Hungarian

Ügyszám: .	728/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 67/2011. (VIII. 31.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2011/367 .

A döntés kelte: Budapest, 08/29/2011 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének utólagos  vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló  indítvány alapján   –  dr.  Bihari  Mihály  és  dr.  Lenkovics  Barnabás alkotmánybírók különvéleményével – meghozta az alábbi                          határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló   1997.  évi  XLVII.  törvény  10.  §  (1)  bekezdésének alkalmazásánál – az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből és az 59. §  (1)  bekezdéséből eredő – alkotmányos követelmény, hogy  az egészségügyi    ellátóhálózaton   belüli    egészségügyi    és személyazonosító adatok továbbítására és összekapcsolására – a 4. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakon túl – a törvény 4.  § (2)   bekezdésében  meghatározott  célok  esetén  csak   akkor kerülhet  sor, ha azok az egészségügy-és betegellátó  rendszer működésével közvetlenül összefüggnek. 2.   Az   Alkotmánybíróság  az  egészségügyi  és  a   hozzájuk kapcsolódó  személyes adatok kezeléséről és  védelméről  szóló 1997. évi XLVII. törvény 10-12. §-ai, 20. §-a, 21. §-a, 27. §- a   30.   §-a   és   a   32.   §  (2)   bekezdés   e)   pontja alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 3.    Az    Alkotmánybíróság    az    indítványt    egyebekben visszautasítja. Az    Alkotmánybíróság   határozatát   a   Magyar   Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. Az  indítványozó  az  egészségügyi és  a  hozzájuk  kapcsolódó személyes  adatok kezeléséről és védelméről  szóló  1997.  évi XLVII.  törvény  (a  továbbiakban: Eatv.) egyes  rendelkezései vizsgálatát  kezdeményezte.  Az  indítvány  összefoglalóan  „a törvény  10.,  11.,  12.,  21.,  22.,  27.,  30.  paragrafusát valamint  a,  32. § (e) bekezdését” jelölte meg, az  indítvány tartalmából  azonban megállapítható, hogy  az  alkotmányossági vizsgálat  és megsemmisítés iránti kérelem az Eatv. 10-12.  §- aira, 20. §-ára, 21. §-ára, 27. §-ára 30. §-ára és a 32. § (2) bekezdés  e)  pontjára  irányult. Az indítványozó  szerint  az egészségügyi adatok – mint a személyes adatok védelméről és  a közérdekű  adatok  nyilvánosságáról  szóló  1992.  évi  LXIII. törvény  (a  továbbiakban: Avtv.)  2.  §  b)  pontja  szerinti különleges (szenzitív) adatok – elektronikus kezelésének Eatv.- ben  foglalt  –  s  vizsgálni  kért  –  szabályai  sértik   az önrendelkezéshez  való  jogot, a  magántitok  védelmét  és  az egyéni szabadsághoz és biztonsághoz való jogot. Az Eatv. vizsgálni kért rendelkezései – különösen a 10. §-a  – az   egészségügyi   dokumentáció  (diagnosztikai   felvételek, vények,    zárójelentések   stb.)   tárolását,   továbbítását, különböző  (statisztikai,  tudományos  stb.)  célokra  történő felhasználását a rendszerek összekapcsolhatóságát szabályozza. Az    Eatv.    meghatározza   az   egészségügyi   dokumentumok megőrzésének   (majd   megsemmisítésének)   rendjét   is.   Az indítványozó     szerint    az    informatikai    fejlesztések következtében lehetővé válhat egy olyan számítógépes  rendszer létrehozása,   amely  a  különböző  célra   felvett   adatokat (elektronizált  irattár, sürgősségi betegadatok,  statisztikai adatok,  OEP elszámolási rendszer, kutatási adatbázisok  stb.) együtt   tárolja.  Ezáltal,  ha  pl.  sürgősségi  betegellátás céljából  tekintenek  be  az  adatbázisba,  a  többi  adat  is láthatóvá  válhat,  ami  rendkívüli  mértékben  korlátozná  az adatvédelemhez  kapcsolódó alapjogokat  „kényszerintézkedésnek teszi ki a gyógykezelésre jelentkezőket…” Az  indítványozó az Eütv. egyes rendelkezéseivel  kapcsolatban az alábbiakra mutatott rá: Az  Eatv.  10.  §-a  sérti  az  önrendelkezés  szabadságát,  a magántitok védelmét, és a „biztonsághoz fűződő jogokat” mert e szabály  felhatalmazást ad a teljes egészségügyi  informatikai rendszerben a bizalmas adatok utáni keresésre. Az indítványozó szerint e rendelkezésben „a szakma szabályai határozzák meg az adattovábbítás lehetséges eseteit és körülményeit”, nem  pedig az alapjogi szempontok. Az   Eatv.   11.  §-a  értelmében  a  kezelőorvos  az   általa megállapított,  az érintettre vonatkozó egészségügyi  adatokat továbbítja   a   háziorvosnak.  Az  indítványozó   szerint   e rendelkezés   „rejtett   kommunikációt”   tesz   lehetővé    a háziorvossal  a  beteg  tudta és  beleegyezése  nélkül,  s  ez szintén   sérti  az  önrendelkezés  szabadságát   valamint   a magántitok védelméhez kapcsolódó jogokat. Az  Eatv.  12.  §-a  kimondja,  hogy  az  egészségügyi  és   a személyazonosító   adatoknak  az  érintett  részéről   történő szolgáltatása   önkéntes,  kivéve  az   egészségügyi   ellátás igénybevételéhez kötelezően előírt adatokat.  Az  indítványozó álláspontja,  hogy  a  törvény e szabálya  alapján  az  adatok kezeléséhez való hozzájárulás tulajdonképpen vélelmezett, mert a  törvény  nem  írja  elő  a  kifejezett  és  írásba  foglalt hozzájárulást. Az   Eatv.   20.   §-a  a  statisztikai  célú   adatkezelésről rendelkezik. Az indítványozó szerint az önrendelkezéshez  való jogot   sérti,  hogy  a  szabály  alapján  a  bizalmas  adatok folyamatosan  rendelkezésre állnak felhasználás  céljából.  Az indítványozó  szerint  az  lenne  az  adatkezelés   biztonsága elvének   megfelelő   szabály,  ha   a   statisztikai   adatok továbbítandó körét törvény írná elő, a pácienssel a  vizsgálat elvégzése  után  azonnal ismertetnék  ezeket  az  adatokat,  a továbbítandó  adatokról másolatot kapna és a továbbítás  ellen jogorvoslattal is élhetne. Az  Eatv.  21.  §-a  a  tudományos  kutatás  céljából  történő adatkezelésről  rendelkezik.  Az  indítványozó  szerint  az  a szabály,  amely szerint az intézményvezető vagy az adatvédelmi felelős a bizalmas adatok megtekintésére engedélyt adhat  –  a páciens beleegyezése nélkül – sérti az egyéni önrendelkezést. Az  Eatv. 27. §-a értelmében a személyazonosításra alkalmatlan egészségügyi   adat   időbeli  és   területi   korlát   nélkül továbbítható.   Az   indítványozó   álláspontja   szerint    e rendelkezés  azért  alkotmánysértő, mert  „rendkívül  súlyosan sérti  az  önrendelkezéshez fűződő jogokat, ha az egészségügyi intézmény  a  bizalmas  adatokkal  a  saját  belátása  szerint rendelkezik”. Az  Eatv.  30.  §-a  az  egészségügyi  dokumentáció  különböző elemeinek a megőrzési idejéről (majd megsemmisítéséről)  szól. Az   indítványozó   kifejti,  hogy  „az  egészségügyi   adatok kényszerű tárolása durva beavatkozás az egyének önrendelkezési jogainak gyakorlásába”. Az   Eatv.   32.  §-a  az  adatkezelésért  való  felelősségről rendelkezik. E körben a 32. § (2) bekezdés e) pontja kimondja, hogy  az intézményvezető tudományos kutatás esetén engedélyezi az    egészségügyi   dokumentációba   való   betekintést.   Az indítványozó  szerint  súlyosan sérti az  egyének  alkotmányos önrendelkezéshez,  személyes  biztonsághoz  és   magántitokhoz fűződő  jogait,  hogy az intézmény vezetője  „engedélyt  adhat bizalmas    adatokkal    való    visszaélésre,    az    adatok megtekintésére”. Az    indítványozó   kifejtette,   hogy   az   általa   jelölt rendelkezések  megsemmisítése  esetén  az  Országgyűlésnek  új törvényt    kell    alkotni,    illetve    arra    kérte    az Alkotmánybíróságot, hogy alkotmányellenesség kimondása mellett „kötelezze  az  egészségügyi  intézményeket  a  jogellenes,  a páciensek  beleegyezése nélkül összegyűjtött és tárolt  adatok azonnali törlésére”. Az  indítványozó  többször  utalt  arra,  hogy  a  megtámadott rendelkezések nemzetközi szerződésekkel is ellentétesek.                               II. 1. Az Alkotmány ügyben érintett rendelkezései: „54.   §   (1)   A   Magyar  Köztársaságban  minden   embernek veleszületett  joga  van az élethez és az emberi  méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. (…) 55.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a szabadságra  és  a  személyi  biztonságra,  senkit  sem  lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. (…) 59.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaságban  mindenkit  megillet  a jóhírnévhez,  a  magánlakás  sérthetetlenségéhez,  valamint  a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.” 2. Az Eatv. érintett szabályai: „4. § (1) Az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésének célja: a)   az  egészség  megőrzésének,  javításának,  fenntartásának előmozdítása, b)  a  betegellátó  eredményes  gyógykezelési  tevékenységének elősegítése, ideértve a szakfelügyeleti tevékenységet is, c) az érintett egészségi állapotának nyomon követése, d)  a  népegészségügyi [16. §], közegészségügyi és járványügyi érdekből szükségessé váló intézkedések megtétele, e) a betegjogok érvényesítése. (2) Egészségügyi és személyazonosító adatot az (1) bekezdésben meghatározottakon túl - törvényben meghatározott  esetekben  - az alábbi célból lehet kezelni: a) egészségügyi szakember-képzés, b)  orvos-szakmai  és  epidemiológiai vizsgálat,  elemzés,  az egészségügyi   ellátás   tervezése,   szervezése,    költségek tervezése, c) statisztikai vizsgálat, d) hatásvizsgálati célú anonimizálás és tudományos kutatás, e)  az  egészségügyi adatot kezelő szerv vagy személy hatósági vagy  törvényességi  ellenőrzését, szakmai vagy  törvényességi felügyeletét végző szervezetek munkájának elősegítése,  ha  az ellenőrzés  célja  más  módon  nem  érhető  el,  valamint   az egészségügyi ellátásokat finanszírozó szervezetek feladatainak ellátása, f)   a   társadalombiztosítási,  illetve  szociális  ellátások megállapítása,  amennyiben  az az  egészségi  állapot  alapján történik, g)  az  egészségügyi ellátásokra jogosultak részére a kötelező egészségbiztosítás   terhére  igénybe  vehető   szolgáltatások rendelésének és nyújtásának, valamint a gazdaságos gyógyszer-, gyógyászati  segédeszköz-  és  gyógyászati  ellátás  rendelési szabályai   betartásának  a  vizsgálata,   továbbá   a   külön jogszabály  szerinti  szerződés alapján a  jogosultak  részére nyújtott  ellátások  finanszírozása,  illetve  az  ártámogatás elszámolása, h)  bűnüldözés, továbbá a rendőrségről szóló 1994. évi  XXXIV. törvényben    meghatározott   feladatok   ellátására    kapott felhatalmazás körében bűnmegelőzés, i)  a  nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995.  évi  CXXV. törvényben  meghatározott feladatok ellátása, az abban  kapott felhatalmazás körében, j) közigazgatási hatósági eljárás, k) szabálysértési eljárás, l) ügyészségi eljárás, m) bírósági eljárás, n)   az  érintettnek  nem  egészségügyi  intézményben  történő elhelyezése, gondozása, o)  a munkavégzésre való alkalmasság megállapítása függetlenül attól, hogy ezen tevékenység munkaviszony, közalkalmazotti  és közszolgálati  jogviszony, hivatásos szolgálati  viszony  vagy egyéb jogviszony keretében történik, p)   közoktatás,  felsőoktatás  és  szakképzés   céljából   az oktatásra, illetve képzésre való alkalmasság megállapítása, q)  a  katonai  szolgálatra, illetve  a  személyes  honvédelmi kötelezettség teljesítésére való alkalmasság megállapítása, r)  munkanélküli ellátás, foglalkoztatás elősegítése, valamint az ezzel összefüggő ellenőrzés, s)  az  egészségügyi  ellátásokra  jogosultak  részére  vényen rendelt  gyógyszer,  gyógyászati  segédeszköz  és  gyógyászati ellátás  folyamatos  és  biztonságos kiszolgáltatása,  illetve nyújtása érdekében, t) a munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések - ideértve  a fokozott expozíciós eseteket is - kivizsgálása, nyilvántartása és a szükséges munkavédelmi intézkedések megtétele, u)  az  egészségügyi  dolgozókkal szemben lefolytatott  etikai eljárás. (3)  Az  (1)-(2)  bekezdésekben meghatározott céloktól  eltérő célra   is   lehet   az  érintett,  illetve   törvényes   vagy meghatalmazott  képviselője (a továbbiakban együtt:  törvényes képviselő)  -  megfelelő  tájékoztatáson  alapuló  -  írásbeli hozzájárulásával   egészségügyi  és  személyazonosító   adatot kezelni. (4)  Az (1)-(2) bekezdések szerinti adatkezelési célokra  csak annyi  és  olyan  egészségügyi, illetve személyazonosító  adat kezelhető,   amely   az   adatkezelési  cél   megvalósításához elengedhetetlenül szükséges. (…) 10.  §  (1)  A 4. § (1)-(3) bekezdése szerinti célból  történő adatkezelés   és   adatfeldolgozás  esetén   az   egészségügyi ellátóhálózaton  belül  az  egészségügyi  és  személyazonosító adatok    továbbíthatók,    illetve   összekapcsolhatók.    Az egészségbiztosítási  szervnek  a  kötelező  egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.)  81.  §-ában meghatározott feladata ellátása  érdekében egészségügyi    adatok   és   TAJ-számok    az    egészségügyi ellátóhálózat  és  az  egészségbiztosítási  szerv  között   is továbbíthatók  és  összekapcsolhatók,  a  feladat  ellátásához szükséges   mértékben.   A   különböző   forrásból    származó egészségügyi  és  személyazonosító  adatokat  csak  addig   az időpontig és olyan mértékig lehet összekapcsolni, ameddig az a megelőzés, a gyógykezelés, a népegészségügyi, közegészségügyi- járványügyi   intézkedések  megtétele  érdekében   feltétlenül szükséges. (2)   A   4.   §   (1)   bekezdése  szerinti  adatkezelés   és adatfeldolgozás  esetén  az érintett betegségével  kapcsolatba hozható  minden olyan egészségügyi adat továbbítható, amely  a gyógykezelés  érdekében fontos, kivéve,  ha  ezt  az  érintett írásban   kifejezetten   megtiltja.  Ennek   lehetőségéről   a továbbítás  előtt az érintettet tájékoztatni  kell.  A  13.  § szerinti esetekben az érintett tiltása ellenére is továbbítani kell az egészségügyi és személyazonosító adatot. (3) A (2) bekezdés szerinti adattovábbítás esetén sem lehet  - a  11. § (3) bekezdésében és a 13. §-ban foglaltak kivételével -  az  érintett hozzájárulása nélkül továbbítani a  továbbítás idején   fennálló   betegséggel  össze  nem   függő,   korábbi betegségre vonatkozó egészségügyi adatokat. (4) Sürgős szükség esetén a kezelést végző orvos által ismert, a gyógykezeléssel összefüggésbe hozható minden egészségügyi és személyazonosító  adat továbbítható az érintett  hozzájárulása nélkül is. 11.  § (1) A kezelést végző orvos az általa megállapított,  az érintettre  vonatkozó  egészségügyi  adatokról  az  érintettet közvetlenül  tájékoztatja,  és - amennyiben  az  érintett  ezt kifejezetten nem tiltotta meg - azokat továbbítja az  érintett választott háziorvosának. (2)  A  háziorvos az érintettet - kérelmére -  tájékoztatja  a rendelkezésére álló egészségügyi adatokról. (3) A háziorvos a 4. § (1) bekezdése szerinti cél érdekében  - amennyiben az érintett ezt írásban nem tiltotta meg - jogosult a   hozzá   bejelentkezett  biztosított   által   a   kötelező egészségbiztosítás  terhére igénybevett  egészségügyi  ellátás adatairól   tudomást  szerezni  úgy,  hogy  az   adatokat   az egészségbiztosítási  szerv elektronikus lekérdezés  formájában biztosítja számára. Az érintettet a tiltakozás lehetőségéről - az  első elektronikus lekérdezés előtt - tájékoztatni kell.  A háziorvos az egészségügyi dokumentációban a tájékoztatás és az esetleges  tiltakozás tényét rögzíti, amit a beteg aláírásával ellenjegyez. 12.  § (1) Az egészségügyi és a személyazonosító adatoknak  az érintett  részéről  történő szolgáltatása  -  az  egészségügyi ellátás  igénybevételéhez kötelezően  előírt  személyazonosító adatok és a 13. §-ban foglaltak kivételével - önkéntes. (2)  Abban  az  esetben,  ha  az  érintett  önként  fordul  az egészségügyi  ellátóhálózathoz, a  gyógykezeléssel  összefüggő egészségügyi és személyazonosító adatainak kezelésére szolgáló hozzájárulását - ellenkező nyilatkozat hiányában - megadottnak kell    tekinteni,   és   erről   az   érintettet   (törvényes képviselőjét) tájékoztatni kell. (3) Sürgős szükség, valamint az érintett belátási képességének hiánya esetén az önkéntességet vélelmezni kell. 13.   §   Az   érintett  (törvényes  képviselője)  köteles   a betegellátó   felhívására  egészségügyi  és   személyazonosító adatait átadni, a)  ha  valószínűsíthető vagy beigazolódott, hogy az 1.  számú mellékletben  felsorolt  valamely  betegség  kórokozója  által fertőződött,  vagy  fertőzéses  eredetű  mérgezésben,  illetve fertőző  betegségben  szenved, kivéve a 15.  §  (6)  bekezdése szerinti esetet, b)  ha  arra  a  2.  számú mellékletben  felsorolt  szűrő-  és alkalmassági vizsgálatok elvégzéséhez van szükség, c) heveny mérgezés esetén, d)  ha valószínűsíthető, hogy az érintett a 3. számú melléklet szerinti foglalkozási eredetű megbetegedésben szenved, e)  ha  az  adatszolgáltatásra a  magzat,  illetve  a  kiskorú gyermek  gyógykezelése, egészségi állapotának  megőrzése  vagy védelme érdekében van szükség, f)  ha  bűnüldözés, bűnmegelőzés céljából, továbbá ügyészségi, bírósági  eljárás,  illetve szabálysértési vagy  közigazgatási hatósági  eljárás  során  az  illetékes  szerv  a  vizsgálatot elrendelte, g)  ha az adatszolgáltatásra a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény szerinti ellenőrzés céljából van szükség. (  )                  Statisztikai célú adatkezelés 20. § (1) Az érintett egészségügyi adatai statisztikai célra – a    (2)-(3)    bekezdésekben    foglaltak    kivételével    – személyazonosításra alkalmatlan módon kezelhetők. (2)   Az  érintett  egészségügyi  és  személyazonosító   adata statisztikai célú felhasználásra személyazonosításra  alkalmas módon az érintett írásbeli hozzájárulásával adható át. (3)  Élveszületés  és  halálozás esetén  a  születés,  illetve halálozás  helye  szerint  illetékes anyakönyvvezető  útján  a Központi  Statisztikai  Hivatal  részére  az  egészségügyi  és személyazonosító adatokat át kell adni. A születéssel, illetve halálozással  kapcsolatos  események  anyakönyvezése  céljából teljesítendő  bejelentési kötelezettsége során  a  betegellátó megismerheti  és továbbíthatja élveszületés esetén  a  gyermek szülei, halálozás esetén az életben lévő házastárs, bejegyzett élettárs személyi azonosító adatait. (4)     A     nemzetközi    adatszolgáltatási    kötelezettség teljesítéséhez,    az   egészségpolitikai   döntésekhez,    az egészségügyi    ellátás   tervezéséhez,    szervezéséhez,    a népegészségügyi mutatók monitorozásához, illetve a minőségi és biztonsági   követelmények   érvényesülésének   ellenőrzéséhez szükséges,  az  egészségügyi ellátóhálózat által,  továbbá  az egészségbiztosítási szerv által finanszírozási célból gyűjtött és  kezelt,  személyazonosításra alkalmatlan ágazati,  szakmai adatok  körét, az adatkezelés és az adattovábbítás  rendjét  a miniszter határozza meg. (5)  Az  egészségbiztosítási szerv által finanszírozási célból gyűjtött  adatok személyazonosításra alkalmatlan módon  a  (4) bekezdés szerinti célból is kezelhetők és az ott meghatározott módon továbbíthatók.         Tudományos kutatás céljából történő adatkezelés 21.  § (1) Tudományos kutatás céljából az intézményvezető vagy az adatvédelmi felelős engedélyével a tárolt adatokba be lehet tekinteni,  azonban tudományos közleményben nem szerepelhetnek egészségügyi  és személyazonosító adatok oly  módon,  hogy  az érintett  személyazonossága megállapítható legyen.  Tudományos kutatás    során    a   tárolt   adatokról   nem    készíthető személyazonosító adatokat is tartalmazó másolat. (2)  Az  (1)  bekezdés  alapján a tárolt adatokba  betekintett személyekről,   a   betekintés   céljáról   és    időpontjáról nyilvántartást   kell   vezetni.  A   nyilvántartás   kötelező megőrzési ideje 10 év. (3) A kutatási kérelem megtagadását az intézményvezető vagy az adatvédelmi  felelős köteles írásban megindokolni.  A  kérelem megtagadása  esetén a kérelmező bírósághoz  fordulhat.  A  per megindítására és az eljárás lefolytatására a személyes  adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló  1992. évi  LXIII.  törvény  (a továbbiakban: Avtv.)  21.  §  (2)-(7) bekezdésének szabályai az irányadóak.  (…) 27.  §  A  személyazonosításra alkalmatlan  egészségügyi  adat időbeli és területi korlát nélkül továbbítható. (…) 30.   §  (1)  Az  egészségügyi  dokumentációt  –  a  képalkotó diagnosztikai   eljárással  készült   felvételek,   az   arról készített  leletek, valamint a (7) bekezdés kivételével  –  az adatfelvételtől  számított legalább 30 évig,  a  zárójelentést legalább  50  évig  kell megőrizni. A kötelező  nyilvántartási időt követően gyógykezelés vagy tudományos kutatás érdekében – amennyiben  indokolt – az adatok továbbra is nyilvántarthatók. Ha  a  további  nyilvántartás nem indokolt –  a  (3)  bekezdés kivételével – a nyilvántartást meg kell semmisíteni. (2)  Képalkotó  diagnosztikai  eljárással  készült  felvételt, valamint a felvétel esetén az arról készített leletet kell – a felvétel készítésétől számított – legalább 30 évig megőrizni. (3)  Amennyiben  az  egészségügyi  dokumentációnak  tudományos jelentősége  van, a kötelező nyilvántartási időt  követően  át kell  adni  a  Semmelweis Orvostörténeti Múzeum,  Könyvtár  és Levéltár részére. (4) A dokumentációt kezelő jogutód nélküli megszűnése esetén – az (5) bekezdés kivételével - a)  a tudományos jelentőségű egészségügyi dokumentációt a  (3) bekezdés szerinti levéltárnak, b)    az   egyéb   egészségügyi   dokumentációt   a   központi költségvetési  szervek  esetében  a  Kormány  által   kijelölt szervnek,   egyéb   intézmények   esetében   az   egészségügyi államigazgatási szervnek kell átadni. (5)  Amennyiben a dokumentációt kezelő jogutód  nélkül  szűnik meg,  de  az  általa korábban ellátott feladatokat  más  szerv látja el, a)  a  dokumentációt kezelő megszűnésének időpontját  megelőző tíz  évben  keletkezett egészségügyi dokumentációt a feladatot ellátó szerv, b)  az  a)  pont  alapján  átadásra  nem  kerülő  egészségügyi dokumentációt  a  30.  §  (4)  bekezdés  b)  pontja   szerinti adatkezelő részére kell átadni. (6)  A  meg  nem semmisített, illetve a (2) bekezdés  szerinti levéltárnak  átadott  egészségügyi  dokumentációra  e  törvény előírásai értelemszerűen vonatkoznak. (7)  A gyógyszertár a vényeket – a kábítószeres és pszichotróp anyagot tartalmazó gyógyszerre vonatkozó vények kivételével  – 3  évig  őrzi  meg.  A  kábítószeres  és  pszichotróp  anyagot tartalmazó   gyógyszerre  vonatkozó  vényeket  5   évig   kell megőrizni. A kötelező őrzési időt követően a vényeket meg kell semmisíteni. (8)  Az adatmegőrzés érdekében folyamatosan biztosítani  kell, hogy  az  adathordozó  az adott technikai  feltételek  mellett olvasható maradjon, vagy olvasható állapotba kerüljön. (…) 32. § (1) Az egészségügyi intézményen belül az egészségügyi és személyazonosító    adatok   védelméért,    a    nyilvántartás megőrzéséért az adatot kezelő intézmény vezetője felelős. (2) Az intézményvezető tevékenysége során (…) e)  tudományos kutatás esetén [21. § (1) bekezdés] engedélyezi az egészségügyi dokumentációba való betekintést,”                              III. Az  Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését  az alábbiakkal indokolja: 1.  Az  adatvédelmi  törvények típusai alapján  az  Eatv.  ún. szektorális  adatvédelmi törvény. Míg az Avtv. az  adatvédelem általános  szabályait  fogalmazza  meg,  addig  a  szektorális törvények  egy-egy  terület speciális  adatvédelmi  szabályait azzal,   hogy  az  általános  adatvédelmi  szabályok  mögöttes jogként  érvényesülnek.  Az Avtv. és az  Eatv.  viszonyában  e kapcsolatot  fejezi  ki az Eatv. 37. §  (1)  bekezdése,  amely szerint  „Az  e törvény által nem szabályozott kérdésekben  az Avtv.  (…)  rendelkezéseit  kell alkalmazni.”  Mindkét  típusú adatvédelmi  szabályozással  szemben  támasztott  követelmény, hogy feleljenek meg az Alkotmány rendelkezéseinek, e mellett a szektorális törvények vonatkozásában felvethető, hogy az abban foglalt  szabályok ne rontsák le az adatvédelem – az általános szabályokat  megfogalmazó  törvényben  meghatározott,   s   az Alkotmányra visszavezethető – védelmi szintjét. Az  egészségügyi adatkezelés a szenzitív – s ezáltal különösen is  védett – adatok körébe tartozik. Az Avtv. 2. § 2. pont  b) alpontja  értelmében különleges adat: „az egészségi állapotra, a  kóros  szenvedélyre,  a szexuális  életre  vonatkozó  adat, valamint  a  bűnügyi  személyes adat”. Az Avtv.  a  különleges (szenzitív)  adatok kezelését illetően a 3. § (2) bekezdésében akként  rendelkezik, hogy különleges adat akkor kezelhető,  ha az  adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy  egyéb esetekben  –  ide tartoznak az egészségügyi adatok  is  –  azt törvény  elrendeli. Jelen ügyben törvény,  az  Eatv.  szól  az egészségügyi   személyes   adatok   kezeléséről,   ezért    az alkotmányossági vizsgálatnak arra kell választ adnia, hogy  az Eatv. indítványozó által jelölt korlátozó rendelkezései sértik- e  az  egyén önrendelkezési jogát, a magántitokhoz való jogát, illetve   –  ahogy  az  indítványozó  hivatkozik   rá   –   „a biztonsághoz  fűződő  alapvető jogokat”  ,  vagy  a  „személyi biztonság jogát”. Az Alkotmánybíróság az indítványozó által felhívott alkotmányi tételekkel  kapcsolatban  a következőket  állapította  meg:  A biztonsághoz  való jogot az Alkotmány 55. §-a  határozza  meg, mint   jogot  a  „szabadságra  és  személyi  biztonságra”.   E rendelkezés  az  Alkotmány habeas corpus szabálya,  amely  úgy folytatódik,  hogy  a szabadságától senkit sem  lehet  másként megfosztani, csak törvényben meghatározott okokból és  eljárás alapján,  illetve  minél  előbb  bíró  elé  kell  állítani.  A személyes  szabadság és biztonság ezen alkotmányi  biztosítéka és  az  egészségügyi  adatok  kezelésének  indítványozó  által vizsgálni  kért  szabályai között alkotmányossági  összefüggés nem  állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság  az  indítvány ezen részét elutasította. Az   indítványozó  az  önrendelkezéshez  való   jogra   és   a magántitokhoz való jogra is hivatkozott, amelyek – álláspontja szerint  –  sérülnek  az  Eatv. vizsgálni  kért  rendelkezései által.  Az  Alkotmánybíróság az önrendelkezés  szabadságát  az Alkotmány 54. §-ában deklarált emberi méltósághoz való  jogból vezette   le.   Már   a   8/1990.  (IV.  23.)   AB   határozat megállapította,  hogy az emberi méltóság,  mint  az  általános személyiségi  jog  anyajoga magában foglalja az  önrendelkezés szabadságához való jogot is (ABH 1990, 42, 44-45.). Később  az Alkotmánybíróság  az  önrendelkezéshez  való   jog   különböző aspektusait  nevesítette. A 15/1991. (IV.  13.)  AB  határozat kibontotta  az  információs önrendelkezési szabadság  alapjogi tartalmát  (ABH 1991, 40, 41.), önálló alapjogként nevesítésre került  a fél polgári ügyekben való rendelkezési joga [9/1992. (I.  30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 67., vagy 4/1998.  (III. 1.)  AB  határozat, ABH 1998, 71, 75-76.], és az  egészségügyi önrendelkezési  jog is [36/2000. (X. 27.)  AB  határozat,  ABH 2000,  241,  254-255.]. Mivel Alkotmány 59.  §  (1)  bekezdése külön  is  rendelkezik  a magántitok  és  a  személyes  adatok védelméről,  az  alkotmánybírósági  gyakorlat  az  információs önrendelkezéshez   való  jogot  –  mint  a  személyes   adatok védelméhez  való  jog  aktív  oldalát  –  a  személyes  adatok védelméhez  kötötte,  míg  a  magánszféra  védelme  az  emberi méltóságból  levezetett  jogként kapott  értékelést  [46/1991. (IX. 10.) AB határozat, ABH 1991, 211, 215.]. Az   Alkotmánybíróság   jelen  ügyben   a   fenti   alkotmányi összefüggések és az indítvány alapján azt vizsgálta,  hogy  az Eatv.  rendelkezései sértik-e az információs  önrendelkezéshez való   jogot,  illetve  a  magántitok  védelmének  alkotmányos szabályát [az együttes vizsgálatot illetően lásd pl.: 30/1997. (IV.  29.) AB határozatot, ABH 1997, 130, 143.; 59/1998. (XII. 1.) AB határozat, ABH 1998, 512, 514.]. 2.   Az   Eatv.  10.  §-a  az  adatok  összekapcsolására   két tárgykörben ad felhatalmazást. Egyrészt az egészségügyi ellátóhálózaton belüli adatkezelés és adatfeldolgozás  tekintetében. E körben úgy rendelkezik,  hogy az  Eatv.  4.  §  (1)-(3) bekezdéseiben  meghatározott  célból továbbíthatók   és  kapcsolhatók  össze  az  egészségügyi   és személyazonosító adatok. Másrészt  lehetővé teszi az egészségügyi ellátóhálózat  és  az egészségbiztosítási   szerv  közötti  adattovábbítást   és   a rendszerek  összekapcsolását a kötelező  egészségbiztosításból eredő feladatok érdekében. Az adatok köre ez utóbbi esetben az egészségügyi adatok és a TAJ-számok. 2.1.   Az   Alkotmánybíróság  először  az  első   esetet,   az egészségügyi  ellátóhálózaton  belüli  adatkezelést  vizsgálta meg.   Az   egészségügyi  ellátóhálózaton  belüli  adatkezelés konkrét  céljait az Eatv. 10. § (1) bekezdése a 4.  §  (1)-(3) bekezdésére  utalással  határozza  meg.  Az  Eatv.  4.  §  (1) bekezdése  szerint  „Az egészségügyi és személyazonosító  adat kezelésének célja: a)   az  egészség  megőrzésének,  javításának,  fenntartásának előmozdítása, b)  a  betegellátó  eredményes  gyógykezelési  tevékenységének elősegítése, ideértve a szakfelügyeleti tevékenységet is, c) az érintett egészségi állapotának nyomon követése, d)  a  népegészségügyi [16. §], közegészségügyi és járványügyi érdekből szükségessé váló intézkedések megtétele, e) a betegjogok érvényesítése.” Ezen túlmenően azonban az Eatv. 4. § (2) bekezdése további  21 célt jelöl meg az egészségügyi és személyes adatok kezelésének céljaként (lásd az indokolás III/2.1.2. pontját). E 21  célban a  legkülönbféle  okok  szerepelnek az egészségügyi  hálózaton belüli  adattovábbítás és a rendszerek összekapcsolhatóságának okaként.  Végül az Eatv. 4. § (3) bekezdése lehetővé teszi  az adattovábbítást  és kezelést az egészségügyi  hálózaton  belül azokban  a további esetekben is, ha az érintett ahhoz  írásban hozzájárul. A  fentiek  alapján  megállapítható, hogy  az  Eatv.  10.  §-a alapján – a 4. § (1)-(3) bekezdésére utalással – széles körben nyílik  lehetőség személyes és egészségügyi adatok kezelésére, feldolgozására,   továbbítására  és  a  különböző   rendszerek összekapcsolására. Az Alkotmánybíróság a 15/1991. (IV. 13.) AB határozatában  (a  továbbiakban:  Abh.)  megállapította:   „Az Alkotmány  59. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit    megillet   a   jó   hírnévhez,    a    magánlakás sérthetetlenségéhez,  valamint a  magántitok  és  a  személyes adatok  védelméhez való jog. Az Alkotmánybíróság … a személyes adatok  védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi  jogként értelmezi,  hanem  annak  aktív oldalát  is  figyelembe  véve, információs  önrendelkezési jogként. Az Alkotmány  59.  §-ában biztosított  személyes adatok védelméhez való jognak  eszerint az  a  tartalma,  hogy  mindenki  maga  rendelkezik  személyes adatainak  feltárásáról és felhasználásáról. Személyes  adatot felvenni  és  felhasználni tehát általában csakis az  érintett beleegyezésével  szabad;  mindenki  számára   követhetővé   és ellenőrizhetővé  kell  tenni az adatfeldolgozás  egész  útját, vagyis  mindenkinek  joga van tudni, ki,  hol,  mikor,  milyen célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény elrendelheti  személyes  adat  kötelező  kiszolgáltatását,  és előírhatja   a  felhasználás  módját  is.  Az  ilyen   törvény korlátozza  az  információs önrendelkezés alapvető  jogát,  és akkor   alkotmányos,  ha  megfelel  az  Alkotmány  8.   §-ában megkövetelt   feltételeknek.”  (ABH  1991,  40,   41-42.)   Az Alkotmány  8.  §-ában  foglalt  alapjog-korlátozás   –   amely vonatkozik  az önrendelkezési jog, jelen ügyben  konkrétan  az információs  önrendelkezéshez  való  jog  korlátozására  is  – alkotmányossága  az alábbiak szerint dönthető  el:  „Az  állam akkor  nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha  másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése,  illetve egyéb  alkotmányos érték védelme más módon nem érhető  el.  Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában  nem elegendő,  hogy az másik alapjog vagy szabadság  védelme  vagy egyéb  alkotmányos  cél érdekében történik,  hanem  szükséges, hogy  megfeleljen  az arányosság követelményeinek:  az  elérni kívánt   cél   fontossága  és  az  ennek   érdekében   okozott alapjogsérelem  súlya megfelelő arányban legyen  egymással.  A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél  elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának   korlátozása,  ha  az  kényszerítő   ok   nélkül, önkényesen  történik,  vagy ha a korlátozás  súlya  az  elérni kívánt  célhoz  képest  aránytalan.”  [30/1992.  (V.  26.)  AB határozat, ABH 1992, 167, 171.] Az adatvédelem és annak  aktív oldala   az   információs  önrendelkezési  jog  korlátozásának alkotmányosságához  figyelembe  kell  továbbá  venni   e   jog tartalmi  sajátosságát is. Az Abh. megállításai  szerint:  „Az információs  önrendelkezési  jog  gyakorlásának  feltétele  és egyben  legfontosabb  garanciája  a  célhozkötöttség.  Ez  azt jelenti,  hogy  személyes  adatot  feldolgozni  csak  pontosan meghatározott  és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden   szakaszában  meg  kell  felelnie  a  bejelentett   és közhitelűen   rögzített   célnak.   …   A   célhozkötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli, készletre, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés  és -tárolás alkotmányellenes.” (ABH 1991, 40, 42.) Ezt az Avtv. úgy fogalmazta meg, hogy: „5.  § (1) Személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog  gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében  lehet. Az  adatkezelésnek  minden szakaszában  meg  kell  felelnie  e célnak. (2)  Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának  megvalósulásához elengedhetetlen,  a  cél  elérésére alkalmas,  csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben  és ideig. (3)    Kötelező    adatszolgáltatáson   alapuló   adatkezelést közérdekből lehet elrendelni.” 2.1.1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Eatv. 10. §- ában    foglalt   az   egészségügyi   ellátóhálózaton   belüli adattovábbítás   és  összekapcsolhatóság  Eatv.   4.   §   (1) bekezdésében     meghatározott    esetei    az     információs önrendelkezési    jogot   illetve   a   magántitok    védelmét alkotmányossági szempontból indokolható módon  korlátozzák.  A 4.  §  (1)  bekezdés  az  adatkezelés  céljaként  az  egészség megőrzésének,  javításának,  fenntartásának  előmozdítását,  a betegellátó     eredményes    gyógykezelési    tevékenységének elősegítését   az   érintett  egészségi   állapotának   nyomon követését,  a népegészségügyi, közegészségügyi és  járványügyi érdekből  szükségessé  váló  intézkedések  megtételét,  és   a betegjogok érvényesítését jelöli meg az adatkezelés céljaként. A  10.  §  (1)  bekezdés utolsó mondata a 4. § (1)  bekezdésbe foglalt   adatkezelési  célokat  ismétli  meg,   s   állít   e tekintetben korlátot, amikor kimondja: „A különböző  forrásból származó egészségügyi és személyazonosító adatokat csak  addig az  időpontig és olyan mértékig lehet összekapcsolni,  ameddig az   a   megelőzés,   a   gyógykezelés,   a   népegészségügyi, közegészségügyi-járványügyi intézkedések  megtétele  érdekében feltétlenül szükséges.” Ezek a közérdekű adatkezelési célok az egészségügyi-és  betegellátó  rendszer  működésével   szorosan összefüggnek.  Ugyanakkor az Alkotmánybíróság már  a  36/2000. (X.  25.)  AB  határozatában rámutatott, hogy  ha  a  törvényi szabályozás  csupán az elvont alkotmányossági  mércét  ismétli meg,   ez  önmagában  nem  felel  meg  a  szabadságkorlátozást lehetővé  tevő  törvénnyel szemben támasztott  alkotmányossági kritériumoknak.  (ABH  2000, 241,  243.)  Az  Alkotmánybíróság ezért  a  továbbiakban azt vizsgálta, hogy az Eatv. 4.  §  (1) bekezdését  érintően – a 10. § (1) bekezdés utolsó  mondatában foglalt   szabályon  túl  –  a  törvény  tartalmaz-e   további garanciát. Megállapítható,  hogy  a 4. § (1) bekezdésében  foglalt  célok szerinti  adatkezelésre  vonatkozik  a  10.  §  (2)   és   (3) bekezdése,   amely   e   körben  lehetővé   teszi   az   egyén önrendelkezését    (az    adatkezelés    és     adattovábbítás megtiltását). Az Eatv. 10. § (2) bekezdése értelmében: „A 4. § (1)  bekezdése szerinti adatkezelés és adatfeldolgozás  esetén az  érintett  betegségével kapcsolatba  hozható  minden  olyan egészségügyi adat továbbítható, amely a gyógykezelés érdekében fontos,  kivéve,  ha  ezt  az  érintett  írásban  kifejezetten megtiltja.   Ennek   lehetőségéről  a  továbbítás   előtt   az érintettet  tájékoztatni kell.”, a 10. §  (3)  bekezdés  pedig kimondja, hogy ezen adattovábbítás esetén sem lehet –  néhány, pl.   járványügyi   kivételtől  eltekintve   –   az   érintett hozzájárulása nélkül továbbítani a továbbítás idején  fennálló betegséggel  össze  nem  függő, korábbi  betegségre  vonatkozó egészségügyi adatokat. E   szabályokat   figyelembe  véve  az  Alkotmánybíróság   azt állapította meg, hogy az információs önrendelkezési jog  –  az Alkotmány   8.  §-a  által  előírt  –  szükséges  és   arányos korlátozása  valósul  meg  az Eatv.  10.  §  (1)  bekezdésében lehetővé    tett    egészségügyi    ellátóhálózaton     belüli adattovábbítás 4. § (1) bekezdésébe foglalt céljaiból. A célok az egészséghez való jog érvényesülése érdekében szükségesek, s az  információs önrendelkezési jog korlátozása  arányosnak  is tekinthető azon szabályok figyelembevételével, amelyek tiltják a  betegséggel  össze  nem  függő  adatok  továbbítását,  vagy lehetőséget  adnak  az  érintetnek  az  adatok  továbbításának megtiltására. Ebben az esetben az Eatv. 10. § (1) bekezdése  a 4.  §  (1) bekezdés vonatkozásában általában is keretek között tartja   az   alapjog-korlátozást  azzal,  hogy  előírja:   az egészségügyi és a személyazonosító adatok csak addig és  olyan mértékig  kapcsolhatók össze, amely – a 4. § (1)  bekezdésében foglalt célokból – feltétlenül szükséges. Az Alkotmány  8.  §- anak sérelme ezért e tekintetben nem állapítható meg. 2.1.2. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Eatv.  10.  § (1)  bekezdése  azzal,  hogy  az egészségügyi  ellátóhálózaton belüli  adatkezelést és adattovábbítást, illetve a  rendszerek összekapcsolhatóságát   az  Eatv.  4.   §   (2)   bekezdésében meghatározott  célokból  is  lehetővé  teszi  az   információs önrendelkezési  jog  aránytalan korlátozását  eredményezi.  Az Eatv.  4.  §  (2) bekezdése kimondja, hogy az egészségügyi  és személyazonosító    adatot   a   4.    §    (1)    bekezdésben meghatározottakon túl – törvényben meghatározott  esetekben  – mely  további célokból lehet kezelni. A 4. § (2) bekezdés  [a) ponttól  u)  pontig  terjedő] 21 pontos  felsorolás,  amelyben keverednek  az  egészségügyi  rendszerrel  és  betegellátással kapcsolatos   célok   egyéb  más  adatkezelési   okokkal.   Az egészségügy működésével összefüggő okoknak tekinthetjük pl. az Eatv.  4. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározottakat: az     egészségügyi    szakemberképzés,    orvos-szakmai    és epidemiológiai  vizsgálat,  elemzés  az  egészségügyi  ellátás tervezése, szervezése, költségek tervezése stb. Ugyanakkor  az Eatv.   4.   §   (2)  bekezdésében  található  felsorolás   az adatkezelést  parttalanná  teszi  azzal,  hogy  pl.  megjelöli célként a különböző jogi eljárások teljes terjedelmét is.  Így az Eatv. 4. § (2) bekezdés j), k), l) és m) pontjai értelmében a   „közigazgatási   hatósági  eljárás”,   a   „szabálysértési eljárás”, az „ügyészi eljárás”, a „bírósági eljárás” általában is  okot  adhat  a  személyazonosító  és  egészségügyi  adatok egészségügyi   ellátóhálózaton   belüli   továbbításának    és összekapcsolásának. Az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy az Eatv.  4. § (2) bekezdésében megjelölt célok, az Eatv.  10.  § (1)   bekezdésének  alkalmazását  tekintve,   az   információs önrendelkezési  jog aránytalan korlátozásához  vezethet.  Mint ahogy  az  Alkotmánybíróság  az  Abh.-ban  is  kifejtette,   a célhozkötöttség azt (is) jelenti, hogy személyes  adatot  csak pontosan  meghatározott célra szabad feldolgozni.  (ABH  1991, 40, 42.) Ha a cél túl általános (nem pontos), vagy szektorális adatvédelem  esetén az adott szakterülettel  összefüggést  nem mutató adatkezelési célokat is magában foglal, akkor az  sérti –    az    információs    önrendelkezési    jog    alkotmányos érvényesüléséhez  is  elengedhetetlen – célhozkötöttség  elvét (ABH 1991, 40, 42.). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Eatv. 10. § (1) bekezdésének alkalmazásában az Eatv. 4. §  (2) bekezdésében meghatározott célok nem felelnek meg az Alkotmány 8.   §   (2)   bekezdésében  meghatározott  alapjog-korlátozás alkotmányossági  kritériumainak,  a  4.  §  (2)   bekezdésének bevonása  a  10.  §  (1)  bekezdése szerinti  adattovábbításba parttalan  és  ezáltal  aránytalan  alapjog-korlátozást   tesz lehetővé. Bár az Eatv. 10. § (1) bekezdésének utolsó mondta az adatok  összekapcsolása tekintetében előírja, hogy csak  addig az  időpontig lehet és olyan mértékig, ameddig a megelőzés,  a gyógykezelés,  a  népegészségügyi, közegészségügyi-járványügyi intézkedések megtétele érdekében feltétlenül szükséges, de  ez a  célmeghatározás – mint fentebb látható – az  Eatv.  4.  (1) bekezdésben meghatározott célokhoz igazodik. Az Eatv. 4. § (2) bekezdésben a jogalkotó további olyan adatkezelési  okokat  is megjelöl  (mint  említésre  került  a  közigazgatási  és  jogi eljárások  teljességét),  amely  általános  jellegüknél  fogva ütköznek  a  személyes  adatok védelméhez  való  jog  tartalmi sajátosságát adó célhozkötöttség követelményébe. Ugyanakkor  az  Alkotmánybíróság észlelte, hogy  a  4.  §  (2) bekezdésben  foglalt  adatkezelési  célok  adott  esetben   az egészségügyi  adatkezelés alkotmányosan  indokolható  okai  is lehetnek.  Az  Alkotmány a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatában megállapította,    hogy   „ha   a   jogszabályi    rendelkezés alkotmányossága   éppen   a   szabályozás   hiányossága   vagy homályossága  miatt kérdéses, az Alkotmánybíróság kifejezetten is  megállapíthatja  az  alkotmányos  értelmezés  tartományát, meghatározhatja   azokat   az   alkotmányos   követelményeket, amelyeknek  a norma értelmezéseinek meg kell felelniük.  Ha  a vizsgált  jogszabálynak van (egy vagy több) olyan értelmezése, amely    az   alkotmányos   követelményeknek   megfelel,    az Alkotmánybíróságnak  nem  feltétlenül  kell  megállapítania  a jogszabály  alkotmányellenességét. A normát  nem  kell  minden esetben  megsemmisíteni  csupán  azért,  mert  az  alkotmányos követelményeknek meg nem felelő értelmezése is lehetséges vagy előfordul (ABH 1993, 256, 267.). Erre  tekintettel az Alkotmánybíróság nem semmisítette meg  az Eatv.  10.  §  (1)  bekezdéséből a 4. § (2)  bekezdésre  utaló részt,  hanem  alkotmányos  követelményt  határozott  meg   az egészségügyi  és  személyazonosító  adatok  ott  meghatározott céljait  tekintve. E szerint az Eatv. 10. §  (1)  bekezdésének alkalmazásánál – az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből és az 59. §  (1)  bekezdéséből eredő – alkotmányos követelmény, hogy  az egészségügyi    ellátóhálózaton   belüli    egészségügyi    és személyazonosító adatok továbbítására és összekapcsolására – a 4. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakon túl – a törvény 4.  § (2)   bekezdésében  meghatározott  célok  esetén  csak   akkor kerülhet  sor, ha azok az egészségügy-és betegellátó  rendszer működésével közvetlenül összefüggnek. 2.1.3.  Nem  állapítható  meg az információs  önrendelkezéshez való  jog  vagy  a  magántitok sérelme  az  Eatv.  10.  §  (1) bekezdése  tekintetében azért, mert az,  az  Eatv.  4.  §  (3) bekezdésében foglalt adatkezelési célra is utal. A  4.  §  (3) bekezdés    értelmében    „(3)   Az   (1)-(2)    bekezdésekben meghatározott  céloktól eltérő célra  is  lehet  az  érintett, illetve   törvényes   vagy   meghatalmazott   képviselője   (a továbbiakban   együtt:   törvényes  képviselő)   –   megfelelő tájékoztatáson    alapuló    –    írásbeli    hozzájárulásával egészségügyi és személyazonosító adatot kezelni.” Az   Alkotmánybíróság  ezzel  kapcsolatban  rámutat,  hogy  az érintett  hozzájárulása  az  adatkezeléshez  szenzitív  adatok kezelése  esetén is az adatkezelés elfogadható oka [s  nemcsak azért mert az Avtv. 3. § (2) bekezdése is lehetővé teszi.]  Az egyén   hozzájárulása  esetén  szabad  akaratából   gyakorolja önrendelkezési  jogát, maga dönt magántitkainak  feltárásáról, így   e   szabály   nyilvánvaló,  hogy   nem   korlátozza   az önrendelkezési    jogot,   hanem    épp    ellenkezőleg:    az önrendelkezést  teszi lehetővé. Az információs  önrendelkezési jog  –  mint  ahogy a nevéből is következik –  az  érintettnek biztosít döntési lehetőséget személyes adatai sorsát illetően, az  egyén  szabadon  dönthet magánszférájának  ilyen  formában történő  feltárásáról  az egészségügyi ellátóhálózaton  belüli adattovábbítás   vonatkozásában.  Tehát   e   tekintetben   az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerinti alapjog-korlátozás és az indítványozó által jelölt jogok sérelme nem állapítható meg. 2.2.  Az  Eatv.  10. § (1) bekezdése nemcsak  az  egészségügyi ellátóhálózaton  belül, hanem – a 10. § (1)  bekezdés  második fordulata  szerint  –  az  egészségügyi  ellátóhálózat  és  az egészségbiztosítási  szerv  között  is   lehetővé   teszi   az adattovábbítást  és  a  rendszerek  összekapcsolhatóságát.   A vonatkozó szövegrész szerint: „Az egészségbiztosítási szervnek a  kötelező  egészségbiztosítás ellátásairól szóló  1997.  évi LXXXIII.   törvény   (a  továbbiakban:   Ebtv.)   81.   §-ában meghatározott feladata ellátása érdekében egészségügyi  adatok és    TAJ-számok   az   egészségügyi   ellátóhálózat   és   az egészségbiztosítási   szerv   között   is   továbbíthatók   és összekapcsolhatók, a feladat ellátásához szükséges mértékben.” Az  indítványozó  a fentiekkel azonos módon  e  rendelkezéssel kapcsolatban  is az önrendelkezéshez való jog és a  magántitok sérelmét állította. Az    Alkotmánybíróság    szerint    alkotmányellenesség    az ellátóhálózat   és   az  egészségbiztosítási   szerv   közötti adattovábbításra    irányadó   szabály   vonatkozásában    nem állapítható meg. E rendelkezés egyrészt pontosan meghatározza, hogy    az   egészségbiztosítási   szerv   mely   feladataival összefüggésben válhat szükségessé az adattovábbítás. Az  Ebtv. 81.  §-a  szerint:  „Az egészségbiztosító  szak-  és  pénzügyi ellenőrzése kiterjed az egészségbiztosítás pénzbeli, illetőleg baleseti    ellátásaival    összefüggő    nyilvántartási    és adatszolgáltatási     kötelezettség      teljesítésére,      a társadalombiztosítási feladatokat ellátó  szervek  hatáskörébe tartozó ellátásoknak és szolgáltatásoknak a jogosultak részére történő  megállapítására, folyósítására,  továbbá  az  ezekkel összefüggő ügyviteli feladatok ellátására. Az ehhez  szükséges nyilvántartásokat,  egészségügyi  szolgáltatói   jelentéseket, könyvelési    és   egyéb   okmányokat,   illetőleg    adatokat rendelkezésre  kell bocsátani.” Az Eatv. 10. (1)  bekezdésének vizsgált rendelkezése továbbá azt is pontosan megjelöli,  hogy milyen adatok továbbíthatók: az egészségügyi adatok és a  TAJ- számok.   Végül   arra   is  utal,  hogy   a   továbbítás   és összekapcsolás csak a szükséges mértékig terjedhet. Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint az  egészségbiztosítás működtetése  az  Alkotmány 70/D. §-ában található  egészséghez való  jog objektív intézményvédelmi oldalával, illetve a 70/E. §   (2)   bekezdésében  meghatározott  intézményi  garanciával kapcsolatba  hozható. [16/2003. (IV. 18.)  AB  határozat,  ABH 2003,  214,  228.]  Az egészségbiztosító pénzügyi  és  szakmai ellenőrzési  feladatai  (Ebtv. 81.  §)  az  egészségbiztosítás finanszírozhatóságát     és     ezáltal     a     betegellátás fenntarthatóságát  szolgálják.  Az  Alkotmány  70/D.   §   (2) bekezdése  az  egészségügyi intézmények és az  orvosi  ellátás megszervezéséről kifejezetten rendelkezik. Az egészséghez való alkotmányos  jog és az ehhez kapcsolódó célok érvényesülése  a személyes    adatok    védelme,   illetve    az    információs önrendelkezési   jog  szükséges  korlátja   lehet.   A   fenti jogszabályi   összefüggés  alapján  megállapított   célok   az adattovábbítást  és a rendszerek összekapcsolását  nem  teszik parttalanná,  az  a  rendelkezés pedig, amely  a  továbbítható adatok   körét  az  egészségügyi  adaton  kívül  a  TAJ-számra korlátozza   –  a  szükségesség  mellett  –,  az   információs önrendelkezési jog arányos korlátozásának is tekinthető. E  tekintetben az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének sérelme  nem állapítható meg. Az  Alkotmánybíróság  a  2.  pontban  kifejtettek  alapján   – alkotmányos követelmény meghatározása mellett – az Eatv. 10. § (1)   bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítására   és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. 3. Az indítványozó az Eatv. 11. §-a alkotmányellenességének  a vizsgálatára  és megsemmisítésére is előterjesztett  kérelmet. Az  Eatv.  11.  §-a  a  háziorvosi  tevékenységgel  összefüggő adatkezelést   szabályozza.   Az   indítványozó   szerint    e rendelkezés   „rejtett   kommunikációt”   tesz   lehetővé    a háziorvossal  a  beteg  tudta és  beleegyezése  nélkül,  s  ez szintén   sérti  az  önrendelkezés  szabadságát   valamint   a magántitok védelméhez kapcsolódó jogokat. Az  Eatv.  11.  §  (1) bekezdés értelmében: „A kezelést  végző orvos   az   általa  megállapított,  az  érintettre  vonatkozó egészségügyi adatokról az érintettet közvetlenül tájékoztatja, és  – amennyiben az érintett ezt kifejezetten nem tiltotta meg –  azokat továbbítja az érintett választott háziorvosának.”  E szabály  –  az indítványozó állításával ellentétben  –  nem  a beteg   tudta   és   beleegyezése  nélküli   adattovábbításról rendelkezik,  hanem  épp  ellenkezőleg,  lehetővé   teszi   az érintett rendelkezését: megtilthatja egészségügyi adatainak  a háziorvoshoz  való  továbbítását. Tehát a beteg  gyakorolhatja információs  önrendelkezési jogát és védheti magántitkait.  Az Eatv. 11. § (2) bekezdése alapján „A háziorvos az érintettet – kérelmére  –  tájékoztatja a rendelkezésére álló  egészségügyi adatokról.”  E szabály az érintett tájékoztatásáról  –  az  őt érintő  egészségügyi adatok megismertetéséről –  szól,  azzal, hogy   erre  vonatkozó  akarata  szerint  le  is  mondhat   az egészségével  összefüggő  adatok  megismeréséről.   Fogalmilag kizárt   így,   hogy   az   érintett   önrendelkezése,    vagy magántitkaihoz való joga sérül e szabály által. Az Eatv. 11. § (3)  bekezdése  a  háziorvos  és az egészségbiztosítási  szerv közötti adatáramlást szabályozza. Kimondja: „A háziorvos a  4. §  (1)  bekezdése  szerinti  cél  érdekében  –  amennyiben  az érintett  ezt  írásban nem tiltotta meg  –  jogosult  a  hozzá bejelentkezett biztosított által a kötelező egészségbiztosítás terhére  igénybevett egészségügyi ellátás  adatairól  tudomást szerezni  úgy,  hogy az adatokat az egészségbiztosítási  szerv elektronikus  lekérdezés  formájában  biztosítja  számára.  Az érintettet  a  tiltakozás lehetőségéről – az első elektronikus lekérdezés   előtt  –  tájékoztatni  kell.  A   háziorvos   az egészségügyi  dokumentációban a tájékoztatás és  az  esetleges tiltakozás   tényét   rögzíti,  amit   a   beteg   aláírásával ellenjegyez.” E szabály alapján a háziorvos alapvetően a beteg egészségi    állapotával   kapcsolatos   kérdésekről    kaphat tájékoztatást az egészségbiztosítási szervtől. Mindez a  beteg irdekében történik. Ugyanakkor látható, hogy a szabályozás  az adatáramlás e folyamatába „beépíti” az érintett rendelkezését: írásban  megtilthatja, a tiltakozás lehetőségéről tájékoztatni kell,  amelyet  az  érintett megerősít.  Ezáltal  az  érintett gyakorolhatja  információs  önrendelkezési  jogát  és  védheti magántitkait,  tehát  a  szabály  e  jogokat  egyáltalán   nem korlátozza. Nem helytálló így az indítványozó azon vélekedése, amely   szerint   az   Eatv.  11.  §-a  a  háziorvos   rejtett kommunikációját  teszi lehetővé a beteg tudta és  beleegyezése nélkül. Mivel  az  Eatv.  11.  §-a  az  indítványozó  által  megjelölt alapjogokat a fönt bemutatott módon nem korlátozza,  ezért  az Alkotmánybíróságnak e vonatkozásban nem kellett lefolytatni az alapjog-korlátozás alkotmányossági megítélésénél  alkalmazott, az Alkotmány 8. § (2) bekezdésén alapuló próbát. A  fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Eatv. 11.  §-a alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította. 4.   Az   indítványozó  az  Eatv.  12.  §-ának  is  kérte   az alkotmányossági vizsgálatát. Az információs önrendelkezési jog sérelmét abban látta, hogy e szabály alapján az adatkezeléshez való  hozzájárulás tulajdonképpen vélelmezett. Az indítványban állítottak részben téves jogszabály-értelmezésen alapulnak.  A 12.   §   (1)  bekezdése  főszabályként  kimondja,  hogy   „az egészségügyi  és  a  személyazonosító  adatoknak  az  érintett részéről  történő  szolgáltatása  önkéntes.”  Tehát  ebben  az esetben  vélelmezett hozzájárulásról nem beszélhetünk.  A  (2) bekezdés  szerint „[a]bban az esetben, ha az  érintett  önként fordul  az  egészségügyi ellátóhálózathoz,  a  gyógykezeléssel összefüggő   egészségügyi   és   személyazonosító    adatainak kezelésére  szolgáló  hozzájárulását –  ellenkező  nyilatkozat hiányában – megadottnak kell tekinteni, és erről az érintettet (törvényes  képviselőjét) tájékoztatni kell.”  Megállapítható, hogy  ebben  az  esetben  az „önkéntesség”  –  az  adatkezelés vonatkozásában     –     az    egészségügyi     ellátórendszer igénybevételéhez kapcsolódik, viszont látható az  is,  hogy  a törvény  az  egészségügyi  ellátó  számára  az  adatkezelésről tájékoztatási kötelezettséget ír elő. Mivel az érintettnek  az adatkezelés    vonatkozásában   a   törvényben   meghatározott esetekben  egyébként  is tiltakozási  lehetősége  van  –  s  a tájékoztatás  révén kellő információhoz kell,  hogy  jusson  e jogának gyakorlásához – ezért az adatokkal való rendelkezés  e tekintetben nem esik korlátozás alá. Valódi vélelmezett helyzetről szól azonban az Eatv. 12. §  (3) bekezdése.  E  szabály szerint: „Sürgős szükség,  valamint  az érintett  belátási képességének hiánya esetén az önkéntességet vélelmezni kell.”. Az Alkotmánybíróság álláspontja, hogy ez  a szabály   az  információs  önrendelkezési  jogot,  illetve   a magántitkokhoz  való  jogot  szükséges  és  arányos  mértékben korlátozza.   Sürgősség,   valamint   az   érintett   belátási képességének hiánya esetén történő egészségügyi ellátás azon a vélelmen  alapul,  hogy  az érintett meg  szeretne  gyógyulni. Azonban  az  Alkotmány  70/D. §-ába foglalt  egészséghez  való jogból  is  következik  a  sürgősségi  betegellátás,  vagy  az ellátás  biztosítása  akkor, ha az érintett  nincs  a  döntési képesség   állapotában.   Az  egészségügyi   ellátóhálózat   e kötelezettségnek  csak  az egészségügyi  dokumentáció  hiteles adatainak  a  gyors megismerhetőségével tud  eleget  tenni.  A korábbi diagnosztikai felvételek, leletek, zárójelentések stb. mihamarabbi megismerhetőségének adminisztratív akadályozása  – adott   esetben  –  az  érintett  életét  vagy   a   maradandó egészségügyi   károsodás  elhárítását  veszélyezteti.   Az   a rendelkezés,  amely  ebben az esetben az  adatkezeléshez  való önkéntes     hozzájárulást    vélelmezi,    az     információs önrendelkezési jog elérni kívánt célhoz arányos korlátozása. Erre   tekintettel  az  Alkotmánybíróság  az  Eatv.  12.   §-a megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította. 5.   Az  indítványozó  az  önrendelkezéshez  való  jog  és   a magántitok védelme szempontjából kérte vizsgálni az Eatv.  20. §-ába  foglalt  statisztikai célú, az Eatv. 21.  §-a  szerinti tudományos  kutatás  céljából történő adatkezelés  szabályait, illetve az Eatv. 27. §-át, amely szerint a személyazonosításra alkalmatlan  egészségügyi  adat  időbeli  és  területi  korlát nélkül továbbítható. Az  Eatv.  20.  §  (1) bekezdése kimondja,  hogy  az  érintett egészségügyi  adatai  statisztikai  célra  személyazonosításra alkalmatlan  módon kezelhetők. Ez alól két kivételt  tesz,  az egyik,  ha  az  érintett  írásban hozzájárul  személyazonosító adatai  statisztikai célú felhasználására, a  másik  pedig  az élveszületésről   és  a  halálozásról  történő   anyakönyvezés céljából  továbbított  adatok  statisztikai  feldolgozása.  Az Eatv.  21.  §  (1)  bekezdése  a tudományos  kutatás  céljából történő  adatkezelést illetően kimondja,  hogy  engedéllyel  a tárolt  adatokba ugyan be lehet tekinteni, azonban  tudományos közleményben     nem    szerepelhetnek     egészségügyi     és személyazonosító   adatok   oly  módon,   hogy   az   érintett személyazonossága  megállapítható legyen.  Tudományos  kutatás során  a  tárolt  adatokról  nem  készíthető  személyazonosító adatokat  is  tartalmazó  másolat. A (2)  bekezdés  értelmében pedig    a    betekintésről   nyilvántartást   kell   vezetni. Megállapítható  tehát,  hogy  a  tudományos  kutatás  céljából történő  adatbetekintést  követően  az  adatok  vonatkozásában anonimizálási  kötelezettség áll fenn. Ezt  nemcsak  az  Eatv. idézett szabályai mondják ki, hanem az Avtv. is. Az Avtv.  32. §  (2)  bekezdése  értelmében személyes  adatot  –  mihelyt  a kutatási  cél  megengedi – anonimizálni  kell.  Megállapítható tehát, hogy mind az Eatv. mind pedig az Avtv. szabályaiból  az következik,   hogy   kutatási  célból   felvett   egészségügyi személyes adatot csak akkor lehet nyilvánosságra hozni, ha  az érintett   abba  beleegyezett  (hozzájárult).   Egyébiránt   a tudományos  kutatás  során a személyazonosság  megállapítására alkalmas  egészségügyi adatok nem kerülhetnek  nyilvánosságra. Tehát  ebben az esetben anonimizált adatokról van szó. Szintén anonimizált  adatról rendelkezik az Eatv.  27.  §-a,  amelynek értelmében a személyazonosításra alkalmatlan egészségügyi adat időbeli és területi korlát nélkül továbbítható. A   fentiek   alapján  megállapítható  tehát,  hogy   mind   a statisztikai  célú, mind a tudományos kutatás  céljából,  mind pedig  az  Eatv.  27.  §-ába foglalt adatkezelés,  anonimizált adatok    felhasználását   szabályozza.   A   személyazonosság megállapítására  alkalmatlan adat azonban nem személyes  adat. Az Alkotmánybíróság már a 74/1992. (XII. 28.) AB határozatában megállapította,  hogy  „személyes  adattá  az  egyént   érintő információt  a  személyi  azonosítás, illetve  azonosíthatóság tesz”.  (ABH 1992, 310, 313.). Az Avtv. 2. § 1. pontja szerint „személyes  adat:  bármely  meghatározott  (azonosított   vagy azonosítható)    természetes   személlyel   (a   továbbiakban: érintett)  kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható,  az érintettre  vonatkozó  következtetés.  A  személyes  adat   az adatkezelés   során  mindaddig  megőrzi  e   minőségét,   amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy  különösen akkor  tekinthető  azonosíthatónak, ha őt –  közvetlenül  vagy közvetve  –  név,  azonosító jel,  illetőleg  egy  vagy  több, fizikai,  fiziológiai,  mentális, gazdasági,  kulturális  vagy szociális  azonosságára jellemző tényező  alapján  azonosítani lehet;” Megállapítható  tehát, hogy a személyazonosításra  alkalmatlan adat nem áll a személyes adatok védelméhez való jog illetve az információs   önrendelkezési  jog  védelme  alatt,   s   mivel „személytelen”,  ezért  az  alapjogvédelem  körén  kívül  esik általában is (bármilyen individuális jogról is van szó). Mivel az  anonimizált adatok esetén nem állapítható meg  az  alapjog védendő alanya, ezért sem az információs önrendelkezéshez való joggal,  sem  más  alapjoggal  nem  hozhatók  összefüggésbe  a személyazonosításra     alkalmatlan    egészségügyi     adatok felhasználásra vonatkozó törvényi rendelkezések. Ha  pedig  az egyén beleegyezik (hozzájárul) a fenti  célokból történő  azonosítására is alkalmas adatkezelésre, az az  egyén önrendelkezésének   része,  ilyenkor  az   egyén   maga   dönt magántitkainak  feltárásáról és az ebből eredő  következmények vállalásáról, így értelemszerűen a fenti jogok sérelméről  sem beszélhetünk ilyenkor. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az Eatv. 20 és 21. §-ának továbbá  a  27.  §-ának megsemmisítésére  irányuló  indítványt elutasította. 6.  Az  indítványozó  az Eatv. 30. §-a egészének  is  kérte  a megsemmisítését arra hivatkozva, hogy „az egészségügyi  adatok kényszerű tárolása durva beavatkozás az egyének önrendelkezési jogainak gyakorlásába”. Megállapítható,   hogy   az   Eatv.   30.   §-a    adatvédelmi rendelkezéseket   tartalmaz.  Meghatározza   az   egészségügyi dokumentáció   megőrzésének   idejét   (általában   30   évig, zárójelentést  50  évig, képalkotó eljárás  felvételét  és  az arról készítet leletet 30 évig, gyógyszertári vényeket 3 évig, kábítószeres  anyagot  tartalmazó  vényeket  5  évig  kell   e szabályok  alapján megőrizni). Az Eatv. szabálya  meghatározza továbbá,  hogy  a  kötelező nyilvántartási  idő  elteltével  a nyilvántartást  meg  kell semmisíteni,  szól  az  egészségügyi dokumentáció   tudományos  kutatás   céljából   való   további megőrzésének    rendjéről.   Szabályozza    az    egészségügyi dokumentációt őrző szerv megszűnése esetén követendő  eljárást is. Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint  az  Eatv.  30.  §-ába foglalt   rendelkezések  az  egészségügy  adatok  megőrzésének szabályozott rendjét teremtik meg. Mind az egyén (az érintett) mind  pedig  más  emberek  élete  és  egészsége  szempontjából fontos,  hogy  az  egészségügyi  dokumentáció  –  a  tárolásra vonatkozó  szabályok  betartása mellett – meghatározott  ideig fennmaradjon. Indokolja ezt pl. az érintett később  jelentkező tüneteinek  diagnosztizálása,  de  indokolhatják  ezt  –  akár szélesebb  értelemben – a fertőző betegségek elleni  védekezés kötelezettsége vagy a járványügyi szempontok. Az Eatv. 30.  §- ában  meghatározott  tárolási  kötelezettség  ezért  akár   az Alkotmány  70/D.  §-ába  foglalt egészséghez  való  jogból  is következhetne,   ellenben  az  adattárolás  és   megsemmisítés szabályozásának   hiánya  biztos,  hogy  a  személyes   adatok védelméhez való jog sérelmével járna. Az  Avtv.  az adatminőség elvének rögzítésekor szól az  adatok tárolásáról.  Az  Avtv. 7. § (1) bekezdés c) pontja  kimondja, hogy: a kezelt személyes adatoknak meg kell felelniük annak  a követelménynek, amely szerint tárolásuk módja  alkalmas  arra, hogy  az  érintettet csak a tárolás céljához  szükséges  ideig lehessen  azonosítani. Az Avtv. 14. § (2) bekezdés  d)  pontja értelmében  pedig  a  személyes adatot  törölni  kell,  ha  az adatkezelés   célja  megszűnt,  vagy  az  adatok   tárolásának törvényben  meghatározott határideje  lejárt.  Az  Avtv.  ezen általános  –  az  adatkezelés valamennyi típusára  irányadó  – szabályát   részletezi  az  Eatv.  30.  §-a  az   egészségügyi dokumentáció vonatkozásában, amely rendelkezés az indítványozó állításával    ellentétben    nem    kényszertárolás,    hanem alkotmányosan  igazolható ok alapján – a  tárolási  idő  és  a megsemmisítési   kötelezettség  alapján   pedig   –,   arányos beavatkozás az adatokkal való rendelkezés szabadságába. Az  Alkotmánybíróság  az  Eatv.  30.  §-ának  megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította a fenti indokok alapján. 7. Az indítványozó vizsgálni kérte az Eatv. 32. § (2) bekezdés e)  pontját  is.  A vizsgált szabály szerint  az  egészségügyi intézményen  belül az egészségügyi és személyazonosító  adatok védelméért,  a  nyilvántartás megőrzéséért  az  adatot  kezelő intézmény  vezetője  felelős. Az intézményvezető  tevékenysége során   tudományos  kutatás  esetén  [21.  §   (1)   bekezdés] engedélyezi az egészségügyi dokumentációba való betekintést. A  vizsgálni  kért szabály az intézményvezetőnek a  tudományos kutatás    céljából   való   betekintésre   ad   engedélyezési lehetőséget,  így  az  információs önrendelkezéshez  való  jog valamint  a  magántitok  védelme vonatkozásában  alapvetően  e határozat   indokolásának  5.  pontjában  meghatározottak   az irányadóak.   Az  Alkotmánybíróság  azonban  megjegyzi,   hogy amennyiben  tudományos  kutatás  céljából  történő  betekintés esetén a személyazonosító adatok is megismerhetővé válnak,  az erre  vonatkozó  garanciális  szabályokat  az  Eatv.  mögöttes jogszabálya, az Avtv. tartalmazza. Az Avtv. 32. § (1)  és  (2) bekezdése – többek között – kimondja, hogy „tudományos kutatás céljára  felvett  vagy tárolt személyes adat  csak  tudományos kutatás  céljára  használható  fel”.  „A  személyes  adatot  – mihelyt a kutatási cél megengedi – anonimizálni kell. Addig is külön  kell  tárolni azokat az adatokat, amelyek meghatározott vagy    meghatározható   természetes   személy   azonosítására alkalmasak.  Ezek  az  adatok  egyéb  adatokkal   csak   akkor kapcsolhatók össze, ha az kutatás céljára szükséges.” Mindezek  figyelembevételével az Alkotmánybíróság nem  találta az  önrendelkezéshez  való  jog,  vagy  a  magántitok  védelme szükségtelen   és   aránytalan   korlátozásának,    hogy    az egészségügyi intézmény vezetője az egészségügyi dokumentációba való betekintésre tudományos kutatás céljából engedélyt adhat. Az Alkotmánybíróság ezért ezt az indítványt is elutasította.                               IV. Az   Alkotmánybíróság   az   indítványozó   további   kérelmei tekintetében az alábbiakat állapította meg: 1.   Az   indítvány   több  esetben  az   Eatv.   szabályozási koncepciójának  egészét  sérelmezte,  s  a  meglévő  szabályok helyett  új  megoldások bevezetését javasolta. Az indítványozó kifejtette,  hogy  a megtámadott rendelkezések  megsemmisítése esetén  minden bizonnyal új törvény megalkotására  kell,  hogy sor  kerüljön  az egészségügyi adatvédelem terén,  illetve  az egyes  szakaszok megsemmisítésére irányuló kérelem mellett  az indítványozó   megfogalmazta   saját   javaslatait   is.    Az Alkotmánybíróság az ilyen típusú indítványokkal kapcsolatban a 677/B/1995.  AB  határozatában rámutatott a következőkre:  „Az Alkotmány   19.   §   (3)  bekezdés  b)   pontja   szerint   a törvényalkotás  az  Országgyűlés  feladata,  a  32/A.  §   (1) bekezdés  értelmében  az  Alkotmánybíróság  felülvizsgálja   a jogszabályok    alkotmányosságát,    amelybe    a    törvények alkotmányossági     vizsgálata     is     beletartozik.     Az Alkotmánybíróságnak nincs alkotmányi felhatalmazása arra, hogy az   Országgyűlés  által  elfogadott  szabályozási   koncepció helyett  –  elfogadva  az  eljárást  kezdeményezőnek  egy  más koncepció   melletti   érveit  –   újat   hozzon   létre.   Az Alkotmánybíróság   alkotmányos   feladata   az    Alkotmánnyal ellentétes     jogszabályok,     jogszabályi     rendelkezések megsemmisítése.”  (ABH  2000, 590, 592.)  Az  Alkotmánybíróság ezért  az  Eatv. koncepcionális megváltoztatására  irányuló  – konkrét  alkotmányossági problémától független  –  kérelmekkel érdemben  nem  foglalkozott,  az erre  irányuló  indítványokat hatáskör hiányában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK  2009. január,  3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § b) pontja  alapján visszautasította. 2.    Az    Alkotmánybíróság   hatáskör   hiányában    szintén visszautasította a számítástechnikai fejlesztésekből következő –  az  indítványozó  által  állított –  lehetséges  megoldások vizsgálatát.   Ez   a  jogalkalmazásra  tartozó   kérdés.   Az Alkotmánybíróságnak e körben csak azt kellett vizsgálnia, hogy az   Eatv.  tartalmaz-e  garanciákat  a  magánszféra   és   az önrendelkezési  jog  védelme  érdekében.  Hatáskör   hiányában szintén nem foglalkozhat érdemben az Alkotmánybíróság azzal  a kérelemmel, amely az adatbázisokban összegyűjtött egészségügyi adatok esetleges törlésére irányul. Az Alkotmánybíróság ezeket az  indítványokat  is  az  Ügyrend 29.  §  b)  pontja  alapján utasította vissza. 3.  Az indítványozó nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát is   kezdeményezte.  Álláspontja  szerint  a  vizsgálni   kért rendelkezések   az  Oviedói  Egyezménybe  [lásd:   az   Európa Tanácsnak  az  emberi lény emberi jogainak és  méltóságának  a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről   szóló,   Oviedóban,  1997.  április   4-én   kelt Egyezménye:  Az  emberi  jogokról és  a  biomedicináról  szóló Egyezmény,   valamint   az   Egyezménynek   az   emberi   lény klónozásának  tilalmáról szóló, Párizsban, 1998. január  12-én kelt  Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló  2002.  évi VI.  törvényt] és az Európa Tanács Miniszterek Tanácsának a  R (97)   5  számú,  az  egészségügyi  adatok  védelméről   szóló ajánlásába  ütköznek. Az Alkotmánybíróságról szóló  1989.  évi XXXII.  törvény (a továbbiakban: Abtv.) értelmében  jogszabály nemzetközi  szerződésbe ütközését nem indítványozhatja  bárki, csak – az Abtv. 21. (3) bekezdés szerint – a) az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő, b)  a köztársasági elnök, c) a Kormány vagy annak tagja, d) az Állami Számvevőszék elnöke, e) a Legfelsőbb Bíróság elnöke, f) a   legfőbb   ügyész.   Az  indítványozó   nem   tartozik   az indítványozásra jogosultak körébe, ezért az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát kérő indítványt  az Ügyrend 29. § c) pontja alapján visszautasította. Az  Alkotmánybíróság  határozatának a Magyar  Közlönyben  való közzétételét   az   alkotmányos  követelmény   megállapítására tekintettel rendelte el.                      Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke                          Dr. Balogh Elemér                   Dr. Bihari Mihály      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Bragyova András                  Dr. Holló András      alkotmánybíró                    előadó alkotmánybíró      Dr. Kiss László                      Dr. Kovács Péter      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Lenkovics Barnabás               Dr. Lévay Miklós      alkotmánybíró                           alkotmánybíró                       Dr. Stumpf István                         alkotmánybíró       Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró különvéleménye  A  rendelkező rész 2-3. pontjával egyetértek, de az 1. pontot nem  tudom elfogadni, úgy vélem, szükségtelen volt alkotmányos követelményt megfogalmazni.    1.   A   célhozkötöttség  adatvédelmi   alapelv   és   egyben alkotmányos és Avtv.-beli követelmény is. Az Eatv.  4.  §  (1) bekezdés  ezzel összhangban sorolja fel az egészségügyi  és  a hozzájuk  kapcsolódó személyes adatok kezelésének fő  céljait. Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése e fő célok mellett  további 21  általános  célt  sorol  fel, mindegyikhez  előfeltételként szabva a külön törvényi felhatalmazást.  Emellett — mind a kodifikációs és joglogikai követelményeknek megfelelően, mind pedig az Avtv. adatkezelési szabályával  (3. §)  összhangban — a 4. § (3) bekezdés azt is kimondja, hogy az (1)-(2)  bekezdésben meghatározott céloktól eltérő célokra  is lehet   adatot   kezelni,   ha   ahhoz   az   érintett   (vagy törvényes/meghatalmazott képviselője) megfelelő tájékoztatáson alapuló írásbeli hozzájárulását adja.  A  (4)  bekezdés  továbbá kifejezetten úgy rendelkezik,  hogy mind  az  (1)  bekezdésben írt fő, mind pedig a  (2)  bekezdés szerinti   külön   törvényi  célokra  csak  annyi   és   olyan egészségügyi,  illetve személyazonosító adat kezelhető,  amely az   adatkezelési   cél   megvalósításához   elengedhetetlenül szükséges.  Ezáltal  tehát  az Eatv.  maga  szab  korlátot  az illetéktelen adathasználatnak.  A  vázolt  szabályok  az Alkotmányban  és  az  Avtv.-ben  írt adatvédelmi követelményeknek megfelelő zárt logikai  rendszert alkotnak, s ezért álláspontom szerint szükségtelenné teszik az alkotmányos követelményt, mivel az sem mond többet.    2.  Szükségesnek tartom, hogy mindezek mellett  rámutassak  a következőkre  is.  Az  egészségügy-  és  betegellátó  rendszer működésével összefüggő eseteket egyértelműen az Eatv. 4. § (1) bekezdése  sorolja  fel, a (2) bekezdés pedig  éppenhogy  ezen túlmenően,  további célok érdekében is lehetővé kívánja  tenni az    adatkezelést.    A    határozat   rendelkező    részében megfogalmazott  alkotmányos  követelmény  szerint  azonban  az Eatv.  4. § (2) bekezdésében írt célok esetében is csak  akkor kerülhet   sor   adatkezelésre,  ha  az  az  egészségügy-   és betegellátó  rendszer működésével közvetlenül  összefügg.  Úgy vélem   tehát,   hogy  az  Alkotmánybíróság   az   alkotmányos követelmény kimondásakor nem alkotmányos értelmezését adta egy meglévő  előírásnak, hanem — az Eatv. 4.  §  (2)  bekezdésének kiüresítésével, kvázi hatályon kívül helyezésével —  valójában egy  norma  tartalmi módosítását végezte el,  amire  nem  volt hatásköre.    Összefoglalásul: Úgy vélem tehát, hogy az Eatv. 4. §  (1)-(4) bekezdéseiben  és  10.  § (1) bekezdésében  foglalt  szabályok minden  tekintetben maximálisan eleget tesznek az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésére vonatkozó alkotmányos  követelményeknek. Hangsúlyozom, hogy az  említett szabályok   gyakorlati   alkalmazásával   összefüggésben    az indítványozó nem állított visszásságot, és ilyet  a  határozat indokolása  sem tartalmaz. A gyakorlat tehát alkotmányos,  így pedig  alkotmányos  követelmény megfogalmazása  nemcsak,  hogy szükségtelen  volt, de mivel az tartalmilag  valójában  már  a jogszabály módosítását jelenti, az Alkotmánybíróság hatáskörén is kívül esik.   Budapest, 2011. augusztus 29.                     Dr. Lenkovics Barnabás                          alkotmánybíró                                 A különvéleményhez csatlakozom.                        Dr. Bihari Mihály                          alkotmánybíró Budapest, 2011. augusztus 29. .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	67/2011. (VIII. 31.)
Date of the decision: .	08/29/2011
.
.