English
	Hungarian

Ügyszám: .	663/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 27/2002. (VI. 28.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2002/143 .

A döntés kelte: Budapest, 06/25/2002 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos    vizsgálatára   irányuló    indítvány    tárgyában –  dr.  Németh  János és dr. Tersztyánszkyné dr.  Vasadi  Éva alkotmánybírák különvéleményével – meghozta a következő                         határozatot: Az    Alkotmánybíróság   megállapítja,   hogy   a    szerzett immunhiányos  tünetcsoport terjedésének meggátlása  érdekében szükséges  intézkedésekről és a szűrővizsgálat elrendeléséről szóló  5/1988. (V. 31.) SZEM rendelet alkotmányellenes, ezért azt 2002. december 31-ei hatállyal megsemmisíti. Ezt  a  határozatát  az Alkotmánybíróság a Magyar  Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                              I. 1.   Az   indítványozó   álláspontja   szerint   a   szerzett immunhiányos  tünetcsoport terjedésének meggátlása  érdekében szükséges  intézkedésekről és a szűrővizsgálat elrendeléséről szóló   5/1988.  (V.  31.)  SZEM  rendelet  (a  továbbiakban: Rendelet)  1. § a) és b) pontjai indokolatlanul  szélesen  és bizonytalanul   határozzák  meg  az  AIDS   szűrővizsgálatnak magukat  alávetni  kötelesek körét:  a  “gyanús  állapotban”, valamint  a  “környezetének”  kifejezések  véleménye  szerint “visszaélésre  adnak  lehetőséget  a  jogszabályt   alkalmazó egészségügyi  dolgozó  részéről”. Hasonló  okok  miatt  látta alkotmányellenesnek  az  indítványozó   a   Rendelet   9.   § (2)  bekezdésében  szereplő  “környezetének”  kifejezést.  Az indítványozó  szerint  a  kifogásolt rendelkezések  által  az Alkotmány   59.   §  (1)  bekezdésében  foglalt   információs önrendelkezési jog sérelme valósult meg. 2.   Az  indítványozó  a  hátrányos  megkülönböztetésnek   az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalmába ütközőnek tartotta a Rendelet  3.  §  (3)  bekezdését, mivel az “indokolatlan,  és diszkriminatív  megkülönböztetést alkalmaz aszerint,  hogy  a fertőzés  haematológiai  vagy szexuális  módon  történt.”  Az indítványozó  szerint a Rendelet ezen rendelkezése  sérti  az Alkotmány  54. §-ban foglalt emberi méltósághoz  való  jogot, különösen  az  54. § (2) bekezdését, amennyiben  –  feltevése szerint  – az elkülönülő adatgyűjtés engedély nélküli  orvosi kísérletek elvégzése céljából történik. A Rendelet 3. § (3) bekezdése helyébe a szerzett immunhiányos tünetcsoport  terjedésének  meggátlása  érdekében   szükséges intézkedésekről  és  a  szűrővizsgálat  elrendeléséről  szóló 5/1988.  (V. 31.) SZEM rendelet módosításáról szóló  10/2002. (III.  12.) EüM rendelet 1. §-a 2002. április 1-jétől egy  új rendelkezést  iktatott be, amely azonban érdemét  tekintve  a korábbi   szabályozáshoz  hasonló.  Az  Alkotmánybíróság   az alkotmányossági    vizsgálatánál    a    Rendelet    3.     § (3) bekezdésének hatályos szövegét vette figyelembe. 3.  Az indítványozó szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdését is  “megkerüli  a  Rendelet, mert gyakorlatilag  elzárást  és egyéb  súlyos  szankciókat alkalmaz a jogorvoslat  lehetősége nélkül.” 4.  Az  indítványozó fentieken túlmenően  a  Rendelet  teljes megsemmisítését   tartotta  indokoltnak,   mivel   megítélése szerint   “részleges   megsemmisítéssel  jogszabály   nehezen orvosolható”.  Az  egész  Rendelet szabályozási  szintjét  is kifogásolta, mert az abban foglaltakat – álláspontja  szerint –   “magasabb  szintű  jogszabálynak”  kellene  szabályoznia. Meglátása  szerint  a  Rendelet  sérti  az  Alkotmány  8.   § (1)    bekezdését,    amely   az   ember   sérthetetlen    és elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartását és védelmét az állam elsőrendű kötelességévé nyilvánítja. 5.   Az  eljárás  során  az  Alkotmánybíróság  beszerezte  az egészségügyi  miniszter  véleményét,  valamint   kikérte   az adatvédelmi biztos állásfoglalását is.                                                            II. 1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései: “2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” “8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és  elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2)   A   Magyar  Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” “37.  §  (3)  A  Kormány  tagjai feladatuk  ellátása  körében rendeleteket  adhatnak  ki. Ezek azonban  törvénnyel  vagy  a Kormány    rendeletével   és   határozatával   nem   lehetnek ellentétesek.  A  rendeleteket a  hivatalos  lapban  ki  kell hirdetni.” “54.   §   (1)   A  Magyar  Köztársaságban  minden   embernek veleszületett  joga van az élethez és az emberi  méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. (2)   Senkit  nem  lehet  kínzásnak,  kegyetlen,  embertelen, megalázó  elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és  különösen tilos  emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy  tudományos kísérletet végezni.” “57.   §   (5)   A   Magyar   Köztársaságban   a   törvényben meghatározottak  szerint  mindenki  jogorvoslattal  élhet  az olyan  bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés  ellen, amely  a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot –  a  jogviták  ésszerű időn belüli elbírálásának  érdekében, azzal   arányosan  –  a  jelenlévő  országgyűlési  képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” “59.  §  (1)  A  Magyar Köztársaságban mindenkit  megillet  a jóhírnévhez,  a  magánlakás sérthetetlenségéhez,  valamint  a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.” “70/A.  §  (1)  A Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén tartózkodó  minden  személy számára  az  emberi,  illetve  az állampolgári  jogokat, bármely megkülönböztetés,  nevezetesen faj,  szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más  vélemény, nemzeti  vagy  társadalmi származás, vagyoni, születési  vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2.   A  jogalkotásról  szóló  1987.  évi  XI.  törvénynek  (a továbbiakban: Jat.) a vizsgálatba bevont rendelkezése: “15.   §  (1)  A  végrehajtási  jogszabály  alkotására  adott felhatalmazásban   meg   kell   határozni   a   felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás  jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat. (2)  A  szabályozás  tárgykörébe tartozó  alapvető  jogok  és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni.” 3.   A   Rendeletnek   az   indítvánnyal   érintett   konkrét rendelkezései: “1.  §  A szerzett immunhiányos tünetcsoport (a továbbiakban: AIDS)  vírusával  való  fertőzöttség  megállapítása  céljából szűrővizsgálatnak  a  következő személyek  kötelesek  magukat alávetni: a)  a  nemi  betegek,  illetőleg  a  nemi  betegségre  gyanús állapotban levők; b) az AIDS vírusával fertőzött személyek szexuális partnerei; a   fertőzöttek  környezetének  azok  a  tagjai,  akiknél   a fertőződés gyanúja felmerül; (...)” “3. § (3) A megerősítetten pozitív személy gondozását a) abban az esetben, amikor a fertőződés nagy valószínűséggel vérkészítmény útján történt, az Országos Vérellátó  Szolgálat Központja, valamint az Országos Vérellátó Szolgálatról  szóló 44/1999.  (IX.  30.) EüM rendelet mellékletében meghatározott területileg    illetékes   regionális    vérellátó    központ transzfuziológiai szakrendelése mint gondozó; b) abban az esetben, amikor a fertőződés nagy valószínűséggel szexuális   úton  történt,  az  Országos  Bőr-,   Nemikórtani Intézet,  illetőleg  a  lakóhely szerint  illetékes  bőr-  és nemibeteg-gondozó végzi.” “9.  §  (2)  A  gondozó  orvosa  köteles  az  AIDS  vírusával fertőzött      személy     veszélyeztetett      környezetének felkutatására,    azok    klinikai    kivizsgálására     vagy kivizsgáltatására  és  az  AIDS vírusával  való  fertőzöttség kiderítésére   irányuló   vizsgálatok   elvégeztetésére.    A szexuális  partnerek felkutatása a bőr- és  nemibeteg-gondozó orvosának  feladata akkor is, ha a gondozásba vétel  nem  ott történt.”                             III. Az indítvány megalapozott. 1.  Az  Alkotmánybíróság elsősorban azt az indítványi  elemet vizsgálta,  amely  a Rendelet egészének megsemmisítését  arra hivatkozással kérte, hogy a Rendeletben foglaltakat  magasabb szintű   jogszabályban  kellett  volna   szabályozni,   s   a szabályozásnak   ezen  módja  sérti   az   Alkotmány   8.   § (1) bekezdését. Az   Alkotmánybíróság   már  a   64/1991.   (XII.   17.)   AB határozatában   kifejtette,   hogy   az   Alkotmány   8.    § (1)   bekezdése   szerint  az  alapvető  jogok   tiszteletben tartására  és  védelmére vonatkozó állami  kötelezettség  nem merül  ki abban, hogy az államnak tartózkodnia kell  a  jogok megsértésétől,   hanem   magában  foglalja   azt   is,   hogy gondoskodnia    kell    az    érvényesülésükhöz     szükséges feltételekről. (ABH 1991. 297, 302.) Az államnak az alapjogok biztosítására vonatkozó kötelezettségéből magától  értetődően következik,  hogy  az alapvető jogokat csak  az  Alkotmányban megengedett   módon   korlátozhatja.  Erre   vonatkozóan   az Alkotmány  8. § (2) bekezdése az irányadó, amely  szerint  az alapvető  jogokra  és  kötelességekre  vonatkozó  szabályokat törvény állapítja meg. Az  Alkotmánybíróság  4/1993.  (II.  12.)  AB  határozata   – hivatkozva a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatra – az alapvető jogok korlátozásával kapcsolatban ugyanakkor utalt arra, hogy “az alapjog nem minden vonatkozásában törvényhozási tárgy. Az Alkotmánybíróság   megállapította,  hogy   »nem   mindenfajta összefüggés  az  alapjogokkal követeli meg a törvényi  szintű szabályozást.  Valamely alapjog tartalmának meghatározása  és lényeges   garanciáinak   megállapítása   csakis   törvényben történhet,  törvény  kell  továbbá az  alapjog  közvetlen  és jelentős  korlátozásához is. Közvetett és távoli  összefüggés esetében  azonban elegendő a rendeleti szint is. Ha  nem  így lenne,  mindent  törvényben kellene  szabályozni.«  Ebből  az Alkotmánybíróság  azt  a  következtetést  is  levonta,   hogy »mindig csak a konkrét szabályozásról állapítható meg, hogy – az  alapjoggal  való  kapcsolata  intenzitásától  függően   – törvénybe kell-e foglalni vagy sem.«” (ABH 1993. 48, 60.) Az  Alkotmánybíróság  2012/B/1991. AB  határozata  a  fertőző betegségek  és  a  járványok megelőzése  érdekében  szükséges járványügyi  intézkedésekről szóló 18/1998. (VI.  3.)  NM  (a továbbiakban:  NM  rendelet) rendelet  19.  §-a  kapcsán  már foglalkozott a szűrővizsgálati kötelezettség megállapításának alkotmányosságával.   Az   Alkotmánybíróság   ezen    korábbi határozata a gümőkór-fertőzés veszélyének elhárítása céljából végzett kötelező szűrővizsgálatok alkotmányosságát formai  és tartalmi szempontból is megítélte. A gümőkóros megbetegedések esetén   elrendelhető  kötelező  szűrővizsgálat  szabályozási szintjének  alkotmányossági vizsgálatát  az  Alkotmánybíróság 2012/B/1991.  AB  határozata az Indokolás III.  1.  pontjában végezte el. A 2012/B/1991. AB határozat Indokolásának III. 1. pontjában  az  Alkotmánybíróság  az  NM  rendelet  kifogásolt rendelkezése  szabályozási  szintjének  alkotmányosságát   az Alkotmány 70/D. §-ával való összefüggésében állapította  meg. Ehhez  fűződően  az Alkotmánybíróság hivatkozott  a  64/1991. (XII.  17.)  AB  határozatnak arra a  megállapítására,  amely szerint  az alapjogokkal való közvetett és távoli összefüggés szabályozásához   elegendő  a  rendeleti  szint   is.   Ennek eredményeként  pedig az NM rendelet vizsgált  rendelkezésének formai  alkotmányellenességét állító indítványt elutasította. (ABH 2001. 1169, 1171-1172.) Az   Alkotmánybíróság   ugyanakkor   az   Alkotmány   8.    § (2)  bekezdésének  értelmezése során  rámutatott  arra,  hogy mindig  csak a konkrét szabályozásnak az érintett  alapjoggal való  kapcsolata  intenzitásától függően állapítható  meg  az alapjog-korlátozás megfelelő szabályozási szintje.  [64/1991. (XII.   17.)   AB   határozat,  ABH  1991.  297,   300.]   Az Alkotmánybíróságnak tehát – a 2012/B/1991.  AB  határozatában kifejtettekhez  képest  – a jelen Rendelet,  azaz  a  konkrét szabályozás  alapján kell megállapítania, hogy az  megfelel-e az     alapjogok    korlátozására    vonatkozó    alkotmányos követelménynek.  A  jelen  Rendelet a  szerzett  immunhiányos tünetcsoport  terjedésének meggátlása  érdekében  több  olyan rendelkezést   [pl.:  a  szerzett  immunhiányos  tünetcsoport vírusával  való fertőzöttség megállapítása céljából  kötelező szűrővizsgálat       elrendelése,      a      szűrővizsgálati kötelezettséggel    érintett   személyi    kör    bizonytalan meghatározása    (1.    §),    a   kötelező    szűrővizsgálat foganatosítása,  egyéb  vizsgálatok  elvégzésének  a  tűrése, továbbá  a  fertőzött  személy veszélyeztetett  környezetének felkutatása  és klinikai kivizsgálása (4. §,  6.  §,  9.  §), valamint   kötelező  adatszolgáltatás  (11.  §)]   tartalmaz, amelyek  alapvető  jogokat érintenek: az  emberi  méltósághoz való jogból levezethető általános személyiségi jogot, s annak különféle    aspektusait   mint    a    személyiség    szabad kibontakoztatásához    való    jogot,    az     önrendelkezés szabadságához  való jogot, általános cselekvési  szabadságot, avagy  a  magánszférához való jogot  [8/1990.  (IV.  23.)  AB határozat,  ABH  1990. 42, 44-45.], valamint  az  információs önrendelkezési jogot. Az   Alkotmánybíróság  21/1994.  (IV.  16.)   AB   határozata rámutatott arra, hogy az alapjog-korlátozás alkotmányossága a korlátozás mértékének függvénye (ABH 1994. 117, 121).  Ezt  a gondolatmenetet   követte   az   Alkotmánybíróság    58/2001. (XII.  7.)  AB határozata is, amely az alapjogi korlátozástól függően  differenciált alkotmányossági vizsgálat alkalmazását tartotta  követendőnek.  Ezzel  kapcsolatban  hivatkozott  az Alkotmánybíróság arra a korábbi megállapítására, mely szerint az  alkotmányosság értékelésének kritériumait  attól  függően lehet   lazítani   vagy  szigorítani,   hogy   milyen   fajta korlátozásról van szó. (ABH 2001. 527, 543.) A   jelen   Rendelettel   kapcsolatban  az   Alkotmánybíróság megállapította, hogy annak számos rendelkezése több  alapvető jogot korlátoz. Ennélfogva megállapítható, hogy a Rendelet az alapvető jogok jelentős és közvetlen korlátozását valósította meg.  A  több alapvető jog jelentős és közvetlen korlátozását megvalósító  szabályozással  kapcsolatban  fel  sem  merülhet ugyanis  a  rendeleti szabályozási szint elégséges volta.  Az alapvető  jogok  közvetlen és jelentős korlátozásához  minden esetben követelmény a törvényi szintű szabályozás. 2.  A  Rendelet  a  kiadására vonatkozó  felhatalmazásként  a jelenleg  már  nem hatályos egészségügyről  szóló  1972.  évi II.  törvény  (a továbbiakban: REütv.) 15. § (2)  bekezdését, valamint   a   REütv.  végrehajtásáról  és  az   egészségügyi miniszter  jogköréről  rendelkező  16/1972.  (IV.   29.)   MT rendeletet jelölte meg. Ezek a rendelkezések alapvető jogokat és  kötelességeket  érintő tárgykörben  adtak  felhatalmazást miniszteri   rendelet  alkotására.  A  Jat.-nak  a   Rendelet kiadásakor  és  még jelenleg is hatályos 15. § (2)  bekezdése szerint  alapvető  jogok és kötelességek  szabályozására  nem lehet  felhatalmazást adni, hiszen azt csak törvényben  lehet szabályozni.   A   Rendelet  kiadására   vonatkozó   törvényi felhatalmazás   azonban  a  Jat.  15.  §   (2)   bekezdésével ellentétesen    törvényi    szintű   tárgykör    végrehajtási szabályként  való  megalkotását  tette  lehetővé.   Ezért   a törvénysértő  felhatalmazás  alapján  kiadott   Rendelet   is sértette  a  Jat.  15.  §  (2)  bekezdését.  A  Jat.  15.   § (2)  bekezdésével  ellentétes miniszteri  rendelet  pedig  az Alkotmány 37. § (3) bekezdésének sérelmét valósította meg. Az  Alkotmánybíróságnak  a fentiekben  már  idézett  64/1991. (XII.  17.) AB határozata a törvényhozási tárgykörbe  tartozó szabályozás  megalkotására vonatkozó  törvényi  felhatalmazás alkotmányellenességével      együtt       alkotmányellenesnek minősítette  a felhatalmazás alapján megalkotott végrehajtási szabályt  is, s a formai okból alkotmányellenesnek  bizonyult jogszabályokat megsemmisítette (ABH 1991. 297,  306-307.).  A jelen  esetben is miniszteri rendeletben került sor  törvényi szintű  szabályozást igénylő kötelezettségek megállapítására. A  csak  törvényi  szinten  szabályozható  alapvető  jogoknak miniszteri  rendeletben  történő  korlátozása  ellentétes  az Alkotmány  8.  §  (2)  bekezdésével,  amely  kimondja,   hogy alapjogok korlátozására kizárólag törvényben kerülhet sor. 3.    A   kifejtettek   alapján   az   Alkotmánybíróság    az alkotmányellenes      Rendeletet     megsemmisítette.      Az Alkotmánybíróság a Rendelet megsemmisítésének határnapját  az Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.) 43. § (4) bekezdésének megfelelően  úgy állapította   meg,   hogy   a  megsemmisített   rendelkezések alkotmányos  keretek között történő megalkotására  kellő  idő álljon rendelkezésre. Az   Alkotmánybíróság  –  állandó  gyakorlatának  megfelelően [64/1991.  (XII.  17.)  AB határozat, ABH  1991.  297,  307.; 30/2000.  (X.  11.) AB határozat, ABH 2000. 202,  209.]  –  a Rendelet egészének formai okból történő megsemmisítése  miatt a  Rendelet  tartalmi alkotmányellenességét állító indítványi elemeket nem vizsgálta. A határozat közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.                       Dr. Németh János                  az Alkotmánybíróság elnöke                                  Dr. Bagi István                      Dr. Bihari Mihály    alkotmánybíró                     előadó alkotmánybíró                                  Dr. Czúcz Ottó                         Dr. Erdei Árpád    alkotmánybíró                            alkotmánybíró                                  Dr. Harmathy Attila                   Dr. Holló András    alkotmánybíró                            alkotmánybíró                                  Dr. Németh János                  Dr. Kukorelli István    az Alkotmánybíróság elnöke               alkotmánybíró        az aláírásban akadályozott        Dr. Kiss László        alkotmánybíró helyett                                  Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva    alkotmánybíró                             alkotmánybíró Dr. Németh János alkotmánybíró különvéleménye A  szerzett immunhiányos tünetcsoport terjedésének meggátlása érdekében   szükséges  intézkedésekről  és  a  szűrővizsgálat elrendeléséről  szóló  5/1988.  (V.  31.)  SZEM  rendelet  (a továbbiakban: Rendelet) alkotmányellenessé nyilvánításával és megsemmisítésével nem értek egyet. A   határozat  az  alkotmányellenesség  megállapítását   arra alapítja, hogy a Rendelet “számos rendelkezése több  alapvető jogot korlátoz. Ennélfogva megállapítható, hogy a Rendelet az alapvető jogok jelentős és közvetlen korlátozását valósította meg.  A  több alapvető jog jelentős és közvetlen korlátozását megvalósító  szabályozással  kapcsolatban  fel  sem  merülhet ugyanis a rendeleti szabályozási szint elégséges volta”. A  határozat indokolásával – a fent idézett megállapítást  és az   abból   levont  következtetést  kivéve   –   többségében egyetértek. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy az  alkotmányos alapjogok az Alkotmány 8. § (2)  bekezdésében foglaltak  szerint  –  lényeges  tartalmukat  kivéve  –  csak törvényben  korlátozhatók.  A  korlátozás  vizsgálatánál   az Alkotmánybíróság   a  szükségesség  és  arányosság   tesztjét alkalmazza,  vagyis az alapjog korlátozását  kizárólag  akkor tartja alkotmányosnak, ha az kényszerítő okból történik és az elérni  kívánt  cél  fontossága  összhangban  van  az   ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlyával [20/1990.  (X.  4.) AB  határozat, ABH 1990. 69, 71.]. Jelen esetben a  határozat az  alapjogok korlátozásának tartalmát, szükséges és  arányos voltát nem vizsgálta, csupán annak szabályozási szintjét. A  64/1991.  (XII.  17.) AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította,   hogy   “nem  mindenfajta   összefüggés   az alapjogokkal  követeli  meg a törvényi  szintű  szabályozást. Valamely   alapjog  tartalmának  meghatározása  és   lényeges garanciáinak   megállapítása  csakis  törvényben   történhet, törvény   kell  továbbá  az  alapjog  közvetlen  és  jelentős korlátozásához  is. Közvetett és távoli összefüggés  esetében azonban  elegendő  a rendeleti szint is. Ha  nem  így  lenne, mindent  törvényben kellene szabályozni. Ebből az következik, hogy  mindig  csak a konkrét szabályozásról állapítható  meg, hogy – az alapjoggal való kapcsolata intenzitásától függően – törvénybe kell-e foglalni vagy sem” (ABH 1991. 297, 300.). A Rendelet megalkotására felhatalmazást az akkor hatályos, az egészségügyről  szóló 1972. évi II. törvény (a  továbbiakban: Tv.)  és  az  egészségügyről  szóló  1972.  évi  II.  törvény végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről szóló 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet (a továbbiakban: Vhr.)  adott. Mint  ahogyan a határozat is utal rá, a Tv. mondta  ki,  hogy “fertőző  betegség esetében a fertőzés veszélyének elhárítása céljából  kötelező  szűrővizsgálat  rendelhető  el”  [15.   § (2)  bekezdés].  A Vhr. pedig felhatalmazta  az  egészségügyi minisztert a törvény végrehajtására vonatkozó szabályok, ezek között  a  közegészségügyi  és  a  járványügyi  szabályok  és előírások megállapítására [37. § (1) bekezdés]; továbbá arra, hogy    egyes    betegségekre   bejelentési   kötelezettséget állapítson    meg,   ezzel   kapcsolatban   meghatározza    a bejelentésre  kötelezettek  körét,  a  bejelentés  idejét  és módját,   valamint   a   bejelentendő   adatokat    [37.    § (2)  bekezdés]. A Tv. és a Vhr. szövegezéséből is egyértelmű, hogy   a   szociális   és  egészségügyi   miniszter   a   Tv. végrehajtására vonatkozó szabályok, előírások megállapítására kapott  felhatalmazást, és – álláspontom szerint – a Rendelet megalkotásával  kizárólag  ennek  a  kötelezettségének   tett eleget. A  határozatban említett alapjogokat, nevezetesen “az  emberi méltósághoz  való  jogból levezethető általános  személyiségi jogot,  s  annak  különféle aspektusait  mint  a  személyiség szabad   kibontakoztatásához  való  jogot,  az  önrendelkezés szabadságához  való jogot, általános cselekvési  szabadságot, avagy   a   magánszférához  való  jogot  (…),   valamint   az információs  önrendelkezési jogot” maga a Tv.  korlátozta.  A Tv. a már hivatkozott 15. § (2) bekezdésén túl, a járványügyi előírások  keretében elrendelte a fertőző betegek,  illetőleg fertőző betegség gyanúja miatt az érintettek kötelező  orvosi vizsgálatát   és   kötelező  gyógykezelését   [16.   §   (1)- (2)  bekezdés], szükség esetén a fertőzőképesség tartamára  a fertőző   beteg  és  a  fertőző  betegségre  gyanús   személy elkülönítését  [17. § (1) bekezdés], továbbá a fertőző  beteg környezetében  élő személyek számára a fertőzés  terjedésének megakadályozását  szolgáló rendszabályok  betartását  [16.  § (3)  bekezdés]. Járványügyi zárlatot írt elő a Tv. a betegség lappangási szakában azok számára, akik fertőző beteggel  vagy fertőző  betegségre  gyanús személlyel érintkeztek,  valamint akik  egészségi  állapotuk miatt fertőzést okozhattak.  Ennek érdekében  mindenki  kötelezhető volt  vizsgálatnak  alávetni magát   annak   megállapítása  végett,   hogy   jogszabályban meghatározott fertőző betegség kórokozójával mást –  anélkül, hogy  saját  maga  ilyen  fertőző  betegségben  szenvedne   – megfertőzhetett-e [19. § (1)-(3) bekezdés].  A  nemi  betegek gyógykezelése és gondozása keretében pedig a Tv. kifejezetten előírta, hogy fertőző nemi beteg vagy fertőző nemi betegségre gyanús  személy  kezelése során a fertőzés továbbterjedésének megelőzése céljából az orvosnak meg kell állapítania azokat a személyeket,  akiktől  a  fertőzés  származhatott,  illetőleg akiket  a  beteg megfertőzhetett. A beteg köteles  volt  erre vonatkozóan felvilágosítást adni [32. § (3) bekezdés]. A  Rendelet  a  tartalma  szerint  csupán  a  Tv.  gyakorlati végrehajtása  szabályainak megállapítására  irányul,  további korlátozást  nem  tartalmaz.  Az  Alkotmánybíróság   64/1991. (XII.   17.)   AB  határozatában  foglaltakat  alapul   véve, miszerint  az  alapjog  közvetlen és jelentős  korlátozásához törvény  kell, de “[k]özvetett és távoli összefüggés esetében azonban  elegendő a rendeleti szint” (ABH 1991.  297,  300.), valamint   az   Alkotmánybíróság   eddigi   gyakorlatára   is figyelemmel [56/1993. (X. 28.) AB határozat, ABH  1993.  345, 347.;  60/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993.  507,  511- 512.;  990/B/1995. AB határozat, ABH 1997. 824, 827.; 3/1998. (II. 11.) AB határozat, ABH 1998. 61, 65-66.; 173/B/1996.  AB határozat,  ABH 1999. 728, 730-731.; 54/2000. (XII.  18.)  AB határozat, ABH 2000. 516, 519-520.], az indítvány elutasítása lett volna indokolt. Külön figyelmet érdemel ebből a szempontból a határozatban is hivatkozott  2012/B/1991.  AB  határozat,  amely  a   fertőző betegségek  és  a  járványok megelőzése  érdekében  szükséges járványügyi  intézkedésekről  szóló  18/1998.  (VI.  3.)   NM rendelet    alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére irányuló indítványt – többek között  –  arra hivatkozással   utasította  el,  hogy  “alkotmányossága   nem vitatható  azon  az  alapon,  hogy  annak  rendelkezései   az Alkotmány  70/D.  §-ában meghatározott, a lehető  legmagasabb szintű  testi és lelki egészséghez fűződő alapjogra vonatkozó szabályokat állapítanak meg, és ezért ellentétben állnának az Alkotmány  8. § (2) bekezdésével, amely szerint  az  alapvető jogokra  és  kötelezettségekre  vonatkozó  szabályokat   csak törvény   állapíthatja   meg.   (…)   Nem   megalapozott   az indítványozónak  az  az érvelése sem,  amely  szerint  az  R. felhatalmazás   nélkül   szabályoz  alapvető   jogot   érintő kérdéseket.  Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV.  törvény (…)  56.  § (1) bekezdése a járványügyi tevékenység céljaként jelöli  meg a fertőző megbetegedések, a járványok megelőzését és   leküzdését,   valamint  az  emberi   szervezet   fertőző betegségekkel szembeni ellenállóképességének a  fokozását.  E cél  érdekében  a (2) bekezdés felhatalmazza az  egészségügyi hatóságot,   hogy  a  törvényben  meghatározott  intézkedések tűrésére, illetve megtételére kötelezzen természetes és  jogi személyeket,  valamint  jogi  személyiséggel  nem  rendelkező szervezeteket. Az  Eütv.  59. § (1) bekezdése szerint a járványügyi érdekből végzett  szűrővizsgálat célja a fertőző megbetegedések  korai felismerése,   azok  forrásainak  felkutatása,   valamint   a fertőzés veszélyének elhárítása. A (2) bekezdés szerint pedig az egészségügyi miniszter rendeletben határozza meg azokat  a fertőző   betegségeket,  amelyek  megelőzése   érdekében   az egészségügyi  hatóság a lakosság egészének, a lakosság  egyes csoportjainak,   egy   meghatározott  terület   lakosságának, munkahelyi,  család  vagy más közösség tagjainak,  külföldről érkező   személyeknek,   illetve   fertőző   beteggel    vagy fertőzöttekkel    érintkezett   személyeknek    a    kötelező szűrővizsgálatát rendelheti el. E  felhatalmazás alapján adta ki a népjóléti miniszter az R.- t, amelynek 19. §-a határozza meg azt, hogy milyen feltételek bekövetkezése esetén rendelhető el kötelező szűrővizsgálat  a gümőkóros megbetegedések minél korábbi felismerése érdekében” (ABH 2001. 1169, 1171-1172.). Megjegyzem, hogy a jelenleg hatályos, az egészségügyről szóló 1997.  évi  CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.)  a  fertőző betegségek  terjedésének megelőzése érdekében az 56.  és  59- 70/A.  §-aiban  a  Tv-ben  foglalt korlátozásoknál  szigorúbb alapjogi   korlátozásokat  ír  elő.  A  Rendelet   az   Eütv. végrehajtására  szolgál, így a formai  alkotmányellenességgel kapcsolatos megállapítások a hatályos Eütv.-re tekintettel is megalapozatlanok. Budapest, 2002. június 25.                                              Dr. Németh János                                                 alkotmánybíró A különvéleményhez csatlakozom:                            Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva                                                 alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Minister of Welfare and Healthcare Decree 5/1988 (V. 31.) SZEM on the Measures Necessary for the Prevention of the Spread of Acquired Immune Deficiency Syndrome and on Ordering Screening
Number of the Decision: .	27/2002. (VI. 28.)
Date of the decision: .	06/25/2002
.
. en_0027_2002.pdf