English

Hungarian
Ügyszám:
.
216/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 2/1994. (I. 14.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1994/41
.
A döntés kelte: Budapest, 01/11/1994
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány tárgyában meghozta
      a következő

                             határozatot :

      Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  az 1945.  évi  VII.
      törvénnyel törvényerőre  emelt, az  1440/1945.  (V.  1.)  ME
      rendelettel,  valamint   az  1947.   évi  XXXIV.  törvénnyel
      módosított és  kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME rendelet (a
      továbbiakban: Nbr.)  11. §-ának  1-4. pontja  és 6.  pontja,
      továbbá 13. §-ának 1. és 3-7. pontja alkotmányellenes, ezért
      azokat a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.

      Az   Alkotmánybíróság    megállapítja,   hogy    a   Büntető
      Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban:
      Btk.) 33.  § (2)  bekezdés  a)  pontja  az  Nbr.  11.  §  5.
      pontjában  és  13.  §  2.  pontjában  meghatározott  háborús
      bűntettekre vonatkoztatható.

      Az Alkotmánybíróság  elrendeli az  alkotmányellenes törvényi
      rendelkezések alapján,  jogerős határozattal  1989.  október
      23-a   után    lezárt   büntetőeljárások   felülvizsgálatát,
      amennyiben  az   elítélt  még   nem  mentesült  a  hátrányos
      jogkövetkezmények alól.

      Az Alkotmánybíróság  az indítványoknak  a hatályban nem lévő
      jogszabályi rendelkezések  vizsgálatára  vonatkozó  részeit,
      valamint a  nemzetközi jog alkalmazhatóságának lehetőségeire
      vonatkozó értelmezési indítványt visszautasítja.

      Az  Alkotmánybíróság   e  határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                 Indokolás

                                     I.

        Az Nbr. rendelkezéseinek, valamint az Nbr.-ben meghatározott
        háborús  bűntettek   elévülését  kizáró   büntető   törvényi
        rendelkezés  alkotmányossági   vizsgálatára  több  indítvány
        érkezett.

        1.  Az   Országgyűlés  Alkotmányügyi,  törvényelőkészítő  és
        igazságügyi bizottsága  a Btk.  165. §-a,  az Nbr. hatályban
        lévő rendelkezései, továbbá a Btk. 33. § (2) bekezdésnek  az
        Nbr. 11.  és  13.  §-ában  meghatározott  háborús  bűntettek
        elévülhetetlenségét   kimondó    része    alkotmányosságának
        vizsgálatát   indítványozta.   A   bizottság   indítványában
        kiemelten is  kérte az  Nbr. 1.,  11., 13.,  15 és  17. §-ai
        alkotmányellenességének vizsgálatát.

        Az országgyűlési  képviselő indítványozó - a Btk. 165. §-ára
        tekintettel    -     az    Nbr.     13.    §    4.    pontja
        alkotmányellenességének  megállapítását  és  megsemmisítését
        indítványozta. Szerinte  e "törvényhely  alapján több   száz
        német származású  magyar állampolgárt  ítéltek  el  anélkül,
        hogy alanyi  bűnösségét vizsgálták  volna. Ezzel a kollektív
        bűnösség elvét  érvényesítették -  és ez él ma is - a magyar
        büntetőjogban, ami  ellene mond  az  Alkotmányban  rögzített
        jogállam lényegének."

        Mindkét indítványozó a hivatkozott jogszabályi rendelkezések
        alkotmányossági    vizsgálatának     szükségességét    azzal
        indokolta,  hogy   azok  szoros   összefüggésben  vannak  az
        életüktől és  szabadságuktól  politikai  okokból  jogtalanul
        megfosztottak   kárpótlásáról    szóló   törvényjavaslattal,
        amelyet azóta  1992. évi  XXXII. törvényként  elfogadott  az
        Országgyűlés. Az  Alkotmányügyi bizottság elnöke hivatkozott
        továbbá a kérdésnek a tulajdonviszonyok rendezése érdekében,
        az állam  által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május
        1-jétől  1949.   június   8-ig   terjedő   időben   alkotott
        jogszabályok  alkalmazásával  igazságtalanul  okozott  károk
        részleges kárpótlásáról  szóló 1992.  évi  XXIV.  törvénnyel
        való összefüggésére.  E törvények  alapján a  háborús  és  a
        népellenes  bűncselekmények   miatt  elítéltek   esetében  a
        kárpótlás lehetősége   a jogerős bírósági határozatok egyedi
        vagy  esetleg  egy  később  megszületendő  törvény  szerinti
        általános felülvizsgálatának eredményétől függ.

        2. Az országgyűlési képviselő indítványozók az Nbr. 13. § 7.
        pontjának   alkotmányossági    vizsgálatát,   és    mint   a
        jogállamiságból a  jogbiztonságra vonatkozó követelményekkel
        ellentétes,  az   értelmezésnek  tág  teret  engedő,  pontos
        elkövetési   magatartást   nem   tartalmazó   rendelkezésnek
        megsemmisítését kérték.

        3. A  magánszemély indítványozó  a Btk.  33. §  (2) bekezdés
        első  fordulata,   továbbá  a   háborús  bűntettek  esetében
        kiszabható büntetésekre  (Nbr. 3.  § első  bekezdés 1. és 2.
        pontja, második  és harmadik  bekezdése, 5.  §, 6.  § utolsó
        fordulata, 12. és 14. §), az elévülés kezdetének időpontjára
        (9. §),  valamint a  háborús bűntettek  tényállásaira (1. §,
        11. §  1.-3. és  6. pont,  13. §  1. és  2., 5.  - 7.  pont)
        vonatkozó   Nbr.    rendelkezések    alkotmányellenességének
        megállapítását kérte.

        Álláspontja szerint   az  Nbr.  szerinti  háborús  bűntettek
        elévülésének utólagos kizárása a Btk. 33. § (2) bekezdésében
        alkotmányellenes   annak    ellenére,   hogy    Magyarország
        csatlakozott a  háborús és  az  emberiség  elleni  bűntettek
        elévülésének kizárásáról  szóló nemzetközi  egyezményhez  és
        azt az  1971. évi 1. tvr-rel kihirdette. A háborús bűntettek
        esetére   az    Nbr.    által    meghatározott    büntetések
        alkotmányellenesek  alapvetően   a  nulla  poena  sine  lege
        elvének sérelme  miatt. A  halálbüntetés mint  büntetési nem
        alkotmányellenességét  más   bűncselekmények   esetében   az
        Alkotmánybíróság  23/1990.   (X.  31.)   AB  határozata  már
        megállapította, e bűncselekményekről azonban a határozat nem
        rendelkezett. A  háborús bűntettek  elkövetési magatartásait
        meghatározó rendelkezések  sértik a  nullum crimen sine lege
        elvét, továbbá  oly mértékben  határozatlanok -  különösen a
        13. §  7. pontja  - ami  sérti a  jogállamiságból  következő
        jogbiztonság követelményét.

        Ezen  túlmenően  az  indítványozó  az  Alkotmány  7.  §  (1)
        bekezdésének   értelmezése   alapján   az   Alkotmánybíróság
        döntését kéri a következő kérdésekben:
        "a/ alkalmazhatja-e  a magyar  jogalkalmazó szerv  a  magyar
        államot kötelező  nemzetközi jogot  abban az  esetben, ha az
        alkalmazásnál  tekintetbe   jövő  nemzetközi   jogszabálynak
        tartalmilag  megfelelő   belső  jogszabály   hiányzik   vagy
        valamilyen okból kifolyólag nem alkalmazható; továbbá ha
        b/  a  nemzetközi  jogszabály,  ill.  az  annak  tartalmilag
        megfelelő  belső   jogszabály  ellentétben   áll  a   magyar
        alkotmánnyal."

                                    II.

        Az indítványok részben megalapozottak.

        Az Alkotmánybíróság  döntésénél elkülönítve vizsgálta a Btk.
        165.   §   tartalmát   adó   hatályos   Nbr.   rendelkezések
        alkotmányosságának kérdését  és az  Nbr. 11.  és 13.  §-ában
        meghatározott  háborús   bűntettek  elévülésének  kizárására
        vonatkozó törvényi rendelkezés alkotmányosságát.

        A/ A jogi szabályozás és története, a hatályos rendelkezések
        megállapítása.

        Az alkotmányosság  vizsgálatának elengedhetetlen első lépése
        a  hatályos  jog,  illetve  a  vitatott  jogi  rendelkezések
        hatályosságának megállapítása.  Jelen ügyben  azonban  ennek
        kiemelkedő  fontossága  van,  mivel  az  egyes  időszakokban
        tanúsított     jogszabályszerkesztési      "nagyvonalúságra"
        visszavezethető okok  miatt az  is vita  tárgyát  képezheti,
        hogy tulajdonképpen mely rendelkezések alkotmányosságát kell
        elbírálni. Az  Alkotmánybíróság -  éppen  a  hatályon  kívül
        helyezés és  hatályban tartás egyértelmű rendezésének hiánya
        miatt  -   logikai,  történeti  és  rendszertani  értelmezés
        eredményeként foglalt  állást  a  vizsgálandó  rendelkezések
        köre tekintetében.

        1. A jogi szabályozás története

        1.1. A  háborús bűnösök felelősségre vonásáról már a második
        világháború  tartama  alatt  több  nemzetközi  megállapodás,
        deklaráció született. Így a Szövetségi Nyilatkozat Londonban
        1942. január 13-án, a  moszkvai deklaráció 1943. október 30-
        án.   Kiemelkedő fontosságú a Londonban 1945. augusztus 8-án
        aláírt egyezmény  "A tengely  európai  háborús  főbűnöseinek
        üldözése és  megbüntetése" tárgyában. A megállapodások közös
        elve, hogy minden háborús bűnöst abban az országban vonjanak
        felelősségre,  amelyben   cselekményeit   elkövette   és   a
        felelősségre  vonás   az  illető  ország  törvényei  szerint
        történjék.   Azoknak   a   háborús   főbűnösöknek,   akiknek
        cselekményeit nem  lehet földrajzi  helyhez rögzíteni - mert
        bűnös magatartásuk  több országra  is kihatott -, Nemzetközi
        Katonai Bíróság előtt kell felelniük. A londoni egyezménnyel
        egyidejűleg    elfogadták    a    felállítandó    nemzetközi
        büntetőbíróság szabályzatát, alapokmányát /Charter/ is.

        A szövetséges  hatalmak és  Magyarország között 1945. január
        20-án Moszkvában  jött létre  a fegyverszüneti egyezmény. Az
        egyezményt 1945.  január 20-ai  visszamenőleges hatállyal az
        1945. évi  V. törvény  cikkelyezte be, amelyet az Ideiglenes
        Nemzetgyűlés 1945.  szeptember 13-án fogadott el. A vizsgált
        téma  szempontjából   különösen  fontos   a   fegyverszüneti
        egyezmény 14.  pontjának   rendelkezése: "Magyarország közre
        fog működni  a háborús  bűncselekményekkel vádolt  személyek
        letartóztatásában,    az    érdekelt    kormányoknak    való
        kiszolgáltatásában és az ítélkezésben e személyek felett."

        A fegyverszüneti   egyezmény  aláírása  után  az  Ideiglenes
        Kormány - az Ideiglenes Nemzetgyűléstől kapott felhatalmazás
        alapján - 1945. január 25-én kibocsátotta a népbíráskodásról
        szóló 81/1945.  ME  rendeletet,  amely  1945.  február  5-én
        lépett hatályba.  Ezt módosította és egészítette ki az 1945.
        április  27-én   elfogadott,  és   május  1-jétől   hatályos
        1140/1945. ME  rendelet. A  rendeleteket két másikkal együtt
        az  1945.  szeptember  16-án  kihirdetett  VII.  törvénycikk
        emelte  törvényerőre.   A  törvény  kodifikációs  technikája
        szerint az  alaprendeletet nem foglalta egységes szerkezetbe
        az  utóbbi   módosításokkal  és  kiegészítésekkel,  hanem  a
        törvényerőre  emelés   külön-külön,  az   1945.   évi   VII.
        törvénycikk     I-IV.     mellékleteiként     történt.     A
        népbíráskodással kapcsolatos  egyes  rendelkezésekről  szóló
        1947. évi XXXIV. törvénycikk több helyen változtatta az Nbr.
        rendelkezéseit. E  törvény 1.  §-a érintette a büntetéseket,
        5. §-a  pedig kiegészítette a háborús bűntettek tényállásait
        is.

        1.2. A  népbíróságok működésének megszűnését követően (1950.
        április 1.)  a népbírósági  anyagi büntetőjog  sajátos -  az
        általános és  a különös  rész szerint   elkülönült,  illetve
        párhuzamos - szerkezetben élt tovább 1962-ig.

        1951. január  1-jén lépett  hatályba  a  büntetőtörvénykönyv
        általános részéről  szóló 1950.  évi II.  törvény /Btá./.  A
        hatálybalépéséről rendelkező  1950. évi  39.  tvr  kimondta,
        hogy a Btá.  hatálybalépésével hatályukat vesztik a fennálló
        jogszabályoknak mindazon    rendelkezései,  amelyek  a  Btá.
        által szabályozott kérdésekre vonatkoznak. Ugyanakkor a 3. §
        (3) bekezdésében  kimondta,  hogy  a  Btá.  "nem  érinti  az
        1945:VII. törvénnyel  törvényerőre emelt  81/1945. (II.  5.)
        M.E.  rendelet   1.  §-át,  nem  érinti  továbbá  azoknak  a
        különleges büntetőjogi szabályoknak hatályát sem, amelyek az
        1.440/1945.  (V.   1.)  M.E.   rendelet  1.   §-a   harmadik
        bekezdésében és az 1947:XXXIV. tv. 1. §-a (2) bekezdésében a
        vagyonelkobzásra, az 1.440/1945. (V. 1.) M.E. rendelet 2. §-
        a harmadik  bekezdésében a  halálbüntetés  alkalmazására,  a
        81/1945. (II.  5.) M.E.  rendelet 9. §-ának (1) bekezdésében
        és az  1.440/1945. (V.  1.) M.E.  sz. rendelet  5. §-ában az
        elévülés kezdőnapjára,  végül az  1.440/1945. (V.  1.)  M.E.
        rendelet 15.  §-ában a  fiatalkorúakkal szemben alkalmazható
        intézkedésekre vonatkozóan rendelkeznek." A tvr rendelkezett
        arról,  hogy   a   Btá.   hatálybalépése   előtt   kiszabott
        életfogytig tartó  kényszermunkát, illetve    kényszermunkát
        miként kell  szabadságvesztésként végrehajtani  /12.  §/.  E
        rendelkezésekből  kikövetkeztethető,  hogy  a  tvr  hatályon
        kivül helyezte  az életfogytig tartó kényszermunkát, illetve
        a  kényszermunkát,   amelyek  a  háborús  bűntettek  sajátos
        főbüntetései közé tartoztak.

        A törvényerőre emelt ME rendeleteknek, valamint az 1947. évi
        XXXIV. törvénynek   a  háborús és népellenes bűncselekmények
        tényállásaira, büntetési  tételeire és elévülésük kezdetének
        sajátos  szabályaira   vonatkozó  rendelkezéseit   az  1952.
        augusztus 31.  napján hatályban  volt anyagi  jogszabályokat
        tartalmazó,  a   Hatályos   Anyagi   Büntetőjogi   Szabályok
        Hivatalos Összeállítása  /BHÖ/, a Különös rendelkezések Első
        részébe,  a   Népköztársaság  elleni   bűncselekmények   IV.
        fejezetének 81-94. pontjaiba építette be.

        1.3. A  Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló
        1961. évi  V. törvény  X. fejezete rendelkezett a béke és az
        emberiség elleni  bűntettekről, a katonai bűntettekről szóló
        XVII. fejezet IV. címében pedig a nemzetközi hadijogot sértő
        bűntettekről. Magában  a Kódexben nem történik említés az ME
        rendeletekben   meghatározott    háborús    és    népellenes
        bűncselekményekről, nincs  különleges szabály  sem a törvény
        hatálya, sem  pedig az  elévülés tekintetében.  A joganyag a
        Büntető Törvénykönyv  hatálybalépéséről, végrehajtásáról  és
        egyes szabálysértésekről  szóló 1962.  évi l0.  törvényerejű
        rendelet szabályainak megfelelően maradt hatályban.

        A tvr  2. § (1) bekezdése szerint: "A Btk. hatálybalépésével
        hatályukat vesztik  a hatálybalépése  előtt alkotott büntető
        anyagi jogi  tartalmú jogszabályok, illetve a hatálybalépése
        előtt alkotott  jogszabályok büntető  anyagi  jogi  tartalmú
        rendelkezései."  A  (3)  bekezdés  azonban  a  következőképp
        rendelkezik: "Az  (1) bekezdésben  meghatározott rendelkezés
        nem érinti  a népbíráskodás  tárgyában kibocsátott, az 1945.
        évi VII.  törvénnyel törvényerőre emelt 81/1945. (II. 5.) ME
        számú rendelet  1.,3.,9.,11.,12.,13.,14., továbbá  a 7. pont
        kivételével a  15., valamint  a 16.,17.,18.  és 31.  §-aiban
        foglalt rendelkezéseket.  A 12. § b) pontjában és a 14. § b)
        pontjában foglalt  büntetés azonban nem alkalmazható." Bár a
        tvr kifejezetten  csak az  Nbr.-re  utal  és  nem  említi  a
        módosító szabályokat,  a hatályban  tartott jogszabályhelyek
        közelebbi   vizsgálata    alapján   nyilvánvaló,    hogy   a
        kiegészített,  illetve   módosított  Nbr.   rendelkezéseinek
        hatályban maradásáról  van szó.  /A 12.  § b) pontjában és a
        14. § b) pontjában foglalt büntetés alkalmazásának tilalma a
        büntetési  rendszerből   átmenetileg  száműzött  életfogytig
        tartó szabadságvesztés alkalmazásának tilalmát jelentette./

        A háborús  és népellenes  bűncselekmények,  valamint  a  nem
        üldözött politikai  bűncselekmények  elévülésének  kezdetére
        vonatkozó sajátos  szabályokat az  Nbr. 9.  §-a tartalmazta,
        tehát azok  továbbra is  érvényesültek.  A  tvr  20.  §  (2)
        bekezdése az  elévülésre külön  kimondta, hogy az "1945. évi
        VII. törvény  11.  §-ában  meghatározott  háborús  bűntettek
        büntethetősége  a  Btk.  31.  §-ának  a)  pontjában  foglalt
        rendelkezés szerint  évül el."  Ez azt  jelentette, hogy  az
        Nbr.  (és  nem  az  1945.  évi  VII.  törvény!)  11.  §-ában
        meghatározott, súlyosabb  háborús bűncselekmények  elévülési
        ideje 20  év. E  rendelkezés a  11. §-ban  szereplő  háborús
        bűntettek esetén  a Btá.  szabályai szerinti  kedvezőbb,  az
        adott bűncselekményekre   15  évben megállapított  elévülési
        időnek      megfelelően      már   elévült   bűncselekmények
        büntethetőségét  élesztette   fel,   illetve   az   elévülés
        félbeszakadása, nyugvása  miatt még  be  nem  állt  elévülés
        idejét hosszabbította meg.

        1.4. Az  elévülés tekintetében  fontos mozzanat az 1964. évi
        27. számú  törvényerejű rendelet,  amely az  ENSZ  Közgyűlés
        által  1968.   novemberében   elfogadott   egyezmény   előtt
        rendelkezett a  háborús bűntettek  és  a  miattuk  kiszabott
        egyes büntetések  elévülésének kizárásáról.  A  tvr  1.  §-a
        szerint: "Az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt és
        az 1440/1945.  (V. 1.)  ME számú  rendelettel módosított  és
        kiegészített 81/1945.  (II. 5.) ME számú rendelet 11. és 13.
        §-ában  meghatározott   háborús  bűntettek   büntethetősége,
        valamint az  ilyen bűntettek  miatt  kiszabott  tizenöt  évi
        szabadságvesztés vagy ennél súlyosabb büntetés nem évül el."

        A  tvr   tehát  érintetlenül   hagyta  az   Nbr.  visszaható
        hatályára, valamint a háborús bűntettek kivételével az Nbr.-
        nek az  elévülés kezdő  időpontjára vonatkozó sajátos, és az
        1962.  évi   10.  tvr  2.  §  (3)  bekezdésében  fenntartott
        szabályait.

        1.5. A  háborús és  emberiség elleni  bűntettek elévülésének
        kizárásáról az  Egyesült Nemzetek  Szervezetének  Közgyűlése
        által New  York-ban 1968.  november  26.  napján  elfogadott
        nemzetközi  egyezmény   az   1971.   évi   1.   törvényerejű
        rendelettel vált  a belső  jog részévé.  A háborús bűntettek
        üldözésével  kapcsolatos   nemzetközi  kötelezettségeknek  a
        Kódexbe építése   a  Büntető Törvénykönyv  módosításáról  és
        kiegészítéséről  szóló  1971.  évi  28.  számú  törvényerejű
        rendelettel, az un. Btk. novellával történt meg.

        A Btk.  novella 2.  §-a a  Büntető Törvénykönyv  31. §-át  a
        következő (2)  bekezdéssel egészítette  ki: "Nem  évül el az
        1945.  évi   VII.  törvénnyel   törvényerőre  emelt   és  az
        1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel módosított és kiegészített
        81/1945. (II.  5.) ME  számú  rendelet  11.  és  13.  §-ában
        meghatározott háborús  bűntettek, a  béke  és  az  emberiség
        elleni bűncselekmények  (X.Fejezet), valamint  a  nemzetközi
        hadijogot  sértő   bűncselekmények  (XVII.Fejezet  VI.  Cím)
        büntethetősége."

        A  Btk.   novella  azonban  nem  csupán  az  elévülés  külön
        szabályait, hanem  az Nbr.  rendelkezéseit is  integrálta  a
        Kódexbe   "Háborús és  népellenes bűntettek" elnevezéssel és
        - ismét  - sajátos  kodifikációs technikával. A Btk. novella
        38. §-a  a törvényt  a következő 134/A. §-al egészítette ki:
        "A háborús  és népellenes  bűntettekről külön jogszabály [az
        1945. évi  VII. törvénnyel törvényerőre emelt, az 1440/1945.
        (V. 1.)  ME számú  rendelettel  módosított  és  kiegészített
        81/1945. (II.  5.) ME számú rendelet] rendelkezik." A 38. §-
        hoz  fűzött   indokolás   nincs   teljesen   összhangban   a
        rendelkezéssel,  mert  kizárólag  arra  hivatkozik,  hogy  a
        háborús   és   emberiség   elleni   bűntettek   elévülésének
        kizárásáról szóló  nemzetközi egyezmény  miatt, a "teljesség
        érdekében   és    az   elévülés    kizárásáról   szóló    új
        rendelkezésekre figyelemmel  indokolt, hogy  a Btk.  utaljon
        ezekre a  bűncselekményekre, megjelölve,  hogy mely hatályos
        rendelkezések   határozzák   meg   azokat."   A   népellenes
        bűncselekményekre  vonatkozó  szabályok  tehát  továbbra  is
        hatályban maradtak,  egyrészt mert  a 134/A.  §  címében  és
        "tényállásában" utal  rá, másrészt  mert a  Btk. novella  az
        1962. évi  10. tvr  2. §-a  (3) bekezdésének  hatályon kivül
        helyezéséről nem rendelkezett.

        1.6.  A   népellenes  bűntettekre   vonatkozó  rendelkezések
        hatályon  kivül   helyezése  a   Btk.  hatálybalépéséről  és
        végrehajtásáról szóló  1979. évi  5. törvényerejű rendelet /
        Btké./ 2. § (1) bekezdésében történt meg, amikor az az 1961.
        évi V.  törvényt, valamint  az 1962.  évi 10. tvr valamennyi
        rendelkezését, így az Nbr. bizonyos rendelkezéseit hatályban
        tartó 2. § (3) bekezdését is hatályon kivül helyezte.

        A Btk.  már nem rendelkezik a népellenes bűntettekről. Ennek
        racionális magyarázata,  hogy az  Nbr.  15.  és  17.  §-ában
        meghatározott népellenes  bűntettek,  mivel  elévülésük  nem
        volt   kizárt,    1979.   július   1-jéig   már   bizonyosan
        elévülhettek.

        A Btk.-nak  a büntethetőség elévülését kizáró szabálya 1993.
        május 15-ig a következőképp szólt: "33. § (2) Nem évül el az
        1945.  évi   VII.  törvénnyel   törvényerőre  emelt   és  az
        1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel módosított és kiegészített
        81/1945.  (II.   5.)  ME   rendelet  11.   és   13.   §-ában
        meghatározott háborús bűntettek és az emberiség elleni egyéb
        bűncselekmények (XI.fejezet)  büntethetősége."  Az 1993. évi
        XVII.    törvény    bővítette    az    elévülésből    kizárt
        bűncselekmények körét,  így az  eredeti rendelkezés  a  Btk.
        33.§ (2) bekezdés a) és b) pontjaként hatályos.

        A Btk.  XI. fejezete  az  emberiség  elleni  bűncselekmények
        elnevezéssel I.  címében  a  béke  elleni  bűncselekményeket
        (háborús uszítás,  bűncselekmény a  népek szabadsága  ellen,
        népirtás, nemzeti,  népi, faji  és  vallási  csoport  elleni
        bűncselekmény, faji  megkülönböztetés), II.  címében pedig a
        háborús bűncselekmények  (polgári lakosság  elleni  erőszak,
        háborús fosztogatás, bűnös hadviselés, harctéri fosztogatás,
        fegyverszünet   megszegése,    hadikövet   elleni   erőszak,
        visszaélés a  vöröskereszttel) tényállásait  tartalmazza.  A
        Btk. tehát  az utóbbiak  között helyezte  el a  korábban,  a
        katonai  bűncselekmények   között  szerepelt,  a  nemzetközi
        hadijogot sértő bűncselekményeket is.

        A   háborús bűncselekmények  sorát zárja  a  Btk.  165.  §-a
        "Egyéb háborús  bűntettek" elnevezéssel. Eszerint: "Az egyéb
        háborús bűntettekről  külön jogszabály  [az 1945.  évi  VII.
        törvénnyel törvényerőre  emelt, az  1440/1945.  (V.  1.)  ME
        rendelettel módosított  és kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME
        rendelet] rendelkezik."  A §-hoz  fűzött indokolás  szerint,
        mivel e  háborús bűntettek nem évülnek el, mindaddig, amíg a
        második világháború  folyamán elkövetett  háborús  bűntettek
        elkövetői életben lehetnek, indokolt, hogy a törvény utaljon
        ezekre,  megjelölve   azt  a  jogszabályt,  amely  a  reájuk
        vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

        2.  A   történeti  áttekintés   után   az   Alkotmánybíróság
        vizsgálata a  Btk. 165.  § tartalmának feltárására irányult,
        azaz  annak   megállapítására,  hogy   az     Nbr.      mely
        rendelkezései   vannak    hatályban.   Az   Alkotmánybíróság
        figyelembe  vette   a  későbbiekben   nem  emlegetett   azon
        módosítást  is,   amely   a   háborús   bűntettek   törvényi
        tényállásaiban az  1947. évi  XXXIV. törvénycikk  5.  §-ából
        következik.

        A hatályosság  megállapításánál kiindulópont,  hogy a  Btké.
        2.§ (1)  bekezdése az  1962.  évi  10.  tvr  hatályon  kivül
        helyezésével, és  külön fenntartó  rendelkezések  hiányában,
        teljes egészében  hatályon kivül  helyezte  az  Nbr.-nek  az
        1962. évi 10. tvr-rel hatályban tartott azon rendelkezéseit,
        amelyek nem épültek be a Btk. 165. §-ába.

        Ezt  a   következtetést  alátámasztja   egyrészt  -  a  Btk.
        novellában   is   megnyilvánult   -   azon   törvényalkotási
        koncepció, hogy  valamennyi büntető anyagi jogi rendelkezés,
        legalább    keretdiszpozíció    formájában,    a    Btk.-ban
        szerepeljen. A "jogalkotói szándék" kutatásához adalék, hogy
        a Btké.   2.  § (2)  bekezdése az 1962. évi 10. tvr 2. § (3)
        bekezdésének    az     Nbr.     tekintetében     alkalmazott
        szóhasználatával élve  (a hatályon kivül helyező rendelkezés
        "nem érinti"...)  rendelkezik a  párizsi békeszerződés  azon
        tételeinek  hatályosságáról,   amelyek  a   háborús   bűnök,
        valamint a  béke vagy  az emberiesség ellen elkövetett bűnök
        elkövetőinek  kiadására   vonatkoznak.  Azaz   1979-ben  nem
        tartották    szükségesnek,    hogy    az    Nbr.    bizonyos
        rendelkezéseinek hatályban  tartásáról külön rendelkezzenek,
        akkor,  amikor   egyrészt  a   hatályosságról   részleteiben
        rendelkező tvr-t  hatályon  kivül  helyezték,  és  egyébként
        rendelkeztek a bűncselekmény-csoporttal bizonyos tekintetben
        összefüggő sajátos szabályokról (az elkövetők kiadatásáról).

        A  Btk.  165.  §-a  az  emberiség  elleni  bűncselekményeket
        tartalmazó különös részi fejezet egyik tényállása. Ezért - a
        Btk.  Különös   Részében   foglalt   rendelkezések   tipikus
        szerkezeti   felépítésére   tekintettel   -      a   háborús
        bűntetteknek  az   Nbr.  11.  és  13.  §-ában  meghatározott
        elkövetési  magatartásai,   valamint  a  12.  és  14.  §-ban
        meghatározott büntetési  tételei váltak  a Btk.  részévé,  a
        többi rendelkezés már nem hatályos.

        A  fentiekre  figyelemmel  az  alkotmányossági  vizsgálat  a
        következő, a  Btk. 165.  §-ában foglalt  rendelkezés alapján
        hatályos büntetőjogi rendelkezésekre terjed ki:

        2.1. Az elkövetési magatartások:

        Az Nbr.  módosított és  kiegészített 11. §-a alapján háborús
        bűnös az:
        1.  aki   az  1939.   évi  háborúnak   Magyarországra   való
        kiterjedését,   vagy   Magyarországnak   a   háborúba   mind
        fokozottabb mértékben történő belesodródását vezető állásban
        kifejtett tevékenységével  vagy magatartásával elősegítette,
        vagy azt  megakadályozni nem  törekedett,  bár  erre  vezető
        közhivatali  állásánál,  politikai,  közgazdasági,  közéleti
        szerepénél fogva módja lett volna,

        2. aki, mint a kormány, országgyűlés tagja, vagy mint vezető
        állást betöltő  közalkalmazott, kezdeményezője,  vagy bár  a
        következményeket  előre   láthatta,   részese   volt   olyan
        határozat hozatalának,  amely a  magyar népet az 1939. évben
        kitört világháborúba sodorta,

        3.  aki   a   fegyverszünet   megkötését   erőszakkal   vagy
        befolyásának kihasználásával megakadályozni igyekezett,

        4. aki  vezető jellegű  cselekményével a  nyilas mozgalomnak
        segítséget  nyújtott   a  hatalom   megszerzésére   irányuló
        lázadáshoz, a  hatalom megtartásához,  vagy  aki  e  hatalom
        megszerzése után  kapott kinevezés vagy megbízatás alapján a
        nyilas  kormányzatban,   közigazgatásban   vagy   honvédelem
        keretében életét  fenyegető kényszerű  szükség nélkül vezető
        állást vállalt (vezető állás alatt miniszteri, államtitkári,
        főispáni,       főpolgármesteri,       hadsereg-parancsnoki,
        hadtestparancsnoki  vagy   hasonló  fontosságú  állást  kell
        érteni),

        5.  aki   a  megszállott   területek  lakosságával   vagy  a
        hadifoglyokkal való  bánás tekintetében a háborúra vonatkozó
        nemzetközi  jogszabályokat   súlyosan  megsértette,  vagy  a
        visszacsatolt területek lakosságával, a reábízott hatalommal
        visszaélve,  kegyetlenkedett,   vagy  aki   általában   akár
        belföldön, akár  külföldön felbujtója,  tettese vagy részese
        volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának,

        6.  aki   nyomtatványban  (bármilyen   módon  sokszorosított
        iratban), gyülekezet  előtt elmondott  beszédben vagy  rádió
        útján huzamosabb időn át olyan állandó jellegű és folyamatos
        tevékenységet fejtett  ki, amely alkalmas volt arra, hogy az
        ország  háborúba  lépése,  illetőleg  a  háború  fokozottabb
        mértékben való  folytatása érdekében a közfelfogást jelentős
        mértékben befolyásolja és az országra káros irányba terelje.

        Az Nbr.  módosított és  kiegészített 13. §-a szerint háborús
        bűnös az is:

        1.  aki   nyomtatványban  (bármilyen   módon  sokszorosított
        iratban), gyülekezet  előtt elmondott  beszédben vagy  rádió
        útján a háborúba lépésre vagy a háború fokozottabb mértékben
        való folytatására izgatott,

        2. aki  valamilyen katonai  jellegű alakulatnak személy vagy
        vagyontárgy   ellen   elkövetett   erőszakos   cselekményhez
        segítséget nyújtott,

        3.  aki   nem  vezető   jellegű  cselekményével   a   nyilas
        mozgalomnak segítséget  nyújtott  a  hatalom  megszerzéséhez
        vagy megtartásához,
        vagy aki  e hatalom  megszerzése után  kapott kinevezés vagy
        megbízatás alapján  a nyilas közigazgatásban vagy honvédelem
        keretében önként  a 11.  § 4.  bekezdésében fel  nem  sorolt
        egyéb fontos állást vállalt,

        4. aki  magyar állampolgár  létére  a  német  hadsereg  vagy
        biztonsági szolgálat (SS, Gestapo stb.) kötelékébe lépett,

        5. aki  valamilyen német  alakulatnak a  magyarság  érdekeit
        sértő adatokat szolgáltatott vagy mint besúgó működött,

        6. aki  a háborús  hírverés szolgálatában  jelentős szellemi
        munkát végzett,

        7. aki  bármilyen formában  olyan tevékenységet fejtett vagy
        fejt ki,  illetőleg mozdított vagy mozdít elő, amely a népek
        háború    utáni     békéjének     vagy     együttműködésének
        megnehezítésére vagy  megbontására, avagy nemzetközi viszály
        előidézésére alkalmas.

        Az  elkövetési  magatartásokról  megállapítható,  hogy  azok
        kifejezetten   a    II.   világháborúhoz   kapcsolódnak,   a
        tényállások     jelenleg  elkövethető   magatartásokat   nem
        tartalmaznak.  Csupán   a  13.   §   7.   pontja   nyilvánít
        bűncselekménnyé a háború befejezése után kialakult helyzetet
        veszélyeztető magatartást.

        2.2.   A    büntetési   tételek    szempontjából    hatályos
        rendelkezések feltárását  megkönnyítette az  1993. évi XVII.
        törvény 81.  és 82.  §-a, amely megszüntette a halálbüntetés
        alkalmazásának formálisan  még meglévő  lehetőségét, továbbá
        103. §-a, amely kifejezetten hatályon kivül helyezte az Nbr.
        3.  §-át.  A  törvény  tehát  megszüntette  a  halálbüntetés
        alkotmányellenességét kimondó  23/1990.(X. 31.) AB határozat
        után elvileg fennálló, a magánszemély indítványában érintett
        jogértelmezési problémát, így e kérdés tárgytalanná vált.

        Az 1993.  május 15-től hatályos módosításokra is figyelemmel
        az Nbr.  12. §-a  alapján az  Nbr. 11.  §  1.-6.  pontjaiban
        felsorolt   cselekményekre    főbüntetésként   a   következő
        büntetéseket lehet alkalmazni:
        a) életfogytig tartó szabadságvesztés vagy
        b) tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.

        Az Nbr.  14. §-a  alapján az  Nbr. 13.  §  1.-7.  pontjaiban
        felsorolt cselekményekre főbüntetésként a következőket lehet
        alkalmazni:
        a) életfogytig tartó szabadságvesztés vagy
        b) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.

        2.3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Nbr.-nek az
        Alkotmányügyi bizottság  által vizsgálatra  javasolt 15.  és
        17.  §-ai,   amelyek  a  népellenes  bűntettek  tényállásait
        tartalmazzák, már nem tekinthetők hatályosnak.

        Az  Nbr.   15.  §-ában  meghatározott  súlyosabb  népellenes
        bűntettek -  az 1962.  évi 10.  tvr 2.  §.-ában kifejezetten
        hatályon kivül  helyezett  7.  pont  kivételével  -  csak  a
        bűncselekménnyé nyilvánítás előtt elkövetett magatartásokkal
        voltak megvalósíthatóak,  büntetési tételük  pedig öt  évtől
        tíz évig  terjedhető fegyház volt. A 17. §-ban meghatározott
        enyhébb népellenes  bűntettek -  a háborús  és  a  súlyosabb
        népellenes  bűntettekhez   kapcsolódó  bűnpártolást   és   a
        feljelentési kötelezettség  elmulasztását kivéve  -  szintén
        csak múltbeli  magatartással voltak  elkövethetők, büntetési
        tételük pedig két évtől öt évig terjedő börtönbüntetés volt.
        Ebből következik,  hogy a félbeszakítás hatósági aktusát nem
        számítva és az elévülés kezdetének az Nbr.-ben megállapított
        speciális  szabályait   figyelembe  véve,   a  büntethetőség
        elévülése a  Csemegi Kódex, illetve a Btá. szabályai szerint
        a súlyosabb esetekben is 1954. december 21-én, illetve 1955.
        január 20-án  bekövetkezett. Az  elévülés félbeszakadásának,
        illetve  nyugvásának   eseteire  tekintettel   a  népellenes
        bűntettek tényállásainak  hatályban tartása az 1962. évi 10.
        tvr-ben  még   indokolt  lehetett.   E  rendelkezések   -  a
        büntethetőség  elévülése   miatt   -   évtizedek   óta   nem
        szolgálhatnak büntetőjogi felelősségre vonás alapjául; mivel
        e  szabályok   alapján  új   büntetőeljárás  nem   indulhat,
        hatályban lévőnek nem tekinthetők.

        Nbr.-nek  az   Alkotmányügyi  bizottság   által  vizsgálatra
        javasolt  1.  §-a  formailag  ugyan  szintén  nem  hatályos,
        tartalmilag azonban  - mint  a háborús  bűntettek elkövetési
        magatartásainak szükségképpeni  velejárója -  igen.  Azaz  a
        Btk. 165. §-a büntetni rendel olyan magatartást is, amely "a
        rendelet életbeléptekor  már befejeztetett  s  a  cselekmény
        befejeztének időpontjában fennállott törvényes rendelkezések
        alapján az büntethető nem volt."/Nbr. 1. §/

        Ugyancsak  nem   hatályos   az   Nbr.-nek   a   magánszemély
        indítványozó által  megvizsgálni kért több rendelkezése, így
        3. §-ának  második és  harmadik bekezdése, 5. §-a, 6. §-ának
        az 5900/1945.  (VIII. 5.)  ME rendelettel beiktatott  utolsó
        fordulata (ezt  már az  1947. évi  XXXIV.  tv  módosította),
        valamint 9. §-a.

        Mivel az  Alkotmánybíróság hatásköre  az 1989. évi XXXII. tv
        (ABtv.) értelmében a jogszabály alkotmányosságának utólagos,
        absztrakt vizsgálatánál   csupán  az  elbíráláskor  hatályos
        jogszabályokra  terjed   ki,  az  Nbr.  hatályban  nem  levő
        rendelkezései   tekintetében    az    Alkotmánybíróság    az
        indítványokat visszautasította.

        B/ A Btk. 165. §-ának alkotmányossági vizsgálata

        A   Btk.    165.   §   alkotmányosságának   vizsgálatát   az
        Alkotmánybíróság  a   határozataiban  több  alkalommal  -  a
        10/1992.  (II.   25.)  AB   és  a   11/1992.  (III.  5.)  AB
        határozatban  részleteiben   is   -   kifejtett   elvek,   a
        jogrendszer  kontinuitásának   és  legalitásának  elismerése
        alapján  végezte   el.  Az  eredmény  szempontjából  azonban
        meghatározóak voltak  az Alkotmány  és  a    nemzetközi  jog
        részét képező   háborús  és emberiség elleni bűncselekmények
        viszonyáról  az   53/1993.  (X.   13.)  AB  határozatban  (a
        továbbiakban: 53/1993. AB határozat) kifejtett  tételek.

        A vizsgálat  alapja az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja
        volt,  amelyet   a  11/1992.   (III.  5.)  AB  határozat  (a
        továbbiakban: 11/1992.  AB határozat)  indokolásában a  múlt
        rendszerek joga és az új Alkotmány szerinti jogállam közötti
        viszonyról fejtett  ki. "Az Alkotmánybíróság kezdettől fogva
        nem  tett   tartalmi  különbséget   a  korábbi  rendszerben,
        illetőleg   az    Alkotmány   után   alkotott   jogszabályok
        alkotmányosságának vizsgálatában."  (III/2.p.)  "Keletkezési
        idejétől függetlenül  minden hatályos  jogszabálynak  az  új
        Alkotmánynak   kell    megfelelnie.    Az    alkotmányossági
        vizsgálatban sincs  a jognak  két rétege,  és nincs  kétféle
        mérce sem.  A jogszabály keletkezési idejének annyiban lehet
        jelentősége, hogy  régi jogszabályok  a megújított Alkotmány
        hatálybalépésével válhattak alkotmány-ellenessé." (III/3.p.)

        Ez  az  elv  az  Nbr.  hatályos  szabályainak  vizsgálatánál
        kizárja   az Nbr.  történeti  és  politikai  jelentőségének,
        valamint  annak   értékelési   lehetőségét,   hogy   a   II.
        világháborút közvetlenül  követő  olyan  történelmi  időszak
        jogalkotási   terméke,    amelynek   széleskörű   nemzetközi
        összefüggései  voltak,  olyan  történelmi  eseményekre  volt
        reakció, amelyek  negatív megítélése,  ha az  idő  múlásával
        veszített is hevességéből, de alapvetően nem változott.

        1.1.   Az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  - az  Nbr.
        13.§  7.  pontjának  a  jövőben  elkövethető  magatartásokra
        vonatkozó rendelkezései  kivételével -  az Nbr. 11-14. §-ai,
        ennek megfelelően  pedig a Btk. 165. §-a - e vonatkozásban -
        ellentétes az Alkotmány 57. § (4) bekezdésével.

        Az Alkotmánybíróság  a 11/1992. AB  határozatban részletesen
        kifejtette   a   visszaható   hatályú   büntető   jogalkotás
        tilalmának tartalmát.  A Btk.  165. §-a  tekintetében  ilyen
        mélységű okfejtésre nincs szükség, mivel az Nbr. 11-14. §-ai
        a nullum  crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvét,
        a visszaható  hatály tilalmát már a klasszikus, a liberális,
        demokratikus állam  büntetőjogában kialakult  tartalmában is
        sérti.  Ennek   lényege  az   az  államot  terhelő  közjogi,
        alkotmányos kötelezettség, hogy büntetőhatalma gyakorlásának
        alapfeltételeit törvényben  rögzítse: az  egyén  büntetőjogi
        felelősséggel csak olyan cselekményekért tartozik, amelyeket
        elkövetésekor a törvény már bűncselekménynek nyilvánított és
        olyan   büntetéssel   sújtható,   amelyet   a   törvény   az
        elkövetéskor kilátásba  helyezett.  Ettől  eltérés  csak  az
        enyhébb elbírálás irányában lehetséges.

        Az Nbr. 1. §-a nem hagy kétséget afelől, hogy túlteszi magát
        a  nullum   crimen,  nulla  poena  sine  lege  elvén.  Ez  a
        visszaható hatályú  jogalkotás a  ma is hatályos tényállások
        olyan  immanens  eleme,  amely  az  Nbr.  1.  §-ának  formai
        hatálytalansága ellenére  sem tagadható.  Az Nbr.  1. §-ának
        felfogása alapján  szabályozott bűncselekmények tehát sértik
        az Alkotmányba  az 1989.  évi XXXI.  tv-el  beiktatott  azon
        alapelvet,  amely   szerint  senkit   nem   lehet   bűnösnek
        nyilvánítani és  büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt,
        amely az  elkövetés idején  a magyar  jog szerint  nem  volt
        bűncselekmény.

        Ezt az  sem befolyásolja,   hogy  az Nbr. több tényállásáról
        kimutatható: az abban kriminalizált magatartások már az Nbr.
        előtt is  büntetendőek voltak  a Btk.  valamely rendelkezése
        alapján, ha nem is mindig olyan értelemben és úgy minősítve.
        E kategória  részletes elemzése ma már irreleváns, hiszen az
        Nbr. 1.  §-a kifejezetten megfogalmazza a nullum crimen sine
        lege   elvének    feladását.   Egyébként   is   a   korábban
        megfogalmazott, elsősorban  politikai jellegű tényállásoknak
        a II.  világháború utáni  gyökeresen más  értékrend szerinti
        tartalommal kitöltése szükségképpen a büntetőjogi felelősség
        utólagos konstituálásával járt volna.

        Az   Nbr. 11. §-ának 5. pontjában és 13. §-ának 2. pontjában
        meghatározott  magatartások   egy  részének  esetében  ilyen
        értelemben sem szenvedett sérelmet a nullum crimen sine lege
        elve,   mivel    egyértelműen   megfelelnek    korábban   is
        kriminalizált magatartásoknak.  A hadijogra  vonatkozó, a I.
        és a  II. világháborút megelőzően, törvénnyel becikkelyezett
        genfi   és    hágai    egyezményekből    adódó    nemzetközi
        kötelezettségeken  alapuló   tényállásokat  már   a  katonai
        büntető törvénykönyvről  szóló 1930.  évi II.  t.c. /Ktbtk./
        113-119. §-ai  tartalmazták, így  a  II.  világháború  során
        elkövetett  cselekmények   már  megelőzően   bűncselekménnyé
        voltak    nyilvánítva.     A    Ktbtk.-ban     meghatározott
        tényállásoknak és  az Nbr.  11. §  5. pontjának, valamint  a
        bűnsegédi   magatartást    sui   generis   bűncselekményként
        megfogalmazó  13.  §  2.  pontjának  összevetéséből  azonban
        megállapítható,  hogy   az  Nbr.   tényállásai     szélesebb
        terjedelműek, mint  a Ktbtk.-ban pönalizált magatartási kör.
        Ezen túlmenően  az Nbr.  a magatartásokra olyan büntetéseket
        helyez   kilátásba,    amelyek   a   cselekmények   túlnyomó
        többségénél súlyosabbak,  mint a  Ktbtk.-ban előírtak, tehát
        sérti a nulla poena sine lege elvét.

        1.2.    Az     Alkotmánybíróság     a     nagybirtokrendszer
        megszüntetésével          kapcsolatos           jogszabályok
        alkotmányellenességéről  szóló   66/1992.  (XII.   17.)   AB
        határozatban megállapította,  hogy az  "államnak  nemzetközi
        szerződésen  is  alapuló  kötelezettsége  a  háborús  és  az
        emberiség elleni  bűncselekmények  üldözése,  konkrét  gyanú
        esetén a bűnösök vád alá helyezése, és bírói eljárásban azok
        elítélése." Az Alkotmánybíróság ezért külön vizsgálta, van-e
        nemzetközi jogi  kötelezettség az  Nbr. 11.  és 13.  §-aiban
        megfogalmazott magatartások bűncselekménnyé nyilvánítására.

        Jogi  értelemben   vett  kötelezettséget   a  fegyverszüneti
        egyezmény 14.  pontja tartalmaz. Az, hogy Magyarország közre
        fog működni  a háborús  bűncselekményekkel vádolt  személyek
        feletti  ítélkezésben,   feltételezte  -   minimálisan  -  a
        tényállások és  büntetési  tételek  meglétét.  Már  az  Nbr.
        előkészítése folyamán,  majd megszületését  követően szakmai
        körökben vita  folyt a  tekintetben, hogy  a háborús bűnösök
        felelősségre vonásának  kötelezettsége  igényli-e  a  nullum
        crimen,  nulla   poena  sine   lege  elvének   feladását,  a
        visszaható hatályú  jogalkotást és  jogalkalmazást,  vagy  a
        hatályos  büntetőjogi   szabályok,  illetve   a  miniszterek
        felelősségét meghatározó  és felelősségre  vonását  lehetővé
        tevő, akkor  hatályos 1848. évi III. t.c. és az 1920. évi X.
        t.c. rendelkezései megfelelő alapot szolgáltattak volna-e az
        ítélkezéshez.

        Anélkül, hogy az Alkotmánybíróság e kérdésben állást foglalt
        volna, megállapította,  hogy  az  Nbr.  megalkotására,  ezen
        belül a  visszaható hatályú  büntető jogalkotásra  a  magyar
        államnak  nem   volt   nemzetközi   jogi   értelemben   vett
        kötelezettsége, az  jogilag  szuverén  döntés  eredményeként
        született. A  fegyverszüneti egyezményből  önmagából  fakadó
        jogi kötelezettség  csupán  a  háborús  bűnösök  büntetőjogi
        felelősségre  vonására  vonatkozott,  a  felelősségre  vonás
        mikéntje:  a   visszaható  hatályú   büntető  jogalkotás,  a
        tényállási  elemek   és  a   büntetések   meghatározása,   a
        különbíróságok  felállítása   formailag   a   magyar   állam
        "szuverén" döntése volt.

        Ebből következik,  hogy  a  Btk.  165.  §-a,  illetve  annak
        tartalmaként   az    Nbr.   11-14.    §-ai   alkotmányossági
        vizsgálatánál az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének az 53/1993.
        AB   határozatban    kifejtett   értelmezés    szerint   van
        relevanciája.

        Az Alkotmánybíróság  e határozatban  megállapította, hogy  a
        7.§ (1)  bekezdés első  fordulata alapján  a nemzetközi  jog
        általánosan elismert  szabályai külön  transzformáció nélkül
        is  a   magyar  jog   részei.  A  transzformációt  ebben  az
        általánosságban -  vagyis a  szabályok felsorolása,  illetve
        meghatározása nélkül  - maga  az Alkotmány  hajtotta  végre.
        Eszerint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai nem
        az Alkotmány  részei, hanem  "vállalt  kötelezettségek".  Az
        Alkotmány 7.  § (1)  bekezdése azt is jelenti, hogy a Magyar
        Köztársaság az  Alkotmány rendelkezésénél fogva részt vesz a
        nemzetek közösségében;  ez a  részvétel a  belső jog részére
        alkotmányi parancs.  Ebből következik, hogy az Alkotmányt és
        a belső  jogot úgy  kell értelmezni,  hogy a  nemzetközi jog
        általánosan elfogadott  szabályai  valóban  érvényesüljenek.
        (III.p.)

        A nemzetközi jog, amelynek szintén sarkalatos tételei között
        szerepel a  nullum crimen  sine lege,  nulla poena sine lege
        elve, az általános szabály alóli kivétel megengedhetőségének
        megfogalmazásával  fogadta  be  magába  a  II.  világháborút
        követő visszaható  hatályú jogalkotást. Ennek a belső jogban
        is kihirdetett   dokumentumai  a Polgári  és Politikai Jogok
        Egyezségokmánya  és az Emberi Jogok Európai Egyezménye.

        Az  Alkotmány     nem  tartalmaz  az  Egyezségokmány  és  az
        Egyezmény kivételt engedő rendelkezéseihez hasonlót az 57. §
        (4) bekezdésében  foglalt  alkotmányos  büntetőjogi  alapelv
        alól.  Azonban   az  53/1993.  AB  határozat  értelmében  az
        Alkotmány 57.  § (4)  bekezdése és  a  7.  §  (1)  bekezdése
        egymásra tekintettel  értelmezendők. "A  nullum  crimen  elv
        feltétlen belső  jogi érvényesülését garantáló 57. § mellett
        a  7.   §  (1)   bekezdés   erejénél   fogva   alkotmányosan
        érvényesülnek   a   nemzetközi   büntetőjognak   a   háborús
        bűncselekményekre és  az emberiség  elleni bűncselekményekre
        vonatkozó szabályai." (V.2.p.)

        Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az
        Nbr. 11.  és 13. § mennyiben határoz meg olyan, a nemzetközi
        jog szerint  is bűncselekményeknek  minősülő magatartásokat,
        amelyek esetében a nullum crimen sine lege, nulla poena sine
        lege elveinek megsértése nem alkotmányellenes.

        Az összehasonlítás alapjaként a Nürnbergi Nemzetközi Katonai
        Bíróság  Alapokmánya   szolgált,   amelyben   megfogalmazott
        bűncselekmények és  büntetőjogi tételek ma már kétségtelenül
        a nemzetközi jog jogelvei közé tartoznak.

        A Nürnbergi  Nemzetközi Katonai  Bíróság Szabályzatában, más
        elnevezéssel  Alapokmányában   található  béke,   háború  és
        emberiség/emberiesség   elleni    bűncselekmények   többsége
        nemzetközi szerződések  vagy nemzetközi  szokásjog alapján a
        nemzetközi jogrend  részét képezték  már a  II. világháborút
        megelőzően. Az  ENSZ  Közgyűlés  1946.  február  13-án  kelt
        3/I/számú, illetve  1946.  december  11-én  kelt  95/I/számú
        határozata megerősítette  és a  nemzetközi jog  alapelveinek
        nyilvánította az Alapokmányban található, valamint a Bíróság
        ítéleteiben elismert  jogelveket, valamint  a háborús  és az
        emberiség elleni bűntettek meghatározásait.  Ez tükröződik a
        háborús és  az emberiség elleni bűncselekmények elévülésének
        kizárásáról szóló  egyezményben is,  amely - többek között -
        az     Alapokmányban      /Szabályzatban/      meghatározott
        bűncselekményekre terjed ki.

        Annak ellenére  tehát,  hogy  a  Nürnbergi  Katonai  Bíróság
        Alapokmánya  időben   jó   fél   évvel   követte   az   Nbr.
        hatálybalépését, közvetve, mint a nemzetközi jog általánosan
        elismert szabályait tartalmazó dokumentum, közvetlenül pedig
        mint  az   1971.  évi   1.  tvr-rel  kihirdetett  nemzetközi
        egyezmény  tartalma   irányadó  az  Nbr.  11.  és  13.  §-ai
        vizsgálatánál.

        Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy - jogi szempontokon
        túli  történelmi   értékelés  nélkül   -  az   Alapokmányban
        meghatározott bűncselekményeknek  az Nbr. 11. § 5. pontja és
        a 13.  § 2. pontja feleltethető meg. Ahhoz ugyanis, hogy pl.
        azt  lehessen   állítani:  Magyarországon  a  nyilas  uralom
        teremtett  keretet  az  emberiesség  elleni  bűncselekmények
        elkövetéséhez, így  az Nbr.  11. §  4. pontjában és 13. § 3.
        pontjában meghatározott  magatartások megvalósítói  vezetők,
        szervezők, felbújtók  vagy bűnsegédek  voltak  e  nemzetközi
        bűncselekmények elkövetésében,  már történelmi értékelést és
        nem csupán  formai összevetést  kell elvégezni. A történelmi
        értékelésre az Alkotmánybíróság nem vállalkozhat.

        Az Alkotmánybíróság  megállapítja tehát,  hogy az Nbr. 11. §
        5. pontja  és 13.  § 2. pontja nem alkotmányellenes, mivel a
        nemzetközi  büntetőjogban  is  kriminalizált  magatartásokat
        tartalmaznak. Az  Nbr. 11.  és 13. §-ának többi rendelkezése
        azonban az elkövetőre hátrányosan visszaható hatályú büntető
        jogalkotás és  jogalkalmazás alkotmányos tilalmát nemzetközi
        bűncselekményeknek nem  tekinthető magatartások tekintetében
        sérti.

        2. Az  Nbr. 13.  §. 7.  pontja  büntetni  rendeli  azt,  aki
        bármilyen formában  olyan tevékenységet  fejt ki vagy mozdít
        elő,   amely    a   népek    háború   utáni   békéjének   és
        együttműködésének megnehezítésére  vagy megbontására,  avagy
        nemzetközi viszály előidézésére alkalmas.

        Az Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  tényállás  nem
        felel  meg   a  büntetőjog   alkotmányos  kívánalmainak;   a
        büntetőjogi felelősség  alapjait,  feltételeit  és  határait
        tekintve  olyan   mértékben  határozatlan,   hogy  sérti  az
        Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  deklarált  jogállamiság
        alapelemét képező jogbiztonság követelményét.

        A 11/1992.  AB határozat  kifejti, hogy a "jogbiztonság - az
        Alkotmánybíróság értelmezésében  - az államtól és elsősorban
        a jogalkotótól  azt várja  el,  hogy  a  jog  egésze,  egyes
        részterületei,   és    egyes   szabályai    is    világosak,
        egyértelműek, hatásukat  tekintve kiszámíthatóak  és a norma
        címzettjei  számára   a  büntetőjogban  is  előre  láthatóak
        legyenek." (IV.1.p.)

        Valamely  magatartás   büntetendővé  nyilvánításának  formai
        alkotmányossági   követelményeit   az   Alkotmánybíróság   a
        30/1992.  (V.   26.)  AB   határozatban  fejtette   ki.  "Az
        alkotmányos büntetőjog  követelményei szerint  a büntetőjogi
        szankció  kilátásba   helyezésével  tilalmazott  magatartást
        leíró   diszpozíciónak    határozottnak,   körülhatároltnak,
        világosan  megfogalmazottnak  kell  lennie.  Alkotmányossági
        követelmény   a   védett   jogtárgyra   és   az   elkövetési
        magatartásra   vonatkozó    törvényhozói   akarat    világos
        kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmazni,
        hogy az  egyén mikor  követ el  büntetőjogilag  szankcionált
        jogsértést.  Ugyanakkor   korlátoznia   kell   az   önkényes
        jogértelmezés   lehetőségét    a   jogalkalmazók   részéről.
        Vizsgálni  kell   tehát,  hogy   a  tényállás  a  büntetendő
        magatartások körét  nem túl  szélesen jelöli-e  ki  és  elég
        határozott-e." (IV.5.p.)

        A fent  vázolt kritériumoknak  a  vizsgált  törvényhely  nem
        felel   meg.    Valamennyi   tényállási   eleme   széleskörű
        értelmezést  igényel   és  önkényes,   esetleges   politikai
        célokat,  érdekeket   érvényre   juttató   értelmezésre   ad
        lehetőséget,  az  abszolút  bizonytalanságban  oldva  fel  a
        büntetőjogi felelősség pontosan kicövekelendő határait.

        Az 1.  és a  2. pontba foglaltak alapján az Alkotmánybíróság
        az Nbr.  11. § 1-4. és 6. pontját, valamint a 13. § 1. és 3-
        7. pontját  alkotmányellenesnek ítéli.  Ezeknek a  határozat
        közzétételével való  megsemmisítése azt jelenti, hogy a Btk.
        165. §-ának  tartalmaként az Nbr. 11. § 5. pontja és a 13. §
        2. pontja,  valamint az Nbr. 12. és 14. §-ában meghatározott
        büntetési tételek maradnak hatályban.

        3. Az Alkotmánybíróság foglalkozott azon indítvánnyal, amely
        az Nbr.  13. §  4. pontját azért tartja alkotmányellenesnek,
        mert benne a kollektív bűnösségnek a büntetőjog alapelveitől
        idegen megnyilvánulását látja.

        A   kollektív   bűnösség   valóban   idegen   a   büntetőjog
        fogalomrendszerétől,  nem   is  büntetőjogi,  hanem    olyan
        politikai   kategória,    amelynek   számos    következménye
        származott  a   II.  világháború   után  különböző  népekre,
        nemzetekre, etnikumokra.  A büntetőjog története a kollektív
        felelősség  fogalmát   ismeri,  mint   amely  a  kezdetleges
        büntetőjogi  gondolkodás   jellemzője  volt.  Az  elkövetett
        cselekményért nemcsak  az elkövetőt,  hanem annak családját,
        törzsét, sokszor  több ízig  lemenő rokonait is felelősségre
        vonta.   A büntetőjogi  felelősség modern  formájában mindig
        egyéni és sohasem kollektív felelősség, a bűncselekmény mint
        az elkövető  sajátja jelentkezik,  így a büntetés is csak az
        elkövetőt érheti.

        Az Nbr.  a  13.  §  4.  pontjának  megfogalmazásakor  nem  a
        kollektív, hanem  az egyéni felelősség elvét érvényesítette,
        amikor    bűncselekménnyé     nyilvánította     a     magyar
        állampolgároknak  a   német  hadseregbe   és  a   biztonsági
        szolgálatba való belépését. Nem az Alkotmánybíróság feladata
        annak  feltárása,   hogy  a   népbíróságok  ténylegesen    a
        vélelmezett bűnösség alapján ítélkeztek-e, azaz  vizsgálták-
        e vagy sem a belépés önkéntességét.

        C/ A büntethetőség elévülésének kizárása

        A Btk.  33. §  (2) bekezdés a) pontja kizárja az Nbr. 11. és
        13.-ba  meghatározott  háborús  bűntettek  büntethetőségének
        elévülését. Az  Alkotmánybíróság az 53/1993. AB határozat 1.
        pontjában állást  foglalt a  Btk.  33.  §  (2)  bekezdésének
        alkotmányos értelmezéséről.  Eszerint  a  Btk.  "33.  §  (2)
        bekezdése alkalmazásánál  alkotmányos követelmény az, hogy a
        büntethetőség   el    nem    évülését    csak    azokra    a
        bűncselekményekre   nézve   lehet   megállapítani,   amelyek
        büntethetősége  az  elkövetés  idején  hatályos  magyar  jog
        szerint nem  évül el;  kivéve,  ha  az  adott  tényállást  a
        nemzetközi jog  háborús bűncselekménynek  minősíti,  el  nem
        évülését kimondja  vagy lehetővé teszi, és Magyarországot az
        elévülés kizárására nemzetközi kötelezettség terheli."

        Tekintettel  arra,   hogy  az  Alkotmánybíróság  álláspontja
        szerint az  Nbr.-ben meghatározott  háborús bűntettek  közül
        csupán a  11. §  5.  pontjában  és  a  13.  §  2.  pontjában
        meghatározott   magatartások    tartoznak    a    nemzetközi
        bűncselekmények  közé   is,  a   büntethetőség  elévülésének
        kizárása   alkotmányosan    csupán    ezen    cselekményekre
        vonatkoztatható.

        Ez  összhangban   van  azzal,   hogy   az   Alkotmánybíróság
        határozatának közzétételét követően büntetőjogi felelősségre
        vonás  alapjául   az   Nbr.-nek   csupán   e   rendelkezései
        szolgálhatnak,  mivel   a  11.  és  13.  §  többi  pontjának
        megsemmisítése egyben  alkalmazásuk  kizárását  is  jelenti.
        Ugyanakkor ez  összhangban van  a háborús  és  az  emberiség
        elleni   bűntettek    elévülésének   kizárására   nemzetközi
        egyezményben    vállalt     kötelezettséggel.    Az     Nbr.
        rendelkezéseivel szankcionált háborús bűntettek közül a 11.§
        5.  pontjában   és  13.   §   2.   pontjában   meghatározott
        magatartások  egyeznek  meg  azokkal  a  bűncselekményekkel,
        amelyeket  az  Egyezmény  I.  cikke  mint  el  nem  évülőket
        felsorol.

                                    III.

        1. Az  Alkotmánybíróság határozata az Nbr. 11. és 13. §-ában
        meghatározott bűncselekmények  miatt lefolytatott  és  1989.
        október 23-át  megelőzően jogerősen  lezárt büntető ügyekben
        hozott bírósági döntéseket nem érinti, azokról értékítéletet
        nem tartalmaz.

        Az  Alkotmánybíróság  a  jogszabály  alkotmányellenességének
        következményeivel kapcsolatos  elvi álláspontját  a 10/1992.
        (II. 25.)  AB határozatban  fejtette ki.  Ennek a  jelen ügy
        szempontjából lényeges  megállapítása, hogy,  mivel az ABtv.
        nem szab  korlátot a  megtámadható jogszabályok  keletkezési
        ideje  szerint,   a  múlt   jogi  helyzeteibe  való  "szabad
        belenyúlást"    a    jogbiztonság    érdekében    valamilyen
        korlátozással ellensúlyozni  kell.    A  jogbiztonság  ellen
        hatna,   ha   az   Alkotmánybíróság   olyan   jogszabályokat
        semmisítene  meg  főszabályként  visszamenőleges  hatállyal,
        amelyek a  ma hatályos  alkotmányszöveg  előtt  keletkeztek,
        valamint,  ha   ennek  következtében   olyan  jogviszonyokat
        kellene érvénytelennek  tekinteni, amelyek  keletkezésekor a
        hatályos  Alkotmány  eltérő  értékrendje  és  szabályai  nem
        voltak előreláthatóak. A 11/1992. AB  határozatban kifejtett
        álláspont  szerint  a  jogviszonyok  igazságtalan  eredménye
        önmagában nem  érv a  jogbiztonsággal szemben  (III/4.p.)  A
        lezárt jogviszonyokba való beavatkozást a törvény csak akkor
        írja elő,  ha azt más, a jogbiztonsággal konkuráló jogállami
        elv megköveteli.  Így az alkotmányos büntetőjog alapelveivel
        összhangban az  ABtv. 43. § (3) bekezdése kötelezővé teszi a
        jogerősen  lezárt   büntetőeljárások   felülvizsgálatát   az
        elítélt javára.  Ez elvileg  a jogbiztonság  ellen  hat.  Az
        ellentmondást az  ABtv. úgy oldja fel, hogy a 43. §-nak ez a
        rendelkezése csak  arra az  esetre vonatkozik, ha az elítélt
        még nem  mentesült a  büntetett előélethez fűződő  hátrányos
        jogkövetkezmények alól.

        Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vizsgált kérdésben
        a jogbiztonság és az alkotmányos büntetőjog követelményeinek
        összevetése további  korlátozást  kíván  az  előbbi  javára.
        Azzal összhangban,  hogy az  Alkotmánybíróság  az  Alkotmány
        hatálybalépése    előtti     időre    a    norma    tartalmi
        alkotmányellenességét  nem  állapíthatja  meg  (11/1992.  AB
        határozat  III/4.p.),   az   alkotmánybírósági   határozaton
        alapuló felülvizsgálat  csak azon büntető ügyekben indokolt,
        amelyek   az    elítéltre   hátrányos   visszaható   hatályú
        büntetőjogalkotás  tilalmának   alkotmányos  tételként  való
        megfogalmazása után  fejeződtek be  jogerősen. A  büntetőjog
        klasszikus alapelvei  az Alkotmányt módosító 1989. évi XXXI.
        törvény rendelkezései  folytán 1989.  október 23-tól  váltak
        alkotmányos tétellé.  Az  Nbr.  11.  és  13.  §-a  és  ezzel
        összefüggésben a  Btk. 33.  § (2)  bekezdés a)  pontja - bár
        korábban is  sértette a klasszikus büntetőjogi alapelveket -
        ekkor vált alkotmányellenessé a jelen határozatban megjelölt
        körben. Ez  indokolja az  ABtv. 43.  § (3) bekezdése alapján
        elrendelt felülvizsgálat időbeli szűkítését.

        Az indítványozók  által  hivatkozott,  a  háborús  bűntettek
        miatti  elítéléshez   a  kárpótlásból   és   a   társadalom-
        biztosítási   helyzet    rendezéséből   kizáró   jogszabályi
        rendelkezések indokoltságának  értékeléséhez  a  népbírósági
        ítélkezési  gyakorlat   történeti-jogi  elemzése  szükséges.
        Ennek  kereteit a jogalkotásnak kell megteremtenie.

        2. Az  ABtv.  21.  §  (6)  bekezdése  szerint  az  Alkotmány
        rendelkezései    értelmezésének     indítványozására    csak
        meghatározott  szervek   és  személyek  jogosultak.  Így  az
        Alkotmánybíróság a  magánszemély  indítványozó  kérelmét  az
        Alkotmány  7.   §   (1)   bekezdésének   értelmezésére,   az
        indítványtételi jogosultság  hiánya miatt  visszautasította.
        Utal ugyanakkor  az indítvány  benyújtása  óta  megszületett
        53/1993.   AB    határozat   e    téren    is    iránymutató
        megállapításaira.
                                Dr. Sólyom László
                           az Alkotmánybíróság elnöke

                     Dr. Ádám Antal             Dr. Kilényi Géza
                      alkotmánybíró               alkotmánybíró

                     Dr. Lábady Tamás           Dr. Schmidt Péter
                      alkotmánybíró               alkotmánybíró

                                 Dr. Szabó András
                               előadó alkotmánybíró

                              Dr. Tersztyánszky Ödön
                                  alkotmánybíró

                     Dr. Vörös Imre             Dr. Zlinszky János
                      alkotmánybíró                alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Several provisions of the Law on People's Courts constituting retroactive criminal legislation, violating the principle of nullum crimen sine lege and nulla poena sine lege
          Number of the Decision:
          .
          2/1994. (I. 14.)
          Date of the decision:
          .
          01/11/1994
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1994-1-002?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .