Hungarian

Ügyszám: .	879/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 879/B/1992. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1996/397 .

A döntés kelte: Budapest, 04/16/1996 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló  eljárásban - dr. Sólyom László és dr. Zlinszky János alkotmánybírók különvéleményével - meghozta a következő                        határozatot : Az  Alkotmánybíróság   a  házasságról,   a  családról  és  a gyámságról  szóló   1952.  évi   IV.  törvény   43.  §   (5) bekezdésében   és    44.   §-ában    foglalt   rendelkezések alkotmányellenességének       megállapítására       irányuló indítványokat  és   e  rendelkezések  megsemmisítése  iránti kérelmeket elutasítja.                          Indokolás                              I. 1.  Az   indítványozók  a  házasságról,  a  családról  és  a gyámságról szóló  1952. évi  IV. törvény  ( a továbbiakban : Csjt. ) 43. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés és 44. §- ában    foglalt     rendelkezések    alkotmányellenességének megállapítását és  megsemmisítését kérték. E rendelkezéseket az  Alkotmánybíróság  57/1991.  (XI.  8.)  AB  határozatában foglaltak folytán  ( ABH 1991,  272-287. ) az 1992. évi XVI. törvény állapította  meg. A  Csjt-t módosító  törvény  1992. április 1.  napján lépett hatályba, rendelkezéseit azonban a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. A Csjt.  43. § (5) bekezdése értelmében az apaság vélelmét a gyermek a  nagykorúsága  elérése  után  egy  évig,  a  többi jogosult pedig  a gyermek  születéséről szerzett  értesülése időpontjától számított  egy év  alatt támadhatja  meg. Az  a jogosult, aki  a megtámadás  alapjául szolgáló tényről a reá nézve  megállapított  határidő  kezdete  után  értesült,  az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét. A Csjt.  44. §  (1) bekezdése  szerint az  apaságnak  és  az anyaságnak, továbbá  az  utólagos  házasságkötés  hatályának bírósági megállapítását keresettel lehet kérni, s keresettel lehet megtámadni az apaság vélelmét is. A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania. A (2) bekezdés szerint a korlátozottan cselekvőképes személy a   pert   csak   törvényes   képviselője   hozzájárulásával indíthatja meg.  Ha a  törvényes  képviselő  a  hozzájárulás megadásában tartósan  gátolva van,  vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja. A (3) bekezdés szerint cselekvőképtelen jogosult helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával  - a törvényes képviselő léphet fel. A (4)  bekezdésben foglaltak  szerint az  apaság  vélelmének megdöntése iránti  per megindítása  előtt  a  gyámhatóságnak cselekvőképtelen kiskorú esetében - elháríthatatlan akadályt kivéve - az anyát és a vélelmezett apát meg kell hallgatnia. A gyámhatóság  a perindításhoz csak akkor járulhat hozzá, ha a származás  kiderítése és  a családi  jogállás rendezése  a kiskorú érdekében  áll. Ha  az anya  és  a  vélelmezett  apa között  a   gyermek  elhelyezése   vitás,  a  gyámhatóság  a hozzájárulást csak kivételesen indokolt esetben adhatja meg. 2. Az  indítványozók álláspontja  szerint a Csjt. módosított rendelkezései alkotmányellenesek,  mert nem  felelnek meg az Alkotmánybíróságnak    a    gyermek    vérségi    származása kiderítéséhez   való   jogával   kapcsolatos   határozatában foglaltaknak  és   ellentétesek  az   Alkotmány  67.  §  (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel is. Véleményük szerint a Csjt. 43.  § (5) bekezdése a korábbi szabályozáshoz képest a kiskorú gyermek családi jogállásának tisztázása tekintetében lényegi változást  nem hozott,  a  szabályozás  továbbra  is lehetővé teszi,  hogy  a  gyermek  törvényes  képviselője  a gyermek  vérségi   származása   kiderítéséhez   való   jogát végérvényesen elvonja.  Az a  rendelkezés  ugyanis,  hogy  a gyermek 19  éves koráig  támadhatja meg  az apaság vélelmét, tartalmilag  azt   jelenti,  hogy   a  gyermek  nagykorúsága betöltéséig  e   jogosultság  a   törvényes  képviselőjét  - tipikusan anyját - illeti meg korlátlanul. A  törvényes   képviselő  perindítási   jogának  alkotmányos korlátozására nem  alkalmas a  Csjt. módosított 44. §-a sem, mert a  kiskorú érdekének  szempontját a  törvény módosítása előtt  is   megfelelően   figyelembe   kellett   venni.   Az indítványozók szerint  a törvényi  változás mindössze annyi, hogy a  gyermek érdekének  figyelembe vételét  -  a  korábbi rendeleti szabályozás  helyett -  ma a  Csjt.  írja  elő.  A támadott szabályozás ezért nem minősül az alapjog-korlátozás megfelelő garanciájának,  így a  módosítás nem  felel meg az Alkotmány   rendelkezéseinek    és    az    Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak. Az indítványozók  ezért kérték  a  kifogásolt  rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.                             II. Az  Alkotmánybíróság   az  indítványokat   megalapozatlannak találta. 1. Az  Alkotmánybíróság 57/1991.  (XI. 8.)  AB határozatában megállapította,   hogy    a   gyermek   vérségi   származása kiderítéséhez való  jogának a  törvényes képviselő korlátlan perindítási jogosultsága  útján történő végérvényes elvonása alkotmányellenes. Ezért  a Csjt.  módosítás előtti 44. § (1) bekezdésének azt  a rendelkezését,  amely szerint a teljesen cselekvőképtelen   jogosult    helyett   -   a   gyámhatóság hozzájárulásával  -   a  törvényes   képviselő  jogosult   a perindításra, a  jövőre nézve  - 1992.  évi március  hó 31-i hatállyal - megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság  határozatában rámutatott  arra, hogy az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének rendelkezését nem lehet úgy értelmezni, hogy  az  tartalmazza  a  gyermeknek  a  családi álláshoz, a  vérségi családba  tartozáshoz való  jogát is. E rendelkezés  szerint   ugyanis  a   gyermeknek  joga  van  a családja, az  állam és  a társadalom részéről arra védelemre és gondoskodásra,  amely  a  megfelelő  testi,  szellemi  és erkölcsi  fejlődéséhez   szükséges.  Ebből   az   alkotmányi szabályból pedig  csak a  tényleges  családi  gondoskodáshoz való jogosultság  következik. Ez nemcsak a vérségi, hanem az ún. szociológiai  családba tartozást  és e  család  részéről való gondoskodást és védelmet is magába foglalja. Ám rámutatott  az Alkotmánybíróság  arra is,  hogy a vérségi származás kiderítése,  illetőleg az  arra vonatkozó törvényi vélelem   vitatása,    kétségbevonása,       mindenkinek   a legszemélyesebb  joga,   amely  az   Alkotmány  54.   §  (1) bekezdésében írt általános személyiségi jog körébe tartozik. Az   általános    személyiségi   jog    részét   képezi   az önazonossághoz és  önrendelkezéshez való jog is. E jog pedig magába foglalja,  hogy mindenkinek  a  legszemélyesebb  joga vérségi származását  kideríteni, vérségi jogállását kétségbe vonni,  vagy   felkutatni,  illetőleg   az,   hogy   vérségi származását -  a vérségi kapcsolatban közvetlenül érintettek körén kívül  - senki  ne tegye  vitássá. Ennek  a  jognak  a korlátozás  nélküli  elvonása  a  mások  által  lefolytatott korábbi perléssel, amelynek eredménye kétségbevonhatatlan és felülvizsgálhatatlan, a  gyermek  identitásához  való  jogát sérti  és   ez  egyben  az  alkotmányosan  védett  általános személyiségi   jog   megsértésével   is   együtt   jár.   Az Alkotmánybíróság  ezért   megállapította,  hogy   a  gyermek vérségi származása  kiderítéséhez való  jogának a  törvényes képviselő korlátlan  perindítási jogosultsága  útján történő végérvényes elvonása alkotmányellenes. 2. A Csjt. 43. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés elleni támadásra   megfelelően   irányadóak   az   Alkotmánybíróság 57/1991. (XI.  8.) AB  határozatában kifejtettek ( ABH 1991, 280. ) .  E szerint  a kifogásolt  rendelkezés nem  üti el a gyermeket annak  a legszemélyesebb jogának érvényesítésétől, hogy    nagykorúsága     elérése    után     önazonossághoz, önrendelkezéshez   való   jogai   érvényesítése   védelmében felléphessen. Az  apasági vélelem  megtámadásának lehetősége ugyanis a  gyermek  számára  nagykorúsága  elérése  után  is adott,  következésképpen  ez  a  szabályozás  önmagában  nem alkotmányellenes. A kifogásolt  rendelkezés csak  a Csjt.  44. §  (2)  és  (3) bekezdésében foglaltakkal  összefüggésben nyeri el értelmét. E szerint  ugyanis a  korlátozottan cselekvőképes  személy a megtámadási pert csak törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg,  a cselekvőképtelen jogosult helyett pedig - a  gyámhatóság  hozzájárulásával  -  a  törvényes  képviselő léphet fel.  Az a  szabály tehát, amely lehetőséget biztosít arra, hogy  a gyermek  a nagykorúsága  elérése után egy évig még  előterjeszthesse   a  megtámadási  keresetet,  éppen  a gyermek    személyes    joga    érvényesítésének    törvényi biztosítéka,   így    az   Alkotmánybíróság    határozatában foglaltakkal teljességgel összhangban áll. A gyermek ugyanis személyesen,   azaz    törvényes    képviselői,    illetőleg gyámhatósági közreműködés nélkül csak teljesen cselekvőképes személyként, vagyis nagykorúsága elérése után támadhatja meg az  apaság  vélelmét.  Ekkor  pedig  ugyanaz  a  megtámadási határidő áll rendelkezésére, mint bármely más jogosultnak, a törvény   tehát    a    megtámadásra    jogosultak    között alkotmányellenes megkülönböztetést nem tartalmaz. Az indítványozók alkotmányossági kifogása tartalmilag nem is erre a törvényi szabályozásra, hanem arra vonatkozik, hogy a gyermek jogán  - és  helyett -  cselekvőképtelensége  idején törvényes  képviselője   léphet  fel,  illetőleg  a  gyermek korlátozottan cselekvőképesként is ilyen pert csak törvényes képviselője -  bizonyos  esetekben  pedig  a  gyámhatóság  - hozzájárulásával kezdeményezhet.  Az  indítványozók  szerint ugyanis e  szabályozással a  törvény lehetővé  teszi, hogy a kiskorú   anyja    -   nagykorúságának   eléréséig   -   más jogosultakkal ellentétben  18 évig bármikor kezdeményezze az apaság vélelmének megdöntését. Az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben az összefüggésben sem találta megalapozottnak. A Csjt.  módosított 44.  § (4)  bekezdése három  garanciális szabályt vezetett  be  a  törvényes  képviselő  ( az  anya ) perindítási kezdeményezésének a korlátozására : - Az  apaság vélelmének  megdöntése iránti  per  megindítása előtt a  gyámhatóságnak cselekvőképtelen  kiskorú esetében - elháríthatatlan akadályt  kivéve - az anyát és a vélelmezett apát meg kell hallgatnia. - A  gyámhatóság a  perindításhoz csak akkor járulhat hozzá, ha a  származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében áll. -  Ha  az  anya  és  a  vélelmezett  apa  között  a  gyermek elhelyezése  vitás,   a  gyámhatóság  a  hozzájárulást  csak kivételesen indokolt esetben adhatja meg. E rendelkezések közül a kiskorú érdekének szempontja nem új, mert a  gyámhatóságokról, az egyes gyámhatósági feladatokról és a  gyámhatósági eljárásról  szóló 12/1987.  (VI. 29.)  MM rendelet  51.   §  (3)   bekezdése  már   korábban  is   úgy rendelkezett, hogy a gyámhatóság elutasítja az eseti gondnok kirendelése iránti kérelmet, ha a gondnokrendelést a családi jogállás rendezése  iránti per megindítása érdekében kérték, de megítélése  szerint a  per nem áll a kiskorú érdekében. A kiskorú mindenek felett álló érdekének követelményét azonban a Csjt. támadott módosítása törvényi szintre emelte. Rámutat az  Alkotmánybíróság arra,  hogy a támadott törvényi rendelkezéseken túlmenően a törvényes képviselő perindítási, perkezdeményezési jogának  további fontos törvényi garanciái vannak. Ilyen  mindenek  előtt  az  államigazgatási  eljárás általános szabályiról  szóló 1957. évi IV. törvény 72. § (1) bekezdése, amelynek alapján a gyámhatóságnak a perindításhoz való hozzájárulást  kimondó határozata  - jogszabálysértésre hivatkozva -  bíróság előtt megtámadható. Amennyiben tehát a vélelmezett  apa   úgy  ítéli   meg,  hogy   a   hozzájáruló nyilatkozat nem  áll a  kiskorú gyermek érdekében, illetőleg hogy a  gyámhatóság a  Csjt. 44.  § (4) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket  figyelmen kívül  hagyta, vagy  nem kellően    értékelte,     az    államigazgatási    határozat felülvizsgálatát  keresettel   kérheti   a   bíróságtól.   E garanciális  szabály   a  törvényes   képviselő  perindítási jogának  fontos   korlátja,  mert   ennek  folytán   már  az államigazgatási  eljárás   keretében  a   bírósági   eljárás garanciális szabályai  között vizsgálható,  hogy a törvényes képviselő perindítási  jogosultságának az  engedélyezése - a kiskorú  mindenek   felett  álló  érdeke  összefüggésében  - nyomósabb  szempont-e,  mint  a  gyermek  joga  ahhoz,  hogy vérségi származását maga derítse ki. A kiskorú  jogai és  érdekei érvényre  juttatásának  további fontos törvényi garanciája, hogy a Csjt. 43. § (1) bekezdése nem az  apasági  vélelem  megdöntésének,  hanem  az  apasági vélelem  megtámadhatóságának  feltételeiről  rendelkezik.  E szerint az  apaság vélelmét  akkor lehet  megtámadni, vagyis ilyen perindításra  akkor  van  lehetőség,  ha  az,  akit  a vélelem alapján apának kell tekintetni, a gyermek anyjával a fogamzás  idejében   nemileg   nem   érintkezett,   vagy   a körülmények szerint  egyébként lehetetlen,  hogy  a  gyermek tőle származik.  A jogalkalmazást  végző bíróságok  joga  és felelőssége eldönteni ilyen törvényi garanciák mellett, hogy a gyermek identitásához fűződő személyes jogának, vagy annak tulajdonítanak-e  elsőbbséget,   hogy  a  gyermek  érdekében családi jogállása már kiskorúsága idején rendeződjék. 3.  Az   Alkotmánybíróság  már   az  57/1991.  (XI.  8.)  AB határozatában ( ABH  1991,  280.  )  rámutatott  arra,  hogy álláspontja  szerint   a  törvényes   képviselő  perindítási jogosultságának csak  a korlátlansága  alkotmányellenes.  Az Alkotmánybíróság  64/1991.   (XII.  17.)   AB  határozatában foglaltak  szerint   ( ABH  1991,  308,  312.  )  az  emberi méltósághoz   való    jog    csak    az    emberi    státusz meghatározójaként,   az   élethez   való   joggal   fennálló egységében abszolút  és korlátozhatatlan. Anyajog mivoltából levezetett egyes részjogai, mint pl. az önrendelkezéshez, az önazonossághoz való  jog  azonban  az  Alkotmány  8.  §  (2) bekezdése   szerint   bármely   más   alapjoghoz   hasonlóan korlátozhatók. Az Alkotmánybíróság  állandó  gyakorlata  szerint  az  állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog  vagy szabadság  védelme,  vagy  érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el.  Az   alapjog  korlátozásának  alkotmányosságához  tehát szükséges,  hogy  a  korlátozás  megfeleljen  az  arányosság követelményeinek :   az  elérni kívánt  cél fontossága és az ennek  érdekében   okozott  alapjogsérelem  súlya  megfelelő arányban legyenek  egymással.  A  törvényhozó  a  korlátozás során köteles  az adott  cél elérésére  alkalmas  legenyhébb eszközt alkalmazni  ( 30/1992. /V.  25. /  AB határozat, ABH 1992, 167, 171. ) . Az Alkotmány  8. §  (2) bekezdése  alapján tehát  a  gyermek vérségi származása  kiderítéséhez  való  személyes  joga  is korlátozható.  A   nemzetközi  jogösszehasonlítás   is   azt mutatja, hogy  a törvény  által meghatározott  és  megfelelő törvényi garanciákkal  védett esetekben  a vérségi származás kiderítésére -  törvényes képviselő  útján -  már a  gyermek kiskorúsága idején is lehetőség van. Az Alkotmány 15. §-ának családvédelmi  rendelkezése   és  az  Alkotmány  67.  §  (1) bekezdésének  az   a  szabálya,   amely  szerint   a  Magyar Köztársaságban  minden   gyermeknek  joga   van  a  családja részéről  arra   a  védelemre   és  gondoskodásra,  amely  a megfelelő   testi,   szellemi   és   erkölcsi   fejlődéséhez szükséges,   a   gyermek   mindenek   felett   álló   érdeke figyelembevételének  szempontját  is  magába  foglalja.  Ezt fejezi  ki   egyébként  az   1991.  évi   LXIV.   törvénnyel kihirdetett, a  Gyermek jogairól  szóló, New  Yorkban  1989. november 20-án  kelt Egyezmény  3. cikkének 1. pontja, amely szerint  az   Egyezményben  részes   államok  bíróságai   és törvényhozó  szervei   a  gyermeket  érintő  döntéseikben  a gyermek mindenek  felett álló  érdekére  vannak  figyelemmel elsősorban. Az  Egyezmény kihirdetése  kapcsán került  sor a Csjt. módosítására  az 1995.  évi XXXI.  törvénnyel, amely a Csjt. 1.  § (2)  bekezdésébe alapelvként  iktatta be, hogy a törvény  alkalmazása   során  mindenkor  a  kiskorú  gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni. A kiskorú  gyermeknek alapvető  érdeke fűződik  ahhoz,  hogy családi jogállása  rendeződjön, vérségi  származása -  ha ez lehetséges -  már kiskorában  megállapítást nyerjen. A Csjt. támadott módosítása  ennek  az  Alkotmányban  is  védett  és nemzetközi egyezménnyel  is  megerősített  érdeknek  a  szem előtt  tartásával  korlátozta  a  gyermeke  személyes  jogát vérségi    származása     kiderítéséhez.    A     korlátozás elkerülhetetlen alapjogi  korlátozás, mert  a gyermek teljes cselekvőképességének    elnyerése     előtt    identitásának kiderítéséhez való jogát személyesen nem érvényesítheti. Így mindazokban  az  esetekben,  amikor  a  gyermek  vélelmezett apától  való   származása  -   akár  az  anyával  való  nemi érintkezés hiánya  miatt, akár  egyéb okból  - lehetetlen, a gyermek családi  jogállásának rendezése  -  mint  a  gyermek alkotmányosan védett  alapvető  érdeke  -  csak  az  alapjog korlátozásával érhető el. A  korlátozás   egyúttal  a  gyermek  mindenek  felett  álló érdekével arányban áll. Azok a törvényi garanciák, amelyek a törvényes  képviselő   perindítási  jogának   korlátlanságát kizárják, elegendő  biztosítékok arra,  hogy az  alkotmányos alapjog  sérelme   csak  elkerülhetetlen   esetekben  és   a korlátozással elérni  kívánt  céllal  arányos  mértékben  és okokból következzen  be. Már  a gyámhatóság  a közigazgatási eljárásban,  majd   a  bíróság   a  közigazgatási  határozat törvényességének  a   felülvizsgálata  során  -  a  törvényi előírásoknak megfelelően - köteles mérlegelni az alkotmányos alapjog  és   a  gyermek   mindenek  felett  álló  -  érdeke alkotmányos     szempontját      és     esetenként      ezek figyelembevételével köteles  dönteni a  törvényes  képviselő perindításának megengedése  vagy elutasítása tárgyában. Ezek a garanciák megfelelnek az alapjogi korlátozásokkal szembeni alkotmányi   rendelkezésnek,   az   Alkotmány   8.   §   (2) bekezdésében foglaltaknak,  de az  Alkotmánybíróság  korábbi határozatában támasztott  alkotmányos  követelményeknek  is, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat megalapozatlannak ítélte és elutasította.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Ádám Antal         Dr. Kilényi Géza            alkotmánybíró           alkotmánybíró                       Dr. Lábady Tamás                     előadó alkotmánybíró                      Dr. Schmidt Péter                        alkotmánybíró         Dr. Szabó András      Dr. Tersztyánszky Ödön            alkotmánybíró           alkotmánybíró           Dr. Vörös Imre       Dr. Zlinszky János              alkotmánybíró        alkotmánybíró Dr. Sólyom László alkotmánybíró különvéleménye 1. Az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozata ( ABH 1991, 272,  a továbbiakban  1. Abh.  )  alkotmányellenessége miatt megsemmisítette  a Csjt.  akkor  hatályos  44.  §  (1) bekezdésének azt  a rendelkezését,  amelynek  értelmében  az apaság vélelmét megtámadó perben a teljesen cselekvőképtelen jogosult  helyett  -  a  gyámhatóság  hozzájárulásával  -  a törvényes  képviselő   léphet  fel.   A  hatályban   tartott törvényszöveg szerint "A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania".  A  Csjt  44.  §  -ának  az  1992.  évi  XVI. törvénnyel megállapított  új szövege  ismét lehetővé  tette, hogy  a  cselekvőképtelen  jogosult  helyett  a  gyámhatóság hozzájárulásával a  törvényes  képviselő  indítson  pert  az apaság  vélelmének   megdöntésére,  azzal  a  megszorítással azonban, hogy  a gyámhatóságnak  - cselekvőképtelen  kiskorú esetében - a per megindítása előtt az anyát és a vélelmezett apát meg kell hallgatnia; hogy a perindításhoz a gyámhatóság csak akkor  járulhat hozzá,  ha a  származás kiderítése és a családi jogállás  rendezése a kiskorú érdekében áll; továbbá ha az anya és a vélelmezett apa között a gyermek elhelyezése vitás,  a   gyámhatóság  a  hozzájárulást  csak  kivételesen indokolt esetben adhatja meg. Véleményem szerint  a Csjt.  hatályos 44. § -ával szemben is fennállnak  azok   az  alkotmányossági   kifogások,  amelyek alapján az  1. Abh.  1991-ben  megsemmisítette  a  törvényes képviselő  perindítási   lehetőségét  az  apaság  vélelmének megdöntésére. Ezért  a Csjt. 44. §-a alkotmányellenességének megállapítására és  megsemmisítésére  irányuló  indítványnak helyt kellett volna adni. 2. Az  1.  Abh.  szerint  a  Csjt.  korábbi  rendelkezésének alkotmányellenessége  abban   állt,  hogy   annak  a   bírói gyakorlatban   élő   alkalmazása   gyakorlatilag   korlátlan lehetőséget adott  arra,  hogy  a  cselekvőképtelen  kiskorú helyett  a   gyámhatóság   által   ( rendszerint   az   anya kezdeményezésére )  kirendelt   eseti  gondnok   az   apaság vélelmének  megdöntésére  pert  indítson.  Az  ilyen  perben hozott ítélet  pedig végérvényesen  elvonta a  gyermek jogát arra,  hogy   vérségi   származásának   kiderítéséről   maga rendelkezzék. A  határozatból  ugyanis  egyértelmű,  hogy  a gyermek identitásához  való joga az önrendelkezési jog egyik vetülete;  a  gyermek  legszemélyesebb  joga,  hogy  vérségi származását  kiderítse,   illetve  hogy  azt  más  ne  tegye vitássá.  ( ABH  1991, 279 ) . A határozat elismeri, hogy "a vérségi  kapcsolatban  közvetlenül  érdekelteknek"  is  joga lehet a  származás bírósági  megállapítására, illetve hogy a vérségi származás kiderítésére - törvényes képviselő útján - már a  gyermek kiskorúsága  idején is  lehetőség nyílhat. Az utóbbi azonban  csak  akkor  alkotmányos,  ha  a  törvény  a gyermek    e     legszemélyesebb    jogának     korlátozását "meghatározott és  megfelelő  törvényi  garanciákkal  védett esetekben" engedi  meg, illetve,  ha a  gyermek  perindítási jogát nem  "általánosságban zárja ki, illetőleg korlátozza".  ( ABH 1991, 280, 281 ) A Csjt.  1992-ben  megállapított  új  44.  §-a  az  1.  Abh. meghozatala   idején   a   hatályos   jogban   már   meglévő garanciákhoz képest  - egyetlen  rendelkezéstől eltekintve - nem tartalmaz  új biztosítékot,  csupán a  kiskorú érdekének követelményét  emeli   törvényi  szintre.  Ezzel  a  gyermek személyes   jogérvényesítése    "meghatározott"   és    "nem általános"  korlátozásának  követelménye  nem  teljesül.  Az egyetlen  konkrét  esetcsoport  külön  kiemelése  -  a  Csjt szerint a  gyámhatóság  a  hozzájárulást  "csak  kivételesen indokolt esetben"  adhatja meg,  ha az anya és a vélelmezett apa között  a  gyermek  elhelyezése  vitás  -  a  korlátozás megengedhetőségét csupán  szigorítja, ismérvét  azonban  nem teszi konkrétabbá.  Az  apaság  vélelme  megtámadhatóságának általános feltétele - a származás lehetetlensége, Csjt 43. § (1) bekezdés  -, illetve  a gyámhatósági  határozat bírósági felülvizsgálatának lehetősége  már  az  1.  Abh.  idején  is fennállt. 3.  A  törvény  szerint  a  gyámhatóság  a  cselekvőképtelen kiskorú helyett  indított perhez  csak akkor járulhat hozzá, ha "a  származás kiderítése és a családi jogállás rendezése" a kiskorú  érdekében áll.  Ez a  két  feltétel  ritkán  esik egybe,  sőt   természete  szerint  ellentmond  egymásnak.  A gyermek érdeke  elsősorban az,  hogy  szilárd  és  rendezett családban nevelkedjék;  ezt a  rendezettséget a jog vélelmek felállításával is  szolgálja. A  gyermek  rendezett  családi jogállásának nem  feltétlenül eleme a vérségi kötelék; sőt a feladatát betöltő családi viszonyokat a megbolygatástól óvni kell.  Ilyen   családban   a   gyermek   vérségi   származás kiderítéséhez való  joga bizonyosan nem indokolja, hogy a 14 éven aluli  gyermek helyett pert indítsanak. Természetesen a gyakorlatban az  apasági vélelem  megtámadására -  a kiskorú helyett is  - legtöbbször  akkor kerül sor, ha a vélelmezett apa és  az anya  kapcsolata felbomlik,  vagy ha a gyermek új családba kerül.  Ilyenkor is  nyitott kérdés  marad azonban, hogy az  új család miért ne tölthetné be feladatát a gyermek vérségi származásának megállapítása nélkül is, illetve, hogy annak megállapítása  valóban a  gyermek érdekét  szolgálja-e ( s nem  inkább például  az anyáét ) . E kérdés eldöntésénél különös súllyal  kell figyelembe  venni, hogy a gyermek joga vérségi   származásának    tisztázására   nemcsak    az    ő legszemélyesebb joga,  hanem hogy a gyermeknek ahhoz is joga van, hogy fenntartsa a vélelmezett apa-gyermek kapcsolatot - például  a  vélelmezett  apához  fűződő  érzelmi  kapcsolata miatt. A  gyermek vérségi  származása nem válhat eszközzé az anya és  a vélelmezett  apa egymás  közötti vitájában - mert éppen a jogosult gyermekre és legszemélyesebb jogára nézve a helyette indított  pernek  visszavonhatatlan  következményei vannak. Ennek  kivédésére nem  elegendő  azt  előírni,  hogy gyermekelhelyezési  vita   esetén   a   perindításhoz   való gyámhatósági hozzájárulást  "kivételesen  indokolt  esetben" lehet csak megadni. A   törvényhozó    tehát   a    Csjt.   új   rendelkezésének megállapításakor   a    gyermek   önazonosságára   vonatkozó rendelkezési   jogának   természetét   nem   vette   kellően figyelembe; nem határozta meg elegendő részletességgel, hogy a családi  jogállás rendezése  mikor követeli  meg a vérségi származás bírói  megállapítását olyan  súllyal,  hogy  az  a gyermeknek   erre   irányuló   jogát   jogát   végérvényesen elvonhatja. Budapest, 1996. április 16                                            Dr. Sólyom László                                               alkotmánybíró A különvéleményben foglaltakhoz csatlakozom.                                           Dr. Zlinszky János                                              alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	879/B/1992
Date of the decision: .	04/16/1996
.
.