English
Hungarian
Ügyszám:
.
663/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 27/2002. (VI. 28.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2002/143
.
A döntés kelte: Budapest, 06/25/2002
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                      A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos    vizsgálatára   irányuló    indítvány    tárgyában
      –  dr.  Németh  János és dr. Tersztyánszkyné dr.  Vasadi  Éva
      alkotmánybírák különvéleményével – meghozta a következő

                              határozatot:

      Az    Alkotmánybíróság   megállapítja,   hogy   a    szerzett
      immunhiányos  tünetcsoport terjedésének meggátlása  érdekében
      szükséges  intézkedésekről és a szűrővizsgálat elrendeléséről
      szóló  5/1988. (V. 31.) SZEM rendelet alkotmányellenes, ezért
      azt 2002. december 31-ei hatállyal megsemmisíti.

      Ezt  a  határozatát  az Alkotmánybíróság a Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                  Indokolás

                                     I.

        1.   Az   indítványozó   álláspontja   szerint   a   szerzett
        immunhiányos  tünetcsoport terjedésének meggátlása  érdekében
        szükséges  intézkedésekről és a szűrővizsgálat elrendeléséről
        szóló   5/1988.  (V.  31.)  SZEM  rendelet  (a  továbbiakban:
        Rendelet)  1. § a) és b) pontjai indokolatlanul  szélesen  és
        bizonytalanul   határozzák  meg  az  AIDS   szűrővizsgálatnak
        magukat  alávetni  kötelesek körét:  a  “gyanús  állapotban”,
        valamint  a  “környezetének”  kifejezések  véleménye  szerint
        “visszaélésre  adnak  lehetőséget  a  jogszabályt   alkalmazó
        egészségügyi  dolgozó  részéről”. Hasonló  okok  miatt  látta
        alkotmányellenesnek  az  indítványozó   a   Rendelet   9.   §
        (2)  bekezdésében  szereplő  “környezetének”  kifejezést.  Az
        indítványozó  szerint  a  kifogásolt rendelkezések  által  az
        Alkotmány   59.   §  (1)  bekezdésében  foglalt   információs
        önrendelkezési jog sérelme valósult meg.

        2.   Az  indítványozó  a  hátrányos  megkülönböztetésnek   az
        Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalmába ütközőnek tartotta a
        Rendelet  3.  §  (3)  bekezdését, mivel az “indokolatlan,  és
        diszkriminatív  megkülönböztetést alkalmaz aszerint,  hogy  a
        fertőzés  haematológiai  vagy szexuális  módon  történt.”  Az
        indítványozó  szerint a Rendelet ezen rendelkezése  sérti  az
        Alkotmány  54. §-ban foglalt emberi méltósághoz  való  jogot,
        különösen  az  54. § (2) bekezdését, amennyiben  –  feltevése
        szerint  – az elkülönülő adatgyűjtés engedély nélküli  orvosi
        kísérletek elvégzése céljából történik.

        A Rendelet 3. § (3) bekezdése helyébe a szerzett immunhiányos
        tünetcsoport  terjedésének  meggátlása  érdekében   szükséges
        intézkedésekről  és  a  szűrővizsgálat  elrendeléséről  szóló
        5/1988.  (V. 31.) SZEM rendelet módosításáról szóló  10/2002.
        (III.  12.) EüM rendelet 1. §-a 2002. április 1-jétől egy  új
        rendelkezést  iktatott be, amely azonban érdemét  tekintve  a
        korábbi   szabályozáshoz  hasonló.  Az  Alkotmánybíróság   az
        alkotmányossági    vizsgálatánál    a    Rendelet    3.     §
        (3) bekezdésének hatályos szövegét vette figyelembe.

        3.  Az indítványozó szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdését
        is  “megkerüli  a  Rendelet, mert gyakorlatilag  elzárást  és
        egyéb  súlyos  szankciókat alkalmaz a jogorvoslat  lehetősége
        nélkül.”

        4.  Az  indítványozó fentieken túlmenően  a  Rendelet  teljes
        megsemmisítését   tartotta  indokoltnak,   mivel   megítélése
        szerint   “részleges   megsemmisítéssel  jogszabály   nehezen
        orvosolható”.  Az  egész  Rendelet szabályozási  szintjét  is
        kifogásolta, mert az abban foglaltakat – álláspontja  szerint
        –   “magasabb  szintű  jogszabálynak”  kellene  szabályoznia.
        Meglátása  szerint  a  Rendelet  sérti  az  Alkotmány  8.   §
        (1)    bekezdését,    amely   az   ember   sérthetetlen    és
        elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartását és
        védelmét az állam elsőrendű kötelességévé nyilvánítja.

