Hungarian

Ügyszám: .	58/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 46/2007. (VI. 27.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2007/592 .

A döntés kelte: Budapest, 06/25/2007 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!  Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének utólagos    vizsgálatára    és    mulasztásban    megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítására   irányuló    indítványok tárgyában   –   dr.   Kovács  Péter  és  dr.   Paczolay   Péter alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő                                                          határozatot:                                    1.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a rádiózásról és  a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 136. § (1)  bekezdés „12. és” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt 2007. december 31-i hatállyal megsemmisíti.  A  rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 136. § (1) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban:  „136.  § (1) A VI. fejezet 13. címe, a VI/A. fejezet,  a  VII. fejezet,   valamint   a  135.  §  alkalmazásában   a   Testület közigazgatási  ügyben  eljáró  szerv,  eljárására  az  e  §-ban foglalt  eltérésekkel  a  közigazgatási  hatósági  eljárás   és szolgáltatás  általános  szabályairól  szóló  2004.  évi   CXL. törvényt kell alkalmazni.”    2.   Az   Alkotmánybíróság   megállapítja:   az   Országgyűlés mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett  elő, mert  nem  biztosította törvényben, hogy  a  műsorszolgáltatási jogosultságra  vonatkozó pályáztatás során az Alkotmány  61.  § (2)  bekezdésének  megfelelően érvényesüljön a  sajtószabadság. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn továbbá azért  is,  mert az Országgyűlés nem szabályozta törvényben  az Alkotmány    57.    §    (1)    bekezdésének    megfelelő,    a műsorszolgáltatási jogosultság elnyeréséről szóló jogalkalmazói döntések   teljes   körű,  érdemi  bírósági  felülvizsgálatának lehetőségét.  Az    Alkotmánybíróság   felhívja   az   Országgyűlést,   hogy jogalkotói feladatának 2007. december 31-ig tegyen eleget.  3.  Az  Alkotmánybíróság a rádiózásról  és  a  televíziózásról szóló  1996.  évi  I. törvény 33. § (4) bekezdése,  47.  §  (1) bekezdés    második   mondata   és   112.   §   (1)   bekezdése alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.  4.  Az  Alkotmánybíróság a rádiózásról  és  a  televíziózásról szóló  1996. évi I. törvény 33. §-ával kapcsolatban benyújtott, mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítását kezdeményező indítványt elutasítja.    5.  Az  Alkotmánybíróság a rádiózásról  és  a  televíziózásról szóló    1996.   évi   I.   törvény   55.   §   (5)   bekezdése alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.    6.  Az Alkotmánybíróság a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997.  évi LVIII. törvény 16. § (1) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos  alkotmányos  követelmény megállapítására  irányuló indítványt visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I.  Az  Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a  rádiózásról és   a   televíziózásról  szóló  1996.  évi   I.   törvény   (a továbbiakban:       Médiatörvény)      egyes      rendelkezései alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére. Jelen  eljárásban  az  Alkotmánybíróság az  Országos  Rádió  és Televízió  Testület (a továbbiakban: ORTT), a  Panaszbizottság, valamint  a  Magyar  Rádió Közalapítvány,  a  Magyar  Televízió Közalapítvány   és   a  Hungária  Televízió  Közalapítvány   (a továbbiakban:    közalapítványok)    kuratóriumai     tagjainak jelölésére,    továbbá    a   műsorszolgáltatási    jogosultság pályáztatására    vonatkozó   szabályok    alkotmányellenessége megállapítását  és  megsemmisítését kezdeményező  indítványokat bírálta  el.  Az  Alkotmánybíróság  ezeket  a  beadványokat  az Alkotmánybíróság    ideiglenes    ügyrendjéről     és     annak közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe foglalt  3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH  2003,  2065.,  a továbbiakban:  Ügyrend)  28.  §  (2)  bekezdésének  megfelelően egyesítette és egy eljárásban bírálta el.  1.1.  Az  Alkotmány  61.  §-át és a  37/1992.  (VI.  10.)  AB határozatban  foglalt  követelményeket  sértőnek  tartják   az indítványozók, hogy a Médiatörvény 33. § (4) bekezdése alapján az  ORTT  tagjait az országgyűlési képviselőcsoportok jelölik. Ugyanezen  az  alapon támadják az indítványozók a Médiatörvény 55.  §-a  egészét,  tartalmilag azonban  csak  az  55.  §  (5) bekezdését,  amely  alapján a közszolgálati  műsorszolgáltatók közalapítványi   kuratóriumaiba   választható   tagok    felét országgyűlési  képviselőcsoportok  jelölik.  Alkotmánysértőnek tartják azt is, hogy a Médiatörvény 47. § (1) bekezdés második mondata  alapján a Panaszbizottság tagjait az ORTT bízza  meg, mert   ezáltal  a  törvény  „közvetve  a  pártok  jelöltjeinek biztosít  kizárólagos  befolyást a  Panaszbizottság  tagjainak megbízásában”.    1.2.   A   7/2004.   (III.  24.)  AB  határozatra   hivatkozva mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítását kérte  néhány  indítványozó, mert a Médiatörvény  33.  §-a  nem tartalmaz   szabályt   arra   vonatkozóan,   hogy    az    ORTT megbízatásának  megszűnése  és  az  új  testület  megválasztása közötti  időtartamban ki és hogyan látja el a  nélkülözhetetlen hatósági feladatokat.    2.   Több  indítványozó  kérte  a  Médiatörvény  112.  §   (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését.    2.1.  Az  ORTT képviseletében benyújtott indítvány  szerint  a Médiatörvény   e   rendelkezésében   az   ORTT   polgári   jogi jogalanyisága összemosódik a hatósági jogkörrel.  Az  indítvány az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, az Alkotmány 9. §-át, továbbá 13. § (1) bekezdését sértőnek tartja, hogy a műsorszolgáltatási szerződés  kötelező felmondására – a Médiatörvény  112.  §  (1) bekezdés f) pontja értelmezésének megfelelően – államigazgatási eljárás   során  vagy  annak  eredményeképpen  kerül  sor.   Az indítvány a Médiatörvény 136. § (1) bekezdés „A VI. fejezet 12. címe”  szövegrész megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, mondván   e  rendelkezés  megsemmisítése  kevésbé  érintené   a Médiatörvény struktúráját és a szankciórendszert, mint a 112. § érintett szabályainak megsemmisítése.    2.2.  Egy  másik indítvány a Médiatörvény 112. §-ának  egészét támadta,   de   valójában  csak  a  112.  §  (1)   bekezdésével kapcsolatban  fogalmazott  meg alkotmányossági  aggályokat.  Ez alapján  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint az  57.  § (1)  bekezdésére  tekintettel az 50. § (2)  bekezdésébe  ütköző módon a Médiatörvény csupán felsorolja az ORTT által kiszabható szankciókat,  de nem ad eligazítást arra nézve, hogy  az  egyes jogsértések elbírálása során az ORTT milyen szempontok  szerint választ   az  alkalmazható  joghátrányok  közül.  Emellett,   a kifogásolt rendelkezés nem ad lehetőséget a rendes bíróságoknak az  ORTT  határozat tartalmi felülvizsgálatára. Az indítványozó szerint  a Médiatörvény 112. § (1) bekezdés d) pontja akkor  is ellentétes  az Alkotmány 50. § (2) bekezdésével és  57.  §  (1) bekezdésével, ha a 112. § (1) bekezdésének teljes  szövege  nem bizonyul  alkotmánysértőnek.  E pont  ugyanis  a  kötbért  mint polgári   jogi   jogkövetkezményt  közigazgatási   szankcióként határozza  meg.  Következésképpen a  kötbér  szankciót  kiszabó jogerős  közigazgatási határozatot a bíróság nem képes érdemben felülvizsgálni.    2.3.  Az indítványozók egyike szerint az Alkotmány 61.  §-ával ellentétes, hogy e rendelkezés alapján az ORTT panasz nélkül is folytathat „panasz-eljárást”, vagyis hivatalból vizsgálódhat.    2.4.  Egy másik indítvány úgy érvel, hogy az Alkotmány  54.  § (1)  bekezdéséből  fakadó önrendelkezési  joggal  ellentétes  a Médiatörvény 112. § (1) bekezdése, mert lehetővé teszi, hogy az ORTT  az  emberi  jogaiban sértett személytől függetlenül  vagy akár   az   ő  kifejezett  akarata  ellenére  is  eljárhat   és megállapíthatja    valamely   emberi   jog   megsértését.    Az indítványozók   szerint  a  Médiatörvény  e   rendelkezése   az Alkotmány   2.   §  (1)  bekezdéséből  következő   jogbiztonság követelményének  sem  felel  meg,  mert  az  alapján  az   ORTT megállapíthatja   az   „alkotmányos   rend”   megsértését.    A Médiatörvényben   hivatkozott  „alkotmányos  rend”   megsértése alkalmatlan arra, hogy arra alapozva az ORTT mint közigazgatási szerv szankciót alkalmazzon. Végül az indítványozók a gazdasági reklámtevékenységről  szóló  1997.  évi   LVIII.   törvény   (a továbbiakban:    Reklámtörvény)   16.   §   (1)    bekezdésével kapcsolatban alkotmányossági követelmény megállapítását  kérték az  Alkotmánybíróságtól, mert a Reklámtörvény  nem  mondja  ki, hogy   a   személyhez  fűződő  jogot  sértő  reklámok   kapcsán reklámfelügyeleti eljárás csak kérelemre indulhat.    2.5.  Az  egyik  indítvány az Alkotmány 2. § (1)  bekezdésében foglalt  jogbiztonság  elvével  és  az  Alkotmány  61.   §-ával ellentétes  jogalkotói mulasztásnak tartja, hogy a Médiatörvény nem  írja  elő kötelező jelleggel az ORTT számára  az  országos televíziós   műsorszolgáltatási   jogosultság   pályáztatásának értékelési   elveit,  hanem  azt  az  ORTT  által  kidolgozandó pályázati   felhívásra  bízza,  anélkül,   hogy   a   pályázati felhívásban foglaltak megsértését szankcionálná.    2.6. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére és az Alkotmány 61. §- ára  hivatkozva  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását  kérte  az  indítványozó  azért   is,   mert   a Médiatörvény nem biztosít jogorvoslati lehetőséget az  ORTT-nek a  műsorszolgáltatási jogosultságok pályáztatásával kapcsolatos döntésével szemben.                                 II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő  védelemben részesül. (2)  A  Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a  vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.” „13.  § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz  való jogot.” „50.  §  (2)  A  bíróság ellenőrzi a közigazgatási  határozatok törvényességét.” „54.   §   (1)   A   Magyar  Köztársaságban   minden   embernek veleszületett  joga  van az élethez és az  emberi  méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” „57.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. […] (5)   A  Magyar  Köztársaságban  a  törvényben  meghatározottak szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn  belüli  elbírálásának  érdekében,  azzal  arányosan  –  a jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” „61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy  a  közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” 2. Az indítvány által kifogásolt jogszabályi rendelkezések: Médiatörvény „33.   §   (4)   A   Testület  többi  tagját  az  Országgyűlési képviselőcsoportok  jelölik.  Minden  képviselőcsoport  egy-egy tagot  jelölhet. Ha a kormánypárti vagy ellenzéki oldalon  csak egy  képviselőcsoport  van,  az a  képviselőcsoport  két  tagot jelölhet.” „47. § (1) A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének  (4. §)  megsértése miatti panaszokat a Testület Panaszbizottsága (a továbbiakban:  Panaszbizottság) bírálja el.  A  Panaszbizottság tagjait – öt évre szólóan – a Testület bízza meg.” „55.  §  (5)  Az Országgyűlés által a kuratóriumba  választható tagok   felét   a  kormánypárti,  másik  felét   az   ellenzéki képviselőcsoportok  jelölik úgy, hogy  minden  képviselőcsoport legalább egy jelöltjét meg kell választani.” „101. § (2) Megegyezés hiányában a versengő pályázatok közül  a Testület a pályázat kiírásakor nyilvánosságra hozott értékelési elvek szerint dönt.” „VI. fejezet 12. cím A törvény vagy a szerződés megszegése 112.  §  (1) Ha a műsorszolgáltató az e törvényben,  illetve  a szerzői  jogról szóló törvényben, valamint a műsorszolgáltatási szerződésben  és  a  rádióengedélyben  előírt  feltételeket  és előírásokat   nem   teljesíti  vagy  megsérti,   illetőleg   ha műsorszolgáltatóval a cselekmény elkövetésekor  munkaviszonyban vagy  munkavégzésre  irányuló más  jogviszonyban  lévő  személy bűnösségét a Btk. 329. §-ában meghatározott bűncselekmény miatt jogerős ítélet állapította meg, a Testület a)   felhívja  a  műsorszolgáltatót  a  sérelmezett  magatartás megszüntetésére, b)  írásbeli  figyelmeztetésben megállapítja a  jogsértést,  és felhívja   a  műsorszolgáltatót  a  jogsértés  megszüntetésére, illetve arra, hogy a jövőben tartózkodjon a jogsértéstől, c)   meghatározott   időre,   de   legfeljebb   harminc   napra felfüggeszti a műsorszolgáltatási jogosultság gyakorlását, d) érvényesíti a szerződésben megállapított kötbért, e)  a  közszolgálati műsorszolgáltatóval, a bejelentés  alapján műsorszolgáltatást végző műsorszolgáltatóval szemben, illetve a Panaszbizottság  kezdeményezésére bírságot szab  ki  a  135.  § szerinti összeghatárok között, f) azonnali hatállyal felmondja a szerződést. […] (4) Azonnali hatállyal kell felmondani a szerződést, ha a)  a  szerződést nem lehetett volna megkötni,  és  a  jogsértő állapot még fennáll, b)  a  szerződés a törvény VIII. fejezetében foglaltakat sérti, és a jogosult a jogsérelmet a Gazdasági Versenyhivatal, illetve a  Testület határozatában foglaltak szerint száznyolcvan  napon belül nem orvosolta, c)  a szerződés megkötése óta másodszor kellene az (1) bekezdés b) pontja szerinti írásbeli figyelmeztetést alkalmazni.” „136.  § (1) A VI. fejezet 12. és 13. címe, a VI/A. fejezet,  a VII.  fejezet,  valamint  a  135. § alkalmazásában  a  Testület közigazgatási  ügyben  eljáró  szerv,  eljárására  az  e  §-ban foglalt  eltérésekkel  a  közigazgatási  hatósági  eljárás   és szolgáltatás  általános  szabályairól  szóló  2004.  évi   CXL. törvényt kell alkalmazni.” Reklámtörvény „16. § (1) A reklámfelügyeleti eljárás kérelemre vagy hivatalból indul.”                              III.  Az    Alkotmánybíróság   jelen   eljárásban   az    ORTT,    a Panaszbizottság,   továbbá   a   közalapítványok   kuratóriumai tagjainak  jelölésére, valamint a műsorszolgáltatási engedélyek kibocsátására és a műsorszolgáltatási tevékenység felügyeletére vonatkozó szabályok alkotmányosságát vizsgálta.    Az indítványok részben megalapozottak.    1.  Az  Alkotmánybíróság elsőként az ORTT  tagjaira  vonatkozó jelölési  szabályokat vetette össze az Alkotmány 61. §  (1)  és (2) bekezdéseivel.  Az  indítványozók álláspontja szerint a Médiatörvény 33. § (4) bekezdése,  amely  alapján  az ORTT  tagjait  az  országgyűlési képviselőcsoportok jelölik, sérti az Alkotmány 61.  §-át  és  a 37/1992.   (VI.   10.)  AB  határozatban  foglalt   alkotmányos követelményt, mert lehetővé teszi, hogy a parlamenti  pártok  a műsorok tartalmára meghatározó befolyást gyakoroljanak.  1.1.  Az  Alkotmány  61. § (1) bekezdése  alapján  mindenkinek joga  van  a  szabad véleménynyilvánításhoz.  A  sajtó  számára speciális védelmet nyújtó Alkotmány 61. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. „[A] sajtószabadság nemcsak a nyomtatott sajtóra vonatkozik, hanem a rádióra és televízióra is” [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 61.].  Azt,   hogy   a  rádió  és  televízió  működését  érintően   a nyomtatott  sajtóhoz képest speciális előírások léte  indokolt, több   tényező  alátámasztja.  Egyfelől  az  állami   tulajdonú földfelszíni frekvenciák használata, másfelől az a tény, hogy a rádió  és  televízió szervezetek egy része közpénzből  működik, végül az az általánosan elfogadott vélekedés, hogy a rádiós  és televíziós  műsorszolgáltatás  véleményformáló  hatása   és   a mozgóképek,  hangok, élő tudósítások meggyőző ereje  sokszorosa az  egyéb  információs társadalmi szolgáltatások  gondolkodásra ható  erejének [Lásd 1/2007. (I. 18.) AB határozat,  ABK  2007. január, 3, 6.].  A  magyar alkotmányos rendszerben ezért a sajtószabadság állam általi  elismerése  mellett megjelentek a rádió-  és  televízió szervezetek  szabadságát  és  a véleménypluralizmust  biztosító szabályok.  Ezek szükségességét az Alkotmánybíróság a  37/1992. (VI. 10.) AB határozatában a következőképpen fogalmazta meg: „A véleménynyilvánítási szabadságot a rádió és televízió  esetében (…)  jogilag  részletesen szabályozott szervezeti megoldásokkal kell  biztosítani. A szervezeti megoldások alkotmányosságát  az minősíti,  hogy  elvileg képesek-e biztosítani a  társadalomban meglévő  vélemények  teljes  körű, kiegyensúlyozott  arányú  és valósághű  kifejezésre juttatását, valamint  a  közérdeklődésre számot   tartó  eseményekről  és  tényekről  való  elfogulatlan tájékoztatást” (ABH 1992, 227, 230.).    1.2.  A  műsorszolgáltatók szempontjából a  műsorszolgáltatási jogosultságot  odaítélő  és a műsorszolgáltatási  tevékenységet felügyelő    ORTT    létrejöttére   vonatkozó    előírások    a sajtószabadsághoz  való jogot korlátozzák. Az  Alkotmánybíróság azt  vizsgálta,  hogy ezek a szabályok az Alkotmány  8.  §  (2) bekezdésének    megfelelően,    alkotmányos    cél    érdekében (szükségesség)  és  a  céllal arányos  módon  korlátozzák-e  az Alkotmány 61. § (2) bekezdését.  A  jogalkotó a Médiatörvényben azzal a céllal hozta  létre  az ORTT  intézményét,  hogy  az az állami tulajdonú  frekvenciákat hasznosítsa,   a  műsorszolgáltatásra  vonatkozó   pályázatokat elbírálja,    ennek    eredményeképpen   a   műsorszolgáltatási jogosultságot   odaítélje,   a   frekvenciát    nem    használó műsorterjesztőket pedig nyilvántartásba vegye. Az  Országgyűlés döntése  alapján  az  ORTT feladata annak  vizsgálata,  hogy  a műsorszolgáltató    a    műsorszórási    engedélynek    és    a jogszabályoknak  megfelelően működik-e  [1/2007.  (I.  18.)  AB határozat, ABK 2007. január, 3, 6.].  Az  Alkotmánybíróság  úgy ítéli meg, hogy a  műsorszolgáltatók sajtószabadságnak   megfelelő,  állami  beavatkozástól   mentes szabad  működésének  fontos  garanciája,  hogy  az  ORTT   mint médiahatóság   független   módon,   kizárólag   a    törvénynek alárendelten  működjön.  A  37/1992.  (VI.  10.)  AB  határozat szerint „az államtól való szabadság azt kívánja meg, hogy se  a parlament,  se  a  Kormány  ne  juthasson  a  műsor   tartalmát befolyásolni képes szervezetben meghatározó befolyáshoz;  ahogy politikai   pártok,  azonos  feladatra  vagy  ugyanazon   érdek képviseletére   létrejött   csoportok   befolyása   sem   lehet meghatározó” (ABH 1992, 227, 231.). Az Alkotmánybíróság ezért a következőkben  azt  vizsgálta, hogy az  ORTT  tagok  jelölésére vonatkozó    szabályok   elvileg   képesek-e   a   függetlenség biztosítására,  vagyis  e  rendelkezések  alkalmasak-e  a  fent megjelölt jogalkotói cél elérésére.    1.3.  Az  ORTT az Alkotmány 61. § (2) bekezdésében biztosított sajtószabadságból  következően egy a döntéseit  önállóan  hozó, kizárólag  az  Országgyűlésnek felelős intézmény  [Médiatörvény 32.  §  (1)  bekezdés]. A Kormány tagjai  és  az  államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 1. § (3) bekezdés b) pontja  szerint az ORTT autonóm államigazgatási szerv. Az  ORTT működésének  költségeit nem a központi  költségvetés,  hanem  a Műsorszolgáltatási  Alap fedezi. Az ORTT  „egy  sajátos  állami szervtípus” [1/2005. (II. 4.) AB határozat, ABH 2005,  64,  36- 37.].  Az   ORTT   kétféleképpen  vizsgálhatja  a   műsorszolgáltatók műsorainak   tartalmát.   Az  egyes   műsorszámok   kapcsán   a Panaszbizottsághoz beérkező panasz alapján indult eljárásban az ORTT   a   másodfok  [Médiatörvény  51.  §  (1)  bekezdés].   A Médiatörvény 112. § (1) bekezdésének megfelelően „a műsorfolyam egészét  vizsgáló ORTT eljárása során – többek között –  bírság kiszabásával,  a  műsorszolgáltatási jogosultság  gyakorlásának felfüggesztésével   vagy   akár   a   szerződés   felmondásával szankcionálja  a  jogsértést elkövető  műsorszolgáltatót”  (ABK 2007.  január  3, 9). Mindkét esetben garanciális  jelentőségű, hogy   az   ORTT   határozatát  a   bíróság   –   kérelemre   – felülvizsgálja.  Az,  hogy a Médiatörvény  biztosítja  az  ORTT műsorszolgáltatás    törvényességével    kapcsolatos     érdemi döntésével szembeni bírói utat, megfelelő garanciát nyújt arra, hogy   az  ORTT-n  keresztül  a  parlamenti  pártok  a  műsorok tartalmára ne gyakorolhassanak meghatározó befolyást. Az  ORTT- nek,   illetve   a   parlamenti   pártoknak   a   műsortartalom befolyásolására  vonatkozó szándéka  ugyanis  bírósági  eljárás tárgya  lehet,  amelynek során az ítélkező bíró pártatlanul  és függetlenül  köteles  döntést  hozni  [Alkotmány  50.   §   (3) bekezdés]  arról, hogy a határozat megfelel-e a  sajtószabadság követelményeinek.    1.4.  Külön vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy a Médiatörvény rendelkezései  megfelelő módon garantálják-e az ORTT  tagjainak függetlenségét. A Médiatörvény 31. § (2) bekezdése  szerint  az ORTT  tagjai  is  csak  a  törvénynek  vannak  alárendelve,  és tevékenységük   körében   nem   utasíthatók.   Az   önálló   és befolyásmentes  működést biztosítja, hogy a  tagok  „mandátuma” szabad,   nem   hívhatók  vissza.  A  politikai  és   gazdasági összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok (Médiatörvény  34-35. §§) a függetlenség további garanciái.  Az  Országgyűlés  által  megválasztott  ORTT  tagok  mandátuma elválik  a törvényhozási ciklustól. Az ORTT tagjait a parlament négy évre választja ugyan, de a Médiatörvény megalkotásakor  az Országgyűlés  nem  igazította  saját  megbízatásához  az   ORTT tagjainak megválasztását. Ezek a törvényi rendelkezések elvileg képesek  biztosítani az ORTT tagok függetlenségét, és kizárják, hogy    a   parlamenti   pártok   formálisan   érvényesíthessék befolyásukat.    A  Médiatörvény  33. § (3) és (4) bekezdései alapján  az  ORTT elnökét  a  köztársasági elnök és a miniszterelnök  együttesen, tagjait    a    képviselőcsoportok    jelölik.    A    jelöltek megválasztásához   az   országgyűlési  képviselők   többségének szavazata szükséges [33. § (1) bekezdés].  Az  Alkotmánybíróság már több határozatában hangsúlyozta, hogy a    népszuverenitás   gyakorlásának   elsődleges   formája   a képviselet.  [2/1993.  (I. 22.) AB határozat,  ABH  1993,  33.; 22/1993.  (IV. 2.) AB határozat, ABH 1993, 182, 186.;  25/1995. (V.  10.)  AB  végzés,  ABH  1995,  427,  428.;  18/B/2002.  AB határozat,  ABH  2002,  1367,  1369.].  Ez  azt  jelenti,  hogy alapvetően  az  országgyűlési képviselők feladata  a  közösségi döntések   meghozatala.   Ezek   közé   tartozik   számos,   az Alkotmányban vagy az egyes törvényekben létrehozott intézmények tisztségviselőinek   a   megválasztása.  A   képviselőcsoportok jelölési  joga  önmagában  valóban  nem  garantálja   az   ORTT függetlenségét.  Sőt,  az Alkotmány 3. §  (3)  bekezdésével,  a pártok  közvetlen közhatalom gyakorlására vonatkozó  tilalommal volna  ellentétes, ha a képviselőcsoport jelölési  joga  egyben döntési  jogot  jelentene.  A  frakciók  jelölése  azonban  nem jelenti   egyszersmind   az   ORTT  tagnak   javasolt   személy automatikus  megválasztását.  Az  a  tény,  hogy  a  parlamenti képviselők  szavaznak  az  ORTT tagjairól  biztosítja,  hogy  a személyekről  való  döntés demokratikus  eljárás  eredménye.  A képviseleti demokrácia alapelve a szabad mandátum, a parlamenti képviselő   jogilag  nem  lehet  köteles  meghatározott   módon szavazni  [15/2007. (III. 9.) AB határozat, ABK 2007.  március, 233,  237.].  A képviselők tehát szabadon döntenek arról,  hogy szavazatukkal támogatják a jelölt személyek megválasztását vagy sem.  Az  Alkotmánybíróság a 22/1999. (VI. 30.)  AB  határozatban  a fenti érvekkel részben egybehangzó indokokkal utasította el azt az  indítványt,  amely a közalapítványi kuratóriumok  elnökségi tagjainak a jelölésére és választására vonatkozó szabályokat az Alkotmány  61. § (1) és (2) bekezdéseit sértőnek  találta  (ABH 1999,  176.).  Később  nem  minősült alkotmányellenesnek  az  a jogszabály sem, amely alapján az MTI Rt. Tulajdonosi  Tanácsadó Testületi  tagokat a képviselőcsoportok jelölik és  a  tagoknak jelölt  személyekről az országgyűlési képviselők többsége  dönt [738/B/1997. AB határozat, ABH 2005, 734.].  Az  Alkotmánybíróság jelen ügyben sem találta  megalapozottnak a  Médiatörvény  33.  §  (4)  bekezdése  alkotmányellenességére vonatkozó   érveket,   ezért   a  rendelkezés   megsemmisítését kezdeményező indítványt elutasította.    2.  Az Alkotmánybíróság ezt követően a Médiatörvény 47. §  (1) bekezdésének alkotmányosságát vizsgálta. E rendelkezés  második mondata  alapján a Panaszbizottság tagjait – öt évre szólóan  – az ORTT bízza meg. Az Alkotmánybíróság a jelen határozat III.1. pontjában   foglalt  indokok  alapján  arra  a  következtetésre jutott, hogy az ORTT tagok jelölésére és választására vonatkozó szabályok  elvileg képesek biztosítani az ORTT és  a  testületi tagok függetlenségét.  A  Panaszbizottság tagjainak mandátuma elválik az  ORTT  tagok mandátumától,  mert az előbbiek megbízatása öt  évre  szól,  az utóbbiakat pedig négy évre választja az Országgyűlés.  A  tagok függetlenek,  csak  a  törvénynek  vannak  alárendelve,  és   a tevékenységük  végzése  során  nem  utasíthatók  [47.   §   (2) bekezdés].   A   Médiatörvényben  foglalt  összeférhetetlenségi szabályok   a  függetlenség  további  garanciái  [47.   §   (3) bekezdés].  A  Médiatörvény felhatalmazása alapján megalkotott, az  ORTT  Panaszbizottságának Ügyrendje és  az  egyes  tanácsok eljárási  rendjének  8.  §-a alapján  a  Panaszbizottság  soros elnöke „véletlenszerű kiválasztási módszert” alkalmaz az  adott ügyben  eljáró  panaszbizottsági tanács  elnöke  és  két  tagja kiválasztásakor.   Egy   műsorszám,   illetve   a   műsorszámok összességének  a  vizsgálata  kapcsán  hozott  panaszbizottsági állásfoglalás  ellen jogorvoslati kérelemmel az ORTT-hez  lehet fordulni,  az  ORTT határozat felülvizsgálata pedig  bíróságtól kérhető [Médiatörvény 49-51. §§, 1/2007. (I. 18.) AB határozat, ABK 2007. január, 3.].  Ez  azt  jelenti, hogy az ORTT és azon keresztül a  parlamenti pártok  formális befolyásgyakorlását a Médiatörvény több,  fent idézett  rendelkezése kizárja, egy a műsorok  tartalmát  érintő informális   befolyásgyakorlás   pedig   az   érdemi    döntést felülvizsgáló bírósági eljárás tárgya lehet.  Mindezek  alapján  megállapítható, hogy a Médiatörvény  47.  § (1) bekezdése nem sérti az Alkotmány 61. § (2) bekezdését, mert a    Médiatörvény    Panaszbizottságra   vonatkozó    szabályai összességükben    elvileg   képesek   biztosítani    a    tagok függetlenségét.    3.   Az   indítványozók  a  Médiatörvénynek  a  közalapítványi kuratóriumok  tagjainak  a  jelölésére  vonatkozó  55.  §   (5) bekezdése megsemmisítését is kezdeményezték.  Az  Alkotmánybíróság a 22/1999. (VI. 30.) AB határozatában már vizsgálta  a Médiatörvény 55. § (5) bekezdését. E határozatában az  Alkotmánybíróság  az  e rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló   indítványokat elutasította,  de  egyben megállapította,  hogy  a  rendelkezés alkalmazásakor  alkotmányos  követelmény,  hogy   nem   vehetők számításba sem a kormánypárti, sem az ellenzéki oldalon azok az elnökségi,    illetőleg   testületi   tagok,    akiket    olyan képviselőcsoport javaslatára választott az Országgyűlés,  amely képviselőcsoport időközben megszűnt.  Mivel  az  indítványozó a Médiatörvény 55. § (5) bekezdését  a szabad  véleménynyilvánítás  joga  [az  Alkotmány  61.  §   (1) bekezdése] szempontjából – a 22/1999. (VI. 30.) AB határozatban már  elbírált alkotmányos összefüggésre hivatkozva  –  tartotta alkotmányellenesnek,  az  Alkotmánybíróság  az   indítványt   e részében  ítélt  dolognak tekintette és az  Ügyrend  31.  §  c) pontja alapján az eljárást e tekintetben megszüntette.    4.  Több  indítványozó  a 7/2004. (III. 24.)  AB  határozatban foglalt   érveket   alapul   véve  mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenesség       megállapítását        kérte        az Alkotmánybíróságtól, mert a Médiatörvény 33. §-a nem  tartalmaz szabályt   arra   vonatkozóan,  hogy  az  ORTT   megbízatásának megszűnése és az új testület megválasztása közötti időtartamban ki és hogyan látja el a nélkülözhetetlen hatósági feladatokat.  A 7/2004. (III. 24.) AB határozatban az Alkotmánybíróság azért állapította  meg  az  Alkotmány 2. § (1)  bekezdésében  foglalt jogállamiság lényeges elemét alkotó jogbiztonság sérelmét, mert a  Pénzügyi  Szervezetek Állami Felügyeletének átszervezése  „a legfontosabb   hatósági  jogkörök  gyakorlását  meghatározatlan ideig”  ellehetetlenítette, vagyis az Országgyűlés a jogszabály megalkotásával  maga  idézett elő olyan  helyzetet,  amely  azt eredményezte,  hogy  a közigazgatási szerv  előre  nem  látható ideig   nem   tudott   eleget   tenni   a   törvényben   előírt kötelezettségeinek.  A  Médiatörvény  33. §-a az ORTT tagjainak  a  jelöléséről  és választásáról   tartalmaz  rendelkezéseket.  Az   indítványozók szerint  a  szabályozás azért „hiányos”, mert  nem  rendelkezik arra  a  megtörtént  esetre nézve, hogy a miniszterelnök  és  a köztársasági    elnök    nem   tud   megállapodni    az    ORTT elnökjelöltjének a személyében.  Ahogyan  azt az Alkotmánybíróság a közalapítványi kuratóriumok tagjainak   a   jelöléséről  szóló  22/1999.   (VI.   30.)   AB határozatban hangsúlyozta, „[n]em alkotmányossági kérdés az, ha a   jelöltállítási  és  a  választási  eljárás  esetenként  nem működik. A mechanizmus működtetése során esetlegesen előforduló – és politikai vagy egyéb okra visszavezethető – nehézségek nem teszik magát a szabályozást alkotmányellenessé. Az Országgyűlés tagjainak,  a  politikai élet szereplőinek a törvényből  fakadó feladata az, hogy a mechanizmust megfelelően működtessék”  (ABH 1999,   176,   194.).  A  közhatalmat  gyakorlók  felelősséggel tartoznak   azért,  hogy  a  jogszabály  előírásait   betartva, döntéseik  következményeit és súlyát figyelembe véve lássák  el hivatalukat. A köz érdekében tevékenykedő politikusoknak ezt  a kötelességét  egy mégoly körültekintően megfogalmazott  szabály sem  pótolhatja. Jelen esetben, egy a köztársasági elnök  és  a miniszterelnök   közötti   megegyezés  hiányában   alkalmazandó rendelkezés  sem  volna alkalmas arra, hogy  minden  előre  nem látható helyzetre pontos előírást adjon.  Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Médiatörvény 33. §-ával kapcsolatban     benyújtott,     mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítását  kezdeményező   indítványt elutasította.                               IV.                                  Az   Alkotmánybíróság   ezt  követően  a   Médiatörvénynek   a műsorszolgáltatási    jogosultságok    kiosztására    vonatkozó szabályait,   azon   belül  is  a  pályáztatással   kapcsolatos előírásokat  vizsgálta.  Az indítvány szerint  az  Országgyűlés alkotmánysértő  mulasztást  idézett  elő  azáltal,   hogy   nem szabályozta    törvényben   az   országos    műsorszolgáltatási jogosultság   pályáztatásának   értékelési   elveit,   és   nem biztosított  jogorvoslatot  az ORTT  pályázatokkal  kapcsolatos döntésével szemben.    1.  Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  (a továbbiakban:  Abtv.) 49. § (1) bekezdése alapján  mulasztásban megnyilvánuló    alkotmányellenesség   megállapítására    akkor kerülhet    sor,   ha   a   jogalkotó   szerv   a   jogszabályi felhatalmazásból  származó jogalkotói feladatát  elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít  meg, ha    alapvető   jog   érvényesüléséhez   szükséges   garanciák hiányoznak,  illetve,  ha  a hiányos szabályozás  alapvető  jog érvényesítését veszélyezteti [22/1990. (X. 16.)  AB  határozat, ABH  1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH  1992, 227,  232.;  6/2001.  (III. 14.) AB határozat,  ABH  2001,  93, 103.].  A  műsorszolgáltatók sajtószabadságnak megfelelő független  és szabad  működésének fontos garanciája a médiahatóság  átlátható működése.   Az   Alkotmány  61.  §  (2)  és  (4)   bekezdéséből következően   a   frekvenciák   elosztásának   módját,    annak feltételeit  és  az arra vonatkozó eljárást jogszabálynak  kell meghatároznia [48/1993. (VII. 2.) AB határozat, ABH 1993,  314, 319.].  A  jogalkotó  az  Alkotmány  61. §-a  keretei  között  dönthet arról,   hogy  műsorszolgáltatási  szerződések  útján,  esetleg közigazgatási  eljárás  során szerzett  engedély  alapján  vagy egyéb  módon nyújt lehetőséget a műsorszolgáltatási jogosultság megszerzésére.   Nem   volna  eleve  összeegyeztethetetlen   az Alkotmány  61.  §  (2) bekezdésével az sem, ha  a  jogalkotó  a műsorszolgáltatási szerződések helyett engedélyezési  rendszert vezetne  be,  amelynek során a közigazgatási eljárás  szabályai volnának az irányadóak, és a műsorszolgáltató ügyfélként  járna el.    2.   A   Médiatörvényben  a  jogalkotó  a   műsorszolgáltatási szerződések rendszerét részesítette előnyben. Az Alkotmány  61. §  (2) bekezdése szempontjából garanciális jelentőségű, hogy  a médiahatóság döntéshozatali eljárása áttekinthető és  követhető legyen:  a műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó  pályázat során  alkalmazandó  értékelési  szempontok  megismerhetőek  és valódi  szakmai vita tárgyai lehessenek, a döntés indokolásából rekonstruálható  legyen  a döntéshozatali  eljárás  (a  döntést alátámasztó  érvek,  a szavazati arány), a határozat  ellen  az érintett jogorvoslattal élhessen.  Az   Alkotmánnyal  összhangban  az  Európa  Tanács  Miniszteri Bizottságának    a   műsorszolgáltatási   szektor    szabályozó hatóságainak függetlenségéről és feladatairól szóló Rec  (2000) 23.  számú  ajánlása  alapján a műsorszolgáltatási  jogosultság elnyerésének  feltételeit jogszabálynak  kell  tartalmaznia.  A jogosultság   megszerzésére  nyílt,  átlátható   és   pártatlan eljárásban  kerülhet sor. Az ajánlás szerint a  médiahatóságnak minden döntését megfelelően indokolnia kell, a határozatoknak a nyilvánosság   számára  hozzáférhetőeknek  kell   lenniük,   és elengedhetetlen      azok      bírói      felülvizsgálhatósága. [Recommendation Rec (2000) 23 of the Committee of Ministers  to member  states on the independence and functions of  regulatory authorities  for the broadcasting sector, Appendix IV.  13-17., V. 27.].    3. A Médiatörvény ezeknek a követelményeknek nem felel meg.  A műsorszolgáltatási    jogosultság   pályáztatására    vonatkozó törvényi  szabályozás nem intézményesített átlátható  pályázati rendszert.  E hiányosság alkotmányellenes helyzetet eredményez, mert    nem   teszi   lehetővé,   hogy   a   műsorszolgáltatási jogosultságok  elnyerésére  átlátható  döntéshozatali   eljárás keretében    kerüljön   sor,   ami   kétséget   ébreszthet    a műsorszolgáltatók    sajtószabadságnak   megfelelő    független működését illetően.  A  műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó  pályázat  során alkalmazandó     értékelési    szempontok    törvényben     nem szabályozottak,  a  döntéshozatali  eljárás  a  pályázók  és  a nyilvánosság  számára nem követhető. További  hiányosság,  hogy nem   rendelkezik  törvény  a  műsorszolgáltatási   jogosultság elnyerése   érdekében   benyújtott   pályázatok   elbírálásának határidejéről, és a törvényből a pályázati eljárás során hozott ORTT határozatok indokolásának a kötelezettsége sem következik.  A  jogalkotói  mulasztás  az Alkotmány  57.  §  (1)  bekezdése vonatkozásában  is fennáll. Az Alkotmány 57.  §  (1)  bekezdése szerint  a  Magyar  Köztársaságban  a  bíróság  előtt  mindenki egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság igazságos   és  nyilvános  tárgyaláson  bírálja   el.   „Ez   a rendelkezés deklarálja – egyes eljárási garanciák meghatározása mellett  –  a  bírósághoz fordulás jogát.  Az  Alkotmánybíróság értelmezésében ezen alapvető jogból következően az államra az a kötelezettség  hárul, hogy – egyebek mellett – a  polgári  jogi jogok és kötelezettségek (a polgári joginak tekintett jogviták) elbírálására  bírói utat biztosítson.” [59/1993. (XI.  29.)  AB határozat, ABH 1993, 355.; 935/B/1997. AB határozat, ABH  1998, 772-773.]  A  Médiatörvény  99.  § (5) bekezdése csupán  egy  esetben,  a Médiatörvény  85-88.  §-aiban és a  VIII.  fejezetében  foglalt korlátozó  rendelkezésekbe  ütköző  pályázó  visszautasításával szemben  biztosítja  a  bírói utat. Egyébként,  a  Médiatörvény alapján  nincs mód arra, hogy az érintett bírósághoz  forduljon az  ORTT  műsorszolgáltatással kapcsolatos  pályázati  eljárást lezáró  érdemi döntése ellen. Ez azt jelenti, hogy a  rádió  és televízió  működését biztosító műsorszolgáltatási jogosultságot odaítélő  döntéssel  szemben az érintettek nem  követelhetik  a bíróság döntését.  Az  Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy  az Országgyűlés  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenességet idézett   elő,  mert  nem  biztosította  törvényben,   hogy   a műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó pályáztatás során az Alkotmány  61.  § (2) bekezdésének megfelelően érvényesüljön  a sajtószabadság.  Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn továbbá azért is, mert az Országgyűlés nem szabályozta törvényben  az  Alkotmány 57. § (1) bekezdésének  megfelelő,  a műsorszolgáltatási jogosultság elnyeréséről szóló jogalkalmazói döntések   teljes   körű,  érdemi  bírósági  felülvizsgálatának lehetőségét.  Az    Alkotmánybíróság   felhívta   az   Országgyűlést,   hogy jogalkotói feladatának 2007. december 31-ig tegyen eleget.                                 V.    1.  A  műsorszolgáltatási jogosultságok kiosztása  mellett  az ORTT  feladata  annak  vizsgálata,  hogy  a  műsorszolgáltatási jogosultságot szerzett rádiók és televíziók működése megfelel-e a törvényben és a műsorszolgáltatási szerződésben foglaltaknak. Ez nem jelentheti a műsorok előzetes tartalmi vizsgálatát, mert az  eleve  összeegyeztethetetlen volna az Alkotmány 61.  §  (2) bekezdésével.  Az ORTT mint közigazgatási szerv a  Médiatörvény 112.   §  (1)  bekezdése  alapján  utólag  szankcionálhatja   a műsorszolgáltató   jogsértő  működését.   Általában   az   ORTT határozattal   szembeni  bírói  felülvizsgálat  léte   elegendő garanciát  jelent arra, hogy indokolatlanul ne  indulhasson  ex officio eljárás. Az, hogy a hivatalból kezdeményezett vizsgálat megfelel-e a sajtószabadsághoz való alapjognak, függ a  konkrét eljárástól   és   a   kiszabható   jogkövetkezménytől.    Külön megfontolást   igényel  például  az  az   indítványozók   által felvetett  kérdés,  hogy  a  személyhez  fűződő  jogok  védelme érdekében  alkotmányosan  van-e lehetőség  ex  officio  eljárás megindítására.    A    következőkben    ezt    vizsgálta     az Alkotmánybíróság.    2.  Az  ORTT  a  Médiatörvény 112. § (1) bekezdésében  foglalt jogkövetkezményeket     alkalmazva      szankcionálhatja      a műsorszolgáltató cselekményét, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a műsorszolgáltató   –   többek   között   –    a    Médiatörvény rendelkezéseit   megsértette.   A   Médiatörvény   3.   §   (1) bekezdésének   megfelelően  a  műsorszolgáltató   tevékenysége, vagyis  a  műsorszolgáltatás nem sértheti az emberi jogokat.  A Médiatörvény 112. § (1) bekezdése alapján tehát az emberi jogok védelmében,  adott esetben pedig az emberi jogok önrendelkezési és  a  magánszférát védő aspektusait jelentő személyhez  fűződő jogok védelme érdekében is indulhat eljárás.  Az  Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az emberi méltósághoz  való  alapjog  magában foglalja  az  önrendelkezés szabadságát, amelynek „fontos tartalmi eleme – egyebek között – az  egyén  joga  arra, hogy az igény állapotába  került  alanyi jogait  a  különböző  állami szervek, így a  bíróság  előtt  is érvényesítse. Az önrendelkezési jog azonban, mint az  általános cselekvési  szabadsághoz  való jog, a  jogérvényesítéstől  való tartózkodás,  a nem cselekvés jogát is magában foglalja.  Mivel ez  a  jog az egyén autonómiájának védelmére szolgál, általában mindenkinek   szabadságában  áll  eldönteni,  hogy   jogai   és törvényes   érdekei  védelmére  nyitva  álló  és  alkotmányosan biztosított  hatósági igényérvényesítési utat igénybe  veszi-e, vagy attól tartózkodik” 1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29,  35-36.; megerősítve: 20/1997. (III. 19.) AB határozat, ABH 1997, 85, 90-92.; 1270/B/1997. AB határozat, ABH 2000, 713, 721- 722..  A   perbeli  önrendelkezés  tehát  azt  a  jogot  is   magában foglalja, hogy valaki jogsérelme esetén ne vegyen igénybe bírói utat.  Ha   a  műsorszolgáltató  személyhez  fűződő  jogot  sért,   a jogsérelmet  szenvedett személy dönt arról, hogy  a  jogsértést elkövető műsorszolgáltatóval szemben érvényesíti-e személyiségi jogait, például indít-e pert.  A  Médiatörvény 112. § (1) bekezdése és 136. § (1) bekezdése e bírói út mellett közigazgatási eljárást intézményesít. Az  ORTT –  a  Médiatörvény  3.  § (1) bekezdése  alapján  eljárva  –  e közigazgatási   eljárásban  nem  az  egyes   jogalanyokat   ért jogsérelmekről dönt. A Médiatörvény 3. § (1) bekezdése alapelvi rendelkezés. Az ORTT ennek megfelelően a közigazgatási  eljárás során  annak  megállapítására jogosult, hogy a műsorszolgáltató az  emberi jogok tiszteletben tartásával tevékenykedik-e, és az egyes  műsorainak témája, jellege, nézőpontja  nem  sérti-e  az emberi jogokban megjelenő alapvető értéket.  A  Médiatörvény  112. § (1) bekezdése nem sérti  az  Alkotmány 54.  §  (1)  bekezdését, mert az a fentiek alapján megfelel  az 1/1994.  (I. 7.) AB határozatban megfogalmazott, a személyiségi jogok érvényesítésére vonatkozó elvi álláspontnak.    Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság a Médiatörvény  112.  § (1)   bekezdése   alkotmányellenességének  megállapítására   és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének sérelmére alapított – indítványt elutasította.    3.  Az  indítványozók  a Médiatörvény 112.  §  (1)  bekezdését abból a szempontból is alkotmánysértőnek tartják, hogy az  ORTT az   alapján   „jogosult  és  köteles  megállapítani”,   ha   a műsorszolgáltató  nem tartja tiszteletben a Magyar  Köztársaság alkotmányos rendjét. Az indítvány szerint az „alkotmányos rend” kifejezés  határozatlan  fogalom, ezért  az  nem  felel  meg  a jogbiztonság követelményének.  Az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  foglalt  jogállamiság lényeges  elemét  alkotó  jogbiztonság  megköveteli,  „hogy   a jogszabály  szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás  során felismerhető normatartalmat hordozzon” [11/1992. (III.  5.)  AB határozat,  ABH 1992, 77, 84.]. A jogbiztonságból azonban  „nem következik  a  jogalkotónak olyan kötelezettsége,  hogy  minden fogalmat  minden  jogszabályban  külön  meghatározzon.   Ha   a jogrendszer valamelyik eleme már tartalmaz egy adott  fogalomra vonatkozó   meghatározást,  akkor  az  –   eltérő   rendelkezés hiányában  –  más jogszabályok alkalmazása során is érvényesül” [71/2002. (XII. 17.) AB határozat, ABH 2002, 417, 424.].  Az    alkotmányos   intézmények   feladata   az   Alkotmányban kialakított  rend,  vagyis  az  alkotmányos  jogok  tiszteletén alapuló  parlamentáris demokrácia megőrzése és biztosítása.  Az Alkotmány  8.  §  (1)  bekezdése  szerint  az  állam  elsőrendű kötelessége   az   ember  sérthetetlen  és   elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartása és védelme.  „Az  Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdései és 19. §  (3)  bekezdés b)   pontja  alapján  az  Országgyűlés  köteles  megalkotni  az alapjogok  érvényesüléséhez szükséges törvényeket. Az Alkotmány 19.  §  (2)  bekezdése  alapján az  Országgyűlés  biztosítja  a társadalom   alkotmányos  rendjét,  és  az   alkotmányos   rend megdöntésére    irányuló    fegyveres    cselekmények    esetén szükségállapotot  hirdet ki [19. § (3)  bekezdés  i)  pont].  A köztársasági   elnök  az  Alkotmány  29.   §-a   szerinti,   az államszervezet    demokratikus   működése    feletti    őrködés alkotmányos előírása alapján vesz részt az Alkotmány 8.  §  (1) bekezdésébe  foglaltak érvényesítésében. Az alapjogok  védelmét az  Alkotmánybíróság az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint a  jogszabályok  alkotmányossági  vizsgálata  és  a  törvénnyel hatáskörébe   utalt   egyéb  feladatok   ellátása   útján,   az állampolgári jogok országgyűlési biztosai az Alkotmány 32/B. §- ába foglalt szabályok alapján látják el.” [12/2001. (V. 14.) AB határozat, 2001, 163, 167-168.]  A  Kormánynak  alkotmányból fakadó kötelessége az  alkotmányos rend  védelme és az állampolgárok jogainak biztosítása  [35.  § (1) bekezdés a) pont], amelyért felelőssé tehető [37/1992. (VI. 10.)  AB  határozat, ABH 1992, 227, 233.]. A Magyar Honvédséget az    alkotmányos   rend   megdöntésére   irányuló    fegyveres cselekmények esetén lehet felhasználni, akkor, ha  a  rendőrség alkalmazása  nem elegendő [40/B. § (2) bekezdés].  A  bíróságok biztosítják  az  alkotmányos rendet [50. §  (1)  bekezdés],  az ügyészség  pedig gondoskodik az alkotmányos rendet  sértő  vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről [51. § (1) bekezdés].  A  Büntető  Törvénykönyvről szóló 1978.  évi  IV.  törvény  X. fejezetében foglalt törvényi tényállások, különösen a  139.  és 139/A. §-ok célja az alkotmányos rend büntetőjogi védelme.  Az   Alkotmány  és  az  alkotmányos  jogszabályok   mindenkire egyaránt   kötelezőek  [Alkotmány  77.  §  (1)   bekezdés].   A műsorszolgáltatónak, mint minden jogalanynak tiszteletben  kell tartania  az alkotmányos rendet, ezt a kötelezettségét nevesíti a   Médiatörvény  alapelvi  rendelkezése.  Erre   az   alapelvi rendelkezésre  alapozva  az  ORTT a  Médiatörvény  112.  §  (1) bekezdése  alapján,  törvénysértés esetén szankciót  állapíthat meg,  amennyiben  azt rendkívüli körülmények indokolják.  Ilyen volna   például,   ha   a  műsorszolgáltató   folyamatosan   az alkotmányos  rend  alapját  alkotó  egyenlő  emberi  méltóságot semmibe  vevő ideológiát hirdetve tevékenykedne. A Médiatörvény 3. § (2) bekezdésére tekintettel a 112. § (1) bekezdése alapján alkalmazott  joghátrányoknak ilyen  különleges  esetben  fontos szerepe  lehet  az alkotmányos alapstruktúrát tiszteletben  nem tartó műsorszolgáltatók elleni fellépés során.  Minderre  tekintettel az Alkotmánybíróság a Médiatörvény  112. §  (1)  bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítására  és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 2. § (1)  bekezdésének sérelmére alapított – indítványt elutasította.                                                               VI.  1.  Az  Alkotmánybíróság ezt követően azokat az  indítványokat válaszolta  meg,  amelyek  az  ORTT  kettős  jogi  státusát   a Médiatörvény 112. §-ával, azon belül a 112. § (1)  bekezdés  d) és  f)  pontjaival  és  a 136. § (1) bekezdésével  kapcsolatban kifogásolták.  1.1. Az ORTT által benyújtott indítvány azt sérelmezi, hogy  a Médiatörvény  112.  §-ában az ORTT polgári  jogi  jogalanyisága keveredik a hatósági jogkörrel. Különösen érzékelhető ez a 112. § (1) bekezdés f) pontjával kapcsolatban, amely „a polgári jogi jogalanyiságból  fakadó felmondás aktusát  összemossa  az  ORTT hatósági jogkörével”. Az indítvány szerint a műsorszolgáltatási jogosultság  magánjogi  jellegű  pályázat  és  szerződés  útján történő létesítése kifejezetten kizárja, hogy ezt a jogviszonyt az ORTT államigazgatási aktussal szüntesse meg. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, az Alkotmány 9. §-át, továbbá 13. § (1) bekezdését sértőnek tartja, hogy a műsorszolgáltatási szerződés  kötelező felmondására – a Médiatörvény  112.  §  (1) bekezdés f) pontja értelmezésének megfelelően – államigazgatási eljárás során vagy annak eredményeképpen kerül sor.  1.2.  Egy  másik indítványozó szerint az Alkotmány 50.  §  (2) bekezdését   és  az  57.  §  (1)  bekezdését  sérti,   hogy   a Médiatörvény a műsorszolgáltatási szerződés megszegése  esetére a   szerződésben  kikötött  kötbér,  vagyis  egy  polgári  jogi jogkövetkezmény  érvényesítését  a  közigazgatási  hatóság  (és egyben   a   szerződő  fél)  által  alkalmazandó  közigazgatási szankcióként  határozza meg. Ezért „a kötbér szankciót  kiszabó közigazgatási határozat felülvizsgálatával kapcsolatos jogvitát a bíróság nem képes érdemben elbírálni”.    2.  Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy megfelel- e  az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdéséből fakadó  jogbiztonsági követelményeknek,  hogy  az  ORTT közigazgatási  ügyben  eljáró szervként   a   közigazgatási  eljárás  szabályait   alkalmazva szankcionálja  a műsorszolgáltatási szerződésben  részes  másik felet, a műsorszolgáltatót.  2.1.  Az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar Köztársaság  független,  demokratikus  jogállam.  „A   jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az  állam –   s  elsősorban  a  jogalkotó  –  kötelességévé  teszi  annak biztosítását,  hogy  a jog egésze, egyes  részterületei  és  az egyes  jogszabályok  is  világosak,  egyértelműek,  működésüket tekintve  kiszámíthatóak  és előreláthatóak  legyenek  a  norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán  az  egyes normák   egyértelműségét   követeli   meg,   hanem   az   egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.” [9/1992.  (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]  Kiváltképpen  fontos  a világos, érthető  és  a  jogalkalmazás számára  felismerhető  normatartalom, és ezek  eredményeként  a jogalkalmazó  kiszámítható működése  abban  az  esetben,  ha  a normaszöveg alapjogot korlátoz. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság a  13/2001. (I. 14.) AB határozatban hangsúlyozta, a jogszabály szövegének  hiányossága, homályossága, vagy  az  a  tény,  hogy pontosan nem értelmezhető, különösen sérti a jogbiztonságot, ha a  rendelkezés alkotmányos alapjog korlátozását teszi  lehetővé (ABH 2001, 177, 201.).  A  Médiatörvény 112. §-a ilyen, a sajtószabadsághoz  való  jog korlátozását lehetővé tevő szabály, ezért az Alkotmánybíróság a következőkben   ezt  a  tesztet  alkalmazva   vizsgálta   annak alkotmányosságát.    3.  Az ORTT a földfelszíni rendszerű, analóg műsorszórás útján megvalósuló,  illetve  a  Kormány rendelkezési  jogába  tartozó (általa  bérelt)  műholdas,  valamint  rádiótávközlő  eszközzel végzett  műsorszolgáltatás esetén műsorszolgáltatási szerződést köt   a   műsorszolgáltatókkal,  így  jogosítja  fel   őket   a műsorszolgáltatásra.    Az   ORTT    szerződő    félként    köt műsorszolgáltatási szerződést azzal a műsorszolgáltatóval, akit a   pályázat   elbírálása  során  arra  érdemesnek   talál.   A pályáztatási  eljárás során a Médiatörvényben nem  szabályozott esetekben   mögöttes  szabályként  a  Ptk.   rendelkezései   az irányadóak.   Ez  értelemszerűen  következik  abból,   hogy   a Médiatörvény  102. §-a alapján az ORTT a műsorszolgáltatókat  a műsorszolgáltatási       jogosultság       gyakorlására       a műsorszolgáltatási szerződés megkötésével jogosítja  fel.  Erre utal  továbbá  az ORTT által meghatározott általános  pályázati feltételek 87. pontja és a minden műsorszolgáltatási  szerződés mellékletét  képező műsorszolgáltatási szerződés tervezet  8.3. pontja.  E  polgári jogi jogviszony mellett, a Médiatörvény 136. §  (1) bekezdés  „12.  és”  szövegrésze alapján az ORTT  közigazgatási szervként a műsorszolgáltatás törvényessége felett felügyeletet gyakorol, a műsorszolgáltatók szerződésszegő magatartása esetén hatóságként  szankcionál.  Abban az esetben,  ha  a  pályázaton sikerrel  szereplő műsorszolgáltató a törvényben  meghatározott feltételeknek   nem  tesz  eleget,  vagy  a  műsorszolgáltatási szerződésben  foglaltakat megszegi, az ORTT mint  közigazgatási szerv állapítja meg a jogkövetkezményt. Ez azt jelenti, hogy  a műsorszolgáltatási szerződésben résztvevő felek egyike, az ORTT közhatalmi  szervként  is  eljárhat  a  másik  szerződő  féllel szemben.    4.  Ez a kettős jogi természet különösen élesen jelentkezik  a Médiatörvény 112. § (1) bekezdés d) és f) pontjaiban.  4.1.   Az   ORTT   a   műsorszolgáltató   nem   szerződésszerű teljesítése  esetére a polgári jog szabályai  szerinti  kötbért köthet ki. A Médiatörvény 112. § (1) bekezdés d) pontja alapján azonban   az  ORTT  mint  közigazgatási  szerv  érvényesíti   a szerződésben  megállapított kötbért. Ez  azt  jelenti,  hogy  a kötbér  érvényesítésére közigazgatási eljárásban, közigazgatási határozattal    kerül    sor.    A   közigazgatási    határozat törvényességét,   ezen   belül   a   szankció    alkalmazásának jogszerűségét a bíróság felülbírálhatja. (A bírói  gyakorlatból lásd  például  EBH 2002.831, KGD 2004. 22, BH  2004.  214.)  Ez azonban nem zárja ki, hogy a szerződő felek polgári peres  úton érvényesítsék a kötbér követelésére vonatkozó igényeiket. [A BH 2007.  21.  a  Médiatörvény 112. § (1)  bekezdés  d)  pontjával kapcsolatban megállapítja: az a körülmény, hogy a felek közötti szerződés  egyes  pontjainak  megszegéséhez  egy  közigazgatási eljárás  kapcsolódik,  nem  teszi kizárttá,  hogy  a  szerződés értelmezésével    kapcsolatos   polgári   jogi    jogvitát    a Választottbíróság bírálja el.] Az ORTT mint szerződő fél  tehát kétféleképpen is érvényesítheti kötbér megfizetésére  vonatkozó igényét,  aszerint,  hogy számára melyik a  kedvezőbb  és  hogy melyik garantálja inkább a végrehajtás sikerességét.  4.2.  Ugyanez  a kettősség jelentkezik a Médiatörvény  112.  § (1)  bekezdés f) pontjában. A Médiatörvény 112. § (1)  bekezdés f)  pontja,  112.  § (4) bekezdése és a 136.  §  (1)  bekezdése alapján  az  ORTT egyfelől közigazgatási határozatot  hozhat  a műsorszolgáltatási  szerződés azonnali  hatályú  felmondásáról, másfelől egy közigazgatási eljárás eredményeképpen juthat  arra a következtetésre, hogy a szerződés felmondására van szükség.  Az  előbbi esetben az ORTT – amennyiben a Médiatörvény 112.  § (4)    bekezdésében   felsorolt   feltételek   fennállnak    –, közigazgatási  határozatot  hoz a  szerződés  azonnali  hatályú felmondásáról.    E   határozat   jogszerűségét    a    bíróság közigazgatási perben vizsgálhatja.  Az  utóbbi  esetben az ORTT egy közigazgatási eljárást  indít, amelynek  során  csupán megállapítja, hogy a műsorszolgáltatási szerződés  azonnali  hatályú felmondásának kötelező  esete  áll fenn, de a közigazgatási határozat nem mondja fel a szerződést. Az  ORTT  ebben az esetben a műsorszolgáltatási szerződésben  a szerződés megszüntetését lehetővé tevő felmondási okra  vagy  a Médiatörvény   112.   §   (4)   bekezdésében   foglalt    indok valamelyikére  alapozva – a polgári jog szabályait  alkalmazva, annak keretein belül – mondja fel a szerződést, vagyis az  ORTT a  felmondás  jogát  a  másik  félhez  intézett  nyilatkozattal gyakorolja.  A  felmondás pedig a szerződést megszünteti  [Ptk. 321.  §  (1)]. Ilyenkor a másik szerződő fél a polgári  jogvita eldöntésére jogosult bírósághoz fordulhat.  Ez    azt    jelenti,   hogy   a   Médiatörvény   szabályozási konstrukciója  miatt,  az ORTT, aszerint  hogy  számára  melyik eljárás   a   kedvezőbb,  választhat,   hogy   hatóságként   (a közigazgatási eljárás szabályai alapján eljárva) vagy  szerződő félként  (a  polgári  jog szabályait alkalmazva)  gyakorolja  a felmondás jogát.    4.3.  Ahogyan  azt  az  Alkotmánybíróság jelen  határozat  IV. pontjában  is hangsúlyozta, az Alkotmány 61. §-ának a  hatósági engedélyezésen  alapuló  és a műsorszolgáltatási  jogosultságra vonatkozó  szerződési rendszer is megfelel. Bármelyik rendszert választja   a   jogalkotó,  a  műsorszolgáltatási   jogosultság jogosultja   számára  világosan  és  kiszámítható  módon   kell rögzíteni  a  teljesítendő  kötelezettségeket,  valamint  az  e kötelezettségek   megszegése  esetén   alkalmazandó   eljárást, továbbá a jogkövetkezményeket.  Önmagában  az  a  tény,  hogy  egy jogszabályban  a  különböző jogágakhoz    kapcsolódó   jogintézmények    keverednek,    nem alkotmánysértő. Emiatt az Alkotmánybíróság nem nyilvánította az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésébe ütközőnek a szokásos  polgári jogi  szankciónak nem tekinthető, de bizonyos mértékig  polgári jogi  szankció  szerepét  betöltő  közérdekű  célra  fordítható bírság   intézményét  sem  a  válaszadás  jogával   kapcsolatos döntésében  [57/2001. (XII. 5.) AB határozat,  ABH  2001,  484, 505.].   A  műsorszolgáltatási  szerződés  megkötésére   és   a műsorszolgáltatók szankcionálására vonatkozó  szabályozásban  a polgári  és  a közigazgatási jog elemeinek együttes alkalmazása alkotmányosan nem elfogadhatatlan.  A  jelen ügyben vizsgált Médiatörvény 136. § (1) bekezdés „12. és”  szövegrésze  a  112.  § tekintetében  az  ORTT  számára  a közigazgatási  eljárási  szabályok alkalmazását  írja  elő.  Ez viszont nem zárja ki, hogy az ORTT adott esetben a polgári  jog keretein  belül  járjon  el.  Az  ORTT  ilyen  kiszámíthatatlan működése  azonban  nem  felel  meg  az  Alkotmány  2.   §   (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményének.  Ahogyan  azt az    Alkotmánybíróság   az   57/2001.   AB   határozatban   is hangsúlyozta,  „a  jogszabályokkal  szemben  a  jogállam   elve alapján  támasztott  az a követelmény, hogy  a  jogkövetkezmény előrelátható  legyen, nem zárja ki a jogalkalmazói mérlegelést, de  az  alkalmazás  szempontjainak  elég  határozottaknak  kell lenniük” (ABH 2001, 484, 502.).  A  Médiatörvény  136. § (1) bekezdés „12. és” szövegrésze  azt eredményezi,  hogy  az ORTT szerződő fél és  hatóság  funkciója keveredik,  szerepzavart okoz, így az ORTT műsorszolgáltatókkal szembeni   magatartása  kiszámíthatatlanná  válik.   Az   állam intézményeinek a jogalanyok számára előre látható, kiszámítható működése a jogbiztonság elengedhetetlen feltétele [9/1992.  (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 64-67.]  A  10/2001.  (IV. 12.) AB határozatban az Alkotmánybíróság  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével ellentétesnek nyilvánította azt a  jogszabályt,  amely  „a – polgári jogi  tekintetben  vett  – szerződő  feleket,  a – közigazgatási jogi  értelemben  vett  – ellenérdekű  ügyfeleket és a közigazgatási hatóságot  megillető jogosítványokat     a     megyei     földhivatalok      kezében összpontosította”.   A   szabályozás   összevonta   az   állami közhatalmi   jogosítványokat  a  polgári   jogi   képviseletből származó  jogokkal.  A  határozat  szerint  „jogállamban  ilyen jogszabályi  megoldásra semmiféle indok  nem  kényszerítheti  a jogalkotót”. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy  az  állami közhatalmi   szervek  nem  rendelkezhetnek  hatalmi  pozícióval konkrét  magánjogi jogviszonyokban. A magánjogi jogviszonyokban ugyanis a közhatalmi szervek ugyanolyan jogi helyzetben vannak, mint más jogalanyok (ABH 2001, 123, 147.)  A  Médiatörvény  136. § (1) bekezdés „12.  és”  szövegrésze  – azáltal,  hogy az ORTT közhatalmi jogosítványait  összemossa  a polgári jogi jogviszonyból származó jogokkal –, lehetőséget  ad a   hatóság   önkényes,   szubjektív  jogalkalmazói   döntésére [754/B/1999. AB határozat, 534/E/2001. AB határozat], ezért nem felel  meg  az  Alkotmány  2.  § (1)  bekezdésében  biztosított jogbiztonság követelményének. Az önkényes jogalkalmazói  döntés lehetősége különösen sérti a jogbiztonságot, mert az  Alkotmány 61.    §    (2)    bekezdésében   biztosított    sajtószabadság érvényesülésének korlátozásával járhat.  Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság a Médiatörvény  136.  § (1)   bekezdés   „12.   és”  szövegrészét   alkotmányellenesnek nyilvánította,    és    2007.    december    31-i     hatállyal megsemmisítette.   A   határozatban  megállapított   jogalkotói mulasztás   megszüntetésére  szintén  a  2007.  december   31-i időpontot jelölte meg. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 43.  §  (4) bekezdése alapján a jogbiztonság érdekében, a Médiatörvény 112. §  (1)  bekezdése alapján folyamatban lévő ügyekre tekintettel, továbbá  a  törvényhozás számára az új, Alkotmánynak  megfelelő szabályok megalkotására megfelelő időt hagyva állapította meg a megsemmisítés   időpontját   és  a  mulasztás   megszüntetésére rendelkezésre álló időtartam utolsó napját.    5.  Az  indítványozó  kérelmében a  Médiatörvény  136.  §  (1) bekezdés  „VI.  fejezet  12.  címe” szövegrész  megsemmisítését kérte.   Az  Alkotmánybíróság  ugyanezen  bekezdés   „12.   és” szövegrészét  semmisítette  meg.  Ennek  az  az  oka,  hogy   a rádiózásról  és  televíziózásról szóló  1996.  évi  I.  törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2002. évi XX. törvény 22.  §-a  alapján  a  Médiatörvény  136.  §  (1)  bekezdése   a következőképpen módosult: „(1) A VI. fejezet 12. és 13. címe, a VI/A. fejezet, a VII. fejezet, valamint a 135. § alkalmazásában a Testület közigazgatási ügyben eljáró szerv, eljárására az e §- ban  foglalt eltérésekkel az államigazgatási eljárás  általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni.” Ezt követően  a  közigazgatási  hatósági  eljárás  és  szolgáltatás általános   szabályairól   szóló   2004.   évi   CXL.   törvény hatálybalépésével  összefüggő  egyes  törvények   módosításáról szóló  2005.  évi  LXXXIII. törvény 336. §-a úgy  rendelkezett, hogy  „ahol  jogszabály  az államigazgatási  eljárás  általános szabályairól  szóló  1957.  évi  IV.  törvényt  említi,  ott  a közigazgatási   hatósági  eljárás  és  szolgáltatás   általános szabályairól    szóló   2004.   évi   CXL.    törvényt,    ahol államigazgatási  eljárást  említ,  ott  közigazgatási  hatósági eljárást  kell  érteni”.  Az indítvány  elbírálásakor  hatályos jogszabályszöveg a következő: „136. § (1) A VI. fejezet 12.  és 13.  címe, a VI/A. fejezet, a VII. fejezet, valamint a  135.  § alkalmazásában  a Testület közigazgatási ügyben  eljáró  szerv, eljárására  az  e  §-ban foglalt eltérésekkel  a  közigazgatási hatósági  eljárás és szolgáltatás általános szabályairól  szóló 2004. évi CXL. törvényt kell alkalmazni.”    Tekintettel  arra,  hogy  az Alkotmánybíróság  a  Médiatörvény 136.  §  (1) bekezdés „12. és” szövegrészét alkotmányellenesnek nyilvánította,  az  Alkotmány 9. §-a és  13.  §  (1)  bekezdése szempontjából e rendelkezés alkotmányosságát nem vizsgálta.  Mellőzte  az  Alkotmánybíróság  a  Médiatörvény  112.  §   (1) bekezdés  d)  pontjának megsemmisítését, mert úgy  ítélte  meg, hogy  a  kötbér  érvényesítésével  kapcsolatos  alkotmányossági probléma is arra vezethető vissza, hogy a Médiatörvény  136.  § (1)   bekezdés   „12.  és”  szövegrésze  alapján   a   112.   § alkalmazásakor  a közigazgatási hatósági eljárás  szabályai  az irányadóak.    6.   Az   Alkotmánybíróság  ezt  követően  azt  az  indítványt vizsgálta,  amely  azért  tartja  a  Médiatörvény  112.  §  (1) bekezdését alkotmánysértőnek, mert e rendelkezés nem  tartalmaz eligazítást  arra  vonatkozóan,  hogy  a  jogalkalmazó   milyen szempontok  szerint válasszon a kiszabható joghátrányok  közül. Álláspontja  szerint a szankciók sorrendje nem ad  eligazítást, mert  a törvényi felsorolás nem a legenyhébb jogkövetkezménytől halad  a  legsúlyosabb joghátrány felé, ugyanis ha az  írásbeli figyelmeztetés szankciót második alkalommal kellene alkalmazni, akkor e helyett az ORTT köteles a szerződést azonnali hatállyal felmondani.  Emellett, a kifogásolt rendelkezés alapján  kirótt szankció  alkalmazása esetén nincs megfelelő bírói jogorvoslat, mert  a  bíróság  csak  a  jogsértő  közigazgatási  határozatot vizsgálhatja  felül.  Ez az indítványozó szerint  ellentétes  a jogbiztonság   elvével  [Alkotmány  2.  §  (1)   bekezdés],   a közigazgatási  határozatok  bírói  felülvizsgálatára  vonatkozó követelménnyel [Alkotmány 50. § (2) bekezdés] és a bírói  úthoz való joggal [Alkotmány 57. § (1) bekezdés].  Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  törvényhozó   a Médiatörvény  112.  §  (1)  bekezdésének  a  megalkotásakor   a szankciók  felsorolásával a fokozatosság elvét  érvényesítette, (a   lista  a  legenyhébb  szankció  alkalmazásától   halad   a legszigorúbb     jogkövetkezményig:     felhívás,      írásbeli figyelmeztetés,  műsorszolgáltatási jogosultság felfüggesztése, kötbér,  bírság,  a szerződés azonnali hatályú felmondása),  de egyebekben    a    jogalkalmazóra   bízta   a   jogkövetkezmény megállapítását.  A  jogalkalmazónak  az  elkövetett   jogsértés súlyához  és annak gyakoriságához igazodóan kell megállapítania a szankció mértékét.  Az   ORTT   mint   közigazgatási  ügyben   eljáró   szerv   az államigazgatási eljárás során értelmezi az irányadó jogszabályi rendelkezéseket.   A   jogszabály-alkalmazás   során    történő értelmezés   a   határozat  része,  amely   később,   a   bírói felülvizsgálat során vita tárgyává tehető. AZ ORTT határozatban megjelenő  jogszabály-értelmezés nem köti a bíróságot  [2/2005. (II.   10.)  AB  határozat,  ABH  2005,  64,  67.].   Az   ORTT Médiatörvény 112. § (1) bekezdése alapján hozott határozatainak bírósági   felülvizsgálata  kiterjed  a  tények  megállapítása, valamint  az  abból  levont következtetések jogszerűségének  az ellenőrzésére  is.  A  bírói gyakorlat –  ennek  megfelelően  – felülvizsgálja   az   ORTT   által   alkalmazott   joghátrányok jogszerűségét is (BH 2003. 525, EBH 2003. 1002).  Mindezek  alapján az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a Médiatörvény   112.   §  (1)  bekezdés  alapján   hozott   ORTT határozatok   bírói   felülvizsgálata   nem   csupán   formális jogszerűségi   vizsgálat,  hanem   érdemben   is   alkalmas   a jogsérelmek   orvoslására.   Ezért   az   Alkotmánybíróság    a Médiatörvény   112.  §  (1)  bekezdése  alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány  2. §  (1)  bekezdésének,  50.  § (2) bekezdésének  és  57.  §  (1) bekezdésének sérelmére alapított – indítványt elutasította.                                VII.    Végül  az Alkotmánybíróság azt a kérelmet vizsgálta,  amely  a Reklámtörvény  16. § (1) bekezdéséhez kapcsolódóan  alkotmányos követelmény  megállapítását  kérte  annak  érdekében,  hogy   a személyhez  fűződő  jogot  sértő  reklámok  esetében   csak   a jogsérelmet  szenvedett kérelmére indulhasson reklámfelügyeleti eljárás.  Az  Abtv. 21. §-a alapján az indítványozók csak az Abtv. 1. §- a szerinti eljárások kezdeményezésére jogosultak. Az Abtv. 1. § b)  pontja  alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik  a jogszabály,  valamint az állami irányítás  egyéb  jogi  eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése  szerint az indítványnak a kérelem alapjául  szolgáló ok  megjelölése mellett határozott kérelmet kell  tartalmaznia. Az  Abtv.  37.  §-a kimondja: „Az alkotmányellenesség  utólagos megállapítását  kezdeményező  indítványban  javasolni  kell   a jogszabály vagy az állami irányítás jogi eszközének teljes vagy részbeni megsemmisítését.”  Az  Alkotmánybíróság  eljárása során megállapította,  hogy  az indítvány  nem  tartalmaz kérelmet a Reklámtörvény  16.  §  (1) bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére.    Az   indítványozó    csupán    alkotmányos követelmény megfogalmazását kezdeményezte.  Az   Alkotmánybíróság  kizárólag  az  Abtv.-ben  meghatározott hatásköreiben  eljárva  —  azokkal szoros  összefüggésben  —  a konkrét  ügy összes körülményeinek mérlegelése alapján  határoz arról,   hogy   az  alkotmányellenes  norma  megsemmisítésével, illetőleg   a  mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség megállapításával,       vagy      alkotmányos       követelmény megfogalmazásával  is  biztosítható a jogrend  alkotmányossága. Jogszabály  vagy  állami  irányítás  jogi  eszköze  alkotmányos normatartalmának  megállapítására,  illetve   —   önmagában   — alkotmányos  követelmény megállapítására az Alkotmánybíróságnak nincs  önálló hatásköre. Következésképpen kizárólag alkotmányos követelmény  megfogalmazására  irányuló  önálló  indítvány  nem terjeszthető  elő  [292/B/2001. AB  végzés,  ABH  2001,  1591.; 545/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1304, 1312-1313.].    Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt az  Ügyrend 29. § c) pontja alapján visszautasította.   A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke                                           Dr. Balogh Elemér       Dr. Bragyova András           alkotmánybíró                 alkotmánybíró                                           Dr. Holló András            Dr. Kiss László           alkotmánybíró                 alkotmánybíró                                           Dr. Kovács Péter       Dr. Kukorelli István           alkotmánybíró          előadó alkotmánybíró                                           Dr. Lenkovics Barnabás     Dr. Lévay Miklós           alkotmánybíró                 alkotmánybíró                                                       Dr. Paczolay Péter                          alkotmánybíró Dr. Paczolay Péter alkotmánybíró különvéleménye    Nem  értek  egyet azzal, hogy az Alkotmánybíróság  a  többségi határozat  rendelkező része 1. pontja alatt alkotmányellenesnek mondta  ki és ezért 2007. december 31. napjával megsemmisítette a  Rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban:  Médiatörvény)  136.  §  (1)  bekezdés  „12.  és” szövegrészét.    A    határozat   indokolásának   VI.   pontja   értelmében   a megsemmisített   rendelkezés  összemossa  az  ORTT   közhatalmi jogosítványait a polgári jogi jogviszonyból származó  jogokkal, így lehetőséget ad önkényes, szubjektív jogalkalmazói döntésre, és  ezért  az  nem  felel meg az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdése szerinti jogbiztonság követelményének.    Az  Alkotmánybíróság korai határozataiban elvi éllel  mutatott rá  arra,  hogy „a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A  jogbiztonság  —  amely az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdésében deklarált  jogállamiság  fontos eleme  —  megköveteli,  hogy  a jogszabály  szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás  során felismerhető normatartalmat hordozzon.” [26/1992. (IV. 30.)  AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]    Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy „a törvényhozás  valamely, az   Alkotmány   sérelmét   nem   jelentő   hibáját   általában jogalkalmazói jogszabály értelmezéssel kell feloldani,  mert  a jogalkalmazás    hivatott    eldönteni,    hogy    a    konkrét jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet)  hordozó rendelkezések  közül  melyik  törvényhely  alkalmazásával  kell eljárni. (…) Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos   elvek  vagy  jogok  valamelyike  megsérül   annak folytán,   hogy   a   szabályozás   ellentmondása   jogszabály- értelmezéssel    nem    oldható    fel     és     ez     anyagi alkotmányellenességhez   vezet,   vagy   ha   a   normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi  sérelmet  okoz. Ennek   hiányában   azonban  az  azonos  szintű   normaszövegek lehetséges  értelmezési nehézsége, illetőleg  az  értelmezéstől függő    ellentéte,   összeütközése   önmagában   nem    jelent alkotmányellenességet”. [35/1991. (VI. 20.) AB  határozat,  ABH 1991, 175, 176.]    Az  Alkotmánybíróság ezen túlmenően — valamely jogintézménynek a   jogi   szabályozás   rendszerébe  történő   beillesztésével kapcsolatosan   —   meghúzta   a  rendszerképző   jogértelmezés alkotmányos   határait.  E  szerint:   „Az   alkotmányosan   is elfogadott rendszerképző jogértelmezésnek megvannak a  határai: ez  nem  kerülhet  szembe  a  jogbiztonság  követelményével.  A jogalkalmazói   jogértelmezés  ezért  csak  olyan   működőképes jogszabályra  épülhet,  amely  világosan  kijelöli   az   adott jogintézmény  célját, alkalmazásának kereteit, szempontjait  és rendjét,  az  alkalmazásával érintettek körét, azok  jogait  és kötelezettségeit  és  az  intézménnyel  összefüggésben  igénybe vehető  jogorvoslati rendet”. [47/2003. (X. 27.) AB  határozat, ABH 2003, 525, 549.]    A   kifejtettekből   az   következik,  hogy   a   törvényhozói következetlenség,   egy   normaszöveg   ellentmondásos   volta, többféle  értelmezésre is lehetőséget nyújtó tartalma —  anyagi alkotmányellenesség hiányában — jogalkalmazói  jogértelmezéssel feloldható. A jogértelmezés korlátját jelenti az, ha egy  norma „működésképtelen”,  azaz  a jogszabállyal  szemben  támasztható minimális követelményeknek sem felel meg.    Álláspontom  szerint  jogalkalmazói értelmezéssel  a  vizsgált törvényi  szabály  tartalma  és  abból  következőleg  az   ORTT eljárási   lehetőségei   egyértelművé   tehetőek,   ezzel    az indítványokban    állított   hiányosságok,    tisztázatlanságok feloldhatóak.    A  Médiatörvény  136. § (1) bekezdése azon területeket  jelöli meg,  ahol  az ORTT közhatalommal bíró közigazgatási  szervként járhat el.  A   Médiatörvény   VI.  fejezete  —  egyebek   mellett   —   a műsorszolgáltatási     jogosultságra    vonatkozó     általános rendelkezéseket,     a    jogosultság     megszerzésével,     a műsorszolgáltatási  szerződés  tartalmával,   megkötésével,   a jogosultság   időtartamával,  valamint  —  12.  címében   —   a Médiatörvény, a műsorszolgáltatási szerződés és egyéb  törvényi rendelkezések    megsértésének   lehetséges   következményeivel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket tartalmazza.    A  hatályos  szabályozás szerint a jogsértő  műsorszolgáltatás szerződés,  illetve  bejelentés alapján [Médiatörvény  113.  §] tevékenységet folytató műsorszolgáltató esetében is  a  112.  § (1)  bekezdés  szerinti szankciókat vonja maga  után,  mivel  a törvény   nem   zárja   ki  azt,  hogy   a   Testület   bármely szolgáltatóval szemben hatóságként eljárva alkalmazza a 112.  § (1) bekezdés a), illetve c) pontja szerinti szankciókat. Ezt  a jogalkotói szándékot mutatja a 112. § (1) bekezdés e) pontjának a 2002. évi XX. törvény 18. §-ával történt módosítása is.  Ezzel  szemben  a  módosítást  megelőző  időszakban  —  és   a megsemmisítés eredményeként, 2007 december 31-ét követően —  az ORTT      a      műsorszolgáltatási     szerződésből     fakadó kötelezettségeknek nem, vagy nem megfelelő teljesítése esetén a közigazgatási peres eljárásokhoz képest eltérő logikán  alapuló polgári  peres  úton  szerezhet érvényt. A  bejelentés  alapján szolgáltatók  esetében  pedig nem alkalmazhatja  hatóságként  a 112. § (1) bekezdése szerinti szankciókat.    Az  ORTT  által benyújtott indítvány értelmében a Médiatörvény hivatkozott szakasza nem teszi egyértelművé a hatóság  számára, hogy  mikor  léphet  fel közigazgatási szervként,  és  mikor  a műsorszolgáltatási  szerződés alanyaként. Ezért  a  szabályozás ezen  módja lehetőséget teremt arra, hogy a hatékonyabb eljárás lehetőségét  mérlegelve, saját választása szerint járjon  el  a műsorszolgáltatókkal  szemben  hatóságként   illetve   szerződő félként.    A  törvényi szabályozás — a bírói gyakorlat alapján —  nem  ad választási   lehetőséget   az  ORTT   számára   a   szerződéses műsorszolgáltatókkal szembeni fellépés esetében.    A    műsorszolgáltatási   szerződés    a    felek    magánjogi megállapodása. Tartalmát a jogok és kötelezettségek oldaláról a Médiatörvény   kógens   rendelkezései  determinálják,   míg   a jogsértések esetére alkalmazható törvényi szankciókat a felek a saját  jogviszonyukra  tekintettel  „egyéniesíthetik”.  Ez   az egyéniesített  —  és  a  műsorszolgáltató  által  elfogadott  — szankció  az,  amelynek a Médiatörvény megsemmisített,  de  még hatályos    rendelkezése   alapján   az    ORTT    hatóságként, közigazgatási  határozattal érvényt szerez. A Testület  azonban nincs  döntési  helyzetben a tekintetben, hogy  a  szerződésben foglaltaknak polgári peres úton, avagy közigazgatási  szervként kíván érvényt szerezni.    Az  ORTT a Médiatörvény 112. § (1) bekezdés d) pontja szerinti szerződésben    rögzített   mértékű    kötbért    közigazgatási határozattal  kényszeríti  ki.  A  kötbérszankció   alkalmazása kapcsán a kettősség csupán látszólagos. Az ORTT ugyanis  egyedi jogsértések   (szerződésszegések)   megállapítása   esetén    a szerződésben  megjelölt  mértékű  kötbért  érvényesíti,   annak mértékétől egyoldalú döntésével nem térhet el. Erre — lévén  az a   felek  magánjogi  megállapodásának  tárgya  —  a  határozat bírósági felülvizsgálata kapcsán sincs lehetőség. Ám amennyiben valamelyik   szerződő   fél   —   az   esetek   többségében   a műsorszolgáltató — a szerződéses kikötés mértékét  eltúlzottnak tartja,  úgy kezdeményezheti a szerződés módosítását a  Polgári törvénykönyvről  szóló  1959. évi  IV.  törvény  (továbbiakban: Ptk.) 240. §-a alapján. Ha ez a kísérlet a másik szerződő fél — adott  esetben  az ORTT — elzárkózása folytán  elbukik,  úgy  a kezdeményező fél a Ptk. 241. §-a alapján polgári peres eljárást indíthat ebben a körben. A Ptk. 247. § (1) bekezdése alapján  a polgári  bíróság  a  túlzott mértékű —  szerződés  teljesítését biztosító    mellékkötelezettségnek    minősülő    —    kötbért mérsékelheti.    A  112.  § (1) bekezdés f) pontjával kapcsolatban a fentiekhez hasonló   okfejtés  adható:  amennyiben  a  felek  a  szerződés rendelkezései  közé  felvették  a  Médiatörvény  112.   §   (4) bekezdésében  foglaltakat — amint az a szerződések  szövegezése kapcsán  tipikusnak  mondható —, úgy a  műsorszolgáltató  annak tudatában  köti meg a magánjogi szerződést, hogy a  felmondásra hatósági aktussal kerül sor. Ilyenkor nem merülhet fel az  ORTT számára   a   „válogatás”  lehetősége.  Amennyiben  azonban   a szerződés  e rendelkezéseket nem tartalmazza, ebben az  esetben nincs   olyan   szerződéses   kikötés,   amelyet   a   Testület határozattal kényszeríthetne ki.    A  fentiekben kifejtettek szerint a hatályos szabályozás  arra jogosítja  az  ORTT-t,  hogy a műsorszolgáltató  által  vállalt szerződéses kötelezettségeket ne polgári peres eljárás  keretei között,   hanem   a  közigazgatási  (eljárási)   jog   alapján, hatóságként kényszerítse ki.    A  közigazgatási  bírói  gyakorlat  a  vizsgált  rendelkezések tartalmát a fentiek szerint adta meg.    A   Legfelsőbb   Bíróság  és  a  Fővárosi   Ítélőtábla   eseti döntéseiben egyértelművé tette, hogy jogszerűen jár el az  ORTT akkor,  amikor a jogsértés megállapítása esetén a felek közötti műsorszolgáltatási szerződésben rögzített szankciót  alkalmazza a  műsorszolgáltatóval szemben. A jogszerű mérlegelés  alapján, kellően megindokolt kötbérszankció mérséklésére nincs lehetőség a közigazgatási perben (lásd pl.: EBH2002. 831.; BH2004. 214.).  A   döntésekből   egyértelmű,  hogy   a   Legfelsőbb   Bíróság értelmezésében   a   Testület   határozatával    a    magánjogi szerződésben  vállalt kötelezettséget kényszeríti  ki,  amelyre törvényi  felhatalmazás alapján hatóságként — és  nem  szerződő félként — jogosult.    A  Legfelsőbb  Bíróság BH2007. 21. szám alatt közzétett  eseti döntésében  kifejtette, hogy a műsorszolgáltatási  szerződés  a felek  polgári  jogi  jellegű  megállapodása,  amely  azzal   a konzekvenciával  jár,  hogy az ORTT csak  annak  a  szerződéses kikötésnek szerezhet érvényt hatóságként, amely a felek  között nem  képezi vita tárgyát. Vitás helyzetben az ORTT nem jogosult határozatában    a    szerződés   rendelkezéseinek    egyoldalú értelmezésére. A Legfelsőbb Bíróság döntése egyértelművé  tette az   ORTT   helyét,  szerepét  és  lehetőségeit  a  szerződéses műsorszolgáltatók  szerződésszegése kapcsán,  amely  értelmezés nem  hagy  kétséget  afelől,  hogy  szerződésszegés  esetén   a Testület  csak  hatóságként  léphet fel  a  műsorszolgáltatóval szemben.    A    fentiek   alapján   megállapítható,   hogy   a   többségi határozattal   2007.   december  31.  napjával   megsemmisített rendelkezés   olyan   aggályokat  vetett  fel   csupán,   amely jogalkalmazói  jogértelmezéssel feloldható volt  és  feloldásra került.  A  bírói  gyakorlat nem haladta  meg  a  jogértelmezés alkotmányos  kereteit,  hiszen az  értelmezésre  szoruló  norma tartalmazta  a jogszabályokkal szembeni minimális  elvárásokat, az  értelmezés  pedig megmaradt az ORTT és a szerződés  alapján tevékenységet végző műsorszolgáltatók számára biztosított jogok és kötelezettségek törvényi keretei között.    Mindezen    indokok    alapján   az   Alkotmánybíróságnak    a Médiatörvény  136.  §  (1)  bekezdés  „12.  és”  szövegrészének alkotmányellenességére irányuló indítványt is el kellett  volna utasítania,  mert  a  normatartalom kapcsán  nem  állt  fenn  a jogbiztonság alkotmányos elvének sérelme.   Budapest, 2007. június 25.                                              Dr. Paczolay Péter                                                   alkotmánybíró A különvéleményhez csatlakozom:                                                Dr. Kovács Péter                                                   alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	46/2007. (VI. 27.)
Date of the decision: .	06/25/2007
.
.