Hungarian

Ügyszám: .	1013/H/1994
Előadó alkotmánybíró: Schmidt Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 69/1995. (XII. 12.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1995/536 .

A döntés kelte: Budapest, 12/05/1995 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az      Alkotmánybíróság       önkormányzati      rendeletek törvényességének  vizsgálata   iránt  benyújtott   indítvány alapján meghozta következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  a Tömörkény  Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által alkotott a jogcím nélkül  lakott  önkormányzati  tulajdonban  lévő  szolgálati lakások bérleti  díjáról szóló  20/1993. (XII.  20.)  Kt.  , valamint   a    21/1993.   (XII.    20.)   Kt.    rendeletek törvénysértőek,  ezért   azokat  keletkezésükre   visszaható hatállyal megsemmisíti. Az    Alkotmánybíróság    a    mulasztásban    megnyilvánuló törvénysértés megállapítására,  valamint a  Tömörkény Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által alkotott 17/1993. (XII. 20.)  Kt. rendelet  megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben közzé teszi.                          Indokolás                              I. A köztársasági megbízott - mivel törvényességi felhívására a képviselő-testület a  megadott  határidőn  belül  nem  adott választ -  a helyi  önkormányzatokról szóló  1990. évi  LXV. törvény ( a  továbbiakban :   Ötv.  ) 99. § (2) bekezdésének a )    pontja     alapján    indítvánnyal     fordult     az Alkotmánybírósághoz. Indítványában a Tömörkény Község Önkormányzatának Képviselő- testülete által  a testület  1993. december  20.  -i  ülésén elfogadott    három     rendelet    törvénysértő    voltának megállapítását és megsemmisítését kéri. A   képviselő-testület   17/1993.   (XII.   20.)   KT.   sz. rendeletében  ( a  továbbiakban  :    Ör.  1.  )  kötelezően előírta, hogy azok a lakosok, akik nem élnek az önkormányzat által átvállalt  tartozású 50  000,  -  Ft  közműfejlesztési hitel felvételének  lehetőségével, 50 000, - Ft-ot kötelesek készpénzben  befizetni   a  villamoshálózat   fejlesztésére. Indítványozó  álláspontja  szerint  a  képviselő-testület  e rendeletében olyan társadalmi viszonyt szabályozott, amelyet magasabb színtű  jogszabály  -  az  egyes  villamos  hálózat fejlesztésekről  szóló   7/1984.  (I.  17.)  MT  rendelet  - szabályoz és  e jogszabály önkormányzati rendelet alkotására felhatalmazást nem tartalmaz. Tartalmát tekintve ellentétben áll a 7/1984. (I. 17.) MT rendelet rendelkezéseivel és sérti az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség elvét. A  jogcím   nélkül  lakott  önkormányzati  tulajdonban  lévő szolgálati lakások bérleti díjáról szóló 20/1993. (XII. 20.) KT. sz. rendelet ( a továbbiakban :  Ör. 2. ) , amely 3. §-a szerint  1994.   január  1-én   lépett  hatályba,   a  lakás alapterületére és  komfort fokozatára  tekintet  nélkül  10. 000, -  Ft bérleti díjat állapít meg a község területén lévő szolgálati  lakások   jogcím  nélküli   használói   számára. Indítványozó álláspontja  szerint ez a rendelet ellentétes a lakások    és     helyiségek    bérletére,    valamint    az elidegenítésükre vonatkozó  egyes szabályokról  szóló  1993. évi LXXVIII.  törvény ( a  továbbiakban  :  Ltv. ) 76. § (2) bekezdésében 34.  § (2)  bekezdésében, valamint  20.  §-ában foglaltakkal. A 21/1993.  (XII. 20.)  KT. sz.  rendelet ( a továbbiakban : Ör. 3.  ) 50  000, -  Ft -  a község területén lévő ingatlan használatáért -  telekhasználati díj  fizetésére kötelezte a Kontavill Rt.  -t. Indítványozó  jogi álláspontja  szerint e rendelet  megalkotásakor   a   képviselő-testület   túllépte jogalkotási hatáskörét, mert a Ptk. rendelkezései értelmében szerződés  tartalmát  önkormányzati  rendelettel  nem  lehet módosítani. Indítványozó indítványában  előadta azt is, hogy a testületi jegyzőkönyveket rendszeresen  hónapokat késve  küldik meg  a köztársasági megbízott  hivatalához, emiatt  a  hivatal  már csak késve,  a döntések  végrehajtását követően,  amikor  az eredeti állapot  helyreállítására már  nincs mód, teheti meg törvényességi észrevételeit  és  kezdeményezhet  eljárást  a megsemmisítésükre.   Erre    tekintettel   kéri,   hogy   az Alkotmánybíróság    állapítsa     meg     a     "mulasztásos törvénysértést". Eljárása  során  az  Alkotmánybíróság  a  képviselő-testület álláspontjának megismerése  érdekében  megkeresést  intézett Tömörkény község polgármesteréhez. A polgármester  válaszában előadta,  hogy az Ör. 1. nem vált érvényes jogszabállyá,  mert azt  a jegyző  nem hirdette ki. Másrészt arról  tájékoztatta az  Alkotmánybíróságot, hogy az Ör. 2.  és az  Ör. 3. megalkotása során a képviselő-testület tulajdonképpen nem jogszabályt kívánt alkotni, hanem mindkét rendelet mögött konkrét ügy, polgári jogi jogvita rejtőzött, és a  képviselő-testület  rendelettel  próbálta  ezekben  az ügyekben  a   saját  érdekeit  érvényesíteni.  A  rendeletek megalkotásakor mindkét  konkrét ügyben  bírói  eljárás  volt folyamatban. A  tényállás   tisztázása  érdekében   az   Alkotmánybíróság megkereste  a  megyei  közigazgatási  hivatal  vezetőjét.  A hivatal vezetője  a megkeresésre  válaszolva a  következőket adta elő  :      - A  hivatal vezetőjének  megkeresésére a  polgármester már azt  a tájékoztatást  adta, hogy  a vitatott  rendeletek egyike  sem  került  kihirdetésre.  Mivel  az  önkormányzati rendelet kihirdetésének  helyben szokásos módja a szervezeti és működési  szabályzat szerint  az,  hogy  a  polgármesteri hivatal  ügyfélszolgálati  irodájában,  valamint  a  községi könyvtárban  kifüggesztik,   ennek  tényleges   megtörténtét utólagosan bizonyítani a hivatalnak nem állt módjában.      - Az Ör. 1. -el kapcsolatosan megállapítható volt, hogy a villanyhálózat rekonstrukciója az önkormányzat és a DÉMÁSZ Rt.  anyagi   eszközeiből  valósult   meg.   A   rendeletben foglaltaknak  meg   sem  próbált   az  önkormányzat  érvényt szerezni. Erre  tekintettel a hivatalvezető elfogadta azt az állítást, hogy  kihirdetés hiányában  a  rendelet  nem  vált érvényes jogszabállyá, és visszavonta indítványát.      - Az  Ör. 2.  és az  Ör. 3. tekintetében azonban írásos bizonyítékok   tanúsítják,    hogy   az    önkormányzat    e rendeletekre,  mint   érvényes   jogszabályokra   hivatkozva érvényesíteni  kívánta   a  rendeletben   foglaltakat.  Erre tekintettel  ezen   rendeletek   megsemmisítésére   irányuló indítványát fenntartotta.      -   A    mulasztásban    megnyilvánuló    törvénysértés megállapítására    irányuló    indítványt,    mivel    annak elbírálására   az    Alkotmánybíróságnak   nincs   hatásköre visszavonta. A  megkeresésekre   adott  válaszokból  az  is  egyértelműen megállapítható, hogy  a rendeletek  megalkotására  okot  adó jogvitákban a  bírói eljárás  lezárult és  a  bíróság  egyik ügyben sem az önkormányzat javára döntött.                             II. Az Alkotmánybíróság  az indítvány  elbírálása során elsőként azt vizsgálta, hogy - miután az önkormányzat polgármestere a kihirdetés hiányára  hivatkozott -  az Ör.  2. és  az Ör. 3. tekinthető-e  alkotmánybírósági   felülvizsgálatra  alkalmas érvényes jogszabálynak. Annak bizonyítása, hogy a kihirdetés ténylegesen   megtörtént-e    olyan   bizonyítási   eljárást igényelne, amelyre  az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi XXXII.   törvény    25.   §   (2)   bekezdése   alapján   az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége. A megyei közigazgatási hivatal elnöke  által csatolt  iratok  alapján  egyértelműen megállapítható,  hogy   az  önkormányzat  megkísérelt  jogot érvényesíteni a vitatott rendeletek alapján. Felszólította a szolgálati lakás  használóját,  és  a  Kontavill  Rt.  -t  a rendeletek által megállapított használati díj megfizetésére. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy törvénysértő a jegyző  eljárása, ha  a képviselő-testület  által alkotott rendeletet nem  hirdeti ki.   Az  Ötv. 16.  § (2)  bekezdése kimondja, hogy  a rendeletet  a képviselő-testület hivatalos lapjában,  illetőleg   a  helyben  szokásos  módon  ki  kell hirdetni. Hasonlóképpen  rendelkezik a  jogalkotásról  szóló 1987. évi  XI. törvény  14. §  (3) bekezdése. A kihirdetés a jogszabály  érvényességi  kelléke.  Kihirdetés  hiányában  a jogszabály érvénytelen, jogi hatás kiváltására nem alkalmas. Az Ötv.  16.  §  (3)  bekezdése  úgy  rendelkezik,  hogy  az önkormányzati rendeletet  a polgármester  és a  jegyző  írja alá, kihirdetéséről  a jegyző  gondoskodik. Ez a rendelkezés nem ad  jogot sem  a polgármesternek,  sem a jegyzőnek arra, hogy  a   képviselő-testület   által   alkotott   rendeletet felülbírálja. Az  Ötv. 10.  §-a alapján  a rendeletalkotás a képviselő-testület kizárólagos, át nem ruházható jogköre. Ha a jegyző  úgy ítéli meg, hogy a képviselő-testület rendelete törvénysértő azt az Ötv. 36. § (3) bekezdése alapján köteles jelezni a  képviselő-testületnek. A polgármester az Ötv. 35. § (3)  bekezdése alapján kezdeményezheti a rendelet ismételt megtárgyalását. De  a  képviselő-testület  által  elfogadott rendeletet -  jogszabálysértés esetén is - csak a képviselő- testület helyezheti  hatályon kívül.  A jegyző  a képviselő- testület által  elfogadott rendeletet  nem bírálhatja  felül azzal, hogy nem hirdeti ki. Mindezek alapján  az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jegyző törvénysértést  követett el,  ha nem  hirdette  ki  a képviselő-testület  által  elfogadott  rendeleteket,  és  az önkormányzat  érvényes   jogszabálynak  tekintette   azokat, amikor   kísérletet    tett    a    rendeletben    foglaltak érvényesítésére. Ezért érdemben elbírálta az indítványt. Az indítvány megalapozott. Az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  Tömörkény  község képviselő-testülete az  Ör. 2. megalkotása során megsértette az Ltv.  rendelkezéseit.  Az  Ltv.  20.  §-a  rendelkezik  a lakásban  jogcím   nélkül  lakó   személyek  lakáshasználati díjáról. Kimondja  :      " (1) A  lakást  jogcím  nélkül  használó,  a  jogosult részére lakáshasználati  díjat köteles fizetni. A használati díj a lakásra megállapított lakbérrel azonos összeg.       (2)  A jogcím  nélküli használat  kezdetétől számított hat  hónap  elteltével  a  használati  díj  emelhető.  Ez  a rendelkezés nem  alkalmazható, ha  a jogcím nélküli használó másik lakásra tarthat igényt.        (3)  Önkormányzati  lakás  esetén  a  használati  díj emelésének mértékét  és feltételeit  önkormányzati  rendelet határozza meg. " Az Ör.  2. két  rendelkezést tartalmaz,  egyrészt  kimondja, hogy a  rendelet hatálya  kiterjed a  község területén  lévő jogcím  nélkül   lakott   szolgálati   lakásokra,   másrészt megállapítja, hogy  a havonta  fizetendő bérleti díj mértéke tekintet nélkül  a lakás alapterületére és komfortfokozatára egységesen 10.  000, -  Ft. Ez  a rendeleti szabályozás több okból nem  felel meg  az Ltv.  idézett előírásainak. Az Ltv. 20. §  (3) bekezdése  arra  adott  felhatalmazást,  hogy  az önkormányzat rendeletében  a használati díj ( és nem bérleti díj ) emelésének  mértékét és  feltételeit a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével  megállapítsa. A  rendelet nem arról rendelkezik,  amire a törvényi felhatalmazás szól, nem a díj  emelésének feltételeit és mértékét szabályozza, hanem fíx összegű  díjat állapít  meg és  teljesen figyelmen kívül hagyta az  Ltv. 20.   (2) bekezdésének  előírásait, mert nem differenciál a  jogcím nélküli  használat időtartama szerint és aszerint,  hogy a  használó igényt tarthat-e cserelakásra vagy sem. Az Ör.  3. megalkotása  során a  képviselő-testület túllépte jogalkotási   hatáskörét.    E   rendeletében    a   Polgári Törvénykönyv  hatálya   alá  tartozó   szerződés   tartalmát módosította. A  Ptk. 226. § (1) bekezdése alapján jogszabály a szerződés tartalmát meghatározhatja, azonban a Ptk. 685. § a ) pontja  szerint a  Ptk. alkalmazásában  az önkormányzati rendelet csak  törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között tekinthető  jogszabálynak. A  települési önkormányzat telekhasználati  díj   rendelettel   történő   megalkotására törvényi felhatalmazással  nem  rendelkezik.  Megállapítható tehát, hogy  a képviselő-testületnek az Ör. 3. megalkotására nem volt hatásköre. A   feltárt    tényállás   alapján    az    Alkotmánybíróság megállapította  azt  is,  hogy  az  eljárás  tárgyát  képező rendeletek megalkotása során a Tömörkényi képviselő-testület nem csak  az Ltv.  és a Ptk. tételes rendelkezéseit sértette meg, hanem  visszaélt rendeletalkotási jogkörével. A csatolt iratok, valamint  a polgármester,  és a megyei közigazgatási hivatal   elnöke    által   adott    tájékoztatás    alapján megállapítható,  hogy   a   képviselő-testület   nem   helyi társadalmi  viszonyokat  kívánt  e  rendeleteiben  általános érvénnyel  szabályozni,   hanem  konkrét,  lakáshasználattal kapcsolatos,  valamint   tulajdonjogi   jogvitában   próbált közhatalmi jogosítványával, a rendeletalkotás jogával élve a saját jogi  álláspontjának érvényt  szerezni.   Az Alkotmány 44/A. §-a,  valamint az Ötv. 16. §-a önkormányzati feladatai ellátása, a  helyi közügyek  intézése érdekében  és a  helyi közügyek  körében  általános  érvényű  szabályozást  igénylő társadalmi viszonyok  szabályozása érdekében  ruházza fel  a képviselő-testületet  rendeletalkotási  jogkörrel.  A  helyi közügyek  intézése   körében  az   önkormányzatot  megillető közhatalom, nem  biztosít az  önkormányzat  számára  hatalmi pozíciót konkrét  magánjogi jogviszonyokban.    A  magánjogi jogviszonyokban az  önkormányzat ugyanolyan  jogi helyzetben van mint más jogalanyok. A konkrét magánjogi jogviszonyokból származó jogait az önkormányzat is, mint minden más jogalany bíróság    előtt    érvényesítheti.    A    rendeletalkotási hatáskörrel, a  közhatalommal való visszaélést jelent az, ha a képviselő-testület  egyedi magánjogi  jogvitában  a  saját jogi álláspontja érvényesítése érdekében alkot rendeletet. Mindezekre  tekintettel  az  Alkotmánybíróság  a  Tömörkényi Önkormányzat  Képviselő-testülete  által  alkotott  20/1993. (XII. 20.)  Kt. és  21/1993.  (XII.  20.)  Kt.  rendeleteket keletkezésükre visszaható hatállyal megsemmisítette. Mivel    indítványozó     a    mulasztásban    megnyilvánuló törvénysértés megállapítására,  valamint a  Tömörkény Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által alkotott 17/1993. (XII.   20.)    Kt.   rendelet   megsemmisítésére   irányuló indítványát    visszavonta,    e    tárgyakra    nézve    az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.           Dr. Ádám Antal          Dr. Kilényi Géza           alkotmánybíró             alkotmánybíró                      Dr. Schmidt Péter                     előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	69/1995. (XII. 12.)
Date of the decision: .	12/05/1995
.
.