Hungarian
Ügyszám:
.
728/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 67/2011. (VIII. 31.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2011/367
.
A határozat kelte: Budapest, 08/29/2011
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének

    utólagos  vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló  indítvány
    alapján   –  dr.  Bihari  Mihály  és  dr.  Lenkovics  Barnabás
    alkotmánybírók különvéleményével – meghozta az alábbi

                             határozatot:

    1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egészségügyi és a
    hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről
    szóló   1997.  évi  XLVII.  törvény  10.  §  (1)  bekezdésének
    alkalmazásánál – az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből és az 59.
    §  (1)  bekezdéséből eredő – alkotmányos követelmény, hogy  az
    egészségügyi    ellátóhálózaton   belüli    egészségügyi    és
    személyazonosító adatok továbbítására és összekapcsolására – a
    4. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakon túl – a törvény 4.  §
    (2)   bekezdésében  meghatározott  célok  esetén  csak   akkor
    kerülhet  sor, ha azok az egészségügy-és betegellátó  rendszer
    működésével közvetlenül összefüggnek.

    2.   Az   Alkotmánybíróság  az  egészségügyi  és  a   hozzájuk
    kapcsolódó  személyes adatok kezeléséről és  védelméről  szóló
    1997. évi XLVII. törvény 10-12. §-ai, 20. §-a, 21. §-a, 27. §-
    a   30.   §-a   és   a   32.   §  (2)   bekezdés   e)   pontja
    alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére
    irányuló indítványt elutasítja.

    3.    Az    Alkotmánybíróság    az    indítványt    egyebekben
    visszautasítja.

    Az    Alkotmánybíróság   határozatát   a   Magyar   Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.

      Az  indítványozó  az  egészségügyi és  a  hozzájuk  kapcsolódó
      személyes  adatok kezeléséről és védelméről  szóló  1997.  évi
      XLVII.  törvény  (a  továbbiakban: Eatv.) egyes  rendelkezései
      vizsgálatát  kezdeményezte.  Az  indítvány  összefoglalóan  „a
      törvény  10.,  11.,  12.,  21.,  22.,  27.,  30.  paragrafusát
      valamint  a,  32. § (e) bekezdését” jelölte meg, az  indítvány
      tartalmából  azonban megállapítható, hogy  az  alkotmányossági
      vizsgálat  és megsemmisítés iránti kérelem az Eatv. 10-12.  §-
      aira, 20. §-ára, 21. §-ára, 27. §-ára 30. §-ára és a 32. § (2)
      bekezdés  e)  pontjára  irányult. Az indítványozó  szerint  az
      egészségügyi adatok – mint a személyes adatok védelméről és  a
      közérdekű  adatok  nyilvánosságáról  szóló  1992.  évi  LXIII.
      törvény  (a  továbbiakban: Avtv.)  2.  §  b)  pontja  szerinti
      különleges (szenzitív) adatok – elektronikus kezelésének Eatv.-
      ben  foglalt  –  s  vizsgálni  kért  –  szabályai  sértik   az
      önrendelkezéshez  való  jogot, a  magántitok  védelmét  és  az
      egyéni szabadsághoz és biztonsághoz való jogot.
      Az Eatv. vizsgálni kért rendelkezései – különösen a 10. §-a  –
      az   egészségügyi   dokumentáció  (diagnosztikai   felvételek,
      vények,    zárójelentések   stb.)   tárolását,   továbbítását,
      különböző  (statisztikai,  tudományos  stb.)  célokra  történő
      felhasználását a rendszerek összekapcsolhatóságát szabályozza.
      Az    Eatv.    meghatározza   az   egészségügyi   dokumentumok
      megőrzésének   (majd   megsemmisítésének)   rendjét   is.   Az
      indítványozó     szerint    az    informatikai    fejlesztések
      következtében lehetővé válhat egy olyan számítógépes  rendszer
      létrehozása,   amely  a  különböző  célra   felvett   adatokat
      (elektronizált  irattár, sürgősségi betegadatok,  statisztikai
      adatok,  OEP elszámolási rendszer, kutatási adatbázisok  stb.)
      együtt   tárolja.  Ezáltal,  ha  pl.  sürgősségi  betegellátás
      céljából  tekintenek  be  az  adatbázisba,  a  többi  adat  is
      láthatóvá  válhat,  ami  rendkívüli  mértékben  korlátozná  az
      adatvédelemhez  kapcsolódó alapjogokat  „kényszerintézkedésnek
      teszi ki a gyógykezelésre jelentkezőket…”
      Az  indítványozó az Eütv. egyes rendelkezéseivel  kapcsolatban
      az alábbiakra mutatott rá:

      Az  Eatv.  10.  §-a  sérti  az  önrendelkezés  szabadságát,  a
      magántitok védelmét, és a „biztonsághoz fűződő jogokat” mert e
      szabály  felhatalmazást ad a teljes egészségügyi  informatikai
      rendszerben a bizalmas adatok utáni keresésre. Az indítványozó
      szerint e rendelkezésben „a szakma szabályai határozzák meg az
      adattovábbítás lehetséges eseteit és körülményeit”, nem  pedig
      az alapjogi szempontok.
      Az   Eatv.   11.  §-a  értelmében  a  kezelőorvos  az   általa
      megállapított,  az érintettre vonatkozó egészségügyi  adatokat
      továbbítja   a   háziorvosnak.  Az  indítványozó   szerint   e
      rendelkezés   „rejtett   kommunikációt”   tesz   lehetővé    a
      háziorvossal  a  beteg  tudta és  beleegyezése  nélkül,  s  ez
      szintén   sérti  az  önrendelkezés  szabadságát   valamint   a
      magántitok védelméhez kapcsolódó jogokat.
      Az  Eatv.  12.  §-a  kimondja,  hogy  az  egészségügyi  és   a
      személyazonosító   adatoknak  az  érintett  részéről   történő
      szolgáltatása   önkéntes,  kivéve  az   egészségügyi   ellátás
      igénybevételéhez kötelezően előírt adatokat.  Az  indítványozó
      álláspontja,  hogy  a  törvény e szabálya  alapján  az  adatok
      kezeléséhez való hozzájárulás tulajdonképpen vélelmezett, mert
      a  törvény  nem  írja  elő  a  kifejezett  és  írásba  foglalt
      hozzájárulást.
      Az   Eatv.   20.   §-a  a  statisztikai  célú   adatkezelésről
      rendelkezik. Az indítványozó szerint az önrendelkezéshez  való
      jogot   sérti,  hogy  a  szabály  alapján  a  bizalmas  adatok
      folyamatosan  rendelkezésre állnak felhasználás  céljából.  Az

      indítványozó  szerint  az  lenne  az  adatkezelés   biztonsága
      elvének   megfelelő   szabály,  ha   a   statisztikai   adatok
      továbbítandó körét törvény írná elő, a pácienssel a  vizsgálat
      elvégzése  után  azonnal ismertetnék  ezeket  az  adatokat,  a
      továbbítandó  adatokról másolatot kapna és a továbbítás  ellen
      jogorvoslattal is élhetne.
      Az  Eatv.  21.  §-a  a  tudományos  kutatás  céljából  történő
      adatkezelésről  rendelkezik.  Az  indítványozó  szerint  az  a
      szabály,  amely szerint az intézményvezető vagy az adatvédelmi
      felelős a bizalmas adatok megtekintésére engedélyt adhat  –  a
      páciens beleegyezése nélkül – sérti az egyéni önrendelkezést.
      Az  Eatv. 27. §-a értelmében a személyazonosításra alkalmatlan
      egészségügyi   adat   időbeli  és   területi   korlát   nélkül
      továbbítható.   Az   indítványozó   álláspontja   szerint    e
      rendelkezés  azért  alkotmánysértő, mert  „rendkívül  súlyosan
      sérti  az  önrendelkezéshez fűződő jogokat, ha az egészségügyi
      intézmény  a  bizalmas  adatokkal  a  saját  belátása  szerint
      rendelkezik”.
      Az  Eatv.  30.  §-a  az  egészségügyi  dokumentáció  különböző
      elemeinek a megőrzési idejéről (majd megsemmisítéséről)  szól.
      Az   indítványozó   kifejti,  hogy  „az  egészségügyi   adatok
      kényszerű tárolása durva beavatkozás az egyének önrendelkezési
      jogainak gyakorlásába”.
      Az   Eatv.   32.  §-a  az  adatkezelésért  való  felelősségről
      rendelkezik. E körben a 32. § (2) bekezdés e) pontja kimondja,
      hogy  az intézményvezető tudományos kutatás esetén engedélyezi
      az    egészségügyi   dokumentációba   való   betekintést.   Az
      indítványozó  szerint  súlyosan sérti az  egyének  alkotmányos
      önrendelkezéshez,  személyes  biztonsághoz  és   magántitokhoz
      fűződő  jogait,  hogy az intézmény vezetője  „engedélyt  adhat
      bizalmas    adatokkal    való    visszaélésre,    az    adatok
      megtekintésére”.
      Az    indítványozó   kifejtette,   hogy   az   általa   jelölt
      rendelkezések  megsemmisítése  esetén  az  Országgyűlésnek  új
      törvényt    kell    alkotni,    illetve    arra    kérte    az
      Alkotmánybíróságot, hogy alkotmányellenesség kimondása mellett
      „kötelezze  az  egészségügyi  intézményeket  a  jogellenes,  a
      páciensek  beleegyezése nélkül összegyűjtött és tárolt  adatok
      azonnali törlésére”.

      Az  indítványozó  többször  utalt  arra,  hogy  a  megtámadott
      rendelkezések nemzetközi szerződésekkel is ellentétesek.

                                    II.

      1. Az Alkotmány ügyben érintett rendelkezései:

      „54.   §   (1)   A   Magyar  Köztársaságban  minden   embernek
      veleszületett  joga  van az élethez és az emberi  méltósághoz,
      amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
      (…)
      55.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a
      szabadságra  és  a  személyi  biztonságra,  senkit  sem  lehet
      szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból
      és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.
      (…)
      59.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaságban  mindenkit  megillet  a
      jóhírnévhez,  a  magánlakás  sérthetetlenségéhez,  valamint  a
      magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”

      2. Az Eatv. érintett szabályai:

      „4. § (1) Az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésének
      célja:
      a)   az  egészség  megőrzésének,  javításának,  fenntartásának
      előmozdítása,
      b)  a  betegellátó  eredményes  gyógykezelési  tevékenységének
      elősegítése, ideértve a szakfelügyeleti tevékenységet is,
      c) az érintett egészségi állapotának nyomon követése,
      d)  a  népegészségügyi [16. §], közegészségügyi és járványügyi
      érdekből szükségessé váló intézkedések megtétele,
      e) a betegjogok érvényesítése.
      (2) Egészségügyi és személyazonosító adatot az (1) bekezdésben
      meghatározottakon túl - törvényben meghatározott  esetekben  -
      az alábbi célból lehet kezelni:
      a) egészségügyi szakember-képzés,
      b)  orvos-szakmai  és  epidemiológiai vizsgálat,  elemzés,  az
      egészségügyi   ellátás   tervezése,   szervezése,    költségek
      tervezése,
      c) statisztikai vizsgálat,
      d) hatásvizsgálati célú anonimizálás és tudományos kutatás,
      e)  az  egészségügyi adatot kezelő szerv vagy személy hatósági
      vagy  törvényességi  ellenőrzését, szakmai vagy  törvényességi
      felügyeletét végző szervezetek munkájának elősegítése,  ha  az
      ellenőrzés  célja  más  módon  nem  érhető  el,  valamint   az
      egészségügyi ellátásokat finanszírozó szervezetek feladatainak
      ellátása,
      f)   a   társadalombiztosítási,  illetve  szociális  ellátások
      megállapítása,  amennyiben  az az  egészségi  állapot  alapján
      történik,
      g)  az  egészségügyi ellátásokra jogosultak részére a kötelező
      egészségbiztosítás   terhére  igénybe  vehető   szolgáltatások
      rendelésének és nyújtásának, valamint a gazdaságos gyógyszer-,
      gyógyászati  segédeszköz-  és  gyógyászati  ellátás  rendelési
      szabályai   betartásának  a  vizsgálata,   továbbá   a   külön
      jogszabály  szerinti  szerződés alapján a  jogosultak  részére
      nyújtott  ellátások  finanszírozása,  illetve  az  ártámogatás
      elszámolása,

      h)  bűnüldözés, továbbá a rendőrségről szóló 1994. évi  XXXIV.
      törvényben    meghatározott   feladatok   ellátására    kapott
      felhatalmazás körében bűnmegelőzés,
      i)  a  nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995.  évi  CXXV.
      törvényben  meghatározott feladatok ellátása, az abban  kapott
      felhatalmazás körében,
      j) közigazgatási hatósági eljárás,
      k) szabálysértési eljárás,
      l) ügyészségi eljárás,
      m) bírósági eljárás,
      n)   az  érintettnek  nem  egészségügyi  intézményben  történő
      elhelyezése, gondozása,
      o)  a munkavégzésre való alkalmasság megállapítása függetlenül
      attól, hogy ezen tevékenység munkaviszony, közalkalmazotti  és
      közszolgálati  jogviszony, hivatásos szolgálati  viszony  vagy
      egyéb jogviszony keretében történik,
      p)   közoktatás,  felsőoktatás  és  szakképzés   céljából   az
      oktatásra, illetve képzésre való alkalmasság megállapítása,
      q)  a  katonai  szolgálatra, illetve  a  személyes  honvédelmi
      kötelezettség teljesítésére való alkalmasság megállapítása,
      r)  munkanélküli ellátás, foglalkoztatás elősegítése, valamint
      az ezzel összefüggő ellenőrzés,
      s)  az  egészségügyi  ellátásokra  jogosultak  részére  vényen
      rendelt  gyógyszer,  gyógyászati  segédeszköz  és  gyógyászati
      ellátás  folyamatos  és  biztonságos kiszolgáltatása,  illetve
      nyújtása érdekében,
      t) a munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések - ideértve  a
      fokozott expozíciós eseteket is - kivizsgálása, nyilvántartása
      és a szükséges munkavédelmi intézkedések megtétele,
      u)  az  egészségügyi  dolgozókkal szemben lefolytatott  etikai
      eljárás.
      (3)  Az  (1)-(2)  bekezdésekben meghatározott céloktól  eltérő
      célra   is   lehet   az  érintett,  illetve   törvényes   vagy
      meghatalmazott  képviselője (a továbbiakban együtt:  törvényes
      képviselő)  -  megfelelő  tájékoztatáson  alapuló  -  írásbeli
      hozzájárulásával   egészségügyi  és  személyazonosító   adatot
      kezelni.
      (4)  Az (1)-(2) bekezdések szerinti adatkezelési célokra  csak
      annyi  és  olyan  egészségügyi, illetve személyazonosító  adat
      kezelhető,   amely   az   adatkezelési  cél   megvalósításához
      elengedhetetlenül szükséges.
      (…)

      10.  §  (1)  A 4. § (1)-(3) bekezdése szerinti célból  történő
      adatkezelés   és   adatfeldolgozás  esetén   az   egészségügyi
      ellátóhálózaton  belül  az  egészségügyi  és  személyazonosító
      adatok    továbbíthatók,    illetve   összekapcsolhatók.    Az
      egészségbiztosítási  szervnek  a  kötelező  egészségbiztosítás
      ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban:
      Ebtv.)  81.  §-ában meghatározott feladata ellátása  érdekében
      egészségügyi    adatok   és   TAJ-számok    az    egészségügyi
      ellátóhálózat  és  az  egészségbiztosítási  szerv  között   is
      továbbíthatók  és  összekapcsolhatók,  a  feladat  ellátásához
      szükséges   mértékben.   A   különböző   forrásból    származó
      egészségügyi  és  személyazonosító  adatokat  csak  addig   az
      időpontig és olyan mértékig lehet összekapcsolni, ameddig az a
      megelőzés, a gyógykezelés, a népegészségügyi, közegészségügyi-
      járványügyi   intézkedések  megtétele  érdekében   feltétlenül
      szükséges.
      (2)   A   4.   §   (1)   bekezdése  szerinti  adatkezelés   és
      adatfeldolgozás  esetén  az érintett betegségével  kapcsolatba
      hozható  minden olyan egészségügyi adat továbbítható, amely  a
      gyógykezelés  érdekében fontos, kivéve,  ha  ezt  az  érintett
      írásban   kifejezetten   megtiltja.  Ennek   lehetőségéről   a
      továbbítás  előtt az érintettet tájékoztatni  kell.  A  13.  §
      szerinti esetekben az érintett tiltása ellenére is továbbítani
      kell az egészségügyi és személyazonosító adatot.
      (3) A (2) bekezdés szerinti adattovábbítás esetén sem lehet  -
      a  11. § (3) bekezdésében és a 13. §-ban foglaltak kivételével
      -  az  érintett hozzájárulása nélkül továbbítani a  továbbítás
      idején   fennálló   betegséggel  össze  nem   függő,   korábbi
      betegségre vonatkozó egészségügyi adatokat.
      (4) Sürgős szükség esetén a kezelést végző orvos által ismert,
      a gyógykezeléssel összefüggésbe hozható minden egészségügyi és
      személyazonosító  adat továbbítható az érintett  hozzájárulása
      nélkül is.
      11.  § (1) A kezelést végző orvos az általa megállapított,  az
      érintettre  vonatkozó  egészségügyi  adatokról  az  érintettet
      közvetlenül  tájékoztatja,  és - amennyiben  az  érintett  ezt
      kifejezetten nem tiltotta meg - azokat továbbítja az  érintett
      választott háziorvosának.
      (2)  A  háziorvos az érintettet - kérelmére -  tájékoztatja  a
      rendelkezésére álló egészségügyi adatokról.
      (3) A háziorvos a 4. § (1) bekezdése szerinti cél érdekében  -
      amennyiben az érintett ezt írásban nem tiltotta meg - jogosult
      a   hozzá   bejelentkezett  biztosított   által   a   kötelező
      egészségbiztosítás  terhére igénybevett  egészségügyi  ellátás
      adatairól   tudomást  szerezni  úgy,  hogy  az   adatokat   az
      egészségbiztosítási  szerv elektronikus lekérdezés  formájában
      biztosítja számára. Az érintettet a tiltakozás lehetőségéről -
      az  első elektronikus lekérdezés előtt - tájékoztatni kell.  A
      háziorvos az egészségügyi dokumentációban a tájékoztatás és az
      esetleges  tiltakozás tényét rögzíti, amit a beteg aláírásával
      ellenjegyez.
      12.  § (1) Az egészségügyi és a személyazonosító adatoknak  az
      érintett  részéről  történő szolgáltatása  -  az  egészségügyi
      ellátás  igénybevételéhez kötelezően  előírt  személyazonosító
      adatok és a 13. §-ban foglaltak kivételével - önkéntes.

      (2)  Abban  az  esetben,  ha  az  érintett  önként  fordul  az
      egészségügyi  ellátóhálózathoz, a  gyógykezeléssel  összefüggő
      egészségügyi és személyazonosító adatainak kezelésére szolgáló
      hozzájárulását - ellenkező nyilatkozat hiányában - megadottnak
      kell    tekinteni,   és   erről   az   érintettet   (törvényes
      képviselőjét) tájékoztatni kell.
      (3) Sürgős szükség, valamint az érintett belátási képességének
      hiánya esetén az önkéntességet vélelmezni kell.
      13.   §   Az   érintett  (törvényes  képviselője)  köteles   a
      betegellátó   felhívására  egészségügyi  és   személyazonosító
      adatait átadni,
      a)  ha  valószínűsíthető vagy beigazolódott, hogy az 1.  számú
      mellékletben  felsorolt  valamely  betegség  kórokozója  által
      fertőződött,  vagy  fertőzéses  eredetű  mérgezésben,  illetve
      fertőző  betegségben  szenved, kivéve a 15.  §  (6)  bekezdése
      szerinti esetet,
      b)  ha  arra  a  2.  számú mellékletben  felsorolt  szűrő-  és
      alkalmassági vizsgálatok elvégzéséhez van szükség,
      c) heveny mérgezés esetén,
      d)  ha valószínűsíthető, hogy az érintett a 3. számú melléklet
      szerinti foglalkozási eredetű megbetegedésben szenved,
      e)  ha  az  adatszolgáltatásra a  magzat,  illetve  a  kiskorú
      gyermek  gyógykezelése, egészségi állapotának  megőrzése  vagy
      védelme érdekében van szükség,
      f)  ha  bűnüldözés, bűnmegelőzés céljából, továbbá ügyészségi,
      bírósági  eljárás,  illetve szabálysértési vagy  közigazgatási
      hatósági  eljárás  során  az  illetékes  szerv  a  vizsgálatot
      elrendelte,
      g)  ha az adatszolgáltatásra a nemzetbiztonsági szolgálatokról
      szóló törvény szerinti ellenőrzés céljából van szükség.
      (  )
                       Statisztikai célú adatkezelés

      20. § (1) Az érintett egészségügyi adatai statisztikai célra –
      a    (2)-(3)    bekezdésekben    foglaltak    kivételével    –
      személyazonosításra alkalmatlan módon kezelhetők.
      (2)   Az  érintett  egészségügyi  és  személyazonosító   adata
      statisztikai célú felhasználásra személyazonosításra  alkalmas
      módon az érintett írásbeli hozzájárulásával adható át.
      (3)  Élveszületés  és  halálozás esetén  a  születés,  illetve
      halálozás  helye  szerint  illetékes anyakönyvvezető  útján  a
      Központi  Statisztikai  Hivatal  részére  az  egészségügyi  és
      személyazonosító adatokat át kell adni. A születéssel, illetve
      halálozással  kapcsolatos  események  anyakönyvezése  céljából
      teljesítendő  bejelentési kötelezettsége során  a  betegellátó
      megismerheti  és továbbíthatja élveszületés esetén  a  gyermek
      szülei, halálozás esetén az életben lévő házastárs, bejegyzett
      élettárs személyi azonosító adatait.
      (4)     A     nemzetközi    adatszolgáltatási    kötelezettség
      teljesítéséhez,    az   egészségpolitikai   döntésekhez,    az
      egészségügyi    ellátás   tervezéséhez,    szervezéséhez,    a
      népegészségügyi mutatók monitorozásához, illetve a minőségi és
      biztonsági   követelmények   érvényesülésének   ellenőrzéséhez
      szükséges,  az  egészségügyi ellátóhálózat által,  továbbá  az
      egészségbiztosítási szerv által finanszírozási célból gyűjtött
      és  kezelt,  személyazonosításra alkalmatlan ágazati,  szakmai
      adatok  körét, az adatkezelés és az adattovábbítás  rendjét  a
      miniszter határozza meg.
      (5)  Az  egészségbiztosítási szerv által finanszírozási célból
      gyűjtött  adatok személyazonosításra alkalmatlan módon  a  (4)
      bekezdés szerinti célból is kezelhetők és az ott meghatározott
      módon továbbíthatók.

              Tudományos kutatás céljából történő adatkezelés

      21.  § (1) Tudományos kutatás céljából az intézményvezető vagy
      az adatvédelmi felelős engedélyével a tárolt adatokba be lehet
      tekinteni,  azonban tudományos közleményben nem szerepelhetnek
      egészségügyi  és személyazonosító adatok oly  módon,  hogy  az
      érintett  személyazonossága megállapítható legyen.  Tudományos
      kutatás    során    a   tárolt   adatokról   nem    készíthető
      személyazonosító adatokat is tartalmazó másolat.
      (2)  Az  (1)  bekezdés  alapján a tárolt adatokba  betekintett
      személyekről,   a   betekintés   céljáról   és    időpontjáról
      nyilvántartást   kell   vezetni.  A   nyilvántartás   kötelező
      megőrzési ideje 10 év.
      (3) A kutatási kérelem megtagadását az intézményvezető vagy az
      adatvédelmi  felelős köteles írásban megindokolni.  A  kérelem
      megtagadása  esetén a kérelmező bírósághoz  fordulhat.  A  per
      megindítására és az eljárás lefolytatására a személyes  adatok
      védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló  1992.
      évi  LXIII.  törvény  (a továbbiakban: Avtv.)  21.  §  (2)-(7)
      bekezdésének szabályai az irányadóak.
       (…)

      27.  §  A  személyazonosításra alkalmatlan  egészségügyi  adat
      időbeli és területi korlát nélkül továbbítható.
      (…)

      30.   §  (1)  Az  egészségügyi  dokumentációt  –  a  képalkotó
      diagnosztikai   eljárással  készült   felvételek,   az   arról
      készített  leletek, valamint a (7) bekezdés kivételével  –  az
      adatfelvételtől  számított legalább 30 évig,  a  zárójelentést
      legalább  50  évig  kell megőrizni. A kötelező  nyilvántartási
      időt követően gyógykezelés vagy tudományos kutatás érdekében –
      amennyiben  indokolt – az adatok továbbra is nyilvántarthatók.
      Ha  a  további  nyilvántartás nem indokolt –  a  (3)  bekezdés
      kivételével – a nyilvántartást meg kell semmisíteni.

      (2)  Képalkotó  diagnosztikai  eljárással  készült  felvételt,
      valamint a felvétel esetén az arról készített leletet kell – a
      felvétel készítésétől számított – legalább 30 évig megőrizni.
      (3)  Amennyiben  az  egészségügyi  dokumentációnak  tudományos
      jelentősége  van, a kötelező nyilvántartási időt  követően  át
      kell  adni  a  Semmelweis Orvostörténeti Múzeum,  Könyvtár  és
      Levéltár részére.
      (4) A dokumentációt kezelő jogutód nélküli megszűnése esetén –
      az (5) bekezdés kivételével -
      a)  a tudományos jelentőségű egészségügyi dokumentációt a  (3)
      bekezdés szerinti levéltárnak,
      b)    az   egyéb   egészségügyi   dokumentációt   a   központi
      költségvetési  szervek  esetében  a  Kormány  által   kijelölt
      szervnek,   egyéb   intézmények   esetében   az   egészségügyi
      államigazgatási szervnek
      kell átadni.
      (5)  Amennyiben a dokumentációt kezelő jogutód  nélkül  szűnik
      meg,  de  az  általa korábban ellátott feladatokat  más  szerv
      látja el,
      a)  a  dokumentációt kezelő megszűnésének időpontját  megelőző
      tíz  évben  keletkezett egészségügyi dokumentációt a feladatot
      ellátó szerv,
      b)  az  a)  pont  alapján  átadásra  nem  kerülő  egészségügyi
      dokumentációt  a  30.  §  (4)  bekezdés  b)  pontja   szerinti
      adatkezelő
      részére kell átadni.
      (6)  A  meg  nem semmisített, illetve a (2) bekezdés  szerinti
      levéltárnak  átadott  egészségügyi  dokumentációra  e  törvény
      előírásai értelemszerűen vonatkoznak.
      (7)  A gyógyszertár a vényeket – a kábítószeres és pszichotróp
      anyagot tartalmazó gyógyszerre vonatkozó vények kivételével  –
      3  évig  őrzi  meg.  A  kábítószeres  és  pszichotróp  anyagot
      tartalmazó   gyógyszerre  vonatkozó  vényeket  5   évig   kell
      megőrizni. A kötelező őrzési időt követően a vényeket meg kell
      semmisíteni.
      (8)  Az adatmegőrzés érdekében folyamatosan biztosítani  kell,
      hogy  az  adathordozó  az adott technikai  feltételek  mellett
      olvasható maradjon, vagy olvasható állapotba kerüljön.
      (…)

      32. § (1) Az egészségügyi intézményen belül az egészségügyi és
      személyazonosító    adatok   védelméért,    a    nyilvántartás
      megőrzéséért az adatot kezelő intézmény vezetője felelős.
      (2) Az intézményvezető tevékenysége során
      (…)
      e)  tudományos kutatás esetén [21. § (1) bekezdés] engedélyezi
      az egészségügyi dokumentációba való betekintést,”

                                   III.

      Az  Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését  az
      alábbiakkal indokolja:

      1.  Az  adatvédelmi  törvények típusai alapján  az  Eatv.  ún.
      szektorális  adatvédelmi törvény. Míg az Avtv. az  adatvédelem
      általános  szabályait  fogalmazza  meg,  addig  a  szektorális
      törvények  egy-egy  terület speciális  adatvédelmi  szabályait
      azzal,   hogy  az  általános  adatvédelmi  szabályok  mögöttes
      jogként  érvényesülnek.  Az Avtv. és az  Eatv.  viszonyában  e
      kapcsolatot  fejezi  ki az Eatv. 37. §  (1)  bekezdése,  amely
      szerint  „Az  e törvény által nem szabályozott kérdésekben  az
      Avtv.  (…)  rendelkezéseit  kell alkalmazni.”  Mindkét  típusú
      adatvédelmi  szabályozással  szemben  támasztott  követelmény,
      hogy feleljenek meg az Alkotmány rendelkezéseinek, e mellett a
      szektorális törvények vonatkozásában felvethető, hogy az abban
      foglalt  szabályok ne rontsák le az adatvédelem – az általános
      szabályokat  megfogalmazó  törvényben  meghatározott,   s   az
      Alkotmányra visszavezethető – védelmi szintjét.

      Az  egészségügyi adatkezelés a szenzitív – s ezáltal különösen
      is  védett – adatok körébe tartozik. Az Avtv. 2. § 2. pont  b)
      alpontja  értelmében különleges adat: „az egészségi állapotra,
      a  kóros  szenvedélyre,  a szexuális  életre  vonatkozó  adat,
      valamint  a  bűnügyi  személyes adat”. Az Avtv.  a  különleges
      (szenzitív)  adatok kezelését illetően a 3. § (2) bekezdésében
      akként  rendelkezik, hogy különleges adat akkor kezelhető,  ha
      az  adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy  egyéb
      esetekben  –  ide tartoznak az egészségügyi adatok  is  –  azt
      törvény  elrendeli. Jelen ügyben törvény,  az  Eatv.  szól  az
      egészségügyi   személyes   adatok   kezeléséről,   ezért    az
      alkotmányossági vizsgálatnak arra kell választ adnia, hogy  az
      Eatv. indítványozó által jelölt korlátozó rendelkezései sértik-
      e  az  egyén önrendelkezési jogát, a magántitokhoz való jogát,
      illetve   –  ahogy  az  indítványozó  hivatkozik   rá   –   „a
      biztonsághoz  fűződő  alapvető jogokat”  ,  vagy  a  „személyi
      biztonság jogát”.

      Az Alkotmánybíróság az indítványozó által felhívott alkotmányi
      tételekkel  kapcsolatban  a következőket  állapította  meg:  A
      biztonsághoz  való jogot az Alkotmány 55. §-a  határozza  meg,
      mint   jogot  a  „szabadságra  és  személyi  biztonságra”.   E
      rendelkezés  az  Alkotmány habeas corpus szabálya,  amely  úgy
      folytatódik,  hogy  a szabadságától senkit sem  lehet  másként
      megfosztani, csak törvényben meghatározott okokból és  eljárás
      alapján,  illetve  minél  előbb  bíró  elé  kell  állítani.  A
      személyes  szabadság és biztonság ezen alkotmányi  biztosítéka
      és  az  egészségügyi  adatok  kezelésének  indítványozó  által
      vizsgálni  kért  szabályai között alkotmányossági  összefüggés

      nem  állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság  az  indítvány
      ezen részét elutasította.
      Az   indítványozó  az  önrendelkezéshez  való   jogra   és   a
      magántitokhoz való jogra is hivatkozott, amelyek – álláspontja
      szerint  –  sérülnek  az  Eatv. vizsgálni  kért  rendelkezései
      által.  Az  Alkotmánybíróság az önrendelkezés  szabadságát  az
      Alkotmány 54. §-ában deklarált emberi méltósághoz való  jogból
      vezette   le.   Már   a   8/1990.  (IV.  23.)   AB   határozat
      megállapította,  hogy az emberi méltóság,  mint  az  általános
      személyiségi  jog  anyajoga magában foglalja az  önrendelkezés
      szabadságához való jogot is (ABH 1990, 42, 44-45.). Később  az
      Alkotmánybíróság  az  önrendelkezéshez  való   jog   különböző
      aspektusait  nevesítette. A 15/1991. (IV.  13.)  AB  határozat
      kibontotta  az  információs önrendelkezési szabadság  alapjogi
      tartalmát  (ABH 1991, 40, 41.), önálló alapjogként nevesítésre
      került  a fél polgári ügyekben való rendelkezési joga [9/1992.
      (I.  30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 67., vagy 4/1998.  (III.
      1.)  AB  határozat, ABH 1998, 71, 75-76.], és az  egészségügyi
      önrendelkezési  jog is [36/2000. (X. 27.)  AB  határozat,  ABH
      2000,  241,  254-255.]. Mivel Alkotmány 59.  §  (1)  bekezdése
      külön  is  rendelkezik  a magántitok  és  a  személyes  adatok
      védelméről,  az  alkotmánybírósági  gyakorlat  az  információs
      önrendelkezéshez   való  jogot  –  mint  a  személyes   adatok
      védelméhez  való  jog  aktív  oldalát  –  a  személyes  adatok
      védelméhez  kötötte,  míg  a  magánszféra  védelme  az  emberi
      méltóságból  levezetett  jogként kapott  értékelést  [46/1991.
      (IX. 10.) AB határozat, ABH 1991, 211, 215.].
      Az   Alkotmánybíróság   jelen  ügyben   a   fenti   alkotmányi
      összefüggések és az indítvány alapján azt vizsgálta,  hogy  az
      Eatv.  rendelkezései sértik-e az információs  önrendelkezéshez
      való   jogot,  illetve  a  magántitok  védelmének  alkotmányos
      szabályát [az együttes vizsgálatot illetően lásd pl.: 30/1997.
      (IV.  29.) AB határozatot, ABH 1997, 130, 143.; 59/1998. (XII.
      1.) AB határozat, ABH 1998, 512, 514.].

      2.   Az   Eatv.  10.  §-a  az  adatok  összekapcsolására   két
      tárgykörben ad felhatalmazást.
      Egyrészt az egészségügyi ellátóhálózaton belüli adatkezelés és
      adatfeldolgozás  tekintetében. E körben úgy rendelkezik,  hogy
      az  Eatv.  4.  §  (1)-(3) bekezdéseiben  meghatározott  célból
      továbbíthatók   és  kapcsolhatók  össze  az  egészségügyi   és
      személyazonosító adatok.
      Másrészt  lehetővé teszi az egészségügyi ellátóhálózat  és  az
      egészségbiztosítási   szerv  közötti  adattovábbítást   és   a
      rendszerek  összekapcsolását a kötelező  egészségbiztosításból
      eredő feladatok érdekében. Az adatok köre ez utóbbi esetben az
      egészségügyi adatok és a TAJ-számok.

      2.1.   Az   Alkotmánybíróság  először  az  első   esetet,   az
      egészségügyi  ellátóhálózaton  belüli  adatkezelést  vizsgálta
      meg.   Az   egészségügyi  ellátóhálózaton  belüli  adatkezelés
      konkrét  céljait az Eatv. 10. § (1) bekezdése a 4.  §  (1)-(3)
      bekezdésére  utalással  határozza  meg.  Az  Eatv.  4.  §  (1)
      bekezdése  szerint  „Az egészségügyi és személyazonosító  adat
      kezelésének célja:
      a)   az  egészség  megőrzésének,  javításának,  fenntartásának
      előmozdítása,
      b)  a  betegellátó  eredményes  gyógykezelési  tevékenységének
      elősegítése, ideértve a szakfelügyeleti tevékenységet is,
      c) az érintett egészségi állapotának nyomon követése,
      d)  a  népegészségügyi [16. §], közegészségügyi és járványügyi
      érdekből szükségessé váló intézkedések megtétele,
      e) a betegjogok érvényesítése.”
      Ezen túlmenően azonban az Eatv. 4. § (2) bekezdése további  21
      célt jelöl meg az egészségügyi és személyes adatok kezelésének
      céljaként (lásd az indokolás III/2.1.2. pontját). E 21  célban
      a  legkülönbféle  okok  szerepelnek az egészségügyi  hálózaton
      belüli  adattovábbítás és a rendszerek összekapcsolhatóságának
      okaként.  Végül az Eatv. 4. § (3) bekezdése lehetővé teszi  az
      adattovábbítást  és kezelést az egészségügyi  hálózaton  belül
      azokban  a további esetekben is, ha az érintett ahhoz  írásban
      hozzájárul.

      A  fentiek  alapján  megállapítható, hogy  az  Eatv.  10.  §-a
      alapján – a 4. § (1)-(3) bekezdésére utalással – széles körben
      nyílik  lehetőség személyes és egészségügyi adatok kezelésére,
      feldolgozására,   továbbítására  és  a  különböző   rendszerek
      összekapcsolására. Az Alkotmánybíróság a 15/1991. (IV. 13.) AB
      határozatában  (a  továbbiakban:  Abh.)  megállapította:   „Az
      Alkotmány  59. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban
      mindenkit    megillet   a   jó   hírnévhez,    a    magánlakás
      sérthetetlenségéhez,  valamint a  magántitok  és  a  személyes
      adatok  védelméhez való jog. Az Alkotmánybíróság … a személyes
      adatok  védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi  jogként
      értelmezi,  hanem  annak  aktív oldalát  is  figyelembe  véve,
      információs  önrendelkezési jogként. Az Alkotmány  59.  §-ában
      biztosított  személyes adatok védelméhez való jognak  eszerint
      az  a  tartalma,  hogy  mindenki  maga  rendelkezik  személyes
      adatainak  feltárásáról és felhasználásáról. Személyes  adatot
      felvenni  és  felhasználni tehát általában csakis az  érintett
      beleegyezésével  szabad;  mindenki  számára   követhetővé   és
      ellenőrizhetővé  kell  tenni az adatfeldolgozás  egész  útját,
      vagyis  mindenkinek  joga van tudni, ki,  hol,  mikor,  milyen
      célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény
      elrendelheti  személyes  adat  kötelező  kiszolgáltatását,  és
      előírhatja   a  felhasználás  módját  is.  Az  ilyen   törvény
      korlátozza  az  információs önrendelkezés alapvető  jogát,  és
      akkor   alkotmányos,  ha  megfelel  az  Alkotmány  8.   §-ában

      megkövetelt   feltételeknek.”  (ABH  1991,  40,   41-42.)   Az
      Alkotmány  8.  §-ában  foglalt  alapjog-korlátozás   –   amely
      vonatkozik  az önrendelkezési jog, jelen ügyben  konkrétan  az
      információs  önrendelkezéshez  való  jog  korlátozására  is  –
      alkotmányossága  az alábbiak szerint dönthető  el:  „Az  állam
      akkor  nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha  másik
      alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése,  illetve
      egyéb  alkotmányos érték védelme más módon nem érhető  el.  Az
      alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában  nem
      elegendő,  hogy az másik alapjog vagy szabadság  védelme  vagy
      egyéb  alkotmányos  cél érdekében történik,  hanem  szükséges,
      hogy  megfeleljen  az arányosság követelményeinek:  az  elérni
      kívánt   cél   fontossága  és  az  ennek   érdekében   okozott
      alapjogsérelem  súlya megfelelő arányban legyen  egymással.  A
      törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél  elérésére
      alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog
      tartalmának   korlátozása,  ha  az  kényszerítő   ok   nélkül,
      önkényesen  történik,  vagy ha a korlátozás  súlya  az  elérni
      kívánt  célhoz  képest  aránytalan.”  [30/1992.  (V.  26.)  AB
      határozat, ABH 1992, 167, 171.] Az adatvédelem és annak  aktív
      oldala   az   információs  önrendelkezési  jog  korlátozásának
      alkotmányosságához  figyelembe  kell  továbbá  venni   e   jog
      tartalmi  sajátosságát is. Az Abh. megállításai  szerint:  „Az
      információs  önrendelkezési  jog  gyakorlásának  feltétele  és
      egyben  legfontosabb  garanciája  a  célhozkötöttség.  Ez  azt
      jelenti,  hogy  személyes  adatot  feldolgozni  csak  pontosan
      meghatározott  és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak
      minden   szakaszában  meg  kell  felelnie  a  bejelentett   és
      közhitelűen   rögzített   célnak.   …   A   célhozkötöttségből
      következik, hogy a meghatározott cél nélküli, készletre, előre
      nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés  és
      -tárolás alkotmányellenes.” (ABH 1991, 40, 42.)
      Ezt az Avtv. úgy fogalmazta meg, hogy:
      „5.  § (1) Személyes adatot kezelni csak meghatározott célból,
      jog  gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében  lehet.
      Az  adatkezelésnek  minden szakaszában  meg  kell  felelnie  e
      célnak.
      (2)  Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés
      céljának  megvalósulásához elengedhetetlen,  a  cél  elérésére
      alkalmas,  csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben  és
      ideig.
      (3)    Kötelező    adatszolgáltatáson   alapuló   adatkezelést
      közérdekből lehet elrendelni.”

      2.1.1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Eatv. 10. §-
      ában    foglalt   az   egészségügyi   ellátóhálózaton   belüli
      adattovábbítás   és  összekapcsolhatóság  Eatv.   4.   §   (1)
      bekezdésében     meghatározott    esetei    az     információs
      önrendelkezési    jogot   illetve   a   magántitok    védelmét
      alkotmányossági szempontból indokolható módon  korlátozzák.  A
      4.  §  (1)  bekezdés  az  adatkezelés  céljaként  az  egészség
      megőrzésének,  javításának,  fenntartásának  előmozdítását,  a
      betegellátó     eredményes    gyógykezelési    tevékenységének
      elősegítését   az   érintett  egészségi   állapotának   nyomon
      követését,  a népegészségügyi, közegészségügyi és  járványügyi
      érdekből  szükségessé  váló  intézkedések  megtételét,  és   a
      betegjogok érvényesítését jelöli meg az adatkezelés céljaként.
      A  10.  §  (1)  bekezdés utolsó mondata a 4. § (1)  bekezdésbe
      foglalt   adatkezelési  célokat  ismétli  meg,   s   állít   e
      tekintetben korlátot, amikor kimondja: „A különböző  forrásból
      származó egészségügyi és személyazonosító adatokat csak  addig
      az  időpontig és olyan mértékig lehet összekapcsolni,  ameddig
      az   a   megelőzés,   a   gyógykezelés,   a   népegészségügyi,
      közegészségügyi-járványügyi intézkedések  megtétele  érdekében
      feltétlenül szükséges.” Ezek a közérdekű adatkezelési célok az
      egészségügyi-és  betegellátó  rendszer  működésével   szorosan
      összefüggnek.  Ugyanakkor az Alkotmánybíróság már  a  36/2000.
      (X.  25.)  AB  határozatában rámutatott, hogy  ha  a  törvényi
      szabályozás  csupán az elvont alkotmányossági  mércét  ismétli
      meg,   ez  önmagában  nem  felel  meg  a  szabadságkorlátozást
      lehetővé  tevő  törvénnyel szemben támasztott  alkotmányossági
      kritériumoknak.  (ABH  2000, 241,  243.)  Az  Alkotmánybíróság
      ezért  a  továbbiakban azt vizsgálta, hogy az Eatv. 4.  §  (1)
      bekezdését  érintően – a 10. § (1) bekezdés utolsó  mondatában
      foglalt   szabályon  túl  –  a  törvény  tartalmaz-e   további
      garanciát.
      Megállapítható,  hogy  a 4. § (1) bekezdésében  foglalt  célok
      szerinti  adatkezelésre  vonatkozik  a  10.  §  (2)   és   (3)
      bekezdése,   amely   e   körben  lehetővé   teszi   az   egyén
      önrendelkezését    (az    adatkezelés    és     adattovábbítás
      megtiltását). Az Eatv. 10. § (2) bekezdése értelmében: „A 4. §
      (1)  bekezdése szerinti adatkezelés és adatfeldolgozás  esetén
      az  érintett  betegségével kapcsolatba  hozható  minden  olyan
      egészségügyi adat továbbítható, amely a gyógykezelés érdekében
      fontos,  kivéve,  ha  ezt  az  érintett  írásban  kifejezetten
      megtiltja.   Ennek   lehetőségéről  a  továbbítás   előtt   az
      érintettet  tájékoztatni kell.”, a 10. §  (3)  bekezdés  pedig
      kimondja, hogy ezen adattovábbítás esetén sem lehet –  néhány,
      pl.   járványügyi   kivételtől  eltekintve   –   az   érintett
      hozzájárulása nélkül továbbítani a továbbítás idején  fennálló
      betegséggel  össze  nem  függő, korábbi  betegségre  vonatkozó
      egészségügyi adatokat.
      E   szabályokat   figyelembe  véve  az  Alkotmánybíróság   azt
      állapította meg, hogy az információs önrendelkezési jog  –  az
      Alkotmány   8.  §-a  által  előírt  –  szükséges  és   arányos
      korlátozása  valósul  meg  az Eatv.  10.  §  (1)  bekezdésében
      lehetővé    tett    egészségügyi    ellátóhálózaton     belüli
      adattovábbítás 4. § (1) bekezdésébe foglalt céljaiból. A célok

      az egészséghez való jog érvényesülése érdekében szükségesek, s
      az  információs önrendelkezési jog korlátozása  arányosnak  is
      tekinthető azon szabályok figyelembevételével, amelyek tiltják
      a  betegséggel  össze  nem  függő  adatok  továbbítását,  vagy
      lehetőséget  adnak  az  érintetnek  az  adatok  továbbításának
      megtiltására. Ebben az esetben az Eatv. 10. § (1) bekezdése  a
      4.  §  (1) bekezdés vonatkozásában általában is keretek között
      tartja   az   alapjog-korlátozást  azzal,  hogy  előírja:   az
      egészségügyi és a személyazonosító adatok csak addig és  olyan
      mértékig  kapcsolhatók össze, amely – a 4. § (1)  bekezdésében
      foglalt célokból – feltétlenül szükséges. Az Alkotmány  8.  §-
      anak sérelme ezért e tekintetben nem állapítható meg.

      2.1.2. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Eatv.  10.  §
      (1)  bekezdése  azzal,  hogy  az egészségügyi  ellátóhálózaton
      belüli  adatkezelést és adattovábbítást, illetve a  rendszerek
      összekapcsolhatóságát   az  Eatv.  4.   §   (2)   bekezdésében
      meghatározott  célokból  is  lehetővé  teszi  az   információs
      önrendelkezési  jog  aránytalan korlátozását  eredményezi.  Az
      Eatv.  4.  §  (2) bekezdése kimondja, hogy az egészségügyi  és
      személyazonosító    adatot   a   4.    §    (1)    bekezdésben
      meghatározottakon túl – törvényben meghatározott  esetekben  –
      mely  további célokból lehet kezelni. A 4. § (2) bekezdés  [a)
      ponttól  u)  pontig  terjedő] 21 pontos  felsorolás,  amelyben
      keverednek  az  egészségügyi  rendszerrel  és  betegellátással
      kapcsolatos   célok   egyéb  más  adatkezelési   okokkal.   Az
      egészségügy működésével összefüggő okoknak tekinthetjük pl. az
      Eatv.  4. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározottakat:
      az     egészségügyi    szakemberképzés,    orvos-szakmai    és
      epidemiológiai  vizsgálat,  elemzés  az  egészségügyi  ellátás
      tervezése, szervezése, költségek tervezése stb. Ugyanakkor  az
      Eatv.   4.   §   (2)  bekezdésében  található  felsorolás   az
      adatkezelést  parttalanná  teszi  azzal,  hogy  pl.  megjelöli
      célként a különböző jogi eljárások teljes terjedelmét is.  Így
      az Eatv. 4. § (2) bekezdés j), k), l) és m) pontjai értelmében
      a   „közigazgatási   hatósági  eljárás”,   a   „szabálysértési
      eljárás”, az „ügyészi eljárás”, a „bírósági eljárás” általában
      is  okot  adhat  a  személyazonosító  és  egészségügyi  adatok
      egészségügyi   ellátóhálózaton   belüli   továbbításának    és
      összekapcsolásának. Az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy az
      Eatv.  4. § (2) bekezdésében megjelölt célok, az Eatv.  10.  §
      (1)   bekezdésének  alkalmazását  tekintve,   az   információs
      önrendelkezési  jog aránytalan korlátozásához  vezethet.  Mint
      ahogy  az  Alkotmánybíróság  az  Abh.-ban  is  kifejtette,   a
      célhozkötöttség azt (is) jelenti, hogy személyes  adatot  csak
      pontosan  meghatározott célra szabad feldolgozni.  (ABH  1991,
      40, 42.) Ha a cél túl általános (nem pontos), vagy szektorális
      adatvédelem  esetén az adott szakterülettel  összefüggést  nem
      mutató adatkezelési célokat is magában foglal, akkor az  sérti
      –    az    információs    önrendelkezési    jog    alkotmányos
      érvényesüléséhez  is  elengedhetetlen – célhozkötöttség  elvét
      (ABH 1991, 40, 42.). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az
      Eatv. 10. § (1) bekezdésének alkalmazásában az Eatv. 4. §  (2)
      bekezdésében meghatározott célok nem felelnek meg az Alkotmány
      8.   §   (2)   bekezdésében  meghatározott  alapjog-korlátozás
      alkotmányossági  kritériumainak,  a  4.  §  (2)   bekezdésének
      bevonása  a  10.  §  (1)  bekezdése szerinti  adattovábbításba
      parttalan  és  ezáltal  aránytalan  alapjog-korlátozást   tesz
      lehetővé. Bár az Eatv. 10. § (1) bekezdésének utolsó mondta az
      adatok  összekapcsolása tekintetében előírja, hogy csak  addig
      az  időpontig lehet és olyan mértékig, ameddig a megelőzés,  a
      gyógykezelés,  a  népegészségügyi, közegészségügyi-járványügyi
      intézkedések megtétele érdekében feltétlenül szükséges, de  ez
      a  célmeghatározás – mint fentebb látható – az  Eatv.  4.  (1)
      bekezdésben meghatározott célokhoz igazodik. Az Eatv. 4. § (2)
      bekezdésben a jogalkotó további olyan adatkezelési  okokat  is
      megjelöl  (mint  említésre  került  a  közigazgatási  és  jogi
      eljárások  teljességét),  amely  általános  jellegüknél  fogva
      ütköznek  a  személyes  adatok védelméhez  való  jog  tartalmi
      sajátosságát adó célhozkötöttség követelményébe.

      Ugyanakkor  az  Alkotmánybíróság észlelte, hogy  a  4.  §  (2)
      bekezdésben  foglalt  adatkezelési  célok  adott  esetben   az
      egészségügyi  adatkezelés alkotmányosan  indokolható  okai  is
      lehetnek.  Az  Alkotmány a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatában
      megállapította,    hogy   „ha   a   jogszabályi    rendelkezés
      alkotmányossága   éppen   a   szabályozás   hiányossága   vagy
      homályossága  miatt kérdéses, az Alkotmánybíróság kifejezetten
      is  megállapíthatja  az  alkotmányos  értelmezés  tartományát,
      meghatározhatja   azokat   az   alkotmányos   követelményeket,
      amelyeknek  a norma értelmezéseinek meg kell felelniük.  Ha  a
      vizsgált  jogszabálynak van (egy vagy több) olyan értelmezése,
      amely    az   alkotmányos   követelményeknek   megfelel,    az
      Alkotmánybíróságnak  nem  feltétlenül  kell  megállapítania  a
      jogszabály  alkotmányellenességét. A normát  nem  kell  minden
      esetben  megsemmisíteni  csupán  azért,  mert  az  alkotmányos
      követelményeknek meg nem felelő értelmezése is lehetséges vagy
      előfordul (ABH 1993, 256, 267.).
      Erre  tekintettel az Alkotmánybíróság nem semmisítette meg  az
      Eatv.  10.  §  (1)  bekezdéséből a 4. § (2)  bekezdésre  utaló
      részt,  hanem  alkotmányos  követelményt  határozott  meg   az
      egészségügyi  és  személyazonosító  adatok  ott  meghatározott
      céljait  tekintve. E szerint az Eatv. 10. §  (1)  bekezdésének
      alkalmazásánál – az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből és az 59.
      §  (1)  bekezdéséből eredő – alkotmányos követelmény, hogy  az
      egészségügyi    ellátóhálózaton   belüli    egészségügyi    és
      személyazonosító adatok továbbítására és összekapcsolására – a
      4. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakon túl – a törvény 4.  §

      (2)   bekezdésében  meghatározott  célok  esetén  csak   akkor
      kerülhet  sor, ha azok az egészségügy-és betegellátó  rendszer
      működésével közvetlenül összefüggnek.

      2.1.3.  Nem  állapítható  meg az információs  önrendelkezéshez
      való  jog  vagy  a  magántitok sérelme  az  Eatv.  10.  §  (1)
      bekezdése  tekintetében azért, mert az,  az  Eatv.  4.  §  (3)
      bekezdésében foglalt adatkezelési célra is utal. A  4.  §  (3)
      bekezdés    értelmében    „(3)   Az   (1)-(2)    bekezdésekben
      meghatározott  céloktól eltérő célra  is  lehet  az  érintett,
      illetve   törvényes   vagy   meghatalmazott   képviselője   (a
      továbbiakban   együtt:   törvényes  képviselő)   –   megfelelő
      tájékoztatáson    alapuló    –    írásbeli    hozzájárulásával
      egészségügyi és személyazonosító adatot kezelni.”
      Az   Alkotmánybíróság  ezzel  kapcsolatban  rámutat,  hogy  az
      érintett  hozzájárulása  az  adatkezeléshez  szenzitív  adatok
      kezelése  esetén is az adatkezelés elfogadható oka [s  nemcsak
      azért mert az Avtv. 3. § (2) bekezdése is lehetővé teszi.]  Az
      egyén   hozzájárulása  esetén  szabad  akaratából   gyakorolja
      önrendelkezési  jogát, maga dönt magántitkainak  feltárásáról,
      így   e   szabály   nyilvánvaló,  hogy   nem   korlátozza   az
      önrendelkezési    jogot,   hanem    épp    ellenkezőleg:    az
      önrendelkezést  teszi lehetővé. Az információs  önrendelkezési
      jog  –  mint  ahogy a nevéből is következik –  az  érintettnek
      biztosít döntési lehetőséget személyes adatai sorsát illetően,
      az  egyén  szabadon  dönthet magánszférájának  ilyen  formában
      történő  feltárásáról  az egészségügyi ellátóhálózaton  belüli
      adattovábbítás   vonatkozásában.  Tehát   e   tekintetben   az
      Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerinti alapjog-korlátozás és az
      indítványozó által jelölt jogok sérelme nem állapítható meg.

      2.2.  Az  Eatv.  10. § (1) bekezdése nemcsak  az  egészségügyi
      ellátóhálózaton  belül, hanem – a 10. § (1)  bekezdés  második
      fordulata  szerint  –  az  egészségügyi  ellátóhálózat  és  az
      egészségbiztosítási  szerv  között  is   lehetővé   teszi   az
      adattovábbítást  és  a  rendszerek  összekapcsolhatóságát.   A
      vonatkozó szövegrész szerint: „Az egészségbiztosítási szervnek
      a  kötelező  egészségbiztosítás ellátásairól szóló  1997.  évi
      LXXXIII.   törvény   (a  továbbiakban:   Ebtv.)   81.   §-ában
      meghatározott feladata ellátása érdekében egészségügyi  adatok
      és    TAJ-számok   az   egészségügyi   ellátóhálózat   és   az
      egészségbiztosítási   szerv   között   is   továbbíthatók   és
      összekapcsolhatók, a feladat ellátásához szükséges mértékben.”
      Az  indítványozó  a fentiekkel azonos módon  e  rendelkezéssel
      kapcsolatban  is az önrendelkezéshez való jog és a  magántitok
      sérelmét állította.
      Az    Alkotmánybíróság    szerint    alkotmányellenesség    az
      ellátóhálózat   és   az  egészségbiztosítási   szerv   közötti
      adattovábbításra    irányadó   szabály   vonatkozásában    nem
      állapítható meg. E rendelkezés egyrészt pontosan meghatározza,
      hogy    az   egészségbiztosítási   szerv   mely   feladataival
      összefüggésben válhat szükségessé az adattovábbítás. Az  Ebtv.
      81.  §-a  szerint:  „Az egészségbiztosító  szak-  és  pénzügyi
      ellenőrzése kiterjed az egészségbiztosítás pénzbeli, illetőleg
      baleseti    ellátásaival    összefüggő    nyilvántartási    és
      adatszolgáltatási     kötelezettség      teljesítésére,      a
      társadalombiztosítási feladatokat ellátó  szervek  hatáskörébe
      tartozó ellátásoknak és szolgáltatásoknak a jogosultak részére
      történő  megállapítására, folyósítására,  továbbá  az  ezekkel
      összefüggő ügyviteli feladatok ellátására. Az ehhez  szükséges
      nyilvántartásokat,  egészségügyi  szolgáltatói   jelentéseket,
      könyvelési    és   egyéb   okmányokat,   illetőleg    adatokat
      rendelkezésre  kell bocsátani.” Az Eatv. 10. (1)  bekezdésének
      vizsgált rendelkezése továbbá azt is pontosan megjelöli,  hogy
      milyen adatok továbbíthatók: az egészségügyi adatok és a  TAJ-
      számok.   Végül   arra   is  utal,  hogy   a   továbbítás   és
      összekapcsolás csak a szükséges mértékig terjedhet.
      Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint az  egészségbiztosítás
      működtetése  az  Alkotmány 70/D. §-ában található  egészséghez
      való  jog objektív intézményvédelmi oldalával, illetve a 70/E.
      §   (2)   bekezdésében  meghatározott  intézményi  garanciával
      kapcsolatba  hozható. [16/2003. (IV. 18.)  AB  határozat,  ABH
      2003,  214,  228.]  Az egészségbiztosító pénzügyi  és  szakmai
      ellenőrzési  feladatai  (Ebtv. 81.  §)  az  egészségbiztosítás
      finanszírozhatóságát     és     ezáltal     a     betegellátás
      fenntarthatóságát  szolgálják.  Az  Alkotmány  70/D.   §   (2)
      bekezdése  az  egészségügyi intézmények és az  orvosi  ellátás
      megszervezéséről kifejezetten rendelkezik. Az egészséghez való
      alkotmányos  jog és az ehhez kapcsolódó célok érvényesülése  a
      személyes    adatok    védelme,   illetve    az    információs
      önrendelkezési   jog  szükséges  korlátja   lehet.   A   fenti
      jogszabályi   összefüggés  alapján  megállapított   célok   az
      adattovábbítást  és a rendszerek összekapcsolását  nem  teszik
      parttalanná,  az  a  rendelkezés pedig, amely  a  továbbítható
      adatok   körét  az  egészségügyi  adaton  kívül  a  TAJ-számra
      korlátozza   –  a  szükségesség  mellett  –,  az   információs
      önrendelkezési jog arányos korlátozásának is tekinthető.
      E  tekintetben az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének sérelme  nem
      állapítható meg.

      Az  Alkotmánybíróság  a  2.  pontban  kifejtettek  alapján   –
      alkotmányos követelmény meghatározása mellett – az Eatv. 10. §
      (1)   bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítására   és
      megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

      3. Az indítványozó az Eatv. 11. §-a alkotmányellenességének  a
      vizsgálatára  és megsemmisítésére is előterjesztett  kérelmet.
      Az  Eatv.  11.  §-a  a  háziorvosi  tevékenységgel  összefüggő

      adatkezelést   szabályozza.   Az   indítványozó   szerint    e
      rendelkezés   „rejtett   kommunikációt”   tesz   lehetővé    a
      háziorvossal  a  beteg  tudta és  beleegyezése  nélkül,  s  ez
      szintén   sérti  az  önrendelkezés  szabadságát   valamint   a
      magántitok védelméhez kapcsolódó jogokat.
      Az  Eatv.  11.  §  (1) bekezdés értelmében: „A kezelést  végző
      orvos   az   általa  megállapított,  az  érintettre  vonatkozó
      egészségügyi adatokról az érintettet közvetlenül tájékoztatja,
      és  – amennyiben az érintett ezt kifejezetten nem tiltotta meg
      –  azokat továbbítja az érintett választott háziorvosának.”  E
      szabály  –  az indítványozó állításával ellentétben  –  nem  a
      beteg   tudta   és   beleegyezése  nélküli   adattovábbításról
      rendelkezik,  hanem  épp  ellenkezőleg,  lehetővé   teszi   az
      érintett rendelkezését: megtilthatja egészségügyi adatainak  a
      háziorvoshoz  való  továbbítását. Tehát a beteg  gyakorolhatja
      információs  önrendelkezési jogát és védheti magántitkait.  Az
      Eatv. 11. § (2) bekezdése alapján „A háziorvos az érintettet –
      kérelmére  –  tájékoztatja a rendelkezésére álló  egészségügyi
      adatokról.”  E szabály az érintett tájékoztatásáról  –  az  őt
      érintő  egészségügyi adatok megismertetéséről –  szól,  azzal,
      hogy   erre  vonatkozó  akarata  szerint  le  is  mondhat   az
      egészségével  összefüggő  adatok  megismeréséről.   Fogalmilag
      kizárt   így,   hogy   az   érintett   önrendelkezése,    vagy
      magántitkaihoz való joga sérül e szabály által. Az Eatv. 11. §
      (3)  bekezdése  a  háziorvos  és az egészségbiztosítási  szerv
      közötti adatáramlást szabályozza. Kimondja: „A háziorvos a  4.
      §  (1)  bekezdése  szerinti  cél  érdekében  –  amennyiben  az
      érintett  ezt  írásban nem tiltotta meg  –  jogosult  a  hozzá
      bejelentkezett biztosított által a kötelező egészségbiztosítás
      terhére  igénybevett egészségügyi ellátás  adatairól  tudomást
      szerezni  úgy,  hogy az adatokat az egészségbiztosítási  szerv
      elektronikus  lekérdezés  formájában  biztosítja  számára.  Az
      érintettet  a  tiltakozás lehetőségéről – az első elektronikus
      lekérdezés   előtt  –  tájékoztatni  kell.  A   háziorvos   az
      egészségügyi  dokumentációban a tájékoztatás és  az  esetleges
      tiltakozás   tényét   rögzíti,  amit   a   beteg   aláírásával
      ellenjegyez.” E szabály alapján a háziorvos alapvetően a beteg
      egészségi    állapotával   kapcsolatos   kérdésekről    kaphat
      tájékoztatást az egészségbiztosítási szervtől. Mindez a  beteg
      irdekében történik. Ugyanakkor látható, hogy a szabályozás  az
      adatáramlás e folyamatába „beépíti” az érintett rendelkezését:
      írásban  megtilthatja, a tiltakozás lehetőségéről tájékoztatni
      kell,  amelyet  az  érintett megerősít.  Ezáltal  az  érintett
      gyakorolhatja  információs  önrendelkezési  jogát  és  védheti
      magántitkait,  tehát  a  szabály  e  jogokat  egyáltalán   nem
      korlátozza. Nem helytálló így az indítványozó azon vélekedése,
      amely   szerint   az   Eatv.  11.  §-a  a  háziorvos   rejtett
      kommunikációját  teszi lehetővé a beteg tudta és  beleegyezése
      nélkül.
      Mivel  az  Eatv.  11.  §-a  az  indítványozó  által  megjelölt
      alapjogokat a fönt bemutatott módon nem korlátozza,  ezért  az
      Alkotmánybíróságnak e vonatkozásban nem kellett lefolytatni az
      alapjog-korlátozás alkotmányossági megítélésénél  alkalmazott,
      az Alkotmány 8. § (2) bekezdésén alapuló próbát.

      A  fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Eatv. 11.  §-a
      alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére
      irányuló kérelmet elutasította.

      4.   Az   indítványozó  az  Eatv.  12.  §-ának  is  kérte   az
      alkotmányossági vizsgálatát. Az információs önrendelkezési jog
      sérelmét abban látta, hogy e szabály alapján az adatkezeléshez
      való  hozzájárulás tulajdonképpen vélelmezett. Az indítványban
      állítottak részben téves jogszabály-értelmezésen alapulnak.  A
      12.   §   (1)  bekezdése  főszabályként  kimondja,  hogy   „az
      egészségügyi  és  a  személyazonosító  adatoknak  az  érintett
      részéről  történő  szolgáltatása  önkéntes.”  Tehát  ebben  az
      esetben  vélelmezett hozzájárulásról nem beszélhetünk.  A  (2)
      bekezdés  szerint „[a]bban az esetben, ha az  érintett  önként
      fordul  az  egészségügyi ellátóhálózathoz,  a  gyógykezeléssel
      összefüggő   egészségügyi   és   személyazonosító    adatainak
      kezelésére  szolgáló  hozzájárulását –  ellenkező  nyilatkozat
      hiányában – megadottnak kell tekinteni, és erről az érintettet
      (törvényes  képviselőjét) tájékoztatni kell.”  Megállapítható,
      hogy  ebben  az  esetben  az „önkéntesség”  –  az  adatkezelés
      vonatkozásában     –     az    egészségügyi     ellátórendszer
      igénybevételéhez kapcsolódik, viszont látható az  is,  hogy  a
      törvény  az  egészségügyi  ellátó  számára  az  adatkezelésről
      tájékoztatási kötelezettséget ír elő. Mivel az érintettnek  az
      adatkezelés    vonatkozásában   a   törvényben   meghatározott
      esetekben  egyébként  is tiltakozási  lehetősége  van  –  s  a
      tájékoztatás  révén kellő információhoz kell,  hogy  jusson  e
      jogának gyakorlásához – ezért az adatokkal való rendelkezés  e
      tekintetben nem esik korlátozás alá.
      Valódi vélelmezett helyzetről szól azonban az Eatv. 12. §  (3)
      bekezdése.  E  szabály szerint: „Sürgős szükség,  valamint  az
      érintett  belátási képességének hiánya esetén az önkéntességet
      vélelmezni kell.”. Az Alkotmánybíróság álláspontja, hogy ez  a
      szabály   az  információs  önrendelkezési  jogot,  illetve   a
      magántitkokhoz  való  jogot  szükséges  és  arányos  mértékben
      korlátozza.   Sürgősség,   valamint   az   érintett   belátási
      képességének hiánya esetén történő egészségügyi ellátás azon a
      vélelmen  alapul,  hogy  az érintett meg  szeretne  gyógyulni.
      Azonban  az  Alkotmány  70/D. §-ába foglalt  egészséghez  való
      jogból  is  következik  a  sürgősségi  betegellátás,  vagy  az
      ellátás  biztosítása  akkor, ha az érintett  nincs  a  döntési
      képesség   állapotában.   Az  egészségügyi   ellátóhálózat   e
      kötelezettségnek  csak  az egészségügyi  dokumentáció  hiteles

      adatainak  a  gyors megismerhetőségével tud  eleget  tenni.  A
      korábbi diagnosztikai felvételek, leletek, zárójelentések stb.
      mihamarabbi megismerhetőségének adminisztratív akadályozása  –
      adott   esetben  –  az  érintett  életét  vagy   a   maradandó
      egészségügyi   károsodás  elhárítását  veszélyezteti.   Az   a
      rendelkezés,  amely  ebben az esetben az  adatkezeléshez  való
      önkéntes     hozzájárulást    vélelmezi,    az     információs
      önrendelkezési jog elérni kívánt célhoz arányos korlátozása.

      Erre   tekintettel  az  Alkotmánybíróság  az  Eatv.  12.   §-a
      megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította.

      5.   Az  indítványozó  az  önrendelkezéshez  való  jog  és   a
      magántitok védelme szempontjából kérte vizsgálni az Eatv.  20.
      §-ába  foglalt  statisztikai célú, az Eatv. 21.  §-a  szerinti
      tudományos  kutatás  céljából történő adatkezelés  szabályait,
      illetve az Eatv. 27. §-át, amely szerint a személyazonosításra
      alkalmatlan  egészségügyi  adat  időbeli  és  területi  korlát
      nélkül továbbítható.
      Az  Eatv.  20.  §  (1) bekezdése kimondja,  hogy  az  érintett
      egészségügyi  adatai  statisztikai  célra  személyazonosításra
      alkalmatlan  módon kezelhetők. Ez alól két kivételt  tesz,  az
      egyik,  ha  az  érintett  írásban hozzájárul  személyazonosító
      adatai  statisztikai célú felhasználására, a  másik  pedig  az
      élveszületésről   és  a  halálozásról  történő   anyakönyvezés
      céljából  továbbított  adatok  statisztikai  feldolgozása.  Az
      Eatv.  21.  §  (1)  bekezdése  a tudományos  kutatás  céljából
      történő  adatkezelést illetően kimondja,  hogy  engedéllyel  a
      tárolt  adatokba ugyan be lehet tekinteni, azonban  tudományos
      közleményben     nem    szerepelhetnek     egészségügyi     és
      személyazonosító   adatok   oly  módon,   hogy   az   érintett
      személyazonossága  megállapítható legyen.  Tudományos  kutatás
      során  a  tárolt  adatokról  nem  készíthető  személyazonosító
      adatokat  is  tartalmazó  másolat. A (2)  bekezdés  értelmében
      pedig    a    betekintésről   nyilvántartást   kell   vezetni.
      Megállapítható  tehát,  hogy  a  tudományos  kutatás  céljából
      történő  adatbetekintést  követően  az  adatok  vonatkozásában
      anonimizálási  kötelezettség áll fenn. Ezt  nemcsak  az  Eatv.
      idézett szabályai mondják ki, hanem az Avtv. is. Az Avtv.  32.
      §  (2)  bekezdése  értelmében személyes  adatot  –  mihelyt  a
      kutatási  cél  megengedi – anonimizálni  kell.  Megállapítható
      tehát, hogy mind az Eatv. mind pedig az Avtv. szabályaiból  az
      következik,   hogy   kutatási  célból   felvett   egészségügyi
      személyes adatot csak akkor lehet nyilvánosságra hozni, ha  az
      érintett   abba  beleegyezett  (hozzájárult).   Egyébiránt   a
      tudományos  kutatás  során a személyazonosság  megállapítására
      alkalmas  egészségügyi adatok nem kerülhetnek  nyilvánosságra.
      Tehát  ebben az esetben anonimizált adatokról van szó. Szintén
      anonimizált  adatról rendelkezik az Eatv.  27.  §-a,  amelynek
      értelmében a személyazonosításra alkalmatlan egészségügyi adat
      időbeli és területi korlát nélkül továbbítható.

      A   fentiek   alapján  megállapítható  tehát,  hogy   mind   a
      statisztikai  célú, mind a tudományos kutatás  céljából,  mind
      pedig  az  Eatv.  27.  §-ába foglalt adatkezelés,  anonimizált
      adatok    felhasználását   szabályozza.   A   személyazonosság
      megállapítására  alkalmatlan adat azonban nem személyes  adat.
      Az Alkotmánybíróság már a 74/1992. (XII. 28.) AB határozatában
      megállapította,  hogy  „személyes  adattá  az  egyént   érintő
      információt  a  személyi  azonosítás, illetve  azonosíthatóság
      tesz”.  (ABH 1992, 310, 313.). Az Avtv. 2. § 1. pontja szerint
      „személyes  adat:  bármely  meghatározott  (azonosított   vagy
      azonosítható)    természetes   személlyel   (a   továbbiakban:
      érintett)  kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható,  az
      érintettre  vonatkozó  következtetés.  A  személyes  adat   az
      adatkezelés   során  mindaddig  megőrzi  e   minőségét,   amíg
      kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy  különösen
      akkor  tekinthető  azonosíthatónak, ha őt –  közvetlenül  vagy
      közvetve  –  név,  azonosító jel,  illetőleg  egy  vagy  több,
      fizikai,  fiziológiai,  mentális, gazdasági,  kulturális  vagy
      szociális  azonosságára jellemző tényező  alapján  azonosítani
      lehet;”
      Megállapítható  tehát, hogy a személyazonosításra  alkalmatlan
      adat nem áll a személyes adatok védelméhez való jog illetve az
      információs   önrendelkezési  jog  védelme  alatt,   s   mivel
      „személytelen”,  ezért  az  alapjogvédelem  körén  kívül  esik
      általában is (bármilyen individuális jogról is van szó). Mivel
      az  anonimizált adatok esetén nem állapítható meg  az  alapjog
      védendő alanya, ezért sem az információs önrendelkezéshez való
      joggal,  sem  más  alapjoggal  nem  hozhatók  összefüggésbe  a
      személyazonosításra     alkalmatlan    egészségügyi     adatok
      felhasználásra vonatkozó törvényi rendelkezések.
      Ha  pedig  az egyén beleegyezik (hozzájárul) a fenti  célokból
      történő  azonosítására is alkalmas adatkezelésre, az az  egyén
      önrendelkezésének   része,  ilyenkor  az   egyén   maga   dönt
      magántitkainak  feltárásáról és az ebből eredő  következmények
      vállalásáról, így értelemszerűen a fenti jogok sérelméről  sem
      beszélhetünk ilyenkor.

      Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az Eatv. 20 és 21. §-ának
      továbbá  a  27.  §-ának megsemmisítésére  irányuló  indítványt
      elutasította.

      6.  Az  indítványozó  az Eatv. 30. §-a egészének  is  kérte  a
      megsemmisítését arra hivatkozva, hogy „az egészségügyi  adatok
      kényszerű tárolása durva beavatkozás az egyének önrendelkezési
      jogainak gyakorlásába”.


      Megállapítható,   hogy   az   Eatv.   30.   §-a    adatvédelmi
      rendelkezéseket   tartalmaz.  Meghatározza   az   egészségügyi
      dokumentáció   megőrzésének   idejét   (általában   30   évig,
      zárójelentést  50  évig, képalkotó eljárás  felvételét  és  az
      arról készítet leletet 30 évig, gyógyszertári vényeket 3 évig,
      kábítószeres  anyagot  tartalmazó  vényeket  5  évig  kell   e
      szabályok  alapján megőrizni). Az Eatv. szabálya  meghatározza
      továbbá,  hogy  a  kötelező nyilvántartási  idő  elteltével  a
      nyilvántartást  meg  kell semmisíteni,  szól  az  egészségügyi
      dokumentáció   tudományos  kutatás   céljából   való   további
      megőrzésének    rendjéről.   Szabályozza    az    egészségügyi
      dokumentációt őrző szerv megszűnése esetén követendő  eljárást
      is.
      Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint  az  Eatv.  30.  §-ába
      foglalt   rendelkezések  az  egészségügy  adatok  megőrzésének
      szabályozott rendjét teremtik meg. Mind az egyén (az érintett)
      mind  pedig  más  emberek  élete  és  egészsége  szempontjából
      fontos,  hogy  az  egészségügyi  dokumentáció  –  a  tárolásra
      vonatkozó  szabályok  betartása mellett – meghatározott  ideig
      fennmaradjon. Indokolja ezt pl. az érintett később  jelentkező
      tüneteinek  diagnosztizálása,  de  indokolhatják  ezt  –  akár
      szélesebb  értelemben – a fertőző betegségek elleni  védekezés
      kötelezettsége vagy a járványügyi szempontok. Az Eatv. 30.  §-
      ában  meghatározott  tárolási  kötelezettség  ezért  akár   az
      Alkotmány  70/D.  §-ába  foglalt egészséghez  való  jogból  is
      következhetne,   ellenben  az  adattárolás  és   megsemmisítés
      szabályozásának   hiánya  biztos,  hogy  a  személyes   adatok
      védelméhez való jog sérelmével járna.
      Az  Avtv.  az adatminőség elvének rögzítésekor szól az  adatok
      tárolásáról.  Az  Avtv. 7. § (1) bekezdés c) pontja  kimondja,
      hogy: a kezelt személyes adatoknak meg kell felelniük annak  a
      követelménynek, amely szerint tárolásuk módja  alkalmas  arra,
      hogy  az  érintettet csak a tárolás céljához  szükséges  ideig
      lehessen  azonosítani. Az Avtv. 14. § (2) bekezdés  d)  pontja
      értelmében  pedig  a  személyes adatot  törölni  kell,  ha  az
      adatkezelés   célja  megszűnt,  vagy  az  adatok   tárolásának
      törvényben  meghatározott határideje  lejárt.  Az  Avtv.  ezen
      általános  –  az  adatkezelés valamennyi típusára  irányadó  –
      szabályát   részletezi  az  Eatv.  30.  §-a  az   egészségügyi
      dokumentáció vonatkozásában, amely rendelkezés az indítványozó
      állításával    ellentétben    nem    kényszertárolás,    hanem
      alkotmányosan  igazolható ok alapján – a  tárolási  idő  és  a
      megsemmisítési   kötelezettség  alapján   pedig   –,   arányos
      beavatkozás az adatokkal való rendelkezés szabadságába.

      Az  Alkotmánybíróság  az  Eatv.  30.  §-ának  megsemmisítésére
      irányuló indítványt is elutasította a fenti indokok alapján.

      7. Az indítványozó vizsgálni kérte az Eatv. 32. § (2) bekezdés
      e)  pontját  is.  A vizsgált szabály szerint  az  egészségügyi
      intézményen  belül az egészségügyi és személyazonosító  adatok
      védelméért,  a  nyilvántartás megőrzéséért  az  adatot  kezelő
      intézmény  vezetője  felelős. Az intézményvezető  tevékenysége
      során   tudományos  kutatás  esetén  [21.  §   (1)   bekezdés]
      engedélyezi az egészségügyi dokumentációba való betekintést.
      A  vizsgálni  kért szabály az intézményvezetőnek a  tudományos
      kutatás    céljából   való   betekintésre   ad   engedélyezési
      lehetőséget,  így  az  információs önrendelkezéshez  való  jog
      valamint  a  magántitok  védelme vonatkozásában  alapvetően  e
      határozat   indokolásának  5.  pontjában  meghatározottak   az
      irányadóak.   Az  Alkotmánybíróság  azonban  megjegyzi,   hogy
      amennyiben  tudományos  kutatás  céljából  történő  betekintés
      esetén a személyazonosító adatok is megismerhetővé válnak,  az
      erre  vonatkozó  garanciális  szabályokat  az  Eatv.  mögöttes
      jogszabálya, az Avtv. tartalmazza. Az Avtv. 32. § (1)  és  (2)
      bekezdése – többek között – kimondja, hogy „tudományos kutatás
      céljára  felvett  vagy tárolt személyes adat  csak  tudományos
      kutatás  céljára  használható  fel”.  „A  személyes  adatot  –
      mihelyt a kutatási cél megengedi – anonimizálni kell. Addig is
      külön  kell  tárolni azokat az adatokat, amelyek meghatározott
      vagy    meghatározható   természetes   személy   azonosítására
      alkalmasak.  Ezek  az  adatok  egyéb  adatokkal   csak   akkor
      kapcsolhatók össze, ha az kutatás céljára szükséges.”
      Mindezek  figyelembevételével az Alkotmánybíróság nem  találta
      az  önrendelkezéshez  való  jog,  vagy  a  magántitok  védelme
      szükségtelen   és   aránytalan   korlátozásának,    hogy    az
      egészségügyi intézmény vezetője az egészségügyi dokumentációba
      való betekintésre tudományos kutatás céljából engedélyt adhat.
      Az Alkotmánybíróság ezért ezt az indítványt is elutasította.

                                    IV.

      Az   Alkotmánybíróság   az   indítványozó   további   kérelmei
      tekintetében az alábbiakat állapította meg:

      1.   Az   indítvány   több  esetben  az   Eatv.   szabályozási
      koncepciójának  egészét  sérelmezte,  s  a  meglévő  szabályok
      helyett  új  megoldások bevezetését javasolta. Az indítványozó
      kifejtette,  hogy  a megtámadott rendelkezések  megsemmisítése
      esetén  minden bizonnyal új törvény megalkotására  kell,  hogy
      sor  kerüljön  az egészségügyi adatvédelem terén,  illetve  az
      egyes  szakaszok megsemmisítésére irányuló kérelem mellett  az
      indítványozó   megfogalmazta   saját   javaslatait   is.    Az
      Alkotmánybíróság az ilyen típusú indítványokkal kapcsolatban a
      677/B/1995.  AB  határozatában rámutatott a következőkre:  „Az
      Alkotmány   19.   §   (3)  bekezdés  b)   pontja   szerint   a
      törvényalkotás  az  Országgyűlés  feladata,  a  32/A.  §   (1)
      bekezdés  értelmében  az  Alkotmánybíróság  felülvizsgálja   a

      jogszabályok    alkotmányosságát,    amelybe    a    törvények
      alkotmányossági     vizsgálata     is     beletartozik.     Az
      Alkotmánybíróságnak nincs alkotmányi felhatalmazása arra, hogy
      az   Országgyűlés  által  elfogadott  szabályozási   koncepció
      helyett  –  elfogadva  az  eljárást  kezdeményezőnek  egy  más
      koncepció   melletti   érveit  –   újat   hozzon   létre.   Az
      Alkotmánybíróság   alkotmányos   feladata   az    Alkotmánnyal
      ellentétes     jogszabályok,     jogszabályi     rendelkezések
      megsemmisítése.”  (ABH  2000, 590, 592.)  Az  Alkotmánybíróság
      ezért  az  Eatv. koncepcionális megváltoztatására  irányuló  –
      konkrét  alkotmányossági problémától független  –  kérelmekkel
      érdemben  nem  foglalkozott,  az erre  irányuló  indítványokat
      hatáskör hiányában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről
      és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes
      szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK  2009.
      január,  3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § b) pontja  alapján
      visszautasította.

      2.    Az    Alkotmánybíróság   hatáskör   hiányában    szintén
      visszautasította a számítástechnikai fejlesztésekből következő
      –  az  indítványozó  által  állított –  lehetséges  megoldások
      vizsgálatát.   Ez   a  jogalkalmazásra  tartozó   kérdés.   Az
      Alkotmánybíróságnak e körben csak azt kellett vizsgálnia, hogy
      az   Eatv.  tartalmaz-e  garanciákat  a  magánszféra   és   az
      önrendelkezési  jog  védelme  érdekében.  Hatáskör   hiányában
      szintén nem foglalkozhat érdemben az Alkotmánybíróság azzal  a
      kérelemmel, amely az adatbázisokban összegyűjtött egészségügyi
      adatok esetleges törlésére irányul. Az Alkotmánybíróság ezeket
      az  indítványokat  is  az  Ügyrend 29.  §  b)  pontja  alapján
      utasította vissza.

      3.  Az indítványozó nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát
      is   kezdeményezte.  Álláspontja  szerint  a  vizsgálni   kért
      rendelkezések   az  Oviedói  Egyezménybe  [lásd:   az   Európa
      Tanácsnak  az  emberi lény emberi jogainak és  méltóságának  a
      biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő
      védelméről   szóló,   Oviedóban,  1997.  április   4-én   kelt
      Egyezménye:  Az  emberi  jogokról és  a  biomedicináról  szóló
      Egyezmény,   valamint   az   Egyezménynek   az   emberi   lény
      klónozásának  tilalmáról szóló, Párizsban, 1998. január  12-én
      kelt  Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló  2002.  évi
      VI.  törvényt] és az Európa Tanács Miniszterek Tanácsának a  R
      (97)   5  számú,  az  egészségügyi  adatok  védelméről   szóló
      ajánlásába  ütköznek. Az Alkotmánybíróságról szóló  1989.  évi
      XXXII.  törvény (a továbbiakban: Abtv.) értelmében  jogszabály
      nemzetközi  szerződésbe ütközését nem indítványozhatja  bárki,
      csak – az Abtv. 21. (3) bekezdés szerint – a) az Országgyűlés,
      annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő,
      b)  a köztársasági elnök, c) a Kormány vagy annak tagja, d) az
      Állami Számvevőszék elnöke, e) a Legfelsőbb Bíróság elnöke, f)
      a   legfőbb   ügyész.   Az  indítványozó   nem   tartozik   az
      indítványozásra jogosultak körébe, ezért az Alkotmánybíróság a
      nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát kérő indítványt  az
      Ügyrend 29. § c) pontja alapján visszautasította.

      Az  Alkotmánybíróság  határozatának a Magyar  Közlönyben  való
      közzétételét   az   alkotmányos  követelmény   megállapítására
      tekintettel rendelte el.
                             Dr. Paczolay Péter
                          az Alkotmánybíróság elnöke
                           
             Dr. Balogh Elemér                   Dr. Bihari Mihály
             alkotmánybíró                           alkotmánybíró

             Dr. Bragyova András                  Dr. Holló András
             alkotmánybíró                    előadó alkotmánybíró

             Dr. Kiss László                      Dr. Kovács Péter
             alkotmánybíró                           alkotmánybíró

             Dr. Lenkovics Barnabás               Dr. Lévay Miklós
             alkotmánybíró                           alkotmánybíró

                              Dr. Stumpf István
                                alkotmánybíró
              Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró különvéleménye

         A  rendelkező rész 2-3. pontjával egyetértek, de az 1. pontot
        nem  tudom elfogadni, úgy vélem, szükségtelen volt alkotmányos
        követelményt megfogalmazni.
         
         1.   A   célhozkötöttség  adatvédelmi   alapelv   és   egyben
        alkotmányos és Avtv.-beli követelmény is. Az Eatv.  4.  §  (1)
        bekezdés  ezzel összhangban sorolja fel az egészségügyi  és  a
        hozzájuk  kapcsolódó személyes adatok kezelésének fő  céljait.
        Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése e fő célok mellett  további
        21  általános  célt  sorol  fel, mindegyikhez  előfeltételként
        szabva a külön törvényi felhatalmazást.
         Emellett — mind a kodifikációs és joglogikai követelményeknek
        megfelelően, mind pedig az Avtv. adatkezelési szabályával  (3.
        §)  összhangban — a 4. § (3) bekezdés azt is kimondja, hogy az
        (1)-(2)  bekezdésben meghatározott céloktól eltérő célokra  is

        lehet   adatot   kezelni,   ha   ahhoz   az   érintett   (vagy
        törvényes/meghatalmazott képviselője) megfelelő tájékoztatáson
        alapuló írásbeli hozzájárulását adja.
         A  (4)  bekezdés  továbbá kifejezetten úgy rendelkezik,  hogy
        mind  az  (1)  bekezdésben írt fő, mind pedig a  (2)  bekezdés
        szerinti   külön   törvényi  célokra  csak  annyi   és   olyan
        egészségügyi,  illetve személyazonosító adat kezelhető,  amely
        az   adatkezelési   cél   megvalósításához   elengedhetetlenül
        szükséges.  Ezáltal  tehát  az Eatv.  maga  szab  korlátot  az
        illetéktelen adathasználatnak.
         A  vázolt  szabályok  az Alkotmányban  és  az  Avtv.-ben  írt
        adatvédelmi követelményeknek megfelelő zárt logikai  rendszert
        alkotnak, s ezért álláspontom szerint szükségtelenné teszik az
        alkotmányos követelményt, mivel az sem mond többet.
         
         2.  Szükségesnek tartom, hogy mindezek mellett  rámutassak  a
        következőkre  is.  Az  egészségügy-  és  betegellátó  rendszer
        működésével összefüggő eseteket egyértelműen az Eatv. 4. § (1)
        bekezdése  sorolja  fel, a (2) bekezdés pedig  éppenhogy  ezen
        túlmenően,  további célok érdekében is lehetővé kívánja  tenni
        az    adatkezelést.    A    határozat   rendelkező    részében
        megfogalmazott  alkotmányos  követelmény  szerint  azonban  az
        Eatv.  4. § (2) bekezdésében írt célok esetében is csak  akkor
        kerülhet   sor   adatkezelésre,  ha  az  az  egészségügy-   és
        betegellátó  rendszer működésével közvetlenül  összefügg.  Úgy
        vélem   tehát,   hogy  az  Alkotmánybíróság   az   alkotmányos
        követelmény kimondásakor nem alkotmányos értelmezését adta egy
        meglévő  előírásnak, hanem — az Eatv. 4.  §  (2)  bekezdésének
        kiüresítésével, kvázi hatályon kívül helyezésével —  valójában
        egy  norma  tartalmi módosítását végezte el,  amire  nem  volt
        hatásköre.
         
         Összefoglalásul: Úgy vélem tehát, hogy az Eatv. 4. §  (1)-(4)
        bekezdéseiben  és  10.  § (1) bekezdésében  foglalt  szabályok
        minden  tekintetben maximálisan eleget tesznek az egészségügyi
        és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésére vonatkozó
        alkotmányos  követelményeknek. Hangsúlyozom, hogy az  említett
        szabályok   gyakorlati   alkalmazásával   összefüggésben    az
        indítványozó nem állított visszásságot, és ilyet  a  határozat
        indokolása  sem tartalmaz. A gyakorlat tehát alkotmányos,  így
        pedig  alkotmányos  követelmény megfogalmazása  nemcsak,  hogy
        szükségtelen  volt, de mivel az tartalmilag  valójában  már  a
        jogszabály módosítását jelenti, az Alkotmánybíróság hatáskörén
        is kívül esik.
         
        Budapest, 2011. augusztus 29.

                            Dr. Lenkovics Barnabás
                                 alkotmánybíró
                                       
        A különvéleményhez csatlakozom.

                               Dr. Bihari Mihály
                                 alkotmánybíró

        Budapest, 2011. augusztus 29.
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          67/2011. (VIII. 31.)
          Date of the decision:
          .
          08/29/2011
          .
          .