A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta az
alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az iskolarendszeren kívüli magánoktatás
egyes kérdéseiről és az oktatói munkaközösségekről szóló
36/1990. (II. 28.) MT rendelet 7. § (2) bekezdése
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozók egyedi ügyükből kiindulva kérik az
iskolarendszeren kívüli magánoktatás egyes kérdéseiről és az
oktatói munkaközösségekről szóló 36/1990. (II. 28.) MT
rendelet (a továbbiakban: R.) 7. § (2) bekezdésében foglalt
rendelkezés megsemmisítését. E rendelkezés szerint: “A tagot a
munkaközösség többi tagja – egyhangú szavazással – kizárhatja,
ha a tag írásbeli felszólítás ellenére sem tesz eleget
kötelezettségeinek vagy magatartásával nagymértékben
veszélyezteti a munkaközösség jóhírét. Az érintett tag a
kizárás kérdésében nem szavazhat.” Az indítványozók arra
hivatkoznak, hogy ennek alapján akár egy tag is meg tudja
akadályozni az egyébként minden szempontból indokolható
kizárást. Ez a szabály az indítványozók véleménye szerint
indokolatlanul szigorúbb, mint a gazdasági társaságokra
vonatkozó ugyanilyen rendelkezések, amelyek csupán minősített
szavazati többséget írnak elő.
Az indítványozók az alkotmányellenesség megállapítását arra
alapozzák, hogy az R. kifogásolt rendelkezése sérti az
Alkotmány 9. § (2) bekezdését, miszerint “A Magyar Köztársaság
elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági
verseny szabadságát”.
II.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a
következők miatt megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában foglalkozott a
vállalkozás jogával. Az 54/1993. (X. 13.) AB határozat
szerint: "A vállalkozás joga a foglalkozás szabad
megválasztásához való alkotmányos alapjog (70/B. § (1)
bekezdés) egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén
történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy
bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz
üzleti tevékenység kifejtése.” A vállalkozás joga “a fentiek
értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam
által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés
lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás
lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált
feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. A
vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem
korlátozhatatlan: senkinek nincs alanyi joga meghatározott
foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott
vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás
joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként
feltétlenül – hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye
lehetetlenné a vállalkozóvá válást. " [ ABH 1993, 340, 341-
342]
A jelenleg vizsgált esetben is irányadó megállapítás szerint a
vállalkozás joga mint a foglalkozás szabad megválasztásához
való alkotmányos alapjog nem tartalmazza egy meghatározott
vállalkozási formában folytatott tevékenységhez való jogot.
Amennyiben az érintettek működésükre, gazdasági
eredményességükre vagy bármely egyéb okra tekintettel nem
tartják megfelelőnek valamely vállalkozási formát, úgy
módjukban áll egy másik, számukra kielégítő formát választani.
A vállalkozási forma megválasztásával ugyanakkor az abban
résztvevők egyben elfogadják az adott vállalkozási formára
vonatkozó szabályokat is.
Ha a hatályos szabályozás kizárólag oktatói munkaközösség
formájában engedné a gépjárművezető-képzést, mint gazdasági
eredmény elérésére irányuló tevékenység folytatását, akkor
merülhetne fel az indítvány által tartalmazott alkotmányossági
kérdés, nevezetesen: az állam az R. 7. § (2) bekezdésében
foglalt rendelkezéssel megakadályozza-e a vállalkozás jogának
érvényesülését, az adott foglalkozás folytatását. Tekintettel
arra, hogy az állam nem ír elő kötött vállalkozási formát,
ezért a foglalkozás szabad megválasztásának alkotmányos
alapjoga érvényesül, alkotmányellenes korlátozás nem merül
fel.
2. Az indítványozók a vállalkozás jogán túlmenően hivatkoznak
a gazdasági verseny szabadságára is. Ezzel összefüggésben az
Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatra utal.
Eszerint: “A gazdasági verseny szabadsága szintén nem alapjog,
hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és
működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése
értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami
‘elismerése és támogatása’ megköveteli a vállalkozáshoz való
jog és a piacgazdasághoz szükséges többi – az 1. pontban
felsorolt [‘a tulajdonhoz való jog, a köztulajdon és
magántulajdon egyenlősége; a vállalkozás joga, a
versenyszabadság; az állami tulajdon; az állami vállalatok és
a szövetkezetek illetve az önkormányzatok tulajdoni önállósága
– a munkához és a foglalkozásválasztáshoz való jog; az
érdekvédelmi szervezkedés joga; a szabad mozgáshoz és
letelepedéshez való jog – végül a diszkrimináció tilalma és
végső esetre az emberi méltósághoz való jogból levezetett
általános személyiségi jog (9-14, 70/B, 70/C, 58, 70/A, 54.
§).’] – alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának
kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az
érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny,
amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági
mércéje nincs.” [ABH 1994, 117, 119, 120] Az idézett
határozatban felsorolt alapjogok közül az indítványozók éppen
a vállalkozás jogára hivatkoztak, amellyel összefüggésben az
Alkotmánybíróság a jelen határozatban alkotmányellenességet
nem állapított meg. Ennek megfelelően önmagában a gazdasági
verseny szabadsága korlátozásának vagy megsértésének
vizsgálatába az Alkotmánybíróság ezúttal sem bocsátkozott.
3. Az indítvány külön kitér arra is, hogy indokolatlan az
oktatói munkaközösségek kivétele a gazdasági társaságokról
szóló korábban hatályos 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban:
Gt.) hatálya alól. A gazdasági társaságokról szóló jelenleg
hatályos 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: új Gt.) sem
rendeli a törvény hatálya alá az oktatói munkaközösségeket;
gazdasági társaságnak csak a közkereseti és a betéti társaság,
a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a
részvénytársaság számít. Kétségtelen, hogy az új Gt.
hatálybalépésével a gazdasági társaságok és az oktatói
munkaközösségek közötti szabályozási különbség, különösen a
kötelezettségszegő tag kizárhatósága tekintetében tovább
fokozódott. Az indítványozók a Gt. szabályozási módját, amely
a tag kizárásához nem kívánta meg az egyhangúságot,
célszerűbbnek vélik.
Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben rámutat, hogy állandó
gyakorlata szerint a jogszabályok célszerűségének,
hatékonyságának és igazságosságának kérdéseit nem vizsgálja
[772/B/1990/5. AB határozat, ABH 1991, 519, 522]. Ekként az a
célszerűségi szempont, hogy indokolt lett volna az oktatói
munkaközösségeket a gazdasági társaságokról szóló szabályozás
körébe vonni, nem alkotmányossági, hanem a jogalkotó
belátására tartozó kérdés.
4. Az 1-3. pontokban foglaltak alapján az Alkotmánybíróság
az R. 7. § (2) bekezdése alkotmányellenességének
megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Dr. Erdei Árpád Dr. Holló András
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László
alkotmánybíró
. |