Hungarian

Ügyszám: .	162/E/2001
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 162/E/2001. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2002/1219 .

A döntés kelte: Budapest, 12/03/2002 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   jogszabályok  alkotmányellenességének utólagos    vizsgálatára    és   megsemmisítésére,    továbbá mulasztásban         megnyilvánuló        alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó indítványok tárgyában  meghozta  az alábbi                         határozatot:                              A) 1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 29. §-ával kapcsolatos – az Alkotmány 8. § (1)- (2)   bekezdéseiből  és  54.  §-ából  eredő  –   mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenesség  megállapítására  irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 29. §-ával kapcsolatos – az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből     eredő    –    mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló, valamint a  29. §-ának “az Országgyűlés … törvényben határoz meg” szövegrésze alkotmányellenességének     utólagos     vizsgálatára      és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. 3.  Az  Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság szóló 1989.  évi XXXII.    törvény   3.   §-a   és   28.   §   (2)   bekezdése alkotmányellenességének     utólagos     vizsgálatára      és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. 4.   Az   Alkotmánybíróság  az  Alkotmánybíróság   ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII.  3.) Tü.  határozat  alkotmányellenességének  megállapítására   és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.                              B) 1.   Az   Alkotmánybíróság   a   közérdekű   bejelentésekről, javaslatokról  és  panaszokról szóló  1977.  évi  I.  törvény preambuluma meghatározott szövegrésze, 2. § a)-e) pontjai, 3. '-a, 4. § (1) bekezdése meghatározott szövegrésze, 13. §-a és 20.  §  b) pontja, valamint a törvény végrehajtására  kiadott 11/1977.   (III.  30.)  MT  rendelet  alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2.    Az   Alkotmánybíróság   a   nemzetközi   szerződésekkel kapcsolatos  eljárásról  szóló  1982.  évi  27.  törvényerejű rendelet  alkotmányellenességének  utólagos  vizsgálatára  és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.                              C) Az  Alkotmánybíróság  a jogalkotásról  szóló  1987.  évi  XI. törvény  alkotmányellenességének  utólagos  vizsgálatára   és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.                           Indokolás                              I. 1.  Az Alkotmánybírósághoz előterjesztett kérelmében az egyik indítványozó  az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII. törvény  (a  továbbiakban:  Abtv.)  több  rendelkezésének  az alkotmányossági   vizsgálatát   kezdeményezte.    Álláspontja szerint  az  Alkotmány  2.  § (1) bekezdésében  meghatározott jogállamisággal és az Alkotmány 74. §-ába foglalt,  a  Magyar Köztársaság  fővárosát meghatározó rendelkezéssel  ellentétes az  Abtv.  3.  §-a,  amelynek értelmében az  Alkotmánybíróság székhelye Esztergom. Vizsgálni kérte továbbá az Abtv.  28.  § (2) bekezdését. E szabály értelmében: “Az Alkotmánybíróság az eljárásából     eredő    költségeket    felszámíthatja     az indítványozónak,  ha  annak  rosszhiszeműsége  az   indítvány előterjesztésével     kapcsolatban    megállapítható.”     Az indítványozó  véleménye  szerint  az  Alkotmánybíróság  által megállapítható  eljárási  költségek  megtérítéséről   hozandó döntés  megfellebbezhetetlen, ezért a jogorvoslati jog hiánya miatt  mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség   áll fenn. Az  indítványozó kérelmet terjesztett elő az  Abtv.  29.  §-a tekintetében  is. Véleménye, hogy a jogállamiságot  sérti  az Alkotmánybíróság    ügyrendjének   megalkotására    vonatkozó törvényi  rendelkezés,  illetve az így  megalkotandó  ügyrend hiánya. Az        indítványozó       mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítására    irányuló    kérelmet nyújtott  be a jogalkotásról szóló 1987. évi XI.  törvény  (a továbbiakban:  Jat.)  több rendelkezése tekintetében  is.  Az indítványozó   a   Jat.  törvényalkotásra   vonatkozó   egyes rendelkezéseit  alapvetően  az  Alkotmánybíróságra  vonatkozó joganyag  –  köztük az Alkotmánybíróság ügyrendi  törvénye  – hiánya miatt támadta. Az    indítványozó   ugyanezen   kérelmében    a    közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I.  törvény, valamint a végrehajtására kiadott 11/1997. (III. 30.)   MT   rendelet,  továbbá  a  nemzetközi  szerződésekkel kapcsolatos  eljárásról  szóló  1982.  évi  27.  törvényerejű rendelet  alkotmányossági  vizsgálatát  is  kezdeményezte,  e jogszabályokban szereplő “Minisztertanács” “Elnöki Tanács” és “Népköztársaság”  valamint  a  “szocialista  törvényesség  és demokrácia” kifejezések miatt, amelyek – véleménye szerint  – a jogbiztonságot sértik. Az  indítványozó több irányú kérelmét az Alkotmány 64.  §-ába foglalt   petíciós  jog  –  elsősorban  az  alkotmánybírósági eljárásban    történő   –   érvényesülésével   összefüggésben fogalmazta meg. 2.   Az   Alkotmánybírósághoz  egy  másik  indítványozó   “új indítvány”  megjelöléssel  beadványt  nyújtott   be.   Ez   a kérelmező   a   2/2002.   (I.   25.)   AB   határozat   egyik indítványozója volt. Az Alkotmánybíróság a 2/2002.  (I.  25.) AB  határozatban (ABK 2002. január, 5.) elbírálta egyrészt az Abtv.     29.     §-a    alkotmányellenességének     utólagos megállapítására  irányuló  kérelmet,  másrészt  az   ügyrendi törvény   megalkotásának  hiánya  miatt  az  Abtv.  29.   §-a vonatkozásában       a       mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat. Az  “új  indítvány”  továbbra  is mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítását kéri  az  Abtv.  29.  §-a tekintetében, az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 8.  §  (1)-(2) bekezdése  és  az  54.  § (1) bekezdése  összefüggésében.  Az indítványozó  az  “élő jog”-gal kapcsolatos alkotmánybírósági gyakorlat   alapján   kéri   a  mulasztásos   alkotmánysértés megállapítását. Az  Alkotmánybíróság a fenti jelölt két indítványt – az Abtv. 29. §-ára irányuló kérelmek miatt – egyesítette. 3. Az egyesítést követően az első indítványozó visszavonta az Abtv.  3.  §-ára, 28. § (2) bekezdésére, továbbá a  közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I.   törvény   és  a  nemzetközi  szerződésekkel  kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet egészére vonatkozó megsemmisítés iránti kérelmét, valamint visszavonta a   Jat.  egyes  rendelkezéseit  érintő  beadványait.   Ezzel párhuzamosan azonban új, kiegészítő beadványt nyújtott be.  E szerint: Az  Abtv.  29.  §-át  érintően  annak  teljes  megsemmisítése helyett  “az Országgyűlés törvényben határoz meg”  szövegrész megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint ezáltal  elérhető, hogy  az  Alkotmánybíróság ügyrendjét maga állapíthassa  meg. Megsemmisíteni  kérte viszont az Alkotmánybíróság  ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII.  3.) Tü.  határozatot,  mivel az – az Abtv.  hatályos  29.  §-ával ellentétben – nem törvény. A  közérdekű  bejelentésekről, javaslatokról  és  panaszokról szóló  1977. évi I. törvény tekintetében megsemmisíteni kérte a  preambulumból  a  “társadalmi  viszonyok  fejlesztését,  a szocialista”, továbbá a “társadalmi tulajdon védelmét  és”  a “szocialista demokratizmusnak” szövegrészeit, a törvény 2.  § a)-e) pontjait, 3. §-át, 4. § (1) bekezdésének a “szocialista erkölccsel  és a szocialista gazdálkodással” szövegrészét,  a 13.  §-át,  és  a 20. § b pontját. Véleménye hogy  a  korábbi beadványaiban kifejtett jogbiztonsági kritériumoknak  ezek  a mára már meghaladott rendelkezések nem felelnek meg. Végül    kérelmet   terjesztett   elő   a   Jat.    egészének megsemmisítésére  az  Alkotmány 7. § (2)  bekezdése  alapján, mivel  az 1987. évi XI. törvény nem az Alkotmánynak megfelelő kétharmados többséggel elfogadott törvény. Tekintettel   arra,  hogy  mindkét  indítvány  az   Abtv.-vel kapcsolatos  kérdéseket is érint, az Alkotmánybíróság  azokat együtt bírálta el.                              II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: “2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” “7.  § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához    a    jelenlévő   országgyűlési    képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” “8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és  elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.    (2)  A  Magyar  Köztársaságban  az  alapvető  jogokra   és kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” “54.   §   (1)   A  Magyar  Köztársaságban  minden   embernek veleszületett  joga van az élethez és az emberi  méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” “64.  §  A  Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van  arra, hogy  egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet  vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.”   “74. § A Magyar Köztársaság fővárosa Budapest.” 2.  Az  Abtv.  jelen  ügyben érdemben  érintett  rendelkezése szerint: “29.   §   Az  Alkotmánybíróság  szervezetére  és  eljárására vonatkozó részletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje állapítja  meg, amelyet az Országgyűlés – az Alkotmánybíróság javaslatára – törvényben határoz meg.” 3.  A közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény értelmében:   “Az     állampolgárok    közérdekű    bejelentéseikkel     és javaslataikkal    elősegítik    a    társadalmi     viszonyok fejlesztését,   a  szocialista  törvényesség  erősítését,   a társadalmi   tulajdon  védelmét  és  a   közéleti   tisztaság biztosítását. A panaszok törvényes elintézése segíti a  jogos egyéni  érdekek érvényrejuttatását. A közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok előterjesztése és elintézése  része  a szocialista demokratizmusnak. Ezért az Országgyűlés a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok   egységes  intézése,  az  állampolgárok   törvényes érdekeinek hatékonyabb védelme érdekében a következő törvényt alkotja:”   “2.  § A közérdekű bejelentéseket, javaslatokat és panaszokat e törvény szerint kötelesek elintézni:  a) az állami szervek, vállalatok, intézetek, intézmények,  b)  a  szövetkezetek  és  azok érdekképviseleti  szervei  (a továbbiakban: szövetkezetek),  c) az egyesületek,  d)   a   kisiparosok  és  magánkereskedők  érdekképviseleti, illetőleg felügyeleti szervei,  e)  egyéb, hatóságilag engedélyezett tevékenységet  folytató személyek felügyeleti szervei. 3.   §   A   társadalmi  szervezetek  –  e  törvény  elveinek megfelelően  –  maguk  állapítják meg a  hozzájuk  benyújtott közérdekű    bejelentéseket,    javaslatok    és     panaszok elintézésének szabályait.   4.  §  (1)  A közérdekű bejelentés olyan körülményre,  hibára vagy  hiányosságra hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása, illetőleg  megszüntetése a közösség vagy az egész  társadalom érdekét    szolgálja.   Felhívhatja   a    figyelmet    olyan magatartásra,  vagy  tényre is, amely  jogszabályba  ütközik, vagy  ellentétes  a  szocialista  erkölccsel,  a  szocialista gazdálkodás   elveivel,  illetőleg  más  módon   sérti   vagy veszélyezteti a társadalom érdekét.”   “13.   §   (1)  Az  elintézésre  hivatott  szervek  kötelesek gondoskodni  arról,  hogy  a  hasznos  közérdekű   javaslatok megvalósuljanak.  Ennek  érdekében  kötelesek   hatáskörükben intézkedni,   illetőleg   az   arra   illetékes    szerveknél intézkedést kezdeményezni. (2)  Ha  a  közérdekű javaslat hasznos, de a  nemzetgazdasági vagy  a  helyi fejlesztési lehetőségek, vagy más alapos  okok miatt  egyelőre  nem valósítható meg, erről  a  javaslattevőt tájékoztatni kell.” “20. § Ha a panasz alapos  (…)  b)  a szerv vezetőjének, más eljáró dolgozójának magatartása ellen  irányuló panasz alapján – a munkaviszony, illetőleg  a szövetkezeti vagy más tagsági viszony keretében rendelkezésre álló  eszközök  alkalmazásával  –  intézkedni  kell,  hogy  a kifogásolt  magatartás  ne  forduljon  többé  elő,  és   hogy indokolt esetben az eljáró személyt felelősségre vonják.”                             III. Az indítványok megalapozatlanok. 1.   Az   Abtv.-t   érintő  beadványokkal   kapcsolatban   az Alkotmánybíróság  elsőként  a  következőkre  mutat   rá:   az Alkotmánybíróság  a  2/2002. (I.  25.)  AB  határozatában  (a továbbiakban:  Abh.) az alkotmányossági szempontból  releváns összes  kérdést  elbírálta az Abtv. 29. §-ában  meghatározott ügyrendi  törvénnyel  kapcsolatosan.  Az  Alkotmánybíróság  e határozatában egyrészt elutasította azt az indítványt,  amely az   Abtv.   29.  §-ából  “amelyet  az  Országgyűlés   –   az Alkotmánybíróság  javaslatára  –  törvényben   határoz   meg” szövegrész    alkotmányellenességének   megállapítására    és megsemmisítésére    irányult,   másrészt    elutasította    a mulasztásban         megnyilvánuló        alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmeket is, azokat, amelyeket  az Abtv.   29.  §-a  szerinti  ügyrendi  törvény  hiánya   miatt nyújtottak be. (ABK 2002. január, 5.) 1.1.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint: nem áll  fenn mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség az Abtv. 29. §- a  szerinti  törvény hiánya miatt az Alkotmány 8.  §  (1)-(2) bekezdése   és   az  Alkotmány  54.  §-a  alapján   sem.   Az Alkotmánybíróság  az  Abh.-ban  valóban  nem   vizsgálta   az Alkotmánynak  az  alapjogok szabályozására  és  korlátozására irányadó 8. § (1)-(2) bekezdéseinek, az élethez és az  emberi méltósághoz  való  jogot rögzítő 54. §-ának szempontjából  az Alkotmánybíróság   szervezetére   és   eljárására   vonatkozó részletes    szabályokról   szóló   törvény    megalkotásának elmulasztását.  Az Alkotmánybíróság azonban  úgy  ítéli  meg, hogy   az  Abtv.  29.  §-ának  normaszövege,  illetve  az   e szakaszból   eredő   törvényhozói   kötelezettség   nem   áll alkotmányossági  szempontból  értékelhető  összefüggésben  az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdéseivel és 54. §-ával.  Minderre tekintettel  az Alkotmánybíróság az erre irányuló  indítványt elutasította. 1.2.  Megszüntette az Alkotmánybíróság az  Abtv.  29.  §-ával kapcsolatos  mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség megállapítására  irányuló eljárást – az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésére  alapított  –  kérelem tekintetében.  Az  Abh.  a jogállamiságból   eredő  jogbiztonság  követelménye   és   az ügyrendi törvény hiánya kapcsán – többek között – rámutatott: “Az  Alkotmánybíróság tevékenysége alapvetően az  Alkotmányon nyugszik.  Az  Alkotmány felhatalmazása  alapján  megalkotott Abtv.   az   Alkotmánybíróság  eljárásának   és   működésének legfontosabb  szabályait rögzíti. Az Alkotmány  és  az  Abtv. magukban   foglalják   az   Alkotmánybíróság   függetlenségét garantáló,  az  alkotmánybírói  tisztség  közjogi  karakterét meghatározó,  az  indítványozási jogot s az  egyes  eljárások sajátosságait leíró, illetve az alkotmánybírósági  döntésekre irányadó legfőbb garanciális rendelkezéseket. Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint azonban pusztán abból a  tényből, hogy az Abtv. 29. §-a alapján az ügyrendi törvény még   nem  született  meg,  nem  lehet  olyan  következtetést levonni,  hogy az Alkotmánybíróság működése nem megismerhető. Az  Alkotmánybíróság  eljárására  és  működésére  vonatkozóan nemcsak  az  Alkotmány, és az Abtv., hanem a külön  hatáskört megállapító  egyéb  törvényekben  szereplő  rendelkezések  is irányadók [lásd pl. az 1997. évi C. törvénynek a népszavazási ügyekben soron kívüli eljárást előíró 130. § (2) bekezdését]. Az      Alkotmánybíróság     eljárásának     megismerhetősége szempontjából  kiemelendő  továbbá,  hogy  az  Abtv.  –  több tekintetben    valóban   keretjellegű   –    szabályait    az Alkotmánybíróság a különböző ügyek kapcsán több ízben és több aspektusból is értelmezte.” (ABK 2002. január, 5., 13-14.) Mivel  a jelen ügyben az indítvány az Alkotmánybíróság  által érdemben  már  elbírált  jogszabályi  rendelkezéssel   azonos jogszabályi  rendelkezés  felülvizsgálatára  irányul,  s   az indítványozó  úgyszintén az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdésére hivatkozva   kéri   az  alkotmánysértés  megállapítását,   az Alkotmánybíróság,   az  ideiglenes  ügyrendjéről   és   annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § c) pontja  alapján az eljárást megszüntette. Az Alkotmánybíróság az  indítvány  e  részével kapcsolatosan  megjegyzi,  hogy  a gyakorlatában kialakított ún. “élő jog elve” – azaz, hogy  az adott jogszabályt értelmezett és alkalmazott tartalma szerint kell  vizsgálni – és az Alkotmánybíróság ügyrendi törvényének megalkotása semmilyen összefüggésben nincs. 1.3. Az egyik indítvány utólagos normakontroll hatáskörben az Abtv.   29.  §-ának  épp  azon  szövegrésze  vizsgálatát   és megsemmisítését  kérte  –  ugyanazon  összefüggés  alapján  – amelyet  az  Alkotmánybíróság az Abh.-ban  már  elbírált.  Az indítványozó  ugyanis  az Abtv. 29.  §-ából  azon  szövegrész megsemmisítését kérte, amellyel elérhető, hogy  az  Abtv.  az Alkotmánybíróságot   hatalmazza   fel   saját    ügyrendjének megalkotására. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban  nem  tartotta megalapozottnak  az  ugyanerre  irányuló  indítványt,   s   a megsemmisítés  iránti  kérelmet  elutasította.   (ABK   2002. január, 5., 10-12). Az Alkotmánybíróság ezért jelen ügyben az Abtv.   29.   §  meghatározott  szövegrésze  megsemmisítésére irányuló    eljárását,    az   Alkotmánybíróság    ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII.  3.) Tü. határozat 31. § c) pontja szerint megszüntette. 1.4.   Az  indítványozó  az  Abtv.  3.  §-a  és  28.  §   (2) bekezdésének   utólagos   normakontroll   keretében   történő alkotmányossági  vizsgálatára irányuló kérelmét  visszavonta. Az Abtv. 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság – Az Abtv. 21. § (7)  bekezdésében  foglaltak kivételével – indítvány  alapján jár el. Az Alkotmánybíróság indítvány hiányában – tekintettel arra,   hogy  az  Abtv.-ben  megfogalmazott  kivételek  jelen eljárásban nem alkalmazhatók – az Abtv. 3. §-a és 28.  §  (2) bekezdése vizsgálatára irányuló eljárást megszüntette. 1.5.   Az  Alkotmánybíróság  az  Alkotmánybíróság  ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII.  3.) Tü.  határozat  alkotmányellenességének  megállapítására   és megsemmisítésére  irányuló  indítványt  visszautasította.  Az Abtv.   1.   §   b)  pontja  értelmében  az  Alkotmánybíróság hatáskörébe  tartozik  a  jogszabály,  valamint   az   állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálta.  A jogszabályok és az állami irányítás egyéb  jogi eszközeinek  körét a Jat. határozza meg. Az  Alkotmánybíróság teljes  ülésének belső határozatai nem minősülnek  az  állami irányítás   egyéb   jogi   eszközének,   ezért    az    annak felülvizsgálatára  irányuló  indítványt  az  Alkotmánybíróság hatáskör hiányában visszautasította. 2.   Az   egyik   indítvány   a  közérdekű   bejelentésekről, javaslatokról  és  panaszokról szóló  1977.  évi  I.  törvény preambulumából   a  “társadalmi  viszonyok  fejlesztését,   a szocialista”, továbbá a “társadalmi tulajdon védelmét  és”  a “szocialista demokratizmusnak” szövegrészeit, a törvény 2.  § a)-e) pontjait, 3. §-át, 4. § (1) bekezdésének a “szocialista erkölccsel és a szocialista gazdálkodással” szövegrészét, – s hasonlóan meghaladott volta miatt – a 13. §-át, a  20.  §  b) pontját,  valamint a törvény végrehajtására kiadott  11/1977. (III. 30.) MT rendelet egészének a megsemmisítését kérte,  az Alkotmány  2.  § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság  sérelme miatt. 2.1. Az Alkotmánybíróság a 44/1998. (X. 14.) AB határozatában (ABH  1998.  323.) már vizsgált hasonló problémát.  E  döntés alkotmányellenesnek  ítélte a Jat.  preambulumában  rögzített “szocialista”   szövegrészt,   amely   ott   a   “szocialista társadalmi      viszonyok”,     “szocialista      demokrácia” szövegösszefüggésében  szerepeltek.  Az  Alkotmánybíróság   a jogállamiság  sérelmét a Jat.-nak a jogrendszerben  betöltött kiemelt   szerepe  miatt  állapította  meg,  kifejtette:   “a jogállamiság feltételeként megfogalmazott racionális  rendnek tükröződnie  kell a jogállami tevékenység lényegi  elemét,  a jogalkotást  szabályozó törvény bevezető részében  is”.  (ABH 1998.  323.,  325.).  Az  Alkotmánybíróság  e  döntésében   a jogrendszer  önmagára  vonatkozó szabályainak  (mint  a  Jat. tárgya)    fontosságát    vette   alapul.    Ugyanakkor    az Alkotmánybíróság  utalt arra, hogy a “szocialista”  jelző  az Alkotmány  1989.  évi  módosítását  követően  is   több   más jogszabály  normaszövegében szerepel, amely  a  jogalkalmazás területén  nyilvánvalón meghaladottnak tekinthető (ABH  1998, 323., 326.). Jelen     ügyben    megállapítható,    hogy    a    közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I.  törvény  indítványozó által vizsgálni kért rendelkezései, illetve a törvény végrehajtására kiadott 11/1977. (III.  30.) MT  rendelet  a  jogalkalmazás területén valóban  meghaladott szabályokat   tartalmaz.   Sem   a   preambulumban   szereplő “társadalmi  tulajdon védelme” a “szocialista demokratizmus”, sem  a 4. § (1) bekezdésében található “szocialista erkölcs”, “szocialista  gazdálkodás”, sem a  törvény  3.  §-a  szerinti “társadalmi  szervek” fogalomköre, de a törvény  egyéb  –  az indítványozó  által  támadott  –  rendelkezéseiben   szereplő panaszbejelentési  módok sem tekinthetők mára  irányadónak  a jogalkalmazás  számára. Az Alkotmánybíróság  szerint  azonban önmagában ez a tény, nem teszi a normát alkotmányellenessé. Az   Alkotmánybíróság  alkotmányos  feladata  a  jogszabályok alkotmányossági  vizsgálata, s  nem  tartozik  hatáskörébe  a jogszabályok   deregulációja.  A   jogrendszer   meghaladott, végrehajtott,  már nem érvényesülő normáinak  hatályon  kívül helyezése a jogalkotásért felelős jogalkotó szervek feladata. Abban  az  esetben  ha  a  kifejezetten  hatályon  kívül  nem helyezett jogszabályi rendelkezések teljesedésbe mentek,  már nincs  mód  arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezés alapján    jogot    szerezzenek.    Ilyen    esetekben     az Alkotmánybíróság  a  hatályon kívül  helyezett  jogszabállyal azonos   jogkövetkezményeket  érvényesít   az   adott   norma alkotmányossági  vizsgálata során. [1239/B/1990.  AB  végzés, ABH  1991,  905., 906.; 298/B/1994. AB határozat,  ABH  1994, 696., 700.; 880/B/1992. AB végzés, ABH 1996, 803., 804-806.;, összefoglalóan lásd 670/B/1997. AB határozat, ABH 1999. 600., 603.].   Az  Alkotmánybíróság  azonban  megjegyzi,   hogy   a dereguláció  hiánya egy bizonyos mérték fölött felvetheti  az Alkotmány  2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság sérelmét; az  Alkotmánybíróság e kérdéseket – erre  irányuló  indítvány alapján – esetenként bírálja el. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban jelen ügyben nem  állapítható  meg  a jogállamiságból  eredő  jogbiztonság sérelme   a   közérdekű  bejelentésekről,  javaslatokról   és panaszokról  szóló  1977.  évi  I.  törvény  vizsgálni   kért rendelkezései és a végrehajtására kiadott 11/1977. (III. 30.) MT  rendelet  tekintetében  sem. A  törvény  és  végrehajtási rendelete  legutóbb tíz éve, 1992-ben módosult,  ekkor  egyes rendelkezéseit   hatályon  kívül   helyezték.   Az   elavult, kiüresedett – “nyilvánvalóan meghaladottnak tekinthető”  (ABH 1998. 323, 326.) – norma hatályon kívül helyezése azonban nem az  Alkotmánybíróság,  hanem  a jogalkotó  szervek  feladata, ezért  az  Alkotmánybíróság  az  indítványt  e  vonatkozásban elutasította. 2.2.  Az  indítványozó kérelmet terjesztett elő a  nemzetközi szerződésekkel  kapcsolatos eljárásról szóló  1982.  