English
	Hungarian

Ügyszám: .	270/E/2006
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 54/2008. (IV. 24.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/514 .

A döntés kelte: Budapest, 04/22/2008 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára,  mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség megállapítására  irányuló  indítvány,  valamint   alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja: alkotmányellenes helyzet keletkezett  annak  következtében,  hogy  az  Országgyűlés  nem biztosította  az országgyűlési választások során a  választójog gyakorlásának feltételeit azon választópolgárok számára, akik a választási  eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 96/A.  §  (1) bekezdésében   meghatározott  külképviseleti  szavazás   napján Magyarországon, a magyarországi szavazás napján pedig külföldön tartózkodnak. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotási kötelezettségének 2008. december 31. napjáig tegyen eleget. 2.  Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C.   törvény  96/A.  §  (1)  bekezdése  alkotmányellenességének megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló   indítványt elutasítja. 3.  Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C.  törvény  96/A. § (1) bekezdésével összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I.  1. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a választási eljárásról  szóló  1997. évi C. törvény (a  továbbiakban:  Ve.) 96/A.    §    (1)   bekezdésével   összefüggésben,   amely    a külképviseleten  történő  szavazás  szabályait  állapítja  meg. Ezeket  az  indítványokat — azok összefüggő tárgya miatt  —  az Alkotmánybíróság    ideiglenes    ügyrendjéről     és     annak közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe foglalt  3/2001.  (XII. 3.) Tü határozat (ABH  2003,  2065.;  a továbbiakban:   Ügyrend)  28.  §  (1)  bekezdése   alapján   az Alkotmánybíróság  egyesítette, és  azokat  jelen  határozatában egységesen bírálta el.   2.  Az egyik indítványozó hivatkozott arra, hogy a törvényben meghatározott   kivételektől  eltekintve   minden,   a   Magyar Köztársaság    területén   lakóhellyel   rendelkező    nagykorú állampolgár jogosult választójogával élni, akár belföldön, akár külföldön    tartózkodik.    Az    indítványozó    mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenesség  megállapítását   kérte   az Alkotmánybíróságtól  amiatt, hogy a jogalkotó  nem  szabályozta azon   állampolgárok  választójogának  garantálását,   akik   a külképviseleti szavazás napján Magyarországon, a  magyarországi szavazás idején azonban külföldön tartózkodnak. Az indítványozó álláspontja szerint a mulasztás által sérült az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében meghatározott választójoga.  Az indítványozó szerint a Ve. 96/A. § (1) bekezdése ellentétes továbbá az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével, mivel alapvető  jog lényeges  tartalmát korlátozza azáltal, hogy  az  országgyűlési választások  alkalmával  — ellentétben  az  európai  parlamenti választásokkal  —  nem  biztosítja minden külföldön  tartózkodó személy számára a külképviseleten történő szavazás lehetőségét.   3.  Egy  másik  indítványozó a  Ve.  96/A.  §  (1)  bekezdése alkotmányellenességének   megállapítását   és   megsemmisítését kérte.    Előadta,    hogy    a   választójog    egyszeri    és megismételhetetlen,  alkotmányjogi és rendszerbeli  szerepe  is indokolja,  hogy  a szabályozás mindenképpen tegye  lehetővé  a választópolgár   számára   legfontosabb   részvételi    jogának gyakorlását. Az indítványozó kifogásolta, hogy a  Ve.  96/A.  § (1)  bekezdése olyan technikai korlátot jelent, amely  sérti  a választójog  általánosságának elvét, és ezáltal  korlátozza  az Alkotmány  70.  §  (1)  bekezdését. Hivatkozott  arra,  hogy  a választási   eredmény  megállapításához  fűződő  érdek   és   a jogorvoslat joga más módon is biztosíthatóak, így az  Alkotmány 8.  §  (2) bekezdésre figyelemmel szükségtelen és aránytalan  a választójog korlátozása.   4. A harmadik indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:  Abtv.)  48.  §  alapján alkotmányjogi  panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.  Ennek keretében előadta, hogy a Ve. 96/A. § (1) bekezdése nem teremti meg   minden,  a  (magyarországi)  választás  napján  külföldön tartózkodó  állampolgár  számára  az  Alkotmány   70.   §   (1) bekezdésében     meghatározott    választójog     gyakorlásának feltételeit,  és  ezáltal  sérült  az  Alkotmány   2.   §   (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság elve.                               II.  1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:   „2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.  (…)   8.  § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.    (2)   A   Magyar  Köztársaságban  az  alapvető  jogokra   és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.  (…)    70.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  területén  lakóhellyel rendelkező  minden nagykorú magyar állampolgárt megillet  az  a jog,  hogy az országgyűlési képviselők választásán választó  és választható  legyen, valamint országos népszavazásban  és  népi kezdeményezésben részt vegyen.  (…)   (5)  Nincs választójoga annak, aki jogerős ítélet  alapján  a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság,  illetőleg a   közügyek   gyakorlásától  eltiltás   hatálya   alatt   áll, szabadságvesztés  büntetését  vagy büntetőeljárásban  elrendelt intézeti  kényszergyógykezelését tölti.  Az  Európai  Unió  más tagállamának   a   Magyar  Köztársaság  területén   lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgára akkor sem választható,  ha  az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági  vagy  más hatósági   döntése   alapján   hazájában   kizárták    e    jog gyakorlásából.  (…)   71. § (1) Az országgyűlési képviselőket, az Európai Parlament képviselőit,  a  helyi önkormányzati képviselőket,  valamint  a polgármestert  és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános  és egyenlő választójog alapján, közvetlen és  titkos szavazással választják. (…)    (3)   Az  országgyűlési  képviselők,  az  Európai  Parlament képviselői,  továbbá  a  helyi önkormányzati  képviselők  és  a polgármesterek  választásáról  külön  törvények   rendelkeznek, amelyek  elfogadásához  a  jelenlévő  országgyűlési  képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”  2. A Ve. kifogásolt, illetve figyelembe vett rendelkezései:   „1. § E törvény célja, hogy a választópolgárok, a jelöltek és a  jelölő  szervezetek, valamint a választási szervek egységes, áttekinthető és egyszerű eljárási szabályok alapján,  törvényes keretek  között  gyakorolhassák  a  választásokkal  kapcsolatos jogaikat.  (…)   3.  §  A választási eljárás szabályainak alkalmazása során  a választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk az alábbi alapelveket:   a)  a  választás tisztaságának megóvása, a választási  csalás megakadályozása,  b) önkéntes részvétel a jelölésben, a választási kampányban, a szavazásban,  c) esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között,  d) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás,  e) jogorvoslat lehetősége és pártatlan elbírálása,  f) a választás eredményének gyors és hiteles megállapítása.                               (…)    96/A.   §  (1)  Az  első  fordulóban  a  külképviseleten   a magyarországi  szavazás napját megelőző  7.  napon,  helyi  idő szerint   6  és  19  óra  között  lehet  szavazni.   Azokon   a külképviseleteken, ahol az időeltolódás a közép-európai  időhöz képest  -1 vagy -2 óra, a helyi idő szerinti 6 óra és a  közép- európai  idő szerinti 19 óra között lehet szavazni. Az amerikai kontinensen   létesített  külképviseleteken   a   magyarországi szavazást  megelőző 8. napon, helyi idő szerint  6  és  19  óra között lehet szavazni.”                              III.   A  külföldön  történő szavazás kérdésével az Alkotmánybíróság több  határozatában  is foglalkozott. A 3/1990.  (III.  4.)  AB határozat    (a    továbbiakban:   Abh1.)   alkotmányellenesnek minősítette  és  megsemmisítette  az  országgyűlési  képviselők választásáról   szóló  1989.  évi  XXXIV.  törvénynek   azt   a rendelkezését, amely kimondta, hogy a választásban akadályozott az,  aki  a  választás napján külföldön tartózkodik.  Az  Abh1. indokolása  megállapította az Alkotmány 70. §  (1)  bekezdésébe foglalt  választójog sérelmét azok esetében, akik  a  választás napján  nem tartózkodnak Magyarországon. „Az átmeneti külföldön tartózkodás   ugyanis  a  modern  hírközlési   és   közlekedési viszonyok mellett nem képezheti akadályát az állampolgári jogok gyakorlásának” (ABH 1990, 25, 26.).    Ezt   követően   az   Országgyűlés  „a  Magyar   Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról”  szóló 1990.  évi  XVI.  törvény 7. § (1) bekezdésével módosította  az Alkotmány  70.  §  (1)  bekezdését,  és  az  aktív  választójog gyakorlásának lehetőségét azokra szűkítette, akik  a  választás napján  a  Magyar  Köztársaság területén tartózkodnak.  Ezt  az alkotmányi    korlátozást   azonban   „a   Magyar   Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról”  szóló 2002. évi LXI. törvény 7. §-a megszüntette, így ezt követően az Alkotmány  ismét  biztosította az  aktív  választójogot  minden olyan  Magyarországon  lakóhellyel rendelkező  nagykorú  magyar állampolgár számára, aki nem esik kizáró ok alá.  Annak ellenére, hogy az Alkotmány ismét megnyitotta a szavazás lehetőségét  ama  választópolgárok  számára,  akik  a  szavazás napján a Magyar Köztársaság területén kívül tartózkodnak, a Ve. csak    az   Európai   Parlament   tagjainak   megválasztásával összefüggésben tartalmazott szabályokat arra vonatkozóan,  hogy azok  a  választópolgárok,  akik a  szavazás  napján  külföldön tartózkodnak, hogyan gyakorolhatják választójogukat. A 32/2004. (IX.  14.)  AB  határozat (a továbbiakban: Abh2.)  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg amiatt, hogy az  Országgyűlés  nem  alkotta meg  azokat  a  rendelkezéseket, amelyek  a  választás napján külföldön tartózkodó, az Alkotmány alapján választójogosultsággal rendelkező állampolgárok számára az  országgyűlési  képviselők választásán  aktív  választójoguk gyakorlásának,   illetőleg  az  országos   népszavazáson   való részvételük módját és garanciáit szabályozzák.   A  határozat  kifejtette,  hogy „[a]z  Alkotmány  70.  §  (1) bekezdésében szabályozott aktív választójog és a népszavazásban való részvétel joga olyan alkotmányos alapvető jog, amely akkor képes  érvényesülésre,  ha  az állam  biztosítja  gyakorlásának feltételeit,    törvény   szabályozza    gyakorlásuk    módját, garanciarendszerét. A szabályozás hiánya lehetetlenné  teszi  a választópolgárok számára alapvető joguk gyakorlását” (ABH 2004, 446, 451-452.).   Az  Országgyűlés  a  mulasztással létrejött  alkotmányellenes helyzet  orvoslása  érdekében  „a választási  eljárásról  szóló 1997.  évi  C.  törvény módosításáról” szóló 2005.  évi  LXXXI. törvény  33. §-val módosította a Ve. rendelkezéseit,  és  az  — indítványokkal  támadott — 96/A. § rendelkezésével  egészítette ki. A törvény 63. § (3) bekezdésének b) pontja értelmében a Ve. 96/A.  §-a  2009.  december 31-én hatályát  veszti.  A  törvény indokolása  értelmében  erre azért kerül  sor,  hogy  az  addig megtartásra  kerülő választások és népszavazások  tapasztalatai felhasználhatóak   legyenek   a   külföldi   szavazás   későbbi szabályozása során.                               IV.    Az   Alkotmánybíróság   az  indítványok   elbírálása   során áttekintette a nemzetközi egyezményeket, valamint  más  államok gyakorlatát a külföldről történő szavazás vonatkozásában.    A  szabad  választásokhoz  való  jogot  az  1993.  évi  XXX. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről  szóló  Egyezmény (a továbbiakban:  Egyezmény)  első kiegészítő jegyzőkönyve is tartalmazza. Ennek 3. cikke  szerint „a  Magas  Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy  ésszerű időközönként, titkos szavazással szabad választásokat  tartanak olyan   körülmények  között,  melyek  a  törvényhozó   testület megválasztását   illetően   biztosítja   a   nép   véleményének kifejezését”.  Bár  e cikk szövegszerűen csak  intézményvédelmi kötelezettséget  fogalmaz  meg az államok  számára,  az  Emberi Jogok  Európai  Bírósága (a továbbiakban: Bíróság)  a  Mathieu- Mohin  és  Clerfayt kontra Belgium ügyben [9267/81 ECHR  (1987. március 2.)] megállapította, hogy e cikk egyéni jogokat  foglal magába:  a  választójogot és a választhatóság jogát. A  Bíróság rámutatott,  hogy  az államok szabad és tisztességes  választás tartására irányuló kötelezettsége magába foglalja a választójog általánosságát,  amely alapelvből viszont következik  az  egyén joga  arra,  hogy részt vegyen a választáson.  A  Hirst  kontra Egyesült Királyság ügyben [74025/01 ECHR (2005. október 6.)]  a Bíróság azt is megállapította, hogy a kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkébe   foglalt   jogok  a  hatékony   és   működő   jogállam kialakításának és működtetésének lényeges feltételei.  E  jogok nem  tekinthetők  abszolút  jellegűeknek,  de  a  korlátozásnak törvényes  célt  kell  szolgálniuk és  meg  kell  felelniük  az arányosság követelményének.   A  Podkolzina kontra Lettország ügyben [46726/99 ECHR  (2002. április  9.)] az Egyezmény megsértését állapította meg  amiatt, hogy   a   kérelmezőt   amiatt  törölték  a   képviselőjelöltek listájáról, mert nem ismerte megfelelően a hivatalos nyelvet. A Melnychenko kontra Ukrajna ügyben [17707/02 ECHR (2004. október 19.)]  azonban a Bíróság azt állapította meg, hogy  a  belföldi lakóhely  megkövetelése  a  passzív  választójog  gyakorlásánál összeegyeztethető az Egyezménnyel.    Szintén   biztosítja  a  választójogot  az  1976.   évi   8. törvényerejű  rendelettel  kihirdetett  az  Egyesült   Nemzetek Közgyűlése  XXI.  Ülésszakán 1966.  december  16-án  elfogadott Polgári  és  Politikai  Jogok  Nemzetközi  Egyezségokmánya   (a továbbiakban:  Egyezségokmány).  Az  Egyezségokmány  25.  Cikke alapján   „minden   állampolgárnak  a   2.   Cikkben   említett megkülönböztetések,  illetőleg ésszerűtlen korlátozások  nélkül joga   és   lehetősége  van  arra,  hogy   (…)   szavazzon   és megválaszthassák  az általános és egyenlő választójog  alapján, titkos   szavazással   tartott  olyan  valódi   és   rendszeres választásokon,  amelyek  biztosítják  a  választók   akaratának szabad kifejezését”.     Az   európai   országok   jogi   szabályozását   áttekintve megállapítható,  hogy  vannak  államok,  amelyek   nem   teszik lehetővé a választójog külföldön történő gyakorlását. Ezek közé tartozik  Ciprus, Csehország, Lengyelország és  Lettország.  Az európai  államok  többsége azonban ismeri a  külföldi  szavazás intézményét. Sajátosan szabályozza a szavazás külföldön történő gyakorlását  Olaszország  jogrendszere.  Az  Olasz  Köztársaság Alkotmánya  értelmében  a  „kamarákba történő  választás  során külföldi választókerületet kell létrehozni” [48. cikk  (4)].  A választójogi  törvény értelmében a külföldi  választókerületben 18  képviselőt választanak meg. A választójogot külföldön  csak azok  az  állampolgárok gyakorolhatják, akik állandó  jelleggel tartózkodnak   külföldön;  ez  a  jog  az   átmeneti   külföldi tartózkodás esetére nem biztosított.  A külföldön történő szavazásnak alapvetően két formája terjedt el;  a postai úton, illetve a külképviseleten történő szavazás. A   postai  úton  történő  szavazást  teszi  lehetővé  a  német választójogi   rendszer.  A  szövetségi  választójogi   törvény („Bundeswahlgesetz”) alapján a választópolgár választószelvényt („Wahlschein”) igényelhet, amely feljogosítja a szavazat postai úton  történő leadására, oly módon, hogy az a választás  napján 18  óráig  megérkezzen (36. §). Hasonló megoldást választott  a svájci törvényhozó is, ahol a postai úton történő szavazásnak — a    választójogon   kívül   —   nincsenek   előfeltételei,   a választópolgárnak   nem   szükséges   ehhez   külön    kérvényt benyújtania  [a  politikai  jogokról szóló  szövetségi  törvény (1976.  december  17.)  5.  cikk  3.].  Az  Egyesült  Királyság jogrendszere   a  postai  úton  történő  szavazást   1918   óta biztosítja.  A  választópolgárnak a  választás  előtt  jeleznie kell,   hogy   szavazatát  postai  úton  kívánja   leadni,   és személyazonosságáról   tanú   előtt   kell   nyilatkoznia.    A nyilatkozatot  a  szavazattal  együttesen  kell  postára   adni (Representation of the People Act 2000). Szintén a postai  úton történő szavazást teszi lehetővé Írország jogrendszere, de csak azok   számára,  akiknek  aránytalan  nehézséget  jelentene   a szavazat választókerületben történő leadása (a fegyveres  erők, rendőrség tagjai, diplomáciai testületek tagjai és házastársaik stb.).  A postai szavazás különleges formája az elektronikus szavazás, amelynél  a voksokat hálózati kapcsolaton (jellemzően,  de  nem kizárólagosan: interneten) keresztül lehet leadni. E  megoldást egyelőre    kísérleti   jelleggel   alkalmazzák   az   Egyesült Királyságban, Svájcban, Észtországban és Ausztriában.   Más  államok a választójog külföldön történő gyakorlását  oly módon   biztosítják,   hogy  lehetőséget   adnak   a   szavazat külképviseleten  történő  leadására.  Külképviseleten   történő szavazást  ír  elő  —  Magyarország mellett  —  például  Dánia, Finnország (a népszavazás egyes esetei kivételével) és Norvégia választójogi   törvénye.   Ezekre  az   államokra   általánosan jellemző,  hogy  a  választás  időpontja  megelőzi  a   „hazai” választás  időpontját, azonban az államok többsége a szavazatok leadására hosszabb határidőt biztosít. Norvégiában a választást szeptember  hónap  valamelyik hétfői  napján  kell  megtartani, amelyet  a  király  jelöl  meg. A külföldön  tartózkodó  norvég választópolgárok július elseje és a választást megelőző  péntek között adhatják le szavazataikat Norvégia külképviseletein (Lov om valg til Stortinget § 8-1.).   A  választójog gyakorlásának elősegítése érdekében több állam lehetőséget  ad  arra,  hogy  a választópolgárok  szavazataikat belföldön,  a  választás  napját  megelőzően  adják  le.  Ilyen lehetőséget biztosít például Dánia, Norvégia, Spanyolország  és Svédország.                               V.  Az indítványok részben megalapozottak.   1.  Az  Alkotmánybíróság  elsőként  az  alkotmányjogi  panasz elbírálhatóságát  vizsgálta.  Az  Abtv.  48.  §-a  szerint   az Alkotmányban    biztosított    jogainak    megsértése     miatt alkotmányjogi  panasszal  fordulhat az Alkotmánybírósághoz  az, akinek  a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit  már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.   A jelen ügyben vizsgált alkotmányjogi panasz elsődlegesen nem a     Ve.    külföldi    szavazást    szabályozó    szakaszának alkotmányellenességét állítja, hanem azt  kifogásolja,  hogy  a jogalkotó nem teremtette meg maradéktalanul a választás  napján külföldön   tartózkodók  számára  az  Alkotmány   70.   §   (1) bekezdésébe foglalt alapjog gyakorlásának a feltételeit.  Olyan szabályt  hiányol,  amely  az  átmeneti  külföldön  tartózkodás esetére  is teljeskörűen biztosítja a választójog gyakorlásának lehetőségét. Az alkotmányjogi panasz tehát — tartalma szerint — mulasztásban   megnyilvánuló  alkotmányellenesség  vizsgálatára irányul.  Mivel  pedig  az alkotmányjogi  panasz  benyújtásának feltétele,  hogy  az  indítványozóval  szemben  alkalmazzák  az alkotmányellenes     jogszabályt,    ezért     alkotmányellenes mulasztásra  nem lehet sikerrel panaszt alapozni  [1044/B/1997. AB  határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH  2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369, 1373.;  3/2007. (II. 13.) AB határozat, ABK 2007. február,  83, 84.].  Erre  tekintettel az Alkotmánybíróság  az  alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.   2.  Ezt  követően  az Alkotmánybíróság  a  Ve.  96/A.  §  (1) bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére  irányuló  indítványt  vizsgálta.   Az   ebben foglalt  rendelkezés szerint az országgyűlési választások  első fordulójában   a  külképviseleten  a  magyarországi   szavazást megelőző  hetedik  (az  amerikai kontinensen  nyolcadik)  napon leadni szavazatokat.   Az  Alkotmány  70.  és 71. §-ai csupán az  aktív  és  passzív választójog   szabályait,  valamint  a  választási  alapelveket rögzítik,  és  nem tartalmaznak rendelkezést a választás  egyéb anyagi   jogi   és   eljárási  szabályaira  vonatkozóan.   Más, választásokkal    összefüggő   intézmények   nem    következnek közvetlenül  az Alkotmányból. Az Alkotmány 71. § (3)  bekezdése azonban felhatalmazza az Országgyűlést arra, hogy a választások szabályait  — a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott  —  törvényben állapítsa meg. Ezért „az Országgyűlés széles  döntési szabadsággal rendelkezik a választási  rendszer megválasztása,  a  választási eljárás szabályainak  megalkotása során.  (…)  Az  Országgyűlés  ezt  a  döntési  szabadságát   a választójogi szabályok megalkotása során is, csak az  Alkotmány keretei  között gyakorolhatja, úgy köteles ezeket a szabályokat meghozni,   hogy   azok   az  Alkotmány   rendelkezéseivel   ne ütközzenek,    Alkotmányban   szabályozott    alapvető    jogot alkotmányellenes   módon  ne  korlátozzanak”   (63/B/1995.   AB határozat,  ABH  1996,  509,  513.).  Hasonlóképpen  az   Abh2. rámutatott:  „az Országgyűlés szabad mérlegelésének  tárgya  az is,  hogy  a  szavazás  milyen  módját  rendeli  alkalmazni   a külföldön  történő  szavazás esetében.  Önmagában  az,  hogy  a törvényhozó  a  szavazásnak  milyen  rendjét  szabályozza,  nem alkotmányossági kérdés, alkotmányossági kérdést akkor vet fel a szavazás, illetőleg a szavazatszámlálás törvényi rendezése,  ha szabályai  az  Alkotmány valamely rendelkezésével ellentétesek” (ABH   2004,   446,  454.).  Az  indítványozó  által   vitatott rendelkezés  megítélése  során tehát  az  Alkotmánybíróság  nem tekinthet  el  a  magyar választójogi rendszer sajátosságaitól, ezért   jelen   ügyben   a  Ve.  96/A.   §   (1)   bekezdésének alkotmányosságát  a  törvényhozó által  kialakított  választási rendszer keretein belül vizsgálta.   A  Ve.  kifogásolt  rendelkezése alapján  csupán  a  szavazás időpontja  tekintetében  van  eltérés  a  magyarországi  és   a külföldi  szavazás között, egyebekben nem érinti  az  Alkotmány 70.  §  (1)  bekezdésébe  foglalt  választójogot.  Mint  az   a fentiekben áttekintett nemzetközi gyakorlatból látható, azok az államok,   amelyek   a   külföldi   szavazás   lehetőségét    a külképviseleten  biztosítják,  a  „hazai”  szavazást   megelőző időpontban  állapítják meg a szavazatok leadásának határidejét. A Ve. 96/A. § ezzel elősegíti a Ve. 3. § f) pontjában található alapelv,    a    választás   eredménye   gyors    és    hiteles megállapításának    érvényesülését,   megteremtve    ezzel    a jogbiztonságot,   amely   az   Alkotmánybíróság    következetes gyakorlatában  az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  foglalt jogállamiság  fontos  tartalmi eleme  [45/1991.  (IX.  10.)  AB határozat, ABH 1991, 206, 207.]. A választás eredményének gyors is  hiteles megállapítása különös jelentőséggel bír a választás első  fordulójában, mivel érvényességének és  eredményességének ismerete  a  második fordulót megelőzően, azaz két héten  belül szükséges.   Ha   ez   az   eljárási  elv   nem   érvényesülne, ellehetetlenülne  az  Alkotmány 57. § (5) bekezdésében  foglalt jogorvoslathoz való jog gyakorlása is.   Az  a  tény  tehát,  hogy  a Ve.  96/A.  §  (1)  bekezdése  a külképviseleten  történő  szavazás időpontját  a  magyarországi választás  napjánál korábbi időpontban határozza meg, önmagában nem  jelenti az Alkotmány 70. § (1) bekezdésének és  2.  §  (1) bekezdésének sérelmét.   Az  indítványozó arra is hivatkozott, hogy a Ve. 96/A. §  (1) bekezdése  az  Alkotmány  8.  § (2)  bekezdésével  ellentétesen korlátozza   a  választójog  általánosságának  az   elvét.   Az Alkotmány  71.  §  (1) bekezdése alkalmazásában  a  választójog általánossága önmagában nem alapvető jog, hanem olyan  alapelv, amely  a  választójog demokratizmusának a garanciája. Ezért  az Alkotmányban    szabályozott   alapvető    jogokat    korlátozó jogszabályok      alkotmányosságának      megítélésére       az Alkotmánybíróság   által   kimunkált  „szükségesség/arányosság” teszt    alkalmazásával   a   választási   eljárási   szabályok alkotmányellenessége általában nem ítélhető  meg  (lásd  Abh2., ABH    2004,    446,    453.).   Mindezekre   tekintettel    az Alkotmánybíróság    a    Ve.    96/A.    §    (1)     bekezdése alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.   3.  Az  Alkotmánybíróság,  erre irányuló  indítvány  alapján, vizsgálta    azt    is,    hogy   mulasztásban    megnyilvánuló alkotmányellenesség jött-e létre azáltal,  hogy  a  törvényhozó nem     biztosította    a    választójog    gyakorlását    azon választópolgárok   számára,  akik  a  külképviseleti   szavazás időpontjában    Magyarországon,   a   magyarországi    szavazás időpontjában   pedig   külföldön   tartózkodnak.    Az    ilyen választópolgárok ugyanis sem külföldön, sem Magyarországon  nem gyakorolhatják választójogukat.   Az  Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból  vagy bárki indítványára azt állapítja meg,  hogy  a jogalkotó   szerv   a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó jogalkotói      feladatát     elmulasztotta,      és      ezzel alkotmányellenességet  idézett  elő,  a   mulasztást   elkövető szervet   —  határidő  megjelölésével  —  felhívja  feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó    szerv   jogalkotási   kötelezettségének    konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet — a jogi szabályozás  iránti  igény  — annak  nyomán  állott  elő,  hogy  az  állam  jogszabályi  úton beavatkozott   bizonyos   életviszonyokba,   és   ezáltal    az állampolgárok  egy  csoportját megfosztotta  alkotmányos  jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH   1990,   83,   86.].   Az  Alkotmánybíróság   mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott  tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI.  10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor  is, ha  az  adott  szabályozási koncepción  belül  az  Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III.  31.)  AB  határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997.  (IV. 29.)  AB  határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V.  8.)  AB határozat,  ABH  1998,  132, 138.]. „A szabályozás  tartalmának hiányos  voltából eredő alkotmánysértő mulasztás  megállapítása esetében   is   a  mulasztás,  vagy  a  kifejezett  jogszabályi felhatalmazáson  nyugvó  vagy  ennek  hiányában,  a   feltétlen jogszabályi    rendezést   igénylő   jogalkotói   kötelezettség elmulasztásán  alapul” [4/1999. (III. 31.)  AB  határozat,  ABH 1999, 52, 57.].  Az országgyűlési választások során a választójog általánossága azt   jelenti,  hogy  minden  nagykorú,  a  Magyar  Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező állampolgár — az Alkotmány 70. §-ában  meghatározott  kivételektől  eltekintve  —  rendelkezik aktív  és  passzív  választójoggal. Ennek  következményeként  a választási   akadályok  törvényi  úton   nem   bővíthetőek,   a törvényhozónak   nincs  lehetősége  az  alkotmányi   korlátokon túlmenően  további  objektív  korlátokat  állítani.  Ebből   az alapelvből  az is következik, hogy a választójog gyakorlását  a törvényhozó csak eljárási feltételekhez kötheti.   A  6/1991.  (II.  28.)  AB  határozat  megállapította:  „[a]z Alkotmánybíróság  sem a választójog általánosságát,  sem  annak egyenlőségét  nem  kezeli  abszolút  érvényűként,  azaz  minden korlátozástól   mentesként.  A  testület  álláspontja   szerint azonban  —  éppen  azért,  mert különösen  fontos  állampolgári jogról  van  szó  —  akár az egyenlőség, akár  az  általánosság bármiféle   korlátozása  csak  igen  jelentős  elvi  indokokból fogadható  el  és  egyeztethető  össze  az  Alkotmánnyal.   Sem kényelmi  szempontok,  sem áthidalható  technikai  nehézségekre való  hivatkozás,  sem  a  minél  rövidebb  idő  alatt  történő nyilvánosságra  hozatalára irányuló célkitűzés  nem  szolgálhat alapul az említett korlátozáshoz” (ABH 1991, 19, 20.).   A  választójog általánossága nem abszolutizálható, de — külön felhatalmazás   hiányában   is  —  a  törvényhozó   alkotmányos kötelezettségévé teszi, hogy minél szélesebb körben segítse elő a  választójog gyakorlásának lehetőségét. Amiatt,  hogy  a  Ve. 96/A. § (1) bekezdése alapján az országgyűlési választások első fordulója esetében a szavazásra a külképviseleteken egy  héttel (az amerikai kontinensen nyolc nappal) korábban kerül sor, mint a  magyarországi választókerületekben, azok a választópolgárok, akik a külföldi szavazás napján Magyarországon, a magyarországi szavazás napján külföldön tartózkodnak, nem tudják gyakorolni a választójogukat. Az ilyen választópolgárok nem  tudnak  igénybe venni  olyan  alternatív jogintézményt  sem,  amelyik  lehetővé tenné  számukra  a  választójog  gyakorlását.  Ez  a  körülmény alkotmányellenes   módon  sérti  az   Alkotmány   70.   §   (1) bekezdésében  rögzített választójog gyakorlásának  feltételeit, valamint  az  Alkotmány 71. § (1) bekezdésében foglalt  alapelv érvényesülését.   Emiatt   az   Alkotmánybíróság   mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, és felhívta az Országgyűlést jogalkotói kötelezettségének teljesítésére.   Az  Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét  a  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el.                        Dr. Bihari Mihály                   Az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Holló András           Dr. Kiss László           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Kovács Péter      Dr. Kukorelli István           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Lenkovics Barnabás    Dr. Lévay Miklós           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Paczolay Péter    Dr. Trócsányi László           előadó alkotmánybíró         alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Article 96/A.1 of the Act of 1997 on Electoral Procedure on voting from abroad
Number of the Decision: .	54/2008. (IV. 24.)
Date of the decision: .	04/22/2008
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2008-1-002?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.