Hungarian
Ügyszám:
.
964/A/2004
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 7/2005. (III. 31.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2005/83
.
A határozat kelte: Budapest, 03/29/2005
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az  Alkotmánybíróság  a köztársasági elnöknek  az  Országgyűlés
    által  elfogadott,  nemzetközi szerződés kihirdetéséről  szóló,
    még  ki  nem  hirdetett  törvény alkotmányellenessége  előzetes
    vizsgálatára  benyújtott  indítványa  alapján  és  mulasztásban
    megnyilvánuló   alkotmányellenesség   megállapítása   tárgyában
    hivatalból   eljárva   –  dr.  Harmathy  Attila   alkotmánybíró
    párhuzamos indokolásával – meghozta a következő

                             határozatot:

    1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja:  az  Országgyűlés  2004.
    szeptember 6-i ülésnapján elfogadott, Hágában, 1955. szeptember
    28-án    kelt    Jegyzőkönyvvel   módosított,   a    nemzetközi
    légifuvarozásra  vonatkozó  egyes  jogszabályok   egységesítése
    tárgyában,  Varsóban,  1929.  október  12-én  aláírt  Egyezmény
    módosításáról szóló, Montreálban, 1975. szeptember 25-én aláírt
    4.  számú Montreáli Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvény 3.
    '  (1) bekezdésének a „rendelkezéseit azonban 1998. június  14-
    étől kell alkalmazni” szövegrésze alkotmányellenes.

    2.  Az  Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva  –  megállapítja:
    mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll  fenn  annak
    folytán,  hogy  az  Országgyűlés  a  nemzetközi  szerződésekkel
    kapcsolatos   eljárásról  szóló  1982.  évi  27.   törvényerejű
    rendeletet   nem   hozta   összhangba   az   Alkotmánnyal.   Az
    alkotmányellenes helyzet megszüntetése érdekében  a  nemzetközi
    szerződésekkel  kapcsolatos  eljárásról  szóló  1982.  évi  27.
    törvényerejű  rendelet  teljes körű felülvizsgálata  szükséges.
    Ezért  az  Alkotmánybíróság  felhívja  az  Országgyűlést,  hogy
    jogalkotási  feladatának – az Alkotmánybíróság e  határozatában
    foglaltakkal  összhangban – 2005. december 31.  napjáig  tegyen
    eleget.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás
                                     
                                    I.

      1.  Az  Országgyűlés  2004. szeptember 6-i ülésnapján  törvényt
      fogadott   el   a   Hágában,  1955.   szeptember   28-án   kelt
      Jegyzőkönyvvel   módosított,   a   nemzetközi   légifuvarozásra
      vonatkozó egyes jogszabályok egységesítése tárgyában, Varsóban,
      1929.  október  12-én aláírt Egyezmény (a továbbiakban:  Varsói
      Egyezmény)  módosításáról szóló, Montreálban, 1975.  szeptember
      25-én  aláírt  4. számú Montreáli Jegyzőkönyv (a  továbbiakban:
      Montreáli    Jegyzőkönyv)   kihirdetéséről   (a   továbbiakban:
      Törvény).  A  Törvény 3. § (1) bekezdését a köztársasági  elnök
      alkotmányellenesnek tartotta, ezért a Törvényt  nem  írta  alá,
      hanem  a  2004.  szeptember  24-én  kelt  indítványában  –   az
      Alkotmány 26. § (4) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva –
      az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a
      továbbiakban:   Abtv.)  1.  §-ának  a)  pontja,   21.   §   (1)
      bekezdésének  b)  pontja  és a 35. §-a alapján  annak  előzetes
      alkotmányossági   vizsgálatát   kezdeményezte.    A    támadott
      rendelkezés alapján a Törvény a kihirdetés napján lép hatályba,
      rendelkezései azonban 1998. június 14-étől alkalmazandók.
      A  köztársasági  elnök  indítványában  először  indítványtételi
      jogosultságát elemzi, és megállapítja, hogy bár az Abtv. 36.  §
      (1) bekezdése a nemzetközi szerződések előzetes alkotmányossági
      vizsgálatának  kezdeményezését a szerződés  megerősítése  előtt
      teszi  lehetővé a köztársasági elnök számára, ez  nem  akadálya
      annak,  hogy  a  köztársasági  elnök  a  nemzetközi  szerződést
      kihirdető törvényt mint belső jogi jogszabályt kihirdetés előtt
      véleményezésre  küldje  az  Alkotmánybíróságnak.  Hivatkozik  a
      köztársasági  elnök  az Alkotmánybíróság 4/1997.  (I.  22.)  AB
      határozatában  foglalt  megállapításaira,  továbbá  arra,  hogy
      jelen esetben a normakontroll tárgya a kihirdető törvénynek  az
      a szabálya, amely meghatározza, mely időponttól alkalmazandók a
      belső jogban a kihirdetett Montreáli Jegyzőkönyv rendelkezései.

      A   köztársasági   elnök  hangsúlyozza,  hogy   a   kihirdetett
      nemzetközi szerződést módosító Montreáli Jegyzőkönyv ún.  self-
      executing, vagyis önvégrehajtó szerződés, amely – a kihirdetést
      követően  –  közvetlenül  kötelezi  és  jogosítja  a  magánjogi
      jogalanyokat.  A  Törvény  3. § (1)  bekezdése  azzal,  hogy  a
      Montreáli    Jegyzőkönyv   szabályait   1998-ra   visszamenőleg
      alkalmazni   rendeli,   visszaható   hatállyal   állapít    meg
      kötelezettséget  a jogalanyok számára. A Montreáli  Jegyzőkönyv
      által   bevezetett  módosítások  eredményeképpen   ugyanis   az
      érintett jogviszonyok valamelyik vagy akár mindkét részvevője –
      jelen  esetben  alapvetően  az  áru  fuvarozását  igénybe  vevő
      szerződő  fél  – saját korábbi helyzetéhez képest  hátrányosabb
      helyzetbe  kerül. Ez viszont sérti a jogalkotásról szóló  1987.
      évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdését,  a
      visszamenőleges jogalkotás tilalmát, amely az  Alkotmány  2.  §
      (1)  bekezdésében  foglalt  jogállamiság  elvét  konkretizálja.
      [legutóbb:  17/2004. (V. 25.) AB határozat,  ABK  2004.  május,
      388.]

      2.  Az  Alkotmánybíróság megkereste az  ügyben  az  igazságügy-
      minisztert, a gazdasági és közlekedési minisztert,  valamint  a
      külügyminisztert.

                                    II.

      1.  Jelen  ügyben az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt  arra  a
      kérdésre  kellett választ adnia, hogy az Alkotmány  26.  §  (4)
      bekezdésén alapuló előzetes normakontrollra irányuló  indítvány
      alapján   milyen   terjedelemben   vizsgálható   a   nemzetközi
      szerződést  kihirdető törvény. Az Alkotmánybíróság  működésének
      kezdete  óta tizennégy alkalommal indult előzetes normakontroll
      eljárás a köztársasági elnök indítványára. Az Alkotmány  26.  §
      (4)   bekezdése  alapján  a  köztársasági  elnök  azonban  első
      alkalommal  kezdeményezi  egy nemzetközi  szerződést  kihirdető
      törvény rendelkezésének előzetes alkotmányossági vizsgálatát.

      2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság
      független,  demokratikus  jogállam. A jogállamiság  alkotmányos
      elve   jelenti   egyrészt  a  jogalanyok   belső   jognak   (az
      Alkotmánynak   és   az   alkotmányos   jogszabályoknak)    való
      alávetettségét,   másrészt  a  magyar   állam   által   vállalt
      nemzetközi   jogi   kötelezettségeknek  való  megfelelést.   Az
      Alkotmány  2.  § (1) bekezdéséhez képest speciális  alkotmányos
      rendelkezés az Alkotmány 7. § (1) bekezdése, amely a belső jogi
      rendelkezések és a vállalt nemzetközi kötelezettségek egymáshoz
      való   viszonyát   rendezi.  Eszerint  a   Magyar   Köztársaság
      jogrendszere  elfogadja a nemzetközi jog  általánosan  elismert
      szabályait,    biztosítja    továbbá    a    nemzetközi    jogi
      kötelezettségek és a belső jog összhangját.
      A   nemzetközi   szokásjogot  és  az  általános  jogelveket   e
      rendelkezés  első  fordulata transzformálja a  hazai  jogba.  A
      nemzetközi  jogi  kötelezettséget  vizsgálva  végső  soron   az
      Alkotmánybíróság  jogosult dönteni arról, hogy  annak  a  belső
      jogba  való átültetése az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének  első
      fordulata   alapján  megtörtént-e.  [53/1993.   (X.   13.)   AB
      határozat, ABH 1993, 323.]
      Jelen   ügy   tárgya,  a  légi  fuvarozást  érintő   nemzetközi
      kötelezettségek nem azonosíthatóak a nemzetközi jog általánosan
      elismert   szabályaival.   Ezért  ahhoz,   hogy   a   Montreáli
      Jegyzőkönyv  a  belső jogban alkalmazható legyen,  szükség  van
      annak  megfelelő szintű jogszabályban való kihirdetésére. [Jat.
      16. § (1) bekezdés]

      Az  Alkotmány 7. § (1) bekezdésének második fordulata a bármely
      formában megjelenő (például a nemzetközi szerződéssel)  vállalt
      nemzetközi  kötelezettség belső joggal  való  összhangját  írja
      elő.   Ennek  biztosítására  végső  soron  az  Alkotmánybíróság
      hivatott,   amely  egyrészt  a  megkötendő,  valamint   a   már
      jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződés (és a  kihirdető
      jogszabály)   Alkotmánynak  való  megfeleléséről,   továbbá   a
      nemzetközi  kötelezettségvállalás hatásköri, felhatalmazottsági
      és   eljárási   kérdéseiről  hoz  mindenkire   nézve   kötelező
      határozatot. [4/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH 1997, 41.]

      Másrészt,  az  Alkotmánybíróság a  jogszabályok  és  az  állami
      irányítás    egyéb   jogi   eszközei   nemzetközi   szerződésbe
      ütközésének  a  vizsgálatára irányuló,  valamint  a  nemzetközi
      szerződésből származó jogalkotói feladat elmulasztását vizsgáló
      hatáskörében   értékeli  a  belső  jog  és  a  nemzetközi   jog
      összhangját. [Abtv. 1. § c) pont, 44-47. §§] Egy alkalommal  az
      Alkotmánybíróság  azt  is megvizsgálta,  hogy  az  Országgyűlés
      által  elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény  nem  sért-e
      valamely,  a  belső  jog  részévé vált  nemzetközi  szerződést.
      [53/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 323, 326.]

      3.  Az  Abtv.  1.  §  a)  pontja  alapján  az  Alkotmánybíróság
      hatáskörébe tartozik a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései
      alkotmányellenességének előzetes vizsgálata. Az Abtv. 36. § (1)
      bekezdésében   foglaltaknak   megfelelően   a   vizsgálatot   a
      parlamenti   hatáskörbe  tartozó  nemzetközi  szerződés   –   a
      szerződések  jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május  hó  23.
      napján   kelt  szerződés  (a  továbbiakban:  bécsi   egyezmény)
      értelmében vett – megerősítése előtt kérheti az Országgyűlés, a
      köztársasági elnök és a Kormány. Ez a hatáskör azt  biztosítja,
      hogy   az   Alkotmány  alapján  a  szerződéskötési   eljárásban
      résztvevők   a   nemzetközi   jogi   kötelezettség   vállalását
      megelőzően kezdeményezhessék a megkötendő nemzetközi  szerződés
      általuk   alkotmányosan   aggályosnak   tartott   rendelkezései
      alkotmánybírósági vizsgálatát.
      [A  Magyar  Köztársaság Országgyűlésének  Házszabályáról  szóló
      46/1994.  (IX. 30.) OGY határozat (a továbbiakban:  Házszabály)
      122.  §  (3)  bekezdése  alapján  a  Kormány  terjeszti  elő  a
      nemzetközi  szerződés megerősítése, az ahhoz  való  csatlakozás
      vagy   annak   elfogadása,  nemzetközi  szerződés   módosítása,
      valamint  nemzetközi  szervezethez  való  csatlakozás,  illetve
      onnan  való  kilépés  tárgyában  a  határozati  javaslatot.  Az
      Országgyűlés    pedig   határozatban   ad   felhatalmazást    a
      köztársasági elnöknek nemzetközi szerződés kötelező  hatályának
      az elismerésére.]

      4. Amennyiben nem merül fel előzetesen alkotmányossági aggály a
      szerződés  tartalmát  illetően, az Országgyűlés  a  hatáskörébe
      tartozó   nemzetközi   szerződés   megkötéséhez   országgyűlési
      határozattal  hozzájárul.  A  hozzájárulással  az  Országgyűlés
      kötelezi   magát,  hogy  a  vállalt  nemzetközi   kötelezettség
      érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat megalkotja. Törvénybe
      foglalva   kihirdeti  a  szerződést,  ha  pedig  a   nemzetközi
      szerződés    további    jogalkotói    lépéseket    is    kíván,
      jogszabályalkotással teljesíti a nemzetközi kötelezettséget.  A
      nemzetközi kötelezettségvállalás végrehajtása, (adott esetben a
      szükséges  jogalkotási feladat teljesítése)  a  jogállamiságot,
      ezen   belül   a  nemzetközi  jogi  kötelezettségek   jóhiszemű
      teljesítését  magába foglaló Alkotmány 2. §  (1)  bekezdéséből,
      valamint  a nemzetközi jog és belső jog összhangját megkövetelő
      7.   §  (1)  bekezdésből  fakadó  kötelesség,  amely  attól   a
      pillanattól   fennáll,   amikortól   a   nemzetközi   szerződés
      (nemzetközi  jogi  értelemben) kötelezi  Magyarországot.  Ennek
      elmaradása  azzal járhat, hogy az Alkotmánybíróság mulasztásban
      megnyilvánuló    alkotmányellenességet    állapít    meg.    Az
      Alkotmánybíróság   hatályos   nemzetközi   szerződésből   eredő
      jogalkotói   feladat  nem  teljesítése  miatt  állapított   meg
      alkotmánysértő mulasztást a 16/1993. (III. 12.) AB határozatban
      (ABH  1993,  143,  154.), a 45/2003. (IX. 26.) AB  határozatban
      (ABH  2003,  474.)  és  legutóbb  az  54/2004.  (XII.  13.)  AB
      határozatban (ABK 2004. december, 960.).

      5.  A  Jat. 16. §-a alapján az általánosan kötelező magatartási
      szabályt   tartalmazó  nemzetközi  szerződést   a   tartalmának
      megfelelő  szintű  jogszabályba  foglalva  kell  kihirdetni.  A
      nemzetközi  szerződésekkel kapcsolatos eljárásról  szóló  1982.
      évi  27. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 13. § (1)
      bekezdése alapján az Országgyűlés által megerősített nemzetközi
      szerződéseket törvénnyel kell kihirdetni.
      A  nemzetközi szerződés kihirdetése iránti törvényjavaslatot  a
      Kormány terjeszti elő, ahhoz módosító javaslat nem nyújtható be
      (Házszabály  123. §), így érdemi parlamenti vita ekkor,  miután
      nemzetközi  jogi  síkon  a  Magyar  Köztársaság  magára   nézve
      kötelezőnek ismerte el a nemzetközi szerződést, már nem folyhat
      annak  tartalmáról.  A  kihirdető  törvény  kötelező  kellékeit
      jelenleg  a Tvr. 14. § (1) bekezdése határozza meg. Eszerint  a
      szerződés  kihirdetésének  kijelentése,  annak  hiteles  magyar
      nyelvű  szövege,  illetőleg hivatalos magyar nyelvű  fordítása,
      valamint  a szerződéshez magyar részről fűzött fenntartások  és
      nyilatkozatok mellett a kihirdető törvénynek tartalmaznia  kell
      a  hatálybalépéshez  megkívánt feltételek teljesítéséről  szóló
      kölcsönös   értesítések   időpontját  (a   megfelelő   okiratok
      kicserélésének vagy letétbe helyezésének a helyét  és  idejét),
      valamint  a  jogszabály  (a szerződés) végrehajtásáért  felelős
      szerv   megjelölését;  a  kihirdető  törvény  és  a   szerződés
      hatálybalépésének az időpontját. A Tvr. 14. § (1)  bekezdés  e)
      pontja   szerint  a  szerződés  alkalmazása  megkezdésének   az
      időpontját  is tartalmaznia kell a kihirdető jogszabálynak,  ha
      ez az időpont nem azonos a szerződés hatálybalépésével.

      6.  A köztársasági elnöknek az Alkotmány 26. § (4) bekezdésében
      a  törvény  aláírását megelőzően a törvény egyes  rendelkezései
      tekintetében  biztosított előzetes normakontrollt  kezdeményező
      jogköre   értelemszerűen  irányadó  a   nemzetközi   szerződést
      kihirdető törvény támadott rendelkezésére. A kihirdető  törvény
      hatálybalépésének   (és  a  nemzetközi  szerződés   alkalmazása
      megkezdésének)  időpontja, valamint  a  végrehajtásért  felelős
      szervet  megjelölő jogszabályi rendelkezés – mint  új  normatív
      rendelkezés – előzetes alkotmányossági vizsgálat alá vonható.
      Minthogy   jelen  ügyben  a  köztársasági  elnök  a   Montreáli
      Jegyzőkönyvet  kihirdető  törvénynek azt  a  szabályát  támadja
      indítványában,  amely  meghatározza,  mikor  lép   hatályba   a
      kihirdető  törvény,  illetve  mely időponttól  alkalmazandók  a
      nemzetközi   szerződés  rendelkezései  a   belső   jogban,   az
      Alkotmánybíróság    előzetes    normakontroll    keretében    a
      köztársasági    elnök   indítványában   foglaltakat    érdemben
      vizsgálta.

                                   III.

      1.  A  köztársasági  elnök  beadványában  utal  arra,  hogy   a
      Montreáli  Jegyzőkönyv ún. self-executing, vagyis  önvégrehajtó
      szerződés, amely közvetlenül kötelezi és jogosítja a  magánjogi
      jogalanyokat. Az indítvány a Montreáli Jegyzőkönyvnek a  Varsói
      Egyezmény  hatályát  bizonyos esetekben a postai  küldeményekre
      kiterjesztő   II.  cikkét,  az  árukkal  kapcsolatos   okmányok
      kiállításának  rendjét újraszabályozó III. cikkét,  a  fuvarozó
      felelősségét  rendező  IV. cikkét és a  kárfelelősséget  érintő
      VII.,     valamint    IX.    cikkét    nevesíti    önvégrehajtó
      rendelkezésként.

      2. A nemzetközi szerződések kötelezettjei, főszabály szerint, a
      szerződésben  részes  államok. Ezen államok  kötelessége,  hogy
      gondoskodjanak a szerződés végrehajtásáról. Az már  belső  jogi
      kérdés,   hogy  a  végrehajtás  miképpen  történik   az   adott
      jogrendszerben,   hogyan  érvényesülnek   a   nemzetközi   jogi
      kötelezettségek:  jogalkotói aktussal vagy bírói  jogalkalmazás
      útján.
      Egyes  nemzetközi  szerződéses rendelkezésekre,  pontosabban  a
      nemzetközi kötelezettséget transzformáló belső jogi normára  az
      egyének    közvetlenül   alapíthatnak   jogokat.   Egy    ilyen
      önvégrehajtó   szerződés  esetében   az   állam   arra   vállal
      kötelezettséget,  hogy  a  szerződés  belső  jogi  alkalmazását
      lehetővé teszi, vagy legalábbis jogrendszerében nem zárja ki  a
      szerződéses    rendelkezések   közvetlen    alkalmazásának    a
      lehetőségét.
      Az,   hogy   a   nemzetközi  szerződés  vagy   annak   bizonyos
      rendelkezése  önvégrehajtó-e,  vagyis  külön  végrehajtó  norma
      nélkül  alkalmazható-e  a  nemzeti  jogban,  értelmezés   útján
      állapítható  meg. Bizonyos esetekben a nemzetközi  szerződésben
      részes  felek  a  szerződésben nyilatkoznak annak  önvégrehajtó
      vagy nem-önvégrehajtó jellegéről, máskor a nemzetközi szerződés
      tartalmából,  szövegéből  vagy  az  alkotmány  rendelkezéseiből
      következik,   hogy   a   transzformált   nemzetközi   szerződés
      végrehajtásához  további,  belső  jogi  aktus  szükséges.  Van,
      amikor   a   jogalkotó  ad  támpontot  annak  a  kérdésnek   az
      eldöntéséhez,   hogy  a  szerződés,  illetve   annak   bizonyos
      rendelkezése közvetlenül alkalmazható-e a belső jogban.

      3.  A  Jat.  16.  §-a  alapján az ún. önvégrehajtó  szerződések
      esetében  is szükség van a transzformációra, a szerződés  belső
      jogszabályban  történő  kihirdetésére.  Ha  a  nemzetközi  jogi
      kötelezettség a transzformációt követően anélkül válik a  belső
      jog részévé, hogy akár a részes államok, akár a hazai jogalkotó
      kifejezetten     nyilatkozna     a     szerződés      közvetlen
      alkalmazhatóságáról, a jogalkalmazó az előtte folyamatban  lévő
      ügyben   dönt  arról,  hogy  az  adott  nemzetközi  szerződéses
      rendelkezés  az ügyben közvetlenül alkalmazható-e. A  közvetlen
      alkalmazás  feltétele, hogy a nemzetközi  szerződés  címzettjei
      pontosan  meghatározott  magánjogi jogalanyok,  a  szerződésben
      foglalt  jogok és kötelezettségek pedig elég konkrétak legyenek
      ahhoz,   hogy   a  szerződés  minden  további  államon   belüli
      jogalkotási aktus nélkül végrehajtható legyen.

      4. A Törvény 3. § (2) bekezdése alapján a Montreáli Jegyzőkönyv
      végrehajtásáról a közlekedésért felelős miniszter  gondoskodik.
      Ez    nem   jelent   automatikusan   jogszabályalkotásra   való
      felhatalmazást,     a    végrehajtásról    való     gondoskodás
      megnyilvánulhat  más  módon is. (A  Törvény  3.  §-ához  fűzött
      részletes  indokolás szerint e felhatalmazás  jelen  esetben  a
      Varsói  Egyezmény  módosításokkal egységes szerkezetbe  foglalt
      szövegének a közzétételére vonatkozik.)
      Emellett,   a  Törvény  általános  indokolásában  a   jogalkotó
      kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy a nemzetközi légi  fuvarozás
      tárgyában  indított  eljárásokban  a  bírósági  gyakorlatban  a
      Varsói   Egyezmény   szabályait  kell  alkalmazni   a   Polgári
      Törvénykönyv szabályai helyett.
      Végső soron azonban a bíróságok jogosultak eldönteni azt,  hogy
      az  adott  ügyben  alkalmazandó nemzetközi szerződést,  illetve
      annak egyes rendelkezéseit önvégrehajtónak minősítik vagy  sem.
      A   magyar  jogalkalmazói  gyakorlat  a  Varsói  Egyezményt   a
      magánjogi   jogalanyok  közötti  perbeli  jogvita   eldöntésére
      közvetlenül    alkalmazandónak   tekinti.    [Polgári    perben
      alkalmazták a bíróságok a Varsói Egyezményt a BH 1977. 436., BH
      1982. 482., BH 1982. 531., a BH 1983. 246., a BH 1996. 332.  és
      a  BH 1997. 197. számú ügyekben.] A Montreáli Jegyzőkönyv pedig
      több,  a  bíróságok  által korábban önvégrehajtónak  minősített
      rendelkezést módosít, így például a Varsói Egyezmény 18. és 22.
      cikkét.

                                    IV.

      1.   Az   Alkotmánybíróság  ezt  követően   a   visszamenőleges
      jogszabályalkotással kapcsolatos szempontokat vizsgálta meg.  A
      köztársasági elnök indítványa különösen a Montreáli Jegyzőkönyv
      alábbi      rendelkezéseit     tartja     a     visszamenőleges
      jogszabályalkotás  tilalmát sértőnek. A  Montreáli  Jegyzőkönyv
      II. cikkét, amely – bizonyos tekintetben – kiterjeszti a Varsói
      Egyezmény  hatályát a postai küldemények fuvarozására.  A  III.
      cikket,  amely kiegészíti és pontosítja az árukkal  kapcsolatos
      dokumentáció  szabályait.  A Montreáli  Jegyzőkönyvnek  a  légi
      fuvarozásra   feladott  áru  megsemmisülése,  elvesztése   vagy
      megrongálódása   esetén   a  fuvarozó   felelősségét   bizonyos
      esetekben   kizáró  IV.  cikkét,  a  VII.   cikket,   amely   a
      köztársasági   elnök   szerint   „összegszerűen   csökkenti   –
      kilogrammonként   250   svájci  frankról   kilogrammonként   17
      különleges  lehívási  jogra – a feladott  áruban  bekövetkezett
      kárért való kárfelelősséget”. Végül a Montreáli Jegyzőkönyv IX.
      cikkét, amely az áru fuvarozása esetén a fuvarozónak az  általa
      szándékosan,  illetve súlyos gondatlansággal  okozott  károkért
      való felelősségét szabályozza.

      2. Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése alapján a magyar jogrendszer
      biztosítja a vállalt nemzetközi kötelezettségek és a belső  jog
      összhangját.  Ha  a nemzetközi szerződést kihirdető  jogszabály
      később  lép  hatályba,  mint az adott nemzetközi  szerződés,  a
      nemzetközi  jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését  magába
      foglaló Alkotmány 2. § (1) bekezdése és az Alkotmány 7.  §  (1)
      bekezdése  sérülhet. Különösen körültekintően kell  eljárnia  a
      jogalkotónak  a  magánjogi jogalanyok jogait  és  kötelességeit
      további   jogalkotási  aktus  nélkül  átrendező  (önvégrehajtó)
      nemzetközi szerződések kihirdetésekor. Az Alkotmány  7.  §  (1)
      bekezdése  mellett szem előtt kell tartania az Alkotmány  2.  §
      (1)   bekezdéséből  következő,  a  jogszabályalkotást  kötelező
      alkotmányos előírásokat: a visszaható hatály tilalmát, a  kellő
      felkészülési   idő   biztosítását  és  a  norma   világosságára
      vonatkozó követelményeket is.

      3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Alkotmány 2. § (1)
      bekezdésében  elismert jogállamiság részét képező  jogbiztonság
      sérelmét  jelenti a Jat. 12. § (2) bekezdésében  megfogalmazott
      azon   szabály   megsértése,  amely   szerint   „jogszabály   a
      kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget,
      és   nem   nyilváníthat  valamely  magatartást   jogellenessé”.
      [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.]  Ugyanez
      az   alkotmányossági  követelmény  irányadó   a   jogosultságok
      korlátozására   vagy   elvonására   is.   Az   Alkotmánybíróság
      gyakorlatában  visszaható hatálynak minősül,  ha  a  jogszabály
      hatálybaléptetése „nem visszamenőlegesen történt  ugyan,  de  a
      jogszabály   rendelkezéseit  –  az  erre  irányuló   kifejezett
      rendelkezés   szerint  –  a  jogszabály  hatálybalépése   előtt
      létrejött  jogviszonyokra is alkalmazni kell”.  [57/1994.  (XI.
      17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.]
      Egy  alkotmányos demokráciában a polgárok szabadságának  részét
      képezi,   hogy   cselekvéseiket  csak  az  általuk   előzetesen
      megismerhető,    a    jogalkotás    formalizált    szabályainak
      betartásával     alkotott    szabályok    korlátozhatják.     A
      visszamenőleges jogalkotás tilalmát sérti ezért,  ha  a  Magyar
      Köztársaság joghatósága alatt álló személyek jogosultságait  és
      kötelezettségeit   újabb  jogalkotási   aktus   nélkül   érintő
      nemzetközi  szerződést  kihirdető jogszabály  utólag  nyilvánít
      jogellenessé  magatartásokat, utólag állapít meg  a  jogalanyok
      számára     kötelezettségeket,    illetve    utólag    korlátoz
      jogosultságokat.

      4.  A  Ptk.  506. § (1) bekezdése szerint, ha a  küldeményt  az
      országhatáron túlra kell továbbítani, a Ptk. XLI. fejezete csak
      annyiban  alkalmazandó,  amennyiben nemzetközi  szerződés  vagy
      egyezmény, illetőleg szabály másképpen nem rendelkezik. A  Ptk.
      506.  §  (2)  bekezdése pedig kifejezetten  a  légi  fuvarozási
      vállalat  fuvarozási szerződései kapcsán rendelkezik úgy,  hogy
      azokra  a Ptk. vonatkozó fejezete annyiban irányadó, amennyiben
      nemzetközi szerződés vagy egyezmény, illetőleg szabály eltérően
      nem  rendelkezik.  A  Varsói  Egyezmény  33.  cikke  alapján  a
      fuvarozó  csak  olyan szerződést köthet, és olyan  szabályzatot
      állapíthat meg, amely a Varsói Egyezmény rendelkezéseivel nincs
      ellentétben.    Nemzetközi   légi   fuvarozás   esetén    tehát
      elsődlegesen  a  Varsói Egyezmény rendelkezései  alkalmazandók,
      annak   kógens   rendelkezéseitől  sem  nemzetközi   fuvarozási
      szerződés, sem a fuvarozó szabályzata mint általános szerződési
      feltétel nem térhet el.
      A  Montreáli  Jegyzőkönyv a Varsói Egyezmény több rendelkezését
      módosítja.  Hatálybalépése (1998. június 14.) óta a Jegyzőkönyv
      nemzetközi  jogi  értelemben  kötelezi  a  magyar  államot.   A
      nemzetközi szerződés – kihirdetés hiányában – nem vált a magyar
      jog  részévé,  ezért az jelenleg automatikusan nem alkalmazható
      azokra a légi fuvarozási szerződésekre, amelyeknél a kiindulási
      vagy  a célállomás a magyar állam területén van, illetve  ha  a
      repülőgép   útközben   menetrendszerűen   leszáll   a    Magyar
      Köztársaság területén.

      5.  A  Montreáli  Jegyzőkönyvet  kihirdető  Törvény  3.  §  (1)
      bekezdése  annak  szabályait  a  Jegyzőkönyv  hatálybalépésének
      napjától  kezdődően  alkalmazni  rendeli,  ezáltal  tartalmilag
      visszamenőleg állapít meg a magánjogi jogviszonyokra  vonatkozó
      szabályokat.  Ez  egyrészt  azt  jelenti,  hogy   a   Montreáli
      Jegyzőkönyv   szabályait   a  már  lezárt   jogviszonyokra   is
      alkalmazni  kell,  másrészt e szabályok a  fennálló  nemzetközi
      fuvarozási  szerződések alapján létrejött, de még le  nem  zárt
      jogviszonyok   jogi   megítélését   is   megváltoztatják.    Az
      Alkotmánybíróság ezért a következőkben arra a kérdésre  kereste
      a  választ,  hogy  a  visszamenőlegesen alkalmazandó  szabályok
      között   van-e   olyan,  amely  utólag  nyilvánít  jogellenessé
      valamely magatartást, utólag állapít meg kötelezettséget,  vagy
      utólag korlátoz jogosultságot.
      A  Montreáli Jegyzőkönyv IV. cikke alapján bizonyos, a fuvarozó
      tevékenységi  körén  kívül  felmerülő  körülmény  bekövetkezése
      esetén  a  fuvarozó mentesül a felelősség alól. A 18.  cikk  3.
      pontját beiktató Montreáli Jegyzőkönyv IV. cikke alapján az (a)
      az  áru belső hibája, minősége vagy tökéletlensége; (b) az  áru
      hibás  csomagolása,  amelyet nem a fuvarozó vagy  alkalmazottja
      vagy   megbízottjai  végeztek;  (c)  háborús  cselekmény   vagy
      fegyveres    konfliktus;   (d)   a   szállítmány   belépésével,
      kilépésével   vagy   átruházásával  kapcsolatban   végrehajtott
      hatósági  intézkedés  minősül  a fuvarozó  felelősségét  kizáró
      körülménynek. Ez a cikk szűkíti a kimentési lehetőségek  körét,
      a  Varsói  Egyezmény ugyanis árufuvarozás esetében is  lehetővé
      teszi,  hogy  a  fuvarozó mentesüljön  a  felelősség  alól,  ha
      bizonyítja,   hogy   ő   és  alkalmazottai   minden   szükséges
      intézkedést  megtettek  a  kár elhárítása  végett  vagy  azokat
      lehetetlen volt megtenniük (20. cikk).
      A  Varsói Egyezmény 24. cikkét módosító VIII. cikk árufuvarozás
      esetén   megszünteti   a  fuvarozónak   a   korlátlan   összegű
      kárfelelősségét. A Montreáli Jegyzőkönyv áruszállítás esetén  a
      fuvarozó  felelősségét kilogrammonként 17  különleges  lehívási
      jog  (SDR) összegre korlátozza. A Varsói Egyezmény 25. és 25/A.
      cikkeit   módosító  IX.  cikk  alapján  e  pénzügyi-felelősségi
      határösszeg  akkor  sem léphető túl, ha a kárt  a  fuvarozónak,
      alkalmazottjának  vagy  megbízottjának  szándékos  vagy   olyan
      gondatlan  magatartása okozta, amelynek során  tudatában  volt,
      hogy a magatartásból feltehetően kár származhat.

      Az    Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   a    Montreáli
      Jegyzőkönyvnek a kárfelelősséget újraszabályozó IV.,  VIII.  és
      IX.  cikkei  a  nemzetközi  fuvarozási  szerződést  kötő  felek
      valamelyike  számára utólag, a Varsói Egyezmény  alapján  addig
      nem létező többletkötelezettséget eredményeznek. A Törvény 3. §
      (1) bekezdésének a Montreáli Jegyzőkönyvet 1998. június 14-étől
      kezdődően alkalmazni rendelő szövegrésze sérti az Alkotmány  2.
      §  (1)  bekezdését, ezen belül is a visszamenőleges  jogalkotás
      tilalmát, ezért alkotmányellenes.
      Minthogy   az   Alkotmánybíróság  a  kárfelelősségi   szabályok
      módosulása  miatt  megállapította  az  Alkotmány   2.   §   (1)
      bekezdésének sérelmét, eltekintett a köztársasági  elnök  által
      megjelölt további jegyzőkönyvbeli cikkek vizsgálatától.

      6.  Az  Alkotmánybíróság eljárása során figyelemmel volt  arra,
      hogy  az  Országgyűlés  a 75/2004. (IX.  8.)  OGY  határozatban
      hozzájárult a Montrealban, 1999. május 28-án kelt, a nemzetközi
      légifuvarozásra  vonatkozó egyes jogszabályok  egységesítéséről
      szóló  Egyezményhez  történő  csatlakozáshoz.  A  belső  jogban
      történő kihirdetésre a 2005. évi VII. törvénnyel került sor. Az
      Egyezmény – többek között – egységesíti a Varsói Egyezmény és a
      kapcsolódó  okiratok  rendelkezéseit,  miközben  55.   cikkében
      kimondja, hogy az Egyezmény megelőz bármely, a nemzetközi  légi
      szállításra  vonatkozó szabályt, így a Varsói Egyezmény  és  az
      ahhoz  kapcsolódó kiegészítő egyezmények (ezen belül a 4. számú
      Montreáli Jegyzőkönyv) szabályait is. A kihirdető törvény 2005.
      március  18-án  hatályba lépett, így az Egyezmény rendelkezései
      azóta  közvetlenül alkalmazandóak a magyar jogban.  Ez  a  tény
      jelen   ügy   eldöntését   annyiban   befolyásolta,   hogy    a
      felülvizsgálni  kért Jegyzőkönyvbeli rendelkezések  tartalmilag
      már   a   magyar   jogrendszer   részei.   Következésképpen   a
      visszamenőleges hatályú jogszabály-alkotási tilalom sérelmét az
      Alkotmánybíróság  az  1998. június 14.  és  2005.  március  18.
      közötti időszakra vonatkozóan állapíthatta meg.

                                    V.

      1.  Az  Alkotmánybíróság jelen ügy elbírálása során indokoltnak
      látta  megvizsgálni  a  nemzetközi  szerződésekkel  kapcsolatos
      eljárásokat  szabályozó, de még a magyar  alkotmányos  rendszer
      változásának   fordulópontját  jelentő  Alkotmányt   megelőzően
      született  Tvr. 1982. november 26-a óta változatlanul hatályban
      lévő  rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság ezért  –  a  48/1993.
      (VII.  2.)  AB  határozathoz hasonlóan – az  Abtv.  21.  §  (7)
      bekezdése  alapján hivatalból eljárást indított a  mulasztásban
      megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára.

      A  nemzetközi  jog  forrásaira,  ezen  belül  is  a  nemzetközi
      szerződésekre vonatkozóan az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 7. §
      (1)  bekezdése,  19.  § (3) bekezdés f)  pontja,  30/A.  §  (1)
      bekezdés  b)  pontja és 35. § (1) bekezdés j) pontja  tartalmaz
      rendelkezéseket. Ezeket az alkotmánybeli szabályokat a Jat.  és
      a  Tvr.  részletezi  tovább.  Emellett,  a  Magyar  Köztársaság
      részese  a  bécsi  egyezménynek,  amelyet  az  1987.  évi   12.
      törvényerejű rendelet hirdetett ki.
      Az  Alkotmány  19.  § (3) bekezdés f) pontjának,  30/A.  §  (1)
      bekezdés  b)  pontjának  és  35. § (1)  bekezdés  j)  pontjának
      együttes  értelmezése alapján állapítható meg, hogy ki jogosult
      a  Magyar  Köztársaság  nevében  nemzetközi  szerződést  kötni.
      Minthogy   jelen   ügy  nem  érintette  a  Kormány   nemzetközi
      szerződések     megkötésére    vonatkozó     hatáskörét,     az
      Alkotmánybíróság  kizárólag  a  parlamenti  hatáskörbe  tartozó
      nemzetközi szerződéskötési jogosultságot vizsgálta.
      Az  Alkotmány  19.  §  (3) bekezdésének f)  pontja  szerint  az
      Országgyűlés   megköti  a  Magyar  Köztársaság   külkapcsolatai
      szempontjából  kiemelkedő fontosságú nemzetközi  szerződéseket.
      Az  Alkotmány  30/A.  §  (1)  bekezdés  b)  pontja  alapján   a
      köztársasági  elnök  a  Magyar Köztársaság  nevében  nemzetközi
      szerződéseket  köt,  ha  a  szerződés  tárgya  a   törvényhozás
      hatáskörébe  tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés
      előzetes  hozzájárulása  szükséges. Az  Alkotmány  2/A.  §  (2)
      bekezdése, amely szerint az Országgyűlés megerősíti az  Európai
      Unió  szerveire hatásköröket átruházó nemzetközi szerződéseket,
      egy  harmadik kifejezéssel illeti ugyanazt a parlamenti aktust,
      amellyel  az  Országgyűlés – törvényhozási  tárgykör  esetén  –
      hozzájárul    az   adott   nemzetközi   szerződésben    foglalt
      kötelezettségek vállalásához.
      Az  Alkotmány  19. § (3) bekezdés f) pontját  és  30/A.  §  (1)
      bekezdés b) pontját egymásra vonatkoztatva megállapítható, hogy
      az  Országgyűlés  felhatalmazást  ad  a  köztársasági  elnöknek
      nemzetközi  szerződés kötelező hatályának az  elismerésére.  Az
      Alkotmány  30/A. § (1) bekezdés b) pontja által a  köztársasági
      elnöki  cselekményre  alkalmazott  megköt  ige  azt  az  aktust
      jelöli, amellyel az elnök a bécsi egyezmény 2. cikkének  1.  b)
      pontja  alapján  a Magyar Köztársaság nevében  nemzetközi  jogi
      kötelezettséget vállal.

      A    Tvr.-nek    a   nemzetközi   szerződés   kezdeményezésére,
      létrehozására és a megkötéssel összefüggő döntésekre  vonatkozó
      szakaszai (6-8. §) a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához és
      a    Minisztertanács   előzetes   felhatalmazásához   kötik   a
      szerződéskötési   szándék   kinyilvánítását.    A    nemzetközi
      szerződések  megkötésére vonatkozó Tvr.-beli  szabályok  (9-10.
      §§) az Alkotmánynak a nemzetközi szerződéskötésre jogosultakról
      szóló rendelkezéseit sértő módon biztosítanak lehetőséget arra,
      hogy  a  nemzetközi szerződés megkötése az Országgyűlés vagy  a
      Magyar  Népköztársaság Elnöki Tanácsának a  megerősítésével,  a
      Minisztertanács  jóváhagyásával,  az  Országgyűlés,  az  Elnöki
      Tanács  vagy  a  Minisztertanács e tárgyban hozott  döntésével,
      aláírással,  stb.  történjen. (E  rendelkezések  még  abban  az
      esetben  sem tekinthetőek az Alkotmánnyal összhangban  állónak,
      ha  az  Elnöki Tanáccsal kapcsolatos szabályokat a köztársasági
      elnökre,  a  Minisztertanácsot említő rendelkezéseket  pedig  a
      Kormányra vonatkoztatjuk.)
      A   Tvr.   emellett   az  Alkotmány  7.  §   (1)   bekezdésének
      érvényesülését veszélyezteti azáltal, hogy szóhasználata  nincs
      összhangban a bécsi egyezménnyel. A Tvr. alkalmazásában például
      a „megerősítés” kifejezés azt a belső jogi cselekményt jelenti,
      amellyel  az  Országgyűlés  hozzájárul  ahhoz,  hogy  az  adott
      nemzetközi  szerződés a Magyar Köztársaságra  nézve  kötelezővé
      váljon.  A  bécsi egyezmény értelmében a „megerősítés”  viszont
      arra   a   folyamatra   utal,   amelynek   eredményeképpen    a
      megerősítendő  nemzetközi  szerződések  kötelező  hatályát   az
      államok – nemzetközi jogi síkon – magukra nézve elismerik.
      Az Alkotmány több rendelkezésével ellentétben állnak a Tvr.-nek
      a  nemzetközi  szerződés kihirdetésére vonatkozó  rendelkezései
      is. A Tvr. 13. § (2) bekezdése például nincs tekintettel sem az
      Alkotmány 8. § (2) bekezdésének arra parancsára, amely  alapján
      a  Magyar  Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre
      vonatkozó  szabályokat törvény állapítja  meg,  sem  azokra  az
      alkotmányos   szakaszokra,  amelyek  kizárólagos  törvényhozási
      tárgyköröket  állapítanak meg, amelyekben általánosan  kötelező
      magatartási szabályt csak az Országgyűlés alkothat.
      A  Tvr.  13.  §  (4)  bekezdése  pedig  azáltal,  hogy  csak  a
      hatálybalépéshez   szükséges   nemzetközi   jogi   cselekmények
      (megerősítő   okiratok  letétbe  helyezése  vagy  a   szerződés
      hatálybalépéséhez    szükséges    belső     jogi     feltételek
      teljesüléséről szóló diplomáciai jegyzékváltás) elvégzése  után
      teszi  lehetővé a nemzetközi szerződés kihirdetését, nem  felel
      meg  a  belső  jog  és  a nemzetközi jog összhangját  garantáló
      Alkotmány  7.  § (1) bekezdésének. A Tvr. 13. §  (4)  bekezdése
      alapján  ugyanis  sok  esetben (főleg a  kétoldalú  szerződések
      esetében)  a  nemzetközi szerződés hatálybalépéséhez  szükséges
      nemzetközi   jogi  cselekmények  elvégzése   és   a   szerződés
      hatálybalépése   közötti   időben   a   kihirdető    jogszabály
      megalkotására idő hiányában nem kerülhet sor, ami a  nemzetközi
      jogilag  a magyar államra már kötelező szerződés teljesítésének
      késedelmét eredményezi.
      Megállapítható,   hogy   a  Tvr.-nek  a  nemzetközi   szerződés
      kihirdetésére és közzétételére vonatkozó szabályai több  helyen
      feloldhatatlan értelmezési nehézséget okoznak a Tvr. címzettjei
      számára,  és  a nemzetközi szerződéskötési eljárásra  vonatkozó
      Tvr.-beli   szabályok  követése  adott  esetben  az   Alkotmány
      sérelmével járhat.

      2.  Az  Alkotmánybíróság a 2/1993. (I.  22.)  AB  határozatában
      mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenességet   állapított
      meg,   mert  az  Országgyűlés  az  akkor  hatályban   lévő,   a
      népszavazást  szabályozó 1989. évi XVII.  törvényt  a  hatályos
      Alkotmánnyal nem hozta összhangba. Ugyanezen törvény kapcsán az
      Alkotmánybíróság  ismételten  mulasztást  állapított   meg   az
      52/1997.   (X.   14.)  AB  határozatban.   A   Kormány   tagjai
      jogállásának elavult szabályozása miatt a 49/1996. (X. 25.)  AB
      határozatában   állapított   meg   mulasztásban   megnyilvánuló
      alkotmánysértést,  mert  az Országgyűlés  nem  tett  eleget  az
      Alkotmány  39.  §  (2)  bekezdésében  meghatározott  jogalkotói
      feladatának.
      E határozataihoz hasonlóan az Alkotmánybíróság a mostani ügyben
      az  Alkotmányt  megelőzően született és annak  meg  nem  felelő
      szabályozás  miatt  az  Abtv. 1. § e)  pontjában  meghatározott
      hatáskörében,  az Abtv. 21. § (7) bekezdése alapján  hivatalból
      eljárva    állapította   meg   a   mulasztásban   megnyilvánuló
      alkotmányellenességet. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy
      az alkotmányellenes helyzet maradéktalan felszámolása érdekében
      a   Tvr.   rendelkezéseinek  a  teljes   körű   felülvizsgálata
      szükséges.  Ezért kötelezte az Országgyűlést, hogy  jogalkotási
      feladatának  – az Alkotmánybíróság e határozatában foglaltakkal
      összhangban – 2005. december 31. napjáig tegyen eleget.

      Az   Alkotmánybíróság   a  határozatát  az  alkotmányellenesség
      megállapítására tekintettel tette közzé a Magyar Közlönyben.
                               Dr. Holló András
                          az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
                Dr. Bagi István              Dr. Bihari Mihály
                alkotmánybíró                    alkotmánybíró
                                       
                Dr. Erdei Árpád             Dr. Harmathy Attila
                alkotmánybíró                     alkotmánybíró
                                       
               Dr. Kiss László             Dr. Kukorelli István
               alkotmánybíró               előadó alkotmánybíró
           
                             Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
                                    alkotmánybíró
        Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró párhuzamos indokolása

        A  határozat  rendelkező  részét  elfogadom,  de  az  indokolás
        nézetem szerint a következő:
                                       
                                      I.

            Az   Országgyűlés   a  2004.  szeptember   6-i   ülésnapján
        elfogadta  a Hágában 1955. szeptember 28-án kelt Jegyzőkönyvvel
        módosított,   a  nemzetközi  légifuvarozásra  vonatkozó   egyes
        jogszabályok egységesítése tárgyában, Varsóban 1929. október 12-
        én   aláírt   Egyezmény  (a  továbbiakban:  Varsói   Egyezmény)
        módosításáról szóló, Montrealban 1975. szeptember 25-én  aláírt
        Jegyzőkönyv    (a    továbbiakban:    Montreali    Jegyzőkönyv)
        kihirdetéséről  szóló  törvényt (a  továbbiakban:  Törvény).  A
        köztársasági elnök a Törvényt aláírása előtt – az Alkotmány 26.
        §-ának    (4)    bekezdésére   hivatkozva   –   megküldte    az
        Alkotmánybíróságnak.
            A   köztársasági   elnök  az  Alkotmány   2.   §-ának   (1)
        bekezdésében   kimondott  jogállamiság  elvével   ellentétesnek
        tartja  a  Törvény 3. §-a (1) bekezdésének azt a rendelkezését,
        amely  szerint  a Törvény a kihirdetése napján lép  életbe,  de
        rendelkezéseit 1998. június 14-től kezdődően kell alkalmazni.

                                      II.

             1.  Az Alkotmány 32/A. §-ának (1) bekezdése határozza  meg
        az Alkotmánybíróság alapvető feladatát, amikor deklarálja, hogy
        az     Alkotmánybíróság    felülvizsgálja    a     jogszabályok
        alkotmányosságát.  Az  Alkotmánynak ezt a  rendelkezését  veszi
        alapul az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
        továbbiakban:  Abtv.)  1. §-a az Alkotmánybíróság  hatáskörének
        meghatározásánál. Az Abtv. 1. §-a – egyebek mellett – kimondja,
        hogy az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a már elfogadott,
        de   még   ki  nem  hirdetett  törvények,  valamint  nemzetközi
        szerződések    egyes    rendelkezései   alkotmányellenességének
        előzetes         vizsgálata,        továbbá        jogszabályok
        alkotmányellenességének utólagos vizsgálata  [1.  §  a)  és  b)
        pontja].  Az alkotmányosság előzetes vizsgálatát a köztársasági
        elnök   az   Alkotmány   26.  §-ának  (4)   bekezdése   alapján
        kezdeményezheti,  az utólagos vizsgálat kezdeményezésére  bárki
        jogosult [Abtv. 21. § (2) bekezdése].
              Az   alkotmányossági  vizsgálat  kiterjed  a   nemzetközi
        szerződéseket kihirdető jogszabályokra [30/1990. (XII. 15.)  AB
        határozat,  ABH 1990, 128, 132.; 4/1997. (I. 22.) AB határozat,
        ABH   1997,   41.].   Az   Alkotmány  szabályai   megtartásának
        ellenőrzési körébe tartozik a nemzetközi szerződések  megkötése
        is:   a  szerződéskötési  jogosultság  alkotmányos  korlátainak
        figyelembevételét az Alkotmánybíróság mind az előzetes, mind az
        utólagos   normakontroll  során  vizsgálja   (1154/B/1995.   AB
        határozat, ABH 2001, 824, 826-827.).

             2.  Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy  a
        Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállam
        elvéből  következik a jogbiztonság követelménye. A jogbiztonság
        többek   között   azt  is  jelenti,  hogy  a   jogszabályok   a
        kihirdetésüket   megelőző  időre  nem   állapíthatnak   meg   a
        jogalanyok számára kötelezettségeket, visszamenőleges hatállyal
        nem minősíthetnek jogellenesnek valamilyen jogszerű magatartást
        és  visszaható  hatállyal nem állapíthatnak  meg  felelősséget.
        Alkotmányellenes  az  a  jogszabály,  amely  megsérti   ezt   a
        követelményt [25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH  1992,  131,
        132.].

              3.   A   visszaható  hatállyal  felelősséget  megállapító
        jogszabály  alkotmányellenessége azon az alapon áll fenn,  hogy
        sérti  a jogállam elvét, az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését.
        Ilyen esetben nem az az alapja az alkotmányellenességnek,  hogy
        a    kérdéses   szabály   eltérő   rendelkezést   tartalmaz   a
        jogalkotásról  szóló  1987. évi XI.  törvény  (a  továbbiakban:
        Jat.)    12.   §-ának   (2)   bekezdésétől,   amely   egyébként
        megfogalmazza  azt  az  elvet, hogy jogszabály  a  kihirdetését
        megelőző  időre  nem  állapíthat meg  kötelezettséget,  és  nem
        nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
             Az  Alkotmánybíróság több határozata  világosan  kifejezi,
        hogy   az   alkotmányellenesség  vizsgálatánál   az   Alkotmány
        rendelkezései, az Alkotmányban meghatározott elvek a döntők, és
        ezekhez  viszonyítva másodlagos ezeknek a szabályoknak, ezeknek
        az  elveknek a Jat.-ban való kifejeződése [7/1992. (I. 30.)  AB
        határozat,  ABH  1992,  45,  48.].  Az  Alkotmány   2.   §-ában
        megfogalmazott  jogállam  elv  a jogbiztonság,  a  jogszabályok
        megismerhetősége  követelményét a Jat. szabályától  függetlenül
        tartalmazza  [28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH  1992,  155,
        156-157.; 365/B/1998. AB határozat, ABH 1998, 850, 851.].
             A  Jat.  nem  áll feljebb más törvényeknél a  jogszabályok
        hierarchiájában.  Az  Alkotmánybíróság nem  minősíti  önmagában
        azért alkotmányellenesnek valamilyen törvény szabályát, mert az
        eltér  a Jat. szabályától (1131/B/1993. AB határozat, ABH 1994,
        645,  646.).  Így a települési önkormányzatnak a helyi  adókról
        szóló  törvény rendelkezésén nyugvó adómegállapítási  jogát  is
        alkotmányosnak ismerte el az Alkotmánybíróság, annak  ellenére,
        hogy  ez  a  törvény eltért a Jat. szabályától (187/B/1991.  AB
        határozat, ABH 1993, 548, 549.).
              Az   elmondottakra  tekintettel  a  Törvény  3.  §-a  (1)
        bekezdésének  a visszaható hatályt megállapító szövegrészét  az
        Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogállam elv
        alapulvételével kell megvizsgálni.

             4. A Varsói Egyezményt az 1936:XXVIII. törvénycikk iktatta
        be  a  magyar jogszabályok közé. A törvénycikk 3. §-ában  adott
        felhatalmazás alapján a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi
        miniszter  1940.  évi  42.481. K.  K.  M.  rendelete  a  Varsói
        Egyezmény szabályainak alkalmazását a belföldi légi fuvarozásra
        is kiterjesztette.
                A    Polgári    Törvénykönyv    hatálybalépéséről    és
        végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 95. §-
        a  alapján  az  1945  előtt megalkotott polgári  jogi  tartalmú
        jogszabályok  a  törvényerejű rendelet mellékletében  felsorolt
        kivételektől  eltekintve hatályukat vesztették. A melléklet  3.
        pontja  szerint  továbbra is hatályban  maradtak  az  egyébként
        érvényben lévő polgári jogi tartalmú egyezmények. Így hatályban
        maradt   a   Varsói  Egyezmény  is.  A  melléklet   1.   pontja
        fenntartotta  a  Varsói  Egyezmény  hatályát  a  belföldi  légi
        fuvarozásra kiterjesztő 42.481/1940. K. K. M. rendeletet is.
            A  Polgári  Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény  (a
        továbbiakban:  Ptk.) 506. §-a szerint áruk országhatáron  túlra
        történő   továbbítására,  illetőleg  légi  fuvarozási  vállalat
        fuvarozási szerződéseire a nemzetközi szerződés szabályait kell
        alkalmazni  és  a Ptk. fuvarozási szerződésről szóló  szabályai
        csak  annyiban alkalmazandók, amennyiben a nemzetközi szerződés
        eltérően  nem  rendelkezik. A személyek  szállítására  pedig  –
        jogszabály   eltérő  rendelkezése  hiányában  –  a  vállalkozás
        szabályait kell megfelelően alkalmazni.
             A  Varsói  Egyezmény első cikkének (1) bekezdése kimondja,
        hogy az Egyezményt kell alkalmazni személyek, poggyász vagy áru
        minden  nemzetközi  fuvarozására. A Varsói Egyezményt  1955-ben
        módosították,  a  módosítást tartalmazó Hágai Jegyzőkönyvet  az
        1964. évi 19. tvr. kihirdette és közzétette.
            A  Varsói Egyezmény szabályainak az alkalmazását a belföldi
        légi fuvarozásra kiterjesztő 1940. évi K.K.M. rendeletet a légi
        fuvarozás   szabályzatáról  szóló  22/1965.  (XI.  14.)   Korm.
        rendelet  47.  §-a helyezte hatályon kívül. A légi árufuvarozás
        szabályairól  szóló 26/1999. (II. 12.) Korm.  rendelet  1.  §-a
        szerint  a  légi árufuvarozásra a Ptk. szabályait a rendeletben
        foglalt   eltérésekkel  és  kiegészítésekkel  kell  alkalmazni,
        nemzetközi   fuvarozásra  azonban  a  rendelet  csak   annyiban
        alkalmazható,  amennyiben nemzetközi szerződés nem  rendelkezik
        eltérően.  Ennek megfelelő tartalma van a légi személyszállítás
        szabályairól szóló 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet 1.  §-ának
        is.
              A   jelenleg  hatályos  magyar  szabályok  szerint  tehát
        személyek  és  áruk  nemzetközi  légi  fuvarozására  a   Varsói
        Egyezmény szabályait kell alkalmazni.

             5.  A  Montreali Egyezmény több kérdésben más rendelkezést
        tartalmaz,  mint  a Varsói Egyezmény. Ezek közül  kiemelendő  a
        fuvarozó felelősségének több új szabálya (így a 9, 18, 22,  24.
        cikkben).
              A   Törvény  3.  §-ának  (1)  bekezdése,  amely   szerint
        rendelkezéseit  1998. június 14-től kezdődően alkalmazni  kell,
        azzal  a következménnyel jár, hogy a Törvény kihirdetése  előtt
        létrejött  és 1998. június 14. óta akár teljesített,  akár  nem
        teljesített   légi  fuvarozási  szerződéses  viszonyoknál   más
        szabályokat  kellene alkalmazni a fuvarozó felelősségére,  mint
        amely szabályok a szerződés megkötésének időpontjában irányadók
        voltak.
            A   felelősségi   szabályoknak  a  Törvény   3.   §-a   (1)
        bekezdéséből    következő   ez   a   visszamenőleges    hatályú
        megváltoztatása   ellentétes  az  Alkotmány   2.   §-ának   (1)
        bekezdésében kimondott jogállamiság elvével.

                                     III.
                                       
            1.  A  Magyar  Köztársaság  külügyminisztere  által  közölt
        adatok  szerint  Magyarország a Montreali  Jegyzőkönyvet  1987.
        június 29-én aláírta és a megerősítési okiratot 1987. június 30-
        án  –  a  megállapodásnak megfelelően –  a  lengyel  kormánynál
        letétbe  helyezte. A Montreali Jegyzőkönyv 1998.  június  14-én
        lépett hatályba.
            A   Törvény   3.  §-ának  (1)  bekezdése  nyilvánvalóan   a
        Montreali Jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontjához igazítja a
        Jegyzőkönyv   magyarországi  alkalmazásának  kezdő  időpontját,
        tekintettel  arra,  hogy  Magyarország  részéről  a  nemzetközi
        egyezmény aláírása megtörtént.
           
            2.  Az  Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése a következő elvet
        mondja ki:
        „A  Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi  jog
        általánosan   elismert   szabályait,   biztosítja   továbbá   a
        nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”
             Az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése tekintetében alapvető
        elvi  tételeket  fogalmazott  meg  az  53/1993.  (X.  13.)   AB
        határozat.  A  határozat  a  háborús  és  az  emberiség  elleni
        bűncselekmények nemzetközi jogi szabályait vizsgálva  kimondta,
        hogy  a  nemzetközi jog általánosan elismert szabályai a magyar
        jognak  is  részét képezik az Alkotmány 7. §-a (1) bekezdésének
        rendelkezése   alapján.  Itt  azonban  nem  a  nemzetközi   jog
        anyagának  egésze  jön számításba, hanem  csak  olyan  alapvető
        tételek,  mint  amelyek  az ENSZ Alapokmányában  vagy  a  genfi
        egyezményekben meghatározott egyes rendelkezések. A  nemzetközi
        jog egyéb szabályai csak külön kihirdetéssel válnak a hazai jog
        részévé,   de   a  kihirdetésnél,  az  összhang  biztosításánál
        figyelemmel kell lenni mind a nemzetközi jog, mind a hazai  jog
        sajátosságaira  (ABH 1993, 323, 327.). Ezt az elvet  erősítette
        meg  a  4/1997.  (I. 22.) AB határozat, amely azt hangsúlyozta,
        hogy  a  belső  jogot,  a  nemzetközi jogot  és  az  Alkotmányt
        együttesen és összefüggésben kell vizsgálni, biztosítani kell a
        vállalt  nemzetközi  kötelezettség, az Alkotmány  és  az  egész
        belső jog összhangját (ABH 1997, 41, 48-49.).

             Az Alkotmánybíróság a nemzetközi jogi kötelezettségek és a
        belső     jog    összhangjának    vizsgálatánál    nem    egyes
        részletkérdésekről  szóló jogszabályokat vet  össze  nemzetközi
        egyezményekkel,  hanem a jogrendszernek  a  kérdésre  vonatkozó
        összes    rendelkezését   veszi   alapul   a    következtetések
        levonásához.  Ezt mutatja például a 2181/B/1991.  AB  határozat
        (ABH  1999,  447, 452-453.), az 1042/B/1997. AB határozat  (ABH
        1998,  785,  790-797.), a 95/B/2001. AB  határozat  (ABH  2003,
        1327, 1339-1345.).
              Az  Alkotmány  7.  §-ának  (1)  bekezdése  értelmezésénél
        figyelembe  kell venni azt is, hogy a nemzetközi egyezményekből
        az  esetek  egy  részében  nem jogszabály  megalkotására  szóló
        kötelezettség   keletkezik,  hanem  a   végrehajtást   szolgáló
        intézkedések  megtételére van szükség, a nemzetközi  egyezményt
        pedig  nem  is  mindig  jogszabályi  formában  hirdetik  ki.  A
        nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangja tehát
        közvetetten, nem egyetlen jogszabály megalkotásával valósul meg
        (988/E/2000.  AB  határozat, ABH 2003,  1281,  1288-1290.).  Az
        Alkotmánybíróság   nem   állapított  meg   ezért   mulasztásban
        megnyilvánuló alkotmányellenességet olyan esetben sem, amelyben
        egy   meghatározott  jogszabály  megalkotásának  kötelezettsége
        következhetett volna a nemzetközi szerződésből, de az Alkotmány
        szabályai, a büntetőjogi rendelkezések alapján külön jogszabály
        nélkül is érvényesült az az elv, amelyet a nemzetközi szerződés
        meghatározott (33/E/2000. AB határozat, ABH 2001,  1103,  1104-
        1106.).
             A  nemzetközi jog és a belső jog összhangjának  kérdésénél
        az  Alkotmánybíróság  azt is vizsgálja, hogy  adott  nemzetközi
        egyezmény milyen mérlegelési lehetőséget biztosít az egyezményt
        elfogadó  államoknak,  valóban kényszerítően  következik-e  egy
        meghatározott  jogi  megoldás  törvénybe  iktatása  a  kérdéses
        egyezmény alapján. A 936/D/1997. AB határozat az adott  esetben
        erre a kérdésre tagadó választ adott (ABH 1999, 615, 618-619.).

             A  nemzetközi  jog,  az Alkotmány és az  egész  belső  jog
        összhangjának biztosításánál különösen nagy jelentősége  van  a
        30/1998.  (VI.  25.) AB határozat azon megállapításának,  amely
        szerint  „az Országgyűlés nemzetközi szerződések elfogadásával,
        illetőleg kihirdetésével sem sértheti meg az Alkotmány 2. § (1)
        és (2) bekezdését” (ABH 1998, 220, 234.).
              Mindezek  alapján  azt  lehet  megállapítani,   hogy   az
        Alkotmány  7.  §-ának  (1) bekezdése alapján  nem  lehet  olyan
        következtetést    levonni,   amely   szerint    a    nemzetközi
        kötelezettségvállalásból  a  nemzetközi  szerződésnek  a  belső
        jogba  változtatás nélkül történő átültetése következnék minden
        esetben, hanem vizsgálandó, hogy a kötelezettségvállalás  és  a
        belső jogba való beiktatás nem sérti-e az Alkotmány szabályait.
        Az  Alkotmány  7.  §-ára  való  hivatkozás  nem  ad  alapot   a
        nemzetközi   szabály   kihirdetéséről   szóló   olyan   szabály
        alkotmányosságának elismerésére, amely az Alkotmány  2.  §-ának
        (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság elvét sérti.
             A  jelen  esetben  az  Alkotmány 7. §-ának  (1)  bekezdése
        alapján   azért   sem   indokolható  a  Montreali   Jegyzőkönyv
        szabályainak a 2005. évi kihirdetése mellett az 1998. június 14-
        i  visszamenő hatályú alkalmazásról szóló rendelkezés,  mert  a
        visszaható  hatály  nem  a  nemzetközi szerződésből  származik,
        hanem  abból  a  körülményből,  hogy  a  Montreali  Jegyzőkönyv
        kihirdetése 1998. júniusában nem történt meg.
             Az  elmondottak alapján a Törvény 3. §-a (1)  bekezdésének
        az  1998. június 14-től történő alkalmazását előíró szövegrésze
        alkotmányellenes.

                                       
                                      IV.
                                       
              A   nemzetközi   kötelezettségvállalásokkal   kapcsolatos
        kérdésekre   jelenleg  is  alkalmazni  kellene   a   nemzetközi
        szerződésekkel  kapcsolatos  eljárásról  szóló  1982.  évi  27.
        törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: Tvr.), tekintve,  hogy
        a  Tvr.  hatályon  kívül  helyezése nem  történt  meg.  A  Tvr.
        megalkotása  a  rendszerváltozás előtt  történt.  1982  óta  az
        Alkotmány  szabályai  alapvetően megváltoztak.  A  demokratikus
        államrendben    a   nemzetközi   szerződésekkel    kapcsolatban
        feladatokat ellátó állami szervek hatásköre más, mint  1982-ben
        volt  és  megváltozott az államélet egésze.  A  Tvr.  szabályai
        nincsenek összhangban az új alkotmányi szabályokkal.

             A  fentiek  alapján,  a 2/1993. (I. 22.)  AB  határozattal
        kialakult  gyakorlatnak megfelelően (ABH  1993,  33,  39.),  az
        Abtv.  21. §-ának (7) bekezdésében adott felhatalmazással  élve
        az  Alkotmánybíróság  hivatalból  megállapítja  a  mulasztásban
        megnyilvánuló  alkotmányellenesség létrejöttét  annak  alapján,
        hogy  az  Országgyűlés a Tvr.-t nem hozta összhangba a hatályos
        Alkotmánnyal.

        Budapest, 2005. március 29.
                                                    Dr. Harmathy Attila
                                                          alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        7/2005. (III. 31.)
        Date of the decision:
        .
        03/29/2005
        .
        .