English
Hungarian
Ügyszám:
.
116/B/2007
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 90/2007. (XI. 14.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2007/750
.
A döntés kelte: Budapest, 11/13/2007
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
      vizsgálatára   irányuló  indítványok   tárgyában   meghozta   a
      következő

                               határozatot:

      1.    Az    Alkotmánybíróság   megállapítja,   hogy   a   helyi
      önkormányzatokról  szóló  1990. évi  LXV.  törvény  98.  §  (1)
      bekezdésének    első   mondata,   valamint   a    közigazgatási
      hivatalokról   szóló  297/2006.  (XII.  23.)   Korm.   rendelet
      alkotmányellenes,  ezért azokat 2008.  június  30.-i  hatállyal
      megsemmisíti.
      A  helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény  98.  §
      (1)  bekezdésének  a megsemmisítést követően  hatályban  maradó
      szövege:
      „98.  §  (1) A közigazgatási hivatal működésének költségeit  az
      Országgyűlés  a  költségvetési törvény helyi  önkormányzatokért
      felelős miniszter fejezetében, elkülönítetten biztosítja.”

      2.   Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a   települési
      önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi
      CVII. törvény 13/A. §-a alkotmányellenes, ezért azt a határozat
      Magyar Közlönyben való közzétételének napjával megsemmisíti..

      3.  Az  Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a  közigazgatási
      hatósági  eljárás és szolgáltatás általános szabályairól  szóló
      2004.  évi CXL. törvény 100. § (1) bekezdés a) pontjának  „vagy
      kormányrendelet”  szövegrésze,  valamint  174/A.  §  b)  pontja
      alkotmányellenes,  ezért azokat a határozat  Magyar  Közlönyben
      való közzétételének napjával megsemmisíti.
      A  közigazgatási  hatósági  eljárás és  szolgáltatás  általános
      szabályairól  szóló 2004. évi CXL. törvény 100. § (1)  bekezdés
      a) pontja a következő szöveggel marad hatályban:
      „100. § (1) Nincs helye fellebbezésnek
      a) ha az ügyben törvény azt kizárja,”

      4.   Az  Alkotmánybíróság  a  kormányzati  szervezetalakítással
      összefüggő  törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX.  törvény
      176. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és
      megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

      5.  Az  Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló  1990.
      évi  LXV. törvény 17. § (2) bekezdése, 33/A. § (1) bekezdés  i)
      pontja, 42. § (3) bekezdése, 52. § (2) bekezdése, 63/C.  §  (1)
      bekezdése, 70. § (3) bekezdése, 92/C. § (6) bekezdése, 95. § a)
      pontja,  97. § a) pontja, 96. § c) pontja, a 98. §-át  megelőző
      alcím, 98. § (2) bekezdése, 98. § (3) bekezdése, valamint 99. §
      (1)  és  (2)  bekezdése, 98. § (4)-(5)  bekezdése,  99.  §  (1)
      bekezdése,     103.     §    (3)    bekezdése,     105.     §-a
      alkotmányellenességének    megállapítása    iránt    benyújtott
      indítványokat elutasítja.

      6.  Az  Alkotmánybíróság a magyar állampolgárságról szóló 1993.
      évi  LV.  törvény 4/A. § (1) bekezdése, 24. § (4)  bekezdés  e)
      pontja;  a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló  1993.
      évi  LXXVII.  törvény  30/B.  §  (4)  bekezdése,  30/O.  §  (1)
      bekezdése,  60/H. § (1) bekezdése, 60/M. § b) pontja,  60/H.  §
      (2)  bekezdése, 60/I. § (1) és (4) bekezdésében, valamint 60/J.
      §  (1),  (2)  és  (4) bekezdése, 60/I. § (2) és (3)  bekezdése,
      60/J. § (1) bekezdése, 62. § (1) bekezdése; a határőrizetről és
      a  Határőrségről  szóló  1997. évi XXXII.  törvény  39.  §  (3)
      bekezdése; a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004.
      évi CV. törvény 28. § (2) bekezdése, 29. § (1) bekezdése, 55. §
      (4)  bekezdés  a) pontja; a közigazgatási hatósági  eljárás  és
      szolgáltatás  általános  szabályairól  szóló  2004.  évi   CXL.
      törvény  19. §-a, 116. § (2)-(3) bekezdése; valamint a központi
      államigazgatási  szervekről, valamint a Kormány  tagjai  és  az
      államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény  2.  §
      (3)  bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló
      indítványokat elutasítja.

      7.  Az  Alkotmánybíróság az Országos Munkavédelmi és  Munkaügyi
      Főfelügyelőségről szóló 295/2006. (XII. 30.) Korm. rendelet,  a
      Magyar  Államkincstárról  szóló  311/2006.  (XII.  23.)   Korm.
      rendelet,    az    egészségbiztosítási   felügyeleti    hatóság
      kijelöléséről  szóló  365/2006. (XII  28.)  Korm.  rendelet,  a
      környezetvédelmi,   természetvédelmi,   vízügyi   hatósági   és
      igazgatási  feladatokat  ellátó  szervek  kijelöléséről   szóló
      347/2006.  (XII.  23.)  Korm. rendelet,  az  építésügyi  és  az
      építésfelügyeleti   hatóságok   kijelöléséről    és    működési
      feltételeiről  szóló 343/2006. (XII. 23.)  Korm.  rendelet,  az
      állatvédelmi hatóság kijelöléséről szóló 334/2006.  (XII.  23.)
      Korm.  rendelet,  a  gyermekvédelmi  és  gyámügyi  feladat-  és
      hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és
      illetékességéről szóló 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet,  az
      Országos  Egészségbiztosítási Pénztárról szóló 317/2006.  (XII.
      23.)  Korm.  rendelet,  a  Vám- és Pénzügyőrség  szervezetéről,
      valamint egyes szervek kijelöléséről szóló 314/2006. (XII. 23.)
      Korm.   rendelet,   a   földhivatalokról,   a   Földmérési   és
      Távérzékelési  Intézetről, a Földrajzinév  Bizottságról  és  az
      ingatlan-nyilvántartási  eljárás részletes  szabályairól  szóló
      338/2006.  (XII.  23.)  Korm.  rendelet,  a  Kincstári  Vagyoni
      Igazgatóságról  szóló 313/2006. (XII. 23.)  Korm.  rendelet,  a
      Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 312/2006.  (XII.  23.)
      Korm.  rendelet, az Országos Mentőszolgálatról szóló  322/2006.
      (XII.   23.)  Korm.  rendelet,  az  Oktatási  Hivatalról  szóló
      307/2006.    (XII.   23.)   Korm.   rendelet,   a    Kulturális
      Örökségvédelmi  Hivatalról  szóló 308/2006.  (XII.  23.)  Korm.
      rendelet alkotmányellenességének megállapítása iránt benyújtott
      indítványt elutasítja.

      8.  Az  Alkotmánybíróság  a  közigazgatási  hivatalokról  szóló
      297/2006.   (XII.   23.)   Korm.   rendelettel   összefüggésben
      mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására
      irányuló indítványt elutasítja.

      9.   Az  Alkotmánybíróság  a  kormányzati  szervezetalakítással
      összefüggő  törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX.  törvény
      egésze,  illetőleg  1. § (1)-(3) és (6)  bekezdése,  5.  §  (1)
      bekezdése,  7.  §  (1) bekezdése d), h), i) pontja,  7.  §  (2)
      bekezdése   a)  és  l)  pontja,  valamint  8.   §   a)   pontja
      alkotmányellenességének megállapítása iránt folytatott eljárást
      megszünteti.

      10.  Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló  1990.
      évi  LXV. törvény 33/A. § (6) bekezdése alkotmányellenességének
      megállapítására irányuló eljárást megszünteti.

      Az   Alkotmánybíróság   e  határozatát  a   Magyar   Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás

                                      I.

        Az  Alkotmánybírósághoz négy indítvány  érkezett,  amelyben  az
        indítványozók  a  kormányzati  szervezetalakítással  összefüggő
        törvénymódosításokról  szóló  2006.   évi   CIX.   törvény   (a
        továbbiakban:    Kszt.)    egyes   rendelkezései    és    ezzel
        összefüggésben  a  regionális közigazgatási  hivatalok  és  más
        regionális  államigazgatási szervek  létrehozásával  összefüggő
        egyes   jogszabályok   alkotmányellenességének   megállapítását
        kérik.   Tekintettel  arra,  hogy  az  indítványozók  ugyanazon
        jogszabály   alapján  keletkezett  alkotmányossági  problémákat
        vetnek fel, az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és
        egy eljárásban bírálta el.

            1.  Az egyik indítványozó a Kszt. egyes rendelkezéseinek ex
        tunc hatályú megsemmisítését kéri az alábbiak szerint:
            a)  Indítványozza a Kszt. – a helyi önkormányzatokról szóló
        1990.  évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) egyes szabályait
        módosító – 7. § (1) bekezdés d) pontja, valamit 8. § a)  pontja
        alkotmányellenességének megállapítását és  megsemmisítését.  Az
        indítványozó  álláspontja  szerint  a  törvényhozó  ezeknek   a
        rendelkezéseknek  az  elfogadásával  megsértette  az  Alkotmány
        44/C.  §-át,  valamint  az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében
        szabályozott  jogállamiság  elvét,  mert  kétharmados  törvényt
        egyszerű  szótöbbséggel  módosított,  akkor,  amikor  az   Ötv.
        rendelkezéseiben  a  megyei,  fővárosi  közigazgatási   hivatal
        megnevezését  közigazgatási hivatalra módosította.  Álláspontja
        szerint  az Alkotmány 34. § (2) bekezdése ebben az esetben  nem
        irányadó,  mert  az  Ötv.  rendelkezéseinek  módosításával  nem
        pusztán  a  közigazgatási szerv elnevezése módosult,  hanem  az
        Ötv.-ből  fakadó  illetékességi szabályokat  is  módosította  a
        jogalkotó.
            b)  Az indítványozó szerint alkotmányellenes a Kszt.  5.  §
        (1)  bekezdése  is,  amely  oly módon  adott  felhatalmazást  a
        Kormánynak   a   közigazgatási   hivatalok   rendeletben   való
        kijelölésére, hogy új 13/A. §-sal egészítette ki  a  települési
        önkormányzatok  többcélú kistérségi társulásairól  szóló  2004.
        évi  CVII. törvényt (a továbbiakban: Kttv.). A jogalkotó  ezzel
        megkerülte a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalokat  életre
        hívó,  kétharmados szavazati aránnyal elfogadott Ötv.-t,  és  a
        Kormánynak  adott  felhatalmazást  arra,  hogy  az  Ötv.  által
        létrehozott    szerv   „megszüntetéséről   és   jogutódlásáról”
        rendelkezzen.  Az  indítványozó szerint ez a  szabályozási  mód
        sérti  a  jogállamiság követelményét, és súlyosan csorbítja  az
        Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (2) bekezdésében biztosított
        azon   hatáskörét,  mely  szerint  törvényben  meghatározza   a
        kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.
            c)  Az  indítványozó  kérte a Kszt. 176.  §  (2)  bekezdése
        alkotmányellenességének megállapítását is.  A  Kszt.-nek  ez  a
        rendelkezése  2007. január 31-ével hatályon  kívül  helyezte  a
        Kszt.  1-173.  §-ait,  azaz  a Kszt.  érdemi,  más  törvényeket
        módosító  szabályait.  Az indítványozó  álláspontja  szerint  a
        sietség  oka a sikeres alkotmányossági kontroll kikerülése.  Az
        indítvány  szerint ez sérti az Alkotmány 2. § (1)  bekezdésében
        szabályozott    demokratikus    jogállamiságból     levezethető
        jogbiztonság  követelményét. Ezért indítványozó  kéri  azt  is,
        hogy  az Alkotmánybíróság állapítsa meg az Ötv. és a Kttv. azon
        rendelkezéseinek  alkotmányellenességét is, amelyeket  a  Kszt.
        szabályai állapítottak meg.
            d)   Ezen   túlmenően  az  indítványozó  a   jogrendszerben
        felmerülő koherencia-zavar kiküszöbölése érdekében kezdeményezi
        a  Kszt.  valamennyi – az indítványban külön meg nem  jelölt  –
        olyan rendelkezésének megsemmisítését is, amely a közigazgatási
        hivatalokra vonatkozó szabályozást tartalmaz.
            e)  A  Kormány  élve  a  Kszt.-ben kapott  felhatalmazással
        megalkotta  a közigazgatási hivatalokról szóló 297/2006.  (XII.
        23.)   Korm.   rendeletet   (a   továbbiakban:   Korm.r.).   Az
        indítványozó abban az esetben, ha az Alkotmánybíróság helyt  ad
        az  indítványban  foglaltaknak, és  megsemmisíti  a  kifogásolt
        törvényi   rendelkezéseket,  másodlagosan  –  magasabb   szintű
        jogszabályba   ütközése   miatt  –   kezdeményezi   a   Korm.r.
        alkotmányellenességének megállapítását is.
           
            2.  A másik indítványozó a Kszt. 7. § (1) bekezdés d),  h),
        i)  pontjának, a 7. § (2) bekezdés a) és l) pontjának, valamint
        a  8. § a) pontjának alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.
        A   Kszt.   ezen   vitatott  szabályai  az   Ötv.,   a   magyar
        állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a  továbbiakban:
        Áptv.),  a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló  1993.
        évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nek.tv.), a határőrizetről
        és   a   Határőrségről  szóló  1997.  évi  XXXII.  törvény   (a
        továbbiakban: Hőr.tv.), valamint a honvédelemről  és  a  Magyar
        Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény (a továbbiakban: Htv.)
        rendelkezéseiben  a  fővárosi,  megyei  közigazgatási   hivatal
        megnevezését    közigazgatási   hivatalra   módosították.    Az
        indítványozó  közjogi  érvénytelenségre  hivatkozással  kéri  a
        vitatott szabályok alkotmányellenességének megállapítását és  a
        kihirdetés napjára visszaható hatályú megsemmisítését. A  Kszt.
        támadott rendelkezései olyan törvények szabályait módosították,
        amelyeket  a  törvényhozó az Alkotmány 40/A. §  (4)  bekezdése,
        44/C.  §-a,  68. § (5) bekezdése, valamint 69. § (4)  bekezdése
        alapján   kétharmados  szavazati  aránnyal  fogadott  el,   így
        módosításukhoz  is minősített többségre lett volna  szükség.  A
        törvényalkotási eljárás alkotmányos követelményeinek  figyelmen
        kívül hagyásával megsértette a jogalkotó az Alkotmány 2. §  (1)
        bekezdésében deklarált jogállamiság elvét.
           
            3.  A harmadik indítványozó elsődlegesen a Kszt. egészének,
        másodlagosan  a közigazgatási hatósági eljárás és  szolgáltatás
        általános   szabályairól  szóló  2004.  évi  CXL.  törvény   (a
        továbbiakban: Ket.) 19. §-ának, 100. § (1) bekezdésének, 116. §
        (2)-(3)  bekezdésének,  174/A. §-ának, a  Kttv.  13/A.  §-ának,
        valamint  a  központi  állami szervekről,  valamint  a  Kormány
        tagjai  és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi  LVII.
        törvény (a továbbiakban: Kászt.) 2. § (3) bekezdésének a  Kszt.
        által megállapított szövegrészének és 16 kormányrendeletnek  az
        alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését kérte.
        Az indítvány által támadott kormányrendeletek a következők:
            –  297/2006.  (XII.  23.)  Korm. rendelet  a  közigazgatási
        hivatalokról
            –   295/2006.   (XII.  30.)  Korm.  rendelet  az   Országos
        Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségről
            –   311/2006.   (XII.   23.)  Korm.   rendelet   a   Magyar
        Államkincstárról
            –     365/2006.    (XII    28.)    Korm.    rendelet     az
        egészségbiztosítási felügyeleti hatóság kijelöléséről
            –  347/2006.  (XII. 23.) Korm. rendelet a környezetvédelmi,
        természetvédelmi,  vízügyi hatósági és  igazgatási  feladatokat
        ellátó szervek kijelöléséről
            –  343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az építésügyi és  az
        építésfelügyeleti   hatóságok   kijelöléséről    és    működési
        feltételeiről
            –  334/2006.  (XII.  23.)  Korm. rendelet  az  állatvédelmi
        hatóság kijelöléséről
            –  331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a gyermekvédelmi  és
        gyámügyi   feladat-  és  hatáskörök  ellátásáról,  valamint   a
        gyámhatóság szervezetéről és illetékességéről
            –   317/2006.   (XII.  23.)  Korm.  rendelet  az   Országos
        Egészségbiztosítási Pénztárról
            –   314/2006.  (XII.  23.)  Korm.  rendelet   a   Vám-   és
        Pénzügyőrség    szervezetéről,    valamint    egyes     szervek
        kijelöléséről
            –  338/2006.  (XII. 23.) Korm. rendelet a földhivatalokról,
        a   Földmérési  és  Távérzékelési  Intézetről,  a  Földrajzinév
        Bizottságról  és  az ingatlan-nyilvántartási eljárás  részletes
        szabályairól
            –  313/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Kincstári  Vagyoni
        Igazgatóságról
            –   312/2006.  (XII.  23.)  Korm.  rendelet  a  Kormányzati
        Ellenőrzési Hivatalról
            –   322/2006.   (XII.  23.)  Korm.  rendelet  az   Országos
        Mentőszolgálatról
            –   307/2006.   (XII.  23.)  Korm.  rendelet  az   Oktatási
        Hivatalról
            –   308/2006.  (XII.  23.)  Korm.  rendelet  a   Kulturális
        Örökségvédelmi Hivatalról.
        Az indítványozó álláspontja szerint a Kszt. megalkotása során a
        jogalkotó nem tartotta be a jogalkotásról szóló 1987.  évi  XI.
        törvénynek   (a  továbbiakban:  Jat.)  a  jogalkotás   rendjére
        vonatkozó  szabályait.  A Kszt. alapján lehetőség  nyílt  arra,
        hogy   a   közigazgatási  szervek  hatáskörét,  illetékességét,
        irányítását a Kormány rendeletben szabályozza, megsértve  ezzel
        a  Jat.  2-5.  §-aiban meghatározott kizárólagos  törvényhozási
        tárgyakra vonatkozó szabályokat. A Kszt. megalkotása előtt  nem
        készült  a  Jat.  18.  §-a  által  előírt  hatástanulmány,  nem
        egyeztették az érdekképviseleti szervekkel, a Jat.  15.  §  (2)
        bekezdése alapján az alapvető jogok körében nem lehetett  volna
        felhatalmazást   adni  és  a  jogszabályok  nem   biztosítottak
        megfelelő   időt   a   bennük  foglaltak   alkalmazására   való
        felkészüléshez.  A  jogalkotás  rendjének  ilyen   módon   való
        megsértése   sérti   az  Alkotmány  2.   §   (1)   bekezdésében
        szabályozott jogállamiság elvét.
        Az  Alkotmány  19.  §  (2)  bekezdése szerint  az  Országgyűlés
        meghatározza  a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.
        Az  indítványozó álláspontja szerint a kormányzás szervezetének
        meghatározásához tartozik a közigazgatási szervek hatáskörének,
        illetékességének,    valamint   felettes    szervének    pontos
        meghatározása is. A Kormány az Országgyűlés hatáskörét elvonja,
        amikor e törvényhozási tárgykörökben rendeleteket alkot,  ezzel
        megsérti   a   hatalommegosztás  elvét,  alkotmányos   jogkörén
        túlterjeszkedik – állítja az indítványozó.
        Álláspontja szerint az Alkotmány 34. § (2) bekezdésében foglalt
        rendelkezés  nem  tekinthető  felhatalmazásnak  arra,  hogy   a
        közigazgatási szervek hatáskörét és illetékességét, a  felettes
        szervek  körét a Kormány az Országgyűlés kizárásával  rendeleti
        úton szabályozza.
        Ez az indítványozó is hivatkozik arra, hogy a Kszt.-nek az Ötv.-
        t módosító szabályai sértik az Alkotmány 44/C. §-át.
        Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz
        való  jogot  is  sérti  az,  hogy  a  Ket.-nek  a  Kszt.  által
        módosított  szabályai felhatalmazást adnak a  Kormánynak  arra,
        hogy   a   fellebbezés  lehetőségét  rendeletben  kizárja,   és
        rendeletben  szabályozza a jogorvoslatot elbírálására  jogosult
        szervek körét.
        Az  indítványozó utal arra, hogy mivel a Kszt. csak egy hónapig
        hatályos  és  az Alkotmánybíróság gyakorlatában már előfordult,
        hogy  a módosító jogszabály megsemmisítése mellett a módosított
        rendelkezéseket   nem  érintette,  ezért  az  általa   kirívóan
        alkotmányellenesnek ítélt néhány törvényi rendelkezés (a  Ket.,
        a  Kttv.,  a Kászt. vitatott szabályai és a 16 kormányrendelet)
        alkotmányosságának vizsgálatát külön is kéri.

            4.  A  negyedik indítványozó egyrészt a Kszt.-nek az Ötv.-t
        módosító  7.  §  (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének
        megállapítását     és    megsemmisítését    kéri,     ugyanazon
        alkotmányossági érvek alapján, mint a másik három indítványozó.
        Másrészt    mulasztásban   megnyilvánuló    alkotmányellenesség
        megállapítását  is  kéri a Korm.r.-tel szemben,  mivel  az  nem
        határozza  meg egyértelműen, hogy a közigazgatási hivatalnak  a
        különböző    jogszabályokban   meghatározott   hatásköreit    a
        kirendeltségek illetékességi területén hogyan kell  gyakorolni,
        mivel a rendeletben nincs felhatalmazás a hatáskör átruházásra.
        Abban is alkotmányellenes mulasztást lát az indítványozó,  hogy
        bár  a  Jat.  2.  § a) pontja előírja, hogy az  állami  szervek
        hatáskörét   törvényben  kell  szabályozni,   a   közigazgatási
        hivatalok  esetében  a  hatáskört kormányrendelet  szabályozza,
        hiányzik   a   hatáskört  telepítő  törvényi  szabályozás.   Az
        indítványozó    álláspontja   szerint   ezek   a   szabályozási
        hiányosságok sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.

                                      II.
                                       
        Az  Alkotmánybíróság  eljárása során  a  következő  jogszabályi
        rendelkezéseket vette figyelembe:
        1)   Az   Alkotmánynak  az  indítványozók   által   hivatkozott
        rendelkezései:
        „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
        jogállam.”

        „19.  §  (2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő  jogait
        gyakorolva   biztosítja  a  társadalom   alkotmányos   rendjét,
        meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.”

        „34.  §  (2) Törvény minisztérium, miniszter vagy közigazgatási
        szerv   megjelölésére  vonatkozó  rendelkezését   a   jelenlévő
        országgyűlési   képviselők  több  mint   felének   szavazatával
        elfogadott törvény módosíthatja.”
        „40.  §  (3) A Kormány jogosult az államigazgatás bármely  ágát
        közvetlenül  felügyelete  alá vonni, és  erre  külön  szerveket
        létesíteni.”

        „40/A.  § (4) A Magyar Honvédség feladatairól és a rá vonatkozó
        részletes   szabályokról  szóló,  továbbá  a  Rendőrségről,   a
        Határőrségről,   valamint  a  nemzetbiztonsági   tevékenységgel
        összefüggő részletes szabályokról szóló törvények elfogadásához
        a  jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazata
        szükséges.”

        „44/C.  § A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához
        a  jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazata
        szükséges.  Ugyanilyen  szavazataránnyal elfogadott  törvényben
        korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai.”

        „57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak
        szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági,
        közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy
        jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű
        időn  belüli  elbírálásának  érdekében,  azzal  arányosan  –  a
        jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával
        elfogadott törvény korlátozhatja.”

        „68.  §  (5)  A  nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól  szóló
        törvény  elfogadásához  a  jelenlévő  országgyűlési  képviselők
        kétharmadának szavazata szükséges.”

        „69.  § (4) Az állampolgárságról szóló törvény elfogadásához  a
        jelenlévő   országgyűlési  képviselők  kétharmadának  szavazata
        szükséges.”

        2) A Kszt.-nek az indítványozók által vitatott szabályai:
         1.  §  (1)  A  közigazgatási hatósági eljárás és  szolgáltatás
        általános  szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény  100.  §-a
        helyébe a következő rendelkezés lép:
         
         „100. § (1) Nincs helye fellebbezésnek
         a) ha az ügyben törvény vagy kormányrendelet azt kizárja,
         b)  az  ügyfelek  részéről,  a közöttük  létrejött  egyezséget
        jóváhagyó határozat ellen,
         c) a méltányossági kérelem tárgyában hozott határozat ellen.
         (2)  Az  (1)  bekezdés  a)  pontban meghatározott  esetben  az
        elsőfokú  közigazgatási döntés bírósági felülvizsgálatának  van
        helye.”
            (2)   A  közigazgatási  hatósági  eljárás  és  szolgáltatás
        általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 116. §  (2)
        bekezdése  helyébe a következő rendelkezés lép, egyben  a  §  a
        következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
         „(2)   Ha   törvény   vagy   kormányrendelet   eltérően    nem
        rendelkezik,   az  államigazgatási  szerv  felett  felügyeletet
        gyakorló,  illetve  az  azt  irányító  miniszter  gyakorolja  a
        felügyeleti jogkört
         a)   a   területi   vagy  helyi  szervekkel   nem   rendelkező
        kormányhivatal vagy központi hivatal, és
         b)  a területi vagy helyi szervekkel rendelkező kormányhivatal
        vagy központi hivatal központi szerve
        hatáskörébe tartozó hatósági ügyek esetében.
         (3)  Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik,
        a  közigazgatási  hivatal hatáskörébe  tartozó  hatósági  ügyek
        esetében a felügyeleti jogkört az adott ügycsoport tekintetében
        feladatkörrel rendelkező miniszter gyakorolja.”
            (3)   A  közigazgatási  hatósági  eljárás  és  szolgáltatás
        általános  szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény az  alábbi
        új 174/A. §-sal egészül ki:
         
         „174/A.   §   Felhatalmazást  kap  a  Kormány,   hogy   –   az
        önkormányzati  hatósági  ügyek kivételével  –  a  közigazgatási
        hatósági eljárásokban
         a) közreműködő szakhatóságokat rendeletben jelölje ki,
         b)  az  első  fokú  határozat elleni fellebbezést  rendeletben
        zárja ki.”
            (6)  A  központi  államigazgatási  szervekről,  valamint  a
        Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi
        LVII. törvény 2. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
         „(3)  Törvény vagy kormányrendelet a központi hivatal  vagy  a
        közigazgatási  hivatal  irányításáról  rendelkezhet  úgy,  hogy
        ügyek   meghatározott   csoportjaival   összefüggésben   –    a
        hatékonysági  és  a pénzügyi ellenőrzés kivételével  –  az  (1)
        bekezdés  c), e) és g)-i) pontjaiban meghatározott hatásköröket
        valamely központi államigazgatási szerv vezetője gyakorolja.”
         
            5.  §  (1)  A települési önkormányzatok többcélú kistérségi
        társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény a következő 13/A. §-
        sal egészül ki:
         
         „13/A.  §  Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a  közigazgatási
        hivatalt vagy hivatalokat rendeletben jelölje ki.”
            7. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
         (…)
         d)  a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 17.
        §  (2)  bekezdésében a „fővárosi, megyei közigazgatási  hivatal
        vezetőjének”  szövegrész helyébe a „Kormány  által  rendeletben
        kijelölt szervnek (közigazgatási hivatal)” szöveg, 33/A. §  (6)
        bekezdésében,  95.  §  a) pontjában és 97.  §  a)  pontjában  a
        „fővárosi,  megyei  közigazgatási hivatal vezetője”  szövegrész
        helyébe   a   „közigazgatási  hivatal”  szöveg,   42.   §   (3)
        bekezdésében   a   „fővárosi,  megyei   közigazgatási   hivatal
        vezetőjének,   aki”   szövegrész   helyébe   a   „közigazgatási
        hivatalnak, amely” szöveg, 52. § (2) bekezdésében  és  105.  §-
        ában  a  „megyei  közigazgatási  hivatal  vezetője”  szövegrész
        helyébe   a  „közigazgatási  hivatal”  szöveg,  63/C.   §   (1)
        bekezdésében   a  „fővárosi  közigazgatási  hivatal   vezetője”
        szövegrész  helyébe a „közigazgatási hivatal” szöveg,  92/C.  §
        (6)  bekezdésében  a „fővárosi, a megyei közigazgatási  hivatal
        vezetője” szövegrész helyébe a „közigazgatási hivatal”  szöveg,
        92/C.  §  (6)  bekezdésében a „fővárosi, a megyei közigazgatási
        hivatal   vezetőjét”   szövegrész  helyébe   a   „közigazgatási
        hivatalt”  szöveg,  98.  §-át  megelőző  „A  fővárosi,   megyei
        közigazgatási   hivatal”  alcím  helyébe  az  „A  közigazgatási
        hivatal”  alcím,  98.  § (1) bekezdésében a  „fővárosi,  megyei
        közigazgatási  hivatal  (továbbiakban: közigazgatási  hivatal)”
        szövegrész helyébe a „közigazgatási hivatal” szöveg, 98. §  (2)
        bekezdésében a „közigazgatási hivatal vezetője a fővárosban  és
        a   megyében”  szövegrész  helyébe  a  „közigazgatási  hivatal”
        szöveg,  98.  § (3) bekezdésében, valamint 99.  §  (1)  és  (2)
        bekezdésében  a  „közigazgatási  hivatal  vezetője”  szövegrész
        helyébe  a  „közigazgatási hivatal” szöveg, 98. §  (4)  és  (5)
        bekezdésében  a „közigazgatási hivatal vezetőjének”  szövegrész
        helyébe   a   „közigazgatási  hivatal”  szöveg,   99.   §   (1)
        bekezdésében  a  „közigazgatási hivatal  vezetőjét”  szövegrész
        helyébe a „közigazgatási hivatalt” szöveg,
        (…)
         
         h)  a  magyar  állampolgárságról szóló 1993. évi  LV.  törvény
        4/A.  §  (1) bekezdésében a „lakóhelye szerint illetékes megyei
        (fővárosi)   közigazgatási  hivatalban  a   hivatal   vezetője”
        szövegrész helyébe a „közigazgatási hivatal” szöveg, 24. §  (4)
        bekezdés  e)  pontjában a „közigazgatási  hivatal  vezetőjének”
        szövegrész helyébe a „közigazgatási hivatalnak” szöveg,
         i)  a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993.  évi
        LXXVII.  törvény  30/B.  § (4) bekezdésében  az  „az  illetékes
        közigazgatási  hivatal” szövegrész helyébe az „a  közigazgatási
        hivatal”  szöveg, 30/O. § (1) bekezdésében a „fővárosi,  megyei
        közigazgatási  hivatal”  szövegrész  helyébe  a  „közigazgatási
        hivatal”  szöveg,  60/H.  §  (1) bekezdésében  és  60/M.  §  b)
        pontjában  a „fővárosi, megyei közigazgatási hivatal  vezetője”
        szövegrész  helyébe a „közigazgatási hivatal” szöveg,  60/H.  §
        (2)   bekezdésében  az  „az  önkormányzat  székhelye   szerinti
        közigazgatási  hivatal  vezetője”  szövegrész  helyébe  az   „a
        Kormány  által kijelölt közigazgatási hivatal” szöveg, 60/I.  §
        (1)  és  (4)  bekezdésében, valamint 60/J. § (1),  (2)  és  (4)
        bekezdésében  a  „közigazgatási  hivatal  vezetője”  szövegrész
        helyébe  a „közigazgatási hivatal” szöveg, 60/I. § (2)  és  (3)
        bekezdésében  a „közigazgatási hivatal vezetőjének”  szövegrész
        helyébe   a  „közigazgatási  hivatal”  szöveg,  60/J.   §   (1)
        bekezdésében  a  „közigazgatási hivatal  vezetőjét”  szövegrész
        helyébe   a   „közigazgatási  hivatalt”  szöveg,  62.   §   (1)
        bekezdésében   a  „megyei,  fővárosi  közigazgatási   hivatalok
        vezetőinek”   szövegrész  helyébe  a  „közigazgatási   hivatal”
        szöveg,
        (…) lép.

