English
	Hungarian

Ügyszám: .	964/A/2004
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 7/2005. (III. 31.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2005/83 .

A döntés kelte: Budapest, 03/29/2005 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  a köztársasági elnöknek  az  Országgyűlés által  elfogadott,  nemzetközi szerződés kihirdetéséről  szóló, még  ki  nem  hirdetett  törvény alkotmányellenessége  előzetes vizsgálatára  benyújtott  indítványa  alapján  és  mulasztásban megnyilvánuló   alkotmányellenesség   megállapítása   tárgyában hivatalból   eljárva   –  dr.  Harmathy  Attila   alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja:  az  Országgyűlés  2004. szeptember 6-i ülésnapján elfogadott, Hágában, 1955. szeptember 28-án    kelt    Jegyzőkönyvvel   módosított,   a    nemzetközi légifuvarozásra  vonatkozó  egyes  jogszabályok   egységesítése tárgyában,  Varsóban,  1929.  október  12-én  aláírt  Egyezmény módosításáról szóló, Montreálban, 1975. szeptember 25-én aláírt 4.  számú Montreáli Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvény 3. '  (1) bekezdésének a „rendelkezéseit azonban 1998. június  14- étől kell alkalmazni” szövegrésze alkotmányellenes. 2.  Az  Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva  –  megállapítja: mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll  fenn  annak folytán,  hogy  az  Országgyűlés  a  nemzetközi  szerződésekkel kapcsolatos   eljárásról  szóló  1982.  évi  27.   törvényerejű rendeletet   nem   hozta   összhangba   az   Alkotmánnyal.   Az alkotmányellenes helyzet megszüntetése érdekében  a  nemzetközi szerződésekkel  kapcsolatos  eljárásról  szóló  1982.  évi  27. törvényerejű  rendelet  teljes körű felülvizsgálata  szükséges. Ezért  az  Alkotmánybíróság  felhívja  az  Országgyűlést,  hogy jogalkotási  feladatának – az Alkotmánybíróság e  határozatában foglaltakkal  összhangban – 2005. december 31.  napjáig  tegyen eleget. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I. 1.  Az  Országgyűlés  2004. szeptember 6-i ülésnapján  törvényt fogadott   el   a   Hágában,  1955.   szeptember   28-án   kelt Jegyzőkönyvvel   módosított,   a   nemzetközi   légifuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítése tárgyában, Varsóban, 1929.  október  12-én aláírt Egyezmény (a továbbiakban:  Varsói Egyezmény)  módosításáról szóló, Montreálban, 1975.  szeptember 25-én  aláírt  4. számú Montreáli Jegyzőkönyv (a  továbbiakban: Montreáli    Jegyzőkönyv)   kihirdetéséről   (a   továbbiakban: Törvény).  A  Törvény 3. § (1) bekezdését a köztársasági  elnök alkotmányellenesnek tartotta, ezért a Törvényt  nem  írta  alá, hanem  a  2004.  szeptember  24-én  kelt  indítványában  –   az Alkotmány 26. § (4) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva – az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:   Abtv.)  1.  §-ának  a)  pontja,   21.   §   (1) bekezdésének  b)  pontja  és a 35. §-a alapján  annak  előzetes alkotmányossági   vizsgálatát   kezdeményezte.    A    támadott rendelkezés alapján a Törvény a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezései azonban 1998. június 14-étől alkalmazandók. A  köztársasági  elnök  indítványában  először  indítványtételi jogosultságát elemzi, és megállapítja, hogy bár az Abtv. 36.  § (1) bekezdése a nemzetközi szerződések előzetes alkotmányossági vizsgálatának  kezdeményezését a szerződés  megerősítése  előtt teszi  lehetővé a köztársasági elnök számára, ez  nem  akadálya annak,  hogy  a  köztársasági  elnök  a  nemzetközi  szerződést kihirdető törvényt mint belső jogi jogszabályt kihirdetés előtt véleményezésre  küldje  az  Alkotmánybíróságnak.  Hivatkozik  a köztársasági  elnök  az Alkotmánybíróság 4/1997.  (I.  22.)  AB határozatában  foglalt  megállapításaira,  továbbá  arra,  hogy jelen esetben a normakontroll tárgya a kihirdető törvénynek  az a szabálya, amely meghatározza, mely időponttól alkalmazandók a belső jogban a kihirdetett Montreáli Jegyzőkönyv rendelkezései. A   köztársasági   elnök  hangsúlyozza,  hogy   a   kihirdetett nemzetközi szerződést módosító Montreáli Jegyzőkönyv ún.  self- executing, vagyis önvégrehajtó szerződés, amely – a kihirdetést követően  –  közvetlenül  kötelezi  és  jogosítja  a  magánjogi jogalanyokat.  A  Törvény  3. § (1)  bekezdése  azzal,  hogy  a Montreáli    Jegyzőkönyv   szabályait   1998-ra   visszamenőleg alkalmazni   rendeli,   visszaható   hatállyal   állapít    meg kötelezettséget  a jogalanyok számára. A Montreáli  Jegyzőkönyv által   bevezetett  módosítások  eredményeképpen   ugyanis   az érintett jogviszonyok valamelyik vagy akár mindkét részvevője – jelen  esetben  alapvetően  az  áru  fuvarozását  igénybe  vevő szerződő  fél  – saját korábbi helyzetéhez képest  hátrányosabb helyzetbe  kerül. Ez viszont sérti a jogalkotásról szóló  1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdését,  a visszamenőleges jogalkotás tilalmát, amely az  Alkotmány  2.  § (1)  bekezdésében  foglalt  jogállamiság  elvét  konkretizálja. [legutóbb:  17/2004. (V. 25.) AB határozat,  ABK  2004.  május, 388.] 2.  Az  Alkotmánybíróság megkereste az  ügyben  az  igazságügy- minisztert, a gazdasági és közlekedési minisztert,  valamint  a külügyminisztert.                               II. 1.  Jelen  ügyben az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt  arra  a kérdésre  kellett választ adnia, hogy az Alkotmány  26.  §  (4) bekezdésén alapuló előzetes normakontrollra irányuló  indítvány alapján   milyen   terjedelemben   vizsgálható   a   nemzetközi szerződést  kihirdető törvény. Az Alkotmánybíróság  működésének kezdete  óta tizennégy alkalommal indult előzetes normakontroll eljárás a köztársasági elnök indítványára. Az Alkotmány  26.  § (4)   bekezdése  alapján  a  köztársasági  elnök  azonban  első alkalommal  kezdeményezi  egy nemzetközi  szerződést  kihirdető törvény rendelkezésének előzetes alkotmányossági vizsgálatát. 2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független,  demokratikus  jogállam. A jogállamiság  alkotmányos elve   jelenti   egyrészt  a  jogalanyok   belső   jognak   (az Alkotmánynak   és   az   alkotmányos   jogszabályoknak)    való alávetettségét,   másrészt  a  magyar   állam   által   vállalt nemzetközi   jogi   kötelezettségeknek  való  megfelelést.   Az Alkotmány  2.  § (1) bekezdéséhez képest speciális  alkotmányos rendelkezés az Alkotmány 7. § (1) bekezdése, amely a belső jogi rendelkezések és a vállalt nemzetközi kötelezettségek egymáshoz való   viszonyát   rendezi.  Eszerint  a   Magyar   Köztársaság jogrendszere  elfogadja a nemzetközi jog  általánosan  elismert szabályait,    biztosítja    továbbá    a    nemzetközi    jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. A   nemzetközi   szokásjogot  és  az  általános  jogelveket   e rendelkezés  első  fordulata transzformálja a  hazai  jogba.  A nemzetközi  jogi  kötelezettséget  vizsgálva  végső  soron   az Alkotmánybíróság  jogosult dönteni arról, hogy  annak  a  belső jogba  való átültetése az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének  első fordulata   alapján  megtörtént-e.  [53/1993.   (X.   13.)   AB határozat, ABH 1993, 323.] Jelen   ügy   tárgya,  a  légi  fuvarozást  érintő   nemzetközi kötelezettségek nem azonosíthatóak a nemzetközi jog általánosan elismert   szabályaival.   Ezért  ahhoz,   hogy   a   Montreáli Jegyzőkönyv  a  belső jogban alkalmazható legyen,  szükség  van annak  megfelelő szintű jogszabályban való kihirdetésére. [Jat. 16. § (1) bekezdés] Az  Alkotmány 7. § (1) bekezdésének második fordulata a bármely formában megjelenő (például a nemzetközi szerződéssel)  vállalt nemzetközi  kötelezettség belső joggal  való  összhangját  írja elő.   Ennek  biztosítására  végső  soron  az  Alkotmánybíróság hivatott,   amely  egyrészt  a  megkötendő,  valamint   a   már jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződés (és a  kihirdető jogszabály)   Alkotmánynak  való  megfeleléséről,   továbbá   a nemzetközi  kötelezettségvállalás hatásköri, felhatalmazottsági és   eljárási   kérdéseiről  hoz  mindenkire   nézve   kötelező határozatot. [4/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH 1997, 41.] Másrészt,  az  Alkotmánybíróság a  jogszabályok  és  az  állami irányítás    egyéb   jogi   eszközei   nemzetközi   szerződésbe ütközésének  a  vizsgálatára irányuló,  valamint  a  nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladat elmulasztását vizsgáló hatáskörében   értékeli  a  belső  jog  és  a  nemzetközi   jog összhangját. [Abtv. 1. § c) pont, 44-47. §§] Egy alkalommal  az Alkotmánybíróság  azt  is megvizsgálta,  hogy  az  Országgyűlés által  elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény  nem  sért-e valamely,  a  belső  jog  részévé vált  nemzetközi  szerződést. [53/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 323, 326.] 3.  Az  Abtv.  1.  §  a)  pontja  alapján  az  Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálata. Az Abtv. 36. § (1) bekezdésében   foglaltaknak   megfelelően   a   vizsgálatot   a parlamenti   hatáskörbe  tartozó  nemzetközi  szerződés   –   a szerződések  jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május  hó  23. napján   kelt  szerződés  (a  továbbiakban:  bécsi   egyezmény) értelmében vett – megerősítése előtt kérheti az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a Kormány. Ez a hatáskör azt  biztosítja, hogy   az   Alkotmány  alapján  a  szerződéskötési   eljárásban résztvevők   a   nemzetközi   jogi   kötelezettség   vállalását megelőzően kezdeményezhessék a megkötendő nemzetközi  szerződés általuk   alkotmányosan   aggályosnak   tartott   rendelkezései alkotmánybírósági vizsgálatát. [A  Magyar  Köztársaság Országgyűlésének  Házszabályáról  szóló 46/1994.  (IX. 30.) OGY határozat (a továbbiakban:  Házszabály) 122.  §  (3)  bekezdése  alapján  a  Kormány  terjeszti  elő  a nemzetközi  szerződés megerősítése, az ahhoz  való  csatlakozás vagy   annak   elfogadása,  nemzetközi  szerződés   módosítása, valamint  nemzetközi  szervezethez  való  csatlakozás,  illetve onnan  való  kilépés  tárgyában  a  határozati  javaslatot.  Az Országgyűlés    pedig   határozatban   ad   felhatalmazást    a köztársasági elnöknek nemzetközi szerződés kötelező  hatályának az elismerésére.] 4. Amennyiben nem merül fel előzetesen alkotmányossági aggály a szerződés  tartalmát  illetően, az Országgyűlés  a  hatáskörébe tartozó   nemzetközi   szerződés   megkötéséhez   országgyűlési határozattal  hozzájárul.  A  hozzájárulással  az  Országgyűlés kötelezi   magát,  hogy  a  vállalt  nemzetközi   kötelezettség érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat megalkotja. Törvénybe foglalva   kihirdeti  a  szerződést,  ha  pedig  a   nemzetközi szerződés    további    jogalkotói    lépéseket    is    kíván, jogszabályalkotással teljesíti a nemzetközi kötelezettséget.  A nemzetközi kötelezettségvállalás végrehajtása, (adott esetben a szükséges  jogalkotási feladat teljesítése)  a  jogállamiságot, ezen   belül   a  nemzetközi  jogi  kötelezettségek   jóhiszemű teljesítését  magába foglaló Alkotmány 2. §  (1)  bekezdéséből, valamint  a nemzetközi jog és belső jog összhangját megkövetelő 7.   §  (1)  bekezdésből  fakadó  kötelesség,  amely  attól   a pillanattól   fennáll,   amikortól   a   nemzetközi   szerződés (nemzetközi  jogi  értelemben) kötelezi  Magyarországot.  Ennek elmaradása  azzal járhat, hogy az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló    alkotmányellenességet    állapít    meg.    Az Alkotmánybíróság   hatályos   nemzetközi   szerződésből   eredő jogalkotói   feladat  nem  teljesítése  miatt  állapított   meg alkotmánysértő mulasztást a 16/1993. (III. 12.) AB határozatban (ABH  1993,  143,  154.), a 45/2003. (IX. 26.) AB  határozatban (ABH  2003,  474.)  és  legutóbb  az  54/2004.  (XII.  13.)  AB határozatban (ABK 2004. december, 960.). 5.  A  Jat. 16. §-a alapján az általánosan kötelező magatartási szabályt   tartalmazó  nemzetközi  szerződést   a   tartalmának megfelelő  szintű  jogszabályba  foglalva  kell  kihirdetni.  A nemzetközi  szerződésekkel kapcsolatos eljárásról  szóló  1982. évi  27. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 13. § (1) bekezdése alapján az Országgyűlés által megerősített nemzetközi szerződéseket törvénnyel kell kihirdetni. A  nemzetközi szerződés kihirdetése iránti törvényjavaslatot  a Kormány terjeszti elő, ahhoz módosító javaslat nem nyújtható be (Házszabály  123. §), így érdemi parlamenti vita ekkor,  miután nemzetközi  jogi  síkon  a  Magyar  Köztársaság  magára   nézve kötelezőnek ismerte el a nemzetközi szerződést, már nem folyhat annak  tartalmáról.  A  kihirdető  törvény  kötelező  kellékeit jelenleg  a Tvr. 14. § (1) bekezdése határozza meg. Eszerint  a szerződés  kihirdetésének  kijelentése,  annak  hiteles  magyar nyelvű  szövege,  illetőleg hivatalos magyar nyelvű  fordítása, valamint  a szerződéshez magyar részről fűzött fenntartások  és nyilatkozatok mellett a kihirdető törvénynek tartalmaznia  kell a  hatálybalépéshez  megkívánt feltételek teljesítéséről  szóló kölcsönös   értesítések   időpontját  (a   megfelelő   okiratok kicserélésének vagy letétbe helyezésének a helyét  és  idejét), valamint  a  jogszabály  (a szerződés) végrehajtásáért  felelős szerv   megjelölését;  a  kihirdető  törvény  és  a   szerződés hatálybalépésének az időpontját. A Tvr. 14. § (1)  bekezdés  e) pontja   szerint  a  szerződés  alkalmazása  megkezdésének   az időpontját  is tartalmaznia kell a kihirdető jogszabálynak,  ha ez az időpont nem azonos a szerződés hatálybalépésével. 6.  A köztársasági elnöknek az Alkotmány 26. § (4) bekezdésében a  törvény  aláírását megelőzően a törvény egyes  rendelkezései tekintetében  biztosított előzetes normakontrollt  kezdeményező jogköre   értelemszerűen  irányadó  a   nemzetközi   szerződést kihirdető törvény támadott rendelkezésére. A kihirdető  törvény hatálybalépésének   (és  a  nemzetközi  szerződés   alkalmazása megkezdésének)  időpontja, valamint  a  végrehajtásért  felelős szervet  megjelölő jogszabályi rendelkezés – mint  új  normatív rendelkezés – előzetes alkotmányossági vizsgálat alá vonható. Minthogy   jelen  ügyben  a  köztársasági  elnök  a   Montreáli Jegyzőkönyvet  kihirdető  törvénynek azt  a  szabályát  támadja indítványában,  amely  meghatározza,  mikor  lép   hatályba   a kihirdető  törvény,  illetve  mely időponttól  alkalmazandók  a nemzetközi   szerződés  rendelkezései  a   belső   jogban,   az Alkotmánybíróság    előzetes    normakontroll    keretében    a köztársasági    elnök   indítványában   foglaltakat    érdemben vizsgálta.                              III. 1.  A  köztársasági  elnök  beadványában  utal  arra,  hogy   a Montreáli  Jegyzőkönyv ún. self-executing, vagyis  önvégrehajtó szerződés, amely közvetlenül kötelezi és jogosítja a  magánjogi jogalanyokat. Az indítvány a Montreáli Jegyzőkönyvnek a  Varsói Egyezmény  hatályát  bizonyos esetekben a postai  küldeményekre kiterjesztő   II.  cikkét,  az  árukkal  kapcsolatos   okmányok kiállításának  rendjét újraszabályozó III. cikkét,  a  fuvarozó felelősségét  rendező  IV. cikkét és a  kárfelelősséget  érintő VII.,     valamint    IX.    cikkét    nevesíti    önvégrehajtó rendelkezésként. 2. A nemzetközi szerződések kötelezettjei, főszabály szerint, a szerződésben  részes  államok. Ezen államok  kötelessége,  hogy gondoskodjanak a szerződés végrehajtásáról. Az már  belső  jogi kérdés,   hogy  a  végrehajtás  miképpen  történik   az   adott jogrendszerben,   hogyan  érvényesülnek   a   nemzetközi   jogi kötelezettségek:  jogalkotói aktussal vagy bírói  jogalkalmazás útján. Egyes  nemzetközi  szerződéses rendelkezésekre,  pontosabban  a nemzetközi kötelezettséget transzformáló belső jogi normára  az egyének    közvetlenül   alapíthatnak   jogokat.   Egy    ilyen önvégrehajtó   szerződés  esetében   az   állam   arra   vállal kötelezettséget,  hogy  a  szerződés  belső  jogi  alkalmazását lehetővé teszi, vagy legalábbis jogrendszerében nem zárja ki  a szerződéses    rendelkezések   közvetlen    alkalmazásának    a lehetőségét. Az,   hogy   a   nemzetközi  szerződés  vagy   annak   bizonyos rendelkezése  önvégrehajtó-e,  vagyis  külön  végrehajtó  norma nélkül  alkalmazható-e  a  nemzeti  jogban,  értelmezés   útján állapítható  meg. Bizonyos esetekben a nemzetközi  szerződésben részes  felek  a  szerződésben nyilatkoznak annak  önvégrehajtó vagy nem-önvégrehajtó jellegéről, máskor a nemzetközi szerződés tartalmából,  szövegéből  vagy  az  alkotmány  rendelkezéseiből következik,   hogy   a   transzformált   nemzetközi   szerződés végrehajtásához  további,  belső  jogi  aktus  szükséges.  Van, amikor   a   jogalkotó  ad  támpontot  annak  a  kérdésnek   az eldöntéséhez,   hogy  a  szerződés,  illetve   annak   bizonyos rendelkezése közvetlenül alkalmazható-e a belső jogban. 3.  A  Jat.  16.  §-a  alapján az ún. önvégrehajtó  szerződések esetében  is szükség van a transzformációra, a szerződés  belső jogszabályban  történő  kihirdetésére.  Ha  a  nemzetközi  jogi kötelezettség a transzformációt követően anélkül válik a  belső jog részévé, hogy akár a részes államok, akár a hazai jogalkotó kifejezetten     nyilatkozna     a     szerződés      közvetlen alkalmazhatóságáról, a jogalkalmazó az előtte folyamatban  lévő ügyben   dönt  arról,  hogy  az  adott  nemzetközi  szerződéses rendelkezés  az ügyben közvetlenül alkalmazható-e. A  közvetlen alkalmazás  feltétele, hogy a nemzetközi  szerződés  címzettjei pontosan  meghatározott  magánjogi jogalanyok,  a  szerződésben foglalt  jogok és kötelezettségek pedig elég konkrétak legyenek ahhoz,   hogy   a  szerződés  minden  további  államon   belüli jogalkotási aktus nélkül végrehajtható legyen. 4. A Törvény 3. § (2) bekezdése alapján a Montreáli Jegyzőkönyv végrehajtásáról a közlekedésért felelős miniszter  gondoskodik. Ez    nem   jelent   automatikusan   jogszabályalkotásra   való felhatalmazást,     a    végrehajtásról    való     gondoskodás megnyilvánulhat  más  módon is. (A  Törvény  3.  §-ához  fűzött részletes  indokolás szerint e felhatalmazás  jelen  esetben  a Varsói  Egyezmény  módosításokkal egységes szerkezetbe  foglalt szövegének a közzétételére vonatkozik.) Emellett,   a  Törvény  általános  indokolásában  a   jogalkotó kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy a nemzetközi légi  fuvarozás tárgyában  indított  eljárásokban  a  bírósági  gyakorlatban  a Varsói   Egyezmény   szabályait  kell  alkalmazni   a   Polgári Törvénykönyv szabályai helyett. Végső soron azonban a bíróságok jogosultak eldönteni azt,  hogy az  adott  ügyben  alkalmazandó nemzetközi szerződést,  illetve annak egyes rendelkezéseit önvégrehajtónak minősítik vagy  sem. A   magyar  jogalkalmazói  gyakorlat  a  Varsói  Egyezményt   a magánjogi   jogalanyok  közötti  perbeli  jogvita   eldöntésére közvetlenül    alkalmazandónak   tekinti.    [Polgári    perben alkalmazták a bíróságok a Varsói Egyezményt a BH 1977. 436., BH 1982. 482., BH 1982. 531., a BH 1983. 246., a BH 1996. 332.  és a  BH 1997. 197. számú ügyekben.] A Montreáli Jegyzőkönyv pedig több,  a  bíróságok  által korábban önvégrehajtónak  minősített rendelkezést módosít, így például a Varsói Egyezmény 18. és 22. cikkét.                               IV. 1.   Az   Alkotmánybíróság  ezt  követően   a   visszamenőleges jogszabályalkotással kapcsolatos szempontokat vizsgálta meg.  A köztársasági elnök indítványa különösen a Montreáli Jegyzőkönyv alábbi      rendelkezéseit     tartja     a     visszamenőleges jogszabályalkotás  tilalmát sértőnek. A  Montreáli  Jegyzőkönyv II. cikkét, amely – bizonyos tekintetben – kiterjeszti a Varsói Egyezmény  hatályát a postai küldemények fuvarozására.  A  III. cikket,  amely kiegészíti és pontosítja az árukkal  kapcsolatos dokumentáció  szabályait.  A Montreáli  Jegyzőkönyvnek  a  légi fuvarozásra   feladott  áru  megsemmisülése,  elvesztése   vagy megrongálódása   esetén   a  fuvarozó   felelősségét   bizonyos esetekben   kizáró  IV.  cikkét,  a  VII.   cikket,   amely   a köztársasági   elnök   szerint   „összegszerűen   csökkenti   – kilogrammonként   250   svájci  frankról   kilogrammonként   17 különleges  lehívási  jogra – a feladott  áruban  bekövetkezett kárért való kárfelelősséget”. Végül a Montreáli Jegyzőkönyv IX. cikkét, amely az áru fuvarozása esetén a fuvarozónak az  általa szándékosan,  illetve súlyos gondatlansággal  okozott  károkért való felelősségét szabályozza. 2. Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése alapján a magyar jogrendszer biztosítja a vállalt nemzetközi kötelezettségek és a belső  jog összhangját.  Ha  a nemzetközi szerződést kihirdető  jogszabály később  lép  hatályba,  mint az adott nemzetközi  szerződés,  a nemzetközi  jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését  magába foglaló Alkotmány 2. § (1) bekezdése és az Alkotmány 7.  §  (1) bekezdése  sérülhet. Különösen körültekintően kell  eljárnia  a jogalkotónak  a  magánjogi jogalanyok jogait  és  kötelességeit további   jogalkotási  aktus  nélkül  átrendező  (önvégrehajtó) nemzetközi szerződések kihirdetésekor. Az Alkotmány  7.  §  (1) bekezdése  mellett szem előtt kell tartania az Alkotmány  2.  § (1)   bekezdéséből  következő,  a  jogszabályalkotást  kötelező alkotmányos előírásokat: a visszaható hatály tilalmát, a  kellő felkészülési   idő   biztosítását  és  a  norma   világosságára vonatkozó követelményeket is. 3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében  elismert jogállamiság részét képező  jogbiztonság sérelmét  jelenti a Jat. 12. § (2) bekezdésében  megfogalmazott azon   szabály   megsértése,  amely   szerint   „jogszabály   a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és   nem   nyilváníthat  valamely  magatartást   jogellenessé”. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.]  Ugyanez az   alkotmányossági  követelmény  irányadó   a   jogosultságok korlátozására   vagy   elvonására   is.   Az   Alkotmánybíróság gyakorlatában  visszaható hatálynak minősül,  ha  a  jogszabály hatálybaléptetése „nem visszamenőlegesen történt  ugyan,  de  a jogszabály   rendelkezéseit  –  az  erre  irányuló   kifejezett rendelkezés   szerint  –  a  jogszabály  hatálybalépése   előtt létrejött  jogviszonyokra is alkalmazni kell”.  [57/1994.  (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.] Egy  alkotmányos demokráciában a polgárok szabadságának  részét képezi,   hogy   cselekvéseiket  csak  az  általuk   előzetesen megismerhető,    a    jogalkotás    formalizált    szabályainak betartásával     alkotott    szabályok    korlátozhatják.     A visszamenőleges jogalkotás tilalmát sérti ezért,  ha  a  Magyar Köztársaság joghatósága alatt álló személyek jogosultságait  és kötelezettségeit   újabb  jogalkotási   aktus   nélkül   érintő nemzetközi  szerződést  kihirdető jogszabály  utólag  nyilvánít jogellenessé  magatartásokat, utólag állapít meg  a  jogalanyok számára     kötelezettségeket,    illetve    utólag    korlátoz jogosultságokat. 4.  A  Ptk.  506. § (1) bekezdése szerint, ha a  küldeményt  az országhatáron túlra kell továbbítani, a Ptk. XLI. fejezete csak annyiban  alkalmazandó,  amennyiben nemzetközi  szerződés  vagy egyezmény, illetőleg szabály másképpen nem rendelkezik. A  Ptk. 506.  §  (2)  bekezdése pedig kifejezetten  a  légi  fuvarozási vállalat  fuvarozási szerződései kapcsán rendelkezik úgy,  hogy azokra  a Ptk. vonatkozó fejezete annyiban irányadó, amennyiben nemzetközi szerződés vagy egyezmény, illetőleg szabály eltérően nem  rendelkezik.  A  Varsói  Egyezmény  33.  cikke  alapján  a fuvarozó  csak  olyan szerződést köthet, és olyan  szabályzatot állapíthat meg, amely a Varsói Egyezmény rendelkezéseivel nincs ellentétben.    Nemzetközi   légi   fuvarozás   esetén    tehát elsődlegesen  a  Varsói Egyezmény rendelkezései  alkalmazandók, annak   kógens   rendelkezéseitől  sem  nemzetközi   fuvarozási szerződés, sem a fuvarozó szabályzata mint általános szerződési feltétel nem térhet el. A  Montreáli  Jegyzőkönyv a Varsói Egyezmény több rendelkezését módosítja.  Hatálybalépése (1998. június 14.) óta a Jegyzőkönyv nemzetközi  jogi  értelemben  kötelezi  a  magyar  államot.   A nemzetközi szerződés – kihirdetés hiányában – nem vált a magyar jog  részévé,  ezért az jelenleg automatikusan nem alkalmazható azokra a légi fuvarozási szerződésekre, amelyeknél a kiindulási vagy  a célállomás a magyar állam területén van, illetve  ha  a repülőgép   útközben   menetrendszerűen   leszáll   a    Magyar Köztársaság területén. 5.  A  Montreáli  Jegyzőkönyvet  kihirdető  Törvény  3.  §  (1) bekezdése  annak  szabályait  a  Jegyzőkönyv  hatálybalépésének napjától  kezdődően  alkalmazni  rendeli,  ezáltal  tartalmilag visszamenőleg állapít meg a magánjogi jogviszonyokra  vonatkozó szabályokat.  Ez  egyrészt  azt  jelenti,  hogy   a   Montreáli Jegyzőkönyv   szabályait   a  már  lezárt   jogviszonyokra   is alkalmazni  kell,  másrészt e szabályok a  fennálló  nemzetközi fuvarozási  szerződések alapján létrejött, de még le  nem  zárt jogviszonyok   jogi   megítélését   is   megváltoztatják.    Az Alkotmánybíróság ezért a következőkben arra a kérdésre  kereste a  választ,  hogy  a  visszamenőlegesen alkalmazandó  szabályok között   van-e   olyan,  amely  utólag  nyilvánít  jogellenessé valamely magatartást, utólag állapít meg kötelezettséget,  vagy utólag korlátoz jogosultságot. A  Montreáli Jegyzőkönyv IV. cikke alapján bizonyos, a fuvarozó tevékenységi  körén  kívül  felmerülő  körülmény  bekövetkezése esetén  a  fuvarozó mentesül a felelősség alól. A 18.  cikk  3. pontját beiktató Montreáli Jegyzőkönyv IV. cikke alapján az (a) az  áru belső hibája, minősége vagy tökéletlensége; (b) az  áru hibás  csomagolása,  amelyet nem a fuvarozó vagy  alkalmazottja vagy   megbízottjai  végeztek;  (c)  háborús  cselekmény   vagy fegyveres    konfliktus;   (d)   a   szállítmány   belépésével, kilépésével   vagy   átruházásával  kapcsolatban   végrehajtott hatósági  intézkedés  minősül  a fuvarozó  felelősségét  kizáró körülménynek. Ez a cikk szűkíti a kimentési lehetőségek  körét, a  Varsói  Egyezmény ugyanis árufuvarozás esetében is  lehetővé teszi,  hogy  a  fuvarozó mentesüljön  a  felelősség  alól,  ha bizonyítja,   hogy   ő   és  alkalmazottai   minden   szükséges intézkedést  megtettek  a  kár elhárítása  végett  vagy  azokat lehetetlen volt megtenniük (20. cikk). A  Varsói Egyezmény 24. cikkét módosító VIII. cikk árufuvarozás esetén   megszünteti   a  fuvarozónak   a   korlátlan   összegű kárfelelősségét. A Montreáli Jegyzőkönyv áruszállítás esetén  a fuvarozó  felelősségét kilogrammonként 17  különleges  lehívási jog  (SDR) összegre korlátozza. A Varsói Egyezmény 25. és 25/A. cikkeit   módosító  IX.  cikk  alapján  e  pénzügyi-felelősségi határösszeg  akkor  sem léphető túl, ha a kárt  a  fuvarozónak, alkalmazottjának  vagy  megbízottjának  szándékos  vagy   olyan gondatlan  magatartása okozta, amelynek során  tudatában  volt, hogy a magatartásból feltehetően kár származhat. Az    Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   a    Montreáli Jegyzőkönyvnek a kárfelelősséget újraszabályozó IV.,  VIII.  és IX.  cikkei  a  nemzetközi  fuvarozási  szerződést  kötő  felek valamelyike  számára utólag, a Varsói Egyezmény  alapján  addig nem létező többletkötelezettséget eredményeznek. A Törvény 3. § (1) bekezdésének a Montreáli Jegyzőkönyvet 1998. június 14-étől kezdődően alkalmazni rendelő szövegrésze sérti az Alkotmány  2. §  (1)  bekezdését, ezen belül is a visszamenőleges  jogalkotás tilalmát, ezért alkotmányellenes. Minthogy   az   Alkotmánybíróság  a  kárfelelősségi   szabályok módosulása  miatt  megállapította  az  Alkotmány   2.   §   (1) bekezdésének sérelmét, eltekintett a köztársasági  elnök  által megjelölt további jegyzőkönyvbeli cikkek vizsgálatától. 6.  Az  Alkotmánybíróság eljárása során figyelemmel volt  arra, hogy  az  Országgyűlés  a 75/2004. (IX.  8.)  OGY  határozatban hozzájárult a Montrealban, 1999. május 28-án kelt, a nemzetközi légifuvarozásra  vonatkozó egyes jogszabályok  egységesítéséről szóló  Egyezményhez  történő  csatlakozáshoz.  A  belső  jogban történő kihirdetésre a 2005. évi VII. törvénnyel került sor. Az Egyezmény – többek között – egységesíti a Varsói Egyezmény és a kapcsolódó  okiratok  rendelkezéseit,  miközben  55.   cikkében kimondja, hogy az Egyezmény megelőz bármely, a nemzetközi  légi szállításra  vonatkozó szabályt, így a Varsói Egyezmény  és  az ahhoz  kapcsolódó kiegészítő egyezmények (ezen belül a 4. számú Montreáli Jegyzőkönyv) szabályait is. A kihirdető törvény 2005. március  18-án  hatályba lépett, így az Egyezmény rendelkezései azóta  közvetlenül alkalmazandóak a magyar jogban.  Ez  a  tény jelen   ügy   eldöntését   annyiban   befolyásolta,   hogy    a felülvizsgálni  kért Jegyzőkönyvbeli rendelkezések  tartalmilag már   a   magyar   jogrendszer   részei.   Következésképpen   a visszamenőleges hatályú jogszabály-alkotási tilalom sérelmét az Alkotmánybíróság  az  1998. június 14.  és  2005.  március  18. közötti időszakra vonatkozóan állapíthatta meg.                               V. 1.  Az  Alkotmánybíróság jelen ügy elbírálása során indokoltnak látta  megvizsgálni  a  nemzetközi  szerződésekkel  kapcsolatos eljárásokat  szabályozó, de még a magyar  alkotmányos  rendszer változásának   fordulópontját  jelentő  Alkotmányt   megelőzően született  Tvr. 1982. november 26-a óta változatlanul hatályban lévő  rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság ezért  –  a  48/1993. (VII.  2.)  AB  határozathoz hasonlóan – az  Abtv.  21.  §  (7) bekezdése  alapján hivatalból eljárást indított a  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára. A  nemzetközi  jog  forrásaira,  ezen  belül  is  a  nemzetközi szerződésekre vonatkozóan az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 7. § (1)  bekezdése,  19.  § (3) bekezdés f)  pontja,  30/A.  §  (1) bekezdés  b)  pontja és 35. § (1) bekezdés j) pontja  tartalmaz rendelkezéseket. Ezeket az alkotmánybeli szabályokat a Jat.  és a  Tvr.  részletezi  tovább.  Emellett,  a  Magyar  Köztársaság részese  a  bécsi  egyezménynek,  amelyet  az  1987.  évi   12. törvényerejű rendelet hirdetett ki. Az  Alkotmány  19.  § (3) bekezdés f) pontjának,  30/A.  §  (1) bekezdés  b)  pontjának  és  35. § (1)  bekezdés  j)  pontjának együttes  értelmezése alapján állapítható meg, hogy ki jogosult a  Magyar  Köztársaság  nevében  nemzetközi  szerződést  kötni. Minthogy   jelen   ügy  nem  érintette  a  Kormány   nemzetközi szerződések     megkötésére    vonatkozó     hatáskörét,     az Alkotmánybíróság  kizárólag  a  parlamenti  hatáskörbe  tartozó nemzetközi szerződéskötési jogosultságot vizsgálta. Az  Alkotmány  19.  §  (3) bekezdésének f)  pontja  szerint  az Országgyűlés   megköti  a  Magyar  Köztársaság   külkapcsolatai szempontjából  kiemelkedő fontosságú nemzetközi  szerződéseket. Az  Alkotmány  30/A.  §  (1)  bekezdés  b)  pontja  alapján   a köztársasági  elnök  a  Magyar Köztársaság  nevében  nemzetközi szerződéseket  köt,  ha  a  szerződés  tárgya  a   törvényhozás hatáskörébe  tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes  hozzájárulása  szükséges. Az  Alkotmány  2/A.  §  (2) bekezdése, amely szerint az Országgyűlés megerősíti az  Európai Unió  szerveire hatásköröket átruházó nemzetközi szerződéseket, egy  harmadik kifejezéssel illeti ugyanazt a parlamenti aktust, amellyel  az  Országgyűlés – törvényhozási  tárgykör  esetén  – hozzájárul    az   adott   nemzetközi   szerződésben    foglalt kötelezettségek vállalásához. Az  Alkotmány  19. § (3) bekezdés f) pontját  és  30/A.  §  (1) bekezdés b) pontját egymásra vonatkoztatva megállapítható, hogy az  Országgyűlés  felhatalmazást  ad  a  köztársasági  elnöknek nemzetközi  szerződés kötelező hatályának az  elismerésére.  Az Alkotmány  30/A. § (1) bekezdés b) pontja által a  köztársasági elnöki  cselekményre  alkalmazott  megköt  ige  azt  az  aktust jelöli, amellyel az elnök a bécsi egyezmény 2. cikkének  1.  b) pontja  alapján  a Magyar Köztársaság nevében  nemzetközi  jogi kötelezettséget vállal. A    Tvr.-nek    a   nemzetközi   szerződés   kezdeményezésére, létrehozására és a megkötéssel összefüggő döntésekre  vonatkozó szakaszai (6-8. §) a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához és a    Minisztertanács   előzetes   felhatalmazásához   kötik   a szerződéskötési   szándék   kinyilvánítását.    A    nemzetközi szerződések  megkötésére vonatkozó Tvr.-beli  szabályok  (9-10. §§) az Alkotmánynak a nemzetközi szerződéskötésre jogosultakról szóló rendelkezéseit sértő módon biztosítanak lehetőséget arra, hogy  a  nemzetközi szerződés megkötése az Országgyűlés vagy  a Magyar  Népköztársaság Elnöki Tanácsának a  megerősítésével,  a Minisztertanács  jóváhagyásával,  az  Országgyűlés,  az  Elnöki Tanács  vagy  a  Minisztertanács e tárgyban hozott  döntésével, aláírással,  stb.  történjen. (E  rendelkezések  még  abban  az esetben  sem tekinthetőek az Alkotmánnyal összhangban  állónak, ha  az  Elnöki Tanáccsal kapcsolatos szabályokat a köztársasági elnökre,  a  Minisztertanácsot említő rendelkezéseket  pedig  a Kormányra vonatkoztatjuk.) A   Tvr.   emellett   az  Alkotmány  7.  §   (1)   bekezdésének érvényesülését veszélyezteti azáltal, hogy szóhasználata  nincs összhangban a bécsi egyezménnyel. A Tvr. alkalmazásában például a „megerősítés” kifejezés azt a belső jogi cselekményt jelenti, amellyel  az  Országgyűlés  hozzájárul  ahhoz,  hogy  az  adott nemzetközi  szerződés a Magyar Köztársaságra  nézve  kötelezővé váljon.  A  bécsi egyezmény értelmében a „megerősítés”  viszont arra   a   folyamatra   utal,   amelynek   eredményeképpen    a megerősítendő  nemzetközi  szerződések  kötelező  hatályát   az államok – nemzetközi jogi síkon – magukra nézve elismerik. Az Alkotmány több rendelkezésével ellentétben állnak a Tvr.-nek a  nemzetközi  szerződés kihirdetésére vonatkozó  rendelkezései is. A Tvr. 13. § (2) bekezdése például nincs tekintettel sem az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének arra parancsára, amely  alapján a  Magyar  Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó  szabályokat törvény állapítja  meg,  sem  azokra  az alkotmányos   szakaszokra,  amelyek  kizárólagos  törvényhozási tárgyköröket  állapítanak meg, amelyekben általánosan  kötelező magatartási szabályt csak az Országgyűlés alkothat. A  Tvr.  13.  §  (4)  bekezdése  pedig  azáltal,  hogy  csak  a hatálybalépéshez   szükséges   nemzetközi   jogi   cselekmények (megerősítő   okiratok  letétbe  helyezése  vagy  a   szerződés hatálybalépéséhez    szükséges    belső     jogi     feltételek teljesüléséről szóló diplomáciai jegyzékváltás) elvégzése  után teszi  lehetővé a nemzetközi szerződés kihirdetését, nem  felel meg  a  belső  jog  és  a nemzetközi jog összhangját  garantáló Alkotmány  7.  § (1) bekezdésének. A Tvr. 13. §  (4)  bekezdése alapján  ugyanis  sok  esetben (főleg a  kétoldalú  szerződések esetében)  a  nemzetközi szerződés hatálybalépéséhez  szükséges nemzetközi   jogi  cselekmények  elvégzése   és   a   szerződés hatálybalépése   közötti   időben   a   kihirdető    jogszabály megalkotására idő hiányában nem kerülhet sor, ami a  nemzetközi jogilag  a magyar államra már kötelező szerződés teljesítésének késedelmét eredményezi. Megállapítható,   hogy   a  Tvr.-nek  a  nemzetközi   szerződés kihirdetésére és közzétételére vonatkozó szabályai több  helyen feloldhatatlan értelmezési nehézséget okoznak a Tvr. címzettjei számára,  és  a nemzetközi szerződéskötési eljárásra  vonatkozó Tvr.-beli   szabályok  követése  adott  esetben  az   Alkotmány sérelmével járhat. 2.  Az  Alkotmánybíróság a 2/1993. (I.  22.)  AB  határozatában mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenességet   állapított meg,   mert  az  Országgyűlés  az  akkor  hatályban   lévő,   a népszavazást  szabályozó 1989. évi XVII.  törvényt  a  hatályos Alkotmánnyal nem hozta összhangba. Ugyanezen törvény kapcsán az Alkotmánybíróság  ismételten  mulasztást  állapított   meg   az 52/1997.   (X.   14.)  AB  határozatban.   A   Kormány   tagjai jogállásának elavult szabályozása miatt a 49/1996. (X. 25.)  AB határozatában   állapított   meg   mulasztásban   megnyilvánuló alkotmánysértést,  mert  az Országgyűlés  nem  tett  eleget  az Alkotmány  39.  §  (2)  bekezdésében  meghatározott  jogalkotói feladatának. E határozataihoz hasonlóan az Alkotmánybíróság a mostani ügyben az  Alkotmányt  megelőzően született és annak  meg  nem  felelő szabályozás  miatt  az  Abtv. 1. § e)  pontjában  meghatározott hatáskörében,  az Abtv. 21. § (7) bekezdése alapján  hivatalból eljárva    állapította   meg   a   mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenességet. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az alkotmányellenes helyzet maradéktalan felszámolása érdekében a   Tvr.   rendelkezéseinek  a  teljes   körű   felülvizsgálata szükséges.  Ezért kötelezte az Országgyűlést, hogy  jogalkotási feladatának  – az Alkotmánybíróság e határozatában foglaltakkal összhangban – 2005. december 31. napjáig tegyen eleget. Az   Alkotmánybíróság   a  határozatát  az  alkotmányellenesség megállapítására tekintettel tette közzé a Magyar Közlönyben.                        Dr. Holló András                   az Alkotmánybíróság elnöke                                         Dr. Bagi István              Dr. Bihari Mihály         alkotmánybíró                    alkotmánybíró                                         Dr. Erdei Árpád             Dr. Harmathy Attila         alkotmánybíró                     alkotmánybíró                                        Dr. Kiss László             Dr. Kukorelli István        alkotmánybíró               előadó alkotmánybíró                          Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva                             alkotmánybíró Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró párhuzamos indokolása A  határozat  rendelkező  részét  elfogadom,  de  az  indokolás nézetem szerint a következő:                                                               I.     Az   Országgyűlés   a  2004.  szeptember   6-i   ülésnapján elfogadta  a Hágában 1955. szeptember 28-án kelt Jegyzőkönyvvel módosított,   a  nemzetközi  légifuvarozásra  vonatkozó   egyes jogszabályok egységesítése tárgyában, Varsóban 1929. október 12- én   aláírt   Egyezmény  (a  továbbiakban:  Varsói   Egyezmény) módosításáról szóló, Montrealban 1975. szeptember 25-én  aláírt Jegyzőkönyv    (a    továbbiakban:    Montreali    Jegyzőkönyv) kihirdetéséről  szóló  törvényt (a  továbbiakban:  Törvény).  A köztársasági elnök a Törvényt aláírása előtt – az Alkotmány 26. §-ának    (4)    bekezdésére   hivatkozva   –   megküldte    az Alkotmánybíróságnak.     A   köztársasági   elnök  az  Alkotmány   2.   §-ának   (1) bekezdésében   kimondott  jogállamiság  elvével   ellentétesnek tartja  a  Törvény 3. §-a (1) bekezdésének azt a rendelkezését, amely  szerint  a Törvény a kihirdetése napján lép  életbe,  de rendelkezéseit 1998. június 14-től kezdődően kell alkalmazni.                               II.      1.  Az Alkotmány 32/A. §-ának (1) bekezdése határozza  meg az Alkotmánybíróság alapvető feladatát, amikor deklarálja, hogy az     Alkotmánybíróság    felülvizsgálja    a     jogszabályok alkotmányosságát.  Az  Alkotmánynak ezt a  rendelkezését  veszi alapul az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban:  Abtv.)  1. §-a az Alkotmánybíróság  hatáskörének meghatározásánál. Az Abtv. 1. §-a – egyebek mellett – kimondja, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a már elfogadott, de   még   ki  nem  hirdetett  törvények,  valamint  nemzetközi szerződések    egyes    rendelkezései   alkotmányellenességének előzetes         vizsgálata,        továbbá        jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata  [1.  §  a)  és  b) pontja].  Az alkotmányosság előzetes vizsgálatát a köztársasági elnök   az   Alkotmány   26.  §-ának  (4)   bekezdése   alapján kezdeményezheti,  az utólagos vizsgálat kezdeményezésére  bárki jogosult [Abtv. 21. § (2) bekezdése].       Az   alkotmányossági  vizsgálat  kiterjed  a   nemzetközi szerződéseket kihirdető jogszabályokra [30/1990. (XII. 15.)  AB határozat,  ABH 1990, 128, 132.; 4/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH   1997,   41.].   Az   Alkotmány  szabályai   megtartásának ellenőrzési körébe tartozik a nemzetközi szerződések  megkötése is:   a  szerződéskötési  jogosultság  alkotmányos  korlátainak figyelembevételét az Alkotmánybíróság mind az előzetes, mind az utólagos   normakontroll  során  vizsgálja   (1154/B/1995.   AB határozat, ABH 2001, 824, 826-827.).      2.  Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy  a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállam elvéből  következik a jogbiztonság követelménye. A jogbiztonság többek   között   azt  is  jelenti,  hogy  a   jogszabályok   a kihirdetésüket   megelőző  időre  nem   állapíthatnak   meg   a jogalanyok számára kötelezettségeket, visszamenőleges hatállyal nem minősíthetnek jogellenesnek valamilyen jogszerű magatartást és  visszaható  hatállyal nem állapíthatnak  meg  felelősséget. Alkotmányellenes  az  a  jogszabály,  amely  megsérti   ezt   a követelményt [25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH  1992,  131, 132.].       3.   A   visszaható  hatállyal  felelősséget  megállapító jogszabály  alkotmányellenessége azon az alapon áll fenn,  hogy sérti  a jogállam elvét, az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését. Ilyen esetben nem az az alapja az alkotmányellenességnek,  hogy a    kérdéses   szabály   eltérő   rendelkezést   tartalmaz   a jogalkotásról  szóló  1987. évi XI.  törvény  (a  továbbiakban: Jat.)    12.   §-ának   (2)   bekezdésétől,   amely   egyébként megfogalmazza  azt  az  elvet, hogy jogszabály  a  kihirdetését megelőző  időre  nem  állapíthat meg  kötelezettséget,  és  nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.      Az  Alkotmánybíróság több határozata  világosan  kifejezi, hogy   az   alkotmányellenesség  vizsgálatánál   az   Alkotmány rendelkezései, az Alkotmányban meghatározott elvek a döntők, és ezekhez  viszonyítva másodlagos ezeknek a szabályoknak, ezeknek az  elveknek a Jat.-ban való kifejeződése [7/1992. (I. 30.)  AB határozat,  ABH  1992,  45,  48.].  Az  Alkotmány   2.   §-ában megfogalmazott  jogállam  elv  a jogbiztonság,  a  jogszabályok megismerhetősége  követelményét a Jat. szabályától  függetlenül tartalmazza  [28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH  1992,  155, 156-157.; 365/B/1998. AB határozat, ABH 1998, 850, 851.].      A  Jat.  nem  áll feljebb más törvényeknél a  jogszabályok hierarchiájában.  Az  Alkotmánybíróság nem  minősíti  önmagában azért alkotmányellenesnek valamilyen törvény szabályát, mert az eltér  a Jat. szabályától (1131/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 645,  646.).  Így a települési önkormányzatnak a helyi  adókról szóló  törvény rendelkezésén nyugvó adómegállapítási  jogát  is alkotmányosnak ismerte el az Alkotmánybíróság, annak  ellenére, hogy  ez  a  törvény eltért a Jat. szabályától (187/B/1991.  AB határozat, ABH 1993, 548, 549.).       Az   elmondottakra  tekintettel  a  Törvény  3.  §-a  (1) bekezdésének  a visszaható hatályt megállapító szövegrészét  az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogállam elv alapulvételével kell megvizsgálni.      4. A Varsói Egyezményt az 1936:XXVIII. törvénycikk iktatta be  a  magyar jogszabályok közé. A törvénycikk 3. §-ában  adott felhatalmazás alapján a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter  1940.  évi  42.481. K.  K.  M.  rendelete  a  Varsói Egyezmény szabályainak alkalmazását a belföldi légi fuvarozásra is kiterjesztette.         A    Polgári    Törvénykönyv    hatálybalépéséről    és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 95. §- a  alapján  az  1945  előtt megalkotott polgári  jogi  tartalmú jogszabályok  a  törvényerejű rendelet mellékletében  felsorolt kivételektől  eltekintve hatályukat vesztették. A melléklet  3. pontja  szerint  továbbra is hatályban  maradtak  az  egyébként érvényben lévő polgári jogi tartalmú egyezmények. Így hatályban maradt   a   Varsói  Egyezmény  is.  A  melléklet   1.   pontja fenntartotta  a  Varsói  Egyezmény  hatályát  a  belföldi  légi fuvarozásra kiterjesztő 42.481/1940. K. K. M. rendeletet is.     A  Polgári  Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény  (a továbbiakban:  Ptk.) 506. §-a szerint áruk országhatáron  túlra történő   továbbítására,  illetőleg  légi  fuvarozási  vállalat fuvarozási szerződéseire a nemzetközi szerződés szabályait kell alkalmazni  és  a Ptk. fuvarozási szerződésről szóló  szabályai csak  annyiban alkalmazandók, amennyiben a nemzetközi szerződés eltérően  nem  rendelkezik. A személyek  szállítására  pedig  – jogszabály   eltérő  rendelkezése  hiányában  –  a  vállalkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni.      A  Varsói  Egyezmény első cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az Egyezményt kell alkalmazni személyek, poggyász vagy áru minden  nemzetközi  fuvarozására. A Varsói Egyezményt  1955-ben módosították,  a  módosítást tartalmazó Hágai Jegyzőkönyvet  az 1964. évi 19. tvr. kihirdette és közzétette.     A  Varsói Egyezmény szabályainak az alkalmazását a belföldi légi fuvarozásra kiterjesztő 1940. évi K.K.M. rendeletet a légi fuvarozás   szabályzatáról  szóló  22/1965.  (XI.  14.)   Korm. rendelet  47.  §-a helyezte hatályon kívül. A légi árufuvarozás szabályairól  szóló 26/1999. (II. 12.) Korm.  rendelet  1.  §-a szerint  a  légi árufuvarozásra a Ptk. szabályait a rendeletben foglalt   eltérésekkel  és  kiegészítésekkel  kell  alkalmazni, nemzetközi   fuvarozásra  azonban  a  rendelet  csak   annyiban alkalmazható,  amennyiben nemzetközi szerződés nem  rendelkezik eltérően.  Ennek megfelelő tartalma van a légi személyszállítás szabályairól szóló 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet 1.  §-ának is.       A   jelenleg  hatályos  magyar  szabályok  szerint  tehát személyek  és  áruk  nemzetközi  légi  fuvarozására  a   Varsói Egyezmény szabályait kell alkalmazni.      5.  A  Montreali Egyezmény több kérdésben más rendelkezést tartalmaz,  mint  a Varsói Egyezmény. Ezek közül  kiemelendő  a fuvarozó felelősségének több új szabálya (így a 9, 18, 22,  24. cikkben).       A   Törvény  3.  §-ának  (1)  bekezdése,  amely   szerint rendelkezéseit  1998. június 14-től kezdődően alkalmazni  kell, azzal  a következménnyel jár, hogy a Törvény kihirdetése  előtt létrejött  és 1998. június 14. óta akár teljesített,  akár  nem teljesített   légi  fuvarozási  szerződéses  viszonyoknál   más szabályokat  kellene alkalmazni a fuvarozó felelősségére,  mint amely szabályok a szerződés megkötésének időpontjában irányadók voltak.     A   felelősségi   szabályoknak  a  Törvény   3.   §-a   (1) bekezdéséből    következő   ez   a   visszamenőleges    hatályú megváltoztatása   ellentétes  az  Alkotmány   2.   §-ának   (1) bekezdésében kimondott jogállamiság elvével.                              III.                                     1.  A  Magyar  Köztársaság  külügyminisztere  által  közölt adatok  szerint  Magyarország a Montreali  Jegyzőkönyvet  1987. június 29-én aláírta és a megerősítési okiratot 1987. június 30- án  –  a  megállapodásnak megfelelően –  a  lengyel  kormánynál letétbe  helyezte. A Montreali Jegyzőkönyv 1998.  június  14-én lépett hatályba.     A   Törvény   3.  §-ának  (1)  bekezdése  nyilvánvalóan   a Montreali Jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontjához igazítja a Jegyzőkönyv   magyarországi  alkalmazásának  kezdő  időpontját, tekintettel  arra,  hogy  Magyarország  részéről  a  nemzetközi egyezmény aláírása megtörtént.         2.  Az  Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése a következő elvet mondja ki: „A  Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi  jog általánosan   elismert   szabályait,   biztosítja   továbbá   a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”      Az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése tekintetében alapvető elvi  tételeket  fogalmazott  meg  az  53/1993.  (X.  13.)   AB határozat.  A  határozat  a  háborús  és  az  emberiség  elleni bűncselekmények nemzetközi jogi szabályait vizsgálva  kimondta, hogy  a  nemzetközi jog általánosan elismert szabályai a magyar jognak  is  részét képezik az Alkotmány 7. §-a (1) bekezdésének rendelkezése   alapján.  Itt  azonban  nem  a  nemzetközi   jog anyagának  egésze  jön számításba, hanem  csak  olyan  alapvető tételek,  mint  amelyek  az ENSZ Alapokmányában  vagy  a  genfi egyezményekben meghatározott egyes rendelkezések. A  nemzetközi jog egyéb szabályai csak külön kihirdetéssel válnak a hazai jog részévé,   de   a  kihirdetésnél,  az  összhang  biztosításánál figyelemmel kell lenni mind a nemzetközi jog, mind a hazai  jog sajátosságaira  (ABH 1993, 323, 327.). Ezt az elvet  erősítette meg  a  4/1997.  (I. 22.) AB határozat, amely azt hangsúlyozta, hogy  a  belső  jogot,  a  nemzetközi jogot  és  az  Alkotmányt együttesen és összefüggésben kell vizsgálni, biztosítani kell a vállalt  nemzetközi  kötelezettség, az Alkotmány  és  az  egész belső jog összhangját (ABH 1997, 41, 48-49.).      Az Alkotmánybíróság a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső     jog    összhangjának    vizsgálatánál    nem    egyes részletkérdésekről  szóló jogszabályokat vet  össze  nemzetközi egyezményekkel,  hanem a jogrendszernek  a  kérdésre  vonatkozó összes    rendelkezését   veszi   alapul   a    következtetések levonásához.  Ezt mutatja például a 2181/B/1991.  AB  határozat (ABH  1999,  447, 452-453.), az 1042/B/1997. AB határozat  (ABH 1998,  785,  790-797.), a 95/B/2001. AB  határozat  (ABH  2003, 1327, 1339-1345.).       Az  Alkotmány  7.  §-ának  (1)  bekezdése  értelmezésénél figyelembe  kell venni azt is, hogy a nemzetközi egyezményekből az  esetek  egy  részében  nem jogszabály  megalkotására  szóló kötelezettség   keletkezik,  hanem  a   végrehajtást   szolgáló intézkedések  megtételére van szükség, a nemzetközi  egyezményt pedig  nem  is  mindig  jogszabályi  formában  hirdetik  ki.  A nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangja tehát közvetetten, nem egyetlen jogszabály megalkotásával valósul meg (988/E/2000.  AB  határozat, ABH 2003,  1281,  1288-1290.).  Az Alkotmánybíróság   nem   állapított  meg   ezért   mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet olyan esetben sem, amelyben egy   meghatározott  jogszabály  megalkotásának  kötelezettsége következhetett volna a nemzetközi szerződésből, de az Alkotmány szabályai, a büntetőjogi rendelkezések alapján külön jogszabály nélkül is érvényesült az az elv, amelyet a nemzetközi szerződés meghatározott (33/E/2000. AB határozat, ABH 2001,  1103,  1104- 1106.).      A  nemzetközi jog és a belső jog összhangjának  kérdésénél az  Alkotmánybíróság  azt is vizsgálja, hogy  adott  nemzetközi egyezmény milyen mérlegelési lehetőséget biztosít az egyezményt elfogadó  államoknak,  valóban kényszerítően  következik-e  egy meghatározott  jogi  megoldás  törvénybe  iktatása  a  kérdéses egyezmény alapján. A 936/D/1997. AB határozat az adott  esetben erre a kérdésre tagadó választ adott (ABH 1999, 615, 618-619.).      A  nemzetközi  jog,  az Alkotmány és az  egész  belső  jog összhangjának biztosításánál különösen nagy jelentősége  van  a 30/1998.  (VI.  25.) AB határozat azon megállapításának,  amely szerint  „az Országgyűlés nemzetközi szerződések elfogadásával, illetőleg kihirdetésével sem sértheti meg az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdését” (ABH 1998, 220, 234.).       Mindezek  alapján  azt  lehet  megállapítani,   hogy   az Alkotmány  7.  §-ának  (1) bekezdése alapján  nem  lehet  olyan következtetést    levonni,   amely   szerint    a    nemzetközi kötelezettségvállalásból  a  nemzetközi  szerződésnek  a  belső jogba  változtatás nélkül történő átültetése következnék minden esetben, hanem vizsgálandó, hogy a kötelezettségvállalás  és  a belső jogba való beiktatás nem sérti-e az Alkotmány szabályait. Az  Alkotmány  7.  §-ára  való  hivatkozás  nem  ad  alapot   a nemzetközi   szabály   kihirdetéséről   szóló   olyan   szabály alkotmányosságának elismerésére, amely az Alkotmány  2.  §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság elvét sérti.      A  jelen  esetben  az  Alkotmány 7. §-ának  (1)  bekezdése alapján   azért   sem   indokolható  a  Montreali   Jegyzőkönyv szabályainak a 2005. évi kihirdetése mellett az 1998. június 14- i  visszamenő hatályú alkalmazásról szóló rendelkezés,  mert  a visszaható  hatály  nem  a  nemzetközi szerződésből  származik, hanem  abból  a  körülményből,  hogy  a  Montreali  Jegyzőkönyv kihirdetése 1998. júniusában nem történt meg.      Az  elmondottak alapján a Törvény 3. §-a (1)  bekezdésének az  1998. június 14-től történő alkalmazását előíró szövegrésze alkotmányellenes.                                                               IV.                                       A   nemzetközi   kötelezettségvállalásokkal   kapcsolatos kérdésekre   jelenleg  is  alkalmazni  kellene   a   nemzetközi szerződésekkel  kapcsolatos  eljárásról  szóló  1982.  évi  27. törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: Tvr.), tekintve,  hogy a  Tvr.  hatályon  kívül  helyezése nem  történt  meg.  A  Tvr. megalkotása  a  rendszerváltozás előtt  történt.  1982  óta  az Alkotmány  szabályai  alapvetően megváltoztak.  A  demokratikus államrendben    a   nemzetközi   szerződésekkel    kapcsolatban feladatokat ellátó állami szervek hatásköre más, mint  1982-ben volt  és  megváltozott az államélet egésze.  A  Tvr.  szabályai nincsenek összhangban az új alkotmányi szabályokkal.      A  fentiek  alapján,  a 2/1993. (I. 22.)  AB  határozattal kialakult  gyakorlatnak megfelelően (ABH  1993,  33,  39.),  az Abtv.  21. §-ának (7) bekezdésében adott felhatalmazással  élve az  Alkotmánybíróság  hivatalból  megállapítja  a  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenesség létrejöttét  annak  alapján, hogy  az  Országgyűlés a Tvr.-t nem hozta összhangba a hatályos Alkotmánnyal. Budapest, 2005. március 29.                                             Dr. Harmathy Attila                                                   alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The Procedure Related to International Treaties
Number of the Decision: .	7/2005. (III. 31.)
Date of the decision: .	03/29/2005
Summary: The Constitutional Court holds that the failure of the Parliament to harmonise Law-Decree on the Procedure Related to International Treaties with the Constitution constituted an unconstitutional omission of legislative duty. In order to terminate the unconstitutional situation, the complete revision the Procedure Related to International Treaties is necessary.
.
. en_0007_2005.pdf