Hungarian
Ügyszám:
.
III/03081/2015
Jelen ügyhöz egyesítve lett(ek) a következő ügy(ek): III/03083/2015, III/03098/2015, III/03134/2015, III/03144/2015, III/03145/2015, III/03163/2015, III/03209/2015, III/03210/2015, III/03248/2015, III/03249/2015, III/03254/2015, III/03287/2015, III/03297/2015, III/03298/2015, III/03364/2015, III/03365/2015, III/03406/2015, III/03412/2015, III/03414/2015, III/03415/2015, III/03419/2015, III/03420/2015, III/03421/2015, III/00040/2016, III/00041/2016, III/00133/2016, III/00134/2016, III/00135/2016,
.
Első irat érkezett: 10/15/2015
.
Az ügy tárgya: a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 2015. évi CXXXIX. törvénnyel módosított 1. § (6a) bekezdése elleni bírói indítvány (cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés játékfüggőség szenvedély miatt, bíróság értesítési kötelezettsége)
.
Eljárás típusa: Bírói kezdeményezés (egyedi normakontroll eljárás)
.
Indítványozók típusa:bíró
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/28/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó bíró - az Abtv. 25. § (1) bekezdése és 41. § (1) bekezdése alapján - a jogerős ítélet állami adóhatósággal történő közlése felfüggesztésével egyidejűleg, a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (törvény) 2015. évi CXXXIX. törvénnyel módosított 1. § (6a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó álláspontja szerint a törvény támadott rendelkezése a bíróság kötelezettségévé teszi, hogy ha a bíróság az érintett személyt - játékfüggőség, vagy játékszenvedély miatt - cselekvőképességet teljesen, vagy részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezi, akkor az elsőfokú határozatot hozó bíróság e tényről, valamint a határozat jogerőre emelkedésének időpontjáról a jogerő beálltától - másodfokú eljárás esetén az iratoknak az elsőfokú bírósághoz való érkezésétől - számított 8 napon belül az állami adóhatóságot értesítse.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben nem egyértelmű az adattovábbítással érintett személyi adatok köre, továbbá az nincs összhangban az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény (Infotv.) vonatkozó rendelkezéseivel, figyelemmel a célhoz kötöttség elvére, illetve a személyes adatok védelméhez való jogra.
Továbbá álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezésssel összefüggésben nem valósulnak meg az adatkezelés minden szakaszára a törvényi feltételek, figyelemmel a tárgyi adattartalomnak a felhasználó számára történő eljuttattására.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését az indokolja, hogy a Győri Járásbíróságon évente mintegy 260 gondnokság alá helyezésre kerül sor, azonban a bíróság - játékfüggőség, játékszenvedély miatt - az ezzel kapcsolatos jognyilatkozatait érintő ügycsoportban részlegesen korlátozó gondnokság alá helyező ítéletet egyáltalán nem hozott.
          .
.
Támadott jogi aktus:
    a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 2015. évi CXXXIX. törvénnyel módosított 1. § (6a) bekezdése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (3) bekezdés
VI. cikk (1) bekezdés
VI. cikk (2) bekezdés
VI. cikk (3) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
III_3081_0_2015_inditvany.pdfIII_3081_0_2015_inditvany.pdf
.
A határozat száma: 3046/2016. (III. 22.) AB határozat
.
Az ABH 2016 tárgymutatója: alapjogi teszt; bírói kezdeményezés elbírálásának feltételei; cselekvőképesség korlátozása; illetve általános személyiségi jogként); gondnokság; információs önrendelkezési jog; jogalkotó szándéka; jogbiztonság mint normavilágosság; közvetett horizontális hatály; pénznyerő automaták használata; pénznyerő automaták üzemeltetési engedélye; személyes adatok védelméhez való jog; személyes adatok védelméhez való jog és a célhoz kötöttség; személyes adatok védelméhez való jog mint információs önrendelkezési jog; szerencsejáték szolgáltatás üzemeltetése; tulajdonhoz való jog; megdönthetetlen vélelem
.
A határozat kelte: Budapest, 03/08/2016
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
B) cikk (1) bekezdés
O) cikk
I. cikk (3) bekezdés
II. cikk
VI. cikk
VI. cikk (1) bekezdés
VI. cikk (2) bekezdés
VI. cikk (3) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
24. cikk (2) bekezdés b) pont
24. cikk (2) bekezdés e) pont

.
Összefoglaló a döntésről:
Összefoglaló a döntésről:
Az Alkotmánybíróság március 8-án – az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés első
mondatrésze vonatkozásában – elutasította a szerencsejáték szervezéséről szóló
1991. évi XXXIV. törvény 1. § (6a) bekezdése alaptörvény-ellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket. Az
indítványozók harminc ügyben fordultak a testülethez. A támadott rendelkezés a
bíróság kötelezettségévé teszi, hogy ha a bíróság az érintett személyt
játékfüggőség, vagy játékszenvedély miatt cselekvőképességet teljesen, vagy
részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezi, akkor az elsőfokú határozatot
hozó bíróság e tényről, valamint a határozat jogerőre emelkedésének
időpontjáról az állami adóhatóságot értesítse. Álláspontjuk szerint a támadott
rendelkezés sérti a személyes adatok védelméhez való jogot. Az Alkotmánybíróság
nem találta megalapozottnak a bírói indítványokat. A határozat indokolása
szerint az információs önrendelkezési jog nem tartozik a korlátozhatatlan
alapjogok közé. A testület szerint a cselekvőképességükben korlátozott
személyek szerencsejátékhoz való hozzáférésének korlátozása, ezáltal személyi
és vagyoni érdekeinek hatékony védelme olyan alkotmányosan elfogadható cél,
amely kellően igazolja a személyes adatok védelméhez való jog korlátozásának
szükségességét. Míg az automatikus adattovábbítás olyan alkotmányosan
elfogadható célokat szolgál, amelyeknek fontossága meghaladja az indítványokban
felvetett alapjog-korlátozás mértékét. A határozathoz Czine Ágnes és Stumpf
István alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Juhász Imre, Kiss László és
Salamon László alkotmánybírók pedig különvéleményt csatoltak.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2016.02.02 9:30:00 Teljes ülés
2016.02.16 9:30:00 Teljes ülés
2016.02.23 9:30:00 Teljes ülés

.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezések tárgyában – dr. Czine Ágnes és dr. Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, továbbá dr. Juhász Imre, dr. Kiss László és dr. Salamon László alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
    határozatot:

    1. Az Alkotmánybíróság a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 1. § (6a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés első mondatrésze vonatkozásában elutasítja.

    2. Az Alkotmánybíróság a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 1. § (6a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése, a (2) bekezdés második mondatrésze, illetve a (3) bekezdése vonatkozásában visszautasítja.

    3. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezések tárgyában az eljárást egyebekben megszünteti.
    Indokolás
    I.

    [1] A Győri Járásbíróság bírái harminc ügyben – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján – az Alkotmánybírósághoz fordultak. Az indítványozó bírók a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 1. § (6a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Az Szjtv. támadott rendelkezését a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2015. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 1. § (3) bekezdése állapította meg, és az 2015. október 1-jén lépett hatályba.
    [2] Az Szjtv. támadott rendelkezése értelmében, ha a bíróság valamely személyt cselekvőképességet teljesen korlátozó vagy játékfüggőség, játékszenvedély miatt az ezzel kapcsolatos jognyilatkozatait érintő ügycsoport tekintetében részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezi az elsőfokú határozatot hozó bíróság e tényről, valamint a határozat jogerőre emelkedésének időpontjáról a jogerő beálltától – másodfokú eljárás esetén az iratoknak az elsőfokú bírósághoz való érkezésétől – számított 8 napon belül értesíti az állami adóhatóságot.
    [3] Az indítványozó bírók az indítványok alapjául szolgáló ügyekben cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezésről hoztak jogerős döntést – az ügyekben a bíróságok első fokon jártak el, a döntések fellebbezés hiányában emelkedtek jogerőre –, eljárásukat az Szjtv. támadott rendelkezése szerinti értesítés vonatkozásában függesztették fel.
    [4] Az indítványozó bírók álláspontja szerint a szabályozás alapján nem egyértelmű, hogy pontosan milyen adatokat kell megküldeniük az adóhatóság részére. Érvelésük szerint a gondnokság alá helyezés ténye az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 3. § 3. pontja szerinti különleges adatnak minősül. Az adattovábbítási kötelezettség aránytalanul korlátozza a személyes adatok védelméhez való jogot, azt legfeljebb a játékfüggők – cselekvőképességükben ilyen ügycsoportban részlegesen korlátozottak – egyéni érdeke igazolhatja, azonban ez a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezettek esetén hiányzik. Utóbbi esetekben az adatkezelés – érintettség hiányában – indokolatlan. Az indítványozó bírók kifejtették, hogy az adatkezelés törvényi feltételei sem valósulnak meg, az adatkezelési láncolat hiányos, mivel nem egyértelmű, hogy a bíróságtól származó különleges adattartalom milyen módon jut el az azt ténylegesen felhasználó szerencsejáték szervezőhöz. Végezetül kiemelték, hogy a játékosvédelem a játékszenvedély miatt gondnokság alá helyezettek gondnokainak nyilatkozatával, a gondnokolt érdekében tett önkorlátozó regisztrációval megvalósítható lenne. Az indítványozó bírók szerint az Szjtv. 1. § (6a) bekezdése mindezekre tekintettel sérti az Alaptörvény VI. cikkét.
    II.

    [5] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

    „VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.
    (2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.
    (3) A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi.”

    [6] 2. Az Szjtv.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos, támadott rendelkezése:

    „1. § (6a) Ha a bíróság a személyt cselekvőképességet teljesen korlátozó vagy játékfüggőség, játékszenvedély miatt az ezzel kapcsolatos jognyilatkozatait érintő ügycsoport tekintetében részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezi, az elsőfokú határozatot hozó bíróság e tényről, valamint a határozat jogerőre emelkedésének időpontjáról a jogerő beálltától – másodfokú eljárás esetén az iratoknak az elsőfokú bírósághoz való érkezésétől – számított 8 napon belül értesíti az állami adóhatóságot.”

    [7] Az Szjtv.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos, támadott rendelkezése:

    „1. § (6a) Ha a bíróság a személyt cselekvőképességet teljesen korlátozó vagy a szerencsejátékokkal összefüggő jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezi, az elsőfokú határozatot hozó bíróság e tényről, valamint a határozat jogerőre emelkedésének időpontjáról a jogerő beálltától – másodfokú eljárás esetén az iratoknak az elsőfokú bírósághoz való érkezésétől – számított 8 napon belül értesíti az állami adóhatóságot.”
    III.

    [8] 1. Az Alkotmánybíróság legelőször azt tekintette át, hogy a bíróság által – a cselekvőképesség korlátozása tárgyában hozott érdemi döntést követően – alkalmazandó szabály megtámadható-e az Abtv. 25. § (1) bekezdése alapján.
    [9] Az Abtv. 25. § (1) bekezdése szerint a bíró akkor kérheti az Alkotmánybíróságtól eljárás lefolytatását, ha „egyedi ügy elbírálása során” alaptörvény-ellenes jogszabályt kell(ene) alkalmaznia. Az Alkotmánybíróság a 3193/2014. (VII. 15.) AB végzés az Indokolás [5] bekezdésében úgy fogalmazott, hogy „[a]z Abtv. nem teszi lehetővé a bíró számára, hogy utólagos absztrakt normakontrollt kezdeményezzen, a bírói kezdeményezés nem actio popularis, hanem az egyedi – konkrét – normakontroll eljárás egyik fajtája, mellyel a bíró akkor élhet, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli [...] [Abtv. 25. § (1) bekezdés]. Az eljáró bíró tehát csak azon jogszabály, illetve jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására tehet indítványt, melyet a konkrét ügy elbírálása során kifejezetten alkalmaznia kell(ene). Ebből következően alapvető feltétel a támadott norma és a folyamatban lévő egyedi ügy közötti közvetlen összefüggés. Amennyiben a bírói kezdeményezés olyan jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést támad meg az Alkotmánybíróság előtt, mely az előtte folyamatban lévő (az Alkotmánybírósághoz fordulás miatt felfüggesztésre került) üggyel nem áll összefüggésben, annak elbírálása során nyilvánvalóan nem kerül alkalmazásra, akkor érdemi alkotmányossági vizsgálatnak nincs helye. A bírói kezdeményezéseket ugyanis az különbözteti meg az utólagos absztrakt normakontroll eljárástól, hogy ebben az esetben a támadott jogszabályt egy konkrét ügyben alkalmazni kell(ene)”. Ugyanezen végzés indokolásának [9] bekezdésében az Alkotmánybíróság azt is szükségesnek látta kiemelni, hogy „[a]z alkalmazandó norma megtámadásának a lehetőségét a bíró számára azért biztosítja a jogalkotó, hogy megakadályozható legyen, hogy a bíróság a döntését alaptörvény-ellenes norma alkalmazásával legyen kénytelen meghozni. Ennek megfelelően minden olyan anyagi jogi rendelkezés bírói kezdeményezés tárgya lehet, melytől a bíróság előtt fekvő egyedi ügy érdemi eldöntése függ, de olyan eljárási jogi normák is megtámadhatók, melyek ugyan nem közvetlenül az ügyet befejező bírósági döntés alapját képezik, de alkalmazásra kerülve a felek eljárási helyzetét lényegesen befolyásolják”. Az egyedi normakontroll indítvány benyújtásának feltételeit összefoglaló 3058/2015. (III. 31.) AB végzés (a továbbiakban: AB végzés), Indokolás [22] bekezdése az előbbieket megerősítve rögzítette, hogy: „[a]z egyedi normakontroll eljárásnak […] feltétele, hogy a bírói kezdeményezés ténybeli alapja a bíró előtt folyamatban lévő egyedi ügy legyen, a kezdeményezésnek pedig az ebben az ügyben alkalmazandó jogszabály vizsgálatára kell irányulnia [3111/2014. (IV. 17.) AB végzés, 3112/2014. (IV. 17.) AB végzés, 3242/2014. (IX. 22.) AB végzés]”.
    [10] Az Abtv. 25. § (1) bekezdésének szűkítő értelmezése megkövetelné, hogy a bíró csak „az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során”, tehát az ügy érdemében hozott döntés meghozatala előtt, az érdemi eljárás felfüggesztése mellett fordulhasson az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság gyakorlata is adottnak tekinti, hogy azok előterjesztésére az ügy érdemi tárgyalásának felfüggesztése során kerül sor. Jelen esetben az indítványozó bírók az ügy érdemében – a cselekvőképesség korlátozásának tárgyában – már érdemi döntést hoztak. Az Szjtv. támadott – számukra kógens – rendelkezése alapján azonban további, a bírósági eljárásban részt vevő személyek alapjogait érintő intézkedést kell(ene) foganatosítaniuk. A vizsgált szabály tekintetében az Abtv. feltételei a jelen ügyben, egyidőben nem érvényesülhetnek. Olyan járulékos, de a gondnokság alá helyezést elrendelő érdemi döntést követően kötelezően alkalmazandó szabályról van szó, amelyet az érdemi döntést megelőzően – amikor a gondnokság alá helyezésről dönt – a bírónak nem kell alkalmaznia. Amennyiben az Alkotmánybíróság ebben az esetben is megkövetelné, hogy a bíró az érdemi döntést megelőzően függessze fel az ügy tárgyalását, a gondnokság alá helyezés egyéni jogvédelmi céljának érvényesítését gátolná olyan szabály miatt, amit az érdemi döntéshez nem kell alkalmazni. Ha pedig a már meghozott érdemi döntésre tekintettel utasítaná vissza az indítványt, akkor az alkalmazandó járulékos szabályt kivonná a bírói kezdeményezéssel támadható körből. A járulékosság nem ok arra, hogy az Alkotmánybíróság korlátozza a bíróságoknak az alkotmányozó és a jogalkotó által megfogalmazott, az Alaptörvény védelmét célzó feladatkörét. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja megjegyezni azt is, hogy a Kúria elnökének utólagos normakontroll kezdeményezési joga [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pont] – az érdemi bírósági döntést követően, de azzal tartalmilag és logikailag szoros összefüggésben alkalmazandó szabályok alkotmányossági vizsgálatával összefüggésben – nem lehet alternatívája az Abtv. 25. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezésnek. A Kúria elnöke ugyanis jogszabályok – absztrakt, konkrét eljáráshoz nem kötődő – alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezheti, míg a bírói kezdeményezés lényege, hogy konkrét problémához – ügyhöz – kapcsolódik. Az egyedi eljárás felfüggesztésének és az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésének a lehetősége biztosíték arra, hogy a bírók ne kényszerüljenek az adott ügyben érintettek alapjogait sértő jogszabály alapján döntést hozni, vagy intézkedést megtenni.
    [11] Az Alkotmánybíróság ezért úgy foglalt állást, hogy a járulékos, a per jogerős befejezését követően kötelezően alkalmazandó, a perben érintett személyek jogát, jogos érdekét, jogi helyzetét érintő szabály alkotmányossági vizsgálatának kezdeményezésére a bíró akkor is jogosult, amikor az alkalmazás lehetősége számára ténylegesen megnyílik.

    [12] 2. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy a bírói indítványok az Abtv.-ben rögzített feltételeknek megfelelnek-e, tehát érdemben elbírálhatóak-e.
    [13] Az AB végzés, Indokolás [15] bekezdése szerint a bírói kezdeményezés különös szabályait az Abtv. 25. § (1) bekezdése határozza meg, amelyet kiegészítenek az Abtv. 51–52. §-aiban foglaltak. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az (1b) bekezdése meghatározza a határozott kérelem elemeit, amelyre figyelemmel az indítványnak indokolást kell tartalmaznia a tekintetben, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért és mennyiben sérti az Alaptörvény hivatkozott rendelkezését. Az AB végzés Indokolás [19] pontja értelmében „[a]z indítványnak indokolnia kell továbbá, hogy a sérelmezett jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével […]. Nem alkalmas az indítvány az érdemi elbírálásra, ha […] nem tartalmaz részletes érvelést arra vonatkozóan, hogy az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével miért ellentétes a támadott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés […] Az elégtelen indokolás miatt akadálya az érdemi elbírálásnak az is, ha a támadott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés és az Alaptörvény megjelölt rendelkezése között nem állapítható meg összefüggés […], vagy az alkotmányjogi értelemben nem releváns”.
    [14] Az indítványozó bírók szerint az Szjtv. támadott rendelkezése az Alaptörvény VI. cikk (1)–(3) bekezdéseivel ellentétes. Indokolásuk tartalmilag azonban csak az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés első mondatrészének – a személyes adatok védelméhez való jognak – sérelmére vonatkozik. Az indítványozó bírók nem terjesztettek elő indokolást a tekintetben, hogy az Szjtv. támadott 1. § (6a) bekezdése miért és mennyiben sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését, a VI. cikk (2) bekezdés második mondatrészét és a (3) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ezek tekintetében – az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjára figyelemmel, az Abtv. 64. § d) pontja alapján – visszautasította.
    [15] Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata ebből következően arra irányult, hogy a Szjtv. 1. § (6a) bekezdése sérti-e az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés első mondatrészében biztosított személyes adatok védelméhez való jogot.

    [16] 3. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezéseket az Abtv. 58. § (2) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

    [17] 4. A bírói indítványok előterjesztését követően az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény és egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi CXCII. törvény 25. §-a módosította az Szjtv. 1. § (6)–(6b) bekezdéseit, az 1. § (6d) bekezdés a) pontját, illetve kiegészítette az Szjtv. 1. §-át (5c), valamint (7a)–(7c) bekezdésekkel. A módosítások 2016. január 1-jén lépetek hatályba.
    [18] Az Szjtv.-nek a bírói indítványokkal támadott 1. § (6a) bekezdése úgy változott, hogy a korábbi „játékfüggőség, játékszenvedély miatt az ezzel kapcsolatos jognyilatkozatait érintő ügycsoport tekintetében” szövegrész helyébe a „a szerencsejátékokkal összefüggő jognyilatkozatai tekintetében” szövegrész lépett. A módosító törvény indokolása szerint a jogalkotó célja az volt, hogy pontosítsa az Szjtv. gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos terminológiáját. Megállapítható, hogy a támadott rendelkezés tartalmilag nem változott.
    [19] Az Alkotmánybíróság az érdemi alkotmányossági vizsgálatot a módosított, jelenleg hatályos időállapot tekintetében végezte el, mivel az alkotmánybírósági eljárás lezárását követően az indítványozó bíróknak is az alapján kell(ene) eljárniuk.
    IV.

    [20] A bírói indítványok nem megalapozottak.

    [21] 1. Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta áttekinteni az Szjtv. támadott rendelkezésével összefüggő jogszabályi környezetet.

    [22] 1.1. Az Szjtv. 1. § (3) bekezdése határozza meg a szerencsejáték szervezésre irányuló tevékenység fajtáit (sorsolásos játék szervezése, szerencsejátékok lebonyolítására létrejött szervezet – játékkaszinó és online kaszinó – a működtetése, kártyaterem üzemeltetése, távszerencsejáték szervezése, lóversenyfogadás és egyéb szerencsejáték szervezésére irányuló tevékenység). Szerencsejáték szervező tevékenységet – az Szjtv. 16. §-a szerinti nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék kivételével – csak az állami adóhatóság engedélyével lehet folytatni [Szjtv. 2. § (2) bekezdés]. Távszerencsejáték szolgáltatás nyújtásához szintén az adóhatóság engedélye szükséges, azonban csak akkor (vagyis az Szjtv. e körre csak azokban az esetekben terjed ki), ha a távszerencsejátékot Magyarország területén szervezik, vagy a szolgáltatás igénybe vevője Magyarország területén vesz részt a távszerencsejátékban, vagy a szolgáltatás Magyarország területén igénybe vevők felé irányul, különösen olyan esetekben, amikor a szolgáltatás magyarul hozzáférhető, vagy azt Magyarország területén reklámozzák [Szjtv. 2. § (2a) bekezdés]. Az Szjtv. rendszere szerint szerencsejáték tevékenység szervezését – a 2. § (1) bekezdésében meghatározott liberalizált tevékenységek kivételével – csak 100%-ban a Magyar Állam tulajdonában lévő, e célból létrehozott gazdálkodó szervezet végezhet, azonban az állam e tevékenység gyakorlásának jogát koncessziós szerződésben időlegesen másnak átengedheti [Szjtv. 3. § (1) bekezdés].

    [23] 1.2. Az Szjtv. 2015. október 1-jével történt módosítását követően szerencsejátékban – nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék kivételével – nem vehetnek részt 18 éven aluli személyek [1. § (5b) bekezdés]. Játékkaszinóban, kártyateremben szervezett szerencsejátékban, valamint online kaszinójátékban és távszerencsejátékban pedig nem vehet részt az a személy, akit a bíróság a cselekvőképességét teljesen korlátozó gondnokság alá helyezett, valamint akinek cselekvőképességét a bíróság a szerencsejátékokkal összefüggő jognyilatkozatai tekintetében korlátozta [1. § (6) bekezdés]. Az Szjtv. kiemeli a szerencsejáték tevékenységre vonatkozó önkorlátozó, önkizáró nyilatkozatot tett személyek jogvédelmét is. A Módtv. törvényi indokolása szerint a módosítás célja az volt, hogy korlátozza a sérülékeny csoport tagjainak a meghatározott módon szervezett szerencsejátékban való részvételét, ezáltal pedig hatékony jog- és érdekvédelmet biztosítson számukra.
    [24] A korlátozásokat a szerencsejáték szervező [Szjtv. 1. § (3) bekezdés] köteles biztosítani. Az Szjtv. 1. § (6b) bekezdése alapján az állami adóhatóság a jelentős önkorlátozó nyilatkozatot adó személyekről, valamint azokról a személyekről, akiknek a bíróság cselekvőképességét teljesen, illetve a szerencsejátékokkal összefüggő jognyilatkozatai tekintetében korlátozta, nyilvántartást vezet (a továbbiakban: játékosvédelmi nyilvántartás). A játékosvédelmi nyilvántartás elkülönítve tartalmazza a jelentős önkorlátozó nyilatkozatot tett személyek, illetve a gondnokság alá helyezettek személyes azonosító adatait: családi és utónév, születési családi és utónév, anyja neve, születési hely és idő, azonosító okmány típusa és száma, lakcím, az adatkezelés jellegét (önkéntes elhatározáson vagy bírósági határozaton alapuló korlátozás), valamint a megszűnés időpontját [Szjtv. 1. § (6d) bekezdés]. A játékosvédelmi nyilvántartásba kizárólag az adóhatóság engedélyével rendelkező szerencsejáték-szervezők tekinthetnek be, ideértve az elektronikus úton történő adatkezelést is [Szjtv. 1. § (6c) bekezdés]. A szervező a nyilvántartás adatait kizárólag a jelentős önkorlátozó nyilatkozatott tett, illetve a gondnokoltak szerencsejátékban történő részvételének korlátozása érdekében szerezheti meg, kezelheti és használhatja fel [Szjtv. 1. § (6b) bekezdés utolsó mondat].

    [25] 1.3. A játékosvédelmi rendszer részletes szabályait – az Szjtv. 38. § (1a) bekezdés a), b), d), e) és g) pontjában kapott felhatalmazás alapján – a felelős játékszervezés részletes szabályairól szóló 329/2015. (XI. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) tartalmazza. A Korm. rendelet 2015. november 11-én lépett hatályba. A 2. § rendelkezéseit a kihirdetést követő harmadik munkanaptól, az 1. és 3. §-ait, valamint a II. fejezet, illetve a III–VI. fejezetek rendelkezéseit 2016. január 1-jétől kell alkalmazni. A Korm. rendelet 5. § (3) bekezdés e) és f) pontját pedig 2016. szeptember 1. napjától kell alkalmazni.
    [26] A személyazonosításhoz kötött szerencsejátékokkal összefüggésben a Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése megállapítja, hogy a játékkaszinó üzemeltető, a kártyaterem üzemeltető, a távszerencsejáték és online kaszinójáték szervező (a továbbiakban: szervező) a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvényben meghatározott ügyfél-azonosítással egyidejűleg, a játékos nyilvántartásba vétele előtt ellenőrzi, hogy a játékos a játékosvédelmi nyilvántartás adatai alapján korlátozás alatt áll-e. A (2) bekezdés szerint a szervező a játékos azonosítását nem folytatja le és a nyilvántartásba vételt megtagadja, ha a játékosvédelmi nyilvántartás adatai szerint korlátozás alatt áll. A 8. § (1) bekezdése alapján a játékos nyilvántartásba vételét követően a szervező a játékos személyes belépésekor vagy online bejelentkezésekor folytatja le az ellenőrzést. Ha az elektronikus adatszolgáltatás alapján a játékos korlátozás alatt áll, a szervező nem biztosít számára játéklehetőséget.
    [27] A játékosvédelmi nyilvántartás részletes szabályait a Korm. rendelet IV. fejezete tartalmazza. Eszerint a cselekvőképesség bírósági határozaton alapuló korlátozása esetén tartalmazza a gondnokolt személy Szjtv. 1. § (6d) bekezdés a) pontja szerinti személyes azonosító adatait, a bírósági határozaton alapuló korlátozás tényét, és a korlátozás határozatlan időtartamát vagy a határozott időtartam kezdő és záró időpontját. A szervező a betekintést elektronikus úton a Korm. rendelet 7. § (2) és (3) bekezdései szerinti elektronikus kivonat letöltésével és felhasználásával végzi el. Az állami adóhatóság a szervező részére a játékosvédelmi nyilvántartás a szervező elnevezése és a szervező tevékenységi engedélyében szereplő szerencsejáték fajta figyelembevételével kizárólag a személyes adatokból generált, vissza nem fejthető alfanumerikus kódot tartalmazó elektronikus kivonatot készít. Az állami adóhatóság elektronikus úton a szervező rendelkezésére bocsátja az alfanumerikus kód képzésére alkalmas eljárást. A szervező az alfanumerikus kód képzésére alkalmas eljárást kizárólag a 7. § (1) bekezdése és a 8. § (1) bekezdése szerinti ellenőrzéshez használhatja fel. Az ellenőrzés úgy történik, hogy a szervező a lekérdezéssel összehasonlítja a játékos személyes adataiból képzett alfanumerikus kódot a kivonatban szereplő alfanumerikus kóddal. Amennyiben a két kód egyezik, a szervező a játékos nyilvántartásba vételét megtagadja, illetve a nyilvántartásba vett játékos részére nem biztosít játéklehetőséget. A szervező – a Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése, illetve 8. § (1) bekezdése szerinti ellenőrzés céljából – a játékosvédelmi nyilvántartásba az állami adóhatóság kijelölt ügyfélszolgálatán is betekinthet és adatairól papír alapú másolatot kérhet [Korm. rendelet 20. § (7) bekezdés].
    [28] Az első – tipikus – esetben a szervező tehát két alfanumerikus kódot vet össze, amelyek alapján nem azt állapítja meg, hogy az érintett cselekvőképességében korlátozott, hanem, hogy a játékosvédelmi nyilvántartásban szerepel. A második esetben a szervező a játékosvédelmi nyilvántartásba betekinthet, arról papír alapú másolatot kérhet.

    [29] 2. Az Alkotmánybíróság a következőkben azt vizsgálta meg, hogy az Szjtv. támadott rendelkezése személyes adatot érint-e, illetve korlátozza-e a személyes adatok védelméhez való jogot.

    [30] 2.1. Az Alkotmánybíróság – az Alaptörvény hatálybalépése előtt – a 34/1994. (VI. 24.) AB határozatában úgy fogalmazott, hogy „[a] személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról, illetőleg ezeknek az alkotmányos jogoknak törvényi biztosításáról az 1992. évi LXIII. törvény […] rendelkezik. E törvény 2. § 1. pontja szerint személyes adat, a meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, továbbá az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés” (ABH 1994, 177, 183.). Az Alkotmánybíróság tehát egy törvényi fogalomból – a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló, már nem hatályos 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § (1) bekezdéséből – indult ki. Ezt a gyakorlatát az Alkotmány hatályvesztéséig fenntartotta [lásd például: 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 202.; 165/2011. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 478, 528–529.]. Az Alkotmány rendelkezései alapján követett alkotmánybírósági gyakorlat lényege tehát, hogy személyes adat minden olyan adat, amely az érintett személlyel kapcsolatba hozható, továbbá az ilyen adatokból levonható – az érintettre vonatkozó – következtetés.
    [31] Az Alaptörvény sem ad alkotmányos szintű meghatározást a személyes adat fogalmára {lásd: 2/2014. (I. 21.) AB határozat (a továbbiakban: Abh1.), Indokolás [11] pontja}. Az Alkotmánybíróság a 11/2014. (IV. 4.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.), Indokolás [55] bekezdésében – az Alaptörvény VI. cikkének értelmezésével összefüggésben – úgy fogalmazott, hogy „[a] személyes adat minden esetben az ember magán- és családi életéről ­szóló információ”. A 3038/2014. (III. 13.) AB határozat, Indokolás [17] pontja szintén megerősíti, hogy „[a]z Alaptörvény a személyes adat fogalmát nem határozza meg. A személyes adatok védelméhez való jogot ugyanakkor a magánszféra (magán- és családi élet, magánlakás, jó hírnév) védelmére irányuló jogok között szabályozza. Habár az Alaptörvény a magánszférát szélesebb körben védi, mint az előző Alkotmány (nemcsak a magánlakás és a magántitok, hanem a magán- és családi élet, az otthon és a kapcsolattartás is védett), az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban lefektetett elvek megfelelő alkalmazását egyik eltérés sem teszi önmagában lehetet­lenné.”
    [32] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény, illetve az Alaptörvény negyedik módosítását követően – hasonlóan korábbi gyakorlatához – a személyes adat fogalmának definiálásakor törvényi meghatározásból, az Infotv.-ből indult ki. Az Abh1., Indokolás [14]–[15] pontjai szerint „[a]z Infotv.-t az Országgyűlés az információs önrendelkezési jog és az információszabadság biztosítása érdekében, az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény VI. cikke alapján alkotta. Az Infotv. az előtte hatályban volt, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény […] rendszerét követve határozza meg a törvény célját és hatályát”. Az Infotv. 3. § 2. pontja szerint személyes adat az érintettel kapcsolatba hozható adat – különösen az érintett neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret –, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Az Infotv. 3. § 3. pont b) bekezdése szerint különleges adat az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adat, valamint a bűnügyi személyes adat. Az Infotv. tehát az Alaptörvény közvetlen végrehajtása, ugyanakkor a korábbi Avtv. adatvédelmi rendszerét és az ahhoz kapcsolódó alkotmánybírósági gyakorlatot foglalja össze. A szabályozás szerint a személyes adat fogalmi ismérve, hogy az az érintettel kapcsolatba hozható legyen, az az érintett beazonosítására alkalmas (illetve ugyanez vonatkozik a már beazonosított személlyel kapcsolatban levonható következtetésre). Mindezekre tekintettel a személyes adat meghatározásakor az Infotv.-ből kell kiindulni.
    [33] Az Szjtv. támadott rendelkezése szerint a bíróság „értesíti” az állami adóhatóságot a cselekvőképesség korlátozásának tényéről, illetve a korlátozó határozat jogerőre emelkedésének időpontjáról. Maga a bekezdés tehát nem ad egzakt felsorolást arról, hogy a bíróság pontosan milyen személyes adatok továbbítására köteles. Az Szjtv. 1. § (6d) bekezdés a) pontja meghatározza, hogy a (6) bekezdés szerinti személyek – a cselekvőképességükben korlátozottak – esetén a játékosvédelmi nyilvántartás a személyes azonosító adatokat (családi és utónév, születési családi és utónév, anyja neve, születési hely és idő, azonosító okmány típusa és száma, lakcím) tartalmazza. A bírósági értesítés, adattovábbítás tehát ezekre az – Infotv. 3. § 2. pontja szerint személyesnek minősülő – adatokra vonatkozik. Mivel az említett adatok segítségével az érintett beazonosítható, ezért az Szjtv. 1. § (6a) bekezdése személyes adatokról rendelkezik. Az Alkotmánybíróság – az indítványozó bírók érvelésével egybevágóan – megállapította, hogy a cselekvőképesség korlátozásának tényéről, illetve a játékfüggőségről való értesítés a személyes adatok továbbításával egyidejűleg azt eredményezi, hogy a beazonosítható személy egészségi – mentális – állapotáról, szenvedély-betegségéről kap információt az adóhatóság. Ez pedig azt jelenti, hogy az Szjtv. nem pusztán személyes, hanem – az Infotv. 3. § 3. pont b) alpontja értelmében – különleges adatokra is vonatkozik. Az Alkotmánybíróság az előzőekkel egyező megállapítást tett a 74/2009. (VII. 10.) AB határozatban, amikor kimondta, hogy a cselekvőképességre – tehát az egyén értelmi állapotára – vonatkozó adat egészségügyi, vagyis különleges adatnak minősül (ABH 2009, 750, 755–757.).

    [34] 2.2. Az előző pontban foglaltakat követően az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a Szjtv. személyes és különleges adatokkal való összefüggése korlátozza-e az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés első mondatrészében biztosított személyes adatok védelméhez való jogot.
    [35] Az Infotv. 3. § 10. pontja szerint adatkezelés az alkalmazott eljárástól függetlenül az adaton végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, így különösen gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, lekérdezése, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, valamint az adat további felhasználásának megakadályozása, fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése. Az adatkezelés részét képezi tehát az adattovábbítás is. Az Szjtv. támadott rendelkezése az „értesíti” kifejezést tartalmazza, amely – az Szjtv. 1. § (6d) bekezdés a) pontjával együttesen értelmezve – a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bíróság az adatkezelés részeként adattovábbítást végez.
    [36] Az Infotv. 5. § (1) bekezdés a) pontja, illetve a (2) bekezdés a) pontja értelmében személyes és különleges adat – főszabály szerint – csak az érintett (írásbeli) beleegyezésével kezelhető. Az Szjtv. törvényi szinten teszi kötelezővé a személyes, illetve különleges adatok továbbítását, tehát a főszabálytól eltérően korlátozza az érintettek személyes (különleges) adatai feletti rendelkezési jogát, így a személyes adatok védelméhez való alapjogát is.

    [37] 3. Az Alaptörvény hatálybalépését (illetve az Alaptörvény negyedik módosításának 2013. április 1-jei hatálybalépését) követően az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés első mondatrésze tartalmazza a személyes adatok védelméhez való jogot. Az Alkotmánybíróság a 32/2013. (XI. 22.) AB határozat (a továbbiakban: Abh3.), Indokolás [87] pontjában fenntartotta és megerősítette az információs önrendelkezési jog korábbi alkotmánybírósági gyakorlatban kibontott értelmezését (főszabályként mindenki maga dönt személyes adati feltárásáról és felhasználásáról, azonban törvény kivételesen – pontosan meghatározott célhoz kötötten – elrendelheti a személyes adat kiszolgáltatását, előírhatja felhasználási módját). Az Alkotmánybíróság az Abh3.-ban azt is hangsúlyozta, hogy „[a]z Alaptörvény az egyén-közösség közötti viszonyt az egyén közösséghez kötöttsége jegyében határozta meg, anélkül azonban, hogy annak egyedi értékét érintené. Ez következik különösen az Alaptörvény O) cikkéből és II. cikkéből. Ezért az Alaptörvény értelmezése során is fenntartható a személyes adatok védelméhez való jogot információs önrendelkezési jogként értelmező korábbi alkotmánybírósági gyakorlat. Az információs önrendelkezési jog szorosan kapcsolódik a magánszférához való joghoz és az arról való döntést foglalja magában, hogy az egyén mikor és milyen korlátok között fedi fel a személyéhez köthető adatokat” {a személyes adatok védelméhez való jognak az Alaptörvény hatálybalépését követő értelmezésével összefüggésben lásd még: az Abh1., Indokolás [18] pontját, az Abh2., Indokolás [55] pontját, az Abh3., Indokolás [86]–[87] pontjait, illetve a 17/2014. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [31] pontját}. Az Abh1., Indokolás [16] pontja kimondta azt is, hogy sem az Alaptörvénynek, sem az Infotv.-nek nincs olyan rendelkezése, amely az információs önrendelkezési jog addigi értelmezésének megváltoztatását indokolná. Az Alkotmánybíróság jelen ügy elbírálása során – a 13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [30]–[34] pontjaiban foglaltakat szem előtt tartva – is a következetes gyakorlatában kibontott módon értelmezte az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében biztosított személyes adatok védelméhez való jogot.
    [38] Az információs önrendelkezési jog nem tartozik a korlátozhatatlan alapjogok közé. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése után is irányadónak tekintette korábbi gyakorlatát az információs önrendelkezési jog korlátozhatóságával összefüggésben (lásd például: Abh1., Indokolás [16]–[23] pontjai). Az Abh3. Indokolás [88] pontjában az Alkotmánybíróság kiemelte azt is, hogy „[a]z egyénnek társadalmi lényként, szociális beágyazottsága miatt bizonyos mértékben azonban el kell tűrnie adatai kötelező kiszolgáltatását, és azok állam általi felhasználását”.

    [39] 4. Az Alkotmánybíróságnak arról kellett döntenie, hogy az Szjtv. 1. § (6a) bekezdésében előírt automatikus adattovábbítás – törvény által elrendelt adatkezelés – alkotmányos módon korlátozza-e a személyes adatok védelméhez való jogot (információs önrendelkezési jogot).
    [40] Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése értelmében alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Alkotmányellenes tehát a korlátozás, ha nem elkerülhetetlen, vagyis ha kényszerítő ok nélkül történik, továbbá ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan {lásd: 32/2015. (XI. 19.) AB határozat, Indokolás [101] pontja}.
    [41] Az indítványozó bírók álláspontja szerint az Szjtv. támadott rendelkezése egyfelől szükségtelenül – mivel legfeljebb a játékfüggő személyek egyéni érdeke igazolható, a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondokság alá helyezettek esetén azonban ez az érdek teljesen hiányzik –, másfelől aránytalanul korlátozza a személyes adatok védelméhez való jogot, ugyanis a játékosvédelem a gondnok nyilatkozatával is megvalósítható lenne.

    [42] 5. Elsődlegesen annak vizsgálata volt indokolt, hogy a szabályozással összefüggésben van-e olyan alkotmányosan elfogadható cél, amely az alapjog-korlátozást igazolhatja, azaz, hogy az alapjog-korlátozás szükséges-e. A korlátozás „szükségessége két elemből áll: az alapjog korlátozásának alkotmányos célt kell követnie, és alkalmasnak kell lennie e cél elérésére” (lásd például Abh2., Indokolás [40]). A szükségesség vonatkozásában a vizsgálat tárgya maga a törvényi rendelkezésen alapuló – tehát az érintett beleegyezés nélküli – adatkezelés alkotmányos megítélése.

    [43] 5.1. Az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jog korlátozhatóságával összefüggésben a szükségesség körében – azt konkretizálva – az adatkezelés célhozkötöttségét vizsgálja (összefoglalóan lásd: 74/2009. (VII. 10.) AB határozat, ABH 2009, 750, 755.). A különleges adatok kezelése vonatkozásában az Alkotmánybíróság gyakorlata az előzőekhez képest szigorúbb. A 65/2002. (XII. 3.) AB határozat szerint amennyiben a különleges adatok esetén az adatkezelés célja pontosan meg nem határozott vagy az arra vonatkozó törvényi felhatalmazás nem egyértelmű, akkor a különleges adatok kezelése alkotmányellenes alapjogi korlátozást valósít meg. Továbbá a különleges személyes adatok kezelésével szemben követelményként érvényesül, hogy az adatkezelésnek konkrét célhoz kötöttnek kell lennie. Az adatkezelési cél túlságosan tág módon történő meghatározása, azaz ha nincs összefüggésben az adatkezelés a megjelölt céllal, továbbá, ha arra bizonytalan esetkörben kerül sor, illetve arra nem a szükséges mértékre korlátozott személyi kör jogosult, akkor az adatkezelés meghatározott cél nélkül, illetve korlátlan módon válik lehetővé (ABH 2002, 357, 363–365.).

    [44] 5.2. A cselekvőképességükben korlátozottak jogvédelmének általános szintjét a Ptk. rendelkezései jelentik [Ptk. 2:19. §–2:24. §]. Az Alkotmánybíróság az Abh2., Indokolás [32] pontjában, a Ptk. 2:22. § (1) és (2) bekezdése vizsgálata során kimondta, hogy „[a]z emberi méltóságot – mint önrendelkezési jogot – súlyosan érinti a cselekvőképesség megvonása vagy korlátozása”. Ugyanezen pontban fenntartotta a 74/2009. (VII. 10.) AB határozatban kifejtett álláspontját, amely szerint „[a] cselekvőképesség megléte nemcsak a bírósági és közigazgatási eljárás során elengedhetetlen, hanem a magánjogi jogalanyok egymás közötti jogviszonyaiban is. A gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos szabályok elsődleges célja az ügyeinek vitelére képtelen és ezért kiszolgáltatott felnőtt személyének és vagyonának a védelme. A gondnokság intézménye azokat az embereket segíti, akiknek mentális megbetegedés vagy mentális képességeik megfogyatkozása miatt tartósan vagy átmenetileg sérült a döntési képességük. Ügyeik intézésére gondnokot rendel. A döntési képesség teljes hiánya esetén a gondnok önállóan jár el. Ezért rendelkezik a Ptk. […] arról, hogy a cselekvőképtelen személy jognyilatkozatai – a csekély jelentőségű, tömegesen előforduló szerződések (például a buszjegy vásárlás) kivételével – semmisnek minősülnek. A szabály kiindulópontja az, hogy a cselekvőképtelensége miatt gondnokság alatt álló személy döntési képessége oly mértékben sérült, hogy a jogszabálynak az érintett személyt saját döntéseinek következményeitől is meg kell óvnia. Ebben az esetben az önmaga képviseletére nem képes személy gondnoka éppen a gondnokolt alapjogainak érvényesítésében segíthet. […] A gondnokság elrendelésével kapcsolatos rendelkezések azonban nem csupán a gondnokolt személyt, hanem a gondnokság alá helyezettel jogviszonyba lépők személyi és vagyoni érdekeinek a védelmét is szolgálják. Az ügyleti forgalom biztonsága érdekében ugyanis indokolt, hogy azon személyek számára, akik a személyi és vagyoni jogviszonyokban önálló döntéshozatalra nem képesek, a bíróság a gondnokság alá helyezési per során ügyei vitelére gondnokot rendeljen ki. A gondok beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása teszi a gondnokolt egyes jognyilatkozatát érvényessé”. Az Alkotmánybíróság az Abh2.-ben úgy ítélte meg, hogy az emberi méltósághoz való jog részjogosultságát – az önrendelkezési jogot –szükségesen (csak kivételesen kerülhet sor a cselekvőképesség teljes korlátozására) és arányosan (a teljes korlátozásra csak akkor kerülhet sor, ha az érintett személy jogainak védelme enyhébb módon nem érhető el) korlátozzák a Ptk. rendelkezései. A korlátozás alkotmányosan elfogadható célja a mentális zavaruk miatt cselekvőképességében korlátozottak személyének és vagyonának védelme. A Ptk. rendelkezései tehát – figyelemmel az előbbiekre – a gondnokság alá helyezett érdekeinek védelmét szolgálják (főszabályként a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy jognyilatkozatának érvényességéhez gondnoka hozzájárulása szükséges, míg a cselekvőképességében teljesen korlátozott jognyilatkozata semmis). Ezt erősíti a Ptk. 2:24. §-a, amely szerint a cselekvőképesség részleges korlátozásán és a cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre annak érdekében lehet hivatkozni, aki a cselekvőképességében részlegesen korlátozott vagy cselekvőképtelen.

    [45] 5.3. Az Alkotmánybíróság – az Alaptörvény hatálybalépése előtt – a 74/2009. (VII. 10.) AB határozatában vizsgálta a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 311. § (4) bekezdés utolsó mondata, továbbá a gondnokoltak számítógépen vezetett országos névjegyzékéről és a névjegyzék adataiból történő felvilágosítás adásról, valamint annak költségtérítéséről szóló – már nem hatályos – 13/2002. (VII. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) alkotmányosságát. A Pp. és az IM rendelet értelmében létrejött a gondnokoltak országos névjegyzéke. Az Alkotmánybíróság a rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította, azonban alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy a gondnokoltak névjegyzékéből csak az adatkérés céljának megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges adat bocsájtható az adatkérő rendelkezésére. A hivatkozott szabályozás értelmében a gondnokság alá helyezést be kellett vezetni a gondnokoltakról a bíróság által vezetett helyi, illetve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (a továbbiakban: OIT Hivatala) által kezelt országos névjegyzékbe. A gondnokoltak adatairól az OIT Hivatala adott felvilágosítást jogi érdek (például: adásvételi szerződés, házasságkötés, közszolgálati jogviszony létesítése) igazolását követően. Az Alkotmánybíróság a döntésben megállapította, hogy a nyilvántartás – és az abban szereplő adatok feltételekhez kötött megismerhetősége – elsősorban nem a gondnokoltak védelmét szolgálja, hanem a velük jogviszonyt létesítők érdekeit veszi figyelembe. Méltányolható, hogy az egymással jogviszonyba lépők megismerhessék az egymás cselekvőképességére vonatkozó adatokat. Ez mind a személyes jellegű (például házasságkötés), mind a vagyoni jellegű jogviszonyok esetén indokolt. Az Alkotmánybíróság úgy értékelte tehát, hogy a gondnokolttal jogviszonyt létesítő személyek érdekében szükségesnek bizonyulhat, hogy a bíróságok névjegyzéket vezessenek a gondnokoltakról, és az is, hogy abból, indokolt esetben, felvilágosítást adjanak a megkötendő jogügylet által érintettek számára. A Pp. vonatkozó rendelkezése a szerződő felek védelmére és a forgalom biztonságára vonatkozó alkotmányos jogalkotói célokat szolgált (ABH 2009, 750, 760–761.). A rendszer lényege volt azonban, hogy az adatokhoz megfelelő jogi érdek igazolása mellett, a szükséges mértékben lehetett hozzáférni.
    [46] A Pp. jelenleg hatályos 311. § (4) és (5) bekezdése értelmében a gondnokság alá helyezést (valamint a választójogból való kizárást) be kell vezetni a gondnokoltakról a bíróság által vezetett nyilvántartásba. A bíróság a gondnokság alá helyezettek – a gondnokoltak nyilvántartására vonatkozó törvényben meghatározott – adatairól számítógépes nyilvántartást vezet. A korábbi rendeleti szintű szabályozáshoz képest jelenleg a gondnokoltak és az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról szóló 2013. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Tv.) tartalmazza a cselekvőképességükben korlátozottak adatai nyilvántartásának fő szabályait (a Tv. a gondnokoltak nyilvántartásáról szóló 2010. évi XVIII. törvényt váltotta fel). A részletes szabályokat a gondnokoltak és az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartása részletes szabályainak megállapításáról szóló 16/2014. (III. 13.) KIM rendelet írja elő. Az adatokat az ügyben első fokon eljárt bíróság jegyzi be a nyilvántartásba, az adatkezelő pedig az Országos Bírósági Hivatal elnöke [Tv. 4. és 5. §]. A nyilvántartásban szereplő adatokról – kérelemre – az kaphat felvilágosítást, aki ehhez fűződő jogi érdekét igazolja, vagy aki az adat kezelésére törvényi felhatalmazás alapján jogosult. Az adatszolgáltatás tekintetében az Országos Bírósági Hivatal elnöke az adatkezelő [Tv. 18. § (2) bekezdés]. Összefoglalóan: jelenleg is létezik egy olyan, a korábbi rendszerhez hasonló szabályozás, amely lehetőséget biztosít – megfelelő jogi érdek igazolása mellett, a szükséges mértékben – a cselekvőképesség esetleges korlátozásáról való tudomásszerzésre. A Tv. 2. §-a értelmében a nyilvántartásban szereplő adatok kezelésének célja a gondnokság alá helyezés tényének igazolása, a gondnokság alá helyezett személy jogai gyakorlásának elősegítése, illetve harmadik személyek jogainak védelme.

    [47] 5.4. Az Alkotmánybíróság a pénznyerő automaták működtetésével összefüggésben hozott 26/2013. (X. 4.) AB határozat indokolásának [136] bekezdésében megállapította, hogy „a jogalkotónak […] azon szándéka, hogy szociális, egészségügyi és gazdasági okokból radikálisan csökkentse a társadalom leginkább veszélyeztetett csoportjai, rétegei hozzáférhetőségét a pénznyerő automatákhoz, közérdekűnek tekinthető és önmagában véve nem ütközik alaptörvényi rendelkezésekbe”. A felelős döntésre – annak következményeit felismerni – képes személy ugyanakkor általában mérlegelni tudja a kockázati tényezők vállalását (az emberi méltósághoz való jogból levezetett jogi önrendelkezéssel összefüggésben lásd: Abh2., Indokolás [30]–[31] pontjai). A szerencsejátékokkal összefüggő jognyilatkozatai tekintetében cselekvőképességükben részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezett személyek belátási képessége éppen azért csökkent nagymértékben, mert mentális zavaruk szerencsejáték folytatására kényszeríti őket (ezért nem tudják átlátni az abban való részvétel esetleges negatív személyi és vagyoni következményeit). A cselekvőképességet teljesen korlátozó gondokság esetén az érintettnek belátási képessége – mentális zavaruk miatt – tartósan, teljesen hiányzik. Ezen személyek semmilyen általuk létrehozni kívánt jogviszony lehetséges következményeit nem látják át, vagyis bármilyen általuk kötött szerződés is éppen olyan ellentétes lehet személyi és vagyoni érdekeikkel, mint a szerencsejáték tevékenység. A két csoport tagjaiban közös a – különböző mértékű – mentális zavaruk miatti védelmi igény. Az ismertetésre került határozatok alkotmányosan elfogadható célnak értékelték a cselekvőképességükben teljesen korlátozottak önrendelkezési jogának korlátozását személyi és vagyoni viszonyaik védelme érdekében (lásd: Abh2.), illetve az Alkotmánybíróság a 26/2013. (X. 4.) AB határozatban szintén alkotmányosnak ítélte több alapjog [például: az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jog] korlátozását a szerencsejátékhoz való hozzáférés szigorítása érdekében.
    [48] A szerencsejáték, különösen a szerencsejáték függőség kialakulásának az egyénre, illetve társadalmi kapcsolataira gyakorolt negatív hatásai régóta, széles körben ismertek. A szerencsejátékban való akár egyszeri részvétel – de különösen a szerencsejáték szenvedély kialakulása – az egyén vagyoni, családi, társadalmi viszonyait, valamint pszichikai állapotát rendkívül negatívan befolyásolhatja. Az idézett alkotmánybírósági gyakorlat alkotmányosan elfogadható célnak ismeri el azt a jogalkotói szándékot, amely a szerencsejáték káros hatásainak minimalizálására irányul, illetve, amely – akár Alaptörvényben biztosított jog szükséges és arányos korlátozása mellett – a szerencsejátékhoz való hozzáférés lehetőségét szűkíti. Az Szjtv. támadott rendelkezésének – a törvényi rendelkezésen alapuló adatkezelésnek – közvetlen célja a játékosvédelmi nyilvántartás létrehozása, ezáltal pedig egy meghatározott sérülékeny csoport tagjai szerencsejátékban való részvételének korlátozása [Szjtv. 1. § (6b) bekezdés]. A Módtv. törvényi indokolása is hangsúlyozza: a jogalkotó a játékosvédelmi nyilvántartáson keresztül korlátozni – a gyakorlatban megakadályozni – kívánja, hogy a szabályozással érintett gondnokoltak a játékkaszinóban, kártyateremben szervezett szerencsejátékban, valamint online kaszinójátékban és távszerencsejátékban részt vegyenek. Ezt az Szjtv. 1. § (6b) bekezdése is rögzíti.
    [49] A Ptk. rendelkezései átfogóan – az általuk tett jognyilatkozatok érvényességének a gondnokolt hozzájárulásához kötésével, illetve semmissé nyilvánításával – biztosítják a cselekvőképességükben korlátozottak személyi és vagyoni érdekeinek védelmét. A semmisség jogkövetkezményeit azonban a gondnokolt érdekében érvényesíteni kell, amely adott esetben csak hosszabb ideig tartó bírósági eljárással lehetséges. A gondnokoltak Tv. szerinti nyilvántartása pedig csak – a 74/2009. (VII. 10.) AB határozatban vizsgált szabályozással egyezően – kérelemre, jogi érdek igazolásával férhető hozzá. A sérülékeny csoport tagjainak hatékony védelme tehát nem látható el a Tv. szerinti nyilvántartás útján, ugyanis az életszerűtlen, hogy a szerencsejáték szervezője a szerencsejáték megkezdése előtt valamennyi esetben – ha cselekvőképesség korlátozottságának gyanúja merül fel – kérelmezze a betekintést. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben szükségesnek tartja hangsúlyozni azt is, hogy a Tv. szerinti nyilvántartás egységesen tartalmazza valamennyi, cselekvőképességében korlátozott személy személyes adatát, vagyis nem csupán azokét, akik nem tudják felmérni a szerencsejáték esetlegesen negatív következményeit.
    [50] A támadott szabályozással érintett szerencsejátékban való részvétel, vagyis a játékos és a szervező közötti jogviszony létrehozásának előfeltétele valamennyi játékos személyazonosítása. A cselekvőképesség korlátozásának ténye azonban nem szerepel az érintettek személyi azonosító dokumentumaiban. A szerencsejáték megkezdése előtt a szervező általi ellenőrzéssel – az alfanumerikus kód alkalmazásával – hatékonyan megakadályozható, hogy a döntése következményeit be nem látó személy szerencsejátékba kezdjen. A játékosvédelmi nyilvántartás létrehozásához adatközlés szükséges. A kivételes – törvénnyel elrendelt – adattovábbítás egyik módja annak, hogy a sérülékeny csoport tagjai hatékony védelemben részesüljenek. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Szjtv. által előírt személyes és különleges adatok kezelése konkrét célhoz (a játékosvédelmi nyilvántartás létrehozása) kötött. A cselekvőképességükben korlátozott személyek szerencsejátékhoz való hozzáférésének korlátozása, ezáltal személyi és vagyoni érdekeinek – a játékosvédelmi nyilvántartással elérni kívánt – hatékony védelme pedig olyan alkotmányosan elfogadható cél, amely kellően igazolja a személyes adatok védelméhez való jog korlátozásának szükségességét.
    [51] Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja megjegyezni a következőket is. A játékosvédelmi nyilvántartás fent ismertetett, alkotmányosan elfogadható – elsődleges – célja a meghatározott sérülékeny csoport tagjainak védelme. Ugyanakkor – mivel a szerencsejáték szervezője a Ptk. 2:24. §-a szerint nem hivatkozhat a gondnokolttal kötött szerződés semmisségére – a játékosvédelmi nyilvántartás az érintett szerencsejáték tevékenység szervezőjének jogos érdekeit is védi. Mindez a szerződéses viszonyok biztonságának része, ami összhangban áll a jogbiztonság alkotmányos értékével.

    [52] 6. Az Alkotmánybíróságnak ezt követően azt kellett mérlegelnie, hogy az Szjtv. 1. § (6a) bekezdése szerinti törvényi – automatikus – adatkezelés arányosan korlátozza-e a személyes adatok védelméhez való jogot.
    [53] Az arányosság körében annak vizsgálatára kerül sor, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlya megfelelő arányban állnak-e egymással. A jogalkotó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni, és a korlátozásnak nem szabad érintenie az alapjog lényeges tartalmát (lásd például: 35/2015. (XII. 16.) AB határozat, Indokolás [26] pont, Abh2., Indokolás [26] pont).
    [54] Jelen esetben az alkotmányossági kérdés az volt, hogy az Szjtv. támadott rendelkezésén alapuló törvényi adattovábbítás által elérni kívánt cél arányban áll-e az információs önrendelkezési jog korlátozásával.

    [55] 6.1. A játékosvédelmi nyilvántartásba a gondnokoltakon kívül önkorlátozó nyilatkozattal lehet bekerülni [Szjtv. 1. § (6b) bekezdés, Korm. rendelet 5. §]. Az ilyen nyilatkozatot tevő személyek felmérik a szerencsejátékban való részvétel lehetséges következményeit, ezért – személyes körülményeiket ismerve – egy vagy több szerencsejáték fajtára, egy vagy több szervezőre vonatkozóan kívánják kizárni magukat.
    [56] A cselekvőképességében a szerencsejátékkal összefüggő jognyilatkozatai tekintetében korlátozott elvileg személyesen, míg a teljesen korlátozott gondnoka által tett nyilatkozat révén is bekerülhetne a nyilvántartásba. Az első esetben éppen a szerencsejáték tevékenység folytatására kényszerítő mentális zavar lenne az a gátló tényező, ami az önkorlátozó nyilatkozat megtételét veszélyeztetné. A cselekvőképességükben teljesen korlátozott személyek pedig eleve nagyobb személyi és vagyoni védelmet igényelnek az enyhébb fokú gondnokság alatt állóknál. Amennyiben a bíróság a cselekvőképesség teljes korlátozásáról dönt, azt a tényt ismeri el, hogy az érintett személy mentális állapota miatt komplex – akár saját döntéseivel szembeni – személyi és vagyoni védelemre szorul. Az ügyben eljáró bíróságtól nem várható el, hogy külön mérlegelje azt is, hogy az érintett személy valós eséllyel kezd-e szerencsejátékba, tehát szükséges-e adatainak megküldése az adóhatóság felé (a bíróság gondnoksági perben való szerepével összefüggésben lásd: Abh2., Indokolás [17]–[21] pontjai).
    [57] A játéskosvédelmi nyilvántartás csak akkor érheti el alkotmányos célját, ha abban maradéktalanul szerepelnek azok a személyek, akik a védendő körbe tartoznak, de önkorlátozó nyilatkozat megtételére mentális zavaruk miatt nem képesek. Az Szjtv. 1. § (6a) bekezdése szerinti automatikus adattovábbítás objektív tényhez kötött (a cselekvőképességet teljesen korlátozó vagy a szerencsejátékokkal összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezés), ezért hatékony eszköze – garanciája – a nyilvántartás teljességének, azon keresztül pedig az alkotmányos cél elérésének.

    [58] 6.2. Az Szjtv. és a Korm. rendelet több olyan rendelkezést is tartalmaz, amely garanciát jelent arra, hogy az érintettek személyes és különleges adatai csak a feltétlenül indokolt mértékben, pontosan meghatározott esetkörben kerüljenek felhasználásra.
    [59] A Korm. rendelet 20. § (2) bekezdése értelmében az állami adóhatóság a szervező részére a játékosvédelmi nyilvántartásban szereplő, a személyes adatokból generált, vissza nem fejthető alfanumerikus kódot tartalmazó elektronikus kivonatot készít, illetve rendelkezésére bocsátja az alfanumerikus kód képzésére alkalmas eljárást. Az eljárás felhasználásával a szervező a személyazonosítás elvégzésekor – a játékos által rendelkezésére bocsájtott személyi azonosító igazolvány felhasználásával – szintén egy alfanumerikus kódot képez, amit összevet a nyilvántartásban szereplő kódokkal. A szervező tehát – az adóhatóság felől – nem a gondnokolt mentális állapotáról, személyes adatairól kap információt. A továbbított adatok pedig kizárólag a Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése és a 8. § (1) bekezdése szerinti ellenőrzéshez szerezhetők meg, kezelhetők, illetve használhatók fel [lásd: Szjtv. 1. § (6b) bekezdés utolsó mondat]. A Korm. rendelet 21. § (2) bekezdése azt is meghatározza, hogy az adóhatóság az adatokat és az azokat alátámasztó okirati bizonyítékokat – az Szjtv. 1. § (6b) bekezdése szerinti célból – a korlátozás megszűnését, illetve megszüntetését követő 6 évig kezelheti.

    [60] 6.3. A fentieket figyelembe véve összességében megállapítható, hogy az Szjtv. 1. § (6a) bekezdésén alapuló törvényi adatkezelés, automatikus adattovábbítás elsősorban annak a garanciája és egyben alkalmas eszköze, hogy a sérülékeny csoport tagjai a játéskosvédelmi nyilvántartásba kerüljenek, ezáltal pedig speciális személyi és vagyoni védelemben részesüljenek. Az automatikus adattovábbítás olyan alkotmányosan elfogadható célokat szolgál, melyeknek fontossága meghaladja az indítványokban felvetett alapjog-korlátozás mértékét. Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel úgy ítélte meg, hogy az Szjtv. 1. § (6a) bekezdése szerinti automatikus adattovábbítás nem korlátozza aránytalanul az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés első mondatrészében biztosított személyes adatok védelméhez való jogot, ezért az alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványokat elutasította.

    [61] 7. Az indítványozó bírók kifogásolták azt is, hogy az Szjtv. támadott rendelkezése alapján nem állapítható meg a továbbítandó adatok köre, illetve, hogy nem teljes az adattovábbítási láncolat.

    [62] 7.1. Az Szjtv. 1. § (6a) bekezdése valóban nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a tekintetben, hogy a bírósági adatkezelés mire vonatkozik. A támadott bekezdésből a gondnokság alá helyezés tényéről, valamint az ezt kimondó határozat jogerőre emelkedésének időpontjáról való értesítés következik. Mindezek mellett azonban az Szjtv. 1. § (6d) bekezdése pontosan meghatározza a játékosvédelmi nyilvántartás összetételét (családi és utónév, születési családi és utónév, anyja neve, születési hely és idő, azonosító okmány típusa és száma, lakcím). Ezt erősíti a Korm. rendelet 19. §-a is. Az Szjtv. 1. § (6d) bekezdése alapján tehát egyértelműen megállapítható, hogy a bíróság mely adatok továbbítására köteles, ezért az Alkotmánybíróság a bírói indítványokat e vonatkozásban elutasította.

    [63] 7.2. Az adattovábbítási láncolat – az adatkezelés – részletes szabályait az Szjtv. felhatalmazása alapján megalkotott Korm. rendelet tartalmazza. A Korm. rendelet – annak 28. §-a értelmében – 2015. november 11-én, a bírói indítványok előterjesztését követően lépett hatályba. A Korm. rendelet 20. §-a részletesen meghatározza mind az adattovábbítási láncolatot, mind azt, hogy a továbbított adatok miként kerülnek felhasználásra. Mivel a Korm. rendelet hatálybalépésével az Szjtv. által rendelt adattovábbítás részletes szabályai megismerhetővé váltak, az Alkotmánybíróság az eljárást e vonatkozásban megszűntette.
        Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
        az Alkotmánybíróság elnöke,
        előadó alkotmánybíró
        .
        Dr. Balsai István s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Kiss László s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Pokol Béla s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Stumpf István s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Czine Ágnes s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Juhász Imre s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Lévay Miklós s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Salamon László s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szívós Mária s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Varga Zs. András s. k.,
        alkotmánybíró
      Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolása

      [64] Egyetértek a határozat rendelkező részével, ugyanakkor fontosnak tartom a következő szempontok hangsúlyozását is.

      [65] 1. A Módtv. a szerencsejáték-függőség „társadalmi kockázatainak mérséklése és a fogyasztóvédelmi, játékosvédelmi érdekek érvényesülése érdekében” módosította az Szjtv.-t. Az, hogy a szabályozás komoly társadalmi problémára reagál, a különböző statisztikai felmérések alapján igazolható. A témában 2010-ben készült országos vizsgálat alapján ugyanis megállapítható, hogy „a 18 éves és annál idősebb magyar lakosság 1,2%-a szerencsejáték-függő, azaz kb. 100 000 ember, további 5,7% pedig mérsékelt rizikófaktorú szerencsejátékos.” (http://www.szerencsejatek.hu/a-jatekfuggoseg-tarsadalmi-es-egyeni-kockazatai)
      [66] A fenti jogalkotói célok elérére érdekében a törvény 1. § (5a)–(6d) bekezdéseinek hatályos rendelkezései meghatározzák „a felelős játékszervezés főbb fogalmi elemeit”. A módosítás alapján „a hazai játékosok részére a legális szerencsejáték-szervezők a szerencsejátékokhoz való hozzáférést kizárólag a szerencsejáték káros mentális, pszichikai és szociális hatásait kizáró vagy azt minimalizáló módon biztosíthatják”. A Módtv. normaszöveg-javaslatának indokolása kifejezetten hangsúlyozta: „a szerencsejáték káros hatásainak fokozottan kitett, sérülékeny csoportok védelme […] minden szerencsejáték-szervező alapvető kötelezettsége”. Ennek egyik eszköze az állami adóhatóság által vezetett játékosvédelmi nyilvántartás, amelynek szabályait „a törvény a Ptk. rendelkezéseire is figyelemmel tartalmazza”.
      [67] A szerencsejáték-szervezőnek – a fentiekben hivatkozottak szerint – tehát törvényen alapuló kötelezettsége, hogy a sérülékeny csoportokat megvédje a szerencsejáték-függőség káros hatásaitól. Az ennek érdekében bevezetett játékosvédelmi nyilvántartás pedig e törvényi kötelezettség hatékony megvalósításának szükséges eszköze.

      [68] 2. A fentiek mellett azonban fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a játékosvédelmi nyilvántartás nem csak a szerencsejáték-szervezők törvényen alapuló kötelezettségeinek a teljesítését szolgálja, hanem egyúttal azon játékosok vagyoni érdekeit is közvetlenül védi, akik a sérülékeny csoporthoz tartoznak, különösen, ha az érintett személyt a bíróság cselekvőképességet részlegesen vagy teljesen korlátozó gondnokság alá helyezte.
      [69] Abban az esetben ugyanis, ha a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezett személy a szerencsejátékban részt vesz, az ennek alapjául szolgáló polgári jogi jogviszony érvénytelen. Vagyis, e jogviszonyok nem válthatják ki a hozzájuk fűződő joghatásokat; azokat olyannak kell tekinteni – a törvényi keretek között – mintha létre sem jöttek volna. E jogviszony érvénytelenségére (semmisségére) pedig mindazok hivatkozhatnak – a cselekvőképességében részlegesen korlátozott vagy cselekvőképtelen érdekében –, akiknek ehhez jogi érdeke fűződik [Ptk. 2:24. §, Ptk. 6:88. § (3) bekezdés].
      [70] A fentiekből következően komoly szabályozási érdek fűződik ahhoz, hogy a cselekvőképességében részlegesen korlátozott vagy cselekvőképtelen személyek ezen érvénytelen jogviszonyokat „ne hozhassák létre”, vagyis már a játék megkezdése előtt megakadályozható legyen a szerződéskötés. Amellett ugyanis, hogy az érvénytelen jogviszonyok önmagukban veszélyeztetik a vagyoni viszonyok és az ügyleti forgalom biztonságát, ezek létrehozásának megakadályozásával elkerülhetők e jogviták jogalkalmazási problémái is [erről részletesen: EBH 2004.1020, BDT2012. 2764.].
      [71] Ezzel összefüggésben fontosnak tartom hangsúlyozni azt is, hogy a cselekvőképtelen nagykorú minden jognyilatkozata – főszabály szerint – semmis [Ptk. 2:22. § (1) bekezdés]. Ebből következően, esetükben a szerencsejátékban való részvétel alapjául szolgáló polgári jogi jogviszony attól függetlenül érvénytelen, hogy a bíróság a cselekvőképesség teljes korlátozásának elrendelésekor vizsgálta-e, hogy az érintett játékfüggő, vagy sem. Véleményem szerint erre tekintettel indokolható, hogy az ilyen személyekre általában kiterjedjen a játékosvédelmi nyilvántartás.
      [72] A fentiekben kifejtettek hangsúlyozását azért tartottam szükségesnek, mert álláspontom szerint ebből látható: a szabályozás tárgya egy komoly társadalmi probléma, amelynek kezelésére a jogalkotó egy összetett szabályozási megoldást alakított ki. Ennek egyik fontos része a játékosvédelmi nyilvántartás, amely egyszerre segíti elő, hogy a szerencsejáték-szervezők eleget tudjanak tenni az Szjtv.-ben megállapított – a játékosvédelemmel összefüggésben meghatározott – kötelezettségeiknek, és emellett megakadályozza azt is, hogy a kifejezetten a játékszenvedély miatt gondnokság alá helyezett, valamint a cselekvőképességükben teljesen korlátozott gondnokság alá helyezett személyek a szerencsejátékban való részvétellel érvénytelen szerződéseket kössenek. Erre tekintettel, véleményem szerint, a szabályozás az említett személyi kör személyes adatok védelméhez való jogának szükséges és arányos korlátozását valósítja meg.

      Budapest, 2016. március 8.
      Dr. Czine Ágnes s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolása

      [73] Az Alkotmánybíróság határozata érdemben kizárólag a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 1. § (6a) bekezdése alaptörvény-ellenességét vizsgálta az előterjesztett bírói kezdeményezéseknek megfelelően. A határozat rendelkező részében így az Szjtv. 1. § (6a) bekezdésével szemben előterjesztett indítványokat utasította el.
      [74] Az Szjtv.-nek az indítványt előterjesztő bírók által támadott rendelkezése egy értesítési kötelezettséget állapít meg: ha a bíróság a személyt cselekvőképességet teljesen korlátozó vagy a szerencsejátékokkal összefüggő jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezi, akkor e tényről, valamint a határozat jogerőre emelkedésének időpontjáról értesíti az adóhatóságot. Az indítványozó bírók – az Abtv. 25. § (1) bekezdése értelmében – kizárólag ezt az általuk alkalmazandó, számukra értesítési kötelezettséget teremtő rendelkezést támadták, támadhatták meg az Alkotmánybíróság előtt.
      [75] Önmagában a gondnokság alá helyezésről az adóhatóság értesítése szolgálhatja a gondnokság alá helyezett személy jogai gyakorlásának elősegítését, illetve harmadik személyek jogainak védelmét. [Hasonló adatközléshez az adóhatóság – indokolt esetben – a gondnokoltak és az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról szóló 2013. évi CLXXV. törvény 7. § (1) bekezdése alapján is juthat.]
      [76] Annak alkotmányossági felülvizsgálata ugyanakkor már a jelen eljárás keretein [az Szjtv. 1. § (6a) bekezdése vizsgálatán] túlmutató kérdés, hogy a jogalkotó előírhatja-e a bíróság által közölt adatok adóhatósági nyilvántartását, s egyáltalán betekintést engedhet-e másoknak, s ha igen, akkor milyen feltételekkel az adóhatóság által kezelt személyes adatokba. Minderre nyilván csak a személyes adatok védelméhez való jog szigorú követelményeinek megfelelően kerülhet sor. Azt, hogy a gondnokoltak adatainak adóhatósági adatkezelésére vonatkozó szabályok valóban megfelelnek-e ezeknek a követelményeknek, nem korlátozzák-e indokolatlanul és aránytalanul az említett alapjogot, az indítványhoz kötöttség miatt az Alkotmánybíróság a jelen ügyben nem vizsgálhatta, erről így nem is határozott. Egy erre irányuló jövőbeni érdemi vizsgálat lefolytatását éppen ezért a jelen határozatban foglaltak nem gátolhatják, semmilyen módon nem korlátozhatják.

      Budapest, 2016. március 8.
      Dr. Stumpf István s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Juhász Imre alkotmánybíró különvéleménye

      [77] A többségi határozat rendelkező részének első pontját, – az alábbi érvekre tekintettel – nem tudom elfogadni, ezért a problémakör elvi jelentősége miatt, az Abtv. 66. § (2) bekezdése értelmében az alábbi különvéleménnyel élek.
      [78] Az Alkotmánybíróság eljárására nézve is kötelezőnek tekintem az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság elvének szem előtt tartását. Ennek részeként, a normavilágosság analógiájára építve az Alkotmánybíróságtól is elvárható, hogy döntései egyértelműek, az adott határozatból kiolvashatóak legyenek. E követelménynek nem felel meg az Abtv. 25. § (1) bekezdésének értelmezése a határozatban, és az ennek alapján a többség által támogatott első rendelkező részi pont.
      [79] Az Abtv. 25. § (1) bekezdése ugyanis kimondja: „Ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.”
      [80] Ezen most ismertetett jogszabályi rendelkezés szerinti konjunktív feltételek (a bíró, az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során, egyedi ügyben, stb.) egyértelműek. A mondat alanya a bíró, és az elbírálás kifejezés használatával a jogalkotó a bíró döntéshozatali eljárására utal. A döntés meghozatala a bírótól, a bíróságtól magasrendű logikai tevékenységet (következtetést, mérlegelést, stb.) igényel. A döntés azonban tartalmilag nem foglalja magában a jogerős határozat meghozatalát követő technikai jellegű eljárási cselekményeket, amelyeket jogszabály rendelkezése alapján, automatikusan, hivatalból kell a bíróknak végezniük (ezek tipikusan a bíró munkáját támogató bírósági tisztviselők feladatai).
      [81] Az értesítés az eljárási törvényekben, így pl. a Pp.-n belül is számos rendelkezésben szereplő megnevezés, amelynek tartalma nem minden jogszabályi rendelkezés esetében azonos. A többségi határozattal érintett perek esetében azonban az értesítés nem is feltétlenül a jogerős határozatot meghozó bíróság, hanem a jogorvoslati eljárást követően, mindenképpen az első fokon eljárt bíróság technikai feladata.
      [82] A tárgyi ügy(ek)ben a jogerős ítélet meghozatalát követően ez az állami adóhatóság részére történő adatközlés, adattovábbítás, egy tipizált eljárási cselekmény (de facto egy formanyomtatvány kitöltése), amely egyedi jellemzőkkel nem bír. Ebből következően semmilyen értelmezési módszerrel sem tekinthetjük bírói döntést igénylő eljárási cselekménynek, azaz kívül esik az „elbírálás” fogalmi körén.
      [83] Mindezek alapján meggyőződésem, hogy a többségi határozat rendelkező része első pontja helyett is visszautasító végzés meghozatalának lett volna helye.

      Budapest, 2016. március 8.
      Dr. Juhász Imre s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye

      [84] 1. Nem értek egyet a többségi határozat rendelkező részének 1. pontjával. Nézetem szerint az Alkotmánybíróságnak a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 1. § teljes (6a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseknek helyt kellett volna adnia, és a támadott normát meg kellett volna semmisítenie. Ebből következően a többségi határozat rendelkező részének 2. és 3. pontjai okafogyottá váltak volna.

      [85] 2. A többségi határozat indokolásának érvelésével szemben azt gondolom, hogy a támadott szabály nem annyira a gondnokoltakat, a részlegesen vagy teljesen cselekvőképteleneket védi, nyújt számukra az emberi méltósághoz és a személyes adatok védelméhez való jog részét képező állam intézményvédelmi kötelezettségéből eredő garanciákat, hanem sokkal inkább a szerencsejáték szervezőjét, vagyis a kaszinók tulajdonosait, üzemeltetőit. Az Alaptörvény adatvédelmi klauzuláját tehát erre a tényre tekintettel, a „kaszinóvédelmi” szabály nézőpontjából kellett volna az Infotv-.től részben függetlenül, autonóm módon értelmeznie az Alkotmánybíróságnak. Ebből pedig arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy – az alapjogi teszt szóhasználatával élve – alkalmatlan eszközt választott a törvényhozó az egyébként valós társadalmi probléma kezelésére. Emellett a támadott szabályozás célja nem más, mint a kaszinók védelme, ami nem alkotmányos cél, így a kifogásolt norma a jelen formájában több szempontból is szükségtelenül korlátozza a személyes adatok védelméhez való jogot, tehát az arányossági teszt alkalmazásáig el sem kellett volna jutnia az Alkotmánybíróságnak.
      [86] Megjegyzem, hogy maga a többségi határozat is elismeri, hogy az egyébként létező probléma kezelésére jelenleg sem alkalmas maradéktalanul a választott alapjog-korlátozó eszköz, hiszen az összehasonlíthatatlanul sokkal nagyobb gyakorlati problémát jelentő online szerencsejáték esetén ellenőrizhetetlen, hogy a játékos a támadott, korlátozó szabály hatálya alatt áll-e vagy sem (az online szerencsejáték okozta problémákra lásd: https://www.umass.edu/seigma/sites/default/files/SEIG%20Report-Williams%20Rehm%20%20Stevens%202011.pdf; http://scholarship.law.duke.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=3797&context=dlj.;
      http://www.gla.ac.uk/media/media_34551_en.pdf).

      [87] 3. Emlékeztetek arra is, hogy a jelen ügy nem elsősorban és tisztán közjogi tárgyú normák alkotmányossági megítéléséről szól, hanem arról, milyen alkotmányossági mércét kell alkalmaznia az Alkotmánybíróságnak a magánfelek egymás közti magánjogi jogviszonyaiban (lásd a horizontális hatály vagy a third-party effect doktrínáját).
      [88] Ezzel kapcsolatban felidézem, hogy az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata alapján az „Alaptörvényben garantált szabadságok a magánjogi viszonyokban közvetett érvényesülést kívánnak, vagyis az Alkotmánybíróság felfogása szerint a szerződéses szabadság tiszteletben tartása mellett az Alaptörvényből fakadó alapjogi követelmények végső soron a magánjog generálklauzuláin keresztül szolgálhatnak a magánfelek közötti jogviszonyok megítélésének alkotmányjogi mércéjeként” {erről lásd: 8/2014. (III. 20.) AB határozat, Indokolás [56]; [64]–[66], illetve 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [94]; magánjogi jogviszonyokban a diszkrimináció tilalmával összefüggésben kivételként lásd a 3001/2016. (I. 15.) AB határozatot}.
      [89] A polgári jogi jogviszonyokban álló felek közötti érdekegyensúly jogszabályi úton történő megtartásának alkotmányos kötelezettségét hangsúlyozta az Alkotmánybíróság – a jogalkotói szerződésmódosításon túl [legutóbb megerősítette a 33/2015. (XII. 3.) AB határozat] – a megbízási jogviszonyok (1176/B/2007. AB határozat) a kötelező gépjármű-felelősségi biztosítás [83/2011. (XI. 10.) AB határozat] vagy a haszonbérlő tulajdonhoz való joga biztosítása (460/E/2000. AB határozat) érdekében.
      [90] A fentiek alapján az Alkotmánybíróságnak azt is meg kellett volna alaposabban vizsgálnia, hogy az érdekegyensúly megteremtésére irányuló alkotmányos (az emberi méltósághoz, valamint a személyes adatok védelméhez való jog intézményvédelmi aspektusából is eredő) kötelezettségének eleget tett-e az állam a jelen ügyben alkalmazandó norma megalkotása során. A fentiek alapján úgy gondolom, hogy nem, és ennek a következményét – élve kasszációs hatáskörével – le kellett volna vonnia jelen döntésében az Alkotmánybíróságnak. Ezt erősíti meg az tény is, hogy a korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen személyeket azonos módon kezelte a törvényhozó. Ezzel összefüggésben emlékeztetek arra, hogy az egészségügyi jog terén az Alkotmánybíróság korábban megállapította: „a korlátozottan cselekvőképes betegek egészségügyi ellátással kapcsolatos önrendelkezési jogának (a beleegyezés és a visszautasítás jogának) a cselekvőképtelen betegekkel azonos korlátozása sérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdését” [v.ö.: a 36/2000. (X. 27.) AB határozattal]. Eme megállapítást analogikusan kellett volna alkalmaznia az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben.

      [91] 4. Hangsúlyozom azt is, hogy a támadott norma nem tesz mást, minthogy privatizálja, az állami garanciarendszeren kívül helyezi, és profitorientált magánfelek kezelésébe adja a pszichés állapotra (szerencsejáték-függés) utaló szenzitív adatokat a támadott törvényi konstrukció alkalmazásával.
      [92] Az érintett, sérülékeny helyzetben levő (!) természetes személyek szenzitív adatainak törvényhozási úton történő magánosításával (adott esetben: beleegyezésük hiányában), a kaszinóknak történő kiszervezésével semmiképpen nem tudok egyetérteni. Ez a „privatizációs” technika önmagában is okot adna a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenessé nyilvánítására és megsemmisítésére a jogállamiság-klauzula, valamint az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésének első fordulata alapján.

      [93] 5.1. Megjegyzem végül, hogy a jelenlegi szabályozás fent ismertetett anomáliáit csak növeli az alkalmazott jogtechnikai megoldás, a megdönthetetlen vélelem alkalmazása. A támadott konstrukció alapján ugyanis megdönthetetlen vélelemként értékelendő a gondnokoltak és a saját elhatározásból önkorlátozó nyilatkozatot tevő személyek belátási képességének (teljes) hiánya; ennek magánjogi jogkövetkezménye pedig a legsúlyosabb mércével mérendő a jogalkotó szerint: az adott polgári jogi jogügylet semmisségével. Fontos hangsúlyozni: a gondokoltság és a szerencsejáték-függés között alkotmányjogi értelemben vett oksági kapcsolat konkluzív módon nem áll fenn.

      [94] 5.2. Az Alaptörvény hatályba lépése óta még nem foglalkozott az Alkotmánybíróság a megdönthetetlen vélelemnek – az utóbbi időben rendkívüli mértékben elszaporodó – szabályozási technikájának alkotmányosságával.
      [95] Magam az alábbi szakirodalmi állásponttal értek egyet: „[a] jogrendszerek évezredek óta alkalmaznak vélelmeket és fikciókat. A római jogban például a méhmagzatot már megszületettnek tekintették, ha vagyoni érdekeinek védelméről volt szó, de ugyancsak a fiktív jogi szabályozási példázata a hadifogságban meghalt római polgár esete: őt úgy kellett kezelni, mint aki a hadifogságba eséskor, azaz élete utolsó szabad pillanatában halt volna meg, mivel a hadifoglyokat a rómaiak rabszolgának tekintették, aki után nem lehetett örökölni sem.
      Ezért a kérdés nem az, hogy léteznek-e jogi vélelmek és fikciók, hanem inkább az: kiállják-e azok az alkotmányosság próbáját. A jogrendszerben szinte nélkülözhetetlen vélelmek egy része alkotmányos, más része viszont nem fér össze az emberi jogok primátusán alapuló modern, a felvilágosodás hagyományaiból táplálkozó alkotmányosság eszméjével. Az alkotmányos ügyekben döntő bíróságok általános alkotmányjogi szempontok alapján vizsgálhatják felül a vélelmek és a fikciók alkotmányosságát.
      Vannak megdönthető és megdönthetetlen vélelmek. A megdönthető vélelem a valószínűsítés egy formája. Ellene bizonyításnak van helye: valamely tényt vagy jogi helyzetet valónak fogadunk el mindaddig, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője. Például egy hajó elsüllyedésekor eltűnt személyt holtnak nyilvánítanak és annak tekintenek, amíg ki nem derül, hogy az illető mégis életben maradt. Vagy bizonyos hitelszerződéseket tisztességtelennek vélelmeznek, de a bankok bizonyíthatják, hogy fair szerződést kínáltak és kötöttek.
      A szabályozási technikaként ritkábban alkalmazott megdönthetetlen vélelem is valószínűsítésen (más szempontból: általánosításon, klasszifikáción) alapul, de ellene nincs helye bizonyításnak, még akkor sem, ha tudjuk: valótlan. Sőt, a jogi fikciók esetében hamisat fogadunk el valónak. Például a magyar büntetőjogban az egyik büntethetőségi előfeltétel a beszámítási képesség megléte. A törvényhozó jelenleg ennek alsó határát általában 14 éves korban, egyes súlyos bűncselekmények esetén – heves vitákat kiváltva – 12 éves korban határozta meg. Eme törvényhozói döntés megdönthetetlen vélelmen alapul: főszabály szerint 14 éves kor felett az elkövető rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. A fikcióra példa az eljárásjogokban alkalmazott intézmény, az igazolási kérelem. Ennek benyújtására akkor van lehetőség, ha az érintett fél a határidőben való cselekvést önhibáján kívül mulasztotta el. Ugyanakkor, ha valószínűsíti a vétlenségét, az önhiba hiányát, akkor az eljáró állami szerv azzal a fikcióval él, mintha az érintett fél határidőn belül eleget tett volna valamely eljárási kötelezettségének.
      Az Egyesült Államok egykori főbírája, William Rehnquist szerint a jogalkotó által megalkotott joganyag nem más, mint vélelmek összessége, ezért a vélelmekkel kevés dolguk van a bíróknak. Rehnquist ezt a Cleveland Board of Education versus LaFleur-ügyben írt különvéleményben fejtette ki, melyben alkotmányosnak találta, hogy a Cleveland tagállami iskolai felügyelőbizottság előírhatta a várandós tanárnők számára, mikor kell bejelenteniük a várandósságukat, meddig végezhetnek munkát, és mikor térhetnek vissza legkorábban a munkahelyükre tanítani. A bírók többsége azonban máshogy döntött. Az indokolás hangsúlyozta, hogy a felügyelőbizottság nemcsak azt írta elő a várandós tanárnők számára, mikor kell bejelenteniük a várandósságukat, hanem a várandóssághoz, illetve a szüléshez munkajogilag korlátozó rendelkezések is fűződtek megdönthetetlen vélelem formájában: a felügyelőbizottság munkáltatóként meghatározta, hogy meddig képesek munkát végezni és legkorábban mikor térhetnek vissza tanítani a szülés után. A bíróság szükségtelennek, így alkotmányellenesnek minősítette a megdönthetetlen vélelemre való hivatkozást.
      Minden ehhez hasonló ügyben a központi kérdés az, hogyan lehet megítélni a vélelmek alkotmányosságát. Nézetem szerint elsősorban az alapjogkorlátozás szemszögéből lehet megközelíteni a kérdést. Itt pedig annak az előkérdésnek van jelentősége, kire hárul a bizonyítási kötelezettség az alapjogkorlátozás során, és sikertelenség esetén kire hárulnak a terhek. Ha az alapjogkorlátozásra általánosan irányadó szükségességi-arányossági teszt egyes részeit vesszük számba, akkor a vélelmeknek és a fikciónak egész más megítélése lehet, mint ahogy ma gondolnánk. Először is a megdönthető vélelem elleni bizonyítás terhének nem az egyénre kellene hárulnia. A jogkorlátozó államnak kellene bizonyítania, hogy nem volt más alkotmányos lehetősége a hátrányt, emberi jogi sérelmet okozó szabályozásra, mint a vélelem alkalmazása. Ennél is komolyabb alkotmányossági problémát vethetnek fel a magánnyugdíjpénztárak és a kereskedelmi vállalkozások esetében is alkalmazott jogkorlátozó megdönthetetlen vélelmek és a fikciók, hiszen itt kimentésre sincs lehetősége az alapjogi (tulajdoni) sérelmet szenvedett félnek”. (Részletesen lásd: D. Tóth Balázs: Az alkotmányosság fikciója. http://szuveren.hu/jog/az-alkotmanyossag-fikcioja)

      [96] 6. A fentiek alapján a törvényhozás nem tett eleget az alkotmányjogi bizonyítási kötelezettségének sem, a bizonyítatlanság terhét pedig a törvényhozásnak kellene viselnie, és a támadott szabályozás alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése, valamint általános alkalmazási tilalom kimondása után – adott esetben – neki kellene kialakítania azt a szabályozási keretet is, ami már megfelel az alkotmányossági követelményeknek.

      Budapest, 2016. március 8.
      Dr. Kiss László s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleménye

      [97] Nem értek egyet az Abtv. 25. § (1) bekezdésének a határozatban foglalt értelmezésével, ebből következően a bírói kezdeményezéseket – álláspontom szerint – azok érdemi elbírálása helyett vissza kellett volna utasítani, az alábbi okok miatt.

      [98] 1. Az Abtv. 25. § (1) bekezdése szerint a bíró akkor indítványozhatja jogszabály alkotmányosságának vizsgálatát, ha „az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította […]”. A kezdeményezésre kizárólag „a bírósági eljárás felfüggesztése mellett” kerülhet sor. A szabályozás egyértelműen csak az ügy elbírálásának folyamatában (vagyis az adott ügyben az adott bíróság előtt az eljárást lezáró döntésig) ad lehetőséget a bíróknak az Alkotmánybírósághoz fordulásra; ezt erősíti az is, hogy a bírósági eljárást ilyen esetekben kötelező módon fel kell függeszteni. A bíróknak a konkrét normakontroll kezdeményezési joga az előbbiekből következően nem gyakorolható tehát olyan, az eljárás befejezését követő, adminisztratív jellegű intézkedések esetén, amelyek – értelemszerűen – nem érintik az alapügy mikénti elbírálását.

      [99] 2. A határozattal elbírált jogszabállyal [Szjtv. 1. § (6a) bekezdés] kapcsolatban teljes mértékben osztom az Indokolás megállapítását: „[o]lyan járulékos, de a gondnokság alá helyezést elrendelő érdemi döntést követően kötelezően alkalmazandó szabályról van szó, amelyet az érdemi döntést megelőzően – amikor a gondnokság alá helyezésről dönt – a bírónak nem kell alkalmaznia.” (Indokolás [10]) Ezen helyes megállapításból viszont – az 1. pontban kifejtettek alapján – az következik, hogy a bírók nem kérhetik ennek a jogszabályi rendelkezésnek az alkotmánybírósági vizsgálatát, mivel annak alkalmazása nem része az ügy érdemi elbírálásának.
      [100] Nem értek tehát egyet az idézett indoklási részt követő érveléssel, nevezetesen azzal, hogy a szabály járulékos jellege végső soron nincsen kihatással arra, hogy az Alkotmánybíróságtól kérhető-e az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja szerinti eljárás. Az Abtv. 25. § (1) bekezdésének a rendelkezése annak céljára is tekintettel – jelesül, hogy a bíró ne kényszerüljön ítélkező tevékenysége során alkotmánybírósági kontroll nélkül alkotmányellenesnek tartott jogszabály alkalmazására – egyértelmű: az ügy elbírálásán kívül eső járulékos kérdésekkel kapcsolatos intézkedésekkel összefüggésben az esetleges alkotmányossági probléma orvoslására a bírói kezdeményezés eszközének igénybevételét nem teszi lehetővé.
      [101] Tekintettel arra, hogy a bírói kezdeményezések tárgya olyan, a konkrét bírósági eljárást lezáró döntést követő adminisztrációs jellegű járulékos intézkedés, melynek az érdemi döntésre (vagyis a gondokság alá helyezésre) semmilyen hatása nincsen, a bírónak az előbbiekből következően nincsen lehetősége az intézkedésről szóló jogszabály felülvizsgálata érdekében az Alkotmánybírósághoz fordulni, mint ahogy értelemszerűen kizárt a perbe vitt jogkérdés érdemi elbírálására irányuló, de már jogerősen befejezett eljárás felfüggesztése is.
      [102] Az előbbiekből következően nem értek egyet azzal az érveléssel sem, hogy ha az Alkotmánybíróság „a már meghozott érdemi döntésre tekintettel utasítaná vissza az indítványt, akkor az alkalmazandó járulékos szabályt kivonná a bírói kezdeményezéssel támadható körből. A járulékosság nem ok arra, hogy az Alkotmánybíróság korlátozza a bíróságoknak az alkotmányozó és a jogalkotó által megfogalmazott, az Alaptörvény védelmét célzó feladatkörét.” Álláspontom szerint nem az Alkotmánybíróság korlátozná a bíróságoknak az Alkotmánybírósághoz forduláshoz való jogát, hanem az Abtv. 25. § (1) bekezdése, vagyis a törvényalkotó határozta meg úgy – az alkotmányozói akarattal összhangban – a bíró által kezdeményezhető egyedi normakontroll tárgyát, hogy az csak olyan jogszabály lehet, amelyet a bírónak az ügy érdemi elbírálása során (és nem azt követően) kell alkalmaznia.

      [103] 3. Az előzőekben kifejtettekből következően nézetem szerint az Alkotmánybíróságnak azt kellett volna megállapítania, hogy az indítványozó bírók olyan, járulékos, adminisztratív jellegű intézkedést meghatározó jogszabályi rendelkezésnek az alkotmányossági felülvizsgálatát kezdeményezték, amelynek semmilyen hatása nincsen az ügy érdemi elbírálására (vagyis annak az alapkérdésnek az eldöntésére, hogy fennállnak-e a gondnokság alá helyezés feltételei). Mivel az Abtv. 25. § (1) bekezdése alapján csak akkor élhet a bíró az egyedi normakontroll kezdeményezési jogával, ha az adott jogszabályt az ügy elbírálása során kell alkalmaznia, és az Szjtv. 1. § (6a) bekezdésével kapcsolatban ez a feltétel nem áll fenn, ezért a bírói kezdeményezéseket az Alkotmánybíróságnak vissza kellett volna utasítania.

      Budapest, 2016. március 8.
      Dr. Salamon László s. k.,
      alkotmánybíró
      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      10/15/2015
      .
      Number of the Decision:
      .
      3046/2016. (III. 22.)
      Date of the decision:
      .
      03/08/2016
      .
      .