Hungarian

Ügyszám: .	465/H/2007
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 32/2007. (VI. 6.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2007/383 .

A döntés kelte: Budapest, 06/05/2007 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!   Az  Alkotmánybíróság népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő íve  mintapéldányának hitelesítését megtagadó  határozat  ellen benyújtott   kifogás   tárgyában   –   dr.   Bragyova    András alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő                          határozatot:  Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 105/2007. (III.   29.)  OVB  határozatát  megsemmisíti,  és  az  Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.   Az  Alkotmánybíróság ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I.   1.  Az  Országos  Választási Bizottság (a továbbiakban:  OVB) 566/2006.  (XI.  20.)  OVB határozatával úgy  döntött,  hogy  a Fidesz   –  Magyar  Polgári  Szövetség  és  Kereszténydemokrata Néppárt  által  benyújtott országos népszavazási  kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését megtagadja. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag    támogatott   felsőfokú   tanulmányokat    folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?”    Az  OVB  álláspontja  szerint  a  kezdeményezésben  szereplő kérdésben  az  Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének f)  pontjára, valamint    arra   tekintettel,   hogy   a   kérdés   burkoltan alkotmánymódosítást  kiváltó  jellegű,   nem   lehet   országos népszavazást tartani.   Az  Alkotmánybíróság a 15/2007. (III. 9.) AB határozatban  (a továbbiakban:  Abh.)  az 566/2006. (XI.  20.)  OVB  határozatot megsemmisítette, és az OVB-t új eljárásra utasította. Az  Abh.- ban  az  Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  „az  Alkotmány 28/C.  §  (5)  bekezdésének  f)  pontja  azt  jelenti,  hogy  a kormányprogram    egészéről    nem    tartható    népszavazás”. Megállapította  továbbá,  hogy „a jelen  ügyben  a  kérdés  nem irányul az Alkotmány módosítására. Eredményes népszavazásból az Országgyűlésnek     nem    keletkezne     olyan     jogalkotási kötelezettsége,   amely   csak   az   Alkotmány   módosításával teljesíthető” (ABK 2007. március, 233, 235.).   Megismételt  eljárásában az OVB a népszavazási  kezdeményezés aláírásgyűjtő  íve mintapéldányának hitelesítését  a  105/2007. (III.  29.)  OVB  határozattal megtagadta. Az  OVB  álláspontja szerint  a  kezdeményezésben szereplő  kérdésben  az  Alkotmány 28/C.   §   (5)   bekezdésének  a)  pontjára,   valamint   arra tekintettel,   hogy   a  kérdés  burkoltan  alkotmánymódosítást kiváltó  jellegű,  nem lehet népszavazást  tartani.  Határozata indokolásában  az  OVB hivatkozott arra, hogy „a  felsőoktatási intézmények  2007. évi intézményi költségvetésének megtervezése a  költségvetési törvényben meghatározott állami támogatások és az  intézményi  közvetlen bevételek együttes figyelembe  vétele alapján  történik.  Egy  eredményes népszavazás  következtében, amely  a  törvényalkotót  a  képzési  hozzájárulás  eltörlésére kötelezné,   a  felsőoktatási  intézmények  ily   módon   kieső bevételeit   –  az  intézmények  működőképességének   megőrzése érdekében     –     a    központi    költségvetési     források átcsoportosításával kellene pótolni, ami szükségessé  teheti  a központi  költségvetés bevételi oldalának utólagos korrekcióját is”.   Az  OVB  továbbá  –  az  Abh. vonatkozó  rendelkezésére  való hivatkozást  követően  –  megállapította,  hogy  „a   kérdésben tartott   eredményes  népszavazás  az  [A]lkotmány  módosítását eredményezné,  de  [az  OVB]  nem állítja,  hogy  a  kérdés  az Alkotmány  módosítására irányulna”. Az OVB „fenntartja  azt  az érvét,  mely szerint a határidők törvényi rendezésére vonatkozó szabály  hiányában  többféle,  a  hatályos  alkotmány  kereteit egyaránt  túllépő  eredménnyel, és ehhez kapcsolódó  lehetséges értelmezéssel zárulna a népszavazás”. Ezért a kérdés  burkoltan alkotmánymódosító jellege is a hitelesítés akadályát képezi.   Az  OVB  határozata a Magyar Közlöny 2007. évi 40.  számában, 2007. április 2-i dátummal jelent meg.  2. A határozat ellen a kezdeményezők nyújtottak be kifogást. A kifogás 2007. április 16-án érkezett az Alkotmánybírósághoz.  A kifogást a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény  (a továbbiakban:  Ve.) 130. §-ának (1) bekezdésében  meghatározott tizenöt  napos határidőn belül lehet előterjeszteni. A  kifogás határidőn belül érkezett. Az Alkotmánybíróság a kifogást a  Ve. 130.  §  (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően soron  kívül bírálta el.   A  kifogás  szerint az OVB – megismételt  eljárásában  –  nem hivatkozhatott  volna olyan elutasítási okra, amelyet  az  első határozatban  nem  hozott  fel.  Hivatkozott  arra,   hogy   az 566/2006.  (XI.  20.) OVB határozat meghozatala  során  az  OVB vizsgálta   a  népszavazási  kezdeményezés  és  a  költségvetés összefüggését,  határozatában mégsem hivatkozott  az  Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének a) pontjára, mint elutasítási okra.  A kifogás  szerint az, hogy a költségvetéssel való  összefüggésre csak   a  megismételt  eljárásában  hivatkozott  az  OVB,   nem indokolható a jogszabályi környezet változásával sem,  mivel  a Magyar  Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006.  évi CXXVII.  törvény (a továbbiakban: Kötv.) hatályos szövege  –  a 2006.  november 20-i állapotához [azaz az 566/2006.  (XI.  20.) OVB határozat elfogadásának napjához] képest – nem tartalmaz új rendelkezéseket a képzési hozzájárulásra vonatkozóan.   A  kifogás  szerint  a  képzési hozzájárulás  megszüntetésére irányuló kérdésből nem következik okszerűen a Kötv. módosítása, az nem irányul a költségvetés egyes tételeinek meghatározására. A   Kötv.   ugyanis   nem   tervezi   bevételként   a   képzési hozzájárulást,  sőt a Kötv. 14. § (4) bekezdése  alapján  az  a felsőoktatási   intézmények  mindenkori  éves  költségvetésének bevételét  képezi.  A  kifogás  szerint  ebből  következően   a központi  költségvetéssel való összefüggés elméleti  lehetősége kizárt, mivel a Kötv. a képzési hozzájárulást saját bevételként maga  utalja a felsőoktatási intézmény gazdasági autonómiájának körébe.     A    népszavazási   kezdeményezés   költségvetéssel    való összefüggésében   a   kifogás   előadta   azt   is,   hogy   „a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény  módosításáról” szóló 2006. évi LXXIII. törvény (a továbbiakban: Ftvmód.) 26. § (2)   bekezdése  értelmében  a  2007  szeptemberben   államilag támogatott mesterképzésben első évfolyamon tanulmányokat  kezdő hallgatók  képzési  hozzájárulás fizetésére 2008  szeptembertől kezdődően  kötelesek;  így  a  képzési  hozzájárulás  tényleges bevételt   csak   2008  szeptemberétől  keletkeztet   majd.   A népszavazási  kezdeményezésnek tehát semmilyen  közvetlen  vagy közvetett  hatása  nincs  a 2007. évi központi  költségvetésre. Tekintettel továbbá arra, hogy a képzési hozzájárulás tényleges összegét  a  felsőoktatási intézmény állapítja meg, elméletileg sincs  lehetőség  a  befolyó bevételek  központi  szinten  való tervezésére.  A kifogás hivatkozott arra, hogy azt a kérdést, hogy a képzési hozzájárulás  megszüntetésére  irányuló  népszavazás  burkoltan alkotmánymódosító  jellegű-e, az Alkotmánybíróság  az  Abh.-ban már   elbírálta.   