Hungarian
Ügyszám:
.
2127/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 28/1992. (IV. 30.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1992/155
.
A határozat kelte: Budapest, 04/22/1992
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az  Alkotmánybíróság   a  Győri   Városi  Biróság   előtt
    folyamatban  lévő   ügyben  a   bíróság  kezdeményezésére
    lefolytatott eljárásban meghozta az alábbi

                          határozatot:

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenessége
    utólagos   vizsgálatára    irányuló   indítvány   alapján
    megállapítja, hogy a Kereskedelmi Vámtarifa módosításáról
    szóló   2/1991. ( II. 11.)   NGKM-PM.   rendelet   2. §-a
    alkotmányellenes,  és  az  érintett  jogszabály  a  Győri
    Városi Biróság előtt P.21.128/1991. sz. alatt folyamatban
    lévő ügyben nem alkalmazható.

    Az  Alkotmánybíróság   határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                              Indokolás

                                 I.

      A  Győri   Városi  Bíróság  az  előtte  folyamatban  lévő
      P.21.128/1991/5. sz. ügyben az eljárást  felfüggesztette.
      Az Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi XXXII.törvény 38.
      §  (1)  bekezdése alapján az ügyet az Alkotmánybírósághoz
      felterjesztette.  Annak   megállapítását  kérte,  hogy  a
      Kereskedelmi   Vámtarifa  módosításáról   szóló   2/1991.
      ( II. 11. ) NGKM-PM  rendelet 2. §-a  alkotmányellenes és
      a konkrét perbeli ügyben nem alkalmazható.

      A konkrét  ügyben a felperes 1991. február 6-án a Soproni
      Vámhivatalnál egy  személygépkocsi behozatalát jelentette
      be, majd 3 munkanapon belül, február 11-én, a gépkocsit a
      fennálló  rendelkezések   szerint   bemutatta   a   Győri
      Vámhivatalnál. Itt az árut ugyanazon a napon, tehát 1991.
      február 11-én  vámkezelték, és  a Kereskedelmi  Vámtarifa
      szerint részére a vámot és díjtételeket megállapították.

      A megállapított vámot, vámkezelési díjat és forgalmi adót
      be is  fizette. A  Győri Vámhivatal  egy hónappal később,
      1991. március  27-én a  fizetendő összegeket módosítva az
      ügyfelet további  86.500.-Ft  összeg  befizetésére  hívta
      fel. Az intézkedés indokaként a hatóság arra hivatkozott,
      hogy a  vámkezelés  időpontjában  már  hatályban  volt  a
      2/1991. ( II.11.)  NGKM-PM rendelet,  amely módosította a
      korábbi vámtarifát és díjakat.

      A  másodfokú   vámhatóság  is  megerősítette  a  döntést,
      minthogy  a   vámszabályok  szerint   a  vámot  és  egyéb
      költségeket a  vámkezelés időpontjában érvényes szabályok
      szerint kell  elvégezni. A  vámkezelés a  konkrét esetben
      1991. február  11-én volt,  és ugyanazen  a napon  lépett
      hatályba a  módosító 2/1991. ( II. 11. ) NGKM-PM rendelet
      is. Ezt kellett tehát a konkrét ügyben alkalmazni.

      A bíróság  álláspontja szerint  a vámtarifa módosításáról
      szóló 2/1991. ( II.11. ) NGKM-PM rendelet hatálybaléptető
      2. §-a alkotmányellenes.  A kihirdetése  napján,  február
      11-én lépteti hatályba a jogalkotó a rendeletet, holott a
      jogalkotásról  szóló  1987.  évi  XI. törvény  12. §  (3)
      bekezdése   szerint    a   jogszabály   hatálybalépésének
      időpontját úgy  kell megállapítani,  hogy a felkészülésre
      megfelelő idő  álljon rendelkezésre. Hivatkozik a bíróság
      arra is,  hogy e  törvény 12.  §  (2)   bekezdése szerint
      jogszabály    nem    állapíthat    meg    kötelezettséget
      hatálybalépését  megelőző   időre  és   nem  nyilváníthat
      valamely   magatartást    jogellenessé.    A    jogalkotó
      jogállamiságról szóló alkotmányos rendelkezést sértett, -
      az indítványozó  szerint -  amikor olyan  módon  léptette
      hatályba a  rendelkezést, hogy  nem  vette  figyelembe  a
      vámjog   részletes    szabályait   megállapító   39/1976.
      ( XI.10.)  PM-KkM.   rendelet  35. §   (1)   bekezdésében
      foglalt azon  rendelkezéseket, amely  szerint  a  vámárut
      beszállító az előírt határidőn belül köteles vámkezelésre
      bemutatni. A rendelkezés tehát nincs tekintettel az adott
      árutovábbítási és vámkezelési határidőkre.

                                 II.

      Az Alkotmány  2. §  (1)   bekezdése értelmében " A Magyar
      Köztársaság  független,   demokratikus  jogállam " .   Az
      Alkotmánybíróság már  több határozatában rámutatott, hogy
      a jogbiztonság  kiemelkedően fontos  jogállami  érték,  s
      ebből eredően meghatározott kötelezettségek hárulnak mind
      a jogalkotó, mind a jogalkalmazó szervekre.

      A  jogállam  sem  tud  eltekinteni  attól,  hogy  mind  a
      természetes -,  mind a  jogi személyektől  megkövetelje a
      törvényesen kihirdetett  jogszabályok  ismerését,  és  az
      azokkal  összhangban   álló   magatartást,   s   mindezek
      garanciájaként  érvényre   juttassa  azt   az  elvet:   a
      jogszabály nem  ismerése senkit  sem mentesít  jogellenes
      magatartásának következményei alól.

      A demokratikus  jogállam azonban  - sok  egyéb mellett  -
      abban is  különbözik a  diktatúrától, hogy  nem él vissza
      azzal  a   lehetőséggel,  amelyet  a  jog  megismerésének
      általános  érvényű  követelménye  és  az  erre  alapított
      felelősségre vonás  az állam  számára nyújt,  hanem kellő
      törvényi     garanciákkal      megteremti     annak     a
      reálislehetőségét,    hogy     a    jogalanyok    valóban
      megismerhessék    a     reájuk    irányadó    jogszabályi
      rendelkezéseket,  s   módjukban   álljon   magatartásukat
      azokhoz igazítani.  Ilyen garancia  a jogalkotásról szóló
      1987.  évi  XI. törvény  12. § (3)  bekezdésében  foglalt
      ama   szabály,    amelynek   értelmében    a   jogszabály
      hatálybalépésének időpontját  úgy kell meghatározni, hogy
      kellő  idő   maradjon  a  jogszabály  alkalmazására  való
      felkészülésre.    Az     Alkotmánybíróság    nyomatékosan
      hangsúlyozza:  ha   a  jogalkotásról  szóló  törvény  nem
      tartalmazná az  idézett szabályt, az akkor is levezethető
      lenne az  Alkotmány 2. §   (1)  bekezdéséből.  E törvényi
      rendelkezés az  alábbi  részkötelezettségeket  hárítja  a
      jogalkotó  szervekre:   a  jogszabály   hatálybalépésének
      időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon

      a ) a jogszabály szövegének megszerzésére (akár úgy, hogy
      az  érintett  előfizet a  hivatalos lapra, akár úgy, hogy
      annak egyes  számait a szükséghez képest megvásárolja) és
      áttanulmányozására   (    Ide     értve      bonyolultabb
      jogszabályok   esetében  az  illetékes hatóságtól történő
      felvilágosítás kérését is );

      b )  a   jogalkalmazó  szervek   számára   a   jogszabály
      alkalmazására való  felkészüléshez  ( Ide  értve  szükség
      esetén a  jogszabály  szervezett  továbbképzés  keretében
      való      alapos      megismerését,      a      felmerülő
      jogszabályértelmezési problémák tisztázását, a jogszabály
      végrehajtásához    szükséges    nyomtatványok,    ürlapok
      beszerzését   vagy    előállítását,    a    zökkenőmentes
      végrehajtás  személyi   és  tárgyi   feltételeiről   való
      gondoskodást );

      c/ a  jogszabállyal érintett személyek és szervek számára
      annak  eldöntéséhez,   hogy  miként   alkalmazkodjanak  a
      jogszabály  rendelkezéseihez  ( pl.  a   környezetvédelmi
      kibocsátási értékek  szigorítása esetén:  egyes  termékek
      gyártásának  megszüntetése   útján,  korszerű   technikai
      eszközök beszerzése  útján,  az  alkalmazott  technológia
      megváltozásával vagy nagyobb hatásfogú tisztítóberendezés
      létesítésével ) az önkéntes jogkövetés személyi és tárgyi
      feltételeiről való gondoskodáshoz.

      Az  Alkotmánybíróság   megállapítása  szerint  az  elmúlt
      évtizedek során  a jogalkotó  szervek túlnyomórészt nem a
      kifejtett  elvek   szellemében  jártak  el,  s  főként  a
      közigazgatási  szervek   tevékenysége  révén  hatályosuló
      jogszabályok döntő  többsége  akként  rendelkezett,  hogy
      kihirdetése  napján  lép  hatályba,  s  rendelkezéseit  a
      folyamatban levő  ügyekben is  alkalmazni kell.  Így  nem
      csupán a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez nem
      maradt elegendő idő, de - azoktól az esetektől eltekintve
      is, amikor  a Magyar  Közlöny egyes  számain a  tényleges
      megjelenésnél   korábbi    dátumot   tüntettek    fel   -
      rendszeresen  előfordult,   hogy  a  kihirdetésük  napján
      hatályba lépő  jogszabályokhoz a  kihírdetés feltüntetett
      napjáig nem  csupán  az  érintett  természetes-  és  jogi
      személyek nem  jutottak hozzá,  de azok  a hatóságok sem,
      amelyeknek a  jogszabályt  eljárásuk  során  alkalmazniuk
      kellett. Ez  szükségképpen jogbizonytalanságra  vezetett,
      hiszen  a   közigazgatási  szerv,   illetőleg  a  bíróság
      esetenként -  önhibáján kívül  - olyan jogszabály alapján
      hozta meg  döntését, amelyről csak utólag derült ki, hogy
      a határozat meghozatala napján már nem volt hatályban. Az
      említett jogalkotási  gyakorlat egy demokratikus jogállam
      számára  elfogadhatatlan,   -  a  Magyar  Köztársaságban:
      alkotmányellenes -  hiszen ennek  folytán a jogalanyoknak
      elvileg   olyan    jogszabály    rendelkezéseihez    kell
      alkalmazkodniuk  ( a  hátrányos  jogkövetkezmények  terhe
      mellett ),  illetőleg  a  hatóságoknak  olyan  jogszabály
      alapján kell  dönteniük, amelynek nem csupán tartalmáról,
      de létezéséről sincs tudomásuk.

      A jogszabályok  hatálybalépési időpontjának megállapítása
      terén kialakított,  ismertetett gyakorlatot  a  jogalkotó
      szervek nem  csupán a  jogalkotásról szóló  1987. évi XI.
      törvény hatálybalépése,  de 1989.  október hó 23. napja -
      az 1989.  évi XXXI.  törvény hatálybalépése  -  után  sem
      számolták fel maradéktalanul.

      Az  Alkotmánybíróság   a   konkrét   ügy   kapcsán   elvi
      jelentőséggel mutat  rá,  hogy  az  önmagát  demokratikus
      jogállamnak valló Magyar Köztársaságban nem tartható fenn
      az   az    előző   évtizedekben    kialakult,   s    mára
      alkotmányellenessé  vált   gyakorlat,  hogy  a  jogalkotó
      szervek   esetenként   mind  az   Alkotmány  2.   §   (1)
      bekezdéséből levezethető  jogbiztonságot, mind  az  1987.
      évi XI.  törvény 12. §  (3)  bekezdésében megfogalmazott,
      garanciális jelentőségű szabályt figyelmen kívül hagyják,
      s olyankor  is a  kihirdetés napján  léptetik hatályba  a
      jogszabályokat, amikor az egyértelműen sérti a jogszabály
      rendelkezései által érintettek alkotmányos jogait.

      Azt  törvényben   -     még   kevésbé   alkotmánybírósági
      határozatban   -    nem   lehet    általános    érvénnyel
      meghatározni, hogy mennyi a jogszabály alkalmazására való
      felkészüléshez   szükséges   " kellő   idő " ,   amit   a
      jogszabály  kihirdetése   és   hatálybaléptetése   között
      feltétlenül biztosítani kell. Ezt minden egyes jogszabály
      megalkotásánál,  a   jogszabályba  foglalt  rendelkezések
      jellegének,   mennyiségének,    valamint   a   jogszabály
      végrehajtására  ( Vagy  az  önkéntes  jogkövetésre ) való
      felkészülést befolyásoló egyéb tényezők alapul vételével,
      esetileg kell  vizsgálni. E  kötelezettség  a  jogszabály
      tervezetének  kidolgozásában   közreműködő,  illetőleg  a
      jogalkotó szerveket terheli.

      Adott esetben  ugyanis nem  csupán  a  kihirdetés  napján
      történő, de  a visszamenőleges  érvényű  hatálybaléptetés
      sem alkotmányellenes.  Ez a  helyzet  a  kizárólag  jogot
      megállapító, jogot  kiterjesztő, kötelezettséget  enyhítő
      vagy más,  a jogszabály  valamennyi címzettje  számára  a
      korábbi jogi   szabályozásnál   egyértelműen   előnyösebb
      rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok esetében.

      Ettől eltérő  elbírálás alá  esnek  a  vegyes  jellegű  -
      részben a  korábbi szabályozásnál  az érintettekre  nézve
      előnyösebb,  részben   hátrányosabb   -   rendelkezéseket
      tartalmazó   jogszabályok,    a   társadalmi    viszonyok
      meghatározott  körét  első  ízben  rendező  jogszabályok,
      illetőleg azok a jogszabályok, amelyek új kötelezettséget
      állapítanak meg,  meglevő kötelezettség mértékét növelik,
      jogot vonnak meg, vagy korlátoznak, illetőleg egyéb okból
      az  érintettek   számára  hátrányosak.  A  most  említett
      jogszabályok  esetében   általában  nem   tekinthető   az
      Alkotmánnyal össszhangban  állónak  a  kihirdetés  napján
      történő  hatálybaléptetés.     Annak   elbírálása,   hogy
      valamely  konkrét   jogszabály   ese-tében   mennyi   idő
      szükséges a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez,
      gazdaságpolitikai, szervezési,  műszaki  stb.  szempontok
      figyelembevételét szükségessé  tevő  mérlegelési  kérdés,
      vagyis nem  alkotmányjogi probléma.  Ennek megfelelően az
      Alkotmánybíróság  általában   nem  bocsátkozik   annak  a
      vizsgálatába, hogy  valamely jogszabály  esetén  elegendő
      volt-e a  felkészülésre a  jogalkotó által biztosított 30
      napos idő,  avagy  indokoltabb  lett  volna  hat  hónapos
      időtartalmot  szabni.  ( A  több   évtizedes   gyakorlati
      tapasztalatokkal   rendelkező    parlamenti   demokráciák
      jogalkotása arra  utal: esetenként  - főként akkor, ha az
      állam a jogi szabályozás eszközeivel számottevő mértékben
      beavatkozik a  gazdasági szféra  tevékenységébe -  a több
      éves felkészülési  idő is indokolt lehet annak érdekében,
      hogy  az  állam  magatartása  hosszú  távra  kiszámítható
      legyen a  gazdasági élet  résztvevői számára,  s az állam
      ekként is  szilárdítsa nem csupán a jogbiztonságot, hanem
      saját külső és belső  tekintélyét. ) Az  Alkotmánybíróság
      mindössze annyit szögez le: a felkészülési idő tartamának
      megállapításánál nem  kizárólag a jogalkalmazó hatóságok,
      hanem a  jogi szabályozással érintett természetes és jogi
      személyek  reális   időszükségletét  is  figyelembe  kell
      venni, amely  mind a jogszabály áttanulmányozásához, mind
      az  önkéntes   jogkövetésre  való  felkészüléshez  -  pl.
      műszaki    berendezések    megvásárlásához,    szervezési
      intézkedések  megtételéhez   -  szükséges   időt  magában
      foglalja.  Az   viszont  alkotmányjogi   szempontból   is
      elbírálható, ha  valamely jogalkotó szerv - anélkül, hogy
      fontos és  másként  érvényre  nem  juttatható  társadalmi
      érdek szorítaná  erre - a jogszabályt a kihirdetés napján
      lépteti  hatályba,   s  ekként  nem  csupán  a  minimális
      felkészülési  időtől  fosztja  meg  az  érintetteket,  de
      gyakorlatilag még  a jogszabály  előzetes  megismerésének
      lehetőségétől is.

      Bár  nem   jelentős  számban,  de  előfordulhatnak  olyan
      esetek, amikor  az  alkotmányos  cél  elérésére  irányuló
      állami akarat  - akár a szabályozott társadalmi viszonyok
      jellege,  akár  a  történelmi  körülmények  vagy  más  ok
      folytán -  kizárólag a  jogszabálynak a kihirdetés napján
      történő hatályba  léptetésével juttatható  érvényre, mert
      pl. a  szabályozás tartalmának előzetesen ismertté válása
      olyan  társadalmi   mozgásokat  indítana   meg,   amelyek
      meghiusíthatnák a jogszabállyal elérni kívánt célt. Ha az
      ilyen jogszabályok  - épp a hatálybaléptetés időpontjának
      sérelmezése miatt  - akár  alkotmányjogi panasz,  akár  a
      jogszabály   alkotmányosságának   utólagos   vizsgálatára
      irányuló  indítvány   alapján  az   Alkotmánybíróság  elé
      kerülnek, a testület esetileg vizsgálja annak a fontos és
      másként érvényre  nem juttatható  társadalmi  érdeknek  a
      fennállását,   amely    a    jogalkotót    az    azonnali
      hatálybaléptetésre  késztette.  De  még  az  említett  ok
      fennállása sem  mentesíti a  jogalkotót az  alól, hogy az
      állam   rendelkezésére   álló   eszközök   alkalmazásával
      gondoskodjék a  jogszabály  törvényes  kihirdetéséről  az
      ország  egész   területén  olyan   időpontban,  amikor  a
      kihirdetés a  jogszabály által elérni kívánt célt már nem
      veszélyezteti, de  a jogszabállyal  összhangban nem  álló
      magatartás   még    nem   von    maga   után    hátrányos
      jogkövetkezményeket. Azaz ilyen esetben sem fordulhat elő
      a Magyar  Közlöny visszadátumozása vagy a jogszabálynak a
      törvényes kihirdetés előtti alkalmazása (pl. olyan módon,
      hogy az  érintett hatóságok  telefaxon megkapják a Magyar
      Közlönyben még ki nem hirdetett jogszabály szövegét és az
      abban foglaltakat nyomban alkalmazni kezdik ).

                                III.

      A konkrét  esetben az  új vámtarifa rendelet a kihirdetés
      napján  lépett   hatályba.  A  kihirdetés  napja  mind  a
      jogszabály dátuma,  mind pedig  a Miniszterelnöki Hivatal
      közlése szerint  a Magyar  Közlöny megjelenésének  napja,
      1991. február 11-e volt.

      A    módosítás     nem    állapít     meg    ugyan     új
      vámkötelezettségeket, hanem  a meglévő vámkötelezettséget
      mértéke tekintetében módosítja.

      Mégis a jogszabályoknak abba - a már kifejtettek szerinti
      - kategóriájába  tartozik, amely  az  érintettekre  nézve
      hátrányosabb    rendelkezést     tartalmaz,    s    amely
      jogszabálykategóriára    nézve     az    Alkotmánybíróság
      álláspontja az, hogy a jogszabálynak a kihirdetése napján
      történő  hatálybaléptetése   nem   áll   összhangban   az
      Alkotmány 2. §  (1)  bekezdésével.

      Ennek az  alkotmányellenességnek a  megállapításán túl az
      inditvánnyal   érintett   2/1991.   ( II. 11. )   NGKM-PM
      rendelet 2. §-ának  megsemmisítését  az  Alkotmánybíróság
      azonban nem rendelte el. Nem vállalhatta át ugyanis azt a
      kizárólag  jogalkotói   felelősséget,  hogy   a   konkrét
      jogszabályra  nézve  vizsgálja,  mennyi  idő  lett  volna
      szükséges a megfelelő felkészüléshez. Ennek megállapítása
      nélkül pedig  a hatálybaléptetést  kimondó jogszabályhely
      meghatározott  időtartamra   történő  megsemmisítése  nem
      lehetséges.

      A konkrét  ügyben az azonban egyértelműen megállapítható,
      hogy  a   kihirdetés  napján  hatálybelépett  rendelkezés
      végrehajtására való  felkészülésre sem  a hatóságnak, sem
      az állampolgárnak kellő ideje nem volt. Ezt bizonyítja az
      a tény,  hogy a  vámkezelés időpontjában,  1991.  február
      11-én az  intézkedő hatóságnak  sem volt  tudomása az  új
      rendelkezésről. Az  Alkotmánybíróság álláspontja  szerint
      ezt, az  alkotmányellenes helyzetből  adódó  hátrányt,  a
      konrét ügy  kapcsán a  jogalkotó államnak kell vállalnia,
      és az nem hárítható át az állampolgárra.

      Ezért  döntött   úgy   az   Alkotmánybíróság,   hogy   az
      indítvánnyal érintett  jogszabály a  konkrét peres ügyben
      nem alkalmazható.
                            Dr. Sólyom László
                       az Alkotmánybíróság elnöke

                  Dr. Ádám Antal          Dr. Herczegh Géza
                  alkotmánybíró            alkotmánybíró

               Dr. Zlinszky János           Dr. Lábady Tamás
                 alkotmánybíró               alkotmánybíró

              Dr. Schmidt Péter              Dr. Szabó András
               alkotmánybíró                  alkotmánybíró

            Dr. Tersztyánszky Ödön         Dr. Vörös Imre
                alkotmánybíró              alkotmánybíró

                            Dr. Kilényi Géza
                          előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        28/1992. (IV. 30.)
        Date of the decision:
        .
        04/22/1992
        .
        .