Hungarian
Ügyszám:
.
1013/H/1994
Előadó alkotmánybíró: Schmidt Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 69/1995. (XII. 12.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1995/536
.
A döntés kelte: Budapest, 12/05/1995
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

    Az      Alkotmánybíróság       önkormányzati      rendeletek
    törvényességének  vizsgálata   iránt  benyújtott   indítvány
    alapján meghozta következő

                           határozatot :

    Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  a Tömörkény  Község
    Önkormányzatának Képviselő-testülete által alkotott a jogcím
    nélkül  lakott  önkormányzati  tulajdonban  lévő  szolgálati
    lakások bérleti  díjáról szóló  20/1993. (XII.  20.)  Kt.  ,
    valamint   a    21/1993.   (XII.    20.)   Kt.    rendeletek
    törvénysértőek,  ezért   azokat  keletkezésükre   visszaható
    hatállyal megsemmisíti.

    Az    Alkotmánybíróság    a    mulasztásban    megnyilvánuló
    törvénysértés megállapítására,  valamint a  Tömörkény Község
    Önkormányzatának Képviselő-testülete által alkotott 17/1993.
    (XII. 20.)  Kt. rendelet  megsemmisítésére irányuló eljárást
    megszünteti.

    Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben
    közzé teszi.
                               Indokolás

                                   I.

      A köztársasági megbízott - mivel törvényességi felhívására a
      képviselő-testület a  megadott  határidőn  belül  nem  adott
      választ -  a helyi  önkormányzatokról szóló  1990. évi  LXV.
      törvény ( a  továbbiakban :   Ötv.  ) 99. § (2) bekezdésének
      a )    pontja     alapján    indítvánnyal     fordult     az
      Alkotmánybírósághoz.

      Indítványában a Tömörkény Község Önkormányzatának Képviselő-
      testülete által  a testület  1993. december  20.  -i  ülésén
      elfogadott    három     rendelet    törvénysértő    voltának
      megállapítását és megsemmisítését kéri.

      A   képviselő-testület   17/1993.   (XII.   20.)   KT.   sz.
      rendeletében  ( a  továbbiakban  :    Ör.  1.  )  kötelezően
      előírta, hogy azok a lakosok, akik nem élnek az önkormányzat
      által átvállalt  tartozású 50  000,  -  Ft  közműfejlesztési
      hitel felvételének  lehetőségével, 50 000, - Ft-ot kötelesek
      készpénzben  befizetni   a  villamoshálózat   fejlesztésére.
      Indítványozó  álláspontja  szerint  a  képviselő-testület  e
      rendeletében olyan társadalmi viszonyt szabályozott, amelyet
      magasabb színtű  jogszabály  -  az  egyes  villamos  hálózat
      fejlesztésekről  szóló   7/1984.  (I.  17.)  MT  rendelet  -
      szabályoz és  e jogszabály önkormányzati rendelet alkotására
      felhatalmazást nem tartalmaz. Tartalmát tekintve ellentétben
      áll a 7/1984. (I. 17.) MT rendelet rendelkezéseivel és sérti
      az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség elvét.

      A  jogcím   nélkül  lakott  önkormányzati  tulajdonban  lévő
      szolgálati lakások bérleti díjáról szóló 20/1993. (XII. 20.)
      KT. sz. rendelet ( a továbbiakban :  Ör. 2. ) , amely 3. §-a
      szerint  1994.   január  1-én   lépett  hatályba,   a  lakás
      alapterületére és  komfort fokozatára  tekintet  nélkül  10.
      000, -  Ft bérleti díjat állapít meg a község területén lévő
      szolgálati  lakások   jogcím  nélküli   használói   számára.
      Indítványozó álláspontja  szerint ez a rendelet ellentétes a
      lakások    és     helyiségek    bérletére,    valamint    az
      elidegenítésükre vonatkozó  egyes szabályokról  szóló  1993.
      évi LXXVIII.  törvény ( a  továbbiakban  :  Ltv. ) 76. § (2)
      bekezdésében 34.  § (2)  bekezdésében, valamint  20.  §-ában
      foglaltakkal.

      A 21/1993.  (XII. 20.)  KT. sz.  rendelet ( a továbbiakban :
      Ör. 3.  ) 50  000, -  Ft -  a község területén lévő ingatlan
      használatáért -  telekhasználati díj  fizetésére kötelezte a
      Kontavill Rt.  -t. Indítványozó  jogi álláspontja  szerint e
      rendelet  megalkotásakor   a   képviselő-testület   túllépte
      jogalkotási hatáskörét, mert a Ptk. rendelkezései értelmében
      szerződés  tartalmát  önkormányzati  rendelettel  nem  lehet
      módosítani.

      Indítványozó indítványában  előadta azt is, hogy a testületi
      jegyzőkönyveket rendszeresen  hónapokat késve  küldik meg  a
      köztársasági megbízott  hivatalához, emiatt  a  hivatal  már
      csak késve,  a döntések  végrehajtását követően,  amikor  az
      eredeti állapot  helyreállítására már  nincs mód, teheti meg
      törvényességi észrevételeit  és  kezdeményezhet  eljárást  a
      megsemmisítésükre.   Erre    tekintettel   kéri,   hogy   az
      Alkotmánybíróság    állapítsa     meg     a     "mulasztásos
      törvénysértést".

      Eljárása  során  az  Alkotmánybíróság  a  képviselő-testület
      álláspontjának megismerése  érdekében  megkeresést  intézett
      Tömörkény község polgármesteréhez.
      A polgármester  válaszában előadta,  hogy az Ör. 1. nem vált
      érvényes jogszabállyá,  mert azt  a jegyző  nem hirdette ki.
      Másrészt arról  tájékoztatta az  Alkotmánybíróságot, hogy az
      Ör. 2.  és az  Ör. 3. megalkotása során a képviselő-testület
      tulajdonképpen nem jogszabályt kívánt alkotni, hanem mindkét
      rendelet mögött konkrét ügy, polgári jogi jogvita rejtőzött,
      és a  képviselő-testület  rendelettel  próbálta  ezekben  az
      ügyekben  a   saját  érdekeit  érvényesíteni.  A  rendeletek
      megalkotásakor mindkét  konkrét ügyben  bírói  eljárás  volt
      folyamatban.

      A  tényállás   tisztázása  érdekében   az   Alkotmánybíróság
      megkereste  a  megyei  közigazgatási  hivatal  vezetőjét.  A
      hivatal vezetője  a megkeresésre  válaszolva a  következőket
      adta elő  :

           - A  hivatal vezetőjének  megkeresésére a  polgármester
      már azt  a tájékoztatást  adta, hogy  a vitatott  rendeletek
      egyike  sem  került  kihirdetésre.  Mivel  az  önkormányzati
      rendelet kihirdetésének  helyben szokásos módja a szervezeti
      és működési  szabályzat szerint  az,  hogy  a  polgármesteri
      hivatal  ügyfélszolgálati  irodájában,  valamint  a  községi
      könyvtárban  kifüggesztik,   ennek  tényleges   megtörténtét
      utólagosan bizonyítani a hivatalnak nem állt módjában.

           - Az Ör. 1. -el kapcsolatosan megállapítható volt, hogy
      a villanyhálózat rekonstrukciója az önkormányzat és a DÉMÁSZ
      Rt.  anyagi   eszközeiből  valósult   meg.   A   rendeletben
      foglaltaknak  meg   sem  próbált   az  önkormányzat  érvényt
      szerezni. Erre  tekintettel a hivatalvezető elfogadta azt az
      állítást, hogy  kihirdetés hiányában  a  rendelet  nem  vált
      érvényes jogszabállyá, és visszavonta indítványát.

           - Az  Ör. 2.  és az  Ör. 3. tekintetében azonban írásos
      bizonyítékok   tanúsítják,    hogy   az    önkormányzat    e
      rendeletekre,  mint   érvényes   jogszabályokra   hivatkozva
      érvényesíteni  kívánta   a  rendeletben   foglaltakat.  Erre
      tekintettel  ezen   rendeletek   megsemmisítésére   irányuló
      indítványát fenntartotta.

           -   A    mulasztásban    megnyilvánuló    törvénysértés
      megállapítására    irányuló    indítványt,    mivel    annak
      elbírálására   az    Alkotmánybíróságnak   nincs   hatásköre
      visszavonta.

      A  megkeresésekre   adott  válaszokból  az  is  egyértelműen
      megállapítható, hogy  a rendeletek  megalkotására  okot  adó
      jogvitákban a  bírói eljárás  lezárult és  a  bíróság  egyik
      ügyben sem az önkormányzat javára döntött.

                                  II.

      Az Alkotmánybíróság  az indítvány  elbírálása során elsőként
      azt vizsgálta, hogy - miután az önkormányzat polgármestere a
      kihirdetés hiányára  hivatkozott -  az Ör.  2. és  az Ör. 3.
      tekinthető-e  alkotmánybírósági   felülvizsgálatra  alkalmas
      érvényes jogszabálynak. Annak bizonyítása, hogy a kihirdetés
      ténylegesen   megtörtént-e    olyan   bizonyítási   eljárást
      igényelne, amelyre  az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi
      XXXII.   törvény    25.   §   (2)   bekezdése   alapján   az
      Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége. A megyei közigazgatási
      hivatal elnöke  által csatolt  iratok  alapján  egyértelműen
      megállapítható,  hogy   az  önkormányzat  megkísérelt  jogot
      érvényesíteni a vitatott rendeletek alapján. Felszólította a
      szolgálati lakás  használóját,  és  a  Kontavill  Rt.  -t  a
      rendeletek által megállapított használati díj megfizetésére.

      Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy törvénysértő
      a jegyző  eljárása, ha  a képviselő-testület  által alkotott
      rendeletet nem  hirdeti ki.   Az  Ötv. 16.  § (2)  bekezdése
      kimondja, hogy  a rendeletet  a képviselő-testület hivatalos
      lapjában,  illetőleg   a  helyben  szokásos  módon  ki  kell
      hirdetni. Hasonlóképpen  rendelkezik a  jogalkotásról  szóló
      1987. évi  XI. törvény  14. §  (3) bekezdése. A kihirdetés a
      jogszabály  érvényességi  kelléke.  Kihirdetés  hiányában  a
      jogszabály érvénytelen, jogi hatás kiváltására nem alkalmas.
      Az Ötv.  16.  §  (3)  bekezdése  úgy  rendelkezik,  hogy  az
      önkormányzati rendeletet  a polgármester  és a  jegyző  írja
      alá, kihirdetéséről  a jegyző  gondoskodik. Ez a rendelkezés
      nem ad  jogot sem  a polgármesternek,  sem a jegyzőnek arra,
      hogy  a   képviselő-testület   által   alkotott   rendeletet
      felülbírálja. Az  Ötv. 10.  §-a alapján  a rendeletalkotás a
      képviselő-testület kizárólagos, át nem ruházható jogköre. Ha
      a jegyző  úgy ítéli meg, hogy a képviselő-testület rendelete
      törvénysértő azt az Ötv. 36. § (3) bekezdése alapján köteles
      jelezni a  képviselő-testületnek. A polgármester az Ötv. 35.
      § (3)  bekezdése alapján kezdeményezheti a rendelet ismételt
      megtárgyalását. De  a  képviselő-testület  által  elfogadott
      rendeletet -  jogszabálysértés esetén is - csak a képviselő-
      testület helyezheti  hatályon kívül.  A jegyző  a képviselő-
      testület által  elfogadott rendeletet  nem bírálhatja  felül
      azzal, hogy nem hirdeti ki.

      Mindezek alapján  az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a
      jegyző törvénysértést  követett el,  ha nem  hirdette  ki  a
      képviselő-testület  által  elfogadott  rendeleteket,  és  az
      önkormányzat  érvényes   jogszabálynak  tekintette   azokat,
      amikor   kísérletet    tett    a    rendeletben    foglaltak
      érvényesítésére. Ezért érdemben elbírálta az indítványt.

      Az indítvány megalapozott.

      Az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  Tömörkény  község
      képviselő-testülete az  Ör. 2. megalkotása során megsértette
      az Ltv.  rendelkezéseit.  Az  Ltv.  20.  §-a  rendelkezik  a
      lakásban  jogcím   nélkül  lakó   személyek  lakáshasználati
      díjáról. Kimondja  :

           " (1) A  lakást  jogcím  nélkül  használó,  a  jogosult
      részére lakáshasználati  díjat köteles fizetni. A használati
      díj a lakásra megállapított lakbérrel azonos összeg.
            (2)  A jogcím  nélküli használat  kezdetétől számított
      hat  hónap  elteltével  a  használati  díj  emelhető.  Ez  a
      rendelkezés nem  alkalmazható, ha  a jogcím nélküli használó
      másik lakásra tarthat igényt.
             (3)  Önkormányzati  lakás  esetén  a  használati  díj
      emelésének mértékét  és feltételeit  önkormányzati  rendelet
      határozza meg. "

      Az Ör.  2. két  rendelkezést tartalmaz,  egyrészt  kimondja,
      hogy a  rendelet hatálya  kiterjed a  község területén  lévő
      jogcím  nélkül   lakott   szolgálati   lakásokra,   másrészt
      megállapítja, hogy  a havonta  fizetendő bérleti díj mértéke
      tekintet nélkül  a lakás alapterületére és komfortfokozatára
      egységesen 10.  000, -  Ft. Ez  a rendeleti szabályozás több
      okból nem  felel meg  az Ltv.  idézett előírásainak. Az Ltv.
      20. §  (3) bekezdése  arra  adott  felhatalmazást,  hogy  az
      önkormányzat rendeletében  a használati díj ( és nem bérleti
      díj ) emelésének  mértékét és  feltételeit a (2) bekezdésben
      foglaltak figyelembevételével  megállapítsa. A  rendelet nem
      arról rendelkezik,  amire a törvényi felhatalmazás szól, nem
      a díj  emelésének feltételeit és mértékét szabályozza, hanem
      fíx összegű  díjat állapít  meg és  teljesen figyelmen kívül
      hagyta az  Ltv. 20.   (2) bekezdésének  előírásait, mert nem
      differenciál a  jogcím nélküli  használat időtartama szerint
      és aszerint,  hogy a  használó igényt tarthat-e cserelakásra
      vagy sem.

      Az Ör.  3. megalkotása  során a  képviselő-testület túllépte
      jogalkotási   hatáskörét.    E   rendeletében    a   Polgári
      Törvénykönyv  hatálya   alá  tartozó   szerződés   tartalmát
      módosította. A  Ptk. 226. § (1) bekezdése alapján jogszabály
      a szerződés tartalmát meghatározhatja, azonban a Ptk. 685. §
      a ) pontja  szerint a  Ptk. alkalmazásában  az önkormányzati
      rendelet csak  törvény felhatalmazása alapján, annak keretei
      között tekinthető  jogszabálynak. A  települési önkormányzat
      telekhasználati  díj   rendelettel   történő   megalkotására
      törvényi felhatalmazással  nem  rendelkezik.  Megállapítható
      tehát, hogy  a képviselő-testületnek az Ör. 3. megalkotására
      nem volt hatásköre.

      A   feltárt    tényállás   alapján    az    Alkotmánybíróság
      megállapította  azt  is,  hogy  az  eljárás  tárgyát  képező
      rendeletek megalkotása során a Tömörkényi képviselő-testület
      nem csak  az Ltv.  és a Ptk. tételes rendelkezéseit sértette
      meg, hanem  visszaélt rendeletalkotási jogkörével. A csatolt
      iratok, valamint  a polgármester,  és a megyei közigazgatási
      hivatal   elnöke    által   adott    tájékoztatás    alapján
      megállapítható,  hogy   a   képviselő-testület   nem   helyi
      társadalmi  viszonyokat  kívánt  e  rendeleteiben  általános
      érvénnyel  szabályozni,   hanem  konkrét,  lakáshasználattal
      kapcsolatos,  valamint   tulajdonjogi   jogvitában   próbált
      közhatalmi jogosítványával, a rendeletalkotás jogával élve a
      saját jogi  álláspontjának érvényt  szerezni.   Az Alkotmány
      44/A. §-a,  valamint az Ötv. 16. §-a önkormányzati feladatai
      ellátása, a  helyi közügyek  intézése érdekében  és a  helyi
      közügyek  körében  általános  érvényű  szabályozást  igénylő
      társadalmi viszonyok  szabályozása érdekében  ruházza fel  a
      képviselő-testületet  rendeletalkotási  jogkörrel.  A  helyi
      közügyek  intézése   körében  az   önkormányzatot  megillető
      közhatalom, nem  biztosít az  önkormányzat  számára  hatalmi
      pozíciót konkrét  magánjogi jogviszonyokban.    A  magánjogi
      jogviszonyokban az  önkormányzat ugyanolyan  jogi helyzetben
      van mint más jogalanyok. A konkrét magánjogi jogviszonyokból
      származó jogait az önkormányzat is, mint minden más jogalany
      bíróság    előtt    érvényesítheti.    A    rendeletalkotási
      hatáskörrel, a  közhatalommal való visszaélést jelent az, ha
      a képviselő-testület  egyedi magánjogi  jogvitában  a  saját
      jogi álláspontja érvényesítése érdekében alkot rendeletet.

      Mindezekre  tekintettel  az  Alkotmánybíróság  a  Tömörkényi
      Önkormányzat  Képviselő-testülete  által  alkotott  20/1993.
      (XII. 20.)  Kt. és  21/1993.  (XII.  20.)  Kt.  rendeleteket
      keletkezésükre visszaható hatállyal megsemmisítette.

      Mivel    indítványozó     a    mulasztásban    megnyilvánuló
      törvénysértés megállapítására,  valamint a  Tömörkény Község
      Önkormányzatának Képviselő-testülete által alkotott 17/1993.
      (XII.   20.)    Kt.   rendelet   megsemmisítésére   irányuló
      indítványát    visszavonta,    e    tárgyakra    nézve    az
      Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.
                  Dr. Ádám Antal          Dr. Kilényi Géza
                  alkotmánybíró             alkotmánybíró

                             Dr. Schmidt Péter
                            előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        69/1995. (XII. 12.)
        Date of the decision:
        .
        12/05/1995
        .
        .