Hungarian
Ügyszám:
.
162/E/2001
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 162/E/2001. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2002/1219
.
A döntés kelte: Budapest, 12/03/2002
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabályok  alkotmányellenességének
    utólagos    vizsgálatára    és   megsemmisítésére,    továbbá
    mulasztásban         megnyilvánuló        alkotmányellenesség
    megállapítására vonatkozó indítványok tárgyában  meghozta  az
    alábbi

                            határozatot:

                                 A)

    1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi
    XXXII. törvény 29. §-ával kapcsolatos – az Alkotmány 8. § (1)-
    (2)   bekezdéseiből  és  54.  §-ából  eredő  –   mulasztásban
    megnyilvánuló  alkotmányellenesség  megállapítására  irányuló
    indítványt elutasítja.

    2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi
    XXXII. törvény 29. §-ával kapcsolatos – az Alkotmány 2. § (1)
    bekezdéséből     eredő    –    mulasztásban     megnyilvánuló
    alkotmányellenesség megállapítására irányuló, valamint a  29.
    §-ának “az Országgyűlés … törvényben határoz meg” szövegrésze
    alkotmányellenességének     utólagos     vizsgálatára      és
    megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

    3.  Az  Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság szóló 1989.  évi
    XXXII.    törvény   3.   §-a   és   28.   §   (2)   bekezdése
    alkotmányellenességének     utólagos     vizsgálatára      és
    megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

    4.   Az   Alkotmánybíróság  az  Alkotmánybíróság   ideiglenes
    ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII.  3.)
    Tü.  határozat  alkotmányellenességének  megállapítására   és
    megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

                                 B)

    1.   Az   Alkotmánybíróság   a   közérdekű   bejelentésekről,
    javaslatokról  és  panaszokról szóló  1977.  évi  I.  törvény
    preambuluma meghatározott szövegrésze, 2. § a)-e) pontjai, 3.
    '-a, 4. § (1) bekezdése meghatározott szövegrésze, 13. §-a és
    20.  §  b) pontja, valamint a törvény végrehajtására  kiadott
    11/1977.   (III.  30.)  MT  rendelet  alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványt
    elutasítja.

    2.    Az   Alkotmánybíróság   a   nemzetközi   szerződésekkel
    kapcsolatos  eljárásról  szóló  1982.  évi  27.  törvényerejű
    rendelet  alkotmányellenességének  utólagos  vizsgálatára  és
    megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

                                 C)

    Az  Alkotmánybíróság  a jogalkotásról  szóló  1987.  évi  XI.
    törvény  alkotmányellenességének  utólagos  vizsgálatára   és
    megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
                                Indokolás

                                   I.

      1.  Az Alkotmánybírósághoz előterjesztett kérelmében az egyik
      indítványozó  az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.
      törvény  (a  továbbiakban:  Abtv.)  több  rendelkezésének  az
      alkotmányossági   vizsgálatát   kezdeményezte.    Álláspontja
      szerint  az  Alkotmány  2.  § (1) bekezdésében  meghatározott
      jogállamisággal és az Alkotmány 74. §-ába foglalt,  a  Magyar
      Köztársaság  fővárosát meghatározó rendelkezéssel  ellentétes
      az  Abtv.  3.  §-a,  amelynek értelmében az  Alkotmánybíróság
      székhelye Esztergom. Vizsgálni kérte továbbá az Abtv.  28.  §
      (2) bekezdését. E szabály értelmében: “Az Alkotmánybíróság az
      eljárásából     eredő    költségeket    felszámíthatja     az
      indítványozónak,  ha  annak  rosszhiszeműsége  az   indítvány
      előterjesztésével     kapcsolatban    megállapítható.”     Az
      indítványozó  véleménye  szerint  az  Alkotmánybíróság  által
      megállapítható  eljárási  költségek  megtérítéséről   hozandó
      döntés  megfellebbezhetetlen, ezért a jogorvoslati jog hiánya
      miatt  mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség   áll
      fenn.
      Az  indítványozó kérelmet terjesztett elő az  Abtv.  29.  §-a
      tekintetében  is. Véleménye, hogy a jogállamiságot  sérti  az
      Alkotmánybíróság    ügyrendjének   megalkotására    vonatkozó
      törvényi  rendelkezés,  illetve az így  megalkotandó  ügyrend
      hiánya.
      Az        indítványozó       mulasztásban       megnyilvánuló
      alkotmányellenesség   megállapítására    irányuló    kérelmet
      nyújtott  be a jogalkotásról szóló 1987. évi XI.  törvény  (a
      továbbiakban:  Jat.)  több rendelkezése tekintetében  is.  Az
      indítványozó   a   Jat.  törvényalkotásra   vonatkozó   egyes
      rendelkezéseit  alapvetően  az  Alkotmánybíróságra  vonatkozó
      joganyag  –  köztük az Alkotmánybíróság ügyrendi  törvénye  –
      hiánya miatt támadta.
      Az    indítványozó   ugyanezen   kérelmében    a    közérdekű
      bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi
      I.  törvény, valamint a végrehajtására kiadott 11/1997. (III.
      30.)   MT   rendelet,  továbbá  a  nemzetközi  szerződésekkel
      kapcsolatos  eljárásról  szóló  1982.  évi  27.  törvényerejű
      rendelet  alkotmányossági  vizsgálatát  is  kezdeményezte,  e
      jogszabályokban szereplő “Minisztertanács” “Elnöki Tanács” és
      “Népköztársaság”  valamint  a  “szocialista  törvényesség  és
      demokrácia” kifejezések miatt, amelyek – véleménye szerint  –
      a jogbiztonságot sértik.
      Az  indítványozó több irányú kérelmét az Alkotmány 64.  §-ába
      foglalt   petíciós  jog  –  elsősorban  az  alkotmánybírósági
      eljárásban    történő   –   érvényesülésével   összefüggésben
      fogalmazta meg.

      2.   Az   Alkotmánybírósághoz  egy  másik  indítványozó   “új
      indítvány”  megjelöléssel  beadványt  nyújtott   be.   Ez   a
      kérelmező   a   2/2002.   (I.   25.)   AB   határozat   egyik
      indítványozója volt. Az Alkotmánybíróság a 2/2002.  (I.  25.)
      AB  határozatban (ABK 2002. január, 5.) elbírálta egyrészt az
      Abtv.     29.     §-a    alkotmányellenességének     utólagos
      megállapítására  irányuló  kérelmet,  másrészt  az   ügyrendi
      törvény   megalkotásának  hiánya  miatt  az  Abtv.  29.   §-a
      vonatkozásában       a       mulasztásban       megnyilvánuló
      alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat.
      Az  “új  indítvány”  továbbra  is mulasztásban  megnyilvánuló
      alkotmányellenesség  megállapítását kéri  az  Abtv.  29.  §-a
      tekintetében, az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 8.  §  (1)-(2)
      bekezdése  és  az  54.  § (1) bekezdése  összefüggésében.  Az
      indítványozó  az  “élő jog”-gal kapcsolatos alkotmánybírósági
      gyakorlat   alapján   kéri   a  mulasztásos   alkotmánysértés
      megállapítását.

      Az  Alkotmánybíróság a fenti jelölt két indítványt – az Abtv.
      29. §-ára irányuló kérelmek miatt – egyesítette.

      3. Az egyesítést követően az első indítványozó visszavonta az
      Abtv.  3.  §-ára, 28. § (2) bekezdésére, továbbá a  közérdekű
      bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi
      I.   törvény   és  a  nemzetközi  szerződésekkel  kapcsolatos
      eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet egészére
      vonatkozó megsemmisítés iránti kérelmét, valamint visszavonta
      a   Jat.  egyes  rendelkezéseit  érintő  beadványait.   Ezzel
      párhuzamosan azonban új, kiegészítő beadványt nyújtott be.  E
      szerint:
      Az  Abtv.  29.  §-át  érintően  annak  teljes  megsemmisítése
      helyett  “az Országgyűlés törvényben határoz meg”  szövegrész
      megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint ezáltal  elérhető,
      hogy  az  Alkotmánybíróság ügyrendjét maga állapíthassa  meg.
      Megsemmisíteni  kérte viszont az Alkotmánybíróság  ideiglenes
      ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII.  3.)
      Tü.  határozatot,  mivel az – az Abtv.  hatályos  29.  §-ával
      ellentétben – nem törvény.
      A  közérdekű  bejelentésekről, javaslatokról  és  panaszokról
      szóló  1977. évi I. törvény tekintetében megsemmisíteni kérte
      a  preambulumból  a  “társadalmi  viszonyok  fejlesztését,  a
      szocialista”, továbbá a “társadalmi tulajdon védelmét  és”  a
      “szocialista demokratizmusnak” szövegrészeit, a törvény 2.  §
      a)-e) pontjait, 3. §-át, 4. § (1) bekezdésének a “szocialista
      erkölccsel  és a szocialista gazdálkodással” szövegrészét,  a
      13.  §-át,  és  a 20. § b pontját. Véleménye hogy  a  korábbi
      beadványaiban kifejtett jogbiztonsági kritériumoknak  ezek  a
      mára már meghaladott rendelkezések nem felelnek meg.
      Végül    kérelmet   terjesztett   elő   a   Jat.    egészének
      megsemmisítésére  az  Alkotmány 7. § (2)  bekezdése  alapján,
      mivel  az 1987. évi XI. törvény nem az Alkotmánynak megfelelő
      kétharmados többséggel elfogadott törvény.

      Tekintettel   arra,  hogy  mindkét  indítvány  az   Abtv.-vel
      kapcsolatos  kérdéseket is érint, az Alkotmánybíróság  azokat
      együtt bírálta el.

                                   II.

      1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

      “2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.”

      “7.  § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek
      elfogadásához    a    jelenlévő   országgyűlési    képviselők
      kétharmadának szavazata szükséges.”

      “8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
      és  elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben
      tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
         (2)  A  Magyar  Köztársaságban  az  alapvető  jogokra   és
      kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény állapítja  meg,
      alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

      “54.   §   (1)   A  Magyar  Köztársaságban  minden   embernek
      veleszületett  joga van az élethez és az emberi  méltósághoz,
      amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”

      “64.  §  A  Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van  arra,
      hogy  egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet  vagy
      panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.”
       
      “74. § A Magyar Köztársaság fővárosa Budapest.”

      2.  Az  Abtv.  jelen  ügyben érdemben  érintett  rendelkezése
      szerint:

      “29.   §   Az  Alkotmánybíróság  szervezetére  és  eljárására
      vonatkozó részletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje
      állapítja  meg, amelyet az Országgyűlés – az Alkotmánybíróság
      javaslatára – törvényben határoz meg.”

      3.  A közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról
      szóló 1977. évi I. törvény értelmében:
       
      “Az     állampolgárok    közérdekű    bejelentéseikkel     és
      javaslataikkal    elősegítik    a    társadalmi     viszonyok
      fejlesztését,   a  szocialista  törvényesség  erősítését,   a
      társadalmi   tulajdon  védelmét  és  a   közéleti   tisztaság
      biztosítását. A panaszok törvényes elintézése segíti a  jogos
      egyéni  érdekek érvényrejuttatását. A közérdekű bejelentések,
      javaslatok és panaszok előterjesztése és elintézése  része  a
      szocialista demokratizmusnak.
      Ezért az Országgyűlés a közérdekű bejelentések, javaslatok és
      panaszok   egységes  intézése,  az  állampolgárok   törvényes
      érdekeinek hatékonyabb védelme érdekében a következő törvényt
      alkotja:”
       
      “2.  § A közérdekű bejelentéseket, javaslatokat és panaszokat
      e törvény szerint kötelesek elintézni:
       a) az állami szervek, vállalatok, intézetek, intézmények,
       b)  a  szövetkezetek  és  azok érdekképviseleti  szervei  (a
      továbbiakban: szövetkezetek),
       c) az egyesületek,
       d)   a   kisiparosok  és  magánkereskedők  érdekképviseleti,
      illetőleg felügyeleti szervei,
       e)  egyéb, hatóságilag engedélyezett tevékenységet  folytató
      személyek felügyeleti szervei.

      3.   §   A   társadalmi  szervezetek  –  e  törvény  elveinek
      megfelelően  –  maguk  állapítják meg a  hozzájuk  benyújtott
      közérdekű    bejelentéseket,    javaslatok    és     panaszok
      elintézésének szabályait.
       
      4.  §  (1)  A közérdekű bejelentés olyan körülményre,  hibára
      vagy  hiányosságra hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása,
      illetőleg  megszüntetése a közösség vagy az egész  társadalom
      érdekét    szolgálja.   Felhívhatja   a    figyelmet    olyan
      magatartásra,  vagy  tényre is, amely  jogszabályba  ütközik,
      vagy  ellentétes  a  szocialista  erkölccsel,  a  szocialista
      gazdálkodás   elveivel,  illetőleg  más  módon   sérti   vagy
      veszélyezteti a társadalom érdekét.”
       
      “13.   §   (1)  Az  elintézésre  hivatott  szervek  kötelesek
      gondoskodni  arról,  hogy  a  hasznos  közérdekű   javaslatok
      megvalósuljanak.  Ennek  érdekében  kötelesek   hatáskörükben
      intézkedni,   illetőleg   az   arra   illetékes    szerveknél
      intézkedést kezdeményezni.
      (2)  Ha  a  közérdekű javaslat hasznos, de a  nemzetgazdasági
      vagy  a  helyi fejlesztési lehetőségek, vagy más alapos  okok
      miatt  egyelőre  nem valósítható meg, erről  a  javaslattevőt
      tájékoztatni kell.”

      “20. § Ha a panasz alapos
       (…)
       b)  a szerv vezetőjének, más eljáró dolgozójának magatartása
      ellen  irányuló panasz alapján – a munkaviszony, illetőleg  a
      szövetkezeti vagy más tagsági viszony keretében rendelkezésre
      álló  eszközök  alkalmazásával  –  intézkedni  kell,  hogy  a
      kifogásolt  magatartás  ne  forduljon  többé  elő,  és   hogy
      indokolt esetben az eljáró személyt felelősségre vonják.”

                                  III.

      Az indítványok megalapozatlanok.

      1.   Az   Abtv.-t   érintő  beadványokkal   kapcsolatban   az
      Alkotmánybíróság  elsőként  a  következőkre  mutat   rá:   az
      Alkotmánybíróság  a  2/2002. (I.  25.)  AB  határozatában  (a
      továbbiakban:  Abh.) az alkotmányossági szempontból  releváns
      összes  kérdést  elbírálta az Abtv. 29. §-ában  meghatározott
      ügyrendi  törvénnyel  kapcsolatosan.  Az  Alkotmánybíróság  e
      határozatában egyrészt elutasította azt az indítványt,  amely
      az   Abtv.   29.  §-ából  “amelyet  az  Országgyűlés   –   az
      Alkotmánybíróság  javaslatára  –  törvényben   határoz   meg”
      szövegrész    alkotmányellenességének   megállapítására    és
      megsemmisítésére    irányult,   másrészt    elutasította    a
      mulasztásban         megnyilvánuló        alkotmányellenesség
      megállapítására irányuló kérelmeket is, azokat, amelyeket  az
      Abtv.   29.  §-a  szerinti  ügyrendi  törvény  hiánya   miatt
      nyújtottak be. (ABK 2002. január, 5.)

      1.1.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint: nem áll  fenn
      mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség az Abtv. 29. §-
      a  szerinti  törvény hiánya miatt az Alkotmány 8.  §  (1)-(2)
      bekezdése   és   az  Alkotmány  54.  §-a  alapján   sem.   Az
      Alkotmánybíróság  az  Abh.-ban  valóban  nem   vizsgálta   az
      Alkotmánynak  az  alapjogok szabályozására  és  korlátozására
      irányadó 8. § (1)-(2) bekezdéseinek, az élethez és az  emberi
      méltósághoz  való  jogot rögzítő 54. §-ának szempontjából  az
      Alkotmánybíróság   szervezetére   és   eljárására   vonatkozó
      részletes    szabályokról   szóló   törvény    megalkotásának
      elmulasztását.  Az Alkotmánybíróság azonban  úgy  ítéli  meg,
      hogy   az  Abtv.  29.  §-ának  normaszövege,  illetve  az   e
      szakaszból   eredő   törvényhozói   kötelezettség   nem   áll
      alkotmányossági  szempontból  értékelhető  összefüggésben  az
      Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdéseivel és 54. §-ával.  Minderre
      tekintettel  az Alkotmánybíróság az erre irányuló  indítványt
      elutasította.

      1.2.  Megszüntette az Alkotmánybíróság az  Abtv.  29.  §-ával
      kapcsolatos  mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség
      megállapítására  irányuló eljárást – az Alkotmány  2.  §  (1)
      bekezdésére  alapított  –  kérelem tekintetében.  Az  Abh.  a
      jogállamiságból   eredő  jogbiztonság  követelménye   és   az
      ügyrendi törvény hiánya kapcsán – többek között – rámutatott:
      “Az  Alkotmánybíróság tevékenysége alapvetően az  Alkotmányon
      nyugszik.  Az  Alkotmány felhatalmazása  alapján  megalkotott
      Abtv.   az   Alkotmánybíróság  eljárásának   és   működésének
      legfontosabb  szabályait rögzíti. Az Alkotmány  és  az  Abtv.
      magukban   foglalják   az   Alkotmánybíróság   függetlenségét
      garantáló,  az  alkotmánybírói  tisztség  közjogi  karakterét
      meghatározó,  az  indítványozási jogot s az  egyes  eljárások
      sajátosságait leíró, illetve az alkotmánybírósági  döntésekre
      irányadó legfőbb garanciális rendelkezéseket.
      Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint azonban pusztán abból
      a  tényből, hogy az Abtv. 29. §-a alapján az ügyrendi törvény
      még   nem  született  meg,  nem  lehet  olyan  következtetést
      levonni,  hogy az Alkotmánybíróság működése nem megismerhető.
      Az  Alkotmánybíróság  eljárására  és  működésére  vonatkozóan
      nemcsak  az  Alkotmány, és az Abtv., hanem a külön  hatáskört
      megállapító  egyéb  törvényekben  szereplő  rendelkezések  is
      irányadók [lásd pl. az 1997. évi C. törvénynek a népszavazási
      ügyekben soron kívüli eljárást előíró 130. § (2) bekezdését].
      Az      Alkotmánybíróság     eljárásának     megismerhetősége
      szempontjából  kiemelendő  továbbá,  hogy  az  Abtv.  –  több
      tekintetben    valóban   keretjellegű   –    szabályait    az
      Alkotmánybíróság a különböző ügyek kapcsán több ízben és több
      aspektusból is értelmezte.” (ABK 2002. január, 5., 13-14.)
      Mivel  a jelen ügyben az indítvány az Alkotmánybíróság  által
      érdemben  már  elbírált  jogszabályi  rendelkezéssel   azonos
      jogszabályi  rendelkezés  felülvizsgálatára  irányul,  s   az
      indítványozó  úgyszintén az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdésére
      hivatkozva   kéri   az  alkotmánysértés  megállapítását,   az
      Alkotmánybíróság,   az  ideiglenes  ügyrendjéről   és   annak
      közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § c)
      pontja  alapján az eljárást megszüntette. Az Alkotmánybíróság
      az  indítvány  e  részével kapcsolatosan  megjegyzi,  hogy  a
      gyakorlatában kialakított ún. “élő jog elve” – azaz, hogy  az
      adott jogszabályt értelmezett és alkalmazott tartalma szerint
      kell  vizsgálni – és az Alkotmánybíróság ügyrendi törvényének
      megalkotása semmilyen összefüggésben nincs.

      1.3. Az egyik indítvány utólagos normakontroll hatáskörben az
      Abtv.   29.  §-ának  épp  azon  szövegrésze  vizsgálatát   és
      megsemmisítését  kérte  –  ugyanazon  összefüggés  alapján  –
      amelyet  az  Alkotmánybíróság az Abh.-ban  már  elbírált.  Az
      indítványozó  ugyanis  az Abtv. 29.  §-ából  azon  szövegrész
      megsemmisítését kérte, amellyel elérhető, hogy  az  Abtv.  az
      Alkotmánybíróságot   hatalmazza   fel   saját    ügyrendjének
      megalkotására. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban  nem  tartotta
      megalapozottnak  az  ugyanerre  irányuló  indítványt,   s   a
      megsemmisítés  iránti  kérelmet  elutasította.   (ABK   2002.
      január, 5., 10-12). Az Alkotmánybíróság ezért jelen ügyben az
      Abtv.   29.   §  meghatározott  szövegrésze  megsemmisítésére
      irányuló    eljárását,    az   Alkotmánybíróság    ideiglenes
      ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII.  3.)
      Tü. határozat 31. § c) pontja szerint megszüntette.

      1.4.   Az  indítványozó  az  Abtv.  3.  §-a  és  28.  §   (2)
      bekezdésének   utólagos   normakontroll   keretében   történő
      alkotmányossági  vizsgálatára irányuló kérelmét  visszavonta.
      Az Abtv. 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság – Az Abtv. 21. §
      (7)  bekezdésében  foglaltak kivételével – indítvány  alapján
      jár el. Az Alkotmánybíróság indítvány hiányában – tekintettel
      arra,   hogy  az  Abtv.-ben  megfogalmazott  kivételek  jelen
      eljárásban nem alkalmazhatók – az Abtv. 3. §-a és 28.  §  (2)
      bekezdése vizsgálatára irányuló eljárást megszüntette.

      1.5.   Az  Alkotmánybíróság  az  Alkotmánybíróság  ideiglenes
      ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII.  3.)
      Tü.  határozat  alkotmányellenességének  megállapítására   és
      megsemmisítésére  irányuló  indítványt  visszautasította.  Az
      Abtv.   1.   §   b)  pontja  értelmében  az  Alkotmánybíróság
      hatáskörébe  tartozik  a  jogszabály,  valamint   az   állami
      irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos
      vizsgálta.  A jogszabályok és az állami irányítás egyéb  jogi
      eszközeinek  körét a Jat. határozza meg. Az  Alkotmánybíróság
      teljes  ülésének belső határozatai nem minősülnek  az  állami
      irányítás   egyéb   jogi   eszközének,   ezért    az    annak
      felülvizsgálatára  irányuló  indítványt  az  Alkotmánybíróság
      hatáskör hiányában visszautasította.

      2.   Az   egyik   indítvány   a  közérdekű   bejelentésekről,
      javaslatokról  és  panaszokról szóló  1977.  évi  I.  törvény
      preambulumából   a  “társadalmi  viszonyok  fejlesztését,   a
      szocialista”, továbbá a “társadalmi tulajdon védelmét  és”  a
      “szocialista demokratizmusnak” szövegrészeit, a törvény 2.  §
      a)-e) pontjait, 3. §-át, 4. § (1) bekezdésének a “szocialista
      erkölccsel és a szocialista gazdálkodással” szövegrészét, – s
      hasonlóan meghaladott volta miatt – a 13. §-át, a  20.  §  b)
      pontját,  valamint a törvény végrehajtására kiadott  11/1977.
      (III. 30.) MT rendelet egészének a megsemmisítését kérte,  az
      Alkotmány  2.  § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság  sérelme
      miatt.

      2.1. Az Alkotmánybíróság a 44/1998. (X. 14.) AB határozatában
      (ABH  1998.  323.) már vizsgált hasonló problémát.  E  döntés
      alkotmányellenesnek  ítélte a Jat.  preambulumában  rögzített
      “szocialista”   szövegrészt,   amely   ott   a   “szocialista
      társadalmi      viszonyok”,     “szocialista      demokrácia”
      szövegösszefüggésében  szerepeltek.  Az  Alkotmánybíróság   a
      jogállamiság  sérelmét a Jat.-nak a jogrendszerben  betöltött
      kiemelt   szerepe  miatt  állapította  meg,  kifejtette:   “a
      jogállamiság feltételeként megfogalmazott racionális  rendnek
      tükröződnie  kell a jogállami tevékenység lényegi  elemét,  a
      jogalkotást  szabályozó törvény bevezető részében  is”.  (ABH
      1998.  323.,  325.).  Az  Alkotmánybíróság  e  döntésében   a
      jogrendszer  önmagára  vonatkozó szabályainak  (mint  a  Jat.
      tárgya)    fontosságát    vette   alapul.    Ugyanakkor    az
      Alkotmánybíróság  utalt arra, hogy a “szocialista”  jelző  az
      Alkotmány  1989.  évi  módosítását  követően  is   több   más
      jogszabály  normaszövegében szerepel, amely  a  jogalkalmazás
      területén  nyilvánvalón meghaladottnak tekinthető (ABH  1998,
      323., 326.).

      Jelen     ügyben    megállapítható,    hogy    a    közérdekű
      bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi
      I.  törvény  indítványozó által vizsgálni kért rendelkezései,
      illetve a törvény végrehajtására kiadott 11/1977. (III.  30.)
      MT  rendelet  a  jogalkalmazás területén valóban  meghaladott
      szabályokat   tartalmaz.   Sem   a   preambulumban   szereplő
      “társadalmi  tulajdon védelme” a “szocialista demokratizmus”,
      sem  a 4. § (1) bekezdésében található “szocialista erkölcs”,
      “szocialista  gazdálkodás”, sem a  törvény  3.  §-a  szerinti
      “társadalmi  szervek” fogalomköre, de a törvény  egyéb  –  az
      indítványozó  által  támadott  –  rendelkezéseiben   szereplő
      panaszbejelentési  módok sem tekinthetők mára  irányadónak  a
      jogalkalmazás  számára. Az Alkotmánybíróság  szerint  azonban
      önmagában ez a tény, nem teszi a normát alkotmányellenessé.

      Az   Alkotmánybíróság  alkotmányos  feladata  a  jogszabályok
      alkotmányossági  vizsgálata, s  nem  tartozik  hatáskörébe  a
      jogszabályok   deregulációja.  A   jogrendszer   meghaladott,
      végrehajtott,  már nem érvényesülő normáinak  hatályon  kívül
      helyezése a jogalkotásért felelős jogalkotó szervek feladata.
      Abban  az  esetben  ha  a  kifejezetten  hatályon  kívül  nem
      helyezett jogszabályi rendelkezések teljesedésbe mentek,  már
      nincs  mód  arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezés
      alapján    jogot    szerezzenek.    Ilyen    esetekben     az
      Alkotmánybíróság  a  hatályon kívül  helyezett  jogszabállyal
      azonos   jogkövetkezményeket  érvényesít   az   adott   norma
      alkotmányossági  vizsgálata során. [1239/B/1990.  AB  végzés,
      ABH  1991,  905., 906.; 298/B/1994. AB határozat,  ABH  1994,
      696., 700.; 880/B/1992. AB végzés, ABH 1996, 803., 804-806.;,
      összefoglalóan lásd 670/B/1997. AB határozat, ABH 1999. 600.,
      603.].   Az  Alkotmánybíróság  azonban  megjegyzi,   hogy   a
      dereguláció  hiánya egy bizonyos mérték fölött felvetheti  az
      Alkotmány  2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság sérelmét;
      az  Alkotmánybíróság e kérdéseket – erre  irányuló  indítvány
      alapján – esetenként bírálja el.

      Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban jelen ügyben
      nem  állapítható  meg  a jogállamiságból  eredő  jogbiztonság
      sérelme   a   közérdekű  bejelentésekről,  javaslatokról   és
      panaszokról  szóló  1977.  évi  I.  törvény  vizsgálni   kért
      rendelkezései és a végrehajtására kiadott 11/1977. (III. 30.)
      MT  rendelet  tekintetében  sem. A  törvény  és  végrehajtási
      rendelete  legutóbb tíz éve, 1992-ben módosult,  ekkor  egyes
      rendelkezéseit   hatályon  kívül   helyezték.   Az   elavult,
      kiüresedett – “nyilvánvalóan meghaladottnak tekinthető”  (ABH
      1998. 323, 326.) – norma hatályon kívül helyezése azonban nem
      az  Alkotmánybíróság,  hanem  a jogalkotó  szervek  feladata,
      ezért  az  Alkotmánybíróság  az  indítványt  e  vonatkozásban
      elutasította.

      2.2.  Az  indítványozó kérelmet terjesztett elő a  nemzetközi
      szerződésekkel  kapcsolatos eljárásról szóló  1982.  évi  27.
      törvényerejű rendelet alkotmányellenességének vizsgálatára és
      megsemmisítésére is, majd az ez irányú kérelmét  visszavonta.
      Az  Abtv.  20.  §-a  szerint  az  Alkotmánybíróság  indítvány
      alapján   jár   el.  Az  indítvány  visszavonása   miatt   az
      Alkotmánybíróság az eljárását e tekintetben megszüntette.

      3.  Az indítványozó végül megsemmisíteni kérte a Jat. egészét
      az  Alkotmány 7. § (2) bekezdése alapján. Véleménye, hogy  az
      1987.   évi  XI.  törvény  nem  az  Alkotmány  e  szabályának
      megfelelő,  kétharmados többséggel elfogadott törvény,  ezért
      alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint  az
      indítvány megalapozatlan.

      Az Alkotmány 7. § (2) bekezdésének hatályos szövegét az 1990.
      évi  XL.  törvénnyel  történő alkotmánymódosítás  állapította
      meg;  az alkotmányerejű törvény helyett e rendelkezés a jelen
      lévő  országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát  írja
      elő  a  jogalkotás rendjét szabályozó törvény meghozatalához.
      Az  Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában több ízben és  több
      aspektusból  is  felmerült az a probléma, hogy  akár  a  Jat.
      (mint  a  jogalkotás rendjét alapjaiban meghatározó törvény),
      akár  az  Alkotmány  változása kihat-e  a  korábbi  szabályok
      alapján   kibocsátott,  s  hatályban  maradt   norma   formai
      alkotmányosságára. Az Alkotmánybíróság ez irányú  gyakorlatát
      az   54/2001.  (XI.  29.)  AB  határozatában  összegezte,   s
      rámutatott,  hogy  a Jat. hatálybalépése  vagy  az  Alkotmány
      változása  önmagában nem teszi alkotmányellenessé a  korábban
      kibocsátott normát. (ABH 2001. 421., 428.) Más döntéseiben az
      Alkotmánybíróság  azt  hangsúlyozta, hogy  az  alkotmányerejű
      törvény kategóriájának megszűnését követően a kétharmados  és
      az  egyszerű szótöbbséggel elfogadott törvények között  nincs
      hierarchikus viszony. [lásd: 4/1993. (II. 12.) AB  határozat,
      ABH 1993. 48. 63.]

      Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint – ami  következik  a
      fentebb   ismertetett  határozatokból  is  –   a   jogalkotás
      rendjének változása nem jár azzal a következménnyel,  hogy  a
      korábban   kibocsátott   (de  az  új   szabályok   értelmében
      jogforrástani     szempontból    nem    megfelelő)     normák
      alkotmányellenessé   válnak.   Ugyanakkor   ezek   módosítása
      tekintetében csak az új szabályok szerint lehet  eljárni.  Az
      ekképpen  módosult  (tehát a régi és az új  jogalkotási  rend
      jellemzőit  egyaránt  magán viselő) jogszabály  –  pusztán  e
      formai     szempontból    megközelítve    –    nem    minősül
      alkotmánysértőnek.
      Mindezek   irányadóak   az   indítványozó   által   felvetett
      problémára  is. Az Alkotmány változása – a jogalkotás  rendje
      szabályozásának   minősített  többségű   törvényben   történő
      előírása  – önmagában nem tette alkotmányellenessé a Jat.-ot.
      Az  Alkotmány 7. § (2) bekezdésébe foglalt minősített többség
      követelménye  vonatkozik a Jat. módosítására,  de  vonatkozik
      egy esetleges új jogalkotási törvény elfogadására egyaránt.

      Minderre  tekintettel az Alkotmánybíróság  a  Jat.  egészének
      megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.
                              Dr. Holló András
                    az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
                            előadó alkotmánybíró
                                     
            Dr. Bagi István                    Dr. Bihari Mihály
            alkotmánybíró                          alkotmánybíró
                                     
            Dr. Czúcz Ottó                       Dr. Erdei Árpád
            alkotmánybíró                          alkotmánybíró
                                     
            Dr. Harmathy Attila                  Dr. Kiss László
            alkotmánybíró                          alkotmánybíró
                                     
            Dr. Kukorelli István               Dr. Strausz János
            alkotmánybíró                          alkotmánybíró
                                     
                     Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
                                alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        162/E/2001
        Date of the decision:
        .
        12/03/2002
        .
        .