A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IX.21.621/2011/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege szerint a műemléki védelem alatt álló társasház a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kötelezésének megfelelően nagy volumenű felújítási munkálatokba kezdett, amit azonban anyagi és a tulajdonosok közötti együttműködés hiányából eredő problémák is hátráltattak. A közös képviselő meglátása szerint több – beázási, vakolathullási, süllyedési gondot okozó – épületszerkezeti és -gépészeti hiba eredete az egyik lakásban van. Mivel a lakásba való bejutást és így az állapotfelmérést a tulajdonos nem tette lehetővé, a közös képviselő pert indított. Első fokon pert nyert a társasház, másodfokon azonban a keresetet elutasították, és a Kúria Pfv.IX.21.621/2011/8. számú ítéletével a másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
[2] Az indítványozó közös képviselő úgy véli, a döntés jogszabálysértő, mert a bíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Thtv.) 20. § (1) bekezdés b) pontjában, illetve a 43. § (1) bekezdés b) pontjában nem szereplő feltételek meglétét hiányolta. A bíróság tehát rosszul értelmezte és alkalmazta a vonatkozó jogszabályt, ezért az ítélet sérti az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdését, mely szerint „Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.” Ennek alapján az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján – valódi alkotmányjogi panasz keretében – a Kúria Pfv.IX.21.621/2011/8. számú ítéletének – a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 48.Pf.631.999/ 2011/4. számú ítéletére kiterjedő hatállyal történő – megsemmisítését kérte. Hiánypótlási felhívásra megjelölte még az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését (jogállamiság, jogbiztonság). Utalt továbbá az R) cikk (2) bekezdése vonatkozásában a T) cikk (2) bekezdésére (jogszabályok felsorolása), emellett pedig a XIII. cikk (1) bekezdésére (a tulajdon társadalmi felelősséggel jár), illetve az O) cikkre (mindenki köteles a közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni) is. Kifejtette, hogy a lakásba való egyszeri bejutás a tulajdonosnak „összemérhetetlenül kisebb érdeksérelmet okoz, […] mint ennek tilalma a társasház közössége számára”, és az az ítélet, „amely indokolatlan kárt okoz egy közösségnek, nem felelhet meg az Alaptörvény szellemének”.
[3] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérelem a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. A támadott kúriai ítélet kézbesítésére 2012. július 19-én került sor, a panaszt az elsőfokú bíróságnál szeptember 17-én – tehát a 60. napon, határidőben – terjesztették elő. Az indítványozó szabályszerűen meghatalmazott jogi képviselő útján jár el [Abtv. 51. § (2)–(3) bekezdés]. A kérelem az Abtv. 52. § (1) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeket teljesíti.
[4] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[5] Az Abtv. 27. §-a szerinti egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó a peres eljárás felperese. A támadott kúriai ítélet az ügy érdemében hozott, az eljárást befejező ítélet, amely ellen jogorvoslat nem állt rendelkezésre, ezért az Abtv. 27. § b) pontjának is eleget tesz a panasz.
[6] Az Abtv. 29. §-ában foglalt feltétellel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. A Kúria ítélete szerint a felperes társasház nem bizonyította, hogy „olyan okok álltak fenn, mely akár a Tht. [Thtv.], akár az SZMSZ hivatkozott rendelkezése miatt a felperesi bejutást az alperesi lakásba indokolttá, szükségessé tették volna”, s ez vezetett a pervesztességhez. Ez azt jelenti, hogy a panasz egyértelműen az ügyben született bírósági döntés tartalmi kritikája, ezt támasztja alá az is, hogy az indítványozó elsődleges érve az Alaptörvény R) cikkének a sérelme, tehát a bírósági döntés jogszabálysértő jellege. Az indítványozó alapjogi sérelmet nem állít: az Alaptörvény felhívott B), O), R) és T) cikkei nem alapjogi rendelkezések; a tulajdonhoz való jogot garantáló XIII. cikkre pedig csak abban az összefüggésben utal az indítványozó, hogy az alperes tulajdonostársnak azért lett lenne kötelessége beengedni a közös képviselőt a lakásba, mert a „tulajdon társadalmi felelősséggel jár”.
[7] Az indítványozó anélkül kritizálja a bírósági jogértelmezést és jogalkalmazást, hogy ennek az alkotmányossági vizsgálatot lehetővé tévő alapjogi összefüggéseit valószínűsítené. Tehát valójában a támadott bírósági ítélet hagyományos értelemben vett, és nem alkotmányossági szempontú felülvizsgálatát várja az Alkotmánybíróságtól. Hangsúlyozandó azonban: önmagában az a tény, hogy az indítványozó a bíróság döntésének alapjául szolgáló jogértelmezést vitatja, nem ad alapot alkotmányossági szempontú felülvizsgálatra. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; Indokolás [14]}
[8] Mindezekből következően, mivel az indítványozó nem jelölt meg olyan, Alaptörvényben biztosított jog sérelmében megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet, melyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, illetve amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúját, az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt feltételnek, s ezért nem befogadható. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. §-a és 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |