A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő
íve mintapéldányának hitelesítését megtagadó határozat ellen
benyújtott kifogás tárgyában – dr. Bragyova András
alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 105/2007.
(III. 29.) OVB határozatát megsemmisíti, és az Országos
Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB)
566/2006. (XI. 20.) OVB határozatával úgy döntött, hogy a
Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és Kereszténydemokrata
Néppárt által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés
aláírásgyűjtő ívének hitelesítését megtagadja. Az aláírásgyűjtő
íven a következő kérdés szerepel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az
államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató
hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?”
Az OVB álláspontja szerint a kezdeményezésben szereplő
kérdésben az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének f) pontjára,
valamint arra tekintettel, hogy a kérdés burkoltan
alkotmánymódosítást kiváltó jellegű, nem lehet országos
népszavazást tartani.
Az Alkotmánybíróság a 15/2007. (III. 9.) AB határozatban (a
továbbiakban: Abh.) az 566/2006. (XI. 20.) OVB határozatot
megsemmisítette, és az OVB-t új eljárásra utasította. Az Abh.-
ban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „az Alkotmány
28/C. § (5) bekezdésének f) pontja azt jelenti, hogy a
kormányprogram egészéről nem tartható népszavazás”.
Megállapította továbbá, hogy „a jelen ügyben a kérdés nem
irányul az Alkotmány módosítására. Eredményes népszavazásból az
Országgyűlésnek nem keletkezne olyan jogalkotási
kötelezettsége, amely csak az Alkotmány módosításával
teljesíthető” (ABK 2007. március, 233, 235.).
Megismételt eljárásában az OVB a népszavazási kezdeményezés
aláírásgyűjtő íve mintapéldányának hitelesítését a 105/2007.
(III. 29.) OVB határozattal megtagadta. Az OVB álláspontja
szerint a kezdeményezésben szereplő kérdésben az Alkotmány
28/C. § (5) bekezdésének a) pontjára, valamint arra
tekintettel, hogy a kérdés burkoltan alkotmánymódosítást
kiváltó jellegű, nem lehet népszavazást tartani. Határozata
indokolásában az OVB hivatkozott arra, hogy „a felsőoktatási
intézmények 2007. évi intézményi költségvetésének megtervezése
a költségvetési törvényben meghatározott állami támogatások és
az intézményi közvetlen bevételek együttes figyelembe vétele
alapján történik. Egy eredményes népszavazás következtében,
amely a törvényalkotót a képzési hozzájárulás eltörlésére
kötelezné, a felsőoktatási intézmények ily módon kieső
bevételeit – az intézmények működőképességének megőrzése
érdekében – a központi költségvetési források
átcsoportosításával kellene pótolni, ami szükségessé teheti a
központi költségvetés bevételi oldalának utólagos korrekcióját
is”.
Az OVB továbbá – az Abh. vonatkozó rendelkezésére való
hivatkozást követően – megállapította, hogy „a kérdésben
tartott eredményes népszavazás az [A]lkotmány módosítását
eredményezné, de [az OVB] nem állítja, hogy a kérdés az
Alkotmány módosítására irányulna”. Az OVB „fenntartja azt az
érvét, mely szerint a határidők törvényi rendezésére vonatkozó
szabály hiányában többféle, a hatályos alkotmány kereteit
egyaránt túllépő eredménnyel, és ehhez kapcsolódó lehetséges
értelmezéssel zárulna a népszavazás”. Ezért a kérdés burkoltan
alkotmánymódosító jellege is a hitelesítés akadályát képezi.
Az OVB határozata a Magyar Közlöny 2007. évi 40. számában,
2007. április 2-i dátummal jelent meg.
2. A határozat ellen a kezdeményezők nyújtottak be kifogást. A
kifogás 2007. április 16-án érkezett az Alkotmánybírósághoz. A
kifogást a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a
továbbiakban: Ve.) 130. §-ának (1) bekezdésében meghatározott
tizenöt napos határidőn belül lehet előterjeszteni. A kifogás
határidőn belül érkezett. Az Alkotmánybíróság a kifogást a Ve.
130. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően soron kívül
bírálta el.
A kifogás szerint az OVB – megismételt eljárásában – nem
hivatkozhatott volna olyan elutasítási okra, amelyet az első
határozatban nem hozott fel. Hivatkozott arra, hogy az
566/2006. (XI. 20.) OVB határozat meghozatala során az OVB
vizsgálta a népszavazási kezdeményezés és a költségvetés
összefüggését, határozatában mégsem hivatkozott az Alkotmány
28/C. § (5) bekezdésének a) pontjára, mint elutasítási okra. A
kifogás szerint az, hogy a költségvetéssel való összefüggésre
csak a megismételt eljárásában hivatkozott az OVB, nem
indokolható a jogszabályi környezet változásával sem, mivel a
Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi
CXXVII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) hatályos szövege – a
2006. november 20-i állapotához [azaz az 566/2006. (XI. 20.)
OVB határozat elfogadásának napjához] képest – nem tartalmaz új
rendelkezéseket a képzési hozzájárulásra vonatkozóan.
A kifogás szerint a képzési hozzájárulás megszüntetésére
irányuló kérdésből nem következik okszerűen a Kötv. módosítása,
az nem irányul a költségvetés egyes tételeinek meghatározására.
A Kötv. ugyanis nem tervezi bevételként a képzési
hozzájárulást, sőt a Kötv. 14. § (4) bekezdése alapján az a
felsőoktatási intézmények mindenkori éves költségvetésének
bevételét képezi. A kifogás szerint ebből következően a
központi költségvetéssel való összefüggés elméleti lehetősége
kizárt, mivel a Kötv. a képzési hozzájárulást saját bevételként
maga utalja a felsőoktatási intézmény gazdasági autonómiájának
körébe.
A népszavazási kezdeményezés költségvetéssel való
összefüggésében a kifogás előadta azt is, hogy „a
felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról”
szóló 2006. évi LXXIII. törvény (a továbbiakban: Ftvmód.) 26. §
(2) bekezdése értelmében a 2007 szeptemberben államilag
támogatott mesterképzésben első évfolyamon tanulmányokat kezdő
hallgatók képzési hozzájárulás fizetésére 2008 szeptembertől
kezdődően kötelesek; így a képzési hozzájárulás tényleges
bevételt csak 2008 szeptemberétől keletkeztet majd. A
népszavazási kezdeményezésnek tehát semmilyen közvetlen vagy
közvetett hatása nincs a 2007. évi központi költségvetésre.
Tekintettel továbbá arra, hogy a képzési hozzájárulás tényleges
összegét a felsőoktatási intézmény állapítja meg, elméletileg
sincs lehetőség a befolyó bevételek központi szinten való
tervezésére.
A kifogás hivatkozott arra, hogy azt a kérdést, hogy a képzési
hozzájárulás megszüntetésére irányuló népszavazás burkoltan
alkotmánymódosító jellegű-e, az Alkotmánybíróság az Abh.-ban
már elbírálta. Ezért ez a kérdés res iudicata az
Alkotmánybíróság eljárásában, amely újabb érdemi vizsgálatot
nem igényel.
II.
A kifogás elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
„2. § (…)
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a
népszuverenitást választott képviselői útján, valamint
közvetlenül gyakorolja. (…)
28/C. § (…)
(2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000
választópolgár kezdeményezésére.
(3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az
eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre
kötelező. (…)
(5) Nem lehet országos népszavazást tartani:
a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a
központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a
helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról,”
2. A Ve. érintett rendelkezései:
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az
aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével
kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét
követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz
címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az
Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az
Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti,
és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az
Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
3. Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló
1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) érintett
rendelkezései:
„10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az
aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha (...)
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,”.
4. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a
továbbiakban: Ftv.) vonatkozó rendelkezése:
„53. § (1) A felsőoktatási intézményben folyó képzés lehet
államilag támogatott vagy költségtérítéses képzés. Az államilag
támogatott képzés költségeinek többségét az e törvényben
meghatározottak szerint az állami költségvetés, a
költségtérítéses képzés költségeit a hallgató viseli. Az
államilag támogatott alap- és mesterképzésben tanulmányokat
folytató hallgató képzési hozzájárulás fizetésére köteles.”
5. Az Ftvmód. vonatkozó rendelkezése
„26. § (…)
(2) Az Ftv. – e törvény 6., 17-18. és 24. §-ával megállapított
– 49. §-ának e) pontját, 125. §-át megelőző címét, 125. §-a (1)
bekezdésének felvezető szövegét és a) pontját, valamint (4)
bekezdését, 125/A. §-át, 2. számú melléklet A hallgatók adatai
címének 1. bb) pontját a 2007. szeptemberben az első évfolyamon
alap- és mesterképzésben (egységes, osztatlan képzésben)
államilag támogatott képzés keretében tanulmányaikat megkezdő
hallgatók tekintetében, majd ezt követően felmenő rendszerben
kell alkalmazni. A 2007. szeptemberben államilag támogatott
mesterképzésben első évfolyamon tanulmányokat kezdő hallgatók
képzési hozzájárulás fizetésére 2008. szeptembertől kezdődően
kötelesek.”
6. A Kötv. vonatkozó rendelkezése:
„14. § (…)
(4) Az Ftv. 53. §-ának (1) bekezdésében meghatározott képzési
hozzájárulás a felsőoktatási intézmények mindenkori éves
költségvetésének bevételét képezi.”
7. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) vonatkozó rendelkezése:
„27. § (1) Az Alkotmánybíróság határozata ellen fellebbezésnek
nincs helye.
(2) Az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező.”
III.
A kifogás megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként a kifogásnak azt a részét
vizsgálta, amely arra hivatkozással kéri az OVB határozatának
megsemmisítését, hogy az OVB – megismételt eljárásában – olyan
elutasítási okra alapozta a hitelesítés megtagadását, amelyet
az első határozatban nem hozott fel.
Döntése során mind az OVB, mind jogorvoslati eljárásában az
Alkotmánybíróság a fennálló helyzethez igazodik. Az OVB az
Alkotmány és az Nsztv. vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel, a
döntéskor fennálló helyzetet alapul véve dönt a népszavazási
kezdeményezés aláírásgyűjtő íve mintapéldányának
hitelesítéséről, illetve annak megtagadásáról. Az
Alkotmánybíróság hatáskörét pedig az Abtv. 1. § h) pontjának
megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság
eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati természetű. Az
Alkotmánybíróság az OVB határozatában, valamint a kifogásban
foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy az OVB az aláírásgyűjtő
ív hitelesítése során az Alkotmánynak és az irányadó
törvényeknek megfelelően járt-e el [63/2002. (XII. 3.) AB
határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az Alkotmánybíróság feladatát
e hatáskörben eljárva is alkotmányos jogállásával és
rendeltetésével összhangban látja el [25/1999. (VII. 7.) AB
határozat, ABH 1999, 251, 256.].
Erre tekintettel nincs akadálya annak, hogy az OVB a
megismételt eljárásában olyan új körülményt vegyen figyelembe,
amely az első döntés meghozatalakor még nem állt fenn. Jelen
esetben a Kötv.-t az 566/2006. (XI. 20.) OVB határozat
meghozatalát követően, 2006. december 22-én került
kihirdetésre, és 2007. január 1-én lépett hatályba. A 16/2007.
(III. 9.) AB határozat megállapította, hogy „jövőbeli
költségvetésre, valamely költségvetési törvényjavaslatra
hivatkozva az aláírásgyűjtő ív hitelesítése nem tagadható meg.
A költségvetési törvényjavaslat az elfogadásáig módosulhat és
előállhat az az eset is, hogy az elfogadott törvény olyan
költségvetést tartalmaz, amelyben egyáltalán nem szerepel a
népszavazásra feltenni kívánt kérdéssel kapcsolatba hozható
előirányzat” (ABK 2007. március, 239, 241.). Nem megalapozott a
kifogás a tekintetben, hogy az OVB a megismételt eljárás során
hozott határozatában nem hivatkozhatott volna az Alkotmány
28/C. § (5) bekezdésének a) pontjára, mint a hitelesítés
megtagadásának okára, mivel erre az első határozatában nem
hivatkozott. A Kötv. Országgyűlés általi elfogadása ugyanis
olyan új körülménynek minősül, amely az 566/2006. (XI. 20.) OVB
határozat meghozatala során nem volt figyelembe vehető.
2. Az Alkotmánybíróság már több határozatában vizsgálta az
Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában meghatározott
tiltott tárgykör jelentéstartalmát. Az 51/2001. (XI. 29.) AB
határozat megállapította, hogy „az Alkotmány 28/C. § (5)
bekezdés a) pontjában szereplő rendelkezés konkrét törvények,
többek között a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról
szóló törvény tartalmát vonja ki a népszavazás jogintézménye
alól. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról szóló
törvény az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen
végrehajtásaként megjelenő törvényhozási tárgykört jelenti. Az
Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában, valamint a 32/C. §
(1) bekezdésében szereplő költségvetés és annak végrehajtása
(zárszámadás) fordulat teljes egészében megegyezik az Alkotmány
28/C. § (5) bekezdés a) pontjában szereplő kifejezésekkel. A
költségvetésről szóló törvény fogalmába semmiképpen sem
tartozhat bele az összes olyan jogszabály, amelynek pénzügyi-
költségvetési vonzata van. A költségvetés végrehajtásáról
fordulat pedig semmiképpen nem jelenti valamennyi, a
költségvetés érvényesítését szolgáló törvény tartalmát, hanem
kifejezetten a zárszámadási törvényre utal” (ABH 2001, 392,
394–395.). A határozat értelmében az Alkotmány 28/C. § (5)
bekezdés a) pontjában szereplő, a költségvetési törvényre
vonatkozó kizáró ok alapján valamely kérdés akkor nem
bocsátható népszavazásra, ha a kérdés a költségvetési törvény
módosítását tartalmazza, vagy a kérdésből okszerűen következik
a tiltott tárgykörként megjelölt törvények megváltoztatása,
illetve ha a kérdés arra irányul, hogy a választópolgárok
pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben
szereplő egyes kiadásokat. Ugyanitt az Alkotmánybíróság
megállapította: „az, hogy a népszavazásra szánt kérdés távoli,
közvetett összefüggésben áll valamely tiltott népszavazási
tárgykörrel, nem eredményezi a kérdés tiltott tárgykörűvé
válását” (ABH 2001, 392, 395.).
Az 59/2004. (XII. 4.) AB határozattal elbírált ügyben az
Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az eredményes
népszavazás költségvetési törvény megváltoztatását vonta volna
maga után: a népszavazásra bocsátandó, nyugdíjemelésre
vonatkozó kérdés szövegszerűen ugyan nem tartalmazta a
költségvetési törvény módosítását, de okszerűen következett a
kérdésből a tiltott tárgykörként megjelölt törvény – a
költségvetési törvényben a Nyugdíjbiztosítási Alap
költségvetése kiadási főösszegének a – megváltoztatása (ABH
2004, 834, 837.).
Az Alkotmánybíróság 15/2005. (IV. 28.) AB határozata
értelmében annak megítélésénél, hogy az aláírásgyűjtő íven
szereplő kérdés, illetve a megtartandó népszavazás a
költségvetési törvényben szereplő egyes bevételi vagy kiadási
tételekkel közvetlen és jelentős kapcsolatban áll-e, a
költségvetés egyes elemeinek akár pozitív, akár negatív
meghatározását jelenti-e, az Alkotmánybíróság — az Alkotmány
szabályai és az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakult elvek
alapján — esetenkénti mérlegelés alapján dönt. A vizsgálatnál
az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi szempontokat veszi alapul,
nem a költségvetéssel kapcsolatos pénzügyi jogi
megfontolásokat. A privatizáció leállításáról szóló kérdéssel
kapcsolatban hozott határozat megállapította, hogy „az
aláírásgyűjtő íven megfogalmazott kérdésről tartott eredményes
népszavazás a privatizáció azonnali hatályú leállításával az
ország éves költségvetéséről szóló törvényt közvetlenül és
jelentős módon érinti. Ezért az aláírásgyűjtő íven szereplő
kérdés az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének a) pontjával
ellentétes” (ABH 2005, 165, 171.).
3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróságnak a jelen
ügyben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a
képzési hozzájárulás eltörlésére vonatkozó népszavazási kérdés
a Kötv. módosítását tartalmazza-e, vagy a kérdésből okszerűen
következik-e a tiltott tárgykörként megjelölt törvény
módosítása. Az OVB álláspontja szerint a kérdés azért tartozik
tiltott tárgykörbe, mert egy eredményes népszavazás
következtében a felsőoktatási intézmények ily módon kieső
bevételeit – az intézmények működőképességének megőrzése
érdekében – a központi költségvetési források
átcsoportosításával kellene pótolni, ami szükségessé teheti a
bevételi oldal utólagos korrekcióját is.
Az egyetemek és főiskolák bevételeit és kiadásait a Kötv. 1.
számú melléklete XX. fejezetének 2. címe tartalmazza. E cím
azonban nem szerepeltet bevételt a képzési hozzájárulásból. Ez
a Kötv. 14. § (4) bekezdéséből is következik, amely szerint a
képzési hozzájárulás a felsőoktatási intézmény költségvetésének
bevételét képezi. A képzési hozzájárulás tehát nem a központi
költségvetés, hanem a felsőoktatási intézmény saját bevétele.
Az Ftvmód. 26. § (2) bekezdése alapján a 2007. szeptemberben
államilag támogatott mesterképzésben első évfolyamon
tanulmányokat kezdő hallgatók képzési hozzájárulás fizetésére
2008. szeptembertől kezdődően kötelesek. E kötelezettségüket
azonban nem a Kötv. 14. § (4) bekezdése, hanem az Ftv. 53. §
(1) bekezdése alapozza meg. Ha a népszavazási kezdeményezésben
szereplő kérdésben tartott népszavazás eredményes, akkor az
Országgyűlésnek nem a Kötv.-t, hanem az Ftv. 53. § (1)
bekezdését kell módosítania. Tekintettel továbbá arra, hogy a
Kötv. a bevételi oldalon nem szerepelteti a képzési
hozzájárulást, nincs szükség e források olyan jellegű
pótlására, amiből okszerűen következne a Kötv. módosítása.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a
népszavazásra bocsátandó kérdés nem ütközik az Alkotmány 28/C.
§ (5) bekezdésének a) pontjában meghatározott tiltott
tárgykörbe, ezért e tekintetben az Nsztv. 10. § b) pontjára
hivatkozással az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának a
hitelesítése nem tagadható meg.
4. Az OVB határozata a kérdés vizsgálata során újból
megállapította, hogy a népszavazásról szóló hatályos alkotmányi
és törvényi rendelkezések alapján jelenleg nem dönthető el,
mennyi időre kötelezné a népszavazás eredménye a törvényhozást,
így megalapozott következtetés, hogy az eredményes népszavazás
– burkolt formában ugyan, de egyértelműen – az Alkotmány
módosítását eredményezi.
Ezt az érvet, mint a hitelesítés megtagadásának indokát, a
képzési hozzájárulással összefüggésben az 566/2006. (XI. 20.)
OVB határozat is tartalmazta. Az Abh. e hivatkozást
megalapozatlannak találta, és megállapította, hogy eredményes
népszavazásból az Országgyűlésnek nem következne olyan
jogalkotási kötelezettsége, amely csak az Alkotmány
módosításával teljesíthető (ABK 2007. március, 233, 235.).
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság jelen eljárásában a
burkolt alkotmánymódosításra, mint a hitelesítés megtagadására
vonatkozó érvet érdemben nem vizsgálta.
5. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező
rész szerint határozott. A megismételt eljárásban az OVB-nek az
Alkotmány és az Nsztv. rendelkezéseinek megfelelő kérdést
tartalmazó aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítenie kell.
A 40/2004. (X. 27.) AB határozat megállapította, hogy „a
kezdeményezésben foglalt kérdés megengedhetőségét –
törvényességét és alakszerűségét – illetően az Alkotmánybíróság
foglal állást, mindenkire kötelezően, erre irányuló kifogás
alapján” (ABH 2004, 512, 518.). A Ve. 130. § (3) bekezdése,
amely szerint a kifogás elbírálása során az Alkotmánybíróság az
OVB határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az OVB-
t új eljárásra kötelezi, azt jelenti, hogy az OVB-t a
megismételt eljárásban – összhangban az Abtv. 27. § (2)
bekezdésében foglaltakkal – nemcsak az Alkotmánybíróság
határozatának rendelkező része, hanem annak indokolása is köti,
annak tartalmát az OVB a megismételt eljárásban és a
határozathozatal során köteles figyelembe venni.
Az Alkotmánybíróság — figyelemmel az OVB határozatának Magyar
Közlönyben való megjelenésére — elrendelte e határozatának a
Magyar Közlönyben való közzétételét.
Dr. Bihari Mihály
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr. Lévay Miklós
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter Dr. Trócsányi László
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye
1. Nem értek egyet a többség által elfogadott határozatnak
sem a rendelkező részével, sem az indokolásával.
A többség által elfogadott határozat az OVB aláírásgyűjtő ív
hitelesítését megtagadó 105/2007. (III. 29.) OVB határozatát
megsemmisíti és az OVB-t új eljárásra utasítja. A határozat
érvelése azon alapul, hogy a népszavazásra bocsátandó kérdés
nem ütközik az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában
nevesített tiltott tárgykörbe, mivel ha „a népszavazási
kezdeményezésben szereplő kérdésben tartott népszavazás
eredményes, akkor az Országgyűlésnek nem a Kötv.-t, hanem az
Ftv. 53. § (1) bekezdését kell módosítania”, továbbá, hogy a
„Kötv. a bevételi oldalon nem szerepelteti a képzési
hozzájárulást, nincs szükség e források olyan jellegű
pótlására, amiből okszerűen következne a Kötv. módosítása”.
2. Ezt az érvelést nem tudom elfogadni. Álláspontom szerint a
képzési hozzájárulásról szóló népszavazás az Alkotmány 28/C. §
(5) bekezdésének a) pontja szerint a népszavazásból kizárt
tárgyról szólna. A képzési hozzájárulás ugyanis — mint a
kérdésből is kitűnik — az államilag támogatott, vagyis részben
az állami költségvetésből finanszírozott felsőfokú
tanulmányokat folytató hallgatókat terhelő fizetési
kötelezettség. Ezzel a felsőfokú tanulmányokat folytatók
képzési költségeiknek egy részét fizetik saját maguk, míg a
befizetéssel nem fedezett részt az állami költségvetésből kell
finanszírozni. Ennek alapján nem lehet kétséges, hogy a képzési
hozzájárulás az állami költségvetés bevételi jogcíme, amelyet
az Ftv. 53. § (1) bekezdése tartalmaz. Azon, hogy a képzési
hozzájárulás az állami költségvetés bevételét képezi az sem
változtat, hogy a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésről
szóló 2006. évi. CXXVII. törvény 14. § (4) bekezdése értelmében
a befizetett összeg nem közvetlenül az államháztartás valamely
alrendszerének, hanem közvetlenül az érintett felsőoktatási
intézmények költségvetési bevételét képezi. Ettől sem a bevétel
költségvetési jogcíme, sem pedig felhasználásának költségvetési
kötöttségei [lsd.: Ftv. 125/A. § (4) – (5) bekezdés] nem
változnak.
Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata alapján nem fogalmazható
meg egyértelműen mit kell „a költségvetésről szóló törvény”
kifejezés alatt érteni, mindössze annyi bizonyos, hogy az nem
azonos a felhatalmazó (appropriációs) törvénnyel [4/2006. (II.
15.) AB határozat, ABH 2006, 101, 109.].
Amint azt a 16/2007. (III. 9.) AB határozathoz (ABK 2007.
március, 239, 242.) írt különvéleményemben kifejtettem „a
költségvetésről (…) szóló törvény tartalmáról” fordulat
értelmezésénél abból az általánosan elfogadott definícióból
kell kiindulnunk, hogy a költségvetés az állam meghatározott
időtartamra előirányzott kiadásainak és bevételeinek tételes
felsorolása és mérlege. Ebből következően a költségvetésről
szóló törvény tartalmán mindazt érteni kell, ami a költségvetés
bevételeinek és kiadásainak jogcímét érinti.
Ez nem jelenti ama szerintem is helyes állításnak az
elvetését, hogy „[a] költségvetésről szóló törvény fogalmába
semmiképpen sem tartozhat bele az összes olyan jogszabály,
amelynek pénzügyi–költségvetési vonzata van” (ABH 2001, 392,
395.). A költségvetés bevételi és kiadási jogcímei azok,
amelyek a költségvetésbe (vagy annak alrendszerébe) befizetési
kötelezettséget írnak elő, valamint azok, amelyek alapján a
költségvetésből kifizetéseket kell teljesíteni.
3. Ugyanakkor a képzési hozzájárulás álláspontom szerint
közteherként, éspedig illetékként is felfogható, s mint ilyen
ugyancsak az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában
megnevezett tiltott népszavazási tárgykörnek minősül. Ez
ugyanis tiltja az illetékekről tartandó népszavazást is.
Véleményem szerint a képzési hozzájárulás az Alkotmány 28/C. §
(5) bekezdés a) pontja szerint „illetéknek” minősül.
Az Alkotmány, mint tudjuk, nem határozza meg a közteher
fogalmát; az Alkotmánybíróság gyakorlata köztehernek minősíti
mindazt a közcélú fizetési kötelezettséget, amely az állam
tevékenységének, intézményei működésének fedezetét szolgálja,
vagyis az állam bevétele (821/B/1990. AB határozat, ABH 1997,
234, 238-239.). Az állam különböző típusú fizetési
kötelezettséget írhat elő közteherként: adó, illeték, vám,
járulék, hozzájárulás stb. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat,
ABH 1992, 280, 281.]. Ezeket a fizetési kötelezettségeket nem
elnevezésük, hanem jellegük alapján kell köztehernek tekinteni.
A közteher fogalmába különböző költségvetési befizetési
kötelezettségek tartoznak: (1) az adók, amelyek meghatározott
feltételek fennállása esetén kötelezően teljesítendő,
közvetlenül az adóalanynál jelentkező ellenszolgáltatás nélküli
pénzbeli szolgáltatások; (2) azok a díjak, amelyeknél a
fizetési kötelezettséget valamely közszolgáltatás igénybevétele
keletkezteti, (3) azok a hozzájárulások, amelyeket függetlenül
valamely állam által biztosított szolgáltatás konkrét
igénybevételétől, az adott szolgáltatás rendelkezésre állásért
kell fizetni. Az utóbbi kettőt érthetjük — a tételes jogi
elnevezéstől függetlenül — az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a)
pontjában említett „illeték” fogalmán.
A képzési hozzájárulás — ahogyan arra már fentebb is utaltam
— egyfajta illetéknek tekinthető. Ezt a megállapításom
támasztja alá a tágabb értelemben vett illeték fogalma: ez
minden olyan közjogi jellegű pénzszolgáltatást magába foglal,
amelyet a fizetésre kötelezett az általa igénybe vett
közszolgáltatás(ok) ellenértékeként (ha teljes egészében fedezi
a költségeket) vagy ahhoz való hozzájárulásként (ha az illeték
csak részben nyújt fedezetet) köteles megfizetni. (Hasonlóan:
BVerfGE 50, 218, 226.).
A képzési hozzájárulás az Ftv. 125. § (1) bekezdés a) – g)
pontjában meghatározott szolgáltatások igénybevételéhez
kapcsolódik, az igénybevett szolgáltatások ellenértékéhez való
hozzájárulást jelent, amelynek összege a szolgáltatás
ellenértékét nem fedezi teljes egészében, így a hiányzó
pénzeszközt a költségvetés egyéb bevételi forrásaiból kell
biztosítani.
A fenti érvek alapján az Alkotmánybíróságnak helyben kellett
volna hagynia az OVB aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadó
döntését.
Budapest, 2007. június 5.
Dr. Bragyova András
alkotmánybíró
. |