Ezért   ez  a   kérdés   res   iudicata   az Alkotmánybíróság  eljárásában, amely újabb  érdemi  vizsgálatot nem igényel.                               II.  A kifogás elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:  1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:  „2. § (…)   (2)  A  Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely  a népszuverenitást   választott   képviselői   útján,    valamint közvetlenül gyakorolja. (…)  28/C. § (…)   (2)  Országos  népszavazást kell  tartani  legalább  200  000 választópolgár kezdeményezésére.    (3)  Ha  az  országos  népszavazást  el  kell  rendelni,  az eredményes  népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező. (…)  (5) Nem lehet országos népszavazást tartani:   a)  a  költségvetésről,  a  költségvetés  végrehajtásáról,  a központi  adónemekről és illetékekről, a vámokról,  valamint  a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról,”  2. A Ve. érintett rendelkezései:    „130.   §   (1)  Az  Országos  Választási  Bizottságnak   az aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével kapcsolatos  döntése  elleni kifogást a határozat  közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet  –  az  Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...)   (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés  határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és   az   Országos   Választási   Bizottságot,   illetőleg   az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”   3.  Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998.  évi  III.  törvény  (a  továbbiakban:  Nsztv.)  érintett rendelkezései:    „10.  §  Az  Országos  Választási  Bizottság  megtagadja  az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha (...)  b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,”.   4.  A  felsőoktatásról  szóló 2005. évi  CXXXIX.  törvény  (a továbbiakban: Ftv.) vonatkozó rendelkezése:   „53.  §  (1) A felsőoktatási intézményben folyó képzés  lehet államilag támogatott vagy költségtérítéses képzés. Az államilag támogatott   képzés  költségeinek  többségét  az  e  törvényben meghatározottak    szerint   az    állami    költségvetés,    a költségtérítéses  képzés  költségeit  a  hallgató  viseli.   Az államilag  támogatott  alap-  és mesterképzésben  tanulmányokat folytató hallgató képzési hozzájárulás fizetésére köteles.”  5. Az Ftvmód. vonatkozó rendelkezése  „26. § (…)  (2) Az Ftv. – e törvény 6., 17-18. és 24. §-ával megállapított – 49. §-ának e) pontját, 125. §-át megelőző címét, 125. §-a (1) bekezdésének  felvezető szövegét és a)  pontját,  valamint  (4) bekezdését, 125/A. §-át, 2. számú melléklet A hallgatók  adatai címének 1. bb) pontját a 2007. szeptemberben az első évfolyamon alap-   és   mesterképzésben  (egységes,  osztatlan  képzésben) államilag  támogatott képzés keretében tanulmányaikat  megkezdő hallgatók  tekintetében, majd ezt követően felmenő  rendszerben kell  alkalmazni.  A  2007. szeptemberben államilag  támogatott mesterképzésben  első évfolyamon tanulmányokat kezdő  hallgatók képzési  hozzájárulás fizetésére 2008. szeptembertől  kezdődően kötelesek.”  6. A Kötv. vonatkozó rendelkezése:  „14. § (…)   (4) Az Ftv. 53. §-ának (1) bekezdésében meghatározott képzési hozzájárulás   a  felsőoktatási  intézmények  mindenkori   éves költségvetésének bevételét képezi.”   7.  Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  (a továbbiakban: Abtv.) vonatkozó rendelkezése:  „27. § (1) Az Alkotmánybíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.  (2) Az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező.”                              III.  A kifogás megalapozott.   1.  Az  Alkotmánybíróság elsőként a kifogásnak azt  a  részét vizsgálta,  amely arra hivatkozással kéri az OVB  határozatának megsemmisítését, hogy az OVB – megismételt eljárásában –  olyan elutasítási  okra alapozta a hitelesítés megtagadását,  amelyet az első határozatban nem hozott fel.   Döntése  során mind az OVB, mind jogorvoslati eljárásában  az Alkotmánybíróság  a  fennálló helyzethez igazodik.  Az  OVB  az Alkotmány és az Nsztv. vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel, a döntéskor  fennálló helyzetet alapul véve dönt  a  népszavazási kezdeményezés      aláírásgyűjtő      íve      mintapéldányának hitelesítéséről,     illetve    annak    megtagadásáról.     Az Alkotmánybíróság hatáskörét pedig az Abtv. 1.  §  h)  pontjának megfelelően  a  Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása  ebben  a  hatáskörben  jogorvoslati  természetű.   Az Alkotmánybíróság  az OVB határozatában, valamint  a  kifogásban foglaltak  alapján azt vizsgálja, hogy az OVB az  aláírásgyűjtő ív   hitelesítése  során  az  Alkotmánynak   és   az   irányadó törvényeknek  megfelelően  járt-e el  [63/2002.  (XII.  3.)  AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az Alkotmánybíróság  feladatát e   hatáskörben   eljárva   is  alkotmányos   jogállásával   és rendeltetésével  összhangban látja el [25/1999.  (VII.  7.)  AB határozat, ABH 1999, 251, 256.].    Erre  tekintettel  nincs  akadálya  annak,  hogy  az  OVB  a megismételt  eljárásában olyan új körülményt vegyen figyelembe, amely  az  első döntés meghozatalakor még nem állt fenn.  Jelen esetben   a  Kötv.-t  az  566/2006.  (XI.  20.)  OVB  határozat meghozatalát    követően,   2006.   december    22-én    került kihirdetésre, és 2007. január 1-én lépett hatályba. A  16/2007. (III.   9.)   AB   határozat  megállapította,  hogy   „jövőbeli költségvetésre,    valamely   költségvetési   törvényjavaslatra hivatkozva az aláírásgyűjtő ív hitelesítése nem tagadható  meg. A  költségvetési törvényjavaslat az elfogadásáig módosulhat  és előállhat  az  az  eset  is, hogy az elfogadott  törvény  olyan költségvetést  tartalmaz, amelyben egyáltalán  nem  szerepel  a népszavazásra  feltenni  kívánt kérdéssel  kapcsolatba  hozható előirányzat” (ABK 2007. március, 239, 241.). Nem megalapozott a kifogás a tekintetben, hogy az OVB a megismételt eljárás  során hozott  határozatában  nem hivatkozhatott  volna  az  Alkotmány 28/C.  §  (5)  bekezdésének  a) pontjára,  mint  a  hitelesítés megtagadásának  okára,  mivel erre az  első  határozatában  nem hivatkozott.  A  Kötv. Országgyűlés általi  elfogadása  ugyanis olyan új körülménynek minősül, amely az 566/2006. (XI. 20.) OVB határozat meghozatala során nem volt figyelembe vehető.   2.  Az  Alkotmánybíróság már több határozatában vizsgálta  az Alkotmány  28/C.  §  (5)  bekezdés a)  pontjában  meghatározott tiltott  tárgykör jelentéstartalmát. Az 51/2001. (XI.  29.)  AB határozat  megállapította,  hogy  „az  Alkotmány  28/C.  §  (5) bekezdés  a) pontjában szereplő rendelkezés konkrét  törvények, többek között a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról szóló  törvény  tartalmát vonja ki a népszavazás  jogintézménye alól.  A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról  szóló törvény    az    adott    alkotmányi   rendelkezés    közvetlen végrehajtásaként megjelenő törvényhozási tárgykört jelenti.  Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában, valamint a  32/C.  § (1)  bekezdésében  szereplő költségvetés és annak  végrehajtása (zárszámadás) fordulat teljes egészében megegyezik az Alkotmány 28/C.  §  (5) bekezdés a) pontjában szereplő kifejezésekkel.  A költségvetésről   szóló  törvény  fogalmába   semmiképpen   sem tartozhat  bele az összes olyan jogszabály, amelynek  pénzügyi- költségvetési   vonzata  van.  