Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a bekezdése alapján - a Kúria Pfv.III.20.953/2021/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az ügy alapját képező tényállás szerint az indítványozóval szemben pszichiátriai intézeti gyógykezelés iránt indított eljárásban sürgősségi gyógykezelésre történt beszállítása indokoltságáról döntött a bíróság és elrendelték a kötelező intézeti gyógykezelését. Az indítványozó fellebbezésére tekintettel a másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú döntés fellebbezett rendelkezéseit, és elutasította a kérelmező sürgősségi gyógykezelés indokoltságára valamint a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésre vonatkozó kérelmeit. Ezt követően az indítványozó személyiségi jogi pert indított kérve annak megállapítását, hogy az eljáró bíróság megsértette személyiségi jogait, azzal, hogy kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelését rendelt számára és az erről szóló végzést nem kézbesítette részére, valamint kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a jövőbeni hasonló jogsértéstől és kötelezze sérelemdíj megfizetésére. Az elsőfokú bíróság elutasította az indítványozó keresetét, és döntésében utalt arra, hogy a személyiségi jog jogellenes korlátozása kizárt akkor, amikor kifejezett jogszabályi engedély alapján lépi át valaki e jogok határát, valamint úgy ítélte meg, hogy egy utólagosan törvénysértőnek talált bírósági döntés alapján elszenvedett kényszerintézkedés önmagában nem alapozza meg a személyiségi jogsértést. Az indítványozó fellebbezéssel élt, amelynek nyomán a másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, azonban megállapította, hogy az indítványozó alappal hivatkozott az alapeljárásban született elsőfokú döntés megalapozatlan és jogszabálysértő voltára. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül alkalmazta a személyiségi jogok megsértése esetén alkalmazandó, felróhatóságtól független szankciók kapcsán a kártérítési szabályokat. Az indítványozó a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálattal élt, melynek alapján a Kúria azt részben hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes megsértette az indítványozó személyes szabadsághoz fűződő jogát azzal, hogy az alperes szervezeti egységéhez tartozó bíróság elrendelte az indítványozó kötelező intézeti gyógykezelését. Egyebekben a jogerős ítéletet a Kúria hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítélet sérti az Alaptörvény IV. cikk (1)-(2) és (4) bekezdését, mert személyes szabadságának alaptalan és törvénytelen megsértését követően nem érvényesült a kártalanításhoz való joga, azáltal, hogy a bíróság elmulasztotta az ügy alapjogi relevanciáját felismerni és döntését arra tekintettel meghozni. Az indítványozó álláspontja szerint sérült az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdése, mivel indokolatlanul különbséget tett a személyes szabadsághoz való jog korlátozásának formája szerint a szabadságkorlátozást elszenvedők között..
. |