Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00774/2013
Első irat érkezett: 05/15/2013
.
Az ügy tárgya: a Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.23.537/2012/5. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 07/16/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Budapest Környéki Törvényszék szavatossági árleszállítás és kártérítés iránti perben hozott 4.Pf.23.537/2012/5. számú ítéletének - a Budaörsi Városi Bíróság 4.P.20.764/2003/206. számú ítéletére is kiterjedő - megsemmisítést indítványozta.
Az indítványozó álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot, a XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot, mert az ítélet nem tartalmazza a releváns tényeket összefoglaló tényállást, illetve a bíróság nem indokolta, hogy mely szakértői véleményeket fogadta el és miért. Előadja, hogy az Alaptörvény II. cikkében garantált emberi méltósághoz való jogot és a jogbiztonságot is sérti, hogy a bíróság nem a keresetet bírálta el, és nem a kialakult gyakorlatnak megfelelő jogértelmezést alkalmazott..
.
Támadott jogi aktus:
    Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.23.537/2012/5. számú ítélete
    Budaörsi Városi Bíróság 4.P.20.764/2003/206. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
II. cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
B) cikk (1) bekezdés

.
A határozat száma: 3191/2013. (X. 22.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/2305
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
.
A határozat kelte: Budapest, 10/07/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.10.07 16:00:00 3. öttagú tanács
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.23.537/2012/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s


    [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.23.537/2012/5. számú jogerős ítéletének – a Budaörsi Városi Bíróság 4.P.20.764/2003/206. számú ítéletére is kiterjedő – felülvizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

    [2] 2. A Budapest Környéki Törvényszék támadott ítélete az indítványozónak szavatossági árleszállítás és kártérítés iránti keresetét elutasította. Az indítványozó első ízben 2001-ben indított pert, amelyben az elsőfokú ítéletet a másodfokon eljárt bíróság hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó előadta, hogy – a panasszal támadott ítélet alapját képező eljárásban – a másodfokú bíróság iránymutatását az elsőfokú bíróság tudatosan félreértelmezve, a valóságnak nem megfelelően idézve járt el, és hozta meg ítéletét. A jogerős ítéletben a bíróság számtalan eljárásjogi normát is megsértett, és példátlan, az anyagi jogi gyakorlattal teljes mértékben szemben álló jogalkalmazást végzett. A fellebbezés elbírálása formális volt, az ítélet előre meg volt írva, abban a fellebbezés érdemével a másodfokú bíróság nem foglalkozott, illetve iratellenes és a szakértői véleményekkel ellentétes következtetésekre jutott. A műszaki kérdésekkel az eljáró bíróságok a legcsekélyebb mértékben sem voltak tisztában, ennek ellenére a szakértői véleményeket tetszésük szerint kezelték, de úgy, hogy semmilyen indokát nem adták annak, hogy melyik véleményt miért vagy miért nem és mennyiben nem fogadták el.
    [3] 3. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítélet súlyosan sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a (7) bekezdésben szabályozott jogorvoslathoz való jogot, mivel sem az elsőfokú, sem pedig a jogerős ítélet összefüggően előadott, az eset releváns tényeit ítéleti tényállásként megállapító tényállást nem tartalmaz. Ugyancsak sérti a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot az, hogy a 12 évig folyó perben 19 darab szakértői vélemény mellett sem derül ki, hogy az eljárt bíróságok melyiket miben és miért fogadták, vagy nem fogadták el. Valószínűsíthető, hogy a bíróság a saját belső meggyőződését nem kívánta a felekkel megismertetni, ehelyett valószínűleg a neki tetsző elemeket ragadta ki indokolás nélkül.
    [4] Nyomatékosan kívánja hangsúlyozni az indítványozó, hogy érveivel nem az ítélet felülmérlegelését kívánja elérni, hanem csak hivatkozik azokra az önmagukban „csupán” eljárásjogi szabálysértéseknek tekinthető jogsértésekre, amelyek összességükben szinergia effektusként az indítványozó alkotmányos jogainak súlyos sérelmét valósították meg. Álláspontja szerint az eljárási szabályok súlyos és durva megsértése elérhet – és a jelen ügyben el is ért – egy olyan mértéket, ami már a tisztességes eljáráshoz való jog lényegével ellentétessé válik, és ezáltal alkotmányos alapjogot sért.
    [5] Az indítványozó szerint az Alaptörvény II. cikkében szabályozott emberi méltóságból következő perbeli önrendelkezési jogot, valamint a jogbiztonsághoz való jogot is sérti a támadott ítélet. Hivatkozik arra, hogy a bíróság eleve nem a panaszos által előterjesztett keresetet bírálta el, hanem azt „átértelmezte” úgy, hogy „a Polgári Törvénykönyvnek a szavatossággal kapcsolatos anyagi jogi rendelkezéseit teljes egészében a több mint 50 éves bírói gyakorlattal ellentétesen alkalmazta, mégpedig a panaszos terhére”. Nézete szerint „egyértelműen megállapítható az, hogy a jogerős ítélet meghozatalában eljárt bíróságok sem a tényeket, sem a jogszabályokat nem vették figyelembe, kifejezetten a jogszabályoktól független, ismeretlen tényezőkön alapuló szubjektív véleményük alapján jártak el”, súlyosan megsértve a panaszos alkotmányos jogait.

    [6] 4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. A Budapest Környéki Törvényszék jogerős ítéletét az indítványozó 2013. március 14. napján vette át, alkotmányjog panasza pedig 2013. május 13-án, tehát határidőben adták postára. Az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeknek.
    [7] 5. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörben vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
    [8] Az Abtv. 27. §-ában meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügy felperese. A panasz az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltaknak is eleget tesz: az indítványozó a rendes jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, a Budaörsi Járásbíróság, mint elsőfokú bíróság azonban tájékoztatta az Alkotmánybíróságot arról, hogy az indítványozó a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az Abtv. 56. §-a szerinti befogadási eljárást az alkotmányjogi panasz alapján akkor is le kell folytatni, ha az alkotmányjogi panasz mellett az indítványozó felülvizsgálatot is kezdeményezett.

    [9] 6. Az alkotmányjogi panasz tartalmi feltételeit illetően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 29. §-ának – miszerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be – nem tesz eleget. A benyújtott alkotmányjogi panasz – az indítványozó állításával ellentétben – valójában az ügyben hozott bírósági döntések tartalmi és nem alkotmányossági kritikája. Az indítványozó alapvetően a keresetlevél értelmezését, az eljárt bíróságoknak a bizonyítási eljárás során követett jogalkalmazási gyakorlatát kifogásolja.
    [10] Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már megállapította azt, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. Ezért fogalmaz úgy az Abtv. 27. §-a, hogy az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A jogalkotó ezzel a 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezéssel teremtette meg a bírói jogalkalmazás és jogértelmezés alkotmányossága vizsgálatának korábban nem ismert lehetőségét. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Miként az Alaptörvény és az Abtv. idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza. {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; Indokolás [13]–[15]}” {3123/2013 (VI. 24.) AB végzés; Indokolás [11]}.

    [11] 7. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az Abtv. 29. §-ben foglalt feltételeknek nem felel meg. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az alkotmányjogi panasz a támadott jogerős ítélettel összefüggésben pusztán a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét állítja, de nem tartalmaz az adott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, valamint olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése sem állapítható meg, amely a jelen ügyben megalapozná a panasz befogadhatóságát.
    [12] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek, és az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ában foglalt követelmények hiánya miatt – az Abtv. 47. §-a és 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
        Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
        tanácsvezető,
        előadó alkotmánybíró
        .
        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Salamon László s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Lévay Miklós s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        05/15/2013
        .
        Number of the Decision:
        .
        3191/2013. (X. 22.)
        Date of the decision:
        .
        10/07/2013
        .
        .