A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Pest Megyei Bíróság 12.P.25.174/2010/12. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 2Pf.20.858/2011/9. számú, valamint a Kúria Pfv.IV.20.721/2012/13. számú ítéletei, továbbá a Kúria Pkk.III.24.839/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Pest Megyei Bíróság 12.P.25.174/2010/12. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 2Pf.20.858/2011/9. számú, valamint a Kúria Pfv.IV.20.721/2012/13. számú ítéleteinek, továbbá a Kúria Pkk.III.24.839/2012/2. számú végzésének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.
[3] 2. A támadott ítéletekben a bíróságok személyhez fűződő jog megsértése iránti perben az indítványozó-felperes keresetét elutasították. Az eljárások előzménye az volt, hogy a felperes és az alperesek között hibás teljesítés megállapítása iránt per volt folyamatban, melyben a felperes pervesztes lett és a megyei bíróság jogerős ítéletében 468 250 Ft. perköltség megfizetésére kötelezte. A felperes ezen kötelezettségének nem tett eleget, hanem jelezte, hogy felülvizsgálati kérelemmel a Kúriához fordult, egyben a végrehajtás felfüggesztését is indítványozta. Utalt arra, hogy a perköltséget a Kúria felülvizsgálati eljárás tárgyában hozott döntését követően fogja megfizetni.
[4] Az egyik alperes ezt követően – de még a Kúria döntését megelőzően – a Csongrád Megyei Bíróság elnökéhez címzett levelében az írta, hogy a felperes – foglalkozását tekintve bíró – a perköltség megfizetését megtagadta, mely magatartás sérelmes számára. Az ügy kivizsgálását a megyei bíróság elnökétől azért kérte, mert “egy bírótól minden körülmények között elvárható, hogy a jogszabályokat és a jogerős ítéletben leírtakat betartsa, és ne bújjon ki a kötelezettségei alól jogellenes kifogásokkal”. Ezután a felperes a perköltség-fizetési kötelezettségének eleget tett. A panasz kivizsgálása során a felperes bíró – tekintettel arra, hogy a teljesítési határidő leteltét követő rövid határidőn belül a perköltséget megfizette – szóbeli figyelmeztetést kapott, melyet tudomásul vett. A bíró ezt követően önmaga ellen etikai eljárást kezdeményezett, melyben az etikai tanács sem az ő, sem az igazgatási vezető részéről etikai vétséget nem állapított meg. A tanács kifejtette ugyanis, hogy a fizetési kötelezettségnek a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott határozattól való függővé tétele nem éri el azt a szintet, amely etikai vétséget valósítana meg, mert az indítványozó nem a teljesítést tagadta meg, hanem halasztott és feltételtől függő teljesítést helyezett kilátásba.
[5] Ezt követően indította meg az indítványozó az alperesek ellen a jelen alkotmányjogi panasz tárgyát képező határozatok alapjául szolgáló, személyhez fűződő jog megsértése iránti pert. A Pest Megyei Bíróság a felperes keresetét azzal utasította el, hogy az alperes által megfogalmazott tényközlés nem valótlan, így jogsértő sem lehet. Utalt arra, hogy bár az alperes valóban kifejtette a véleményét a felperes magatartásával kapcsolatban, azonban az nem tartalmaz olyan túlzó kifejezést, lealacsonyító, avagy megalázó kijelentéssorozatot, mely a felperes megalázására, lealacsonyító kifejezéssel való illetésére irányult volna. Az Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemtől függetlenül a jogerős ítéletben megállapított perköltség mindaddig jogosan illeti meg a peres felet, amíg a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó, illetőleg egyéb, a jogerős határozatot érintő érdemi döntés nincsen. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Utalt arra, hogy a bíróval szemben a jogszabály az átlagosnál magasabb erkölcsi, etikai követelményeket támaszt, és bárkit megillet az a jog, hogy akár a bíró magánéletében tanúsított erkölcsi, etikai szabályszegése miatt való tényekre alapítottan a bíró szolgálati feletteséhez forduljon. Önmagában ez a tény nem tekinthető a magánszférába való indokolatlan beavatkozásnak, illetve személyhez fűződő jogot sértő megnyilvánulásnak.
[6] Az indítványozó e határozatok ellen terjesztette elő alkotmányjogi panaszát, melyben előadta, hogy az alperesek minden alapot nélkülözően, önkényesen állították, hogy jogellenesen járt el, ami a személyhez fűződő jogait sértette. Az indítványozó emellett arra is utalt, hogy a bíróságok önkényes mérlegeléssel és jogértelmezéssel, illetve a törvényes bíróhoz való jogának megsértésével állapították meg, hogy az indítványozó személyhez fűződő joga nem sérült. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság döntése szemben áll a BDT. 2008.1785. számú határozatban foglaltakkal. Az indítványozó azt is állította, hogy az eljáró bíróságok olyan jogkérdésben döntöttek (teljesítés elhalasztásának jogszerűsége), melyben csak az alapperben eljáró bíróság lett volna jogosult, amiben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét látta. Utalt arra is, hogy a bíróságok a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemmel kapcsolatban téves jogértelmezést adtak, megsértve ezzel az Alaptörvény 28. cikkét. Hivatkozott arra is, hogy a Kúrián eljáró tanács összetételéről előzetesen tájékoztatták, azonban a határozatot meghozó tanács egyik tagjának személye megváltozott, melyről csak az érdemi határozatból értesült. Álláspontja szerint ez is sérti a tisztességes eljáráshoz és a törvényes bíróhoz való jog követelményét, ugyanis a változást semmilyen objektív körülmény nem indokolta. Hivatkozott arra is, hogy az alperesek véleménynyilvánítása a jó hírnévhez való jogát sérti [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés]. Sérelmesnek tartotta azt is, hogy a Kúria tanácselnökével szemben bejelentett elfogultsági kifogást a bíróság elutasította, úgy érezte, hogy a tanács elnöke vele szemben – korábbi kijelentései miatt – elfogult. Az a tény, hogy a tanácselnök ennek ellenére az ügyében eljárt, álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való jogot és az Alaptörvény 28. cikkét is sérti. Erre tekintettel indíványozta a Kúria Pkk.III.24.839/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és a végzés megsemmisítését. Kiegészítő indítványában kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdésének a sérelmét is vizsgálja ott, ahol az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének a sérelmére hivatkozik.
[7] 3. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben érkezettnek minősül, tekintettel arra, hogy a Kúria ítéletét az indítványozó jogi képviselője 2013. február 6-án vette át és az indítványt a benyújtásra nyitvaálló 60 napos határidőn belül, 2013. március 22-én terjesztette elő az elsőfokú bíróságnál. Ugyanakkor a Kúria Pkk.III.24. 839/2012/2. számú végzése ellen benyújtott panasz határidőn túl érkezett, tekintettel arra, hogy a végzést az indítványozó jogi képviselője 2012. november 13-án vette kézhez, és a panasz 2013. március 22-i benyújtásakor a 60 napos határidő már lejárt.
[8] Az indítványozó saját ügyében jár el – aki szakvizsga-bizonyítványának másolatát csatolta –, így az Abtv. 51. § (3) bekezdése szerint külön jogi képviselő nélkül is eljárhat.
[9] Az indítvány az Abtv. 52. § (1)–(2) bekezdésében támasztott feltételeknek megfelel, tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó indokolást, határozott kérelmet, és az alaptörvény-ellenességre vonatkozó okfejtést.
[10] Az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt.
[11] 4. Az alkotmányjogi panaszban foglaltak azonban az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételeknek nem felelnek meg, így az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be.
[12] 4.1. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[13] Az indítványozó az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének (jó hírnévhez való jog), a IX. cikk (4) bekezdésének (véleménynyilvánítás szabadsága nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére), a XXVIII. cikk (1) bekezdésének (tisztességes eljáráshoz való jog), valamint a 28. cikkének (jogszabályok értelmezése) a sérelmét különböző szempontokból vélte megvalósulni.
[14] Az Alkotmánybíróság az indítványozó által megjelölt kérdéseket megvizsgálva az alábbiakat állapította meg.
[15] Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a kifogásolt ítéletek felülbírálatára és a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányul. Az indítványozó valódi célja a Kúria ítéletének nem alkotmányossági szempontú, hanem ténykérdésekben való felülvizsgálata és megváltoztatása. Az indítványozó arra törekszik, hogy az egyes törvények által részére biztosított alanyi jogainak vélt sérelmét alapjogsérelemként értékelje az Alkotmánybíróság, és ekként a megyei bíróság, az Ítélőtábla, valamint a Kúria által eldöntött ténykérdéseket mintegy negyedfokú bíróságként vizsgálja felül és a megyei bíróság, az Ítélőtábla és a Kúria álláspontjától eltérően értékelje. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontjai, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel. Önmagában az, hogy a rendes bíróságok a személyhez fűződő joga megsértése iránti kereseti kérelmét elutasították, nem eredményezi az indítványozó alapvető jogainak a sérelmét. Az indítványozó alanyi jogainak vélt sérelme jelen ügyben nem eredményez alapjogi sérelmet, ennek indokai a következők.
[16] Annak a megítélése, hogy az alperesek minden alapot nélkülözően, önkényesen állították-e, hogy jogellenesen járt el az indítványozó, a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik. Ugyanígy a rendes bíróságok feladata az is, hogy az ügyben releváns jogszabályokat értelmezzék és alkalmazzák, mint ahogy az is, hogy eldöntsék: alkalmazható-e egy korábbi ügyben hozott határozat az adott tényállásra, avagy sem, vagy hogy van-e halasztó hatálya a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemnek a felülvizsgálati eljárásban. Önmagában az, hogy egy bíróság egy másik ügyben hozott határozattól eltérő jogértelmezést fogad el és ebből eltérő következtetéseket von le, nem eredményezi a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét. Az Alkotmánybíróság ebben a körben utal arra, hogy az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése szerint a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság feladata, hogy a bíróságok jogalkalmazásának egységét biztosítsa. Ugyanígy a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik jogorvoslati eljárás keretében annak a kérdésnek az eldöntése is, hogy a bíróság a hatáskörébe tartozó ügyben járt-e el, avagy sem. Az indítványozó által ebben a kérdésben vélelmezett alapjogi jogsérelme legfeljebb alanyi jogsérelemként volna értékelhető, azonban alapjogi sérelem a konkrét ügyben nem következett be.
[17] A tanács összetételének változásával kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat, hogy önmagában a tanács egyik tagjának a személyében bekövetkezett változás nem eredményez alapjogsérelmet. Az eljárási törvények is számolnak ezzel a lehetősséggel, éppen ezért garanciális szabályokat állapítanak meg az ilyen esetekre vonatkozóan (pl. az eljárás részbeni megismétlése). E szabályok megsértését az indítványozó nem állította, továbbá nem igazolta azt sem, hogy a tanács összetételében bekövetkezett személyi változás volt az oka annak, hogy az ügyét számára kedvezőtlenül bírálták el.
[18] Annak a kérdésnek az eldöntése sem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, hogy az indítványozó elfogultsági kifogását a Kúria jogellenesen utasította-e el, különös tekintettel arra, hogy az indítványozó pusztán állította, de nem bizonyította az eljárás során az eljáró bíró elfogultságát. Önmagában az, hogy az ügyben eljáró bírót az egyik peres fél elfogultnak érzi, anélkül, hogy azt tényszerűen bizonyítani tudná, nem eredményezi a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a panasz befogadását visszautasította.
[19] 4.2. A Kúria Pkk.III.24.839/2012/2. számú végzése ellen benyújtott panasz határidőn túl érkezett, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján mint elkésettet visszautasította.
[20] 5. Mivel a rendelkező részben megjelölt ítéletekkel összefüggésben az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, a végzés elleni panasz pedig elkésett, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a és 30. § (1) bekezdése, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és d) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |