Hungarian
Ügyszám:
.
58/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 46/2007. (VI. 27.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2007/592
.
A határozat kelte: Budapest, 06/25/2007
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

     Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos    vizsgálatára    és    mulasztásban    megnyilvánuló
    alkotmányellenesség   megállapítására   irányuló    indítványok
    tárgyában   –   dr.   Kovács  Péter  és  dr.   Paczolay   Péter
    alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
                                   
                             határozatot:
                                   
     
     1.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a rádiózásról és  a
    televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 136. § (1)  bekezdés
    „12. és” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt 2007. december
    31-i hatállyal megsemmisíti.
     A  rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény
    136. § (1) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban:
     „136.  § (1) A VI. fejezet 13. címe, a VI/A. fejezet,  a  VII.
    fejezet,   valamint   a  135.  §  alkalmazásában   a   Testület
    közigazgatási  ügyben  eljáró  szerv,  eljárására  az  e  §-ban
    foglalt  eltérésekkel  a  közigazgatási  hatósági  eljárás   és
    szolgáltatás  általános  szabályairól  szóló  2004.  évi   CXL.
    törvényt kell alkalmazni.”
     
     2.   Az   Alkotmánybíróság   megállapítja:   az   Országgyűlés
    mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett  elő,
    mert  nem  biztosította törvényben, hogy  a  műsorszolgáltatási
    jogosultságra  vonatkozó pályáztatás során az Alkotmány  61.  §
    (2)  bekezdésének  megfelelően érvényesüljön a  sajtószabadság.
    Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn továbbá
    azért  is,  mert az Országgyűlés nem szabályozta törvényben  az
    Alkotmány    57.    §    (1)    bekezdésének    megfelelő,    a
    műsorszolgáltatási jogosultság elnyeréséről szóló jogalkalmazói
    döntések   teljes   körű,  érdemi  bírósági  felülvizsgálatának
    lehetőségét.
     Az    Alkotmánybíróság   felhívja   az   Országgyűlést,   hogy
    jogalkotói feladatának 2007. december 31-ig tegyen eleget.

     3.  Az  Alkotmánybíróság a rádiózásról  és  a  televíziózásról
    szóló  1996.  évi  I. törvény 33. § (4) bekezdése,  47.  §  (1)
    bekezdés    második   mondata   és   112.   §   (1)   bekezdése
    alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
    irányuló indítványt elutasítja.

     4.  Az  Alkotmánybíróság a rádiózásról  és  a  televíziózásról
    szóló  1996. évi I. törvény 33. §-ával kapcsolatban benyújtott,
    mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítását
    kezdeményező indítványt elutasítja.
     
     5.  Az  Alkotmánybíróság a rádiózásról  és  a  televíziózásról
    szóló    1996.   évi   I.   törvény   55.   §   (5)   bekezdése
    alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
    irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
     
     6.  Az Alkotmánybíróság a gazdasági reklámtevékenységről szóló
    1997.  évi LVIII. törvény 16. § (1) bekezdésének alkalmazásával
    kapcsolatos  alkotmányos  követelmény megállapítására  irányuló
    indítványt visszautasítja.

    Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.

       Az  Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a  rádiózásról
      és   a   televíziózásról  szóló  1996.  évi   I.   törvény   (a
      továbbiakban:       Médiatörvény)      egyes      rendelkezései
      alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére.
      Jelen  eljárásban  az  Alkotmánybíróság az  Országos  Rádió  és
      Televízió  Testület (a továbbiakban: ORTT), a  Panaszbizottság,
      valamint  a  Magyar  Rádió Közalapítvány,  a  Magyar  Televízió
      Közalapítvány   és   a  Hungária  Televízió  Közalapítvány   (a
      továbbiakban:    közalapítványok)    kuratóriumai     tagjainak
      jelölésére,    továbbá    a   műsorszolgáltatási    jogosultság
      pályáztatására    vonatkozó   szabályok    alkotmányellenessége
      megállapítását  és  megsemmisítését kezdeményező  indítványokat
      bírálta  el.  Az  Alkotmánybíróság  ezeket  a  beadványokat  az
      Alkotmánybíróság    ideiglenes    ügyrendjéről     és     annak
      közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe
      foglalt  3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH  2003,  2065.,  a
      továbbiakban:  Ügyrend)  28.  §  (2)  bekezdésének  megfelelően
      egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

       1.1.  Az  Alkotmány  61.  §-át és a  37/1992.  (VI.  10.)  AB
      határozatban  foglalt  követelményeket  sértőnek  tartják   az
      indítványozók, hogy a Médiatörvény 33. § (4) bekezdése alapján
      az  ORTT  tagjait az országgyűlési képviselőcsoportok jelölik.
      Ugyanezen  az  alapon támadják az indítványozók a Médiatörvény
      55.  §-a  egészét,  tartalmilag azonban  csak  az  55.  §  (5)
      bekezdését,  amely  alapján a közszolgálati  műsorszolgáltatók
      közalapítványi   kuratóriumaiba   választható   tagok    felét
      országgyűlési  képviselőcsoportok  jelölik.  Alkotmánysértőnek
      tartják azt is, hogy a Médiatörvény 47. § (1) bekezdés második
      mondata  alapján a Panaszbizottság tagjait az ORTT bízza  meg,
      mert   ezáltal  a  törvény  „közvetve  a  pártok  jelöltjeinek
      biztosít  kizárólagos  befolyást a  Panaszbizottság  tagjainak
      megbízásában”.
       
       1.2.   A   7/2004.   (III.  24.)  AB  határozatra   hivatkozva
      mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítását
      kérte  néhány  indítványozó, mert a Médiatörvény  33.  §-a  nem
      tartalmaz   szabályt   arra   vonatkozóan,   hogy    az    ORTT
      megbízatásának  megszűnése  és  az  új  testület  megválasztása
      közötti  időtartamban ki és hogyan látja el a  nélkülözhetetlen
      hatósági feladatokat.
       
       2.   Több  indítványozó  kérte  a  Médiatörvény  112.  §   (1)
      bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését.
       
       2.1.  Az  ORTT képviseletében benyújtott indítvány  szerint  a
      Médiatörvény   e   rendelkezésében   az   ORTT   polgári   jogi
      jogalanyisága összemosódik a hatósági jogkörrel.  Az  indítvány
      az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, az Alkotmány 9. §-át, továbbá
      13. § (1) bekezdését sértőnek tartja, hogy a műsorszolgáltatási
      szerződés  kötelező felmondására – a Médiatörvény  112.  §  (1)
      bekezdés f) pontja értelmezésének megfelelően – államigazgatási
      eljárás   során  vagy  annak  eredményeképpen  kerül  sor.   Az
      indítvány a Médiatörvény 136. § (1) bekezdés „A VI. fejezet 12.
      címe”  szövegrész megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól,
      mondván   e  rendelkezés  megsemmisítése  kevésbé  érintené   a
      Médiatörvény struktúráját és a szankciórendszert, mint a 112. §
      érintett szabályainak megsemmisítése.
       
       2.2.  Egy  másik indítvány a Médiatörvény 112. §-ának  egészét
      támadta,   de   valójában  csak  a  112.  §  (1)   bekezdésével
      kapcsolatban  fogalmazott  meg alkotmányossági  aggályokat.  Ez
      alapján  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint az  57.  §
      (1)  bekezdésére  tekintettel az 50. § (2)  bekezdésébe  ütköző
      módon a Médiatörvény csupán felsorolja az ORTT által kiszabható
      szankciókat,  de nem ad eligazítást arra nézve, hogy  az  egyes
      jogsértések elbírálása során az ORTT milyen szempontok  szerint
      választ   az  alkalmazható  joghátrányok  közül.  Emellett,   a
      kifogásolt rendelkezés nem ad lehetőséget a rendes bíróságoknak
      az  ORTT  határozat tartalmi felülvizsgálatára. Az indítványozó
      szerint  a Médiatörvény 112. § (1) bekezdés d) pontja akkor  is
      ellentétes  az Alkotmány 50. § (2) bekezdésével és  57.  §  (1)
      bekezdésével, ha a 112. § (1) bekezdésének teljes  szövege  nem
      bizonyul  alkotmánysértőnek.  E pont  ugyanis  a  kötbért  mint
      polgári   jogi   jogkövetkezményt  közigazgatási   szankcióként
      határozza  meg.  Következésképpen a  kötbér  szankciót  kiszabó
      jogerős  közigazgatási határozatot a bíróság nem képes érdemben
      felülvizsgálni.
       
       2.3.  Az indítványozók egyike szerint az Alkotmány 61.  §-ával
      ellentétes, hogy e rendelkezés alapján az ORTT panasz nélkül is
      folytathat „panasz-eljárást”, vagyis hivatalból vizsgálódhat.
       
       2.4.  Egy másik indítvány úgy érvel, hogy az Alkotmány  54.  §
      (1)  bekezdéséből  fakadó önrendelkezési  joggal  ellentétes  a
      Médiatörvény 112. § (1) bekezdése, mert lehetővé teszi, hogy az
      ORTT  az  emberi  jogaiban sértett személytől függetlenül  vagy
      akár   az   ő  kifejezett  akarata  ellenére  is  eljárhat   és
      megállapíthatja    valamely   emberi   jog   megsértését.    Az
      indítványozók   szerint  a  Médiatörvény  e   rendelkezése   az
      Alkotmány   2.   §  (1)  bekezdéséből  következő   jogbiztonság
      követelményének  sem  felel  meg,  mert  az  alapján  az   ORTT
      megállapíthatja   az   „alkotmányos   rend”   megsértését.    A
      Médiatörvényben   hivatkozott  „alkotmányos  rend”   megsértése
      alkalmatlan arra, hogy arra alapozva az ORTT mint közigazgatási
      szerv szankciót alkalmazzon. Végül az indítványozók a gazdasági
      reklámtevékenységről  szóló  1997.  évi   LVIII.   törvény   (a
      továbbiakban:    Reklámtörvény)   16.   §   (1)    bekezdésével
      kapcsolatban alkotmányossági követelmény megállapítását  kérték
      az  Alkotmánybíróságtól, mert a Reklámtörvény  nem  mondja  ki,
      hogy   a   személyhez  fűződő  jogot  sértő  reklámok   kapcsán
      reklámfelügyeleti eljárás csak kérelemre indulhat.
       
       2.5.  Az  egyik  indítvány az Alkotmány 2. § (1)  bekezdésében
      foglalt  jogbiztonság  elvével  és  az  Alkotmány  61.   §-ával
      ellentétes  jogalkotói mulasztásnak tartja, hogy a Médiatörvény
      nem  írja  elő kötelező jelleggel az ORTT számára  az  országos
      televíziós   műsorszolgáltatási   jogosultság   pályáztatásának
      értékelési   elveit,  hanem  azt  az  ORTT  által  kidolgozandó
      pályázati   felhívásra  bízza,  anélkül,   hogy   a   pályázati
      felhívásban foglaltak megsértését szankcionálná.
       
       2.6. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére és az Alkotmány 61. §-
      ára  hivatkozva  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
      megállapítását  kérte  az  indítványozó  azért   is,   mert   a
      Médiatörvény nem biztosít jogorvoslati lehetőséget az  ORTT-nek
      a  műsorszolgáltatási jogosultságok pályáztatásával kapcsolatos
      döntésével szemben.
       
                                    II.

      1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

      „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
      jogállam.”
      „9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a
      köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő  védelemben
      részesül.
      (2)  A  Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a  vállalkozás
      jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
      „13.  § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz  való
      jogot.”
      „50.  §  (2)  A  bíróság ellenőrzi a közigazgatási  határozatok
      törvényességét.”
      „54.   §   (1)   A   Magyar  Köztársaságban   minden   embernek
      veleszületett  joga  van az élethez és az  emberi  méltósághoz,
      amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
      „57.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki
      egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt
      bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a
      törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság
      igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. […]
      (5)   A  Magyar  Köztársaságban  a  törvényben  meghatározottak
      szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági,
      közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy
      jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű
      időn  belüli  elbírálásának  érdekében,  azzal  arányosan  –  a
      jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával
      elfogadott törvény korlátozhatja.”
      „61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a
      szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy  a  közérdekű
      adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
      (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.”

      2. Az indítvány által kifogásolt jogszabályi rendelkezések:

      Médiatörvény
      „33.   §   (4)   A   Testület  többi  tagját  az  Országgyűlési
      képviselőcsoportok  jelölik.  Minden  képviselőcsoport  egy-egy
      tagot  jelölhet. Ha a kormánypárti vagy ellenzéki oldalon  csak
      egy  képviselőcsoport  van,  az a  képviselőcsoport  két  tagot
      jelölhet.”
      „47. § (1) A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének  (4.
      §)  megsértése miatti panaszokat a Testület Panaszbizottsága (a
      továbbiakban:  Panaszbizottság) bírálja el.  A  Panaszbizottság
      tagjait – öt évre szólóan – a Testület bízza meg.”
      „55.  §  (5)  Az Országgyűlés által a kuratóriumba  választható
      tagok   felét   a  kormánypárti,  másik  felét   az   ellenzéki
      képviselőcsoportok  jelölik úgy, hogy  minden  képviselőcsoport
      legalább egy jelöltjét meg kell választani.”
      „101. § (2) Megegyezés hiányában a versengő pályázatok közül  a
      Testület a pályázat kiírásakor nyilvánosságra hozott értékelési
      elvek szerint dönt.”
      „VI. fejezet 12. cím
      A törvény vagy a szerződés megszegése
      112.  §  (1) Ha a műsorszolgáltató az e törvényben,  illetve  a
      szerzői  jogról szóló törvényben, valamint a műsorszolgáltatási
      szerződésben  és  a  rádióengedélyben  előírt  feltételeket  és
      előírásokat   nem   teljesíti  vagy  megsérti,   illetőleg   ha
      műsorszolgáltatóval a cselekmény elkövetésekor  munkaviszonyban
      vagy  munkavégzésre  irányuló más  jogviszonyban  lévő  személy
      bűnösségét a Btk. 329. §-ában meghatározott bűncselekmény miatt
      jogerős ítélet állapította meg, a Testület
      a)   felhívja  a  műsorszolgáltatót  a  sérelmezett  magatartás
      megszüntetésére,
      b)  írásbeli  figyelmeztetésben megállapítja a  jogsértést,  és
      felhívja   a  műsorszolgáltatót  a  jogsértés  megszüntetésére,
      illetve arra, hogy a jövőben tartózkodjon a jogsértéstől,
      c)   meghatározott   időre,   de   legfeljebb   harminc   napra
      felfüggeszti a műsorszolgáltatási jogosultság gyakorlását,
      d) érvényesíti a szerződésben megállapított kötbért,
      e)  a  közszolgálati műsorszolgáltatóval, a bejelentés  alapján
      műsorszolgáltatást végző műsorszolgáltatóval szemben, illetve a
      Panaszbizottság  kezdeményezésére bírságot szab  ki  a  135.  §
      szerinti összeghatárok között,
      f) azonnali hatállyal felmondja a szerződést. […]
      (4) Azonnali hatállyal kell felmondani a szerződést, ha
      a)  a  szerződést nem lehetett volna megkötni,  és  a  jogsértő
      állapot még fennáll,
      b)  a  szerződés a törvény VIII. fejezetében foglaltakat sérti,
      és a jogosult a jogsérelmet a Gazdasági Versenyhivatal, illetve
      a  Testület határozatában foglaltak szerint száznyolcvan  napon
      belül nem orvosolta,
      c)  a szerződés megkötése óta másodszor kellene az (1) bekezdés
      b) pontja szerinti írásbeli figyelmeztetést alkalmazni.”
      „136.  § (1) A VI. fejezet 12. és 13. címe, a VI/A. fejezet,  a
      VII.  fejezet,  valamint  a  135. § alkalmazásában  a  Testület
      közigazgatási  ügyben  eljáró  szerv,  eljárására  az  e  §-ban
      foglalt  eltérésekkel  a  közigazgatási  hatósági  eljárás   és
      szolgáltatás  általános  szabályairól  szóló  2004.  évi   CXL.
      törvényt kell alkalmazni.”

      Reklámtörvény
      „16. § (1) A reklámfelügyeleti eljárás kérelemre vagy
      hivatalból indul.”

                                   III.

       Az    Alkotmánybíróság   jelen   eljárásban   az    ORTT,    a
      Panaszbizottság,   továbbá   a   közalapítványok   kuratóriumai
      tagjainak  jelölésére, valamint a műsorszolgáltatási engedélyek
      kibocsátására és a műsorszolgáltatási tevékenység felügyeletére
      vonatkozó szabályok alkotmányosságát vizsgálta.
       
       Az indítványok részben megalapozottak.
       
       1.  Az  Alkotmánybíróság elsőként az ORTT  tagjaira  vonatkozó
      jelölési  szabályokat vetette össze az Alkotmány 61. §  (1)  és
      (2) bekezdéseivel.
       Az  indítványozók álláspontja szerint a Médiatörvény 33. § (4)
      bekezdése,  amely  alapján  az ORTT  tagjait  az  országgyűlési
      képviselőcsoportok jelölik, sérti az Alkotmány 61.  §-át  és  a
      37/1992.   (VI.   10.)  AB  határozatban  foglalt   alkotmányos
      követelményt, mert lehetővé teszi, hogy a parlamenti  pártok  a
      műsorok tartalmára meghatározó befolyást gyakoroljanak.

       1.1.  Az  Alkotmány  61. § (1) bekezdése  alapján  mindenkinek
      joga  van  a  szabad véleménynyilvánításhoz.  A  sajtó  számára
      speciális védelmet nyújtó Alkotmány 61. § (2) bekezdése szerint
      a Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. „[A]
      sajtószabadság nemcsak a nyomtatott sajtóra vonatkozik, hanem a
      rádióra és televízióra is” [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH
      1993, 48, 61.].
       Azt,   hogy   a  rádió  és  televízió  működését  érintően   a
      nyomtatott  sajtóhoz képest speciális előírások léte  indokolt,
      több   tényező  alátámasztja.  Egyfelől  az  állami   tulajdonú
      földfelszíni frekvenciák használata, másfelől az a tény, hogy a
      rádió  és  televízió szervezetek egy része közpénzből  működik,
      végül az az általánosan elfogadott vélekedés, hogy a rádiós  és
      televíziós  műsorszolgáltatás  véleményformáló  hatása   és   a
      mozgóképek,  hangok, élő tudósítások meggyőző ereje  sokszorosa
      az  egyéb  információs társadalmi szolgáltatások  gondolkodásra
      ható  erejének [Lásd 1/2007. (I. 18.) AB határozat,  ABK  2007.
      január, 3, 6.].
       A  magyar alkotmányos rendszerben ezért a sajtószabadság állam
      általi  elismerése  mellett megjelentek a rádió-  és  televízió
      szervezetek  szabadságát  és  a véleménypluralizmust  biztosító
      szabályok.  Ezek szükségességét az Alkotmánybíróság a  37/1992.
      (VI. 10.) AB határozatában a következőképpen fogalmazta meg: „A
      véleménynyilvánítási szabadságot a rádió és televízió  esetében
      (…)  jogilag  részletesen szabályozott szervezeti megoldásokkal
      kell  biztosítani. A szervezeti megoldások alkotmányosságát  az
      minősíti,  hogy  elvileg képesek-e biztosítani a  társadalomban
      meglévő  vélemények  teljes  körű, kiegyensúlyozott  arányú  és
      valósághű  kifejezésre juttatását, valamint  a  közérdeklődésre
      számot   tartó  eseményekről  és  tényekről  való  elfogulatlan
      tájékoztatást” (ABH 1992, 227, 230.).
       
       1.2.  A  műsorszolgáltatók szempontjából a  műsorszolgáltatási
      jogosultságot  odaítélő  és a műsorszolgáltatási  tevékenységet
      felügyelő    ORTT    létrejöttére   vonatkozó    előírások    a
      sajtószabadsághoz  való jogot korlátozzák. Az  Alkotmánybíróság
      azt  vizsgálta,  hogy ezek a szabályok az Alkotmány  8.  §  (2)
      bekezdésének    megfelelően,    alkotmányos    cél    érdekében
      (szükségesség)  és  a  céllal arányos  módon  korlátozzák-e  az
      Alkotmány 61. § (2) bekezdését.
       A  jogalkotó a Médiatörvényben azzal a céllal hozta  létre  az
      ORTT  intézményét,  hogy  az az állami tulajdonú  frekvenciákat
      hasznosítsa,   a  műsorszolgáltatásra  vonatkozó   pályázatokat
      elbírálja,    ennek    eredményeképpen   a   műsorszolgáltatási
      jogosultságot   odaítélje,   a   frekvenciát    nem    használó
      műsorterjesztőket pedig nyilvántartásba vegye. Az  Országgyűlés
      döntése  alapján  az  ORTT feladata annak  vizsgálata,  hogy  a
      műsorszolgáltató    a    műsorszórási    engedélynek    és    a
      jogszabályoknak  megfelelően működik-e  [1/2007.  (I.  18.)  AB
      határozat, ABK 2007. január, 3, 6.].
       Az  Alkotmánybíróság  úgy ítéli meg, hogy a  műsorszolgáltatók
      sajtószabadságnak   megfelelő,  állami  beavatkozástól   mentes
      szabad  működésének  fontos  garanciája,  hogy  az  ORTT   mint
      médiahatóság   független   módon,   kizárólag   a    törvénynek
      alárendelten  működjön.  A  37/1992.  (VI.  10.)  AB  határozat
      szerint „az államtól való szabadság azt kívánja meg, hogy se  a
      parlament,  se  a  Kormány  ne  juthasson  a  műsor   tartalmát
      befolyásolni képes szervezetben meghatározó befolyáshoz;  ahogy
      politikai   pártok,  azonos  feladatra  vagy  ugyanazon   érdek
      képviseletére   létrejött   csoportok   befolyása   sem   lehet
      meghatározó” (ABH 1992, 227, 231.). Az Alkotmánybíróság ezért a
      következőkben  azt  vizsgálta, hogy az  ORTT  tagok  jelölésére
      vonatkozó    szabályok   elvileg   képesek-e   a   függetlenség
      biztosítására,  vagyis  e  rendelkezések  alkalmasak-e  a  fent
      megjelölt jogalkotói cél elérésére.
       
       1.3.  Az  ORTT az Alkotmány 61. § (2) bekezdésében biztosított
      sajtószabadságból  következően egy a döntéseit  önállóan  hozó,
      kizárólag  az  Országgyűlésnek felelős intézmény  [Médiatörvény
      32.  §  (1)  bekezdés]. A Kormány tagjai  és  az  államtitkárok
      jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 1. § (3) bekezdés b)
      pontja  szerint az ORTT autonóm államigazgatási szerv. Az  ORTT
      működésének  költségeit nem a központi  költségvetés,  hanem  a
      Műsorszolgáltatási  Alap fedezi. Az ORTT  „egy  sajátos  állami
      szervtípus” [1/2005. (II. 4.) AB határozat, ABH 2005,  64,  36-
      37.].
       Az   ORTT   kétféleképpen  vizsgálhatja  a   műsorszolgáltatók
      műsorainak   tartalmát.   Az  egyes   műsorszámok   kapcsán   a
      Panaszbizottsághoz beérkező panasz alapján indult eljárásban az
      ORTT   a   másodfok  [Médiatörvény  51.  §  (1)  bekezdés].   A
      Médiatörvény 112. § (1) bekezdésének megfelelően „a műsorfolyam
      egészét  vizsgáló ORTT eljárása során – többek között –  bírság
      kiszabásával,  a  műsorszolgáltatási jogosultság  gyakorlásának
      felfüggesztésével   vagy   akár   a   szerződés   felmondásával
      szankcionálja  a  jogsértést elkövető  műsorszolgáltatót”  (ABK
      2007.  január  3, 9). Mindkét esetben garanciális  jelentőségű,
      hogy   az   ORTT   határozatát  a   bíróság   –   kérelemre   –
      felülvizsgálja.  Az,  hogy a Médiatörvény  biztosítja  az  ORTT
      műsorszolgáltatás    törvényességével    kapcsolatos     érdemi
      döntésével szembeni bírói utat, megfelelő garanciát nyújt arra,
      hogy   az  ORTT-n  keresztül  a  parlamenti  pártok  a  műsorok
      tartalmára ne gyakorolhassanak meghatározó befolyást. Az  ORTT-
      nek,   illetve   a   parlamenti   pártoknak   a   műsortartalom
      befolyásolására  vonatkozó szándéka  ugyanis  bírósági  eljárás
      tárgya  lehet,  amelynek során az ítélkező bíró pártatlanul  és
      függetlenül  köteles  döntést  hozni  [Alkotmány  50.   §   (3)
      bekezdés]  arról, hogy a határozat megfelel-e a  sajtószabadság
      követelményeinek.
       
