Hungarian
Ügyszám:
.
201/B/1995
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 201/B/1995. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1995/774
.
A döntés kelte: Budapest, 11/06/1995
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az      Alkotmánybíróság      jogszabályi      rendelkezések
    alkotmányellenességének  megállapítása   és   megsemmisítése
    iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő

                           határozatot :

    Az Alkotmánybíróság

    1.  a   kézilőfegyverekről  és   lőszerekről,  a   gáz-   és
    riasztófegyverekről,  valamint   a  légfegyverekről   és   a
    lőterekről szóló  115/1991. (IX.  10.) Korm.  rendelet 17. §
    (1)    bekezdés     d)    pontja     alkotmányellenességének
    megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló  indítványt,
    továbbá

    2. az  államigazgatási eljárás  általános szabályairól szóló
    1957.  évi  IV.  törvény  72.  §  (4)  bekezdés  e )  pontja
    alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére
    vonatkozó indítványt

    elutasítja.
                               Indokolás
                                   I.

      1. Az indítványozó az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből - mely
      kimondja, hogy  a  "Magyar  Köztársaság  elismeri  az  ember
      sérthetetlen  és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait"  -,
      továbbá 54.  §  (1)  bekezdéséből  -  mely  szerint  "minden
      embernek veleszületett  joga van  az élethez  és  az  emberi
      méltósághoz,  amelyektől   senkit   sem   lehet   önkényesen
      megfosztani" -  arra a  következtetésre jut,  hogy "az ember
      legalapvetőbb joga  az önvédelemhez  való jog".  Az  emberek
      elleni  fegyveres   támadások  egyre   gyakoribbá  válásának
      időszakában, amikor  - ahogyan  az indítványozó  írja -  "az
      állam  nem  képes  megvédeni  polgárait",  a  maroklőfegyver
      megszerzése  és   tartása  "az   emberek  elidegeníthetetlen
      önvédelmi joga alapján" nem függhet "a hatóság önkényétől".

      Márpedig az  Alkotmány idézett rendelkezéseivel ellentétesen
      a 115/1991.   Korm.  rendelet ( a továbbiakban :  Korm. r. )
      17. §  (1) bekezdés  d )  pontja  azt  tartalmazza,  hogy  :
      lőfegyver, lőszer  megszerzésére és tartására engedélyt az a
      természetes  személy   kaphat,  aki  "d )  önvédelmi  célból
      maroklőfegyver  megszerzése  iránti  kérelmet  nyújt  be  és
      fegyveres szerv  hivatásos állományú  tagja,  bíró,  ügyész,
      ügyészségi  nyomozó,   országgyűlési  képviselő,  a  Kormány
      tagja,  államtitkár,  helyettes  államtitkár,  minisztériumi
      főosztályvezető,  vagy   polgármester   ( főpolgármester ) ,
      valamint az,  aki bizonyítja, hogy tevékenysége miatt élete,
      testi épsége fokozott védelmet igényel. "

      A szabályozás  alapvető jogot  sért, a  felsorolás  pedig  -
      állítja az  indítványozó  -  "lényeges  és  alkotmányellenes
      megkülönböztetést tesz emberek között. "

      2. Az  1957. évi IV. törvény ( a továbbiakban :  Áe. ) 72. §
      (4) bekezdés  e )  pontja  szerint  :    " (4)  Nincs  helye
      államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának
      . . .
      e ) lőfegyver,  lőszer, robbanóanyag,  sugárzóanyag, illetve
      kábítószergyártásról és  forgalmazásról  rendelkező  .  .  .
      államigazgatási határozat esetében. "

      Az  indítványozó   értelmezése  szerint  "ez  a  törvényhely
      megakadályozza,   hogy    a   fentiekben   vázolt   hatósági
      rendelkezések   ellen   közigazgatási   határozat   bírósági
      felülvizsgálatát lehessen kérni. " A szabályozás - állítja -
      alkotmányellenes,   mert   "a   végrehajtó   hatalom   bírói
      ellenőrzés alóli kivonását jelenti. "

                                  II.

      Az indítvány megalapozatlan.

      1.  Az  Alkotmány  XII.  fejezete  tételesen  felsorolja  az
      alapvető emberi  jogokat. Közöttük azonban sem megnevezetten
      nem szerepel,  sem  az  élethez  és  az  emberi  méltósághoz
      ( Alkotmány 54.  § (1) bekezdés ) , sem pedig a szabadsághoz
      és a  személyi biztonsághoz ( Alkotmány 55. § (1) bekezdés )
      való   alapvető   jogból   nem   vezethető   le   a   szabad
      lőfegyvertartás  joga.   Ellenkezőleg  :     ha   lőfegyvert
      korlátozatlanul lehetne beszerezni, mivel a fegyvert nemcsak
      önvédelemre,  hanem   jogtalan  támadásokra   is  fel  lehet
      használni,  külföldi   statisztikai  adatokkal  igazolhatóan
      éppen  az   élethez  fűződő   emberi  jogtól  való  önkényes
      megfosztások számának  növekedésével kellene számot vetni. A
      közbiztonság - benne az emberi élet és méltóság - védelme az
      Alkotmány  40/A.   §  (2)  bekezdése  szerint  a  "rendőrség
      alapvető  feladata".   Mivelhogy   a   fegyveres   támadások
      megelőzésére a rendőrség sem lehet képes, ezért engedi meg a
      Korm.  r.   a  lőfegyver   -  köztük   a  maroklőfegyver   -
      rendőrhatósági engedély  alapján való  megszerzését azoknak,
      akik bizonyítani  tudják, hogy  tevékenységük miatt  életük,
      testi épségük fokozott védelmet igényel.

      Az  engedély   megadása,  vagy  megtagadása  a  bizonyítékok
      mérlegelésének s  nem  a  hatóság  önkényének  a  függvénye.
      Határozatát  az   eljáró  hatóság  indokolni  köteles,  s  a
      határozat  ellen   fellebbezéssel,  eredménytelenség  esetén
      bírósági felülvizsgálati keresettel lehet élni.

      A  kormányrendeletben   felsorolt  személyek   olyan  fontos
      tisztségek    viselői,     vagy    kiemelkedő    jelentőségű
      közmegbízatást ellátó  vezetők,  akikről  maga  a  jogalkotó
      vélelmezi, hogy  feladatuk ellátására  tekintettel életük és
      testi épségük - külön igazolás nélkül is - védelmet igényel.

      A  jogszabályi   rendelkezés  tehát   nem   alkotmányellenes
      megkülönböztetés, csupán  - jogszabályi vélelem formájában -
      a hatóság bizonyítékbeszerzési munkáját könnyítő intézkedés.
      A rendelet  17. §  (2) bekezdése azonban még a Korm. r. -ben
      tételesen felsorolt  személyek esetében is feltételül szabja
      az  egészségi   alkalmasságot  és   a  lőfegyver  tartásához
      szükséges elméleti  és gyakorlati jártasságot igazoló vizsga
      letételét.

      Az egészségügyi alkalmasság és a vizsgakötelezettség kapcsán
      egyébként az  Alkotmánybíróság már  foglalkozott a különböző
      fegyverféleségek   birtoklásával   összefüggő   jogszabályok
      alkotmányellenességének vizsgálatával.  E témakörben kiadott
      14/1992.  ( III.  30. )  AB határozatában  kimondotta :  "Az
      élethez és  az egészséghez  való alapjog védelme . . . olyan
      fontos alkotmányos  érdek, hogy  az a  szigorú  szabályozást
      mindenképpen szükségessé teszi. " ( ABH 1992. 341. ) A Korm.
      r.  17.  §  (1)  bekezdés  d )  pontja  pedig  a  szigorúság
      alkotmányosan megengedhető határát nem lépi túl.

      Mivelhogy a Korm. r. vitatott előírásai nem ellentétesek sem
      az Alkotmány  8. §  (1)  bekezdésével,  sem  az  54.  §  (1)
      bekezdésével, sem  pedig az 55. § (1) bekezdésével, ezért az
      Alkotmánybíróság a Korm. r. 17. § (1) bekezdés d ) pontjának
      megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.

      2. Az Áe. 72. § (4) bekezdés e ) pontja a lőfegyver, lőszer,
      robbanóanyag.   .    .   "gyártásáról   és   forgalmazásáról
      rendelkező"     államigazgatási     határozatok     bírósági
      felülvizsgálatát  nem   teszi  lehetővé.   A   "forgalmazás"
      fogalmába mind a Korm. r. 3. § (1) bekezdés a ) pontja, mind
      pedig  az  élő  joggyakorlat  szerint  csak  a  kereskedelmi
      tevékenység  érthető  bele.  A  lőfegyver,  lőszer  engedély
      alapján történő birtoklása a lőfegyver, lőszer, robbanóanyag
      stb.  "forgalmazásának"   kategóriáján  kívül   esik.  Ennek
      megfelelően   az   önvédelmi   célból   igényelt   lőfegyver
      megszerzése és  tartása iránti kérelmet másodfokon jogerősen
      elutasító - bár mérlegelési jogkörben hozott - közigazgatási
      határozat bírósági  felülvizsgálatát az  Áe. nem  zárja  ki.
      Ilyen esetekben  a bíróságnak  azt kell  eldöntenie "hogy  a
      közigazgatási szerv a jogszabályban foglaltaknak megfelelően
      mérlegelte-e  az  ügyfél  bizonyítékait  és  az  ügy  összes
      körülményét. "  ( Legfelsőbb Bíróság BH 1993. 766. sz. alatt
      közzétett döntése. ) Határozatában a Legfelsőbb Bíróság elvi
      éllel arra  is rámutatott  - ami  tartalmában megegyezik  az
      Alkotmánybíróság  idézett   14/1992.   ( III.   30.   )   AB
      határozatával -   :  "a lőfegyvertartás engedélyezése iránti
      ügyekben  a   helyes  jogalkalmazói  álláspont  az,  hogy  a
      lehetőséghez képest minél kevesebb, élet kioltására alkalmas
      lőfegyver kerüljön  az állampolgárok  birtokába, s lőfegyver
      tartásának engedélyezése csak a jogszabályban meghatározott,
      illetőleg a feltétlenül indokolt esetben kerüljön sor. "

      Mivelhogy a  természetes személy lőfegyverigénylési kérelmét
      elutasító rendőrhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát
      az Áe.  nem tiltja,  s az  élő jog  is a  jogszabályok valós
      tartalmát követi,  az indítványozó viszont tévesen értelmezi
      az  Áe.   72.  §   (4)  bekezdés   e )  pontját,   ezért  az
      Alkotmánybíróság   az    indítványt   e   vonatkozásban   is
      elutasította.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                               Dr. Ádám Antal
                               alkotmánybíró

                              Dr. Kilényi Géza
                            előadó alkotmánybíró

               Dr. Lábady Tamás            Dr. Schmidt Péter
                 alkotmánybíró                alkotmánybíró

            Dr. Szabó András              Dr. Tersztyánszky Ödön
              alkotmánybíró                     alkotmánybíró

             Dr. Vörös Imre                 Dr. Zlinszky János
                alkotmánybíró                  alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        201/B/1995
        Date of the decision:
        .
        11/06/1995
        .
        .