A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 7.G.42.227/2011/6. számú végzésével, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.393/2012/2. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] A „felszámolás alatt” álló gazdasági társaság indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Fővárosi Törvényszék 7.G.42.227/2011/6. számú végzése, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.393/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[3] A tényállás szerint a panaszos a tulajdonában álló ingatlanon – más munkák mellett – egy mélygarázs megépítésére kötött szerződést a Betonút Zrt-vel 2001-ben. A mélygarázs födémje egyben felszíni parkolóként lett megépítve, azonban azon beázás jelentkezett, melyet a kivitelező nem javított ki, ezért a panaszos a díját visszatartotta. A hibás teljesítés miatt utóbb kialakult jogvitában a kivitelező a díjkövetelését perben érvényesítette.
[4] A Fővárosi Bíróság a 2009. április 6-án kelt 9.G.40.878/2003/9. számú ítéletével kötelezte az indítványozót 17 768 380 Ft és járulékai megfizetésére. Döntését a perben beszerzett két igazságügyi szakértői véleményre alapította, mely szakvéleményekben a szakértők a felperes hibás teljesítését megállapították. Az indítványozó fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla a 2009. október 13-án kelt 10.Gf.40.406/2009/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indítványozó a jogerős ítéletet követően 2010. február 16-án perújítási kérelmet terjesztett elő, hivatkozva a közjegyzői nemperes eljárásban beszerzett igazságügyi szakértői véleményre, amely szerint 17 863 506 Ft költséggel javítható a felperesi teljesítés.
[5] A Fővárosi Bíróság a 2010. május 6. napján kelt 12.G.40.299/2010/7. számú végzésével az indítványozó perújítási kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította arra hivatkozással, hogy nem áll fenn olyan körülmény, amelyet az indítványozó önhibáján kívül nem érvényesíthetett az alapeljárásban, de az indítványozó nem is hivatkozott olyan bizonyítékra, amelynek újramérlegelése lehetőséget adna a perújítási eljárásra. Nincs arra lehetőség, hogy új tény hiányában az alapperben beszerzett két igazságügyi szakértői véleményt, illetve a bíróság mérlegelését újra mérlegelve bizonyítékot értékelhessen és ennek során esetlegesen eltérő szakmai álláspontot fogadjon el. Rögzítette azt is, hogy előzetes bizonyítási eljárás lefolytatásának a per folyamatban léte előtt van helye, ilyen eljárásra sem a per tartama alatt, sem az eljárás jogerős befejezését követően nincs lehetőség.
[6] Az indítványozó a polgári peres eljárásban beszerzett igazságügyi szakértői véleményekben előírt javítást nem végezte el. Budapest Főváros Kormányhivatala a 2011. augusztus 24-én kelt 460/2964/1/2011. számú végzésével kötelezte az indítványozót a 2011. június 23-án kelt felülvizsgálati szakvéleményben előírt munkálatok elvégzésével a garázsszinti elektromos hálózat kijavítására, a hálózat veszélyes állapotának megszüntetésére.
[7] Az indítványozó 2011. december 12-én a Fővárosi Bíróság 9.G.40.878/2003/92. számú ítéletével szemben perújítási kérelmet terjesztett elő. Perújítási kérelmében új bizonyítékként hivatkozott Budapest Főváros Kormányhivatala Kulturális Örökségvédelmi Irodája 460/2964/1/2011. számú végzésére.
[8] A Fővárosi Törvényszék a 2012. március 27. napján kelt – az indítványozó által jelen ügy kapcsán támadott – 7.G.42.227/2011/6. számú végzésével az indítványozó perújítási kérelmét, mint tárgyalásra alkalmatlant elutasította, megállapítva, hogy az indítványozó által hivatkozott új tények és új bizonyítékok nem alkalmasak a perújítás elrendelésére és rá kedvezőbb határozat hozatalára, ezért a perújítási kérelmet a megengedhetőség körében elutasította. Az elsőfokú bíróság e végzése ellen az indítványozó fellebbezést nyújtott be.
[9] A Fővárosi Ítélőtábla – az indítványozó által jelen ügy kapcsán támadott – 14.Gf.40.393/2012/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az indokolás szerint a hatósági határozat és a határozat alapjául szolgáló szakvélemény valóban olyan új bizonyítékok, amelyek az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedését követően keletkeztek, ezek azonban nem tartalmaznak olyan megállapításokat, amelyek új ténynek minősülnek.
[10] Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék a 2012. március 27. napján kelt – perújítási kérelmét elutasító – 7.G.42.227/2011/6. számú végzésével, továbbá az azt helybenhagyó, Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.393/2012/2. számú végzésével szemben alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[11] A panaszos álláspontja szerint az Alaptörvénnyel ellentétes, hogy a perújítási kérelemről döntő bíróságok a perújító fél által hivatkozott új bizonyítékok mérlegelését a perújítás megengedhetősége körében született döntésükben értékelik, illetve mérlegelik; a perújítás megengedhetőségéről való döntés keretei – garanciális okokból – nyilvánvalóan nem terjeszkedhetnek túl a bizonyítékok eljárási jogi, alaki vizsgálatán, és így megengedhetetlen, hogy a bíróság a bizonyítékok tartalma alapján, azok érdemi értékelésével döntsön a megengedhetőség kérdésében. Az indítványozó szerint ez ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joggal, amely szerint a félnek arra van joga, hogy az általa előterjesztett bizonyítást a bíróság perben, az ügy érdemében tartott tárgyaláson bírálja el, és arról olyan döntést hozzon, amellyel szemben az érdemi döntésekkel szembeni jogorvoslatnak is helye van. Ennek lehetőségét azonban a gyakorlat a Pp. 270. § (2) bekezdés önkényes értelmezésével a felülvizsgálat tekintetében kizárja. Ez utóbbira tekintettel az eljárásban a panaszosnak – állítása szerint – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joga is sérült, amivel a bíróság „következtetésképpen […] kizárta a jogállamiság és a jogbiztonság perbeli érvényesülését is.” Az indítványozó szerint az ügynek több olyan jellemzője is van, melyek az egyedi jellegen túlmutatnak: egyrészről atekintetben, hogy a bizonyítékoknak létezhet-e egy hatalmi szupremácián alapuló alá- vagy fölérendeltsége, másrészről az „érdemi határozat” értelmezésének szűkítése vonatkozásában.
[12] A panaszos – az Alkotmánybíróság felhívására tett – indítvány-kiegészítésében még hivatkozott arra is, hogy a támadott bírósági döntés sérti az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. cikk (l) bekezdését, a tisztességes tárgyaláshoz való jogot, valamint XIII. cikkét (hatékony jogorvoslathoz való jogot), és emiatt a bírósági döntés sérti az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdését is, mert döntésével nem biztosította a magyar jog és a nemzetközi jog összhangját, az egyezményes nemzetközi jognak a belső joggal szembeni szupremáciáját és közvetlen érvényesülését.
[13] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[14] Az alkotmányjogi panasz vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek.
[15] Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a kifogásolt bírói döntések felülbírálatára és a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányul. Az indítványozó valódi célja a bírósági döntések nem alkotmányossági szempontú, hanem ténykérdésekben való felülvizsgálata és megváltoztatása.
[16] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontjai, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A tényállás és a bíróság jogértelmezésének vizsgálatára, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a bíróság egy-egy bizonyítási indítványt, bizonyítékot milyen szempontok alapján és miként értékelt), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel.
[17] Mivel az indítványozó a támadott bírói döntések érdemével kapcsolatosan nem állított a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, és nem vetett fel alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdést, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |