A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.X.30.055/ 2012/4. számon hozott végzésével összefüggésben előterjesztett, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XIV. fejezete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában az eljárást megszünteti.
2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.X.30.055/ 2012/4. számon hozott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] Az indítványozó mint az alapul fekvő peres eljárás felperese felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletével szemben. A Kúria hiánypótlást rendelt el, melyben felhívta az indítványozót, hogy nyolc napon belül csatolja – egyebek mellett – a jogi képviselőjének a felülvizsgálati eljárásra szóló meghatalmazását. Az indítványozó kérte a hiánypótlásra nyitva álló határidő meghosszabbítását. E kérelmet egy másik, a Kúria végzése szerint csak az elsőfokú eljárásban való helyettesítésre meghatalmazott ügyvéd terjesztette elő. A Kúria Gfv.X.30.055/2012/4. számon hozott végzésével a határidő-hosszabbítási kérelmet elutasította, mert azt olyan személy terjesztette elő, aki a felülvizsgálati eljárásra nem rendelkezett meghatalmazással. A hiánypótlásra nyitva álló határidő eredménytelen eltelte miatt pedig hivatalból elutasította a felülvizsgálati kérelmet is.
[3] Az indítványozó egyrészt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a végzés ellen alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, és kérte a végzés megsemmisítését. Másrészt az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján kérte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) felülvizsgálati eljárásról szóló XIV. fejezete alaptörvény-ellenességének megállapítását.
[4] 2012. augusztus 24-én az Alkotmánybírósághoz benyújtott beadványában az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszát visszavonta, a 27. §-ra alapított alkotmányjogi panaszát – az alaptörvény-ellenesség indokait illetően – kiegészítette.
[5] Álláspontja szerint a Kúria végzése alapvetően jogszabálysértő. Kifejtette, hogy az egységes gyakorlat értelmében a meghatalmazás kiterjed az eljárás valamennyi szakaszára, így a felülvizsgálati eljárásra is anélkül, hogy újabb meghatalmazást kellene adni, illetve becsatolni.
[6] Az indítványozó szerint a végzés azért sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (7) bekezdését, mert a Kúria az egységes jogértelmezéstől eltért, a Pp. megjelölt rendelkezéseit [273. § (3) bekezdés, 95. § (2) bekezdés, 70. § (1)–(2) bekezdés, 273. § (1) bekezdés] jogszabálysértő módon alkalmazta, és ezzel megfosztotta az indítványozót a rendkívüli jogorvoslathoz való jogától. „A jelen esetben tehát a Kúria jogszabálysértő jogalkalmazása az, ami az indítványozó jogbiztonsághoz és a jogorvoslati joghoz való jogát sértette.” Amiatt, hogy a Kúria a korábbi értelmezéstől eltért, jogegységi eljárást kellett volna kezdeményeznie, ami elmaradt. Az indítványozó tartalmában hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére is. Kifejtette: „nem tekinthető ugyanis fairnek az az eljárás, ahol a végső döntést olyan jogszabály alapján hozza meg a jogalkalmazó, melyre vonatkozó joggyakorlat alkotmányellenes – az Alaptörvény B) cikkében foglalt jogbiztonság elvébe ütközik – annak önellentmondó volta miatt. […] A legfőbb bírói fórum diszfunkcionális működése az eljárás egészére kiható módon befolyásolja az eseményeket és a procedúra egészét – gyakorlatilag orvosolhatatlan módon – tisztességtelenné, azaz alkotmányellenessé teszi.”
[7] A tisztességes eljáráshoz való jog kapcsán az indítványozó számos strasbourgi bírósági ítéletből is idézett, és kérte, hogy az Alkotmánybíróság a strasbourgi gyakorlatra figyelemmel is hozza meg a döntését. Itt utalt az Alaptörvény Q) cikk (2)–(3) bekezdésére. E körben külön kiemelte, hogy a Kúria nem adta indokát annak, hogy a hiánypótlásra előírt határidő meghosszabbítására irányuló kérelmet miért olyan jogi képviselő nyújtotta be, aki erre nem rendelkezett felhatalmazással.
[8] Az indítványozó az Alaptörvény XV. cikkébe ütközőnek is tartotta a kúriai végzést. A végzés ugyanis hátrányosan különböztette meg őt olyan más személyekhez képest, akik szintén olyan meghatalmazást adtak a per vitelére, melyben kifejezett módon nem szerepelt a Kúria előtti képviseletre való feljogosítás, de felülvizsgálati kérelmüket nem utasították el.
[9] Hivatkozott végül az Alaptörvény I. cikkére, ezzel összefüggésben külön indokolást nem fogalmazott meg.
[10] 2. Az Alkotmánybíróság az ügyben az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el.
[11] 3. Az Abtv. 53. § (6) bekezdéséből következik, hogy az alkotmányjogi panaszt az indítványozó visszavonhatja. Az Abtv. 59. §-a értelmében az Alkotmánybíróság – ügyrendjében meghatározottak szerint – kivételesen a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti. Az Ügyrend 63. § (2) bekezdés c) pontja értelmében okafogyottá válik az indítvány különösen, ha az indítványozó indítványát visszavonta. Mivel az indítványozó a Pp.-nek a felülvizsgálatról szóló XIV. fejezete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszát visszavonta, ebben a vonatkozásban az Alkotmánybíróság – a panasz befogadhatóságának vizsgálata nélkül – az eljárást megszüntette.
[12] 4. Az Abtv. 27. §-a alapján a Kúria végzése ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján vizsgálnia kellett. Ennek során az Alkotmánybíróság úgy találta, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt követelménynek, mely szerint alkotmányjogi panasz csak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[13] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. Ezért fogalmaz úgy az Abtv. 27. §-a, hogy alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A jogalkotó ezzel a 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezéssel teremtette meg a bírói jogalkalmazás és jogértelmezés alkotmányossága vizsgálatának korábban nem ismert lehetőségét. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Miként az Alaptörvény és az Abtv. fent idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[14] A bírósági joggyakorlat egységének biztosítása sem az Alkotmánybíróság, hanem a bíróságok, kiemelten pedig a Kúria feladata [Alaptörvény 26. cikk (3) bekezdése, bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény III. fejezete], ezt az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra és az alapjogokra figyelemmel sem vonhatja magához. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti „szuperbíróság” szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.
[15] A bírósági jogértelmezésnek, jogalkalmazásnak közvetlenül kell valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelmére vezetnie, nem pedig azáltal, hogy eltér bíróságok más ügyekben hozott döntéseitől. A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza. Ugyanezen okokból nem lehet hivatkozni a hátrányos megkülönböztetés tilalmára sem.
[16] Jelen ügyben az indítványozó kizárólag arra hivatkozott, hogy a Kúria az általánosan követett jogértelmezéstől eltérő eseti döntést hozott. Nem fejtette ki, hogy ez a jogértelmezés maga (nevezetesen, hogy a meghatalmazás nem terjed ki az eljárás egészére, így a felülvizsgálati eljárásra is, hanem a felülvizsgálati eljárásban újabb meghatalmazást kell csatolni) – a puszta jogszabálysértés mellett – közvetlenül milyen Alaptörvényben biztosított jogát sértette. Az indítványozó hivatkozott ugyan arra, hogy a végzés miatt nem élhetett felülvizsgálati jogával, s emiatt sérült a XXVIII. cikk (7) bekezdése, de maga is utalt az Alkotmánybíróság gyakorlatára, mely szerint a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat nem vonható a jogorvoslathoz való jog körébe [1319/B/1993. AB határozat]. Erre figyelemmel a végzés alapjogsérelmet a panaszosnak nem okozhatott.
[17] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vetett fel, ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (3) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |