Hungarian

Ügyszám: .	387/B/2007
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 387/B/2007. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/2690 .

A döntés kelte: Budapest, 11/25/2008 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenesség   és   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos  megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                          határozatot: 1.   Az   Alkotmánybíróság  az  élelmiszerláncról  és  hatósági felügyeletéről  szóló  2008.  évi  XLVI.  törvény  50.  §   (4) bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2.  Az  Alkotmánybíróság az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996.  évi  LIV.  törvénnyel, valamint az élelmiszerláncról  és hatósági   felügyeletéről  szóló  2008.  évi  XLVI.  törvénnyel kapcsolatban   mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség megállapítását kezdeményező indítványt elutasítja.                            Indokolás                               I. 1. Az indítványozó az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi  LIV.  törvénnyel  (a továbbiakban:  Erdőtv.)  kapcsolatban mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítását kérte  az  Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a mulasztás abban  áll,  hogy  a  törvény lehetővé teszi  például  az  erdő újratelepítésének   elmulasztása   miatt   bírság   kiszabását, ugyanakkor  az  nincs  szabályozva,  hogy  a  bírságot   milyen eljárásban   kell   kiszabni:  kell-e   például   vizsgálni   a vétkességet, meg kell-e hallgatni az érintett személyt.  Mindez szerinte jogbizonytalanságot eredményez, ami sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését. 2.  Aggályokat  vet  fel véleménye szerint  a  növényvédelemről szóló  2000.  évi  XXXV. törvény (a továbbiakban:  Növtv.)  is, amely  az  érintett személy meghallgatása nélkül —  őt  mintegy „hátba  támadva” — teszi lehetővé bírság kiszabását a parlagfű- irtási   kötelezettség   határidőben   történő   teljesítésének elmulasztása esetén. Az   indítványozó   kérte   a  Növtv.  egyes   rendelkezéseinek megsemmisítését. Szerinte „jogbizonytalanságot,  félelmet  okoz az  állampolgároknak” az, hogy a Növtv. 7/A. § (1) bekezdése  a tulajdonosnak   a   védekezés  elvégzésére   történő   előzetes felszólítása nélkül lehetővé teszi a parlagfű elleni  közérdekű védekezés elrendelését. Hasonló okból — a jogbiztonság  sérelme miatt — tartja alkotmányellenesnek az indítványozó a 7/A. § (3) bekezdését.  E  rendelkezés  nem  teszi  kötelezővé,   hogy   a földhasználót   a  helyszíni  szemle  időpontjáról   előzetesen értesítsék, és így az eljárásban „jogait nem tudja gyakorolni”. A  Növtv.-nek a bírság kiszabásáról rendelkező 60.  és  61.  §- aival  —  és általában a Növtv.-vel kapcsolatban — az Alkotmány 2.  § (1) bekezdésére hivatkozva mulasztás megállapítását kérte az    indítványozó.    Hiányolja   ugyanis    e    szabályokkal összefüggésben  az  eljárási, garanciális szabályokat,  jelesül azt, hogy a parlagfű-irtás elmulasztásáért úgy bírságolnak  meg embereket,  hogy őket előzetesen a parlagfű elleni  védekezésre nem  szólították fel, vétkességüket nem vizsgálták, és  nem  is hallgatták meg őket az eljárásban.                               II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” 2.  Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény támadott rendelkezése: „50.  §  (4) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően  parlagfű elleni  közérdekű védekezést kell elrendelni, ha a földhasználó a  17.  §  (4) bekezdésében szereplő parlagfű elleni védekezési kötelezettségének    nem   tesz   eleget.    A    kötelezettség teljesítésének helyszíni ellenőrzéséről a földhasználó előzetes értesítése mellőzhető.” 3. Az Erdőtv.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezése: „102.  §  (1) Az erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság határozata alapján  erdőgazdálkodási bírságot köteles a határozat jogerőre emelkedésétől   számított   harminc   napon   belül   a   külön jogszabályban meghatározott számlára befizetni, ha a) erdejében neki felróható okból engedély nélküli fakitermelés történik; b)  az erdő faállományának nevelése és egészségügyi kitermelése során   az   engedélyben  meghatározott  mértéket  meghaladóan, illetőleg   az   erdő   faállományának   szerkezetét    károsan befolyásoló mértékben termel ki fát; c)  megszegi  a törvény 50. §-a (1) bekezdésének  c)  pontjában foglalt rendelkezést; d)  ha  az erdő faállományának szerkezetét, egészségi állapotát károsan befolyásoló módon hajtja végre az állomány nevelését; e)  túllépi  az  erdő felújítására az erdészeti  hatóság  által megállapított   határidőt,   vagy   a   szükséges   beavatkozás elmulasztásával kárt okoz; f)  az erdőterületet engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon veszi igénybe; g)  az  50.  §  (1)  bekezdésének  c)  pontjában  foglalt  eset kivételével az erdőgazdálkodási szabályok megsértése esetén.”                              III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az indítványnak az Alkotmánybírósághoz érkezését követően az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről  szóló  2008.  évi XLVI.  törvény  (a továbbiakban: Éhtv.) — 2008.  szeptember  1. napjától — hatályon kívül helyezte a Növtv.-t. Az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:  Abtv.)  1.  §-a értelmében  az  Alkotmánybíróság főszabályként  csak  hatályban lévő,  illetve  már  kihirdetett jogszabály    (állami    irányítás    egyéb    jogi    eszköze) alkotmányosságát  vizsgálja.  Ez  alól  kivétel  lehet,  ha  az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés vagy a 48. §-a   alapján  alkotmányjogi  panasz  tárgyában  folyik.  Jelen indítvány  nem tartozik ezek körébe, mivel utólagos  és  elvont normakontrollra irányul. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint  a hatályon kívül helyezett jogszabály helyébe lépő  új rendelkezések  tekintetében csak a régi és  az  új  szabályozás tartalmi  azonosságának megállapíthatóságakor folytatja  le  az alkotmányossági  vizsgálatot [pl. 335/B/1990.  AB  végzés,  ABH 1990,  261,  262.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat,  ABH  2005, 329,  333-334.;  519/B/2003.  AB  határozat,  ABH  2005,  1182, 1184.]. A  Növtv.  5.  §  (3)  bekezdése előírta, hogy  a  földhasználó köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű virágbimbó  kialakulását megakadályozni és ezt az  állapotot  a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani.  A  7/A.  § (1)  bekezdése úgy rendelkezett, hogy az 5. § (3)  bekezdésében foglalt  parlagfű-irtási kötelezettség  elmulasztása  esetén  a növényvédelmi  szerv elrendeli a parlagfű elleni védekezést,  a (3)  bekezdés  értelmében  pedig a  helyszíni  ellenőrzésről  a földhasználó  értesítése mellőzhető.  E  szabályok  a  hatályos Éhtv.-ben  azonos  tartalommal  megtalálhatóak:  a  17.  §  (4) bekezdése  a  Növtv. idézett 5. § (3) bekezdésében foglaltakkal azonos  módon írja elő a védekezési kötelezettséget. Az  50.  § (4) bekezdése szerint parlagfű elleni közérdekű védekezést kell elrendelni, ha a földhasználó a 17. § (4) bekezdésében szereplő védekezési   kötelezettségének  nem  tesz   eleget,   ugyanezen bekezdés  második mondata pedig kimondja, hogy a  kötelezettség teljesítésének helyszíni ellenőrzéséről a földhasználó előzetes értesítése mellőzhető. Mindezek  alapján  a  Növtv. 7/A. § (1)  és  (3)  bekezdéseinek megsemmisítésére  irányuló indítványt  az  Alkotmánybíróság  az Éhtv. 50. § (4) bekezdése tekintetében vizsgálta. A    parlagfű-irtási   kötelezettség   szabályozásának   és   a kötelezettség  elmulasztása szankcionálásának  lényegi  elemei, amelyek  az  indítványozó  szerint  mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását indokolják, a Növtv.-ben  és az Éhtv.-ben azonosak: az indítványozó által hiányosnak tartott szabályozási   mód   az   Éhtv.  keretei   között   változatlan tartalommal  megjelenik.  A mulasztás megállapítására  irányuló indítványt    ezért   az   Alkotmánybíróság   —   gyakorlatának megfelelően (388/D/1999. AB határozat, ABH 2006, 1218, 1220.) — szintén az új szabályozás vonatkozásában bírálta el. 2.  Az  Alkotmánybíróság először az Erdőtv.-vel  összefüggésben mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó indítványozói kérelmet vizsgálta meg. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet  sor,  ha  a jogalkotó   szerv   a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó jogalkotói      feladatát     elmulasztotta,      és      ezzel alkotmányellenességet   idézett   elő.   Az    Alkotmánybíróság mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít  meg, ha    alapvető   jog   érvényesüléséhez   szükséges   garanciák hiányoznak,  illetve,  ha  a hiányos szabályozás  alapvető  jog érvényesítését veszélyezteti [22/1990. (X. 16.)  AB  határozat, ABH  1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH  1992, 227, 232.; 6/2001. (III. 14.) AB határozat, ABH 2001, 93, 103.] Az  Alkotmánybíróság  már a 9/1992. (I. 30.)  AB  határozatában hangsúlyozta: A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A   jogbiztonság  az  állam  —  s  elsősorban  a  jogalkotó   — kötelességévé  teszi annak biztosítását,  hogy  a  jog  egésze, egyes  részterületei  és  az egyes jogszabályok  is  világosak, egyértelműek,    működésüket   tekintve    kiszámíthatóak    és előreláthatóak  legyenek a norma címzettjei számára.  Vagyis  a jogbiztonság   nem  csupán  az  egyes  normák   egyértelműségét követeli   meg,   de   az   egyes  jogintézmények   működésének kiszámíthatóságát   is.   Ezért   alapvetőek   a   jogbiztonság szempontjából  az eljárási garanciák. Csak formalizált  eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály,  csak az  eljárási  normák  betartásával  működnek  alkotmányosan   a jogintézmények. (ABH 1992, 59, 65-66.) Az  Erdőtv. 102. § (1) bekezdése rendelkezik arról,  hogy  mely esetekben   van  helye  erdőgazdálkodási  bírság  kiszabásának. Kimondja emellett azt is, hogy a bírságot az erdészeti  hatóság határozata   alapján  kell  megfizetni.  A  törvény   részletes eljárási  előírásokat nem határoz meg, ez azonban  nem  jelenti azt,  hogy  az eljárás szabályozatlan lenne: arra  egyrészt  az erdőről  és  az  erdő védelméről szóló 1996. évi  LIV.  törvény végrehajtásának  szabályairól  szóló  29/1997.  (IV.  30.)   FM rendelet,   illetve   a  közigazgatási  hatósági   eljárás   és szolgáltatás  általános  szabályairól  szóló  2004.  évi   CXL. törvény  (a  továbbiakban: Ket.) rendelkezései is  vonatkoznak. Rámutat  az  Alkotmánybíróság, hogy a Ket. az  ügyfelet  érintő számos  —  az  indítványozó  által az  Erdőtv.-ből  hiányolt  — garanciális    rendelkezést   tartalmaz   (pl.    az    eljárás megindításáról    való   értesítés   szabályai,    az    ügyfél nyilatkozattételi   joga,   jogorvoslat   joga,    stb.).    Az erdőgazdálkodási   bírság   kiszabásának   eljárási   szabályai mindezek  alapján létezőnek tekinthetők, az érintettek  számára világosak,   egyértelműek,  kiszámíthatóak.  A   jogalkotót   a felelősségi  szabályok megalkotásakor —  az  Alkotmány  keretei között   —  viszonylag  szabad  mérlegelési  jog  illeti   meg. Önmagában  az a tény, hogy a jogalkotó az általános felelősségi alakzat  szerint szankcionál-e, avagy az általános szabályoktól eltérő,    speciális    rendelkezések    megalkotását    tartja szükségesnek,  és  már  a szabályok vétlen  megszegése  —  azaz lényegében   a   vétkességtől  független  objektív   felelősség fennállása  —  esetén is lehetősége van bírság  kiszabására,  a jogbiztonságot   nem  sérti,  sőt  erősíti.  A  jogállamiságból levezetett   jogbiztonsághoz  való  jogból  kényszerítően   nem következnek  az indítványozó által hiányolt szabályok,  így  az Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdése alapján  nem  állapítható  meg mulasztás az Erdőtv. vonatkozásában. Az    Alkotmánybíróság   mindezek   alapján   az    Erdőtv.-vel kapcsolatban előterjesztett indítványt elutasította. 3.  Az  Éhtv.-vel  összefüggésben  előterjesztett  kérelmet  az Alkotmánybíróság a következők szerint bírálta el. 3.1. Az Éhtv. 17. § (4) bekezdése kimondja, hogy a földhasználó köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű virágbimbójának  kialakulását megakadályozni, és  ezt  követően ezt  az  állapotot  a  vegetációs időszak  végéig  folyamatosan fenntartani. Ezen előírás egyértelmű, pontos határidőhöz kötött védekezési   kötelezettséget  fogalmaz  meg   a   földhasználók számára,  amelynek  nem  teljesítése  esetére  a  jogalkotó   — figyelemmel   arra,   hogy   a   parlagfű   elsősorban   súlyos közegészségügyi és mezőgazdasági problémát jelentő növényfaj  — közérdekű  védekezés elrendelését írja elő. Különösen  igaz  ez olyan növények esetében, melynek elszaporodása mások egészségét is   veszélyezteti.   A   közérdekű  védekezés   olyan   állami beavatkozás,  amely  nem mentesíti a földhasználót  a  helyette elvégzett  növényvédelem  költségeinek  megtérítése   alól,   a növényvédelmi mulasztás emellett szankcióval is párosul: a  60. §  (1)  bekezdése növényvédelmi bírság kiszabását  írja  elő  a parlagfű elleni védekezési kötelezettség elmulasztása esetére. Az  általános  szabályoktól [50. §  (1)  bekezdés]  eltérően  a közérdekű   védekezésről  szóló  határozat   kibocsátásának   a parlagfű elleni védekezés körében valóban nem feltétele, hogy a hatóság előzetesen határozattal kötelezze a földhasználót a 17. §  (4)  bekezdésében foglalt kötelezettsége  teljesítésére.  Az Éhtv. — az Erdőtv.-hez és számos más törvényhez hasonlóan — nem csupán  alanyi jogokat biztosít, hanem közvetlenül a törvényből folyó,  alanyi  kötelezettségeket is megállapít a  tulajdonosok számára.  Ez azonban az Alkotmánybíróság álláspontja szerint  a jogbiztonságot nem sérti. A szabályozás ugyanis minden érintett számára világos: a törvény alapján a földhasználókat a parlagfű- irtási kötelezettség meghatározott időponttól kezdődően, külön, egyedi   határozat  nélkül  is  folyamatosan,  feltétel  nélkül terheli.  A  kötelezettség teljesítésének elmulasztása  esetére alkalmazott jogkövetkezmény (a közérdekű védekezés elrendelése, illetve a bírság) is egyértelmű és kiszámítható rendelkezéseken alapul.  Az  Alkotmányból nem vezethető  le  olyan  szabályozás követelménye,   mely   szerint   az   Éhtv.-ben    szabályozott jogkövetkezmények  alkalmazását a törvény alapján  egyértelműen fennálló    kötelezettség    teljesítésére    felhívó    egyedi határozatnak mindenképpen meg kellene előznie. Az  indítványozó  által  kifogásolt megoldás,  mely  szerint  a földhasználó védekezési kötelezettsége teljesítésének helyszíni ellenőrzéséről  történő előzetes értesítése  nem  kötelező,  az Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   szintén   nem   okoz jogbizonytalanságot. Annak ellenőrzése ugyanis, hogy  az  adott földterületen  található-e parlagfű, illetve,  hogy  a  terület parlagfűvel  történő fertőzöttsége milyen  mértékű,  az  ügyfél közreműködése  nélkül, külső vizsgálattal  (szemrevételezéssel, stb.)   is  megállapítható.  Mivel  ennek  folytán  az   ügyfél jelenléte  nem  elengedhetetlen  feltétele  az  eljárásnak,  az ellenőrzés eredményét semmilyen módon nem befolyásoló  tényező. A  Ket.  90. § (4) bekezdése ezzel összhangban úgy rendelkezik, hogy   ilyen   esetben  mellőzhető  az  ellenőrzésről   történő tájékoztatás. Hangsúlyozni kell emellett azt is, hogy az ügyfél akkor  sincs  elzárva  az eljárásban való  részvételtől,  ha  a helyszíni szemlén adott esetben nem vesz részt. Az ügyfélnek az eljárás során tett esetleges nyilatkozata a Ket. alapján  olyan bizonyíték,  amelyet  a  hatóság a döntéshozatal,  a  tényállás tisztázása során mérlegelni köteles. Az ügyfél számára emellett a jogorvoslati út is nyitott. Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróság  az  Éhtv.  50.  §  (4) bekezdésének  megsemmisítésére irányuló indítványozói  kérelmet elutasította. 3.2.    Az   indítványozó   a   parlagfű-irtási   kötelezettség elmulasztása     esetén    fizetendő    bírság     szabályaival összefüggésben  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenesség megállapítását is kérte. Az  Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban rámutat egyrészt  arra, hogy az eljárás — az indítványozó állításával ellentétben — nem tekinthető  szabályozatlannak. Az  Éhtv.  rendelkezésein  kívül vonatkozik  arra a növényvédelmi tevékenységről  szóló  5/2001. (I.  16.)  FVM  rendelet,  amely a  parlagfű  elleni  védekezés különös eljárási szabályait tartalmazza, illetve a Ket.  is.  A jogalkotó   a   parlagfű-irtási  kötelezettséget,   illetve   a kötelezettség ellenőrzésének módját, és a nem teljesítés esetén alkalmazandó  jogkövetkezményeket egyértelműen,  az  érintettek számára   átláthatóan   és   kiszámíthatóan   szabályozta.   Az indítványozó  által hiányolt szabályok megalkotására  vonatkozó kötelezettség   az   Alkotmány  2.  §  (1)   bekezdéséből   nem következik. Az  Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a  vonatkozásban is elutasította.                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke          Dr. Balogh Elemér         Dr. Bragyova András          alkotmánybíró                   alkotmánybíró          Dr. Holló András              Dr. Kiss László          alkotmánybíró                   alkotmánybíró          Dr. Kovács Péter       Dr. Lenkovics Barnabás          alkotmánybíró            előadó alkotmánybíró                      Dr. Trócsányi László                          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	387/B/2007
Date of the decision: .	11/25/2008
.
.