A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség és jogszabály alkotmányellenességének
utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta
a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az élelmiszerláncról és hatósági
felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 50. § (4)
bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az erdőről és az erdő védelméről szóló
1996. évi LIV. törvénnyel, valamint az élelmiszerláncról és
hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvénnyel
kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
megállapítását kezdeményező indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996.
évi LIV. törvénnyel (a továbbiakban: Erdőtv.) kapcsolatban
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását
kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a mulasztás
abban áll, hogy a törvény lehetővé teszi például az erdő
újratelepítésének elmulasztása miatt bírság kiszabását,
ugyanakkor az nincs szabályozva, hogy a bírságot milyen
eljárásban kell kiszabni: kell-e például vizsgálni a
vétkességet, meg kell-e hallgatni az érintett személyt. Mindez
szerinte jogbizonytalanságot eredményez, ami sérti az Alkotmány
2. § (1) bekezdését.
2. Aggályokat vet fel véleménye szerint a növényvédelemről
szóló 2000. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Növtv.) is,
amely az érintett személy meghallgatása nélkül — őt mintegy
„hátba támadva” — teszi lehetővé bírság kiszabását a parlagfű-
irtási kötelezettség határidőben történő teljesítésének
elmulasztása esetén.
Az indítványozó kérte a Növtv. egyes rendelkezéseinek
megsemmisítését. Szerinte „jogbizonytalanságot, félelmet okoz
az állampolgároknak” az, hogy a Növtv. 7/A. § (1) bekezdése a
tulajdonosnak a védekezés elvégzésére történő előzetes
felszólítása nélkül lehetővé teszi a parlagfű elleni közérdekű
védekezés elrendelését. Hasonló okból — a jogbiztonság sérelme
miatt — tartja alkotmányellenesnek az indítványozó a 7/A. § (3)
bekezdését. E rendelkezés nem teszi kötelezővé, hogy a
földhasználót a helyszíni szemle időpontjáról előzetesen
értesítsék, és így az eljárásban „jogait nem tudja gyakorolni”.
A Növtv.-nek a bírság kiszabásáról rendelkező 60. és 61. §-
aival — és általában a Növtv.-vel kapcsolatban — az Alkotmány
2. § (1) bekezdésére hivatkozva mulasztás megállapítását kérte
az indítványozó. Hiányolja ugyanis e szabályokkal
összefüggésben az eljárási, garanciális szabályokat, jelesül
azt, hogy a parlagfű-irtás elmulasztásáért úgy bírságolnak meg
embereket, hogy őket előzetesen a parlagfű elleni védekezésre
nem szólították fel, vétkességüket nem vizsgálták, és nem is
hallgatták meg őket az eljárásban.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.”
2. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008.
évi XLVI. törvény támadott rendelkezése:
„50. § (4) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően parlagfű
elleni közérdekű védekezést kell elrendelni, ha a földhasználó
a 17. § (4) bekezdésében szereplő parlagfű elleni védekezési
kötelezettségének nem tesz eleget. A kötelezettség
teljesítésének helyszíni ellenőrzéséről a földhasználó előzetes
értesítése mellőzhető.”
3. Az Erdőtv.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„102. § (1) Az erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság határozata
alapján erdőgazdálkodási bírságot köteles a határozat jogerőre
emelkedésétől számított harminc napon belül a külön
jogszabályban meghatározott számlára befizetni, ha
a) erdejében neki felróható okból engedély nélküli fakitermelés
történik;
b) az erdő faállományának nevelése és egészségügyi kitermelése
során az engedélyben meghatározott mértéket meghaladóan,
illetőleg az erdő faállományának szerkezetét károsan
befolyásoló mértékben termel ki fát;
c) megszegi a törvény 50. §-a (1) bekezdésének c) pontjában
foglalt rendelkezést;
d) ha az erdő faállományának szerkezetét, egészségi állapotát
károsan befolyásoló módon hajtja végre az állomány nevelését;
e) túllépi az erdő felújítására az erdészeti hatóság által
megállapított határidőt, vagy a szükséges beavatkozás
elmulasztásával kárt okoz;
f) az erdőterületet engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő
módon veszi igénybe;
g) az 50. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt eset
kivételével az erdőgazdálkodási szabályok megsértése esetén.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványnak az Alkotmánybírósághoz érkezését követően az
élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi
XLVI. törvény (a továbbiakban: Éhtv.) — 2008. szeptember 1.
napjától — hatályon kívül helyezte a Növtv.-t.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 1. §-a értelmében az Alkotmánybíróság
főszabályként csak hatályban lévő, illetve már kihirdetett
jogszabály (állami irányítás egyéb jogi eszköze)
alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az
eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés vagy a 48.
§-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. Jelen
indítvány nem tartozik ezek körébe, mivel utólagos és elvont
normakontrollra irányul. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata
szerint a hatályon kívül helyezett jogszabály helyébe lépő új
rendelkezések tekintetében csak a régi és az új szabályozás
tartalmi azonosságának megállapíthatóságakor folytatja le az
alkotmányossági vizsgálatot [pl. 335/B/1990. AB végzés, ABH
1990, 261, 262.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005,
329, 333-334.; 519/B/2003. AB határozat, ABH 2005, 1182,
1184.].
A Növtv. 5. § (3) bekezdése előírta, hogy a földhasználó
köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű
virágbimbó kialakulását megakadályozni és ezt az állapotot a
vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani. A 7/A. §
(1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy az 5. § (3) bekezdésében
foglalt parlagfű-irtási kötelezettség elmulasztása esetén a
növényvédelmi szerv elrendeli a parlagfű elleni védekezést, a
(3) bekezdés értelmében pedig a helyszíni ellenőrzésről a
földhasználó értesítése mellőzhető. E szabályok a hatályos
Éhtv.-ben azonos tartalommal megtalálhatóak: a 17. § (4)
bekezdése a Növtv. idézett 5. § (3) bekezdésében foglaltakkal
azonos módon írja elő a védekezési kötelezettséget. Az 50. §
(4) bekezdése szerint parlagfű elleni közérdekű védekezést kell
elrendelni, ha a földhasználó a 17. § (4) bekezdésében szereplő
védekezési kötelezettségének nem tesz eleget, ugyanezen
bekezdés második mondata pedig kimondja, hogy a kötelezettség
teljesítésének helyszíni ellenőrzéséről a földhasználó előzetes
értesítése mellőzhető.
Mindezek alapján a Növtv. 7/A. § (1) és (3) bekezdéseinek
megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság az
Éhtv. 50. § (4) bekezdése tekintetében vizsgálta.
A parlagfű-irtási kötelezettség szabályozásának és a
kötelezettség elmulasztása szankcionálásának lényegi elemei,
amelyek az indítványozó szerint mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítását indokolják, a Növtv.-ben és
az Éhtv.-ben azonosak: az indítványozó által hiányosnak tartott
szabályozási mód az Éhtv. keretei között változatlan
tartalommal megjelenik. A mulasztás megállapítására irányuló
indítványt ezért az Alkotmánybíróság — gyakorlatának
megfelelően (388/D/1999. AB határozat, ABH 2006, 1218, 1220.) —
szintén az új szabályozás vonatkozásában bírálta el.
2. Az Alkotmánybíróság először az Erdőtv.-vel összefüggésben
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására
vonatkozó indítványozói kérelmet vizsgálta meg.
Az Abtv. 49. § (1) bekezdése alapján mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a
jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó
jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel
alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg,
ha alapvető jog érvényesüléséhez szükséges garanciák
hiányoznak, illetve, ha a hiányos szabályozás alapvető jog
érvényesítését veszélyezteti [22/1990. (X. 16.) AB határozat,
ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992,
227, 232.; 6/2001. (III. 14.) AB határozat, ABH 2001, 93, 103.]
Az Alkotmánybíróság már a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában
hangsúlyozta: A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság.
A jogbiztonság az állam — s elsősorban a jogalkotó —
kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze,
egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak,
egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és
előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a
jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét
követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének
kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság
szempontjából az eljárási garanciák. Csak formalizált eljárás
szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak
az eljárási normák betartásával működnek alkotmányosan a
jogintézmények. (ABH 1992, 59, 65-66.)
Az Erdőtv. 102. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy mely
esetekben van helye erdőgazdálkodási bírság kiszabásának.
Kimondja emellett azt is, hogy a bírságot az erdészeti hatóság
határozata alapján kell megfizetni. A törvény részletes
eljárási előírásokat nem határoz meg, ez azonban nem jelenti
azt, hogy az eljárás szabályozatlan lenne: arra egyrészt az
erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény
végrehajtásának szabályairól szóló 29/1997. (IV. 30.) FM
rendelet, illetve a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezései is vonatkoznak.
Rámutat az Alkotmánybíróság, hogy a Ket. az ügyfelet érintő
számos — az indítványozó által az Erdőtv.-ből hiányolt —
garanciális rendelkezést tartalmaz (pl. az eljárás
megindításáról való értesítés szabályai, az ügyfél
nyilatkozattételi joga, jogorvoslat joga, stb.). Az
erdőgazdálkodási bírság kiszabásának eljárási szabályai
mindezek alapján létezőnek tekinthetők, az érintettek számára
világosak, egyértelműek, kiszámíthatóak. A jogalkotót a
felelősségi szabályok megalkotásakor — az Alkotmány keretei
között — viszonylag szabad mérlegelési jog illeti meg.
Önmagában az a tény, hogy a jogalkotó az általános felelősségi
alakzat szerint szankcionál-e, avagy az általános szabályoktól
eltérő, speciális rendelkezések megalkotását tartja
szükségesnek, és már a szabályok vétlen megszegése — azaz
lényegében a vétkességtől független objektív felelősség
fennállása — esetén is lehetősége van bírság kiszabására, a
jogbiztonságot nem sérti, sőt erősíti. A jogállamiságból
levezetett jogbiztonsághoz való jogból kényszerítően nem
következnek az indítványozó által hiányolt szabályok, így az
Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján nem állapítható meg
mulasztás az Erdőtv. vonatkozásában.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az Erdőtv.-vel
kapcsolatban előterjesztett indítványt elutasította.
3. Az Éhtv.-vel összefüggésben előterjesztett kérelmet az
Alkotmánybíróság a következők szerint bírálta el.
3.1. Az Éhtv. 17. § (4) bekezdése kimondja, hogy a földhasználó
köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű
virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és ezt követően
ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan
fenntartani. Ezen előírás egyértelmű, pontos határidőhöz kötött
védekezési kötelezettséget fogalmaz meg a földhasználók
számára, amelynek nem teljesítése esetére a jogalkotó —
figyelemmel arra, hogy a parlagfű elsősorban súlyos
közegészségügyi és mezőgazdasági problémát jelentő növényfaj —
közérdekű védekezés elrendelését írja elő. Különösen igaz ez
olyan növények esetében, melynek elszaporodása mások egészségét
is veszélyezteti. A közérdekű védekezés olyan állami
beavatkozás, amely nem mentesíti a földhasználót a helyette
elvégzett növényvédelem költségeinek megtérítése alól, a
növényvédelmi mulasztás emellett szankcióval is párosul: a 60.
§ (1) bekezdése növényvédelmi bírság kiszabását írja elő a
parlagfű elleni védekezési kötelezettség elmulasztása esetére.
Az általános szabályoktól [50. § (1) bekezdés] eltérően a
közérdekű védekezésről szóló határozat kibocsátásának a
parlagfű elleni védekezés körében valóban nem feltétele, hogy a
hatóság előzetesen határozattal kötelezze a földhasználót a 17.
§ (4) bekezdésében foglalt kötelezettsége teljesítésére. Az
Éhtv. — az Erdőtv.-hez és számos más törvényhez hasonlóan — nem
csupán alanyi jogokat biztosít, hanem közvetlenül a törvényből
folyó, alanyi kötelezettségeket is megállapít a tulajdonosok
számára. Ez azonban az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a
jogbiztonságot nem sérti. A szabályozás ugyanis minden érintett
számára világos: a törvény alapján a földhasználókat a parlagfű-
irtási kötelezettség meghatározott időponttól kezdődően, külön,
egyedi határozat nélkül is folyamatosan, feltétel nélkül
terheli. A kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetére
alkalmazott jogkövetkezmény (a közérdekű védekezés elrendelése,
illetve a bírság) is egyértelmű és kiszámítható rendelkezéseken
alapul. Az Alkotmányból nem vezethető le olyan szabályozás
követelménye, mely szerint az Éhtv.-ben szabályozott
jogkövetkezmények alkalmazását a törvény alapján egyértelműen
fennálló kötelezettség teljesítésére felhívó egyedi
határozatnak mindenképpen meg kellene előznie.
Az indítványozó által kifogásolt megoldás, mely szerint a
földhasználó védekezési kötelezettsége teljesítésének helyszíni
ellenőrzéséről történő előzetes értesítése nem kötelező, az
Alkotmánybíróság álláspontja szerint szintén nem okoz
jogbizonytalanságot. Annak ellenőrzése ugyanis, hogy az adott
földterületen található-e parlagfű, illetve, hogy a terület
parlagfűvel történő fertőzöttsége milyen mértékű, az ügyfél
közreműködése nélkül, külső vizsgálattal (szemrevételezéssel,
stb.) is megállapítható. Mivel ennek folytán az ügyfél
jelenléte nem elengedhetetlen feltétele az eljárásnak, az
ellenőrzés eredményét semmilyen módon nem befolyásoló tényező.
A Ket. 90. § (4) bekezdése ezzel összhangban úgy rendelkezik,
hogy ilyen esetben mellőzhető az ellenőrzésről történő
tájékoztatás. Hangsúlyozni kell emellett azt is, hogy az ügyfél
akkor sincs elzárva az eljárásban való részvételtől, ha a
helyszíni szemlén adott esetben nem vesz részt. Az ügyfélnek az
eljárás során tett esetleges nyilatkozata a Ket. alapján olyan
bizonyíték, amelyet a hatóság a döntéshozatal, a tényállás
tisztázása során mérlegelni köteles. Az ügyfél számára emellett
a jogorvoslati út is nyitott.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Éhtv. 50. § (4)
bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványozói kérelmet
elutasította.
3.2. Az indítványozó a parlagfű-irtási kötelezettség
elmulasztása esetén fizetendő bírság szabályaival
összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
megállapítását is kérte.
Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban rámutat egyrészt arra,
hogy az eljárás — az indítványozó állításával ellentétben — nem
tekinthető szabályozatlannak. Az Éhtv. rendelkezésein kívül
vonatkozik arra a növényvédelmi tevékenységről szóló 5/2001.
(I. 16.) FVM rendelet, amely a parlagfű elleni védekezés
különös eljárási szabályait tartalmazza, illetve a Ket. is. A
jogalkotó a parlagfű-irtási kötelezettséget, illetve a
kötelezettség ellenőrzésének módját, és a nem teljesítés esetén
alkalmazandó jogkövetkezményeket egyértelműen, az érintettek
számára átláthatóan és kiszámíthatóan szabályozta. Az
indítványozó által hiányolt szabályok megalkotására vonatkozó
kötelezettség az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből nem
következik.
Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a vonatkozásban
is elutasította.
Dr. Paczolay Péter
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter Dr. Lenkovics Barnabás
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László
alkotmánybíró
. |