English

Hungarian
Ügyszám:
.
964/A/2004
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 7/2005. (III. 31.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2005/83
.
A határozat kelte: Budapest, 03/29/2005
.
.
A határozat szövege (pdf):
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az  Alkotmánybíróság  a köztársasági elnöknek  az  Országgyűlés
      által  elfogadott,  nemzetközi szerződés kihirdetéséről  szóló,
      még  ki  nem  hirdetett  törvény alkotmányellenessége  előzetes
      vizsgálatára  benyújtott  indítványa  alapján  és  mulasztásban
      megnyilvánuló   alkotmányellenesség   megállapítása   tárgyában
      hivatalból   eljárva   –  dr.  Harmathy  Attila   alkotmánybíró
      párhuzamos indokolásával – meghozta a következő

                               határozatot:

      1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja:  az  Országgyűlés  2004.
      szeptember 6-i ülésnapján elfogadott, Hágában, 1955. szeptember
      28-án    kelt    Jegyzőkönyvvel   módosított,   a    nemzetközi
      légifuvarozásra  vonatkozó  egyes  jogszabályok   egységesítése
      tárgyában,  Varsóban,  1929.  október  12-én  aláírt  Egyezmény
      módosításáról szóló, Montreálban, 1975. szeptember 25-én aláírt
      4.  számú Montreáli Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvény 3.
      '  (1) bekezdésének a „rendelkezéseit azonban 1998. június  14-
      étől kell alkalmazni” szövegrésze alkotmányellenes.

      2.  Az  Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva  –  megállapítja:
      mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll  fenn  annak
      folytán,  hogy  az  Országgyűlés  a  nemzetközi  szerződésekkel
      kapcsolatos   eljárásról  szóló  1982.  évi  27.   törvényerejű
      rendeletet   nem   hozta   összhangba   az   Alkotmánnyal.   Az
      alkotmányellenes helyzet megszüntetése érdekében  a  nemzetközi
      szerződésekkel  kapcsolatos  eljárásról  szóló  1982.  évi  27.
      törvényerejű  rendelet  teljes körű felülvizsgálata  szükséges.
      Ezért  az  Alkotmánybíróság  felhívja  az  Országgyűlést,  hogy
      jogalkotási  feladatának – az Alkotmánybíróság e  határozatában
      foglaltakkal  összhangban – 2005. december 31.  napjáig  tegyen
      eleget.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás
                                       
                                      I.

        1.  Az  Országgyűlés  2004. szeptember 6-i ülésnapján  törvényt
        fogadott   el   a   Hágában,  1955.   szeptember   28-án   kelt
        Jegyzőkönyvvel   módosított,   a   nemzetközi   légifuvarozásra
        vonatkozó egyes jogszabályok egységesítése tárgyában, Varsóban,
        1929.  október  12-én aláírt Egyezmény (a továbbiakban:  Varsói
        Egyezmény)  módosításáról szóló, Montreálban, 1975.  szeptember
        25-én  aláírt  4. számú Montreáli Jegyzőkönyv (a  továbbiakban:
        Montreáli    Jegyzőkönyv)   kihirdetéséről   (a   továbbiakban:
        Törvény).  A  Törvény 3. § (1) bekezdését a köztársasági  elnök
        alkotmányellenesnek tartotta, ezért a Törvényt  nem  írta  alá,
        hanem  a  2004.  szeptember  24-én  kelt  indítványában  –   az
        Alkotmány 26. § (4) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva –
        az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a
        továbbiakban:   Abtv.)  1.  §-ának  a)  pontja,   21.   §   (1)
        bekezdésének  b)  pontja  és a 35. §-a alapján  annak  előzetes
        alkotmányossági   vizsgálatát   kezdeményezte.    A    támadott
        rendelkezés alapján a Törvény a kihirdetés napján lép hatályba,
        rendelkezései azonban 1998. június 14-étől alkalmazandók.
        A  köztársasági  elnök  indítványában  először  indítványtételi
        jogosultságát elemzi, és megállapítja, hogy bár az Abtv. 36.  §
        (1) bekezdése a nemzetközi szerződések előzetes alkotmányossági
        vizsgálatának  kezdeményezését a szerződés  megerősítése  előtt
        teszi  lehetővé a köztársasági elnök számára, ez  nem  akadálya
        annak,  hogy  a  köztársasági  elnök  a  nemzetközi  szerződést
        kihirdető törvényt mint belső jogi jogszabályt kihirdetés előtt
        véleményezésre  küldje  az  Alkotmánybíróságnak.  Hivatkozik  a
        köztársasági  elnök  az Alkotmánybíróság 4/1997.  (I.  22.)  AB
        határozatában  foglalt  megállapításaira,  továbbá  arra,  hogy
        jelen esetben a normakontroll tárgya a kihirdető törvénynek  az
        a szabálya, amely meghatározza, mely időponttól alkalmazandók a
        belső jogban a kihirdetett Montreáli Jegyzőkönyv rendelkezései.

        A   köztársasági   elnök  hangsúlyozza,  hogy   a   kihirdetett
        nemzetközi szerződést módosító Montreáli Jegyzőkönyv ún.  self-
        executing, vagyis önvégrehajtó szerződés, amely – a kihirdetést
        követően  –  közvetlenül  kötelezi  és  jogosítja  a  magánjogi
        jogalanyokat.  A  Törvény  3. § (1)  bekezdése  azzal,  hogy  a
        Montreáli    Jegyzőkönyv   szabályait   1998-ra   visszamenőleg
        alkalmazni   rendeli,   visszaható   hatállyal   állapít    meg
        kötelezettséget  a jogalanyok számára. A Montreáli  Jegyzőkönyv
        által   bevezetett  módosítások  eredményeképpen   ugyanis   az
        érintett jogviszonyok valamelyik vagy akár mindkét részvevője –
        jelen  esetben  alapvetően  az  áru  fuvarozását  igénybe  vevő
        szerződő  fél  – saját korábbi helyzetéhez képest  hátrányosabb
        helyzetbe  kerül. Ez viszont sérti a jogalkotásról szóló  1987.
        évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdését,  a
        visszamenőleges jogalkotás tilalmát, amely az  Alkotmány  2.  §
        (1)  bekezdésében  foglalt  jogállamiság  elvét  konkretizálja.
        [legutóbb:  17/2004. (V. 25.) AB határozat,  ABK  2004.  május,
        388.]

        2.  Az  Alkotmánybíróság megkereste az  ügyben  az  igazságügy-
        minisztert, a gazdasági és közlekedési minisztert,  valamint  a
        külügyminisztert.

                                      II.

        1.  Jelen  ügyben az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt  arra  a
        kérdésre  kellett választ adnia, hogy az Alkotmány  26.  §  (4)
        bekezdésén alapuló előzetes normakontrollra irányuló  indítvány
        alapján   milyen   terjedelemben   vizsgálható   a   nemzetközi
        szerződést  kihirdető törvény. Az Alkotmánybíróság  működésének
        kezdete  óta tizennégy alkalommal indult előzetes normakontroll
        eljárás a köztársasági elnök indítványára. Az Alkotmány  26.  §
        (4)   bekezdése  alapján  a  köztársasági  elnök  azonban  első
        alkalommal  kezdeményezi  egy nemzetközi  szerződést  kihirdető
        törvény rendelkezésének előzetes alkotmányossági vizsgálatát.

        2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság
        független,  demokratikus  jogállam. A jogállamiság  alkotmányos
        elve   jelenti   egyrészt  a  jogalanyok   belső   jognak   (az
        Alkotmánynak   és   az   alkotmányos   jogszabályoknak)    való
        alávetettségét,   másrészt  a  magyar   állam   által   vállalt
        nemzetközi   jogi   kötelezettségeknek  való  megfelelést.   Az
        Alkotmány  2.  § (1) bekezdéséhez képest speciális  alkotmányos
        rendelkezés az Alkotmány 7. § (1) bekezdése, amely a belső jogi
        rendelkezések és a vállalt nemzetközi kötelezettségek egymáshoz
        való   viszonyát   rendezi.  Eszerint  a   Magyar   Köztársaság
        jogrendszere  elfogadja a nemzetközi jog  általánosan  elismert
        szabályait,    biztosítja    továbbá    a    nemzetközi    jogi
        kötelezettségek és a belső jog összhangját.
        A   nemzetközi   szokásjogot  és  az  általános  jogelveket   e
        rendelkezés  első  fordulata transzformálja a  hazai  jogba.  A
        nemzetközi  jogi  kötelezettséget  vizsgálva  végső  soron   az
        Alkotmánybíróság  jogosult dönteni arról, hogy  annak  a  belső
        jogba  való átültetése az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének  első
        fordulata   alapján  megtörtént-e.  [53/1993.   (X.   13.)   AB
        határozat, ABH 1993, 323.]
        Jelen   ügy   tárgya,  a  légi  fuvarozást  érintő   nemzetközi
        kötelezettségek nem azonosíthatóak a nemzetközi jog általánosan
        elismert   szabályaival.   Ezért  ahhoz,   hogy   a   Montreáli
        Jegyzőkönyv  a  belső jogban alkalmazható legyen,  szükség  van
        annak  megfelelő szintű jogszabályban való kihirdetésére. [Jat.
        16. § (1) bekezdés]

        Az  Alkotmány 7. § (1) bekezdésének második fordulata a bármely
        formában megjelenő (például a nemzetközi szerződéssel)  vállalt
        nemzetközi  kötelezettség belső joggal  való  összhangját  írja
        elő.   Ennek  biztosítására  végső  soron  az  Alkotmánybíróság
        hivatott,   amely  egyrészt  a  megkötendő,  valamint   a   már
        jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződés (és a  kihirdető
        jogszabály)   Alkotmánynak  való  megfeleléséről,   továbbá   a
        nemzetközi  kötelezettségvállalás hatásköri, felhatalmazottsági
        és   eljárási   kérdéseiről  hoz  mindenkire   nézve   kötelező
        határozatot. [4/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH 1997, 41.]

        Másrészt,  az  Alkotmánybíróság a  jogszabályok  és  az  állami
        irányítás    egyéb   jogi   eszközei   nemzetközi   szerződésbe
        ütközésének  a  vizsgálatára irányuló,  valamint  a  nemzetközi
        szerződésből származó jogalkotói feladat elmulasztását vizsgáló
        hatáskörében   értékeli  a  belső  jog  és  a  nemzetközi   jog
        összhangját. [Abtv. 1. § c) pont, 44-47. §§] Egy alkalommal  az
        Alkotmánybíróság  azt  is megvizsgálta,  hogy  az  Országgyűlés
        által  elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény  nem  sért-e
        valamely,  a  belső  jog  részévé vált  nemzetközi  szerződést.
        [53/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 323, 326.]

        3.  Az  Abtv.  1.  §  a)  pontja  alapján  az  Alkotmánybíróság
        hatáskörébe tartozik a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései
        alkotmányellenességének előzetes vizsgálata. Az Abtv. 36. § (1)
        bekezdésében   foglaltaknak   megfelelően   a   vizsgálatot   a
        parlamenti   hatáskörbe  tartozó  nemzetközi  szerződés   –   a
        szerződések  jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május  hó  23.
        napján   kelt  szerződés  (a  továbbiakban:  bécsi   egyezmény)
        értelmében vett – megerősítése előtt kérheti az Országgyűlés, a
        köztársasági elnök és a Kormány. Ez a hatáskör azt  biztosítja,
        hogy   az   Alkotmány  alapján  a  szerződéskötési   eljárásban
        résztvevők   a   nemzetközi   jogi   kötelezettség   vállalását
        megelőzően kezdeményezhessék a megkötendő nemzetközi  szerződés
        általuk   alkotmányosan   aggályosnak   tartott   rendelkezései
        alkotmánybírósági vizsgálatát.
        [A  Magyar  Köztársaság Országgyűlésének  Házszabályáról  szóló
        46/1994.  (IX. 30.) OGY határozat (a továbbiakban:  Házszabály)
        122.  §  (3)  bekezdése  alapján  a  Kormány  terjeszti  elő  a
        nemzetközi  szerződés megerősítése, az ahhoz  való  csatlakozás
        vagy   annak   elfogadása,  nemzetközi  szerződés   módosítása,
        valamint  nemzetközi  szervezethez  való  csatlakozás,  illetve
        onnan  való  kilépés  tárgyában  a  határozati  javaslatot.  Az
        Országgyűlés    pedig   határozatban   ad   felhatalmazást    a
        köztársasági elnöknek nemzetközi szerződés kötelező  hatályának
        az elismerésére.]

        4. Amennyiben nem merül fel előzetesen alkotmányossági aggály a
        szerződés  tartalmát  illetően, az Országgyűlés  a  hatáskörébe
        tartozó   nemzetközi   szerződés   megkötéséhez   országgyűlési
        határozattal  hozzájárul.  A  hozzájárulással  az  Országgyűlés
        kötelezi   magát,  hogy  a  vállalt  nemzetközi   kötelezettség
        érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat megalkotja. Törvénybe
        foglalva   kihirdeti  a  szerződést,  ha  pedig  a   nemzetközi
        szerződés    további    jogalkotói    lépéseket    is    kíván,
        jogszabályalkotással teljesíti a nemzetközi kötelezettséget.  A
        nemzetközi kötelezettségvállalás végrehajtása, (adott esetben a
        szükséges  jogalkotási feladat teljesítése)  a  jogállamiságot,
        ezen   belül   a  nemzetközi  jogi  kötelezettségek   jóhiszemű
        teljesítését  magába foglaló Alkotmány 2. §  (1)  bekezdéséből,
        valamint  a nemzetközi jog és belső jog összhangját megkövetelő
        7.   §  (1)  bekezdésből  fakadó  kötelesség,  amely  attól   a
        pillanattól   fennáll,   amikortól   a   nemzetközi   szerződés
        (nemzetközi  jogi  értelemben) kötelezi  Magyarországot.  Ennek
        elmaradása  azzal járhat, hogy az Alkotmánybíróság mulasztásban
        megnyilvánuló    alkotmányellenességet    állapít    meg.    Az
        Alkotmánybíróság   hatályos   nemzetközi   szerződésből   eredő
        jogalkotói   feladat  nem  teljesítése  miatt  állapított   meg
        alkotmánysértő mulasztást a 16/1993. (III. 12.) AB határozatban
        (ABH  1993,  143,  154.), a 45/2003. (IX. 26.) AB  határozatban
        (ABH  2003,  474.)  és  legutóbb  az  54/2004.  (XII.  13.)  AB
        határozatban (ABK 2004. december, 960.).

        5.  A  Jat. 16. §-a alapján az általánosan kötelező magatartási
        szabályt   tartalmazó  nemzetközi  szerződést   a   tartalmának
        megfelelő  szintű  jogszabályba  foglalva  kell  kihirdetni.  A
        nemzetközi  szerződésekkel kapcsolatos eljárásról  szóló  1982.
        évi  27. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 13. § (1)
        bekezdése alapján az Országgyűlés által megerősített nemzetközi
        szerződéseket törvénnyel kell kihirdetni.
        A  nemzetközi szerződés kihirdetése iránti törvényjavaslatot  a
        Kormány terjeszti elő, ahhoz módosító javaslat nem nyújtható be
        (Házszabály  123. §), így érdemi parlamenti vita ekkor,  miután
        nemzetközi  jogi  síkon  a  Magyar  Köztársaság  magára   nézve
        kötelezőnek ismerte el a nemzetközi szerződést, már nem folyhat
        annak  tartalmáról.  A  kihirdető  törvény  kötelező  kellékeit
        jelenleg  a Tvr. 14. § (1) bekezdése határozza meg. Eszerint  a
        szerződés  kihirdetésének  kijelentése,  annak  hiteles  magyar
        nyelvű  szövege,  illetőleg hivatalos magyar nyelvű  fordítása,
        valamint  a szerződéshez magyar részről fűzött fenntartások  és
        nyilatkozatok mellett a kihirdető törvénynek tartalmaznia  kell
        a  hatálybalépéshez  megkívánt feltételek teljesítéséről  szóló
        kölcsönös   értesítések   időpontját  (a   megfelelő   okiratok
        kicserélésének vagy letétbe helyezésének a helyét  és  idejét),
        valamint  a  jogszabály  (a szerződés) végrehajtásáért  felelős
        szerv   megjelölését;  a  kihirdető  törvény  és  a   szerződés
        hatálybalépésének az időpontját. A Tvr. 14. § (1)  bekezdés  e)
        pontja   szerint  a  szerződés  alkalmazása  megkezdésének   az
        időpontját  is tartalmaznia kell a kihirdető jogszabálynak,  ha
        ez az időpont nem azonos a szerződés hatálybalépésével.

        6.  A köztársasági elnöknek az Alkotmány 26. § (4) bekezdésében
        a  törvény  aláírását megelőzően a törvény egyes  rendelkezései
        tekintetében  biztosított előzetes normakontrollt  kezdeményező
        jogköre   értelemszerűen  irányadó  a   nemzetközi   szerződést
        kihirdető törvény támadott rendelkezésére. A kihirdető  törvény
        hatálybalépésének   (és  a  nemzetközi  szerződés   alkalmazása
        megkezdésének)  időpontja, valamint  a  végrehajtásért  felelős
        szervet  megjelölő jogszabályi rendelkezés – mint  új  normatív
        rendelkezés – előzetes alkotmányossági vizsgálat alá vonható.
        Minthogy   jelen  ügyben  a  köztársasági  elnök  a   Montreáli
        Jegyzőkönyvet  kihirdető  törvénynek azt  a  szabályát  támadja
        indítványában,  amely  meghatározza,  mikor  lép   hatályba   a
        kihirdető  törvény,  illetve  mely időponttól  alkalmazandók  a
        nemzetközi   szerződés  rendelkezései  a   belső   jogban,   az
        Alkotmánybíróság    előzetes    normakontroll    keretében    a
        köztársasági    elnök   indítványában   foglaltakat    érdemben
        vizsgálta.

                                     III.

        1.  A  köztársasági  elnök  beadványában  utal  arra,  hogy   a
        Montreáli  Jegyzőkönyv ún. self-executing, vagyis  önvégrehajtó
        szerződés, amely közvetlenül kötelezi és jogosítja a  magánjogi
        jogalanyokat. Az indítvány a Montreáli Jegyzőkönyvnek a  Varsói
        Egyezmény  hatályát  bizonyos esetekben a postai  küldeményekre
        kiterjesztő   II.  cikkét,  az  árukkal  kapcsolatos   okmányok
        kiállításának  rendjét újraszabályozó III. cikkét,  a  fuvarozó
        felelősségét  rendező  IV. cikkét és a  kárfelelősséget  érintő
        VII.,     valamint    IX.    cikkét    nevesíti    önvégrehajtó
        rendelkezésként.

        2. A nemzetközi szerződések kötelezettjei, főszabály szerint, a
        szerződésben  részes  államok. Ezen államok  kötelessége,  hogy
        gondoskodjanak a szerződés végrehajtásáról. Az már  belső  jogi
        kérdés,   hogy  a  végrehajtás  miképpen  történik   az   adott
        jogrendszerben,   hogyan  érvényesülnek   a   nemzetközi   jogi
        kötelezettségek:  jogalkotói aktussal vagy bírói  jogalkalmazás
        útján.
        Egyes  nemzetközi  szerződéses rendelkezésekre,  pontosabban  a
        nemzetközi kötelezettséget transzformáló belső jogi normára  az
        egyének    közvetlenül   alapíthatnak   jogokat.   Egy    ilyen
        önvégrehajtó   szerződés  esetében   az   állam   arra   vállal
        kötelezettséget,  hogy  a  szerződés  belső  jogi  alkalmazását
        lehetővé teszi, vagy legalábbis jogrendszerében nem zárja ki  a
        szerződéses    rendelkezések   közvetlen    alkalmazásának    a
        lehetőségét.
        Az,   hogy   a   nemzetközi  szerződés  vagy   annak   bizonyos
        rendelkezése  önvégrehajtó-e,  vagyis  külön  végrehajtó  norma
        nélkül  alkalmazható-e  a  nemzeti  jogban,  értelmezés   útján
        állapítható  meg. Bizonyos esetekben a nemzetközi  szerződésben
        részes  felek  a  szerződésben nyilatkoznak annak  önvégrehajtó
        vagy nem-önvégrehajtó jellegéről, máskor a nemzetközi szerződés
        tartalmából,  szövegéből  vagy  az  alkotmány  rendelkezéseiből
        következik,   hogy   a   transzformált   nemzetközi   szerződés
        végrehajtásához  további,  belső  jogi  aktus  szükséges.  Van,
        amikor   a   jogalkotó  ad  támpontot  annak  a  kérdésnek   az
        eldöntéséhez,   hogy  a  szerződés,  illetve   annak   bizonyos
        rendelkezése közvetlenül alkalmazható-e a belső jogban.

        3.  A  Jat.  16.  §-a  alapján az ún. önvégrehajtó  szerződések
        esetében  is szükség van a transzformációra, a szerződés  belső
        jogszabályban  történő  kihirdetésére.  Ha  a  nemzetközi  jogi
        kötelezettség a transzformációt követően anélkül válik a  belső
        jog részévé, hogy akár a részes államok, akár a hazai jogalkotó
        kifejezetten     nyilatkozna     a     szerződés      közvetlen
        alkalmazhatóságáról, a jogalkalmazó az előtte folyamatban  lévő
        ügyben   dönt  arról,  hogy  az  adott  nemzetközi  szerződéses
        rendelkezés  az ügyben közvetlenül alkalmazható-e. A  közvetlen
        alkalmazás  feltétele, hogy a nemzetközi  szerződés  címzettjei
        pontosan  meghatározott  magánjogi jogalanyok,  a  szerződésben
        foglalt  jogok és kötelezettségek pedig elég konkrétak legyenek
        ahhoz,   hogy   a  szerződés  minden  további  államon   belüli
        jogalkotási aktus nélkül végrehajtható legyen.

        4. A Törvény 3. § (2) bekezdése alapján a Montreáli Jegyzőkönyv
        végrehajtásáról a közlekedésért felelős miniszter  gondoskodik.
        Ez    nem   jelent   automatikusan   jogszabályalkotásra   való
        felhatalmazást,     a    végrehajtásról    való     gondoskodás
        megnyilvánulhat  más  módon is. (A  Törvény  3.  §-ához  fűzött
        részletes  indokolás szerint e felhatalmazás  jelen  esetben  a
        Varsói  Egyezmény  módosításokkal egységes szerkezetbe  foglalt
        szövegének a közzétételére vonatkozik.)
        Emellett,   a  Törvény  általános  indokolásában  a   jogalkotó
        kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy a nemzetközi légi  fuvarozás
        tárgyában  indított  eljárásokban  a  bírósági  gyakorlatban  a
        Varsói   Egyezmény   szabályait  kell  alkalmazni   a   Polgári
        Törvénykönyv szabályai helyett.
        Végső soron azonban a bíróságok jogosultak eldönteni azt,  hogy
        az  adott  ügyben  alkalmazandó nemzetközi szerződést,  illetve
        annak egyes rendelkezéseit önvégrehajtónak minősítik vagy  sem.
        A   magyar  jogalkalmazói  gyakorlat  a  Varsói  Egyezményt   a
        magánjogi   jogalanyok  közötti  perbeli  jogvita   eldöntésére
        közvetlenül    alkalmazandónak   tekinti.    [Polgári    perben
        alkalmazták a bíróságok a Varsói Egyezményt a BH 1977. 436., BH
        1982. 482., BH 1982. 531., a BH 1983. 246., a BH 1996. 332.  és
        a  BH 1997. 197. számú ügyekben.] A Montreáli Jegyzőkönyv pedig
        több,  a  bíróságok  által korábban önvégrehajtónak  minősített
        rendelkezést módosít, így például a Varsói Egyezmény 18. és 22.
        cikkét.

                                      IV.

        1.   Az   Alkotmánybíróság  ezt  követően   a   visszamenőleges
        jogszabályalkotással kapcsolatos szempontokat vizsgálta meg.  A
        köztársasági elnök indítványa különösen a Montreáli Jegyzőkönyv
        alábbi      rendelkezéseit     tartja     a     visszamenőleges
        jogszabályalkotás  tilalmát sértőnek. A  Montreáli  Jegyzőkönyv
        II. cikkét, amely – bizonyos tekintetben – kiterjeszti a Varsói
        Egyezmény  hatályát a postai küldemények fuvarozására.  A  III.
        cikket,  amely kiegészíti és pontosítja az árukkal  kapcsolatos
        dokumentáció  szabályait.  A Montreáli  Jegyzőkönyvnek  a  légi
        fuvarozásra   feladott  áru  megsemmisülése,  elvesztése   vagy
        megrongálódása   esetén   a  fuvarozó   felelősségét   bizonyos
        esetekben   kizáró  IV.  cikkét,  a  VII.   cikket,   amely   a
        köztársasági   elnök   szerint   „összegszerűen   csökkenti   –
        kilogrammonként   250   svájci  frankról   kilogrammonként   17
        különleges  lehívási  jogra – a feladott  áruban  bekövetkezett
        kárért való kárfelelősséget”. Végül a Montreáli Jegyzőkönyv IX.
        cikkét, amely az áru fuvarozása esetén a fuvarozónak az  általa
        szándékosan,  illetve súlyos gondatlansággal  okozott  károkért
        való felelősségét szabályozza.

        2. Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése alapján a magyar jogrendszer
        biztosítja a vállalt nemzetközi kötelezettségek és a belső  jog
        összhangját.  Ha  a nemzetközi szerződést kihirdető  jogszabály
        később  lép  hatályba,  mint az adott nemzetközi  szerződés,  a
        nemzetközi  jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését  magába
        foglaló Alkotmány 2. § (1) bekezdése és az Alkotmány 7.  §  (1)
        bekezdése  sérülhet. Különösen körültekintően kell  eljárnia  a
        jogalkotónak  a  magánjogi jogalanyok jogait  és  kötelességeit
        további   jogalkotási  aktus  nélkül  átrendező  (önvégrehajtó)
        nemzetközi szerződések kihirdetésekor. Az Alkotmány  7.  §  (1)
        bekezdése  mellett szem előtt kell tartania az Alkotmány  2.  §
        (1)   bekezdéséből  következő,  a  jogszabályalkotást  kötelező
        alkotmányos előírásokat: a visszaható hatály tilalmát, a  kellő
        felkészülési   idő   biztosítását  és  a  norma   világosságára
        vonatkozó követelményeket is.

        3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Alkotmány 2. § (1)
        bekezdésében  elismert jogállamiság részét képező  jogbiztonság
        sérelmét  jelenti a Jat. 12. § (2) bekezdésében  megfogalmazott
        azon   szabály   megsértése,  amely   szerint   „jogszabály   a
        kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget,
        és   nem   nyilváníthat  valamely  magatartást   jogellenessé”.
        [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.]  Ugyanez
        az   alkotmányossági  követelmény  irányadó   a   jogosultságok
        korlátozására   vagy   elvonására   is.   Az   Alkotmánybíróság
        gyakorlatában  visszaható hatálynak minősül,  ha  a  jogszabály
        hatálybaléptetése „nem visszamenőlegesen történt  ugyan,  de  a
        jogszabály   rendelkezéseit  –  az  erre  irányuló   kifejezett
        rendelkezés   szerint  –  a  jogszabály  hatálybalépése   előtt
        létrejött  jogviszonyokra is alkalmazni kell”.  [57/1994.  (XI.
        17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.]
        Egy  alkotmányos demokráciában a polgárok szabadságának  részét
        képezi,   hogy   cselekvéseiket  csak  az  általuk   előzetesen
        megismerhető,    a    jogalkotás    formalizált    szabályainak
        betartásával     alkotott    szabályok    korlátozhatják.     A
        visszamenőleges jogalkotás tilalmát sérti ezért,  ha  a  Magyar
        Köztársaság joghatósága alatt álló személyek jogosultságait  és
        kötelezettségeit   újabb  jogalkotási   aktus   nélkül   érintő
        nemzetközi  szerződést  kihirdető jogszabály  utólag  nyilvánít
        jogellenessé  magatartásokat, utólag állapít meg  a  jogalanyok
        számára     kötelezettségeket,    illetve    utólag    korlátoz
        jogosultságokat.

        4.  A  Ptk.  506. § (1) bekezdése szerint, ha a  küldeményt  az
        országhatáron túlra kell továbbítani, a Ptk. XLI. fejezete csak
        annyiban  alkalmazandó,  amennyiben nemzetközi  szerződés  vagy
        egyezmény, illetőleg szabály másképpen nem rendelkezik. A  Ptk.
        506.  §  (2)  bekezdése pedig kifejezetten  a  légi  fuvarozási
        vállalat  fuvarozási szerződései kapcsán rendelkezik úgy,  hogy
        azokra  a Ptk. vonatkozó fejezete annyiban irányadó, amennyiben
        nemzetközi szerződés vagy egyezmény, illetőleg szabály eltérően
        nem  rendelkezik.  A  Varsói  Egyezmény  33.  cikke  alapján  a
        fuvarozó  csak  olyan szerződést köthet, és olyan  szabályzatot
        állapíthat meg, amely a Varsói Egyezmény rendelkezéseivel nincs
        ellentétben.    Nemzetközi   légi   fuvarozás   esetén    tehát
        elsődlegesen  a  Varsói Egyezmény rendelkezései  alkalmazandók,
        annak   kógens   rendelkezéseitől  sem  nemzetközi   fuvarozási
        szerződés, sem a fuvarozó szabályzata mint általános szerződési
        feltétel nem térhet el.
        A  Montreáli  Jegyzőkönyv a Varsói Egyezmény több rendelkezését
        módosítja.  Hatálybalépése (1998. június 14.) óta a Jegyzőkönyv
        nemzetközi  jogi  értelemben  kötelezi  a  magyar  államot.   A
        nemzetközi szerződés – kihirdetés hiányában – nem vált a magyar
        jog  részévé,  ezért az jelenleg automatikusan nem alkalmazható
        azokra a légi fuvarozási szerződésekre, amelyeknél a kiindulási
        vagy  a célállomás a magyar állam területén van, illetve  ha  a
        repülőgép   útközben   menetrendszerűen   leszáll   a    Magyar
        Köztársaság területén.

        5.  A  Montreáli  Jegyzőkönyvet  kihirdető  Törvény  3.  §  (1)
        bekezdése  annak  szabályait  a  Jegyzőkönyv  hatálybalépésének
        napjától  kezdődően  alkalmazni  rendeli,  ezáltal  tartalmilag
        visszamenőleg állapít meg a magánjogi jogviszonyokra  vonatkozó
        szabályokat.  Ez  egyrészt  azt  jelenti,  hogy   a   Montreáli
        Jegyzőkönyv   szabályait   a  már  lezárt   jogviszonyokra   is
        alkalmazni  kell,  másrészt e szabályok a  fennálló  nemzetközi
        fuvarozási  szerződések alapján létrejött, de még le  nem  zárt
        jogviszonyok   jogi   megítélését   is   megváltoztatják.    Az
        Alkotmánybíróság ezért a következőkben arra a kérdésre  kereste
        a  választ,  hogy  a  visszamenőlegesen alkalmazandó  szabályok
        között   van-e   olyan,  amely  utólag  nyilvánít  jogellenessé
        valamely magatartást, utólag állapít meg kötelezettséget,  vagy
        utólag korlátoz jogosultságot.
        A  Montreáli Jegyzőkönyv IV. cikke alapján bizonyos, a fuvarozó
        tevékenységi  körén  kívül  felmerülő  körülmény  bekövetkezése
        esetén  a  fuvarozó mentesül a felelősség alól. A 18.  cikk  3.
        pontját beiktató Montreáli Jegyzőkönyv IV. cikke alapján az (a)
        az  áru belső hibája, minősége vagy tökéletlensége; (b) az  áru
        hibás  csomagolása,  amelyet nem a fuvarozó vagy  alkalmazottja
        vagy   megbízottjai  végeztek;  (c)  háborús  cselekmény   vagy
        fegyveres    konfliktus;   (d)   a   szállítmány   belépésével,
        kilépésével   vagy   átruházásával  kapcsolatban   végrehajtott
        hatósági  intézkedés  minősül  a fuvarozó  felelősségét  kizáró
        körülménynek. Ez a cikk szűkíti a kimentési lehetőségek  körét,
        a  Varsói  Egyezmény ugyanis árufuvarozás esetében is  lehetővé
        teszi,  hogy  a  fuvarozó mentesüljön  a  felelősség  alól,  ha
        bizonyítja,   hogy   ő   és  alkalmazottai   minden   szükséges
        intézkedést  megtettek  a  kár elhárítása  végett  vagy  azokat
        lehetetlen volt megtenniük (20. cikk).
        A  Varsói Egyezmény 24. cikkét módosító VIII. cikk árufuvarozás
        esetén   megszünteti   a  fuvarozónak   a   korlátlan   összegű
        kárfelelősségét. A Montreáli Jegyzőkönyv áruszállítás esetén  a
        fuvarozó  felelősségét kilogrammonként 17  különleges  lehívási
        jog  (SDR) összegre korlátozza. A Varsói Egyezmény 25. és 25/A.
        cikkeit   módosító  IX.  cikk  alapján  e  pénzügyi-felelősségi
        határösszeg  akkor  sem léphető túl, ha a kárt  a  fuvarozónak,
        alkalmazottjának  vagy  megbízottjának  szándékos  vagy   olyan
        gondatlan  magatartása okozta, amelynek során  tudatában  volt,
        hogy a magatartásból feltehetően kár származhat.

        Az    Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   a    Montreáli
        Jegyzőkönyvnek a kárfelelősséget újraszabályozó IV.,  VIII.  és
        IX.  cikkei  a  nemzetközi  fuvarozási  szerződést  kötő  felek
        valamelyike  számára utólag, a Varsói Egyezmény  alapján  addig
        nem létező többletkötelezettséget eredményeznek. A Törvény 3. §
        (1) bekezdésének a Montreáli Jegyzőkönyvet 1998. június 14-étől
        kezdődően alkalmazni rendelő szövegrésze sérti az Alkotmány  2.
        §  (1)  bekezdését, ezen belül is a visszamenőleges  jogalkotás
        tilalmát, ezért alkotmányellenes.
        Minthogy   az   Alkotmánybíróság  a  kárfelelősségi   szabályok
        módosulása  miatt  megállapította  az  Alkotmány   2.   §   (1)
        bekezdésének sérelmét, eltekintett a köztársasági  elnök  által
        megjelölt további jegyzőkönyvbeli cikkek vizsgálatától.

        6.  Az  Alkotmánybíróság eljárása során figyelemmel volt  arra,
        hogy  az  Országgyűlés  a 75/2004. (IX.  8.)  OGY  határozatban
        hozzájárult a Montrealban, 1999. május 28-án kelt, a nemzetközi
        légifuvarozásra  vonatkozó egyes jogszabályok  egységesítéséről
        szóló  Egyezményhez  történő  csatlakozáshoz.  A  belső  jogban
        történő kihirdetésre a 2005. évi VII. törvénnyel került sor. Az
        Egyezmény – többek között – egységesíti a Varsói Egyezmény és a
        kapcsolódó  okiratok  rendelkezéseit,  miközben  55.   cikkében
        kimondja, hogy az Egyezmény megelőz bármely, a nemzetközi  légi
        szállításra  vonatkozó szabályt, így a Varsói Egyezmény  és  az
        ahhoz  kapcsolódó kiegészítő egyezmények (ezen belül a 4. számú
        Montreáli Jegyzőkönyv) szabályait is. A kihirdető törvény 2005.
        március  18-án  hatályba lépett, így az Egyezmény rendelkezései
        azóta  közvetlenül alkalmazandóak a magyar jogban.  Ez  a  tény
        jelen   ügy   eldöntését   annyiban   befolyásolta,   hogy    a
        felülvizsgálni  kért Jegyzőkönyvbeli rendelkezések  tartalmilag
        már   a   magyar   jogrendszer   részei.   Következésképpen   a
        visszamenőleges hatályú jogszabály-alkotási tilalom sérelmét az
        Alkotmánybíróság  az  1998. június 14.  és  2005.  március  18.
        közötti időszakra vonatkozóan állapíthatta meg.

                                      V.

        1.  Az  Alkotmánybíróság jelen ügy elbírálása során indokoltnak
        látta  megvizsgálni  a  nemzetközi  szerződésekkel  kapcsolatos
        eljárásokat  szabályozó, de még a magyar  alkotmányos  rendszer
        változásának   fordulópontját  jelentő  Alkotmányt   megelőzően
        született  Tvr. 1982. november 26-a óta változatlanul hatályban
        lévő  rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság ezért  –  a  48/1993.
        (VII.  2.)  AB  határozathoz hasonlóan – az  Abtv.  21.  §  (7)
        bekezdése  alapján hivatalból eljárást indított a  mulasztásban
        megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára.

        A  nemzetközi  jog  forrásaira,  ezen  belül  is  a  nemzetközi
        szerződésekre vonatkozóan az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 7. §
        (1)  bekezdése,  19.  § (3) bekezdés f)  pontja,  30/A.  §  (1)
        bekezdés  b)  pontja és 35. § (1) bekezdés j) pontja  tartalmaz
        rendelkezéseket. Ezeket az alkotmánybeli szabályokat a Jat.  és
        a  Tvr.  részletezi  tovább.  Emellett,  a  Magyar  Köztársaság
        részese  a  bécsi  egyezménynek,  amelyet  az  1987.  évi   12.
        törvényerejű rendelet hirdetett ki.
        Az  Alkotmány  19.  § (3) bekezdés f) pontjának,  30/A.  §  (1)
        bekezdés  b)  pontjának  és  35. § (1)  bekezdés  j)  pontjának
        együttes  értelmezése alapján állapítható meg, hogy ki jogosult
        a  Magyar  Köztársaság  nevében  nemzetközi  szerződést  kötni.
        Minthogy   jelen   ügy  nem  érintette  a  Kormány   nemzetközi
        szerződések     megkötésére    vonatkozó     hatáskörét,     az
        Alkotmánybíróság  kizárólag  a  parlamenti  hatáskörbe  tartozó
        nemzetközi szerződéskötési jogosultságot vizsgálta.
        Az  Alkotmány  19.  §  (3) bekezdésének f)  pontja  szerint  az
        Országgyűlés   megköti  a  Magyar  Köztársaság   külkapcsolatai
        szempontjából  kiemelkedő fontosságú nemzetközi  szerződéseket.
        Az  Alkotmány  30/A.  §  (1)  bekezdés  b)  pontja  alapján   a
        köztársasági  elnök  a  Magyar Köztársaság  nevében  nemzetközi
        szerződéseket  köt,  ha  a  szerződés  tárgya  a   törvényhozás
        hatáskörébe  tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés
        előzetes  hozzájárulása  szükséges. Az  Alkotmány  2/A.  §  (2)
        bekezdése, amely szerint az Országgyűlés megerősíti az  Európai
        Unió  szerveire hatásköröket átruházó nemzetközi szerződéseket,
        egy  harmadik kifejezéssel illeti ugyanazt a parlamenti aktust,
        amellyel  az  Országgyűlés – törvényhozási  tárgykör  esetén  –
        hozzájárul    az   adott   nemzetközi   szerződésben    foglalt
        kötelezettségek vállalásához.
        Az  Alkotmány  19. § (3) bekezdés f) pontját  és  30/A.  §  (1)
        bekezdés b) pontját egymásra vonatkoztatva megállapítható, hogy
        az  Országgyűlés  felhatalmazást  ad  a  köztársasági  elnöknek
        nemzetközi  szerződés kötelező hatályának az  elismerésére.  Az
        Alkotmány  30/A. § (1) bekezdés b) pontja által a  köztársasági
        elnöki  cselekményre  alkalmazott  megköt  ige  azt  az  aktust
        jelöli, amellyel az elnök a bécsi egyezmény 2. cikkének  1.  b)
        pontja  alapján  a Magyar Köztársaság nevében  nemzetközi  jogi
        kötelezettséget vállal.

        A    Tvr.-nek    a   nemzetközi   szerződés   kezdeményezésére,
        létrehozására és a megkötéssel összefüggő döntésekre  vonatkozó
        szakaszai (6-8. §) a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához és
        a    Minisztertanács   előzetes   felhatalmazásához   kötik   a
        szerződéskötési   szándék   kinyilvánítását.    A    nemzetközi
        szerződések  megkötésére vonatkozó Tvr.-beli  szabályok  (9-10.
        §§) az Alkotmánynak a nemzetközi szerződéskötésre jogosultakról
        szóló rendelkezéseit sértő módon biztosítanak lehetőséget arra,
        hogy  a  nemzetközi szerződés megkötése az Országgyűlés vagy  a
        Magyar  Népköztársaság Elnöki Tanácsának a  megerősítésével,  a
        Minisztertanács  jóváhagyásával,  az  Országgyűlés,  az  Elnöki
        Tanács  vagy  a  Minisztertanács e tárgyban hozott  döntésével,
        aláírással,  stb.  történjen. (E  rendelkezések  még  abban  az
        esetben  sem tekinthetőek az Alkotmánnyal összhangban  állónak,
        ha  az  Elnöki Tanáccsal kapcsolatos szabályokat a köztársasági
        elnökre,  a  Minisztertanácsot említő rendelkezéseket  pedig  a
        Kormányra vonatkoztatjuk.)
        A   Tvr.   emellett   az  Alkotmány  7.  §   (1)   bekezdésének
        érvényesülését veszélyezteti azáltal, hogy szóhasználata  nincs
        összhangban a bécsi egyezménnyel. A Tvr. alkalmazásában például
        a „megerősítés” kifejezés azt a belső jogi cselekményt jelenti,
        amellyel  az  Országgyűlés  hozzájárul  ahhoz,  hogy  az  adott
        nemzetközi  szerződés a Magyar Köztársaságra  nézve  kötelezővé
        váljon.  A  bécsi egyezmény értelmében a „megerősítés”  viszont
        arra   a   folyamatra   utal,   amelynek   eredményeképpen    a
        megerősítendő  nemzetközi  szerződések  kötelező  hatályát   az
        államok – nemzetközi jogi síkon – magukra nézve elismerik.
        Az Alkotmány több rendelkezésével ellentétben állnak a Tvr.-nek
        a  nemzetközi  szerződés kihirdetésére vonatkozó  rendelkezései
        is. A Tvr. 13. § (2) bekezdése például nincs tekintettel sem az
        Alkotmány 8. § (2) bekezdésének arra parancsára, amely  alapján
        a  Magyar  Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre
        vonatkozó  szabályokat törvény állapítja  meg,  sem  azokra  az
        alkotmányos   szakaszokra,  amelyek  kizárólagos  törvényhozási
        tárgyköröket  állapítanak meg, amelyekben általánosan  kötelező
        magatartási szabályt csak az Országgyűlés alkothat.
        A  Tvr.  13.  §  (4)  bekezdése  pedig  azáltal,  hogy  csak  a
        hatálybalépéshez   szükséges   nemzetközi   jogi   cselekmények
        (megerősítő   okiratok  letétbe  helyezése  vagy  a   szerződés
        hatálybalépéséhez    szükséges    belső     jogi     feltételek
        teljesüléséről szóló diplomáciai jegyzékváltás) elvégzése  után
        teszi  lehetővé a nemzetközi szerződés kihirdetését, nem  felel
        meg  a  belső  jog  és  a nemzetközi jog összhangját  garantáló
        Alkotmány  7.  § (1) bekezdésének. A Tvr. 13. §  (4)  bekezdése
        alapján  ugyanis  sok  esetben (főleg a  kétoldalú  szerződések
        esetében)  a  nemzetközi szerződés hatálybalépéséhez  szükséges
        nemzetközi   jogi  cselekmények  elvégzése   és   a   szerződés
        hatálybalépése   közötti   időben   a   kihirdető    jogszabály
        megalkotására idő hiányában nem kerülhet sor, ami a  nemzetközi
        jogilag  a magyar államra már kötelező szerződés teljesítésének
        késedelmét eredményezi.
        Megállapítható,   hogy   a  Tvr.-nek  a  nemzetközi   szerződés
        kihirdetésére és közzétételére vonatkozó szabályai több  helyen
        feloldhatatlan értelmezési nehézséget okoznak a Tvr. címzettjei
        számára,  és  a nemzetközi szerződéskötési eljárásra  vonatkozó
        Tvr.-beli   szabályok  követése  adott  esetben  az   Alkotmány
        sérelmével járhat.

        2.  Az  Alkotmánybíróság a 2/1993. (I.  22.)  AB  határozatában
        mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenességet   állapított
        meg,   mert  az  Országgyűlés  az  akkor  hatályban   lévő,   a
        népszavazást  szabályozó 1989. évi XVII.  törvényt  a  hatályos
        Alkotmánnyal nem hozta összhangba. Ugyanezen törvény kapcsán az
        Alkotmánybíróság  ismételten  mulasztást  állapított   meg   az
        52/1997.   (X.   14.)  AB  határozatban.   A   Kormány   tagjai
        jogállásának elavult szabályozása miatt a 49/1996. (X. 25.)  AB
        határozatában   állapított   meg   mulasztásban   megnyilvánuló
        alkotmánysértést,  mert  az Országgyűlés  nem  tett  eleget  az
        Alkotmány  39.  §  (2)  bekezdésében  meghatározott  jogalkotói
        feladatának.
        E határozataihoz hasonlóan az Alkotmánybíróság a mostani ügyben
        az  Alkotmányt  megelőzően született és annak  meg  nem  felelő
        szabályozás  miatt  az  Abtv. 1. § e)  pontjában  meghatározott
        hatáskörében,  az Abtv. 21. § (7) bekezdése alapján  hivatalból
        eljárva    állapította   meg   a   mulasztásban   megnyilvánuló
        alkotmányellenességet. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy
        az alkotmányellenes helyzet maradéktalan felszámolása érdekében
        a   Tvr.   rendelkezéseinek  a  teljes   körű   felülvizsgálata
        szükséges.  Ezért kötelezte az Országgyűlést, hogy  jogalkotási
        feladatának  – az Alkotmánybíróság e határozatában foglaltakkal
        összhangban – 2005. december 31. napjáig tegyen eleget.

        Az   Alkotmánybíróság   a  határozatát  az  alkotmányellenesség
        megállapítására tekintettel tette közzé a Magyar Közlönyben.
                                 Dr. Holló András
                            az Alkotmánybíróság elnöke
                                         
                  Dr. Bagi István              Dr. Bihari Mihály
                  alkotmánybíró                    alkotmánybíró
                                         
                  Dr. Erdei Árpád             Dr. Harmathy Attila
                  alkotmánybíró                     alkotmánybíró
                                         
                 Dr. Kiss László             Dr. Kukorelli István
                 alkotmánybíró               előadó alkotmánybíró
             
                               Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
                                      alkotmánybíró
          Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          A  határozat  rendelkező  részét  elfogadom,  de  az  indokolás
          nézetem szerint a következő:
                                         
                                        I.

              Az   Országgyűlés   a  2004.  szeptember   6-i   ülésnapján
          elfogadta  a Hágában 1955. szeptember 28-án kelt Jegyzőkönyvvel
          módosított,   a  nemzetközi  légifuvarozásra  vonatkozó   egyes
          jogszabályok egységesítése tárgyában, Varsóban 1929. október 12-
          én   aláírt   Egyezmény  (a  továbbiakban:  Varsói   Egyezmény)
          módosításáról szóló, Montrealban 1975. szeptember 25-én  aláírt
          Jegyzőkönyv    (a    továbbiakban:    Montreali    Jegyzőkönyv)
          kihirdetéséről  szóló  törvényt (a  továbbiakban:  Törvény).  A
          köztársasági elnök a Törvényt aláírása előtt – az Alkotmány 26.
          §-ának    (4)    bekezdésére   hivatkozva   –   megküldte    az
          Alkotmánybíróságnak.
              A   köztársasági   elnök  az  Alkotmány   2.   §-ának   (1)
          bekezdésében   kimondott  jogállamiság  elvével   ellentétesnek
          tartja  a  Törvény 3. §-a (1) bekezdésének azt a rendelkezését,
          amely  szerint  a Törvény a kihirdetése napján lép  életbe,  de
          rendelkezéseit 1998. június 14-től kezdődően kell alkalmazni.

                                        II.

               1.  Az Alkotmány 32/A. §-ának (1) bekezdése határozza  meg
          az Alkotmánybíróság alapvető feladatát, amikor deklarálja, hogy
          az     Alkotmánybíróság    felülvizsgálja    a     jogszabályok
          alkotmányosságát.  Az  Alkotmánynak ezt a  rendelkezését  veszi
          alapul az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
          továbbiakban:  Abtv.)  1. §-a az Alkotmánybíróság  hatáskörének
          meghatározásánál. Az Abtv. 1. §-a – egyebek mellett – kimondja,
          hogy az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a már elfogadott,
          de   még   ki  nem  hirdetett  törvények,  valamint  nemzetközi
          szerződések    egyes    rendelkezései   alkotmányellenességének
          előzetes         vizsgálata,        továbbá        jogszabályok
          alkotmányellenességének utólagos vizsgálata  [1.  §  a)  és  b)
          pontja].  Az alkotmányosság előzetes vizsgálatát a köztársasági
          elnök   az   Alkotmány   26.  §-ának  (4)   bekezdése   alapján
          kezdeményezheti,  az utólagos vizsgálat kezdeményezésére  bárki
          jogosult [Abtv. 21. § (2) bekezdése].
                Az   alkotmányossági  vizsgálat  kiterjed  a   nemzetközi
          szerződéseket kihirdető jogszabályokra [30/1990. (XII. 15.)  AB
          határozat,  ABH 1990, 128, 132.; 4/1997. (I. 22.) AB határozat,
          ABH   1997,   41.].   Az   Alkotmány  szabályai   megtartásának
          ellenőrzési körébe tartozik a nemzetközi szerződések  megkötése
          is:   a  szerződéskötési  jogosultság  alkotmányos  korlátainak
          figyelembevételét az Alkotmánybíróság mind az előzetes, mind az
          utólagos   normakontroll  során  vizsgálja   (1154/B/1995.   AB
          határozat, ABH 2001, 824, 826-827.).

               2.  Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy  a
          Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállam
          elvéből  következik a jogbiztonság követelménye. A jogbiztonság
          többek   között   azt  is  jelenti,  hogy  a   jogszabályok   a
          kihirdetésüket   megelőző  időre  nem   állapíthatnak   meg   a
          jogalanyok számára kötelezettségeket, visszamenőleges hatállyal
          nem minősíthetnek jogellenesnek valamilyen jogszerű magatartást
          és  visszaható  hatállyal nem állapíthatnak  meg  felelősséget.
          Alkotmányellenes  az  a  jogszabály,  amely  megsérti   ezt   a
          követelményt [25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH  1992,  131,
          132.].

                3.   A   visszaható  hatállyal  felelősséget  megállapító
          jogszabály  alkotmányellenessége azon az alapon áll fenn,  hogy
          sérti  a jogállam elvét, az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését.
          Ilyen esetben nem az az alapja az alkotmányellenességnek,  hogy
          a    kérdéses   szabály   eltérő   rendelkezést   tartalmaz   a
          jogalkotásról  szóló  1987. évi XI.  törvény  (a  továbbiakban:
          Jat.)    12.   §-ának   (2)   bekezdésétől,   amely   egyébként
          megfogalmazza  azt  az  elvet, hogy jogszabály  a  kihirdetését
          megelőző  időre  nem  állapíthat meg  kötelezettséget,  és  nem
          nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
               Az  Alkotmánybíróság több határozata  világosan  kifejezi,
          hogy   az   alkotmányellenesség  vizsgálatánál   az   Alkotmány
          rendelkezései, az Alkotmányban meghatározott elvek a döntők, és
          ezekhez  viszonyítva másodlagos ezeknek a szabályoknak, ezeknek
          az  elveknek a Jat.-ban való kifejeződése [7/1992. (I. 30.)  AB
          határozat,  ABH  1992,  45,  48.].  Az  Alkotmány   2.   §-ában
          megfogalmazott  jogállam  elv  a jogbiztonság,  a  jogszabályok
          megismerhetősége  követelményét a Jat. szabályától  függetlenül
          tartalmazza  [28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH  1992,  155,
          156-157.; 365/B/1998. AB határozat, ABH 1998, 850, 851.].
               A  Jat.  nem  áll feljebb más törvényeknél a  jogszabályok
          hierarchiájában.  Az  Alkotmánybíróság nem  minősíti  önmagában
          azért alkotmányellenesnek valamilyen törvény szabályát, mert az
          eltér  a Jat. szabályától (1131/B/1993. AB határozat, ABH 1994,
          645,  646.).  Így a települési önkormányzatnak a helyi  adókról
          szóló  törvény rendelkezésén nyugvó adómegállapítási  jogát  is
          alkotmányosnak ismerte el az Alkotmánybíróság, annak  ellenére,
          hogy  ez  a  törvény eltért a Jat. szabályától (187/B/1991.  AB
          határozat, ABH 1993, 548, 549.).
                Az   elmondottakra  tekintettel  a  Törvény  3.  §-a  (1)
          bekezdésének  a visszaható hatályt megállapító szövegrészét  az
          Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogállam elv
          alapulvételével kell megvizsgálni.

               4. A Varsói Egyezményt az 1936:XXVIII. törvénycikk iktatta
          be  a  magyar jogszabályok közé. A törvénycikk 3. §-ában  adott
          felhatalmazás alapján a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi
          miniszter  1940.  évi  42.481. K.  K.  M.  rendelete  a  Varsói
          Egyezmény szabályainak alkalmazását a belföldi légi fuvarozásra
          is kiterjesztette.
                  A    Polgári    Törvénykönyv    hatálybalépéséről    és
          végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 95. §-
          a  alapján  az  1945  előtt megalkotott polgári  jogi  tartalmú
          jogszabályok  a  törvényerejű rendelet mellékletében  felsorolt
          kivételektől  eltekintve hatályukat vesztették. A melléklet  3.
          pontja  szerint  továbbra is hatályban  maradtak  az  egyébként
          érvényben lévő polgári jogi tartalmú egyezmények. Így hatályban
          maradt   a   Varsói  Egyezmény  is.  A  melléklet   1.   pontja
          fenntartotta  a  Varsói  Egyezmény  hatályát  a  belföldi  légi
          fuvarozásra kiterjesztő 42.481/1940. K. K. M. rendeletet is.
              A  Polgári  Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény  (a
          továbbiakban:  Ptk.) 506. §-a szerint áruk országhatáron  túlra
          történő   továbbítására,  illetőleg  légi  fuvarozási  vállalat
          fuvarozási szerződéseire a nemzetközi szerződés szabályait kell
          alkalmazni  és  a Ptk. fuvarozási szerződésről szóló  szabályai
          csak  annyiban alkalmazandók, amennyiben a nemzetközi szerződés
          eltérően  nem  rendelkezik. A személyek  szállítására  pedig  –
          jogszabály   eltérő  rendelkezése  hiányában  –  a  vállalkozás
          szabályait kell megfelelően alkalmazni.
               A  Varsói  Egyezmény első cikkének (1) bekezdése kimondja,
          hogy az Egyezményt kell alkalmazni személyek, poggyász vagy áru
          minden  nemzetközi  fuvarozására. A Varsói Egyezményt  1955-ben
          módosították,  a  módosítást tartalmazó Hágai Jegyzőkönyvet  az
          1964. évi 19. tvr. kihirdette és közzétette.
              A  Varsói Egyezmény szabályainak az alkalmazását a belföldi
          légi fuvarozásra kiterjesztő 1940. évi K.K.M. rendeletet a légi
          fuvarozás   szabályzatáról  szóló  22/1965.  (XI.  14.)   Korm.
          rendelet  47.  §-a helyezte hatályon kívül. A légi árufuvarozás
          szabályairól  szóló 26/1999. (II. 12.) Korm.  rendelet  1.  §-a
          szerint  a  légi árufuvarozásra a Ptk. szabályait a rendeletben
          foglalt   eltérésekkel  és  kiegészítésekkel  kell  alkalmazni,
          nemzetközi   fuvarozásra  azonban  a  rendelet  csak   annyiban
          alkalmazható,  amennyiben nemzetközi szerződés nem  rendelkezik
          eltérően.  Ennek megfelelő tartalma van a légi személyszállítás
          szabályairól szóló 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet 1.  §-ának
          is.
                A   jelenleg  hatályos  magyar  szabályok  szerint  tehát
          személyek  és  áruk  nemzetközi  légi  fuvarozására  a   Varsói
          Egyezmény szabályait kell alkalmazni.

               5.  A  Montreali Egyezmény több kérdésben más rendelkezést
          tartalmaz,  mint  a Varsói Egyezmény. Ezek közül  kiemelendő  a
          fuvarozó felelősségének több új szabálya (így a 9, 18, 22,  24.
          cikkben).
                A   Törvény  3.  §-ának  (1)  bekezdése,  amely   szerint
          rendelkezéseit  1998. június 14-től kezdődően alkalmazni  kell,
          azzal  a következménnyel jár, hogy a Törvény kihirdetése  előtt
          létrejött  és 1998. június 14. óta akár teljesített,  akár  nem
          teljesített   légi  fuvarozási  szerződéses  viszonyoknál   más
          szabályokat  kellene alkalmazni a fuvarozó felelősségére,  mint
          amely szabályok a szerződés megkötésének időpontjában irányadók
          voltak.
              A   felelősségi   szabályoknak  a  Törvény   3.   §-a   (1)
          bekezdéséből    következő   ez   a   visszamenőleges    hatályú
          megváltoztatása   ellentétes  az  Alkotmány   2.   §-ának   (1)
          bekezdésében kimondott jogállamiság elvével.

                                       III.
                                         
              1.  A  Magyar  Köztársaság  külügyminisztere  által  közölt
          adatok  szerint  Magyarország a Montreali  Jegyzőkönyvet  1987.
          június 29-én aláírta és a megerősítési okiratot 1987. június 30-
          án  –  a  megállapodásnak megfelelően –  a  lengyel  kormánynál
          letétbe  helyezte. A Montreali Jegyzőkönyv 1998.  június  14-én
          lépett hatályba.
              A   Törvény   3.  §-ának  (1)  bekezdése  nyilvánvalóan   a
          Montreali Jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontjához igazítja a
          Jegyzőkönyv   magyarországi  alkalmazásának  kezdő  időpontját,
          tekintettel  arra,  hogy  Magyarország  részéről  a  nemzetközi
          egyezmény aláírása megtörtént.
             
              2.  Az  Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése a következő elvet
          mondja ki:
          „A  Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi  jog
          általánosan   elismert   szabályait,   biztosítja   továbbá   a
          nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”
               Az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése tekintetében alapvető
          elvi  tételeket  fogalmazott  meg  az  53/1993.  (X.  13.)   AB
          határozat.  A  határozat  a  háborús  és  az  emberiség  elleni
          bűncselekmények nemzetközi jogi szabályait vizsgálva  kimondta,
          hogy  a  nemzetközi jog általánosan elismert szabályai a magyar
          jognak  is  részét képezik az Alkotmány 7. §-a (1) bekezdésének
          rendelkezése   alapján.  Itt  azonban  nem  a  nemzetközi   jog
          anyagának  egésze  jön számításba, hanem  csak  olyan  alapvető
          tételek,  mint  amelyek  az ENSZ Alapokmányában  vagy  a  genfi
          egyezményekben meghatározott egyes rendelkezések. A  nemzetközi
          jog egyéb szabályai csak külön kihirdetéssel válnak a hazai jog
          részévé,   de   a  kihirdetésnél,  az  összhang  biztosításánál
          figyelemmel kell lenni mind a nemzetközi jog, mind a hazai  jog
          sajátosságaira  (ABH 1993, 323, 327.). Ezt az elvet  erősítette
          meg  a  4/1997.  (I. 22.) AB határozat, amely azt hangsúlyozta,
          hogy  a  belső  jogot,  a  nemzetközi jogot  és  az  Alkotmányt
          együttesen és összefüggésben kell vizsgálni, biztosítani kell a
          vállalt  nemzetközi  kötelezettség, az Alkotmány  és  az  egész
          belső jog összhangját (ABH 1997, 41, 48-49.).

               Az Alkotmánybíróság a nemzetközi jogi kötelezettségek és a
          belső     jog    összhangjának    vizsgálatánál    nem    egyes
          részletkérdésekről  szóló jogszabályokat vet  össze  nemzetközi
          egyezményekkel,  hanem a jogrendszernek  a  kérdésre  vonatkozó
          összes    rendelkezését   veszi   alapul   a    következtetések
          levonásához.  Ezt mutatja például a 2181/B/1991.  AB  határozat
          (ABH  1999,  447, 452-453.), az 1042/B/1997. AB határozat  (ABH
          1998,  785,  790-797.), a 95/B/2001. AB  határozat  (ABH  2003,
          1327, 1339-1345.).
                Az  Alkotmány  7.  §-ának  (1)  bekezdése  értelmezésénél
          figyelembe  kell venni azt is, hogy a nemzetközi egyezményekből
          az  esetek  egy  részében  nem jogszabály  megalkotására  szóló
          kötelezettség   keletkezik,  hanem  a   végrehajtást   szolgáló
          intézkedések  megtételére van szükség, a nemzetközi  egyezményt
          pedig  nem  is  mindig  jogszabályi  formában  hirdetik  ki.  A
          nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangja tehát
          közvetetten, nem egyetlen jogszabály megalkotásával valósul meg
          (988/E/2000.  AB  határozat, ABH 2003,  1281,  1288-1290.).  Az
          Alkotmánybíróság   nem   állapított  meg   ezért   mulasztásban
          megnyilvánuló alkotmányellenességet olyan esetben sem, amelyben
          egy   meghatározott  jogszabály  megalkotásának  kötelezettsége
          következhetett volna a nemzetközi szerződésből, de az Alkotmány
          szabályai, a büntetőjogi rendelkezések alapján külön jogszabály
          nélkül is érvényesült az az elv, amelyet a nemzetközi szerződés
          meghatározott (33/E/2000. AB határozat, ABH 2001,  1103,  1104-
          1106.).
               A  nemzetközi jog és a belső jog összhangjának  kérdésénél
          az  Alkotmánybíróság  azt is vizsgálja, hogy  adott  nemzetközi
          egyezmény milyen mérlegelési lehetőséget biztosít az egyezményt
          elfogadó  államoknak,  valóban kényszerítően  következik-e  egy
          meghatározott  jogi  megoldás  törvénybe  iktatása  a  kérdéses
          egyezmény alapján. A 936/D/1997. AB határozat az adott  esetben
          erre a kérdésre tagadó választ adott (ABH 1999, 615, 618-619.).

               A  nemzetközi  jog,  az Alkotmány és az  egész  belső  jog
          összhangjának biztosításánál különösen nagy jelentősége  van  a
          30/1998.  (VI.  25.) AB határozat azon megállapításának,  amely
          szerint  „az Országgyűlés nemzetközi szerződések elfogadásával,
          illetőleg kihirdetésével sem sértheti meg az Alkotmány 2. § (1)
          és (2) bekezdését” (ABH 1998, 220, 234.).
                Mindezek  alapján  azt  lehet  megállapítani,   hogy   az
          Alkotmány  7.  §-ának  (1) bekezdése alapján  nem  lehet  olyan
          következtetést    levonni,   amely   szerint    a    nemzetközi
          kötelezettségvállalásból  a  nemzetközi  szerződésnek  a  belső
          jogba  változtatás nélkül történő átültetése következnék minden
          esetben, hanem vizsgálandó, hogy a kötelezettségvállalás  és  a
          belső jogba való beiktatás nem sérti-e az Alkotmány szabályait.
          Az  Alkotmány  7.  §-ára  való  hivatkozás  nem  ad  alapot   a
          nemzetközi   szabály   kihirdetéséről   szóló   olyan   szabály
          alkotmányosságának elismerésére, amely az Alkotmány  2.  §-ának
          (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság elvét sérti.
               A  jelen  esetben  az  Alkotmány 7. §-ának  (1)  bekezdése
          alapján   azért   sem   indokolható  a  Montreali   Jegyzőkönyv
          szabályainak a 2005. évi kihirdetése mellett az 1998. június 14-
          i  visszamenő hatályú alkalmazásról szóló rendelkezés,  mert  a
          visszaható  hatály  nem  a  nemzetközi szerződésből  származik,
          hanem  abból  a  körülményből,  hogy  a  Montreali  Jegyzőkönyv
          kihirdetése 1998. júniusában nem történt meg.
               Az  elmondottak alapján a Törvény 3. §-a (1)  bekezdésének
          az  1998. június 14-től történő alkalmazását előíró szövegrésze
          alkotmányellenes.

                                         
                                        IV.
                                         
                A   nemzetközi   kötelezettségvállalásokkal   kapcsolatos
          kérdésekre   jelenleg  is  alkalmazni  kellene   a   nemzetközi
          szerződésekkel  kapcsolatos  eljárásról  szóló  1982.  évi  27.
          törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: Tvr.), tekintve,  hogy
          a  Tvr.  hatályon  kívül  helyezése nem  történt  meg.  A  Tvr.
          megalkotása  a  rendszerváltozás előtt  történt.  1982  óta  az
          Alkotmány  szabályai  alapvetően megváltoztak.  A  demokratikus
          államrendben    a   nemzetközi   szerződésekkel    kapcsolatban
          feladatokat ellátó állami szervek hatásköre más, mint  1982-ben
          volt  és  megváltozott az államélet egésze.  A  Tvr.  szabályai
          nincsenek összhangban az új alkotmányi szabályokkal.

               A  fentiek  alapján,  a 2/1993. (I. 22.)  AB  határozattal
          kialakult  gyakorlatnak megfelelően (ABH  1993,  33,  39.),  az
          Abtv.  21. §-ának (7) bekezdésében adott felhatalmazással  élve
          az  Alkotmánybíróság  hivatalból  megállapítja  a  mulasztásban
          megnyilvánuló  alkotmányellenesség létrejöttét  annak  alapján,
          hogy  az  Országgyűlés a Tvr.-t nem hozta összhangba a hatályos
          Alkotmánnyal.

          Budapest, 2005. március 29.
                                                      Dr. Harmathy Attila
                                                            alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          The Procedure Related to International Treaties
          Number of the Decision:
          .
          7/2005. (III. 31.)
          Date of the decision:
          .
          03/29/2005
          Summary:
          The Constitutional Court holds that the failure of the Parliament to harmonise Law-Decree on the Procedure Related to International Treaties with the Constitution constituted an unconstitutional omission of legislative duty. In order to terminate the unconstitutional situation, the complete revision the Procedure Related to International Treaties is necessary.
          .
          .
          en_0007_2005.pdfen_0007_2005.pdf