A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól szóló 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet 10. § (2) bekezdés d) pontjának 2010. március 5-éig hatályos, valamint a 10. § (3) bekezdés d) pontjának és 16. § (3) bekezdés f) pontjának 2010. március 6-tól 2011. december 17-ig hatályos rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, a Kúria II.39.149/2011/12. számú ítélete, a Fővárosi Bíróság 8.K.35.707/12010/10. számú ítélete, a Nemzetgazdasági Miniszter 55292-1/2010. határozata és a Felnőttképzési Akkreditáló Testület I-010494/3/2010. határozata megsemmisítésére, és a határozatok végrehajtásának felfüggesztésére irányuló panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó nyelviskola a Fővárosi Törvényszékhez 2012. július 23-án benyújtott és kiegészített, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól szóló 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet (a továbbiakban: R.) 10. § (2) bekezdés d) pontjának a 2010. március 6-ig – helyesen március 5-ig – hatályos, a 10. § (3) bekezdés d) pontjának és 16. § (3) bekezdés f) pontjának 2010. március 6-tól 2011. december 17-ig hatályos rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, a konkrét ügyben történő alkalmazási tilalmának kimondását, a Kúria II.39.149/2011/12. számú ítélete, a Fővárosi Bíróság 8.K.35.707/ 12010/10. számú ítélete, a Nemzetgazdasági Miniszter 55292-1/2010. határozata és a Felnőttképzési Akkreditáló Testület (a továbbiakban: FAT) I-010494/3/2010. határozata megsemmisítését, valamint az Abtv. 53. § (4) bekezdése alapján ezen döntések végrehajtásának felfüggesztését kérte.
[2] Az indítványozó által – a jogszabályi határidő lejártát követően – benyújtott adatváltozási eljárás iránti kérelmet a FAT I-010494/3/2010. határozatával elutasította, egyben az R. 16. § (3) bekezdés f) pontja alapján visszavonta az indítványozó intézményakkreditációját és programakkreditációját azzal az indokkal, hogy az R.-ben írt határidőben az adatváltozási eljárást nem kezdeményezte. A határozatot a Nemzetgazdasági Miniszter helyben hagyta, majd a Fővárosi Bíróság ítéletével elutasította e határozat felülvizsgálatára irányuló keresetet. Rögzítette, hogy az indítványozó céghely változásának dátuma 2009. január 16., és utalva a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának szabályairól szóló 22/2004. (II. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban Kormányrendelet) – 2010. március 6-tól hatályos – 14. § (1) bekezdésében, valamint az R. 10. § (3) bekezdése d) és f) pontjában foglaltakra megállapította, hogy miután az indítványozó nem igazolta, hogy az adatváltozás átvezetésére irányuló kérelmet az R. 11. §-a szerinti határidőben benyújtotta, jogkövetkezményként az akkreditáció visszavonása alkalmazandó. A Kúria a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta azzal az indokkal, hogy az indítványozó – az R.-nek mind a céghely változás idején, mind az akkreditáció visszavonásának idején hatályos szabálya szerinti – határidőben nem kezdeményezte az adatváltozási eljárást, amely az R.-nek a határozatok meghozatala időpontjában – a 2010. március 6-a után – hatályos 10. § (3) bekezdés d) pontja szerint az akkreditáció visszavonását eredményezte.
[3] Az indítványozó álláspontja szerint az R. hivatkozott szabályai, valamint a felsorolt hatósági és bírósági döntések az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében foglalt, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz való jogot sértik azáltal, hogy a szabálytalanság elkövetése azzal arányban nem álló hátrányt okozó szankció alkalmazásával jár, amelynek következményeként a vállalkozásban résztvevők egzisztenciája ellehetetlenül. Hivatkozott arra, hogy a Kormányrendelet 2011. szeptember 30-tól beiktatott 16/B. §-a enyhített az előző szabályozáson.
[4] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert nem felel meg az Abtv.-ben írt alaki és tartalmi követelményeknek.
[5] A panasz az Abtv. 52. § (1) bekezdésében írt formai feltételeket csak részben elégíti ki: az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapította, a bírósági és hatósági döntések megsemmisítésére irányuló kérelem tekintetében azonban nem jelöli meg, mire alapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét. Tartalmilag sem értelmezhető az Abtv. 27. §-a szerinti panasznak, mert nem csupán bírósági döntés ellen irányul, továbbá a bírósági döntés alaptörvény-ellenességét nem állítja, csak az alkalmazott jogszabályét.
[6] Így az indítványozó konkrét ügyében meghozott és támadott döntések tekintetében a panasz az Abtv. 52. § (1) bekezdésében írt formai követelményeket nem elégíti ki, amiért az Ügyrend 30. § (3) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt, illetőleg erre figyelemmel a döntések végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó kérelmet is visszautasította.
[7] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerint vizsgálni kell az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[8] 3.1. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán
a) az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és
b) jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[9] Az indítványozó határidőben benyújtott panaszát kizárólag az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapította, amely a megjelölt jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára és alkalmazási tilalom kimondására ad lehetőséget.
[10] Az R. 2012. március 5-éig hatályos 10. § (2) bekezdés d) pontja tekintetében azonban az Abtv. 26. § (1) bekezdésében foglalt feltétel nem áll fenn, mert azt a Kúria nem alkalmazta.
[11] Az ítélet szerint a Kúria elfogadta, hogy az elsőfokú bíróság az R. 2010. március 6-tól hatályos 10. § (3) bekezdés d) pontját tekintette irányadónak az intézményakkreditáció visszavonására, míg az adatváltozás bejelentésének határidejére a 2010. március 5-éig hatályos 12. § (1) bekezdését tekintette irányadónak. Az R.-nek az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt, a programakkreditáció visszavonását tartalmazó, 2010. március 6-tól hatályos 16. § (3) bekezdés f) pontja a Kúria ítéletében tartalmilag benne foglaltatik.
[12] Ezért az R. 2012. március 5-i hatályos 10. § (2) bekezdés d) pontja tekintetében az Alkotmánybíróság a panaszt az Ügyrend 30. § (3) bekezdése alapján visszautasította.
[13] 3.2. A 10. § (3) bekezdés d) pontjának és 16. § (3) bekezdés f) pontjának 2010. március 6-tól 2011. december 17-ig hatályos rendelkezése tekintetében az indítványozó érintettsége fennáll. Az Abtv. 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az indítványozó a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességét azzal indokolta, hogy akkreditáció visszavonása, mint jogkövetkezmény aránytalanul szigorú a jogszabályi előírás megszegéséhez képest, mert az állami támogatást elveszti, így a vállalkozás, illetőleg az abban részt vevők egzisztenciájának ellehetetlenítését eredményezi.
[14] Az érvelésből nem vonható le, hogy a munka és a foglalkozás megválasztásához, a vállalkozáshoz való jog sérül, hiszen annak ellenére, hogy a vállalkozás nem jut állami támogatáshoz, mint nyilvántartott felnőttképzési intézmény nem szűnik meg. Az R. az akkreditáció követelményrendszerét részletesen felsorolja – közte az 1. számú melléklet II. pontjában a tárgyi feltételeket, amelyek teljesítésénél jelentősége van annak, milyen céghelyen működik –, ha ezek közül bármelyiknek – így az adatváltozás (székhelyváltozás) bejelentésének – nem tesz eleget a vállalkozás, az akkreditációt vissza kell vonni. Vagyis nem a szabályozás lehetetleníti el a vállalkozást, hanem az indítványozó saját felróható magatartására, mulasztására vezethető vissza az akkreditáció megvonása. A támadott rendelkezések így nem vetnek fel olyan alapvető alkotmányjogi kérdést, amely annak érdemi elbírálását indokolná.
[15] Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján ebben a vonatkozásban is visszautasította az alkotmányjogi panaszt. Erre figyelemmel az alkalmazási tilalom tárgyában nem kellett döntenie.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |