Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - a Fővárosi Törvényszék 48.Pkf.632.080/2023/2. számú végzése és a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 182. § (15) bekezdése ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
Az indítványozó - az alapul fekvő végrehajtási eljárásban adós - végrehajtási záradék törlése iránti kérelmet nyújtott be az okiratot 11064/Ü/4375/2012/1. ügyszámon közjegyzői záradékkal ellátó közjegyzőnél. A záradék törlése iránti kérelmet az indítványozó a Kúria Pfv.I.20.585/2022/4. számú ítéletére alapozta; az indítványozó kifejtette, hogy a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 142. § (2) bekezdésének a támadott közjegyzői határozat nem felel meg, így a Kjtv. 147/A. §-a alapján nem közokirat. Erre tekintettel pedig ez ezen okirat alapján elrendelt végrehajtások törvénysértőek. A közjegyző az indítványozó kérelmét elutasította; végzésében kifejtette, hogy a támadott tanúsítvány 2012-ben készült, így az akkor hatályban lévő jogszabályi rendelkezések vonatkoztak rá. A Kjtv. 147/A. §-ában foglalt kitétel csak 2015-ben került bele a törvénybe. A Kúria hivatkozott ítéletében foglaltak a támadott tanúsítvány kapcsán nem alkalmazhatóak, mert az abban foglaltak a 2015. év után elkészült tanúsítványokra vonatkoznak. A másodfokú bíróság a közjegyző végzését - annak indokaira is kiterjedően - helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés nyomán nem teljesül az egyenlő bánásmód követelménye, mert a 2015. július 1-je előtt elrendelt végrehajtási eljárások adósa hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mint az ezt követően elrendelt végrehajtási eljárások adósai. Az indítványozó álláspontja szerint továbbá sérült a tulajdonhoz való joga, és a tisztességes hatósági eljáráshoz, valamint a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő joga is..
. |