Hungarian

Ügyszám: .	2127/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 28/1992. (IV. 30.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1992/155 .

A döntés kelte: Budapest, 04/22/1992 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság   a  Győri   Városi  Biróság   előtt folyamatban  lévő   ügyben  a   bíróság  kezdeményezésére lefolytatott eljárásban meghozta az alábbi                       határozatot: Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenessége utólagos   vizsgálatára    irányuló   indítvány   alapján megállapítja, hogy a Kereskedelmi Vámtarifa módosításáról szóló   2/1991. ( II. 11.)   NGKM-PM.   rendelet   2. §-a alkotmányellenes,  és  az  érintett  jogszabály  a  Győri Városi Biróság előtt P.21.128/1991. sz. alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható. Az  Alkotmánybíróság   határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás                            I. A  Győri   Városi  Bíróság  az  előtte  folyamatban  lévő P.21.128/1991/5. sz. ügyben az eljárást  felfüggesztette. Az Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi XXXII.törvény 38. §  (1)  bekezdése alapján az ügyet az Alkotmánybírósághoz felterjesztette.  Annak   megállapítását  kérte,  hogy  a Kereskedelmi   Vámtarifa  módosításáról   szóló   2/1991. ( II. 11. ) NGKM-PM  rendelet 2. §-a  alkotmányellenes és a konkrét perbeli ügyben nem alkalmazható. A konkrét  ügyben a felperes 1991. február 6-án a Soproni Vámhivatalnál egy  személygépkocsi behozatalát jelentette be, majd 3 munkanapon belül, február 11-én, a gépkocsit a fennálló  rendelkezések   szerint   bemutatta   a   Győri Vámhivatalnál. Itt az árut ugyanazon a napon, tehát 1991. február 11-én  vámkezelték, és  a Kereskedelmi  Vámtarifa szerint részére a vámot és díjtételeket megállapították. A megállapított vámot, vámkezelési díjat és forgalmi adót be is  fizette. A  Győri Vámhivatal  egy hónappal később, 1991. március  27-én a  fizetendő összegeket módosítva az ügyfelet további  86.500.-Ft  összeg  befizetésére  hívta fel. Az intézkedés indokaként a hatóság arra hivatkozott, hogy a  vámkezelés  időpontjában  már  hatályban  volt  a 2/1991. ( II.11.)  NGKM-PM rendelet,  amely módosította a korábbi vámtarifát és díjakat. A  másodfokú   vámhatóság  is  megerősítette  a  döntést, minthogy  a   vámszabályok  szerint   a  vámot  és  egyéb költségeket a  vámkezelés időpontjában érvényes szabályok szerint kell  elvégezni. A  vámkezelés a  konkrét esetben 1991. február  11-én volt,  és ugyanazen  a napon  lépett hatályba a  módosító 2/1991. ( II. 11. ) NGKM-PM rendelet is. Ezt kellett tehát a konkrét ügyben alkalmazni. A bíróság  álláspontja szerint  a vámtarifa módosításáról szóló 2/1991. ( II.11. ) NGKM-PM rendelet hatálybaléptető 2. §-a alkotmányellenes.  A kihirdetése  napján,  február 11-én lépteti hatályba a jogalkotó a rendeletet, holott a jogalkotásról  szóló  1987.  évi  XI. törvény  12. §  (3) bekezdése   szerint    a   jogszabály   hatálybalépésének időpontját úgy  kell megállapítani,  hogy a felkészülésre megfelelő idő  álljon rendelkezésre. Hivatkozik a bíróság arra is,  hogy e  törvény 12.  §  (2)   bekezdése szerint jogszabály    nem    állapíthat    meg    kötelezettséget hatálybalépését  megelőző   időre  és   nem  nyilváníthat valamely   magatartást    jogellenessé.    A    jogalkotó jogállamiságról szóló alkotmányos rendelkezést sértett, - az indítványozó  szerint -  amikor olyan  módon  léptette hatályba a  rendelkezést, hogy  nem  vette  figyelembe  a vámjog   részletes    szabályait   megállapító   39/1976. ( XI.10.)  PM-KkM.   rendelet  35. §   (1)   bekezdésében foglalt azon  rendelkezéseket, amely  szerint  a  vámárut beszállító az előírt határidőn belül köteles vámkezelésre bemutatni. A rendelkezés tehát nincs tekintettel az adott árutovábbítási és vámkezelési határidőkre.                            II. Az Alkotmány  2. §  (1)   bekezdése értelmében " A Magyar Köztársaság  független,   demokratikus  jogállam " .   Az Alkotmánybíróság már  több határozatában rámutatott, hogy a jogbiztonság  kiemelkedően fontos  jogállami  érték,  s ebből eredően meghatározott kötelezettségek hárulnak mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó szervekre. A  jogállam  sem  tud  eltekinteni  attól,  hogy  mind  a természetes -,  mind a  jogi személyektől  megkövetelje a törvényesen kihirdetett  jogszabályok  ismerését,  és  az azokkal  összhangban   álló   magatartást,   s   mindezek garanciájaként  érvényre   juttassa  azt   az  elvet:   a jogszabály nem  ismerése senkit  sem mentesít  jogellenes magatartásának következményei alól. A demokratikus  jogállam azonban  - sok  egyéb mellett  - abban is  különbözik a  diktatúrától, hogy  nem él vissza azzal  a   lehetőséggel,  amelyet  a  jog  megismerésének általános  érvényű  követelménye  és  az  erre  alapított felelősségre vonás  az állam  számára nyújt,  hanem kellő törvényi     garanciákkal      megteremti     annak     a reálislehetőségét,    hogy     a    jogalanyok    valóban megismerhessék    a     reájuk    irányadó    jogszabályi rendelkezéseket,  s   módjukban   álljon   magatartásukat azokhoz igazítani.  Ilyen garancia  a jogalkotásról szóló 1987.  évi  XI. törvény  12. § (3)  bekezdésében  foglalt ama   szabály,    amelynek   értelmében    a   jogszabály hatálybalépésének időpontját  úgy kell meghatározni, hogy kellő  idő   maradjon  a  jogszabály  alkalmazására  való felkészülésre.    Az     Alkotmánybíróság    nyomatékosan hangsúlyozza:  ha   a  jogalkotásról  szóló  törvény  nem tartalmazná az  idézett szabályt, az akkor is levezethető lenne az  Alkotmány 2. §   (1)  bekezdéséből.  E törvényi rendelkezés az  alábbi  részkötelezettségeket  hárítja  a jogalkotó  szervekre:   a  jogszabály   hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a ) a jogszabály szövegének megszerzésére (akár úgy, hogy az  érintett  előfizet a  hivatalos lapra, akár úgy, hogy annak egyes  számait a szükséghez képest megvásárolja) és áttanulmányozására   (    Ide     értve      bonyolultabb jogszabályok   esetében  az  illetékes hatóságtól történő felvilágosítás kérését is ); b )  a   jogalkalmazó  szervek   számára   a   jogszabály alkalmazására való  felkészüléshez  ( Ide  értve  szükség esetén a  jogszabály  szervezett  továbbképzés  keretében való      alapos      megismerését,      a      felmerülő jogszabályértelmezési problémák tisztázását, a jogszabály végrehajtásához    szükséges    nyomtatványok,    ürlapok beszerzését   vagy    előállítását,    a    zökkenőmentes végrehajtás  személyi   és  tárgyi   feltételeiről   való gondoskodást ); c/ a  jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak  eldöntéséhez,   hogy  miként   alkalmazkodjanak  a jogszabály  rendelkezéseihez  ( pl.  a   környezetvédelmi kibocsátási értékek  szigorítása esetén:  egyes  termékek gyártásának  megszüntetése   útján,  korszerű   technikai eszközök beszerzése  útján,  az  alkalmazott  technológia megváltozásával vagy nagyobb hatásfogú tisztítóberendezés létesítésével ) az önkéntes jogkövetés személyi és tárgyi feltételeiről való gondoskodáshoz. Az  Alkotmánybíróság   megállapítása  szerint  az  elmúlt évtizedek során  a jogalkotó  szervek túlnyomórészt nem a kifejtett  elvek   szellemében  jártak  el,  s  főként  a közigazgatási  szervek   tevékenysége  révén  hatályosuló jogszabályok döntő  többsége  akként  rendelkezett,  hogy kihirdetése  napján  lép  hatályba,  s  rendelkezéseit  a folyamatban levő  ügyekben is  alkalmazni kell.  Így  nem csupán a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez nem maradt elegendő idő, de - azoktól az esetektől eltekintve is, amikor  a Magyar  Közlöny egyes  számain a  tényleges megjelenésnél   korábbi    dátumot   tüntettek    fel   - rendszeresen  előfordult,   hogy  a  kihirdetésük  napján hatályba lépő  jogszabályokhoz a  kihírdetés feltüntetett napjáig nem  csupán  az  érintett  természetes-  és  jogi személyek nem  jutottak hozzá,  de azok  a hatóságok sem, amelyeknek a  jogszabályt  eljárásuk  során  alkalmazniuk kellett. Ez  szükségképpen jogbizonytalanságra  vezetett, hiszen  a   közigazgatási  szerv,   illetőleg  a  bíróság esetenként -  önhibáján kívül  - olyan jogszabály alapján hozta meg  döntését, amelyről csak utólag derült ki, hogy a határozat meghozatala napján már nem volt hatályban. Az említett jogalkotási  gyakorlat egy demokratikus jogállam számára  elfogadhatatlan,   -  a  Magyar  Köztársaságban: alkotmányellenes -  hiszen ennek  folytán a jogalanyoknak elvileg   olyan    jogszabály    rendelkezéseihez    kell alkalmazkodniuk  ( a  hátrányos  jogkövetkezmények  terhe mellett ),  illetőleg  a  hatóságoknak  olyan  jogszabály alapján kell  dönteniük, amelynek nem csupán tartalmáról, de létezéséről sincs tudomásuk. A jogszabályok  hatálybalépési időpontjának megállapítása terén kialakított,  ismertetett gyakorlatot  a  jogalkotó szervek nem  csupán a  jogalkotásról szóló  1987. évi XI. törvény hatálybalépése,  de 1989.  október hó 23. napja - az 1989.  évi XXXI.  törvény hatálybalépése  -  után  sem számolták fel maradéktalanul. Az  Alkotmánybíróság   a   konkrét   ügy   kapcsán   elvi jelentőséggel mutat  rá,  hogy  az  önmagát  demokratikus jogállamnak valló Magyar Köztársaságban nem tartható fenn az   az    előző   évtizedekben    kialakult,   s    mára alkotmányellenessé  vált   gyakorlat,  hogy  a  jogalkotó szervek   esetenként   mind  az   Alkotmány  2.   §   (1) bekezdéséből levezethető  jogbiztonságot, mind  az  1987. évi XI.  törvény 12. §  (3)  bekezdésében megfogalmazott, garanciális jelentőségű szabályt figyelmen kívül hagyják, s olyankor  is a  kihirdetés napján  léptetik hatályba  a jogszabályokat, amikor az egyértelműen sérti a jogszabály rendelkezései által érintettek alkotmányos jogait. Azt  törvényben   -     még   kevésbé   alkotmánybírósági határozatban   -    nem   lehet    általános    érvénnyel meghatározni, hogy mennyi a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez   szükséges   " kellő   idő " ,   amit   a jogszabály  kihirdetése   és   hatálybaléptetése   között feltétlenül biztosítani kell. Ezt minden egyes jogszabály megalkotásánál,  a   jogszabályba  foglalt  rendelkezések jellegének,   mennyiségének,    valamint   a   jogszabály végrehajtására  ( Vagy  az  önkéntes  jogkövetésre ) való felkészülést befolyásoló egyéb tényezők alapul vételével, esetileg kell  vizsgálni. E  kötelezettség  a  jogszabály tervezetének  kidolgozásában   közreműködő,  illetőleg  a jogalkotó szerveket terheli. Adott esetben  ugyanis nem  csupán  a  kihirdetés  napján történő, de  a visszamenőleges  érvényű  hatálybaléptetés sem alkotmányellenes.  Ez a  helyzet  a  kizárólag  jogot megállapító, jogot  kiterjesztő, kötelezettséget  enyhítő vagy más,  a jogszabály  valamennyi címzettje  számára  a korábbi jogi   szabályozásnál   egyértelműen   előnyösebb rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok esetében. Ettől eltérő  elbírálás alá  esnek  a  vegyes  jellegű  - részben a  korábbi szabályozásnál  az érintettekre  nézve előnyösebb,  részben   hátrányosabb   -   rendelkezéseket tartalmazó   jogszabályok,    a   társadalmi    viszonyok meghatározott  körét  első  ízben  rendező  jogszabályok, illetőleg azok a jogszabályok, amelyek új kötelezettséget állapítanak meg,  meglevő kötelezettség mértékét növelik, jogot vonnak meg, vagy korlátoznak, illetőleg egyéb okból az  érintettek   számára  hátrányosak.  A  most  említett jogszabályok  esetében   általában  nem   tekinthető   az Alkotmánnyal össszhangban  állónak  a  kihirdetés  napján történő  hatálybaléptetés.     Annak   elbírálása,   hogy valamely  konkrét   jogszabály   ese-tében   mennyi   idő szükséges a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez, gazdaságpolitikai, szervezési,  műszaki  stb.  szempontok figyelembevételét szükségessé  tevő  mérlegelési  kérdés, vagyis nem  alkotmányjogi probléma.  Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság  általában   nem  bocsátkozik   annak  a vizsgálatába, hogy  valamely jogszabály  esetén  elegendő volt-e a  felkészülésre a  jogalkotó által biztosított 30 napos idő,  avagy  indokoltabb  lett  volna  hat  hónapos időtartalmot  szabni.  ( A  több   évtizedes   gyakorlati tapasztalatokkal   rendelkező    parlamenti   demokráciák jogalkotása arra  utal: esetenként  - főként akkor, ha az állam a jogi szabályozás eszközeivel számottevő mértékben beavatkozik a  gazdasági szféra  tevékenységébe -  a több éves felkészülési  idő is indokolt lehet annak érdekében, hogy  az  állam  magatartása  hosszú  távra  kiszámítható legyen a  gazdasági élet  résztvevői számára,  s az állam ekként is  szilárdítsa nem csupán a jogbiztonságot, hanem saját külső és belső  tekintélyét. ) Az  Alkotmánybíróság mindössze annyit szögez le: a felkészülési idő tartamának megállapításánál nem  kizárólag a jogalkalmazó hatóságok, hanem a  jogi szabályozással érintett természetes és jogi személyek  reális   időszükségletét  is  figyelembe  kell venni, amely  mind a jogszabály áttanulmányozásához, mind az  önkéntes   jogkövetésre  való  felkészüléshez  -  pl. műszaki    berendezések    megvásárlásához,    szervezési intézkedések  megtételéhez   -  szükséges   időt  magában foglalja.  Az   viszont  alkotmányjogi   szempontból   is elbírálható, ha  valamely jogalkotó szerv - anélkül, hogy fontos és  másként  érvényre  nem  juttatható  társadalmi érdek szorítaná  erre - a jogszabályt a kihirdetés napján lépteti  hatályba,   s  ekként  nem  csupán  a  minimális felkészülési  időtől  fosztja  meg  az  érintetteket,  de gyakorlatilag még  a jogszabály  előzetes  megismerésének lehetőségétől is. Bár  nem   jelentős  számban,  de  előfordulhatnak  olyan esetek, amikor  az  alkotmányos  cél  elérésére  irányuló állami akarat  - akár a szabályozott társadalmi viszonyok jellege,  akár  a  történelmi  körülmények  vagy  más  ok folytán -  kizárólag a  jogszabálynak a kihirdetés napján történő hatályba  léptetésével juttatható  érvényre, mert pl. a  szabályozás tartalmának előzetesen ismertté válása olyan  társadalmi   mozgásokat  indítana   meg,   amelyek meghiusíthatnák a jogszabállyal elérni kívánt célt. Ha az ilyen jogszabályok  - épp a hatálybaléptetés időpontjának sérelmezése miatt  - akár  alkotmányjogi panasz,  akár  a jogszabály   alkotmányosságának   utólagos   vizsgálatára irányuló  indítvány   alapján  az   Alkotmánybíróság  elé kerülnek, a testület esetileg vizsgálja annak a fontos és másként érvényre  nem juttatható  társadalmi  érdeknek  a fennállását,   amely    a    jogalkotót    az    azonnali hatálybaléptetésre  késztette.  De  még  az  említett  ok fennállása sem  mentesíti a  jogalkotót az  alól, hogy az állam   rendelkezésére   álló   eszközök   alkalmazásával gondoskodjék a  jogszabály  törvényes  kihirdetéséről  az ország  egész   területén  olyan   időpontban,  amikor  a kihirdetés a  jogszabály által elérni kívánt célt már nem veszélyezteti, de  a jogszabállyal  összhangban nem  álló magatartás   még    nem   von    maga   után    hátrányos jogkövetkezményeket. Azaz ilyen esetben sem fordulhat elő a Magyar  Közlöny visszadátumozása vagy a jogszabálynak a törvényes kihirdetés előtti alkalmazása (pl. olyan módon, hogy az  érintett hatóságok  telefaxon megkapják a Magyar Közlönyben még ki nem hirdetett jogszabály szövegét és az abban foglaltakat nyomban alkalmazni kezdik ).                           III. A konkrét  esetben az  új vámtarifa rendelet a kihirdetés napján  lépett   hatályba.  A  kihirdetés  napja  mind  a jogszabály dátuma,  mind pedig  a Miniszterelnöki Hivatal közlése szerint  a Magyar  Közlöny megjelenésének  napja, 1991. február 11-e volt. A    módosítás     nem    állapít     meg    ugyan     új vámkötelezettségeket, hanem  a meglévő vámkötelezettséget mértéke tekintetében módosítja. Mégis a jogszabályoknak abba - a már kifejtettek szerinti - kategóriájába  tartozik, amely  az  érintettekre  nézve hátrányosabb    rendelkezést     tartalmaz,    s    amely jogszabálykategóriára    nézve     az    Alkotmánybíróság álláspontja az, hogy a jogszabálynak a kihirdetése napján történő  hatálybaléptetése   nem   áll   összhangban   az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdésével. Ennek az  alkotmányellenességnek a  megállapításán túl az inditvánnyal   érintett   2/1991.   ( II. 11. )   NGKM-PM rendelet 2. §-ának  megsemmisítését  az  Alkotmánybíróság azonban nem rendelte el. Nem vállalhatta át ugyanis azt a kizárólag  jogalkotói   felelősséget,  hogy   a   konkrét jogszabályra  nézve  vizsgálja,  mennyi  idő  lett  volna szükséges a megfelelő felkészüléshez. Ennek megállapítása nélkül pedig  a hatálybaléptetést  kimondó jogszabályhely meghatározott  időtartamra   történő  megsemmisítése  nem lehetséges. A konkrét  ügyben az azonban egyértelműen megállapítható, hogy  a   kihirdetés  napján  hatálybelépett  rendelkezés végrehajtására való  felkészülésre sem  a hatóságnak, sem az állampolgárnak kellő ideje nem volt. Ezt bizonyítja az a tény,  hogy a  vámkezelés időpontjában,  1991.  február 11-én az  intézkedő hatóságnak  sem volt  tudomása az  új rendelkezésről. Az  Alkotmánybíróság álláspontja  szerint ezt, az  alkotmányellenes helyzetből  adódó  hátrányt,  a konrét ügy  kapcsán a  jogalkotó államnak kell vállalnia, és az nem hárítható át az állampolgárra. Ezért  döntött   úgy   az   Alkotmánybíróság,   hogy   az indítvánnyal érintett  jogszabály a  konkrét peres ügyben nem alkalmazható.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Ádám Antal          Dr. Herczegh Géza           alkotmánybíró            alkotmánybíró        Dr. Zlinszky János           Dr. Lábady Tamás          alkotmánybíró               alkotmánybíró       Dr. Schmidt Péter              Dr. Szabó András        alkotmánybíró                  alkotmánybíró     Dr. Tersztyánszky Ödön         Dr. Vörös Imre         alkotmánybíró              alkotmánybíró                     Dr. Kilényi Géza                   előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	28/1992. (IV. 30.)
Date of the decision: .	04/22/1992
.
.