Hungarian

Ügyszám: .	1331/H/2007
Előadó alkotmánybíró: Kiss László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 45/2008. (IV. 17.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/465 .

A döntés kelte: Budapest, 04/15/2008 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  az  Országos Választási  Bizottságnak  az országos    népszavazás   kitűzésére   irányuló   kezdeményezés aláírásgyűjtő  ívének hitelesítése tárgyában hozott  határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő                          határozatot: Az  Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 462/2007. (X.  24.)  OVB  határozatát  – a jelen  határozatban  kifejtett további indokok alapján – helybenhagyja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. Az  Országos  Választási  Bizottság  (a  továbbiakban:  OVB)  a 462/2007.   (X.  24.)  OVB  határozatával  úgy  döntött,   hogy magánszemély    által    benyújtott    országos    népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését megtagadja. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepel: „Akarja-e Ön, hogy a soron következő, különböző szintű  (megyei jogú városi, megyei közgyűlésben, fővárosi közgyűlésben továbbá 100   lakos   feletti   helyi   önkormányzatok   testületeiben) önkormányzati   választásokon  az  önkormányzati   testületeket alkotó   képviselők  száma  egységesen,  az  1990.  évi   LXIV. törvényben foglaltaknak felére csökkenjen oly módon, hogy  tört szám esetén a páratlan szám felé kell kerekíteni ?” Az   OVB   megtagadta   az  aláírásgyűjtő   ív   hitelesítését. Megállapította, hogy a kérdésben tartott eredményes népszavazás az   1500   fő   alatti  településeken  a  képviselő-testületek létszámát olyan mértékben csökkentené, hogy az Alkotmány 42. §- ában  foglalt  önkormányzáshoz való  jog  lényeges  tartalmának sérelmével  járna.  Sértené továbbá a választójog  egyenlőségét is,  mert a javasolt számítási mód figyelembe vételével a  100- 1500  lélekszámú  településeken  egyaránt  háromfős  képviselő- testületet lehetne megválasztani. A  népszavazást  kezdeményező magánszemély – a  törvényben  írt határidőn belül – kifogást terjesztett elő az OVB határozatával szemben. Rámutat arra, hogy a hatályos törvényben nincs 1500-as lélekszám. Megítélése szerint nem sérülne az Alkotmány  42.  §- ába foglalt önkormányzáshoz való jog, ellenkezőleg: az erősödne az  igen  költséges  és kezelhetetlen nagy létszámú  képviselő- testületek felére csökkentésével. Álláspontja szerint a 100  és 1300  fő  közötti településeken pontosan elegendő a 3 képviselő és  a polgármester, így valóban a legrátermettebbek kerülnek  a testületekbe.                               II. Az  Alkotmánybíróság  a  kifogást  az  Alkotmány,  az  országos népszavazásról  és népi kezdeményzésről szóló  1998.  évi  III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.), a választási eljárásról szóló 1997.  évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.), valamint  a  helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról  szóló 1990.   évi  LXIV.  törvény  (a  továbbiakban:  Övtv.)   alábbi rendelkezései alapján vizsgálta meg. 1. Az Alkotmány rendelkezései: „42.  §  A község, a város, a főváros és kerületei, valamint  a megye   választópolgárainak  közösségét   megilleti   a   helyi önkormányzás  joga.  A  helyi önkormányzás  a  választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.” „44.  § (1) A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott    képviselőtestület    útján,    illetőleg    helyi népszavazással gyakorolják.” „70.   §   (1)   A  Magyar  Köztársaság  területén  lakóhellyel rendelkező  minden nagykorú magyar állampolgárt megillet  az  a jog,  hogy az országgyűlési képviselők választásán választó  és választható  legyen, valamint országos népszavazásban  és  népi kezdeményezésben részt vegyen. (2)  A  Magyar  Köztársaság  területén  lakóhellyel  rendelkező minden  nagykorú  magyar állampolgárt és az  Európai  Unió  más tagállamának   a   Magyar  Köztársaság  területén   lakóhellyel rendelkező  nagykorú állampolgárát megilleti az a jog,  hogy  a helyi  önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán választható  és – amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján  a  Magyar Köztársaság területén tartózkodik –  választó legyen,  valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt   vegyen.  Polgármesterré  és  fővárosi  főpolgármesterré magyar állampolgár választható. (3)    A    Magyar    Köztársaságban    minden    menekültként, bevándoroltként   vagy   letelepedettként   elismert   nagykorú személyt   megillet  az  a  jog,  hogy  a  helyi  önkormányzati képviselők  és  a  polgármesterek választásán  –  amennyiben  a választás,  illetve  a népszavazás napján a Magyar  Köztársaság területén  tartózkodik  –  választó legyen,  valamint  a  helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.” „71.  § (1) Az országgyűlési képviselőket, az Európai Parlament képviselőit,  a  helyi önkormányzati képviselőket,  valamint  a polgármestert  és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános  és egyenlő választójog alapján, közvetlen és  titkos szavazással választják.” 2. Az Övtv. rendelkezései: „8. § A 10 000 vagy ennél kevesebb lakosú település – kislistás választási  rendszerben (42. §) – egy választókerületet  alkot, amelyben a képviselők száma a) 100 lakosig 3, b) 600 lakosig 5, c) 1 300 lakosig 7, d) 3 000 lakosig 9, e) 5 000 lakosig 11, f) 10 000 lakosig 13. 9.  §  (1)  A  10 000-nél több lakosú településen  és  fővárosi kerületben a képviselőket vegyes választási rendszerben (43-45. §) választják. (2)  Az  egyéni  választókerületek  és  a  kompenzációs  listás mandátumok száma: a)  25  000  lakosig  10  egyéni választókerület  és  7  listás mandátum; b)  50  000  lakosig  14  egyéni választókerület  és  9  listás mandátum; c)  60  000  lakosig  15 egyéni választókerület  és  10  listás mandátum; d)  70  000  lakosig  16 egyéni választókerület  és  11  listás mandátum. (3)  Minden  további  10 000 lakos után  eggyel  nő  az  egyéni választókerületben, és minden további 15 000 lakos után  eggyel nő a kompenzációs listán választott képviselők száma.” „10.  §  (2) A megyei közgyűlési választás tekintetében  minden megyében  két  választókerület van, külön a 10 000  vagy  ennél kevesebb  lakosú, és külön a 10 000-nél több lakosú települések számára.” „4. számú melléklet az 1990. évi LXIV törvényhez                Megyei közgyűlés tagjainak száma                            10 000   10 000                        A   lakos    lakos       Megyenév       közgy feletti  alatti                      űlés  telepü-  telepü-                      tagja lésekre  lésekre                      inak  jutó     jutó                      száma képvi-   képvi-                            selő     selő  Baranya                40     11    29  Bács-Kiskun            46     19    27  Békés                  40     18    22  Borsod-Abaúj-Zemplén   59     19    40  Csongrád               40     15    25  Fejér                  40      6    34  Győr-Moson-Sopron      41      9    32  Hajdú-Bihar            40     16    24  Heves                  40     10    30  Jász-Nagykun-Szolnok   40     18    22  Komárom-Esztergom      40     18    22  Nógrád                 40     10    30  Pest                   80     42    38  Somogy                 40      9    31  Szabolcs-Szatmár-Bereg 48      9    39  Tolna                  41     15    26  Vas                    40     11    29  Veszprém               40     16    24  Zala                   40      5    35 3. Az Nsztv. rendelkezései: „10.   §   Az  Országos  Választási  Bizottság  megtagadja   az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha (…) b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, (…).” 4. A Ve. rendelkezései: „130.   §   (1)   Az   Országos  Választási   Bizottságnak   az aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével kapcsolatos  döntése  elleni kifogást a határozat  közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet  –  az  Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (…) (3)  Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.  Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés  határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és   az   Országos   Választási   Bizottságot,   illetőleg   az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”                              III. A kifogás nem megalapozott. Az    Alkotmánybíróság   hatáskörét   a   jelen    ügyben    az Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.) 1. § h) pontja alapján  a  Ve.  130.  §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati   természetű.   Az   Alkotmánybíróság    az    OVB határozatában,  valamint  a kifogásban  foglaltak  alapján  azt vizsgálja,  hogy  az  OVB az aláírásgyűjtő  ív  hitelesítéséről szóló döntése során az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően  járt-e el [63/2002. (XIII. 3.) AB  határozat,  ABH 2002,  342, 344.]. Az Alkotmánybíróság feladatát e hatáskörében eljárva   is   alkotmányos  jogállásával   és   rendeltetésével összhangban  látja  el [25/1999. (VII. 7.)  AB  határozat,  ABH 1999, 251, 256.].  1.  Az  Alkotmánybíróság elsőként az Alkotmány  42.  §-ának  a sérelmét   vizsgálta.   Az   aláírásgyűjtő   ív   hitelesítését megtagadva az OVB azt állapította meg, hogy a kérdésben tartott eredményes  népszavazás  az  1500  fő  alatti  településeken  a képviselő-testületek  létszámát  olyan  mértékben  csökkentené, hogy  az  az Alkotmány 42. §-ában foglalt önkormányzáshoz  való jog lényeges tartalmának sérelmével járna. Az  Alkotmány 42. §-a alapján a község, a város, a  főváros  és kerületei,  valamint  a  megye  választópolgárainak  közösségét megilleti  a  helyi önkormányzás joga. A helyi  önkormányzás  a választópolgárok  közösségét  érintő  helyi  közügyek   önálló, demokratikus  intézése,  a  helyi  közhatalomnak   a   lakosság érdekében  való  gyakorlása.  Helyi  önkormányzati  rendszerünk településcentrikus,    a    lakosságot    szolgáló     alapvető önkormányzati  közszolgáltatásokról  elsősorban  a   települési önkormányzatok gondoskodnak. A községi önkormányzatok  feladat- és   hatásköre  is  széles.  A  mintegy  ezer  lakosú   községi önkormányzatok  feladatainak mennyisége már  olyan,  ami  három képviselővel  nehezen vagy egyáltalán nem oldható meg,  például kizárja   a   feladatok   ellátásához   szükséges   bizottságok létrehozását,  működését. Ennek következtében  mindössze  három önkormányzati képviselő választása esetén – változatlan feladat- és  hatáskörrel  –  sérülhet  e községek  önkormányzáshoz  való alkotmányos alapjoga.  2.  Az  Alkotmánybíróság  a  továbbiakban  az  OVB  határozata indokolásának azt a részét vizsgálta, amely szerint a kérdésben tartott    eredményes   népszavazás   sértené   a   választójog egyenlőségét, mert a javasolt számítási mód figyelembevételével a 100–1500 lélekszámú településeken egyaránt háromfős képviselő- testületet lehetne megválasztani. A kifogás megalapozottan utal arra,  hogy az Övtv.-ben nincs 1500 lakosú kategória,  helyesen az 1300-ig terjedő lakosszámú településekről van szó. A kifogás szerint  a  100  és  1300  fő  közötti  településeken  pontosan elegendő a három képviselő és a polgármester.  Az  Alkotmány  71.  § (1) bekezdése alapján  az  országgyűlési képviselőket,  az  Európai  Parlament  képviselőit,   a   helyi önkormányzati  képviselőket,  valamint  a  polgármestert  és  a fővárosi   főpolgármestert  a  választópolgárok  általános   és egyenlő  választójog alapján, közvetlen és  titkos  szavazással választják.  Az  Alkotmánybíróság a választójog egyenlőségének elvét, annak gyakorlati    érvényesülését   az   országgyűlési    képviselők választásával összefüggésben vizsgálta, a 22/2005. (VI. 17.) AB határozat szerint: „Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva  – megállapítja:    az    Országgyűlés   jogalkotói    feladatának elmulasztásával alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy  nem teremtette meg maradéktalanul az Alkotmány 71. §  (1) bekezdésébe  foglalt egyenlő választójog alapelvéből  következő követelmények     érvényesülését     biztosító      jogszabályi feltételeket.” (ABH 2005, 246.)  Az  Alkotmány  71.  §  (1)  bekezdése  alapján  a  választójog egyenlőségének  a követelménye az önkormányzati  képviselők  és polgármesterek  (a főpolgármester) választására is  vonatkozik. Az  Övtv.  a választójog egyenlőségének elvét a lakosságszámhoz igazodó  számú  önkormányzati  képviselők  megválasztásának   a szabályaival  oldja meg a 10 000 alatti lakosszámú  települések esetén (kislistás rendszer). Az Övtv. alapján ez a következő: „8. § A 10 000 vagy ennél kevesebb lakosú település – kislistás választási  rendszerben (42. §) – egy választókerületet  alkot, amelyben a képviselők száma a) 100 lakosig 3, b) 600 lakosig 5, c) 1 300 lakosig 7, d) 3 000 lakosig 9, e) 5 000 lakosig 11, f) 10 000 lakosig 13.”  Az  OVB határozata ellen benyújtott kifogás szerint „a 100  és 1300  fő  közötti településeken pontosan elegendő a 3 képviselő és a polgármester.”  Az   Alkotmánybíróságnak  a  kifogás   alapján   azt   kellett vizsgálnia,    hogyan   érvényesül   az   Alkotmány    71.    § (1)  bekezdésébe  foglalt  választójog  egyenlőségének  elve  a javasolt   megoldás   esetén.  A   legutóbbi,   a   2006.   évi önkormányzati  választás  adatait figyelembe  véve  a  javasolt számítási  mód  alapján a következő számú képviselőket  lehetne választani:  a) 100 lakosig 3 képviselő, (109 község),  b) 600 lakosig 3 képviselő, (1070 község),  c)  1300  lakosig  3  képviselő,  (791  község).  (A  javasolt számítási  mód szerint 7-nek a fele 3,5, de törtszám  esetén  a páratlan  szám felé kell kerekíteni. Együttesen 1970  községben lenne 3 önkormányzati képviselő.)  A   javaslat  elfogadása  esetén  végeredményében  a  községek mintegy  kétharmadában azonos számú 3 önkormányzati  képviselőt lehetne   választani.  Az  önkormányzati  képviselők   számának javasolt   csökkentése   azt  eredményezné,   hogy   az   egyes községekben számottevő eltérés alakulna ki a választójogban:  a választópolgárok   valamennyi  1300  lakos   alatti   községben egyformán  csak  három  képviselőt  választhatnának.  Tehát   3 önkormányzati képviselőt választanának a 20 lakosú községben és az  1299  lakosú községben is. Ez olyan nagyarányú különbség  a szavazatok  súlyában,  ami alkotmányosan  nem  indokolható,  és súlyosan  sértené  az  Alkotmány 71. § (1)  bekezdésbe  foglalt választójog egyenlőségének elvét. 3.  A  továbbiakban  az Alkotmánybíróság  azt  vizsgálta,  hogy tartható-e kötelező erejű országos népszavazás az aláírásgyűjtő íven  szereplő  kérdésben. Az Alkotmány 28/C. §  (5)  bekezdése szerint nem lehet országos népszavazást tartani: „a)  a  költségvetésről,  a  költségvetés  végrehajtásáról,   a központi  adónemekről és illetékekről, a vámokról,  valamint  a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról, b)  hatályos  nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve    az   e   kötelezettségeket   tartalmazó    törvények tartalmáról, c)  az  Alkotmány  népszavazásról, népi kezdeményezésről  szóló rendelkezéseiről, d)    az   Országgyűlés   hatáskörébe   tartozó   személyi   és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekről, e) az Országgyűlés feloszlásáról, f) a Kormány programjáról, g)   hadiállapot  kinyilvánításáról,  rendkívüli   állapot   és szükségállapot kihirdetéséről, h)   a   Magyar   Honvédség  külföldi  vagy   országon   belüli alkalmazásáról, i) a helyi önkormányzat képviselő-testületének feloszlatásáról, j) a közkegyelem gyakorlásáról.”  Az   Alkotmány   28/B.  §  (1)  bekezdése   alapján   országos népszavazás   és  népi  kezdeményezés  tárgya  az  Országgyűlés hatáskörébe  tartozó  kérdés lehet. A válaszható  önkormányzati képviselők   számának   meghatározása   nem   vitathatóan    az Országgyűlés   hatáskörébe  tartozó   tárgykör   –   az   Övtv. szabályozza – és olyan tárgykör, ami nem szerepel az  Alkotmány 28/C.  § (5) bekezdésében megállapított, országos népszavazásra és népi kezdeményezésre nem bocsátható, tárgykörök között. Az Alkotmánybíróság hatáskörével összefüggésben a 15/2003. (IV. 18.)  AB határozatában kiemelte: „Az Alkotmány elsőbbségének  a törvényhozással   szembeni  biztosítása   az   Alkotmánybíróság legfőbb  feladata. Az alkotmányos szempontok érvényre juttatása történhet előzetesen, a jogi norma megszületése előtt,  illetve utólag,   a   jogszabály  kihirdetését  követően.  Előfordulhat azonban   –   például   a   kétszázezer  választópolgár   által kezdeményezett eredményes ügydöntő népszavazás esetében -, hogy a  népszavazásra  bocsátandó kérdés alapján valamely  alapjogot nyilvánvaló   módon   súlyosan  sértő   vagy   tömeges   egyéni jogsérelmet  okozó  jogszabály  megalkotására  lesz  köteles  a törvényhozó   hatalom.   Ebben  az  esetben   a   népszavazásra bocsátandó  kérdés  hitelesítési  eljárásban  történő  előzetes alkotmányossági vizsgálata nyújthat megfelelő védelmet. Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint   a   népszavazásra bocsátandó kérdés alapján általában nem állapítható meg, hogy a jogalkotó  pontosan milyen tartalmú jogi norma alkotására  lesz köteles.  Az  alkotmánysértő norma  létrejöttét  elkerülendő  a törvényhozó köteles a jogszabályt olyan tartalommal  elfogadni, amely  megfelel ugyan a kérdésben foglalt követelményeknek,  de egyszersmind összhangban áll az alaptörvény rendelkezéseivel. A  magyar jogrendszer több olyan jogintézményt ismer,  amely  a népszavazáshoz  való  politikai alapjog Alkotmánynak  megfelelő gyakorlását segíti. Az Alkotmány rendelkezései, és különösen  a 8.  §  alapján alkotmányos védelemben részesülő alapvető  jogok érvényesülése azonban nem tehető attól függővé,  hogy  az  erre jogosult    intézmények   a   népszavazási   eljárás    későbbi szakaszaiban  élnek-e  az Alkotmányban,  illetve  az  Abtv.-ben biztosított lehetőségekkel és Alkotmánybírósághoz fordulnak-e. Az Alkotmány egésze és az alkotmányos rendelkezések [elsősorban az  Alkotmány  8.  §  (2)  bekezdés, a 28/C.  §  (3)  bekezdés, valamint  a  77. § (2) bekezdés] összefüggései,  valamint  azok együttes   vizsgálata   alapján   megállapítható,    hogy    az Alkotmánybíróság – alkotmányos rendeltetésével összhangban –  a kifogás  és  az  OVB  határozat  keretein  belül  adott  ügyben megvizsgálhatja a kérdést abból a szempontból is, hogy az annak alapján  lefolytatott népszavazás eredménye  nyilvánvaló  módon nem  kötelezi-e  a jogalkotót alapjog lényeges tartalmát  sértő törvény megalkotására.” (ABH 2003, 208, 212 -213.) Az  Alkotmánybíróság az OVB határozata és az ellene  benyújtott kifogás  keretei  között  vizsgálta, hogy  a  javaslat  szerint lefolytatott  népszavazás  eredménye  milyen  tartalmú  törvény megalkotására kötelezné az Országgyűlést.  Az  OVB  az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadását,  az önkormányzati  képviselő  számának  javasolt  csökkentését,  az Alkotmány 42. §-ának és a választójog egyenlőségének sérelmével indokolta.  Az  Alkotmánybíróság nem vizsgálta átfogóan  az  önkormányzati képviselői   választás   szabályozásának   alkotmányosságát   a képviselők  számának felére csökkentése esetén,  hanem  az  OVB határozata  és a kifogás keretei között részben tekintette  azt át a választójog egyenlősége szempontjából.  Az  Alkotmánybíróság  hangsúlyozza: az  Alkotmány  71.  §  (1) bekezdésében  foglalt  egyenlő  választójog  követelményét   az vnkormányzati   képviselők  választásának  szabályozásánál   is érvényesíteni kell. Az Alkotmánybíróság álláspontja  szerint  a 22/2005.  (VI. 17.) AB határozatban (ABH 2005, 246.)  foglaltak irányadók  a  helyi önkormányzati képviselők választásánál  is, figyelembe véve az egyes önkormányzati típusok sajátosságait.  Az    Alkotmánybíróság   megállapította:   ha    a    javasolt szabályozást   érvényes  és  eredményes  országos   népszavazás támogatná,  azzal  olyan  törvény  megalkotására  kötelezné  az Országgyűlést,   amely   nyilvánvalóan   alkotmányellenes,   az Alkotmány  71. § (1) bekezdésébe ütköző. Az alkotmányellenesség az  1300  alatti lakosságszámú községekben a szavazatok  eltérő súlyában  jelentkező, ezen keresztül a választójog egyenlőségét és  arányosságát is sértő, az egyes községekben különösen  nagy mértékű  különbségek miatt állapítható meg,  ami  alkotmányosan nem  indokolható.  Tekintettel arra, hogy az  így  érvényes  és eredményes  országos népszavazás nyilvánvalóan alkotmányellenes törvény   megalkotására  is  kötelezné  az  Országgyűlést,   az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és  rendeltetésével összhangban – az OVB határozatát helybenhagyta.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke            Dr. Balogh Elemér     Dr. Bragyova András            alkotmánybíró               alkotmánybíró            Dr. Holló András          Dr. Kiss László            alkotmánybíró        előadó alkotmánybíró            Dr. Kovács Péter     Dr. Kukorelli István            alkotmánybíró               alkotmánybíró            Dr. Lenkovics Barnabás   Dr. Lévay Miklós            alkotmánybíró               alkotmánybíró            Dr. Paczolay Péte    Dr. Trócsányi László            alkotmánybíró               alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	45/2008. (IV. 17.)
Date of the decision: .	04/15/2008
.
.