Hungarian
Ügyszám:
.
506/B/1995
Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 506/B/1995. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1999/722
.
A határozat kelte: Budapest, 11/01/1999
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos  vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta  az
    alábbi
                                   
                             határozatot:

    Az  Alkotmánybíróság  az iskolarendszeren kívüli  magánoktatás
    egyes  kérdéseiről  és  az  oktatói  munkaközösségekről  szóló
    36/1990.   (II.   28.)  MT  rendelet  7.   §   (2)   bekezdése
    alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére
    irányuló indítványt elutasítja.
                                 Indokolás
                                     
                                    I.

      Az   indítványozók   egyedi  ügyükből   kiindulva   kérik   az
      iskolarendszeren kívüli magánoktatás egyes kérdéseiről  és  az
      oktatói   munkaközösségekről  szóló  36/1990.  (II.  28.)   MT
      rendelet  (a  továbbiakban: R.) 7. § (2) bekezdésében  foglalt
      rendelkezés megsemmisítését. E rendelkezés szerint: “A tagot a
      munkaközösség többi tagja – egyhangú szavazással – kizárhatja,
      ha  a  tag  írásbeli  felszólítás  ellenére  sem  tesz  eleget
      kötelezettségeinek    vagy    magatartásával     nagymértékben
      veszélyezteti  a  munkaközösség jóhírét.  Az  érintett  tag  a
      kizárás  kérdésében  nem  szavazhat.”  Az  indítványozók  arra
      hivatkoznak,  hogy ennek alapján akár egy  tag  is  meg  tudja
      akadályozni   az  egyébként  minden  szempontból   indokolható
      kizárást.  Ez  a  szabály az indítványozók  véleménye  szerint
      indokolatlanul   szigorúbb,  mint  a  gazdasági   társaságokra
      vonatkozó  ugyanilyen rendelkezések, amelyek csupán minősített
      szavazati többséget írnak elő.

      Az  indítványozók  az alkotmányellenesség megállapítását  arra
      alapozzák,  hogy  az  R.  kifogásolt  rendelkezése  sérti   az
      Alkotmány 9. § (2) bekezdését, miszerint “A Magyar Köztársaság
      elismeri  és  támogatja a vállalkozás  jogát  és  a  gazdasági
      verseny szabadságát”.

                                    II.
                                     
      Az Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint   az   indítvány   a
         következők miatt megalapozatlan.

      1. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában foglalkozott a
      vállalkozás  jogával.  Az  54/1993.  (X.  13.)  AB   határozat
      szerint:   "A   vállalkozás   joga   a   foglalkozás    szabad
      megválasztásához  való  alkotmányos  alapjog  (70/B.   §   (1)
      bekezdés)  egyik  aspektusa, annak egyik, a  különös  szintjén
      történő  megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti,  hogy
      bárkinek  Alkotmány  biztosította  joga  a  vállalkozás,  azaz
      üzleti  tevékenység kifejtése.” A vállalkozás joga “a  fentiek
      értelmében  egy  bizonyos, a vállalkozások  számára  az  állam
      által  teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való  belépés
      lehetőségének  biztosítását, más szóval a  vállalkozóvá  válás
      lehetőségének  – esetenként szakmai szempontok által  motivált
      feltételekhez  kötött, korlátozott – biztosítását  jelenti.  A
      vállalkozás   joga   tehát   nem  abszolutizálható,   és   nem
      korlátozhatatlan:  senkinek nincs  alanyi  joga  meghatározott
      foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek  adott
      vállalkozási  jogi formában való gyakorlásához. A  vállalkozás
      joga  annyit  jelent  – de annyit alkotmányos  követelményként
      feltétlenül  –  hogy  az állam ne akadályozza  meg,  ne  tegye
      lehetetlenné  a vállalkozóvá válást. " [ ABH 1993,  340,  341-
      342]

      A jelenleg vizsgált esetben is irányadó megállapítás szerint a
      vállalkozás  joga  mint a foglalkozás szabad  megválasztásához
      való  alkotmányos  alapjog nem tartalmazza  egy  meghatározott
      vállalkozási  formában folytatott tevékenységhez  való  jogot.
      Amennyiben     az     érintettek    működésükre,     gazdasági
      eredményességükre  vagy  bármely egyéb  okra  tekintettel  nem
      tartják   megfelelőnek  valamely  vállalkozási   formát,   úgy
      módjukban áll egy másik, számukra kielégítő formát választani.
      A  vállalkozási  forma megválasztásával  ugyanakkor  az  abban
      résztvevők  egyben  elfogadják az adott  vállalkozási  formára
      vonatkozó szabályokat is.

      Ha  a  hatályos  szabályozás kizárólag  oktatói  munkaközösség
      formájában  engedné a gépjárművezető-képzést,  mint  gazdasági
      eredmény  elérésére  irányuló tevékenység  folytatását,  akkor
      merülhetne fel az indítvány által tartalmazott alkotmányossági
      kérdés,  nevezetesen:  az állam az R. 7.  §  (2)  bekezdésében
      foglalt  rendelkezéssel megakadályozza-e a vállalkozás jogának
      érvényesülését, az adott foglalkozás folytatását.  Tekintettel
      arra,  hogy  az  állam nem ír elő kötött vállalkozási  formát,
      ezért   a   foglalkozás  szabad  megválasztásának  alkotmányos
      alapjoga  érvényesül,  alkotmányellenes korlátozás  nem  merül
      fel.

      2.  Az indítványozók a vállalkozás jogán túlmenően hivatkoznak
      a  gazdasági verseny szabadságára is. Ezzel összefüggésben  az
      Alkotmánybíróság  a  21/1994. (IV. 16.) AB  határozatra  utal.
      Eszerint: “A gazdasági verseny szabadsága szintén nem alapjog,
      hanem  a  piacgazdaság olyan feltétele, amelynek  meglétét  és
      működését   biztosítani  az  Alkotmány  9.  §  (2)   bekezdése
      értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság  állami
      ‘elismerése  és támogatása’ megköveteli a vállalkozáshoz  való
      jog  és  a  piacgazdasághoz szükséges többi –  az  1.  pontban
      felsorolt   [‘a   tulajdonhoz  való  jog,  a  köztulajdon   és
      magántulajdon    egyenlősége;   a    vállalkozás    joga,    a
      versenyszabadság; az állami tulajdon; az állami vállalatok  és
      a szövetkezetek illetve az önkormányzatok tulajdoni önállósága
      –  a  munkához  és  a  foglalkozásválasztáshoz  való  jog;  az
      érdekvédelmi   szervezkedés  joga;  a  szabad   mozgáshoz   és
      letelepedéshez  való jog – végül a diszkrimináció  tilalma  és
      végső  esetre  az  emberi méltósághoz való  jogból  levezetett
      általános  személyiségi jog (9-14, 70/B, 70/C, 58,  70/A,  54.
      §).’]   –   alapjog   objektív,   intézményvédelmi   oldalának
      kiépítését.    Elsősorban   ezeknek   az    alapjogoknak    az
      érvényesítése  és védelme által valósul meg a szabad  verseny,
      amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági
      mércéje   nincs.”  [ABH  1994,  117,  119,  120]  Az   idézett
      határozatban felsorolt alapjogok közül az indítványozók  éppen
      a  vállalkozás jogára hivatkoztak, amellyel összefüggésben  az
      Alkotmánybíróság  a  jelen határozatban  alkotmányellenességet
      nem  állapított meg. Ennek megfelelően önmagában  a  gazdasági
      verseny    szabadsága   korlátozásának   vagy    megsértésének
      vizsgálatába az Alkotmánybíróság ezúttal sem bocsátkozott.
       
      3.    Az  indítvány külön kitér arra is, hogy indokolatlan  az
      oktatói  munkaközösségek  kivétele a  gazdasági  társaságokról
      szóló korábban hatályos 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban:
      Gt.)  hatálya  alól. A gazdasági társaságokról szóló  jelenleg
      hatályos 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: új Gt.) sem
      rendeli  a  törvény  hatálya alá az oktatói munkaközösségeket;
      gazdasági társaságnak csak a közkereseti és a betéti társaság,
      a  közös  vállalat,  a  korlátolt felelősségű  társaság  és  a
      részvénytársaság  számít.  Kétségtelen,   hogy   az   új   Gt.
      hatálybalépésével  a  gazdasági  társaságok  és   az   oktatói
      munkaközösségek  közötti szabályozási különbség,  különösen  a
      kötelezettségszegő   tag  kizárhatósága  tekintetében   tovább
      fokozódott. Az indítványozók a Gt. szabályozási módját,  amely
      a   tag   kizárásához   nem  kívánta  meg  az   egyhangúságot,
      célszerűbbnek vélik.

      Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben rámutat, hogy állandó
      gyakorlata    szerint    a    jogszabályok    célszerűségének,
      hatékonyságának  és igazságosságának kérdéseit  nem  vizsgálja
      [772/B/1990/5. AB határozat, ABH 1991, 519, 522]. Ekként az  a
      célszerűségi  szempont, hogy indokolt lett  volna  az  oktatói
      munkaközösségeket a gazdasági társaságokról szóló  szabályozás
      körébe   vonni,   nem  alkotmányossági,  hanem   a   jogalkotó
      belátására tartozó kérdés.

      4.    Az  1-3. pontokban foglaltak alapján az Alkotmánybíróság
      az    R.    7.   §   (2)   bekezdése   alkotmányellenességének
      megállapítására irányuló indítványt elutasította.
          Dr. Erdei Árpád                           Dr. Holló András
          előadó alkotmánybíró                         alkotmánybíró

                                Dr. Kiss László
                                 alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        506/B/1995
        Date of the decision:
        .
        11/01/1999
        .
        .