A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.575/2018/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az Adevinta Classified Hungary Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője, a Nagy-Baranyi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Nagy-Baranyi Nóra ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Kúria Pfv.IV.21.575/2018/8. számú ítélete ellen, annak alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] 2.1. Az indítványozó védjegybitorlás és jellegbitorlás megállapítása és ezek jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló per (a továbbiakban: alapügy) felperese.
[4] Az indítványozó alapítói 1999. december 1. napján indították el a „hasznaltauto.hu” domain néven keresztül elérhető, használt autókkal kapcsolatos hirdetési szolgáltatásukat, amelyet az indítványozó 2001. augusztus 17-i alapítása óta végez. Az indítványozó a jogosultja a 2004. május 17-i elsőbbségű, 188.321 lajstromszámú „Használtauto.hu”, valamint a 2005. december 1-jai elsőbbségű, 187.831 lajstromszámú „Használtautó” színes ábrás védjegyeknek, továbbá a 2005. november 9-i elsőbbségű, 192.489 lajstromszámú „használtautó.hu” szóvédjegynek. Mindhárom védjegy oltalma kiterjed – egyebek mellett – a 35. osztályba sorolt reklámozás, kereskedelmi ügyletek és kereskedelmi adminisztráció szolgáltatásokra.
[5] Az alapügy alperese szintén 1999 óta üzemelteti a használt autós hirdetéseket tartalmazó, „autoweb.hu” domain néven keresztül elérhető internetes oldalát. 2001. október 2. napján regisztráltatta a „hasznaltauto.com” domain nevet, amelyet 2002 májusa óta az „autoweb.hu” internetes oldalon elérhető szolgáltatására irányít át. Ezen internetes oldal bal felső sarkában alkalmazza a „hasznaltauto” és az „autoweb.hu” szóelemek kombinációjából képzett ábrás megjelölést.
[6] Az indítványozó az alperes tevékenységét, az internetes oldalán használt vizuális- és szóelemeket ismerte, azok használatát nemcsak tartósan – csaknem 12 éven keresztül – tűrte, hanem a felek együtt is működtek. Az indítványozó 2017. január 10. napján kelt levelében azonban felszólította az alperest a domain név és a „használtautó” megjelölés használatának abbahagyására, amelynek teljesítésétől az elzárkózott.
[7] 2.2. Az indítványozó 2017. február 10. napján keresetet nyújtott be az alperessel szemben a Fővárosi Törvényszékhez (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) elsődlegesen a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) alapján – az elsőbbségi naptól fennálló – védjegybitorlás megállapítását, másodlagosan a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) alapján jellegbitorlás megállapítását és ezek jogkövetkezményeinek alkalmazását kérve. Az elsőfokú bíróság a 2018. január 17. napján kelt, 3.P.21.763/2017/24. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes 2017. január 10. napja óta bitorolja az indítványozó védjegyét, s nem fogadta el az alperesnek a Vt. 17. §-ában szereplő belenyugvás szabályára alapított védekezését.
[8] Az alperesi fellebbezés nyomán másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 2018. június 12. napján kelt, 8.Pf.20.488/2018/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[9] Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. A Kúria a 2020. január 15. napján kelt, Pfv.IV.21.575/2018/8. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a védjegybitorlás megállapítása iránti keresetet elutasította, az elsőfokú bíróságot a tisztességtelen piaci magatartással és a jogsértés megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt másodlagosan előterjesztett kereset elbírálása tárgyában új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[10] 2.3. A Kúria ítéletével szemben az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be annak alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó szerint az ítélet az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát sérti. Okfejtése szerint az a tény, hogy az alperes nem rendelkezett a Vt. 5. § (2) bekezdés a) pontja által meghatározott korábbi jogokkal, a Vt. 17. §-a szerinti korábbi jogosulti pozíciójára való hivatkozását kizárja, így az indítványozóra a belenyugvás szabálya nem alkalmazható. Mivel pedig a védjegyjog az iparjogvédelem terrénumába tartozik, a szerzői és iparjogvédelmi jogok pedig az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog körébe sorolhatók, a Kúria jogértelmezése kiüresíti és lényeges tartalmában korlátozza a védjegyjogosulti jogait. Értelmezése szerint abból következően, hogy a védjegyjogi igények quasi tulajdonjogi igények, azok nem évülnek el, így a védjegyjogosultnak a védjegybitorlóval szemben időkorlát nélkül fel kell tudnia lépni.
[11] Az indítványozó szerint a védjegyjogok csorbítása az Alaptörvény M) cikkének (2) bekezdésébe foglalt tisztességes gazdasági verseny torzítását is okozza.
[12] Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a rendes bíróság elmulasztotta az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését alkalmazni az ügyére, így nem állapította meg azt sem, hogy az alapjog-korlátozáshoz megkövetelt törvényi szintű szabályozás hiányzik, valamint a szükségességi és arányossági teszt többi részének sem felel meg a kúriai indokolás.
[13] A panasz szerint a Kúria ítélete az európai joggal is ellentétes. Az uniós jog sérelmét – az E) cikket fel nem hívva – arra alapítja a panasz, hogy a belenyugvásnak a kúriai ítéletbe foglalt értelmezése nem áll összhangban az Európai Parlament és Tanács 2008/95/EGK Irányelvében (a továbbiakban: Régi Védjegy Irányelv) foglaltakkal, továbbá az Európai Parlament és Tanács 2015/2436 Irányelvével (a továbbiakban: Új Védjegy Irányelv) sem. Erre tekintettel az indítványozó a kúriai ítélet nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát kérte a panaszában.
[14] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[15] 3.1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó a panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt hatvan napos határidőn belül nyújtotta be, mivel a Kúria ítéletét 2020. február 24-én vette kézhez, a panaszt 2020. április 21-én nyújtotta be az elsőfokú bíróságnál, elektronikus úton. Jogi képviselője meghatalmazását csatolta. Az indítványozó jogosult alkotmányjogi panasz benyújtására, mivel az alapügyben fél volt, ami érintettségét megalapozza. A panasz a Kúria felülvizsgálati eljárásban született ítéletének azon részét támadja, amely a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A panasz az ítéletnek a másodlagos kereseti kérelemre vonatkozó részeit nem érinti, amelyben megismételt eljárásra kerül sor. Emiatt a kúriai ítélet az elsődleges kereseti kérelemmel kapcsolatos eljárást lezárja, azzal szemben a jogorvoslat kizárt, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.
[16] 3.2. A panasz a határozott kérelem követelményeinek [Abtv. 52. § (1b) bekezdés] csak részben tesz eleget.
[17] A kúriai ítélet nemzetközi szerződésbe ütközését állító indítványi elemmel összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára nincs hatásköre {lásd például 3258/2017. (X. 10.) AB végzés, Indokolás [16], ezt megerősíti 3093/2020. (IV. 23.) AB végzés Indokolás [20]}, emiatt az érdemi vizsgálatra nem alkalmas.
[18] Az indítványozó az Alaptörvény több olyan rendelkezésének megsértésére is hivatkozott, amelyek alkotmányjogi panasz alapjául nem szolgálhatnak, mivel nem az Alaptörvényben indítványozók részére biztosított jogot tartalmaznak. Emiatt nem képezhetik érdemi vizsgálat tárgyát a panasznak az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésére {lásd például 3108/2016. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [23], ezt megerősíti 3002/2020. (II. 4.) AB határozat Indokolás [26]}, valamint az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére {lásd például: 3231/2014. (IX. 22.) AB végzés Indokolás [8]; 3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [32]}, alapított részei.
[19] A fentiek miatt a panasznak csak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére alapított részét vizsgálta az Alkotmánybíróság.
[20] 3.3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[21] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének megsértése körében megjelölt, feltételezett alapjogi sérelmet kizárólag a Vt. belenyugvásra vonatkozó szabályának – az alsóbb fokú bíróságokéval egybehangzó – saját és a Kúria mint felülvizsgálati bíróság értelmezésének különbözőségéből vezette le, ezért az indítvány ezen része a bírói mérlegelés felülbírálatára irányul. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó bizonyítékértékelési, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben {3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}. Az Alkotmánybíróság ismételten rámutat, hogy alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.
[22] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem tartalmaz olyan alkotmányjogilag értékelhető érvet és a konkrét ügy sajátosságainak vizsgálata során sem merült fel olyan körülmény, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kétélyét támasztaná alá.
[23] 4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. és 29. §-aiban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
előadó alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
. |
. |