A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 155. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1] 1. A Fővárosi Törvényszék bírája (a továbbiakban: indítványozó) az előtte 25.B.481/2023. számon folyamatban lévő büntetőeljárást felfüggesztette, és egyidejűleg az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 155. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének a megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 176. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő, bűnszervezetben, jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmények miatt van folyamatban büntetőeljárás. A Fővárosi Törvényszék 2024. február 13-án kelt 25.B.481/2023/24-I. számú végzésével megkereste a Fővárosi Főügyészséget a nyomozás ügyiratainak elektronikus ügyirat formájában történő megküldése iránt, mivel az ügyben a Be. 870. § (6) bekezdése alapján az elektronikus kapcsolattartás szabályait kell alkalmazni. Az ügyben benyújtott vádiratból az derült ki, hogy a nyomozó hatóság 2023. április 27-én hozott 29022/338-1880/2021. bü. számú határozatával a Be. 155. § (3) bekezdés a) pontja alapján az ügyirat papíralapon történő benyújtását rendelte el. A bíróság álláspontja szerint erre nem volt törvényes lehetőség, mert a Be. 155. § (3) bekezdése nem kompletten az ügyiratok egésze, hanem csak egyes konkrét beadványok vagy ügyiratok vonatkozásában teszi lehetővé a papír alapú benyújtást. A bíróság hivatkozott a Be. 155. § (3) bekezdését 2021. január 1-jével módosító, a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi XLIII. törvény 161. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó törvényi indokolásra, amely szerint elektronikus kapcsolattartás esetén kivételesen, a törvény által meghatározott esetekben van lehetőség egyes okiratok papíralapon vagy egyéb adathordozó útján történő benyújtására. A törvény indokolása szerint a rendelkezés csak egyes ügyiratok vonatkozásában jelent kivételt az elektronikus kapcsolattartás alól.
[3] Mindezekre tekintettel a bíróság álláspontja szerint a nyomozó hatóság tévesen értelmezte a Be. 155. § (3) bekezdésében foglalt lehetőséget, amikor az ügyiratok papíralapon történő benyújtását rendelte el. Ez a jogszabályhely nem a vádirat benyújtásával összefüggésben tartalmaz alternatív lehetőséget, hanem akkor alkalmazandó, ha például az elektronikus kapcsolattartás technikai nehézségekkel jár azokban az esetekben, amikor rövid határidő áll rendelkezésre az ügyiratok továbbítására.
[4] A Fővárosi Főügyészség 2024. március 6-án kelt Nf.2628/2023/171. számú válaszában a bíróságétól eltérő álláspontot képviselt. A Főügyészség véleménye szerint a bíróság által vallott értelmezés nem felel meg a Be. 155. § (3) bekezdése nyelvtani értelmezésének, az e körben irányadó egyéb jogszabályok rendelkezéseinek, valamint ellentétes a Fővárosi Főügyészség és a Fővárosi Törvényszék ilyen ügyekben 2018 óta fennálló töretlenül alkalmazott gyakorlatával is. A kötelezően alkalmazott elektronikus kapcsolattartás alól éppen az ügyiratok nagy mennyisége esetén lehet eltérni. Az ügyészség álláspontja szerint az „ügyirat” kifejezés a Be. szóhasználatában egyidejűleg vonatkozik az egyes ügyiratokra, illetve a nyomozás ügyiratainak összességére is. Utalt a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nyer.) 14. § (5) bekezdésére, amely egyértelművé teszi, hogy elektronikus kapcsolattartás esetén „ügyirat” alatt az „egységes elektronikus ügyirat” értendő.
[5] A főügyészség hivatkozott arra, hogy 2018 óta számos esetben emelt vádat az ügyiratok papíralapon történő megküldésével a Fővárosi Törvényszéken, és a bíróság még egyetlen esetben sem emelt kifogást. A főügyészség közölte a bírósággal, hogy a Nyer. szerinti strukturált irat megküldésére nem látnak lehetőséget, de ha a bíróság arra igényt tart, akkor megküldik a törvényszék részére a papíralapú ügyirat szkennelés útján digitalizált és DVD adathordozón rendelkezésre álló példányát.
