Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00225/2013
Első irat érkezett: 02/13/2013
.
Az ügy tárgya: a Kúria Bfv.II.231/2012/7. számú ítéletével összefüggő alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/19/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Bfv.II.231/2012/7. számú végzése, a Győri Ítélőtábla Bf.44/2011/7. számú ítélete, valamint a Zala Megyei Bíróság 3.B.17/2008/102. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását, és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, a XXVIII. cikk (1) és (4) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, a B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét. Indokolásul előadja, hogy az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem megfelelően értékelték, amelynek következményeként bűncselekmény hiányában bűncselekmény elkövetését állapították meg az indítványozó terhére..
.
Indítványozó:
    Farkas Imre
Támadott jogi aktus:
    Kúria Bfv.II.231/2012/7. számú végzése, Győri Ítélőtábla Bf.44/2011/7. számú ítélete, Zala Megyei Bíróság 3.B.17/2008/102. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (4) bekezdés
28. cikk

.
A határozat száma: 3129/2013. (VI. 24.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/1872
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
.
A határozat kelte: Budapest, 06/10/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.06.10 11:00:00 2. öttagú tanács
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.II.231/2012/7. számú végzése, a Győri Ítélőtábla Bf.44/2011/7. számú ítélete és a Zala Megyei Bíróság 3.B.17/ 2008/102. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] Az indítványozó 2013. február 13-án jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

    [2] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
    [3] Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott – Bfv.II.231/2012/7. számú végzése, továbbá az ügyben másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla Bf.44/2011/7. számú ítélete és az első fokon eljáró Zala Megyei Bíróság 3.B.17/2008/102. számú ítélete alaptörvény-ellenességét, és semmisítse azokat meg.
    [4] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az elsőfokú bíróság az indítványozó bűnösségét állapította meg hűtlen kezelés bűntettében, amiért két év börtönbüntetésre – három évi próbaidőre felfüggesztve – és tízmillió forint pénzmellékbüntetésre ítélte; továbbá az indítványozó egyszemélyes tulajdonában lévő korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban kft.) által tulajdonolt ingatlanra és ingóságokra, valamint 98 639 785 forintra vagyonelkobzást rendelt el.
    [5] A másodfokú bíróság jogerős ítéletében a vagyonelkobzásnak a pénzben kifejezett összegét csökkentette, egyebekben az első fokon eljárt bíróság ítéletét helybenhagyta.
    [6] Az eljárás során megállapított tényállás szerint az indítványozó többségi tulajdonosa és elnök vezérigazgatója volt annak a húsipari részvénytársaságnak (a továbbiakban rt.), amely bérleti szerződést kötött a kft.-vel. A szerződés tárgya gépjárművek bérbe vétele volt.
    [7] A 2000-es évek elején az rt. vezetésében új szállítójármű park beszerzésének szükségessége vetődött fel, mert a meglévő járműpark megbízhatatlanná vált. A kft. ezért 2000. november 14. és 2002. július 10. között két lízingcégtől 12 db szállítójárművet lízingelt. A járművek típusát az indítványozó határozta meg, beszerzésüket az ő felkérésére az rt. logisztikai vezetője intézte. A kft. lízingszerződésekből eredő fizetési kötelezettségére az rt. készfizető kezességet vállalt. A lízingszerződések megkötése után néhány nappal a kft. a gépjárműveket bérbe adta az rt.-nek. A bérleti szerződések értelmében a bérlőt terhelte a járművek üzemeltetésének teljes költsége, a kötelező biztosítás és a casco biztosítás díja, a gépjárművek javítási költsége valamint az üzemanyagköltség.
    [8] A bérleti szerződésekben a kft.-t terhelő havi lízingdíjakat jelentősen meghaladó összegű bérleti díjakat határoztak meg.
    [9] Az alapügyben első és másodfokon eljárt bíróságok egybehangzó jogi álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy az rt. egy kívülálló céggel kötött szerződést gépjárművek bérbevételére, még nem minősülne bűncselekménynek. Azonban azzal, hogy az indítványozó az rt. vezérigazgatójaként vagyonkezelői kötelességeit megszegve a saját, egyszemélyes tulajdonában lévő kft.-vel olyan bérleti szerződést kötött, melynek értelmében a kft. által fizetett lízingdíj, illetőleg a kft. részére fizetendő bérleti díj között jelentős, másfél-kétszeres eltérések is voltak, vagyoni hátrányt okozott (135 639 785 forint értékben). Az eljáró bíróságok azt is kiemelték, hogy az rt.-nek lehetősége lett volna a gépjárművek közvetlen lízingelésére is. Megállapították, hogy kimutatható a bérleti díjak meghatározásával megvalósult vagyonkezelői kötelességszegés és a vagyoni hátrány közötti ok-okozati összefüggés is, és ez vezetett a hűtlen kezelés tekintetében a bűnösség megállapításához.
    [10] Az indítványozó által benyújtott felülvizsgálati indítvány nyomán eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, annak jogi érvelésével és a megállapított tényállással maradéktalanul egyetértve.
    [11] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a támadott végzés az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésébe, XXIV. cikkének (1) bekezdésébe, XXVIII. cikkének (1) és (4) bekezdésébe, valamint 28. cikkébe ütközik. A panaszos álláspontja szerint az eljáró bíróságok nem megfelelően értékelték a rendelkezésükre álló bizonyítékokat. Az indítványozó szerint a tisztességes eljárás hiánya, a bizonyítékok koncepciózus értékelése, az egyik tanúvallomás figyelmen kívül hagyása miatt részrehajló bírósági határozatok születtek.

    [12] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben ezért mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 26–27. §-aiban és az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt feltételeknek az alkotmányjogi panasz megfelel-e.
    [13] Az Alkotmánybíróság vizsgálata során azt állapította meg, hogy a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában előírt követelménynek, amelynek értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
    [14] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, illetve az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata tartozik hatáskörébe. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok mérlegelése, értékelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára.
    [15] Az indítványozó sem a bíróságok eljárásával, sem az ügyében hozott határozatok érdemével összefüggésben nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség merülne fel.
    [16] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság tanácsa megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vetett fel, ezért azt az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
        Dr. Balogh Elemér s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Paczolay Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Stumpf István s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Pokol Béla s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szívós Mária s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        02/13/2013
        .
        Number of the Decision:
        .
        3129/2013. (VI. 24.)
        Date of the decision:
        .
        06/10/2013
        .
        .