Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00937/2013
Első irat érkezett: 06/13/2013
.
Az ügy tárgya: a Kúria Tmfv.1/2012/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 07/02/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Tmfv.1/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Indokolásul előadja, hogy a Kúria - álláspontja szerint hibás - döntésében nem alkalmazta az indítványozó vonatkozásában teljeskörűen a szolgálati idő kedvezményes számítását. Ezáltal a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló szolgálati ideje csak egy évvel növekedett, a kedvezményes számítás alapján járó 114 hónap helyett. A Kúria döntése - álláspontja szerint - sérti a tulajdonhoz való jogát, hiszen a nyugdíj - az indítványozó érvelése szerint - tulajdonnak minősül. Diszkriminatív, és mint ilyen sérti az Alaptörvény XV. cikkét, mivel közvetlen munkatársai vonatkozásában a kedvezményes szabályok kerültek alkalmazásra.
Továbbá álláspontja szerint a támadott kúriai határozat ellentétes az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvével, mivel az államhatalom a polgárai tekintetében kötelezettségeket keletkeztet jogszabályokkal, ugyanakkor az állampolgári jogok vonatkozásában jogi kiskapuk keresésével diszkriminatív módon próbálja kikerülni az anyagi ellentételezést. Ugyanezen okok miatt sérül az I. cikk (1)-(2) bekezdésében foglalt alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának elve, valamint a II. cikk szerinti emberi méltósághoz való jog. Sérül a XXIV. cikk (1)bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, mivel a Kúria nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, rendelkezésre álló bizonyítékokat hagyott figyelmen kívül. Sérül továbbá a Q. cikk (2)-(3) bekezdése szerinti nemzetközi jog általánosan elismert szabályainai elfogadásának elvét, mivel a Kúria döntése - az inídtványozó álláspontja szerint - ellentétes az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6., 13. és 14. cikkével, továbbá az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikke, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményhez Tizenkettedik Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikke rendelkezéseivel. .
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Tmfv.1/2012/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk (1) bekezdés
Q. cikk (2-3) bekezdés
I. cikk (1-2) bekezdés
II. cikk
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1-2) bekezdés
XIII. cikk

.
A határozat száma: 3210/2013. (XI. 18.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/2486
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
.
A határozat kelte: Budapest, 11/05/2013
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Tmfv.1/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítvány alapvetően arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Tmfv.1/2012/6. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt, továbbá annak megállapítására is kérelem érkezett, hogy az ítélet nemzetközi szerződésbe ütközik. Az alkotmányjogi panasz végezetül arra nézve is határozott kérelmet tartalmaz, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg szolgálati nyugdíj ügyben a kedvezményes szorzó alkalmazását.

[3] 2. Az indítványozó az alapul fekvő bírósági eljárásokban azt kívánta elérni, hogy szolgálati ideje számításakor kedvezményes szorzóval (1,2, 1,5 ill. 2-szeres) kerüljön megállapításra egy-egy meghatározott időtartam. A Kúria alkotmányjogi panasszal támadott ítélete helybenhagyta a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletének azt a részét, amely egy időszakra elismerte az 1,5-szörös számítást, valamint az ítéletnek azt a részét is, amely a 2-szeres számításra irányuló kereset elutasító rendelkezését tartalmazta. Ezt meghaladóan ugyanakkor a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Ennek lényege, hogy a felperes keresetét két időszakra a szolgálati idejének 1,2-szeres szorzóval történő számítására irányuló részében is elutasította. A rendes, illetve a rendkívüli jogorvoslatot mindkét fél (az alkotmányjogi panaszos mint felperes és az Országos Rendőr-főkapitányság mint alperes) kezdeményezte.
[4] A jogvita alapjául annak megítélése szolgált, hogy az ügyben releváns szolgálati időkedvezmény a ténylegesen ellátott terrorelhárító tevékenység szerint jár, vagy arra csak az jogosult, aki ilyen tevékenység folytatására feljogosított szervnél teljesít szolgálatot. Az alkotmányjogi panaszos álláspontja szerint a kedvezményt a tényleges szolgálat jellege határozza meg, ezzel szemben az ellenérdekű fél egyrészt vitatta a terrorelhárítói minősítés megalapozottságát, másrészt a fokozott igénybevételt sem ismerte el.
[5] A Kúria ítéletében jogkérdésnek tekintette a szolgálati időkedvezmény kérdését, vagyis azt vizsgálta, hogy a hatályban volt jogszabályok alapján szerezhetett-e az alkotmányjogi panasz benyújtója alanyi jogosultságot a kedvezmény igénybevételére. Miután a kedvezményre jogosultságnál a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályok az irányadóak, azokon kívüli körülmények és jogértelmezések a kedvezmény jogalapjául nem szolgálhatnak.
[6] Ezen kúriai ítélet ellen élt az indítványozó a jelen ügy tárgyát képező alkotmányjogi panasszal, melyben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének (jogállamiság elve), az I. cikk (1) és (2) bekezdésének (az alapvető jogokra vonatkozó legfőbb követelmények), a II. cikknek (az emberi méltósághoz való jog), a XV. cikk (2) bekezdésének (a diszkrimináció tilalma), valamint a XXIV. cikkének sérelmét állította. Hivatkozott továbbá az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdésére (a nemzetközi jog és a magyar jog összefüggései).

[7] 3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen ítéletben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.
[8] Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a bizonyítékok nem teljes körű figyelembe vételén alapul és újbóli mérlegelésre irányul. Az indítványozó valódi célja a Kúria ítéletének nem alkotmányossági szempontú, hanem ténykérdésekben való felülvizsgálata és megváltoztatása. Az indítványozó arra törekszik, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria által eldöntött ténykérdéseket mintegy negyedfokú bíróságként vizsgálja felül és a Kúria álláspontjától eltérően értékelje. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel.
[9] Az alapul fekvő perbe vitt jogok és kötelezettségek tekintetében az indítványozó szolgálati időkedvezményének jogszerűsége az alapkérdés. Az ehhez kapcsolódó valamennyi jogi tényt a Kúria értékelte, és ennek nyomán hozta meg a jogerős döntést felülbíráló ítéletét.

[10] 4. Mivel a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Tmfv.1/2012/6. számú ítéletével összefüggésben az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

[11] 5. Az alkotmányjogi panaszban indítványozott alaptörvény-ellenesség megállapításán túl az indítványozó nemzetközi szerződésbe ütközés megállapítását is kérte. Szerinte a Kúria ítélete ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezménye több rendelkezésével.
[12] Az Abtv. 32. § (2) bekezdése csak meghatározott személyek (az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, az alapvető jogok biztosa, valamint az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során a bíró) részére biztosítja az ilyen eljárás kezdeményezését. Miután az indítványozó nem tartozik ebbe a személyi körbe, az Alkotmánybíróság az indítványt, mint nem jogosulttól származót – az Ügyrend 30. § (2) c) pontja alapján – visszautasította.

[13] 6. Az indítványozó azt is kérelmezte, hogy számára az Alkotmánybíróság állapítsa meg a szolgálati időhöz kapcsolódó kedvezményes szorzókat.
[14] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint kimerítően az Abtv. II. fejezete tartalmazza az Alkotmánybíróság hatásköreit. Nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe sem jogszabályi rendelkezés, sem egyedi döntés megváltoztatása vagy pótlása. Ennek következtében az indítványozónak a kedvezményes szorzók megállapítására vonatkozó kérelmének elbírálása nem alkotmánybírósági hatáskör, ezért azt – az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének f) pontja alapján az Alkotmánybíróság visszautasította.
      Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Salamon László s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Lévay Miklós s. k.,
      előadó alkotmánybíró

      Dr. Szalay Péter s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      06/13/2013
      .
      Number of the Decision:
      .
      3210/2013. (XI. 18.)
      Date of the decision:
      .
      11/05/2013
      .
      .