[6] 2. Az indítványozó bíró az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, a XXIV. cikk (1) bekezdésébe, valamint a XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdésébe ütközőnek tartja a Be. kifogásolt rendelkezését. Az indítványban, valamint a későbbiekben benyújtott indítvány-kiegészítésében a bíró kifejtette, hogy véleménye szerint a Be. 155. § (3) bekezdésének az a megengedő rendelkezése, mely szerint elektronikus kapcsolattartás esetén a vádemeléssel kapcsolatos törvényi kötelezettség teljesítésekor az ügyészség hivatalból a törvényi előírás (azaz az elektronikus úton történő benyújtás) kötelezettjeként elrendelheti a bíróság irányába a nyomozás ügyiratainak más módon, papíralapú vagy adathordozón történő benyújtását, továbbítását illetve kézbesítését, azaz saját kötelezettségének a más módon történő teljesítését, sérti a jogbiztonság követelményét. Az indítványozó bíró álláspontja szerint ellentétes a jogbiztonság követelményével, ha a kötelezett saját maga határozhat arról, hogy valamely kötelezettségét ne kelljen teljesítenie, azaz az elektronikus úton történő megküldés helyett elrendelhesse a nyomozás ügyiratainak papír alapú megküldését.
[7] Az indítványozó bíró a tisztességes eljáráshoz való jog követelményébe ütközőnek tartja azt, hogy amennyiben a kötelezett jogosult dönteni arról, hogy saját kötelezettségeit milyen módon kívánja teljesíteni, ezt a jogot a törvény csak az ügyészség számára biztosítja, a bíróság felé fennálló kötelezettségei teljesítésére a védőnek, a védelemnek nem adja meg ugyanezt a jogot, így nem biztosított a fegyverek egyenlősége. Ellentétes a tisztességes eljáráshoz való joggal a bíróság álláspontja szerint az, hogy a Be. 155. § (3) bekezdése nem egyformán ítéli meg az eljárási szereplőket, hiszen az ügyészség és a védő is elektronikus kapcsolattartásra köteles, a szabály mégis csak az ügyészség számára enged eltérést, ilyen joga azonban a védőnek nincsen.
II.
[8] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
„XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.”
„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
[…]
(3) A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.”
2. A Be. indítvánnyal támadott rendelkezésének 2024. augusztus 31-ig hatályban lévő szövege:
„155. § (3) Elektronikus kapcsolattartás esetén a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság hivatalból vagy indítványra elrendelheti a beadvány vagy az ügyirat papíralapú vagy adathordozón történő benyújtását, továbbítását illetve kézbesítését. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha a beadvány vagy az ügyirat
a) nagy mennyisége, sajátos alakja vagy jellege miatt a digitalizálás aránytalan nehézséggel járna vagy lehetetlen,
b) valódisága vitás, vagy
c) elektronikus úton történő kézbesítése vagy továbbítása olyan késedelemmel járna, amely az eljárási cselekmény határidőben történő lefolytatását veszélyeztetné, vagy az eljárás aránytalan elhúzódását okozná.”
2. A Be. indítvánnyal támadott rendelkezésének 2024. szeptember 1-jétől hatályos szövege:
„155. § (3) Elektronikus kapcsolattartás esetén a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság hivatalból vagy indítványra elrendelheti a beadvány vagy az ügyirat papíralapú vagy adathordozón történő benyújtását, továbbítását illetve kézbesítését. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha a beadvány vagy az ügyirat
a) nagy mennyisége, sajátos alakja vagy jellege miatt a digitalizálás aránytalan nehézséggel járna vagy lehetetlen,
b) valódisága vitás, vagy
c) elektronikus kapcsolattartás útján történő kézbesítése vagy továbbítása olyan késedelemmel járna, amely az eljárási cselekmény határidőben történő lefolytatását veszélyeztetné, vagy az eljárás aránytalan elhúzódását okozná.”
[9] 3. A Be. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„148. § (1) E törvény rendelkezéseit az elektronikus kapcsolattartás során az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A büntetőeljárásban az elektronikus kapcsolattartás során kizárólag a Dáptv. 30. § (1) bekezdésének megfelelő nyilatkozat tehető.”
„150. § (1) Az elektronikus úton kapcsolatot tartó büntetőeljárásban részt vevő személy – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – minden beadványt kizárólag elektronikus kapcsolattartás útján nyújthat be a bírósághoz, az ügyészséghez és a nyomozó hatósághoz, és a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság is elektronikus kapcsolattartás útján kézbesít a részére.
(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az első kapcsolatfelvételkor tájékoztatja az elektronikus úton kapcsolatot tartó büntetőeljárásban résztvevő személyt az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megszegésének következményeiről, valamint arról, hogy a természetes személy indítványozhatja az egyéb kapcsolattartási mód használatát.
(3) Mentesül az elektronikus kapcsolattartás alól a büntetőeljárásban részt vevő személy, ha elektronikus ügyintézéshez való joga szünetel.
(4) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság felhívhatja a nem elektronikus úton kapcsolatot tartó szakértőt, hogy a szakvéleményt adathordozón is nyújtsa be. A szakértő felel azért, hogy a papíralapú szakvélemény tartalma megegyezzen az adathordozón benyújtott szakvélemény tartalmával.”
„153. § (1) A meghatalmazás alapján eljáró védő és jogi képviselő a bíróságnak, az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak benyújtott első beadványa mellékleteként csatolja az elektronikus okiratként rendelkezésre álló vagy az általa digitalizált meghatalmazást, ha a meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételét még nem jelentették be. A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság – ha e tekintetben alapos kétsége merül fel – digitalizált meghatalmazás esetén az eredeti meghatalmazás bemutatására hívja fel a védőt és a jogi képviselőt az egyezőség megállapítása érdekében.
(2) A meghatalmazott védővel vagy jogi képviselővel eljáró, de saját személyében nem elektronikus úton kapcsolatot tartó büntetőeljárásban részt vevő személy a meghatalmazás visszavonására irányuló nyilatkozatát papíralapon is benyújthatja. A meghatalmazás visszavonásával egyidejűleg a büntetőeljárásban részt vevő személy nyilatkozik arról, hogy a nyilatkozat benyújtását követően jogi képviselővel, illetve meghatalmazott védővel vagy anélkül kíván-e eljárni.
(3) Ha a büntetőeljárásban részt vevő személy a meghatalmazás visszavonását követően meghatalmazott védővel, illetve jogi képviselővel jár el, a meghatalmazás visszavonásával egyidejűleg csatolja az eljáró új védő, illetve jogi képviselő meghatalmazását.”
„160. § Az ügyiratok megismerésére vonatkozó jogosultságok gyakorlása érdekében a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyirat megismerésére jogosultak számára az ügyiratokhoz való elektronikus hozzáférés lehetőségét jogszabályban meghatározottak szerint biztosítja.”
„868. § (7) Ha e törvénynek a 2024. augusztus 31. napján hatályos szabályai szerint a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a folyamatban levő ügyben papíralapon tartotta a kapcsolatot valamely, a büntetőeljárásban részt vevő természetes személlyel, és ez a személy e törvénynek a 2024. augusztus 31. napját követően hatályos szabályai szerint elektronikus úton kapcsolatot tartó, a büntetőeljárásban részt vevő személynek minősül, akkor a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság ezzel a személlyel a folyamatban levő ügyben továbbra is papíralapon tartja a kapcsolatot, kivéve ha
a) a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság tájékoztatja az elektronikus úton kapcsolatot tartó, a büntetőeljárásban részt vevő személyt arról, hogy köteles elektronikus úton kapcsolatot tartani, vagy
b) a büntetőeljárásban részt vevő személy a folyamatban levő ügyben 2024. augusztus 31. napját követően elektronikus úton tesz nyilatkozatot vagy más írásbeli beadványt a bírósághoz, az ügyészséghez, illetve a nyomozó hatósághoz.”
„870. § (6) E törvény elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit – a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel – a 2018. január 1-jét követően indult büntetőeljárásokban kell alkalmazni.”
III.
[10] 1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy a bírói indítvány megfelel-e az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésében, valamint az Abtv. 25. §-ában, 51. §-ában, 52. § (1) bekezdésében, 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjában, továbbá az 52. § (4)–(6) bekezdésében foglaltakból következő formai és tartalmi követelményeknek.
[11] Az indítványozó megjelölte azt a törvényi rendelkezést [Abtv. 25. § (1) bekezdés], amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítványozó előadta az eljárás megindításának indokait [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [B) cikk (1) bekezdés, XXIV. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdés].
[12] Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a bírói indítványnak is teljesítenie kell a határozott kérelemmel szemben támasztott követelményeket [vesd össze: Abtv. 52. § (1b) bekezdés], így a kérelmezőnek az alkotmányossági összefüggéseket is be kell mutatnia {lásd például: 3053/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [12]; 3231/2018. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [13]; 3327/2019. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [14]; 3353/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [21]; 3138/2020. (V. 15.) AB végzés, Indokolás [12]}. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói indítvány az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (3) bekezdése vonatkozásában egyáltalán nem tartalmaz indokolást. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az indokolás hiánya a kérelem érdemi elbírálásának akadálya {lásd például: 3229/2017. (X. 3.) AB végzés, Indokolás [10]; 3233/2017. (X. 3.) AB végzés, Indokolás [10]}. Emiatt az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem tesz eleget a határozott kérelem követelményei közül az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglaltaknak a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, valamint a védelemhez való jog sérelme tekintetében, ezért ebben a részében az indítvány érdemi vizsgálatának nincs helye.
[13] 2. Az Abtv. 25. § (1) bekezdése értelmében az egyedi normakontroll eljárásnak további két – egymással összefüggő – feltétele, hogy a bírói kezdeményezés ténybeli alapja a bíró előtt folyamatban lévő egyedi ügy legyen, és a kezdeményezésnek ebben az ügyben alkalmazandó jogszabály vizsgálatára kell irányulnia {3112/2014. (IV. 17.) AB végzés, Indokolás [3]; 3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [22]}. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében ugyanis a bírói kezdeményezés mint normakontroll egyedi vagy konkrét jellege az absztrakt utólagos normakontrollhoz képest annyiban szűkebb, hogy az indítványozó bíró csak az ügyben alkalmazott jogszabályt támadhatja meg, és részletesen meg kell indokolnia, hogy az adott ügyben valóban szükséges alkalmaznia a támadott jogi normát. Csak ezzel biztosítható ugyanis a kezdeményezés egyedi – konkrét – normakontroll jellege.
[14] Az Alkotmánybíróság a 3193/2014. (VII. 15.) AB végzésben ezzel összefüggésben a következőket rögzítette: „Az Abtv. nem teszi lehetővé a bíró számára, hogy utólagos absztrakt normakontrollt kezdeményezzen, a bírói kezdeményezés nem actio popularis, hanem az egyedi – konkrét – normakontroll eljárás egyik fajtája”, amellyel a bíró az Abtv. 25. § (1) bekezdésében meghatározott esetben élhet (Indokolás [5]). Az „eljáró bíró tehát csak azon jogszabály, illetve jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására tehet indítványt, melyet a konkrét ügy elbírálása során kifejezetten alkalmaznia kell(ene). Ebből következően alapvető feltétel a támadott norma és a folyamatban lévő egyedi ügy közötti közvetlen összefüggés. Amennyiben a bírói kezdeményezés olyan jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést támad meg az Alkotmánybíróság előtt, mely az előtte folyamatban lévő (az Alkotmánybírósághoz fordulás miatt felfüggesztésre került) üggyel nem áll összefüggésben, annak elbírálása során nyilvánvalóan nem kerül alkalmazásra, akkor érdemi alkotmányossági vizsgálatnak nincs helye” (Indokolás [5]; 3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [22]).
[15] Az Alkotmánybíróság ezen felül hangsúlyozta, hogy az alkalmazandó jog megállapítása a rendes bíróság – a konkrét perben eljáró bíró – hatásköre, az Alkotmánybíróság általában tartózkodik attól, hogy e mérlegelésbe beavatkozzon. A bíró feladata és hatásköre ugyanis eldönteni, hogy mely jogszabályok és konkrét jogszabályi rendelkezések alapján, illetve alkalmazásával dönt a benyújtott kereset (előterjesztett vád) tárgyában {6/2014. (II. 26.) AB határozat, Indokolás [14]; 3037/2014. (III. 13.) AB határozat, Indokolás [29]; 3193/2014. (VII. 15.) AB végzés, Indokolás [6]}.
[16] Ugyanakkor az Alkotmánybíróságnak alkotmányos funkciójával összefüggésben az Alaptörvényből és az Abtv.-ből fakadó kötelessége, hogy a bírói kezdeményezés törvényi feltételeinek a fennállását megvizsgálja, és azok nyilvánvaló hiánya esetében a kezdeményezést visszautasítsa” {3193/2014. (VII. 15.) AB végzés, Indokolás [6]}. Az alkalmazandó jog megjelölését ezért az Alkotmánybíróság csak abban az esetben vizsgálhatja felül, ha nyilvánvaló, hogy a megjelölt jogszabályt az indítványra okot adó esetben biztosan nem kell alkalmazni {6/2014. (II. 26.) AB határozat, Indokolás [14]}.
[17] Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján megállapította, hogy a konkrét büntetőügyben a Be. 155. § (3) bekezdés a) pontja alapján került sor az ügyirat papíralapon történő benyújtásának elrendelésére. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói kezdeményezések ténybeli alapja a bíró előtt folyamatban lévő egyedi ügy, továbbá az indítványozó bírónak az előtte folyamatban lévő eljárásban a Be. 155. § (3) bekezdés a) pontját kell alkalmazni. A Be. 155. § (3) bekezdés egyéb alpontjai érdemi vizsgálatának az indítvány alapján ezért nem volt helye.
[18] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor vizsgálata során élt az Alaptörvény 24. cikk (4) bekezdése szerinti felhatalmazással. Ennek értelmében az Alkotmánybíróság a jogszabály felülvizsgálni nem kért rendelkezését is vizsgálhatja, illetve megsemmisítheti. Ez olyan esetben lehetséges, ha az a felülvizsgálni kért jogszabályi rendelkezéssel szoros tartalmi összefüggésben áll. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben úgy ítélte meg, hogy ilyen szoros tartalmi összefüggés állapítható meg a Be. 155. § (3) bekezdés konkrét büntetőeljárásban alkalmazandó a) pontja és a Be. 155. § (3) bekezdésének b) és c) pontja között. A Be. 155. § (3) bekezdése határozza meg azt, hogy elektronikus kapcsolattartás esetén melyek azok a kivételek, amikor lehetőség van az ügyirat papíralapon vagy adathordozón történő benyújtására. Ezért jelen eljárásban az Alkotmánybíróság indokoltnak tartotta lefolytatni a Be. 155. § (3) bekezdésének az alkotmányossági vizsgálatát.
IV.
[19] A bírói kezdeményezés az alábbiak szerint nem megalapozott.
[20] 1. Az Alkotmánybíróság először áttekintette a támadott szabályozás környezetét, a büntetőeljárásban történő elektronikus kapcsolattartásra, és az elektronikus kapcsolattartás alóli kivételekre vonatkozó rendelkezéseket.
[21] 2024. szeptember 1-ig az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési törvény) tartalmazta az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályokat. 2024. szeptember 1-jétől a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló 2023. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Dáptv.) rendelkezik az elektronikus ügyintézés alapvető szabályairól.
[22] Az E-ügyintézési törvény és a Be. alapján 2018. január 1-jétől a büntetőeljárásokban kötelező az elektronikus kapcsolattartás. Nincs helye azonban elektronikus ügyintézésnek olyan esetben, ha törvény vagy kormányrendelet kifejezetten a felhasználó személyes megjelenését írja elő, olyan eljárási cselekmény esetén, ahol ez nem értelmezhető, valamint olyan okirat vagy más beadvány esetében, amely minősített adatot tartalmaz. Ezek a rendelkezések a büntetőeljárás során is irányadók. Ezeket a szabályokat egészíti ki a Be. 155. § (4) bekezdése, amely lehetővé teszi az elektronikus út mellőzését a személyes jelenléttel járó eljárási cselekmény során benyújtott beadvány esetében.
[23] A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság digitális szolgáltatás nyújtására, korábbi terminológiával elektronikus ügyintézésre köteles szervek, amelyek elektronikus úton tartják a kapcsolatot egymással. Szintén elektronikus ügyintézésre köteles a büntetőeljárásban a védő és a jogi képviselő. Mentesül a kötelező elektronikus kapcsolattartás alól a büntetőeljárásban résztvevő személy, ha elektronikus ügyintézéshez való joga szünetel (mert fogva van), valamint a védő és a jogi képviselő az eljárási cselekmény helyszínén, valamint az eljárási cselekmény során részére adott eredeti meghatalmazás azonnali benyújtásakor.
[24] Elektronikus kapcsolattartás kifejezetten erre vonatkozó – a Dáptv. 30. § (1) bekezdésének megfelelő – nyilatkozattal vállalható. A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az első kapcsolatfelvételkor tájékoztatja az elektronikus úton kapcsolatot tartó büntetőeljárásban résztvevő személyt az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megszegésének következményeiről, valamint arról, hogy a természetes személy indítványozhatja az egyéb kapcsolattartási mód használatát. Lényeges, hogy a folyamatban levő ügyekben a korábban papíralapon kapcsolatot tartó személyekkel fenntartható a papíralapú kapcsolattartás mindaddig, amíg akár az egyik, akár a másik oldal kifejezetten vagy ráutaló magatartással kinyilvánítja, hogy a továbbiakban az új jogszabályi rendelkezések alapján, elektronikus úton kívánja folytatni a kapcsolattartást.
[25] A Be. 155. § (3) bekezdése szabályozza, hogy elektronikus kapcsolattartás esetén mely esetekben van helye az egyes okiratok papíralapon vagy egyéb adathordozó útján történő benyújtásának, továbbításának, kézbesítésének. Jellemzően abban az esetben kerülhet rá sor, ha a digitalizálás a beadvány vagy az ügyirat nagy mennyisége, sajátos alakja vagy jellege miatt aránytalan nehézséggel járna, vagy lehetetlen lenne, ha az ügyirat vagy a beadvány valódisága vitás, illetve ha az elektronikus kapcsolattartás útján történő kézbesítése vagy továbbítása olyan késedelemmel járna, amely az eljárási cselekmény határidőben történő lefolytatását veszélyeztetné, vagy az eljárás aránytalan elhúzódását okozná.
[26] Lényeges, hogy az elektronikus ügyintézés és kapcsolattartás a főszabály, irat csak kivételes jelleggel állítható ki papíron. Ebből következően ezek a kivételek nem általánosan, hanem csak egyes ügyiratok vonatkozásában jelentenek kivételt az elektronikus kapcsolattartás alól, vagyis a felek között továbbra is fennmarad az elektronikus kapcsolattartás. Előfordulhat azonban, hogy egy büntetőeljárásban többször is felmerül egy beadvány vagy ügyirat papíralapú vagy adathordozón történő benyújtásának, továbbításának, illetve kézbesítésének szükségessége.
[27] 2. Az indítványozó bíró az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, illetve jogbiztonság, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozott.
[28] 2.1. Az indítvány a kifogásolt jogszabályi rendelkezés kapcsán a jogbiztonság követelményét sértőnek tartja, ha egy kötelezett saját maga rendelkezhet arról, hogy valamely kötelezettségét nem köteles teljesíteni.
[29] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság meglétének vagy hiányának vizsgálatakor differenciáltan kell eljárni. Annak megállapítása során, hogy a szabályozás módja, illetve a normatartalom sérti-e a jogbiztonságot, minden esetben figyelembe kell venni a szabályozás célját és a címzettek körét is. Más a normavilágosság és jogbiztonság alkotmányossági mércéje akkor, ha a címzettektől elvárható valamilyen speciális, az értelmezéshez szükséges szakértelem és más, ha az általánosságban érinti a jogalanyokat {(395/D/2010. AB határozat, ABH 2011, 2090, 2096), [20/2020. (VIII. 4.) AB határozat, Indokolás [68]}.
[30] Az Alkotmánybíróság a Be. kifogásolt rendelkezésével kapcsolatosan megállapítja, hogy az az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett szervek számára biztosítja – hivatalból vagy indítványra – a lehetőséget az elektronikus kapcsolattartástól való eltérésre meghatározott indokok esetén. A Be. példálózó jelleggel sorol fel néhány esetet, amikor azért kerülhet sor az elektronikus kapcsolattartástól való eltérésre, mert az vagy nem lehetséges, vagy a büntetőeljárás aránytalan elhúzódását okozná. A jogalkotó tehát az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett büntetőeljárásban eljáró hatósági alanyok számára biztosítja annak a lehetőségét, hogy a büntetőeljárás sikere érdekében kivételesen eltérjenek a főszabályként előírt elektronikus kapcsolattartástól. A kifogásolt rendelkezés tehát nem az előírt elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó kötelezettség nem teljesítésére ad felhatalmazást a büntetőeljárásban résztvevő hatóságok számára, hanem arra ad lehetőséget, hogy a hatóságok más módon teljesítsék kötelezettségüket a büntetőeljárás sikeres lefolytatása érdekében.
[31] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 155. § (3) bekezdésével összefüggésben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvének sérelmét nem állapította meg.
[32] 2.2. Az indítványozó bíró a tisztességes eljáráshoz való jogra, azon belül is a fegyveregyenlőség követelményének sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy a Be. kifogásolt rendelkezése nem egyformán ítéli meg az eljárási szereplőket, mert az ügyész és a védő is elektronikus kapcsolattartásra köteles, azonban az attól való eltérés az ügyészség számára biztosított, míg a védő számára nem.
[33] Az Alkotmánybíróság a tisztességes eljáráshoz való jog lényegéről kialakított álláspontját elvi jelentőséggel először a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban foglalta össze, amelyet későbbi döntéseiben továbbfejlesztett. A tisztességes eljárás (fair trial) olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek együttes figyelembe vételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes {22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [49]; 2/2017. (II. 10.) AB határozat, Indokolás [48]–[50]; 3244/2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [32]; 3188/2021. (V. 19.) AB határozat, Indokolás [21]}. Eszerint tehát a tisztességes eljáráshoz való jog nem csupán egy-egy eljárási szabály megsértésének, hanem a bíróság előtti eljárás egészének értékelését jelenti {5/2020. (I. 29.) AB határozat, Indokolás [43]}.
[34] A tisztességes eljáráshoz való jog több garanciális szabályból áll. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai különösen: a bírósághoz fordulás joga, a tárgyalás igazságossága, a tárgyalás nyilvánosságának és a bírói döntés nyilvános kihirdetésének a követelménye, a törvény által létrehozott bíróság, a bírói függetlenség és a pártatlanság kívánalma, továbbá az észszerű határidőn belüli elbírálás követelménye. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése de facto nem rögzíti, de az Alkotmánybíróság értelmezése szerint része a tisztességes eljárásnak az is, hogy az eljárásban biztosítva legyen a fegyverek egyenlősége {3244/2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [32]; 2/2017. (II. 10) AB határozat, Indokolás [48]–[50]; 5/2020. (I. 29.) AB határozat, Indokolás [44]}.
[35] A fegyveregyenlőség elve a büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. A fegyverek egyenlősége nem minden esetben jelenti a vád és a védelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy a védelem a váddal összevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen. Ezáltal biztosítható, hogy az ügyben releváns adatokat a vád, illetve a terhelt és a védő ugyanolyan teljességben és mélységben ismerhesse meg {3244/2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [33]; 6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 96.}.
[36] A tisztességes eljáráshoz való jog korlátozhatósága tekintetében azt kell mérlegelni, hogy az állított jogsértés olyan jellegű és súlyú volt-e, amely összességében, az eljárás egészét tekintve sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Egyes részjogosítványok abszolút jellegűek abban az értelemben, hogy megsértésük lényegében – mivel maguk is mérlegelés eredményei – automatikusan alaptörvény-ellenesség megállapítására vezet (pl. a pártatlan bírósághoz való részjogosultság sérelme). Más részjogosítványok és nevesített alapjogok korlátozása azonban nem feltétlenül jelent abszolút értelemben alaptörvény-ellenességet {pl. a tárgyalás tartásához való jog, lásd: 3027/2018. (II. 6.) AB határozat, Indokolás [33]–[50]}. A »tisztességes eljáráshoz való jog részét képező részjogosultságok […] korlátozására az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe foglalt, szigorú követelményeket támasztó szükségességi-arányossági teszt alkalmazásával lehetőség van« {17/2015. (VI. 5.) AB határozat, Indokolás [103]}.” {3046/2019. (III. 14.) AB határozat Indokolás [49]–[51]; 5/2020. (I. 29.) AB határozat, Indokolás [45]}.
[37] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése „egy processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti” {3296/2018. (X. 1.) AB határozat, Indokolás [42]; 5/2020. (I. 29.) AB határozat, Indokolás [47]}. Büntetőügyekben garanciális jelentősége van annak, hogy minél előbb érdemi és jogerős döntés szülessen. A büntetőeljárásban az időtényezőnek az eljárás eredményessége szempontjából is jelentősége van, mert minél hamarabb megtörténik a bűncselekmény felderítése, a bizonyítási eljárások lefolytatása, a bizonyítékok összegyűjtése, annál nagyobb az esélye a bűncselekmény felderítésének. A Be. ezért számos szabályt tartalmaz, amely az eljárás észszerű időn belüli befejezését hivatott elősegíteni.
[38] A Be. jelen ügyben támadott 155. § (3) bekezdése is egy olyan rendelkezés, amelynek célja az eljárás időszerűségének biztosítása. A büntetőeljárásban a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság elektronikus úton tartják a kapcsolatot egymással, amely azonban olykor technikai nehézségekkel járhat. Különösen olyan esetekben, amikor nagyon rövid idő alatt kellene az ügyiratokat továbbítani. A büntetőeljárás során nagyon lényeges, hogy az eljáró hatóság, bíróság minél hamarabb a döntést megalapozó tények, adatok, az azokat tartalmazó ügyirat birtokába kerüljön. A Be. 155. § (3) bekezdése éppen ezért kivételesen lehetővé teszi a beadvány, ügyirat papíralapú vagy adathordozón történő továbbítását, ha az eljárás sikeres és hatékony lefolytatása érdekében indokolt az elektronikus kapcsolattartás útján történő kézbesítéstől vagy továbbítástól való eltérés.
[39] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a fegyverek egyenlősége elve alapvetően az ügy szempontjából jelentős nyilatkozatokhoz és bizonyítékokhoz való hozzáférést biztosítja mindkét fél számára, valamint lehetőséget ad a feleknek arra, hogy észrevételeiket előadhassák a bíróság előtt {3100/2015. (V. 26.) AB határozat, Indokolás [115]}. A fegyverek egyenlőségének elve az „ügyfélegyenlőségen” alapuló kontradiktórius eljáráshoz kapcsolódó követelmény, miszerint a vád és a védelem a bizonyítékokhoz és az ügyiratokhoz azonos eséllyel hozzáférhessen.
[40] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Be. 155. § (3) bekezdése nem akadályozza a védelmet sem az iratokhoz, bizonyítékokhoz való hozzáférésben, sem abban, hogy észrevételeit előadhassa. A Be. kifogásolt rendelkezése a vád számára sem jelent olyan indokolatlan előnyt vagy jogot, amely a védelmet akadályozná a védelem feladatainak ellátása során. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Be. 155. § (3) bekezdése nem sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogból fakadó fegyveregyenlőség követelményét.
[41] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 155. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Juhász Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Réka s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |