Ügyszám: 1281/B/1992
.
.
Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Dr.
Az indítvány lényege:

A határozat száma: 8/1993. (II. 27.) AB határozat

ABH oldalszáma: 1993/99
.
A határozat kelte: Budapest, 02/23/1993
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az Alkotmánybíróság  törvény  alkotmányellenessége  utólagos
    vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

                            határozatot:

    Az Alkotmánybíróság  a lelkiismereti  és vallásszabadságról,
    valamint az  egyházakról szóló  1990. évi  IV. törvény  9. §
    (1)   bekezdés   a )     pontja      alkotmányellenességének
    megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

    Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben
    közzéteszi.
                               Indokolás

                                   I.

      A   lelkiismereti   és   vallásszabadságról,   valamint   az
      egyházakról szóló  1990. évi  IV. törvény   ( a továbbiakban
      Ltv. )  9. §  (1)  bekezdés  a )  pontja szerint  az  egyház
      nyilvántartásba vételének egyik feltétele, hogy "az egyházat
      legalább  száz  természetes  személy   megalapította.  "  Az
      indítvány szerint  ez a feltétel ellenkezik az Alkotmány 60.
      §-nak    az   együttes    vallásgyakorlást    biztosító  (2)
      bekezdésével, illetve  az állam és az egyház szétválasztását
      kimondó  (3) bekezdésével. Az indítvány szerint  ugyanis  az
      egyház taglétszámának vizsgálata nem tartozhat az államra; a
      jogi  személyiség   elnyeréséhez  nem   támaszthat   különös
      feltételeket.  A  száz  hívőnél  kisebb  vallási  közösségek
      tagjai  e   feltétel  miatt   nem   élhetnek   a   közösségi
      vallásgyakorlásnak az Ltv-ben biztosított módjaival, illetve
      állandóan hátrányba  kerülnek a nagy, bejegyzett egyházakkal
      szemben.

                                  II.

      Az  Alkotmány  60. §  (2) bekezdése  alapján  a  gondolat, a
      lelkiismeret és  a vallás  szabadságához  való  jog  magában
      foglalja, hogy  vallását  és  meggyőződését  mindenki  "akár
      egyénileg,  akár   másokkal  együttesen   nyilvánosan   vagy
      magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását  mellőzze,
      gyakorolhassa  vagy  taníthassa".  Ez  a  rendelkezés  -  az
      "együttes" és "nyilvános" vallásgyakorlás szabadsága révén -
      felöleli a vallási gyülekezési és egyesülési szabadságot is,
      amelyet egyébként az Alkotmánynak a gyülekezési jogról szóló
      62.  §-a  és  az egyesülési jogról szóló 63. § (1) bekezdése
      általában garantál.

      1.  Az   együttes  -  vagy  az  Ltv.  szóhasználata  szerint
      "közösségi"  -   vallásgyakorlás  szabadsága   nincs   kötve
      semmilyen szervezeti formához. A másokkal együttesen történő
      vallásgyakorlásnak   az   Alkotmány 60.  § (2)  bekezdésében
      biztosított  joga  mindenkit  megillet  arra  való  tekintet
      nélkül,   hogy    az   együttes    vallásgyakorlás   jogilag
      szabályozott  szervezeti   keretek  között,   vagy   anélkül
      történik-e, illetve, hogy milyen szervezeti formában folyik.
      Sem az  egyéni, sem  a közösségi  vallásgyakorlás szabadsága
      nem tehető  alkotmányosan függővé  sem  vallásos  szervezeti
      tagságtól, sem a vallási közösség szervezeti formájától.

      Az Ltv.  megfelel ennek a követelménynek. A lelkiismereti és
      vallásszabadság      alapvető       alkotmányos      jogának
      részletezéseként az  Ltv. I. fejezetében meghatározott egyes
      jogok mindenkit  megilletnek. Az  Ltv. 6. és 7. §-ában külön
      kiemelt, közösségi  vallásgyakorláshoz  való  jogokat  -  az
      indítvány állításával  ellentétben  -  nem  csakis  valamely
      egyház tagjai  gyakorolhatják, hanem  mindenki, aki valamely
      vallási közösségben  részt kíván  venni. Összhangban  áll az
      Ltv.     ezen      rendelkezéseivel     a   fogva  tartottak
      vallásgyakorlásáról szóló  8/1990. (IV.27.) IM rendelet  is,
      amelynek 14.  §-a szerint a rendelet alkalmazásában egyházon
      a vallásfelekezetet  és a vallási közösséget is érteni kell.
      Hasonlóképpen nem  függ  valamely  egyházhoz  tartozástól  a
      lelkiismereti okból való szolgálatmegtagadás joga sem.

      Nem alkotmányossági  kérdés, hogy a hosszú történelmi múltra
      visszatekintő, nagy létszámú egyházak ismertsége, szervezeti
      struktúrája és  az állammal való, sok területen begyakorlott
      együttműködése megkönnyíti tagjai számára a vallásgyakorlást
      ott,  ahol   ehhez  más   (  gyakran  állami  )  intézmények
      közreműködésére van szükség, mint például egészségügyi, vagy
      akár    büntetés  végrehajtási       intézményekben.       A
      vallásgyakorláshoz való  jog  érvényesítése  a  gyakorlatban
      nehezebb vagy  könnyebb lehet  attól  függően  is,  hogy  az
      illető vallási  közösség milyen  jogi formában szerveződött,
      illetve    egyáltalán     öltött-e    jogi     formát.     A
      vallásszabadsághoz   való   jog   érvényesítésében   meglévő
      gyakorlati különbségek  azonban alkotmányos  határok  között
      maradnak   mindaddig,    amíg   nem    diszkriminatív   jogi
      szabályozásból erednek, illetve amíg nem vezetnek arra, hogy
      bárki vallásgyakorlását megakadályozzák.

      2. Az  állam  határozza  meg,  hogy  magánszemélyek  részére
      milyen feltételekkel,  milyen  jogi  személyek  létrehozását
      teszi   lehetővé;    erre   nézve    az   Alkotmányból   sem
      kötelezettsége, sem döntésének korlátja nem adódik.

      Az egyesülési  jogról  szóló  1989.  évi  II.  törvény  (  a
      továbbiakban   Egytv.    )   az   egyesülési   jog   alapján
      létrehozható,  jogi   személyiséggel  rendelkező   szervezet
      alaptípusaként   bevezette    a    "társadalmi    szervezet"
      intézményét, amelynek  szabályai -  néhány  kivétellel  -  a
      pártokra és szakszervezetekre is vonatkoznak. A hatályos jog
      szerinti egységes  szabályozásból  azonban  nem  következik,
      hogy bármely  "társadalmi szervezet",  illetve az egyesülési
      jogon vagy  más alkotmányos  jogon alapuló  egyéb  szervezet
      vonatkozásában ettől  eltérő  szabályozás  alkotmányosan  ne
      lenne lehetséges.  Alkotmányossági kérdést  csupán az  vetne
      fel, ha  összehasonlítható szervezetek  közül a  törvényhozó
      egyesek számára  megadná a  jogi személlyé  válás, vagy  egy
      adott szervezeti forma alapításának lehetőségét, míg másokat
      önkényesen kizárna  ebből, vagy  aránytalanul nehézzé  tenné
      számukra e jogállás megszerzését.

      Az állam  mind az egyesülési jog, mind más alkotmányos jogok
      alapján létrejött  szervezetek és  közösségek jogi személlyé
      válásának feltételeit  az  illető  szervezet  vagy  közösség
      sajátosságának megfelelően, eltérően is szabályozhatja.

      A vallási  közösségek belátásuk  szerint igénybe  vehetik  a
      tevékenységükkel összeegyeztethető  jogi  szervezeti  formák
      bármelyikét, de  erre nem  kötelesek. A  vallási közösség az
      általa  választott   jogi  szervezeti   formának   megfelelő
      jogállást  nyeri   el;  vallási   közösség  voltából  fakadó
      sajátosságait ennek  keretei között  érvényesítheti, azaz  a
      vallásszabadság jogára  hivatkozva nem  mentesülhet az adott
      jogi formával járó kogens szabályok alól, másrészt nem élvez
      többletjogokat sem.

      Nincs olyan  jogi rendelkezés,  amely a vallási közösségeket
      jogi  személlyé   válásuk  tekintetében  más  szervezetekkel
      szemben hátrányosan megkülönböztetné.

      3. Az  "egyház" a  hatályos jogban  az a  szervezeti  forma,
      amely   tekintettel    van   a   közösségi   vallásgyakorlás
      történelmileg kialakult  sajátosságaira, s  lehetővé  teszi,
      hogy   a   vallási   közösségek   e   sajátos   minőségükben
      illeszkedjenek a jogrendbe. Az Ltv. 8. §-a szerint az azonos
      hitelvet követők  vallásuk gyakorlása  céljából  létrehozott
      önkormányzattal     rendelkező      vallási      közösséget,
      vallásfelekezetet, egyházat ( a továbbiakban együtt: egyház)
      hozhatnak   létre. Egyház   minden olyan vallási tevékenység
      végzése  céljából  alapítható,  amely  az  Alkotmánnyal  nem
      ellentétes, és amely törvénybe nem ütközik.

      A vallási  közösségek  szabad  választásuk  szerint  vehetik
      igénybe ezt  a jogintézményt  is. Az  "egyház"  jogállásának
      elnyeréséhez azonban  az Ltv. azt a feltételt szabja, hogy -
      eltérően a  társadalmi szervezet  alapításához szükséges tíz
      tagtól -  az  egyházat  legalább  száz  természetes  személy
      megalapította.

      Ez a  feltétel az  Alkotmánybíróság szerint nem sérti az ezt
      az alapítói létszámot el nem érő vallási közösségek együttes
      vallásgyakorláshoz való jogát.

      a )  Az egyház  és az állam szétválasztásának az Ltv. 15. és
      16. §-ában  szabályozott szervezeti  következményei azokra a
      vallási közösségekre  vonatkoznak, amelyek  az Ltv.  8.  §-a
      szerinti   egyházként  működnek. Az  Alkotmány   60.  §  (3)
      bekezdésében  kimondott  szétválasztás  azonban  -  amely  a
      vallásszabadság jogának  része  -  nem  szűkíthető  az  Ltv.
      idézett rendelkezéseire. Az állam nemcsak az egyházakkal, de
      semmilyen   vallással    vagy   vallási    közösséggel   nem
      kapcsolódhat össze  intézményesen, nem  azonosíthatja  magát
      egyetlen  vallás   tanításával  sem,  nem  foglalhat  állást
      hitbéli   igazságok   kérdésében.   A   vallási   közösségek
      önállóságába sajátosan vallási jellegüket érintő beavatkozás
      alkotmányosan nem  lehetséges,  függetlenül  attól,  hogy  a
      közösségek milyen szervezeti formában működnek.

      b )  Az Ltv.  - a  nagyobb szervezeti autonómián kívül - nem
      biztosít   az   egyházak   részére   olyan   többletjogokat,
      amelyekkel más vallási közösségek ne élhetnének.

      Az   Ltv.  17. §. (1)  bekezdése szerint  az   egyházi  jogi
      személy elláthat minden olyan nevelési-oktatási, kulturális,
      egészségügyi, sport,  illetőleg  gyermek-  és ifjúságvédelmi
      tevékenységet, amelyet  törvény nem  tart fenn  kizárólag az
      állam vagy  állami szerv  számára. E  tevékenységi körben az
      egyházi jogi  személy intézményt létesíthet és tarthat fenn.
      Az   Ltv.  17.  §  (1)  bekezdésében    meghatározott,   nem
      kizárólag az állam számára fenntartott tevékenységet azonban
      bárki, s  így a  nem egyházként működő vallási közösségek is
      elláthatják, ha  a tevékenységre előírt feltételeknek eleget
      tesznek.

      Az  indítvány  állításával  ellentétben  tehát  az  Ltv.  az
      oktatási,  szociális   stb.  tevékenység   tekintetében  nem
      eredményez  semmilyen   jogi  megkülönböztetést   a  vallási
      közösségek között. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy nincs
      lényeges  különbség   az   egyház   illetve   a   társadalmi
      szervezetek gazdálkodási  szabályaiban sem; továbbá, hogy az
      oktatási, szociális stb. tevékenység normatív támogatása nem
      az egyházi minőséghez, hanem tényleges tevékenységhez jár.

      c )  Különbség az egyházak és más vallási szervezetek között
      annyiban van,  hogy az  egyházak  nagyobb  belső  autonómiát
      élveznek,  illetve,   hogy   az  Ltv. 17.  §  (2)  bekezdése
      "egyházi  jogi   személy"  részére   ad   jogot   fakultatív
      hitoktatásra állami iskolában.

      Az  Egytv.   kötelezően  előírja   a  társadalmi   szervezet
      szervezeti rendjének  demokratikus minimumát  ( a legfelsőbb
      szervnek választott  testületnek kell  lennie,  összehívása,
      hatásköre  kötelezően  szabályozott,  Egytv.  11, 12.  §  ).
      Ezzel szemben  az egyház  szervezeti felépítése  teljesen az
      "alapszabályra" van  bízva, csupán  a jogrendbe kapcsolódást
      biztosító    ügyintéző    és    képviselő    szervét    kell
      "megválasztania" (  Ltv. 9.  § )  . Ez  az egyesületi  jogot
      idéző terminológia  és a "választás" nem vonatkozott azonban
      a  "történelmi",  és  a  többi,  az  Ltv.  hatálybalépésekor
      "törvényesen      elismert       egyházként,      bejegyzett
      szerzetesrendként működő  szervezetre",  amelyek  bejegyzése
      hivatalból történt.   (  Ltv. 22.  §. ) Ezeknél a bejegyzett
      tagságot sem  vizsgálták. Az  egyházak szélesebb autonómiája
      valósul meg  azáltal  is,  hogy  míg  a  társadalmi  szervek
      működése  felett   -  a   pártokat  kivéve  -  az  ügyészség
      törvényességi felügyeletet gyakorol, s a bíróság a törvényes
      működés biztosítására  az egyesület  működésébe beavatkozhat
      ( Egytv. 14-16. § ), az  egyházakra  hasonló  felügyelet  és
      beavatkozás  nem   vonatkozik.  Kifejezetten   az   egyházak
      felügyeletére az állam nem hozhat létre szervet ( Ltv. 16. §
      (1)  bekezdés ) ,    az    egyház     belső    törvényeinek,
      szabályainak  érvényre   juttatására  állami   kényszer  nem
      alkalmazható ( Ltv. 15. § (2) bekezdés ) .

      Az állam  és egyház  szétválasztása nem jelenti azt, hogy az
      állam az  egyházak sajátosságaira  ne lehetne tekintettel, s
      minden  más   társadalmi   szervezettel   azonosan   kellene
      szabályoznia  az   "egyház"   jogállását.   Ilyen   egységes
      szabályozási   kötelessége    az   államnak   a   társadalmi
      szervezetekkel kapcsolatban  sincs; nem  lenne  akadálya  az
      Egytv. szerinti  "társadalmi szervezettől" eltérő szervezeti
      formák  kialakításának.   Az  állam  a  vallási  szervezetek
      számára nem köteles sajátos szervezeti formát létrehozni, de
      nincs  megkötve   abban  sem,  milyen  sajátos  formát  vagy
      formákat hozhat  létre.  Az  állam  tehát  -  amíg  ezzel  a
      vallásszabadságot, s  ezen belül az együttes vallásgyakorlás
      jogát  nem  sérti  - belátása  szerint határozhatja  meg  az
      "egyház" alapításának  feltételeit és  jogállását. A fent az
      a )   és   b )   pontban   kifejtettek    szerint    bármely
      vallási közösség  vallásgyakorláshoz   való  joga  sértetlen
      marad akkor   is,  ha   az "egyház"  jogállást nem  nyerheti
      el, vagy nem kívánja elnyerni.

      Az  Ltv-ben   szabályozott   "egyház"   nagyobb   szervezeti
      autonómiája az  állam és  az  egyház  szétválasztásával  van
      összhangban, jóllehet  abból nem  következik  kényszerítően.
      Tükrözi  azonban   azt,  hogy   a  szétválasztás  történelmi
      folyamatában   elsősorban   az   államnak   a   "történelmi"
      egyházaktól  való   elválasztásáról,  és   az  azokhoz  való
      viszonyáról  volt  szó.  Az  egyház  alapításához  szükséges
      legalább száz  személy előírásával  a  Ltv.  a  hagyományos,
      nagylétszámú egyházfogalomnak és a kisebb vallási közösségek
      egyházként  elismerésének  egyaránt eleget  kívánt tenni.  E
      szabályozás ellen alkotmányos kifogás nem emelhető.

      Az állam  és  egyház  szétválasztása  miatt  az  államnak  a
      vallási közösség  önértelmezésére kell  hagyatkoznia  abban,
      hogy  valóban  vallást gyakorolnak ( Ltv. 9. § (1)  bekezdés
      d )  pont. ) .  Az állami iskolában való vallásoktatás jogát
      az állam  az illető  vallási tanok kialakultságához kötheti.
      Ennek biztosítására  nincs az  államnak  más  eszköze,  mint
      minimális társadalmi  elfogadottság megkövetelése. Ezért nem
      önkényes megkülönböztetés, hogy a vallás tanításának ehhez a
      sajátos formájához  csak a  legalább száz  taggal rendelkező
      egyházaknak van joga.

      4. A   fentiek  alapján  az Ltv.  9. §  (1)  bekezdése   a )
      pontja, amely  szerint az  egyház nyilvántartásba  vételének
      egyik feltétele,  hogy az egyházat legalább száz természetes
      személy megalapította,  nem sérti  sem az ezt a létszámot el
      nem érő  vallási közösségek együttes vallásgyakorláshoz való
      jogát, sem  az egyház  és állam  szétválasztásának elvét. Az
      Alkotmánybíróság ezért az indítványt elutasította.
                             Dr. Sólyom László
                            előadó alkotmánybíró
                         az Alkotmánybíróság elnöke

            Dr. Ádám Antal                    Dr. Herczegh Géza
            alkotmánybíró                         alkotmánybíró

            Dr. Kilényi Géza                   Dr. Lábady Tamás
             alkotmánybíró                        alkotmánybíró

            Dr. Schmidt Péter                   Dr. Szabó András
             alkotmánybíró                        alkotmánybíró

            Dr. Tersztyánszky Ödön               Dr. Vörös Imre
              alkotmánybíró                      alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                               alkotmánybíró

        .