A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság törvény alkotmányellenességének utólagos
vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi
XXII. törvény 125. § (2) bekezdése és (4) bekezdése
második mondata alkotmányellenességének megállapítására
irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
1. Az indítványozók a vallásos magyarországi zsidóság
képviselőiként sérelmezték, hogy az új Munka Törvénykönyve a
munkaügyi minisztert hatalmazza fel a munkaidő beosztásának
a munkaszüneti napok miatt indokolt megváltoztatására, e
változtatás során azonban vasárnap nem nyilvánítható
munkanappá. A zsidó vallás legalapvetőbb szabályai közé
tartozik a szombati munkavégzés tilalma. Indítványozók
véleménye szerint az a szabályozás, hogy a munkaügyi
miniszter a szombatot bármikor munkanappá nyilváníthatja,
súlyosan sérti a vallásos zsidóság érdekeit, és az
állampolgári egyenlőség elve sérelmet szenved.
Ugyancsak aggályosnak tartják azt a szabályozást, hogy
húsvéthétfő és karácsony munkaszüneti nap, vagyis az állam a
keresztény vallások legnagyobb ünnepein biztosítja azt, hogy
ne kelljen munkát végezni. A beadvány szerint az
állampolgári egyenlőséget sérti, hogy a szabályozás a zsidó
vallás legnagyobb ünnepein nem biztosít lehetőséget a
munkaszüneti napként való ünneplésre. Indítványozók
álláspontja szerint az Alkotmánynak a vallásszabadságról
rendelkező 60. §-ából következik az egyes vallások közötti
különbségtétel tilalma. Kérték az alkotmányellenesnek vélt
rendelkezések hatályon kívül helyezését.
2. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény
(továbbiakban Mt.) 125. § (2) bekezdése a vallási eredetű
ünnepek közül munkaszüneti nappá nyilvánítja húsvéthétfőt,
pünkösdhétfőt és december 25-26-át: karácsonyt.
Az Mt. 125. § (4) bekezdése szerint " A munkaidő
beosztásának a munkaszüneti napok miatt indokolt
változtatását a munkaügyi miniszter évenként szabályozza. E
változtatás során azonban vasárnap nem nyilvánítható
munkanappá. "
Az Alkotmány vallásszabadságra vonatkozó rendelkezései
kimondják:
"60. §. (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van
a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.
( 2 ) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más
lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy
elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és
meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások
végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal
együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa
vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy
taníthassa.
( 3 ) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól
elválasztva működik. "
3. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az
indítványt.
A vallási ünnepek munkaszüneti nappá nyilvánítása hosszú
történeti folyamat eredménye, és jórészt a hagyományok
befolyásolják. Ennek megfelelően a zsidó-keresztény
kultúrkörbe tartozó államokban e vallások legnagyobb ünnepei
munkaszüneti napok; a zsidó és keresztény ünnepek némelyike
( húsvét, pünkösd ) egyes években naptárilag is egybeesik.
Hasonló tradíciók alapján az iszlám országok saját vallásuk,
míg Izrael a zsidó vallás ünnepeit veszi elsősorban alapul a
munkaszüneti napok megállapításánál. A vallási ünnepek és a
munkaszüneti napok közötti összefüggés azonban minden
államban, így Magyarországon is csak viszonylagos, és
történetileg változó.
Az állam alkotmányos kötelessége két vonatkozásban
rögzíthető. Egyrészt nem részesíthet egyetlen vallást
kizárólagosan kivételezett elbánásban, például azzal, hogy
az adott vallás valamennyi ünnepét állami munkaszüneti nappá
nyilvánítja. Másrészt nem akadályozhatja meg egyetlen -
alkotmányos keretek között működő - vallás híveit sem hitük
szabad gyakorlásában.
A hatályos magyar szabályozás ellen egyik szempontból sem
emelhető alkotmányos aggály. Az Mt. alapvetően olyan
ünnepeket nyilvánít munkaszüneti nappá, amelyeket a
társadalom túlnyomó része - vallási meggyőződésétől
függetlenül - ünnepnek tart, hozzájuk családi és népszokások
kötődnek. Így nem állítható, hogy a karácsonyt vagy a
húsvétot csak a gyakorló hívő keresztény emberek ünnepelnék.
A népszokások súlyát jelzi az is, hogy a keresztény
országokban sem ugyanazok a legnagyobb ünnepek és
munkaszüneti napok, például sok országban Vízkereszt vagy
Nagyboldogasszony napja kiemelkedő jelentőségű ünnep.
Ezekben az ünnepekben ma már a vallási és a világi elemek
erősen keverednek. Az, hogy az állam munkaszüneti nappá
nyilvánítja némelyiket, nem azok vallási tartalmának szól,
hanem a társadalom elvárásain és gazdaságossági
megfontolásokon nyugszik. Az állampolgárok többsége ezeket a
napokat - azok vallási tartalmával való azonosulás nélkül is
- családi körben, hagyományokat követve, vagy akár
pihenéssel szereti eltölteni.
A beadványban említett két legnagyobb zsidó ünnep ( Ros
Hasana, vagyis a zsidó újév, és Jóm-Kippur, azaz engesztelő
nap ) megünnepléséhez hasonló társadalmi hagyomány nem
kötődik. A munkaszüneti nappá nyilvánított ünnepek
megállapításában a törvényhozót általában társadalmi
hagyományok és elvárások vezették, és nem valamely egyház
előnyben részesítése.
A másik vizsgálandó alkotmányos szempont, hogy a szabályozás
nem gátolja-e meg valamely vallás híveit hitük szabad
gyakorlásában. Az új Mt. ebből a szempontból éppenséggel
kedvező változást tartalmaz, mert olyan garanciális
szabályokat épített ki, melyek lehetővé teszik a
munkavállalók számára vallásuk szabad gyakorlását. Az új
szabályozás szerint az alapszabadság mértéke életkortól
függően húsztól harminc munkanapig terjed. Az Mt. 134. § (2)
bekezdése szerint a munkavállaló alapszabadsága egynegyedét
az általa meghatározott időpontban veheti igénybe. Ez
biztosítja, hogy a vallásos munkavállalók legalább évi öt
alkalommal minden indokolási kötelezettség nélkül a mások
számára kötelező munkanapokon eleget tehessenek vallásuk
előírásainak. Ezzel az Mt. biztosítja a vallás szabad
gyakorlásához való alkotmányos jogot.
Alkotmányossági vizsgálat tárgyává tette az Alkotmánybíróság
azt is, hogy a hatályos szabályozás nem sérti-e az
állampolgári egyenlőség elvét azzal, hogy diszkriminál az
egyes vallások, és azok hívei között.
Az új Mt. 124. § (1) bekezdése szerint hetente két
pihenőnap illeti meg a munkavállalót, ezek közül az egyiknek
vasárnapra kell esnie. A heti pihenőnap megállapítása a
munkáltatók és munkavállalók ( kollektív szerződésben
rögzített ) megállapodásának a tárgya. E megállapodás
hiányában is a munkáltató, és nem az állam jogosult a
munkaidő beosztás meghatározására. A törvény a vasárnapi
pihenőnapot biztosítja a dolgozók számára, azonban azt az
állam nem írja elő kötelezően ( mint az angolszász
országokban ismert ún. "vasárnapi törvények" - Sunday laws -
esetében, ahol az állam megtiltotta a vasárnapi
munkavégzést ) . Az Mt. 124. §-ának további bekezdései
szabályozzák a pihenőidő biztosítását olyan munkarendben,
ahol a munka - rendeltetése folytán - vasárnap is folyik.
A vasárnapi pihenőnap szokása a hagyományokon alapul, s ez
ma már a világ nagy részén egységes gyakorlat; kétségtelen
eredeti vallási tartalma, azonban ezt már rég elvesztette;
jelenlegi, kimondottan világi jellegű célja az, hogy az
állampolgárok számára egységes heti pihenőnapot biztosítson.
Ehhez járult a heti munkaidő csökkenése, s nem vallási
megfontolások eredményeként a szombati pihenőnap általánossá
válása, először az iparilag fejlett országokban, majd az
1980-as évek óta fokozatosan Magyarországon is. Ez azonban a
tényen nem változtat, hogy a munkajogi szabályozás egyetlen
egységes heti pihenőnap biztosítására törekszik a
lehetőségek határain belül. Az ünnepek körüli munkaidő
beosztás megváltoztatására - a beadvány állításával
ellentétben - a munkaügyi miniszter korlátozott
jogosítványokkal rendelkezik a társadalmi elvárások és a
gazdaságossági szempontok által kellően indokolt esetben.
Fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az
Mt. támadott rendelkezései nem alkotmányellenesek, és az
indítványt elutasítja.
Dr. Sólyom László
előadó alkotmánybíró
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Herczegh Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter Dr. Szabó András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
. |