        5.   Az  eljárás  során  az  Alkotmánybíróság  beszerezte  az
        egészségügyi  miniszter  véleményét,  valamint   kikérte   az
        adatvédelmi biztos állásfoglalását is.
                                     
                                     II.

        1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

        “2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
        jogállam.”

        “8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
        és  elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben
        tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
        (2)   A   Magyar  Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és
        kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény állapítja  meg,
        alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

        “37.  §  (3)  A  Kormány  tagjai feladatuk  ellátása  körében
        rendeleteket  adhatnak  ki. Ezek azonban  törvénnyel  vagy  a
        Kormány    rendeletével   és   határozatával   nem   lehetnek
        ellentétesek.  A  rendeleteket a  hivatalos  lapban  ki  kell
        hirdetni.”

        “54.   §   (1)   A  Magyar  Köztársaságban  minden   embernek
        veleszületett  joga van az élethez és az emberi  méltósághoz,
        amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
        (2)   Senkit  nem  lehet  kínzásnak,  kegyetlen,  embertelen,
        megalázó  elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és  különösen
        tilos  emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy  tudományos
        kísérletet végezni.”

        “57.   §   (5)   A   Magyar   Köztársaságban   a   törvényben
        meghatározottak  szerint  mindenki  jogorvoslattal  élhet  az
        olyan  bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés  ellen,
        amely  a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot
        –  a  jogviták  ésszerű időn belüli elbírálásának  érdekében,
        azzal   arányosan  –  a  jelenlévő  országgyűlési  képviselők
        kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”

        “59.  §  (1)  A  Magyar Köztársaságban mindenkit  megillet  a
        jóhírnévhez,  a  magánlakás sérthetetlenségéhez,  valamint  a
        magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”

        “70/A.  §  (1)  A Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén
        tartózkodó  minden  személy számára  az  emberi,  illetve  az
        állampolgári  jogokat, bármely megkülönböztetés,  nevezetesen
        faj,  szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más  vélemény,
        nemzeti  vagy  társadalmi származás, vagyoni, születési  vagy
        egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

        2.   A  jogalkotásról  szóló  1987.  évi  XI.  törvénynek  (a
        továbbiakban: Jat.) a vizsgálatba bevont rendelkezése:

        “15.   §  (1)  A  végrehajtási  jogszabály  alkotására  adott
        felhatalmazásban   meg   kell   határozni   a   felhatalmazás
        jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás  jogosultja
        a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat.
        (2)  A  szabályozás  tárgykörébe tartozó  alapvető  jogok  és
        kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni.”

        3.   A   Rendeletnek   az   indítvánnyal   érintett   konkrét
        rendelkezései:

        “1.  §  A szerzett immunhiányos tünetcsoport (a továbbiakban:
        AIDS)  vírusával  való  fertőzöttség  megállapítása  céljából
        szűrővizsgálatnak  a  következő személyek  kötelesek  magukat
        alávetni:
        a)  a  nemi  betegek,  illetőleg  a  nemi  betegségre  gyanús
        állapotban levők;
        b) az AIDS vírusával fertőzött személyek szexuális partnerei;
        a   fertőzöttek  környezetének  azok  a  tagjai,  akiknél   a
        fertőződés gyanúja felmerül; (...)”

        “3. § (3) A megerősítetten pozitív személy gondozását
        a) abban az esetben, amikor a fertőződés nagy valószínűséggel
        vérkészítmény útján történt, az Országos Vérellátó  Szolgálat
        Központja, valamint az Országos Vérellátó Szolgálatról  szóló
        44/1999.  (IX.  30.) EüM rendelet mellékletében meghatározott
        területileg    illetékes   regionális    vérellátó    központ
        transzfuziológiai szakrendelése mint gondozó;
        b) abban az esetben, amikor a fertőződés nagy valószínűséggel
        szexuális   úton  történt,  az  Országos  Bőr-,   Nemikórtani
        Intézet,  illetőleg  a  lakóhely szerint  illetékes  bőr-  és
        nemibeteg-gondozó végzi.”

        “9.  §  (2)  A  gondozó  orvosa  köteles  az  AIDS  vírusával
        fertőzött      személy     veszélyeztetett      környezetének
        felkutatására,    azok    klinikai    kivizsgálására     vagy
        kivizsgáltatására  és  az  AIDS vírusával  való  fertőzöttség
        kiderítésére   irányuló   vizsgálatok   elvégeztetésére.    A
        szexuális  partnerek felkutatása a bőr- és  nemibeteg-gondozó
        orvosának  feladata akkor is, ha a gondozásba vétel  nem  ott
        történt.”

                                    III.

        Az indítvány megalapozott.

        1.  Az  Alkotmánybíróság elsősorban azt az indítványi  elemet
        vizsgálta,  amely  a Rendelet egészének megsemmisítését  arra
        hivatkozással kérte, hogy a Rendeletben foglaltakat  magasabb
        szintű   jogszabályban  kellett  volna   szabályozni,   s   a
        szabályozásnak   ezen  módja  sérti   az   Alkotmány   8.   §
        (1) bekezdését.

        Az   Alkotmánybíróság   már  a   64/1991.   (XII.   17.)   AB
        határozatában   kifejtette,   hogy   az   Alkotmány   8.    §
        (1)   bekezdése   szerint  az  alapvető  jogok   tiszteletben
        tartására  és  védelmére vonatkozó állami  kötelezettség  nem
        merül  ki abban, hogy az államnak tartózkodnia kell  a  jogok
        megsértésétől,   hanem   magában  foglalja   azt   is,   hogy
        gondoskodnia    kell    az    érvényesülésükhöz     szükséges
        feltételekről. (ABH 1991. 297, 302.) Az államnak az alapjogok
        biztosítására vonatkozó kötelezettségéből magától  értetődően
        következik,  hogy  az alapvető jogokat csak  az  Alkotmányban
        megengedett   módon   korlátozhatja.  Erre   vonatkozóan   az
        Alkotmány  8. § (2) bekezdése az irányadó, amely  szerint  az
        alapvető  jogokra  és  kötelességekre  vonatkozó  szabályokat
        törvény állapítja meg.

        Az  Alkotmánybíróság  4/1993.  (II.  12.)  AB  határozata   –
        hivatkozva a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatra – az alapvető
        jogok korlátozásával kapcsolatban ugyanakkor utalt arra, hogy
        “az alapjog nem minden vonatkozásában törvényhozási tárgy. Az
        Alkotmánybíróság   megállapította,  hogy   »nem   mindenfajta
        összefüggés  az  alapjogokkal követeli meg a törvényi  szintű
        szabályozást.  Valamely alapjog tartalmának meghatározása  és
        lényeges   garanciáinak   megállapítása   csakis   törvényben
        történhet,  törvény  kell  továbbá az  alapjog  közvetlen  és
        jelentős  korlátozásához is. Közvetett és távoli  összefüggés
        esetében  azonban elegendő a rendeleti szint is. Ha  nem  így
        lenne,  mindent  törvényben kellene  szabályozni.«  Ebből  az
        Alkotmánybíróság  azt  a  következtetést  is  levonta,   hogy
        »mindig csak a konkrét szabályozásról állapítható meg, hogy –
        az  alapjoggal  való  kapcsolata  intenzitásától  függően   –
        törvénybe kell-e foglalni vagy sem.«” (ABH 1993. 48, 60.)

        Az  Alkotmánybíróság  2012/B/1991. AB  határozata  a  fertőző
        betegségek  és  a  járványok megelőzése  érdekében  szükséges
        járványügyi  intézkedésekről szóló 18/1998. (VI.  3.)  NM  (a
        továbbiakban:  NM  rendelet) rendelet  19.  §-a  kapcsán  már
        foglalkozott a szűrővizsgálati kötelezettség megállapításának
        alkotmányosságával.   Az   Alkotmánybíróság   ezen    korábbi
        határozata a gümőkór-fertőzés veszélyének elhárítása céljából
        végzett kötelező szűrővizsgálatok alkotmányosságát formai  és
        tartalmi szempontból is megítélte. A gümőkóros megbetegedések
        esetén   elrendelhető  kötelező  szűrővizsgálat  szabályozási
        szintjének  alkotmányossági vizsgálatát  az  Alkotmánybíróság
        2012/B/1991.  AB  határozata az Indokolás III.  1.  pontjában
        végezte el. A 2012/B/1991. AB határozat Indokolásának III. 1.
        pontjában  az  Alkotmánybíróság  az  NM  rendelet  kifogásolt
        rendelkezése  szabályozási  szintjének  alkotmányosságát   az
        Alkotmány 70/D. §-ával való összefüggésében állapította  meg.
        Ehhez  fűződően  az Alkotmánybíróság hivatkozott  a  64/1991.
        (XII.  17.)  AB  határozatnak arra a  megállapítására,  amely
        szerint  az alapjogokkal való közvetett és távoli összefüggés
        szabályozásához   elegendő  a  rendeleti  szint   is.   Ennek
        eredményeként  pedig az NM rendelet vizsgált  rendelkezésének
        formai  alkotmányellenességét állító indítványt elutasította.
        (ABH 2001. 1169, 1171-1172.)

        Az   Alkotmánybíróság   ugyanakkor   az   Alkotmány   8.    §
        (2)  bekezdésének  értelmezése során  rámutatott  arra,  hogy
        mindig  csak a konkrét szabályozásnak az érintett  alapjoggal
        való  kapcsolata  intenzitásától függően állapítható  meg  az
        alapjog-korlátozás megfelelő szabályozási szintje.  [64/1991.
        (XII.   17.)   AB   határozat,  ABH  1991.  297,   300.]   Az
        Alkotmánybíróságnak tehát – a 2012/B/1991.  AB  határozatában
        kifejtettekhez  képest  – a jelen Rendelet,  azaz  a  konkrét
        szabályozás  alapján kell megállapítania, hogy az  megfelel-e
        az     alapjogok    korlátozására    vonatkozó    alkotmányos
        követelménynek.  A  jelen  Rendelet a  szerzett  immunhiányos
        tünetcsoport  terjedésének meggátlása  érdekében  több  olyan
        rendelkezést   [pl.:  a  szerzett  immunhiányos  tünetcsoport
        vírusával  való fertőzöttség megállapítása céljából  kötelező
        szűrővizsgálat       elrendelése,      a      szűrővizsgálati
        kötelezettséggel    érintett   személyi    kör    bizonytalan
        meghatározása    (1.    §),    a   kötelező    szűrővizsgálat
        foganatosítása,  egyéb  vizsgálatok  elvégzésének  a  tűrése,
        továbbá  a  fertőzött  személy veszélyeztetett  környezetének
        felkutatása  és klinikai kivizsgálása (4. §,  6.  §,  9.  §),
        valamint   kötelező  adatszolgáltatás  (11.  §)]   tartalmaz,
        amelyek  alapvető  jogokat érintenek: az  emberi  méltósághoz
        való jogból levezethető általános személyiségi jogot, s annak
        különféle    aspektusait   mint    a    személyiség    szabad
        kibontakoztatásához    való    jogot,    az     önrendelkezés
        szabadságához  való jogot, általános cselekvési  szabadságot,
        avagy  a  magánszférához való jogot  [8/1990.  (IV.  23.)  AB
        határozat,  ABH  1990. 42, 44-45.], valamint  az  információs
        önrendelkezési jogot.

        Az   Alkotmánybíróság  21/1994.  (IV.  16.)   AB   határozata
        rámutatott arra, hogy az alapjog-korlátozás alkotmányossága a
        korlátozás mértékének függvénye (ABH 1994. 117, 121).  Ezt  a
        gondolatmenetet   követte   az   Alkotmánybíróság    58/2001.
        (XII.  7.)  AB határozata is, amely az alapjogi korlátozástól
        függően  differenciált alkotmányossági vizsgálat alkalmazását
        tartotta  követendőnek.  Ezzel  kapcsolatban  hivatkozott  az
        Alkotmánybíróság arra a korábbi megállapítására, mely szerint
        az  alkotmányosság értékelésének kritériumait  attól  függően
        lehet   lazítani   vagy  szigorítani,   hogy   milyen   fajta
        korlátozásról van szó. (ABH 2001. 527, 543.)

        A   jelen   Rendelettel   kapcsolatban  az   Alkotmánybíróság
        megállapította, hogy annak számos rendelkezése több  alapvető
        jogot korlátoz. Ennélfogva megállapítható, hogy a Rendelet az
        alapvető jogok jelentős és közvetlen korlátozását valósította
        meg.  A  több alapvető jog jelentős és közvetlen korlátozását
        megvalósító  szabályozással  kapcsolatban  fel  sem  merülhet
        ugyanis  a  rendeleti szabályozási szint elégséges volta.  Az
        alapvető  jogok  közvetlen és jelentős korlátozásához  minden
        esetben követelmény a törvényi szintű szabályozás.

        2.  A  Rendelet  a  kiadására vonatkozó  felhatalmazásként  a
        jelenleg  már  nem hatályos egészségügyről  szóló  1972.  évi
        II.  törvény  (a továbbiakban: REütv.) 15. § (2)  bekezdését,
        valamint   a   REütv.  végrehajtásáról  és  az   egészségügyi
        miniszter  jogköréről  rendelkező  16/1972.  (IV.   29.)   MT
        rendeletet jelölte meg. Ezek a rendelkezések alapvető jogokat
        és  kötelességeket  érintő tárgykörben  adtak  felhatalmazást
        miniszteri   rendelet  alkotására.  A  Jat.-nak  a   Rendelet
        kiadásakor  és  még jelenleg is hatályos 15. § (2)  bekezdése
        szerint  alapvető  jogok és kötelességek  szabályozására  nem
        lehet  felhatalmazást adni, hiszen azt csak törvényben  lehet
        szabályozni.   A   Rendelet  kiadására   vonatkozó   törvényi
        felhatalmazás   azonban  a  Jat.  15.  §   (2)   bekezdésével
        ellentétesen    törvényi    szintű   tárgykör    végrehajtási
        szabályként  való  megalkotását  tette  lehetővé.   Ezért   a
        törvénysértő  felhatalmazás  alapján  kiadott   Rendelet   is
        sértette  a  Jat.  15.  §  (2)  bekezdését.  A  Jat.  15.   §
        (2)  bekezdésével  ellentétes miniszteri  rendelet  pedig  az
        Alkotmány 37. § (3) bekezdésének sérelmét valósította meg.

        Az  Alkotmánybíróságnak  a fentiekben  már  idézett  64/1991.
        (XII.  17.) AB határozata a törvényhozási tárgykörbe  tartozó
        szabályozás  megalkotására vonatkozó  törvényi  felhatalmazás
        alkotmányellenességével      együtt       alkotmányellenesnek
        minősítette  a felhatalmazás alapján megalkotott végrehajtási
        szabályt  is, s a formai okból alkotmányellenesnek  bizonyult
        jogszabályokat megsemmisítette (ABH 1991. 297,  306-307.).  A
        jelen  esetben is miniszteri rendeletben került sor  törvényi
        szintű  szabályozást igénylő kötelezettségek megállapítására.
        A  csak  törvényi  szinten  szabályozható  alapvető  jogoknak
        miniszteri  rendeletben  történő  korlátozása  ellentétes  az
        Alkotmány  8.  §  (2)  bekezdésével,  amely  kimondja,   hogy
        alapjogok korlátozására kizárólag törvényben kerülhet sor.

        3.    A   kifejtettek   alapján   az   Alkotmánybíróság    az
        alkotmányellenes      Rendeletet     megsemmisítette.      Az
        Alkotmánybíróság a Rendelet megsemmisítésének határnapját  az
        Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.   törvény   (a
        továbbiakban:  Abtv.) 43. § (4) bekezdésének megfelelően  úgy
        állapította   meg,   hogy   a  megsemmisített   rendelkezések
        alkotmányos  keretek között történő megalkotására  kellő  idő
        álljon rendelkezésre.

        Az   Alkotmánybíróság  –  állandó  gyakorlatának  megfelelően
        [64/1991.  (XII.  17.)  AB határozat, ABH  1991.  297,  307.;
        30/2000.  (X.  11.) AB határozat, ABH 2000. 202,  209.]  –  a
        Rendelet egészének formai okból történő megsemmisítése  miatt
        a  Rendelet  tartalmi alkotmányellenességét állító indítványi
        elemeket nem vizsgálta.