évi  27. törvényerejű rendelet alkotmányellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére is, majd az ez irányú kérelmét  visszavonta. Az  Abtv.  20.  §-a  szerint  az  Alkotmánybíróság  indítvány alapján   jár   el.  Az  indítvány  visszavonása   miatt   az Alkotmánybíróság az eljárását e tekintetben megszüntette. 3.  Az indítványozó végül megsemmisíteni kérte a Jat. egészét az  Alkotmány 7. § (2) bekezdése alapján. Véleménye, hogy  az 1987.   évi  XI.  törvény  nem  az  Alkotmány  e  szabályának megfelelő,  kétharmados többséggel elfogadott törvény,  ezért alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint  az indítvány megalapozatlan. Az Alkotmány 7. § (2) bekezdésének hatályos szövegét az 1990. évi  XL.  törvénnyel  történő alkotmánymódosítás  állapította meg;  az alkotmányerejű törvény helyett e rendelkezés a jelen lévő  országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát  írja elő  a  jogalkotás rendjét szabályozó törvény meghozatalához. Az  Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában több ízben és  több aspektusból  is  felmerült az a probléma, hogy  akár  a  Jat. (mint  a  jogalkotás rendjét alapjaiban meghatározó törvény), akár  az  Alkotmány  változása kihat-e  a  korábbi  szabályok alapján   kibocsátott,  s  hatályban  maradt   norma   formai alkotmányosságára. Az Alkotmánybíróság ez irányú  gyakorlatát az   54/2001.  (XI.  29.)  AB  határozatában  összegezte,   s rámutatott,  hogy  a Jat. hatálybalépése  vagy  az  Alkotmány változása  önmagában nem teszi alkotmányellenessé a  korábban kibocsátott normát. (ABH 2001. 421., 428.) Más döntéseiben az Alkotmánybíróság  azt  hangsúlyozta, hogy  az  alkotmányerejű törvény kategóriájának megszűnését követően a kétharmados  és az  egyszerű szótöbbséggel elfogadott törvények között  nincs hierarchikus viszony. [lásd: 4/1993. (II. 12.) AB  határozat, ABH 1993. 48. 63.] Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint – ami  következik  a fentebb   ismertetett  határozatokból  is  –   a   jogalkotás rendjének változása nem jár azzal a következménnyel,  hogy  a korábban   kibocsátott   (de  az  új   szabályok   értelmében jogforrástani     szempontból    nem    megfelelő)     normák alkotmányellenessé   válnak.   Ugyanakkor   ezek   módosítása tekintetében csak az új szabályok szerint lehet  eljárni.  Az ekképpen  módosult  (tehát a régi és az új  jogalkotási  rend jellemzőit  egyaránt  magán viselő) jogszabály  –  pusztán  e formai     szempontból    megközelítve    –    nem    minősül alkotmánysértőnek. Mindezek   irányadóak   az   indítványozó   által   felvetett problémára  is. Az Alkotmány változása – a jogalkotás  rendje szabályozásának   minősített  többségű   törvényben   történő előírása  – önmagában nem tette alkotmányellenessé a Jat.-ot. Az  Alkotmány 7. § (2) bekezdésébe foglalt minősített többség követelménye  vonatkozik a Jat. módosítására,  de  vonatkozik egy esetleges új jogalkotási törvény elfogadására egyaránt. Minderre  tekintettel az Alkotmánybíróság  a  Jat.  egészének megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.                       Dr. Holló András             az Alkotmánybíróság helyettes elnöke                     előadó alkotmánybíró                                   Dr. Bagi István                    Dr. Bihari Mihály     alkotmánybíró                          alkotmánybíró                                   Dr. Czúcz Ottó                       Dr. Erdei Árpád     alkotmánybíró                          alkotmánybíró                                   Dr. Harmathy Attila                  Dr. Kiss László     alkotmánybíró                          alkotmánybíró                                   Dr. Kukorelli István               Dr. Strausz János     alkotmánybíró                          alkotmánybíró                                            Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva                         alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	162/E/2001
Date of the decision: .	12/03/2002
.
.