Hungarian
Ügyszám:
.
1275/B/2009
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 35/2011. (V. 6.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2011/205
.
A határozat kelte: Budapest, 05/03/2011
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
     
     Az  Alkotmánybíróság  folyamatban lévő  ügyekben  alkalmazandó
    jogszabály  alkotmányellenességének  megállapítására   irányuló
    bírói kezdeményezések tárgyában meghozta a következő
     
                               határozatot:
     
     1.  Az Alkotmánybíróság megállapítja: alkotmányos követelmény,
    hogy a bíró az elé tárt jogvitát alkotmányos jogszabály alapján
    döntse  el. Amennyiben a bíró az előtte folyamatban lévő perben
    alkalmazandó   jog   alkotmányellenességét   észleli    —    az
    alkotmányellenes  jogszabály  mellőzésére  vonatkozó  hatásköre
    hiányában  —,  az  Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.
    törvény 38. § (1) bekezdése alapján köteles az Alkotmánybíróság
    eljárását kezdeményezni.
     
     2.    A   bírói   kezdeményezések   alapján   indult   konkrét
    normakontroll eljárásokban az azonos ténybeli alapú, azonos jog
    alapján  megítélendő polgári peres ügyekben az Alkotmánybíróság
    megállapíthatja  az  általa  alkotmányellenesnek   nyilvánított
    jogszabály    általános    alkalmazási    tilalmát.    Ha    az
    Alkotmánybíróság nem általános, hanem csak konkrét  alkalmazási
    tilalmat rendel el, akkor — újabb bírói kezdeményezés esetén  —
    lefolytatja  a  kizárólag  alkalmazási  tilalom  iránti   bírói
    indítvánnyal  kapcsolatos eljárást.  Az  általános,  illetve  a
    konkrét   alkalmazási  tilalomra  vonatkozó   alkotmánybírósági
    rendelkezés  jogkövetkezményeit az eljáró  bíró  vonja  le,  és
    hozza meg a peres ügyben az annak megfelelő döntést.

    3.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy amennyiben a bíró  —
    az   eljárás   felfüggesztése  mellett  —  az  Alkotmánybíróság
    eljárását  kezdeményezi az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi
    XXXII.  törvény 38. § (1) bekezdése alapján, akkor  alkotmányos
    követelmény,   hogy   az  Alkotmánybíróságnak   címzett   bírói
    kezdeményezés  közvetlenül, más bírói fórumok  eljárása  nélkül
    jusson   el   az  annak  elbírálására  hatáskörrel   rendelkező
    Alkotmánybíróság elé.
     
     4.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Budapest főváros
    közterületein és erdőterületein a járművel várakozás  rendjének
    egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen
    járművek tárolásának szabályozásáról szóló 38/1993. (XII.  27.)
    Főv. Kgy. 2005. június 30. napjáig hatályos rendeletének 27. és
    28.  §-ai alkotmányellenesek voltak, ezért azok a jogerősen  le
    nem zárt polgári peres eljárásokban nem alkalmazhatók.
     
     5.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Budapest főváros
    közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes
    kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek
    tárolásának szabályozásáról szóló 19/2005. (IV. 22.) Főv.  Kgy.
    2009.  május  31.  napjáig  hatályos  rendeletének  41.  §  (2)
    bekezdése  és  53.  §-a  alkotmányellenes  volt,  ezért  az   a
    jogerősen   le   nem   zárt  polgári  peres  eljárásokban   nem
    alkalmazható.
     
     Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzé teszi.
                                  Indokolás
       
       I.
       
       A  folyamatban  lévő perek felfüggesztése  mellett  több  száz
      olyan  bírói  kezdeményezés  érkezett  az  Alkotmánybírósághoz,
      amely   eljárásokban   a  jogviták  elbírálásának   alapja   az
      Alkotmánybíróság 109/2009. (XI. 18.) AB határozatban (ABH 2009,
      941.  a  továbbiakban:  Abh.)  alkotmányellenesnek  minősített,
      parkolásra  vonatkozó fővárosi közgyűlési  rendeletek  valamely
      rendelkezése lenne, és amely rendelkezésekkel kapcsolatosan  az
      Alkotmánybíróság  az Abh.-ban konkrét eljárásokban  alkalmazási
      tilalmat   mondott  ki.  Az  indítványozó  bírák   az   előttük
      folyamatban   lévő  perekben  alkalmazandó  már  nem   hatályos
      fővárosi  közgyűlési rendeletek alkotmányellenességét  az  Abh.
      alapján  megállapítottnak tekintették. Indítványaikban ezért  e
      rendelkezések alkalmazási tilalmának kimondását kérték.
       
       A  kezdeményező bírák egy csoportjának álláspontja szerint  az
      Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a
      továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése értelmében  a  bírónak
      nem  csak  joga,  de kötelessége is az előtte folyamatban  lévő
      eljárás  felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordulni
      abban    az    esetben,   amennyiben   az   alkalmazandó    jog
      alkotmányellenességét  észleli.  Az  indokolás  értelmében   az
      Alkotmánybíróság  eljárásának nem képezheti eljárási  akadályát
      az  sem,  hogy a testület a korábbiakban már megállapította  az
      alkalmazandó     rendelkezések     alkotmányellenességét     és
      alkalmazhatatlanságát, hiszen az Abh. csupán az abban megjelölt
      peres eljárások tekintetében járhat res iudicata hatással.
       Ezen  túlmenően az indítványozó bírák értelmezése  szerint  az
      Abtv.  38. § (1) bekezdésének célja az, hogy bírósági  eljárás,
      ítélet  ne  alapulhasson alkotmányellenes jogszabályon.  E  cél
      elérését   —   és   a   jogbiztonságot  —  pedig   teljességgel
      megkérdőjelezné  az, ha a bírói jogosítvány  gyakorlását  éppen
      egy       korábbi,      alkotmányellenességet       megállapító
      alkotmánybírósági döntés akadályozná meg.
       
       A  bírák  egy  másik  csoportja  eltérő  indokok  alapján,  de
      hasonló eredményre jutott.
       Az   indítványozó  másodfokú  tanács  elnöke  az  Abtv.  —  az
      indítványban tévesen 22. § (2) bekezdésként megjelölt —  22.  §
      (3)   bekezdésének   és   43.  §  (4)   bekezdésének   együttes
      értelmezéséből  arra a következtetésre jutott, hogy  a  konkrét
      normakontroll  eljárásban alkotmányellenességet és  alkalmazási
      tilalmat   kimondó   alkotmánybírósági  döntés   res   iudicata
      helyzetet  eredményez.  Ezért más perben  ugyanazon  jogszabály
      alkotmányellenességére  és alkalmazási  tilalmának  kimondására
      bírói indítvány érdemi elbírálása nem lehetséges.
       Utalva  ugyanakkor az Alkotmány 50. § (1) és (3)  bekezdésére,
      az 57. § (1) bekezdésére, valamint a bíróságok szervezetéről és
      igazgatásáról  szóló 1997. évi LXVI. törvény  (a  továbbiakban:
      Bszi.)  2.  §  (2)  bekezdésére,  az  indítványozó  tanácselnök
      megállapította,   hogy   a   bíró  az  alkotmányos   törvénynek
      alárendelten  köteles a jogviták eldöntésére.  Az  Alkotmányból
      folyó ezen kötelezettségének azonban nem tud eleget tenni, mert
      a  perbe  vitt  jogvita  megítélése — az  Alkotmánybíróság  res
      iudicata-t  eredményező döntéséhez képest — időben később  vált
      szükségessé.  Így  az  utóbbi eset(ek)ben  a  bírónak  ismerten
      alkotmányellenes jogszabály érvényesülését kell biztosítania.
       Azon  túl,  hogy  a helyzet sérti a bíróság előtti  egyenlőség
      jogát,  nem  egyeztethető össze a jogállamiság elvével  sem.  A
      fenti törvényi szabályok ugyanis az egyedi ügyekben kizárják az
      egyedi  alkotmány-, illetve jogvédelmet, de nem teszik lehetővé
      a   konkrét   eljárásban   az   alkotmányellenes   jogszabályok
      alkalmazásának generális jellegű kizárását sem.
       
       Az   Alkotmánybíróság  az  ideiglenes  ügyrendjéről  és  annak
      közzétételéről   szóló,   többször   módosított   és   egységes
      szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat  (ABK  2009.
      január,  3.,  a  továbbiakban: Ügyrend). 28.  §  (1)  bekezdése
      alapján  elrendelte  a  tárgyuk szerint összefüggő  indítványok
      együttes eljárásban történő vizsgálatát és elbírálását.
       
       
       II.
       
       Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:
       „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam”.
       32/A.    §    (1)   „Az   Alkotmánybíróság   az   Alkotmányban
      meghatározott esetek kivételével felülvizsgálja a  jogszabályok
      alkotmányosságát,  illetőleg ellátja a  törvénnyel  hatáskörébe
      utalt feladatokat.”
       32/A.     (3)    Az    Alkotmánybíróság    alkotmányellenesség
      megállapítása   esetén  megsemmisíti  a  törvényeket   és   más
      jogszabályokat. (…)”
       „50.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  bíróságai   védik   és
      biztosítják  az alkotmányos rendet, a természetes személyek,  a
      jogi   személyek  és  a  jogi  személyiséggel  nem   rendelkező
      szervezetek   jogait   és  törvényes   érdekeit,   büntetik   a
      bűncselekmények elkövetőit.”
       „57.  §  (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki
      egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt
      bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a
      törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság
      igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
       
       Az Abtv. indítványokkal érintett törvényi rendelkezései:
       „38.  § (1) A bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett
      –  az  Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi,  ha  az  előtte
      folyamatban  levő  ügy elbírálása során olyan jogszabályt  vagy
      közjogi  szervezetszabályozó eszközt kell alkalmazni,  amelynek
      alkotmányellenességét észleli”.
          „42.  §  (1)  A  40.  §-ban  foglalt  esetben  a  határozat
      közzétételét  követő napon veszti hatályát  a  jogszabály  vagy
      annak   rendelkezése,  és  minősül  visszavontnak   a   közjogi
      szervezetszabályozó eszköz vagy annak rendelkezése.”
       „43.  § (1) Azt a jogszabályt vagy közjogi szervezetszabályozó
      eszközt,    amelyet   az   Alkotmánybíróság   a   határozatában
      megsemmisít,  az  erről szóló határozatnak a  hivatalos  lapban
      való közzététele napjától nem lehet alkalmazni.
       (2)  A jogszabálynak vagy a közjogi szervezetszabályozó eszköz
      megsemmisítése,  – (3) bekezdésben foglalt eset  kivételével  –
      nem    érinti   a   határozat   közzététele   előtt   létrejött
      jogviszonyokat,    s    a   belőlük   származó    jogokat    és
      kötelezettségeket.”
       (…)
       „(4) Az Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésében, valamint  a
      43. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is
      meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály  hatályon  kívül
      helyezését  vagy konkrét esetben történő alkalmazhatóságát,  ha
      ezt  a  jogbiztonság,  vagy az eljárást kezdeményező  különösen
      fontos érdeke indokolja.”
       
       III.
       
       Az  Alkotmánybíróság az Abh.-ban utólagos normakontroll, bírói
      kezdeményezések  és alkotmányjogi panaszok  alapján  döntött  a
      parkolással   kapcsolatos  törvényi  és   fővárosi   közgyűlési
      rendeletek  alkotmányosságáról. Az Abh. határidő  tűzésével,  a
      jövőre  nézve  semmisítette  meg a  —  helyi  —  közútkezelőket
      parkolási  díj és pótdíj szedésének elrendelésére  felhatalmazó
      törvényi   rendelkezéseket,   valamint   a   Budapest   főváros
      közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes
      kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek
      tárolásának  szabályiról  szóló 24/2009.  (V.  11.)  Főv.  Kgy.
      rendeletet.    A    törvényi   rendelkezések    (Kkt.,    Ötv.)
      alkotmányellenességének  okát  a  delegált   jogkörben   eljáró
      önkormányzati  jogalkotói  felhatalmazás  kereteinek  hiányában
      jelölte  meg.  A  vizsgált két törvényszakasz  ugyanis  önérdek
      egyoldalú   érvényesítését,  önkényes  jogalkotási  lehetőséget
      biztosított  az  önkormányzatok számára a parkolási  díjak-  és
      pótdíjak megállapításakor. Az Alkotmánybíróság ebben az esetben
      nem egy jogalkotási hiányosságot, mulasztást értékelt, hanem az
      önkényes    jogalkotás    lehetőségét    szüntette    meg     a
      megsemmisítéssel.  Ugyanakkor  a  törvények  olyan   kérdéseket
      hagytak  nyitva,  illetve  hagytak az  önkormányzati  jogalkotó
      szabad  döntésére,  amelyek — alapjoggal, illetve  alkotmányban
      védett  joggal mutatott szoros összefüggésük okán  —  a  díjhoz
      hasonlóan  törvényi  szabályozást,  de  legalábbis  megfelelően
      részletezett törvényi felhatalmazást igényeltek volna.
       Mivel   e   megállapítások  a  parkolással   kapcsolatos,   az
      elbírálás  idején  már nem hatályos, ám peres eljárásokban  még
      alkalmazandó,  korábbi fővárosi közgyűlési  rendeletek  (1993.,
      2005.)  esetében  is  fennálltak, ezért az  alkotmányellenesség
      konzekvenciáit az Alkotmánybíróság az indítványokban  megjelölt
      perekre   vonatkoztatottan,  alkalmazási  tilalom  kimondásával
      vonta   le.  Az  indítványozó  bírák  e  határozat  ismeretében
      függesztették  fel az előttük folyamatban lévő  eljárásokat  és
      nyújtották be indítványaikat.
       
       Az  Alkotmánybíróság  elmúlt húszéves  gyakorlata  során  több
      alkalommal,  többféle összefüggésben szembesült az  alkalmazási
      tilalom  főszabálytól eltérő megállapításának kérdésével  és  e
      határozati rendelkezés — lehetséges — következményeivel. Eltérő
      jogi  környezetben, és összefüggések között ugyan, de markánsan
      két  álláspont jelent meg a döntéseiben: bizonyos esetekben élt
      az  alkalmazási  tilalom kimondásának különböző  megoldásaival,
      más   esetekben  viszont  a  jogbiztonság  alkotmányos   elvére
      tekintettel res iudicatára hivatkozva döntött.
       
       1.  Működésének  első  időszakában  több  olyan  határozat  is
      született,  amely a vizsgált és alkotmányellenesnek  minősített
      jogszabály  alkalmazását  általános  jelleggel  tilalmazta.   E
      döntések mindegyike konkrét normakontroll indítványra született
      (bírói  kezdeményezés, avagy alkotmányjogi  panasz),  és  közös
      volt az eljárásokban az érintett jogviszonyok közjogi karaktere
      is  (minden  esetben  adófizetési kötelezettséget  megállapító,
      közigazgatási     határozatban     alkalmazott     jogszabályok
      alkotmányosságát  vizsgálta a testület). Az Alkotmánybíróság  e
      döntései  szerint  az általános jellegű, ex nunc  megállapított
      (alkotmányellenesség  és)  alkalmazási  tilalom   hatásában   a
      visszamenőleges hatályú megsemmisítéssel egyenértékű. Az  ilyen
      döntés  a  kihirdetésig lezárult ügyekre nincs hatással,  de  a
      folyamatban  lévő  —  közigazgatási és  peres  —  ügyekben  már
      alkalmazni kell [7/1994.(II. 18.) AB határozat, ABH  1994,  68,
      70.].
       Más  esetben  a  testület  mérlegelte az  alkalmazási  tilalom
      kimondásának szinte valamennyi döntési alternatíváját az egyedi
      ügyben     visszamenőleges    hatályú    alkalmazási    tilalom
      elrendelésétől  az ex nunc hatályú, általános jellegű  kizárási
      tilalomig  [38/1992. (VI. 22.) AB határozat, ABH  1992,  355.].
      Míg   a  jogbiztonsággal  összeegyeztethetetlennek  ítélte   az
      alkotmányellenes   jogszabály  alkalmazásának   visszamenőleges
      hatályú,  általános jellegű megsemmisítését az évek óta  lezárt
      ügyek  tömeges  felülvizsgálatának lehetősége miatt,  addig  az
      alkotmányellenesség  megállapítására  tekintettel  „okszerűnek”
      tartotta  az  ex  nunc  hatályú általános  jellegű  alkalmazási
      tilalom  kimondását a még le nem záródott ügyekben  [ABH  1992,
      355, 357-358.].
       A  fentiekből  az az általános következtetés adódik,  hogy  az
      Alkotmánybíróság   a  bírói  kezdeményezések   alapján   indult
      eljárásokban   a  vizsgált  jogszabály  alkotmányellenességének
      megállapításakor a megsemmisítés helyett szükségképpen  élt  az
      alkalmazási tilalom, mint jogkövetkezmény kimondásával.
       Az  Abtv.  43.  § (2) bekezdése alapján az alkotmányellenesség
      megállapítása  nem  érintheti  a  határozat  közzététele  előtt
      létrejött jogviszonyokat. Mégis a 43. § (4) bekezdés szerint az
      alkotmányellenesség   rendszerinti,   de   nem   szükségképpeni
      következménye  az alkalmazási tilalom, amelyről  a  testület  a
      jogbiztonság  érvényesülésének  generális  érdeke  mellett   az
      indítványozó  konkrét  ügyben  nyilvánvalóvá  tett,   különösen
      fontos érdeke alapján dönthet.
       A   döntésekből  kitűnően  az  általános  alkalmazási  tilalom
      hatása  kiterjedt a folyamatban lévő, valamint a később  induló
      ügyekre  is, és az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján vertikális
      viszonylatban,  tehát  a  jogalkalmazó  állami  szervek  és   a
      személyek   viszonylatában  feltétlen   érvényesülést   követel
      magának.
       
       2.  Az  első évek gyakorlatát a 68/1995. (XII. 7.)  AB  végzés
      zárta  le  (ABH  1995,  431.). A tisztázás igényével  született
      döntés    szerint   az   alkotmányellenesség   megállapításának
      jogkövetkezménye   főszabály   szerint   (Abtv.   40.   §)    a
      megsemmisítés, amely jogkövetkezmény a határozat kihirdetésének
      napján áll be, és ugyanezen időponttól kezdődően (ex nunc)  nem
      lehet    alkalmazni   [Abtv.   42.   §   (1)   bekezdés].    Az
      alkotmányellenesség   és   az   annak   általános,   elsődleges
      következményeként  előírt megsemmisítés  tehát  a  kihirdetésig
      teljesített kötelezettségeket, gyakorolt jogokat nem érintheti.
      Ehhez  képest  kivételes az az eset, amikor a  hatályvesztésre,
      illetve  alkalmazási  tilalom kimondására a  fentiektől  eltérő
      módon,  az  Abtv.  43. § (4) bekezdése szerint  kerül  sor.  Az
      alkotmánybírósági döntések erga omnes hatálya [Abtv. 27. §  (1)
      bekezdés]  az  utóbbi esetben azt jelenti, hogy a hatályvesztés
      és  a konkrét normakontroll eljárásokban az alkalmazási tilalom
      a  konkrét  normakontrollal nem érintett személyek esetében  az
      általános  szabályok  szerint alakul  (ex  nunc  jelleggel),  a
      kivételes  jogkövetkezmények pedig csak  a  konkrét  ügy  által
      érintett  személy(ek)re vonatkozhatnak. A határozat  értelmében
      tehát  a  konkrét ügyben folytatott normakontroll eredményeként
      megállapított    alkotmányellenesség   generálisan    csak    a
      kihirdetést  követően  keletkezett jogviszonyokra  fejti  ki  a
      hatását, a már lezárt jogviszonyokat nem érintheti.
       Praktikusan  mindez azt eredményezi, hogy az  elbírálás  alatt
      álló,   párhuzamosan  folyó  jogviták  közül  csak   annak   az
      eljárásnak  az  érintettje lehet „nyertese” az Alkotmánybíróság
      döntésének, amely eljárásban az eljáró bíró, illetve a  jogerős
      döntést  követően  az  érintett peres fél  az  Alkotmánybíróság
      előtt — időben — alkotmányossági eljárást kezdeményezett.
       
       3.  Az  ezt követő időszakban még két alkalommal merült fel  a
      kivételes jogkövetkezmény értelmezésének, vagyis az alkalmazási
      tilalom hatályának kérdése.
       Az  egyik esetben [33/2003. (VI. 19.) AB határozat, ABH  2003,
      394.]   a  testület  az  alkotmányellenesség  ex  nunc  hatályú
      megállapítása mellett generális alkalmazási tilalmat mondott ki
      folyamatban lévő ügyek tekintetében. A jogbiztonság alkotmányos
      elvére   alapozott   indokolás  szerint   az   alkotmányellenes
      jogszabály  érvényesülése a folyamatban lévő  közigazgatási  és
      peres  eljárásokban  is megakadályozandó, amelynek  eszköze  az
      Abtv.  42-43. §-ai. Az alkotmányellenesség következményeinek  —
      hatásában   generális  —  megállapítását  az   alkotmányellenes
      jogszabállyal okozott jogsérelem jellege, anyagi vonzata  és  a
      kérelmező jogaira gyakorolt hatása dönti el (ABH 2003, 394, 399-
      400.).
       
       A   442/D/2000.   számú  AB  végzés  korábbi   döntésben   már
      alkotmányellenesnek   ítélt  és  megsemmisített   önkormányzati
      rendelettel   kapcsolatos,   kizárólag   alkalmazási    tilalom
      kimondására irányuló indítvány tárgyában született. A  többségi
      álláspont a konkrét normakontroll eljárásban megállapítani kért
      alkotmányellenességet   az  alkalmazási   tilalommal   egységes
      jogkövetkezményként  kezelte. Ezért az  eljárást  az  indítvány
      alkotmányellenesség  megállapítására vonatkozó  részében  ítélt
      dologra  hivatkozással  megszüntette, az alkalmazási  tilalomra
      irányuló   kérelmet  pedig  hatáskörének  hiányára  tekintettel
      visszautasította. (ABH 2003. 1843.)
       
       IV.
       
       1.  Az  indítványok mindegyike a konkrét normakontroll eljárás
      keretei  között  mozog. A kezdeményező bírák  valójában  azt  a
      kérdést  vetik  fel,  hogy a bírák jogok és  törvényes  érdekek
      védelmére  vonatkozó  alkotmányos  kötelezettsége  és  a  felek
      törvény előtti egyenlőséghez való joga milyen jogkövetkezmények
      levonását  teszik szükségessé — avagy engedik meg — a  vizsgált
      jogszabály    alkotmányellenességének   korábbi   megállapítása
      esetében. Az Alkotmánybíróság tehát a hatáskörének vizsgálatára
      irányuló eljárásában az indítványokban jelzett Abtv. 43. §  (4)
      bekezdésén  túl,  a tartalmi összefüggés okán vonta  vizsgálata
      körébe  az  Abtv.  azon szabályait, amelyek az Alkotmánybíróság
      alkotmányellenességet    megállapító   döntésének    lehetséges
      jogkövetkezményeit tartalmazzák [42. § (1) bekezdését, valamint
      a 43. § (1)-(2) bekezdései].
       
       Előjáróban  célszerű  kitérni arra, hogy  a  III.  pont  alatt
      bemutatott joggyakorlat alapját képező tényállásokhoz képest az
      utóbbi   években   több,  azonos  ténybeli   alapból   származó
      Dsorozatper-kategória”  jelent meg a bíróságokon,  alkalmanként
      több  ezres ügyszámban. Ilyenek például a különböző parkolással
      kapcsolatos  pertípusok  [az  Abh.-ban  elbírált  indítványokon
      kívül  például: 2/2009. (I. 23.) AB határozat, ABH 2009,  51.],
      az  ingatlan-nyilvántartási eljárásokhoz kötődő perek [51/2009.
      (IV. 28.) AB határozat, ABH 2009, 374.], de ilyennek minősültek
      például   egyes   társadalombiztosítási  peres   eljárások   is
      [11/2003.  (VI. 9.) AB határozat, ABH 2003, 153.].  A  bírósági
      eljárásokkal    összefüggésben    tömegesen     érkeztek     az
      Alkotmánybíróságra   a   bírói  kezdeményezések,   illetve   az
      alkotmányjogi panaszok az alkalmazandó, illetve az  alkalmazott
      jogszabályok   alkotmányosságának  vizsgálata  és   alkalmazási
      tilalom kimondása céljából.
       
       Az   alkalmazandó  jogszabály  alkotmányellenességét   észlelő
      bírónak  részben  eljárási, részben pedig  hatásköri  szabályok
      miatt minden előtte folyamatban lévő perben indítványoznia kell
      az  alkotmányossági kontrollt. A polgári perrendtartásról szóló
      1952.   évi   III.  törvény  (a  továbbiakban:  Pp.)  tárgyalás
      felfüggesztésére vonatkozó rendelkezései ugyanis (Pp.  152.  §-
      155.  §)  nem  teszik  lehetővé, hogy az  Alkotmánybíróság  egy
      konkrét  normakontroll eljárásban hozott  döntése  alkalmazható
      legyen   valamennyi,  azonos  vagy  hasonló  ténybeli   alapból
      származó,   azonos   jogszabály  alapján  megítélendő   jogvita
      elbírálására.  A  Pp. szabályai egyáltalán nem tartalmazzák  az
      Alkotmánybírósághoz  fordulás eljárási szabályait,  ezért  arra
      sem  adnak  egyértelmű  választ,  hogy  az  Alkotmánybírósághoz
      forduló  bíró  eljárást felfüggesztő végzésében  megfogalmazott
      kérdés,  amelynek  lényege  a  perben  alkalmazandó  jogszabály
      alkotmányosságának  megítélése  közvetlenül  vagy  jogorvoslati
      eljárást követően juthat-e el az Alkotmánybírósághoz. E mellett
      az  Alkotmánybíróság  döntése csak  a  határozat  meghozataláig
      felfüggesztett  és  az alkotmányértelmező  fórumhoz  megküldött
      perekben alkalmazható. A bíráknak tehát a „sorozatper”  minden,
      adott  esetben több ezresre rúgó eljárását fel kell függeszteni
      és  meg  kell  küldeni az Alkotmánybíróság számára ahhoz,  hogy
      azokban   az   Alkotmánybíróság  döntésének  érvényt   tudjanak
      szerezni.   Az  eljáró  bíró  részéről  „időben”  nem   észlelt
      alkotmányellenesség,  avagy a jogerős döntés  meghozatala  után
      indítható alkotmányjogi panasz időigénye azt eredményezi,  hogy
      a   jogvitát   ismerten  alkotmányellenes  jog   alapján   kell
      eldöntenie.
       
       Az  Alkotmánybíróság az indítványok alapján, az utóbbi  időben
      viszonylag   rendszeresen  és  tömegesen  jelentkező   probléma
      alapján  vizsgálta meg az Abtv. fent hivatkozott rendelkezéseit
      a megjelölt alkotmányi rendelkezések fényében.
       
       2.  Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 32/A. § (3) bekezdés első
      mondatán   alapuló   jogköre  az  alkotmányellenes   jogszabály
      megsemmisítése.
       A  megsemmisítés tehát az alkotmányellenesség — nem  egyedüli,
      de   kétségtelenül   a   legfontosabb  —  jogkövetkezménye.   A
      jogkövetkezmény levonásának módja (a megsemmisítés a jogszabály
      egészét,  vagy  egy  részét, esetleg töredékét  érinti),  avagy
      idődimenziója   már   egy   további   döntés    eredménye.    A
      jogkövetkezmények   levonásánál   úgy   az   Abtv.,   mint   az
      Alkotmánybíróság   gyakorlata  a  jog  kiszámítható   működését
      tartotta és tartja szem előtt [pro futuro megsemmisítés kapcsán
      lásd  például: 47/2003. (X. 27.) AB határozat, ABH  2003,  525,
      550.]. Az Abtv. főszabályként az Alkotmánybíróság határozatának
      közzétételét   követő   naptól   (ex   nunc)   rendeli   el   a
      hatályvesztést, amellyel az alkotmányellenes jogszabály kikerül
      a  jogrendből  [42.  § (1) bekezdés]. Az ex nunc  megsemmisítés
      elsődlegességét az indokolja, hogy a jogkövetkezmény  a  lehető
      legkevésbé   tegye  kétségessé  a  már  létrejött  jogviszonyok
      alapján  érvényesített  jogokat, teljesített  kötelezettségeket
      [Abtv.  42.  §  (2)  bekezdés]. Az Abtv. ezzel  a  jogbiztonság
      alkotmányos elvének érvényesülését teszi általános szabállyá.
       Az  Abtv.  ugyanakkor  külön rendelkezik  az  alkotmányellenes
      jogszabály  hatályvesztéséről [a határozat közzétételét  követő
      nap,   42.   §   (1)   bekezdés]  és  alkalmazhatóságáról   [az
      alkotmányellenes  jogszabály az erről  szóló  alkotmánybírósági
      határozatnak a hivatalos lapban való közzétételét követő naptól
      nem  alkalmazható,  43. § (1) bekezdés]:  egyértelmű,  hogy  az
      alkotmányellenesség  miatt  hatályát  vesztő   jog   társadalmi
      viszonyokat  nem  szabályozhat, ezért a jogbiztonságból  fakadó
      követelmény,    hogy    a    hatályvesztést     követően     az
      alkotmányellenesség   miatt   hatályát    vesztett    szabályok
      alkalmazása sem lehet alkotmányos.
       Az  Abtv. 42. § (1) bekezdése és a 43. § (1)-(2) és  a  43.  §
      (4)  bekezdései  a  hatályvesztés  és  az  alkalmazási  tilalom
      beállta időpontjának meghatározása tekintetében a megítélt eset
      körülményeihez igazodó, alkotmánybírósági mérlegelést  igénylő,
      hatásában  eltérő döntési alternatívákat biztosít. A mérlegelés
      elsődleges szempontja a jogbiztonság fenntartása, mindenekelőtt
      a lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyása, illetve a létrejött
      jogviszonyok   lehetőségekhez  képest  zavartalan   lezárásának
      garantálása. Mindezzel együtt azonban a hatályvesztés és főként
      az   alkalmazás   tilalmának  időpontját  az   Alkotmánybíróság
      alkotmányos értékek és elvek, illetve egyéni érdekek figyelembe
      vétele  alapján  —  utóbbi esetben akár a jogbiztonság  elvének
      mellőzésével   —   oly  módon  is  meghatározhatja,   hogy   az
      alkotmányellenesség  jogkövetkezménye  kifejezetten  érinti   a
      lezárt  avagy  létrejött  jogviszonyokat.  Eltekintve  most  „a
      különösen  fontos  egyéni érdek” esetétől, az alkotmánybírósági
      mérlegelés    középpontjában   ekkor    is    a    jogbiztonság
      fenntartásának alkotmányos elve áll: a jogbiztonság fenntartása
      ugyanis — bizonyos körülmények között — indokolttá teheti, hogy
      az Alkotmánybíróság ne ismerje el jogviszonyok alkotmányellenes
      jog  alapján  történő  létrejöttét,  avagy  indokolhatja  annak
      megakadályozását,   hogy  jogviszonyok   alkotmányellenes   jog
      alapján záródjanak le.
       Az  Abtv.  43. § (4) bekezdése tehát lehetőséget ad a hatályon
      kívül    helyezés    időpontjának   a   főszabálytól    eltérő,
      visszamenőleges   hatályú,  avagy  a   jövőre   nézve   történő
      meghatározására.  Megjegyzendő,  hogy  az  Abtv.  43.   §   (4)
      bekezdése    az    alkotmányellenesség   miatt   megsemmisített
      jogszabály  „hatályvesztéséről” rendelkezik, ami  azt  jelenti,
      hogy  az  Alkotmánybíróság megsemmisítő  döntése  a  jogalkotói
      hatályon kívül helyező döntéssel egyenértékű és ennek a ténynek
      a megsemmisítést követően nagy jelentősége van a jogviszonyokra
      gyakorolt hatás tekintetében.
       
       Az    alkotmányossági   vizsgálat   eredményeként    meghozott
      megsemmisítő   döntés,  mint  jogkövetkezmény   önmagában   nem
      feltétlenül  érinti  az  egyéni  jogvédelem  körét.  Ezért   az
      Alkotmánybíróság az egyéni jogvédelem céljait szolgáló  konkrét
      normakontroll    eljárásokban    az    Abtv.     alapján     az
      alkotmányellenesnek   minősített   jogszabály    megsemmisítése
      mellett a jogszabály alkalmazását is kizárhatja. Ebben a körben
      a  megsemmisítést és az alkalmazási tilalmat kimondó  határozat
      két   következménnyel   jár:  az  alkotmányellenes   jogszabály
      főszabályként ex nunc, generális jelleggel veszti hatályát  (az
      absztrakt normakontroll eljárásokkal azonos következmény) és  —
      az   Alkotmánybíróság   jelenlegi  gyakorlata   szerint   —   a
      határozatban  megjelölt  egyedi  jogvita  nem  dönthető  el  az
      alkotmányellenesnek minősülő norma alapján.
       Az   alkotmányellenesség  megállapítása  és   az   alkalmazási
      tilalom  kimondása praktikusan azt jelenti,  hogy  a  létrejött
      jogviszonyokból  származó jogok és kötelezettségek  megítélése,
      érvényesíthetősége  a  perben  kétségessé  válik.   A   konkrét
      normakontroll  eljárásban kimondott alkalmazási  tilalom  tehát
      szükségképpen   —  az  Alkotmánybíróság  jelenleg   alkalmazott
      jogértelmezése  mellett  is — visszamenőleges  hatályú,  hiszen
      kizárja  a  már  létrejött jogviszonyokból  származó  jogok  és
      kötelezettségek  érvényesítését  a  jogviszony   keletkezésekor
      hatályos — utóbb alkotmányellenesnek minősülő — jog alapján.
       
       Az   egyedi   jogvédelem  céljait  szolgáló  alkotmánybírósági
      eljárások  azonban  további  kérdéseket  vetnek  fel:  a  peres
      eljárásokban a jogvita eldöntésekor a bíró eljárhat a hatályos,
      illetve  már nem hatályos jogszabály alapján is. Utóbbi esetben
      az   Alkotmánybíróság  az  elé  kerülő  konkrét   normakontroll
      eljárásokban   már   hatályon  kívül   helyezett   jogszabályok
      alkotmányosságát  is vizsgálni tartozik. Az alkotmányellenesség
      következménye  ebben  az  esetben  tehát  csak  az  alkalmazási
      tilalom kimondásában jelenhet meg.
       Praktikus  oldalról  ez a döntés is arra az  eredményre  vezet
      tehát,  hogy  a  már  nem  hatályos,  de  alkalmazandó,   utóbb
      alkotmányellenesnek  minősített  jogszabályra  alapított  és  a
      perben    érvényesíteni   kívánt   igények,    kötelezettségek,
      megítélése megváltozik.
       
       További  kérdés a konkrét normakontroll eljárások kapcsán  az,
      hogy  az  alkalmazási tilalom, milyen személyi körre  terjedhet
      ki. Másképpen megfogalmazva: az alkotmánybírósági eljárásban az
      egyedi  jogvédelem „egyedisége” a konkrét per alanyait  jelenti
      csupán,    avagy   minden,   az   alkotmánybírósági   határozat
      meghozatala  idején folyamatban lévő, azonos  ténybeli  alapból
      származó,  ugyanazon jog alapján megítélendő perbe  vitt  igény
      jogosultját,  kötelezettjét  is. Utóbbi  alanyi  körbe  sorolva
      azokat  az  érintetteket,  akik az alkotmánybírósági  határozat
      általános    alkalmazási   tilalmat   kimondó   rendelkezésének
      eredményeként részesülnek az „egyéni alkotmányos jogvédelemben”
      (ha az AB határozata generálisan rendelkezik a folyamatban lévő
      peres   eljárásokra  vonatkozó  alkalmazási   tilalomról),   de
      ideértve  azokat az érintetteket is, akik generális alkalmazási
      tilalomról   szóló   rendelkezés   hiányában   kérnek   „egyéni
      alkotmányos  jogvédelmet”  a korábban  már  alkotmányellenesnek
      minősített  jogszabály  alkalmazásával  szemben  (utólag,  csak
      alkalmazási tilalom kimondását kéri az indítványozó).
       
       A   határozat   III.   pontja  alatt  leírt  alkotmánybírósági
      gyakorlatban  az  1990-s  évek elején,  az  Abtv.  jelenlegivel
      megegyező   rendelkezései  alapján  volt  példa  az   általános
      alkalmazási   tilalommal   érintett  személyi   kör   szélesebb
      értelmezésére,  mivel  a  folyamatban lévő  ügyek  tekintetében
      általános  alkalmazási tilalmat mondott ki  a  testület.  Ennek
      lehetőségét zárta le a 68/1995. (XII. 7.) AB végzés azzal, hogy
      az  alkotmányellenesség erga omnes hatályát — ex nunc jelleggel
      —  csak  az  alkotmányellenesség tekintetében  ismerte  el,  az
      alkalmazási  tilalomra  vonatkozó döntés  kivételes  és  egyedi
      jellegének  kimondása mellett. Ezért az utóbbi döntés  csak  az
      alkotmánybírósági  eljárásban  közvetlenül   érintett   felekre
      terjed  ki  kötelező jelleggel. Ebből viszont  az  következett,
      hogy  az  Alkotmánybíróság elvetette  a  generális  alkalmazási
      tilalom kimondását.
       Következésképpen   a   folyamatban   lévő   egyéb,    de    az
      Alkotmánybíróság eljárásával közvetlenül nem érintett  perekben
      a  res  iudicata  intézménye  kizárta  az  „egyéni  alkotmányos
      védelem” lehetőségét.
       
       3.  Az Alkotmánybíróság alkotmányos rendeletetése az Alkotmány
      értelmezésén    keresztül   annak   védelme,    az    Alkotmány
      rendelkezéseinek  érvényre juttatása, akár  egyedi  jogvitákban
      is.  Alkotmányos  és  ezért alkalmazandó jogszabály  az,  amely
      összhangban  van  az  Alkotmány rendelkezéseivel,  tartalmával.
      Alkotmánybíráskodás  nélkül  az  Alkotmány  puszta   deklaráció
      maradna,  a  jogállamiság  elve  írott  malaszt.  Az  Alkotmány
      alkotmánybírósági értelmezési monopóliuma azonban  nem  jelenti
      egyúttal az alkalmazás monopóliumát is.
       
       3.1.  Az  Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi feladatának  egyik
      lényeges    célja   az,   hogy   alkotmányellenes   norma    ne
      érvényesülhessen a jogrendben.
       Az  egyedi jogvita eldöntésére hivatott bíró az Alkotmány  50.
      §  (1)  bekezdéséből fakadó kötelezettsége, hogy az alkotmányos
      rend  mellett védje a természetes és a jogi személyek, valamint
      a  jogi  személyiséggel  nem rendelkező szervezetek  jogait  és
      törvényes  érdekeit.  A  bíró az alkalmazandó  jog  alkotmányos
      értelmezése    alapján   köteles   a   határozathozatalra.    A
      jogértelmezéssel   feloldhatatlan  alkotmányellenesség   esetén
      azonban,  a  jog  félre tételére vonatkozó  hatáskör  hiányában
      szükségképpen és törvényi kötelezettsége alapján működik együtt
      az     Alkotmánybírósággal.    Másképpen    megfogalmazva     a
      jogértelmezéssel  feloldhatatlan alkotmányellenesség  esetén  a
      peres fél törvényes bíróhoz való joga csak az alkotmánybírósági
      eljárás során érvényesülhet.
       Az  Abtv.  38.  §  (1)  bekezdése értelmében  „[a]  bíró  —  a
      bírósági  eljárás  felfüggesztése mellett — az Alkotmánybíróság
      eljárását  kezdeményezi,  ha  az előtte  folyamatban  levő  ügy
      elbírálása    során    olyan    jogszabályt    vagy     közjogi
      szervezetszabályozó    eszközt   kell   alkalmazni,    amelynek
      alkotmányellenességét észleli”.
       Az  Alkotmánybíróság 152/B/2009. szám alatti határozatában  az
      Abtv.  38.  §  (1)  bekezdése kapcsán  megállapította,  hogy  e
      szabály  a  bírósági szervezeti hierarchiától független  eszköz
      minden  bíró  kezében,  amennyiben az előtte  folyamatban  lévő
      ügyben  alkalmazandó  jogszabály  alkotmányossága  tekintetében
      aggálya  támad.  A bíró számára adott törvényes  eszköz  kettős
      természetű,  mivel részben eljárási szabály,  részben  pedig  a
      konkrét normakontroll egyik formáját rögzítő hatásköri szabály.
      Az  Alkotmány  50. § (3) bekezdésére hivatkozva rögzítette  azt
      is,  hogy  a  bírák  értelemszerűen  –  alkotmányossági  aggály
      megfogalmazása     és     az    alkotmánybírósági     vizsgálat
      lefolytatásának   eredményeként   –   csak   az    Alkotmánnyal
      összhangban  lévő  törvényeknek vannak alárendelve.  Épp  ennek
      garanciája  az  utólagos normakontroll keretében meglévő  bírói
      kezdeményezés,  amely az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdésével  és
      50. § (3) bekezdésével egyaránt szoros összefüggésben áll. (ABK
      2010. november, 1288, 1295.)
       Az   Alkotmánybíróság  42/2005.  (XI.  14.)  AB  határozatában
      kifejezetten nyomatékosította azt is, hogy az Abtv. 38.  §  (1)
      bekezdésébe foglalt, az alkotmánybírósági eljárás megindítására
      irányuló bírói kezdeményezés — az ítélkezésben megnyilvánuló  —
      bírói függetlenség részeként értelmezendő. (ABH 2005, 504, 514-
      515.).
       
       3.2.   Amennyiben   az  Alkotmánybíróság  el   kívánja   látni
      alkotmányvédelmi  —  és  az  egyéni  jogvédelmet  szükségképpen
      érintő  —  feladatát,  úgy  a peres eljárásokban  alkalmazandó,
      illetve  az  elbírálás  idején már  nem  hatályos  jogszabályok
      esetében   sem   engedheti  alkotmányellenes  normák   érvényre
      juttatását.  Az Alkotmánybíróság kontrollját tehát a  jogalkotó
      hatályon   kívül  helyező  aktusát  „túlélő”,  alkotmányellenes
      jogszabály  sem kerülheti el. Eljárása során két  kérdést  kell
      tisztáznia:    a    bírói    kezdeményezésben    citált     jog
      alkotmányosságát     és    perbeli    alkalmazhatóságát.     Az
      Alkotmánybíróság  ilyenkor  részben alkotmányvédelmi  feladatát
      gyakorolja,  részben viszont — a jogbiztonság  keretei  között,
      közvetetten — az egyén (jog)védelmére siet.
       Mindez  a  bírósági jogalkalmazás oldaláról is megközelíthető:
      az  Alkotmánybírósághoz forduló bíró az  Alkotmány  50.  §  (1)
      bekezdéséből eredő kötelezettsége alapján a jogvitában érintett
      felek  egyéni jogainak védelmében jár el, de ezt az alkotmányos
      kötelezettségét csak az Alkotmánybíróság érdemi döntése alapján
      teljesítheti. Az Alkotmánybíróság érdemi döntésének hiányában a
      jogvédelem ezen módja — adott esetben formai okokból — elmarad.
      A bíró nem tud eleget tenni alkotmányos kötelezettségének.
       A  kifejtettek  szerint a perbeli alkalmazhatóságra  vonatkozó
      döntés  célja  kettős:  megakadályozza,  hogy  alkotmányellenes
      jogszabály  alapján  lehessen  igényt  érvényesíteni,  másrészt
      viszont  —  az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti hatásköri  és
      eljárási szabály alapján — megteremti a lehetőségét annak, hogy
      az igényérvényesítő peres fél eljusson törvényes bírójához és a
      megközelítőleg  azonos időben és körülmények  között  létrejött
      jogviszonyokból   származó  jogviták   állam   általi   (bírói)
      megítélésére azonos jogi környezetben kerüljön sor.
       E  célnak alárendelten köteles az Alkotmánybíróság és  a  bíró
      az  együttműködésre: nyomatékot adva a 152/B/2009. szám  alatti
      határozatban   kifejtett  álláspontjának,  az  Alkotmánybíróság
      megállapítja,  hogy  a bíró az alkalmazandó  joggal  összefüggő
      alkotmányos  aggályait köteles — az Abtv. 38. §  (1)  bekezdése
      alapján  —  az  Alkotmánybíróság elé tárni, az Alkotmánybíróság
      pedig  köteles  az elé tárt alkotmányossági kérdésben  érdemben
      dönteni.
       Az  Alkotmánybíróság  ennek  a kölcsönös  kötelezettségnek  és
      felelősségnek    megfelelően   rögzítette   jelen    határozata
      rendelkező részében az Alkotmány 50. § (1) bekezdésére,  és  az
      Abtv.  38.  §  (1)  bekezdésére alapozott,  „bíróságok  közötti
      párbeszédet” rögzítő alkotmányos követelményt.”
       
       3.3.   A   „bíróságok   közötti  párbeszéd”   megteremtésének,
      fenntartásának    további    aspektusa    a    peres    eljárás
      felfüggesztését  előíró  Abtv.  38.  §  (1)  bekezdés  eljárási
      háttere. Mivel az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti eljárás az
      egyetlen olyan lehetőség, amely e „párbeszédet” biztosítja, úgy
      feltétlen   érdek  fűződik  ahhoz,  hogy  az  alkotmánybírósági
      eljárást    kezdeményező    bíró   indítványa    eljusson    az
      Alkotmánybírósághoz.  A  IV.3.1. pont értelmében  és  utalva  a
      152/B/2009.  AB határozatban foglaltakra, az Abtv.  38.  §  (1)
      bekezdése  jelen  formájában egyszerre  hatásköri  és  eljárási
      szabály.
       A  Pp.  152.  §  (1) bekezdése szerint „[h]a a  per  eldöntése
      olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában az
      eljárás  büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik,
      a  bíróság  a  per  tárgyalását  ennek  az  eljárásnak  jogerős
      befejezéséig  felfüggesztheti. Ha ez az eljárás még  megindítva
      nincs,  a  büntetőeljárás megindításáról  hivatalból  üldözendő
      bűncselekmény  esetében a bíróság gondoskodik, egyébként  pedig
      az  eljárás  megindítására megfelelő határidőt  tűz  ki.  Ha  a
      határidő  eredménytelenül  telik  le,  a  tárgyalást  folytatni
      kell”.  A  152.  §  (2)  bekezdés  értelmében  „[a]  bíróság  a
      tárgyalást  akkor is felfüggesztheti, ha a per eldöntése  olyan
      előzetes  kérdés  elbírálásától függ,  amelynek  tárgyában  más
      polgári  per  vagy  a bíróság hatáskörébe tartozó  más  polgári
      eljárás már folyamatban van”.
       Ahogy  arra  a  határozat  IV.1.  pontja  utal,  a  Pp.  peres
      eljárások felfüggesztésére vonatkozó 152–155. §-ai általában, a
      jogvita elbírálását befolyásoló előzetes kérdésekre tekintettel
      határozza  meg  a  felfüggesztés indokait,  amelyek  között  az
      Alkotmánybíróság  előtti eljárás kezdeményezése  nem  szerepel.
      Önálló  felfüggesztési okként a Pp. csupán az  Európai  Bíróság
      előzetes  döntéshozatali eljárását nevesíti (155/A. §).  Utóbbi
      szabályokat a 2003. évi XXX. törvény iktatta a Pp.-be, amelynek
      értelmében  [Pp.  155/A. § eredeti (3) bekezdése]  az  előzetes
      döntéshozatali   eljárást  kezdeményező  végzés   ellen   külön
      fellebbezésnek volt helye.
       Az  Európai Bíróság — magyar bírói kezdeményezés alapján —  C-
      210/06. szám alatt meghozott döntését követően módosult  a  Pp.
      hivatkozott  szabálya  oly  módon,  hogy  a  hatályos  eljárási
      rendelkezés  szerint  sem  az előzetes döntéshozatali  eljárást
      kezdeményező  végzés,  sem az előzetes  döntéshozatali  eljárás
      kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasító végzés ellen nincs
      helye  külön  fellebbezésnek.  Az  Európai  Bíróság  döntésének
      indokolásában   az   EK   Szerződés  234.   cikkét   értelmezve
      megállapította,   hogy   az  előzetes  döntéshozatali   eljárás
      kezdeményezésének  jogintézménye  a  közösségi   jog   egységes
      értelmezésének  érdekében  „a  bíróságok  közötti  párbeszéden”
      alapul  (határozat  91.  pontja), .és  minden  tagállami  bírót
      megillet.  Amennyiben  az  első fokú  bíróság  ezen  jogkörének
      gyakorlása a fellebbviteli bíróság döntésének függvénye, úgy az
      a    Bírósághoz    fordulásra   vonatkozó   autonóm    hatáskör
      megkérdőjelezése  (határozat 95. pontja). Megjegyzendő  továbbá
      az is, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a
      továbbiakban: Be.) 266. § (1) bekezdés b) pontja  a  2006.  évi
      LI.  törvény 127. § (1) bekezdése szerinti módosítását követően
      az  előzetes döntéshozatali eljárás mellett és ahhoz hasonlóan,
      külön   felfüggesztési  okként  nevesíti  az   Alkotmánybíróság
      konkrét  normakontroll eljárását is, mindkét esetben kizárva  a
      felfüggesztő végzés elleni jogorvoslat lehetőségét [Be. 276.  §
      (1) bekezdés].
       A  Be.-t módosító 2006. évi LI. törvény 127. § (1) bekezdéshez
      fűzött  törvényi indokolás szerint: „[a]z első és a második  az
      eljárásnak  a  Be. 266. §-a (1) bekezdésének b)  és  c)  pontja
      alapján  — hivatalból vagy indítványra — történt felfüggesztése
      elleni  fellebbezési  jog  kizárása,  melynek  egyrészt  az  az
      indoka,   hogy  a  bíróságnak  az  Alkotmánybíróság  eljárását,
      illetőleg   az   Európai   Bizottság  előzetes   döntéshozatali
      eljárását  kezdeményező döntése olyan, az  adott  ügy  keretein
      túlmutató   jogi  aktus,  amelynek  tartalma  a   jogalkalmazás
      egészére  kihat,  megszületésének ezért nem  állhat  útjába  az
      egyedi ügyben érvényesíthető jogorvoslati jog. Másrészt pedig a
      bíróság  ezen eljárásokat kezdeményező döntése olyan,  a  bírói
      függetlenségből  fakadó  jogosultság, amelyet  még  a  magasabb
      fokon eljáró bíróság sem kérdőjelezhet meg”.
       
        Az   Alkotmánybíróság   a   perben  alkalmazandó   jogszabály
      alkotmányossága avagy alkotmányellenessége tárgyában  meghozott
      döntése nem a Pp. 152–155. §-ai szerinti előkérdés, nem  a  per
      mikénti  eldöntését  befolyásoló más peres avagy  közigazgatási
      eljárásban  meghozott  határozat,  hanem  a  bíró  Alkotmányban
      rögzített  feladatának teljesítését elősegítő döntés.  Emellett
      az  Alkotmánybíróság  bírói kezdeményezés alapján  lefolytatott
      normakontroll  eljárásban született határozat  —  hasonlóan  az
      Európai  Bíróság  előtt  folyó előzetes döntéshozatali  eljárás
      eredményeként meghozott határozathoz — nem dönti el a jogvitát.
      Ezért   az  Alkotmánybíróság  határozata  nem  érinti  a   bíró
      ítélkezésben   megnyilvánuló  függetlenségét,   ezzel   szemben
      alapvetően  segíti  az  Alkotmányban  50.  §  (1)  bekezdésében
      rögzített kötelezettség teljesítését.
       
       Figyelemmel   a  „sorozatperekben”  kialakult  helyzetre,   az
      Alkotmány  50. § (1) bekezdésének tartalmára, a felek törvényes
      bíróhoz  való  jogára,  és az alkotmányos  jogszabály  érvényre
      juttatásában  az  Abtv.  38.  § (1)  bekezdése  szerinti  bírói
      kezdeményezés  céljára  és jelentőségére,  az  Alkotmánybíróság
      arra  a  következtetésre jutott, hogy az alkotmányos jogszabály
      értelmezése és alkalmazása megköveteli, hogy a bíró élni tudjon
      a   számára  rendelt  eszközökkel.  Ezért  a  bíró  alkotmányos
      kötelességének teljesítését korlátozza — és a bíró ítélkezésben
      megnyilvánuló  függetlenségét érinti — az, ha  a  fellebbviteli
      bíróság  az alsóbb fokon eljáró bíró alkotmányossági  aggályait
      megfogalmazó döntését, annak érdemét felülbírálhatja,  érdemben
      hatályon  kívül helyezheti, és a bírót az eljárás  folytatására
      utasíthatja.  Ezért  az  Abtv. 38. §  (1)  bekezdése  hatáskört
      megállapító  karaktere  mellett — a  Pp.  tételes  szabályainak
      hiányában  —  eljárási alapját képezi a bíró  alkotmánybírósági
      eljárást kezdeményező döntésének, amely döntés ellen nem  nyújt
      jogorvoslatot.
       Megjegyzendő,  hogy  a Pp. 262/A. §-a szűk  körű  és  utólagos
      korrekciós  lehetőséget biztosít az alkotmányellenes jogszabály
      alapján   eldöntött  jogviták  felülvizsgálatára  (főszabálytól
      eltérő   hatályú   megsemmisítés,   konkrét   esetben   történő
      alkalmazhatóság  kimondása).  A  jelen  határozat   indokolását
      viszont   éppen  az  a  belátás  inspirálta,  hogy   az   Abtv.
      jogkövetkezményekre         vonatkozó          rendelkezéseinek
      újraértelmezésével  szélesebb körben jusson  érvényre  a  peres
      eljárásokban az alkotmányosság követelménye.
       A  kifejtett  indokok  alapján  az  Alkotmánybíróság  a  jelen
      határozat   rendelkező   részében  alkotmányos   követelményben
      fogalmazta  meg  az Abtv. 38. § (1) bekezdésének  jelentőségét,
      amelynek  eljárási  karaktere  garancia  arra,  hogy   a   bíró
      alkotmányossági  indítványa  eljusson  az  annak   elbírálására
      alkotmányos hatáskörrel rendelkező Alkotmánybíróságra.
       
       3.4.  Az  Alkotmány bírói kötelezettséget megfogalmazó  50.  §
      (1)  bekezdésének eddigiekben kifejtett értelmezését  támasztja
      alá  a  peres  fél 57. § (1) bekezdésében rögzített alkotmányos
      alapjogának érvényre juttatása is.
       Az  Alkotmány  57. § (1) bekezdése értelmében a bíróság  előtt
      mindenki egyenlő. „Alkotmánybíróság értelmezésében ez a szabály
      a  bírói  útra  tartozó ügyek tekintetében  eljárási  alapelvet
      fogalmaz  meg.  A  bíróság előtti egyenlőség elve  a  személyek
      általános     jogegyenlőségének    a     bírósági     eljárásra
      vonatkoztatása”. (18/B/1994. AB határozat, ABH 1998, 570,  572.
      legutóbb:  180/2010. (X. 20.) AB határozat, ABK 2010.  október,
      1145, 1150.) „Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése a törvény előtti
      egyenlőséget  jogérvényesítési  szempontból  deklarálja,  tehát
      valójában    eljárásjogi   garancia   arra,    hogy    jogainak
      érvényesítése  tekintetében a bíróság (törvény) előtt  mindenki
      egyenlő  eséllyel rendelkezik”. [191/B/1996. AB határozat,  ABH
      1997,   629,  631.;  összefoglalóan:  45/2000.  (XII.  8.)   AB
      határozat,  ABH  2000, 344, 349-350.; legutóbb: 23/2010.  (III.
      4.) AB határozat, ABK 2010. március, 212, 233-234.]
       Eddigi  gyakorlatában több összefüggésben vizsgálta a testület
      a   jogérvényesítés   egyenlőségét.  Így   többek   között   az
      igényérvényesítési    eljárás    garanciális     intézményeivel
      összefüggésben   [fellebbezési   jog,   23/2010.(II.   4.)   AB
      határozat,  ABK 2010. március, 212, 233-234.), a  kártalanítási
      igény    előterjesztésére    büntetőeljárásban    meghatározott
      jogvesztő határidejének összefüggésében [104/2009. (X. 30.)  AB
      határozat,  ABH  2009, 894, 915-918.], avagy a  kirendelt  védő
      költségeinek   állami   általi  előlegezésével   összefüggésben
      [17/2005.  (IV. 28.) AB határozat, ABH 2005, 175, 184-185.].  A
      törvény   előtti   egyenlőség  sérelmét  állapította   meg   az
      Alkotmánybíróság  abban az esetben, amikor a törvény  ugyanazon
      tartalmi   és   tárgyi   összefüggésből   származó   felelősség
      érvényesíthetőségét a különböző jogalanyok tekintetében  eltérő
      időkorláthoz kötötte. Az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy
      „(…)   az   elévülés   az   alanyi  jog   érvényesíthetőségének
      időkorlátja,  a bíróság előtti egyenlőség alkotmányos  elve  is
      megköveteli, hogy a bíróság igénybevételének állami szervek  és
      más  személyek  tekintetében egyenlő  lehetőségei  és  korlátai
      legyenek.  Pozitív  megfogalmazásban ez  azt  jelenti,  hogy  a
      bíróság   igénybevételére  vonatkozó  alkotmányos   jog   —   a
      jogviszonyok  tartalmi és tárgyi azonossága esetén  —  egyforma
      súllyal érvényes a polgári jogi jogviszonyok bármely alanyára”.
      [53/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 261, 264-265.]
       A   jelen   határozatban  elbírált  indítványok   esetében   a
      jogérvényesítés feltételei a peres eljárások alanyain kívül eső
      okokból  eltérőek.  Jóllehet az érvényesített  igények  hasonló
      ténybeli  alapból  származnak,  a  felek  közötti  jogviszonyok
      megközelítőleg  azonos  időben  jöttek  létre,   ugyanakkor   a
      jogviszonyokból  származó  jogok és kötelezettségek  megítélése
      eltérő tartalmú jogszabályon alapul.
       
       3.5.  A  bírói kezdeményezés intézményének célja tehát részben
      a  peres  fél törvényes bíróhoz való alapjogának érvényesítése,
      részben   pedig  az  absztrakt  alkotmányvédelmen   túl   annak
      megelőzése, hogy az egyedi jogvita — jogsérelem okozásával vagy
      a jogbiztonság veszélyeztetésével — alkotmányellenes jogszabály
      alapján dőljön el.
       Az   Abtv.   a   43.  §  (4)  bekezdésén  túl  nem   tartalmaz
      rendelkezést  a  konkrét normakontroll eljárások  —  speciális,
      egyéni  bírói jogvédelemhez igazodó, a fentiek szerinti „egyedi
      alkotmányos    védelmet”    biztosító    —    jogkövetkezményei
      tekintetében.  Az  Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján  pedig  az
      alkotmányellenes jogszabály alkalmazási tilalmának időpontját —
      a   hatályon  kívül  helyezés  időpontjához  hasonlóan   —   az
      Alkotmánybíróság a főszabálytól eltérően is meghatározhatja. Ez
      a  rendelkezés  pedig azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság  az
      Abtv.  43.  § (4) bekezdése alapján jogosult dönteni az  általa
      alkalmazott  egyedi  jogkövetkezmények főszabály  alól  történő
      kivonásáról. Azaz a jogbiztonság érdeke — illetve  az  eljárást
      kezdeményező  különösen  fontos érdeke —  alapján  rendelkezhet
      úgy,  hogy  nem csupán a megsemmisítésre, hanem az  alkalmazási
      tilalomra   vonatkozó   döntésének  is   lehet   általános   és
      visszamenőleges   hatálya.   A  bírói   kezdeményezésre   épülő
      eljárásban az egyedi jogvédelemmel fennálló közvetett kapcsolat
      miatt  köteles is olyan döntés meghozatalára, amely  a  számára
      szabott   alkotmányos  és  törvényi  keretek  között   e   célt
      szolgálja.
       
       4.  Az  eddigiekben kifejtettekre tekintettel  a  továbbiakban
      két  kérdés  vizsgálata szükséges: az Abtv. jogkövetkezményeket
      tartalmazó, vizsgált rendelkezései milyen összefüggésben állnak
      a   testület  eljárási  rendjében  alkalmazott  „ítélt   dolog”
      kérdésével, illetve az Abtv. 27. § (2) bekezdésével.
       
       4.1. Az egyéb eljárási jogokhoz képest az Alkotmánybíróság  is
      előkérdésként, lényegében „eljárást gátló” körülményként tekint
      az  „ítélt  dolog” (res iudicata) jogintézményére. Ügyrendjében
      is  megfogalmazott  felfogása  szerint  „ugyanazon  jogszabályi
      rendelkezésre  vonatkozóan  azonos  okból  vagy  összefüggésben
      ismételten  előterjesztett indítvány  ítélt  dolognak  minősül,
      mert  az  érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat  az
      Alkotmánybíróságot  is köti (elsőként: 1620/B/1991.  AB  végzés
      ABH 1991, 972, 973.). Eszerint a res iudicata az alkotmányosság
      tekintetében hozott érdemi döntésre vonatkozik.
       Az  absztrakt  normakontroll eljárások esetében következetesen
      alkalmazott    megoldás   azonban   az    egyéni    alkotmányos
      jogvédelemhez kötődő eljárásokban nem volt egységes  az  elmúlt
      húsz évben.
       
       A  jelen  határozat III. 2. és III. 3. pontjaiban  ismertetett
      alkotmánybírósági döntések azon a megfontoláson alapulnak, hogy
      a   konkrét  normakontroll  során  az  Alkotmánybíróság   előtt
      folyamatban lévő eljárások alapkérdése az alkalmazandó, illetve
      az  alkalmazott  jog  alkotmányossága. Az  alkalmazási  tilalom
      pedig   az  alkotmányellenesség  érdemi  kérdéséhez  kapcsolódó
      járulékos,   de  a  döntés  nem  érdemi  következménye.   Ennek
      megfelelően a hivatkozott két döntéssel [68/1995. (XII. 7.)  AB
      végzés,  442/D/2000. AB végzés] megalapozott  alkotmánybírósági
      gyakorlat  értelmében  a  norma  alkotmányosságának  vizsgálata
      kapcsán   meghozott  határozat  hozza  létre  a  res   iudicata
      helyzetet.
       
       Az  Alkotmánybíróság az alábbi megfontolások alapján, a  fenti
      határozatokban  vizsgáltaktól  eltérő  törvényi  szabályok   és
      eltérő  alkotmányjogi  összefüggés  alapján  tette  megfontolás
      tárgyává e döntéseiben megfogalmazott álláspontját és az  attól
      való eltérést:
       
       Az  „ítélt dolog” a római jogból származó jogintézmény,  amely
      a   jogbiztonságra  tekintettel  és  összefüggésben  a   jogerő
      intézményével   azt  jelenti,  hogy  a  bíró  által   ítélettel
      jogerősen eldöntött igény a továbbiakban, bíró előtt ismételten
      nem tehető vitássá.
       Az   alkotmánybírósági  eljárásokban  sem  hagyható  figyelmen
      kívül  azonban az „ítélt dolog” intézményének ius  facit  inter
      partes  jellege, vagyis az a tény, hogy a jogerős bírói  döntés
      csak a konkrét felek vonatkozásában váltja ki e hatást.
       Szemben   az   érdekeltséghez   nem   kötött,   bárki    által
      kezdeményezhető   absztrakt  normakontroll   eljárásokkal,   az
      Alkotmánybíróság  előtt folyamatban lévő konkrét  normakontroll
      eljárásokban    meghozott   döntések   alanyi    jogok    bírói
      megállapítását vagy elutasítását jelenthetik. A perbíró ugyanis
      — egyedüliként az állami szervek között — jogerős döntésével, a
      továbbiakban  vitathatatlanul (res iudicata) jogot keletkeztet,
      vagy kötelezettséget állapít meg.
       Érdemi  döntés  hiányában ezért a kezdeményező  bíró  nem  tud
      eleget   tenni  az  Alkotmány  50.  §  (1)  bekezdése  szerinti
      jogvédelmi,  alkotmányos jogot érvényesítő (iura  novit  curia)
      kötelezettségének.   Mindez   azt   eredményezi    a    konkrét
      normakontroll eljárások vonatkozásában, hogy az alkotmányossági
      eljárásnak  csak  akkor képezheti formai  akadályát  az  „ítélt
      dologra”  hivatkozás, amennyiben ugyanabban a perben  ugyanazon
      alkotmányossági  indítványt kellene  a  testületnek  ismételten
      elbírálnia.   Az   alkalmazási  tilalom  kimondására   irányuló
      indítvány ezért nem tekinthető „járulékos”, érdemi döntést  nem
      igénylő kérdésnek. Ebben az esetben ugyanis az Alkotmánybíróság
      formai  alapon meghozott döntése alanyi jogérvényesítéssel  áll
      összefüggésben.
       Az  Abtv.  jogkövetkezményt meghatározó, főszabálytól eltérést
      biztosító rendelkezései pedig éppen ezt a célt kell szolgálják:
      az  Alkotmányon  alapuló és törvényi kötelezettségét  teljesítő
      bíró   számára  megnyitja  a  lehetőséget  a  jog   alkotmányos
      értelmezésére, és ezen keresztül az alanyi jogok  és  törvényes
      érdekek védelmére.
       
       4.2.   Az   Abtv.   27.  §  (2)  bekezdése  értelmében   „[a]z
      Alkotmánybíróság   határozata   mindenkire   nézve   kötelező”.
      Tartalmi  egyértelműsége mellett e rendelkezés  alkalmazása  az
      Abtv. 42-43. §-ának értelmezéséhez kötődik.. Következésképpen a
      „mindenkire”  vonatkozó döntés hatálya — függetlenül  a  döntés
      idődimenziójától    —   absztrakt   normakontroll    eljárásban
      következetesen  kiterjed  minden jogalanyra,  ezzel  szemben  a
      konkrét normakontroll eljárásokban a testület döntése különböző
      személyi  körben érvényesült. Bizonyos esetekben  az  általános
      alkalmazási   tilalom   a   határozat   közzétételének   napján
      folyamatban  lévő minden peres [4/1992. (I. 28.) AB  határozat,
      ABH  1992,  332.],  illetve még meg sem  kezdett  adóigazgatási
      [7/1994.  (II.  18.)  AB  határozat,  ABH  1994,  68.],   avagy
      felszámolási eljárás ügyfelét érintette [33/2003. (VI. 19.)  AB
      határozat,  ABH  2003, 394.], amely döntés a  személyek  széles
      körére  kiterjedő jogkövetkezmény volt, hatásában az  absztrakt
      normakontroll  eljárások  erga  omnes  hatályához   közelített.
      Amikor azonban az alkalmazási tilalommal érintett személyi  kör
      csak   a  kezdeményező  bíró  előtt  folyamatban  lévő  eljárás
      alanyaira  szűkült,  úgy az erga omnes  hatály  csak  a  jövőre
      nézve, az alkotmánybírósági eljárás közvetlen tárgyául szolgáló
      konkrét  normakontroll eljárásokban alig értelmezhető tartalmat
      kapott. [68/1995. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1995. 536.]
       Megjegyzendő az is, hogy az utóbbi logika mentén haladva  azon
      alkotmánybírósági    döntésnek,    amely    peres    eljárásban
      alkalmazandó,     de     már    nem     hatályos     jogszabály
      alkotmányellenességét állapítja meg, nincs  valódi  erga  omnes
      hatálya:   az   alkotmányellenesség  a  jogrendből   jogalkotói
      döntéssel    kikerült    jogszabályra   vonatkozik,    amelynek
      alkalmazása  általánosságban már nem kérdéses.  Az  alkalmazási
      tilalomra   vonatkozó  döntés  pedig  nem  fejti   ki   hatását
      valamennyi    kapcsolódó    igényérvényesítésre,    csak     az
      alkotmánybírósági eljárással érintettre. Az Abtv. vizsgált  42.
      § (1) bekezdése, a 43. § (4) bekezdése és a 27. § (2) bekezdése
      együttes értelmezése azonban nem zárja ki annak a döntésnek sem
      a   lehetőségét,   hogy   az   alkotmányellenesnek   minősített
      jogszabály alkalmazási tilalmának kimondása is erga omnes, azaz
      minden folyamatban lévő perre kiterjedő hatállyal bírjon  abban
      az  esetben,  amennyiben  annak  megjelölhető  konkrét  indokai
      vannak.
       „A  lezárt  jogviszonyokba való beavatkozást  a  törvény  csak
      akkor  írja  elő,  ha  azt  más,  a  jogbiztonsággal  konkuráló
      jogállami  elv  megköveteli” [10/1992. (II. 25.) AB  határozat,
      ABH  1992, 73, 75.]. Az Alkotmánybíróság hatásköri szabályainak
      értelmezése    alapján,    illetve    hatásköri    szabályainak
      alkalmazásával  jól  körülhatárolt  módon  beavatkozhat  lezárt
      jogviszonyokba akkor, ha azt alkotmányos elv, avagy alkotmányos
      jog   érvényre  juttatása  szükségessé  teszi.  A   beavatkozás
      mérlegelés   eredménye,   választás  a  formális   jogbiztonság
      fenntartása és alkotmányos elvek, alapjogok érvényre  juttatása
      között.
       
       Ezért  az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatától eltérve,  arra
      a  következtetésre  jutott, hogy bírói kezdeményezésen  alapuló
      konkrét  normakontroll eljárásban az alkotmányos  jog  érvényre
      juttatásához  —  adott  körülmények között  —  fontosabb  érdek
      fűződik,  mint  a csupán formális értelemben vett  jogállamiság
      elvének  követéséhez.  Olyan esetben tehát,  amikor  a  konkrét
      peres  eljárásban a bíró alkotmányos kötelezettségeinek  eleget
      téve    az   alkalmazandó   jog   alkotmányossági   vizsgálatát
      kezdeményezi,    az   Alkotmánybíróság   által    megállapított
      alkotmányellenesség hatálya főszabály szerint kiterjed  minden,
      az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló üggyel megegyező
      ténybeli  és  jogi  alapból  származó  folyamatban  lévő  peres
      eljárásra  is. A konkrét normakontroll eljárásban  lefolytatott
      alkotmányossági    vizsgálat    eredményeként     megállapított
      alkotmányellenesség    és   általános    alkalmazási    tilalom
      jogkövetkezményeit   az  azonos  ténybeli   alapból   származó,
      ugyanazon  jog  alapján  megítélendő,  folyamatban  lévő  perek
      esetében,  amely  perek azonban nem váltak az alkotmánybírósági
      eljárás  részévé, a bíró vonja le. Emellett  meg  kell  adni  a
      lehetőségét  annak is, hogy a konkrét normakontroll  eljárásban
      megállapított  alkotmányellenes  norma  általános   alkalmazási
      tilalom  kimondása hiányában se érvényesülhessen a  folyamatban
      lévő,  azonos ténybeli alapból származó, ugyanazon jog  alapján
      megítélendő,   de  az  Alkotmánybíróság  elé  el   nem   jutott
      eljárásokban. Ezt indokolja az alkotmányos jog érvényesítésének
      bírói   kötelezettsége,  és  a  peres  felek   bíróság   előtti
      egyenlőséghez,  illetve a törvényes bíróhoz  való  alapjogainak
      érvényesíthetősége a jelen határozat IV. pontjában  kifejtettek
      szerint  Ezért  az alkotmánybírósági eljárás alapjául  szolgáló
      üggyel   azonos   ténybeli  és  jogi  alapból  származó   peres
      eljárással párhuzamosan folyamatban lévő perek esetében  utólag
      is  biztosítani  kell  az  alkalmazás kizárásának  lehetőségét.
      Mivel a bíró alkotmányos felhatalmazása az alkotmányellenes jog
      mellőzésére  nem terjed ki, ezért lehetőséget kell  biztosítani
      arra  is,  hogy  csak alkalmazási tilalom kimondására  irányuló
      bírói    kezdeményezést    is   érdemben    vizsgálhasson    az
      Alkotmánybíróság.
       Az  Alkotmánybíróság ezen döntésével kíván új  tartalmat  adni
      az Abtv. 43. § (1) bekezdésének.
       A  kifejtettek  alapján  a  jelen  indítványoknak  helyt  adva
      megállapította,  hogy  a kezdeményező bírák  előtt  folyamatban
      lévő  eljárások  tekintetében nem áll  fenn  res  iudicata,  és
      megtiltotta    az   Abh.-ban   alkotmányellenesnek    kimondott
      jogszabályok alkalmazását.
       
       Az  Alkotmánybíróság a határozatot az Abtv.  41.  §-a  alapján
      jelentőségére tekintettel a Magyar Közlönyben közzé teszi.

        Dr. Paczolay Péter s. k.,
        az Alkotmánybíróság elnöke,
        előadó alkotmánybíró

         Dr. Balogh Elemér s. k.,                Dr. Bihari Mihály s. k.,
              alkotmánybíró                           alkotmánybíró

        Dr. Bragyova András s. k.,               Dr. Holló András s. k.,
              alkotmánybíró                          alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,               Dr. Kovács Péter s. k.,
              alkotmánybíró                          alkotmánybíró

        Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,           Dr. Lévay Miklós s. k.,
              alkotmánybíró                           alkotmánybíró

        Dr. Stumpf István s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        35/2011. (V. 6.)
        Date of the decision:
        .
        05/03/2011
        .
        .