A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések
alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése
iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság
1. a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és
riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a
lőterekről szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 17. §
(1) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt,
továbbá
2. az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló
1957. évi IV. törvény 72. § (4) bekezdés e ) pontja
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
vonatkozó indítványt
elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből - mely
kimondja, hogy a "Magyar Köztársaság elismeri az ember
sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait" -,
továbbá 54. § (1) bekezdéséből - mely szerint "minden
embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi
méltósághoz, amelyektől senkit sem lehet önkényesen
megfosztani" - arra a következtetésre jut, hogy "az ember
legalapvetőbb joga az önvédelemhez való jog". Az emberek
elleni fegyveres támadások egyre gyakoribbá válásának
időszakában, amikor - ahogyan az indítványozó írja - "az
állam nem képes megvédeni polgárait", a maroklőfegyver
megszerzése és tartása "az emberek elidegeníthetetlen
önvédelmi joga alapján" nem függhet "a hatóság önkényétől".
Márpedig az Alkotmány idézett rendelkezéseivel ellentétesen
a 115/1991. Korm. rendelet ( a továbbiakban : Korm. r. )
17. § (1) bekezdés d ) pontja azt tartalmazza, hogy :
lőfegyver, lőszer megszerzésére és tartására engedélyt az a
természetes személy kaphat, aki "d ) önvédelmi célból
maroklőfegyver megszerzése iránti kérelmet nyújt be és
fegyveres szerv hivatásos állományú tagja, bíró, ügyész,
ügyészségi nyomozó, országgyűlési képviselő, a Kormány
tagja, államtitkár, helyettes államtitkár, minisztériumi
főosztályvezető, vagy polgármester ( főpolgármester ) ,
valamint az, aki bizonyítja, hogy tevékenysége miatt élete,
testi épsége fokozott védelmet igényel. "
A szabályozás alapvető jogot sért, a felsorolás pedig -
állítja az indítványozó - "lényeges és alkotmányellenes
megkülönböztetést tesz emberek között. "
2. Az 1957. évi IV. törvény ( a továbbiakban : Áe. ) 72. §
(4) bekezdés e ) pontja szerint : " (4) Nincs helye
államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának
. . .
e ) lőfegyver, lőszer, robbanóanyag, sugárzóanyag, illetve
kábítószergyártásról és forgalmazásról rendelkező . . .
államigazgatási határozat esetében. "
Az indítványozó értelmezése szerint "ez a törvényhely
megakadályozza, hogy a fentiekben vázolt hatósági
rendelkezések ellen közigazgatási határozat bírósági
felülvizsgálatát lehessen kérni. " A szabályozás - állítja -
alkotmányellenes, mert "a végrehajtó hatalom bírói
ellenőrzés alóli kivonását jelenti. "
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmány XII. fejezete tételesen felsorolja az
alapvető emberi jogokat. Közöttük azonban sem megnevezetten
nem szerepel, sem az élethez és az emberi méltósághoz
( Alkotmány 54. § (1) bekezdés ) , sem pedig a szabadsághoz
és a személyi biztonsághoz ( Alkotmány 55. § (1) bekezdés )
való alapvető jogból nem vezethető le a szabad
lőfegyvertartás joga. Ellenkezőleg : ha lőfegyvert
korlátozatlanul lehetne beszerezni, mivel a fegyvert nemcsak
önvédelemre, hanem jogtalan támadásokra is fel lehet
használni, külföldi statisztikai adatokkal igazolhatóan
éppen az élethez fűződő emberi jogtól való önkényes
megfosztások számának növekedésével kellene számot vetni. A
közbiztonság - benne az emberi élet és méltóság - védelme az
Alkotmány 40/A. § (2) bekezdése szerint a "rendőrség
alapvető feladata". Mivelhogy a fegyveres támadások
megelőzésére a rendőrség sem lehet képes, ezért engedi meg a
Korm. r. a lőfegyver - köztük a maroklőfegyver -
rendőrhatósági engedély alapján való megszerzését azoknak,
akik bizonyítani tudják, hogy tevékenységük miatt életük,
testi épségük fokozott védelmet igényel.
Az engedély megadása, vagy megtagadása a bizonyítékok
mérlegelésének s nem a hatóság önkényének a függvénye.
Határozatát az eljáró hatóság indokolni köteles, s a
határozat ellen fellebbezéssel, eredménytelenség esetén
bírósági felülvizsgálati keresettel lehet élni.
A kormányrendeletben felsorolt személyek olyan fontos
tisztségek viselői, vagy kiemelkedő jelentőségű
közmegbízatást ellátó vezetők, akikről maga a jogalkotó
vélelmezi, hogy feladatuk ellátására tekintettel életük és
testi épségük - külön igazolás nélkül is - védelmet igényel.
A jogszabályi rendelkezés tehát nem alkotmányellenes
megkülönböztetés, csupán - jogszabályi vélelem formájában -
a hatóság bizonyítékbeszerzési munkáját könnyítő intézkedés.
A rendelet 17. § (2) bekezdése azonban még a Korm. r. -ben
tételesen felsorolt személyek esetében is feltételül szabja
az egészségi alkalmasságot és a lőfegyver tartásához
szükséges elméleti és gyakorlati jártasságot igazoló vizsga
letételét.
Az egészségügyi alkalmasság és a vizsgakötelezettség kapcsán
egyébként az Alkotmánybíróság már foglalkozott a különböző
fegyverféleségek birtoklásával összefüggő jogszabályok
alkotmányellenességének vizsgálatával. E témakörben kiadott
14/1992. ( III. 30. ) AB határozatában kimondotta : "Az
élethez és az egészséghez való alapjog védelme . . . olyan
fontos alkotmányos érdek, hogy az a szigorú szabályozást
mindenképpen szükségessé teszi. " ( ABH 1992. 341. ) A Korm.
r. 17. § (1) bekezdés d ) pontja pedig a szigorúság
alkotmányosan megengedhető határát nem lépi túl.
Mivelhogy a Korm. r. vitatott előírásai nem ellentétesek sem
az Alkotmány 8. § (1) bekezdésével, sem az 54. § (1)
bekezdésével, sem pedig az 55. § (1) bekezdésével, ezért az
Alkotmánybíróság a Korm. r. 17. § (1) bekezdés d ) pontjának
megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.
2. Az Áe. 72. § (4) bekezdés e ) pontja a lőfegyver, lőszer,
robbanóanyag. . . "gyártásáról és forgalmazásáról
rendelkező" államigazgatási határozatok bírósági
felülvizsgálatát nem teszi lehetővé. A "forgalmazás"
fogalmába mind a Korm. r. 3. § (1) bekezdés a ) pontja, mind
pedig az élő joggyakorlat szerint csak a kereskedelmi
tevékenység érthető bele. A lőfegyver, lőszer engedély
alapján történő birtoklása a lőfegyver, lőszer, robbanóanyag
stb. "forgalmazásának" kategóriáján kívül esik. Ennek
megfelelően az önvédelmi célból igényelt lőfegyver
megszerzése és tartása iránti kérelmet másodfokon jogerősen
elutasító - bár mérlegelési jogkörben hozott - közigazgatási
határozat bírósági felülvizsgálatát az Áe. nem zárja ki.
Ilyen esetekben a bíróságnak azt kell eldöntenie "hogy a
közigazgatási szerv a jogszabályban foglaltaknak megfelelően
mérlegelte-e az ügyfél bizonyítékait és az ügy összes
körülményét. " ( Legfelsőbb Bíróság BH 1993. 766. sz. alatt
közzétett döntése. ) Határozatában a Legfelsőbb Bíróság elvi
éllel arra is rámutatott - ami tartalmában megegyezik az
Alkotmánybíróság idézett 14/1992. ( III. 30. ) AB
határozatával - : "a lőfegyvertartás engedélyezése iránti
ügyekben a helyes jogalkalmazói álláspont az, hogy a
lehetőséghez képest minél kevesebb, élet kioltására alkalmas
lőfegyver kerüljön az állampolgárok birtokába, s lőfegyver
tartásának engedélyezése csak a jogszabályban meghatározott,
illetőleg a feltétlenül indokolt esetben kerüljön sor. "
Mivelhogy a természetes személy lőfegyverigénylési kérelmét
elutasító rendőrhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát
az Áe. nem tiltja, s az élő jog is a jogszabályok valós
tartalmát követi, az indítványozó viszont tévesen értelmezi
az Áe. 72. § (4) bekezdés e ) pontját, ezért az
Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban is
elutasította.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |