Hungarian
Ügyszám:
.
1226/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.; Zlinszky János Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 56/1994. (XI. 10.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1994/312
.
A határozat kelte: Budapest, 11/08/1994
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

    Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének
    utólagos  vizsgálatára   és   megsemmisítésére   irányuló
    indítvány tárgyában meghozta az alábbi

                          határozatot :

    Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közalkalmazottak
    jogállásáról szóló  1992. évi  XXXIII. törvény  39. § (2)
    bekezdés  második   mondata  alkalmazásánál   alkotmányos
    követelmény, hogy  a  közalkalmazott  munkahelyen  kívüli
    közalkalmazotti  jogviszonyához   méltatlan   magatartása
    munkaköre   vagy   beosztása   ellátására   lényeges   és
    valóságos,  közvetlen   kihatással  legyen   és   az   az
    alkalmazója érdeksérelmével járjon.

    Az  Alkotmánybíróság   a  közalkalmazottak  jogállásásról
    szóló 1992.  évi  XXXIII.  törvény  39.  §  (2)  bekezdés
    második mondata  alkotmányellenességének  megállapítására
    és e  rendelkezés  megsemmisítésére  irányuló  indítványt
    elutasítja.

    Az  Alkotmánybíróság   ugyanezen  rendelkezés  nemzetközi
    szerződésbe    ütközésének    megállapítására    irányuló
    indítványt visszautasítja.

    Az  Alkotmánybíróság   határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                              Indokolás

                                 I.

      Az  indítványozó   annak  megállapítását  kérte,  hogy  a
      közalkalmazottak jogállásáról  szóló  1992.  évi  XXXIII.
      törvény ( a  továbbiakban :  Kjt ) 39. § (2) bekezdésének
      második   mondata    alkotmányellenes.   E    jogszabályi
      rendelkezés szerint a közalkalmazott munkahelyén kívül is
      köteles a  közalkalmazotti jogviszonyhoz, munkaköréhez és
      beosztásához méltó magatartást tanúsítani.

      Az  indítványozó   álláspontja   szerint   a   kifogásolt
      rendelkezés sérti  az Alkotmány  54. §  (1)  bekezdésében
      foglalt  emberi  méltósághoz  való  jogot.  Ellentétes  a
      Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával,
      amely  kimondja,   hogy  senkit   sem  lehet  alávetni  a
      magánéletével, családjával,  lakásával vagy levelezésével
      kapcsolatban önkényes  beavatkozásnak, ezáltal  sérti  az
      Alkotmány 7.  § (1)  bekezdését,  amelynek  értelmében  a
      Magyar  Köztársaság   biztosítja  a   vállalt  nemzetközi
      kötelezettségek és  a belső jog összhangját. Ellentétes a
      rendelkezés   továbbá   az   Alkotmánynak   a   hátrányos
      megkülönböztetést tilalmazó 70/A. § (1) bekezdésével.

                                 II.

      Az Alkotmánybíróság  az indítványt a támadott jogszabályi
      rendelkezés      megsemmisítése      iránti      részében
      megalapozatlannal   találta,   meghatározta   azonban   a
      jogszabály alkalmazásának alkotmányos követelményét.

      1. Az  Alkotmány 8.  § (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar
      Közárasság   elismeri    az   ember    sérthetetlen    és
      elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben
      tartása és  védelme az állam elsőrendű kötelessége. A (2)
      bekezdés   pedig   úgy   rendelkezik,   hogy   a   Magyar
      Köztáraságban  az   alapvető  jogokra  és  kötelességekre
      vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog
      lényeges tartalmát azonban törvény sem korlátozhatja.

      Az Alkotmánybíróság  felfogásában az  emberi  méltósághoz
      való  jog  [ Alkotmány  54.  §  (1)  bekezdése ]  az  ún.
      "általános személyiségi jog" egyik megfogalmazása, azaz a
      személyiségi   jogok    "anyajoga",   amely    a   modern
      alkotmányokban, illetve alkotmánybírósági gyakorlatban "a
      személyiség  szabad   kibontakozásához  való   jog",  "az
      önrendelkezés   szabadságához   való   jog",   "általános
      cselekvési szabadság",  továbbá  "a  magánszférához  való
      jog"  elnevezésekkel  szerepel  [ 8/1990.  (IV.  23.)  AB
      határozat, ABH  1990, 42,  44. ] . A "magánszférához való
      jogot" az  Alkotmány konkrét,  szubjektív alapjogként nem
      nevezi  meg,   de  a  magánélet  szabadságához  való  jog
      kétségkívül az  egyén autonómiájának  védelmére  szolgáló
      olyan alapjog,  amely az ember veleszületett méltóságából
      ered, amelynek  tehát az  általános személyiségi jog - az
      emberi méltósághoz való jog - szubszidiárius alapjoga.

      2.   A   törvényhozó,   amikor   meghatározta,   hogy   a
      közalkalmazottak a munkahelyen kívül is a közalkalmazotti
      jogviszonyhoz méltó  magatartást kötelesek  tanúsítani és
      ezeket  a  magatartás-szabályokat  munkaviszonyon  belüli
      hátrányokkal -  fegyelmi büntetéssel  - szankcionálta, az
      Alkotmány 54.  §-ában biztosított emberi méltósághoz való
      jogban   implicite   benne   levő   magánszférához   való
      szabadságjogot  és  ezzel  alkotmányos  alapjog  lényeges
      tartalmát korlátozta.

      A magánszférához való jog korlátozásának alkotmányosságát
      az Alkotmánybíróság  már több  eljárásban  vizsgálta.  Az
      Alkotmánybíróság a  20/1990.  (X.  4.)  AB  határozatában
      ( ABH  1990,   67,  71.  )  kifejtette,  hogy  a  közélet
      tisztaságának védelme  érdekében  a  közfunkció  viselése
      együttjárhat   a   magánszférához   való   jog   bizonyos
      korlátozásával  és  nyomós  közérdek  indokolhatja,  hogy
      törvény a  közfunkciót  viselők  esetében  a  magánszféra
      meghatározott    területébe     korlátozó     tartalommal
      beavatkozzon, a  korlátozásnak azonban  meg kell felelnie
      az  alapjogot   korlátozó  normákkal  szemben  támasztott
      alkotmányossági feltételeknek.

      A Kjt  1. §-a  szerint a  törvény hatálya az állami és az
      önkormányzati          költségvetési           szerveknél
      foglalkoztatottakra   terjed   ki.   A   közalkalmazottak
      azonban,   mint    a   közintézményekkel   alkalmaztatási
      viszonyban  álló   munkavállalók,  csak   kisebb  részben
      viselnek  közfunkciót,   így  esetükben  a  magánszférába
      történő   beavatkozást   nyomós   közérdek,   a   közélet
      tisztasága,  a   közfunkció  tisztelete,   az   alkalmazó
      jelentős érdeke  vagy más elérni kívánt közcél fontossága
      -  minden  közalkalmazottra  kiterjedő  hatállyal  -  nem
      indokolja. A  közalkalmazottak  magánéletében  tanúsított
      magatartása  miatti  fegyelmi  felelősségrevonással  való
      fenyegetettség súlyossága  csak  kivételesen  arányos  és
      szükséges alapjog-korlátozás.  Ez a korlátozás csak akkor
      elkerülhetetlen   és   arányos,   ha   a   közalkalmazott
      munkahelyen   kívüli    közalkalmazotti    jogviszonyához
      méltatlan magatartása  a  közalkalmazott  munkaköre  vagy
      beosztása ellátására  lényeges  és  valóságos,  közvetlen
      kihatással  van   és  ha   az   egyúttal   alkalmazójának
      érdeksérelmével jár.

      3. A  kortársi külföldi  jogokban is ismertek különösen a
      közszereplést    vállaló     köztisztviselők,    de     a
      közalkalmazottak tekintetében  is bizonyos  korlátozások,
      ezek   azonban   a   támadott   törvényi   rendelkezésnél
      lényegesen  szűkebbek,   határozottabbak,   konkrétabbak;
      olyan  magatartás-szabályokra   vonatkoznak,  amelyek   a
      munkaviszonyra lényeges  és valóságos  kihatással  vannak
      vagy  amelyek   a   közalkalmazott   alkalmazója   iránti
      "hűségével" és  tiszteletével  kapcsolatosak  és  amelyek
      sértik a munkáltató érdekeit.

      Ezzel szemben  a kifogásolt  és vizsgált rendelkezésben a
      magánélethez,   az    önmegvalósításhoz,   az   autonómia
      védelméhez  való   jog   korlátozása   differenciálatlan,
      egyúttal  rendkívül   széles  körre   terjeszti   ki   az
      alapjogkorlátozást  és   nem  feltételezi   az  alkalmazó
      érdeksérelmét  sem,   ezért  az  aránytalan  beavatkozást
      jelent az alapvető jogokba.

      Tagadhatatlan azonban, hogy létezik olyan közalkalmazotti
      kör, amely  körben alkotmányosan  indokolt  a  korlátozás
      ( pl.   pedagógusok,    akik   nemcsak   iskolai   oktató
      munkájukkal, hanem  egész  személyiségükkel  nevelnek ) .

      Annak megállapítása  a  jogalkalmazás  feladata,  hogy  a
      rendkívül  széles  közalkalmazotti  rétegből  mely  körök
      tekintetében  elkerülhetetlen   és  arányos  az  alapjog-
      korlátozás.   Annak   eldöntése   is   a   jogalkalmazási
      gyakorlatra    tartozik,     hogy    a    közalkalmazotti
      jogviszonyhoz  méltatlan   magatartás  a   közalkalmazott
      munkaköre és  beosztása ellátására lényeges és valóságos,
      közvetlen kihatással  van-e  és  hogy  az  együttjár-e  a
      munkáltató  érdeksérelmével.  Ezért  az  Alkotmánybíróság
      határozatában  a   támadott  rendelkezés   alkalmazásának
      alkotmányos feltételeit,  a norma  alkotmányos  tartalmát
      meghatározta,   az   alkotmányellenesség   megállapítását
      azonban mellőzte, mert a megállapított feltételek mellett
      a    rendelkezés     alkalmazása    alkotmányosan     nem
      kifogásolható.

      A magánszférához  való jog,  az  önmegvalósítás  joga,  a
      személyiség szabad  kibontakozása és az autonómia védelme
      megköveteli  az  Alkotmány  8.  §  (1)  bekezdésében  írt
      szempontok érvényesülését,  azaz azt,  hogy az  állam  az
      ember sérthetetlen  és elidegeníthetetlen alapvető jogait
      tartsa tiszteletben  és védelmezze.  E pozitív alkotmányi
      rendelkezést  is   figyelembe   véve,   a   közszolgálati
      jogviszonyhoz  méltatlan  munkahelyen  kívüli  magatartás
      csak  akkor   járhat  az   alkalmazotti  viszonyt   sújtó
      jogkövetkezményekkel  ( fegyelmi   felelősség ) ,  ha   a
      magatartás  az   alkalmazó   érdekszféráját   hátrányosan
      befolyásolja és  ha az  közvetlenül és  valóságosan hat a
      közalkalmazotti    jogviszonyra,     a     közalkalmazott
      státuszára, beosztásának  társadalmilag is fontos lényegi
      elemeire.   Ezek    hiányában    az    alapjog-korlátozás
      szükségtelen  és   aránytalan   beavatkozást   jelent   a
      közalkalmazott  magánszférájába,   autonóm   személyiségi
      jogaiba, így alkotmányosan megengedhetetlen.

      4. Figyelemmel  tehát arra,  hogy a  támadott jogszabályi
      rendelkezés   alkotmányos    alkalmazásának    feltételei
      meghatározhatók,     ugyanakkor      az     meghatározott
      közalkalmazotti  körben  megfelel  az  alapjog-korlátozás
      alkotmányos feltételeinek,  az Alkotmánybíróság  a  norma
      alkotmányellenességének        megállapítására         és
      megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

      5. Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény
      ( a továbbiakban  : Abtv )  21. §  (3) bekezdése  szerint
      jogszabály     nemzetközi     szerződésbe     ütközésének
      alkotmányossági vizsgálatát  bárki nem kérheti, hanem azt
      kizárólag csak  az ott  felsorolt  személyek  és  szervek
      indítványozhatják.   Ezért    az   Alkotmánybíróság    az
      indítványt  -   mint  nem   jogosulttól  származót   -  e
      vonatkozásban érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

      A határozatnak  a Magyar  Közlönyben  való  közzétételére
      vonatkozó rendelkezése az Abtv 41. §-án alapszik.
                            Dr. Sólyom László
                       az Alkotmánybíróság elnöke

                Dr. Ádám Antal           Dr. Kilényi Géza
                  alkotmánybíró            alkotmánybíró

                            Dr. Lábady Tamás
                          előadó alkotmánybíró

                            Dr. Schmidt Péter
                              alkotmánybíró

             Dr. Szabó András           Dr. Tersztyánszky Ödön
               alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                             Dr. Vörös Imre
                              alkotmánybíró

                           Dr. Zlinszky János
                          előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        56/1994. (XI. 10.)
        Date of the decision:
        .
        11/08/1994
        .
        .