamint  egyéb  ellátások  emeléséről  szóló 146/1989.  ( XII. 27. )  MT  rendelet  alkotmányosságának utólagos vizsgálatára  indult eljárást 1992. június 30-ig felfüggeszti. Az  Alkotmánybíróság   e  végzését  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás Az indítványok  a társadalombiztosítással és a nyugdíjjal összefüggő   jogszabályok    igen    sok    rendelkezését kifogásolják.   Minthogy    a   nyugdíjrendszer    átfogó újrakodifikálása folyamatban  van, az Alkotmánybíróság az érdemi   döntés   elhalasztását   látta   indokoltnak   a kodifikáció  várható  befejezéséig  és  az  indítványokat attól  függően   fogja   érdemben   elbírálni,   hogy   a kodifikáció  a   kifogásolt   rendelkezéseket   mennyiben tartalmazza.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke         Dr. Ádám Antal             Dr. Herczegh Géza         alkotmánybíró               alkotmánybíró       Dr. Kilényi Géza                Dr. Lábady Tamás        alkotmánybíró                    alkotmánybíró       Dr. Schmidt Péter               Dr. Szabó András         alkotmánybíró                  alkotmánybíró     Dr. Tersztyánszky Ödön          Dr. Vörös Imre          alkotmánybíró              alkotmánybíró                    Dr. Zlinszky János                   előadó alkotmánybíró Dr. Kilényi Géza alkotmánybíró Dr. Szabó András alkotmánybíró Dr. Vörös Imre  alkotmánybíró és Dr. Zlinszky János alkotmánybíró különvéleménye                            I. Az  eljárás   a  Társadalombiztosítási   Alap  1990.  évi költségvetéséről szóló 1989.évi XLVIII. törvény és az ezt követő   146/1989.   ( XII. 7. )   MT.   számú   rendelet alkotmányellenességének    felvetésével     indult.    Az indítványozók  különböző   megközelítésben  az  Alkotmány 70/A.  §-ának  (1)  bekezdésébe  és   a  70/E. §-ának (1) bekezdésébe  ütközőnek  tartják,  hogy  növekvő  infláció mellett a  nyugdíjak kompenzálása  nem éri  el  az  aktív keresők bérkompenzációjának  mértékét, és  ezen belül még azt is,  hogy a nyugdíjak emelése nem arányosan történik, egyes nyugdíjak  egyáltalán nem  emelkednek.  Felvetették ezzel  kapcsolatban   a  szociális   biztonság  kérdését, kifejtve  azt   az  álláspontot,   hogy  a   nyugdíjat  a létminimumot  szolgáló  szociális  juttatástól  meg  kell különböztetni, mert  a  nyugdíj  munkaviszonyban  töltött évek során kötelezően fizetett járulék fejében, tehát nem ingyenesen, hanem  ellenszolgáltatással szerzett jog. Sem a   jogalapja,   sem   az   összegszerűsége   nem   lehet eshetőleges, hanem  a munkaviszonyban töltött évekhez, és az ezen  évek során fizetett, keresetet követő járulékhoz kell igazodnia. Ezért a nyugdíjas szociális biztonságát - ellentétben a szociális juttatásokra jogosultak szociális biztonságával -  nem a  létminimumhoz vagy  a  társadalmi minimumhoz   kell    viszonyítani,   hanem    a   keresők életszínvonalához, mert  ehhez százalékosan  a  letöltött évek arányában  nyer a nyugdíj megállapítást. Kifejtették az  indítványozók,   hogy  az   államnak  nincs   joga  a nyugdíjösszeg tetszés  szerinti változtatásával  az aktív keresők és  a nyugdíjasok  közötti diszkriminációra, de a nyugdíjasok egymás közötti diszkriminációjára sem.                            II. Az  Alkotmánybíróság   az  indítványozók   által  konkrét jogszabályok  megjelölésével,   illetőleg  értelemszerűen felvetett    szempontok    alkotmányossági    vizsgálatát indokoltnak találta.  Szakértői bizonyítást is elrendelt, elsősorban a  Társadalombiztosítási Alap  létrehozásáról, az annak  rendelkezésére bocsátott  vagyon mértékéről  és felhasználásának,     illetőleg     felhasználhatóságának módjáról feltett  kérdésekkel kapcsolatban.  A beérkezett szakvélemény kellő  adatot tartalmaz  az érdemi vizsgálat folytatásához.  Közben   az  1990.   évi  LXXVI.  törvény módosította  a   Társadalombiztosítási  Alap   1990.  évi költségvetéséről szóló  1989. évi  XLVIII.  törvényt,  az 1990. évi  LXXVII. törvény  pedig  az  1990.  évi  LXXVI. törvényt  is.  E  törvényekkel  egyidejűleg  megjelent  a 81/1990.  ( XI.   8. )  Korm.   rendelet,   amely   egyes nyugellátások  és   nyugdíjszerű   rendszeres   szociális ellátások 1990. évi egyszeri kiegészítéséről rendelkezik. Az Alkotmánybírósághoz  1990. november 8. után beérkezett és az  ügyhöz csatolt újabb indítványok tükrözik, hogy az indítványozók   által   felvetett   és   az   előbbiekben összefoglaltan ismertetett  alkotmányossági kérdéseket az újabb  jogszabályok   sem  oldották   meg,   tehát   azok alkotmánybírósági vizsgálata  továbbiakban  is  indokolt. Bár    időközben     köztudomásúvá    vált,     hogy    a társadalombiztosítás    egész    rendszere,    tehát    a nyugdíjrendszer  is   átalakulásra  kerül,   és  az  erre irányuló   törvényhozó    munka    megindult,    és    az Alkotmánybíróság e  törvényelőkészítő munkát  a  hatályos jogszabályok részbeni  megsemmisítésével sem  nehezíteni, sem befolyásolni nem kívánja, az eddigi bizonyítási anyag alapján  szükség   lenne  arra,   hogy  néhány   alapvető kérdéssel kapcsolatban  az Alkotmánybíróság  álláspontját határozatban közzétegye. Kiindulási alapul  szolgálhat az  Alkotmány 70/A.  §-ának (1) bekezdése,  amely a  Magyar   Köztársaság   területén tartózkodó     minden     személy     számára     bármely megkülönböztetés nélkül  biztosítja az  emberi illetve az állampolgári jogokat. Helyes az  indítványozóknak az  az  álláspontja,  hogy  a nyugdíj munkával  és munkaviszonyban  töltött évek  során kötelezően fizetett  járulékokkal, tehát  alapvetően  nem ingyenesen,  hanem   ellenszolgáltatásért  szerzett  jog. Kedvező  körülmények   közt  ez   azt  jelenti,   hogy  a nyugdíjkorhatárt elért  dolgozó igényt  tarthat  arra  az életszínvonalra, amelyen  nyugdíjas éveinek megkezdésekor állt. Az  egész   társadalmat   és   annak   anyagi   helyzetét befolyásoló   körülmények    a    nyugdíjasokat    éppúgy érinthetik, mint  a  dolgozókat.  Ám  e  körülmények  sem jogosítják fel  az államhatalmat  arra, hogy a társadalom egyes   rétegei   között   a   teherviselést   önkényesen megkülönböztető módon  szabályozza. Az  egész  társadalom kénytelen   lehet    elfogadni    azt,    hogy    korábbi életszínvonalánál  alacsonyabb   szinten  éljen.  Ám  nem tekinthető alkotmányosnak  az  a  megoldás,  amely  ennek terhét csak  egyes rétegekre hárítja, és a rétegek között nem igyekszik arányosan megosztani a terheket. Nem alkotmányos  tehát a  munkaképes  dolgozók  esetleges kompenzációjával   szemben    a   munkaviszony    alapján nyugellátásra  jogosult  dolgozók  jövedelemcsökkenésének kompenzáció nélkül  hagyása. Nem alkotmányos az sem, ha a nyugellátásra  jogosultak   egyes   rétegei   ellátásának szabályozása a  nyugdíjjogosultság  megszerzésekor  elért életszínvonalhoz   viszonyítva,    a    szerzett    jogok megvonásával arányeltolódásokat szenved. Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésének  második  fordulata a megélhetéshez  szükséges ellátást  azon  rétegeknek  is biztosítja, amelyek  önhibájukból vagy  önhibájukon kivül nem szereztek  munkával és  ellenszolgáltatással jogot  a megélhetést biztosító  ellátásra. Alkotmányellenes  lenne azonban  a   munkával  és  ellenszolgáltatással  szerzett nyugdíjjogosultságot  csak   ezen  megélhetést  biztosító minimummal  azonosnak   tekintve,  csak   ezt  a  szintet garantálni a szerzett jogok vonatkozásában is. Az  Alkotmány   70/E.  §   (1)  bekezdése   szerint  az állampolgároknak joguk  van a  szociális biztonsághoz.  A szociális biztonsághoz  való alkotmányban  rögzített  jog nem csupán  program. Magyarországon  egyenesen  folyik  a jogállamiság fogalmából , noha nem feltétlenül tartozik a jogállamiság  elvont  fogalmához.  1948  után  ugyanis  a magyarországi  politikai   hatalom  deklarálta,   hogy  a társadalmi  össztermékkel  úgy  kíván  gazdálkodni,  hogy bizonyos   igényeket   társadalmi   szinten   kiegyenlít, elkerülendő  a  társadalmi  polarizációt.  Amit  a  munka ellenértékéből a  társadalom, a  hatalom a maga aktusával elsajátított,  abból   vállalta  szociális   lakásprogram megvalósítását, családi  támogatás  és  ingyenes  oktatás nyújtását, és  vállalta a  nyugdíjba  került  dolgozó  és annak özvegye  részére a  kereset  bizonyos  százalékában kifejezett szociális  helyzet garantálását.  Ezek  együtt jelentik   a    szociális   biztonságot.   A   létminimum biztosítása, a  munkához való  jog, a  betegellátás és  a minimális szociális  ellátás tételei  által, állampolgári jogon nyertek  biztosítást  ugyanezen  deklarált  szándék szerint a társadalmi össztermékből. Ha helytelen  gazdálkodás és  más  okok  miatt  az  egész társadalom életnívója hanyatlik, és a gazdasági válságból csak  megszorításokkal   lehet  szabadulni,  a  szociális biztonság nem  jelenthet a  nyugdíjasok részére  e közben változatlan életnívót,  míg a többiek lefelé csúsznak. De jelenti azok  számára,  akik  saját  aktív  tevékenységük megfelelő hányadát  a társadalomnak  már átadták,  hogy a társadalmi   össztermékből    azonos   elbánás    alapján részesüljenek a  keresőkkel.  Nem  egyeztethető  össze  a szociális    biztonsággal     olyan    politika,    ezért alkotmányellenes minden jogszabály és költségvetés, amely a vállalandó  terhekből többet hárít a nyugdíjasokra ( és családosokra ),  mint   a  " dolgozókra ",   és   ezáltal előbbiek szociális helyzetét a létminimum felé tolja el. Ezt lehet a jövőre vonatkozólag politikai célként kitűzni és  kijelenteni,  de  jogilag  csak  úgy,  ha  törlik  az Alkotmányból a  szociális biztonság  fogalmát és  csak  a létminimumhoz  való  jogot  hagyják  benne.  Ehhez  tehát jövőre  szóló   alkotmánymódosítás   kell.   Ám   a   mai nyugdíjasokkal  szemben,   akiktől  aktív   életükben   a tartalék alkotásának  lehetőségét a  hatalom elzárta, ezt még kijelentett  politikai célként,  többségi  parlamenti döntéssel  sem   lehet  megtenni.   Nekik   a   szociális biztonságra szerzett  joguk van,  és azt  a jogállam  nem vonhatja  el:   ez  épp   olyan  személyes  jog,  mint  a tulajdonhoz  való   jog.  Valójában  az  állami  tulajdon hozadékához való  szerzett és most már elidegeníthetetlen jogról  van   szó,  azzal  a  különbséggel,  hogy  míg  a tulajdont közcélra  teljes  kompenzáció  mellett  igénybe lehet venni, ennek a jognak kompenzáció melletti elvonása csak úgy  lenne elképzelhető,  ha tőkésítik  a járadékot. Nincs kizárva, hogy ez a " járadék " a privatizáció során tőkésíthető.  Ez   gazdasági  számítás   kérdése  és   az érintettekkel     konszenzusban      megtörténhet.     Ám alkotmányellenes azon  források más  célra elvonása és az érintettek szociális  biztonságának lerontása legitimáció nélküli hatalmi  aktussal, azonnali és teljes kompenzáció nélkül. Ebben a  vonatkozásban  a  panaszok  az  Alkotmánybíróság által elbírálhatók lennének. Kifejezetten indokolt volna, és  a  panaszosok  panaszai  is  ezt  célozzák,  hogy  az Alkotmánybíróság   mnegvonja    azokat   az   alkotmányos határokat, amelyek  között  az  új  jogalkotás  mozoghat. Ezért az  eljárás felfüggesztése és a döntés vállalásának elutasítása az  adott  ügyben  álláspontunk  szerint  nem indokolt.   Nincs    olyan    előkérdés,    amelyet    az Alkotmánybíróságnak  a   panaszok  felfüggesztésével   be kellene várnia.  Ha nem  fogadja el  azt a  döntést, hogy közbenső határozatban legalább elvi álláspontját rögzíti, úgy az  ügyet felfüggesztés helyett végleges határozattal el  kellett   volna  bírálni,   és  a   panaszokat   vagy elutasítani,   vagy    azoknak   helyt    adni   indokolt határozattal.        Dr. Kilényi Géza       Dr. Szabó András         alkotmánybíró           alkotmánybíró       Dr. Vörös Imre          Dr. Zlinszky János        alkotmánybíró            alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	24/1991. (V. 18.)
Date of the decision: .	05/07/1991
.
.