        A határozat közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
                                Dr. Németh János
                           az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
             Dr. Bagi István                      Dr. Bihari Mihály
             alkotmánybíró                     előadó alkotmánybíró
                                       
             Dr. Czúcz Ottó                         Dr. Erdei Árpád
             alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                       
             Dr. Harmathy Attila                   Dr. Holló András
             alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                       
             Dr. Németh János                  Dr. Kukorelli István
             az Alkotmánybíróság elnöke               alkotmánybíró
                 az aláírásban akadályozott
                 Dr. Kiss László
                 alkotmánybíró helyett
                                       
             Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
          Dr. Németh János alkotmánybíró különvéleménye

          A  szerzett immunhiányos tünetcsoport terjedésének meggátlása
          érdekében   szükséges  intézkedésekről  és  a  szűrővizsgálat
          elrendeléséről  szóló  5/1988.  (V.  31.)  SZEM  rendelet  (a
          továbbiakban: Rendelet) alkotmányellenessé nyilvánításával és
          megsemmisítésével nem értek egyet.

          A   határozat  az  alkotmányellenesség  megállapítását   arra
          alapítja, hogy a Rendelet “számos rendelkezése több  alapvető
          jogot korlátoz. Ennélfogva megállapítható, hogy a Rendelet az
          alapvető jogok jelentős és közvetlen korlátozását valósította
          meg.  A  több alapvető jog jelentős és közvetlen korlátozását
          megvalósító  szabályozással  kapcsolatban  fel  sem  merülhet
          ugyanis a rendeleti szabályozási szint elégséges volta”.

          A  határozat indokolásával – a fent idézett megállapítást  és
          az   abból   levont  következtetést  kivéve   –   többségében
          egyetértek. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy
          az  alkotmányos alapjogok az Alkotmány 8. § (2)  bekezdésében
          foglaltak  szerint  –  lényeges  tartalmukat  kivéve  –  csak
          törvényben  korlátozhatók.  A  korlátozás  vizsgálatánál   az
          Alkotmánybíróság   a  szükségesség  és  arányosság   tesztjét
          alkalmazza,  vagyis az alapjog korlátozását  kizárólag  akkor
          tartja alkotmányosnak, ha az kényszerítő okból történik és az
          elérni  kívánt  cél  fontossága  összhangban  van  az   ennek
          érdekében okozott alapjogsérelem súlyával [20/1990.  (X.  4.)
          AB  határozat, ABH 1990. 69, 71.]. Jelen esetben a  határozat
          az  alapjogok korlátozásának tartalmát, szükséges és  arányos
          voltát nem vizsgálta, csupán annak szabályozási szintjét.

          A  64/1991.  (XII.  17.) AB határozatában az Alkotmánybíróság
          megállapította,   hogy   “nem  mindenfajta   összefüggés   az
          alapjogokkal  követeli  meg a törvényi  szintű  szabályozást.
          Valamely   alapjog  tartalmának  meghatározása  és   lényeges
          garanciáinak   megállapítása  csakis  törvényben   történhet,
          törvény   kell  továbbá  az  alapjog  közvetlen  és  jelentős
          korlátozásához  is. Közvetett és távoli összefüggés  esetében
          azonban  elegendő  a rendeleti szint is. Ha  nem  így  lenne,
          mindent  törvényben kellene szabályozni. Ebből az következik,
          hogy  mindig  csak a konkrét szabályozásról állapítható  meg,
          hogy – az alapjoggal való kapcsolata intenzitásától függően –
          törvénybe kell-e foglalni vagy sem” (ABH 1991. 297, 300.).