A  költségvetés  végrehajtásáról fordulat   pedig   semmiképpen  nem   jelenti   valamennyi,   a költségvetés  érvényesítését szolgáló törvény tartalmát,  hanem kifejezetten  a  zárszámadási törvényre utal” (ABH  2001,  392, 394–395.).  A  határozat értelmében az Alkotmány  28/C.  §  (5) bekezdés  a)  pontjában  szereplő,  a  költségvetési  törvényre vonatkozó   kizáró  ok  alapján  valamely  kérdés   akkor   nem bocsátható  népszavazásra, ha a kérdés a költségvetési  törvény módosítását tartalmazza, vagy a kérdésből okszerűen  következik a  tiltott  tárgykörként  megjelölt törvények  megváltoztatása, illetve  ha  a  kérdés  arra irányul, hogy  a  választópolgárok pontosan  határozzanak  meg jövőbeli  költségvetési  törvényben szereplő   egyes   kiadásokat.  Ugyanitt  az   Alkotmánybíróság megállapította: „az, hogy a népszavazásra szánt kérdés  távoli, közvetett  összefüggésben  áll  valamely  tiltott  népszavazási tárgykörrel,  nem  eredményezi  a  kérdés  tiltott  tárgykörűvé válását” (ABH 2001, 392, 395.).   Az  59/2004.  (XII.  4.) AB határozattal elbírált  ügyben  az Alkotmánybíróság  azt  állapította  meg,  hogy  az   eredményes népszavazás költségvetési törvény megváltoztatását vonta  volna maga   után:   a   népszavazásra  bocsátandó,   nyugdíjemelésre vonatkozó   kérdés  szövegszerűen  ugyan  nem   tartalmazta   a költségvetési  törvény módosítását, de okszerűen következett  a kérdésből  a  tiltott  tárgykörként  megjelölt  törvény   –   a költségvetési    törvényben    a    Nyugdíjbiztosítási     Alap költségvetése  kiadási  főösszegének a –  megváltoztatása  (ABH 2004, 834, 837.).    Az   Alkotmánybíróság  15/2005.  (IV.  28.)  AB   határozata értelmében  annak  megítélésénél, hogy  az  aláírásgyűjtő  íven szereplő   kérdés,   illetve   a  megtartandó   népszavazás   a költségvetési törvényben szereplő egyes bevételi  vagy  kiadási tételekkel   közvetlen  és  jelentős  kapcsolatban   áll-e,   a költségvetés   egyes  elemeinek  akár  pozitív,  akár   negatív meghatározását  jelenti-e, az Alkotmánybíróság —  az  Alkotmány szabályai és az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakult  elvek alapján  —  esetenkénti mérlegelés alapján dönt. A vizsgálatnál az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi szempontokat veszi alapul, nem     a    költségvetéssel    kapcsolatos    pénzügyi    jogi megfontolásokat. A privatizáció leállításáról  szóló  kérdéssel kapcsolatban   hozott   határozat  megállapította,   hogy   „az aláírásgyűjtő íven megfogalmazott kérdésről tartott  eredményes népszavazás  a  privatizáció azonnali hatályú leállításával  az ország  éves  költségvetéséről szóló  törvényt  közvetlenül  és jelentős  módon  érinti. Ezért az aláírásgyűjtő  íven  szereplő kérdés  az  Alkotmány  28/C.  § (5) bekezdésének  a)  pontjával ellentétes” (ABH 2005, 165, 171.).   3.  A  fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróságnak  a  jelen ügyben  abban  a  kérdésben kellett állást  foglalnia,  hogy  a képzési hozzájárulás eltörlésére vonatkozó népszavazási  kérdés a  Kötv.  módosítását tartalmazza-e, vagy a kérdésből okszerűen következik-e   a   tiltott   tárgykörként   megjelölt   törvény módosítása. Az OVB álláspontja szerint a kérdés azért  tartozik tiltott    tárgykörbe,   mert   egy   eredményes    népszavazás következtében  a  felsőoktatási  intézmények  ily  módon  kieső bevételeit   –  az  intézmények  működőképességének   megőrzése érdekében     –     a    központi    költségvetési     források átcsoportosításával kellene pótolni, ami szükségessé  teheti  a bevételi oldal utólagos korrekcióját is.   Az egyetemek és főiskolák bevételeit és kiadásait a Kötv.  1. számú  melléklete  XX. fejezetének 2. címe tartalmazza.  E  cím azonban nem szerepeltet bevételt a képzési hozzájárulásból.  Ez a  Kötv. 14. § (4) bekezdéséből is következik, amely szerint  a képzési hozzájárulás a felsőoktatási intézmény költségvetésének bevételét  képezi. A képzési hozzájárulás tehát nem a  központi költségvetés, hanem a felsőoktatási intézmény saját bevétele.   Az  Ftvmód. 26. § (2) bekezdése alapján a 2007. szeptemberben államilag    támogatott   mesterképzésben    első    évfolyamon tanulmányokat  kezdő hallgatók képzési hozzájárulás  fizetésére 2008.  szeptembertől  kezdődően kötelesek. E  kötelezettségüket azonban  nem a Kötv. 14. § (4) bekezdése, hanem az Ftv.  53.  § (1)  bekezdése alapozza meg. Ha a népszavazási kezdeményezésben szereplő  kérdésben  tartott népszavazás eredményes,  akkor  az Országgyűlésnek  nem  a  Kötv.-t,  hanem  az  Ftv.  53.  §  (1) bekezdését kell módosítania. Tekintettel továbbá arra,  hogy  a Kötv.   a   bevételi   oldalon  nem  szerepelteti   a   képzési hozzájárulást,   nincs   szükség  e  források   olyan   jellegű pótlására, amiből okszerűen következne a Kötv. módosítása.   Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a népszavazásra bocsátandó kérdés nem ütközik az Alkotmány  28/C. §   (5)   bekezdésének   a)  pontjában  meghatározott   tiltott tárgykörbe,  ezért e tekintetben az Nsztv. 10.  §  b)  pontjára hivatkozással   az   aláírásgyűjtő   ív   mintapéldányának    a hitelesítése nem tagadható meg.    4.  Az  OVB  határozata  a  kérdés  vizsgálata  során  újból megállapította, hogy a népszavazásról szóló hatályos alkotmányi és  törvényi  rendelkezések alapján jelenleg nem  dönthető  el, mennyi időre kötelezné a népszavazás eredménye a törvényhozást, így  megalapozott következtetés, hogy az eredményes népszavazás –  burkolt  formában  ugyan,  de egyértelműen  –  az  Alkotmány módosítását eredményezi.   Ezt  az  érvet, mint a hitelesítés megtagadásának indokát,  a képzési  hozzájárulással összefüggésben az 566/2006. (XI.  20.) OVB   határozat   is   tartalmazta.  Az  Abh.   e   hivatkozást megalapozatlannak találta, és megállapította,  hogy  eredményes népszavazásból   az   Országgyűlésnek  nem   következne   olyan jogalkotási    kötelezettsége,   amely   csak   az    Alkotmány módosításával teljesíthető (ABK 2007. március, 233, 235.).   Erre  tekintettel  az Alkotmánybíróság  jelen  eljárásában  a burkolt  alkotmánymódosításra, mint a hitelesítés megtagadására vonatkozó érvet érdemben nem vizsgálta.      5.  Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a  rendelkező rész szerint határozott. A megismételt eljárásban az OVB-nek az Alkotmány  és  az  Nsztv.  rendelkezéseinek  megfelelő  kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítenie kell.    A  40/2004.  (X.  27.)  AB határozat megállapította,  hogy  „a kezdeményezésben    foglalt    kérdés    megengedhetőségét    – törvényességét és alakszerűségét – illetően az Alkotmánybíróság foglal  állást,  mindenkire kötelezően, erre  irányuló  kifogás alapján”  (ABH  2004, 512, 518.). A Ve. 130. §  (3)  bekezdése, amely szerint a kifogás elbírálása során az Alkotmánybíróság az OVB határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az OVB- t   új  eljárásra  kötelezi,  azt  jelenti,  hogy  az  OVB-t  a megismételt  eljárásban  –  összhangban  az  Abtv.  27.  §  (2) bekezdésében   foglaltakkal  –  nemcsak   az   Alkotmánybíróság határozatának rendelkező része, hanem annak indokolása is köti, annak   tartalmát  az  OVB  a  megismételt  eljárásban   és   a határozathozatal során köteles figyelembe venni.    Az  Alkotmánybíróság — figyelemmel az OVB határozatának Magyar Közlönyben  való  megjelenésére — elrendelte e határozatának  a Magyar Közlönyben való közzétételét.