Hungarian

Ügyszám: .	1039/B/2006
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 4/2007. (II. 13.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2007/911 .

A döntés kelte: Budapest, 02/12/2007 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                          határozatot:                                 Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a fővárosi közterületek használatáról  és a közterületek rendjéről szóló  59/1995.  (X. 20.)  Főv.  Kgy.  rendelet 4. § (4) bekezdés g)  pontjának  „az építmények,  berendezések  létesítését,  elhelyezését,  bármely közúti  jármű  (1/1975. (II. 5.) KPM-BM  együttes  rendelet  1. számú  függelék  II. fejezete), jármű külön jogszabály  alapján parkolásnak  nem  minősülő egyéb célú  elhelyezését,  valamint” szövegrésze    alkotmányellenes,   ezért   azt   a    határozat közzétételének napjával megsemmisíti. A   fővárosi   közterületek  használatáról  és  a  közterületek rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet 4.  §  (4) bekezdés g) pontja a következő szöveggel marad hatályban:    „g)   politikai   rendezvényekhez,  kivéve  a  kereskedelmi,  vendéglátó és reklámtevékenység végzését” Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I.                                 Az  indítványozó  a  fővárosi közterületek használatáról  és  a közterületek  rendjéről  szóló  59/1995.  (X.  20.)  Főv.  Kgy. rendeletnek  (a  továbbiakban:  Ör.)  a  fővárosi  közterületek használatáról  és a közterületek rendjéről szóló  59/1995.  (X. 20.)  Főv. Kgy. rendelet módosításáról szóló 60/2006. (X.  27.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Örm.) 1. §-ával az Ör. 4. § (4)   bekezdésének  g)  pontjába  beiktatott  azon  rendelkezés megsemmisítését   kérte,   mely  a   politikai   rendezvényeken közterület-használati     engedélyhez     köti      építmények, berendezések,  valamint járművek – parkolásnak nem  minősülő  – elhelyezését.  Az  indítványozó  a  gyülekezési  jog   lényeges tartalmának  korlátozását  látja a  támadott  rendelkezésekben, továbbá  arra  hivatkozik,  hogy az  önkormányzat  túllépte  az Alkotmányban   meghatározott  rendeletalkotási   jogkörét.   Az indítványozó  nem  kifogásolta Ör. támadott  rendelkezésének  a kereskedelmi, vendéglátóipari és reklámtevékenységre  vonatkozó részeit, mivel álláspontja szerint e tevékenységek esetében nem áll  fenn  szoros,  tartalmi összefüggés a gyülekezési  joggal, akkor sem, ha politikai rendezvényhez kapcsolódnak.                               II.    1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „8.  §  (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az   alapvető   jogokra   és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”  „44/A.  §  (2)  A  helyi  képviselőtestület  a  feladatkörében rendeletet  alkothat,  amely nem lehet  ellentétes  a  magasabb szintű jogszabállyal.”  „62.  §  (1)  A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.  (2)  A  gyülekezési  jogról  szóló  törvény  elfogadásához   a jelenlévő   országgyűlési  képviselők  kétharmadának  szavazata szükséges.” 2. Az Ör. vizsgált rendelkezése:  „4. § (4) Nem kell közterület-használati hozzájárulás: (…)  g)    politikai   rendezvényekhez,   kivéve   az   építmények, berendezések  létesítését, elhelyezését, bármely  közúti  jármű (1/1975.  (II.  5.) KPM-BM együttes rendelet 1. számú  függelék II.  fejezete), jármű külön jogszabály alapján parkolásnak  nem minősülő  egyéb  célú  elhelyezését, valamint  a  kereskedelmi, vendéglátó és reklámtevékenység végzését.”                              III. Az indítvány megalapozott.     1.  Az  Ör.  vizsgált rendelkezésének értelmében vett politikai rendezvények   a   gyülekezési   jog   körébe   tartoznak.   Az Alkotmánybíróságnak  először abban a kérdésben  kellett  állást foglalnia, hogy a közterület-használat szabályozása összefügg-e a gyülekezési jog gyakorlásával. Az  Alkotmánybíróság már a 30/1992. (V. 26.)  AB  határozatában átfogóan  vizsgálta az alapjogok korlátozására az  Alkotmányból levezethető   szabályokat,  és  megalapozta   a   kommunikációs alapjogok (a véleménynyilvánítás, a gondolat, a lelkiismeret és a  vallás  szabadsága  mellett a gyülekezési  jog)  kitüntetett szerepét  is  az  alapvető jogok rendszerében. E  kommunikációs alapjogok  nem korlátozhatatlanok. Alapvető jogok korlátozására az  Alkotmány szerint csak törvényi formában kerülhet  sor,  az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint abban  az  esetben, amennyiben  a korlátozás más alapvető jog vagy alkotmányos  cél érdekében  szükséges;  a korlátozásnak  meg  kell  felelnie  az arányosság  követelményeinek, azaz a  törvényhozónak  mindig  a lehető  legenyhébb megoldást kell választania. A  kommunikációs alapjogoknál     az     „alapjogi    tesztben”     összefoglalt követelményeken   túlmenő  elv,  hogy   az   ezeket   korlátozó rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni. [ABH  1992,  167, 170-171.] „Az  Alkotmány  8.  §-ában rögzíti, hogy a  Magyar  Köztársaság elismeri  az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen  alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.  Az  alapvető jogokra és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg,  alapvető  jog   lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az állam akkor nyúlhat  az alapjog  korlátozásának eszközéhez, ha másik  alapvető  jog  és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték   védelme   más   módon  nem  érhető   el.   Az   alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy  az  másik  alapjog  vagy  szabadság  védelme  vagy  egyéb alkotmányos  cél  érdekében  történik,  hanem  szükséges,  hogy megfeleljen  az arányosság követelményeinek: az  elérni  kívánt cél  fontossága  és  az ennek érdekében okozott  alapjogsérelem súlya  megfelelő  arányban legyen egymással.  A  törvényhozó  a korlátozás  során  köteles  az  adott  cél  elérésére  alkalmas legenyhébb   eszközt   alkalmazni.   Alkotmányellenes   a   jog tartalmának   korlátozása,  ha  az   kényszerítő   ok   nélkül, önkényesen  történik,  vagy  ha a korlátozás  súlya  az  elérni kívánt  célhoz képest aránytalan.” (30/1992. (V. 26.)  AB  hat. ABH 1992, 167, 171.) A  gyülekezési joggal, illetve korlátozhatóságával kapcsolatban az 55/2001. (XI. 29.) AB határozat a következő megállapításokat tette:   „Az  Alkotmánybíróság  a  gyülekezési  jogot   érintő, összességében  nem  nagyszámú határozataiból  is  kirajzolódnak azonban  bizonyos  alapvető elvek.  Mindenekelőtt  az,  hogy  a gyülekezési jog – csakúgy, mint a gondolat, a lelkiismeret és a vallás  szabadsága – szorosan kapcsolódik a véleménynyilvánítás szabadságához [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH  1992,  167, 171.]. Gyűlések megszervezésének, megtartásának, az azokon való részvételnek    a   joga   nélkül   a   nézetek,    információk megszerzésének  és  másokkal való megosztásának,  a  vélemények közösen  történő  kialakításának a  lehetősége  ugyanis  aligha volna   megvalósítható.  Ugyanakkor  a  gyülekezési   jog   nem korlátozhatatlan jog. (…) A jogkorlátozás határait az Alkotmány 8.  §  (2)  bekezdése  vonja meg, és az  Alkotmánybíróság  több határozatában   is   állást  foglalt  a  jogok   korlátozásának alkotmányos  feltételeit illetően, kimondva, hogy  az  alapvető jog  korlátozása  csak  akkor  marad  meg  alkotmányos  keretek között,  ha a korlátozás nem az alapjog érinthetetlen lényegére vonatkozik, ha elkerülhetetlen, azaz, csak ha kényszerítő okból kerül rá sor, és ha a korlátozás az elérni kívánt célhoz képest nem  aránytalan [pl. 20/1990. (X. 4.) AB határozat,  ABH  1990, 69,  71.;  7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991,  22,  25.; 22/1992.  (IV. 10.) AB határozat, ABH 1992, 122,  123.].”  (ABH 2001, 442, 449.) A   békés   gyülekezés  szabadsága  a  demokratikus  társadalom előfeltétele  és  alapvető értéke. A  gyülekezési  jog  alapján megtartott  rendezvények  elválaszthatatlanul  kapcsolódnak   a demokratikus  nyilvánosság  értékéhez,  e  rendezvények  teszik lehetővé,  hogy  a  polgárok a politikai folyamatot  kritikával illessék, tiltakozásukkal befolyásolják. A békés rendezvények a politikai   és   társadalmi   rend,   a   képviseleti   szervek legitimitásának   megszilárdítása  szempontjából   is   értéket jelentenek.   A  tüntetések,  tiltakozó  akciók  a  képviseleti szervek,  a  kormányzat és a közvélemény számára  is  jelzik  a társadalomban megjelenő feszültségeket, lehetővé téve azt, hogy az   illetékesek   időben  megfelelő   lépéseket   tegyenek   a feszültségek okainak csökkentésére. Egy demokratikus társadalom nem  választhatja a tiltakozás elnémításának,  szükségtelen  és aránytalan  korlátozásának  útját: a  politikai  szabadságjogok korlátozása  nem  csak  azokat  sújtja,  akik  élni  kívánnának jogaikkal,  hanem a társadalom egészét, így azokat  is,  akikre hivatkozással  az  állam  a jogkorlátozás  eszközéhez  nyúl.  A gyülekezési jog alapján megtartott rendezvények célja az,  hogy a  gyülekezési joggal élő polgárok közös véleményt  alakítsanak ki,  illetve nézeteiket másokkal megosszák és közösen juttassák kifejezésre.   Ehhez   nélkülözhetetlenek   az   Ör.   vizsgált rendelkezése   szerint   csak   a   közterület   tulajdonosának hozzájárulásával alkalmazható eszközök, azaz a gyülekezés  joga –   különösen   nagyobb  létszámú  rendezvény  esetén   –   nem gyakorolható  rendeltetésszerűen építmények, berendezések,  pl. színpad,   hangosítás,  kivetítők  nélkül.  Ezek  használatának szabályozása tehát érinti, alkalmazásuk hozzájáruláshoz  kötése pedig korlátozza a gyülekezés jogát. 2.  Mivel  az  Ör.  vizsgált rendelkezése a gyülekezési  joghoz elválaszthatatlanul    kapcsolódik,   az    Alkotmánybíróságnak vizsgálnia   kellett,   hogy  a  helyi  önkormányzatnak   van-e rendeletalkotási  joga a politikai rendezvényeken  alkalmazható eszközök  (építmények, berendezések, járművek)  vonatkozásában, kötheti-e  hozzájáruláshoz alkalmazásukat, korlátozva  ezzel  a békés  gyülekezés  jogát. Az Alkotmány 44/A.  §  (2)  bekezdése értelmében helyi önkormányzat képviselőtestülete feladatkörében alkothat,   magasabb   szintű  jogszabállyal   nem   ellentétes rendeletet.   A   gyülekezési   jog   gyakorlásának   részletes szabályait a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: Gyt.) tartalmazza, mely meghatározza azt is, hogy a  közterületen  tartandó rendezvények megszervezéséhez  milyen bejelentési kötelezettség kapcsolódik. A helyi önkormányzat nem egészítheti  ki  a  Gyt.-ben  meghatározott  feltételrendszert, mivel  a  politikai rendezvények – és más, a Gyt.  hatálya  alá tartozó rendezvények – jogi feltételeinek szabályozására sem  a Gyt.,  sem  más jogszabály jogalkotási felhatalmazást  nem  ad, önálló   szabályozási   jogköre  a  helyi   önkormányzatnak   a gyülekezési  jog, mint alapvető jog tekintetében  pedig  nincs. Közterület-használati    hozzájárulás    hiányában    politikai rendezvény  rendeltetésszerűen nem lenne  megtartható,  az  Ör. tehát alapvető jog gyakorlását korlátozza. A Fővárosi Közgyűlés a  vizsgált  –  a  gyülekezési jogot  korlátozó  –  rendelkezés megalkotásával   túllépte  rendeletalkotási  hatáskörét.   Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben  foglaltak szerint határozott. 3.   Tekintettel  arra,  hogy  az  Ör.  vizsgált   szabálya   a szabályozás     jogforrási     szintje     miatt      önmagában alkotmányellenes, az Alkotmánybíróság nem vizsgálta azt, hogy a gyülekezés  szabadságával szemben megjelenik-e  olyan  versengő alapjog  vagy  alkotmányos  érték,  amely  a  gyülekezési   jog korlátozását szükségessé tenné, illetve, hogy a jog korlátozása arányos-e    az    elérni   kívánt   céllal.   Ugyanakkor    az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a szabályozás célja is  tárgya lehet  az  alkotmányossági vizsgálatnak, illetve adott  esetben előfordulhat, hogy önmagában a jogalkotó szabályozásban  testet öltő  célja  tesz  egy rendelkezést alkotmányellenessé.  Azzal, hogy   a   szabályozás   a  gyülekezési  jog   körébe   tartozó rendezvények közül kiemeli a politikai rendezvényeket, és  csak ezekre   állapít  meg  többlet-követelményeket,   nyilvánvalóvá teszi,   hogy  elsődleges  célja  nem  a  lakosság  nyugalmának védelme, hanem a politikai kommunikáció korlátozása. Amennyiben nyilvánvaló,  hogy a közterület-használat adott  módon  történő szabályozásának  mögöttes célja a gyülekezési jog  korlátozása, és   a  közterület-használat  feltételeinek  módosítása  csupán eszköze a gyülekezési jog korlátozásának, ez alkotmányellenessé tehet   olyan   szabályokat  is,  melyek  önmagukban   alapjogi relevanciával nem bírnának. A   határozat   Magyar   Közlönyben  történő   közzététele   az Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi  XXXII.  törvény  41.  §-a előírásán alapul.      Dr. Balogh Elemér                   Dr. Kovács Péter      alkotmánybíró                          alkotmánybíró                                                        Dr.Paczolay Péter                      előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	4/2007. (II. 13.)
Date of the decision: .	02/12/2007
.
.