          A Rendelet megalkotására felhatalmazást az akkor hatályos, az
          egészségügyről  szóló 1972. évi II. törvény (a  továbbiakban:
          Tv.)  és  az  egészségügyről  szóló  1972.  évi  II.  törvény
          végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről szóló
          16/1972. (IV. 29.) MT rendelet (a továbbiakban: Vhr.)  adott.
          Mint  ahogyan a határozat is utal rá, a Tv. mondta  ki,  hogy
          “fertőző  betegség esetében a fertőzés veszélyének elhárítása
          céljából  kötelező  szűrővizsgálat  rendelhető  el”  [15.   §
          (2)  bekezdés].  A Vhr. pedig felhatalmazta  az  egészségügyi
          minisztert a törvény végrehajtására vonatkozó szabályok, ezek
          között  a  közegészségügyi  és  a  járványügyi  szabályok  és
          előírások megállapítására [37. § (1) bekezdés]; továbbá arra,
          hogy    egyes    betegségekre   bejelentési   kötelezettséget
          állapítson    meg,   ezzel   kapcsolatban   meghatározza    a
          bejelentésre  kötelezettek  körét,  a  bejelentés  idejét  és
          módját,   valamint   a   bejelentendő   adatokat    [37.    §
          (2)  bekezdés]. A Tv. és a Vhr. szövegezéséből is egyértelmű,
          hogy   a   szociális   és  egészségügyi   miniszter   a   Tv.
          végrehajtására vonatkozó szabályok, előírások megállapítására
          kapott  felhatalmazást, és – álláspontom szerint – a Rendelet
          megalkotásával  kizárólag  ennek  a  kötelezettségének   tett
          eleget.
          A  határozatban említett alapjogokat, nevezetesen “az  emberi
          méltósághoz  való  jogból levezethető általános  személyiségi
          jogot,  s  annak  különféle aspektusait  mint  a  személyiség
          szabad   kibontakoztatásához  való  jogot,  az  önrendelkezés
          szabadságához  való jogot, általános cselekvési  szabadságot,
          avagy   a   magánszférához  való  jogot  (…),   valamint   az
          információs  önrendelkezési jogot” maga a Tv.  korlátozta.  A
          Tv. a már hivatkozott 15. § (2) bekezdésén túl, a járványügyi
          előírások  keretében elrendelte a fertőző betegek,  illetőleg
          fertőző betegség gyanúja miatt az érintettek kötelező  orvosi
          vizsgálatát   és   kötelező  gyógykezelését   [16.   §   (1)-
          (2)  bekezdés], szükség esetén a fertőzőképesség tartamára  a
          fertőző   beteg  és  a  fertőző  betegségre  gyanús   személy
          elkülönítését  [17. § (1) bekezdés], továbbá a fertőző  beteg
          környezetében  élő személyek számára a fertőzés  terjedésének
          megakadályozását  szolgáló rendszabályok  betartását  [16.  §
          (3)  bekezdés]. Járványügyi zárlatot írt elő a Tv. a betegség
          lappangási szakában azok számára, akik fertőző beteggel  vagy
          fertőző  betegségre  gyanús személlyel érintkeztek,  valamint
          akik  egészségi  állapotuk miatt fertőzést okozhattak.  Ennek
          érdekében  mindenki  kötelezhető volt  vizsgálatnak  alávetni
          magát   annak   megállapítása  végett,   hogy   jogszabályban
          meghatározott fertőző betegség kórokozójával mást –  anélkül,
          hogy  saját  maga  ilyen  fertőző  betegségben  szenvedne   –
          megfertőzhetett-e [19. § (1)-(3) bekezdés].  A  nemi  betegek
          gyógykezelése és gondozása keretében pedig a Tv. kifejezetten
          előírta, hogy fertőző nemi beteg vagy fertőző nemi betegségre
          gyanús  személy  kezelése során a fertőzés továbbterjedésének
          megelőzése céljából az orvosnak meg kell állapítania azokat a
          személyeket,  akiktől  a  fertőzés  származhatott,  illetőleg
          akiket  a  beteg megfertőzhetett. A beteg köteles  volt  erre
          vonatkozóan felvilágosítást adni [32. § (3) bekezdés].

          A  Rendelet  a  tartalma  szerint  csupán  a  Tv.  gyakorlati
          végrehajtása  szabályainak megállapítására  irányul,  további
          korlátozást  nem  tartalmaz.  Az  Alkotmánybíróság   64/1991.
          (XII.   17.)   AB  határozatában  foglaltakat  alapul   véve,
          miszerint  az  alapjog  közvetlen és jelentős  korlátozásához
          törvény  kell, de “[k]özvetett és távoli összefüggés esetében
          azonban  elegendő a rendeleti szint” (ABH 1991.  297,  300.),
          valamint   az   Alkotmánybíróság   eddigi   gyakorlatára   is
          figyelemmel [56/1993. (X. 28.) AB határozat, ABH  1993.  345,
          347.;  60/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993.  507,  511-
          512.;  990/B/1995. AB határozat, ABH 1997. 824, 827.; 3/1998.
          (II. 11.) AB határozat, ABH 1998. 61, 65-66.; 173/B/1996.  AB
          határozat,  ABH 1999. 728, 730-731.; 54/2000. (XII.  18.)  AB
          határozat, ABH 2000. 516, 519-520.], az indítvány elutasítása
          lett volna indokolt.

          Külön figyelmet érdemel ebből a szempontból a határozatban is
          hivatkozott  2012/B/1991.  AB  határozat,  amely  a   fertőző
          betegségek  és  a  járványok megelőzése  érdekében  szükséges
          járványügyi  intézkedésekről  szóló  18/1998.  (VI.  3.)   NM
          rendelet    alkotmányellenességének    megállapítására     és
          megsemmisítésére irányuló indítványt – többek között  –  arra
          hivatkozással   utasította  el,  hogy  “alkotmányossága   nem
          vitatható  azon  az  alapon,  hogy  annak  rendelkezései   az
          Alkotmány  70/D.  §-ában meghatározott, a lehető  legmagasabb
          szintű  testi és lelki egészséghez fűződő alapjogra vonatkozó
          szabályokat állapítanak meg, és ezért ellentétben állnának az
          Alkotmány  8. § (2) bekezdésével, amely szerint  az  alapvető
          jogokra  és  kötelezettségekre  vonatkozó  szabályokat   csak
          törvény   állapíthatja   meg.   (…)   Nem   megalapozott   az
          indítványozónak  az  az érvelése sem,  amely  szerint  az  R.
          felhatalmazás   nélkül   szabályoz  alapvető   jogot   érintő
          kérdéseket.  Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV.  törvény
          (…)  56.  § (1) bekezdése a járványügyi tevékenység céljaként
          jelöli  meg a fertőző megbetegedések, a járványok megelőzését
          és   leküzdését,   valamint  az  emberi   szervezet   fertőző
          betegségekkel szembeni ellenállóképességének a  fokozását.  E
          cél  érdekében  a (2) bekezdés felhatalmazza az  egészségügyi
          hatóságot,   hogy  a  törvényben  meghatározott  intézkedések
          tűrésére, illetve megtételére kötelezzen természetes és  jogi
          személyeket,  valamint  jogi  személyiséggel  nem  rendelkező
          szervezeteket.
          Az  Eütv.  59. § (1) bekezdése szerint a járványügyi érdekből
          végzett  szűrővizsgálat célja a fertőző megbetegedések  korai
          felismerése,   azok  forrásainak  felkutatása,   valamint   a
          fertőzés veszélyének elhárítása. A (2) bekezdés szerint pedig
          az egészségügyi miniszter rendeletben határozza meg azokat  a
          fertőző   betegségeket,  amelyek  megelőzése   érdekében   az
          egészségügyi  hatóság a lakosság egészének, a lakosság  egyes
          csoportjainak,   egy   meghatározott  terület   lakosságának,
          munkahelyi,  család  vagy más közösség tagjainak,  külföldről
          érkező   személyeknek,   illetve   fertőző   beteggel    vagy
          fertőzöttekkel    érintkezett   személyeknek    a    kötelező
          szűrővizsgálatát rendelheti el.
          E  felhatalmazás alapján adta ki a népjóléti miniszter az R.-
          t, amelynek 19. §-a határozza meg azt, hogy milyen feltételek
          bekövetkezése esetén rendelhető el kötelező szűrővizsgálat  a
          gümőkóros megbetegedések minél korábbi felismerése érdekében”
          (ABH 2001. 1169, 1171-1172.).

          Megjegyzem, hogy a jelenleg hatályos, az egészségügyről szóló
          1997.  évi  CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.)  a  fertőző
          betegségek  terjedésének megelőzése érdekében az 56.  és  59-
          70/A.  §-aiban  a  Tv-ben  foglalt korlátozásoknál  szigorúbb
          alapjogi   korlátozásokat  ír  elő.  A  Rendelet   az   Eütv.
          végrehajtására  szolgál, így a formai  alkotmányellenességgel
          kapcsolatos megállapítások a hatályos Eütv.-re tekintettel is
          megalapozatlanok.

          Budapest, 2002. június 25.
                                                       Dr. Németh János
                                                          alkotmánybíró
          A különvéleményhez csatlakozom:
                                     Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
                                                          alkotmánybíró
            .
            English:
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            Subject of the case:
            .
            Minister of Welfare and Healthcare Decree 5/1988 (V. 31.) SZEM on the Measures Necessary for the Prevention of the Spread of Acquired Immune Deficiency Syndrome and on Ordering Screening
            Number of the Decision:
            .
            27/2002. (VI. 28.)
            Date of the decision:
            .
            06/25/2002
            .
            .
            en_0027_2002.pdfen_0027_2002.pdf