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke                                          Dr. Balogh Elemér         Dr. Bragyova András          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                          Dr. Holló András              Dr. Kiss László          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                          Dr. Kovács Péter         Dr. Kukorelli István          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                          Dr. Lenkovics Barnabás       Dr. Lévay Miklós          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                          Dr. Paczolay Péter       Dr. Trócsányi László          előadó alkotmánybíró            alkotmánybíró Dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye  1.  Nem  értek  egyet a többség által elfogadott  határozatnak sem a rendelkező részével, sem az indokolásával.  A  többség által elfogadott határozat az OVB aláírásgyűjtő  ív hitelesítését  megtagadó 105/2007. (III. 29.)  OVB  határozatát megsemmisíti  és  az OVB-t új eljárásra utasítja.  A  határozat érvelése  azon  alapul, hogy a népszavazásra bocsátandó  kérdés nem  ütközik  az  Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés  a)  pontjában nevesített   tiltott  tárgykörbe,  mivel  ha  „a   népszavazási kezdeményezésben   szereplő   kérdésben   tartott   népszavazás eredményes,  akkor az Országgyűlésnek nem a Kötv.-t,  hanem  az Ftv.  53. § (1) bekezdését kell módosítania”, továbbá,  hogy  a „Kötv.   a   bevételi  oldalon  nem  szerepelteti   a   képzési hozzájárulást,   nincs   szükség  e  források   olyan   jellegű pótlására, amiből okszerűen következne a Kötv. módosítása”.    2. Ezt az érvelést nem tudom elfogadni. Álláspontom szerint  a képzési hozzájárulásról szóló népszavazás az Alkotmány 28/C.  § (5)  bekezdésének  a)  pontja szerint a  népszavazásból  kizárt tárgyról  szólna.  A  képzési hozzájárulás  ugyanis  —  mint  a kérdésből is kitűnik — az államilag támogatott, vagyis  részben az     állami    költségvetésből    finanszírozott    felsőfokú tanulmányokat    folytató    hallgatókat    terhelő    fizetési kötelezettség.   Ezzel  a  felsőfokú  tanulmányokat   folytatók képzési  költségeiknek egy részét fizetik saját  maguk,  míg  a befizetéssel nem fedezett részt az állami költségvetésből  kell finanszírozni. Ennek alapján nem lehet kétséges, hogy a képzési hozzájárulás  az állami költségvetés bevételi jogcíme,  amelyet az  Ftv.  53. § (1) bekezdése tartalmaz. Azon, hogy  a  képzési hozzájárulás  az állami költségvetés bevételét  képezi  az  sem változtat,  hogy a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésről szóló 2006. évi. CXXVII. törvény 14. § (4) bekezdése értelmében a  befizetett összeg nem közvetlenül az államháztartás valamely alrendszerének,  hanem  közvetlenül az  érintett  felsőoktatási intézmények költségvetési bevételét képezi. Ettől sem a bevétel költségvetési jogcíme, sem pedig felhasználásának költségvetési kötöttségei  [lsd.:  Ftv.  125/A. § (4)  –  (5)  bekezdés]  nem változnak. Az  Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata alapján nem fogalmazható meg  egyértelműen  mit kell „a költségvetésről  szóló  törvény” kifejezés alatt érteni, mindössze annyi bizonyos, hogy  az  nem azonos a felhatalmazó (appropriációs) törvénnyel [4/2006.  (II. 15.) AB határozat, ABH 2006, 101, 109.]. Amint  azt  a  16/2007.  (III. 9.) AB határozathoz  (ABK  2007. március,  239,  242.)  írt  különvéleményemben  kifejtettem  „a költségvetésről   (…)   szóló  törvény  tartalmáról”   fordulat értelmezésénél  abból  az  általánosan elfogadott  definícióból kell  kiindulnunk,  hogy a költségvetés az állam  meghatározott időtartamra  előirányzott kiadásainak és  bevételeinek  tételes felsorolása  és  mérlege. Ebből következően  a  költségvetésről szóló törvény tartalmán mindazt érteni kell, ami a költségvetés bevételeinek és kiadásainak jogcímét érinti.  Ez   nem  jelenti  ama  szerintem  is  helyes  állításnak   az elvetését,  hogy  „[a] költségvetésről szóló törvény  fogalmába semmiképpen  sem  tartozhat bele az  összes  olyan  jogszabály, amelynek  pénzügyi–költségvetési vonzata van” (ABH  2001,  392, 395.).  A  költségvetés  bevételi  és  kiadási  jogcímei  azok, amelyek  a költségvetésbe (vagy annak alrendszerébe) befizetési kötelezettséget  írnak elő, valamint azok,  amelyek  alapján  a költségvetésből kifizetéseket kell teljesíteni.  3.  Ugyanakkor  a  képzési  hozzájárulás  álláspontom  szerint közteherként, éspedig illetékként is felfogható, s  mint  ilyen ugyancsak  az  Alkotmány  28/C. §  (5)  bekezdés  a)  pontjában megnevezett   tiltott  népszavazási  tárgykörnek  minősül.   Ez ugyanis  tiltja  az  illetékekről  tartandó  népszavazást   is. Véleményem szerint a képzési hozzájárulás az Alkotmány 28/C.  § (5) bekezdés a) pontja szerint „illetéknek” minősül.  Az  Alkotmány,  mint  tudjuk, nem  határozza  meg  a  közteher fogalmát;  az Alkotmánybíróság gyakorlata köztehernek  minősíti mindazt  a  közcélú fizetési kötelezettséget,  amely  az  állam tevékenységének,  intézményei működésének fedezetét  szolgálja, vagyis  az állam bevétele (821/B/1990. AB határozat, ABH  1997, 234,    238-239.).   Az   állam   különböző   típusú   fizetési kötelezettséget  írhat  elő közteherként:  adó,  illeték,  vám, járulék,  hozzájárulás stb. [61/1992. (XI. 20.)  AB  határozat, ABH  1992, 280, 281.]. Ezeket a fizetési kötelezettségeket  nem elnevezésük, hanem jellegük alapján kell köztehernek tekinteni.  A   közteher   fogalmába  különböző  költségvetési  befizetési kötelezettségek  tartoznak: (1) az adók, amelyek  meghatározott feltételek    fennállása   esetén   kötelezően    teljesítendő, közvetlenül az adóalanynál jelentkező ellenszolgáltatás nélküli pénzbeli  szolgáltatások;  (2)  azok  a  díjak,  amelyeknél   a fizetési kötelezettséget valamely közszolgáltatás igénybevétele keletkezteti, (3) azok a hozzájárulások, amelyeket  függetlenül valamely   állam   által   biztosított   szolgáltatás   konkrét igénybevételétől, az adott szolgáltatás rendelkezésre  állásért kell  fizetni.  Az  utóbbi kettőt érthetjük —  a  tételes  jogi elnevezéstől függetlenül — az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában említett „illeték” fogalmán.  A  képzési hozzájárulás — ahogyan arra már fentebb is  utaltam —   egyfajta   illetéknek  tekinthető.  Ezt  a   megállapításom támasztja  alá  a  tágabb értelemben vett illeték  fogalma:  ez minden  olyan közjogi jellegű pénzszolgáltatást magába  foglal, amelyet   a   fizetésre  kötelezett  az  általa  igénybe   vett közszolgáltatás(ok) ellenértékeként (ha teljes egészében fedezi a  költségeket) vagy ahhoz való hozzájárulásként (ha az illeték csak  részben nyújt fedezetet) köteles megfizetni.  (Hasonlóan: BVerfGE 50, 218, 226.).  A  képzési hozzájárulás az Ftv. 125. § (1) bekezdés  a)  –  g) pontjában    meghatározott   szolgáltatások    igénybevételéhez kapcsolódik, az igénybevett szolgáltatások ellenértékéhez  való hozzájárulást   jelent,   amelynek   összege   a   szolgáltatás ellenértékét  nem  fedezi  teljes  egészében,  így  a   hiányzó pénzeszközt  a  költségvetés egyéb  bevételi  forrásaiból  kell biztosítani.  A  fenti  érvek alapján az Alkotmánybíróságnak helyben kellett volna  hagynia az OVB aláírásgyűjtő ív hitelesítését  megtagadó döntését.   Budapest, 2007. június 5.                                             Dr. Bragyova András                                                   alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	32/2007. (VI. 6.)
Date of the decision: .	06/05/2007
.
.