Hungarian
Ügyszám:
.
1039/B/2006
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 4/2007. (II. 13.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2007/911
.
A határozat kelte: Budapest, 02/12/2007
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
    vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

                             határozatot:
                                   
    Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a fővárosi közterületek
    használatáról  és a közterületek rendjéről szóló  59/1995.  (X.
    20.)  Főv.  Kgy.  rendelet 4. § (4) bekezdés g)  pontjának  „az
    építmények,  berendezések  létesítését,  elhelyezését,  bármely
    közúti  jármű  (1/1975. (II. 5.) KPM-BM  együttes  rendelet  1.
    számú  függelék  II. fejezete), jármű külön jogszabály  alapján
    parkolásnak  nem  minősülő egyéb célú  elhelyezését,  valamint”
    szövegrésze    alkotmányellenes,   ezért   azt   a    határozat
    közzétételének napjával megsemmisíti.

    A   fővárosi   közterületek  használatáról  és  a  közterületek
    rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet 4.  §  (4)
    bekezdés g) pontja a következő szöveggel marad hatályban:
       „g)   politikai   rendezvényekhez,  kivéve  a  kereskedelmi,
     vendéglátó és reklámtevékenység végzését”

    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás
                                     
                                    I.
                                     
      Az  indítványozó  a  fővárosi közterületek használatáról  és  a
      közterületek  rendjéről  szóló  59/1995.  (X.  20.)  Főv.  Kgy.
      rendeletnek  (a  továbbiakban:  Ör.)  a  fővárosi  közterületek
      használatáról  és a közterületek rendjéről szóló  59/1995.  (X.
      20.)  Főv. Kgy. rendelet módosításáról szóló 60/2006. (X.  27.)
      Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Örm.) 1. §-ával az Ör. 4. §
      (4)   bekezdésének  g)  pontjába  beiktatott  azon  rendelkezés
      megsemmisítését   kérte,   mely  a   politikai   rendezvényeken
      közterület-használati     engedélyhez     köti      építmények,
      berendezések,  valamint járművek – parkolásnak nem  minősülő  –
      elhelyezését.  Az  indítványozó  a  gyülekezési  jog   lényeges
      tartalmának  korlátozását  látja a  támadott  rendelkezésekben,
      továbbá  arra  hivatkozik,  hogy az  önkormányzat  túllépte  az
      Alkotmányban   meghatározott  rendeletalkotási   jogkörét.   Az
      indítványozó  nem  kifogásolta Ör. támadott  rendelkezésének  a
      kereskedelmi, vendéglátóipari és reklámtevékenységre  vonatkozó
      részeit, mivel álláspontja szerint e tevékenységek esetében nem
      áll  fenn  szoros,  tartalmi összefüggés a gyülekezési  joggal,
      akkor sem, ha politikai rendezvényhez kapcsolódnak.

                                    II.

         1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

      „8.  §  (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
      és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben
      tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
      (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az   alapvető   jogokra   és
      kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg,
      alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

       „44/A.  §  (2)  A  helyi  képviselőtestület  a  feladatkörében
      rendeletet  alkothat,  amely nem lehet  ellentétes  a  magasabb
      szintű jogszabállyal.”

       „62.  §  (1)  A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés
      jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.
       (2)  A  gyülekezési  jogról  szóló  törvény  elfogadásához   a
      jelenlévő   országgyűlési  képviselők  kétharmadának  szavazata
      szükséges.”

      2. Az Ör. vizsgált rendelkezése:

       „4. § (4) Nem kell közterület-használati hozzájárulás:
      (…)
       g)    politikai   rendezvényekhez,   kivéve   az   építmények,
      berendezések  létesítését, elhelyezését, bármely  közúti  jármű
      (1/1975.  (II.  5.) KPM-BM együttes rendelet 1. számú  függelék
      II.  fejezete), jármű külön jogszabály alapján parkolásnak  nem
      minősülő  egyéb  célú  elhelyezését, valamint  a  kereskedelmi,
      vendéglátó és reklámtevékenység végzését.”

                                   III.

      Az indítvány megalapozott.
         
      1.  Az  Ör.  vizsgált rendelkezésének értelmében vett politikai
      rendezvények   a   gyülekezési   jog   körébe   tartoznak.   Az
      Alkotmánybíróságnak  először abban a kérdésben  kellett  állást
      foglalnia, hogy a közterület-használat szabályozása összefügg-e
      a gyülekezési jog gyakorlásával.

      Az  Alkotmánybíróság már a 30/1992. (V. 26.)  AB  határozatában
      átfogóan  vizsgálta az alapjogok korlátozására az  Alkotmányból
      levezethető   szabályokat,  és  megalapozta   a   kommunikációs
      alapjogok (a véleménynyilvánítás, a gondolat, a lelkiismeret és
      a  vallás  szabadsága  mellett a gyülekezési  jog)  kitüntetett
      szerepét  is  az  alapvető jogok rendszerében. E  kommunikációs
      alapjogok  nem korlátozhatatlanok. Alapvető jogok korlátozására
      az  Alkotmány szerint csak törvényi formában kerülhet  sor,  az
      Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint abban  az  esetben,
      amennyiben  a korlátozás más alapvető jog vagy alkotmányos  cél
      érdekében  szükséges;  a korlátozásnak  meg  kell  felelnie  az
      arányosság  követelményeinek, azaz a  törvényhozónak  mindig  a
      lehető  legenyhébb megoldást kell választania. A  kommunikációs
      alapjogoknál     az     „alapjogi    tesztben”     összefoglalt
      követelményeken   túlmenő  elv,  hogy   az   ezeket   korlátozó
      rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni. [ABH  1992,  167,
      170-171.]

      „Az  Alkotmány  8.  §-ában rögzíti, hogy a  Magyar  Köztársaság
      elismeri  az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen  alapvető
      jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű
      kötelessége.  Az  alapvető jogokra és kötelességekre  vonatkozó
      szabályokat  törvény  állapítja  meg,  alapvető  jog   lényeges
      tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az állam akkor nyúlhat  az
      alapjog  korlátozásának eszközéhez, ha másik  alapvető  jog  és
      szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos
      érték   védelme   más   módon  nem  érhető   el.   Az   alapjog
      korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő,
      hogy  az  másik  alapjog  vagy  szabadság  védelme  vagy  egyéb
      alkotmányos  cél  érdekében  történik,  hanem  szükséges,  hogy
      megfeleljen  az arányosság követelményeinek: az  elérni  kívánt
      cél  fontossága  és  az ennek érdekében okozott  alapjogsérelem
      súlya  megfelelő  arányban legyen egymással.  A  törvényhozó  a
      korlátozás  során  köteles  az  adott  cél  elérésére  alkalmas
      legenyhébb   eszközt   alkalmazni.   Alkotmányellenes   a   jog
      tartalmának   korlátozása,  ha  az   kényszerítő   ok   nélkül,
      önkényesen  történik,  vagy  ha a korlátozás  súlya  az  elérni
      kívánt  célhoz képest aránytalan.” (30/1992. (V. 26.)  AB  hat.
      ABH 1992, 167, 171.)

      A  gyülekezési joggal, illetve korlátozhatóságával kapcsolatban
      az 55/2001. (XI. 29.) AB határozat a következő megállapításokat
      tette:   „Az  Alkotmánybíróság  a  gyülekezési  jogot   érintő,
      összességében  nem  nagyszámú határozataiból  is  kirajzolódnak
      azonban  bizonyos  alapvető elvek.  Mindenekelőtt  az,  hogy  a
      gyülekezési jog – csakúgy, mint a gondolat, a lelkiismeret és a
      vallás  szabadsága – szorosan kapcsolódik a véleménynyilvánítás
      szabadságához [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH  1992,  167,
      171.]. Gyűlések megszervezésének, megtartásának, az azokon való
      részvételnek    a   joga   nélkül   a   nézetek,    információk
      megszerzésének  és  másokkal való megosztásának,  a  vélemények
      közösen  történő  kialakításának a  lehetősége  ugyanis  aligha
      volna   megvalósítható.  Ugyanakkor  a  gyülekezési   jog   nem
      korlátozhatatlan jog. (…) A jogkorlátozás határait az Alkotmány
      8.  §  (2)  bekezdése  vonja meg, és az  Alkotmánybíróság  több
      határozatában   is   állást  foglalt  a  jogok   korlátozásának
      alkotmányos  feltételeit illetően, kimondva, hogy  az  alapvető
      jog  korlátozása  csak  akkor  marad  meg  alkotmányos  keretek
      között,  ha a korlátozás nem az alapjog érinthetetlen lényegére
      vonatkozik, ha elkerülhetetlen, azaz, csak ha kényszerítő okból
      kerül rá sor, és ha a korlátozás az elérni kívánt célhoz képest
      nem  aránytalan [pl. 20/1990. (X. 4.) AB határozat,  ABH  1990,
      69,  71.;  7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991,  22,  25.;
      22/1992.  (IV. 10.) AB határozat, ABH 1992, 122,  123.].”  (ABH
      2001, 442, 449.)

      A   békés   gyülekezés  szabadsága  a  demokratikus  társadalom
      előfeltétele  és  alapvető értéke. A  gyülekezési  jog  alapján
      megtartott  rendezvények  elválaszthatatlanul  kapcsolódnak   a
      demokratikus  nyilvánosság  értékéhez,  e  rendezvények  teszik
      lehetővé,  hogy  a  polgárok a politikai folyamatot  kritikával
      illessék, tiltakozásukkal befolyásolják. A békés rendezvények a
      politikai   és   társadalmi   rend,   a   képviseleti   szervek
      legitimitásának   megszilárdítása  szempontjából   is   értéket
      jelentenek.   A  tüntetések,  tiltakozó  akciók  a  képviseleti
      szervek,  a  kormányzat és a közvélemény számára  is  jelzik  a
      társadalomban megjelenő feszültségeket, lehetővé téve azt, hogy
      az   illetékesek   időben  megfelelő   lépéseket   tegyenek   a
      feszültségek okainak csökkentésére. Egy demokratikus társadalom
      nem  választhatja a tiltakozás elnémításának,  szükségtelen  és
      aránytalan  korlátozásának  útját: a  politikai  szabadságjogok
      korlátozása  nem  csak  azokat  sújtja,  akik  élni  kívánnának
      jogaikkal,  hanem a társadalom egészét, így azokat  is,  akikre
      hivatkozással  az  állam  a jogkorlátozás  eszközéhez  nyúl.  A
      gyülekezési jog alapján megtartott rendezvények célja az,  hogy
      a  gyülekezési joggal élő polgárok közös véleményt  alakítsanak
      ki,  illetve nézeteiket másokkal megosszák és közösen juttassák
      kifejezésre.   Ehhez   nélkülözhetetlenek   az   Ör.   vizsgált
      rendelkezése   szerint   csak   a   közterület   tulajdonosának
      hozzájárulásával alkalmazható eszközök, azaz a gyülekezés  joga
      –   különösen   nagyobb  létszámú  rendezvény  esetén   –   nem
      gyakorolható  rendeltetésszerűen építmények, berendezések,  pl.
      színpad,   hangosítás,  kivetítők  nélkül.  Ezek  használatának
      szabályozása tehát érinti, alkalmazásuk hozzájáruláshoz  kötése
      pedig korlátozza a gyülekezés jogát.

      2.  Mivel  az  Ör.  vizsgált rendelkezése a gyülekezési  joghoz
      elválaszthatatlanul    kapcsolódik,   az    Alkotmánybíróságnak
      vizsgálnia   kellett,   hogy  a  helyi  önkormányzatnak   van-e
      rendeletalkotási  joga a politikai rendezvényeken  alkalmazható
      eszközök  (építmények, berendezések, járművek)  vonatkozásában,
      kötheti-e  hozzájáruláshoz alkalmazásukat, korlátozva  ezzel  a
      békés  gyülekezés  jogát. Az Alkotmány 44/A.  §  (2)  bekezdése
      értelmében helyi önkormányzat képviselőtestülete feladatkörében
      alkothat,   magasabb   szintű  jogszabállyal   nem   ellentétes
      rendeletet.   A   gyülekezési   jog   gyakorlásának   részletes
      szabályait a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a
      továbbiakban: Gyt.) tartalmazza, mely meghatározza azt is, hogy
      a  közterületen  tartandó rendezvények megszervezéséhez  milyen
      bejelentési kötelezettség kapcsolódik. A helyi önkormányzat nem
      egészítheti  ki  a  Gyt.-ben  meghatározott  feltételrendszert,
      mivel  a  politikai rendezvények – és más, a Gyt.  hatálya  alá
      tartozó rendezvények – jogi feltételeinek szabályozására sem  a
      Gyt.,  sem  más jogszabály jogalkotási felhatalmazást  nem  ad,
      önálló   szabályozási   jogköre  a  helyi   önkormányzatnak   a
      gyülekezési  jog, mint alapvető jog tekintetében  pedig  nincs.
      Közterület-használati    hozzájárulás    hiányában    politikai
      rendezvény  rendeltetésszerűen nem lenne  megtartható,  az  Ör.
      tehát alapvető jog gyakorlását korlátozza. A Fővárosi Közgyűlés
      a  vizsgált  –  a  gyülekezési jogot  korlátozó  –  rendelkezés
      megalkotásával   túllépte  rendeletalkotási  hatáskörét.   Erre
      tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben  foglaltak
      szerint határozott.

      3.   Tekintettel  arra,  hogy  az  Ör.  vizsgált   szabálya   a
      szabályozás     jogforrási     szintje     miatt      önmagában
      alkotmányellenes, az Alkotmánybíróság nem vizsgálta azt, hogy a
      gyülekezés  szabadságával szemben megjelenik-e  olyan  versengő
      alapjog  vagy  alkotmányos  érték,  amely  a  gyülekezési   jog
      korlátozását szükségessé tenné, illetve, hogy a jog korlátozása
      arányos-e    az    elérni   kívánt   céllal.   Ugyanakkor    az
      Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a szabályozás célja is  tárgya
      lehet  az  alkotmányossági vizsgálatnak, illetve adott  esetben
      előfordulhat, hogy önmagában a jogalkotó szabályozásban  testet
      öltő  célja  tesz  egy rendelkezést alkotmányellenessé.  Azzal,
      hogy   a   szabályozás   a  gyülekezési  jog   körébe   tartozó
      rendezvények közül kiemeli a politikai rendezvényeket, és  csak
      ezekre   állapít  meg  többlet-követelményeket,   nyilvánvalóvá
      teszi,   hogy  elsődleges  célja  nem  a  lakosság  nyugalmának
      védelme, hanem a politikai kommunikáció korlátozása. Amennyiben
      nyilvánvaló,  hogy a közterület-használat adott  módon  történő
      szabályozásának  mögöttes célja a gyülekezési jog  korlátozása,
      és   a  közterület-használat  feltételeinek  módosítása  csupán
      eszköze a gyülekezési jog korlátozásának, ez alkotmányellenessé
      tehet   olyan   szabályokat  is,  melyek  önmagukban   alapjogi
      relevanciával nem bírnának.

      A   határozat   Magyar   Közlönyben  történő   közzététele   az
      Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi  XXXII.  törvény  41.  §-a
      előírásán alapul.
             Dr. Balogh Elemér                   Dr. Kovács Péter
             alkotmánybíró                          alkotmánybíró
                                       
                               Dr.Paczolay Péter
                             előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        4/2007. (II. 13.)
        Date of the decision:
        .
        02/12/2007
        .
        .