A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.II.231/2012/7. számú végzése, a Győri Ítélőtábla Bf.44/2011/7. számú ítélete és a Zala Megyei Bíróság 3.B.17/ 2008/102. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó 2013. február 13-án jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
[3] Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott – Bfv.II.231/2012/7. számú végzése, továbbá az ügyben másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla Bf.44/2011/7. számú ítélete és az első fokon eljáró Zala Megyei Bíróság 3.B.17/2008/102. számú ítélete alaptörvény-ellenességét, és semmisítse azokat meg.
[4] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az elsőfokú bíróság az indítványozó bűnösségét állapította meg hűtlen kezelés bűntettében, amiért két év börtönbüntetésre – három évi próbaidőre felfüggesztve – és tízmillió forint pénzmellékbüntetésre ítélte; továbbá az indítványozó egyszemélyes tulajdonában lévő korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban kft.) által tulajdonolt ingatlanra és ingóságokra, valamint 98 639 785 forintra vagyonelkobzást rendelt el.
[5] A másodfokú bíróság jogerős ítéletében a vagyonelkobzásnak a pénzben kifejezett összegét csökkentette, egyebekben az első fokon eljárt bíróság ítéletét helybenhagyta.
[6] Az eljárás során megállapított tényállás szerint az indítványozó többségi tulajdonosa és elnök vezérigazgatója volt annak a húsipari részvénytársaságnak (a továbbiakban rt.), amely bérleti szerződést kötött a kft.-vel. A szerződés tárgya gépjárművek bérbe vétele volt.
[7] A 2000-es évek elején az rt. vezetésében új szállítójármű park beszerzésének szükségessége vetődött fel, mert a meglévő járműpark megbízhatatlanná vált. A kft. ezért 2000. november 14. és 2002. július 10. között két lízingcégtől 12 db szállítójárművet lízingelt. A járművek típusát az indítványozó határozta meg, beszerzésüket az ő felkérésére az rt. logisztikai vezetője intézte. A kft. lízingszerződésekből eredő fizetési kötelezettségére az rt. készfizető kezességet vállalt. A lízingszerződések megkötése után néhány nappal a kft. a gépjárműveket bérbe adta az rt.-nek. A bérleti szerződések értelmében a bérlőt terhelte a járművek üzemeltetésének teljes költsége, a kötelező biztosítás és a casco biztosítás díja, a gépjárművek javítási költsége valamint az üzemanyagköltség.
[8] A bérleti szerződésekben a kft.-t terhelő havi lízingdíjakat jelentősen meghaladó összegű bérleti díjakat határoztak meg.
[9] Az alapügyben első és másodfokon eljárt bíróságok egybehangzó jogi álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy az rt. egy kívülálló céggel kötött szerződést gépjárművek bérbevételére, még nem minősülne bűncselekménynek. Azonban azzal, hogy az indítványozó az rt. vezérigazgatójaként vagyonkezelői kötelességeit megszegve a saját, egyszemélyes tulajdonában lévő kft.-vel olyan bérleti szerződést kötött, melynek értelmében a kft. által fizetett lízingdíj, illetőleg a kft. részére fizetendő bérleti díj között jelentős, másfél-kétszeres eltérések is voltak, vagyoni hátrányt okozott (135 639 785 forint értékben). Az eljáró bíróságok azt is kiemelték, hogy az rt.-nek lehetősége lett volna a gépjárművek közvetlen lízingelésére is. Megállapították, hogy kimutatható a bérleti díjak meghatározásával megvalósult vagyonkezelői kötelességszegés és a vagyoni hátrány közötti ok-okozati összefüggés is, és ez vezetett a hűtlen kezelés tekintetében a bűnösség megállapításához.
[10] Az indítványozó által benyújtott felülvizsgálati indítvány nyomán eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, annak jogi érvelésével és a megállapított tényállással maradéktalanul egyetértve.
[11] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a támadott végzés az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésébe, XXIV. cikkének (1) bekezdésébe, XXVIII. cikkének (1) és (4) bekezdésébe, valamint 28. cikkébe ütközik. A panaszos álláspontja szerint az eljáró bíróságok nem megfelelően értékelték a rendelkezésükre álló bizonyítékokat. Az indítványozó szerint a tisztességes eljárás hiánya, a bizonyítékok koncepciózus értékelése, az egyik tanúvallomás figyelmen kívül hagyása miatt részrehajló bírósági határozatok születtek.
[12] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben ezért mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 26–27. §-aiban és az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt feltételeknek az alkotmányjogi panasz megfelel-e.
[13] Az Alkotmánybíróság vizsgálata során azt állapította meg, hogy a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában előírt követelménynek, amelynek értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[14] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, illetve az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata tartozik hatáskörébe. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok mérlegelése, értékelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára.
[15] Az indítványozó sem a bíróságok eljárásával, sem az ügyében hozott határozatok érdemével összefüggésben nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség merülne fel.
[16] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság tanácsa megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vetett fel, ezért azt az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |