Hungarian
Ügyszám:
.
496/B/2003
Előadó alkotmánybíró: Trócsányi László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 57/2009. (V. 20.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2009/479
.
A határozat kelte: Budapest, 05/18/2009
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az   Alkotmánybíróság   alkotmányjogi  panaszok,   mulasztásban
    megnyilvánuló      alkotmányellenesség      és       jogszabály
    alkotmányellenességének   utólagos   megállapítására   irányuló
    indítványok  tárgyában  —  dr.  Balogh  Elemér,  dr.  Lenkovics
    Barnabás  és  dr. Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményével
    —meghozta a következő

                             határozatot:

    1.  Az  Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  az  Országgyűlés
    mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést követett el  azzal,
    hogy az ORTT, a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996.  évi
    I.  törvény  57. § (1) és (3) bekezdésein alapuló  eljárását  a
    törvény  136.  §-ában  nem minősítette  közigazgatási  hatósági
    eljárásnak,   és  ezért  a  hatósági  döntéssel   szemben   nem
    teremtette meg az érintettek számára a jogorvoslat lehetőségét.

    Az  Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói
    feladatának 2009. december 31-ig tegyen eleget.

    2.  Az  Alkotmánybíróság a rádiózásról és televíziózásról szóló
    1996.     évi     I.    törvény    57.    §    (7)    bekezdése
    alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
    irányuló indítványokat elutasítja.

    3.  Az Alkotmánybíróság az Országos Rádió és Televízió Testület
    2003.  április 23-án kelt levele ellen benyújtott alkotmányjogi
    panaszokat visszautasítja.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.

      Az  Alkotmánybírósághoz négy társadalmi szervezet  nyújtott  be
      kérelmet  a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996.  évi  I.
      törvénynek   (a   továbbiakban:  Médiatv.)  a  médiakuratóriumi
      tagságra  vonatkozó rendelkezéseivel (53-57. §) összefüggésben.
      A  társadalmi  szervezetek tagot szerettek  volna  delegálni  a
      médiakuratóriumokba,  és  e célból  —  a  Médiatv.  57.  §  (5)
      bekezdése   alapján  —  nyilvántartásba  vételüket  kérték   az
      Országos Rádió és Televízió Testülettől (a továbbiakban: ORTT).

      Az     első    indítványozó    azt    követően    fordult    az
      Alkotmánybírósághoz, hogy nyilvántartásba  vételi  kérelmét  az
      ORTT elnöke 2003. április 23-án kelt levelében megtagadta, majd
      az  e  döntést  támadó  keresetét  a  Fővárosi  Bíróság  idézés
      kibocsátása   nélkül  elutasította.  A  bíróság   indokolásában
      kifejtette,  hogy  az  ORTT  elnökének  támadott  döntése   nem
      tekinthető  közigazgatási határozatnak:  a  Médiatv.  136.  §-a
      rendelkezik  arról,  hogy az ORTT mely hatáskörének  gyakorlása
      során  jár  el közigazgatási szervként, ebbe a körbe azonban  a
      médiakuratóriumok  megalakításával  kapcsolatos  feladatok  nem
      tartoznak  bele. Az indítványozó álláspontja szerint  sérti  az
      Alkotmány  57.  § (5) bekezdése által garantált  jogorvoslathoz
      való   jogot,   hogy   a  nyilvántartásba   vételi   kérelemmel
      kapcsolatos  döntés  nem támadható meg semmilyen  fórum  előtt.
      Mindezek  alapján — hivatkozással az Alkotmánybíróságról  szóló
      1989.  évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49.  §-ára  —
      mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítását
      kérte az Alkotmánybíróságtól.

      A   második  indítványozó  alkotmányjogi  panaszként  megjelölt
      kérelemmel fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben szintén azt
      kifogásolta,  hogy  az  ORTT elnöke 2003.  április  23-án  kelt
      körlevelében  mások  mellett  az indítványozó  által  képviselt
      civil    szervezet   nyilvántartásba   vételi    kérelmét    is
      elutasította.  Álláspontja megegyezik az első indítványozóéval:
      az,   hogy   a  törvényalkotó  nem  biztosít  jogorvoslatot   a
      nyilvántartásba  vétel megtagadása (és így  a  megállapodásból,
      illetve sorsolásból való kizárás) esetére, az Alkotmány  57.  §
      (5)  bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog sérelme  okán
      szerinte  is  mulasztásos alkotmánysértést jelent.  Kifogásolja
      ezen  kívül  a  Médiatv. 57. § (7) bekezdésében a „vele  azonos
      csoportba  tartozó más szervezet” kifejezés használatát  is.  E
      megfogalmazás  —  érvel  az  indítványozó  —  nem  differenciál
      kellőképpen  a  szakmai szervezetek között,  önkényes,  ésszerű
      indokot  nélkülözően tesz különbséget a szervezetek között,  és
      nem   nyújt   garanciát   a   nyilvántartásba-vételi   kérelmet
      rosszhiszeműen  benyújtókkal  szemben.  Mindez  pedig  szerinte
      sérti    az    Alkotmány   2.   §-ában   foglalt   jogbiztonság
      követelményét,  a  hátrányos megkülönböztetésnek  az  Alkotmány
      70/A.  §-ban  foglalt  tilalmát, és „a civil  szervezetekre  is
      irányadó esélyegyenlőség biztosítását”.

      A   Médiatv.   57.   §  (7)  bekezdése  alkotmányellenességének
      megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelme mellett az
      indítványozó  azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság  állapítsa
      meg, hogy az ORTT elnökének körlevele alkotmányellenes volt, és
      ahhoz  joghatás  nem fűzhető. Előadta, hogy a  körlevél  nyomán
      „közgyűlési jogaink gyakorlásából ki lettünk zárva, ezáltal  az
      Alkotmány 61. §-ában foglalt véleménynyilvánítási alapjogunk is
      csorbát  szenvedett”. A levél az indítványozó szerint végezetül
      az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselés elvét
      is sérti, mivel a közszolgálati televíziók közpénzből működnek,
      ezért  különösen  fontos  lenne, ha  a  kuratórium  tagjai  „az
      Alkotmányban   meghatározott  rend  szerint  tudnák   kifejteni
      tevékenységüket”.

      A  harmadik  és a negyedik indítványozó — saját  ügyükben  —  a
      második  indítványozóéval lényegében szó  szerint  megegyező  —
      szintén alkotmányjogi panaszként megjelölt — kérelemmel fordult
      az Alkotmánybírósághoz.

      Az  Alkotmánybíróság  a  kérelmeket  —  tárgyi  összefüggésükre
      tekintettel  —  az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről  és
      annak  közzétételéről szóló módosított és egységes  szerkezetbe
      foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.  a
      továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján  egyesítette
      és egy eljárásban bírálta el.

                                    II.

      1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:
      „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.”
      „57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak
      szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági,
      közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy
      jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű
      időn  belüli  elbírálásának  érdekében,  azzal  arányosan  –  a
      jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával
      elfogadott törvény korlátozhatja.”
      „61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a
      szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy  a  közérdekű
      adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”
      „70/A.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság biztosítja  a  területén
      tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az
      állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen
      faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény,
      nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy
      egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
      (2)  Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos
      megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
      (3)  A  Magyar  Köztársaság a jogegyenlőség  megvalósulását  az
      esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó  intézkedésekkel  is
      segíti.”

      2. A Médiatv. érintett rendelkezései:
      „56.  §  (1)  A Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumába  és  a
      Magyar   Televízió   Közalapítvány   kuratóriumába   huszonegy-
      huszonegy tagot delegálnak az alábbi szervezetek:
      a) a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek országos
      önkormányzatai, ennek hiányában országos szövetségei egy főt,
      b)  a  Magyar  Katolikus  Egyház,  a  Magyarországi  Református
      Egyház,  a  Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi
      Zsidó Hitközségek Szövetsége egy főt,
      c) a b) pontban nem említett egyházak egy főt,
      d) az emberi jogi országos szervezetek egy főt,
      e)  az  irodalom, a színház-, a film-, az előadó-, a  zene-,  a
      tánc-,  a  képző- és az iparművészet, valamint a kultúra  egyéb
      területén működő országos szakmai szervezetek négy főt,
      f)  az  oktatás  és tudomány területén működő országos  szakmai
      szervezetek kettő főt,
      g) a szakszervezetek országos szövetségei egy főt,
      h)   a   munkaadók   és   a   vállalkozók   országos   szakmai,
      érdekképviseleti szervezetei egy főt,
      i)  az újságírók országos szakmai, érdekképviseleti szervezetei
      egy főt,
      j)   a   környezetvédők,  természetvédők,  állatvédők  országos
      szervezetei egy főt,
      k) a nők országos érdekképviseleti szervezetei egy főt,
      l)   a   gyermekek  és  az  ifjúság  országos  érdekképviseleti
      szervezetei egy főt,
      m) a nyugdíjasok országos érdekképviseleti szervezetei egy főt,
      n)  a testi állapotuk miatt súlyosan hátrányos helyzetben lévők
      országos érdekképviseleti szervezetei egy főt,
      o) a sport országos érdekképviseleti szervezetei egy főt,
      p)   a   települési  önkormányzatok  országos  érdekképviseleti
      szervezetei egy főt,
      r) a határon túli magyar szervezetek egy főt.
      (2)    A   Hungária   Televízió   Közalapítvány   kuratóriumába
      huszonhárom tagot delegálnak az alábbi szervezetek:
      a) a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek országos
      önkormányzatai, ennek hiányában országos szövetségei egy főt,
      b)  a  Magyar  Katolikus  Egyház,  a  Magyarországi  Református
      Egyház,  a  Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi
      Zsidó Hitközségek Szövetsége egy főt,
      c) a b) pontban nem említett egyházak egy főt,
      d) az emberi jogi országos szervezetek egy főt,
      e)  az  irodalom, a színház-, a film-, az előadó-, a  zene-,  a
      tánc-,  a  képző- és az iparművészet, valamint a kultúra  egyéb
      területén működő országos szakmai szervezetek három főt,
      f)  az  oktatás és a tudomány területén működő országos szakmai
      szervezetek kettő főt,
      g)  az újságírók országos szakmai, érdekképviseleti szervezetei
      egy főt,
      h)   a   környezetvédők,  természetvédők,  állatvédők  országos
      szervezetei egy főt,
      i) a nők országos érdekképviseleti szervezetei egy főt,
      j)   a   gyermekek  és  az  ifjúság  országos  érdekképviseleti
      szervezetei egy főt,
      k)  a testi állapotuk miatt súlyosan hátrányos helyzetben levők
      országos érdekképviseleti szervezetei egy főt,
      l) a sport országos érdekképviseleti szervezetei egy főt,
      m)   a   szomszédos   országokban  működő  magyar   szervezetek
      képviselői   hét  főt,  a  szórvány  magyarságot   a   Magyarok
      Világszövetségében képviselni jogosult testület egy főt.
      (3) Az (1) bekezdés r) pontjában és a (2) bekezdés m) pontjában
      említett   szervezeteket   a  Határontúli   Magyarok   Hivatala
      javaslatára a Testület értesíti.”

      „57.  §  (1)  Az 56. § (3) bekezdésében említettek  kivételével
      delegálásra  az  a  szervezet  jogosult,  amelyet  a   Testület
      nyilvántartásba vett.
      (2)  A  nyilvántartásba vételre történő  felhívást  a  Testület
      minden  évben  január 31-ig a Magyar Közlönyben  közzéteszi.  A
      nyilvántartásba  vételre  minden  évben  március  15-ig   lehet
      jelentkezni.
      (3)  A  Testület  a  jelentkezők közül azt a szervezetet  veszi
      nyilvántartásba,   amelyet   a  jelentkezésre   való   felhívás
      közzététele  előtt legalább két évvel a rá vonatkozó  szabályok
      szerinti  bírósági  (hatósági) nyilvántartásba  bejegyeztek.  A
      jelentkezőnek  közölnie kell, hogy az 56. §-ban meghatározottak
      közül melyik csoportba tartozik.
      (4) A delegált kuratóriumi tagok megbízatása egy évig tart.
      (5)  Az  56.  §  szerint azonos csoportba tartozó,  a  Testület
      nyilvántartásába   felvett   szervezetek   évente    jogosultak
      képviselőt  delegálni  a  kuratóriumba.  Ha  a  delegálásról  a
      résztvevők  teljes  körűen nem tudnak  megállapodni,  nyilvános
      sorsolással  kell  dönteni. A sorsolást – mindhárom  kuratórium
      tekintetében  azonos alkalommal – minden év  április  1-jéig  a
      Testület közjegyző közreműködésével végzi. A sorsoláson azok  a
      szervezetek   vehetnek  részt,  amelyeknek   a   képviselői   a
      sorsoláson  jelen vannak. A delegálásra vonatkozó  megállapodás
      vagy sorsolás egy évre szól.
      (6)   Sorsolás  alapján  egy  szervezet  egy  időben  csak  egy
      kuratóriumba  delegálhat képviselőt. Ha több delegálásra  lenne
      így jogosult, meg kell jelölnie azt a kuratóriumot, amelyben  a
      delegálási  jogával  élni  kíván. A  másik  (többi)  kuratórium
      tekintetében a sorsolást meg kell ismételni.
      (7)  Ha  egy  szervezet már élt delegálási jogával  és  a  vele
      azonos csoportba tartozó más szervezetek közül van olyan, amely
      még  nem  delegált, ezen szervezet a kuratóriumi megbízatásának
      lejártától  számított három éven belül nem vehet  részt  sem  a
      megállapodásban, sem a sorsolásban.”

      „136.  §  (1) A 41. § (3) bekezdése, a VI. fejezet 12.  és  13.
      címe,   a  135.  §  alkalmazásában,  valamint  a  90.   §   (3)
      bekezdésében  és  a  műsorszolgáltatási szerződésben  rögzített
      jogkövetkezmények  érvényesítése  során  a  Testület  kizárólag
      közigazgatási ügyben eljáró szervként járhat el,  eljárására  a
      közigazgatási   hatósági  eljárás  és  szolgáltatás   általános
      szabályairól szóló törvényt kell alkalmazni.
      (2)    A   Testület   határozata   ellen   közigazgatási   úton
      fellebbezésnek nincs helye.
      (3)  A  Testület  határozatának felülvizsgálatát  a  bíróságtól
      lehet  kérni. A bíróság a Pp. XX. fejezetének szabályai szerint
      jár  el. A bíróság a Testület határozatát megváltoztathatja.  A
      112.   §   (1)   bekezdésének  f)  pontja   alapján   meghozott
      határozattal szembeni keresetet a Fővárosi ítélőtábla a kereset
      benyújtására nyitva álló határidő elteltétől számított 30 napon
      belül  bírálja el. A Fővárosi Ítélőtábla határozatával  szemben
      fellebbezésnek helye nincs.”

                                   III.

      Az indítványok részben megalapozottak.

      1.  Az  Alkotmánybíróság  mindenekelőtt  megvizsgálta,  hogy  a
      kérelmek  pontosan  mire  irányulnak.  Megállapította,  hogy  a
      Médiatv.-nek  a  kuratóriumi  tagok  delegálásával  kapcsolatos
      rendelkezéseivel  összefüggésben  —  az  Alkotmány  57.  §  (5)
      bekezdésére    hivatkozással   —   mulasztásban   megnyilvánuló
      alkotmányellenesség    megállapítására    terjesztettek     elő
      indítványt. Az egyik indítványozó e kérelmét az Abtv. 49. §-ára
      alapította, a többi indítványozó alkotmányjogi panasz keretében
      kérte mulasztás megállapítását.

      Az  alkotmányjogi  panaszt előterjesztő indítványozók  emellett
      (az Alkotmány 2. és 70/A. §-ára hivatkozással) a Médiatv. 57. §
      (7)   bekezdésében  a  „vele  azonos  csoportba   tartozó   más
      szervezet”  szövegrészt is támadták. E kérelmeket — mivel  azok
      az  alkotmányjogi  panasz céljától és tartalmától  függetlennek
      tekinthetők — az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll iránti
      indítványként bírálta el.

      2.  A  médiakuratóriumokkal  kapcsolatban  az  Alkotmánybíróság
      mindenekelőtt megállapítja a következőket.

      A   Médiatv.  53.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  közszolgálati
      műsorszolgáltatás biztosítására, függetlenségének védelmére  az
      Országgyűlés  — a 140-141. §-ok szerint — létrehozza  a  Magyar
      Rádió  Közalapítványt, a Magyar Televízió Közalapítványt  és  —
      alapítójának kezdeményezésére — átalakítja a Hungária Televízió
      Közalapítványt.    A   közalapítványok   kezelő    szervei    a
      kuratóriumok,   amelyek  az  Országgyűlés   által   választott,
      illetőleg a törvényben meghatározott szervezetek által delegált
      tagokból állnak.

      A  Médiatv.-nek az indítványokkal érintett szabályai alapján  a
      Magyar  Rádió Közalapítvány kuratóriumába és a Magyar Televízió
      Közalapítvány  kuratóriumába  minden  évben  azon   szervezetek
      jogosultak tagot delegálni (társadalmi kurátorok), amelyeket az
      ORTT  nyilvántartásba vett. A nyilvántartásba vétel  feltétele,
      hogy  a  szervezetet a jelentkezésre való felhívás  közzététele
      előtt  legalább  két  évvel a rá vonatkozó  szabályok  szerinti
      bírósági    (hatósági)    nyilvántartásba    bejegyezték.     A
      nyilvántartásba vételre történő felhívást az ORTT minden  évben
      január   31-ig  a  Magyar  Közlönyben  közzéteszi,  jelentkezni
      március  15-ig  lehet.  Ha  az 56. § szerint  azonos  csoportba
      tartozó  szervezetek a delegálásról teljes  körűen  nem  tudnak
      megállapodni, nyilvános sorsolással kell dönteni.

      A   médiakuratóriumok  jogi  természetét  az   Alkotmánybíróság
      korábbi  határozatában  már vizsgálta, és  kifejtette,  hogy  a
      kuratóriumok speciális kettős jogállású szervek, azok  egyrészt
      a közalapítványok kezelő szervei, másrészt a részvénytársaságok
      közgyűlései (237/E/2000. AB határozat, ABH 2007, 1258,  1263.).
      A   Médiatv.   53.   §   (4)   bekezdése   kimondja,   hogy   a
      közalapítványokra  e  törvény eltérő rendelkezése  hiányában  a
      közalapítványokra   vonatkozó   általános   szabályokat    kell
      alkalmazni. Említett határozatában az Alkotmánybíróság kimondta
      azt  is, hogy a médiakuratóriumok törvényessége tekintetében  a
      bírósági út minden érdekelt számára nyitott, a kuratórium, mint
      a  közalapítvány kezelő szervének megalakítása,  összetételének
      megváltoztatása  körében elkövetett esetleges  törvénysértés  a
      módosítás bírósági nyilvántartásba vételére irányuló eljárásban
      kerül vizsgálat alá (ABH 2007, 1258, 1266.).

      Az   ORTT  által  történő  nyilvántartásba  vétel  vagy   annak
      elutasítása   (tehát  annak  vizsgálata,  hogy  a  jelentkezést
      benyújtó  civil szervezet a törvényi feltételeknek  megfelel-e,
      vagyis  a  társadalmi  kurátorok  delegálása  során  egyáltalán
      szerepet  játszhat-e)  a  kuratórium  —  a  tagok  delegálását,
      illetve   megegyezés   hiányában   a   sorsolást   jelentő    —
      megalakulását   megelőző   fázis.   E   fázis   a    kuratórium
      megalakulásának szűkebb értelemben vett folyamatába  tehát  nem
      tartozik  bele,  ennek megfelelően az egyes  civil  szervezetek
      kuratóriumi  jelentkezésének az ORTT  által  történő  esetleges
      elutasítását  az  alapítványok feletti  felügyeletet  gyakorló,
      rendes hatáskörű polgári bíróság nem vizsgálja.

      A  Médiatv.  136. § (1) bekezdésében felsorolt  jogköreiben  az
      ORTT kizárólag közigazgatási ügyben eljáró szervként járhat el,
      ennek  során  a  közigazgatási eljárás  általános  szabályairól
      szóló  törvényt  kell alkalmaznia azzal, hogy  a  (2)  bekezdés
      szerint  e  minőségében hozott határozatai ellen fellebbezésnek
      helye  nincs, de a (3) bekezdés értelmében a határozat bírósági
      felülvizsgálatát  lehet  kérni. A Médiatv.  136.  §-a  szerinti
      felsorolásba   a   kuratóriumi  jelentkezések  elbírálása   nem
      tartozik bele.

      Mindezek  alapján  megalapozottnak tekinthető az  indítványozók
      azon  hivatkozása,  mely  szerint az ORTT  általuk  sérelmezett
      döntését  az  érintettek sem közigazgatási, sem pedig  bírósági
      úton  nem  támadhatják  meg.  Az  Alkotmánybíróságnak  abban  a
      kérdésben   kellett  állást  foglalnia,  hogy  ez   alkotmányos
      szempontból kifogásolható-e.

      3.  Az  Alkotmánybíróság  először a mulasztásban  megnyilvánuló
      alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmet vizsgálta
      meg. Ezzel kapcsolatban a következőkre utal.

      3.1.   Az   Abtv.   49.  §  (1)  bekezdése  kimondja:   Ha   az
      Alkotmánybíróság  hivatalból, illetőleg bárki indítványára  azt
      állapítja   meg,   hogy   a  jogalkotó  szerv   a   jogszabályi
      felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és
      ezzel  alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető
      szervet   —  határidő  megjelölésével  —  felhívja  feladatának
      teljesítésére.    A    jogalkotó   szerv    jogszabály-alkotási
      kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás  nélkül  is
      köteles  eleget  tenni,  ha  azt  észleli,  hogy  a  hatás-  és
      feladatkörébe  tartozó területen jogszabályi rendezést  igénylő
      kérdés    merült   fel.   „Az   Alkotmánybíróság   mulasztásban
      megnyilvánuló  alkotmányellenességet állapít meg,  ha  alapvető
      jog  érvényesüléséhez szükséges garanciák hiányoznak,  illetve,
      ha   a   hiányos   szabályozás  alapvető   jog   érvényesítését
      veszélyezteti. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH  1990,  83,
      86.;  37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]  Az
      Alkotmánybíróság  mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmánysértést
      nemcsak  akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre  vonatkozóan
      semmilyen  szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB  határozat  ABH
      1992,   204.],   hanem  akkor  is,  ha  az  adott  szabályozási
      koncepción   belül   az   Alkotmányból   levezethető   tartalmú
      jogszabályi  rendelkezés  hiányzik  [22/1995.  (III.  31.)   AB
      határozat  ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat
      ABH  1997,  122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat ABK  1998.
      május,  222, 225.]. A szabályozás tartalmának hiányos  voltából
      eredő  alkotmánysértő  mulasztás megállapítása  esetében  is  a
      mulasztás,   vagy   a  kifejezett  jogszabályi  felhatalmazáson
      nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést
      igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul” [4/1999.
      AB határozat, ABH 1999, 52, 56-57.).

      Az Alkotmányban alapjogként biztosított jogorvoslathoz való jog
      [Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdésének  első  mondata]  tartalma
      szerint  azt biztosítja, hogy mindenki jogorvoslattal élhet  az
      olyan   bírói,  államigazgatási  vagy  más  hatósági  döntéssel
      szemben,   amely   jogát   vagy  jogos   érdekét   érinti.   Az
      Alkotmánybíróság több alkalommal vizsgálta, hogy  az  Alkotmány
      milyen  határozatok ellen biztosítja a jogorvoslat lehetőségét.
      Kimondta többek között, hogy e jog nem terjed ki a nem  állami,
      pl.  a  munkáltatói (1129/B/1992. AB határozat, ABH 1993,  604,
      605.), vagy a tulajdonosi (1534/B/1990. AB határozat, ABH 1991,
      602,  603.)  döntésekre, és nem terjed ki  az  állami,  de  nem
      hatósági,  pl.  a katonai elöljárói [485/D/1992. AB  határozat,
      ABH  1992, 611, 613.; 578/B/1992. AB határozat, ABH 1993,  590,
      591.;  57/1993.  (X. 25.) AB határozat, ABH  1993,  349,  351.]
      döntésekre sem. Azt, hogy valamely állami vagy nem állami szerv
      döntése  hatóságinak minősül-e az Alkotmány 57. § (5) bekezdése
      alkalmazásában,   csak   a  konkrét  szabályozási   környezetre
      tekintettel lehet eldönteni [37/2005. (X. 5.) AB határozat, ABH
      2005,   413,  424.].  Az  alapjog  lényegi  tartalma  pedig   a
      jogalkotótól  azt  követeli  meg,  hogy  a  hatóságok   érdemi,
      ügydöntő határozatai tekintetében tegye lehetővé a valamely más
      szervhez,  vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb  fórumhoz
      fordulás lehetőségét [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH  1992,
      27,  31.;  22/1995.  (III. 31.) AB határozat,  ABH  1995,  108,
      109.].  Az  alkotmánybírósági eljárásban a jogorvoslathoz  való
      alapvető  jog  szempontjából valamely döntés  érdemi,  ügydöntő
      volta a tételes jogok által ilyennek tartott döntésekhez képest
      viszonylagos: a vizsgált döntés tárgya és személyekre gyakorolt
      hatása  által  meghatározott [1636/D/1991.  AB  határozat,  ABH
      1992, 515, 516.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993,  48,
      74-75.].

      Jelen   ügyben   mindezek  alapján   az   alapvető   kérdés   a
      nyilvántartásba vétel megtagadása tárgyában hozott  ORTT-döntés
      természete, jogi jellege.

      3.2. Jelen ügy kapcsán utalni kell mindenekelőtt arra, hogy bár
      egyetlen   szervezetnek  sincs  alanyi  joga   arra,   hogy   a
      médiakuratóriumokba  társadalmi kurátort delegáljon,  kizárólag
      azon   szervezetek   jogosultak  tagot  delegálni   (társadalmi
      kurátorok), amelyeket az ORTT nyilvántartásba vett.  A  9/2003.
      (IV.  3.)  AB határozat is megállapította: „Az Alkotmánybíróság
      már a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatában elvi éllel mondta ki,
      hogy  a  közszolgálati rádió és televízió szabadságának sajátos
      garanciái  nincsenek  eleve sem szervezeti  megoldásokhoz,  sem
      jogi formákhoz kötve. A törvényhozó feladata meghatározni azt a
      jogi  megoldást,  amely  alkalmas  a  vélemények  teljes  körű,
      kiegyensúlyozott  arányú és valósághű bemutatását,  illetve  az
      elfogulatlan  tájékoztatást garantálni. (ABH  1992,  227,  230-
      231.)   Ebből   következően  arra  nézve  nem   állítható   fel
      alkotmányos követelmény, hogy a média közalapítványok  esetében
      mely társadalmi szervezetek, érdek-képviseleti szervek kapjanak
      a kuratóriumba tagot delegáló jogot.” (ABH 2003, 89, 124.)

      Az  ORTT  a  központi  államigazgatási szervekről,  valamint  a
      Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi
      LVII.  törvény  1.  §  (3) bekezdés b) pontja  alapján  autonóm
      államigazgatási  szerv.  A  46/2007.  (VI.  27.)  AB  határozat
      hangsúlyozta:  „Az  Alkotmánybíróság  úgy  ítéli  meg,  hogy  a
      műsorszolgáltatók    sajtószabadságnak    megfelelő,     állami
      beavatkozástól  mentes  szabad működésének  fontos  garanciája,
      hogy  az  ORTT mint médiahatóság független módon,  kizárólag  a
      törvénynek alárendelten működjön. (…) Az ORTT az Alkotmány  61.
      §  (2)  bekezdésében biztosított sajtószabadságból  következően
      egy  a  döntéseit  önállóan hozó, kizárólag az  Országgyűlésnek
      felelős  intézmény [Médiatörvény 32. § (1) bekezdés].  (…)  egy
      sajátos  állami szervtípus [1/2005. (II. 4.) AB határozat,  ABH
      2005,  64, 36-37.].” (ABH 2007, 592, 599.) A Médiatv.  az  ORTT
      közigazgatási  hatósági eljárásáról – a már  említett  –  külön
      rendelkezéseket   tartalmazza.  A  136.  §   (1)   bekezdésében
      felsorolt   hatáskörök  gyakorlása  során  az  ORTT   kizárólag
      közigazgatási  ügyben eljáró szervként járhat  el.  Ezekben  az
      ügyekben   eljárására  a  közigazgatási  hatósági  eljárás   és
      szolgáltatás  általános  szabályairól  szóló  2004.  évi   CXL.
      törvény  (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
      Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban a Médiatv. 136.
      §-ának megfogalmazása önmagában nem zárja ki, hogy az ORTT  más
      ügyekben  is  közigazgatási hatáskört  gyakoroljon.  Az  ORTT-t
      megillető  számos hatáskör- és döntéstípus közül a 136.  §  (1)
      bekezdésében  felsoroltak  —  a  Médiatv.  szerint  —  csak  és
      kizárólag  közigazgatási hatósági eljárásban gyakorolhatók..  A
      Médiatv.  nem  úgy  rendelkezik,  hogy  „kizárólag  ezekben  az
      ügyekben”, hanem fordítva: „ezekben az ügyekben kizárólag”. Meg
      kellett  vizsgálni  ezért,  hogy  a  kuratóriumi  jelentkezések
      elbírálása milyen típusú döntésnek tekinthető.

      A  Ket.  12. § (2) bekezdésének a) pontja szerint közigazgatási
      hatósági ügy minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság
      az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot,
      tényt  vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet
      vagy  hatósági ellenőrzést végez. A Ket 12. § (3)  bekezdés  a)
      pontja   értelmében   a   törvény   alkalmazása   szempontjából
      közigazgatási  hatóság  a hatósági ügy  intézésére  hatáskörrel
      rendelkező  államigazgatási szerv is. A  15.  §  (1)  bekezdése
      szerint  „ügyfél  az a természetes vagy jogi  személy,  továbbá
      jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek)
      jogát,  jogos  érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti,  akit
      (amelyet)   hatósági  ellenőrzés  alá  vontak,  illetve   akire
      (amelyre)  nézve  –  tulajdonát, jogait  és  vagyontárgyait  is
      ideértve – a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.”

      Az ORTT a jelentkező szervezetek nyilvántartásba vétele során a
      jelentkező  társadalmi szervezet számára  a  delegálásban  való
      részvételre  való  jogot keletkeztető döntést  hoz.  Erre  utal
      egyébként a Médiatv. 57. § (1) bekezdése is: „delegálásra az  a
      szervezet    jogosult,   amelyet   a   Testület    [az    ORTT]
      nyilvántartásba  vett.” Egyértelmű a fenti  szabályok  alapján,
      hogy  az a szervezet, amelyet az ORTT nem vett nyilvántartásba,
      nem jogosult a delegálásra. Jellegüket tekintve az ORTT által a
      nyilvántartásba  vételről  hozott  döntés  során  az  ORTT  ügy
      intézésére  hatáskörrel rendelkező államigazgatási szervnek,  a
      jelentkező  társadalmi  szervezet ügyfélnek,  és  a  delegálási
      jogosultság  megszerzéséhez  szükséges  nyilvántartásba   vétel
      egyedi   (konkrét)   hatósági  ügynek   tekinthető.   Az   ORTT
      nyilvántartásba-vételi döntésének jogot  keletkeztető  jellegén
      nem  változtat  az  sem, hogy a Médiatv. 57.  §  (3)  bekezdése
      szerint  az  ORTT  feladata alapvetően  arra  terjed  ki,  hogy
      megvizsgálja,  a  jelentkező szervezetet a  jelentkezésre  való
      felhívás  közzététele előtt legalább két évvel a  rá  vonatkozó
      szabályok    szerinti    bejegyezték-e   bírósági    (hatósági)
      nyilvántartásba.  A  Médiatv. 57. § (4) bekezdés  értelmében  a
      delegálásra   jelentkező  közli  azt,   hogy   az   56.   §-ban
      meghatározottak közül melyik csoportba tartozik. E  nyilatkozat
      azonban  nem  zárja  ki,  hogy az ORTT megvizsgálja,  az  adott
      társadalmi  szervezet  valóban  az  általa  megjelölt   csoport
      szerinti  tulajdonságokkal  bír-e.  (Pl.  valóban  emberi  jogi
      országos szervezetről van adott esetben szó.)

      A  médiakuratóriumok esetében az alapító, az  Országgyűlés  nem
      tartotta   fent  a  maga  számára  a  kezelő  szerv   közvetlen
      kijelölésének   jogát  (amely  a  közalapítványokra   vonatkozó
      szabályok  alapján egyébként megilletné), hanem a  tagság  elvi
      feltételeit törvényben rögzítette, és egy sajátos jogállású, de
      államigazgatási  feladatokat is ellátó központi államigazgatási
      szervet  ruházott  fel  a feltételeknek  megfelelő  jelentkezők
      nyilvántartásba  vételére.  A  Médiatv.  alapján  a  delegálási
      feltételeknek  megfelelő  társadalmi szervezetek  (tehát  azok,
      amelyek   valamely,   az  56.  §-ban  meghatározott   csoportba
      tartoznak,  és a jelentkezésre való felhívás közzététele  előtt
      legalább   két  évvel  a  rájuk  vonatkozó  szabályok  szerinti
      bírósági  (hatósági)  nyilvántartásba  bejegyeztek)  jogosultak
      arra,  hogy a delegálási eljárásban való részvételhez szükséges
      nyilvántartásba őket bejegyezzék. A kuratóriumi  tagságra  való
      jelentkezés    törvényi    feltételeinek    való     megfelelés
      megállapítása és a nyilvántartásba vétel közlése  magán  viseli
      az   érdemi  közigazgatási  hatósági  döntések  jellemzőit,  és
      ilyenként  az  Alkotmány  57.  § (5)  bekezdésének  alkalmazási
      körébe vonható.

      Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének érvényesülése szempontjából
      a  Ket.  és  a  Médiatv. rendelkezéseinek egymásra  tekintettel
      történő értelmezése azonban a Médiatv. más szabályai miatt  nem
      vezet  eredményre.  Bár a Ket. 98. § (1) bekezdése  szerint  az
      ügyfél az elsőfokú határozat ellen fellebbezhet, a 100.  §  (1)
      bekezdés  a) pontja szerint nincs helye fellebbezésnek,  ha  az
      ügyben  törvény  azt kizárja. Miközben a Médiatv.  136.  §  (2)
      bekezdése szerint az ORTT „határozata ellen közigazgatási  úton
      fellebbezésnek  nincs  helye”,  és  a  136.  §  (3)   bekezdése
      értelmében  a  határozatok  bírósági  felülvizsgálata   kérhető
      (melynek  során)  a bíróság a felülvizsgálat  eredményeként  az
      ORTT   határozatát  meg  is  változtathatja,  a  136.   §   (1)
      bekezdésében  található felsorolás, a döntés  hatósági  jellege
      ellenére,  nem tartalmazza a vizsgált nyilvántartásba  vétellel
      kapcsolatos hatáskört. Másként megfogalmazva: miközben  a  Ket.
      rendelkezéseinek  és a Médiatv. 57. §-ának az értelmezése  arra
      vezetne,  hogy  a kérdéses döntés hatósági természete  miatt  a
      Médiatv.   136.   §  (2)  és  (3)  bekezdésének   rendelkezései
      alkalmazhatóak, alkalmazásukat lerontja a 136. § (1) bekezdése.
      Egy  államigazgatási  szerv döntésével  összefüggő  jogorvoslat
      kérdése,  és a döntés meghozatalának alapjául szolgáló hatáskör
      minősítése  –  éppen  a jogorvoslathoz való alkotmányos  joggal
      fennálló   kapcsolat  miatt  –  nem  lehet   értelmezéstől   és
      értelmezőtől függő kérdés.

      Az   Alkotmány  a  jogorvoslathoz  való  jogot  az  alkotmányos
      alapjogok között rögzíti. Az Alkotmánybíróság szerint az 57.  §
      (5)  bekezdésének  az a fordulata, mely szerint  „a  törvényben
      meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet” a  jogát
      vagy  jogos  érdekét  sértő  bírósági,  közigazgatási  és   más
      hatósági   döntés   ellen,  „utalás  az   eltérő   szabályozási
      lehetőségekre  az egyes eljárásokban, illetőleg  arra,  hogy  a
      jogorvoslatnak   többféle  formája  lehet.   (…)   [v]agyis   a
      jogorvoslathoz  való  jog,  mint alkotmányos  alapjog  immanens
      tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy
      (…)  ugyanazon  szervezeten belüli magasabb  fórumhoz  fordulás
      lehetősége. Ugyanakkor az ilyen felülvizsgálatot nem  biztosító
      jogorvoslat nem feltétlenül alkotmányellenes a nem érdemi,  nem
      ügydöntő  határozatok esetén.” [5/1992. (I. 30.) AB  határozat,
      ABH  1992,  27, 31.; 1636/D/1991. AB határozat, ABH 1992,  515,
      516.]  Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogorvoslathoz  való
      jog  csupán azt a követelményt támasztja – de azt sem  abszolút
      követelményként – a törvényhozóval szemben, hogy az első  fokon
      meghozott  érdemi  döntésekkel szemben,  azt  felülvizsgálandó,
      magasabb   fórumhoz   lehessen   fordulni,   illetve   hatósági
      döntésekkel   szemben   rendelkezésre   álljon   a   bírói   út
      [összefoglaló  jelleggel: 42/2004. (XI. 9.) AB  határozat,  ABH
      2004, 551, 572.; megerősíti: 1/2008. (I. 11.) AB határozat, ABK
      2008.  január 4, 12. 87/2008. (VI. 18.) AB határozat, ABK 2008.
      június, 867, 877.].

      Mindezek   alapján  megállapítható,  hogy  az  Országgyűlés   a
      Médiatv. 136. § (1) bekezdésének a megalkotásakor elmulasztotta
      az  ORTT  hatósági jellegű nyilvántartásba vételi döntésének  a
      döntés  jellegéhez igazodó hatásköri szabályozását,  és  így  a
      döntéssel szembeni jogorvoslat megfelelő garantálását. Ezért az
      Alkotmánybíróság  a  rendelkező  rész  1.  pontjában  rögzített
      határidővel  felhívta  az Országgyűlést a jogalkotói  mulasztás
      megszüntetésére.

      4.  Az  Abtv.  48.  §-a  alapján  az  Alkotmányban  biztosított
      jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat  az
      Alkotmánybírósághoz  az, akinek jogsérelme az  alkotmányellenes
      jogszabály  alkalmazása  folytán  következett  be,   és   egyéb
      jogorvoslati   lehetőségeit  már  kimerítette,  illetőleg   más
      jogorvoslati    lehetőség   nincs   számára   biztosítva.    Az
      alkotmányjogi   panaszt  a  jogerős  határozat   kézbesítésétől
      számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

      Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy   az   indítványozók
      beadványainak  tartalma az Abtv. idézett,  48.  §-ában  foglalt
      feltételeknek  nem  tesz  eleget. Az  Alkotmánybíróság  állandó
      gyakorlata   szerint  az  alkotmányjogi  panasz   benyújtásának
      feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított  jog
      sérelme  az  alkotmányellenes  jogszabály  alkalmazása  folytán
      következzék  be.  Ezért az Abtv. alapján a  szabályozás  hiánya
      miatt,    azaz   mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmánysértés
      megállapítására  irányuló  indítvány  alkotmányjogi  panaszként
      való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le [1044/B/1997.
      AB  határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat,
      ABH  2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369,
      1373., 3/2007. (II. 13.) AB határozat, ABH 2007, 107, 110.].

      Az  Ügyrend  29.  §  e)  pontja szerint az Alkotmánybíróság  az
      indítványt visszautasítja, ha a benyújtott alkotmányjogi panasz
      nem  felel  meg az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében  foglalt
      feltételeknek.

      Mindezek  miatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszként
      előterjesztett kérelmeket visszautasította.

      5.   Az  Alkotmánybíróság  végezetül  a  Médiatv.  57.  §   (7)
      bekezdésének  a  „vele azonos csoportba tartozó más  szervezet”
      szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására irányuló  —
      a  jogbiztonság,  illetve az Alkotmány 70/A.  §-ának  sérelmére
      alapított — indítványokat vizsgálta meg.

      Az    Alkotmánybíróság   gyakorlata   szerint   „[a]   jogállam
      nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az  állam
      —   s  elsősorban  a  jogalkotó  —  kötelességévé  teszi  annak
      biztosítását,  hogy  a jog egésze, egyes  részterületei  és  az
      egyes  jogszabályok  is  világosak,  egyértelműek,  működésüket
      tekintve  kiszámíthatóak  és előreláthatóak  legyenek  a  norma
      címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán  az  egyes
      normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények
      működésének kiszámíthatóságát is.” [lásd. először: 9/1992.  (I.
      30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. A 26/1992. (IV. 30.)  AB
      határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá  arra,
      hogy   „a   világos,   érthető   és  megfelelően   értelmezhető
      normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény.
      A  jogbiztonság  —  amely az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdésében
      deklarált  jogállamiság  fontos eleme  —  megköveteli,  hogy  a
      jogszabály  szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás  során
      felismerhető normatartalmat hordozzon.” (ABH 1992,  135,  142.)
      Több  határozat  rögzítette  azt  is,  hogy  a  normavilágosság
      sérelme miatt akkor állapítható meg az alkotmányellenesség,  ha
      a  szabályozás  a  jogalkalmazó számára értelmezhetetlen,  vagy
      eltérő értelmezésre ad módot, illetve teret enged a szubjektív,
      önkényes jogalkalmazásnak, aminek következtében a norma hatását
      tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a
      címzettek  számára [összegezve: 31/2007. (V. 30.) AB határozat,
      ABH 2007, 368, 378.]. Alkotmánysértésnek csak az minősül, ha  a
      sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos,  vagy
      rendelkezései    olyannyira    ellentmondásosak,     hogy     a
      tisztázatlanság  feloldására  a jogszabály-értelmezés  már  nem
      elegendő, s a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2.  §  (1)
      bekezdésében  deklarált  jogállamiság  szerves  részét   alkotó
      jogbiztonság sérelmét idézi elő (1263/B/1993. AB határozat, ABH
      1994, 672, 673-674.).

      A  Médiatv. 57. § (7) bekezdése rögzíti, hogy ha egy  szervezet
      már   élt  delegálási  jogával  (ennek  szabályait  az  57.   §
      tartalmazza) és a vele azonos csoportba tartozó más szervezetek
      közül  van  olyan,  amely még nem delegált,  ezen  szervezet  a
      kuratóriumi  megbízatásának  lejártától  számított  három  éven
      belül nem vehet részt sem a megállapodásban, sem a sorsolásban.
      Az   Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   e   szabály   a
      jogalkalmazó  számára felismerhető, egyféleképpen értelmezhető,
      világos  és  alkalmazható normatartalmat hordoz: a  szabályozás
      rendszeréből,  a szövegkörnyezetből egyértelmű,  hogy  a  „vele
      azonos csoportba tartozó szervezet” kifejezés a törvény az  56.
      §-a  szerinti  csoportokra utal. A rendelkezés  a  jogbiztonság
      követelményét   tehát  nem  sérti,  ezért  az  Alkotmánybíróság
      indítványokat ebben a tekintetben elutasította.

      Az   Alkotmánybíróság  megállapítja:  a  Médiatv.  57.  §   (7)
      bekezdése    és   az   Alkotmány   70/A.   §-a   (a   hátrányos
      megkülönböztetés   tilalma)  között  az   indítványozók   által
      felhozott   indokok  alapján  nincs  értékelhető  alkotmányjogi
      kapcsolat.   Az   Alkotmánybíróság   gyakorlata   szerint    az
      alkotmányossági  összefüggés hiánya az  indítvány  elutasítását
      eredményezi.  [698/B/1990. AB határozat,  ABH  1991,  716-717.;
      35/1994.   (VI.  24.)  AB  határozat,  ABH  1994,  197,   201.;
      720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB
      határozat, ABH 2004, 1306, 1313-1314.]

      Az  Alkotmánybíróság ezért az indítványokat ebben a tekintetben
      szintén elutasította.

      Jelen  határozat  Magyar  Közlönyben  történő  közzétételére  a
      mulasztás megállapítása miatt került sor.
                              Dr. Paczolay Péter
                          az Alkotmánybíróság elnöke

                  Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András
                  alkotmánybíró                alkotmánybíró

                  Dr. Holló András           Dr. Kiss László
                  alkotmánybíró                alkotmánybíró

                  Dr. Kovács Péter     Dr. Lenkovics Barnabás
                  alkotmánybíró                alkotmánybíró

                  Dr. Lévay Miklós      Dr. Trócsányi László
                  alkotmánybíró         előadó alkotmánybíró
        Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró különvéleménye

        Nem  értek  egyet a rendelkező rész első pontjával: álláspontom
        szerint   a   mulasztásban  megnyilvánuló   alkotmányellenesség
        megállapítására  irányuló  indítványt  is  el   kellett   volna
        utasítani.

        1.  Véleményem  elsősorban  a nyilvántartásba  vétel  tárgyában
        hozott ORTT-döntés jogi jellegének a teljes ülés álláspontjától
        eltérő megítélésén alapszik.
        Az  ORTT  sajátos jogállású államigazgatási szerv. Egy  korábbi
        döntésében   az   Alkotmánybíróság  hangsúlyozta,   hogy   „[a]
        közigazgatási   szerv  nem  minden  jogot,  vagy   kötelességet
        megállapító  eljárása, aktusa keletkeztet az  Áe.  hatálya  alá
        tartozó közigazgatási ügyet, hanem csak a hatósági ügyben  való
        eljárása és döntése. A közigazgatási szerv hatósági ügyben  jár
        el, ha intézkedése államigazgatási jogviszonyt hoz létre, s  ha
        az ügyben hozott döntése közhatalmi jellegű és annak közhatalmi
        úton szerez érvényt” (719/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1552,
        1557.).  A  vizsgált ügyben álláspontom szerint  épp  az  ORTT-
        döntés hatósági jellege hiányzik. Az ORTT csak a Médiatv.  136.
        § (1) bekezdésében taxatív jelleggel felsorolt esetekben jár el
        közigazgatási  szervként,  a jelen  ügyben  vizsgált  hatásköre
        azonban  nem  szerepel  ebben  a  felsorolásban.  A  jelentkező
        szervezetek   nyilvántartásba   vétele   során   az   ORTT    a
        közalapítványok kuratóriumainak kijelölésére jogosult alapító —
        az  Országgyűlés — felhatalmazása alapján, annak képviseletében
        jár  el,  és készíti elő a kuratóriumok jogszerű megalakítását.
        Ennek  során nem közhatalmi szervként, nem hatóságként jár  el,
        hatósági  nyilvántartást nem vezet, valódi döntési, mérlegelési
        jogköre  nincs  is, csupán az Országgyűlés megbízásából  jegyzi
        azokat a jelentkezőket, amelyek az alapító által autonóm  módon
        meghatározott     feltételeknek     megfelelnek,      és      a
        médiakuratóriumokban mint a közalapítványok  kezelő  szerveiben
        tagságra  pályázhatnak. A Médiatv. 57. § (3) bekezdése  szerint
        az  ORTT  feladata  csak arra terjed ki, hogy  megvizsgálja,  a
        jelentkező   szervezetet   a   jelentkezésre   való    felhívás
        közzététele  előtt legalább két évvel a rá vonatkozó  szabályok
        szerint bejegyezték-e a bírósági (hatósági) nyilvántartásba.  A
        kuratóriumi  tagságra  való  jelentkezés  alanyi  jogosultságát
        valójában   ez  a  jogi  tény  (konstitutív  hatályú  bírósági,
        hatósági   nyilvántartásba  vétel)  keletkezteti.  A   többségi
        határozattól  eltérően  álláspontom  az,  hogy  semmilyen  más,
        érdemi  feltétel vizsgálatára nincs hatásköre az ORTT-nek:  nem
        bírálhatja például felül a jelentkező arra vonatkozó  közlését,
        hogy  az  56.  §-ban  meghatározottak  közül  melyik  csoportba
        tartozik.  Az  ORTT  „döntési” jogköre tehát  valójában  csupán
        adminisztráció, semmilyen mérlegelési, valódi döntési jogot nem
        jelent.
        Tény  — ezt a többségi határozat helyesen állapítja meg —, hogy
        jelen  esetben  az alapító nem tartotta fenn a maga  számára  a
        kezelő   szerv   közvetlen   kijelölésének   jogát   (amely   a
        közalapítványokra   vonatkozó   szabályok   alapján   egyébként
        megilletné),  hanem a tagság elvi feltételeit  jogszabályban  —
        törvényben  — rögzítette, és a tagok a feltételeknek  megfelelő
        jelentkezők   közül   kerülnek  kijelölésre   (egymás   közötti
        megegyezésük  alapján vagy ennek hiányában sorsolás  útján).  E
        megállapítás   leglényegesebb   —   és   az   ügy    megítélése
        szempontjából  véleményem szerint döntő  —  eleme  az,  hogy  a
        vizsgált    esetben    közalapítvány   kezelő    szervének    a
        megalakításáról van szó, nem pedig valamely ügyfelet érintő,  a
        közigazgatási   hatósági   eljárás  szabályai   szerint   zajló
        közigazgatási, közhatalmi tevékenységről. Az ORTT eljárására  a
        Polgári  Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény  74/C.  §-
        ában foglalt rendelkezések alkalmazandók. Lényegesnek tartom  e
        körben hangsúlyozni, hogy amennyiben az Országgyűlés — alapítói
        jogkörében   eljárva   —   a  kuratóriumi   tagok   kijelölését
        ténylegesen saját maga végezné el, és e folyamatban az ORTT-nek
        vagy más szervnek feladatot nem adna, akkor fel sem merülhetne,
        hogy döntése ellen jogorvoslatnak volna helye.
        Mindezek  alapján a többségi határozattól eltérően  álláspontom
        az,  hogy  az  ORTT  a kuratóriumi jelentkezések  tárgyában  az
        alapító  Országgyűlés  képviseletében  eljárva  nem  hoz  olyan
        hatósági döntést, amely ellen az Alkotmány alapján jogorvoslati
        jogot   kellene   biztosítani:  a  kuratóriumi  tagságra   való
        jelentkezés    törvényi    feltételeinek    való     megfelelés
        megállapítása és ennek közlése — jellegét tekintve  —  a  jelen
        szabályozási  környezetben  nem minősül  érdemi  közigazgatási,
        hatósági  döntésnek, s ilyenként az nem is vonható az Alkotmány
        57. § (5) bekezdésének alkalmazási körébe.

        2.  Mindezeken  túlmenően jelentős szempontként értékeltem  azt
        is,  hogy  az  ORTT  az  Országgyűlés  felügyelete  alatt  álló
        [Médiatv.    32.    §   (1)   bekezdés]   független,    autonóm
        államigazgatási  szerv. Azzal, hogy az Országgyűlés  e  szervre
        bízta,  hogy képviseletében eljárjon és nevében alapítói jogait
        gyakorolja,  közvetve a médiakuratóriumok —  és  a  közmédia  —
        függetlenségének  egy speciális biztosítékát adta.  A  vizsgált
        ORTT-döntés       hatósági       természetűvé        minősítése
        (visszaközjogiasítása) értelmezésemben  azt  is  jelenti,  hogy
        ennek  az  autonómiának  egy  része  elvész,  amit  aggályosnak
        tartok.

        Budapest, 2009. május 18.
                                                 Dr. Lenkovics Barnabás
                                                          alkotmánybíró
        A különvéleményhez csatlakozom:
                  Dr. Balogh Elemér          Dr. Lévay Miklós
                  alkotmánybíró                 alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          57/2009. (V. 20.)
          Date of the decision:
          .
          05/18/2009
          .
          .