A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.20.005/2023/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselő útján (dr. Szepesházi Péter ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a Kúria Pfv.I.20.005/2023/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó emellett kérte a Székesfehérvári Törvényszék 2.Pf.142/2022/6. számú és a Székesfehérvári Járásbíróság 19.P.20.799/2020/47. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését.
[2] 1.1. A megelőző peres eljárásban az indítványozó felperesként vett részt. Keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy mint hagyatéki hitelező megszerezte a perbeli ingatlan tulajdonjogát. Másodlagosan keresete 19 500 000 forint megfizetésére irányult. Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben 868 436 forint megfizetésére kérte kötelezni az indítványozót.
[3] A Székesfehérvári Járásbíróság mint elsőfokú bíróság a 19.P.20.799/2020/47. számú ítéletével a keresetet elutasította, és az indítványozót 136 064 forint megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a viszontkeresetet is elutasította.
[4] Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2.Pf.142/2022/6. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 382. §-a alapján – helybenhagyta.
[5] A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyhez felülvizsgálati engedélyezése iránti kérelmet is csatolt. A Kúria végzésének indokolásában utalt arra, hogy a perben érvényesített igény az indítványozó vagyoni jogain alapul és annak értéke pénzösszegben kifejezhető, ezért a per vagyonjogi pernek minősül [Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pont]. A Kúria arra is utalt, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben, így nincs helye felülvizsgálatnak [Pp. 408. § (2) bekezdés; a felülvizsgálati engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 11. pont]. Az ügyben ezért felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet kellett előterjeszteni [Pp. 409. § (1) bekezdés és 410. § (1) bekezdés]. Az indítványozó a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét a Pp. 409. § (2) bekezdés a) és b) pontjára alapította.
[6] A Kúria a Pp. 410. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltak alapján kiemelte, hogy a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben egyértelműen meg kell jelölni az állított engedélyezési okot. Amikor a Kúria a fél által megjelölt engedélyezési ok feltételei fennállását a PK véleményben foglaltak szerint vizsgálja, kötve van a fél kérelméhez, nem engedélyezheti a felülvizsgálatot olyan okból, amelyre a fél nem hivatkozott. Ehhez mérten a Kúria rámutatott arra, hogy a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontja két engedélyezési okot tartalmaz: a joggyakorlat egységének biztosítását és a joggyakorlat továbbfejlesztésének biztosítását. Az indítványozó kérelmében előadottakból azonban a Kúria a tartalom szerinti elbírálás [Pp. 110. § (3) bekezdés] alapján sem tudta megállapítani, hogy mely okból kérte a felülvizsgálat engedélyezését. A Kúria a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja alapján utalt arra, hogy e rendelkezés is két engedélyezési okot szabályoz: a felvetett jogkérdés különleges súlyát és a felvetett jogkérdés társadalmi jelentőségét. A Kúria ugyanakkor megállapította, hogy jóllehet az indítványozó kérelmében egyaránt hivatkozott a jogkérdés különleges súlyára és társadalmi jelentőségére, de ezekkel összefüggésben nem jelölt meg olyan körülményeket, amelyek alapján az engedélyezés kért oka beazonosítható lenne. A Kúria ezért megállapította, hogy az indítványozónak a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelme nem felel meg a Pp. 410. § (2) bekezdés c) pont ca) és cb) alpontjaiban foglaltaknak, ezért a kérelmet a Pp. 410. § (4) bekezdése alapján visszautasította.
[7] 1.2. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírói döntések sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, XV. cikk (1) és (2) bekezdését, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkét és Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkét is.
[8] Az indítványozó érvelése szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésén alapuló tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból fakadó „önkényes mérlegelés tilalma” és fegyveregyenlőség elve az ügyben azért sérült, mert az eljárt bíróságok azáltal, hogy bizonyítási indítványát elkésettnek minősítették, nem hallgatták ki L. D. és E. K. tanút az eljárás folyamán, szakkérdésben szakértő nélkül döntöttek, a bizonyítékokat helytelenül értékelték és „alulindokolt” döntéseket hoztak.
[9] Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésén alapuló tulajdonhoz való joga azért sérült az ügyben, mert „pervesztessége befolyásolta a tulajdonjog elvesztését, a vagyoni hátrány pedig sérti a tulajdonhoz való jogot, a perköltség pénzbeni hátrányai is tulajdonjogi jellegűek”.
[10] Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és a tulajdonhoz való jog körében is hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) gyakorlatára.
[11] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[12] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó jogi képviselője a Kúria végzését 2023. március 13-án vette át, az alkotmányjogi panasz pedig 2023. május 12-én került benyújtásra. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a Kúria végzésével szemben határidőben került előterjesztésre.
[13] 2.2. A határidőben benyújtott indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek részben tesz eleget. Az indítványozó ugyanis az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének, XV. cikk
(1) és (2) bekezdésének, továbbá a XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelmét pusztán állította, azonban a panasza nem tartalmazza „az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés
b) pont], illetve az „indítványban foglalt kérelem részletes indokolását” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: nem alkalmas az indítvány az érdemi elbírálásra, ha megjelöli ugyan az Alaptörvénynek azt a rendelkezését, amelyet sérülni vél, de nem indokolja meg – nem tartalmaz részletes alkotmányjogi érvelést arra vonatkozóan –, hogy az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével miért ellentétes a bírói döntés {3058/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [26]}.
[14] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a Kúria Pfv.I.20.005/2023/2. számú végzése vonatkozásában az indítványozó önálló indokolást nem terjesztett elő, ezért az indítvány ebben a részében sem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt követelményeknek.
[15] 2.3. Az indítvány szerint a támadott bírói döntések sértik az EJEE 6. cikkét és Első Kiegészítő Jegyzőkönyv
1. cikkét. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja értelmében kizárólag jogszabály (és nem pedig egyedi bírói döntés) nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata kérhető, az Alkotmánybíróságnak pedig nincs hatásköre az Abtv. 27. §-a szerinti eljárásban a bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára {3001/2021. (I. 14.) AB határozat, Indokolás [22]}.
[16] 2.4. Az Alkotmánybíróság az alábbiakban azt vizsgálta, hogy a Kúria végzésén keresztül a jogerős ítélet alkotmányos felülvizsgálatának – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában – lehet-e helye.
[17] A jelen ügyben megállapítható, hogy a Kúria Pfv.I.20.005/2023/2. számú végzése az ügy érdemét nem érintette, ugyanakkor az Alkotmánybíróság a Pp. 410. § (4) bekezdésén alapuló végzést eljárást befejező bírói döntésnek tekinti, amely az Abtv. 27. §-án alapuló törvényi feltételek alapján alkotmányjogi panasszal megtámadható. Ez ugyanakkor egyben azt is jelenti, hogy az alkotmányjogi panasz megítélése szempontjából az alapügy érdemében hozott döntésnek a Székesfehérvári Törvényszék 2.Pf.142/2022/6. számú ítélete tekinthető.
[18] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben kiemeli, hogy az Ügyrend 32. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszok esetében a jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz ezért akkor is benyújtható, ha törvény felülvizsgálati kérelem benyújtását is lehetővé teszi.
[19] Ha az indítványozó a felülvizsgálat lehetőségét kimeríti, a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott döntés tartalma az Alkotmánybíróság eljárására kihat. Abban az esetben ugyanis, ha a Kúria azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatására nincs lehetőség, az Alkotmánybíróság a Kúriának a nem érdemi döntésén keresztül csak akkor vizsgálhatja az ügy érdemében hozott jogerős döntést, ha (i) az indítványozó a jogerős döntést a felülvizsgálati kérelem benyújtásával egyidőben alkotmányjogi panasszal határidőben megtámadta, illetve (ii) ha a Kúria végzését mérlegelési jogkörben hozta meg. [Ügyrend 32. § (4)–(5) bekezdés]
[20] A jelen esetben megállapítható, hogy az indítványozó a jogerős döntést alkotmányjogi panasszal nem támadta meg, erre az indítványozó nem hivatkozott, és a Kúria a Pp. 410. § (4) bekezdésén alapuló döntését nem mérlegelési jogkörben hozta meg. Erre tekintettel a Kúria végzésén keresztül a jelen ügyben a jogerős döntés állított alaptörvény-ellenessége nem vizsgálható.
[21] Az Alkotmánybíróság az indítványban foglaltakra tekintettel megjegyzi ugyanakkor, hogy a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során az eljáró bíróságok feladata. Az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik felhatalmazással. A bíróság ezen értékelő tevékenysége nem lehet alkotmányossági vizsgálat tárgya {21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [24]; 3013/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [18]; 3221/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
[22] 3. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. §-ában, 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglaltaknak. Erre tekintettel az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés f) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
. | Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |