Hungarian

Ügyszám: .	1226/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.; Zlinszky János Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 56/1994. (XI. 10.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1994/312 .

A döntés kelte: Budapest, 11/08/1994 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:              A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos  vizsgálatára   és   megsemmisítésére   irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi                       határozatot : Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló  1992. évi  XXXIII. törvény  39. § (2) bekezdés  második   mondata  alkalmazásánál   alkotmányos követelmény, hogy  a  közalkalmazott  munkahelyen  kívüli közalkalmazotti  jogviszonyához   méltatlan   magatartása munkaköre   vagy   beosztása   ellátására   lényeges   és valóságos,  közvetlen   kihatással  legyen   és   az   az alkalmazója érdeksérelmével járjon. Az  Alkotmánybíróság   a  közalkalmazottak  jogállásásról szóló 1992.  évi  XXXIII.  törvény  39.  §  (2)  bekezdés második mondata  alkotmányellenességének  megállapítására és e  rendelkezés  megsemmisítésére  irányuló  indítványt elutasítja. Az  Alkotmánybíróság   ugyanezen  rendelkezés  nemzetközi szerződésbe    ütközésének    megállapítására    irányuló indítványt visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság   határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás                            I. Az  indítványozó   annak  megállapítását  kérte,  hogy  a közalkalmazottak jogállásáról  szóló  1992.  évi  XXXIII. törvény ( a  továbbiakban :  Kjt ) 39. § (2) bekezdésének második   mondata    alkotmányellenes.   E    jogszabályi rendelkezés szerint a közalkalmazott munkahelyén kívül is köteles a  közalkalmazotti jogviszonyhoz, munkaköréhez és beosztásához méltó magatartást tanúsítani. Az  indítványozó   álláspontja   szerint   a   kifogásolt rendelkezés sérti  az Alkotmány  54. §  (1)  bekezdésében foglalt  emberi  méltósághoz  való  jogot.  Ellentétes  a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, amely  kimondja,   hogy  senkit   sem  lehet  alávetni  a magánéletével, családjával,  lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes  beavatkozásnak, ezáltal  sérti  az Alkotmány 7.  § (1)  bekezdését,  amelynek  értelmében  a Magyar  Köztársaság   biztosítja  a   vállalt  nemzetközi kötelezettségek és  a belső jog összhangját. Ellentétes a rendelkezés   továbbá   az   Alkotmánynak   a   hátrányos megkülönböztetést tilalmazó 70/A. § (1) bekezdésével.                            II. Az Alkotmánybíróság  az indítványt a támadott jogszabályi rendelkezés      megsemmisítése      iránti      részében megalapozatlannal   találta,   meghatározta   azonban   a jogszabály alkalmazásának alkotmányos követelményét. 1. Az  Alkotmány 8.  § (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar Közárasság   elismeri    az   ember    sérthetetlen    és elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben tartása és  védelme az állam elsőrendű kötelessége. A (2) bekezdés   pedig   úgy   rendelkezik,   hogy   a   Magyar Köztáraságban  az   alapvető  jogokra  és  kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban törvény sem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság  felfogásában az  emberi  méltósághoz való  jog  [ Alkotmány  54.  §  (1)  bekezdése ]  az  ún. "általános személyiségi jog" egyik megfogalmazása, azaz a személyiségi   jogok    "anyajoga",   amely    a   modern alkotmányokban, illetve alkotmánybírósági gyakorlatban "a személyiség  szabad   kibontakozásához  való   jog",  "az önrendelkezés   szabadságához   való   jog",   "általános cselekvési szabadság",  továbbá  "a  magánszférához  való jog"  elnevezésekkel  szerepel  [ 8/1990.  (IV.  23.)  AB határozat, ABH  1990, 42,  44. ] . A "magánszférához való jogot" az  Alkotmány konkrét,  szubjektív alapjogként nem nevezi  meg,   de  a  magánélet  szabadságához  való  jog kétségkívül az  egyén autonómiájának  védelmére  szolgáló olyan alapjog,  amely az ember veleszületett méltóságából ered, amelynek  tehát az  általános személyiségi jog - az emberi méltósághoz való jog - szubszidiárius alapjoga. 2.   A   törvényhozó,   amikor   meghatározta,   hogy   a közalkalmazottak a munkahelyen kívül is a közalkalmazotti jogviszonyhoz méltó  magatartást kötelesek  tanúsítani és ezeket  a  magatartás-szabályokat  munkaviszonyon  belüli hátrányokkal -  fegyelmi büntetéssel  - szankcionálta, az Alkotmány 54.  §-ában biztosított emberi méltósághoz való jogban   implicite   benne   levő   magánszférához   való szabadságjogot  és  ezzel  alkotmányos  alapjog  lényeges tartalmát korlátozta. A magánszférához való jog korlátozásának alkotmányosságát az Alkotmánybíróság  már több  eljárásban  vizsgálta.  Az Alkotmánybíróság a  20/1990.  (X.  4.)  AB  határozatában ( ABH  1990,   67,  71.  )  kifejtette,  hogy  a  közélet tisztaságának védelme  érdekében  a  közfunkció  viselése együttjárhat   a   magánszférához   való   jog   bizonyos korlátozásával  és  nyomós  közérdek  indokolhatja,  hogy törvény a  közfunkciót  viselők  esetében  a  magánszféra meghatározott    területébe     korlátozó     tartalommal beavatkozzon, a  korlátozásnak azonban  meg kell felelnie az  alapjogot   korlátozó  normákkal  szemben  támasztott alkotmányossági feltételeknek. A Kjt  1. §-a  szerint a  törvény hatálya az állami és az önkormányzati          költségvetési           szerveknél foglalkoztatottakra   terjed   ki.   A   közalkalmazottak azonban,   mint    a   közintézményekkel   alkalmaztatási viszonyban  álló   munkavállalók,  csak   kisebb  részben viselnek  közfunkciót,   így  esetükben  a  magánszférába történő   beavatkozást   nyomós   közérdek,   a   közélet tisztasága,  a   közfunkció  tisztelete,   az   alkalmazó jelentős érdeke  vagy más elérni kívánt közcél fontossága -  minden  közalkalmazottra  kiterjedő  hatállyal  -  nem indokolja. A  közalkalmazottak  magánéletében  tanúsított magatartása  miatti  fegyelmi  felelősségrevonással  való fenyegetettség súlyossága  csak  kivételesen  arányos  és szükséges alapjog-korlátozás.  Ez a korlátozás csak akkor elkerülhetetlen   és   arányos,   ha   a   közalkalmazott munkahelyen   kívüli    közalkalmazotti    jogviszonyához méltatlan magatartása  a  közalkalmazott  munkaköre  vagy beosztása ellátására  lényeges  és  valóságos,  közvetlen kihatással  van   és  ha   az   egyúttal   alkalmazójának érdeksérelmével jár. 3. A  kortársi külföldi  jogokban is ismertek különösen a közszereplést    vállaló     köztisztviselők,    de     a közalkalmazottak tekintetében  is bizonyos  korlátozások, ezek   azonban   a   támadott   törvényi   rendelkezésnél lényegesen  szűkebbek,   határozottabbak,   konkrétabbak; olyan  magatartás-szabályokra   vonatkoznak,  amelyek   a munkaviszonyra lényeges  és valóságos  kihatással  vannak vagy  amelyek   a   közalkalmazott   alkalmazója   iránti "hűségével" és  tiszteletével  kapcsolatosak  és  amelyek sértik a munkáltató érdekeit. Ezzel szemben  a kifogásolt  és vizsgált rendelkezésben a magánélethez,   az    önmegvalósításhoz,   az   autonómia védelméhez  való   jog   korlátozása   differenciálatlan, egyúttal  rendkívül   széles  körre   terjeszti   ki   az alapjogkorlátozást  és   nem  feltételezi   az  alkalmazó érdeksérelmét  sem,   ezért  az  aránytalan  beavatkozást jelent az alapvető jogokba. Tagadhatatlan azonban, hogy létezik olyan közalkalmazotti kör, amely  körben alkotmányosan  indokolt  a  korlátozás ( pl.   pedagógusok,    akik   nemcsak   iskolai   oktató munkájukkal, hanem  egész  személyiségükkel  nevelnek ) . Annak megállapítása  a  jogalkalmazás  feladata,  hogy  a rendkívül  széles  közalkalmazotti  rétegből  mely  körök tekintetében  elkerülhetetlen   és  arányos  az  alapjog- korlátozás.   Annak   eldöntése   is   a   jogalkalmazási gyakorlatra    tartozik,     hogy    a    közalkalmazotti jogviszonyhoz  méltatlan   magatartás  a   közalkalmazott munkaköre és  beosztása ellátására lényeges és valóságos, közvetlen kihatással  van-e  és  hogy  az  együttjár-e  a munkáltató  érdeksérelmével.  Ezért  az  Alkotmánybíróság határozatában  a   támadott  rendelkezés   alkalmazásának alkotmányos feltételeit,  a norma  alkotmányos  tartalmát meghatározta,   az   alkotmányellenesség   megállapítását azonban mellőzte, mert a megállapított feltételek mellett a    rendelkezés     alkalmazása    alkotmányosan     nem kifogásolható. A magánszférához  való jog,  az  önmegvalósítás  joga,  a személyiség szabad  kibontakozása és az autonómia védelme megköveteli  az  Alkotmány  8.  §  (1)  bekezdésében  írt szempontok érvényesülését,  azaz azt,  hogy az  állam  az ember sérthetetlen  és elidegeníthetetlen alapvető jogait tartsa tiszteletben  és védelmezze.  E pozitív alkotmányi rendelkezést  is   figyelembe   véve,   a   közszolgálati jogviszonyhoz  méltatlan  munkahelyen  kívüli  magatartás csak  akkor   járhat  az   alkalmazotti  viszonyt   sújtó jogkövetkezményekkel  ( fegyelmi   felelősség ) ,  ha   a magatartás  az   alkalmazó   érdekszféráját   hátrányosan befolyásolja és  ha az  közvetlenül és  valóságosan hat a közalkalmazotti    jogviszonyra,     a     közalkalmazott státuszára, beosztásának  társadalmilag is fontos lényegi elemeire.   Ezek    hiányában    az    alapjog-korlátozás szükségtelen  és   aránytalan   beavatkozást   jelent   a közalkalmazott  magánszférájába,   autonóm   személyiségi jogaiba, így alkotmányosan megengedhetetlen. 4. Figyelemmel  tehát arra,  hogy a  támadott jogszabályi rendelkezés   alkotmányos    alkalmazásának    feltételei meghatározhatók,     ugyanakkor      az     meghatározott közalkalmazotti  körben  megfelel  az  alapjog-korlátozás alkotmányos feltételeinek,  az Alkotmánybíróság  a  norma alkotmányellenességének        megállapítására         és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. 5. Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény ( a továbbiakban  : Abtv )  21. §  (3) bekezdése  szerint jogszabály     nemzetközi     szerződésbe     ütközésének alkotmányossági vizsgálatát  bárki nem kérheti, hanem azt kizárólag csak  az ott  felsorolt  személyek  és  szervek indítványozhatják.   Ezért    az   Alkotmánybíróság    az indítványt  -   mint  nem   jogosulttól  származót   -  e vonatkozásban érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. A határozatnak  a Magyar  Közlönyben  való  közzétételére vonatkozó rendelkezése az Abtv 41. §-án alapszik.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke         Dr. Ádám Antal           Dr. Kilényi Géza           alkotmánybíró            alkotmánybíró                     Dr. Lábady Tamás                   előadó alkotmánybíró                     Dr. Schmidt Péter                       alkotmánybíró      Dr. Szabó András           Dr. Tersztyánszky Ödön        alkotmánybíró                 alkotmánybíró                      Dr. Vörös Imre                       alkotmánybíró                    Dr. Zlinszky János                   előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	56/1994. (XI. 10.)
Date of the decision: .	11/08/1994
.
.