English
	Hungarian

Ügyszám: .	216/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 2/1994. (I. 14.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1994/41 .

A döntés kelte: Budapest, 01/11/1994 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  az 1945.  évi  VII. törvénnyel törvényerőre  emelt, az  1440/1945.  (V.  1.)  ME rendelettel,  valamint   az  1947.   évi  XXXIV.  törvénnyel módosított és  kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME rendelet (a továbbiakban: Nbr.)  11. §-ának  1-4. pontja  és 6.  pontja, továbbá 13. §-ának 1. és 3-7. pontja alkotmányellenes, ezért azokat a határozat közzétételének napjával megsemmisíti. Az   Alkotmánybíróság    megállapítja,   hogy    a   Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 33.  § (2)  bekezdés  a)  pontja  az  Nbr.  11.  §  5. pontjában  és  13.  §  2.  pontjában  meghatározott  háborús bűntettekre vonatkoztatható. Az Alkotmánybíróság  elrendeli az  alkotmányellenes törvényi rendelkezések alapján,  jogerős határozattal  1989.  október 23-a   után    lezárt   büntetőeljárások   felülvizsgálatát, amennyiben  az   elítélt  még   nem  mentesült  a  hátrányos jogkövetkezmények alól. Az Alkotmánybíróság  az indítványoknak  a hatályban nem lévő jogszabályi rendelkezések  vizsgálatára  vonatkozó  részeit, valamint a  nemzetközi jog alkalmazhatóságának lehetőségeire vonatkozó értelmezési indítványt visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság   e  határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. Az Nbr. rendelkezéseinek, valamint az Nbr.-ben meghatározott háborús  bűntettek   elévülését  kizáró   büntető   törvényi rendelkezés  alkotmányossági   vizsgálatára  több  indítvány érkezett. 1.  Az   Országgyűlés  Alkotmányügyi,  törvényelőkészítő  és igazságügyi bizottsága  a Btk.  165. §-a,  az Nbr. hatályban lévő rendelkezései, továbbá a Btk. 33. § (2) bekezdésnek  az Nbr. 11.  és  13.  §-ában  meghatározott  háborús  bűntettek elévülhetetlenségét   kimondó    része    alkotmányosságának vizsgálatát   indítványozta.   A   bizottság   indítványában kiemelten is  kérte az  Nbr. 1.,  11., 13.,  15 és  17. §-ai alkotmányellenességének vizsgálatát. Az országgyűlési  képviselő indítványozó - a Btk. 165. §-ára tekintettel    -     az    Nbr.     13.    §    4.    pontja alkotmányellenességének  megállapítását  és  megsemmisítését indítványozta. Szerinte  e "törvényhely  alapján több   száz német származású  magyar állampolgárt  ítéltek  el  anélkül, hogy alanyi  bűnösségét vizsgálták  volna. Ezzel a kollektív bűnösség elvét  érvényesítették -  és ez él ma is - a magyar büntetőjogban, ami  ellene mond  az  Alkotmányban  rögzített jogállam lényegének." Mindkét indítványozó a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alkotmányossági    vizsgálatának     szükségességét    azzal indokolta,  hogy   azok  szoros   összefüggésben  vannak  az életüktől és  szabadságuktól  politikai  okokból  jogtalanul megfosztottak   kárpótlásáról    szóló   törvényjavaslattal, amelyet azóta  1992. évi  XXXII. törvényként  elfogadott  az Országgyűlés. Az  Alkotmányügyi bizottság elnöke hivatkozott továbbá a kérdésnek a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam  által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-jétől  1949.   június   8-ig   terjedő   időben   alkotott jogszabályok  alkalmazásával  igazságtalanul  okozott  károk részleges kárpótlásáról  szóló 1992.  évi  XXIV.  törvénnyel való összefüggésére.  E törvények  alapján a  háborús  és  a népellenes  bűncselekmények   miatt  elítéltek   esetében  a kárpótlás lehetősége   a jogerős bírósági határozatok egyedi vagy  esetleg  egy  később  megszületendő  törvény  szerinti általános felülvizsgálatának eredményétől függ. 2. Az országgyűlési képviselő indítványozók az Nbr. 13. § 7. pontjának   alkotmányossági    vizsgálatát,   és    mint   a jogállamiságból a  jogbiztonságra vonatkozó követelményekkel ellentétes,  az   értelmezésnek  tág  teret  engedő,  pontos elkövetési   magatartást   nem   tartalmazó   rendelkezésnek megsemmisítését kérték. 3. A  magánszemély indítványozó  a Btk.  33. §  (2) bekezdés első  fordulata,   továbbá  a   háborús  bűntettek  esetében kiszabható büntetésekre  (Nbr. 3.  § első  bekezdés 1. és 2. pontja, második  és harmadik  bekezdése, 5.  §, 6.  § utolsó fordulata, 12. és 14. §), az elévülés kezdetének időpontjára (9. §),  valamint a  háborús bűntettek  tényállásaira (1. §, 11. §  1.-3. és  6. pont,  13. §  1. és  2., 5.  - 7.  pont) vonatkozó   Nbr.    rendelkezések    alkotmányellenességének megállapítását kérte. Álláspontja szerint   az  Nbr.  szerinti  háborús  bűntettek elévülésének utólagos kizárása a Btk. 33. § (2) bekezdésében alkotmányellenes   annak    ellenére,   hogy    Magyarország csatlakozott a  háborús és  az  emberiség  elleni  bűntettek elévülésének kizárásáról  szóló nemzetközi  egyezményhez  és azt az  1971. évi 1. tvr-rel kihirdette. A háborús bűntettek esetére   az    Nbr.    által    meghatározott    büntetések alkotmányellenesek  alapvetően   a  nulla  poena  sine  lege elvének sérelme  miatt. A  halálbüntetés mint  büntetési nem alkotmányellenességét  más   bűncselekmények   esetében   az Alkotmánybíróság  23/1990.   (X.  31.)   AB  határozata  már megállapította, e bűncselekményekről azonban a határozat nem rendelkezett. A  háborús bűntettek  elkövetési magatartásait meghatározó rendelkezések  sértik a  nullum crimen sine lege elvét, továbbá  oly mértékben  határozatlanok -  különösen a 13. §  7. pontja  - ami  sérti a  jogállamiságból  következő jogbiztonság követelményét. Ezen  túlmenően  az  indítványozó  az  Alkotmány  7.  §  (1) bekezdésének   értelmezése   alapján   az   Alkotmánybíróság döntését kéri a következő kérdésekben: "a/ alkalmazhatja-e  a magyar  jogalkalmazó szerv  a  magyar államot kötelező  nemzetközi jogot  abban az  esetben, ha az alkalmazásnál  tekintetbe   jövő  nemzetközi   jogszabálynak tartalmilag  megfelelő   belső  jogszabály   hiányzik   vagy valamilyen okból kifolyólag nem alkalmazható; továbbá ha b/  a  nemzetközi  jogszabály,  ill.  az  annak  tartalmilag megfelelő  belső   jogszabály  ellentétben   áll  a   magyar alkotmánnyal."                             II. Az indítványok részben megalapozottak. Az Alkotmánybíróság  döntésénél elkülönítve vizsgálta a Btk. 165.   §   tartalmát   adó   hatályos   Nbr.   rendelkezések alkotmányosságának kérdését  és az  Nbr. 11.  és 13.  §-ában meghatározott  háborús   bűntettek  elévülésének  kizárására vonatkozó törvényi rendelkezés alkotmányosságát. A/ A jogi szabályozás és története, a hatályos rendelkezések megállapítása. Az alkotmányosság  vizsgálatának elengedhetetlen első lépése a  hatályos  jog,  illetve  a  vitatott  jogi  rendelkezések hatályosságának megállapítása.  Jelen ügyben  azonban  ennek kiemelkedő  fontossága  van,  mivel  az  egyes  időszakokban tanúsított     jogszabályszerkesztési      "nagyvonalúságra" visszavezethető okok  miatt az  is vita  tárgyát  képezheti, hogy tulajdonképpen mely rendelkezések alkotmányosságát kell elbírálni. Az  Alkotmánybíróság -  éppen  a  hatályon  kívül helyezés és  hatályban tartás egyértelmű rendezésének hiánya miatt  -   logikai,  történeti  és  rendszertani  értelmezés eredményeként foglalt  állást  a  vizsgálandó  rendelkezések köre tekintetében. 1. A jogi szabályozás története 1.1. A  háborús bűnösök felelősségre vonásáról már a második világháború  tartama  alatt  több  nemzetközi  megállapodás, deklaráció született. Így a Szövetségi Nyilatkozat Londonban 1942. január 13-án, a  moszkvai deklaráció 1943. október 30- án.   Kiemelkedő fontosságú a Londonban 1945. augusztus 8-án aláírt egyezmény  "A tengely  európai  háborús  főbűnöseinek üldözése és  megbüntetése" tárgyában. A megállapodások közös elve, hogy minden háborús bűnöst abban az országban vonjanak felelősségre,  amelyben   cselekményeit   elkövette   és   a felelősségre  vonás   az  illető  ország  törvényei  szerint történjék.   Azoknak   a   háborús   főbűnösöknek,   akiknek cselekményeit nem  lehet földrajzi  helyhez rögzíteni - mert bűnös magatartásuk  több országra  is kihatott -, Nemzetközi Katonai Bíróság előtt kell felelniük. A londoni egyezménnyel egyidejűleg    elfogadták    a    felállítandó    nemzetközi büntetőbíróság szabályzatát, alapokmányát /Charter/ is. A szövetséges  hatalmak és  Magyarország között 1945. január 20-án Moszkvában  jött létre  a fegyverszüneti egyezmény. Az egyezményt 1945.  január 20-ai  visszamenőleges hatállyal az 1945. évi  V. törvény  cikkelyezte be, amelyet az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945.  szeptember 13-án fogadott el. A vizsgált téma  szempontjából   különösen  fontos   a   fegyverszüneti egyezmény 14.  pontjának   rendelkezése: "Magyarország közre fog működni  a háborús  bűncselekményekkel vádolt  személyek letartóztatásában,    az    érdekelt    kormányoknak    való kiszolgáltatásában és az ítélkezésben e személyek felett." A fegyverszüneti   egyezmény  aláírása  után  az  Ideiglenes Kormány - az Ideiglenes Nemzetgyűléstől kapott felhatalmazás alapján - 1945. január 25-én kibocsátotta a népbíráskodásról szóló 81/1945.  ME  rendeletet,  amely  1945.  február  5-én lépett hatályba.  Ezt módosította és egészítette ki az 1945. április  27-én   elfogadott,  és   május  1-jétől   hatályos 1140/1945. ME  rendelet. A  rendeleteket két másikkal együtt az  1945.  szeptember  16-án  kihirdetett  VII.  törvénycikk emelte  törvényerőre.   A  törvény  kodifikációs  technikája szerint az  alaprendeletet nem foglalta egységes szerkezetbe az  utóbbi   módosításokkal  és  kiegészítésekkel,  hanem  a törvényerőre  emelés   külön-külön,  az   1945.   évi   VII. törvénycikk     I-IV.     mellékleteiként     történt.     A népbíráskodással kapcsolatos  egyes  rendelkezésekről  szóló 1947. évi XXXIV. törvénycikk több helyen változtatta az Nbr. rendelkezéseit. E  törvény 1.  §-a érintette a büntetéseket, 5. §-a  pedig kiegészítette a háborús bűntettek tényállásait is. 1.2. A  népbíróságok működésének megszűnését követően (1950. április 1.)  a népbírósági  anyagi büntetőjog  sajátos -  az általános és  a különös  rész szerint   elkülönült,  illetve párhuzamos - szerkezetben élt tovább 1962-ig. 1951. január  1-jén lépett  hatályba  a  büntetőtörvénykönyv általános részéről  szóló 1950.  évi II.  törvény /Btá./.  A hatálybalépéséről rendelkező  1950. évi  39.  tvr  kimondta, hogy a Btá.  hatálybalépésével hatályukat vesztik a fennálló jogszabályoknak mindazon    rendelkezései,  amelyek  a  Btá. által szabályozott kérdésekre vonatkoznak. Ugyanakkor a 3. § (3) bekezdésében  kimondta,  hogy  a  Btá.  "nem  érinti  az 1945:VII. törvénnyel  törvényerőre emelt  81/1945. (II.  5.) M.E.  rendelet   1.  §-át,  nem  érinti  továbbá  azoknak  a különleges büntetőjogi szabályoknak hatályát sem, amelyek az 1.440/1945.  (V.   1.)  M.E.   rendelet  1.   §-a   harmadik bekezdésében és az 1947:XXXIV. tv. 1. §-a (2) bekezdésében a vagyonelkobzásra, az 1.440/1945. (V. 1.) M.E. rendelet 2. §- a harmadik  bekezdésében a  halálbüntetés  alkalmazására,  a 81/1945. (II.  5.) M.E.  rendelet 9. §-ának (1) bekezdésében és az  1.440/1945. (V.  1.) M.E.  sz. rendelet  5. §-ában az elévülés kezdőnapjára,  végül az  1.440/1945. (V.  1.)  M.E. rendelet 15.  §-ában a  fiatalkorúakkal szemben alkalmazható intézkedésekre vonatkozóan rendelkeznek." A tvr rendelkezett arról,  hogy   a   Btá.   hatálybalépése   előtt   kiszabott életfogytig tartó  kényszermunkát, illetve    kényszermunkát miként kell  szabadságvesztésként végrehajtani  /12.  §/.  E rendelkezésekből  kikövetkeztethető,  hogy  a  tvr  hatályon kivül helyezte  az életfogytig tartó kényszermunkát, illetve a  kényszermunkát,   amelyek  a  háborús  bűntettek  sajátos főbüntetései közé tartoztak. A törvényerőre emelt ME rendeleteknek, valamint az 1947. évi XXXIV. törvénynek   a  háborús és népellenes bűncselekmények tényállásaira, büntetési  tételeire és elévülésük kezdetének sajátos  szabályaira   vonatkozó  rendelkezéseit   az  1952. augusztus 31.  napján hatályban  volt anyagi  jogszabályokat tartalmazó,  a   Hatályos   Anyagi   Büntetőjogi   Szabályok Hivatalos Összeállítása  /BHÖ/, a Különös rendelkezések Első részébe,  a   Népköztársaság  elleni   bűncselekmények   IV. fejezetének 81-94. pontjaiba építette be. 1.3. A  Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi  V. törvény  X. fejezete rendelkezett a béke és az emberiség elleni  bűntettekről, a katonai bűntettekről szóló XVII. fejezet IV. címében pedig a nemzetközi hadijogot sértő bűntettekről. Magában  a Kódexben nem történik említés az ME rendeletekben   meghatározott    háborús    és    népellenes bűncselekményekről, nincs  különleges szabály  sem a törvény hatálya, sem  pedig az  elévülés tekintetében.  A joganyag a Büntető Törvénykönyv  hatálybalépéséről, végrehajtásáról  és egyes szabálysértésekről  szóló 1962.  évi l0.  törvényerejű rendelet szabályainak megfelelően maradt hatályban. A tvr  2. § (1) bekezdése szerint: "A Btk. hatálybalépésével hatályukat vesztik  a hatálybalépése  előtt alkotott büntető anyagi jogi  tartalmú jogszabályok, illetve a hatálybalépése előtt alkotott  jogszabályok büntető  anyagi  jogi  tartalmú rendelkezései."  A  (3)  bekezdés  azonban  a  következőképp rendelkezik: "Az  (1) bekezdésben  meghatározott rendelkezés nem érinti  a népbíráskodás  tárgyában kibocsátott, az 1945. évi VII.  törvénnyel törvényerőre emelt 81/1945. (II. 5.) ME számú rendelet  1.,3.,9.,11.,12.,13.,14., továbbá  a 7. pont kivételével a  15., valamint  a 16.,17.,18.  és 31.  §-aiban foglalt rendelkezéseket.  A 12. § b) pontjában és a 14. § b) pontjában foglalt  büntetés azonban nem alkalmazható." Bár a tvr kifejezetten  csak az  Nbr.-re  utal  és  nem  említi  a módosító szabályokat,  a hatályban  tartott jogszabályhelyek közelebbi   vizsgálata    alapján   nyilvánvaló,    hogy   a kiegészített,  illetve   módosított  Nbr.   rendelkezéseinek hatályban maradásáról  van szó.  /A 12.  § b) pontjában és a 14. § b) pontjában foglalt büntetés alkalmazásának tilalma a büntetési  rendszerből   átmenetileg  száműzött  életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazásának tilalmát jelentette./ A háborús  és népellenes  bűncselekmények,  valamint  a  nem üldözött politikai  bűncselekmények  elévülésének  kezdetére vonatkozó sajátos  szabályokat az  Nbr. 9.  §-a tartalmazta, tehát azok  továbbra is  érvényesültek.  A  tvr  20.  §  (2) bekezdése az  elévülésre külön  kimondta, hogy az "1945. évi VII. törvény  11.  §-ában  meghatározott  háborús  bűntettek büntethetősége  a  Btk.  31.  §-ának  a)  pontjában  foglalt rendelkezés szerint  évül el."  Ez azt  jelentette, hogy  az Nbr.  (és  nem  az  1945.  évi  VII.  törvény!)  11.  §-ában meghatározott, súlyosabb  háborús bűncselekmények  elévülési ideje 20  év. E  rendelkezés a  11. §-ban  szereplő  háborús bűntettek esetén  a Btá.  szabályai szerinti  kedvezőbb,  az adott bűncselekményekre   15  évben megállapított  elévülési időnek      megfelelően      már   elévült   bűncselekmények büntethetőségét  élesztette   fel,   illetve   az   elévülés félbeszakadása, nyugvása  miatt még  be  nem  állt  elévülés idejét hosszabbította meg. 1.4. Az  elévülés tekintetében  fontos mozzanat az 1964. évi 27. számú  törvényerejű rendelet,  amely az  ENSZ  Közgyűlés által  1968.   novemberében   elfogadott   egyezmény   előtt rendelkezett a  háborús bűntettek  és  a  miattuk  kiszabott egyes büntetések  elévülésének kizárásáról.  A  tvr  1.  §-a szerint: "Az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt és az 1440/1945.  (V. 1.)  ME számú  rendelettel módosított  és kiegészített 81/1945.  (II. 5.) ME számú rendelet 11. és 13. §-ában  meghatározott   háborús  bűntettek   büntethetősége, valamint az  ilyen bűntettek  miatt  kiszabott  tizenöt  évi szabadságvesztés vagy ennél súlyosabb büntetés nem évül el." A  tvr   tehát  érintetlenül   hagyta  az   Nbr.  visszaható hatályára, valamint a háborús bűntettek kivételével az Nbr.- nek az  elévülés kezdő  időpontjára vonatkozó sajátos, és az 1962.  évi   10.  tvr  2.  §  (3)  bekezdésében  fenntartott szabályait. 1.5. A  háborús és  emberiség elleni  bűntettek elévülésének kizárásáról az  Egyesült Nemzetek  Szervezetének  Közgyűlése által New  York-ban 1968.  november  26.  napján  elfogadott nemzetközi  egyezmény   az   1971.   évi   1.   törvényerejű rendelettel vált  a belső  jog részévé.  A háborús bűntettek üldözésével  kapcsolatos   nemzetközi  kötelezettségeknek  a Kódexbe építése   a  Büntető Törvénykönyv  módosításáról  és kiegészítéséről  szóló  1971.  évi  28.  számú  törvényerejű rendelettel, az un. Btk. novellával történt meg. A Btk.  novella 2.  §-a a  Büntető Törvénykönyv  31. §-át  a következő (2)  bekezdéssel egészítette  ki: "Nem  évül el az 1945.  évi   VII.  törvénnyel   törvényerőre  emelt   és  az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel módosított és kiegészített 81/1945. (II.  5.) ME  számú  rendelet  11.  és  13.  §-ában meghatározott háborús  bűntettek, a  béke  és  az  emberiség elleni bűncselekmények  (X.Fejezet), valamint  a  nemzetközi hadijogot  sértő   bűncselekmények  (XVII.Fejezet  VI.  Cím) büntethetősége." A  Btk.   novella  azonban  nem  csupán  az  elévülés  külön szabályait, hanem  az Nbr.  rendelkezéseit is  integrálta  a Kódexbe   "Háborús és  népellenes bűntettek" elnevezéssel és - ismét  - sajátos  kodifikációs technikával. A Btk. novella 38. §-a  a törvényt  a következő 134/A. §-al egészítette ki: "A háborús  és népellenes  bűntettekről külön jogszabály [az 1945. évi  VII. törvénnyel törvényerőre emelt, az 1440/1945. (V. 1.)  ME számú  rendelettel  módosított  és  kiegészített 81/1945. (II.  5.) ME számú rendelet] rendelkezik." A 38. §- hoz  fűzött   indokolás   nincs   teljesen   összhangban   a rendelkezéssel,  mert  kizárólag  arra  hivatkozik,  hogy  a háborús   és   emberiség   elleni   bűntettek   elévülésének kizárásáról szóló  nemzetközi egyezmény  miatt, a "teljesség érdekében   és    az   elévülés    kizárásáról   szóló    új rendelkezésekre figyelemmel  indokolt, hogy  a Btk.  utaljon ezekre a  bűncselekményekre, megjelölve,  hogy mely hatályos rendelkezések   határozzák   meg   azokat."   A   népellenes bűncselekményekre  vonatkozó  szabályok  tehát  továbbra  is hatályban maradtak,  egyrészt mert  a 134/A.  §  címében  és "tényállásában" utal  rá, másrészt  mert a  Btk. novella  az 1962. évi  10. tvr  2. §-a  (3) bekezdésének  hatályon kivül helyezéséről nem rendelkezett. 1.6.  A   népellenes  bűntettekre   vonatkozó  rendelkezések hatályon  kivül   helyezése  a   Btk.  hatálybalépéséről  és végrehajtásáról szóló  1979. évi  5. törvényerejű rendelet / Btké./ 2. § (1) bekezdésében történt meg, amikor az az 1961. évi V.  törvényt, valamint  az 1962.  évi 10. tvr valamennyi rendelkezését, így az Nbr. bizonyos rendelkezéseit hatályban tartó 2. § (3) bekezdését is hatályon kivül helyezte. A Btk.  már nem rendelkezik a népellenes bűntettekről. Ennek racionális magyarázata,  hogy az  Nbr.  15.  és  17.  §-ában meghatározott népellenes  bűntettek,  mivel  elévülésük  nem volt   kizárt,    1979.   július   1-jéig   már   bizonyosan elévülhettek. A Btk.-nak  a büntethetőség elévülését kizáró szabálya 1993. május 15-ig a következőképp szólt: "33. § (2) Nem évül el az 1945.  évi   VII.  törvénnyel   törvényerőre  emelt   és  az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel módosított és kiegészített 81/1945.  (II.   5.)  ME   rendelet  11.   és   13.   §-ában meghatározott háborús bűntettek és az emberiség elleni egyéb bűncselekmények (XI.fejezet)  büntethetősége."  Az 1993. évi XVII.    törvény    bővítette    az    elévülésből    kizárt bűncselekmények körét,  így az  eredeti rendelkezés  a  Btk. 33.§ (2) bekezdés a) és b) pontjaként hatályos. A Btk.  XI. fejezete  az  emberiség  elleni  bűncselekmények elnevezéssel I.  címében  a  béke  elleni  bűncselekményeket (háborús uszítás,  bűncselekmény a  népek szabadsága  ellen, népirtás, nemzeti,  népi, faji  és  vallási  csoport  elleni bűncselekmény, faji  megkülönböztetés), II.  címében pedig a háborús bűncselekmények  (polgári lakosság  elleni  erőszak, háborús fosztogatás, bűnös hadviselés, harctéri fosztogatás, fegyverszünet   megszegése,    hadikövet   elleni   erőszak, visszaélés a  vöröskereszttel) tényállásait  tartalmazza.  A Btk. tehát  az utóbbiak  között helyezte  el a  korábban,  a katonai  bűncselekmények   között  szerepelt,  a  nemzetközi hadijogot sértő bűncselekményeket is. A   háborús bűncselekmények  sorát zárja  a  Btk.  165.  §-a "Egyéb háborús  bűntettek" elnevezéssel. Eszerint: "Az egyéb háborús bűntettekről  külön jogszabály  [az 1945.  évi  VII. törvénnyel törvényerőre  emelt, az  1440/1945.  (V.  1.)  ME rendelettel módosított  és kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME rendelet] rendelkezik."  A §-hoz  fűzött indokolás  szerint, mivel e  háborús bűntettek nem évülnek el, mindaddig, amíg a második világháború  folyamán elkövetett  háborús  bűntettek elkövetői életben lehetnek, indokolt, hogy a törvény utaljon ezekre,  megjelölve   azt  a  jogszabályt,  amely  a  reájuk vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. 2.  A   történeti  áttekintés   után   az   Alkotmánybíróság vizsgálata a  Btk. 165.  § tartalmának feltárására irányult, azaz  annak   megállapítására,  hogy   az     Nbr.      mely rendelkezései   vannak    hatályban.   Az   Alkotmánybíróság figyelembe  vette   a  későbbiekben   nem  emlegetett   azon módosítást  is,   amely   a   háborús   bűntettek   törvényi tényállásaiban az  1947. évi  XXXIV. törvénycikk  5.  §-ából következik. A hatályosság  megállapításánál kiindulópont,  hogy a  Btké. 2.§ (1)  bekezdése az  1962.  évi  10.  tvr  hatályon  kivül helyezésével, és  külön fenntartó  rendelkezések  hiányában, teljes egészében  hatályon kivül  helyezte  az  Nbr.-nek  az 1962. évi 10. tvr-rel hatályban tartott azon rendelkezéseit, amelyek nem épültek be a Btk. 165. §-ába. Ezt  a   következtetést  alátámasztja   egyrészt  -  a  Btk. novellában   is   megnyilvánult   -   azon   törvényalkotási koncepció, hogy  valamennyi büntető anyagi jogi rendelkezés, legalább    keretdiszpozíció    formájában,    a    Btk.-ban szerepeljen. A "jogalkotói szándék" kutatásához adalék, hogy a Btké.   2.  § (2)  bekezdése az 1962. évi 10. tvr 2. § (3) bekezdésének    az     Nbr.     tekintetében     alkalmazott szóhasználatával élve  (a hatályon kivül helyező rendelkezés "nem érinti"...)  rendelkezik a  párizsi békeszerződés  azon tételeinek  hatályosságáról,   amelyek  a   háborús   bűnök, valamint a  béke vagy  az emberiesség ellen elkövetett bűnök elkövetőinek  kiadására   vonatkoznak.  Azaz   1979-ben  nem tartották    szükségesnek,    hogy    az    Nbr.    bizonyos rendelkezéseinek hatályban  tartásáról külön rendelkezzenek, akkor,  amikor   egyrészt  a   hatályosságról   részleteiben rendelkező tvr-t  hatályon  kivül  helyezték,  és  egyébként rendelkeztek a bűncselekmény-csoporttal bizonyos tekintetben összefüggő sajátos szabályokról (az elkövetők kiadatásáról). A  Btk.  165.  §-a  az  emberiség  elleni  bűncselekményeket tartalmazó különös részi fejezet egyik tényállása. Ezért - a Btk.  Különös   Részében   foglalt   rendelkezések   tipikus szerkezeti   felépítésére   tekintettel   -      a   háborús bűntetteknek  az   Nbr.  11.  és  13.  §-ában  meghatározott elkövetési  magatartásai,   valamint  a  12.  és  14.  §-ban meghatározott büntetési  tételei váltak  a Btk.  részévé,  a többi rendelkezés már nem hatályos. A  fentiekre  figyelemmel  az  alkotmányossági  vizsgálat  a következő, a  Btk. 165.  §-ában foglalt  rendelkezés alapján hatályos büntetőjogi rendelkezésekre terjed ki: 2.1. Az elkövetési magatartások: Az Nbr.  módosított és  kiegészített 11. §-a alapján háborús bűnös az: 1.  aki   az  1939.   évi  háborúnak   Magyarországra   való kiterjedését,   vagy   Magyarországnak   a   háborúba   mind fokozottabb mértékben történő belesodródását vezető állásban kifejtett tevékenységével  vagy magatartásával elősegítette, vagy azt  megakadályozni nem  törekedett,  bár  erre  vezető közhivatali  állásánál,  politikai,  közgazdasági,  közéleti szerepénél fogva módja lett volna, 2. aki, mint a kormány, országgyűlés tagja, vagy mint vezető állást betöltő  közalkalmazott, kezdeményezője,  vagy bár  a következményeket  előre   láthatta,   részese   volt   olyan határozat hozatalának,  amely a  magyar népet az 1939. évben kitört világháborúba sodorta, 3.  aki   a   fegyverszünet   megkötését   erőszakkal   vagy befolyásának kihasználásával megakadályozni igyekezett, 4. aki  vezető jellegű  cselekményével a  nyilas mozgalomnak segítséget  nyújtott   a  hatalom   megszerzésére   irányuló lázadáshoz, a  hatalom megtartásához,  vagy  aki  e  hatalom megszerzése után  kapott kinevezés vagy megbízatás alapján a nyilas  kormányzatban,   közigazgatásban   vagy   honvédelem keretében életét  fenyegető kényszerű  szükség nélkül vezető állást vállalt (vezető állás alatt miniszteri, államtitkári, főispáni,       főpolgármesteri,       hadsereg-parancsnoki, hadtestparancsnoki  vagy   hasonló  fontosságú  állást  kell érteni), 5.  aki   a  megszállott   területek  lakosságával   vagy  a hadifoglyokkal való  bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi  jogszabályokat   súlyosan  megsértette,  vagy  a visszacsatolt területek lakosságával, a reábízott hatalommal visszaélve,  kegyetlenkedett,   vagy  aki   általában   akár belföldön, akár  külföldön felbujtója,  tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának, 6.  aki   nyomtatványban  (bármilyen   módon  sokszorosított iratban), gyülekezet  előtt elmondott  beszédben vagy  rádió útján huzamosabb időn át olyan állandó jellegű és folyamatos tevékenységet fejtett  ki, amely alkalmas volt arra, hogy az ország  háborúba  lépése,  illetőleg  a  háború  fokozottabb mértékben való  folytatása érdekében a közfelfogást jelentős mértékben befolyásolja és az országra káros irányba terelje. Az Nbr.  módosított és  kiegészített 13. §-a szerint háborús bűnös az is: 1.  aki   nyomtatványban  (bármilyen   módon  sokszorosított iratban), gyülekezet  előtt elmondott  beszédben vagy  rádió útján a háborúba lépésre vagy a háború fokozottabb mértékben való folytatására izgatott, 2. aki  valamilyen katonai  jellegű alakulatnak személy vagy vagyontárgy   ellen   elkövetett   erőszakos   cselekményhez segítséget nyújtott, 3.  aki   nem  vezető   jellegű  cselekményével   a   nyilas mozgalomnak segítséget  nyújtott  a  hatalom  megszerzéséhez vagy megtartásához, vagy aki  e hatalom  megszerzése után  kapott kinevezés vagy megbízatás alapján  a nyilas közigazgatásban vagy honvédelem keretében önként  a 11.  § 4.  bekezdésében fel  nem  sorolt egyéb fontos állást vállalt, 4. aki  magyar állampolgár  létére  a  német  hadsereg  vagy biztonsági szolgálat (SS, Gestapo stb.) kötelékébe lépett, 5. aki  valamilyen német  alakulatnak a  magyarság  érdekeit sértő adatokat szolgáltatott vagy mint besúgó működött, 6. aki  a háborús  hírverés szolgálatában  jelentős szellemi munkát végzett, 7. aki  bármilyen formában  olyan tevékenységet fejtett vagy fejt ki,  illetőleg mozdított vagy mozdít elő, amely a népek háború    utáni     békéjének     vagy     együttműködésének megnehezítésére vagy  megbontására, avagy nemzetközi viszály előidézésére alkalmas. Az  elkövetési  magatartásokról  megállapítható,  hogy  azok kifejezetten   a    II.   világháborúhoz   kapcsolódnak,   a tényállások     jelenleg  elkövethető   magatartásokat   nem tartalmaznak.  Csupán   a  13.   §   7.   pontja   nyilvánít bűncselekménnyé a háború befejezése után kialakult helyzetet veszélyeztető magatartást. 2.2.   A    büntetési   tételek    szempontjából    hatályos rendelkezések feltárását  megkönnyítette az  1993. évi XVII. törvény 81.  és 82.  §-a, amely megszüntette a halálbüntetés alkalmazásának formálisan  még meglévő  lehetőségét, továbbá 103. §-a, amely kifejezetten hatályon kivül helyezte az Nbr. 3.  §-át.  A  törvény  tehát  megszüntette  a  halálbüntetés alkotmányellenességét kimondó  23/1990.(X. 31.) AB határozat után elvileg fennálló, a magánszemély indítványában érintett jogértelmezési problémát, így e kérdés tárgytalanná vált. Az 1993.  május 15-től hatályos módosításokra is figyelemmel az Nbr.  12. §-a  alapján az  Nbr. 11.  §  1.-6.  pontjaiban felsorolt   cselekményekre    főbüntetésként   a   következő büntetéseket lehet alkalmazni: a) életfogytig tartó szabadságvesztés vagy b) tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés. Az Nbr.  14. §-a  alapján az  Nbr. 13.  §  1.-7.  pontjaiban felsorolt cselekményekre főbüntetésként a következőket lehet alkalmazni: a) életfogytig tartó szabadságvesztés vagy b) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés. 2.3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Nbr.-nek az Alkotmányügyi bizottság  által vizsgálatra  javasolt 15.  és 17.  §-ai,   amelyek  a  népellenes  bűntettek  tényállásait tartalmazzák, már nem tekinthetők hatályosnak. Az  Nbr.   15.  §-ában  meghatározott  súlyosabb  népellenes bűntettek -  az 1962.  évi 10.  tvr 2.  §.-ában kifejezetten hatályon kivül  helyezett  7.  pont  kivételével  -  csak  a bűncselekménnyé nyilvánítás előtt elkövetett magatartásokkal voltak megvalósíthatóak,  büntetési tételük  pedig öt  évtől tíz évig  terjedhető fegyház volt. A 17. §-ban meghatározott enyhébb népellenes  bűntettek -  a háborús  és  a  súlyosabb népellenes  bűntettekhez   kapcsolódó  bűnpártolást   és   a feljelentési kötelezettség  elmulasztását kivéve  -  szintén csak múltbeli  magatartással voltak  elkövethetők, büntetési tételük pedig két évtől öt évig terjedő börtönbüntetés volt. Ebből következik,  hogy a félbeszakítás hatósági aktusát nem számítva és az elévülés kezdetének az Nbr.-ben megállapított speciális  szabályait   figyelembe  véve,   a  büntethetőség elévülése a  Csemegi Kódex, illetve a Btá. szabályai szerint a súlyosabb esetekben is 1954. december 21-én, illetve 1955. január 20-án  bekövetkezett. Az  elévülés félbeszakadásának, illetve  nyugvásának   eseteire  tekintettel   a  népellenes bűntettek tényállásainak  hatályban tartása az 1962. évi 10. tvr-ben  még   indokolt  lehetett.   E  rendelkezések   -  a büntethetőség  elévülése   miatt   -   évtizedek   óta   nem szolgálhatnak büntetőjogi felelősségre vonás alapjául; mivel e  szabályok   alapján  új   büntetőeljárás  nem   indulhat, hatályban lévőnek nem tekinthetők. Nbr.-nek  az   Alkotmányügyi  bizottság   által  vizsgálatra javasolt  1.  §-a  formailag  ugyan  szintén  nem  hatályos, tartalmilag azonban  - mint  a háborús  bűntettek elkövetési magatartásainak szükségképpeni  velejárója -  igen.  Azaz  a Btk. 165. §-a büntetni rendel olyan magatartást is, amely "a rendelet életbeléptekor  már befejeztetett  s  a  cselekmény befejeztének időpontjában fennállott törvényes rendelkezések alapján az büntethető nem volt."/Nbr. 1. §/ Ugyancsak  nem   hatályos   az   Nbr.-nek   a   magánszemély indítványozó által  megvizsgálni kért több rendelkezése, így 3. §-ának  második és  harmadik bekezdése, 5. §-a, 6. §-ának az 5900/1945.  (VIII. 5.)  ME rendelettel beiktatott  utolsó fordulata (ezt  már az  1947. évi  XXXIV.  tv  módosította), valamint 9. §-a. Mivel az  Alkotmánybíróság hatásköre  az 1989. évi XXXII. tv (ABtv.) értelmében a jogszabály alkotmányosságának utólagos, absztrakt vizsgálatánál   csupán  az  elbíráláskor  hatályos jogszabályokra  terjed   ki,  az  Nbr.  hatályban  nem  levő rendelkezései   tekintetében    az    Alkotmánybíróság    az indítványokat visszautasította. B/ A Btk. 165. §-ának alkotmányossági vizsgálata A   Btk.    165.   §   alkotmányosságának   vizsgálatát   az Alkotmánybíróság  a   határozataiban  több  alkalommal  -  a 10/1992.  (II.   25.)  AB   és  a   11/1992.  (III.  5.)  AB határozatban  részleteiben   is   -   kifejtett   elvek,   a jogrendszer  kontinuitásának   és  legalitásának  elismerése alapján  végezte   el.  Az  eredmény  szempontjából  azonban meghatározóak voltak  az Alkotmány  és  a    nemzetközi  jog részét képező   háborús  és emberiség elleni bűncselekmények viszonyáról  az   53/1993.  (X.   13.)  AB  határozatban  (a továbbiakban: 53/1993. AB határozat) kifejtett  tételek. A vizsgálat  alapja az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja volt,  amelyet   a  11/1992.   (III.  5.)  AB  határozat  (a továbbiakban: 11/1992.  AB határozat)  indokolásában a  múlt rendszerek joga és az új Alkotmány szerinti jogállam közötti viszonyról fejtett  ki. "Az Alkotmánybíróság kezdettől fogva nem  tett   tartalmi  különbséget   a  korábbi  rendszerben, illetőleg   az    Alkotmány   után   alkotott   jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatában."  (III/2.p.)  "Keletkezési idejétől függetlenül  minden hatályos  jogszabálynak  az  új Alkotmánynak   kell    megfelelnie.    Az    alkotmányossági vizsgálatban sincs  a jognak  két rétege,  és nincs  kétféle mérce sem.  A jogszabály keletkezési idejének annyiban lehet jelentősége, hogy  régi jogszabályok  a megújított Alkotmány hatálybalépésével válhattak alkotmány-ellenessé." (III/3.p.) Ez  az  elv  az  Nbr.  hatályos  szabályainak  vizsgálatánál kizárja   az Nbr.  történeti  és  politikai  jelentőségének, valamint  annak   értékelési   lehetőségét,   hogy   a   II. világháborút közvetlenül  követő  olyan  történelmi  időszak jogalkotási   terméke,    amelynek   széleskörű   nemzetközi összefüggései  voltak,  olyan  történelmi  eseményekre  volt reakció, amelyek  negatív megítélése,  ha az  idő  múlásával veszített is hevességéből, de alapvetően nem változott. 1.1.   Az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  - az  Nbr. 13.§  7.  pontjának  a  jövőben  elkövethető  magatartásokra vonatkozó rendelkezései  kivételével -  az Nbr. 11-14. §-ai, ennek megfelelően  pedig a Btk. 165. §-a - e vonatkozásban - ellentétes az Alkotmány 57. § (4) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság  a 11/1992. AB  határozatban részletesen kifejtette   a   visszaható   hatályú   büntető   jogalkotás tilalmának tartalmát.  A Btk.  165. §-a  tekintetében  ilyen mélységű okfejtésre nincs szükség, mivel az Nbr. 11-14. §-ai a nullum  crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvét, a visszaható  hatály tilalmát már a klasszikus, a liberális, demokratikus állam  büntetőjogában kialakult  tartalmában is sérti.  Ennek   lényege  az   az  államot  terhelő  közjogi, alkotmányos kötelezettség, hogy büntetőhatalma gyakorlásának alapfeltételeit törvényben  rögzítse: az  egyén  büntetőjogi felelősséggel csak olyan cselekményekért tartozik, amelyeket elkövetésekor a törvény már bűncselekménynek nyilvánított és olyan   büntetéssel   sújtható,   amelyet   a   törvény   az elkövetéskor kilátásba  helyezett.  Ettől  eltérés  csak  az enyhébb elbírálás irányában lehetséges. Az Nbr. 1. §-a nem hagy kétséget afelől, hogy túlteszi magát a  nullum   crimen,  nulla  poena  sine  lege  elvén.  Ez  a visszaható hatályú  jogalkotás a  ma is hatályos tényállások olyan  immanens  eleme,  amely  az  Nbr.  1.  §-ának  formai hatálytalansága ellenére  sem tagadható.  Az Nbr.  1. §-ának felfogása alapján  szabályozott bűncselekmények tehát sértik az Alkotmányba  az 1989.  évi XXXI.  tv-el  beiktatott  azon alapelvet,  amely   szerint  senkit   nem   lehet   bűnösnek nyilvánítani és  büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az  elkövetés idején  a magyar  jog szerint  nem  volt bűncselekmény. Ezt az  sem befolyásolja,   hogy  az Nbr. több tényállásáról kimutatható: az abban kriminalizált magatartások már az Nbr. előtt is  büntetendőek voltak  a Btk.  valamely rendelkezése alapján, ha nem is mindig olyan értelemben és úgy minősítve. E kategória  részletes elemzése ma már irreleváns, hiszen az Nbr. 1.  §-a kifejezetten megfogalmazza a nullum crimen sine lege   elvének    feladását.   Egyébként   is   a   korábban megfogalmazott, elsősorban  politikai jellegű tényállásoknak a II.  világháború utáni  gyökeresen más  értékrend szerinti tartalommal kitöltése szükségképpen a büntetőjogi felelősség utólagos konstituálásával járt volna. Az   Nbr. 11. §-ának 5. pontjában és 13. §-ának 2. pontjában meghatározott  magatartások   egy  részének  esetében  ilyen értelemben sem szenvedett sérelmet a nullum crimen sine lege elve,   mivel    egyértelműen   megfelelnek    korábban   is kriminalizált magatartásoknak.  A hadijogra  vonatkozó, a I. és a  II. világháborút megelőzően, törvénnyel becikkelyezett genfi   és    hágai    egyezményekből    adódó    nemzetközi kötelezettségeken  alapuló   tényállásokat  már   a  katonai büntető törvénykönyvről  szóló 1930.  évi II.  t.c. /Ktbtk./ 113-119. §-ai  tartalmazták, így  a  II.  világháború  során elkövetett  cselekmények   már  megelőzően   bűncselekménnyé voltak    nyilvánítva.     A    Ktbtk.-ban     meghatározott tényállásoknak és  az Nbr.  11. §  5. pontjának, valamint  a bűnsegédi   magatartást    sui   generis   bűncselekményként megfogalmazó  13.  §  2.  pontjának  összevetéséből  azonban megállapítható,  hogy   az  Nbr.   tényállásai     szélesebb terjedelműek, mint  a Ktbtk.-ban pönalizált magatartási kör. Ezen túlmenően  az Nbr.  a magatartásokra olyan büntetéseket helyez   kilátásba,    amelyek   a   cselekmények   túlnyomó többségénél súlyosabbak,  mint a  Ktbtk.-ban előírtak, tehát sérti a nulla poena sine lege elvét. 1.2.    Az     Alkotmánybíróság     a     nagybirtokrendszer megszüntetésével          kapcsolatos           jogszabályok alkotmányellenességéről  szóló   66/1992.  (XII.   17.)   AB határozatban megállapította,  hogy az  "államnak  nemzetközi szerződésen  is  alapuló  kötelezettsége  a  háborús  és  az emberiség elleni  bűncselekmények  üldözése,  konkrét  gyanú esetén a bűnösök vád alá helyezése, és bírói eljárásban azok elítélése." Az Alkotmánybíróság ezért külön vizsgálta, van-e nemzetközi jogi  kötelezettség az  Nbr. 11.  és 13.  §-aiban megfogalmazott magatartások bűncselekménnyé nyilvánítására. Jogi  értelemben   vett  kötelezettséget   a  fegyverszüneti egyezmény 14.  pontja tartalmaz. Az, hogy Magyarország közre fog működni  a háborús  bűncselekményekkel vádolt  személyek feletti  ítélkezésben,   feltételezte  -   minimálisan  -  a tényállások és  büntetési  tételek  meglétét.  Már  az  Nbr. előkészítése folyamán,  majd megszületését  követően szakmai körökben vita  folyt a  tekintetben, hogy  a háborús bűnösök felelősségre vonásának  kötelezettsége  igényli-e  a  nullum crimen,  nulla   poena  sine   lege  elvének   feladását,  a visszaható hatályú  jogalkotást és  jogalkalmazást,  vagy  a hatályos  büntetőjogi   szabályok,  illetve   a  miniszterek felelősségét meghatározó  és felelősségre  vonását  lehetővé tevő, akkor  hatályos 1848. évi III. t.c. és az 1920. évi X. t.c. rendelkezései megfelelő alapot szolgáltattak volna-e az ítélkezéshez. Anélkül, hogy az Alkotmánybíróság e kérdésben állást foglalt volna, megállapította,  hogy  az  Nbr.  megalkotására,  ezen belül a  visszaható hatályú  büntető jogalkotásra  a  magyar államnak  nem   volt   nemzetközi   jogi   értelemben   vett kötelezettsége, az  jogilag  szuverén  döntés  eredményeként született. A  fegyverszüneti egyezményből  önmagából  fakadó jogi kötelezettség  csupán  a  háborús  bűnösök  büntetőjogi felelősségre  vonására  vonatkozott,  a  felelősségre  vonás mikéntje:  a   visszaható  hatályú   büntető  jogalkotás,  a tényállási  elemek   és  a   büntetések   meghatározása,   a különbíróságok  felállítása   formailag   a   magyar   állam "szuverén" döntése volt. Ebből következik,  hogy  a  Btk.  165.  §-a,  illetve  annak tartalmaként   az    Nbr.   11-14.    §-ai   alkotmányossági vizsgálatánál az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének az 53/1993. AB   határozatban    kifejtett   értelmezés    szerint   van relevanciája. Az Alkotmánybíróság  e határozatban  megállapította, hogy  a 7.§ (1)  bekezdés első  fordulata alapján  a nemzetközi  jog általánosan elismert  szabályai külön  transzformáció nélkül is  a   magyar  jog   részei.  A  transzformációt  ebben  az általánosságban -  vagyis a  szabályok felsorolása,  illetve meghatározása nélkül  - maga  az Alkotmány  hajtotta  végre. Eszerint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai nem az Alkotmány  részei, hanem  "vállalt  kötelezettségek".  Az Alkotmány 7.  § (1)  bekezdése azt is jelenti, hogy a Magyar Köztársaság az  Alkotmány rendelkezésénél fogva részt vesz a nemzetek közösségében;  ez a  részvétel a  belső jog részére alkotmányi parancs.  Ebből következik, hogy az Alkotmányt és a belső  jogot úgy  kell értelmezni,  hogy a  nemzetközi jog általánosan elfogadott  szabályai  valóban  érvényesüljenek. (III.p.) A nemzetközi jog, amelynek szintén sarkalatos tételei között szerepel a  nullum crimen  sine lege,  nulla poena sine lege elve, az általános szabály alóli kivétel megengedhetőségének megfogalmazásával  fogadta  be  magába  a  II.  világháborút követő visszaható  hatályú jogalkotást. Ennek a belső jogban is kihirdetett   dokumentumai  a Polgári  és Politikai Jogok Egyezségokmánya  és az Emberi Jogok Európai Egyezménye. Az  Alkotmány     nem  tartalmaz  az  Egyezségokmány  és  az Egyezmény kivételt engedő rendelkezéseihez hasonlót az 57. § (4) bekezdésében  foglalt  alkotmányos  büntetőjogi  alapelv alól.  Azonban   az  53/1993.  AB  határozat  értelmében  az Alkotmány 57.  § (4)  bekezdése és  a  7.  §  (1)  bekezdése egymásra tekintettel  értelmezendők. "A  nullum  crimen  elv feltétlen belső  jogi érvényesülését garantáló 57. § mellett a  7.   §  (1)   bekezdés   erejénél   fogva   alkotmányosan érvényesülnek   a   nemzetközi   büntetőjognak   a   háborús bűncselekményekre és  az emberiség  elleni bűncselekményekre vonatkozó szabályai." (V.2.p.) Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az Nbr. 11.  és 13. § mennyiben határoz meg olyan, a nemzetközi jog szerint  is bűncselekményeknek  minősülő magatartásokat, amelyek esetében a nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elveinek megsértése nem alkotmányellenes. Az összehasonlítás alapjaként a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Bíróság  Alapokmánya   szolgált,   amelyben   megfogalmazott bűncselekmények és  büntetőjogi tételek ma már kétségtelenül a nemzetközi jog jogelvei közé tartoznak. A Nürnbergi  Nemzetközi Katonai  Bíróság Szabályzatában, más elnevezéssel  Alapokmányában   található  béke,   háború  és emberiség/emberiesség   elleni    bűncselekmények   többsége nemzetközi szerződések  vagy nemzetközi  szokásjog alapján a nemzetközi jogrend  részét képezték  már a  II. világháborút megelőzően. Az  ENSZ  Közgyűlés  1946.  február  13-án  kelt 3/I/számú, illetve  1946.  december  11-én  kelt  95/I/számú határozata megerősítette  és a  nemzetközi jog  alapelveinek nyilvánította az Alapokmányban található, valamint a Bíróság ítéleteiben elismert  jogelveket, valamint  a háborús  és az emberiség elleni bűntettek meghatározásait.  Ez tükröződik a háborús és  az emberiség elleni bűncselekmények elévülésének kizárásáról szóló  egyezményben is,  amely - többek között - az     Alapokmányban      /Szabályzatban/      meghatározott bűncselekményekre terjed ki. Annak ellenére  tehát,  hogy  a  Nürnbergi  Katonai  Bíróság Alapokmánya  időben   jó   fél   évvel   követte   az   Nbr. hatálybalépését, közvetve, mint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait tartalmazó dokumentum, közvetlenül pedig mint  az   1971.  évi   1.  tvr-rel  kihirdetett  nemzetközi egyezmény  tartalma   irányadó  az  Nbr.  11.  és  13.  §-ai vizsgálatánál. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy - jogi szempontokon túli  történelmi   értékelés  nélkül   -  az   Alapokmányban meghatározott bűncselekményeknek  az Nbr. 11. § 5. pontja és a 13.  § 2. pontja feleltethető meg. Ahhoz ugyanis, hogy pl. azt  lehessen   állítani:  Magyarországon  a  nyilas  uralom teremtett  keretet  az  emberiesség  elleni  bűncselekmények elkövetéséhez, így  az Nbr.  11. §  4. pontjában és 13. § 3. pontjában meghatározott  magatartások megvalósítói  vezetők, szervezők, felbújtók  vagy bűnsegédek  voltak  e  nemzetközi bűncselekmények elkövetésében,  már történelmi értékelést és nem csupán  formai összevetést  kell elvégezni. A történelmi értékelésre az Alkotmánybíróság nem vállalkozhat. Az Alkotmánybíróság  megállapítja tehát,  hogy az Nbr. 11. § 5. pontja  és 13.  § 2. pontja nem alkotmányellenes, mivel a nemzetközi  büntetőjogban  is  kriminalizált  magatartásokat tartalmaznak. Az  Nbr. 11.  és 13. §-ának többi rendelkezése azonban az elkövetőre hátrányosan visszaható hatályú büntető jogalkotás és  jogalkalmazás alkotmányos tilalmát nemzetközi bűncselekményeknek nem  tekinthető magatartások tekintetében sérti. 2. Az  Nbr. 13.  §. 7.  pontja  büntetni  rendeli  azt,  aki bármilyen formában  olyan tevékenységet  fejt ki vagy mozdít elő,   amely    a   népek    háború   utáni   békéjének   és együttműködésének megnehezítésére  vagy megbontására,  avagy nemzetközi viszály előidézésére alkalmas. Az Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  tényállás  nem felel  meg   a  büntetőjog   alkotmányos  kívánalmainak;   a büntetőjogi felelősség  alapjait,  feltételeit  és  határait tekintve  olyan   mértékben  határozatlan,   hogy  sérti  az Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  deklarált  jogállamiság alapelemét képező jogbiztonság követelményét. A 11/1992.  AB határozat  kifejti, hogy a "jogbiztonság - az Alkotmánybíróság értelmezésében  - az államtól és elsősorban a jogalkotótól  azt várja  el,  hogy  a  jog  egésze,  egyes részterületei,   és    egyes   szabályai    is    világosak, egyértelműek, hatásukat  tekintve kiszámíthatóak  és a norma címzettjei  számára   a  büntetőjogban  is  előre  láthatóak legyenek." (IV.1.p.) Valamely  magatartás   büntetendővé  nyilvánításának  formai alkotmányossági   követelményeit   az   Alkotmánybíróság   a 30/1992.  (V.   26.)  AB   határozatban  fejtette   ki.  "Az alkotmányos büntetőjog  követelményei szerint  a büntetőjogi szankció  kilátásba   helyezésével  tilalmazott  magatartást leíró   diszpozíciónak    határozottnak,   körülhatároltnak, világosan  megfogalmazottnak  kell  lennie.  Alkotmányossági követelmény   a   védett   jogtárgyra   és   az   elkövetési magatartásra   vonatkozó    törvényhozói   akarat    világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmazni, hogy az  egyén mikor  követ el  büntetőjogilag  szankcionált jogsértést.  Ugyanakkor   korlátoznia   kell   az   önkényes jogértelmezés   lehetőségét    a   jogalkalmazók   részéről. Vizsgálni  kell   tehát,  hogy   a  tényállás  a  büntetendő magatartások körét  nem túl  szélesen jelöli-e  ki  és  elég határozott-e." (IV.5.p.) A fent  vázolt kritériumoknak  a  vizsgált  törvényhely  nem felel   meg.    Valamennyi   tényállási   eleme   széleskörű értelmezést  igényel   és  önkényes,   esetleges   politikai célokat,  érdekeket   érvényre   juttató   értelmezésre   ad lehetőséget,  az  abszolút  bizonytalanságban  oldva  fel  a büntetőjogi felelősség pontosan kicövekelendő határait. Az 1.  és a  2. pontba foglaltak alapján az Alkotmánybíróság az Nbr.  11. § 1-4. és 6. pontját, valamint a 13. § 1. és 3- 7. pontját  alkotmányellenesnek ítéli.  Ezeknek a  határozat közzétételével való  megsemmisítése azt jelenti, hogy a Btk. 165. §-ának  tartalmaként az Nbr. 11. § 5. pontja és a 13. § 2. pontja,  valamint az Nbr. 12. és 14. §-ában meghatározott büntetési tételek maradnak hatályban. 3. Az Alkotmánybíróság foglalkozott azon indítvánnyal, amely az Nbr.  13. §  4. pontját azért tartja alkotmányellenesnek, mert benne a kollektív bűnösségnek a büntetőjog alapelveitől idegen megnyilvánulását látja. A   kollektív   bűnösség   valóban   idegen   a   büntetőjog fogalomrendszerétől,  nem   is  büntetőjogi,  hanem    olyan politikai   kategória,    amelynek   számos    következménye származott  a   II.  világháború   után  különböző  népekre, nemzetekre, etnikumokra.  A büntetőjog története a kollektív felelősség  fogalmát   ismeri,  mint   amely  a  kezdetleges büntetőjogi  gondolkodás   jellemzője  volt.  Az  elkövetett cselekményért nemcsak  az elkövetőt,  hanem annak családját, törzsét, sokszor  több ízig  lemenő rokonait is felelősségre vonta.   A büntetőjogi  felelősség modern  formájában mindig egyéni és sohasem kollektív felelősség, a bűncselekmény mint az elkövető  sajátja jelentkezik,  így a büntetés is csak az elkövetőt érheti. Az Nbr.  a  13.  §  4.  pontjának  megfogalmazásakor  nem  a kollektív, hanem  az egyéni felelősség elvét érvényesítette, amikor    bűncselekménnyé     nyilvánította     a     magyar állampolgároknak  a   német  hadseregbe   és  a   biztonsági szolgálatba való belépését. Nem az Alkotmánybíróság feladata annak  feltárása,   hogy  a   népbíróságok  ténylegesen    a vélelmezett bűnösség alapján ítélkeztek-e, azaz  vizsgálták- e vagy sem a belépés önkéntességét. C/ A büntethetőség elévülésének kizárása A Btk.  33. §  (2) bekezdés a) pontja kizárja az Nbr. 11. és 13.-ba  meghatározott  háborús  bűntettek  büntethetőségének elévülését. Az  Alkotmánybíróság az 53/1993. AB határozat 1. pontjában állást  foglalt a  Btk.  33.  §  (2)  bekezdésének alkotmányos értelmezéséről.  Eszerint  a  Btk.  "33.  §  (2) bekezdése alkalmazásánál  alkotmányos követelmény az, hogy a büntethetőség   el    nem    évülését    csak    azokra    a bűncselekményekre   nézve   lehet   megállapítani,   amelyek büntethetősége  az  elkövetés  idején  hatályos  magyar  jog szerint nem  évül el;  kivéve,  ha  az  adott  tényállást  a nemzetközi jog  háborús bűncselekménynek  minősíti,  el  nem évülését kimondja  vagy lehetővé teszi, és Magyarországot az elévülés kizárására nemzetközi kötelezettség terheli." Tekintettel  arra,   hogy  az  Alkotmánybíróság  álláspontja szerint az  Nbr.-ben meghatározott  háborús bűntettek  közül csupán a  11. §  5.  pontjában  és  a  13.  §  2.  pontjában meghatározott   magatartások    tartoznak    a    nemzetközi bűncselekmények  közé   is,  a   büntethetőség  elévülésének kizárása   alkotmányosan    csupán    ezen    cselekményekre vonatkoztatható. Ez  összhangban   van  azzal,   hogy   az   Alkotmánybíróság határozatának közzétételét követően büntetőjogi felelősségre vonás  alapjául   az   Nbr.-nek   csupán   e   rendelkezései szolgálhatnak,  mivel   a  11.  és  13.  §  többi  pontjának megsemmisítése egyben  alkalmazásuk  kizárását  is  jelenti. Ugyanakkor ez  összhangban van  a háborús  és  az  emberiség elleni   bűntettek    elévülésének   kizárására   nemzetközi egyezményben    vállalt     kötelezettséggel.    Az     Nbr. rendelkezéseivel szankcionált háborús bűntettek közül a 11.§ 5.  pontjában   és  13.   §   2.   pontjában   meghatározott magatartások  egyeznek  meg  azokkal  a  bűncselekményekkel, amelyeket  az  Egyezmény  I.  cikke  mint  el  nem  évülőket felsorol.                             III. 1. Az  Alkotmánybíróság határozata az Nbr. 11. és 13. §-ában meghatározott bűncselekmények  miatt lefolytatott  és  1989. október 23-át  megelőzően jogerősen  lezárt büntető ügyekben hozott bírósági döntéseket nem érinti, azokról értékítéletet nem tartalmaz. Az  Alkotmánybíróság  a  jogszabály  alkotmányellenességének következményeivel kapcsolatos  elvi álláspontját  a 10/1992. (II. 25.)  AB határozatban  fejtette ki.  Ennek a  jelen ügy szempontjából lényeges  megállapítása, hogy,  mivel az ABtv. nem szab  korlátot a  megtámadható jogszabályok  keletkezési ideje  szerint,   a  múlt   jogi  helyzeteibe  való  "szabad belenyúlást"    a    jogbiztonság    érdekében    valamilyen korlátozással ellensúlyozni  kell.    A  jogbiztonság  ellen hatna,   ha   az   Alkotmánybíróság   olyan   jogszabályokat semmisítene  meg  főszabályként  visszamenőleges  hatállyal, amelyek a  ma hatályos  alkotmányszöveg  előtt  keletkeztek, valamint,  ha   ennek  következtében   olyan  jogviszonyokat kellene érvénytelennek  tekinteni, amelyek  keletkezésekor a hatályos  Alkotmány  eltérő  értékrendje  és  szabályai  nem voltak előreláthatóak. A 11/1992. AB  határozatban kifejtett álláspont  szerint  a  jogviszonyok  igazságtalan  eredménye önmagában nem  érv a  jogbiztonsággal szemben  (III/4.p.)  A lezárt jogviszonyokba való beavatkozást a törvény csak akkor írja elő,  ha azt más, a jogbiztonsággal konkuráló jogállami elv megköveteli.  Így az alkotmányos büntetőjog alapelveivel összhangban az  ABtv. 43. § (3) bekezdése kötelezővé teszi a jogerősen  lezárt   büntetőeljárások   felülvizsgálatát   az elítélt javára.  Ez elvileg  a jogbiztonság  ellen  hat.  Az ellentmondást az  ABtv. úgy oldja fel, hogy a 43. §-nak ez a rendelkezése csak  arra az  esetre vonatkozik, ha az elítélt még nem  mentesült a  büntetett előélethez fűződő  hátrányos jogkövetkezmények alól. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vizsgált kérdésben a jogbiztonság és az alkotmányos büntetőjog követelményeinek összevetése további  korlátozást  kíván  az  előbbi  javára. Azzal összhangban,  hogy az  Alkotmánybíróság  az  Alkotmány hatálybalépése    előtti     időre    a    norma    tartalmi alkotmányellenességét  nem  állapíthatja  meg  (11/1992.  AB határozat  III/4.p.),   az   alkotmánybírósági   határozaton alapuló felülvizsgálat  csak azon büntető ügyekben indokolt, amelyek   az    elítéltre   hátrányos   visszaható   hatályú büntetőjogalkotás  tilalmának   alkotmányos  tételként  való megfogalmazása után  fejeződtek be  jogerősen. A  büntetőjog klasszikus alapelvei  az Alkotmányt módosító 1989. évi XXXI. törvény rendelkezései  folytán 1989.  október 23-tól  váltak alkotmányos tétellé.  Az  Nbr.  11.  és  13.  §-a  és  ezzel összefüggésben a  Btk. 33.  § (2)  bekezdés a)  pontja - bár korábban is  sértette a klasszikus büntetőjogi alapelveket - ekkor vált alkotmányellenessé a jelen határozatban megjelölt körben. Ez  indokolja az  ABtv. 43.  § (3) bekezdése alapján elrendelt felülvizsgálat időbeli szűkítését. Az indítványozók  által  hivatkozott,  a  háborús  bűntettek miatti  elítéléshez   a  kárpótlásból   és   a   társadalom- biztosítási   helyzet    rendezéséből   kizáró   jogszabályi rendelkezések indokoltságának  értékeléséhez  a  népbírósági ítélkezési  gyakorlat   történeti-jogi  elemzése  szükséges. Ennek  kereteit a jogalkotásnak kell megteremtenie. 2. Az  ABtv.  21.  §  (6)  bekezdése  szerint  az  Alkotmány rendelkezései    értelmezésének     indítványozására    csak meghatározott  szervek   és  személyek  jogosultak.  Így  az Alkotmánybíróság a  magánszemély  indítványozó  kérelmét  az Alkotmány  7.   §   (1)   bekezdésének   értelmezésére,   az indítványtételi jogosultság  hiánya miatt  visszautasította. Utal ugyanakkor  az indítvány  benyújtása  óta  megszületett 53/1993.   AB    határozat   e    téren    is    iránymutató megállapításaira.                       Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke            Dr. Ádám Antal             Dr. Kilényi Géza             alkotmánybíró               alkotmánybíró            Dr. Lábady Tamás           Dr. Schmidt Péter             alkotmánybíró               alkotmánybíró                        Dr. Szabó András                      előadó alkotmánybíró                     Dr. Tersztyánszky Ödön                         alkotmánybíró            Dr. Vörös Imre             Dr. Zlinszky János             alkotmánybíró                alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Several provisions of the Law on People's Courts constituting retroactive criminal legislation, violating the principle of nullum crimen sine lege and nulla poena sine lege
Number of the Decision: .	2/1994. (I. 14.)
Date of the decision: .	01/11/1994
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1994-1-002?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.