Hungarian

Ügyszám: .	496/B/2003
Előadó alkotmánybíró: Trócsányi László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 57/2009. (V. 20.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2009/479 .

A döntés kelte: Budapest, 05/18/2009 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   alkotmányjogi  panaszok,   mulasztásban megnyilvánuló      alkotmányellenesség      és       jogszabály alkotmányellenességének   utólagos   megállapítására   irányuló indítványok  tárgyában  —  dr.  Balogh  Elemér,  dr.  Lenkovics Barnabás  és  dr. Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményével —meghozta a következő                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  az  Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést követett el  azzal, hogy az ORTT, a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996.  évi I.  törvény  57. § (1) és (3) bekezdésein alapuló  eljárását  a törvény  136.  §-ában  nem minősítette  közigazgatási  hatósági eljárásnak,   és  ezért  a  hatósági  döntéssel   szemben   nem teremtette meg az érintettek számára a jogorvoslat lehetőségét. Az  Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2009. december 31-ig tegyen eleget. 2.  Az  Alkotmánybíróság a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996.     évi     I.    törvény    57.    §    (7)    bekezdése alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja. 3.  Az Alkotmánybíróság az Országos Rádió és Televízió Testület 2003.  április 23-án kelt levele ellen benyújtott alkotmányjogi panaszokat visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. Az  Alkotmánybírósághoz négy társadalmi szervezet  nyújtott  be kérelmet  a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996.  évi  I. törvénynek   (a   továbbiakban:  Médiatv.)  a  médiakuratóriumi tagságra  vonatkozó rendelkezéseivel (53-57. §) összefüggésben. A  társadalmi  szervezetek tagot szerettek  volna  delegálni  a médiakuratóriumokba,  és  e célból  —  a  Médiatv.  57.  §  (5) bekezdése   alapján  —  nyilvántartásba  vételüket  kérték   az Országos Rádió és Televízió Testülettől (a továbbiakban: ORTT). Az     első    indítványozó    azt    követően    fordult    az Alkotmánybírósághoz, hogy nyilvántartásba  vételi  kérelmét  az ORTT elnöke 2003. április 23-án kelt levelében megtagadta, majd az  e  döntést  támadó  keresetét  a  Fővárosi  Bíróság  idézés kibocsátása   nélkül  elutasította.  A  bíróság   indokolásában kifejtette,  hogy  az  ORTT  elnökének  támadott  döntése   nem tekinthető  közigazgatási határozatnak:  a  Médiatv.  136.  §-a rendelkezik  arról,  hogy az ORTT mely hatáskörének  gyakorlása során  jár  el közigazgatási szervként, ebbe a körbe azonban  a médiakuratóriumok  megalakításával  kapcsolatos  feladatok  nem tartoznak  bele. Az indítványozó álláspontja szerint  sérti  az Alkotmány  57.  § (5) bekezdése által garantált  jogorvoslathoz való   jogot,   hogy   a  nyilvántartásba   vételi   kérelemmel kapcsolatos  döntés  nem támadható meg semmilyen  fórum  előtt. Mindezek  alapján — hivatkozással az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49.  §-ára  — mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól. A   második  indítványozó  alkotmányjogi  panaszként  megjelölt kérelemmel fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben szintén azt kifogásolta,  hogy  az  ORTT elnöke 2003.  április  23-án  kelt körlevelében  mások  mellett  az indítványozó  által  képviselt civil    szervezet   nyilvántartásba   vételi    kérelmét    is elutasította.  Álláspontja megegyezik az első indítványozóéval: az,   hogy   a  törvényalkotó  nem  biztosít  jogorvoslatot   a nyilvántartásba  vétel megtagadása (és így  a  megállapodásból, illetve sorsolásból való kizárás) esetére, az Alkotmány  57.  § (5)  bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog sérelme  okán szerinte  is  mulasztásos alkotmánysértést jelent.  Kifogásolja ezen  kívül  a  Médiatv. 57. § (7) bekezdésében a „vele  azonos csoportba  tartozó más szervezet” kifejezés használatát  is.  E megfogalmazás  —  érvel  az  indítványozó  —  nem  differenciál kellőképpen  a  szakmai szervezetek között,  önkényes,  ésszerű indokot  nélkülözően tesz különbséget a szervezetek között,  és nem   nyújt   garanciát   a   nyilvántartásba-vételi   kérelmet rosszhiszeműen  benyújtókkal  szemben.  Mindez  pedig  szerinte sérti    az    Alkotmány   2.   §-ában   foglalt   jogbiztonság követelményét,  a  hátrányos megkülönböztetésnek  az  Alkotmány 70/A.  §-ban  foglalt  tilalmát, és „a civil  szervezetekre  is irányadó esélyegyenlőség biztosítását”. A   Médiatv.   57.   §  (7)  bekezdése  alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelme mellett az indítványozó  azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság  állapítsa meg, hogy az ORTT elnökének körlevele alkotmányellenes volt, és ahhoz  joghatás  nem fűzhető. Előadta, hogy a  körlevél  nyomán „közgyűlési jogaink gyakorlásából ki lettünk zárva, ezáltal  az Alkotmány 61. §-ában foglalt véleménynyilvánítási alapjogunk is csorbát  szenvedett”. A levél az indítványozó szerint végezetül az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselés elvét is sérti, mivel a közszolgálati televíziók közpénzből működnek, ezért  különösen  fontos  lenne, ha  a  kuratórium  tagjai  „az Alkotmányban   meghatározott  rend  szerint  tudnák   kifejteni tevékenységüket”. A  harmadik  és a negyedik indítványozó — saját  ügyükben  —  a második  indítványozóéval lényegében szó  szerint  megegyező  — szintén alkotmányjogi panaszként megjelölt — kérelemmel fordult az Alkotmánybírósághoz. Az  Alkotmánybíróság  a  kérelmeket  —  tárgyi  összefüggésükre tekintettel  —  az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről  és annak  közzétételéről szóló módosított és egységes  szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.  a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján  egyesítette és egy eljárásban bírálta el.                               II. 1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” „57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn  belüli  elbírálásának  érdekében,  azzal  arányosan  –  a jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” „61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy  a  közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.” „70/A.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság biztosítja  a  területén tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény, nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2)  Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3)  A  Magyar  Köztársaság a jogegyenlőség  megvalósulását  az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó  intézkedésekkel  is segíti.” 2. A Médiatv. érintett rendelkezései: „56.  §  (1)  A Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumába  és  a Magyar   Televízió   Közalapítvány   kuratóriumába   huszonegy- huszonegy tagot delegálnak az alábbi szervezetek: a) a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai, ennek hiányában országos szövetségei egy főt, b)  a  Magyar  Katolikus  Egyház,  a  Magyarországi  Református Egyház,  a  Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége egy főt, c) a b) pontban nem említett egyházak egy főt, d) az emberi jogi országos szervezetek egy főt, e)  az  irodalom, a színház-, a film-, az előadó-, a  zene-,  a tánc-,  a  képző- és az iparművészet, valamint a kultúra  egyéb területén működő országos szakmai szervezetek négy főt, f)  az  oktatás  és tudomány területén működő országos  szakmai szervezetek kettő főt, g) a szakszervezetek országos szövetségei egy főt, h)   a   munkaadók   és   a   vállalkozók   országos   szakmai, érdekképviseleti szervezetei egy főt, i)  az újságírók országos szakmai, érdekképviseleti szervezetei egy főt, j)   a   környezetvédők,  természetvédők,  állatvédők  országos szervezetei egy főt, k) a nők országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, l)   a   gyermekek  és  az  ifjúság  országos  érdekképviseleti szervezetei egy főt, m) a nyugdíjasok országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, n)  a testi állapotuk miatt súlyosan hátrányos helyzetben lévők országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, o) a sport országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, p)   a   települési  önkormányzatok  országos  érdekképviseleti szervezetei egy főt, r) a határon túli magyar szervezetek egy főt. (2)    A   Hungária   Televízió   Közalapítvány   kuratóriumába huszonhárom tagot delegálnak az alábbi szervezetek: a) a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai, ennek hiányában országos szövetségei egy főt, b)  a  Magyar  Katolikus  Egyház,  a  Magyarországi  Református Egyház,  a  Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége egy főt, c) a b) pontban nem említett egyházak egy főt, d) az emberi jogi országos szervezetek egy főt, e)  az  irodalom, a színház-, a film-, az előadó-, a  zene-,  a tánc-,  a  képző- és az iparművészet, valamint a kultúra  egyéb területén működő országos szakmai szervezetek három főt, f)  az  oktatás és a tudomány területén működő országos szakmai szervezetek kettő főt, g)  az újságírók országos szakmai, érdekképviseleti szervezetei egy főt, h)   a   környezetvédők,  természetvédők,  állatvédők  országos szervezetei egy főt, i) a nők országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, j)   a   gyermekek  és  az  ifjúság  országos  érdekképviseleti szervezetei egy főt, k)  a testi állapotuk miatt súlyosan hátrányos helyzetben levők országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, l) a sport országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, m)   a   szomszédos   országokban  működő  magyar   szervezetek képviselői   hét  főt,  a  szórvány  magyarságot   a   Magyarok Világszövetségében képviselni jogosult testület egy főt. (3) Az (1) bekezdés r) pontjában és a (2) bekezdés m) pontjában említett   szervezeteket   a  Határontúli   Magyarok   Hivatala javaslatára a Testület értesíti.” „57.  §  (1)  Az 56. § (3) bekezdésében említettek  kivételével delegálásra  az  a  szervezet  jogosult,  amelyet  a   Testület nyilvántartásba vett. (2)  A  nyilvántartásba vételre történő  felhívást  a  Testület minden  évben  január 31-ig a Magyar Közlönyben  közzéteszi.  A nyilvántartásba  vételre  minden  évben  március  15-ig   lehet jelentkezni. (3)  A  Testület  a  jelentkezők közül azt a szervezetet  veszi nyilvántartásba,   amelyet   a  jelentkezésre   való   felhívás közzététele  előtt legalább két évvel a rá vonatkozó  szabályok szerinti  bírósági  (hatósági) nyilvántartásba  bejegyeztek.  A jelentkezőnek  közölnie kell, hogy az 56. §-ban meghatározottak közül melyik csoportba tartozik. (4) A delegált kuratóriumi tagok megbízatása egy évig tart. (5)  Az  56.  §  szerint azonos csoportba tartozó,  a  Testület nyilvántartásába   felvett   szervezetek   évente    jogosultak képviselőt  delegálni  a  kuratóriumba.  Ha  a  delegálásról  a résztvevők  teljes  körűen nem tudnak  megállapodni,  nyilvános sorsolással  kell  dönteni. A sorsolást – mindhárom  kuratórium tekintetében  azonos alkalommal – minden év  április  1-jéig  a Testület közjegyző közreműködésével végzi. A sorsoláson azok  a szervezetek   vehetnek  részt,  amelyeknek   a   képviselői   a sorsoláson  jelen vannak. A delegálásra vonatkozó  megállapodás vagy sorsolás egy évre szól. (6)   Sorsolás  alapján  egy  szervezet  egy  időben  csak  egy kuratóriumba  delegálhat képviselőt. Ha több delegálásra  lenne így jogosult, meg kell jelölnie azt a kuratóriumot, amelyben  a delegálási  jogával  élni  kíván. A  másik  (többi)  kuratórium tekintetében a sorsolást meg kell ismételni. (7)  Ha  egy  szervezet már élt delegálási jogával  és  a  vele azonos csoportba tartozó más szervezetek közül van olyan, amely még  nem  delegált, ezen szervezet a kuratóriumi megbízatásának lejártától  számított három éven belül nem vehet  részt  sem  a megállapodásban, sem a sorsolásban.” „136.  §  (1) A 41. § (3) bekezdése, a VI. fejezet 12.  és  13. címe,   a  135.  §  alkalmazásában,  valamint  a  90.   §   (3) bekezdésében  és  a  műsorszolgáltatási szerződésben  rögzített jogkövetkezmények  érvényesítése  során  a  Testület  kizárólag közigazgatási ügyben eljáró szervként járhat el,  eljárására  a közigazgatási   hatósági  eljárás  és  szolgáltatás   általános szabályairól szóló törvényt kell alkalmazni. (2)    A   Testület   határozata   ellen   közigazgatási   úton fellebbezésnek nincs helye. (3)  A  Testület  határozatának felülvizsgálatát  a  bíróságtól lehet  kérni. A bíróság a Pp. XX. fejezetének szabályai szerint jár  el. A bíróság a Testület határozatát megváltoztathatja.  A 112.   §   (1)   bekezdésének  f)  pontja   alapján   meghozott határozattal szembeni keresetet a Fővárosi ítélőtábla a kereset benyújtására nyitva álló határidő elteltétől számított 30 napon belül  bírálja el. A Fővárosi Ítélőtábla határozatával  szemben fellebbezésnek helye nincs.”                              III. Az indítványok részben megalapozottak. 1.  Az  Alkotmánybíróság  mindenekelőtt  megvizsgálta,  hogy  a kérelmek  pontosan  mire  irányulnak.  Megállapította,  hogy  a Médiatv.-nek  a  kuratóriumi  tagok  delegálásával  kapcsolatos rendelkezéseivel  összefüggésben  —  az  Alkotmány  57.  §  (5) bekezdésére    hivatkozással   —   mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenesség    megállapítására    terjesztettek     elő indítványt. Az egyik indítványozó e kérelmét az Abtv. 49. §-ára alapította, a többi indítványozó alkotmányjogi panasz keretében kérte mulasztás megállapítását. Az  alkotmányjogi  panaszt előterjesztő indítványozók  emellett (az Alkotmány 2. és 70/A. §-ára hivatkozással) a Médiatv. 57. § (7)   bekezdésében  a  „vele  azonos  csoportba   tartozó   más szervezet”  szövegrészt is támadták. E kérelmeket — mivel  azok az  alkotmányjogi  panasz céljától és tartalmától  függetlennek tekinthetők — az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll iránti indítványként bírálta el. 2.  A  médiakuratóriumokkal  kapcsolatban  az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapítja a következőket. A   Médiatv.  53.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  közszolgálati műsorszolgáltatás biztosítására, függetlenségének védelmére  az Országgyűlés  — a 140-141. §-ok szerint — létrehozza  a  Magyar Rádió  Közalapítványt, a Magyar Televízió Közalapítványt  és  — alapítójának kezdeményezésére — átalakítja a Hungária Televízió Közalapítványt.    A   közalapítványok   kezelő    szervei    a kuratóriumok,   amelyek  az  Országgyűlés   által   választott, illetőleg a törvényben meghatározott szervezetek által delegált tagokból állnak. A  Médiatv.-nek az indítványokkal érintett szabályai alapján  a Magyar  Rádió Közalapítvány kuratóriumába és a Magyar Televízió Közalapítvány  kuratóriumába  minden  évben  azon   szervezetek jogosultak tagot delegálni (társadalmi kurátorok), amelyeket az ORTT  nyilvántartásba vett. A nyilvántartásba vétel  feltétele, hogy  a  szervezetet a jelentkezésre való felhívás  közzététele előtt  legalább  két  évvel a rá vonatkozó  szabályok  szerinti bírósági    (hatósági)    nyilvántartásba    bejegyezték.     A nyilvántartásba vételre történő felhívást az ORTT minden  évben január   31-ig  a  Magyar  Közlönyben  közzéteszi,  jelentkezni március  15-ig  lehet.  Ha  az 56. § szerint  azonos  csoportba tartozó  szervezetek a delegálásról teljes  körűen  nem  tudnak megállapodni, nyilvános sorsolással kell dönteni. A   médiakuratóriumok  jogi  természetét  az   Alkotmánybíróság korábbi  határozatában  már vizsgálta, és  kifejtette,  hogy  a kuratóriumok speciális kettős jogállású szervek, azok  egyrészt a közalapítványok kezelő szervei, másrészt a részvénytársaságok közgyűlései (237/E/2000. AB határozat, ABH 2007, 1258,  1263.). A   Médiatv.   53.   §   (4)   bekezdése   kimondja,   hogy   a közalapítványokra  e  törvény eltérő rendelkezése  hiányában  a közalapítványokra   vonatkozó   általános   szabályokat    kell alkalmazni. Említett határozatában az Alkotmánybíróság kimondta azt  is, hogy a médiakuratóriumok törvényessége tekintetében  a bírósági út minden érdekelt számára nyitott, a kuratórium, mint a  közalapítvány kezelő szervének megalakítása,  összetételének megváltoztatása  körében elkövetett esetleges  törvénysértés  a módosítás bírósági nyilvántartásba vételére irányuló eljárásban kerül vizsgálat alá (ABH 2007, 1258, 1266.). Az   ORTT  által  történő  nyilvántartásba  vétel  vagy   annak elutasítása   (tehát  annak  vizsgálata,  hogy  a  jelentkezést benyújtó  civil szervezet a törvényi feltételeknek  megfelel-e, vagyis  a  társadalmi  kurátorok  delegálása  során  egyáltalán szerepet  játszhat-e)  a  kuratórium  —  a  tagok  delegálását, illetve   megegyezés   hiányában   a   sorsolást   jelentő    — megalakulását   megelőző   fázis.   E   fázis   a    kuratórium megalakulásának szűkebb értelemben vett folyamatába  tehát  nem tartozik  bele,  ennek megfelelően az egyes  civil  szervezetek kuratóriumi  jelentkezésének az ORTT  által  történő  esetleges elutasítását  az  alapítványok feletti  felügyeletet  gyakorló, rendes hatáskörű polgári bíróság nem vizsgálja. A  Médiatv.  136. § (1) bekezdésében felsorolt  jogköreiben  az ORTT kizárólag közigazgatási ügyben eljáró szervként járhat el, ennek  során  a  közigazgatási eljárás  általános  szabályairól szóló  törvényt  kell alkalmaznia azzal, hogy  a  (2)  bekezdés szerint  e  minőségében hozott határozatai ellen fellebbezésnek helye  nincs, de a (3) bekezdés értelmében a határozat bírósági felülvizsgálatát  lehet  kérni. A Médiatv.  136.  §-a  szerinti felsorolásba   a   kuratóriumi  jelentkezések  elbírálása   nem tartozik bele. Mindezek  alapján  megalapozottnak tekinthető az  indítványozók azon  hivatkozása,  mely  szerint az ORTT  általuk  sérelmezett döntését  az  érintettek sem közigazgatási, sem pedig  bírósági úton  nem  támadhatják  meg.  Az  Alkotmánybíróságnak  abban  a kérdésben   kellett  állást  foglalnia,  hogy  ez   alkotmányos szempontból kifogásolható-e. 3.  Az  Alkotmánybíróság  először a mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmet vizsgálta meg. Ezzel kapcsolatban a következőkre utal. 3.1.   Az   Abtv.   49.  §  (1)  bekezdése  kimondja:   Ha   az Alkotmánybíróság  hivatalból, illetőleg bárki indítványára  azt állapítja   meg,   hogy   a  jogalkotó  szerv   a   jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel  alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet   —  határidő  megjelölésével  —  felhívja  feladatának teljesítésére.    A    jogalkotó   szerv    jogszabály-alkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás  nélkül  is köteles  eleget  tenni,  ha  azt  észleli,  hogy  a  hatás-  és feladatkörébe  tartozó területen jogszabályi rendezést  igénylő kérdés    merült   fel.   „Az   Alkotmánybíróság   mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenességet állapít meg,  ha  alapvető jog  érvényesüléséhez szükséges garanciák hiányoznak,  illetve, ha   a   hiányos   szabályozás  alapvető   jog   érvényesítését veszélyezteti. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH  1990,  83, 86.;  37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]  Az Alkotmánybíróság  mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmánysértést nemcsak  akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre  vonatkozóan semmilyen  szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB  határozat  ABH 1992,   204.],   hanem  akkor  is,  ha  az  adott  szabályozási koncepción   belül   az   Alkotmányból   levezethető   tartalmú jogszabályi  rendelkezés  hiányzik  [22/1995.  (III.  31.)   AB határozat  ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat ABH  1997,  122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat ABK  1998. május,  222, 225.]. A szabályozás tartalmának hiányos  voltából eredő  alkotmánysértő  mulasztás megállapítása  esetében  is  a mulasztás,   vagy   a  kifejezett  jogszabályi  felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul” [4/1999. AB határozat, ABH 1999, 52, 56-57.). Az Alkotmányban alapjogként biztosított jogorvoslathoz való jog [Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdésének  első  mondata]  tartalma szerint  azt biztosítja, hogy mindenki jogorvoslattal élhet  az olyan   bírói,  államigazgatási  vagy  más  hatósági  döntéssel szemben,   amely   jogát   vagy  jogos   érdekét   érinti.   Az Alkotmánybíróság több alkalommal vizsgálta, hogy  az  Alkotmány milyen  határozatok ellen biztosítja a jogorvoslat lehetőségét. Kimondta többek között, hogy e jog nem terjed ki a nem  állami, pl.  a  munkáltatói (1129/B/1992. AB határozat, ABH 1993,  604, 605.), vagy a tulajdonosi (1534/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 602,  603.)  döntésekre, és nem terjed ki  az  állami,  de  nem hatósági,  pl.  a katonai elöljárói [485/D/1992. AB  határozat, ABH  1992, 611, 613.; 578/B/1992. AB határozat, ABH 1993,  590, 591.;  57/1993.  (X. 25.) AB határozat, ABH  1993,  349,  351.] döntésekre sem. Azt, hogy valamely állami vagy nem állami szerv döntése  hatóságinak minősül-e az Alkotmány 57. § (5) bekezdése alkalmazásában,   csak   a  konkrét  szabályozási   környezetre tekintettel lehet eldönteni [37/2005. (X. 5.) AB határozat, ABH 2005,   413,  424.].  Az  alapjog  lényegi  tartalma  pedig   a jogalkotótól  azt  követeli  meg,  hogy  a  hatóságok   érdemi, ügydöntő határozatai tekintetében tegye lehetővé a valamely más szervhez,  vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb  fórumhoz fordulás lehetőségét [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH  1992, 27,  31.;  22/1995.  (III. 31.) AB határozat,  ABH  1995,  108, 109.].  Az  alkotmánybírósági eljárásban a jogorvoslathoz  való alapvető  jog  szempontjából valamely döntés  érdemi,  ügydöntő volta a tételes jogok által ilyennek tartott döntésekhez képest viszonylagos: a vizsgált döntés tárgya és személyekre gyakorolt hatása  által  meghatározott [1636/D/1991.  AB  határozat,  ABH 1992, 515, 516.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993,  48, 74-75.]. Jelen   ügyben   mindezek  alapján   az   alapvető   kérdés   a nyilvántartásba vétel megtagadása tárgyában hozott  ORTT-döntés természete, jogi jellege. 3.2. Jelen ügy kapcsán utalni kell mindenekelőtt arra, hogy bár egyetlen   szervezetnek  sincs  alanyi  joga   arra,   hogy   a médiakuratóriumokba  társadalmi kurátort delegáljon,  kizárólag azon   szervezetek   jogosultak  tagot  delegálni   (társadalmi kurátorok), amelyeket az ORTT nyilvántartásba vett.  A  9/2003. (IV.  3.)  AB határozat is megállapította: „Az Alkotmánybíróság már a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatában elvi éllel mondta ki, hogy  a  közszolgálati rádió és televízió szabadságának sajátos garanciái  nincsenek  eleve sem szervezeti  megoldásokhoz,  sem jogi formákhoz kötve. A törvényhozó feladata meghatározni azt a jogi  megoldást,  amely  alkalmas  a  vélemények  teljes  körű, kiegyensúlyozott  arányú és valósághű bemutatását,  illetve  az elfogulatlan  tájékoztatást garantálni. (ABH  1992,  227,  230- 231.)   Ebből   következően  arra  nézve  nem   állítható   fel alkotmányos követelmény, hogy a média közalapítványok  esetében mely társadalmi szervezetek, érdek-képviseleti szervek kapjanak a kuratóriumba tagot delegáló jogot.” (ABH 2003, 89, 124.) Az  ORTT  a  központi  államigazgatási szervekről,  valamint  a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII.  törvény  1.  §  (3) bekezdés b) pontja  alapján  autonóm államigazgatási  szerv.  A  46/2007.  (VI.  27.)  AB  határozat hangsúlyozta:  „Az  Alkotmánybíróság  úgy  ítéli  meg,  hogy  a műsorszolgáltatók    sajtószabadságnak    megfelelő,     állami beavatkozástól  mentes  szabad működésének  fontos  garanciája, hogy  az  ORTT mint médiahatóság független módon,  kizárólag  a törvénynek alárendelten működjön. (…) Az ORTT az Alkotmány  61. §  (2)  bekezdésében biztosított sajtószabadságból  következően egy  a  döntéseit  önállóan hozó, kizárólag az  Országgyűlésnek felelős  intézmény [Médiatörvény 32. § (1) bekezdés].  (…)  egy sajátos  állami szervtípus [1/2005. (II. 4.) AB határozat,  ABH 2005,  64, 36-37.].” (ABH 2007, 592, 599.) A Médiatv.  az  ORTT közigazgatási  hatósági eljárásáról – a már  említett  –  külön rendelkezéseket   tartalmazza.  A  136.  §   (1)   bekezdésében felsorolt   hatáskörök  gyakorlása  során  az  ORTT   kizárólag közigazgatási  ügyben eljáró szervként járhat  el.  Ezekben  az ügyekben   eljárására  a  közigazgatási  hatósági  eljárás   és szolgáltatás  általános  szabályairól  szóló  2004.  évi   CXL. törvény  (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban a Médiatv. 136. §-ának megfogalmazása önmagában nem zárja ki, hogy az ORTT  más ügyekben  is  közigazgatási hatáskört  gyakoroljon.  Az  ORTT-t megillető  számos hatáskör- és döntéstípus közül a 136.  §  (1) bekezdésében  felsoroltak  —  a  Médiatv.  szerint  —  csak  és kizárólag  közigazgatási hatósági eljárásban gyakorolhatók..  A Médiatv.  nem  úgy  rendelkezik,  hogy  „kizárólag  ezekben  az ügyekben”, hanem fordítva: „ezekben az ügyekben kizárólag”. Meg kellett  vizsgálni  ezért,  hogy  a  kuratóriumi  jelentkezések elbírálása milyen típusú döntésnek tekinthető. A  Ket.  12. § (2) bekezdésének a) pontja szerint közigazgatási hatósági ügy minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt  vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy  hatósági ellenőrzést végez. A Ket 12. § (3)  bekezdés  a) pontja   értelmében   a   törvény   alkalmazása   szempontjából közigazgatási  hatóság  a hatósági ügy  intézésére  hatáskörrel rendelkező  államigazgatási szerv is. A  15.  §  (1)  bekezdése szerint  „ügyfél  az a természetes vagy jogi  személy,  továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát,  jogos  érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti,  akit (amelyet)   hatósági  ellenőrzés  alá  vontak,  illetve   akire (amelyre)  nézve  –  tulajdonát, jogait  és  vagyontárgyait  is ideértve – a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.” Az ORTT a jelentkező szervezetek nyilvántartásba vétele során a jelentkező  társadalmi szervezet számára  a  delegálásban  való részvételre  való  jogot keletkeztető döntést  hoz.  Erre  utal egyébként a Médiatv. 57. § (1) bekezdése is: „delegálásra az  a szervezet    jogosult,   amelyet   a   Testület    [az    ORTT] nyilvántartásba  vett.” Egyértelmű a fenti  szabályok  alapján, hogy  az a szervezet, amelyet az ORTT nem vett nyilvántartásba, nem jogosult a delegálásra. Jellegüket tekintve az ORTT által a nyilvántartásba  vételről  hozott  döntés  során  az  ORTT  ügy intézésére  hatáskörrel rendelkező államigazgatási szervnek,  a jelentkező  társadalmi  szervezet ügyfélnek,  és  a  delegálási jogosultság  megszerzéséhez  szükséges  nyilvántartásba   vétel egyedi   (konkrét)   hatósági  ügynek   tekinthető.   Az   ORTT nyilvántartásba-vételi döntésének jogot  keletkeztető  jellegén nem  változtat  az  sem, hogy a Médiatv. 57.  §  (3)  bekezdése szerint  az  ORTT  feladata alapvetően  arra  terjed  ki,  hogy megvizsgálja,  a  jelentkező szervezetet a  jelentkezésre  való felhívás  közzététele előtt legalább két évvel a  rá  vonatkozó szabályok    szerinti    bejegyezték-e   bírósági    (hatósági) nyilvántartásba.  A  Médiatv. 57. § (4) bekezdés  értelmében  a delegálásra   jelentkező  közli  azt,   hogy   az   56.   §-ban meghatározottak közül melyik csoportba tartozik. E  nyilatkozat azonban  nem  zárja  ki,  hogy az ORTT megvizsgálja,  az  adott társadalmi  szervezet  valóban  az  általa  megjelölt   csoport szerinti  tulajdonságokkal  bír-e.  (Pl.  valóban  emberi  jogi országos szervezetről van adott esetben szó.) A  médiakuratóriumok esetében az alapító, az  Országgyűlés  nem tartotta   fent  a  maga  számára  a  kezelő  szerv   közvetlen kijelölésének   jogát  (amely  a  közalapítványokra   vonatkozó szabályok  alapján egyébként megilletné), hanem a  tagság  elvi feltételeit törvényben rögzítette, és egy sajátos jogállású, de államigazgatási  feladatokat is ellátó központi államigazgatási szervet  ruházott  fel  a feltételeknek  megfelelő  jelentkezők nyilvántartásba  vételére.  A  Médiatv.  alapján  a  delegálási feltételeknek  megfelelő  társadalmi szervezetek  (tehát  azok, amelyek   valamely,   az  56.  §-ban  meghatározott   csoportba tartoznak,  és a jelentkezésre való felhívás közzététele  előtt legalább   két  évvel  a  rájuk  vonatkozó  szabályok  szerinti bírósági  (hatósági)  nyilvántartásba  bejegyeztek)  jogosultak arra,  hogy a delegálási eljárásban való részvételhez szükséges nyilvántartásba őket bejegyezzék. A kuratóriumi  tagságra  való jelentkezés    törvényi    feltételeinek    való     megfelelés megállapítása és a nyilvántartásba vétel közlése  magán  viseli az   érdemi  közigazgatási  hatósági  döntések  jellemzőit,  és ilyenként  az  Alkotmány  57.  § (5)  bekezdésének  alkalmazási körébe vonható. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének érvényesülése szempontjából a  Ket.  és  a  Médiatv. rendelkezéseinek egymásra  tekintettel történő értelmezése azonban a Médiatv. más szabályai miatt  nem vezet  eredményre.  Bár a Ket. 98. § (1) bekezdése  szerint  az ügyfél az elsőfokú határozat ellen fellebbezhet, a 100.  §  (1) bekezdés  a) pontja szerint nincs helye fellebbezésnek,  ha  az ügyben  törvény  azt kizárja. Miközben a Médiatv.  136.  §  (2) bekezdése szerint az ORTT „határozata ellen közigazgatási  úton fellebbezésnek  nincs  helye”,  és  a  136.  §  (3)   bekezdése értelmében  a  határozatok  bírósági  felülvizsgálata   kérhető (melynek  során)  a bíróság a felülvizsgálat  eredményeként  az ORTT   határozatát  meg  is  változtathatja,  a  136.   §   (1) bekezdésében  található felsorolás, a döntés  hatósági  jellege ellenére,  nem tartalmazza a vizsgált nyilvántartásba  vétellel kapcsolatos hatáskört. Másként megfogalmazva: miközben  a  Ket. rendelkezéseinek  és a Médiatv. 57. §-ának az értelmezése  arra vezetne,  hogy  a kérdéses döntés hatósági természete  miatt  a Médiatv.   136.   §  (2)  és  (3)  bekezdésének   rendelkezései alkalmazhatóak, alkalmazásukat lerontja a 136. § (1) bekezdése. Egy  államigazgatási  szerv döntésével  összefüggő  jogorvoslat kérdése,  és a döntés meghozatalának alapjául szolgáló hatáskör minősítése  –  éppen  a jogorvoslathoz való alkotmányos  joggal fennálló   kapcsolat  miatt  –  nem  lehet   értelmezéstől   és értelmezőtől függő kérdés. Az   Alkotmány  a  jogorvoslathoz  való  jogot  az  alkotmányos alapjogok között rögzíti. Az Alkotmánybíróság szerint az 57.  § (5)  bekezdésének  az a fordulata, mely szerint  „a  törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet” a  jogát vagy  jogos  érdekét  sértő  bírósági,  közigazgatási  és   más hatósági   döntés   ellen,  „utalás  az   eltérő   szabályozási lehetőségekre  az egyes eljárásokban, illetőleg  arra,  hogy  a jogorvoslatnak   többféle  formája  lehet.   (…)   [v]agyis   a jogorvoslathoz  való  jog,  mint alkotmányos  alapjog  immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy (…)  ugyanazon  szervezeten belüli magasabb  fórumhoz  fordulás lehetősége. Ugyanakkor az ilyen felülvizsgálatot nem  biztosító jogorvoslat nem feltétlenül alkotmányellenes a nem érdemi,  nem ügydöntő  határozatok esetén.” [5/1992. (I. 30.) AB  határozat, ABH  1992,  27, 31.; 1636/D/1991. AB határozat, ABH 1992,  515, 516.]  Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogorvoslathoz  való jog  csupán azt a követelményt támasztja – de azt sem  abszolút követelményként – a törvényhozóval szemben, hogy az első  fokon meghozott  érdemi  döntésekkel szemben,  azt  felülvizsgálandó, magasabb   fórumhoz   lehessen   fordulni,   illetve   hatósági döntésekkel   szemben   rendelkezésre   álljon   a   bírói   út [összefoglaló  jelleggel: 42/2004. (XI. 9.) AB  határozat,  ABH 2004, 551, 572.; megerősíti: 1/2008. (I. 11.) AB határozat, ABK 2008.  január 4, 12. 87/2008. (VI. 18.) AB határozat, ABK 2008. június, 867, 877.]. Mindezek   alapján  megállapítható,  hogy  az  Országgyűlés   a Médiatv. 136. § (1) bekezdésének a megalkotásakor elmulasztotta az  ORTT  hatósági jellegű nyilvántartásba vételi döntésének  a döntés  jellegéhez igazodó hatásköri szabályozását,  és  így  a döntéssel szembeni jogorvoslat megfelelő garantálását. Ezért az Alkotmánybíróság  a  rendelkező  rész  1.  pontjában  rögzített határidővel  felhívta  az Országgyűlést a jogalkotói  mulasztás megszüntetésére. 4.  Az  Abtv.  48.  §-a  alapján  az  Alkotmányban  biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat  az Alkotmánybírósághoz  az, akinek jogsérelme az  alkotmányellenes jogszabály  alkalmazása  folytán  következett  be,   és   egyéb jogorvoslati   lehetőségeit  már  kimerítette,  illetőleg   más jogorvoslati    lehetőség   nincs   számára   biztosítva.    Az alkotmányjogi   panaszt  a  jogerős  határozat   kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy   az   indítványozók beadványainak  tartalma az Abtv. idézett,  48.  §-ában  foglalt feltételeknek  nem  tesz  eleget. Az  Alkotmánybíróság  állandó gyakorlata   szerint  az  alkotmányjogi  panasz   benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított  jog sérelme  az  alkotmányellenes  jogszabály  alkalmazása  folytán következzék  be.  Ezért az Abtv. alapján a  szabályozás  hiánya miatt,    azaz   mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmánysértés megállapítására  irányuló  indítvány  alkotmányjogi  panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le [1044/B/1997. AB  határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH  2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369, 1373., 3/2007. (II. 13.) AB határozat, ABH 2007, 107, 110.]. Az  Ügyrend  29.  §  e)  pontja szerint az Alkotmánybíróság  az indítványt visszautasítja, ha a benyújtott alkotmányjogi panasz nem  felel  meg az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében  foglalt feltételeknek. Mindezek  miatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszként előterjesztett kérelmeket visszautasította. 5.   Az  Alkotmánybíróság  végezetül  a  Médiatv.  57.  §   (7) bekezdésének  a  „vele azonos csoportba tartozó más  szervezet” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására irányuló  — a  jogbiztonság,  illetve az Alkotmány 70/A.  §-ának  sérelmére alapított — indítványokat vizsgálta meg. Az    Alkotmánybíróság   gyakorlata   szerint   „[a]   jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az  állam —   s  elsősorban  a  jogalkotó  —  kötelességévé  teszi  annak biztosítását,  hogy  a jog egésze, egyes  részterületei  és  az egyes  jogszabályok  is  világosak,  egyértelműek,  működésüket tekintve  kiszámíthatóak  és előreláthatóak  legyenek  a  norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán  az  egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.” [lásd. először: 9/1992.  (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. A 26/1992. (IV. 30.)  AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá  arra, hogy   „a   világos,   érthető   és  megfelelően   értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A  jogbiztonság  —  amely az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdésében deklarált  jogállamiság  fontos eleme  —  megköveteli,  hogy  a jogszabály  szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás  során felismerhető normatartalmat hordozzon.” (ABH 1992,  135,  142.) Több  határozat  rögzítette  azt  is,  hogy  a  normavilágosság sérelme miatt akkor állapítható meg az alkotmányellenesség,  ha a  szabályozás  a  jogalkalmazó számára értelmezhetetlen,  vagy eltérő értelmezésre ad módot, illetve teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak, aminek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek  számára [összegezve: 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 378.]. Alkotmánysértésnek csak az minősül, ha  a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos,  vagy rendelkezései    olyannyira    ellentmondásosak,     hogy     a tisztázatlanság  feloldására  a jogszabály-értelmezés  már  nem elegendő, s a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2.  §  (1) bekezdésében  deklarált  jogállamiság  szerves  részét   alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő (1263/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 672, 673-674.). A  Médiatv. 57. § (7) bekezdése rögzíti, hogy ha egy  szervezet már   élt  delegálási  jogával  (ennek  szabályait  az  57.   § tartalmazza) és a vele azonos csoportba tartozó más szervezetek közül  van  olyan,  amely még nem delegált,  ezen  szervezet  a kuratóriumi  megbízatásának  lejártától  számított  három  éven belül nem vehet részt sem a megállapodásban, sem a sorsolásban. Az   Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   e   szabály   a jogalkalmazó  számára felismerhető, egyféleképpen értelmezhető, világos  és  alkalmazható normatartalmat hordoz: a  szabályozás rendszeréből,  a szövegkörnyezetből egyértelmű,  hogy  a  „vele azonos csoportba tartozó szervezet” kifejezés a törvény az  56. §-a  szerinti  csoportokra utal. A rendelkezés  a  jogbiztonság követelményét   tehát  nem  sérti,  ezért  az  Alkotmánybíróság indítványokat ebben a tekintetben elutasította. Az   Alkotmánybíróság  megállapítja:  a  Médiatv.  57.  §   (7) bekezdése    és   az   Alkotmány   70/A.   §-a   (a   hátrányos megkülönböztetés   tilalma)  között  az   indítványozók   által felhozott   indokok  alapján  nincs  értékelhető  alkotmányjogi kapcsolat.   Az   Alkotmánybíróság   gyakorlata   szerint    az alkotmányossági  összefüggés hiánya az  indítvány  elutasítását eredményezi.  [698/B/1990. AB határozat,  ABH  1991,  716-717.; 35/1994.   (VI.  24.)  AB  határozat,  ABH  1994,  197,   201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313-1314.] Az  Alkotmánybíróság ezért az indítványokat ebben a tekintetben szintén elutasította. Jelen  határozat  Magyar  Közlönyben  történő  közzétételére  a mulasztás megállapítása miatt került sor.                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Holló András           Dr. Kiss László           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Kovács Péter     Dr. Lenkovics Barnabás           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Lévay Miklós      Dr. Trócsányi László           alkotmánybíró         előadó alkotmánybíró Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró különvéleménye Nem  értek  egyet a rendelkező rész első pontjával: álláspontom szerint   a   mulasztásban  megnyilvánuló   alkotmányellenesség megállapítására  irányuló  indítványt  is  el   kellett   volna utasítani. 1.  Véleményem  elsősorban  a nyilvántartásba  vétel  tárgyában hozott ORTT-döntés jogi jellegének a teljes ülés álláspontjától eltérő megítélésén alapszik. Az  ORTT  sajátos jogállású államigazgatási szerv. Egy  korábbi döntésében   az   Alkotmánybíróság  hangsúlyozta,   hogy   „[a] közigazgatási   szerv  nem  minden  jogot,  vagy   kötelességet megállapító  eljárása, aktusa keletkeztet az  Áe.  hatálya  alá tartozó közigazgatási ügyet, hanem csak a hatósági ügyben  való eljárása és döntése. A közigazgatási szerv hatósági ügyben  jár el, ha intézkedése államigazgatási jogviszonyt hoz létre, s  ha az ügyben hozott döntése közhatalmi jellegű és annak közhatalmi úton szerez érvényt” (719/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1552, 1557.).  A  vizsgált ügyben álláspontom szerint  épp  az  ORTT- döntés hatósági jellege hiányzik. Az ORTT csak a Médiatv.  136. § (1) bekezdésében taxatív jelleggel felsorolt esetekben jár el közigazgatási  szervként,  a jelen  ügyben  vizsgált  hatásköre azonban  nem  szerepel  ebben  a  felsorolásban.  A  jelentkező szervezetek   nyilvántartásba   vétele   során   az   ORTT    a közalapítványok kuratóriumainak kijelölésére jogosult alapító — az  Országgyűlés — felhatalmazása alapján, annak képviseletében jár  el,  és készíti elő a kuratóriumok jogszerű megalakítását. Ennek  során nem közhatalmi szervként, nem hatóságként jár  el, hatósági  nyilvántartást nem vezet, valódi döntési, mérlegelési jogköre  nincs  is, csupán az Országgyűlés megbízásából  jegyzi azokat a jelentkezőket, amelyek az alapító által autonóm  módon meghatározott     feltételeknek     megfelelnek,      és      a médiakuratóriumokban mint a közalapítványok  kezelő  szerveiben tagságra  pályázhatnak. A Médiatv. 57. § (3) bekezdése  szerint az  ORTT  feladata  csak arra terjed ki, hogy  megvizsgálja,  a jelentkező   szervezetet   a   jelentkezésre   való    felhívás közzététele  előtt legalább két évvel a rá vonatkozó  szabályok szerint bejegyezték-e a bírósági (hatósági) nyilvántartásba.  A kuratóriumi  tagságra  való  jelentkezés  alanyi  jogosultságát valójában   ez  a  jogi  tény  (konstitutív  hatályú  bírósági, hatósági   nyilvántartásba  vétel)  keletkezteti.  A   többségi határozattól  eltérően  álláspontom  az,  hogy  semmilyen  más, érdemi  feltétel vizsgálatára nincs hatásköre az ORTT-nek:  nem bírálhatja például felül a jelentkező arra vonatkozó  közlését, hogy  az  56.  §-ban  meghatározottak  közül  melyik  csoportba tartozik.  Az  ORTT  „döntési” jogköre tehát  valójában  csupán adminisztráció, semmilyen mérlegelési, valódi döntési jogot nem jelent. Tény  — ezt a többségi határozat helyesen állapítja meg —, hogy jelen  esetben  az alapító nem tartotta fenn a maga  számára  a kezelő   szerv   közvetlen   kijelölésének   jogát   (amely   a közalapítványokra   vonatkozó   szabályok   alapján   egyébként megilletné),  hanem a tagság elvi feltételeit  jogszabályban  — törvényben  — rögzítette, és a tagok a feltételeknek  megfelelő jelentkezők   közül   kerülnek  kijelölésre   (egymás   közötti megegyezésük  alapján vagy ennek hiányában sorsolás  útján).  E megállapítás   leglényegesebb   —   és   az   ügy    megítélése szempontjából  véleményem szerint döntő  —  eleme  az,  hogy  a vizsgált    esetben    közalapítvány   kezelő    szervének    a megalakításáról van szó, nem pedig valamely ügyfelet érintő,  a közigazgatási   hatósági   eljárás  szabályai   szerint   zajló közigazgatási, közhatalmi tevékenységről. Az ORTT eljárására  a Polgári  Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény  74/C.  §- ában foglalt rendelkezések alkalmazandók. Lényegesnek tartom  e körben hangsúlyozni, hogy amennyiben az Országgyűlés — alapítói jogkörében   eljárva   —   a  kuratóriumi   tagok   kijelölését ténylegesen saját maga végezné el, és e folyamatban az ORTT-nek vagy más szervnek feladatot nem adna, akkor fel sem merülhetne, hogy döntése ellen jogorvoslatnak volna helye. Mindezek  alapján a többségi határozattól eltérően  álláspontom az,  hogy  az  ORTT  a kuratóriumi jelentkezések  tárgyában  az alapító  Országgyűlés  képviseletében  eljárva  nem  hoz  olyan hatósági döntést, amely ellen az Alkotmány alapján jogorvoslati jogot   kellene   biztosítani:  a  kuratóriumi  tagságra   való jelentkezés    törvényi    feltételeinek    való     megfelelés megállapítása és ennek közlése — jellegét tekintve  —  a  jelen szabályozási  környezetben  nem minősül  érdemi  közigazgatási, hatósági  döntésnek, s ilyenként az nem is vonható az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének alkalmazási körébe. 2.  Mindezeken  túlmenően jelentős szempontként értékeltem  azt is,  hogy  az  ORTT  az  Országgyűlés  felügyelete  alatt  álló [Médiatv.    32.    §   (1)   bekezdés]   független,    autonóm államigazgatási  szerv. Azzal, hogy az Országgyűlés  e  szervre bízta,  hogy képviseletében eljárjon és nevében alapítói jogait gyakorolja,  közvetve a médiakuratóriumok —  és  a  közmédia  — függetlenségének  egy speciális biztosítékát adta.  A  vizsgált ORTT-döntés       hatósági       természetűvé        minősítése (visszaközjogiasítása) értelmezésemben  azt  is  jelenti,  hogy ennek  az  autonómiának  egy  része  elvész,  amit  aggályosnak tartok. Budapest, 2009. május 18.                                          Dr. Lenkovics Barnabás                                                   alkotmánybíró A különvéleményhez csatlakozom:           Dr. Balogh Elemér          Dr. Lévay Miklós           alkotmánybíró                 alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	57/2009. (V. 20.)
Date of the decision: .	05/18/2009
.
.