         7. § (2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
         a)  a határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII.
        törvény  39.  § (3) bekezdésében az „az illetékes közigazgatási
        hivatal  vezetőjét”  szövegrész  helyébe  az  „a  közigazgatási
        hivatalt” szöveg,
        (…)
         l)  a  honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004.  évi
        CV.  törvény 28. § (2) bekezdésében a „lakóhely szerinti megyei
        (fővárosi)  közigazgatási  hivatalhoz”  szövegrész  helyébe   a
        „közigazgatási  hivatalhoz” szöveg, 29. §  (1)  bekezdésében  a
        „lakóhely  szerinti  megyei (fővárosi)  közigazgatási  hivatal”
        szövegrész helyébe a „közigazgatási hivatal” szöveg, 55. §  (4)
        bekezdés   a)  pontjában  a  „megyei  (fővárosi)  közigazgatási
        hivatal” szövegrész helyébe a „közigazgatási hivatal” szöveg,
        (…)
        lép.
         
         8. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
         a)  a  helyi  önkormányzatokról szóló 1990. évi  LXV.  törvény
        33/A.  § (1) bekezdés i) pontjában, 96. § c) pontjában, 103.  §
        (3)  bekezdésében a „fővárosi, megyei” szövegrész,  70.  §  (3)
        bekezdésében a „megyei” szövegrész,
        (…)
        hatályát veszti.

            176.  §  (2) E törvény 174. § (6) bekezdése 2006.  december
        31-én, 1-173. §-a 2007. január 31-én hatályát veszti.

        3)   A   jelenlevő   országgyűlési   képviselők   kétharmadának
        szavazatát    igénylő    minősített    többséggel    elfogadott
        törvényeknek  a  Kszt. által módosított,  és  az  indítványozók
        által támadott rendelkezései:

        3.1. Az Ötv.-nek a Kszt. által módosított szabályai:
        „17.  §  (2)  A  képviselő-testület ülésének a jegyzőkönyvét  a
        polgármester  és  a jegyző írja alá. A jegyzőkönyvet  az  ülést
        követő  tizenöt  napon  belül  a jegyző  köteles  megküldeni  a
        Kormány  által  rendeletben  kijelölt  szervnek  (közigazgatási
        hivatal).”

        „33/A. § (1) A polgármester nem lehet: (…)
        i) a közigazgatási hivatal vezetője, köztisztviselője; annak  a
        területi,  helyi  államigazgatási szervnek a  köztisztviselője,
        amelynek  feladatkörébe  az adott önkormányzatot  érintő  ügyek
        tartoznak, és illetékessége az önkormányzatra kiterjed,”

        „42.  §  (3)  A  megállapodást meg kell küldeni a közigazgatási
        hivatalnak,  amely  tizenöt  napon  belül  tehet  törvényességi
        észrevételt.”

        „52.  §  (2) Új község alakításának a kezdeményezése  esetén  a
        falugyűlés legalább háromtagú előkészítő bizottságot választ  a
        településrészen lakó települési képviselőkből,  ha  nincs  elég
        települési  képviselő, vagy azok a megbízatást  nem  vállalják,
        akkor   más   választópolgárokból.  Az   előkészítő   bizottság
        javaslatot  tesz  az  új község területére, szakértői  vélemény
        alapján  a  község elnevezésére, a vagyon, valamint  a  vagyoni
        jogok  és kötelezettségek megosztására, a költségek viselésére.
        A javaslat elkészítéséhez – az előkészítő bizottság felkérésére
        V  a  közigazgatási hivatal szakmai segítséget  ad,  más  szerv
        pedig szakmai segítséget adhat.”

        „63/C.    §    (1)    A    közgyűlés   a    főváros    egységes
        településpolitikájának biztosítása érdekében – a Kormány  és  a
        kerületi   képviselő-testületek  véleményének   kikérésével   –
        meghatározza  a főváros általános rendezési tervét,  a  főváros
        városfejlesztési és városrehabilitációs programját.  A  főváros
        általános   rendezési  tervében  kijelölhető  a  főváros   több
        kerületének   ellátását  biztosító  közszolgáltatás   területe,
        létesítmény   helyszíne,   nyomvonalai.   Az   ilyen   kijelölt
        területeken,  nyomvonalakon, illetve a közszolgáltatást  nyújtó
        létesítmények  tekintetében a jegyzői hatáskört a közigazgatási
        hivatal gyakorolja.”

        „70.   §  (3)  A  területfejlesztési  feladatok,  illetőleg   a
        kormányzati területi fejlesztési programok összehangolását –  a
        külön törvényben megállapított feladatkörben és szervezetben  –
        a területfejlesztési tanács végzi.”

        „95. § A Kormány:
        a)     a     helyi    önkormányzatokért    felelős    miniszter
        közreműködésével,  a közigazgatási hivatal útján  biztosítja  a
        helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését;”

        „96. § A helyi önkormányzatokért felelős miniszter: (…)
        c) közreműködik a helyi önkormányzatok feladatát és hatáskörét,
        a  polgármester,  a  főpolgármester,  a  közigazgatási  hivatal
        tevékenységét érintő jogszabályok, állami irányítás egyéb  jogi
        eszközei    és    egyedi    állami    döntések    tervezeteinek
        előkészítésében;”

        „97. § A miniszter:
        a)  rendeletben határozza meg a polgármester, a főpolgármester,
        a   megyei   közgyűlés  elnöke,  a  jegyző,   a   főjegyző,   a
        közigazgatási  hivatal  államigazgatási  feladatai  ellátásának
        szakmai szabályait, és ellenőrzi azok érvényesülését;”

        „A közigazgatási hivatal
        98.  §  (1) A közigazgatási hivatal államigazgatási feladatokat
        ellátó költségvetési szerv. A közigazgatási hivatal működésének
        költségeit  az  Országgyűlés  a  költségvetési  törvény   helyi
        önkormányzatokért felelős miniszter fejezetében, elkülönítetten
        biztosítja.

        (2) A közigazgatási hivatal
        a) ellátja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését, a
        mérlegeléssel  hozott  önkormányzati  döntésnek   kizárólag   a
        jogszerűségét vizsgálhatja;
        b)
        c)  ellátja a törvényben megállapított, továbbá a Kormány által
        hatáskörébe  utalt  államigazgatási feladatokat,  hatásköröket,
        hatósági jogköröket;
        d)
        e)  a  törvényességi  ellenőrzés során  szerzett  tapasztalatai
        alapján   az   önkormányzat  gazdálkodását   érintő   vizsgálat
        lefolytatását kezdeményezheti az Állami Számvevőszéknél;
        f)  összehívja  a képviselő-testület ülését, ha  a  12.  §  (1)
        bekezdése  szerint  tett  indítványnak a  polgármester  tizenöt
        napon belül nem tesz eleget;
        g)  a  feladat-  és hatáskörébe tartozó ügyben az  önkormányzat
        kérésére szakmai segítséget nyújt.

        (3)   A   közigazgatási   hivatal   törvényességi   ellenőrzési
        jogkörében vizsgálja, hogy a helyi önkormányzat
        a) szervezete, működése, döntéshozatali eljárása,
        b) döntései (rendelete, határozata),
        c)      bizottsága,      részönkormányzata,      polgármestere,
        főpolgármestere,  megyei  közgyűlés  elnöke,  társulása   által
        hozott önkormányzati határozat megfelel-e a jogszabályoknak.

        (4)   Nem  terjed  ki  a  közigazgatási  hivatal  törvényességi
        ellenőrzési  jogköre – az (5) bekezdésben foglalt kivétellel  –
        azokra  a  helyi  önkormányzat, illetve  szervei  által  hozott
        határozatokra, amelyek alapján
        a)   munkaügyi  vitának,  illetve  közszolgálati  jogviszonyból
        származó vitának,
        b)    külön    jogszabályban   meghatározott   bírósági    vagy
        közigazgatási hatósági eljárásnak van helye.

        (5)  A  közigazgatási hivatal törvényességi ellenőrzési jogköre
        kiterjed  a (4) bekezdésben felsorolt határozatokra  is  a  (3)
        bekezdés  a)  pontjában  meghatározott körben,  továbbá  a  (4)
        bekezdés  a)  pontja  esetében, ha a határozat  a  munkavállaló
        javára történő jogszabálysértést tartalmaz.
        99.  §  (1)  A közigazgatási hivatal a törvényességi ellenőrzés
        körében  –  határidő  tűzésével  –  felhívja  az  érintettet  a
        törvénysértés   megszüntetésére.  Az  érintett  a   felhívásban
        foglaltakat köteles megvizsgálni és a megadott határidőn  belül
        az annak alapján tett intézkedésről vagy egyet nem értéséről  a
        közigazgatási hivatalt tájékoztatni.

        (2)  Ha  a  megadott határidőn belül intézkedés nem történt,  a
        közigazgatási hivatal kezdeményezheti:
        a) az Alkotmánybíróságnál a törvénysértő önkormányzati rendelet
        felülvizsgálatát és megsemmisítését;
        b) a törvénysértő határozat bírósági felülvizsgálatát;
        c)    a   képviselő-testület   összehívását   a   törvénysértés
        megszüntetésére,    a    képviselő-testület    tisztségviselője
        felelősségének megállapítását.

        (3)   A   jogszabálysértés  megszüntetésére  a  pert  a   helyi
        önkormányzat, illetve a polgármester ellen a megadott  határidő
        lejártától  számított harminc napon belül lehet megindítani.  A
        kereset  benyújtásának a döntés végrehajtására halasztó hatálya
        nincs,  de  a  végrehajtás felfüggesztését a  bíróságtól  lehet
        kérni.  Ha  a  jogszabálysértő döntés végrehajtása  a  közérdek
        súlyos   sérelmével  vagy  elháríthatatlan  kárral   járna,   a
        végrehajtás    felfüggesztését   –   az    érintett    egyidejű
        értesítésével – kérni kell a bíróságtól.”

        „103. § (3) A közigazgatási hivatal a köztársasági megbízott és
        hivatala jogutódja.”

        „105. § A körjegyzőséghez tartozó községeket – ha az érdekeltek
        nem tudnak megállapodni – a közigazgatási hivatal jelöli ki.  A
        lakosság érdekeit sértő kijelölés ellen a képviselő-testület  a
        helyi önkormányzatokért felelős miniszterhez fordulhat.”

        3.2. Az Ápt.-nek a Kszt. által módosított szabályai:
        „4/A.  §  (1)  A  4. § (1) bekezdés e) pontjában  meghatározott
        vizsgát  a  kérelmező  a közigazgatási hivatal  által  kijelölt
        vizsgabizottság előtt teszi le.”

        „24. § (4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa:
        (…)
        e)   a   4.   §   (1)  bekezdés  e)  pontjában  előírt   vizsga
        követelményeit, valamint a közigazgatási hivatalnak a vizsgával
        kapcsolatos feladatait és az eljárás rendjét, a vizsga letétele
        alóli  felmentésre való jogosultság igazolásának szabályait,  a
        vizsga   letételét  igazoló  okmány  tartalmát  és   biztonsági
        követelményét.”

        3.3. A Nektv.-nek a Kszt. által módosított rendelkezései:
        „30/B.   §   (4)   A   (3)   bekezdés   szerinti   megállapodás
        végrehajtásával  kapcsolatban a megállapodás résztvevői  között
        felmerült   vitáról   a   közigazgatási   hivatal    a    felek
        kezdeményezésétől  számított  15 munkanapon  belül  egyeztetést
        tart.  Ha az egyeztetés során 30 munkanapon belül nem jön létre
        megegyezés, a közigazgatási hivatal a törvényességi ellenőrzési
        jogkörében jár el.”

        „30/O.  §  (1)  Nem lehet a települési kisebbségi  önkormányzat
        elnöke:  a  köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság  tagja,  az
        országgyűlési  biztos, az Állami Számvevőszék elnöke,  alelnöke
        és   számvevője,   a   Kormány   tagja,   az   államtitkár,   a
        szakállamtitkár,     a    központi    államigazgatási     szerv
        köztisztviselője,   a   közigazgatási   hivatal   vezetője   és
        köztisztviselője, a területi, helyi államigazgatási szervnek az
        a  köztisztviselője, akinek feladatkörébe az  adott  települési
        kisebbségi   önkormányzatot   érintő   ügyek   tartoznak,    és
        illetékessége a települési (területi) kisebbségi önkormányzatra
        kiterjed,  a területileg illetékes helyi önkormányzat  jegyzője
        (főjegyzője,   körjegyzője),   a   polgármesteri    hivatalának
        köztisztviselője,   a   bíró,   ügyész,   közjegyző,   bírósági
        végrehajtó,  a  fegyveres erők, rendvédelmi  szervek  hivatásos
        állományú  tagja,  a  területileg illetékes  területfejlesztési
        tanács   munkaszervezetének  tagja,  az,   aki   ugyanannál   a
        települési  kisebbségi önkormányzatnál a települési  kisebbségi
        önkormányzat  által  létesített  vagy  fenntartott   intézmény,
        gazdasági  társaság  vezetője, vezető tisztségviselője,  aki  a
        vezetői   megbízást  a  települési  kisebbségi  önkormányzattól
        kapta.”

        „60/H.  §  (1)  A  közigazgatási hivatal ellátja  a  kisebbségi
        önkormányzatok   törvényességi  ellenőrzését.   A   mérlegelési
        jogkörben   hozott   önkormányzati   döntésnek   kizárólag    a
        jogszerűségét vizsgálhatja.
        (2)    Az   országos   önkormányzat   (1)   bekezdés   szerinti
        törvényességi    ellenőrzését   a   Kormány   által    kijelölt
        közigazgatási hivatal látja el.”

        „60/I.   §   (1)   A  közigazgatási  hivatal  a   törvényességi
        ellenőrzési  jogkörében eljárva vizsgálja,  hogy  megfelel-e  a
        jogszabályoknak a kisebbségi önkormányzat
        a) szervezete, működése, döntéshozatali eljárása,
        b)  bármely  határozata,  ideértve  a  kisebbségi  önkormányzat
        testületének, elnökének, bizottságának, illetőleg  társulásának
        határozatait is.
        (2)   Nem  terjed  ki  a  közigazgatási  hivatal  törvényességi
        ellenőrzési  jogköre – a (3) bekezdésben foglalt  kivétellel  –
        azokra  a kisebbségi önkormányzati döntésekre, amelyek  alapján
        helye van
        a)  munkaügyi  vitának  (köztisztviselői  vagy  közalkalmazotti
        jogviszonyból származó vitának),
        b)    külön    jogszabályban   meghatározott   bírósági    vagy
        államigazgatási eljárásnak.
        (3) A közigazgatási hivatal törvényességi ellenőrzési jogköre a
        (2) bekezdésben felsorolt ügyekre is kiterjed a (1) bekezdés a)
        pontja  szerinti  körben,  továbbá a  (2)  bekezdés  a)  pontja
        szerinti ügyekben, ha a határozat a munkavállaló javára történő
        jogszabálysértést tartalmaz.
        (4)  A  közigazgatási  hivatal a  feladat-  és  hatáskörében  a
        kisebbségi önkormányzat kérésére szakmai segítséget nyújt.”

        „60/J. § (1) A közigazgatási hivatal a törvényességi ellenőrzés
        körében  –  határidő kitűzésével – felhívja az  érintetteket  a
        törvénysértés   megszüntetésére.  Az  érintett  a   felhívásban
        foglaltakat köteles megvizsgálni és a megadott határidőn  belül
        az annak alapján tett intézkedésről vagy egyet nem értéséről  a
        közigazgatási hivatalt tájékoztatni.
        (2)  Ha a megadott határidőn belül nem történt intézkedés, vagy
        az  érintett  a  felhívásban foglaltakkal nem értett  egyet,  a
        közigazgatási hivatal kezdeményezheti:
        a) a jogszabálysértő határozat bírósági felülvizsgálatát,
        b)  a  kisebbségi  önkormányzat  testületének  összehívását   a
        törvénysértés megszüntetésére,
        c)    a   testület   elnöke,   elnökhelyettese   felelősségének
        megállapítását.
        (…)
        (4)  A  közigazgatási hivatal a törvényességi ellenőrzése során
        törvényességi  ellenőrzési tapasztalatai alapján  a  kisebbségi
        önkormányzat   gazdálkodását  érintő  vizsgálat   lefolytatását
        kezdeményezheti az Állami Számvevőszéknél.”

        „60/M. § A Kormány: (…)
        b)     a     helyi    önkormányzatokért    felelős    miniszter
        közreműködésével,  a közigazgatási hivatal útján  biztosítja  a
        kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését,”

        „62. § (1) A Kormány – az e feladattal érintett miniszterek  és
        országos hatáskörű szervek bevonásával, a közigazgatási hivatal
        közreműködésével   –   a  nemzeti  és  etnikai   kisebbségekkel
        kapcsolatos     állami    feladatok    ellátásáért     felelős,
        kormányrendeletben kijelölt államigazgatási szerv útján  segíti
        a  kisebbségek  jogainak és sajátos érdekeinek  érvényesülését,
        szervezi ezek feltételeinek biztosítását.”

        3.4. A Hőr.tv.-nek a Kszt. által módosított előírása:
        „39.   §  (3)  A  Határőrség  területi  szervének  vezetője   a
        közigazgatási  hivatalt, a megyei (fővárosi) közgyűlés  elnökét
        (főpolgármesterét),  a megyei (fővárosi)  rendőrfőkapitányt,  a
        megyei (fővárosi) polgári védelmi parancsnokot; helyi szervének
        vezetője a települési önkormányzat polgármesterét, illetőleg az
        e)     pontban    foglaltakról    a    területileg    illetékes
        környezetvédelmi    és    természetvédelmi     hatóságot     is
        haladéktalanul tájékoztatja.”

        3.5. A Htv.-nek a Kszt. által módosított szabályai:
        „28. § (2) A kérelmet a hadkiegészítő parancsnokság vezetőjéhez
        vagy a közigazgatási hivatalhoz kell benyújtani. A kérelemhez a
        jogszabályban      meghatározott      adatokat       tartalmazó
        formanyomtatványt  csatolni kell. Az  a  hadköteles,  akinek  a
        polgári     szolgálat    teljesítésére    irányuló     kérelmét
        elutasították, újabb kérelmet nem nyújthat be.”

        „29. § (1) A polgári szolgálat teljesítésére vonatkozó engedély
        iránti   kérelmet  a  közigazgatási  hivatal  bírálja   el.   A
        hadkiegészítő  parancsnokság  az  eljárásban  ügyfélként  vehet
        részt.”

        „55. § (4) A megyei védelmi bizottság elnöke a megyei közgyűlés
        elnöke,  a  fővárosi védelmi bizottság elnöke a főpolgármester.
        Tagjai:
        a) a közigazgatási hivatal vezetője, (…)”

                                     III.

        Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítványok
        alapján  mely  törvényi  szabályok  alkotmányosságának   érdemi
        felülvizsgálatát kell elvégeznie.

        Ez a vizsgálat amiatt vált szükségessé, mert a Kszt. 176. § (2)
        bekezdése  úgy  rendelkezik, hogy a  Kszt.  1-173.  §-ai  2007.
        január  31-én  hatályukat vesztik. A Kszt.-nek az indítványozók
        által  támadott szabályai tehát az alkotmánybírósági  határozat
        meghozatalakor már nem hatályos rendelkezések.

        Az  Alkotmánybíróság  –  főszabályként  –  hatályos  jogszabály
        alkotmányellenességét vizsgálja. Hatályát vesztett  jogszabályi
        rendelkezés  csak  akkor  képezheti  alkotmánybírósági  eljárás
        tárgyát,  ha az eljárás az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi
        XXXII.  törvény  38.  §-ában szabályozott bírói  kezdeményezés,
        illetőleg a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján folyik.
        Tekintettel arra, hogy az indítványok nem tartoznak e körbe, az
        Alkotmánybíróság  a  Kszt. egésze, illetőleg  Kszt.  7.  §  (1)
        bekezdése  d),  h),  i) pontja, 7. § (2)  bekezdése  a)  és  l)
        pontja,   valamint   8.  §  a)  pontja  alkotmányellenességének
        megállapítása    iránt   folytatott   az    eljárást    –    az
        Alkotmánybíróság    ideiglenes    ügyrendjéről     és     annak
        közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe
        foglalt  3/2001.  (XII. 3.) Tü határozat (ABH 2003,  2065.)  (a
        továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja alapján megszüntette.

        Az egyik indítványozó támadja a Kszt. 176. § (2) bekezdését is,
        arra  hivatkozással, hogy a Kszt. rövid idővel történő hatályon
        kívül   helyezése   valójában   az  alkotmányossági   vizsgálat
        megakadályozását célozta.

        A   Kszt.   indokolása  szerint  a  hatályvesztés  időpontjának
        meghatározására   „a   jogrendszer   felesleges    terhelésének
        elkerülése     érdekében”    került    sor.    A    jogrendszer
        tehermentesítése   a   már  végrehajtott  módosító,   illetőleg
        hatályon  kívül  helyező  rendelkezésektől  volt  –  a  törvény
        indokolása  szerint  –  az  egyik  célja  a  később  elfogadott
        deregulációs  törvénynek, az egyes jogszabályok és  jogszabályi
        rendelkezések  hatályon  kívül  helyezéséről  szóló  2007.  évi
        LXXXII.  törvénynek  is.  A  Kszt. 1-173.  §-ai  kizárólag  más
        törvényeket  módosító  rendelkezéseket  tartalmaztak.  Ezek   a
        módosító  rendelkezések a Kszt. hatályba lépésének időpontjában
        2007.   január   1-jén   beépültek   a   módosított   törvények
        rendelkezései   közé,  a  Kszt.  a  276.  §  (2)   bekezdésében
        meghatározott   időpontra  a  záró  rendelkezések   kivételével
        „kiürült”.  (Vö.:  4/2006. (II. 15.) AB  határozat  ABH,  2006,
        101.)

        Önmagában  az, hogy egy más törvényeket módosító  törvény  maga
        rendelkezik   a   hatályvesztésének  időpontjáról,   –   miután
        betöltötte  rendeltetését – nem tekinthető alkotmányellenesnek.
        Az 1437/B/1995. AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott
        arra,     hogy    „egy    hatályon    kívül    helyező    norma
        alkotmányellenességének a megállapítása önmagában nem  vezet  a
        hatályon  kívül  helyezéssel érintett rendelkezések  hatályának
        automatikus  ’feléledéséhez’,  az  Alkotmánybíróságnak  viszont
        valamely  jogszabály  ’újbóli hatályba  helyezésére’  hatásköre
        nincs,  mert  ez  a jogalkotó kompetenciájába  tartozik.”  (ABH
        1998, 616, 618-619.)

        Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kszt. 176.  §  (2)
        bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és
        megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

        Tekintettel   arra,  hogy  az  indítványozók  a   Kszt.   által
        módosított szabályokkal összefüggésben is alkotmányellenességet
        állítanak,  az  Alkotmánybíróságnak a Kszt. vitatott  szabályai
        által  módosított rendelkezések alkotmányosságának  vizsgálatát
        kellett elvégeznie.

        Ezek a következők:
            -  az  Ötv.  17. § (2) bekezdése, 33/A. § (1)  bekezdés  i)
        pontja, 42. § (3) bekezdése, 52. § (2) bekezdése, 63/C.  §  (1)
        bekezdése,  70.  §  (3) bekezdése, 96. § c) pontja,  95.  §  a)
        pontja  és  97.  § a) pontja, 92/C. § (6) bekezdése,  98.  §-át
        megelőző A fővárosi, megyei közigazgatási hivatal alcím, 98.  §
        (1)  bekezdése,  98.  §  (2) bekezdése, 98.  §  (3)  bekezdése,
        valamint  99.  §  (1)  és  (2) bekezdése,  98.  §  (4)  és  (5)
        bekezdése, 99. § (1) bekezdése, 103. § (3) bekezdése és 105. §-
        a,
             -  az  Ápt.  4/A. § (1) bekezdése, 24. § (4)  bekezdés  e)
        pontja,
            –  a  Nek.tv. 30/B. § (4) bekezdése, 30/O. § (1) bekezdése,
        60/H.  §  (1)  bekezdése  és 60/M. § b)  pontja,  60/H.  §  (2)
        bekezdése, 60/I. § (1) és (4) bekezdése, valamint 60/J. §  (1),
        (2) és (4) bekezdése, 60/I. § (2) és (3) bekezdése, 60/J. § (1)
        bekezdése, 62. § (1) bekezdése,
            – a Hőr.tv. 39. § (3) bekezdése,
            –  a  Htv. 28. § (2) bekezdése, 29. § (1) bekezdése, 55.  §
        (4) bekezdés a) pontja,
            – a Kttv. 13/A. §-a,
             –  a  Ket.  19. §-a, 100. § (1) bekezdése, 116. §  (2)-(3)
        bekezdése, 174/A. §-a,
             –  a  Kászt.  2.  §  (3) bekezdése,  valamint  a  harmadik
        indítványozó által támadott 16 kormányrendelet.

        Az  indítványozók támadták még az Ötv. 33/A. §  (6)  bekezdését
        is. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy  az
        indítványok benyújtását követően az Ötv. 33/A. § (6)  bekezdése
        helyett  új szabályozást alkotott a polgármesterek és  a  helyi
        önkormányzati         képviselők        összeférhetetlenségének
        megállapítására       irányuló      eljárással       összefüggő
        törvénymódosításokról a 2007. évi LIX. törvény.  Ezeket  az  új
        szabályokat   az   Alkotmány   által   előírt   törvényalkotási
        eljárásban,  minősített többséggel fogadta el az  Országgyűlés,
        tehát  e  tekintetben  okafogyottá vált az  indítvány,  így  az
        Alkotmánybíróság    az    Ötv.   33/A.    §    (6)    bekezdése
        alkotmányosságának  vizsgálatára irányuló eljárást  az  Ügyrend
        31. § e) pontja alapján megszüntette.

                                      IV.
                                       
            1.   Mindegyik   indítványozó  hivatkozik  arra,   hogy   a
        jogalkotó  megsértette az Alkotmány 44/C. §-át,  akkor,  amikor
        egyszerű többséggel elfogadott törvényben módosította  az  Ötv.
        szabályait,  az egyik indítványozó szerint sérelmet  szenvedett
        az  Alkotmány 40/A. § (4) bekezdése, 68. § (5) bekezdése és 69.
        §   (4)   bekezdése  is,  azáltal,  hogy  egyszerű   többséggel
        módosította a törvényhozó az Ápt.-nek, a Hőr.-nek,  a  Htv.-nek
        és  a  Nektv.-nek a fővárosi, megyei közigazgatási  hivatalokra
        vonatkozó rendelkezéseit.

        Az   Alkotmánybíróság  1/1999.  (II.  24.)   AB   határozatának
        rendelkező részében alkotmányos követelményként fogalmazta meg:
        „1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja: valamely, az  Alkotmány
        által  meghatározott törvény elfogadásához megkívánt minősített
        többség   nem  egyszerűen  a  törvényalkotási  eljárás   formai
        előírása,  hanem olyan alkotmányos garancia, amelynek  lényeges
        tartalma  az  országgyűlési  képviselők  közötti  széles   körű
        egyetértés. A minősített többség követelménye nemcsak az  adott
        alkotmányi   rendelkezés  közvetlen  végrehajtásaként   kiadott
        törvény  megalkotására vonatkozik, hanem e törvény módosítására
        (rendelkezéseinek    megváltoztatására,   kiegészítésére)    és
        hatályon   kívül  helyezésére  is.  Az  Alkotmány  rendelkezése
        alapján  minősített  többséggel  elfogadott  törvényt  egyszerű
        többséggel  elfogadott  törvénnyel nem lehet  módosítani,  vagy
        hatályon kívül helyezni.” (ABH 1999, 25.)

        Ez  az alkotmányos követelmény ebben az ügyben teljes mértékben
        nem alkalmazható, mert a közigazgatás reformjának megkönnyítése
        érdekében   az  Alkotmány  34.  §-át  egy  új  (2)  bekezdéssel
        egészítette  ki a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló  1949.
        évi XX. törvény módosításáról szóló 2006. évi LIV. törvény 1. §-
        a.  Az  Alkotmány  34.  §-ának új  (2)  bekezdése  a  következő
        rendelkezést tartalmazza:
        „(2)  Törvény minisztérium, miniszter vagy közigazgatási  szerv
        megjelölésére vonatkozó rendelkezését a jelenlévő országgyűlési
        képviselők  több  mint felének szavazatával elfogadott  törvény
        módosíthatja.”
        Az  Alkotmánynak ez az új szabálya lehetőséget ad a kétharmados
        törvények egyszerű szótöbbséggel történő módosítására akkor, ha
        a  törvényhozó  csak  a  rendelkezésben szereplő  közigazgatási
        szerv  megjelölését  kívánja módosítani. Az Alkotmánybíróságnak
        ezen  ügy  kapcsán  az  Alkotmánynak ezt a  rendelkezését  kell
        értelmeznie,  és abban a kérdésben kell állást foglalnia,  hogy
        az   Ötv.,   az   Áptv.,   Nek.tv.,  Hőr.tv.,   Htv.   vitatott
        rendelkezéseiben a „fővárosi, megyei közigazgatási hivatal”,  a
        „fővárosi,  megyei közigazgatási hivatal vezetője” szövegrészek
        „közigazgatási  hivatal”, illetőleg a „Kormány  által  kijelölt
        közigazgatási   hivatal”  szövegre  való  módosítása   csak   a
        közigazgatási  hivatal megjelölésének módosítását jelentette-e,
        vagy  ezekkel  a  módosításokkal a  törvényhozó  meghaladta  az
        Alkotmány   34.   §  (2)  bekezdésében  kapott   felhatalmazása
        kereteit.

        Az  Alkotmánybíróság gyakorlata következetes  volt  az  1/1999.
        (II.    24.)   AB   határozatban   megfogalmazott   alkotmányos
        követelménynek az érvényesítésében minden olyan esetben, amikor
        2/3-os  törvény  szabályát  direkt módon  módosította  egyszerű
        többséggel  elfogadott  törvényben a  törvényhozó.  A  31/2001.
        (VII.  11.)  AB  határozatban  (ABH  2001,  252,  263-264.)  az
        Alkotmánybíróság   rámutatott   arra,   hogy   mindazokban   az
        esetekben,  amikor formálisan (szövegszerűen) nem egyértelmű  a
        módosítás  (kiegészítés, hatályon kívül helyezés)  „[…]  minden
        esetben vizsgálandó az is, hogy mi a kétharmados törvény  által
        meghatározott szabályozási koncepció lényegi eleme, azaz érinti-
        e   a   lényeges   normatartalmat  az  egyszerű   szótöbbséggel
        megalkotott törvény.”

        „A  minősített  többség  (…) széles  körű  egyetértést  igénylő
        funkciójából     adódóan     a    kétharmados     szavazatarány
        szükségességének  a  vizsgálata  során  elkerülhetetlen   annak
        elemzése,  hogy  a  széles  körű  konszenzus  igénye  az  adott
        tárgykörben  mire vonatkozott. Ez adott esetben megköveteli  az
        alkotmányozó  hatalom  szándékának,  a  kialakult   szabályozás
        történetiségének   az  elemzését  is.   Ezt   a   módszert   az
        Alkotmánybíróság  – döntése meghozatalánál  –  már  alkalmazta.
        [Lásd  pl.  4/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH 1997,  41,  45.;
        66/1997.  (XII.  29.)  AB határozat, ABH 1997,  397,  402-403.;
        4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57-59.]”

        Mivel  ebben  az  ügyben  is  az  az  alkotmányossági  probléma
        lényege,   hogy   az   Alkotmány  rendelkezései   alapján   nem
        állapítható  meg  egyértelműen,  hogy  a  közigazgatási   szerv
        megnevezésének  megváltoztatása, mely esetekben igényel  2/3-os
        minősített   többséget,  az  Alkotmánybíróságnak  –   kialakult
        gyakorlatára  figyelemmel  –  azt  kell  vizsgálnia,   hogy   a
        közigazgatási   szerv  2/3-os  törvényben  való  megnevezésének
        módosítása   érinti-e   a  kétharmados   törvény   szabályozási
        koncepciójának lényegi elemét.

            2.  A  törvényekben az államigazgatási szervekre  vonatkozó
        szabályozás – a 2/3-os többség szükségességének alkotmányossági
        megítélése szempontjából – kétféle módon jelenik meg:
             a)  Az  egyik  eset  az,  amikor az Alkotmánynak  valamely
        alkotmányos szerv szabályozására vonatkozó rendelkezése alapján
        (pl.:  rendőrség),  vagy valamely 2/3-os  szabályozást  igénylő
        alapvető  jog gyakorlásának garanciájaként a 2/3-os  többséggel
        elfogadott törvény intézményesíti (létesíti) az államigazgatási
        szervet,  2/3-os  törvény  határozza meg  az  államszervezetben
        elfoglalt   helyét,   rendeltetését,   jogállásának    alapvető
        jellemzőit. Ha az államigazgatási szervet a törvényhozó  2/3-os
        törvényben  hozta létre, intézményesítette (pl.:  ORTT),  az  a
        szabályozás, amely megváltoztatja az ilyen szerv jogállását,  a
        2/3-os törvényben szabályozott szervezeti kereteit, – mivel  az
        az  Alkotmány  valamely 2/3-os többséget előíró rendelkezésének
        érvényesítését  szolgálja – a minősített többséggel  elfogadott
        törvényi    szabályozás   lényegi   elemének   megváltoztatását
        eredményezi.  Ezért a 2/3-os törvények államigazgatási  szervek
        létrehozására vonatkozó szabályainak módosítása nem tartozik az
        Alkotmány  34. § (2) bekezdésébe foglalt felhatalmazás  keretei
        közé,  a  módosításhoz  2/3-os  szavazati  aránnyal  elfogadott
        törvény szükséges.

             b) Az államigazgatási szerv megnevezését tartalmazó 2/3-os
        törvényi  szabályozás  másik esete az,  amikor  a  szabályozott
        tárgykörben a minősített többséggel elfogadott törvény valamely
        államigazgatási  feladat-  vagy hatáskört  szabályoz,  amelynek
        ellátását valamely meglévő, más jogszabály (egyszerű többséggel
        elfogadott     törvény,     vagy     kormányrendelet)     által
        intézményesített (létesített) államigazgatási szerv feladat- és
        hatáskörébe utalja.
        A  szabályozásnak  ezen  eseteiben az érintett  államigazgatási
        szerv jogállása nem a minősített többséggel elfogadott feladat-
        és hatáskört szabályozó törvényi rendelkezésen alapul. Az ilyen
        törvényi  rendelkezés kiválasztja, megjelöli az államigazgatási
        rendszeren belül azt a szervet, szervtípust, amely a törvényben
        szabályozott feladat- és hatáskör gyakorlására jogosult. Ha  az
        ilyen   rendelkezésekben   megjelölt  államigazgatási   szervet
        intézményesítő jogszabály az államigazgatási szerv átszervezése
        következtében módosul, a 2/3-os törvényben szabályozott feladat-
        és  hatáskörök  gyakorlására is más szervezeti  keretek  között
        kerül   sor,  ami  értelemszerűen  maga  után  vonja  a  2/3-os
        törvényben   is   az   államigazgatási   szerv   megjelölésének
        módosítását.   Ebben   az  esetben  a  feladat-   és   hatáskör
        gyakorlására jogosult szerv megjelölésének módosítása  –  ha  a
        törvényben szabályozott feladat- és hatáskör nem változik – nem
        érinti   a   2/3-os   törvény  szabályozási  koncepcióját.   (A
        belügyminisztérium   megszüntetésével,   az   önkormányzatokkal
        kapcsolatos, korábban a belügyminisztérium hatáskörébe  tartozó
        feladatokat   a  hatályos  jog  szerint  az  önkormányzati   és
        területfejlesztési   minisztérium   gyakorolja.   Az   Ötv.-ben
        korábban  a  belügyminiszter számára megállapított feladat-  és
        hatáskörök  változatlanok maradtak, változatlanul  minisztérium
        jogosult azok gyakorlására. Az Ötv. szabályozási koncepciója, a
        szabályozás lényege nem változott azzal, hogy a Kszt.  az  Ötv.
        rendelkezéseiben a „belügyminisztérium” megjelölés  helyett  „a
        helyi  önkormányzatokért felelős miniszter” megjelölést iktatta
        be.)   Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint   az   ilyen
        törvénymódosításhoz  az Alkotmány 34. § (2)  bekezdése  alapján
        nincs  szükség  minősített  többségre,  akkor  sem,  ha  2/3-os
        törvény szabályának módosítására kerül sor.
           
            3.    A   közigazgatási   hivatal   Kormány   alá   rendelt
        allamigazgatási szerv, amelyre nézve az Alkotmány nem tartalmaz
        rendelkezést.   Nincs  olyan  alkotmányi   szabály,   amely   a
        közigazgatási   hivatal  jogállására  vonatkozó  szabályozáshoz
        minősített többséget kívánna meg. 2/3-os törvényi szabályozás a
        közigazgatási   hivatal   olyan   feladat-   és   hatásköreinek
        szabályozásához  szükséges, amelyek gyakorlása 2/3-os  törvényi
        szabályozást   igénylő  emberi  jogokat,   vagy   önkormányzati
        alapjogokat érint.
        Az  Ötv. vitatott szabályainak többsége, az Ápt., a Nek.tv.,  a
        Hőr.tv.,  és  a  Htv.  valamennyi vitatott  rendelkezése  az  e
        törvényekben   meghatározott   valamely   feladat-,   hatáskör,
        illetőleg  eljárási  cselekmény  címzettjeként  jelölte  meg  a
        megyei,     fővárosi    közigazgatási    hivatalt,    illetőleg
        összeférhetetlenségi  okként  határozta  meg  a   közigazgatási
        hivatal  vezetői tisztség betöltését. Ezekben a szabályokban  a
        fővárosi,  megyei  közigazgatási  hivatalra  utalás   –   mivel
        közigazgatási hivatalok e törvények megalkotásakor fővárosi  és
        megyei  szinten  működtek – annak megjelölésére szolgált,  hogy
        milyen  típusú államigazgatási szerv a feladat-,  hatáskör,  az
        eljárási cselekmény vagy összeférhetetlenségi ok címzettje. Nem
        ezeken  a  rendelkezéseken  alapult a  közigazgatási  hivatalok
        jogállása,  nevezetesen  az,  hogy  a  közigazgatási  hivatalok
        fővárosi,  megyei  szinten szervezett államigazgatási  szervek.
        Ezen szabályok tekintetében a szabályozás lényege nem változott
        azzal, hogy a közigazgatási hivatal megjelölése elől elmaradt a
        „megyei”  és  a  „fővárosi” jelző, s –  mivel  a  közigazgatási
        hivatal  alapfeladatai tekintetében egyszemélyi felelős vezetés
        alatt  áll  –  azzal  sem,  hogy  a  vitatott  rendelkezések  a
        közigazgatási   hivatal  vezetője  helyett,   a   közigazgatási
        hivatalt  jelölik meg a feladat- és hatáskör címzettjeként.  Az
        ezekben  a rendelkezésekben szabályozott feladatok, hatáskörök,
        eljárási  cselekmények címzettje a közigazgatási hivatal  volt,
        és   az  is  maradt.  Így  e  rendelkezések  tekintetében   nem
        állapítható meg, hogy a törvényhozó túllépte volna az Alkotmány
        34. § (2) bekezdésében szabályozott felhatalmazása kereteit.

        Ezért az Alkotmánybíróság az Ötv. 17. § (2) bekezdése, 33/A.  §
        (1)  bekezdés  i)  pontja,  42. §  (3)  bekezdése,  52.  §  (2)
        bekezdése,  63/C. § (1) bekezdése, 96. § c) pontja,  95.  §  a)
        pontja  és  97.  § a) pontja, 92/C. § (6) bekezdése,  98.  §-át
        megelőző A fővárosi, megyei közigazgatási hivatal alcím, 98.  §
        (2)  bekezdése, 98. § (3) bekezdése, valamint 99. § (1) és  (2)
        bekezdése,  98.  § (4) és (5) bekezdése, 99. §  (1)  bekezdése,
        103. § (3) bekezdése és 105. §-a; az Ápt. 4/A. § (1) bekezdése,
        24.  § (4) bekezdés e) pontja; a Nek.tv. 30/B. § (4) bekezdése,
        30/O.  §  (1) bekezdése, 60/H. § (1) bekezdése és  60/M.  §  b)
        pontja,  60/H.  § (2) bekezdése, 60/I. § (1) és (4)  bekezdése,
        valamint 60/J. § (1), (2) és (4) bekezdése, 60/I. § (2) és  (3)
        bekezdése,  60/J.  §  (1) bekezdése, 62.  §  (1)  bekezdése,  a
        Hőr.tv. 39. § (3) bekezdése, a Htv. 28. § (2) bekezdése, 29.  §
        (1)    bekezdése,    55.    §   (4)    bekezdés    a)    pontja
        alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
        irányuló indítványokat elutasította.
           
            4.   Az   Ötv.   98.   §  (1)  bekezdésének   módosításával
        kapcsolatosan  azonban  vizsgálni  kell,  hogy   a   minősített
        többséget  igénylő  konszenzus  igénye  kiterjedt-e   a   helyi
        önkormányzatok feletti törvényességi ellenőrzést gyakorló szerv
        jogállására,  megváltozott-e az Ötv.  szabályozási  koncepciója
        azáltal,  hogy  az  Ötv. e rendelkezésének egyszerű  többséggel
        történő    módosítása   következtében   lehetőség    nyílt    a
        közigazgatási  hivatal  államszervezetben  elfoglalt   helyének
        megváltoztatására.

        E  vizsgálat  megköveteli  a  kialakult  szabályozás  történeti
        elemzését.

        Az  Ötv.  103.  §  (3) bekezdése alapján közigazgatási  hivatal
        jogelődjének  minősülő  köztársasági megbízott  intézményét  az
        Ötv.  hozta  létre,  és az Ötv. 98.-100.  §-ai  szabályozták  a
        jogállásának  alapvető  kérdéseit.  A  köztársasági   megbízott
        regionális  szinten  működő sajátos jogállású  intézmény  volt,
        amelynek   alapvető  feladata  az  önkormányzatok   működésének
        törvényességi ellenőrzése, a helyi önkormányzatok szervei által
        államigazgatási hatósági ügyekben első fokon hozott határozatok
        ellen benyújtott jogorvoslatok elbírálása, a működési területén
        tevékenykedő     államigazgatási    szervek     tevékenységének
        összehangolása,  és  a  Kormány  által  a  feladatkörébe  utalt
        államigazgatási feladatok ellátása volt. Az Ötv. határozta  meg
        a  köztársasági megbízott megbízatásának módját és  időtartamát
        is.   A   köztársasági  megbízott  jogállására  és   hivatalára
        vonatkozó  további rendelkezéseket törvény, az  1990.  évi  XC.
        törvény tartalmazott, működési területét, a régiókat a 66/1990.
        (VIII.  14.)  OGY  határozat határozta  meg,  feladatellátásnak
        részletes  szabályait  a  77/1992.  (IV.  30.)  Korm.  rendelet
        állapította meg.

        Az  Ötv.  1994.  évi módosítása során a köztársasági  megbízott
        intézményét   megszüntették,  és  helyette   hozták   létre   a
        közigazgatási  hivatalokat. Az Ötv. módosításáról  szóló  1994.
        évi LXIII. törvény az átszervezést a következőkkel indokolta:

        „A  Javaslat  az  1990-ben létrehozott köztársasági  megbízotti
        jogintézményt megszünteti. A zárórendelkezések között kimondja,
        hogy  a  fővárosi, megyei közigazgatási hivatal a  köztársasági
        megbízott   és  hivatala  jogutódja.  A  megszűnő  köztársasági
        megbízotti   jogintézmény  helyett  –  feladatainak   részleges
        átalakításával  –  a fővárosban és a megyékben  államigazgatási
        feladatot   ellátó  költségvetési  szervként   a   továbbiakban
        közigazgatási hivatal működik.

        A  regionális  köztársasági megbízott intézménye nem  vált  be.
        Hivatalai  viszont eredményes munkát végeztek  a  törvényességi
        ellenőrzésben, az igazgatásban. A fővárosban és a megyében –  a
        Belügyminisztérium szerveként – működő közigazgatási  hivatalok
        tevékenysége,  az alapvető funkciók megőrzésével  erősíthető  a
        törvényesség       fokozottabb       érvényesítésében,       az
        igazgatásszervezési feladatokban.” (…)

        „Az  átalakítás  alapvető célja az, hogy az 1990-ben  politikai
        kompromisszum  eredményeként létrejött köztársasági  megbízotti
        intézményt     –     amelynek     tevékenységére     mind     a
        közigazgatáspolitikai,   mind  pedig   a   végrehajtó   jellegű
        államigazgatási  tevékenység  jellemző  volt   –   kifejezetten
        államigazgatási feladatok ellátására rendelje és  így  helyezze
        el azt az állami szervezet rendszerében.

        A   politikai  elemektől  mentes  közigazgatási  hivatal  olyan
        államigazgatási  szerv,  amelyet  a  belügyminiszter   irányít.
        Alapvető   rendeltetése  továbbra  is  a  helyi  önkormányzatok
        törvényességi ellenőrzésének operatív elvégzése.”

        Az 1994. évi LXIII. törvény módosítása nyomán az Ötv. 98-100. §-
        ai   intézményesítették   a  fővárosi,   megyei   közigazgatási
        hivatalt,   mint   államigazgatási  szervtípust,   meghatározva
        jogállását     rendeltetését,    alapvető    feladatait,     az
        államigazgatási  rendszerben elfoglalt  helyét.  A  szabályozás
        kétszintűvé  vált. Az Ötv. szabályai mellett a 161/1994.  (XII.
        2.)   Korm.  rendelet  rendelkezett  a  hivatalok  jogállásával
        összefüggő részletszabályokról.

        A  közigazgatási hivatalok jogállását illetően  újabb  változás
        következett be 1996-ban.

        Az  Ötv.-t  módosító 1996. évi LXXII. törvény  csökkentette  az
        Ötv.   szerepét  a  fővárosi,  megyei  közigazgatási  hivatalok
        jogállására  vonatkozó  szabályozásban. Indokolása  szerint  az
        Ötv.  módosításának  indoka a területi államigazgatási  szervek
        reformjának megvalósítása, az, hogy alkalmassá lehessen tenni a
        közigazgatási hivatalokat a reformkoncepcióból adódó  feladatok
        ellátására.  E  törvény  az Ötv.-nek a közigazgatási  hivatalok
        jogállására  vonatkozó rendelkezéseit – a 98. §  (1)  bekezdése
        kivételével  –  hatályon  kívül helyezte.  A  fővárosi,  megyei
        közigazgatási  hivataloknak  a korábbihoz  képest  megváltozott
        jogállását  ekkor  már  kormányrendelet,  a  fővárosi,   megyei
        közigazgatási  hivatalokról szóló 191/1996.  (XII.  17.)  Korm.
        rendelet  határozta  meg.  E kormányrendelet  megváltoztatta  a
        közigazgatási   hivataloknak  az  államszervezetben   elfoglalt
        helyét,  a  BM  alá  rendelt  hivatali  szervekből,  a  kormány
        területi   szerveivé   váltak,   megváltoztak   a   működésének
        szervezeti  keretei, kiszélesedett államigazgatási feladat-  és
        hatáskörük is.

        Az   Ötv.  1996-os  módosítását  követően  lényegében  a  helyi
        önkormányzatok   törvényességi  ellenőrzésének   hatásköri   és
        eljárási   szabályai  maradtak  az  Ötv-ben,  a   közigazgatási
        hivatalok  jogállására vonatkozó szabályok közül azonban  egyet
        nem  érintett az 1996. évi LXXII. törvény, az Ötv.  98.  §  (1)
        bekezdését,  amely  a  következő  szöveggel  maradt   hatályban
        egészen  addig,  amíg  a  Kszt. vitatott módosító  rendelkezése
        hatályba nem lépett:

        „98.   §   (1)   A   fővárosi,  megyei  közigazgatási   hivatal
        (továbbiakban:     közigazgatási    hivatal)    államigazgatási
        feladatokat ellátó költségvetési szerv. A közigazgatási hivatal
        működésének költségeit az Országgyűlés a költségvetési  törvény
        Belügyminisztérium fejezetében, elkülönítetten biztosítja.”

        Ezt  a szabály a Kszt. 7. § d) pontja alapján a következőképpen
        módosult:

        „98.  § (1) A közigazgatási hivatal államigazgatási feladatokat
        ellátó költségvetési szerv. A közigazgatási hivatal működésének
        költségeit  az  Országgyűlés  a  költségvetési  törvény   helyi
        vnkormányzatokért felelős miniszter fejezetében, elkülönítetten
        biztosítja.”

        Az  Ötv. e rendelkezésének alkotmányossági megítélése során  is
        abból   kell  kiindulni,  hogy  változott-e  a  2/3-os  törvény
        szabályozási  koncepciójának  lényegi  eleme  azzal,   hogy   a
        módosítás  során  a  közigazgatási  hivatal  megjelöléséből   a
        törvényhozó  hatályon  kívül  helyezte  a  „fővárosi,   megyei”
        jelzőt.

        A  2/3-os  törvényben történő szabályozás igénye  az  Alkotmány
        44/C.  §-ának azon a rendelkezésén alapul, mely szerint a helyi
        önkormányzatokról   szóló   törvény   elfogadásához    és    az
        önkormányzatok   alapjogainak   korlátozásához   a    jelenlévő
        országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

        A  helyi  önkormányzatok  feletti törvényességi  ellenőrzés  az
        önkormányzati   alapjogok   szabad  gyakorlása   korlátozásának
        lehetőségét is magában rejti, ezért a törvényességi  ellenőrzés
        gyakorlására  jogosult szerv hatáskörét  2/3-os  törvény  kell,
        hogy    szabályozza.    A   2/3-os   törvényben    szabályozott
        önkormányzati  alapjogok védelmének szervezeti  garanciájaként,
        az  Ötv.  hozta létre a törvényességi ellenőrzést  gyakorlására
        jogosult  szervet  magát  is.  Az  Ötv.  98.  §  (1)  bekezdése
        intézményesítette a közigazgatási hivatalokat és határozta  meg
        az  államszervezetben  elfoglalt  helyüket.  Az  Ötv-nek  ez  a
        szabálya  fővárosi, megyei szervként iktatta be a közigazgatási
        hivatalt   az   államszervezetbe,  azaz  a  2/3-os   törvényben
        megnyilvánuló politikai konszenzus kiterjedt arra  is,  hogy  a
        helyi  önkormányzatok  felett fővárosi, megyei  szinten  működő
        államigazgatási  szerv gyakorolja a törvényességi  ellenőrzést.
        Ezért  az  Ötv.  szabályozási  koncepciójának  lényeges  elemét
        érintette  az  a  módosítás, amely a „fővárosi,  megyei”  jelző
        hatályon  kívül helyezésével lehetőséget adott a  közigazgatási
        hivatalok       államszervezetben      elfoglalt       helyének
        megváltoztatására.  Ezért  ezzel a módosítással  a  törvényhozó
        túllépte  az  Alkotmány  34.  § (2)  bekezdésében  szabályozott
        felhatalmazása kereteit. Így megállapítható, hogy az Ötv. 98. §
        (1)  bekezdésének  a Kszt. 7. § (1) bekezdés  d)  pontja  által
        módosított  szövegét  a törvényhozási eljárásnak  az  Alkotmány
        44/C. §-ában szabályozott szabályainak megsértésével fogadta el
        az  Országgyűlés.  Ezért az Ötv. 98. §  (1)  bekezdésének  első
        mondata alkotmányellenes.

        Mivel   a   regionális  közigazgatási  hivatalok   létrehozása,
        illetőleg létrehozásuk törvényi alapjainak megteremtése  2/3-os
        többséggel elfogadott törvényi szabályozást igényelt volna,  az
        alkotmányos    törvényi   alapok   hiánya   a   Korm.r.-t    is
        alkotmányellenessé teszi.

        Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy
        az  Ötv.  98.  §  (1) bekezdésének első mondata  és  a  Korm.r.
        alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisítette.

        Az  Abtv. 43. § (1) bekezdése szerint: „Azt a jogszabályt  vagy
        az   állami   irányítás   egyéb  jogi  eszközét,   amelyet   az
        Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisít,  az  erről  szóló
        határozatnak  a hivatalos lapban való közzététele napjától  nem
        lehet alkalmazni.” A megsemmisítés időpontját tekintve az Abtv.
        43.  § (4) bekezdése kivételt enged, amennyiben kimondja,  hogy
        az  Alkotmánybíróság  a  43.  § (1) bekezdésében  meghatározott
        időponttól  eltérően  is  meghatározhatja  az  alkotmányellenes
        jogszabály  hatályon kívül helyezését, ha ezt  a  jogbiztonság,
        vagy   az   eljárást  kezdeményező  különösen   fontos   érdeke
        indokolja.  A  Korm.  r.  alapján  a  közigazgatási   hivatalok
        átszervezése megtörtént, létrehozták a regionális közigazgatási
        hivatalokat,  kinevezték  a  vezetőiket.  Az  ex  nunc  hatályú
        megsemmisítés  ebben  a  helyzetben a  közigazgatási  hivatalok
        működésének jogalapját szüntetné meg, megkérdőjelezhetővé tenné
        döntéseik érvényességét. Ezért az Alkotmánybíróság jelen ügyben
        úgy  ítélte  meg, hogy a jogbiztonság követelménye  a  vizsgált
        rendelkezés   jövőre   nézve  történő   megsemmisítését   teszi
        indokolttá.

        A    megsemmisítés   időpontjának   meghatározása   során    az
        Alkotmánybíróság kellő időt kívánt biztosítani  a  jogalkotónak
        ahhoz,   hogy   az  alkotmányellenes  helyzet  megszüntetéséhez
        szükséges  jogalkotói  feladatának  eleget  tegyen,   ezért   a
        megsemmisítés időpontját 2008. június 30.-ában határozta meg.

            5.    Az   indítványok   alapján   az   Alkotmánybíróságnak
        vizsgálnia kellett a Kttv. 13/A. §-ának alkotmányosságát is.  A
        Kszt.  5. § (1) bekezdése új 13/A. §-sal egészítette a Kttv.-t,
        amely   felhatalmazást  adott  a  Kormánynak  arra,   hogy   „a
        közigazgatási  hivatalt  vagy hivatalokat  rendeletben  jelölje
        ki.”

        Az   indítványozók  álláspontja  szerint  a   jogalkotó   ezzel
        megkerülte a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalokat  életre
        hívó,  kétharmados szavazati aránnyal elfogadott  Ötv.-t  és  a
        Kormánynak  adott  felhatalmazást  arra,  hogy  az  Ötv.  által
        létrehozott    szerv   „megszüntetéséről   és   jogutódlásáról”
        rendelkezzen,  ez  a  szabályozási  mód  sérti  a  jogállamiság
        követelményét,  és  súlyosan csorbítja  az  Országgyűlésnek  az
        Alkotmány 19. § (2) bekezdésében szabályozott hatáskörét.

        Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vitatott rendelkezés
        –  mivel  a  jogalkotó ezt a rendelkezést a többcélú kistérségi
        társulásokról  szóló  törvényben  helyezte  el  úgy,   hogy   a
        felhatalmazás  a  közigazgatási  hivatal  kijelölésére  és  nem
        jogállásának    szabályozására   szól   –   nem    értelmezhető
        egyértelműen.

        Egyik  lehetséges  értelmezése az, hogy a kormány  arra  kapott
        felhatalmazást,  hogy a Kttv. alapján a közigazgatási  hivatalt
        megillető   hatásköröket  gyakorló  közigazgatási   hivatalokat
        kijelölje.   Ezen   értelmezés  mellett  a   felhatalmazás   az
        indítványozók    által   állított   alkotmányellenessége    nem
        állapítható meg.

        A  másik lehetséges értelmezése az, hogy ez a szabály – bár nem
        a közigazgatási jogban általánosan használt terminus technicust
        használja  –  valójában a közigazgatási hivatalok  jogállásának
        szabályozására   adott  felhatalmazásnak   tekintendő.   Ha   a
        felhatalmazás   ekként  értelmezendő,  akkor  helyt   álló   az
        indítványozóknak az a megállapítása, hogy az magában foglalja a
        közigazgatási  hivatalok államszervezetben  elfoglalt  helyének
        megváltoztatására adott felhatalmazást is.

        A    felhatalmazás    egyértelműségének   hiánya    miatt    az
        Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett azt is, hogy a jogalkotó
        a  Korm.r.  megalkotása  során, miként  értelmezte  a  Kttv.  e
        rendelkezését.

        A  vizsgált szabály értelmezését illetően nem nyújt eligazítást
        a  Korm.r.  preambuluma sem, amely a Kormány  felhatalmazásának
        alapját a következőképpen állapítja meg:

        „A   Kormány   az   Alkotmány  35.  §-ának   (2)   bekezdésében
        megállapított eredeti jogalkotói hatáskörében, az Alkotmány 35.
        §-a   (1)   bekezdésének  c)  pontjában  és  40.   §-ának   (3)
        bekezdésében   foglalt  feladatkörében  eljárva,   valamint   a
        települési   önkormányzatok  többcélú  kistérségi  társulásáról
        szóló 2004. évi CVII. törvény 13/A. §-ában kapott felhatalmazás
        alapján a következő rendeletet alkotja:”

        Ez  a  megfogalmazás  a  jogi megoldás elvi  tisztázatlanságára
        utal.  Ha  a  jogalkotónak  az  volt  az  álláspontja,  hogy  a
        Kormánynak  a  közigazgatási hivatalok jogállásával  összefüggő
        szabályozási  jogköre  az  Alkotmány  35.  §  (1)  bekezdés  c)
        pontján,  35.  § (2) bekezdésén, valamint 40. § (3)  bekezdésén
        alapul,   és  az  Alkotmány  e  rendelkezései  alapján  eredeti
        jogalkotási   hatáskörében  alkotta  meg   a   Korm.r.-t,   nem
        értelmezhető,  hogy milyen indokok tették szükségessé  a  Kttv.
        13/A. §-ába foglalt felhatalmazást.

        A  Korm.r.  a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok  helyett
        regionális  közigazgatási hivatalokat hozott létre,  így  annak
        tartalma   alapján   megállapítható,   hogy   a   jogalkotó   a
        közigazgatási hivatalok jogállásának teljes körű szabályozására
        adott  felhatalmazásnak  tekintette  a  vizsgált  rendelkezést,
        amely    magában    foglalja    a    közigazgatási    hivatalok
        államszervezetben  elfoglalt  helyének  megváltoztatására  való
        felhatalmazást is. Amint arra az Alkotmánybíróság a  fentiekben
        rámutatott: a közigazgatási hivatalokat fővárosi, megyei szintű
        államigazgatási  szervként az Ötv. 98. §  (1)  bekezdése  hozta
        létre,  az államszervezetben elfoglalt helyük megváltoztatására
        csak  az  Ötv. módosítására alkalmas, a jelenlevő országgyűlési
        képviselők 2/3-ának szavazatával elfogadott törvényben van mód.
        A   Kttv.   13/A.  §-ában  foglalt  felhatalmazás   alapján   a
        közigazgatási  hivatalok jogállásának korábban  az  Ötv.  által
        szabályozott  elemei minősített többséget igénylő törvényhozási
        tárgyból kormányrendeleti színtű szabályozás tárgyává váltak.

        Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a szabályozási  mód
        ellentétes az Alkotmány 44/C. §-ával, és sérti az Alkotmány  2.
        §  (1)  bekezdésében  szabályozott  jogállamiság  elvét,  ezért
        megállapította,  hogy  a  Kttv. 13/A. §-a  alkotmányellenes  és
        megsemmisítette azt.

             6.  Bár  az  nem a közigazgatási hivatalokkal  kapcsolatos
        rendelkezést tartalmaz, – a minősített többség hiánya  miatt  –
        az   indítványozók  kérték  az  Ötv.  70.  §  (3)  bekezdésének
        alkotmányossági vizsgálatát is. Az Ötv. 70. § (3)  bekezdése  a
        Kszt.-vel történt módosítása előtt a következőképpen szólt:
        „(3)  A  területfejlesztési feladatok, illetőleg a  kormányzati
        területi  fejlesztési  programok  összehangolását  –  a   külön
        törvényben  megállapított feladatkörben  és  szervezetben  –  a
        megyei területfejlesztési tanács végzi.”
        A   Kszt.   ezt  a  szabályt  annyiban  módosította,   hogy   a
        területfejlesztési   tanács   megnevezéséből   hatályon   kívül
        helyezte a „megyei” jelzőt.

        Az  Ötv.-nek  a  megyei területfejlesztési  tanácsra  vonatkozó
        szabályát  a  helyi  önkormányzatokról  szóló  1990.  évi  LXV.
        törvény  módosításáról szóló 1994. évi LXIII. törvény  40.  §-a
        iktatta be az Ötv. szövegébe. Ez a szabály kezdettől fogva  úgy
        rendelkezett, hogy a területfejlesztési tanács szervezetéről és
        feladatairól  külön  törvény  rendelkezik.  Az  Ötv.  a  megyei
        területfejlesztési  tanács  jogállásának  meghatározását  eleve
        egyszerű  többséggel elfogadható, külön törvényre bízta.  Ez  a
        külön  törvény  a  területfejlesztésről  és  területrendezésről
        szóló  1996. évi XXI. törvény (a továbbiakban: Tft.). A Tft.  a
        területfejlesztési tanácsok többszintű rendszerét  hozta  létre
        (országos,  regionális, térségi, megyei  fejlesztési  tanácsok,
        valamint  2004.  szeptember 1-jétől  a  kistérségi  fejlesztési
        tanácsok),  amelyek a Tft. által meghatározott feladatmegosztás
        szerint   látják  el  a  területfejlesztési  feladatokat.   Ezt
        figyelembe  véve  megállapítható,  hogy  az  Ötv.  70.  §   (3)
        bekezdésében a „megyei” jelző hatályon kívül helyezése az  Ötv.
        szabályozási   koncepcióját   –   nevezetesen   azt,   hogy   a
        területfejlesztési   feladatok   ellátása    nem    a    megyei
        önkormányzat,  hanem  egy attól eltérő jogállású  szervezet,  a
        területfejlesztési   tanács  feladatkörébe   tartozik   –   nem
        módosította. Így megállapítható, hogy a jogalkotó az Ötv. 70. §
        (3)  bekezdésének módosítása során nem lépte túl  az  Alkotmány
        34. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás kereteit. Ezért  az
        Alkotmánybíróság    az    Ötv.    70.    §     (3)     bekezdés
        alkotmányellenességének megállapítása és  megsemmisítése  iránt
        benyújtott indítványt elutasította.

                                      V.
                                       
            1.   Az  egyik  indítvány  alapján  az  Alkotmánybíróságnak
        állást   kellett  foglalni  abban  a  kérdésben  is,  hogy   az
        államigazgatás   szerveinek  szabályozása,  az  államigazgatási
        szervek  intézményesítése, illetőleg  jogállásuk  meghatározása
        tekinthető-e  az  Alkotmány  alapján kizárólagos  törvényhozási
        tárgynak.

        Az  indítványozó  álláspontja szerint az Alkotmány  19.  §  (2)
        bekezdését   sérti   az,  hogy  a  Kszt.   által   végrehajtott
        törvénymódosítások     következtében     az     államigazgatási
        szervezetrendszer   alakítása,   az   államigazgatási   szervek
        jogállásának  szabályozása  a Kormány  hatáskörébe  került.  Az
        Alkotmány   19.  §  (2)  bekezdése  a  következő   rendelkezést
        tartalmazza:  „(2)  Az Országgyűlés a népszuverenitásból  eredő
        jogait  gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét,
        meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.”
        Az  indítványozó álláspontja szerint az Alkotmánynak e szabálya
        alapján az államigazgatási szervek intézményesítése, jogállásuk
        szabályozása kizárólagos törvényhozási tárgynak minősül.

        Az  Alkotmány  19. § (2) bekezdése a kormányzás  szervezetének,
        azaz  a  kormányzati  rendszerbe tartozó  szervek  jogállásának
        meghatározását  utalja az Országgyűlés hatáskörébe,  ebből  nem
        következik az, hogy az államigazgatási rendszerbe tartozó egyes
        államigazgatási szervek létrehozásáról, jogállásáról törvényben
        kell rendelkezni.

        Az  Alkotmány maga tartalmaz szabályozást arra nézve,  hogy  az
        államigazgatási  szervezeti rendszerbe tartozó  szervek  közül,
        melyek  létesítéséhez kívánja meg a törvényi  szabályozást.  Az
        Alkotmány   34.   §  (1)  bekezdése  alapján  a  minisztériumok
        felsorolásáról külön törvény rendelkezik, 40/A. §-a pedig egyes
        rendvédelmi  szervek  (rendőrség, határőrség,  nemzetbiztonsági
        szolgálatok) jogállásának szabályozásához írja elő  a  törvényi
        szabályozás szükségességét. A Kászt. 1. §-a, valamint  71.  §-a
        további  államigazgatási  szervek (az  autonóm  államigazgatási
        szervek  és  a  kormányhivatalok)  létesítését  határozza   meg
        kizárólagos törvényhozási tárgyként.

        Az   indítvány  elbírálása  során  az  Alkotmánynak  a  Kormány
        államszervezetben   elfoglalt   helyére,   az    államigazgatás
        működéséért  viselt  felelősségére  vonatkozó  rendelkezéseiből
        kell kiindulni.

        Az  Alkotmány  35.  § (1) bekezdése alapján a Kormány  alapvető
        feladata,   hogy   gondoskodjon  a  törvények  végrehajtásáról,
        irányítsa  és  koordinálja a végrehajtó tevékenységet  gyakorló
        államigazgatási   rendszert.   Az  államigazgatási   szervezeti
        rendszer   jogszerű   és   hatékony,   eredményes   működésének
        biztosítása a Kormány felelősségi körébe tartozik. Az Alkotmány
        a   Kormány   e   funkciójának  gyakorlásához  a  Kormányt   az
        államigazgatási   rendszer   egésze   tekintetében    megillető
        hatásköröket  is  biztosít, e körben az  Alkotmány  40.  §  (3)
        bekezdése   alapján  az  államigazgatási  szervezeti   rendszer
        tekintetében szervezetalakítási jog is megilleti. Az  Alkotmány
        40.  §  (3)  bekezdése  szerint: „(3)  A  Kormány  jogosult  az
        államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá  vonni,
        és erre külön szerveket létesíteni.”

        Az     indítványozó    által    alkotmányellenesnek     tartott
        kormányrendeletek   központi  hivatalok,   illetőleg   területi
        államigazgatási  szervek jogállásáról, tehát olyan,  a  Kormány
        irányítása   alá  tartozó  államigazgatási  szervezetrendszerbe
        tartozó  államigazgatási szervekről rendelkeznek, amelyekre  az
        Alkotmány    40.   §   (3)   bekezdése   alapján   a    Kormány
        szervezetalakítási joga kiterjed. Tehát az Alkotmány 19. §  (2)
        bekezdésének  sérelme  miatt  az indítványozó  által  felsorolt
        kormányrendeletek  alkotmányellenessége  nem  állapítható  meg.
        Ugyancsak nem tekinthető alkotmányellenesnek a Kászt. 2. §  (3)
        bekezdésének az a szabálya sem, amely arra ad felhatalmazást  a
        Kormánynak,  hogy a központi hivatalok, illetőleg közigazgatási
        hivatalok  tekintetében  egyes  irányítási  jogok  gyakorlását,
        valamely központi államigazgatási szerv vezetőjének hatáskörébe
        utalja.

        Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kászt.  2.  §  (3)
        bekezdése,   és   az   Országos   Munkavédelmi   és   Munkaügyi
        Főfelügyelőségről szóló 295/2006. (XII. 30.) Korm. rendelet,  a
        Magyar  Államkincstárról  szóló  311/2006.  (XII.  23.)   Korm.
        rendelet,    az    egészségbiztosítási   felügyeleti    hatóság
        kijelöléséről  szóló  365/2006. (XII  28.)  Korm.  rendelet,  a
        környezetvédelmi,   természetvédelmi,   vízügyi   hatósági   és
        igazgatási  feladatokat  ellátó  szervek  kijelöléséről   szóló
        347/2006.  (XII.  23.)  Korm. rendelet,  az  építésügyi  és  az
        építésfelügyeleti   hatóságok   kijelöléséről    és    működési
        feltételeiről  szóló 343/2006. (XII. 23.)  Korm.  rendelet,  az
        állatvédelmi hatóság kijelöléséről szóló 334/2006.  (XII.  23.)
        Korm.  rendelet,  a  gyermekvédelmi  és  gyámügyi  feladat-  és
        hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és
        illetékességéről szóló 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet,  az
        Országos  Egészségbiztosítási Pénztárról szóló 317/2006.  (XII.
        23.)  Korm.  rendelet,  a  Vám- és Pénzügyőrség  szervezetéről,
        valamint egyes szervek kijelöléséről szóló 314/2006. (XII. 23.)
        Korm.   rendelet,   a   földhivatalokról,   a   Földmérési   és
        Távérzékelési  Intézetről, a Földrajzinév  Bizottságról  és  az
        ingatlan-nyilvántartási  eljárás részletes  szabályairól  szóló
        338/2006.  (XII.  23.)  Korm.  rendelet,  a  Kincstári  Vagyoni
        Igazgatóságról  szóló 313/2006. (XII. 23.)  Korm.  rendelet,  a
        Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 312/2006.  (XII.  23.)
        Korm.  rendelet, az Országos Mentőszolgálatról szóló  322/2006.
        (XII.   23.)  Korm.  rendelet,  az  Oktatási  Hivatalról  szóló
        307/2006.    (XII.   23.)   Korm.   rendelet,   a    Kulturális
        Örökségvédelmi  Hivatalról  szóló 308/2006.  (XII.  23.)  Korm.
        rendelet      alkotmányellenességének     megállapítása      és
        megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasította.

            2.   Az   egyik   indítvány  alapján  az   Alkotmánybíróság
        vizsgálta  a Ket. 19. §, 100. § (1) bekezdése, 116.  §  (2)-(3)
        bekezdése,   valamint  174/A.  §-a  Kszt.  által  megállapított
        szövegének  alkotmányosságát  is. Az  indítványozó  álláspontja
        szerint  a  Ket.  e  rendelkezéseiben a Kormány  számára  adott
        jogalkotási  felhatalmazás  sérti  az  Alkotmány  57.   §   (5)
        bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz való jogot.

        Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány  a  Ket.
        100.  §  (1)  bekezdés a) pontja, valamint 174/A. §  b)  pontja
        tekintetében megalapozott.

        A  Ket.  100.  §  (1)  bekezdés a) pontja szerint  nincs  helye
        fellebbezésnek, ha azt törvény, vagy kormányrendelet kizárja, a
        174/A.  § b) pontja pedig felhatalmazást ad a Kormánynak  arra,
        hogy a fellebbezést rendeletben kizárja.

        Az  Alkotmány 57. § (5) bekezdése alapján a jogorvoslathoz való
        jog  a törvény keretei között mindenkit megillető alapvető jog,
        amelyet az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján csak törvénnyel
        lehet szabályozni.

        Az  Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte az Alkotmány
        8.  § (2) bekezdésével összefüggésben a törvényi és a rendeleti
        szabályozás viszonyát. E határozataiban rámutatott  arra,  hogy
        az alapjogok szabályozása akkor felel meg az Alkotmány 8. § (2)
        bekezdésében      meghatározott     formai      alkotmányossági
        követelménynek,  ha  törvényben történik.  Azonban  nem  minden
        fajta  összefüggés  az  alapjogokkal követeli  meg  a  törvényi
        színtű  szabályozást.  Az alapjogokkal  kapcsolatban  álló,  de
        azokat  csak  távolról, közvetetten érintő,  technikai  és  nem
        korlátozó   jellegű   szabályok   rendeleti   szinten   történő
        megalkotása  önmagában nem alkotmányellenes. „Valamely  alapjog
        tartalmának     meghatározása    és    lényeges    garanciáinak
        megállapítása csakis törvényi szinten történhet,  törvény  kell
        továbbá  az  alapjog  közvetlen, jelentős  korlátozásához  is.”
        [64/1991.  (XII.  17.)  AB  határozat,  ABH  1991,  297,  300.;
        29/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, 148, 155.]

        A  közigazgatási  hatósági ügyekben a jogorvoslathoz  való  jog
        tartalmát,  és  a jogorvoslathoz való jog alapvető  garanciális
        szabályait  a  Ket. VII. fejezete szabályozza. A  közigazgatási
        eljárásban   a   fellebbezés   a   jogorvoslathoz   való    jog
        érvényesítésének nem egyetlen eszköze, de a fellebbezéshez való
        jog   a   jogorvoslathoz   való  jog   érvényesülésének   egyik
        legfontosabb  garanciája. A fellebbezés a Ket.-ben szabályozott
        jogorvoslati  rendszer  központi eleme, a  rendes  jogorvoslati
        eszköz.  A  fellebbezés lehetőségének kizárása  közvetlenül,  a
        Ket.-ben  szabályozott  általános jogorvoslati  rendhez  képest
        korlátozó  módon  érinti a jogorvoslathoz való  jog  tartalmát,
        ezért  a fellebbezés kizárása törvényi szabályozást igényel.  A
        fellebbezéshez   való  jog  kizárására   a   Kormánynak   adott
        jogalkotási  felhatalmazás  sérti  az  Alkotmány  57.   §   (5)
        bekezdését és azzal összefüggésben a 8. § (2) bekezdését.

        Erre  tekintettel  az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a
        Ket.  100.  §  (1) bekezdés a) pontjának „vagy kormányrendelet”
        szövegrésze, és 174/A. §-ának b) pontja alkotmányellenes, ezért
        e rendelkezéseket megsemmisítette.

        Az   indítványozó   a  Ket.-nek  a  fórumrendszerre   vonatkozó
        rendelkezéseit  is  támadja, azért mert álláspontja  szerint  a
        jogorvoslathoz  való  jogot sérti az, hogy  a  Ket.  módosított
        szövege  alapján  a  fórumrendszer,  a  másodfokú,  valamint  a
        felügyeleti   jogkört  gyakorló  hatóságok   szabályozására   a
        Kormánynak is van hatásköre.

        A  Kszt.  2. § (1) bekezdés i) pontja által a Ket.  19.  §  (1)
        bekezdésében és a Kszt. 1. § (2) bekezdése által a Ket. 116.  §
        (2)-(3) bekezdésében végrehajtott módosítás szövegpontosításra,
        a  Ket.  hatályba  lépését követően alkotott törvényekkel  való
        összhang   megteremtésére,   a  korábban   nehezen,   illetőleg
        egyáltalán  nem  értelmezhető  szabály  egyértelművé   tételére
        irányult.  Nem  bírt  az indítványozó által neki  tulajdonított
        tartalommal, nevezetesen nem szélesítette ki a Kormány  korábbi
        szabályozási  jogkörét.  A  Kormány a  Kszt.  hatályba  lépését
        megelőzően   is   rendelkezett  hatáskörrel   a   fórumrendszer
        szabályozására.

        Az   indítvány  alapján  az  Alkotmánybíróságnak  azt   kellett
        vizsgálnia,  hogy  sérti-e az Alkotmány 57. § (5)  bekezdésében
        szabályozott jogorvoslathoz való jogot az, hogy a Ket. 19.  §-a
        és  116.  §  (2)-(3)  bekezdése alapján a Kormány  is  jogosult
        közigazgatási     eljárásban     a     jogorvoslati     fórumok
        meghatározására.

        Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ket. 116. § (2)-(3)
        bekezdése   és   az  Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdése   között
        alkotmányjogilag  értékelhető összefüggés nincs.  Az  Alkotmány
        57.  §  (5) bekezdése alapján a jogorvoslathoz való jog  alanyi
        jogként  megillet  mindenkit, akinek  jogát,  jogos  érdekét  a
        közigazgatási hatóság döntése sérti. A közigazgatási eljárásban
        a jogorvoslathoz való jog az ügyfeleket megillető jog, amelynek
        érvényesülését  az  ügyfél  által kezdeményezhető  jogorvoslati
        eljárások  biztosítják.  A  Ket. 116.  §  (2)-(3)  bekezdése  a
        felügyeleti   jogkör   gyakorlására  jogosult   szervek   körét
        szabályozza.  A felügyeleti eljárás nem az ügyfél  jogorvoslati
        jogának   érvényesítésére  szolgáló  jogorvoslati   eszköz,   a
        felügyeleti   eljárás  a  Ket.  115.  §-a  alapján   a   döntés
        törvényességének biztosítékaként hivatalból folytatott eljárás.
        A  felügyeleti eljárás lefolytatására jogosult szervek  körének
        szabályozása az ügyfelek jogorvoslathoz való jogát nem érinti.

        A  Ket. 19. §-a, valamint 107. § és 108. §-ai lehetőséget adnak
        arra, hogy a másodfokon eljáró, azaz a fellebbezés elbírálására
        jogosult  szervet  ne  csak törvény, hanem  más  jogszabály  is
        meghatározza. A Ket.-nek ezek a szabályai a jogorvoslathoz való
        jog  érvényesülését szolgáló jogorvoslati kérelem elbírálásáról
        rendelkeznek,  így azok összefüggésben állnak a  jogorvoslathoz
        való     joggal.     E     szabályokkal    kapcsolatosan     az
        Alkotmánybíróságnak – fent idézett gyakorlatát figyelembe  véve
        – azt kellett vizsgálnia, hogy a jogorvoslati fórumként eljárni
        jogosult   közigazgatási  szervek  kormányrendeletben   történő
        meghatározása érinti-e a jogorvoslathoz való jog tartalmát.

        Az   Alkotmánybíróság  már  több  határozatában  értelmezte  az
        Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdését a  jogorvoslat  elbírálására
        jogosult  szerv  szempontjából. Az Alkotmánybíróság  gyakorlata
        értelmében  a  jogorvoslathoz való  jog  immanens  tartalma  az
        érdemi  […]  határozatok tekintetében a  más  szervhez  vagy  a
        magasabb  fórumhoz fordulás lehetősége. [5/1992.  (I.  30.)  AB
        határozat,   ABH   1992,  27,  31.]  A  közigazgatási   eljárás
        jogorvoslati  rendszerének  alkotmányossági  vizsgálata   során
        rámutatott   arra,   hogy   a   jogorvoslathoz   való   alapjog
        biztosítását jelenti, ha az eljárásban a törvény garantálja  az
        érintett  számára,  hogy  ügyét az alapügyben  eljáró  szervtől
        különböző szerv bírálja el (513/B/1994. AB határozat, ABH 1994,
        734.).

        Az   Alkotmánybíróság  eddigi  gyakorlata   során   tehát   azt
        tekintette  a  jogorvoslathoz való jog tartalmi elemének,  hogy
        törvény teremtse meg a garanciáit annak, hogy az ügyben  eljáró
        szervtől különböző szerv bírálja el a jogorvoslati kérelmet.

        A Ket. 106. §-a a következő rendelkezést tartalmazza:
        „106. § (1) Az ügyfél jogorvoslathoz való jogának érvényesülése
        érdekében  – az olyan ügyek kivételével, amelyekben  e  törvény
        alapján nincs helye fellebbezésnek – az elsőfokú hatáskört  úgy
        kell  megállapítani,  illetve  a  szervezetrendszert  úgy  kell
        kialakítani,  hogy legyen a fellebbezés elbírálására  jogosult,
        az   elsőfokú   hatóságtól   szervezeti,   illetve   feladatkör
        szempontjából elkülönülő szerv.”

        A  Ket.-nek  ez  a  rendelkezése megfelelő garanciát  nyújt  az
        Alkotmány által szabályozott jogorvoslathoz való jogból  folyó,
        a    jogorvoslatot   elbíráló   szervvel   szemben   támasztott
        követelmények érvényesüléséhez. [Az Alkotmánybíróság e  szabály
        megsértése  miatt  állapította meg  a  19/2007.  (III.  9.)  AB
        határozatában  a  81/2003. (VI. 7.) Korm.  rendelet  5.  §  (2)
        bekezdésének alkotmányellenességét. (ABK 2007. március, 256.)]

        Tekintettel a közigazgatási ügyek sokrétűségére a közigazgatási
        hatósági  ügyekben  a  fórumrendszer, az első-  és  másodfokon,
        illetőleg  a  felügyeleti eljárásban eljárni  jogosult  szervek
        köre az általános szabályok szintjén nem szabályozható. Ezért a
        Ket. 19. §-a úgy rendelkezik, hogy az első fokon eljáró szervet
        jogszabály  határozza  meg. A másodfokon  eljáró,  jogorvoslati
        jogkört  gyakorló  hatóságokra  nézve  a  Ket.  107-108.   §-ai
        állapítanak meg általános szabályokat az eljáró szerv  felettes
        szervét  jelölve meg jogorvoslati fórumként. Azonban, mivel  az
        általános  eljárási  szabályok jellegüknél fogva  nem  lehetnek
        figyelemmel  minden  egyes közigazgatási ügy  és  minden  egyes
        közigazgatási    hatáskört    gyakorló    szerv    jogállásának
        sajátosságaira, az általános eljárási törvénynek a jogorvoslati
        fórumrendszerre  vonatkozó szabályai értelemszerűen  másodlagos
        szabályok.  Ami azt jelenti, hogy a Ket.-nek ezek  a  szabályai
        akkor   alkalmazandók,   ha  más  jogszabály,   törvény,   vagy
        kormányrendelet   másként  nem  rendelkezik.   Amint   arra   a
        fentiekben az Alkotmánybíróság rámutatott, az Alkotmány  40.  §
        (3)  bekezdése  alapján a kormányt megilleti az államigazgatási
        rendszeren  belül a szervezetalakítási jog, amely  a  szervezet
        hatáskörének szabályozását is magában foglalja, nem  tekinthető
        alkotmányellenesnek   az,   hogy   a   Ket.   a   közigazgatási
        jogorvoslati  fórumrendszer  alakítására  felhatalmazást  ad  a
        Kormánynak is.

        A  fentiekre  tekintettel az Alkotmánybíróság úgy  ítélte  meg,
        hogy   a   Ket.   19.  §-a  és  116.  §  (2)-(3)   bekezdésével
        összefüggésben      az     indítványozó     által      állított
        alkotmányellenesség nem állapítható meg, ezért az indítványt  e
        tekintetben elutasította.
           
            3.  Az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt  is,
        amely  a  Korm.r.-tel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló
        alkotmányellenesség megállapítását kérte.

        Az      indítványozó      a     mulasztásban      megnyilvánuló
        alkotmányellenesség megállapítását egyrészt azért  kérte,  mert
        álláspontja  szerint  a  Korm.r.  a  Jat.  2.  §  a)  pontjával
        ellentétben,   hatáskört   megállapító   törvényi   szabályozás
        hiányában állapítja meg a közigazgatási hivatalok hatáskörét.

        A  Jat.  2.  §  a)  pontjának hivatkozott rendelkezése  szerint
        törvény szabályozza az állami szervek alapvető hatásköreit.  Az
        Alkotmánybíróság   kialakult   gyakorlata   szerint   a    Jat.
        szabályainak  megsértése önmagában nem teszi alkotmányellenessé
        a  jogszabályt, a Jat. rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása
        csak  akkor  eredményezi  a jogszabály  alkotmányellenességének
        megállapítását,  ha a vizsgált jogszabály egyben  az  Alkotmány
        valamely  rendelkezését  is  sérti.  [30/1991.  (VI.   5.)   AB
        határozat,  ABH  1991,  421,  422.;  50/1998.  (XI.   27.)   AB
        határozat,  ABH  1998, 387, 395-397.; 39/1999.  (XII.  21.)  AB
        határozat,  ABH  1999,  325, 349-350.;  30/2000.  (X.  11.)  AB
        határozat,  ABH  2000,  202,  206.  stb.]  Az  Alkotmánybíróság
        kizárólag   a   Jat.  alapján  nem  állapít  meg   mulasztásban
        megnyilvánuló    alkotmányellenességet.    (1621/E/1992.     AB
        határozat, ABH 1993, 765, 766.)

        Az  Ötv.  98.  § (2) bekezdés c) pontja alapján a közigazgatási
        hivatal  ellátja a törvényben megállapított, továbbá a  Kormány
        által    hatáskörébe    utalt   államigazgatási    feladatokat,
        hatásköröket, hatósági jogköröket. A Kormány tehát  rendelkezik
        törvényi    felhatalmazással   arra,   hogy    rendeletben    a
        közigazgatási hivatal számára hatásköröket állapítson  meg.  Az
        indítványozó  nem  jelölt meg a Korm.r. által  a  közigazgatási
        hivatal  számára  meghatározott olyan  hatásköröket,  amelyeket
        álláspontja szerint az Alkotmány valamely rendelkezése  alapján
        törvényben kellett volna szabályozni.

        Az  indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
        megállapítását  kezdeményezte a Korm.r. 2. §  (2)  bekezdésével
        összefüggésben  azért  is, mert álláspontja  szerint  sérti  az
        Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból
        folyó  jogbiztonság  követelményét  az,  hogy  a  Korm.r.   nem
        tartalmaz  felhatalmazást a közigazgatási hivatal hatásköreinek
        a kirendeltségekre való átruházására.

        A   Korm.r.  2.  §  (2)  bekezdése  szerint  a  kirendeltség  a
        közigazgatási hivatal szervezeti egysége, amely a közigazgatási
        hivatal  szervezeti  és  működési szabályzatában  meghatározott
        feladatokat lát el.

        A Korm.r. szabályai alapján egyértelműen megállapítható, hogy a
        kirendeltségek    nem   önálló   közigazgatási    szervek,    a
        közigazgatási  hivatal belső szervezeti  egységei.  A  hatályos
        jogszabályi   rendelkezések  (a  Korm.r.  és   a   hatásköröket
        megállapító más jogszabályok) alapján hatásköre a közigazgatási
        hivatalnak,  illetőleg  a közigazgatási hivatal  szakigazgatási
        szervének van. A kirendeltségek a közigazgatási hivatal nevében
        látják  el  a  hivatal  szervezeti és  működési  szabályzatában
        számukra  meghatározott feladatokat. A Korm.r.  a  hatásköröket
        pontosan  rendezi,  az,  hogy  a  jogszabály  milyen  módon  és
        mélységig    rendezi    a    közigazgatási    szerven    belüli
        munkamegosztást,     nem     alkotmányossági     kérdés.     Az
        Alkotmánybíróság    álláspontja    szerint     a     hatáskörök
        rendezetlensége   miatt,   a  Korm.r.-tel   összefüggésben   az
        Alkotmány  2.  §  (2)  bekezdésében  szabályozott  jogállamiság
        elvéből folyó jogbiztonságot sértő szabályozási hiányosság  nem
        állapítható meg.

        Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben történő
        közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el.
                                 Dr. Bihari Mihály
                            az Alkotmánybíróság elnöke
                                         
                  Dr. Balogh Elemér          Dr. Bragyova András
                  alkotmánybíró                    alkotmánybíró
                                         
                  Dr. Holló András               Dr. Kiss László
                  előadó alkotmánybíró             alkotmánybíró
                                         
                  Dr. Kovács Péter          Dr. Kukorelli István
                  alkotmánybíró                    alkotmánybíró
                                         
                  Dr. Lenkovics Barnabás        Dr. Lévay Miklós
                  alkotmánybíró                    alkotmánybíró
                                         
                  Dr. Paczolay Péter        Dr. Trócsányi László
                  alkotmánybíró                    alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          The changes in the branch of government and setting up of regional public administration organs
          Number of the Decision:
          .
          90/2007. (XI. 14.)
          Date of the decision:
          .
          11/13/2007
          .
          .
          Full text:
          en_0090_2007.pdfen_0090_2007.pdf