       1.4.  Külön vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy a Médiatörvény
      rendelkezései  megfelelő módon garantálják-e az ORTT  tagjainak
      függetlenségét. A Médiatörvény 31. § (2) bekezdése  szerint  az
      ORTT  tagjai  is  csak  a  törvénynek  vannak  alárendelve,  és
      tevékenységük   körében   nem   utasíthatók.   Az   önálló   és
      befolyásmentes  működést biztosítja, hogy a  tagok  „mandátuma”
      szabad,   nem   hívhatók  vissza.  A  politikai  és   gazdasági
      összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok (Médiatörvény  34-35.
      §§) a függetlenség további garanciái.
       Az  Országgyűlés  által  megválasztott  ORTT  tagok  mandátuma
      elválik  a törvényhozási ciklustól. Az ORTT tagjait a parlament
      négy évre választja ugyan, de a Médiatörvény megalkotásakor  az
      Országgyűlés  nem  igazította  saját  megbízatásához  az   ORTT
      tagjainak megválasztását. Ezek a törvényi rendelkezések elvileg
      képesek  biztosítani az ORTT tagok függetlenségét, és kizárják,
      hogy    a   parlamenti   pártok   formálisan   érvényesíthessék
      befolyásukat.
       
       A  Médiatörvény  33. § (3) és (4) bekezdései alapján  az  ORTT
      elnökét  a  köztársasági elnök és a miniszterelnök  együttesen,
      tagjait    a    képviselőcsoportok    jelölik.    A    jelöltek
      megválasztásához   az   országgyűlési  képviselők   többségének
      szavazata szükséges [33. § (1) bekezdés].
       Az  Alkotmánybíróság már több határozatában hangsúlyozta, hogy
      a    népszuverenitás   gyakorlásának   elsődleges   formája   a
      képviselet.  [2/1993.  (I. 22.) AB határozat,  ABH  1993,  33.;
      22/1993.  (IV. 2.) AB határozat, ABH 1993, 182, 186.;  25/1995.
      (V.  10.)  AB  végzés,  ABH  1995,  427,  428.;  18/B/2002.  AB
      határozat,  ABH  2002,  1367,  1369.].  Ez  azt  jelenti,  hogy
      alapvetően  az  országgyűlési képviselők feladata  a  közösségi
      döntések   meghozatala.   Ezek   közé   tartozik   számos,   az
      Alkotmányban vagy az egyes törvényekben létrehozott intézmények
      tisztségviselőinek   a   megválasztása.  A   képviselőcsoportok
      jelölési  joga  önmagában  valóban  nem  garantálja   az   ORTT
      függetlenségét.  Sőt,  az Alkotmány 3. §  (3)  bekezdésével,  a
      pártok  közvetlen közhatalom gyakorlására vonatkozó  tilalommal
      volna  ellentétes, ha a képviselőcsoport jelölési  joga  egyben
      döntési  jogot  jelentene.  A  frakciók  jelölése  azonban  nem
      jelenti   egyszersmind   az   ORTT  tagnak   javasolt   személy
      automatikus  megválasztását.  Az  a  tény,  hogy  a  parlamenti
      képviselők  szavaznak  az  ORTT tagjairól  biztosítja,  hogy  a
      személyekről  való  döntés demokratikus  eljárás  eredménye.  A
      képviseleti demokrácia alapelve a szabad mandátum, a parlamenti
      képviselő   jogilag  nem  lehet  köteles  meghatározott   módon
      szavazni  [15/2007. (III. 9.) AB határozat, ABK 2007.  március,
      233,  237.].  A képviselők tehát szabadon döntenek arról,  hogy
      szavazatukkal támogatják a jelölt személyek megválasztását vagy
      sem.
       Az  Alkotmánybíróság a 22/1999. (VI. 30.)  AB  határozatban  a
      fenti érvekkel részben egybehangzó indokokkal utasította el azt
      az  indítványt,  amely a közalapítványi kuratóriumok  elnökségi
      tagjainak a jelölésére és választására vonatkozó szabályokat az
      Alkotmány  61. § (1) és (2) bekezdéseit sértőnek  találta  (ABH
      1999,  176.).  Később  nem  minősült alkotmányellenesnek  az  a
      jogszabály sem, amely alapján az MTI Rt. Tulajdonosi  Tanácsadó
      Testületi  tagokat a képviselőcsoportok jelölik és  a  tagoknak
      jelölt  személyekről az országgyűlési képviselők többsége  dönt
      [738/B/1997. AB határozat, ABH 2005, 734.].
       Az  Alkotmánybíróság jelen ügyben sem találta  megalapozottnak
      a  Médiatörvény  33.  §  (4)  bekezdése  alkotmányellenességére
      vonatkozó   érveket,   ezért   a  rendelkezés   megsemmisítését
      kezdeményező indítványt elutasította.
       
       2.  Az Alkotmánybíróság ezt követően a Médiatörvény 47. §  (1)
      bekezdésének alkotmányosságát vizsgálta. E rendelkezés  második
      mondata  alapján a Panaszbizottság tagjait – öt évre szólóan  –
      az ORTT bízza meg. Az Alkotmánybíróság a jelen határozat III.1.
      pontjában   foglalt  indokok  alapján  arra  a  következtetésre
      jutott, hogy az ORTT tagok jelölésére és választására vonatkozó
      szabályok  elvileg képesek biztosítani az ORTT és  a  testületi
      tagok függetlenségét.
       A  Panaszbizottság tagjainak mandátuma elválik az  ORTT  tagok
      mandátumától,  mert az előbbiek megbízatása öt  évre  szól,  az
      utóbbiakat pedig négy évre választja az Országgyűlés.  A  tagok
      függetlenek,  csak  a  törvénynek  vannak  alárendelve,  és   a
      tevékenységük  végzése  során  nem  utasíthatók  [47.   §   (2)
      bekezdés].   A   Médiatörvényben  foglalt  összeférhetetlenségi
      szabályok   a  függetlenség  további  garanciái  [47.   §   (3)
      bekezdés].  A  Médiatörvény felhatalmazása alapján megalkotott,
      az  ORTT  Panaszbizottságának Ügyrendje és  az  egyes  tanácsok
      eljárási  rendjének  8.  §-a alapján  a  Panaszbizottság  soros
      elnöke „véletlenszerű kiválasztási módszert” alkalmaz az  adott
      ügyben  eljáró  panaszbizottsági tanács  elnöke  és  két  tagja
      kiválasztásakor.   Egy   műsorszám,   illetve   a   műsorszámok
      összességének  a  vizsgálata  kapcsán  hozott  panaszbizottsági
      állásfoglalás  ellen jogorvoslati kérelemmel az ORTT-hez  lehet
      fordulni,  az  ORTT határozat felülvizsgálata pedig  bíróságtól
      kérhető [Médiatörvény 49-51. §§, 1/2007. (I. 18.) AB határozat,
      ABK 2007. január, 3.].
       Ez  azt  jelenti, hogy az ORTT és azon keresztül a  parlamenti
      pártok  formális befolyásgyakorlását a Médiatörvény több,  fent
      idézett  rendelkezése kizárja, egy a műsorok  tartalmát  érintő
      informális   befolyásgyakorlás   pedig   az   érdemi    döntést
      felülvizsgáló bírósági eljárás tárgya lehet.
       Mindezek  alapján  megállapítható, hogy a Médiatörvény  47.  §
      (1) bekezdése nem sérti az Alkotmány 61. § (2) bekezdését, mert
      a    Médiatörvény    Panaszbizottságra   vonatkozó    szabályai
      összességükben    elvileg   képesek   biztosítani    a    tagok
      függetlenségét.
       
       3.   Az   indítványozók  a  Médiatörvénynek  a  közalapítványi
      kuratóriumok  tagjainak  a  jelölésére  vonatkozó  55.  §   (5)
      bekezdése megsemmisítését is kezdeményezték.
       Az  Alkotmánybíróság a 22/1999. (VI. 30.) AB határozatában már
      vizsgálta  a Médiatörvény 55. § (5) bekezdését. E határozatában
      az  Alkotmánybíróság  az  e rendelkezés alkotmányellenességének
      megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló   indítványokat
      elutasította,  de  egyben megállapította,  hogy  a  rendelkezés
      alkalmazásakor  alkotmányos  követelmény,  hogy   nem   vehetők
      számításba sem a kormánypárti, sem az ellenzéki oldalon azok az
      elnökségi,    illetőleg   testületi   tagok,    akiket    olyan
      képviselőcsoport javaslatára választott az Országgyűlés,  amely
      képviselőcsoport időközben megszűnt.
       Mivel  az  indítványozó a Médiatörvény 55. § (5) bekezdését  a
      szabad  véleménynyilvánítás  joga  [az  Alkotmány  61.  §   (1)
      bekezdése] szempontjából – a 22/1999. (VI. 30.) AB határozatban
      már  elbírált alkotmányos összefüggésre hivatkozva  –  tartotta
      alkotmányellenesnek,  az  Alkotmánybíróság  az   indítványt   e
      részében  ítélt  dolognak tekintette és az  Ügyrend  31.  §  c)
      pontja alapján az eljárást e tekintetben megszüntette.
       
       4.  Több  indítványozó  a 7/2004. (III. 24.)  AB  határozatban
      foglalt   érveket   alapul   véve  mulasztásban   megnyilvánuló
      alkotmányellenesség       megállapítását        kérte        az
      Alkotmánybíróságtól, mert a Médiatörvény 33. §-a nem  tartalmaz
      szabályt   arra   vonatkozóan,  hogy  az  ORTT   megbízatásának
      megszűnése és az új testület megválasztása közötti időtartamban
      ki és hogyan látja el a nélkülözhetetlen hatósági feladatokat.
       A 7/2004. (III. 24.) AB határozatban az Alkotmánybíróság azért
      állapította  meg  az  Alkotmány 2. § (1)  bekezdésében  foglalt
      jogállamiság lényeges elemét alkotó jogbiztonság sérelmét, mert
      a  Pénzügyi  Szervezetek Állami Felügyeletének átszervezése  „a
      legfontosabb   hatósági  jogkörök  gyakorlását  meghatározatlan
      ideig”  ellehetetlenítette, vagyis az Országgyűlés a jogszabály
      megalkotásával  maga  idézett elő olyan  helyzetet,  amely  azt
      eredményezte,  hogy  a közigazgatási szerv  előre  nem  látható
      ideig   nem   tudott   eleget   tenni   a   törvényben   előírt
      kötelezettségeinek.
       A  Médiatörvény  33. §-a az ORTT tagjainak  a  jelöléséről  és
      választásáról   tartalmaz  rendelkezéseket.  Az   indítványozók
      szerint  a  szabályozás azért „hiányos”, mert  nem  rendelkezik
      arra  a  megtörtént  esetre nézve, hogy a miniszterelnök  és  a
      köztársasági    elnök    nem   tud   megállapodni    az    ORTT
      elnökjelöltjének a személyében.
       Ahogyan  azt az Alkotmánybíróság a közalapítványi kuratóriumok
      tagjainak   a   jelöléséről  szóló  22/1999.   (VI.   30.)   AB
      határozatban hangsúlyozta, „[n]em alkotmányossági kérdés az, ha
      a   jelöltállítási  és  a  választási  eljárás  esetenként  nem
      működik. A mechanizmus működtetése során esetlegesen előforduló
      – és politikai vagy egyéb okra visszavezethető – nehézségek nem
      teszik magát a szabályozást alkotmányellenessé. Az Országgyűlés
      tagjainak,  a  politikai élet szereplőinek a törvényből  fakadó
      feladata az, hogy a mechanizmust megfelelően működtessék”  (ABH
      1999,   176,   194.).  A  közhatalmat  gyakorlók  felelősséggel
      tartoznak   azért,  hogy  a  jogszabály  előírásait   betartva,
      döntéseik  következményeit és súlyát figyelembe véve lássák  el
      hivatalukat. A köz érdekében tevékenykedő politikusoknak ezt  a
      kötelességét  egy mégoly körültekintően megfogalmazott  szabály
      sem  pótolhatja. Jelen esetben, egy a köztársasági elnök  és  a
      miniszterelnök   közötti   megegyezés  hiányában   alkalmazandó
      rendelkezés  sem  volna alkalmas arra, hogy  minden  előre  nem
      látható helyzetre pontos előírást adjon.
       Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Médiatörvény 33. §-ával
      kapcsolatban     benyújtott,     mulasztásban     megnyilvánuló
      alkotmányellenesség   megállapítását  kezdeményező   indítványt
      elutasította.

                                    IV.
                                     
       Az   Alkotmánybíróság   ezt  követően  a   Médiatörvénynek   a
      műsorszolgáltatási    jogosultságok    kiosztására    vonatkozó
      szabályait,   azon   belül  is  a  pályáztatással   kapcsolatos
      előírásokat  vizsgálta.  Az indítvány szerint  az  Országgyűlés
      alkotmánysértő  mulasztást  idézett  elő  azáltal,   hogy   nem
      szabályozta    törvényben   az   országos    műsorszolgáltatási
      jogosultság   pályáztatásának   értékelési   elveit,   és   nem
      biztosított  jogorvoslatot  az ORTT  pályázatokkal  kapcsolatos
      döntésével szemben.
       
       1.  Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  (a
      továbbiakban:  Abtv.) 49. § (1) bekezdése alapján  mulasztásban
      megnyilvánuló    alkotmányellenesség   megállapítására    akkor
      kerülhet    sor,   ha   a   jogalkotó   szerv   a   jogszabályi
      felhatalmazásból  származó jogalkotói feladatát  elmulasztotta,
      és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság
      mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít  meg,
      ha    alapvető   jog   érvényesüléséhez   szükséges   garanciák
      hiányoznak,  illetve,  ha  a hiányos szabályozás  alapvető  jog
      érvényesítését veszélyezteti [22/1990. (X. 16.)  AB  határozat,
      ABH  1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH  1992,
      227,  232.;  6/2001.  (III. 14.) AB határozat,  ABH  2001,  93,
      103.].
       A  műsorszolgáltatók sajtószabadságnak megfelelő független  és
      szabad  működésének fontos garanciája a médiahatóság  átlátható
      működése.   Az   Alkotmány  61.  §  (2)  és  (4)   bekezdéséből
      következően   a   frekvenciák   elosztásának   módját,    annak
      feltételeit  és  az arra vonatkozó eljárást jogszabálynak  kell
      meghatároznia [48/1993. (VII. 2.) AB határozat, ABH 1993,  314,
      319.].
       A  jogalkotó  az  Alkotmány  61. §-a  keretei  között  dönthet
      arról,   hogy  műsorszolgáltatási  szerződések  útján,  esetleg
      közigazgatási  eljárás  során szerzett  engedély  alapján  vagy
      egyéb  módon nyújt lehetőséget a műsorszolgáltatási jogosultság
      megszerzésére.   Nem   volna  eleve  összeegyeztethetetlen   az
      Alkotmány  61.  §  (2) bekezdésével az sem, ha  a  jogalkotó  a
      műsorszolgáltatási szerződések helyett engedélyezési  rendszert
      vezetne  be,  amelynek során a közigazgatási eljárás  szabályai
      volnának az irányadóak, és a műsorszolgáltató ügyfélként  járna
      el.
       
       2.   A   Médiatörvényben  a  jogalkotó  a   műsorszolgáltatási
      szerződések rendszerét részesítette előnyben. Az Alkotmány  61.
      §  (2) bekezdése szempontjából garanciális jelentőségű, hogy  a
      médiahatóság döntéshozatali eljárása áttekinthető és  követhető
      legyen:  a műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó  pályázat
      során  alkalmazandó  értékelési  szempontok  megismerhetőek  és
      valódi  szakmai vita tárgyai lehessenek, a döntés indokolásából
      rekonstruálható  legyen  a döntéshozatali  eljárás  (a  döntést
      alátámasztó  érvek,  a szavazati arány), a határozat  ellen  az
      érintett jogorvoslattal élhessen.
       Az   Alkotmánnyal  összhangban  az  Európa  Tanács  Miniszteri
      Bizottságának    a   műsorszolgáltatási   szektor    szabályozó
      hatóságainak függetlenségéről és feladatairól szóló Rec  (2000)
      23.  számú  ajánlása  alapján a műsorszolgáltatási  jogosultság
      elnyerésének  feltételeit jogszabálynak  kell  tartalmaznia.  A
      jogosultság   megszerzésére  nyílt,  átlátható   és   pártatlan
      eljárásban  kerülhet sor. Az ajánlás szerint a  médiahatóságnak
      minden döntését megfelelően indokolnia kell, a határozatoknak a
      nyilvánosság   számára  hozzáférhetőeknek  kell   lenniük,   és
      elengedhetetlen      azok      bírói      felülvizsgálhatósága.
      [Recommendation Rec (2000) 23 of the Committee of Ministers  to
      member  states on the independence and functions of  regulatory
      authorities  for the broadcasting sector, Appendix IV.  13-17.,
      V. 27.].
       
       3. A Médiatörvény ezeknek a követelményeknek nem felel meg.  A
      műsorszolgáltatási    jogosultság   pályáztatására    vonatkozó
      törvényi  szabályozás nem intézményesített átlátható  pályázati
      rendszert.  E hiányosság alkotmányellenes helyzetet eredményez,
      mert    nem   teszi   lehetővé,   hogy   a   műsorszolgáltatási
      jogosultságok  elnyerésére  átlátható  döntéshozatali   eljárás
      keretében    kerüljön   sor,   ami   kétséget   ébreszthet    a
      műsorszolgáltatók    sajtószabadságnak   megfelelő    független
      működését illetően.
       A  műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó  pályázat  során
      alkalmazandó     értékelési    szempontok    törvényben     nem
      szabályozottak,  a  döntéshozatali  eljárás  a  pályázók  és  a
      nyilvánosság  számára nem követhető. További  hiányosság,  hogy
      nem   rendelkezik  törvény  a  műsorszolgáltatási   jogosultság
      elnyerése   érdekében   benyújtott   pályázatok   elbírálásának
      határidejéről, és a törvényből a pályázati eljárás során hozott
      ORTT határozatok indokolásának a kötelezettsége sem következik.
       A  jogalkotói  mulasztás  az Alkotmány  57.  §  (1)  bekezdése
      vonatkozásában  is fennáll. Az Alkotmány 57.  §  (1)  bekezdése
      szerint  a  Magyar  Köztársaságban  a  bíróság  előtt  mindenki
      egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt
      bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a
      törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság
      igazságos   és  nyilvános  tárgyaláson  bírálja   el.   „Ez   a
      rendelkezés deklarálja – egyes eljárási garanciák meghatározása
      mellett  –  a  bírósághoz fordulás jogát.  Az  Alkotmánybíróság
      értelmezésében ezen alapvető jogból következően az államra az a
      kötelezettség  hárul, hogy – egyebek mellett – a  polgári  jogi
      jogok és kötelezettségek (a polgári joginak tekintett jogviták)
      elbírálására  bírói utat biztosítson.” [59/1993. (XI.  29.)  AB
      határozat, ABH 1993, 355.; 935/B/1997. AB határozat, ABH  1998,
      772-773.]
       A  Médiatörvény  99.  § (5) bekezdése csupán  egy  esetben,  a
      Médiatörvény  85-88.  §-aiban és a  VIII.  fejezetében  foglalt
      korlátozó  rendelkezésekbe  ütköző  pályázó  visszautasításával
      szemben  biztosítja  a  bírói utat. Egyébként,  a  Médiatörvény
      alapján  nincs mód arra, hogy az érintett bírósághoz  forduljon
      az  ORTT  műsorszolgáltatással kapcsolatos  pályázati  eljárást
      lezáró  érdemi döntése ellen. Ez azt jelenti, hogy a  rádió  és
      televízió  működését biztosító műsorszolgáltatási jogosultságot
      odaítélő  döntéssel  szemben az érintettek nem  követelhetik  a
      bíróság döntését.
       Az  Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy  az
      Országgyűlés  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenességet
      idézett   elő,  mert  nem  biztosította  törvényben,   hogy   a
      műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó pályáztatás során az
      Alkotmány  61.  § (2) bekezdésének megfelelően érvényesüljön  a
      sajtószabadság.  Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
      áll fenn továbbá azért is, mert az Országgyűlés nem szabályozta
      törvényben  az  Alkotmány 57. § (1) bekezdésének  megfelelő,  a
      műsorszolgáltatási jogosultság elnyeréséről szóló jogalkalmazói
      döntések   teljes   körű,  érdemi  bírósági  felülvizsgálatának
      lehetőségét.
       Az    Alkotmánybíróság   felhívta   az   Országgyűlést,   hogy
      jogalkotói feladatának 2007. december 31-ig tegyen eleget.
       
                                    V.
       
       1.  A  műsorszolgáltatási jogosultságok kiosztása  mellett  az
      ORTT  feladata  annak  vizsgálata,  hogy  a  műsorszolgáltatási
      jogosultságot szerzett rádiók és televíziók működése megfelel-e
      a törvényben és a műsorszolgáltatási szerződésben foglaltaknak.
      Ez nem jelentheti a műsorok előzetes tartalmi vizsgálatát, mert
      az  eleve  összeegyeztethetetlen volna az Alkotmány 61.  §  (2)
      bekezdésével.  Az ORTT mint közigazgatási szerv a  Médiatörvény
      112.   §  (1)  bekezdése  alapján  utólag  szankcionálhatja   a
      műsorszolgáltató   jogsértő  működését.   Általában   az   ORTT
      határozattal   szembeni  bírói  felülvizsgálat  léte   elegendő
      garanciát  jelent arra, hogy indokolatlanul ne  indulhasson  ex
      officio eljárás. Az, hogy a hivatalból kezdeményezett vizsgálat
      megfelel-e a sajtószabadsághoz való alapjognak, függ a  konkrét
      eljárástól   és   a   kiszabható   jogkövetkezménytől.    Külön
      megfontolást   igényel  például  az  az   indítványozók   által
      felvetett  kérdés,  hogy  a  személyhez  fűződő  jogok  védelme
      érdekében  alkotmányosan  van-e lehetőség  ex  officio  eljárás
      megindítására.    A    következőkben    ezt    vizsgálta     az
      Alkotmánybíróság.
       
       2.  Az  ORTT  a  Médiatörvény 112. § (1) bekezdésében  foglalt
      jogkövetkezményeket     alkalmazva      szankcionálhatja      a
      műsorszolgáltató cselekményét, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a
      műsorszolgáltató   –   többek   között   –    a    Médiatörvény
      rendelkezéseit   megsértette.   A   Médiatörvény   3.   §   (1)
      bekezdésének   megfelelően  a  műsorszolgáltató   tevékenysége,
      vagyis  a  műsorszolgáltatás nem sértheti az emberi jogokat.  A
      Médiatörvény 112. § (1) bekezdése alapján tehát az emberi jogok
      védelmében,  adott esetben pedig az emberi jogok önrendelkezési
      és  a  magánszférát védő aspektusait jelentő személyhez  fűződő
      jogok védelme érdekében is indulhat eljárás.
       Az  Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az emberi
      méltósághoz  való  alapjog  magában foglalja  az  önrendelkezés
      szabadságát, amelynek „fontos tartalmi eleme – egyebek között –
      az  egyén  joga  arra, hogy az igény állapotába  került  alanyi
      jogait  a  különböző  állami szervek, így a  bíróság  előtt  is
      érvényesítse. Az önrendelkezési jog azonban, mint az  általános
      cselekvési  szabadsághoz  való jog, a  jogérvényesítéstől  való
      tartózkodás,  a nem cselekvés jogát is magában foglalja.  Mivel
      ez  a  jog az egyén autonómiájának védelmére szolgál, általában
      mindenkinek   szabadságában  áll  eldönteni,  hogy   jogai   és
      törvényes   érdekei  védelmére  nyitva  álló  és  alkotmányosan
      biztosított  hatósági igényérvényesítési utat igénybe  veszi-e,
      vagy attól tartózkodik” 1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994,
      29,  35-36.; megerősítve: 20/1997. (III. 19.) AB határozat, ABH
      1997, 85, 90-92.; 1270/B/1997. AB határozat, ABH 2000, 713, 721-
      722..
       A   perbeli  önrendelkezés  tehát  azt  a  jogot  is   magában
      foglalja, hogy valaki jogsérelme esetén ne vegyen igénybe bírói
      utat.
       Ha   a  műsorszolgáltató  személyhez  fűződő  jogot  sért,   a
      jogsérelmet  szenvedett személy dönt arról, hogy  a  jogsértést
      elkövető műsorszolgáltatóval szemben érvényesíti-e személyiségi
      jogait, például indít-e pert.
       A  Médiatörvény 112. § (1) bekezdése és 136. § (1) bekezdése e
      bírói út mellett közigazgatási eljárást intézményesít. Az  ORTT
      –  a  Médiatörvény  3.  § (1) bekezdése  alapján  eljárva  –  e
      közigazgatási   eljárásban  nem  az  egyes   jogalanyokat   ért
      jogsérelmekről dönt. A Médiatörvény 3. § (1) bekezdése alapelvi
      rendelkezés. Az ORTT ennek megfelelően a közigazgatási  eljárás
      során  annak  megállapítására jogosult, hogy a műsorszolgáltató
      az  emberi jogok tiszteletben tartásával tevékenykedik-e, és az
      egyes  műsorainak témája, jellege, nézőpontja  nem  sérti-e  az
      emberi jogokban megjelenő alapvető értéket.
       A  Médiatörvény  112. § (1) bekezdése nem sérti  az  Alkotmány
      54.  §  (1)  bekezdését, mert az a fentiek alapján megfelel  az
      1/1994.  (I. 7.) AB határozatban megfogalmazott, a személyiségi
      jogok érvényesítésére vonatkozó elvi álláspontnak.
       
       Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság a Médiatörvény  112.  §
      (1)   bekezdése   alkotmányellenességének  megállapítására   és
      megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének
      sérelmére alapított – indítványt elutasította.
       
       3.  Az  indítványozók  a Médiatörvény 112.  §  (1)  bekezdését
      abból a szempontból is alkotmánysértőnek tartják, hogy az  ORTT
      az   alapján   „jogosult  és  köteles  megállapítani”,   ha   a
      műsorszolgáltató  nem tartja tiszteletben a Magyar  Köztársaság
      alkotmányos rendjét. Az indítvány szerint az „alkotmányos rend”
      kifejezés  határozatlan  fogalom, ezért  az  nem  felel  meg  a
      jogbiztonság követelményének.
       Az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  foglalt  jogállamiság
      lényeges  elemét  alkotó  jogbiztonság  megköveteli,  „hogy   a
      jogszabály  szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás  során
      felismerhető normatartalmat hordozzon” [11/1992. (III.  5.)  AB
      határozat,  ABH 1992, 77, 84.]. A jogbiztonságból azonban  „nem
      következik  a  jogalkotónak olyan kötelezettsége,  hogy  minden
      fogalmat  minden  jogszabályban  külön  meghatározzon.   Ha   a
      jogrendszer valamelyik eleme már tartalmaz egy adott  fogalomra
      vonatkozó   meghatározást,  akkor  az  –   eltérő   rendelkezés
      hiányában  –  más jogszabályok alkalmazása során is érvényesül”
      [71/2002. (XII. 17.) AB határozat, ABH 2002, 417, 424.].
       Az    alkotmányos   intézmények   feladata   az   Alkotmányban
      kialakított  rend,  vagyis  az  alkotmányos  jogok  tiszteletén
      alapuló  parlamentáris demokrácia megőrzése és biztosítása.  Az
      Alkotmány  8.  §  (1)  bekezdése  szerint  az  állam  elsőrendű
      kötelessége   az   ember  sérthetetlen  és   elidegeníthetetlen
      alapvető jogainak tiszteletben tartása és védelme.
       „Az  Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdései és 19. §  (3)  bekezdés
      b)   pontja  alapján  az  Országgyűlés  köteles  megalkotni  az
      alapjogok  érvényesüléséhez szükséges törvényeket. Az Alkotmány
      19.  §  (2)  bekezdése  alapján az  Országgyűlés  biztosítja  a
      társadalom   alkotmányos  rendjét,  és  az   alkotmányos   rend
      megdöntésére    irányuló    fegyveres    cselekmények    esetén
      szükségállapotot  hirdet ki [19. § (3)  bekezdés  i)  pont].  A
      köztársasági   elnök  az  Alkotmány  29.   §-a   szerinti,   az
      államszervezet    demokratikus   működése    feletti    őrködés
      alkotmányos előírása alapján vesz részt az Alkotmány 8.  §  (1)
      bekezdésébe  foglaltak érvényesítésében. Az alapjogok  védelmét
      az  Alkotmánybíróság az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint
      a  jogszabályok  alkotmányossági  vizsgálata  és  a  törvénnyel
      hatáskörébe   utalt   egyéb  feladatok   ellátása   útján,   az
      állampolgári jogok országgyűlési biztosai az Alkotmány 32/B. §-
      ába foglalt szabályok alapján látják el.” [12/2001. (V. 14.) AB
      határozat, 2001, 163, 167-168.]
       A  Kormánynak  alkotmányból fakadó kötelessége az  alkotmányos
      rend  védelme és az állampolgárok jogainak biztosítása  [35.  §
      (1) bekezdés a) pont], amelyért felelőssé tehető [37/1992. (VI.
      10.)  AB  határozat, ABH 1992, 227, 233.]. A Magyar Honvédséget
      az    alkotmányos   rend   megdöntésére   irányuló    fegyveres
      cselekmények esetén lehet felhasználni, akkor, ha  a  rendőrség
      alkalmazása  nem elegendő [40/B. § (2) bekezdés].  A  bíróságok
      biztosítják  az  alkotmányos rendet [50. §  (1)  bekezdés],  az
      ügyészség  pedig gondoskodik az alkotmányos rendet  sértő  vagy
      veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről [51. §
      (1) bekezdés].
       A  Büntető  Törvénykönyvről szóló 1978.  évi  IV.  törvény  X.
      fejezetében foglalt törvényi tényállások, különösen a  139.  és
      139/A. §-ok célja az alkotmányos rend büntetőjogi védelme.
       Az   Alkotmány  és  az  alkotmányos  jogszabályok   mindenkire
      egyaránt   kötelezőek  [Alkotmány  77.  §  (1)   bekezdés].   A
      műsorszolgáltatónak, mint minden jogalanynak tiszteletben  kell
      tartania  az alkotmányos rendet, ezt a kötelezettségét nevesíti
      a   Médiatörvény  alapelvi  rendelkezése.  Erre   az   alapelvi
      rendelkezésre  alapozva  az  ORTT a  Médiatörvény  112.  §  (1)
      bekezdése  alapján,  törvénysértés esetén szankciót  állapíthat
      meg,  amennyiben  azt rendkívüli körülmények indokolják.  Ilyen
      volna   például,   ha   a  műsorszolgáltató   folyamatosan   az
      alkotmányos  rend  alapját  alkotó  egyenlő  emberi  méltóságot
      semmibe  vevő ideológiát hirdetve tevékenykedne. A Médiatörvény
      3. § (2) bekezdésére tekintettel a 112. § (1) bekezdése alapján
      alkalmazott  joghátrányoknak ilyen  különleges  esetben  fontos
      szerepe  lehet  az alkotmányos alapstruktúrát tiszteletben  nem
      tartó műsorszolgáltatók elleni fellépés során.
       Minderre  tekintettel az Alkotmánybíróság a Médiatörvény  112.
      §  (1)  bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítására  és
      megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 2. § (1)  bekezdésének
      sérelmére alapított – indítványt elutasította.
                                     
                                    VI.

       1.  Az  Alkotmánybíróság ezt követően azokat az  indítványokat
      válaszolta  meg,  amelyek  az  ORTT  kettős  jogi  státusát   a
      Médiatörvény 112. §-ával, azon belül a 112. § (1)  bekezdés  d)
      és  f)  pontjaival  és  a 136. § (1) bekezdésével  kapcsolatban
      kifogásolták.
       1.1. Az ORTT által benyújtott indítvány azt sérelmezi, hogy  a
      Médiatörvény  112.  §-ában az ORTT polgári  jogi  jogalanyisága
      keveredik a hatósági jogkörrel. Különösen érzékelhető ez a 112.
      § (1) bekezdés f) pontjával kapcsolatban, amely „a polgári jogi
      jogalanyiságból  fakadó felmondás aktusát  összemossa  az  ORTT
      hatósági jogkörével”. Az indítvány szerint a műsorszolgáltatási
      jogosultság  magánjogi  jellegű  pályázat  és  szerződés  útján
      történő létesítése kifejezetten kizárja, hogy ezt a jogviszonyt
      az ORTT államigazgatási aktussal szüntesse meg. Az indítványozó
      az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, az Alkotmány 9. §-át, továbbá
      13. § (1) bekezdését sértőnek tartja, hogy a műsorszolgáltatási
      szerződés  kötelező felmondására – a Médiatörvény  112.  §  (1)
      bekezdés f) pontja értelmezésének megfelelően – államigazgatási
      eljárás során vagy annak eredményeképpen kerül sor.
       1.2.  Egy  másik indítványozó szerint az Alkotmány 50.  §  (2)
      bekezdését   és  az  57.  §  (1)  bekezdését  sérti,   hogy   a
      Médiatörvény a műsorszolgáltatási szerződés megszegése  esetére
      a   szerződésben  kikötött  kötbér,  vagyis  egy  polgári  jogi
      jogkövetkezmény  érvényesítését  a  közigazgatási  hatóság  (és
      egyben   a   szerződő  fél)  által  alkalmazandó  közigazgatási
      szankcióként  határozza meg. Ezért „a kötbér szankciót  kiszabó
      közigazgatási határozat felülvizsgálatával kapcsolatos jogvitát
      a bíróság nem képes érdemben elbírálni”.
       
       2.  Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy megfelel-
      e  az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdéséből fakadó  jogbiztonsági
      követelményeknek,  hogy  az  ORTT közigazgatási  ügyben  eljáró
      szervként   a   közigazgatási  eljárás  szabályait   alkalmazva
      szankcionálja  a műsorszolgáltatási szerződésben  részes  másik
      felet, a műsorszolgáltatót.
       2.1.  Az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar
      Köztársaság  független,  demokratikus  jogállam.  „A   jogállam
      nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az  állam
      –   s  elsősorban  a  jogalkotó  –  kötelességévé  teszi  annak
      biztosítását,  hogy  a jog egésze, egyes  részterületei  és  az
      egyes  jogszabályok  is  világosak,  egyértelműek,  működésüket
      tekintve  kiszámíthatóak  és előreláthatóak  legyenek  a  norma
      címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán  az  egyes
      normák   egyértelműségét   követeli   meg,   hanem   az   egyes
      jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.” [9/1992.  (I.
      30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]
       Kiváltképpen  fontos  a világos, érthető  és  a  jogalkalmazás
      számára  felismerhető  normatartalom, és ezek  eredményeként  a
      jogalkalmazó  kiszámítható működése  abban  az  esetben,  ha  a
      normaszöveg alapjogot korlátoz. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság
      a  13/2001. (I. 14.) AB határozatban hangsúlyozta, a jogszabály
      szövegének  hiányossága, homályossága, vagy  az  a  tény,  hogy
      pontosan nem értelmezhető, különösen sérti a jogbiztonságot, ha
      a  rendelkezés alkotmányos alapjog korlátozását teszi  lehetővé
      (ABH 2001, 177, 201.).
       A  Médiatörvény 112. §-a ilyen, a sajtószabadsághoz  való  jog
      korlátozását lehetővé tevő szabály, ezért az Alkotmánybíróság a
      következőkben   ezt  a  tesztet  alkalmazva   vizsgálta   annak
      alkotmányosságát.
       
       3.  Az ORTT a földfelszíni rendszerű, analóg műsorszórás útján
      megvalósuló,  illetve  a  Kormány rendelkezési  jogába  tartozó
      (általa  bérelt)  műholdas,  valamint  rádiótávközlő  eszközzel
      végzett  műsorszolgáltatás esetén műsorszolgáltatási szerződést
      köt   a   műsorszolgáltatókkal,  így  jogosítja  fel   őket   a
      műsorszolgáltatásra.    Az   ORTT    szerződő    félként    köt
      műsorszolgáltatási szerződést azzal a műsorszolgáltatóval, akit
      a   pályázat   elbírálása  során  arra  érdemesnek   talál.   A
      pályáztatási  eljárás során a Médiatörvényben nem  szabályozott
      esetekben   mögöttes  szabályként  a  Ptk.   rendelkezései   az
      irányadóak.   Ez  értelemszerűen  következik  abból,   hogy   a
      Médiatörvény  102. §-a alapján az ORTT a műsorszolgáltatókat  a
      műsorszolgáltatási       jogosultság       gyakorlására       a
      műsorszolgáltatási szerződés megkötésével jogosítja  fel.  Erre
      utal  továbbá  az ORTT által meghatározott általános  pályázati
      feltételek 87. pontja és a minden műsorszolgáltatási  szerződés
      mellékletét  képező műsorszolgáltatási szerződés tervezet  8.3.
      pontja.
       E  polgári jogi jogviszony mellett, a Médiatörvény 136. §  (1)
      bekezdés  „12.  és”  szövegrésze alapján az ORTT  közigazgatási
      szervként a műsorszolgáltatás törvényessége felett felügyeletet
      gyakorol, a műsorszolgáltatók szerződésszegő magatartása esetén
      hatóságként  szankcionál.  Abban az esetben,  ha  a  pályázaton
      sikerrel  szereplő műsorszolgáltató a törvényben  meghatározott
      feltételeknek   nem  tesz  eleget,  vagy  a  műsorszolgáltatási
      szerződésben  foglaltakat megszegi, az ORTT mint  közigazgatási
      szerv állapítja meg a jogkövetkezményt. Ez azt jelenti, hogy  a
      műsorszolgáltatási szerződésben résztvevő felek egyike, az ORTT
      közhatalmi  szervként  is  eljárhat  a  másik  szerződő  féllel
      szemben.
       
       4.  Ez a kettős jogi természet különösen élesen jelentkezik  a
      Médiatörvény 112. § (1) bekezdés d) és f) pontjaiban.
       4.1.   Az   ORTT   a   műsorszolgáltató   nem   szerződésszerű
      teljesítése  esetére a polgári jog szabályai  szerinti  kötbért
      köthet ki. A Médiatörvény 112. § (1) bekezdés d) pontja alapján
      azonban   az  ORTT  mint  közigazgatási  szerv  érvényesíti   a
      szerződésben  megállapított kötbért. Ez  azt  jelenti,  hogy  a
      kötbér  érvényesítésére közigazgatási eljárásban, közigazgatási
      határozattal    kerül    sor.    A   közigazgatási    határozat
      törvényességét,   ezen   belül   a   szankció    alkalmazásának
      jogszerűségét a bíróság felülbírálhatja. (A bírói  gyakorlatból
      lásd  például  EBH 2002.831, KGD 2004. 22, BH  2004.  214.)  Ez
      azonban nem zárja ki, hogy a szerződő felek polgári peres  úton
      érvényesítsék a kötbér követelésére vonatkozó igényeiket. [A BH
      2007.  21.  a  Médiatörvény 112. § (1)  bekezdés  d)  pontjával
      kapcsolatban megállapítja: az a körülmény, hogy a felek közötti
      szerződés  egyes  pontjainak  megszegéséhez  egy  közigazgatási
      eljárás  kapcsolódik,  nem  teszi kizárttá,  hogy  a  szerződés
      értelmezésével    kapcsolatos   polgári   jogi    jogvitát    a
      Választottbíróság bírálja el.] Az ORTT mint szerződő fél  tehát
      kétféleképpen is érvényesítheti kötbér megfizetésére  vonatkozó
      igényét,  aszerint,  hogy számára melyik a  kedvezőbb  és  hogy
      melyik garantálja inkább a végrehajtás sikerességét.
       4.2.  Ugyanez  a kettősség jelentkezik a Médiatörvény  112.  §
      (1)  bekezdés f) pontjában. A Médiatörvény 112. § (1)  bekezdés
      f)  pontja,  112.  § (4) bekezdése és a 136.  §  (1)  bekezdése
      alapján  az  ORTT egyfelől közigazgatási határozatot  hozhat  a
      műsorszolgáltatási  szerződés azonnali  hatályú  felmondásáról,
      másfelől egy közigazgatási eljárás eredményeképpen juthat  arra
      a következtetésre, hogy a szerződés felmondására van szükség.
       Az  előbbi esetben az ORTT – amennyiben a Médiatörvény 112.  §
      (4)    bekezdésében   felsorolt   feltételek   fennállnak    –,
      közigazgatási  határozatot  hoz a  szerződés  azonnali  hatályú
      felmondásáról.    E   határozat   jogszerűségét    a    bíróság
      közigazgatási perben vizsgálhatja.
       Az  utóbbi  esetben az ORTT egy közigazgatási eljárást  indít,
      amelynek  során  csupán megállapítja, hogy a műsorszolgáltatási
      szerződés  azonnali  hatályú felmondásának kötelező  esete  áll
      fenn, de a közigazgatási határozat nem mondja fel a szerződést.
      Az  ORTT  ebben az esetben a műsorszolgáltatási szerződésben  a
      szerződés megszüntetését lehetővé tevő felmondási okra  vagy  a
      Médiatörvény   112.   §   (4)   bekezdésében   foglalt    indok
      valamelyikére  alapozva – a polgári jog szabályait  alkalmazva,
      annak keretein belül – mondja fel a szerződést, vagyis az  ORTT
      a  felmondás  jogát  a  másik  félhez  intézett  nyilatkozattal
      gyakorolja.  A  felmondás pedig a szerződést megszünteti  [Ptk.
      321.  §  (1)]. Ilyenkor a másik szerződő fél a polgári  jogvita
      eldöntésére jogosult bírósághoz fordulhat.
       Ez    azt    jelenti,   hogy   a   Médiatörvény   szabályozási
      konstrukciója  miatt,  az ORTT, aszerint  hogy  számára  melyik
      eljárás   a   kedvezőbb,  választhat,   hogy   hatóságként   (a
      közigazgatási eljárás szabályai alapján eljárva) vagy  szerződő
      félként  (a  polgári  jog szabályait alkalmazva)  gyakorolja  a
      felmondás jogát.
       
       4.3.  Ahogyan  azt  az  Alkotmánybíróság jelen  határozat  IV.
      pontjában  is hangsúlyozta, az Alkotmány 61. §-ának a  hatósági
      engedélyezésen  alapuló  és a műsorszolgáltatási  jogosultságra
      vonatkozó  szerződési rendszer is megfelel. Bármelyik rendszert
      választja   a   jogalkotó,  a  műsorszolgáltatási   jogosultság
      jogosultja   számára  világosan  és  kiszámítható  módon   kell
      rögzíteni  a  teljesítendő  kötelezettségeket,  valamint  az  e
      kötelezettségek   megszegése  esetén   alkalmazandó   eljárást,
      továbbá a jogkövetkezményeket.
       Önmagában  az  a  tény,  hogy  egy jogszabályban  a  különböző
      jogágakhoz    kapcsolódó   jogintézmények    keverednek,    nem
      alkotmánysértő. Emiatt az Alkotmánybíróság nem nyilvánította az
      Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésébe ütközőnek a szokásos  polgári
      jogi  szankciónak nem tekinthető, de bizonyos mértékig  polgári
      jogi  szankció  szerepét  betöltő  közérdekű  célra  fordítható
      bírság   intézményét  sem  a  válaszadás  jogával   kapcsolatos
      döntésében  [57/2001. (XII. 5.) AB határozat,  ABH  2001,  484,
      505.].   A  műsorszolgáltatási  szerződés  megkötésére   és   a
      műsorszolgáltatók szankcionálására vonatkozó  szabályozásban  a
      polgári  és  a közigazgatási jog elemeinek együttes alkalmazása
      alkotmányosan nem elfogadhatatlan.
       A  jelen ügyben vizsgált Médiatörvény 136. § (1) bekezdés „12.
      és”  szövegrésze  a  112.  § tekintetében  az  ORTT  számára  a
      közigazgatási  eljárási  szabályok alkalmazását  írja  elő.  Ez
      viszont nem zárja ki, hogy az ORTT adott esetben a polgári  jog
      keretein  belül  járjon  el.  Az  ORTT  ilyen  kiszámíthatatlan
      működése  azonban  nem  felel  meg  az  Alkotmány  2.   §   (1)
      bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményének.  Ahogyan  azt
      az    Alkotmánybíróság   az   57/2001.   AB   határozatban   is
      hangsúlyozta,  „a  jogszabályokkal  szemben  a  jogállam   elve
      alapján  támasztott  az a követelmény, hogy  a  jogkövetkezmény
      előrelátható  legyen, nem zárja ki a jogalkalmazói mérlegelést,
      de  az  alkalmazás  szempontjainak  elég  határozottaknak  kell
      lenniük” (ABH 2001, 484, 502.).
       A  Médiatörvény  136. § (1) bekezdés „12. és” szövegrésze  azt
      eredményezi,  hogy  az ORTT szerződő fél és  hatóság  funkciója
      keveredik,  szerepzavart okoz, így az ORTT műsorszolgáltatókkal
      szembeni   magatartása  kiszámíthatatlanná  válik.   Az   állam
      intézményeinek a jogalanyok számára előre látható, kiszámítható
      működése a jogbiztonság elengedhetetlen feltétele [9/1992.  (I.
      30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 64-67.]
       A  10/2001.  (IV. 12.) AB határozatban az Alkotmánybíróság  az
      Alkotmány 2. § (1) bekezdésével ellentétesnek nyilvánította azt
      a  jogszabályt,  amely  „a – polgári jogi  tekintetben  vett  –
      szerződő  feleket,  a – közigazgatási jogi  értelemben  vett  –
      ellenérdekű  ügyfeleket és a közigazgatási hatóságot  megillető
      jogosítványokat     a     megyei     földhivatalok      kezében
      összpontosította”.   A   szabályozás   összevonta   az   állami
      közhatalmi   jogosítványokat  a  polgári   jogi   képviseletből
      származó  jogokkal.  A  határozat  szerint  „jogállamban  ilyen
      jogszabályi  megoldásra semmiféle indok  nem  kényszerítheti  a
      jogalkotót”. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy  az  állami
      közhatalmi   szervek  nem  rendelkezhetnek  hatalmi  pozícióval
      konkrét  magánjogi jogviszonyokban. A magánjogi jogviszonyokban
      ugyanis a közhatalmi szervek ugyanolyan jogi helyzetben vannak,
      mint más jogalanyok (ABH 2001, 123, 147.)
       A  Médiatörvény  136. § (1) bekezdés „12.  és”  szövegrésze  –
      azáltal,  hogy az ORTT közhatalmi jogosítványait  összemossa  a
      polgári jogi jogviszonyból származó jogokkal –, lehetőséget  ad
      a   hatóság   önkényes,   szubjektív  jogalkalmazói   döntésére
      [754/B/1999. AB határozat, 534/E/2001. AB határozat], ezért nem
      felel  meg  az  Alkotmány  2.  § (1)  bekezdésében  biztosított
      jogbiztonság követelményének. Az önkényes jogalkalmazói  döntés
      lehetősége különösen sérti a jogbiztonságot, mert az  Alkotmány
      61.    §    (2)    bekezdésében   biztosított    sajtószabadság
      érvényesülésének korlátozásával járhat.
       Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság a Médiatörvény  136.  §
      (1)   bekezdés   „12.   és”  szövegrészét   alkotmányellenesnek
      nyilvánította,    és    2007.    december    31-i     hatállyal
      megsemmisítette.   A   határozatban  megállapított   jogalkotói
      mulasztás   megszüntetésére  szintén  a  2007.  december   31-i
      időpontot jelölte meg. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 43.  §  (4)
      bekezdése alapján a jogbiztonság érdekében, a Médiatörvény 112.
      §  (1)  bekezdése alapján folyamatban lévő ügyekre tekintettel,
      továbbá  a  törvényhozás számára az új, Alkotmánynak  megfelelő
      szabályok megalkotására megfelelő időt hagyva állapította meg a
      megsemmisítés   időpontját   és  a  mulasztás   megszüntetésére
      rendelkezésre álló időtartam utolsó napját.
       
       5.  Az  indítványozó  kérelmében a  Médiatörvény  136.  §  (1)
      bekezdés  „VI.  fejezet  12.  címe” szövegrész  megsemmisítését
      kérte.   Az  Alkotmánybíróság  ugyanezen  bekezdés   „12.   és”
      szövegrészét  semmisítette  meg.  Ennek  az  az  oka,  hogy   a
      rádiózásról  és  televíziózásról szóló  1996.  évi  I.  törvény
      jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2002. évi XX. törvény
      22.  §-a  alapján  a  Médiatörvény  136.  §  (1)  bekezdése   a
      következőképpen módosult: „(1) A VI. fejezet 12. és 13. címe, a
      VI/A. fejezet, a VII. fejezet, valamint a 135. § alkalmazásában
      a Testület közigazgatási ügyben eljáró szerv, eljárására az e §-
      ban  foglalt eltérésekkel az államigazgatási eljárás  általános
      szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni.” Ezt
      követően  a  közigazgatási  hatósági  eljárás  és  szolgáltatás
      általános   szabályairól   szóló   2004.   évi   CXL.   törvény
      hatálybalépésével  összefüggő  egyes  törvények   módosításáról
      szóló  2005.  évi  LXXXIII. törvény 336. §-a úgy  rendelkezett,
      hogy  „ahol  jogszabály  az államigazgatási  eljárás  általános
      szabályairól  szóló  1957.  évi  IV.  törvényt  említi,  ott  a
      közigazgatási   hatósági  eljárás  és  szolgáltatás   általános
      szabályairól    szóló   2004.   évi   CXL.    törvényt,    ahol
      államigazgatási  eljárást  említ,  ott  közigazgatási  hatósági
      eljárást  kell  érteni”.  Az indítvány  elbírálásakor  hatályos
      jogszabályszöveg a következő: „136. § (1) A VI. fejezet 12.  és
      13.  címe, a VI/A. fejezet, a VII. fejezet, valamint a  135.  §
      alkalmazásában  a Testület közigazgatási ügyben  eljáró  szerv,
      eljárására  az  e  §-ban foglalt eltérésekkel  a  közigazgatási
      hatósági  eljárás és szolgáltatás általános szabályairól  szóló
      2004. évi CXL. törvényt kell alkalmazni.”
       
       Tekintettel  arra,  hogy  az Alkotmánybíróság  a  Médiatörvény
      136.  §  (1) bekezdés „12. és” szövegrészét alkotmányellenesnek
      nyilvánította,  az  Alkotmány 9. §-a és  13.  §  (1)  bekezdése
      szempontjából e rendelkezés alkotmányosságát nem vizsgálta.
       Mellőzte  az  Alkotmánybíróság  a  Médiatörvény  112.  §   (1)
      bekezdés  d)  pontjának megsemmisítését, mert úgy  ítélte  meg,
      hogy  a  kötbér  érvényesítésével  kapcsolatos  alkotmányossági
      probléma is arra vezethető vissza, hogy a Médiatörvény  136.  §
      (1)   bekezdés   „12.  és”  szövegrésze  alapján   a   112.   §
      alkalmazásakor  a közigazgatási hatósági eljárás  szabályai  az
      irányadóak.
       
       6.   Az   Alkotmánybíróság  ezt  követően  azt  az  indítványt
      vizsgálta,  amely  azért  tartja  a  Médiatörvény  112.  §  (1)
      bekezdését alkotmánysértőnek, mert e rendelkezés nem  tartalmaz
      eligazítást  arra  vonatkozóan,  hogy  a  jogalkalmazó   milyen
      szempontok  szerint válasszon a kiszabható joghátrányok  közül.
      Álláspontja  szerint a szankciók sorrendje nem ad  eligazítást,
      mert  a törvényi felsorolás nem a legenyhébb jogkövetkezménytől
      halad  a  legsúlyosabb joghátrány felé, ugyanis ha az  írásbeli
      figyelmeztetés szankciót második alkalommal kellene alkalmazni,
      akkor e helyett az ORTT köteles a szerződést azonnali hatállyal
      felmondani.  Emellett, a kifogásolt rendelkezés alapján  kirótt
      szankció  alkalmazása esetén nincs megfelelő bírói jogorvoslat,
      mert  a  bíróság  csak  a  jogsértő  közigazgatási  határozatot
      vizsgálhatja  felül.  Ez az indítványozó szerint  ellentétes  a
      jogbiztonság   elvével  [Alkotmány  2.  §  (1)   bekezdés],   a
      közigazgatási  határozatok  bírói  felülvizsgálatára  vonatkozó
      követelménnyel [Alkotmány 50. § (2) bekezdés] és a bírói  úthoz
      való joggal [Alkotmány 57. § (1) bekezdés].
       Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  törvényhozó   a
      Médiatörvény  112.  §  (1)  bekezdésének  a  megalkotásakor   a
      szankciók  felsorolásával a fokozatosság elvét  érvényesítette,
      (a   lista  a  legenyhébb  szankció  alkalmazásától   halad   a
      legszigorúbb     jogkövetkezményig:     felhívás,      írásbeli
      figyelmeztetés,  műsorszolgáltatási jogosultság felfüggesztése,
      kötbér,  bírság,  a szerződés azonnali hatályú felmondása),  de
      egyebekben    a    jogalkalmazóra   bízta   a   jogkövetkezmény
      megállapítását.  A  jogalkalmazónak  az  elkövetett   jogsértés
      súlyához  és annak gyakoriságához igazodóan kell megállapítania
      a szankció mértékét.
       Az   ORTT   mint   közigazgatási  ügyben   eljáró   szerv   az
      államigazgatási eljárás során értelmezi az irányadó jogszabályi
      rendelkezéseket.   A   jogszabály-alkalmazás   során    történő
      értelmezés   a   határozat  része,  amely   később,   a   bírói
      felülvizsgálat során vita tárgyává tehető. AZ ORTT határozatban
      megjelenő  jogszabály-értelmezés nem köti a bíróságot  [2/2005.
      (II.   10.)  AB  határozat,  ABH  2005,  64,  67.].   Az   ORTT
      Médiatörvény 112. § (1) bekezdése alapján hozott határozatainak
      bírósági   felülvizsgálata  kiterjed  a  tények  megállapítása,
      valamint  az  abból  levont következtetések jogszerűségének  az
      ellenőrzésére  is.  A  bírói gyakorlat –  ennek  megfelelően  –
      felülvizsgálja   az   ORTT   által   alkalmazott   joghátrányok
      jogszerűségét is (BH 2003. 525, EBH 2003. 1002).
       Mindezek  alapján az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a
      Médiatörvény   112.   §  (1)  bekezdés  alapján   hozott   ORTT
      határozatok   bírói   felülvizsgálata   nem   csupán   formális
      jogszerűségi   vizsgálat,  hanem   érdemben   is   alkalmas   a
      jogsérelmek   orvoslására.   Ezért   az   Alkotmánybíróság    a
      Médiatörvény   112.  §  (1)  bekezdése  alkotmányellenességének
      megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány  2.
      §  (1)  bekezdésének,  50.  § (2) bekezdésének  és  57.  §  (1)
      bekezdésének sérelmére alapított – indítványt elutasította.
       
                                   VII.
       
       Végül  az Alkotmánybíróság azt a kérelmet vizsgálta,  amely  a
      Reklámtörvény  16. § (1) bekezdéséhez kapcsolódóan  alkotmányos
      követelmény  megállapítását  kérte  annak  érdekében,  hogy   a
      személyhez  fűződő  jogot  sértő  reklámok  esetében   csak   a
      jogsérelmet  szenvedett kérelmére indulhasson reklámfelügyeleti
      eljárás.
       Az  Abtv. 21. §-a alapján az indítványozók csak az Abtv. 1. §-
      a szerinti eljárások kezdeményezésére jogosultak. Az Abtv. 1. §
      b)  pontja  alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik  a
      jogszabály,  valamint az állami irányítás  egyéb  jogi  eszköze
      alkotmányellenességének utólagos vizsgálata. Az Abtv. 22. § (2)
      bekezdése  szerint az indítványnak a kérelem alapjául  szolgáló
      ok  megjelölése mellett határozott kérelmet kell  tartalmaznia.
      Az  Abtv.  37.  §-a kimondja: „Az alkotmányellenesség  utólagos
      megállapítását  kezdeményező  indítványban  javasolni  kell   a
      jogszabály vagy az állami irányítás jogi eszközének teljes vagy
      részbeni megsemmisítését.”
       Az  Alkotmánybíróság  eljárása során megállapította,  hogy  az
      indítvány  nem  tartalmaz kérelmet a Reklámtörvény  16.  §  (1)
      bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és
      megsemmisítésére.    Az   indítványozó    csupán    alkotmányos
      követelmény megfogalmazását kezdeményezte.
       Az   Alkotmánybíróság  kizárólag  az  Abtv.-ben  meghatározott
      hatásköreiben  eljárva  —  azokkal szoros  összefüggésben  —  a
      konkrét  ügy összes körülményeinek mérlegelése alapján  határoz
      arról,   hogy   az  alkotmányellenes  norma  megsemmisítésével,
      illetőleg   a  mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség
      megállapításával,       vagy      alkotmányos       követelmény
      megfogalmazásával  is  biztosítható a jogrend  alkotmányossága.
      Jogszabály  vagy  állami  irányítás  jogi  eszköze  alkotmányos
      normatartalmának  megállapítására,  illetve   —   önmagában   —
      alkotmányos  követelmény megállapítására az Alkotmánybíróságnak
      nincs  önálló hatásköre. Következésképpen kizárólag alkotmányos
      követelmény  megfogalmazására  irányuló  önálló  indítvány  nem
      terjeszthető  elő  [292/B/2001. AB  végzés,  ABH  2001,  1591.;
      545/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1304, 1312-1313.].
       
       Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt az  Ügyrend
      29. § c) pontja alapján visszautasította.
       
      A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41.
      §-án alapul.
                               Dr. Bihari Mihály
                          az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
                  Dr. Balogh Elemér       Dr. Bragyova András
                  alkotmánybíró                 alkotmánybíró
                                       
                  Dr. Holló András            Dr. Kiss László
                  alkotmánybíró                 alkotmánybíró
                                       
                  Dr. Kovács Péter       Dr. Kukorelli István
                  alkotmánybíró          előadó alkotmánybíró
                                       
                  Dr. Lenkovics Barnabás     Dr. Lévay Miklós
                  alkotmánybíró                 alkotmánybíró
                                       
                              Dr. Paczolay Péter
                                 alkotmánybíró
        Dr. Paczolay Péter alkotmánybíró különvéleménye
         
         Nem  értek  egyet azzal, hogy az Alkotmánybíróság  a  többségi
        határozat  rendelkező része 1. pontja alatt alkotmányellenesnek
        mondta  ki és ezért 2007. december 31. napjával megsemmisítette
        a  Rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a
        továbbiakban:  Médiatörvény)  136.  §  (1)  bekezdés  „12.  és”
        szövegrészét.
         
         A    határozat   indokolásának   VI.   pontja   értelmében   a
        megsemmisített   rendelkezés  összemossa  az  ORTT   közhatalmi
        jogosítványait a polgári jogi jogviszonyból származó  jogokkal,
        így lehetőséget ad önkényes, szubjektív jogalkalmazói döntésre,
        és  ezért  az  nem  felel meg az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdése
        szerinti jogbiztonság követelményének.
         
         Az  Alkotmánybíróság korai határozataiban elvi éllel  mutatott
        rá  arra,  hogy „a világos, érthető és megfelelően értelmezhető
        normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény.
        A  jogbiztonság  —  amely az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdésében
        deklarált  jogállamiság  fontos eleme  —  megköveteli,  hogy  a
        jogszabály  szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás  során
        felismerhető normatartalmat hordozzon.” [26/1992. (IV. 30.)  AB
        határozat, ABH 1992, 135, 142.]
         
         Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy „a törvényhozás  valamely,
        az   Alkotmány   sérelmét   nem   jelentő   hibáját   általában
        jogalkalmazói jogszabály értelmezéssel kell feloldani,  mert  a
        jogalkalmazás    hivatott    eldönteni,    hogy    a    konkrét
        jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet)  hordozó
        rendelkezések  közül  melyik  törvényhely  alkalmazásával  kell
        eljárni. (…) Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi
        rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen
        alkotmányos   elvek  vagy  jogok  valamelyike  megsérül   annak
        folytán,   hogy   a   szabályozás   ellentmondása   jogszabály-
        értelmezéssel    nem    oldható    fel     és     ez     anyagi
        alkotmányellenességhez   vezet,   vagy   ha   a   normaszövegek
        értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi  sérelmet  okoz.
        Ennek   hiányában   azonban  az  azonos  szintű   normaszövegek
        lehetséges  értelmezési nehézsége, illetőleg  az  értelmezéstől
        függő    ellentéte,   összeütközése   önmagában   nem    jelent
        alkotmányellenességet”. [35/1991. (VI. 20.) AB  határozat,  ABH
        1991, 175, 176.]
         
         Az  Alkotmánybíróság ezen túlmenően — valamely jogintézménynek
        a   jogi   szabályozás   rendszerébe  történő   beillesztésével
        kapcsolatosan   —   meghúzta   a  rendszerképző   jogértelmezés
        alkotmányos   határait.  E  szerint:   „Az   alkotmányosan   is
        elfogadott rendszerképző jogértelmezésnek megvannak a  határai:
        ez  nem  kerülhet  szembe  a  jogbiztonság  követelményével.  A
        jogalkalmazói   jogértelmezés  ezért  csak  olyan   működőképes
        jogszabályra  épülhet,  amely  világosan  kijelöli   az   adott
        jogintézmény  célját, alkalmazásának kereteit, szempontjait  és
        rendjét,  az  alkalmazásával érintettek körét, azok  jogait  és
        kötelezettségeit  és  az  intézménnyel  összefüggésben  igénybe
        vehető  jogorvoslati rendet”. [47/2003. (X. 27.) AB  határozat,
        ABH 2003, 525, 549.]
         
         A   kifejtettekből   az   következik,  hogy   a   törvényhozói
        következetlenség,   egy   normaszöveg   ellentmondásos   volta,
        többféle  értelmezésre is lehetőséget nyújtó tartalma —  anyagi
        alkotmányellenesség hiányában — jogalkalmazói  jogértelmezéssel
        feloldható. A jogértelmezés korlátját jelenti az, ha egy  norma
        „működésképtelen”,  azaz  a jogszabállyal  szemben  támasztható
        minimális követelményeknek sem felel meg.
         
         Álláspontom  szerint  jogalkalmazói értelmezéssel  a  vizsgált
        törvényi  szabály  tartalma  és  abból  következőleg  az   ORTT
        eljárási   lehetőségei   egyértelművé   tehetőek,   ezzel    az
        indítványokban    állított   hiányosságok,    tisztázatlanságok
        feloldhatóak.
         
         A  Médiatörvény  136. § (1) bekezdése azon területeket  jelöli
        meg,  ahol  az ORTT közhatalommal bíró közigazgatási  szervként
        járhat el.
         A   Médiatörvény   VI.  fejezete  —  egyebek   mellett   —   a
        műsorszolgáltatási     jogosultságra    vonatkozó     általános
        rendelkezéseket,     a    jogosultság     megszerzésével,     a
        műsorszolgáltatási  szerződés  tartalmával,   megkötésével,   a
        jogosultság   időtartamával,  valamint  —  12.  címében   —   a
        Médiatörvény, a műsorszolgáltatási szerződés és egyéb  törvényi
        rendelkezések    megsértésének   lehetséges   következményeivel
        kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket tartalmazza.
         
         A  hatályos  szabályozás szerint a jogsértő  műsorszolgáltatás
        szerződés,  illetve  bejelentés alapján [Médiatörvény  113.  §]
        tevékenységet folytató műsorszolgáltató esetében is  a  112.  §
        (1)  bekezdés  szerinti szankciókat vonja maga  után,  mivel  a
        törvény   nem   zárja   ki  azt,  hogy   a   Testület   bármely
        szolgáltatóval szemben hatóságként eljárva alkalmazza a 112.  §
        (1) bekezdés a), illetve c) pontja szerinti szankciókat. Ezt  a
        jogalkotói szándékot mutatja a 112. § (1) bekezdés e) pontjának
        a 2002. évi XX. törvény 18. §-ával történt módosítása is.
         Ezzel  szemben  a  módosítást  megelőző  időszakban  —  és   a
        megsemmisítés eredményeként, 2007 december 31-ét követően —  az
        ORTT      a      műsorszolgáltatási     szerződésből     fakadó
        kötelezettségeknek nem, vagy nem megfelelő teljesítése esetén a
        közigazgatási peres eljárásokhoz képest eltérő logikán  alapuló
        polgári  peres  úton  szerezhet érvényt. A  bejelentés  alapján
        szolgáltatók  esetében  pedig nem alkalmazhatja  hatóságként  a
        112. § (1) bekezdése szerinti szankciókat.
         
         Az  ORTT  által benyújtott indítvány értelmében a Médiatörvény
        hivatkozott szakasza nem teszi egyértelművé a hatóság  számára,
        hogy  mikor  léphet  fel közigazgatási szervként,  és  mikor  a
        műsorszolgáltatási  szerződés alanyaként. Ezért  a  szabályozás
        ezen  módja lehetőséget teremt arra, hogy a hatékonyabb eljárás
        lehetőségét  mérlegelve, saját választása szerint járjon  el  a
        műsorszolgáltatókkal  szemben  hatóságként   illetve   szerződő
        félként.
         
         A  törvényi szabályozás — a bírói gyakorlat alapján —  nem  ad
        választási   lehetőséget   az  ORTT   számára   a   szerződéses
        műsorszolgáltatókkal szembeni fellépés esetében.
         
         A    műsorszolgáltatási   szerződés    a    felek    magánjogi
        megállapodása. Tartalmát a jogok és kötelezettségek oldaláról a
        Médiatörvény   kógens   rendelkezései  determinálják,   míg   a
        jogsértések esetére alkalmazható törvényi szankciókat a felek a
        saját  jogviszonyukra  tekintettel  „egyéniesíthetik”.  Ez   az
        egyéniesített  —  és  a  műsorszolgáltató  által  elfogadott  —
        szankció  az,  amelynek a Médiatörvény megsemmisített,  de  még
        hatályos    rendelkezése   alapján   az    ORTT    hatóságként,
        közigazgatási  határozattal érvényt szerez. A Testület  azonban
        nincs  döntési  helyzetben a tekintetben, hogy  a  szerződésben
        foglaltaknak polgári peres úton, avagy közigazgatási  szervként
        kíván érvényt szerezni.
         
         Az  ORTT a Médiatörvény 112. § (1) bekezdés d) pontja szerinti
        szerződésben    rögzített   mértékű    kötbért    közigazgatási
        határozattal  kényszeríti  ki.  A  kötbérszankció   alkalmazása
        kapcsán a kettősség csupán látszólagos. Az ORTT ugyanis  egyedi
        jogsértések   (szerződésszegések)   megállapítása   esetén    a
        szerződésben  megjelölt  mértékű  kötbért  érvényesíti,   annak
        mértékétől egyoldalú döntésével nem térhet el. Erre — lévén  az
        a   felek  magánjogi  megállapodásának  tárgya  —  a  határozat
        bírósági felülvizsgálata kapcsán sincs lehetőség. Ám amennyiben
        valamelyik   szerződő   fél   —   az   esetek   többségében   a
        műsorszolgáltató — a szerződéses kikötés mértékét  eltúlzottnak
        tartja,  úgy kezdeményezheti a szerződés módosítását a  Polgári
        törvénykönyvről  szóló  1959. évi  IV.  törvény  (továbbiakban:
        Ptk.) 240. §-a alapján. Ha ez a kísérlet a másik szerződő fél —
        adott  esetben  az ORTT — elzárkózása folytán  elbukik,  úgy  a
        kezdeményező fél a Ptk. 241. §-a alapján polgári peres eljárást
        indíthat ebben a körben. A Ptk. 247. § (1) bekezdése alapján  a
        polgári  bíróság  a  túlzott mértékű —  szerződés  teljesítését
        biztosító    mellékkötelezettségnek    minősülő    —    kötbért
        mérsékelheti.
         
         A  112.  § (1) bekezdés f) pontjával kapcsolatban a fentiekhez
        hasonló   okfejtés  adható:  amennyiben  a  felek  a  szerződés
        rendelkezései  közé  felvették  a  Médiatörvény  112.   §   (4)
        bekezdésében  foglaltakat — amint az a szerződések  szövegezése
        kapcsán  tipikusnak  mondható —, úgy a  műsorszolgáltató  annak
        tudatában  köti meg a magánjogi szerződést, hogy a  felmondásra
        hatósági aktussal kerül sor. Ilyenkor nem merülhet fel az  ORTT
        számára   a   „válogatás”  lehetősége.  Amennyiben  azonban   a
        szerződés  e rendelkezéseket nem tartalmazza, ebben az  esetben
        nincs   olyan   szerződéses   kikötés,   amelyet   a   Testület
        határozattal kényszeríthetne ki.
         
         A  fentiekben kifejtettek szerint a hatályos szabályozás  arra
        jogosítja  az  ORTT-t,  hogy a műsorszolgáltató  által  vállalt
        szerződéses kötelezettségeket ne polgári peres eljárás  keretei
        között,   hanem   a  közigazgatási  (eljárási)   jog   alapján,
        hatóságként kényszerítse ki.
         
         A  közigazgatási  bírói  gyakorlat  a  vizsgált  rendelkezések
        tartalmát a fentiek szerint adta meg.
         
         A   Legfelsőbb   Bíróság  és  a  Fővárosi   Ítélőtábla   eseti
        döntéseiben egyértelművé tette, hogy jogszerűen jár el az  ORTT
        akkor,  amikor a jogsértés megállapítása esetén a felek közötti
        műsorszolgáltatási szerződésben rögzített szankciót  alkalmazza
        a  műsorszolgáltatóval szemben. A jogszerű mérlegelés  alapján,
        kellően megindokolt kötbérszankció mérséklésére nincs lehetőség
        a közigazgatási perben (lásd pl.: EBH2002. 831.; BH2004. 214.).
         A   döntésekből   egyértelmű,  hogy   a   Legfelsőbb   Bíróság
        értelmezésében   a   Testület   határozatával    a    magánjogi
        szerződésben  vállalt kötelezettséget kényszeríti  ki,  amelyre
        törvényi  felhatalmazás alapján hatóságként — és  nem  szerződő
        félként — jogosult.
         
         A  Legfelsőbb  Bíróság BH2007. 21. szám alatt közzétett  eseti
        döntésében  kifejtette, hogy a műsorszolgáltatási  szerződés  a
        felek  polgári  jogi  jellegű  megállapodása,  amely  azzal   a
        konzekvenciával  jár,  hogy az ORTT csak  annak  a  szerződéses
        kikötésnek szerezhet érvényt hatóságként, amely a felek  között
        nem  képezi vita tárgyát. Vitás helyzetben az ORTT nem jogosult
        határozatában    a    szerződés   rendelkezéseinek    egyoldalú
        értelmezésére. A Legfelsőbb Bíróság döntése egyértelművé  tette
        az   ORTT   helyét,  szerepét  és  lehetőségeit  a  szerződéses
        műsorszolgáltatók  szerződésszegése kapcsán,  amely  értelmezés
        nem  hagy  kétséget  afelől,  hogy  szerződésszegés  esetén   a
        Testület  csak  hatóságként  léphet fel  a  műsorszolgáltatóval
        szemben.
         
         A    fentiek   alapján   megállapítható,   hogy   a   többségi
        határozattal   2007.   december  31.  napjával   megsemmisített
        rendelkezés   olyan   aggályokat  vetett  fel   csupán,   amely
        jogalkalmazói  jogértelmezéssel feloldható volt  és  feloldásra
        került.  A  bírói  gyakorlat nem haladta  meg  a  jogértelmezés
        alkotmányos  kereteit,  hiszen az  értelmezésre  szoruló  norma
        tartalmazta  a jogszabályokkal szembeni minimális  elvárásokat,
        az  értelmezés  pedig megmaradt az ORTT és a szerződés  alapján
        tevékenységet végző műsorszolgáltatók számára biztosított jogok
        és kötelezettségek törvényi keretei között.
         
         Mindezen    indokok    alapján   az   Alkotmánybíróságnak    a
        Médiatörvény  136.  §  (1)  bekezdés  „12.  és”  szövegrészének
        alkotmányellenességére irányuló indítványt is el kellett  volna
        utasítania,  mert  a  normatartalom kapcsán  nem  állt  fenn  a
        jogbiztonság alkotmányos elvének sérelme.
         
        Budapest, 2007. június 25.
                                                     Dr. Paczolay Péter
                                                          alkotmánybíró
        A különvéleményhez csatlakozom:
                                                       Dr. Kovács Péter
                                                          alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          46/2007. (VI. 27.)
          Date of the decision:
          .
          06/25/2007
          .
          .