Hungarian

Ügyszám: .	886/H/2001
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 51/2001. (XI. 29.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2001/392 .

A döntés kelte: Budapest, 11/26/2001 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság az Országos Választási  Bizottságnak  az országos   népszavazás   kitűzésére  irányuló   kezdeményezés aláírásgyűjtő  ívének  és  az  azon  szereplő   kérdésnek   a hitelesítése  tárgyában  hozott határozata  ellen  benyújtott kifogások   alapján   —   dr.  Strausz  János   alkotmánybíró különvéleményével — meghozta a következő                         határozatot: Az  Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 6/2001. (VIII. 21.) számú határozatát helybenhagyja. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                              I. A  Magyar  Szocialista Párt aláírásgyűjtő  ív  mintapéldányát nyújtotta   be   az   Országos  Választási  Bizottsághoz   (a továbbiakban:   OVB)   azzal,  hogy   országos   népszavazást kezdeményezzen a következő kérdésben: “Akarja-e  Ön,  hogy  az  évenkénti  nyugdíjemelés   módjának meghatározásakor  a  keresetnövekedés mellett  a  nyugdíjasok fogyasztása    (fogyasztói    kosara)    alapján    számított áremelkedést is figyelembe vegyék?” Az  OVB  eljárása  során megállapította, hogy  a  népszavazás tárgya  az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, a kérdésben  az Alkotmány  28/C.  § (5) bekezdésére figyelemmel  az  országos népszavazás  nem kizárt, a kérdés megfogalmazása megfelel  az országos  népszavazásról  szóló 1998.  évi  III.  törvény  (a továbbiakban:   Nsztv.)  13.  §  (1)   bekezdésében   foglalt követelményeknek,  továbbá  az aláírásgyűjtő  ív  megfelel  a választási   eljárásról  szóló  1997.  évi  C.   törvény   (a továbbiakban: Ve.) 118. § (3)–(5) bekezdéseiben foglalt alaki követelményeknek. Erre tekintettel az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát  és az azon szereplő kérdést a 6/2001.  (VIII. 21.) számú határozatával hitelesítette. E  határozat  ellen a törvényes határidőn belül több  kifogás érkezett.  Az  Alkotmánybíróság a kifogásokat egyesítette  és egy eljárásban bírálta el.                              II. Az  OVB  6/2001.  (VIII.  21.)  határozata  ellen  benyújtott kifogások  a  népszavazásra  bocsátandó,  aláírásgyűjtő  íven szereplő kérdést az alábbi szempontokból kifogásolták. Az évenkénti nyugdíjemelés módjának meghatározására vonatkozó kérdés  a  kifogásokat előterjesztők szerint az  Alkotmányban foglalt   tiltott   népszavazási  tárgykörbe   tartozik.   Az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontja alapján ugyanis  nem lehet  országos népszavazást tartani a költségvetésről  szóló törvények    tartalmáról,    a   nyugdíjemelés    módszerének megváltoztatásához  viszont  szükség  volna  a  költségvetési törvény  módosítására.  A  kérdés,  véli  a  kifogással  élők mindegyike,   sérti  az  Nsztv.  13.  §-át  is,   mert   arra egyértelműen válaszolni nem lehet. A “nyugdíjasok  fogyasztói kosara”  kifejezés  tisztázatlan, jogilag  pontosan  meg  nem határozható fogalom. A  fenti érvek alapján a kifogásokat előterjesztők azt kérték az  Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg az  OVB  6/2001. (VIII.  21.) számú határozatát, és kötelezze a testületet  új eljárás lefolytatására.                             III. Az Alkotmánybíróság a 6/2001. (VIII. 21.) OVB határozat ellen benyújtott  kifogásokat az Alkotmány,  az  Nsztv.  és  a  Ve. alábbi rendelkezései alapján vizsgálta meg: Alkotmány “2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom  a népé,  amely a népszuverenitást választott képviselői  útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” “28/B.  §  (1)  Országos  népszavazás és  népi  kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.” “28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani: a)  a  költségvetésről,  a  költségvetés  végrehajtásáról,  a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint  a helyi    adók   központi   feltételeiről   szóló    törvények tartalmáról,” Nsztv. “10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja  az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, d)  az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.” “13.  § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy  kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”   Ve.  “130.  §  (1)  Az  Országos Választási  Bizottságnak  az aláírásgyűjtő  ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos  döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet — az  Alkotmánybírósághoz címezve  —  az  Országos Választási Bizottsághoz  benyújtani. [...] (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság,  illetőleg az   Országgyűlés   határozatát   helybenhagyja,   vagy   azt megsemmisíti,   és   az   Országos  Választási   Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”                              IV.                               1.  Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az  Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:   Abtv.)   1.  §  h)   pontjában   foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az  Alkotmánybíróság  az  OVB  határozatai  ellen  benyújtott kifogások    elbírálása   során   kialakította   következetes gyakorlatát.  Az  Alkotmánybíróságnak  a  kifogások   alapján lefolytatott     eljárása    jogorvoslati     eljárás.     Az Alkotmánybíróság  a  jogorvoslati eljárásban  azt  vizsgálja, hogy  a  beérkezett kifogások megfelelnek-e a Ve.-ben foglalt feltételeknek  és  az  OVB az aláírásgyűjtő  ív  hitelesítési eljárásában  az  Alkotmánynak  és  az  irányadó  törvényeknek megfelelően  járt-e el. Eljárása során az Alkotmánybíróság  e feladatát   alkotmányos   jogállásával   és   rendeltetésével összhangban  látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat,  ABH 1999.  251,  256.; 28/1999. (X. 6.) AB határozat,  ABH  1999. 290,  291-292.;  25/2000. (VII. 6.) AB határozat,  ABH  2000. 159, 160.; 32/2001. (VII. 11.) AB határozat, ABK 2001. június- július, 343, 345.] 2. Az Alkotmánybíróság eljárása során elsőként azt vizsgálta, hogy a népszavazásra bocsátandó kérdés a tiltott népszavazási tárgykörök közé tartozik-e. 2.1.  Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az  Alkotmány  28/C.  §  (5)  bekezdésében  szereplő  tiltott népszavazási   tárgykörök   olyan   alkotmányi    felsorolást tartalmaznak,    amelyek   bővítése   csak    az    Alkotmány módosításával lehetséges. [64/1997. (XII. 17.) AB  határozat, ABH 1997. 380, 384.] Az  alkotmányi  felsorolásból következik, hogy az  alkotmányi szabályozás  kiemelkedő jelentőségével a  tiltott  tárgykörök zárt,  szoros értelmezése áll összhangban. Az Alkotmány 28/C. §  (5)  bekezdés  a)  pontjában szereplő rendelkezés  konkrét törvények,  többek között a költségvetésről,  a  költségvetés végrehajtásáról   szóló  törvény   tartalmát   vonja   ki   a népszavazás   jogintézménye  alól.   A   költségvetésről,   a költségvetés   végrehajtásáról   szóló   törvény   az   adott alkotmányi  rendelkezés közvetlen végrehajtásaként  megjelenő törvényhozási  tárgykört jelenti.  Az  Alkotmány  19.  §  (3) bekezdés  d)  pontjában, valamint a 32/C. § (1)  bekezdésében szereplő  költségvetés  és  annak végrehajtása  (zárszámadás) fordulat teljes egészében megegyezik az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés    a)    pontjában   szereplő   kifejezésekkel.    A költségvetésről  szóló  törvény  fogalmába  semmiképpen   sem tartozhat bele az összes olyan jogszabály, amelynek pénzügyi- költségvetési  vonzata van. A “költségvetés  végrehajtásáról” fordulat   pedig  semmiképpen  nem  jelenti   valamennyi,   a költségvetés érvényesítését szolgáló törvény tartalmát, hanem kifejezetten a zárszámadási törvényre utal. 2.2.  Az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdések közül alig van   olyan,   amelynek  nincs  költségvetési   kapcsolódása. Önmagában   már   az  országos  népszavazás   megtartása   is költségvetési  vonzatú, hiszen az Nsztv. 14. § (2)  bekezdése szerint    a   népszavazást   elrendelő   határozatában    az Országgyűlés dönt a népszavazás költségvetéséről. Önmagában az, hogy a népszavazás eredménye esetlegesen érinti az Országgyűlés mozgásterét a következő költségvetési törvény megalkotásakor,  nem  teszi tiltottá  a  népszavazást.  Jelen esetben a népszavazásra bocsátandó kérdés nem tartalmazza sem a  költségvetési,  sem  a zárszámadási  törvény  módosítását, okszerűen  nem következik a kérdésből a tiltott  tárgykörként megjelölt  törvények megváltoztatása; a  kérdés  nem  irányul arra,  hogy  a  választópolgárok  pontosan  határozzanak  meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat. A   népszavazásra   szánt  kérdésből   egyébként   eredményes népszavazás esetén sem következik szükségszerűen a  nyugdíjak emelése.  A  megfogalmazott kérdés az évenkénti nyugdíjemelés módszerének meghatározása kapcsán csupán egyetlen szempont, a nyugdíjasok fogyasztása (fogyasztói kosara) alapján számított áremelkedés    figyelembe   vételét    célozza.    Eredményes népszavazás  esetén a jogalkotóra háruló kötelezettség  annak kimunkálása,  hogy  miként,  milyen  részarányban  és  milyen jogtechnikai  megoldással illeszti  a  fenti  követelményt  a nyugdíjemelés  módszerébe.  A  népszavazásra   szánt   kérdés távoli, közvetett költségvetési összefüggésű, a nyugdíjemelés számítási   módszerének   esetleges  megváltoztatása,   annak következménye   nem   ütközik   az   Alkotmányban   tételesen megjelenített kizárt népszavazási tárgykörökbe. Önmagában  az,  hogy  a  népszavazásra szánt  kérdés  távoli, közvetett  összefüggésben áll valamely  tiltott  népszavazási tárgykörrel,  nem  eredményezi a kérdés  tiltott  tárgykörűvé válását. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a népszavazásra   bocsátandó  kérdés   nem   tartozik   tiltott népszavazási tárgykörbe. 3.  Az  Alkotmánybíróságnak eljárása során  arra  is  választ kellett  adnia,  hogy  a népszavazási kezdeményezés  alapjául szolgáló kérdés egyértelmű-e. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a népszavazáshoz való jog  alanyi  jogi jellegéből következően és e  politikai  jog teljesebb  érvényesülése  érdekében  a  népszavazásra   szánt kérdés egyértelműségének megítélésekor, jogorvoslati eljárása során  az  Alkotmánybíróságnak megszorítóan kell  értelmeznie saját hatáskörét. A  népszavazáshoz  való  jog érvényesülésének  garanciája  az egyértelműség.  Az  egyértelműség követelményének  vizsgálata ebben  az  összefüggésben azt jelenti, hogy  a  népszavazásra szánt  kérdés egyértelműen megválaszolható-e, azaz eldöntendő kérdés  esetében arra “igen”-nel vagy “nem”-mel  egyértelműen lehet-e  felelni.  Ahhoz  azonban, hogy  a  választópolgár  a népszavazásra    feltett   kérdésre    egyértelműen    tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és  kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen. Az  Nsztv.  13.  §  (1) bekezdése azonban nem  támaszt  olyan követelményt a népszavazás kezdeményezőivel szemben,  hogy  a kérdés megfogalmazásakor az egyes jogágak kifejezéskészletét, a   jogszabályokban  meglévő  fogalmakat,  illetve  az  egyes tudományágak,  szakterületek  terminus  technicusait   vegyék alapul.  Nem  tartozik  az  Alkotmánybíróság  hatáskörébe   a népszavazásra  szánt kérdés célszerűségi vizsgálata  sem.  Az Alkotmánybíróságnak nem feladata a jogorvoslati eljárás során annak tisztázása, hogy a magyar jog hatályos szabályrendszere milyen   jogi   rendelkezéseket  tartalmaz  a   nyugdíjemelés módjának meghatározásával kapcsolatosan. A     kérdés     egyértelműségének    megállapításakor     az Alkotmánybíróságnak   vizsgálnia  kell   azt   is,   hogy   a népszavazás  eredménye  alapján az Országgyűlés  –  az  akkor hatályban  lévő  jogszabályok szerint – el  tudja-e  dönteni, hogy   terheli-e  jogalkotási  kötelezettség.  Az  eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az  Alkotmány 19.  §  (3)  bekezdés  b)  pontjában  foglalt  jogkörének   – Alkotmányban   rögzített   –  alkotmányos   korlátozása:   az Országgyűlés  köteles az eredményes népszavazásból  következő döntéseket meghozni. Az egyértelműség követelményéből  csupán az  következik,  hogy  a  népszavazás  eredménye  alapján  az Országgyűlés   el  tudja-e  dönteni:  terheli-e   jogalkotási kötelezettség,   és  ha  igen,  milyen.  Az  Alkotmánybíróság szerint  a vizsgált konkrét kérdésben a népszavazás eredménye alapján  az  Országgyűlés meg tudja állapítani,  hogy  milyen jogalkotási kötelezettség terheli. Az Alkotmánybíróság a választópolgárok népszavazásra irányuló kezdeményezése alapjául szánt kérdés vizsgálata kapcsán jelen ügyben megállapította, hogy arra egyértelmű felelet adható, a kérdés  megfogalmazása eleget tesz az egyértelműség nyelvtani értelemben megkívánt követelményének. 4.   Mindezek   alapján  az  Alkotmánybíróság  a  kifogásokat elutasította, és az OVB 6/2001. (VIII. 21.) számú határozatát helybenhagyta. Az  Alkotmánybíróság  figyelemmel  az  OVB  határozat  Magyar Közlönyben  való megjelenésére, elrendelte e határozatának  a Magyar Közlönyben való közzétételét.                       Dr. Németh János                  az Alkotmánybíróság elnöke                                  Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Czúcz Ottó                          Dr. Erdei Árpád    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Harmathy Attila                    Dr. Holló András    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István    alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró                                  Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva    alkotmánybíró                             alkotmánybíró Dr. Strausz János alkotmánybíró különvéleménye Álláspontom   szerint  az  OVB  6/2001.   (VIII.   21.)   sz. határozatát meg kellett volna semmisíteni az alábbi okokból: 1.  A  népszavazásra  feltett kérdés nem  egyértelmű  és  nem világos,   mert  olyan  definíciót  tartalmaz,   amelyet   az átlagember  nem tud értelmezni, és ennélfogva  arra  nem  tud ésszerű választ adni. Először   is,   a   “nyugdíjasok   fogyasztása”   semmitmondó kifejezés,  mert  a  nyugdíjasok nem  képeznek  társadalmilag homogén  csoportot, hanem ugyanúgy elkülönült — életmódjukat, életszínvonalukat,  igényeiket  és  fogyasztási   szokásaikat tekintve — rétegeket alkotnak, mint az aktív dolgozók. Másodszor, a — zárójelbe tett — “fogyasztói kosár” kifejezés, amely a nyugdíjasok fogyasztását lenne hivatott szemléletesen megmagyarázni,  csak fokozza a zavart.  Ez  a  kifejezés  nem köznyelvi  jellegű,  hanem  a  közgazdászok  által   használt belterjes  rétegnyelvi kifejezés, amelyet az átlagpolgár  nem biztos,  hogy  úgy és akként értelmez, ahogyan azt  a  kérdés feltevői gondolják. Az országos népszavazásról szóló 1998. évi III. törvény 13. § (1)   bekezdése  értelmében  a  konkrét  kérdést   úgy   kell megfogalmazni,  hogy  arra egyértelműen lehessen  válaszolni. Mivel  a  feltett  kérdés  nem  ilyen,  az  aláírásgyűjtő  ív hitelesítését meg kellett volna tagadni. 2. Az előzőektől függetlenül, kétségtelen, hogy a népszavazás nyugdíjemelésre irányul, amely, megvalósulása esetén jelentős mértékű,  olyan  költségvetési fedezetet igényel,  amely  még nincs  betervezve, tehát mind a jelenlegi,  mind  a  jövőbeni költségvetést közvetlenül érintheti. Az  Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontja azonban  kizárja népszavazás   tartását   a  költségvetésről   és   az   azzal kapcsolatos kérdésekről. Az    elkülönített   társadalombiztosítási   alapok   korábbi megszüntetése   folytán   a   nyugdíjemelések    az    állami költségvetést  terhelik,  ennélfogva  a  feltett  kérdés  ún. “tiltott  tárgyra” irányul, következésképpen  az  OVB-nek  az aláírásgyűjtő ív hitelesítését ebből az okból is meg  kellett volna  tagadni. Mivel ez nem történt meg, véleményem  szerint az  Alkotmánybíróságnak az OVB határozatát meg kellett  volna semmisítenie. Budapest, 2001. november 26.                                             Dr. Strausz János                                                 alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	51/2001. (XI. 29.)
Date of the decision: .	11/26/2001
.
.